38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 166
Írta: 2015. február 27. 22:58 | Link

Hoppanálás vizsga
2015.02.27. kora délután, feladat

Végre elérkezett mindenki számára a célállomás. Albert sem kevésbé örül ennek, mint pár vizsgázó, hiszen végre nem kell ide járkálnia tanítani, fegyelmezni és a szerinte időpazarló dolgokat tovább végeznie. Szeles idő és borult ég fogadja őket, szerencsére nem esik semmi és egész megközelíthető a tér is, így biztos volt benne, hogy már csak a nebulókon múlik majd minden ma. Nem volt elragadtatva néha a teljesítményüktől, de összességében úgy érzi az a keménymag, aki elért a vizsgáig képes lesz teljesíteni ezt az egyszerű kis utolsó akadályt.
Előbb érkezik, szokásához híven, párszor körbesétálja a szökőkutat, felméri a helyet és még a felmerülő akadályokat és veszélyeket is felméri. Aztán pedig, ahogy a diákok megérkeznek, a professzor rögtön hivatalosra veszi a figurát, megáll, hogy mindenki jól láthassa, végignéz rajtuk, majd a bizottság felé fordul, akik ekkor már ott állnak mellette. Bemutatja a tanulókat a bizottságnak, majd fordítva és megvárja, hogy engedélyt kapjon a további instrukciók kiadására. Nem akarja elrontani a vizsgáztatók kedvét ők pedig ilyen alkalmakkor szeretik, ha borzolhatják a kedélyeket.
- Szép napot mindenkinek. Bízom benne, hogy kipihenten jöttek ma ide, mivel  csak egy lehetőségük lesz bizonyítani azt, hogy alaposan elsajátították a hoppanálást. Csak remélni tudom, hogy mind sikeresek lesznek.
Eközben előkerülnek a pergamenek és jegyzetelésbe kezdenek mellette a biztosok, de erre ügyet sem vetve emeli tekintetét az égbe, majd a diákokra. Egyenként néz végig mindenkin, remélve, hogy senki arcán nem a halálfélelem ült ki, hogy most fog hibázni. Nem szép látvány és közbelépni se kellemes, ha valaki elszórja a tartozékait egy hoppanálás közben a nem koncentrálás miatt.
- Tehát akkor, a feladat a következő lesz. El kell hoppanálniuk a tér közepén lévő szökőkút jobb oldalára. Ha ez sikerül, a vizsga sikeres. Látszólag könnyű feladat, de nehéz meghatározni a célirányt. Figyeljenek oda nagyon, szedjék össze magukat.
A ne hozzanak szégyent az iskolára kezdetű dialógus inkább kimarad. Helyette morog még néhány másodpercet amiből egy szót sem érteni, majd a vizsgáztatók mellé lép, majd a jobb szélen álló személyre mutat.
- Ön kezdi. Hoppanál, majd visszajön közénk. Utána következik a szomszédja.
Innentől kezdve leveszi a tekintetét a diákokról, helyette a szökőkutat figyeli, mintha neki kellene oda hoppanálnia.



//A levizsgázásra 7 nap van, tehát március 6-ig mindenki írja meg a hszt, a szálazás remélem értelemszerű.//
Vizsgázók listája
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 28. 17:39 | Link

Hoppanálás vizsga

Ez a nap is elérkezett. Ma egész bizottság előtt mutathatja be hoppanálási tudományát, hogy aztán majd eldöntsék, elég jó-e ez ahhoz, hogy ezután szabadon gyakorolhassa vagy sem. Eddig viszonylag ideális körülmények között gyakorolhatott az elméleti részből letett sikeres vizsgát követően. Egy tanterem meglehetősen csendes és nyugodt környezetnek minősül, még akkor is, ha több másik ember is ott van, aminek azért megvan a maga zaja. Ő ezt aztán nagyon jól tudja, elvégre időnként mások szívverését is képes meghallani például pár méterről. Vicces ez, főleg, hogy kezdetben még csak kontrollálni sem tudta az egészet, és teljesen véletlenszerűen hallott különféle, mások számára fel sem tűnő hangokat, amiket mostanra már legalább ki tud zárni. Majd' egy évnyi munka eredménye, hogy tudjon ne figyelni ezekre. Korábban éppen ezek miatt nem is lett volna érdemes megpróbálkoznia ilyen veszélyesnek minősíthető tudomány elsajátításával, mint a hoppanálás, mert ha a legkisebb hang is eltereli a figyelmét, annak katasztrofális következményei lehetnek. Jelenleg viszont bízik benne, hogy ha eddig elég érdekes körülmények között is sikerült csendet teremtenie magának - a nagyapjának érdekes módszerei vannak, ha erről van szó, napokat lehetne mesélni róluk -, akkor az itt is menni fog. Muszáj mennie. A térnél zajosabb helyekkel is boldogult már. Itt sincs több, mint az élet maga. Az emberek mozognak, beszélgetnek, lélegeznek. Élnek. Idő előtt érkezik azzal a szándékkal, hogy addig is, amíg mindenki más befut, hozzászokjon a helyhez. Állandó moraj van, ami zavaró lehetne, de ura a helyzetnek. Képzeletbeli falat épít, amiről lepattan minden hang, amire a legkisebb szüksége sincs. Illedelmesen köszön nemsokára minden érkezőnek, majd végighallgatja a feladatot, és részéről úgy érzi, jöhet ez is, készen áll. Kipihente magát, az elméje tiszta, zavaró tényezők kiiktatva. Nagyon reméli, hogy menni fog ez. Amint rákerül a sor, jól megnézi, hová is kell érkeznie, megismétli gondolatban a három C-t, és szemét lehunyva megszabadul a külvilágtól először. Aztán a gondolatai következnek, minden, ami nem kell, mehet a süllyesztőbe, elméje sötétebb zugaiba, hogy most egyetlen egy dologra tudjon koncentrálni. Nem siet el semmit, szép nyugodtan maga elé idézi a szökőkút jobb oldalának egy konkrét pontját. Nincs karika, ami megkönnyítené a helymeghatározást, de képzeletben megteheti, hogy egyetlen pontra figyel, mintha most is lenne karika, akár az órákon. Így nincsenek további zavaró részletek legalább. Felmérte a távolságot, tudja, milyen érzés ez, tudja, hová kell érkeznie, pontosan meghatározta magának, így ha már mindebben biztos, és elméjében csak az az egyetlen pont van előtte, ami már szinte vonzza, megfordul a sarkán beleejtve magát a semmibe egy könnyed, de határozott mozdulattal, remélve, hogy sikeresen teljesíti a feladatot. Ha végrehajtotta, amit tőle kértek, vissza is térhet a helyére a többiek közé, hogy csendben kivárja, vajon mit szól a bizottság a teljesítményéhez, elegendőnek érzik-e ahhoz, hogy hoppanálási engedélyt kapjon, vagy sem. Nemsokára kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2015. március 3. 22:41 | Link

Hoppanálási vizsga

Mikor felkeltem reggel, az volt az érzésem, hogy ezt a napot jobb lenne átugorni. Nagy nyögés közepette azonban neki láttam a reggeli teendőimnek, egy nagy gombóccal a hasamban. Utálom a vizsga helyzeteket, de most még a szokásosnál is jobban félek. Szerintem nem volt elég a gyakorlati órák száma ahhoz, hogy kellő önbizalmat szerezhessünk. Elismétlem magamban a három C-t,hátha ez segít egy kicsit megnyugodni. Most a legnagyobb szükségem az önbizalmamra van így összekapargatom magamban, és rettegve elindulok, a vizsgára. A boglyas téren, nyüzsögnek a diákok. Vannak akik nagyon magabiztosak, főleg a rellonosok. Kicsit irigylem ezt tőlük. Végig nézem a bizottságot is, és egy kicsit megnyugszom, mert nem tűnnek annyira szörnyetegeknek. A Tanár úr sokkal ijesztőbb. Végül megpillantom magát a Professzort is, aki éppen egy szökőkút körül járkál. Hamarosan mindenki megérkezik és megkezdődik a vizsga. A kötelező bemutatkozások és instrukciók után, sorban egyesével mindenki bemutathatja azt, amit tanult.Mikor rám kerül a sor, veszek egy mély levegőt, hogy megnyugodjak.Miközben kifújom elengedek vele minden más gondolatot, így már tiszta fejjel, minden más zavaró vagy oda nem illő gondolat nélkül kezdek neki a feladatnak. Utána felmérem a terepet. Tőlem pár méternyire van a tér közepe, ahol a szökőkút áll. Annak a jobb oldalára kell érkeznem. Gondolatban egy piros X jelenik meg azon a helyen. Meredtem bámulom, a tőlem pár méternyire levő helyet, ahová érkeznem kell. Majd akaratlanul is lecsukódik a szemem és megjelenik előttem a szökőkút jobboldali része. Szinte már látom, ahogy ott állok. Ekkor ismerős vonzást érzek. Megvárom, amíg annyira túlfeszül, hogy nem tudok már ellenállni neki, ösztönösen megfordulok a sarkamon és beleveszek a semmibe, abban a biztos tudatban, hogy a szökőkút jobboldalán fogok felbukkanni...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2015. március 3. 22:45
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. március 4. 08:36 | Link

Hopp vizsga :S

Eljött ez a nap is. A hoppanálás vizsga napja. Azt hiszem kicsit nyugtalanabbul aludtam, mint általában. Álmodtam is valami hülyeséget a vizsgáról, de már nem tudnám megmondani mi volt az. Igyekszem nem erre gondolni csak szépen intézni a reggeli rutint. Vércukorszint mérés, inzulin, reggeli és így tovább, amíg indulni nem kell. Persze akárhogy is igyekszem másra gondolni, újra meg újra eszembe jut a vizsga. Egyszer még a jegyzeteimet is átolvasom, mintha az elmélet, amit kívülről fújok, adhatna bármi pluszt még. Nem ad, de kicsit talán nyugodtabban indulok le a faluba a fekete szövetkabátomban és a sálamban. A sapkát elhagyom, annyira nincs most hideg, bár a szél fújdogál, azért remélhetőleg nem áll szanaszét a hajam, mire a bizottság elé érek. Bár nem hiszem, hogy a külsőmet nézik, mégis engem úgy neveltek, hogy a vizsgának adjuk meg a módját és ehhez hozzátartozik az is, hogy mi van rajtam. Ezért vettem sötét színű farmert, barna félcipőt, meg ugye a szövetkabátot. Szokás szerint nálam van a táskám is, biztonsági okokból, benne mindennel, ami kelhet.
Amikor a térre érek, már vannak ott páran, illedelmesen köszönök Holló úrnak és a feltétlezett vizsgabizottságnak, majd a társaimnak is és szépen várok, amíg mindenki más is megérkezik majd elkezdődhet a vizsga.
A várakozást arra használom fel, hogy felidézzem a három C-t. Céltudatosság, célmeghatározás, célirányosság - motyogom magam elé, majd nézelődni kezdek, azon agyalva, vajon hol kell majd felbukkannunk. Reményeim szerint valammi jól ismert, könnyen belátható helyen, és nem túl messze. Valahogy még mindig nem értem, hogy várja tőlem bárki is, hogy a tanterem után majd most akár kilométerekkel odébb felbukkanok.
Aztán mielőtt belelovallnám magam valami merész elképzelésbe, megszólal eddig tanárunk és felvilágosít, hogy csak a szökőkút másik oldalára kell megérkeznünk. Megnyugszom, bólintok magamnak. Sokat szoktam itt nézelődni, ülni valamelyik padon, vagy épp a szőkőkút szélén. Ismerem - szerintem egész jól - a teret.
Egy darabig figyelem, hova is kell majd megérkezni - a jobb oldalt. Aztán behunyom a szemem és próbálom magamban felidézni azt az oldalát a szükőkútnak. Amikor úgy érzem, pontosan tudom, miről is van szó, kinyitom újra a szemem és figyelem a többieket.
Ahogy rám kerül a sor, leveszem a táskámat és Katnisshoz fordulok, aki már túl van a vizsgán.
- Megfognád ezt nekem? - nyújtom oda neki a táskám, mert nem szívesen tenném le a földre. Ha nem akkor marad a föld és reménykedem, hogy senkinek nem jut eszébe ellopni, aztán behunyom újra a szemem és koncentrálok. Céltudatosan meghatározom magamnak a célt, a szökőkút megfelelő oldalán. Kizárok minden más gondolatot, várok, amíg szinte kézzelfoghatóan látom magam előtt a célt. A nagy összpontosításban beharapom a számat, majd amikor már biztosan tudom-érzem, hova kell megérkeznem, határozottan fordulok meg a sarkamon és hagyom magam beleveszni a semmibe, folyamatosan koncentrálva a szökőkút jobb oldalán kiválasztott pontra, ahova érkeznem kell. Pár másodperc múlva, reményeim szerint a sikeres vizsgámat követően, visszakérem a táskám Katnisstól ha megfogta, ha meg nem, akkor egyszerűen felveszem a földről és megvárom, amíg a többiek is végeznek. Ha mind sikeresen vesszük az akadályt, akkor talán érdemes lenne közösen ünnepelni... Vagy csak én gondolkozom így?
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. március 5. 13:07 | Link

Hoppanálás
Season finale

Eljött a nap, amikor több lehetek Lyránál. Mármint az egyértelmű dolgokon kívül is, akár pár órával később meg is mutathatom neki. Ma van a vizsga, és ha megszerzem az engedélyt, szinte bárhová hoppanálhatok, ahol eddig jártam. Ez nagyon nagy könnyebbség lesz nekem, mert az biztos, hogy nem fogok jönni a hülye vonattal többet és hallgatni a többiek hülyeségét. Kivéve, ha apáink köteleznek rá, hogy a kékséggel egy kupéba utazzunk. Vágyom rá nagyon, mindenki gondolhatja. Bár lehet, hogy rá tudom venni Black kisasszonyt, h ogy rövidítsük meg hoppanálással az egészet, és akkor mindenki jól jár, mi is, meg a szüleink is, akiknek mondhatjuk, hogy együttutaztunk. Még ha az néhány másodpercig is tartott…
Most már a Boglyas tér felé közelítek, hiszen ott lesz a vizsga. Jó pár jómadár előttem érkezik, de nincs miért sietnem, bőven beleférek még a jelzett időpontig. Van két ismeretlen alak, meg Holló úr, aki előadja a szokásosat, én pedig hálálkodom, hogy többet nem kell majd látnom őt.
Én egészen magabiztosan érkeztem, az utolsó két órán egészen parádésan teljesítettem és tudom, hogy hogyan kell végrehajtani az egészet.
A rövid felvezető után elkezdődik az egész, én pedig várok(!) a soromra, végül eljön az idő, hogy én következzek. Odasétálok a kút túloldalára, ahová hoppanálnom kell, megnézem magamnak, majd visszatérek.
- Fogalmam sincs, hogy jártam-e már ott, így már biztos – adom tudtukra, hogy miért is mentem oda igazából. Szerintem nem elég látni, a léleknek ott is kell lennie valamikor, hogy megjegyezze a helyet, de erről nem szól semmilyen hivatalos fáma. Magamban felidézem a három C-t, elvégzem a már majdhogynem szokásossá váló rituálémat. Aztán elképzelem, hogy hova is kell érkeznem, ahogy eddig is, igen, most ráadásul frissek az emlékeim. Elfordulok, hogy ne is lássam, és bizonyítsam, mennyire fontos a jó tájékozódás. Szóval elcsendesítem az elmémet. A három C lebeg a szemeim előtt. Látom, érzem a helyet, ahova érkezni fogok, és folyamatosan oda koncentrálok, amikor is belefordulok a nagy ürességbe, hogy megérkezhessek a másik, vélhetőleg jó oldalon.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. március 5. 18:48 | Link

Hoppanálás

A mai napom egyszerűen iszonytató volt. Igazából a múltkori fiús-incidens óta nem igazán sikerült eljutni az agyamig, hogy mit is kéne tennem, csak ültem otthon a kanapén, olvastam a tananyagot, meg sutyiba egy két könyvet és tonna számra ettem a vaníliás fagyit. Szóval azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem: nem görcsöltem a vizsgán, sőt, szinte eszembe sem jutott, csak igen sokára és hát kapkodhattam is, hogy időben ott legyek majd. Miután összerámoltam magam és végre emberien is néztem ki, meg nem éreztem magam komplett zombinak, aki nem bírja kiverni a fejéből a pasikat, szedtem a lábaim a Boglyas térre. Már elég sokan ott voltak, sőt, bátran mondhatom, hogy majdnem mindenki. A hajamba túrva beálltam a sorba és a tekintetemet először a bizottságra függesztettem kissé csüggedten, majd a professzor szavaira koncentráltam. Kicsit emésztgetnem kellett még ezt a hoppanálás dolgot, mert még most sem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, de azt hiszem, hogy némileg pozitívabban - vagy legalább semlegesen - álltam hozzá, nem pedig úgy, hogy jajj ne, megint itt vagyok és tutira elszúrom. A szökőkút jobb oldalát ki is pécéztem magamnak, miután mondta, hogy oda kell majd érkezni, már memorizálni is kezdtem, míg a többiek nekiláttak a vizsgájuknak. Mikor az előttem lévő ember került sorra, már éreztem, hogy kis csomóba rántja össze magát a gyomrom, de aztán egy kis mosolyt és némi önbizalmat erőltettem magamra. Mikor én következtem a soron, a bizottságra pillantottam, majd tettem pár lépést arra, hogy biztosan tudjam, hogy hogyan is néz ki a hely, meg merre, miként. Visszacsatangoltam a helyemre, majd mély sóhajjal zártam ki szépen, fokozatosan a külvilágot. Először csak a hangokat, majd a környezetet, végül pedig az embereket is, csak én maradtam, meg a kijelölt pont. Elismételtem magamban párszor a három C-t, azt hiszem még talán motyogtam is magam elé, hogy: "Céltudatosság, célmeghatározás, célirányosság!", de ebben már nem voltam annyira biztos. Lehunytam a szememet, majd elképzeltem, ahogy feltűnök azon a helyen, szinte már éreztem az ottani talajt a lábam alatt és hallottam a vízcsobogást, de nem akartam korán örülni. Mikor már egészen biztos voltam a dolgomban, határozottan megfordultam a sarkamon, pont úgy, hogy ne vigyem túlzásba, de ne is vesszen el a lendületem és szépen beleejtettem magamat az ürességbe, remélve, hogy a kút jobb oldalán, a kijelölt helyen találom magam. Egyben.
Hozzászólásai ebben a témában
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2015. március 5. 19:23 | Link

Vizsgázzunk Cool

Ez volt életem egyik legnagyobb kihívása... na jó, hazudtam. Nem volt a legnagyobb, hiszen megkérni Grace kezét... na az volt az. De megtörtént, vagyis duplán történt meg, hiszen elsőnek ő maga tette, ám utána került egy csomó ideig, de aztán minden szuper volt egy ideig. Azonban egy kellemes tavaszias reggelen, egy késsel az ajtómba állított cetli fogadott a saját kezem írásával.... Persze a lány nem tért haza, sőt valószínűleg Gwent kereste hogy szétszedje molekuláira, ám nagy meglepetésemre nem ez történt, mivel láttam a lányt, egyben. Aha... Megtudtam, hogy Grace egy másik fiúval fürdőzik a barlangfürdőben, hála az egyik igazán közlékeny festménynek. És még én vagyok az aki le lesz hordva...szép. Nem mentem oda, isten mentsen meg ettől, inkább a kastélyban maradtam és azon törtem a fejem, hogy most ezt azért csinálta mert féltékennyé akar tenni vagy a fiú fontosabb neki mint hittem volna. Nos, kiderül. A továbbiakban össze sem futottam a lánnyal, pedig nem kerültem, csupán nekem és neki is vizsgáink voltak, tanultunk mint két levitás. Még szép, hisz azok vagyunk! Mondjuk nem mentem le a faluba, de ha akarta volna, tudta hol talált volna meg. A mai nap azonban kiöltem a felesleges izgalmakat, a sértettséget és egyéb mást is a fejemből és arra koncentráltam, hogy átmenjek a hoppon. Fontos volt a számomra, mindennél fontosabb ami hirtelen eszembe tudott jutni a lány kivételével, de hát most ezt is ki kellett űzzem a fejemből. Nem volt nehéz, a napokban ezt gyakoroltam hogy nyugodt és higgadt maradhassak bármilyen helyzetben. Mire nem jó egy kis belső béke nem? A könyveket félretéve indultam le a faluba és már odafelé ismételgettem az eddig tanultakat. A három C-ét már visszafelé is fel tudtam volna mondani, sőt akár még álmomból felkeltve is helyből rávágtam volna ha valaki megkérdi. Mintha ez lett volna a bibliám, vagy valami életmentő varázslat, úgy magoltam be. De nem a szó a lényeg, hanem amit takar... Nem csoda hogy ezeket is többször levezettem fejben. Éreztem a levegőben, hogy ez a nap más lesz, ez a nap egy új fejezet kezdete lehet. Egészen vidáman, de legfőképpen higgadt fejjel érkeztem meg a helyszínre és tekintettem körbe. A lány még nem volt sehol, így volt időm átvenni a fejemben azt is, hogy mit mondok majd ezután neki. Na persze erre csak perceim voltak, mivel mindenki megérkezett végre. A vizsgabiztosokat időközben már fejben rögzítettem, lecsukott szemmel is vissza tudta volna idézni a tekintetüket és a hajuk színét, vagy akár a szemükét. Ilyenkor örültem annak, hogy legilimenciát is tanulok, hiszen ott is nagyban a szellemi dolgok segítenek a cél eléréséhez. Az ember ne csak fizikailag, szellemileg is legyen erős és ügyes! Mikor a prof elmagyarázta, hogy reméli sikeresek leszünk, illetve a feladatot, akkor egy biccentés után már nekiláttam fejben megjegyezni a dolgokat. Ezen a téren gyakran jártam már hiszen itt lakom lent a lánnyal, így nem volt meglepő. Ebben a ráközelítésben azonban, hogy vizsgának is ezt jelölték ki, kapott egy... nos, afféle kíváncsiság uralkodott el rajtam. Míg a többieken volt a sor, addig memorizáltam a helyet és a szökőkutat, a hangokat, a színeket, a helyet és a környezetemet. Nem volt olyan nehéz mint hittem... Számítottam magamtól valami aggodalomra, esetleg félelemre hogy nem sikerül, de jót tettek a gyakorlással töltött percek, hogy nyugodt és higgadt fejjel álljak hozzá a helyzethez. Ha most elkezdenék parázni, azzal nem csak magamnak okoznék csalódást, hanem a tanárnak is aki megtanította nekünk az alapokat és próbált vezetni minket, ám eközben hagyta, hogy egy bizonyos százalékban magunk jöjjünk rá a nyitjára. Mikor én következtem, akkor újra a kitűzött célra pillantottam, majd átismételtem magamban a három C-t, azt hogy mit is takar, majd felidéztem a helyet ahova érkeznem kell. Az előbbi megfigyeléseimnek köszönhetően ez nem volt nehéz. Akár festményt is készíthettem volna róla fejből, már ha szerettem volna. Mire nem jó a művész lélek?... Kiürítettem a fejemből mindent, teljesen nyugodtan és higgadtan pillantottam újra a helyre ahova érkeznem kell. Amint abszolút biztos lettem magamban és a sikeremben, akkor a sarkomon megpördülve a nagy ürességbe ejtettem magam és ha minden príma volt, akkor a megfelelő helyen érkeztem meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 808
Összes hsz: 2617
Írta: 2015. március 6. 00:04 | Link

Hoppanálás vizsga


Pontosan érkezett, mivel ismét szabaddá tette az egész napját, hogy maradéktalanul a vizsgára és annak kimenetelére összpontosíthasson, rohanás és kapkodás nélkül. A bemutatás alatt közömbös arccal állt, leginkább egészében olyan benyomást keltett, mint aki felhőket szemlélni érkezett ide és csak véletlenül keveredett a többiek közé, mert sem izgalom, sem várakozás nem érződött rajta. Szüksége volt erre a kiegyensúlyozott nyugalomra és értett is hozzá, hogyan érje el és őrizze meg - már jóval a vizsga időpontja előtt lejött a faluba, akklimatizálódni és felmérni a terepet, most a hoppanálás szemszögéből figyelve a dolgokat. A zaj nem zavarta, az emberek mozgása már inkább jelenthetett problémát, de hitte, hogy meg tud ezzel is birkózni, főleg, hogy itt még nincs olyan óriási tömeg.
A feladat ismertetése után végignézett a soron - ő az Axellel átellenes szélen állt, így utolsóként vizsgázik majd, ami egyáltalán nem kedvetlenítette el. Mivel nem feszengett, számára ez ajándék perceket jelentett, amiket felkészülésre fordíthatott. A problémát elemezve haladt a megoldás felé, ami meglepő módon a vártnál kevésbé tűnt bonyolultnak. A megadás csak látszatra különbözik a karikás gyakorlatoktól, legalábbis számára - mivel sosem annyira a karikára, mint néhány stabil tájékozódási pontra támaszkodott, nem jelent gondot a magának kitalált módszert alkalmazni. Pontosan meg tudja határozni, hogy a szökőkút közepe és pereme közt hol akar felbukkanni, a környező épületek szintén számos kapaszkodót adtak, szemben egy terem négy puszta falával. Kicsit trükkösebb lemérni, mekkora távot kell megtennie, de a már begyakorolt és ismert távolságok alapján meg tudta saccolni, mekkora ugrásra lesz szüksége, plusz amíg a többiekre várt, bőven maradt ideje alaposan ellenőrizni becsléseit. Ezen felül felhasználhatta őket a pontosításhoz, megszámolva a lépteiket. A vizsgabiztosokkal nem törődött - egyszerű, lényegtelen díszletnek tekintette őket és így sokkal könnyebb volt ignorálni a jelenlétüket, ahogy a többi emberét is.
Mire sorra került, már elvégezte a légzőgyakorlatát és tekintete a célpontra fixálódott. Megvolt a táv, megvolt, mit fog látni, ha kinyitja a szemét és hol fog állni - ennyi kellett és ahogy lehunyta a szemét, csak ezeket vizualizálta és érezte. A megszokott mozdulattal ejtette magát a semmibe, hogy eltűnjön és egy pillanattal később máshol bukkanjon fel. Hacsak nem amputoportál, ezt követően egyszerűen megfordul és visszasétál, különösebb sietség nélkül, hogy meghallgathassák az értékeléseket.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. március 6. 00:09
Hozzászólásai ebben a témában

Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 166
Írta: 2015. március 6. 16:25 | Link

Hoppanálás vizsga
2015.02.27. kora délután, eredmény

Nem aggódja túl a teljesítményét a diákjainak se helyettük, se mellettük nem fog izgulni. Egyszerűen ő mint oktató mindent megtett, hogy irányt mutasson, most azonban rajtuk a világ, de leginkább a bizottság szeme. Igyekszik inkább a héttérbe vonulni, átadva a képzeletbeli stafétát a vizsgáztatóknak. Így amint mindenkit leellenőriztek, kezdődhessen maga  a vizsga. Kissé még odébb is áll, mintha nem akarná őket felesleges zavarni, valójában persze erről szó sincs, inkább csak szeretne kimaradni a minisztériumi pletykákból, ez nem igazán az ő asztala.
Végül a formaság után megkezdődik a diákok sorozatos próbatétele. Sorra mennek, hajtják végre a mozdulatsort, koncentrálva és bukkannak fel a kijelölt helyen. Szerencsére épségben, magában is nyugtázza, hogy most sem kell közbelépjen. Majdnem mind kitűnően hajtja végre a feladatot, aki nem ott csak látszik az izgalom, de még nekik is sikerül. Hét ember. Ez majdnemhogy egyéni rekord, hiszen nem igazán szokott három, jobb esetben négy tanulónál több idáig eljutni.
Az utolsó ember is visszasétál a helyére, ő pedig egy határozott lépéssel közelebb oldalaz a bizottsághoz, hogy azok susmorgásából leszűrje mire jutottak.
Látja, hogy többször körbenéznek, nyilvánvalóan a hibák után kutatva, de miután nem találnak, kénytelenek belenyugodni a ténybe, hogy ez a mai nap egy sikeres nap. Félvállról rájuk pillant, visszanéznek rá szigorú, mogorva tekintettel, amit ő viszonoz is, így rövidre zárul a beszélgetés, amikben elsorolják a kliséket, majd a vizsgáztató bizottság elindul a kirendeltség felé. A tanerő egy rövid ideig figyeli őket, majd a tanulók felé fordul. Övé lett a feladat, hogy közölje az eredményeket a diákokkal. El is indul hát az irányukba, ráérős léptekkel, majd mikor ott van, megáll és végigtekint rajtuk.
- Gratulálok a mai naphoz, nem hoztak szégyent iskolájukra. Remek volt mindenki, ezt a Bizottság is látta, így tehát megszerezték a szükséges engedélyeket. Az, hogy jó néhányan kezdték a kurzust, most pedig csak ennyien vannak itt, azt hiszem, bizonyítja a rátermettségüket.
szigorú vonásai most először lazulnak, a hölgyek felé egy félmosolyt is megejt, az urak felé biccent, majd egy lépést hátrál, de mielőtt elindul még elbúcsúzik.
- A közös munkánk véget ért ezen a ponton. Öröm volt. A viszont látásra, és még egyszer, gratulálok.
Egy utolsó elismerő pillantás keretében fordul meg, és elindul abba az irányba, amerre a bizottsági tagok sétáltak az imént.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér