31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!


Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 1. 05:22 | Link

Adri

Határozottan kijelenthető, hogy Keith alapvetően későn fekvő, és korán kelő típus. Ez alól természetesen csak az iskola kivétel - régebben a művészsuliban kilenckor, vagy jobb esetben tízkor kezdődött a tanítás, úgyhogy ő már jó előre borzolja szőke sörényét azzal a jellegzetes aggódó ábrázatával, ha arra gondol, hogy itt már nyolckor egy padban fog ücsörögni. Nem is igazán azzal van a gond, hogy fel kell kelni, hisz legfeljebb le se fekszik, de ha tényleg minden órán ott akar lenni, akkor szinte egyszer se fogja tudni normálisan lefesteni a reggeli tájat. Mivel ez alapjáraton elfogadhatatlan a számára, a tegnap reggelhez hasonlóan ma is elindult ötkor, hogy előre kinézze magának a legmegfelelőbb helyszíneket - méghozzá teljes menetfelszerelésben.
A Bagolykőben töltött harmadik nap reggelén a Bagolyházat találta meg magának, ahol a fél órán át tartó tátogó gyönyörködés után bizony a kedves huhogók is besegítettek a festésbe; a két jókora vászonra, amit addig a hóna alatt hurcolt, két stílusú festmény került, és jó pár madárpotyadék. Ez utóbbi különben megtalálható Keith fején, nyakán, fekete nadrágján, és még az "alig" összefestékezett, a teljesség kedvéért véletlenül se egyformán letépett ujjú bő pólóján is. Mostanra azonban már visszafelé battyog, vidáman dúdolva egy Who dalt, hóna alatt a gondosan betakart képekkel, mezítláb, vállán az eszközeit, cipőjét és az elvarázsolt állványt rejtő táskával, ujjain tökéletes játékot kínáló pecsétgyűrűkkel, és bő karperecekkel.
Az esze valószínűleg még mindig valahol az Északi toronyban van, ugyanis csak négyszer fordul le rossz sarkon, töretlen lelki békével kérdezgetve az összekent arcára kissé furcsán néző diákokat, hogy merre találja a nagytermet. Mikor ez is megvan, és már egy szájából kilógó pirítóssal dúdolgat tovább, igazán nem maradt más feladat, minthogy visszatérjen a meleg Eridonba - utólag visszagondolva nem is tudja, hogy miért vette le a cipőjét, de valószínűleg már cipőben is fázott, úgyhogy a talpát érő hideg márványlap már csak bent tartja a hideget.
- O-o...- Motyogja szórakozottan, mikor a keleti szárny első emeletén bolyongva, feltehetően a lépcsőt keresve meglát egy éppen előtte rohanó leányzót. Nem is igazán figyel oda, festés után mindig olyan furcsa lelkiállapotban van, úgyhogy teljes egészében máshol járva figyeli a csodálatos festményeket, és további 2-3 falat pirítós elpusztítása után arra is rájön, hogy soha nem járt még ennél gyönyörűbb folyosón - képzeljük csak el, hogy ezek után milyen kiábrándító érzés, hogy még el se érhette a teljes extázist, de az előtte rohanó lány már rosszul lett.
Valamennyire érzékeli ő a külvilágot, az például feltűnik neki, hogy gyorsan lassulnak a léptek, úgyhogy egy pillanatra leveszi tekintetét a mennyezetről mosolygó angyalkáról, és mint kiderül, ebből az ég világon semmi haszna nem származik.
- Te jóságos ég! - Szökik ki belőle gyorsan, de a tudatalattija megint csak gyorsabbnak bizonyulnak; hirtelen annyira megijeszti ez a látvány, hogy rögtön a lány földre esése után még a kék pulcsija bal ujja is kigyullad.  
- Merlin szakállára! Ne haragudj! - És már pálcáját előkapva rohan is készségesen, hogy gyorsan eloltsa a lányon keletkezett tüzet; a festményeket azonban csak azután rakja le a földre kínos óvatossággal, miután egy jól célzott, ám kissé erősre sikeredett locsoló bűbájjal teljesen eláztatta a lányt. Az egész nem tart tovább 7-8 másodpercnél, szerencsére a pálcáját mindig kéznél tartja, de azért okozhatott egy váratatlan támadást az iskolatársának.
- Mit segítsek? - Kérdezi, miközben bocsánatkérő arccal leguggol hozzá, hogy még mielőtt véletlen kinyírná a lányt, még utoljára láthasson egy kócos, összekent arcú idiótát. Mázli, hogy erre sétált, nem?
- Ez kell? - Teszi hozzá hirtelen néhány másodperc múlva, mikor tekintetével követve a lány utolsó mozdulatát megakad a pillantása egy bájitalos fiolán, amit   roppant előzékeny módon ki is ránt a táskából.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 1. 05:24
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. április 1. 00:01 | Link

Keith
Április 1-je, 8 óra körül


*Huhú, itt az első április elsejére a kastélyban! A mugli sulijában rendszeresen megtréfálták a tanáraikat, mindenféle gonosz dologgal. Legalább olyankor megbecsülték a többiek, mert neki nagyon jó tervei voltak arra, hogy hogyan hozza a frászt a tanárokra.  Szeretett különféle mini robbanásokat kreálni, amivel az őrületbe kergette a tanerőket. Az már igazából kiverte a biztosítékot náluk, úgyhogy átállt arra, amit most Saci néni ellen is tervez elkövetni: egy nagyobbacska műpókot fellógatni az ajtó fölé úgy, hogy ha a nő kinyitja az ajtót, akkor leereszkedik.  
Ebben a tudatban pattant ki ma reggel az ágyából, az eszközöket már tegnap előkészítette. Nem volt nagy meló megszerelni a pókos zsineget, már vagy negyedszerre csinálja. Izgatottan készülődött reggel a mai naphoz. Felhúzott egy laza, kényelmes hacukát: egy túlméretezett kék pulcsit, ami akár a bátyjáé is lehetne, meg hozzá egy vastag fekete leggingset. Felkapta a táskáját, amibe gondosan elrejtette az előre elkészített alapanyagot. Most egyre idegesebben lépked a folyosón, ahogy közeledik áldozata szobájához. Egy fura érzés járja át, mert egyedül még sosem csinált ilyet. Oké, hogy a nő már nem házvezető meg nem is tanítja, de mégis csak egy tanár. Egyre lassabban lépked,majd amikor végre elér Somlói professzor irodájához megáll az ajtó előtt. A levegőt kifújja, a szíve hevesen kalapál az izgalomtól. Áh, ez csak egy ártatlan tréfa, rá sem jönnek, hogy ő volt az. Elvégre ki gyanakodna egy ártatlan szőke, kék szemű kislányra? Szerez magának egy széket, bizonytalanul feláll rá, s felszereli az eszközt, majd a helyére rakja az ülőalkalmatosságot. Úgy érzi, mintha lábai ólomból lennének, ahogy visszalép a tanárnő ajtaja elé. Még egy utolsó nagy levegő, majd csigalassúsággal megemeli a karját, és bizonytalanul bekopog az ajtón. Nincs visszaút, uzsgyi innét! Az ólomlábak egyszeribe helyrejöttek, mintha csak valami különleges visszérkrémet használt volna. Gyorsan futásnak ered, nem is számolva azzal, hogy az izgalom és a testmozgás határozottan rossz kombináció: a szíve nem túlzottan szereti. Főleg most, hogy reggel van, emiatt az esti bájitalok már nem hatnak tökéletesen, a reggeliek meg még nem. Ezzel most nem tud törődni, mert szeretne minél távolabb kerülni a professzor szobájától, menekülni. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy egyedül vigye el ezekért a balhéz. Bum, Bumm… a szíve majd’ kiszakad a mellkasából, nehezen veszi a levegőt, a világ forgásnak áll. Nehogy már, túl hamar jött a rosszullét. Bumm…bumm. Kótyagosan teszi meg az utolsó lépéseket, miközben kétségbeesetten a táskájában matat. A bájital kell… most. A föld egyre instabilabb alatta, úgy rogy össze, mintha valami képzeletbeli kar rántotta volna ki alóla a lábait. Még eszméleténél van,de sürgősen ki kell halássza azt a bájitalos flaskát a táskájából…*
Hozzászólásai ebben a témában
Grósz Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. április 1. 16:44 | Link

Keith

* Hihetetlen, hogy ma ennyi elég volt a ketyegőjének! Végigjátszott egy kviddics meccset, ahol rá volt állva az ellenfél terelője, és mégsem pörgött így túl a szíve. Pedig elvileg nem nagyon kéne ilyen szárnypróbálgatásokat tennie a sport irányába, mert ha ennyire megemelkedik a pulzusszáma, mint most, akkor abból bajok származhatnak. Ehhez a mai rosszulléthez hasonló nagyon ritkán fordul elő, évente talán egyszer, de inkább még annyiszor sem. Valamennyire tudja kontrollálni az izgatottságát, így nincs túl nagy gondja a hétköznapokban ezzel, mozogni meg… nos, semmit nem szokott. Most mégis sem sikerült ez a bevált trükk, mert inkább az iszkolással volt elfoglalva. Nem is kellene ennyire paráznia, elvégre nem olyan a nő híre, mint például Felagund professzornak. Vele biztosan nem merné megcsinálni ezt a trükköt, még úgy sem, hogy nem tanítja. Igaz, még taníthatja, mert egyre erősebb vonzalmat táplál a bájitalok irányába. Meglehet, hogy ez csak azért van így, mert a férfi egyelőre nem a tanára. De most a jövője a legkisebb gondja, mert jelenleg a szíve majd’ kiszakad a mellkasából, olyan erősen kalapál. A földön fekve behunyja a szemeit, bár azt ilyenkor annyira nem szabadna, mert könnyebben elveszítheti az eszméletét. Erősen szuszogva tapogatózik a táskája sötétjében, amikor hirtelen melegség járja át a bal karját. Mintha égett szagot is érezne. Ekkor léptek zaja töri meg ezt a csodálatos idillt. Valószínűleg az előbb hallott fiú közelít felé. Mintha… égne? Hogy éghet a ruhaujja? Placcs, hirtelen megkapja az idei húsvét első locsolását. Minderre csak valami morgással képes reagálni, és tovább kutat a tatyójában, miközben kiköpi a szájába kerülő vizet. Ez most mire volt jó, talán azt hitte, hogy ettől feléled? Összeszedi minden erejét és résnyire kinyitja a szemét. A szűk nyíláson át egy szőke fiút lát, aki aggódva figyeli őt. Vesz egy nagy levegőt, összeszorítja arcizmait, végül megpróbál kinyögni egy szót.* - Azt… * Motyogja, miközben vékonyka ujjával pontosan afelé a bájitalos üveg felé bök, amit a fiú észre is vesz. Sietősen átveszi tőle a flaskát, bizonytalan mozdulatokkal feltépi zárat és mohón megissza az aprócska fiola tartalmát. Arca ismét fintorra húzódik, borzalmas íze van a löttynek. Annyira keserű, hogy még a könnye is kifolyik tőle, remélhetőleg a srác nem fogja azt hinni, hogy valami bőgős fruska. Néhány másodperc múlva már csökken a pulzusszáma, könnyebben veszi a levegőt. Körülbelül 2 perc múlva képes –még ingatagon ugyan- felülni. Ahogy a kezére támaszkodik, észreveszi megpörkölt pulóverét. Eddig nemigen volt alkalma tüzetesebben felkutatni, hogy mit érzett akkor, egészen eddig a pontig a rosszullét okozta zavartságnak tudta be az egészet.* - He? Ez?*Mormogja még mindig kótyagosan. Kérdőn néz a fiúra, nem érti az egészet. Fél kézzel megdörzsöli a bal szemét, majd folytatja.* - Köszi, amúgy… a segítséget. Kínos lenne találkozni Winnetouval… * Magyarázza hangjában némi borzongással. Talán a férfitól tart leginkább a kastélyban, hiba volt azt hinnie a múltkor, hogy nem érti a nyelvet. Ahogy helyreáll a testi és lelki békéje eszébe jut, hogy igazából miért is futott.* - Ugye… nem láttál erre egy idősebb ősz hajú nőt, aki ideges? *Kíváncsiskodik izgatott hangon, miközben a pulóvere ujját kezdi el alaposabban megvizsgálni. Mi a rosseb történt ezzel?*
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 3. 01:34 | Link

Adri
Április 1-je, reggel 8 után egy kicsivel

A lánynak még van annyi ereje, hogy maga igya meg a bájitalt, így Keith is megnyugszik kicsit. Amikor könnyek szöknek a szemébe megnyugtatóan elmosolyodik és hüvelykujjával finoman letörli őket a lány arcáról, amikor pedig már annyira jól van, hogy felül, Keith elvigyorodik és a térdelésből ő is kényelmesebb pozícióra vált.  
- Ó igen, ne haragudj. A vízért se. Tessék!  - Kis kutatgatás után megtalálja a táskájába dobott törölközőjét, amit szemmel láthatóan ő nem vett igénybe, úgyhogy most tökéletes szolgálatot fog nyújtani. Tény, hogy ez csak a lány kezére és arcára jó, a pulcsija vizes marad, de ez is valami.
- Nem akartalak felgyújtani...- Teszi hozzá, aztán megenged magának egy bátortalan vigyorfélét, amitől sajnos cseppet sem néz ki normálisabbnak; a festékes arc és kéz, a madárpotyadékokkal teli ruha és a meztelen lábfej még mindig elég hangsúlyos, úgyhogy az ember szeme akaratlanul is a félig felhúzott térdéről lógó kezére téved, amiben még mindig ott van a pálcája.
- Ki az a Winnetou? - Érdeklődik immár teljesen csevegő hangon, mintha nem is a folyosó közepén ücsörögnének a földön, sokkal inkább a társalgó meleg foteljeiben. Nem is valószínű, hogy feltűnik neki az a két diák, akik elsétálva mellettük jó alaposan megnézik őket. Különben aranyvérűként ő még az eredeti Winnetou nevét is csak egyszer hallotta életében, semmi más nem rémlik neki csak az, hogy valami indiánféle regényhős.
- Csak nem itt lakik Winnetou szelleme? Vagy lefestették? - Kapva kap az alkalmon, hogy esetleg egy újabb érdekes múltbéli árnnyal találkozzon; ez a lehetőség hirtelen annyira feldobja, hogy rögtön közelebb is hajol a lányhoz. Újoncok...
- Nem...- Válaszolja szórakozottan, újra felvéve az eredeti helyzetét, miközben hatalmasat dördül az ég, és az óriási ablakokat kemény kis jégdarabok kezdik verni. Keith csak néhány másodpercet áldoz a furcsa jelenségre, majd újra a lány felé fordul.
- Itt mindig ilyen az idő? Az előbb még hét ágra sütött a nap...Egy tanár elől futottál? - Keith-nek megvan az a jó tulajdonsága, hogy az emberekkel már öt mondat után is úgy tud beszélgetni, mintha régi ismerősök lennének. Az, hogy Adrinak ráadásul segített -igaz, közben fel is gyújtotta- csak elősegíti a finoman érdeklődő közvetlenségét, már csak a harcos természetű leányzón múlik, hogy a barátságosságát, vagy a hibbantságát szűri-e le ebből.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 3. 01:38
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. április 5. 12:35 | Link

Keith

* A bájitaltól erőteljes fintorokat vágva extra meglepetésként éri, hogy a fiú letörli a kicsorduló könnycseppet. Mi? Mit akar ez a gyerek? Eléggé feszélyezi, ha hímnemű egyedekkel ilyen közeli kapcsolatba kerül, hogy már meg is érintik egymást. Igaz, az általános iskolájában még ott tartottak a fiúk, hogy ha kimentek a mosdóba órán, akkor a lányok mellett elhaladván nyomtak egy barackot a fejükre, majd pedig a visszaúton is eljátszották ezt az infantilisnak egyáltalán nem mondható, teljesen normális rituálét. Ha nem lenne még ilyen gyenge, meg nem ilyen körülmények között lazulnának a folyosó kövén, lehetséges, hogy legorombítaná a srácot. Ahogy ránéz, inkább a segítőkészséget látja rajta, mint inkább azt, hogy nyomulna. Kicsit elmebeteg dolog lenne rögtön letámadni azt, aki megmentette attól, hogy az indián kezelésbe vegye. * - Nem sírtam! Ez bűn keserű és maró. *Magyarázza a megszokott büszkeséggel a hangjában. Beszédéből a gyengeségtől egyelőre hiányzik a szokásos hév, vérszegény az egész próbálkozása arra, hogy úgy tegyen, mintha mi sem történt volna, így inkább érdeklődve hallgatja a srác mondandóját. Időnként hunyorog egy kicsit, még mindig nem tökéletes minden odabent, de nem veszíti el az egyensúlyát vagy ilyesmi. Ha visszajut a körletbe, csak reménykedik, hogy nem találja ott a szobatársait. Szüksége van egy kis magányra, pihenésre és csendre ahhoz, hogy kipihenje ezt az egész őrült kalandot. Biccentve átveszi a törülközőt, majd átdörzsöli vele hosszú hajzuhatagát, végül a vállára teríti. Kezd hűvös lenni ilyen nedves szerelésben itt a földön. Ezen nem sokáig problémázik, mert a srác beismeri, hogy felgyújtotta. Elkerekedett szemekkel nézi pár másodpercig a furcsa, festékes külsejű fiút. Ennyire rossz lenne a propagandája az iskolában, hogy teljesen idegenek felgyújtják, miközben kis híján elveszíti az eszméletét?* - Hogy mit csináltál? Ezt te okoztad? * Kérdi indulatosan, miközben a pulóverén tátongó lyukra mutat. Alatta egyben instant epilálás is történt, mert a leányzó karjáról bizony teljesen eltűntek a szőke szőrszálak az érintett területen, s a bőre is kipirosodott kicsit. Szerencsére időben jött rá a húsvéti életérzés a fiúra, legalább megvolt az első locsolkodója a mai nap folyamán. Valószínűleg az utolsó előtti, mert ugyan őt a családján kívül nem büdösítheti, vagy fürdetheti meg ezen a napon. Tőlük sem szereti, de elviseli, mert ugye a hagyományok meg a satöbbi.* - Miket meséltek neked rólam, hogy felgyújtottál? * Nem kenyere az önsajnáltatás, így nem teszi hozzá, hogy pláne ilyenkor, amikor éppen a hattyú halálát játszottam el a folyosó kellős közepén. A két elhaladó diáktársukat gyilkos pillantással illeti, mintha ők tehetnének az egészről. Egyszerűbb másra fogni, minthogy beismerje a tényt: ezt elszúrta. Mindenesetre elég groteszk látványt nyútjhat a két szőke a folyosó kövén.* - Winnetou? Ja, nem ismered? Ő a gyógyítónk, indián. Amúgy valami Chaske Tsosie, vagy mi a neve. Nem bírja képem… * Ismeri be olyan nyugodt hangon, hogy még önmagát is meglepi vele. Tényleg nem akar a gyógyító szeme elé kerülni. Ez a fiú különc, az nem vitás. Tétován megereszt felé egy vigyorféleséget. Ilyen kérdéseket? * - Nem, az övé pont nincs itt. Fogalmam sincs. * Vallja be a kezeit széttárva. Szemmel láthatóan a szőke sérót leszámítva különbözik az érdeklődési körük, de nem úgy ismeri az iskola társait, akik az ilyen különcöket csak úgy befogadnák. Meg hát... a bátyját leszámítva ő az egyetlen a kastélyban, aki végigélt mellette egy rohamot, s piszok jól kezelte a dolgot. Vagyis felgyújtotta, de amúgy nem kezdett sipákolni, vagy ilyesmi. Összerezzen a hirtelen égszakadásra. Nem fél a vihartól, egyszerűen csak frászt kap a hirtelen a semmiből érkező hangoktól. Talán rossz lenne a lelkiismerete? * - Áh, normálisabb szokott lenni… tuti a tanárok bűvöltek valamit április elseje alkalmából. Hű, mekkora trüüüükk!  *Válaszol szem forgatva a srácnak. Nem érti, hogy miért lesz valami attól vicces, hogy változik. Biztos röhögnek a tanáriból azok a szemetek, ahogy a napozó libákat egyszeribe telikapja egy ökölnyi jégdarab. Várjunk csak! Azt ő is megnézné!* - Bizony, kapott pókot az ajtaja fölé! * Dicsekszik a tenyerét összedörzsölve. Szemmel láthatóan jobb színe van, mint néhány perccel ezelőtt, így a fiú karijába kapaszkodva megpróbál felállni. Így még szédül egy kicsit, meg valami furcsa szag is megcsapja az orrát. A srác részeg? Szétpillant a folyosón, ahol mindenféle mulatozó festmény látható, némelyik majd’ kidől a képkeretből, annyira be van állva.* - Azt a rohadt! Ez a képek be vannak bambizva! Hooogy? *Kérdi a fiúra nézve. Remélhetőleg ő tudja a választ, ha már tetőtől talpig úszik a festékben. *
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 7. 05:05 | Link

Adri
április elsején, nyolc óra után egy kicsivel

Barátságosan elmosolyodik a lány dacos büszkeségére, nem száll vitába az állításával, még csak azt se kérdezi, hogy mi a baja, hiszen egyrészt a lánynak kellemetlen lehet erről beszélni, másrészt pedig továbbra is úgy áll a helyzet, hogy Keith felgyújtotta őt. A lányt, amint egy kicsit jobban érzi magát, természetesen el is önti a düh.
- Felgyújtottalak...igen. Bocs. De legalább meglocsoltalak... - Bátortalanul megpróbálkozik egy mosollyal, aztán felemeli a pálcáját és a pulóveren tátongó lyukra szegezi - a varázsige azonban nem jön, noha nyitva van a szája, néhány másodperc múlva a pálcát is leereszti.
- Nem tudok rá javító bűbájt, de ha gondolod kifizetem...hogy mi? mesélni? ki? Nem, nem, félreérted a helyzetet, én csak...- Sóhajt egyet, majd feszültséglevezetés gyanánt összeborzolja a haját a tarkójánál. Vajon hány embernek kell majd elmesélnie ezt tanulmányai során?
- Nem bírok az erőmmel. - Böki ki végül újra felnézve a lány szemébe és zavartan elvigyorodva. Azt már inkább nem teszi hozzá, mennyire megijedt, mikor békés álmodozásából egy összeeső diáklány rántotta vissza a valóságba, így is elég flúgosnak tűnik. Ezek után kész megkönnyebbülés, hogy a lány mégis mesélni kezd és újabb információkkal gazdagítja Keith-t.
- Chaske Tsosie...- Motyogja töprengő mosollyal maga elé, önkéntelenül kijavítva a lány kiejtését; a nagybátyja többek között az indián nyelvet is ismeri, és kész volt teljes mértékben bevonni Keith-t ebbe az őrületébe is, így se a fülének, se a nyelvének nem idegen a dolog, bár egy mondatot nem tudna helyesen összerakni.
- Király ez a hely. - Összegzi végül a hallottakat; ebben az értékelésben már a tanárok plusz poénja is helyet kapott; iskolatársával ellentétben Keith-en a tiszta, hamisítatlan gyermeklelkesedés, a határtalan életöröm látszik, és mikor kíváncsian újra az ablak felé néz, már havazást lát.
- Remélem legalább igazit és jó szőröset...Vigyázz a pólómra, szerintem még fog rajta a festék. - Folytatja vigyorogva, miközben felpattan, hogy segíthessen a belé kapaszkodó lánynak. Biztos kézzel ad támaszt, míg a lány meg nem találja az egyensúlyt, de lélekben felkészül rá, hogy esetleg még szükség lesz rá.
- Esetleg van valami bevált módszered ilyenkor? Kaja, pia, alvás? Mert van nálam egy kis csoki, vagy a KH-ig is visszakísérhetlek, de felőlem szunyálhatunk egyet a párkányon is, már próbáltam, elég kényelmes. - Kérdi érdeklődve, továbbra is teljes tudatlanságban azzal kapcsolatban, hogy mi a lány  problémája - pedig őt szemmel láthatólag már nem is az ájulása foglalkoztatja, hanem a képek zsibongása. A kérdésre Keith maga is szétnéz a folyosón, és a szokásos csengő hangján el is neveti magát.
- Nem nagy tudomány. Amikor az olajjal, vagy más festékkel életre keltjük őket, akkor nem csak őket tesszük valódivá a saját világukban, hanem minden mást is. Biztos az egyik portrén egy borospince van...az gyakorlatilag kifogyhatatlan készletet ad nekik, mert a borokat is ugyanígy átvihetik egymáshoz, mint ahogy ők mászkálnak. - Feleli vigyorogva a lányra nézve, miközben tesz néha egy-egy széles mozdulatot, ha meglát egy portré kezében egy üveget.  
- Néha jó lehet festményben élni, de tudod, ezeknek az alakoknak fogalmuk sincs, milyen eleven embernek lenni. Minden mókájuk valami kidíszített élet-utánzat...Mondd csak, mit hallhattam rólad? Ilyen rossz a híred? - A csevegő stílusú, bár tulajdonképpen komoly témát érintő apró kitérése után játékos hanglejtéssel  kanyarodik vissza a korábbi megjegyzésre, hátha most már túlléptek azon a teljesen hétköznapi szakaszon, mikor Keith-nek mentegetőznie kell a képességei miatt.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 7. 05:12
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. április 19. 22:17 | Link

Keith
Boldondok reggele

*Nemigen van hozzászokva ahhoz, hogy a benne felgyülemlett dacot valaki ilyen jól kezelje. Igazából, a régi iskolájában ekkora már biztosan kitaláltak volna valami kellemes történetet arról, hogy a lány miért kezdett el bőgni a folyosó közepén. Emiatt már egyfajta ösztönös válaszreakcióként fiú barátságos mosolyát gúnynak fogja fel, így egy szúrós pillantással jutalmazza a baráti gesztust. Ha nem lenne ilyen bágyadtka még, akkor több is jutna, de egyelőre jobban érdekli a felgyújtás ténye, mint az, hogy bebizonyítsa az igazát. Némán és gyanakodva figyeli a szőke srác minden mozdulatát, nem túlzottan értékeli a locsolós poént, mert hát ugye ezt az egész locsolkodási népszokást is úgy betiltatná, ahogy van. Nem példátlan dolog nála, hogy húsvétkor ő is hidegvízzel telikapja a családjuk férfi tagjait. A fiú válasza meglehetősen vegyes érzelmeket váltottak ki nála. Egyrészt dühös rá, másrészt megdöbben a srác reakcióján. Teljesen úgy beszél erről az esetről, mintha a legtermészetesebb esemény lenne, hogy ismeretlenek lobbannak lángra a környezetében. * - Nem szeretem a locsolkodást… *Sziszegi végül a szőke srácnak, aki tovább magyaráz így biccentéssel reagál arra, hogy a fiú kifizeti a pulóverét, nem akar közbevágni, a kíváncsisága felülkerekedett dühén.  A végén csak kibújik a szög a zsákból, a fejét oldalra döntve mered le a fiú mondandóján. Ez több mint érdekes, hiszen ő már elég jól meg tanulta irányítani a dolgokat, olyan 12 éves korára. * - Nem? De…? * Motyogja zavartan, miközben kirázza a szeméből a haját. Végignézve a srácon, nem egészen biztos benne, hogy egyáltalán akarja-e tudni irányítani az erejét. Az ad egy plusz adrenalin löketet az ember életének, ha néha felrobbant dolgokat. * - Tudsz apacsul? * Kérdi gúnyolódva, mialatt ismét szúrós pillantásokkal jutalmazza a kioktatást. Az a fajta ember, aki nem szereti, ha kijavítják a hibáit-noha ő szívesen megteszi másokkal ugyanezt.  Még a végén kiderülne, hogy az indiánoknál a névről is megállapítható a törzsük, és megmondja a tuti, hogy uff bácsit a sziúk nevelték azzá, aki. Ismét egy bólintással reagál a fiú azon kijelentésére, miszerint ez egy király hely. Kétség sem fér hozzá, hogy sokkal jobban szereti, mint a mugli helyét, itt valamivel elfogadóbbak vele szemben a népek, sokkal többféle ember is megfér, nem csak azok a szabvány mugli sablonok élnek itt, akik 1-2 féle stílust követve utánozzák a másikat. * - Áh… azt én sem fognám meg… vissza kéne nézni, hogy megtalálta-e… * Válaszolja némi mosolyféleséget erőltetve a szája sarkába, miközben figyeli, hogy ne nyúljon bele a szőke fiú pólóján éktelenkedő festékfoltok egyikébe sem.* - Köszi… mit festettél? Trullussal meg lehet csinálni a szobádat. * Kérdezi az egyensúlyát igyekezvén megtartani, már némileg nyugodtabb hangon, s a földön felejtett üres fiolát berugdossa a táskájába. Nem hiányzik, hogy valamelyik tanár vagy prefektus meglássa, hogy valamit fogyasztott, mert akkor magyarázkodhatna, hogy minek kellett neki ez. * - Kösz, majd lepihenek. Nem nagyon kéne többet pattognom mára. Meg elvileg el kéne mennem Chaske Tsosiehoz… * Feleli némileg megnyomva a férfi nevét, kis iróniával utánozni próbálja a fiú indián kiejtését. Valószínűleg jobban járna, ha valóban meglátogatná, mert nagyon fognak rá morogni, hogy ismét titkolja a dolgot. Remélhetőleg a fiú nem rohan a házvezetőjéhez azzal, amit látott. A festmények eléggé jól érzik már magukat ahhoz, hogy senki ne higgyen nekik ebben a kérdésben. Legalábbis remélhetőleg senki nem fog nekik hinni, hisz ők csak festmények. A lányok nyüzsgése még zavarná a pihenését, meg valószínűleg észre is vennék még rajta, hogy nem stimmel vele egészen valami, így inkább rámutat az egyik párkányra.* - Ez jó lesz? *Kérdi, miközben elindul az újdonsült fekhelye irányába. Az ablakon kipillantva pont látja átváltozni a hóesést egyszeribe tündöklő napfénnyé, néhány pehely még a levegőben eltűnik, olyan hamar elillan az egyszeriben kerekedő melegtől. Ez a hirtelen időjárás változás sem tesz jót a lány szívének. Ma úgy tűnik, hogy az összes csillagzat összeesküdött az állapota ellen. A következő április elsejét lehetséges, hogy nem lenne tanácsos a kastélyban töltse.
Őszinte érdeklődéssel figyeli a fiú minden szavát.  Azt már nagyjából tudta, hogy a képek hogyan képesek mozogni és beszélni, de részeg portrékat eddig bizony nemigen látott. * - Áh, értem. Vajon hol lehet az a boros festmény? * Tűnődik el hangosan, miközben szétnéz, hátha a közelben megleli. Ezért nem fogja a nyakába kapni a kastélyt, de megnézné, hogy hány kidőlt alak fekszik a képeknél.  A merengését a fiú kérdése szakítja félbe. A tarkóját megvakarva nagy szemekkel a fiúra néz. * - Öhhm… * Kezd bele a habogásba.* - Egy kicsit kilógok a tömegből. Nem vagyok épp társasági figura. * Mondja most már kicsit összeszedettebben, mint az imént. Itt nem voltak szerencsére olyan balhéi, mint a mugli iskolájában, de ettől függetlenül általában meg lehet az emberek véleménye róla, nem szívesen kapcsolódik bele a társalgásukba.* - Egyébként, még nem is ismerlek. Új vagy? Hm… Eridon? * Tudakolja, a végén inkább állítva, mint kérdezve. Erőteljesen a egy elvarázsolt főnixre emlékezteti a fiú. * - Szeretsz mozgó festményeket készíteni? * Utal vissza az iménti témára, majd ismét elkalandozik a tekintete a képek irányába. *
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet