[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856423#post856423][b]Adele Nadia Krise - 2022.11.12. 18:13[/b][/url]

Jelét sem mutatja, hogy bántaná a stílus. Egy ideje félre kellett tegye ezeket az apróságokat, főleg ilyenkor, ha a férje ügyéről van szó, de a szempillái azért akarva-akaratlanul is megrebbennek reflexből.
- Azért remélem megérti, ha azt mondom, engem nagyon is érdekel minden apró részlet. Köszönettel venném, ha engem is be tudna avatni a részletekbe. - Könnyed, légies léptekkel felzárkózik a férfi mellé, s noha lassan mehetne is már be Mariushoz, úgy érzi, ez most számára sokkal fontosabb beszélgetés, mint még egy idegtépő felkészítést végigülni azzal a körmönfont ügyvéddel. Egyre mesteribben próbálja kihozni a sodrából a megbeszéléseikkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856444#post856444][b]Weiler Dante - 2022.11.12. 21:10[/b][/url]

Mácsai rebegtetéshez van szokva, mondhatni az ilyen egyszerű játszmákra viszonylag érzéketlen. Nem mintha ez érdem lenne, ami azt illeti a világ nagy hányada ponthogy lekezelően szokta megjegyezni, mennyire nem olvassa a hangulatot soha és mennyire sértő tud lenni mindenféle szociális interakcióban. Ettől függetlenül semmi oka nincs ellentmondani Adele-nak.
- Nyilván, végülis érthető, ha a férjéről van szó. - Közben kisétál az épület elé és valamivel arrébb a bejárattól megáll egy parkos-pados részen. Előszedi a cigarettát, a nő felé biccent kérdőn. - Ha nem gond.
Valójában már viszont rá is gyújt ráérősen
- Nincs sok mesélnivalóm viszont, tényleg. Nekem nem szakterületem, pláne nem a bűnügyi bájitalelemzés. Azonban vannak ismerőseim, így tudtam ajánlani valakit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856445#post856445][b]Adele Nadia Krise - 2022.11.12. 21:23[/b][/url]

Csak biccent egyetértése jeléül, és követi a férfit az utcára. Megkérdezhette volna a nevét, de a hivatalos iratokból, ha ez a férfi az embere, úgyis ki fog derülni.
- Köszönöm. - Egy üres gesztus, belénevelt muszáj. Még, ha nem is segítettek neki egy lépéssel közelebb jutott az egész ügy a megoldáshoz.
- Együttműködik gyakran hasonló... ügyekben? - Elvégre csak van valami oka, hogy Marius ezt a férfit kérte fel, bár nem érti, miért, ha ez nem a szakterületéhez tartozó téma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856467#post856467][b]Weiler Dante - 2022.11.13. 00:26[/b][/url]

- Nem igazán, viszont abban a szerencsétlen.. mások számára meg inkább szerencsés helyzetben vagyok, hogy kurvasok embert ismerek. - Beleszív a cigarettába. Nyers, mint mindig, ráadásul szemmel láthatóan őt ez különösebben tényleg nem annyira dobja fel. Mióta az Inner Sanctum jegyzi a nevét - és főleg, mióta megkapta nemzetközi bájitalmester minősítést, azóta a szakmában meglehetősen sok emberrel került kapcsolatba. Ez leginkább annak köszönhető, hogy bár a szociális eseményeket gyűlöli, a bájitalokat viszont szereti: így a konferenciákon is hajlandó részt venni.
- Akit ajánlottam viszont sokszor csinál ilyet és kifejezetten szakterülete a terhesség alatti bájitalfogyasztás. Ha őt nem tekinti a hivatal hitelesnek, akkor senkit.
Naja. Dantét túl sokan ismerik a hivatalban és túl sokan ismerik őt már kamaszkora óta. Tudni kellett volna viselkedni, kölyök. Gondolatban kelletlenül köffen egyet válaszként a megjegyzésre, de már olyan természetes ez, mint a levegővétel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856471#post856471][b]Adele Nadia Krise - 2022.11.13. 01:56[/b][/url]

Úgy tűnik, túl sokra nem fog menni ezzel a férfivel, és őszintén szólva nagy erőfeszítésébe kerül makulátlanul leplezni, mennyire türelmetlen, aztán letargikus, aztán irritált újabban minden hírtől. Túl hamar változik a kedélyállapota, még a szokásosnál is csapongóbb. Kifelé egy vérszegény félmosolyt enged csak el, és egy újabb biccentést a megértés jeleként, hogy felfogta a részleteket.
- Értem, akkor nem is tartom fel tovább, köszönöm az információkat. Minden jót Önnek! - Szerencsére úgy tűnik, nem az a sajnálkozó-színlelt együttérző szakember, mint a kékvérűek nagy többsége körülötte. Hallott már jó néhány őszintétlen részvétnyilvánítást és csak még agresszívebbnek érezte magát utána. Ez itt most egy teljesen tiszta és rövid kis intermezzo lett: a megkérdezett nem tud segíteni, más igen. Bár minden ennyire gördülékenyen menne.
Az elköszönését követően inkább visszamegy az épületbe, hogy felvegye az otthagyott vendégkártyáját és végre megjelenjen a Mariusszal egyeztetett időponton. Még a belépés előtt elereszt egy mély, ideges sóhajt, mielőtt ismét belevág az ügyvéd okozta önkéntes idegtépésbe. Lehet, ma lesz a napja, hogy elborul tőle az agya, de azzal ráér később foglalkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857471#post857471][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.12.19. 23:05[/b][/url]

Mielőtt a pincér belekavarodhatna, kezével hívja fel magára a figyelmét, bocsánatkérő félmosollyal a kényszerű udvariatlanságért. Esze ágában sincs ugráltatni szerencsétlen felszolgálót, de felesleges köröket futnia az itallap miatt.*
- E-elnézést, alkoholmentes gin-t-t-tonicot szeretnék, ha nem túl nnagy k-kérés.-*Köszönöm helyett csak biccent, mindenkinek időt spórolva. Kevés értelme lenne olyasmit böngésznie, aminek a kilencven százaléka tiltott számára, s egy ilyen helynek valószínűleg nem jelent kihívást egy mocktail. Tekintete csak akkor fordul Mihi felé, amikor a pincér távozik, fenyegetőt súroló súllyal nehezedve a szőkére.*
- Mmmég jó, hogy engesztelni és nnem lenyűgözni akarsz,-*elmosolyodik, s ezzel megtörik a pillantás merevsége. Valahol a szavak közt megbújik némi él, mert határozottan nem szereti, ha teljesen kiveszik a kezéből az irányítást. Váratlan meghívót kapni egy dolog; egészen más meg se kérdezni, hogy minden egyes lépésben rábízza-e magát a másik ízlésére. Ugyanakkor vonásai semlegesek maradnak, amint kényelmesen hátradől, s vállairól úgy omlik a földre a feszültség, mintha nehéz anyagú köpeny csusszana le. Fejét féloldalasan tartja, ami egyaránt sugallhat játékosságot és arroganciát, mert srégant néz Mihailre.*
- Ugyan. Mmmeglepetések nnélkül mit is keresnék itt?-*szeme megcsillan, mert a kíváncsisága sokkal erősebb, mint bármiféle neheztelés. Pillantását el-elszakítja a szőke alakjától, látszólag a berendezés vizslatva, hogy megtalálja figyelmének egyensúlyát. Kíváncsi, nem ostoba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857673#post857673][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 00:29[/b][/url]

Szemöldököm ugyan megrebben, ahogy Damien marasztalja a pincért, de nem szólok. Féloldalas mosoly terül el arcomon, aprót bólintok a pincérnek, akit végül útjára engedek. Így is eleget lábatlankodott körülöttünk, van, ami jobban leköti a figyelmem éppen.
Állom tekintetét ugyanolyan mosollyal, ami ugyan szélesebb lesz a szavakat követően, de csak minimálisan. - Lenyűgözni máshogy szoktam embereket - magabiztosan jelentem ki, szemem sem rebben a szavakra - azonban, ha valaki van olyan szemfüles, egy hideg csillanást észrevehet az eszeveszett kék tekintetben.
A szavak bennem ragadnak, mikor a pincér lép a tálcával az asztalunkhoz: Damien elé kerül a kért gin tonic, míg elém a jól megszokott whisky-t teszik. Biccentek, tekintetem lassan siklik vissza a férfire, aki már hátradőlve helyezte magát kényelembe. Mintha csak megkönnyebbült volna. És bár ezt szerettem volna kijelenteni nemrég, mielőtt a pincér zavart volna meg, most visszafogom magam és csak kortyolok.
- A kíváncsiság nem mindig erény - fürkészem arcát poharam fölött szemtelen vigyorral egy ismételt korty előtt. Nem szólok többet, hagyom, hogy felmérje a terepet, így én ismét az ablak felé fordulok, hogy a kinti világot fürkésszem nyugodtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857676#post857676][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.12.25. 00:54[/b][/url]

Bár az alkalom kínálkozik, komment nélkül hagyja a választ, a változatlan mosollyal együtt. Meghagyja ezt a pillanatot a veszélyesen csillogó kékeknek, az elértett burkolt figyelmeztetéseknek.
- T-t-tény, ám egyébként is b-beszélni akartam veled,-* feldobtak egy labdát, ő pedig tárgyilagos nyugalommal pattintja szinte azonnal vissza a másik térfelére. Belekortyol az italába, rászánva néhány pillanatot, hogy szemügyre vegye az alkotást - a pohár jeges érintese remek kapaszkodó, ha érzékei elbódulnának.
- D-de mmmesélj csak nyugodtan, elvégre te hívtál,-*néz fel, amint érzékeli, hogy Mihi figyelme felé kószál az ablak helyett.* - Ha mmár újfent nnem hagysz olvasni,- teszi hozzá, szokatlan könnyedséggel és megbúvó negyed mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857677#post857677][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 01:09[/b][/url]

Tizedmásodpercre akad meg a mozdulat, hogy ajkamhoz érinthessem a hideg kristályt, benne a whiskyvel. Kérdőn pillantok rá, a korty után gondolkodás nélkül koppan az asztalon a pohár, figyelmemet csak és kizárólag Damiennek szentelem.
- Hallgatlak - könnyedén vetem át jobb lábamat bal térdemre, ahogy minimálisan helyezkedem csupán. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg: kellemes a hasznossal alapon, végül is, nem kellene, hogy meglepjen, hiszen remek alkalom ez egy olyan beszélgetésre, ami soha nem adatott meg nekünk.
Lesütött tekintettel engedek meg magamnak egy halk kuncogást. Szusszanva sandítok fel rá.
- Nem kötöttek a témák, így arról beszélgetünk, amiről szeretnénk - fonódnak ujjaim ismét a kristály köré. - Szokásommá tettem, hogy mindig olvasás közben zavarjalak meg. Látom ennek a báját és iróniáját is egyszerre - ingatom meg fejemet szórakozottan. - Komolyra fordítva a szót: tényleg csak beszélgetni szeretnék. A kiengesztelésen túl - ami már zajlik -, nem volt kifejezett célom az estével, belátom - aprót vonok vállaimon, elhúzva kezeimet a pohártól, mutatóujjam siklik végig a pohár szájának fél ívén, miközben le sem veszem kék tekintetemet Damienről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857680#post857680][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.12.25. 01:41[/b][/url]

Megtorpantja a másikat, ha csak egy rezzenésre is, s meg kell vallja, élvezi ezeket. Lényegtelennek tűnő apróságok, akár a köveket koptató vízcseppek.
- A válaszod nnnem b-b-befolyásolja a mmmai estét, - bocsátja előre, mert alighanem kellemetlen felismerés lesz, hogy csendesen utánajárt ennek-annak.* - Ssszükségem lenne egy k-kamu t-terapeutára, hogy a cs-család leszálljon rólam. A nnneved adnád csupán, k-kezelésre nem szorulok,- vázolja nagy vonalakban az alapokat, a másik első reakcióját figyelve. Számít némi ellenállásra vagy kérdésekre, nem alaptalanul.
- Nnnem nnnehéz a dolgod, t-tekitettel arra, mmmennyi időt töltök vele,- s voltaképpen finoman elindítja ezzel a beszélgetés fonalát. Az ujjakat nézi, azzal a félig tudattalan figyelemmel, ami a zenészeké, majd sötet íriszei felpillantanak. Komoly szavak? Micsoda meglepetésekkel teli nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857746#post857746][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.12.26. 11:54[/b][/url]

- Majd kitalálok neked valami testhezállót. Az utolsó büntisem kutyaszőrt fésült,- imeri be, mert a vedlésszezon alatt Featherből néha egy másik kutyára elegendő szőrt lehet kiszedni. Sose értette, hogy a félhosszú bunda hogyan tud ennyi pluszt kitermelni.
- Értem én, csak...a megszokás. Esetleg megnézhetjük, van-e plüssben, amit bátran hazavihetsz?-*bocsánatkérően pillant Belire, mert néha túl komolyan vesz dolgokat, vagy csak a hangja nem árulja el, hogy épp viccelődik. Nem feltételezte, hogy a másik ne lenne józan, felelős állattartó.
A kézmosás alatt vet egy pillantást a térképre, betájolva magát.
- Hmm, kevés tapasztalatom van hüllőkkel, de útba esnek az elefánt felé. Egy ismerősnél találkoztam kockás pitonnal,-*s míg a házig sétálnak, elmeséli a hatalmas, fekete állattal való ismerkedését. Meglepő pillanat volt, a mindig gúnyos és távolságtató tulajt lelkesnek látni, amint a kérdéseire válaszolgatott.*- ...amikor azt mondták, érintsem meg, lefagytam. Húsz-huszonkét láb hosszú, lehetett. Végül kiderült, hogy döbbenetesen simák a pikkelyei és teljesen szárazak,-*fejezi be, nagyjából mire elérik az ajtót.

Végül a melegben és sűrűsödő tömegben hamarabb kifáradnak, semhogy mindent megnéznének, de így is látták a kölyök-dömping javát. Innentől a korgó hasú Beliánra bízza magukat, hogy válasszon éttermet, a program lezárásaképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858240#post858240][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 19:57[/b][/url]

Fél szemöldököm látatlan rebben meg, mondhatni, csak egy ideg rakoncátlankodik az elhangzott szavakra, mint reakció. Ha befolyásolná, ha nem, akkor is úgy alakulna, ahogy fog. Nem szoktam idegeskedni olyan dolgokon, amikre nincs ráhatásom - és bár valamilyen szinten erre lenne, nem fogom magam megerőltetni. Ma nem küzdeni jöttem. Ami csak még inkább igaz lesz, ahogy kifejti, mégis mire gondolt.
Szélesen mosolyogva sütöm le ismét tekintetem, mutató- és hüvelykujjam fog orrnyergemre pár pillanatra. Halkat sóhajtok, mielőtt visszapillantanék rá.
- Vidd a nevem - intek nemtörődöm stílusban. - Csütörtökönként jöhetsz ücsörögni a kanapémon, ha az megfelel - pillantok a plafon felé elgondolkodva. - Feltéve, ha szeretnél is megjelenni és nem csak mondva csináljuk - pillantok rá. Csak délelőtt vannak előadásaim, így a csütörtök lehet a legjobb, hiszen a péntekeim már foglaltak. Halványan, őszintén mosolyodom el a gondolatra.
- Szeretném, ha nekem is több időm lenne rá - merengek el. Hetekkel ezelőtt tudtam rendesen könyvet fogni a kezembe, és akkor sem mondanám, hogy kielégítő mennyiséget sikerült olvasnom. A forrásként felhasznált olvasmányok pedig aligha mondhatók szórakozásnak, még ha élvezem is belevetni magam egy-egy szakmás kötetbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858241#post858241][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.05. 19:59[/b][/url]

Mihail vonásai táncot lejtenek, az odavakolt mosolyt leszámítva, s lassan megtanulja teljesen figyelmen kívül hagyni a görbét - annyira állandó, hogy nagyobb hangsúlyt inkább a kisebb, észrevétlenebb gesztusoknak ad. A visszautasítás kevéssé aggasztja, mert mint minden problémára, az aktuálisra is több megoldás létezik; mégis, ennek az alkunak lennének előnyei. Ahogy a másik lesüti a szemét és feje előrebillen, hogy ujjaival megtámassza az orrnyergét, Dami is előredől, hogy alulról felfelé nézhessen rá.
- Nnnagyszerű. Esetleg,- s itt arcára mosoly kúszik, - használhatod olvasásra ezt az időt. Lehetek aláfestőzene, mmmár ha nnem vonom el a figyelmed az olvasmányodról,- fűzi tovább, mert szándékában áll biztonságos mértékben fenntartani a látszatot és valóban jelen lenni a kijelölt üléseken. Mégsem tér vissza eddigi kényelmes pozíciójába, s egy csendes pillanatig farkasszemet nézve tanulmányozza. Tekintete elidőzik az arcélen, az áll és torok vonalán, aztán oldalra rebben, ujjai pedig a poharára fonódnak. Kortyol, az ablak tükröződésében a jelenet egészét figyelve.
- Can I invoke c-confidentiality nnnow, for a mmoment?- kérdezi, jóformán a saját tükörképétől, s ha Mihail igennel válaszol, lassan felé fordítja a fejét. Nem néz fel azonnal, ám amikor megteszi, arcán furcsa árnyalatú mosoly terül szét. - Hálás köszönetem. Kellemesebb lesz így beszélgetni, elnézést a körülményes kezdetekért - ám egyelőre senki mással sem szeretném megosztani, hogy visszanyertem a beszédem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858242#post858242][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 20:02[/b][/url]

Amint orrnyergemről elkerülnek ujjaim, Damiennel találom szemben magam. Nem lep meg, csak még inkább megkapom a lehetőséget, hogy elkapjam tekintetét, és teljesen elkaphassam az ő ajkaira is felkerülő mosolyt. Halkan nevetek fel, fejemet ingatom meg.
- Hízelgő, hogy ennyire támogatsz az olvasásban, azonban, mint mondtam, valóban nincs rá sok időm - vonom meg vállaimat. - A szakdolgozatom sokkal fontosabb jelenleg - már csak a választott témát tekintve is fontos, mert ahogy telt az idő, egyre több emberrel beszéltem és ismerkedtem meg, sokkal mélyebbre ástam magam az egészben, mint gondoltam volna - szinte már személyessé vált az egész. Tenyerembe simítom arcomat, amíg fürkész, türelmesen várom meg, bárhova is vezessen ez az egész.
Szemöldököm megemelkedik, aprót bólintok, kezem minimálisan mozdul felé, hogy ezzel is megerősítsem őt: kezdjük. Amint felém fordul, a mosoly szúr szemet először, azonban onnan zizzennek feljebb kékjeim szemeire szinte azonnal. - Megtisztelve érzem magam, amiért az elsők között lehetek - fogok rá a pohárra és emelem meg kicsit felé. - Örülök neked - koccintom poharainkat egymásnak el nem eresztve tekintetét a mozdulatsor közben. - Indiszkrét lenne rákérdeznem, mégis hogy történt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858243#post858243][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.05. 20:04[/b][/url]

A váltás nem annyira éles, mint lehetne, ám markáns - a hang, amit eddig darabosra tördelt a dadogás és karcossá az erőlködés, kisimul. Egészen másképp cseng, mondhatni öltözteti, összhangban azzal a változással, ami viselkedésében érezhető.
- Helyes, mert valójában az egyetlen lehetsz,- a mosoly halványodik, bár teljesen nem tűnik el - meghúzódik, hogy szavai és gesztusai takarásából elővillanjon, mint gondosan választott öltözék hasítékán át a fedetlen bőr. Felemeli saját poharát, hogy koccintson, a husky-kék szempárt figyelve. A másik nem érzi az egész súlyát, ám valójában elvárásokat sem támaszt Damiennel szemben.
- Milyen szép is lenne, ha ilyenek csak úgy megtörténnének,- belekortyol az italba, gondolatban száját elhúzva kivillantva ínyét, amint a hat év üressége alattomosan hozzátapad. Azt mondják, az emberi élet megfizethetetlen; ám pontosan tudja, mennyivel tartozik a sajátjáért. - De nem, mágiával vásároltam vissza az életem. Ezért nem akarom, hogy más is kérdezősködjék,- s ezzel új megvilágítást nyer kérése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858244#post858244][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 20:06[/b][/url]

A változás szembetűnő és lehetetlen nem észrevenni. Nem mondhatnám, hogy mintha egy másik ember ülne velem szemben, mégis közelítünk ehhez: a szavak úgy gördülnek le ajkairól, mintha az elmúlt évek akadozott szavai meg sem történtek volna. Valóban örülök neki.
- De csak semmi nyomás - nevetek fel halkan és őszintén. Poharamat húzom vissza, aprót kortyolok belőle, miközben gondolataim csapódnak oda-vissza. Az ilyesmik nem csak megtörténnek, ahogy ő is mondja, és talán ez aggodalomra adhat okot - ha kívülről nem is tűnhet úgy, sokkal komolyabban veszem ezt, mint bárki gondolná, de nem lehet tőlem elvárni, hogy ugrálni kezdjek örömömben, igaz?
- Megértem. Talán így a legegyszerűbb a továbbiakban - dőlök hátra a széken, a poharat fentről megfogva mozgatom meg kicsit. - Miből gondolod, hogy egy ekkora titkot rám bízhatsz? - villan fel szemtelen vigyor arcomon, hiszen mágia ide vagy oda, nem apróságról beszélünk. - Erősen kezdjük újra, azt meg kell hagyni - hangom továbbra is nevetős, azonban most nem eresztem ki, hogy valódi nevetéssé avanzsálódjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858245#post858245][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.05. 20:07[/b][/url]

- Rád nézve legfeljebb annyi fenyeget, hogy lyukat beszélek a hasadba,-szája széle mosolyba rándul, aztán a tikk belekap vonásaiba, s elfordítja a fejét, amíg emúlik a rngatózás. A szőke a saját érdekében sem fog részleteket kapni,  a látszat ellenére átgondolt döntés ez, kockázatok és nyereségek mérlegelt listájával.
A kérdésre mégsem ezekkel válaszol, mert nem ezek indították el a gondolatot, csupán alátámasztották döntését.
- Az emberek szeretik az ismerőset,- ezzel nyilván nem mond semmi újat egy pszichológusnak, de a szemtelen vigyorral szemben józan, már-már merengő komolysággal ül. - Olyasmire emlékeztetsz, amit senki másban nem láttam még. És nem félsz,- tolja odébb az asztalon a poharát, ujjaival megkocogtatva az oldalát. A fojtott, feszült nevetésre szusszan, aztán megvonja a vállát.
- Sosem próbáltam barátot szerezni még, de meguntam, hogy más válassza meg helyettem, kik legyenek az életemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858246#post858246][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 20:10[/b][/url]

Egyetértően bólogatok a szavaira. Valószínűnek tartom, hogy súlyosabb dolgokkal is meg kell küzdenem a fegyintézetekben, vagy annak idején az ELME-ben sem volt egyszerű feladatom már. A nosztalgia kerülget ugyan, de azonnal el is száll, amint elfordítja tőlem a fejét. Vonásaim nyugodtak maradnak, amíg a vigyor nem kerül rájuk a kérdést követően.
Várom, hogy folytassa, s mikor megteszi, fél szemöldököm rebben meg egyetlen pillanatra. - Olyasmire? - kérdezek vissza elgondolkodva, de jobban nem megyek bele. Ha szeretné, elmondja, azonban esélytelen, hogy rákérdezzek, mégis mire gondol. Az utolsó meglátásra bólintok aprót. - Való igaz, nehéz megijeszteni vagy olyat tenni, esetleg mondani, ami félelmet kelt bennem - ezzel nem tudnék vitatkozni, még akkor sem, ha szándékomban állna.
Lehunyom szemeimet pár másodpercre, majd nézek rá igyekezvén elkapni tekintetét, ám a pincér szól közbe, aki az asztalunkhoz lépve teszi elénk az ötféle kaviárt. - Köszönjük. Legyen szíves még egy whiskyt, valamint... Damien? Még egyet? - amint a pincér ellép tőlünk pillantok ismét rá. - Teljesen megértem, mire gondolsz - mosolyodok el szomorkásan. - Kellemetlen érzés tud lenni, amikor mások úgy nyúlnak bele az életünkbe, hogy minket meg sem kérdeznek. Ki van az életedben, akit nem te választottál? - hangom komoly, érdeklődve fürkészem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858247#post858247][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.05. 20:14[/b][/url]

- Nincs rá szavam. Gondolom, evidens, mennyire új terepen mozgok,- hímnemű ivadékok, érzések, pfujpfuj és mineknekedönismeret. Mindazonáltal őt is érdekelné, mi az, ami ismerőssé teszi számára a másikat, s farkasszemt nézve vele tovább keresgél, míg talál valamit. - Talán azt mondanám, összecsengett.
Bólint a kérdésre, most kihasználva, hogy meg sem kell szólalnia - a pincér ugyan aligha jelentene veszélyt, mégsem kockáztat. Kivárja, hogy magukra maradjanak, egyelőre nem foglalkozva az étellel.
- Attól függ, honnan nézzük. Sok dolgot dacból tettem, aminek az a hátránya, hogy engedelmesség és lázadás egyaránt az elvárásokból határozható meg. Az aranyvérű partyk, a Durmstrang, az eljegyzés, a Bagolykő egyike sem az én ötletem volt,- s ezen kívül is akad még bőven döntés, mely bár az övé, mégis közvetve a családja diktálta. Az asztalt nézi, aztán felhajtja a maradék italát, ha incs is benne alkohol. Ezek a döntések hozták magukkal azokat a "társakat" és áldozatokat, akiket másként nem keresett volna; ámbár kétséges, pusztán az eltérő körülmények meggátolták volna-e abban, ami a vesztéhez vezetett.
- A dadogás túl kiszolgáltatottá tett. Képesek lettek volna eltüntetni a nyilvánosság elől,- gúnyos, megvető fintorra húzza száját, ami nem áll messze a vicsortól; aztán ahogy jön, úgy simul  el az indulat. Friss emlék, de tekintete találkozik Mihailével és megenyhül.
- De nyugodtan válts témát. Beszélgetni jöttem, nem monológolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858259#post858259][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.06. 13:55[/b][/url]

- Fejtsd ki, kérlek - fürkészem arcát kicsivel tovább, mint indokolt lenne. Ahogy ő, úgy én is figyelmen kívül hagyom az elénk letett ételt. Jelenleg sokkal jobban leköti a figyelmem Damien, akiből az ilyesfajta viselkedést soha nem néztem volna ki. Az csak a hab a tortán, hogy egy teljesen más ember ül előttem, mint bármikor. Tetszik.
Az eljegyzésnél ráng meg szemöldököm látatlan, a többi pedig csak a járulék. A felsorolás nagyobb dobbanásra készteti a szívemet. Sokkal jobban tudok ezzel azonosulni, mint azt bárki elképzelhetné. Hátradőlve fordulok az ablak felé, érdemben nem felelek azonban szavaira. Oldalvást sandítok rá arra, hogy kiszolgáltatottá tette. Elmosolyodok egy pillanatra, majd pillantok vissza az ablak felé.
- Mégis a részese vagy - szólalok meg másodpercek elteltével, végül fejemet csóválom meg.
- Éppen beszélgetünk. Ezt annak hívják - mutatok először rá, majd magamra, miközben megköszönve veszem el a whiskyt a pincértől. - Eszedbe jutott valaha, hogy kitörj ebből véglegesen? Nem ilyen próbálkozásokra gondolok, hanem valósakra - még mindig nem nézek rá, szavaim elmerengve hagyják el számat, mintha csak hangosan gondolkodnék. - Olyanokra, amiknek valóban súlyos következményei lehetnek, de végül te győzöl, mert megkapod az áhított szabadságot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858334#post858334][b]Bontovich Sára - 2023.01.09. 20:17[/b][/url]

Úgy, hogy egy laza idegösszeroppanásom volt, könnyebb tartani azt, hogy nem megyek Miksáékkal egy helyre. Szóval csajos nap van, néhány barátnővel úgy határoztunk, hogy megérdemlünk egy mozit. - Hol van Emma? - fordulok a bal oldalamon ülőhöz, hiszen a film mindjárt kezdődik, a főszervező pedig még sehol sincs. - Az írta az előbb, hogy már a jegyet veszik - kissé összeráncolom a homlokomat, mert nem értem a többes számot. Én azt hittem, hogy már csak őt várjuk, de ezek szerint hoz magával még egy csajt.. - Ó nem, nem, nem - ez nem csaj, pontosítok, ő nem csaj, de még mennyire, hogy nem az. Én csúszok össze a székben, a fények kissé halványabbak és mellém nem Emma, hanem a kísérője kerül. Én pedig mit csinálok? A popcornos doboz mögé bújok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858335#post858335][b]Bánki Botond - 2023.01.09. 20:19[/b][/url]

Kellett pár nap, hogy meggyászoljam önmagam gyökérségét, aztán megint pár, hogy elhatározzam, nem érdekel. Muszáj megtanulnom együttélni azzal, hogy az első lány, aki jobban tetszett, mint csak pár óra, kikosarazott. Járhattam volna sokkal rosszabbul is. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy kimozdulok, de nem a faluba, egészen Pestig mentem el, hogy biztos senkivel se találkozzak. Aztán még belefutottam egy lányba, aki amúgy tök cuki, és addig fűzött, míg be nem adtam a derekam, aztán csak a jegyekkel befelé haladva, a nachossal egyensúlyozva tudtam meg, hogy egy egész csapat lányt is kaptam hozzá. Kis hamis. De nem bánom, ez az, ami nekem kell, egy csapat lány, Sára ellen. Gyors intés a hölgykoszorúnak, majd befészkelem magam a székbe, és Emma felé fordulok, aki gyorsan elsorolja a neveket, hát naná, hogy van köztük egy Sára is. Mellettem. Én pedig, mint aki tudja, hogy mit jelent ez, lejjebb csúszok, és megpróbálok belesni a popcorn mögé, de jól rejtőzik. De csak nem hagyom magam
- Szia Sára, én Botond vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858336#post858336][b]Bontovich Sára - 2023.01.09. 20:22[/b][/url]

- Sára - közlöm egyszerűen, de a popcornt egy centit se mozdítom el. Nem, nem és nem. Miért? Ciccegek és az égre emelem a tekintetemet, de nem adom meg azt, hogy tartalmasabban válaszoljak. Inkább előveszem a telefonomat és pötyögni kezdek. S.O.S hívás 3 perc múlva. Köszi. Puszi. S el is küldöm, a telefont pedig az ölembe teszem. Egyetlen egy bibi van csak a dologban. Az üzenet nem Stefinek megy, hanem a mellettem ülő Bánkinak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858337#post858337][b]Bánki Botond - 2023.01.09. 20:23[/b][/url]

Én sem örülnék neki, ha a fiús buliba egy lányt  hozna valaki, ismeretlenül. Laura már nem az, de rendes lány, nem igazán követeli, hogy ott legyen, sőt, egész sok teret ad Miksának, ami nekem furcsa a lányok nem nagyon szeretik, ha a pasijuk szabadon van, de rendes tőle, na.
- Ne aggódj, a barátnőd csak azért bazsalygott velem, hogy fizessem a kajátokat.
Vigyorodom el, és ez egészen addig tart, amíg Sára mosolygós arca fel nem villan az ölembe ejtett telefonon. Amikor megkérdezte a túl okos rendszerem, hogy társítani kívánom-e a többi fiókkal, akkor bele se gondoltam, hogy van más fiókja nálam, azóta meg azt, hogy valaha felvillan majd az arca. Akaratlan mosolyodom el szentimentálisan, és simítom meg a haját a kijelzőn. Én egy idióta vagyok. De várja, hogy hívjam, így kiragadom magam a pillanatból, és gyorsan visszaírok: moziban vagyok, de megcsörgetlek, vedd fel nyugodtan, a kulcsot tudod, hogy hol van, ha kiszakadnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858338#post858338][b]Bontovich Sára - 2023.01.09. 20:23[/b][/url]

Pont nem érdekel, hogy miért jött. Nem zavarna, ha más lenne. De nem más, hanem Bánki az. Durcásan tömök magamba egy maréknyi popcornt és várom, hogy rezegni kezdjen a telefon. Ami a várt, hosszú, ritmusos rezgés helyett, csak egy rövidet jelez. Áruló. Írom is le Stefit, ám amikor Bánki arca vigyorog rám, totál értetlen szólalok meg. - Ez most valami vicc!? - néhányan lepisszegnek, mert azt hiszik, hogy szavaim az előzetesnek szólnak. De nem, az üzenetek, meg annak, hogy leesik, totál rossz helyre írtam.
Aztán elolvasom újra, amit ír és magam is meglepve, mozdulok. Ó, de még mennyire. Méghozzá Bánki felé. A popcornt "véletlenül" az ölébe öntöm. - Jaj, ne haragudj, bocsánat, bocsánat - s szabadkozásom közepette, hova nyúlok? Igen, a zsebébe a kulcsért. Hát ott van, nem? Megtalálva a keresett tárgyat, elégedetten helyezkedek vissza a székembe és három angyali fejet küldök csak neki válaszként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858339#post858339][b]Bánki Botond - 2023.01.09. 20:24[/b][/url]

Ahogy megszólal, úgy rezzenek össze, és nézek a mellettem ülő lányra, aki az ölembe ejti a popcornt, de ami ennél is riasztóbb, hogy a zsebembe nyilván veszi ki a kulcsom.
- Ilyet ne…ez, Sára, ezt…
Most komolyan itt mondjam el neki, hogy miért ne csinálja? Hát nem hiszem el, ahogy a három angyali fejet sem. Megforgatom a szemem, és beljebb süllyedek a székben, de mivel a popcorn jelentős része az ölemben van, morcogva felé nyújtom a nachost.
- Finom a sajtszósz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858340#post858340][b]Bontovich Sára - 2023.01.09. 20:24[/b][/url]

Én nem gondolok bele abba, hogy mit csinálok, mert nekem ez semmit sem jelent. Szóval csak cselekszem és boldogan, vigyorogva csörgetem a kulcsot, mint a Karácsonyfa alatt ajándékot találó gyerekek.
- Rossz oldal Boldizsár - súgom neki halkan, majd mutatóujjammal Emma felé mutogatok. - Ő a randid, vele osztozkodj - csak úgy megjegyzem, de a hangomban van némi él és gúny. El se hiszem, hogy zavar a dolog. Miért zavar ennyire?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858341#post858341][b]Bánki Botond - 2023.01.09. 20:24[/b][/url]

- Akkor rendben.
Morogta húzom vissza magamhoz a kezem, hogy vegyek a szószból, még a popcornt is abba mártom.
- Igazad van, és remekül fogunk szórakozni.
Én tudtam, hogy hülyeség kijönni a megszokott helyekről, otthonról és a munkahelyemről, de, hogy pont Sárába botlom, hát nem hiszem el.
- A te veszteséged.
Morgom még, és részemről ennyi, kezdődjön a film.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858342#post858342][b]Bontovich Sára - 2023.01.09. 20:25[/b][/url]

- Hát azt nem kétlem - forgatom meg a szemeimet. Nem mondom ki inkább, hogy a mondat mögött mi van, mert ez nem rám tartozik. A telefonomra nézek, aztán a vászonra és úgy döntök, hogy ez az a pillanat, amikor még nem olyan gáz lelépni.
- Neked meg az örömöd - nyomom az ölébe a megmaradt popcornt, majd felállok és sűrű bocsánatkérések közepette, végig szántok a soron, majd leugrálok a lépcsőn és távozok. Hát én nem fogok mellette ücsörögni egy egész filmet, miközben mással randizik, ez is biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858469#post858469][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.01.16. 01:26[/b][/url]

Keveredtem már bele olyan helyzetekbe, amit utólag azt kívántam bár kihagytam volna - ez bárkivel megesik-, de amikor ma elindultam erre a találkára, fogalmam sem volt kire számítsak. Marinára pláne nem, pedig nagyon úgy tűnik hogy egy szál vörös rózsát nyújt felém, amit óvatosan, a szirmok alatt érintve veszek át alább nem hagyó értetlenséggel. Méregetem egy ideig a virágot, amíg a bókot hallva rezzen szemöldököm és nézek fel rá. Pislogás nélkül.
- Azért nem kapkodtam el… titkos csodáló - teszem hozzá olyan hangsúllyal amiből azt hiszem mostanra mindent megért. Épp elég ideje ismerjük egymást és a közös Párizsban töltött napok is garantálták, hogy egy pillanatig se fusson át az agyamon: Marina ebből bármit is komolyan gondol. Főleg, hogy én legalább annyira heteró vagyok amennyire ő biztosan nem az. 
Így aztán főleg kíváncsian várom a folytatást, mígnem visszaszívnám a gondolatot is. Tudja… rájött? Rá. Ajkaimat préselem össze, tekintetem a színház egyik molinójára emelem mígnem Marina maga felé fordít és ezzel nem ad sok választást: egyértelműen látja rajtam a még nagyobb értetlenséget, hogy ő akar engem kárpótolni. Szusszanva nézek ismét félre, majd vissza a lányra és visszafogott mosolyom után sóhajtok nagyot.
- Zavart az a csók - simítom hátra tincsemet fülem mögé, ezzel bevallva amit már amúgy is tud. Viszont nem érdemelnék én ezért semmit, pláne nem szánalomból. - Amiatt, és főleg amiatt nem beszéltem veled, mert miután elment Rómába borzasztóan hiányzott - hosszasan vonok vállaimon. Halvány mosoly kúszik arcomra. - És állandóan rá emlékeztettél. De aztán rájöttem, hogy ezért eltávolodni hatalmas hülyeség lenne - magyarázom meg, mert így fair. Nem csak nekem kellett megszokni, hanem Marinának is. - Sajnálom.

Ahogy elhaladnak mellettünk, benézek az előtérbe. Ha csak a bátorságról lett volna szó…  aprót csóválok a fejemen, ahogy bele karolok a lányba és elindulok be.
- Mit nézünk? - mosolyodom el. Eljöttem idáig, olyasmi miatt kerültem őt, amit magamban kell megoldanom és ha jobban belegondolok mit szeretne most... semmiképpen sem döntenék másképp, csakis az előadás mellett. Csak Marina meg én.