33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet
"Vigadófreskó" folyosója - Czettner L. Zoé hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. december 10. 21:26 | Link

Maia


Miért pont ide? Talán azért mert itt ki tudom kapcsolni az agyamat. Mostanában túl sokat gondolkodom, úgy érzem mentem felrobbanok, szabadulni akarok. Erre tökéletes ez a folyosó. Az portrék buliznak, isznak az egész folyosón bor szag terjeng és gyakran hangoskodnak is. Talán ez majd segít. Lassan ráérősen sétálok a tervezett cél felé, közben egy kisebb vasgolyót dobálok. Azzal szórakozom, hogy egyre-egyre magasabbra dobom és egyre lentebb engedem, majd az utolsó pillanatban elkapom. Muszáj valamin levezetnem a felgyülemlett feszültséget, mert az igazság az, hogy nincs valami jó kedvem...úgy érzem, fel tudnék robbani. Még akkor is folytatom a kis golyó dobálását, amikor beérek a folyosóra így először észre sem veszem a kislányt, aki a plafont bámulja, a ladba teljesen leköt, na meg, koncenrtálnom is kell, nem csak egyszerű dobálásról van szó. Nagy lépésekben haladok, aztán hirtelen nekiütközök a lányak. Gyorsan hátrébb lépek mielőtt bármi atrocitás történne, majd hirtelen az utolsó pillanatban a feje fölött kapom el a golyót. Egyenlőre még bocsánatot kérni sincs időm, annyira meglepődtem, csak nézek rá ijedt szemekkel, figyelem, történt-e valami baja. De mivel nem esett össze és társai úgy látom a meglepetés erején kívül más hatás nem érte. Oké, akkor most jöhet a mentegetőzés.
-  Ne haragudj, nem vettelek észre, annyira sajnálom...
Végülis, majdnem agyonütöttem szegény a nem épp hétköznapi játékszeremmel, ráadásul még neki is mentem, szerencsére megúszta, hogy kapjon ő is egy kis agadot abból amit a vasgolyóba továbbítottam.
-  Remélem..jól...na jó most már eleget nevettetek.
Fordulok a portrékhoz, akik az alkohol hatása alatt állva még viccesebbnek látták a baklövésemet. Már hozzászoktam, hogy szerencsétlen vagyok de nem tűzhet táblát magamra "Közveszélyes" felírattal. Bár...lehet, hogy hatásos lenne.
Szál megtekintése
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. december 10. 22:03 | Link

Maia


Még mindig teljesen meg vagyok lepődve magamon, tudom, szerencsétlen vagyok és ez nem kellene, hogy annyira meglepjen, de a szerencsétlenségem általában nincs nagy hatással másokra. Nem akarok feleslegesen bajba sodorni senkit, de Zoé megmegentette a napot, vagy legalábbis a lányka testi épségét biztosan. Egy kis ideig még morgok a portrék miatt, majd megvonom a vállamat és úgy döntök, nem foglalkozom velük tovább, ha látják rajtam, hogy érdekel, akkor csak tovább csinálják, azt meg nem igazán szeretném.
-  Hagyd csak, már megszoktam.
Sóhajtok, és még legyintek is egyet hozzá. Nem vagyok itt új vendég, ami azt illeti. Nagyon sokszor jártam már erre, és okoztam pár felemelő pillanatot a freskók lakóinak, ez csak egy újabb példája volt a dolognak.
-  Szia, én meg Zoé.
Soha nem tudom, hogy mutatkozzak be, mondjam a teljes nevemet? Minek? Úgysem jegyzik meg, a középső nevemet meg nem használom. A Zoé viszont egyszerű és könnyen megjegyezhető, szóval maradok inkább ennél. A tekintetem a vasgolyóra téved, majd vissza a lányra. Most mit mondhatnék? Ha az igazságot mondom valószínűleg nem hiszi el, vagy kinevet. Az emberek az ilyesmit nem könnyen dolgozzák fel.
-  Ez egy vasgolyó, akkor használom...ha...el akarom terelni a gondolataimat.
Most mondjam neki azt, hogy túlcsorduló negatív érzelmeim hatására a testem megtelik elektromossággal amit ebbe a kis golyóba vezet le? Na persze...több mint valószínű, hogy világgá szaladna. Szóval inkább leguggolok leteszem elé a golyót, nem akarom a kezébe adni, az nem biztos, hogy kellemes lenne.
-  Tessék, nyugodtan nézd csak meg, nem lett volna kellemes, ha a fejedre esik.
Meg kell vallani, nem egy könnyű darab...de nem is nehéz, tökéletesen el lehet vele szórakozni és anyaga is megfelel arra a célra amire használom. De a legtöbb ember számára ez csak csak egy nehéz kis ezüstszínű kopott golyó.
Szál megtekintése
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. december 11. 20:55 | Link

Maia


-  Elég régóta járok már ide, szóval volt alkalmam meglátogatni a freskókat.
Hát igen, tény, hogy régóta ide járok, de ez még nem magyarázza azt, hogy miért is töltöm itt az időmet. A legtöbb ember számára ez a hely egyszerűen idegesítő, de engem mégis jó érzéssel tölt el, mert ebben a teremben, habár nincs sok élő ember, mégis mindenki jókedvű és a nevetés sokszor megoldás a problémáidra.
-  Az apám csinálta nekem..elég régen volt már..
Oldalra billentett fejjel mosolyogva pillantok le a golyóra, a szemem előtt pedig lejátszódik a jelent amikor megkaptam, bár néhány jelenet már nem egészen tiszta, mégis még mindig emlékszem arra amit akkor éreztem, törődtek velem és megpróbáltak segíteni rajtam, ami valljuk be, azért sikerült is. Ráadásul tényleg eléggé bele tud merülni az ember abba, hogy zsonglőrködik vele, ezt pedig én az évek alatt tökéletesre fejlesztettem. Az agyam teljesen ki tud kapcsolni, pont azért mentem neki szegény Maianak is.
-  Hát, igazából, ami azt illeti, mondhatjuk így is, igen.
Nem akarok senkit traktálni a baromságaimmal, na meg, ha rákérdezne se mondhatnék semmit a hazudozáshoz pedig nem vagyok jó állapotban. Szóval így maradtam a terelésnél. Az végülis nem hazugság, hogy ideges vagyok, mert tényleg az vagyok, illetve sikerült egy kicsit eltéríteni a gondolataimat de amint szóba hozza megint elfut a méreg. A szemöldököm összeszalad, de nem akarom felkapni a golyót, amíg nem vagyok biztos benne, hogy a lányka kicsodálkozta magát benne. Biztos azt hiszi, hogy ez valami varázslatos tárgy, vagy, hogy különleges képessége van. El kell, hogy keserítsem, az apám fikarcnyit sem ért az ilyenekhez, egyszerű mugli zenész, szóval nem fog a labda átalakulni, a színét sem fogja megváltoztatni, olyan mint én...egyszerű.
Szál megtekintése
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. december 12. 17:55 | Link

Maia


-  Olyan másodikos lehettem...vagy fiatalabb. Felfedeztünk a barátaimmal és akkor találtam meg.
Nem vagyok egészen biztos ebben, de várt valamilyen sztorit, hát megkapta. Lehet, hogy Zorával voltam itt először, de az is lehet, hogy egyedül, nem igazán emlékszem rá, régen történt. Ráadásul nincs is nagy erőm arra, hogy pontosan visszaemlékezzek. Végülis, nem emlékezhetek rá, hogy melyik helyet mikor fedeztem fel.
-  Ouh, az nem lehet kellemes...bár én is régen láttam a szüleimet.
Fiatalon valahogy teljesen máshogy éli meg az ember a búcsúzást, nekem, ennyi év után már nem újdonság, hogy csak ritkán látom őket, bár hiányoznak. Az elvált szülők meg megint egy másik téma. El sem tudom képzelni, milyen lehet, ha a szüleid külön élnek. Az enyémek még mindig imádják egymást, húsz év után is. Félbe kell szakítanom a gondolatmenetet...mert Maia mentegetőzni kezd. Tényleg ennyire árulkodó az arcom?
-  Jajj ne aggódj, nem idegesítettél fel, csak nincs jó kedvem.
Felkapom a vasgolyót, dobálom egy kicsit majd a két tenyerem közé szorítom. Szegény Maia, szeretném neki elmondani, hogy ő csak ártatlan áldozata a helyzetnek. Én vagyok az, aki felidegesítette saját magát a felesleges túlgondolásaival. Na meg, nem csak én vagyok az oka. A gondolataim annyi helyen járnak - na jó, csak egy helyen -, hogy csodálkozom, hogy ide tudok figyelni, és normális társalgát tudok folytatni vele. Most biztos megveregetném a vállamat, de nem akarom, hogy hülyének nézzen.
Szál megtekintése
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. december 13. 14:43 | Link

Maia


-  Szerintem fedezz fel mindent, nagyon szép helyek vann erre, nem csak a kastélyban.
Gondolok itt a Kalickára, vagy a Vízesésre, nekem személy szerint az a kedvencem. Ott mindig talál valami érdekeset az ember. Bár már estem bele párszor az évek alatt és köztük volt olyan is, ami nem volt épp kellemes, de akkor sem veszített semmit a kitüntető helyéből a kedvenceim között.
-  Régen nem voltam otthon. A nyarat lent töltöttem a faluba a húgommal, a szüleim csak néhány napra jöttek le az öcsémmel.
Hát igen, az én drága öcsikém, akinek már nem jutott a varázslatból. Persze, ő ezt egy cseppett sem bánja, nagyon jól megvan a haverjaival és a zenéléssel, de én azért örülötem volna neki, ha ide járhatott volna, többet láttuk volna egymást.
-  Ne haragudj meg, de kevés vagy te ahhoz, hogy felbosszants, ahhoz nagyon különleges tehetség kell.
Még kacsintok is hozzá, mivel egyáltalán nem lenézésből mondtam, ez csak egy szimpla kijelentés volt. Ő túl aranyos ahhoz, hogy felidegesítsen és bár szeszélyes vagyok, de nehezen tudok elképzelni egy olyan szituációt ahol a pöttöm vörös lány olyat tesz ami nekem nem tetszik.
-  Biztos nagyon szeretheted a szüleidet.
Megszorítom a vasgolyót és elindulok az egyik nagyobb puff irányába, mivel nem szeretnék örökké álldogálni, közben intek Maianak, hogy jöjjön ide ő is. Kerestzbe teszem a lábaimat a hátamat a falnak vetem és amíg várok a válaszra, az egyik kezemből a másikba dobálom a játékszeremet.
Szál megtekintése
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. december 25. 16:18 | Link

Maia


-  Jól teszed, sok érdekes dolgot lehet találni, bár akkor sokkal hatásosabb, hogyha nem keresel..
A legjobb dolgok általában mindig váratlanul érnek. Személy szerint, ha én kitervelek valamit, az nem mindig jön össze. Az évek megtanítottak arra, hogy soha ne tervezzek előre. Hátradőlök, és tovább dobálom a labdát. Nem mintha még mindig mérges lennék, csak úgy megszokásból.
-  Ugyan, ne sajnáld. Ha nagyon hiányzik, akkor majd hazamegyek. De elvan ő a kis életében, ahogy én is az enyémben.
Már amennyire én elvagyok a sajátomban. Mostanában minden annyira bonyolult, nem mindig tudom követni a eseményeket, szóval nem elvagyok, hanem inkább sodródok.
-  Tényleg ne aggódj.
Halkan nevetek, majd a zsebembe csúsztatom a vasgolyót, az órámra pillantok és hirtelen felpattanok. Észre sem vettem, hogy ennyi az idő. Gyorsan kinézek az ablakon, majd a lány felé fordulok.
-  Szerintem írd meg ezt apukádnak, biztosan örülni fog neki, hogy így érzel. De ne haragudj most mennem kell. De jót beszélgettünk, komolyan.
Mikor az utolsó mondatot is elmondom, már a terem ajtajában vagyok. Integetek, majd gyorsan lelépek. Nem akartam csak így hoppon hagyni szegényt, de kénytelen voltam rohanni. Már időm sem lesz enni sőt, semmire sem. De azért, örülök, hogy maradtam.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2012. december 25. 16:19 Szál megtekintése
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 14. 16:10 | Link

Rendbontók


Most, hogy elkezdődött a tanév, ideje volt visszarázódni a rendes kerékvágásba. De ez nehezebb volt, mint azt először gondoltam, a korán kelés, a tanórák igencsak kivettek belőlem, főleg, hogy a felügyelők miatt sokkal inkább oda kellett figyelni. Igyekeztem mindent a helyén tartani, nem szerettem volna semmiféle ellenőrzést a nyakamba kapni, bár a sárgáknál soha nem lehetett tudni.
Ahogy vége lett az órának, elindultam a tanári szoba felé, hogy lerakjam a táskámat, amiben a könyveim voltak. Lassan sétáltam, nem siettem sehová, a napom további része már szabad volt, úgyhogy közben azon gondolkodtam, hogy mit kellene elintézni, amikor meghallottam a hangos szóváltást. Összevont szemöldökkel gyorsítottam a lépteimet, miközben próbáltam a hangokra koncentrálni. Nem felnőttek voltak, azt már leszűrtem a második mondatból és ahogy egyre közelebb értem, úgy lett egyre hangosabb a szóváltás. A Vigadófreskó körül nem szokatlan a zaj, de ez valamiért mégis szokatlan volt.
Mikor közelebb értem, akkor láttam meg a két jómadarat, akiknek bizonyára nem kellene itt lenniük, de ha itt van, akkor sem kellene egymás torkának ugrani. Szerencsére, ahogy látom ez még nem történt meg, azonban nem sok híja volt a dolognak. Natit rögtön felismertem, úgyhogy lövelltem is felé egy szigorú pillantást, azonban a fiút nem ismertem.
- Elmagyarázná valamelyikőtök mi folyik itt?
Szisszentem fel mérgesen és beálltam kettőjük közé, a lehető legtanáriasabb hangomat és kiállásomat elővéve. Nem szerettem szigorú lenni, az nem én voltam, de nem szerettem volna, hogyha ennél is nagyobb bajba keverednek. A tekintetem kettőjük között cikázott, arra várva, hogy valamelyikük adjon magyarázatot.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2016. április 14. 16:10 Szál megtekintése
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 14. 17:47 | Link

Rendbontók


Annyira nehéz szigorúnak lenni! Legalábbis számomra az, hiszen alig vagyok tőlük néhány évvel idősebb, tekintetem sem sok van, az egyetlen amire számíthatok, az a titulusom, igyekszem tehát eszerint viselkedni, bár nem megy annyira könnyen. Főleg, hogy igazából időben értem ide, szerencsére semmi komolyabb átokszórás nem történt, pedig ott villan a pálca, mind a két kézben. A fiú hamarabb válaszol, így Nati felé fordulok és összefűzöm a kezeimet magam előtt, miközben összepréselem a számat.
- Nati, igazán nem ezt vártam tőled.
A valóság igazából úgy szólna, hogy: Meg sem lepődök. Nálunk mindig is voltak jómadarak, mert bár elég bohókásak a sárgák, azért valljuk be, a többségét igen hamar ki lehet hozni a béketűrésből és ha nem is fajul el annyira a dolog, néhány keresetlen mondatot azért hozzávágnak a másik fejéhez. Pálcát rántani, másodikos létére azonban elég meglepő. A fiú felé fordulok, lassan végigmérem, idősebbnek tűnik így a pálcarántás nem csak bátor, de egyúttal botor dolog is volt.
- Miért érzem úgy, hogy valami más dologról van itt szó, mintsem veszekedésről?
Felvonom az egyik szemöldökömet, miközben kettőjüket figyelem. Most már csak az a kérdés, miért viselkednek egymással így, gyűlölet nincs a levegőben, szóval valaminek történnie kellett. Rákényszeríthetném őket arra, hogy elmondják mi történt igazából, de nem érzem túlzottan helyesnek. Ez a része rájuk tartozik, a pálcarántás és a rendbontás már kevésbé.
- Rendben van. Büntetőmunka. Mindkettőtöknek. És örüljetek, hogy én kaptalak titeket rajta ezen a gyerekes viselkedésen.
Mutatok az egyikükre, majd a másikukra. Hamar jön az ihlet, nem szoktam büntetőmunkát osztogatni, így hát remek lehetőségek vázolódnak fel előttem.
- Holnap délután, a könyvtárban. Ha valamelyikőtök nem jön el, akkor kénytelen leszek máshogy szankcionálni a dolgot, azt pedig egyikőtök sem szeretné.
Talán mégiscsak vannak előnyös oldalai a tanárságnak. Imádom a szerelmi drámákat, bár ezt igyekszem leplezni a szigorúsággal, de egészen remeknek tűnik a kis helyzet, igazán kedvemre való.
Szál megtekintése
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 14. 19:50 | Link

Rendbontók


Reméltem, hogy nem lesz ellentmondás, veszekedés vagy mentegetőzés, mert azzal sokat nem tudok tenni. Bíztam benne, hogy Natira azért valamennyire hatással tudok lenni, az ismeretlen srácról pedig csak remélni tudtam, hogy tiszteli a tanárokat és nem kell durvább eszközökhöz folyamodni. S lám, pár perc múlva be is igazolódik minden korábbi gondolatom. Tényleg van valami a levegőben és nem veszítettem el teljesen az eszemet.
- Nagyon rendes tőled, hogy védeni próbálod. Ugyanakkor mindkettőtök pálcával hadonászott kedves hős lovag, úgyhogy mindkettőtöket látni szeretném a büntetőmunkán.
Igazán nagyon hősies tett, csakhogy nem ér el vele semmit. Natira ugyanúgy ráfér a móresre tanítás, főleg, mivel a saját házunk diákja és elvileg itt sem kellene lennie.
- Elég legyen Natália, nem akarom hallani, hogy így beszélsz másokkal.
Csattantam fel és még dobbantottam is egyet mérgemben. Micsoda stílus, lányként ilyet nem engedhetne meg magának, nem beszélve a fenyegetőzésről. Mérgesen pillantok végig rajta, majd a fiú felé fordulok.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy vége legyen ennek a randevúnak. Szeretném, ha szépen visszamennél a klubhelyiségedbe, nem is, inkább egyenesen be az ágyadba. Csermey kisasszonyt pedig visszakísérem a Navinébe és útközben elbeszélgetünk a jó modorról és az egymás iránti tiszteletről. Gyerünk gyerünk, szeretném látni, ahogy elindulsz.
Legszívesebben őt is elkísérném, de sajnos nem tudok ketté szakadni, így kénytelen vagyok a saját diákom mellett dönteni és reménykedni benne, hogy eltalál a saját ágyáig és vége lesz ennek a hisztinek végre.
Szál megtekintése
"Vigadófreskó" folyosója - Czettner L. Zoé hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet