A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461923#post461923][b]Dwayne Warren - 2015.02.05. 23:26[/b][/url]

A foga átszakítja a bőrt, ahogy Adam kirántja a kezét a szájából, ő a tépésre a feje megrántásával még rásegít egy kicsit. A vér hányingert keltő fémízét azonnal érzi a nyelvén, a teste megfeszül, a fülei a koponyájához lapulnak. Ahogy a férfi megragadja a grabancánál, torokhangon felvinnyog, kapálózni kezd, a mancsaival ellöki magát tőle, míg kiszabadul a szorításból. Nyekkenve esik az oldalára a padlóra, majd fordul az oldalára és ül föl.
   -  Szemét... sz*r...
Köhögve sandít fel rá, ahogy ismét emberi alakot ölt az ablak alatt. A hátát a falnak támassza, maga mellé köp, megtörli a száját, hogy azonnal szabaduljon a vér ízétől. A mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, szívének ritmusát akár szemmel is figyelemmel követheti bárki a nyaka lüktető ütőerén.
Az agya azonban nyugodni látszik. Vagy inkább... fárad.
Kinyúlt pólóját egy ideges mozdulattal rántja helyre magán, a haját kirázza a szeméből. Élesen bámul föl a férfire, kivörösödött arccal, ám már tisztább, kevésbé elborult tekintettel. Véres- nyálas kezét a pólójába törli.
   -  Na remélem k**va boldog vagy. Gyökér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461941#post461941][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 10:46[/b][/url]

Kimelegedve fújja ki a levegőt, a kezével támassza magát, megfeszíti az ujjait, hogy elfedje keze ideges remegését. A szájában tovább tenger a vámpír vérének íze, kavargásra késztetve a gyomrát, ám a fejét remekül kitisztítja, neki pedig talán pont arra van szüksége. A zsebkendőt egy morgással söpri le az öléből. Ő nem él ilyen finomkodó luxuscikkekkel, a pillant hevében pedig nem is fogja fel igazán, milyen okból dobta oda Adam neki.
Barátok. Ez már rég nem vita tárgy vagy kósza feltételezés. A barátok segítenek a másikon, ha végleg padlót fog, ők engedik meg, hogy felnőtt férfi létére beköltözzön a dohos nappaliba, ha úgy hozza a szükség. Ezek a barátok pedig nem utálhatják egymást... és mégis. Az érzés, a fojtogató viszolygás elemi erővel hullámzik benne, jelenleg pedig épp olyan valóságos, mint bármi. Hiszen annak kell lennie, most ezt érzi - még akkor is, ha Dwayne heves érzelmei bizony kérészéletűek, legyen az szerelem vagy gyűlölet.
Ismét megtörli a száját, a keze visszahullik maga mellé a padlóra... az ujja vége pedig a korábban leejtett fém szoborhoz ér. Érzi az anyag hűvösségét és kegyetlenségét, ahogyan szinte érzi a lépésekkel tőle ülő vámpír jelenlétét anélkül, hogy rá kéne néznie.
A szíve nagyot dobban, ő hirtelen elhatározással markol rá a szoborra ismét. Elrugaszkodva pedig a teste erejét használva taszítja le a férfit a padlóra maga alá, hogy, tervei szerint az állkapcsára sújtson le bizarr fegyverével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461950#post461950][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 11:54[/b][/url]

A szobor lesújt, a férfi álla helyett azonban a parkettába csapódik, ocsmány, kijavíthatatlan nyomot hagyva a fa kemény, ám kopottas lakkrétegén. Dühösen vicsorogva szorítja meg jobban a férfi köntösét a vállánál, aminél fogva a földön tartja, a karja ismét ütésre lendül, az izmai egész testében megfeszülnek.
Ha halandó lenne, most megölné. Hiszen meg tudná tenni. Adam fizikai fölénye a fajtájából fakad, ha ember lenne, már kettétörte volna, mint egy közönséges pálcát, vagy a koponyáját zúzta volna be a szoborral, ami tökéletesen alkalmas a feladatra. Ó, igen, megtörtént volna. Ám halandóval ritkán megy ennyire messzire.
A férfi tenyere az arcába nyomódik, ő arrébb rántja a fejét, hogy levegőt kapjon, ám ezzel mindössze annyit ér el, hogy elveszítse az egyensúlyát, Adam pedig könnyen fordítsa át, immáron fölé kerekedve. Ha tovább tartja a tenyerét az arcán, valószínűleg ismét beleharapott volna, ám most emberi alakban, legyen az bármennyire... férfiatlan megoldás. De tegyük a szívünkre a kezünket: Adam emberfeletti ereje már eleve kiegyenlítetlenné és szintén férfiatlanná teszi a konfliktust.
Felnyög, ahogy lefogják, érzi, ahogy a hajszálai tömegesen szakadnak ki a fejbőréből. Rúgni próbál, bár az mindössze komolytalan vonaglássá válik a férfi súlya alatt, összeszorított foggal veszi a levegőt, a szobor újfent kifordul a tenyeréből, ahogy pedig utána kap, csak messzebbre sodorja a padlón.
Hát egyetlen fegyverét használja, ami megmaradt neki. A kezét hirtelen kapja a férfi felé, hogy a puszta ujjait nyomja a vámpír szemébe. Elvégre az még talán egy halhatatlannak is fáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461966#post461966][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 13:29[/b][/url]

Érzi az ocsmány, gyomorforgató nedvességet, ahogy az ujja a vámpír szemébe karcol, ő azonban azonnal elrántja a fejét. Milyen szerencsés elvégre, neki még megadatik a szabad mozgás luxusa, ami padlóra szorított hősünkről már egyáltalán nem mondható el. Zihálva morog és átkozódik összeszorított fogai közül, köpköd, mint egy fogatlan hajléktalan, bár ez nem tűnik úgy, mintha érdekelné.
Tovább hergeli a tény, hogy Adamnek minden próbálkozása ellenére láthatóan kutya baja sem lesz. Ha vére serken, a seb azonnal forr, ő pedig bármit tehet, mindenképp alatta végzi ezen a nyavalyás padlón. A dereka erősen nyomódik a parkettának, ami fáj és zsibbad, ám ez a fizikai fájdalom hamarosan semmi sem lesz ahhoz képest, amit végigfut a testén.
Lefogják.
Dwayne Warrent senki sem foghatja le.
Szinte felnyüszít, leszorított csuklójának ujjai ökölbe szorulnak, a válla is beleroppan, ahogy próbálja magát kirántani a fogásból. A pánik, mintha apró szikrákból állna, fut végig a végtagjain, és bár Adam nem szorítja össze a torkát, a tüdejéből mégis kifogy a levegő. A szeme előtt elhomályosul a férfi eltorzult arcának képe, szaporán pislogja ki a könnycseppeket a szeméből, hogy azok a halántéka táján eltűnjenek a haja alatt. Feljebb rúgja magát a padlón, már amennyire Adam testsúlya ezt engedi, a szabad keze ahelyett, hogy a férfi arca után kapna ismét, kapkodó mozdulattal rántja elő a pálcát a zsebéből - amiről akkor vett tudomást, amikor az imént történetesen ráfeküdt.
Talán csak tudat alatt gondolja végig, mit tesz akkor, amikor a férfi mellkasa bőrének nyomja a pálcát, egyenesen halott szíve fölött.
Eperfa. Fa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=462025#post462025][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 17:47[/b][/url]

A vámpír mozdulatlanná válik, ahogy a fa a bordáig fedő, sápadt bőrhöz ér, a fogak pedig, amik eddig fenyegetően meredtek rá, eltűnnek a feje fölül. Folytatja a szapora pislogást, kapkodva veszi a levegőt, szabad kezével szorít egyet a pálcán, míg a másik egyre komolyabban zsibbadni kezd Adam nyavalyás béklyójában. Valószínűleg elharapta a nyelvét, a ér íze ugyanis, bár enyhe, de friss a szájában, határozottan a sajátja.
Végül pedig vagy ez, vagy más - de végre kitisztítja a fejét.
Az ujjai szétnyílnak. Hagyja, hogy a pálca kiforduljon a kezéről, először a mellkasára hulljon, majd leguruljon az oldala mellé. A karját pedig szintén leejti maga mellé, megadón és erőtlenül.
Így van ez az állatvilágban. A gyengébb előbb- utóbb kénytelen megadni magát.
Vérrel keveredett nyálat nyel le, még mindig szaporán véve a levegőt néz végül a fölötte magasodó szemébe. Nem képes rá, hogy is lenne - hiszen nem akarta. Ösztönös mozdulata azonban valamit örökre nyilvánvalóvá tett kettejük között: ha szeretné, megtehetné. Hiszen tudja a módját.
Zihál majd köhög néhányat, pár pillanat néma farkasszem- nézés után végül elfordítja a tekintetét a férfiről a plafon felé, a teste egészen elernyed. Csak száljon le róla.
Feladja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=462103#post462103][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 21:28[/b][/url]

A szorítás enyhül a torkán ő kissé megemeli a fejét, majd hagyja, hogy az keményen koppanjon a padlón. A mellkasa megemelkedik, benn tartja a levegőt cseppet, ameddig bírja, ezzel próbálva megnyugvásra bírni dübörgő szívét. A vére zubogását érzi, sőt, szinte hallja az agyában, ahol azonban ezen kívül más nincs. Se érzések, se gondolatok, semmi. Csak meggyötört fáradtság és egyfajta furcsa, nyomott bűntudat... vagy inkább a megalázottság keserű íze.
Nem tűnik föl neki Adam arckifejezésnek változása, túlságosan lefoglalja a saját nyomora és az, hogy a könyökére támaszkodjon a padlón. Szenvedve köhög egyet, a véres maszat egy részét a kézfejével letörli a szájáról, épp felszólítaná a vámpírt, hogy ha nem takarodik le róla azonnal, akkor felrúgja a Holdig, ám Adam hamarabb megteszi neki ezt a szívességet.
Teljes testében összerándul, mikor kettejüktől függetlenül valaki megszólal a szobában, a könyöke is kicsúszik alóla, a feje épp, hogy nem koppan ismét a parkettán. Azonnal arra néz, hunyorogva és értetlenül néz végig az idegenen, az ő szája is hasonló kérdésre nyílik, mint korábban Adamé.
Ilyet pedig még ő sem látott.
Lassú mozdulatokkal ül, majd áll föl, a tekintetét a két férfi közt járatva, ám leginkább Adamen tartva - az ő viselkedése ugyanis merően megváltozott, úgy, ahogy ő eddig még sose láthatta. Az agyában, a különböző zúgó hangokon túl halovány feltételezések születnek.
A férfi elindul felé - ő pedig, maga sem érti az okát, azonnal hátrál egy lépést. A hátán borzongás fut végig, épp csak rápillant a felé nyújtott kézre, majd tovább Adamre. A kérdést pedig neki intézi, élesen és... félve.
   -  Ő is...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=462231#post462231][b]Dwayne Warren - 2015.02.07. 12:35[/b][/url]

A Teremtő. Igen, ennyi meghatározás bőven elég neki ahhoz, hogy bekategorizálja a férfi helyét a táplálékláncban, ami kialakult a szobában. A verekedés hevétől izzadt haja alól Adamre, majd ismét az őskövület vámpírra néz, majd lepillant annak nyugodtan felé nyújtott, hűs kezére. A pólóját helyrerántja magán, közben alig észrevehetően, de nyel egyet.
Kensingtont ismeri, mint azt a bizonyos rossz pénzt. Látta már a padlón és talán azt is, milyen az, amikor jól érzi magát, jóllakott, tehát teljesen ártalmatlan, akár egy doromboló nagymacska. Ám azokban a békés pillanatokban is, legyenek akármilyen barátok és kötheti őket bármennyi bizalom, tart tőle. Mert vámpír. Ezen tulajdonságából kifolyólag pedig épp olyanokkal táplálkozik, mint ő.
Ám Arendet nem ismeri. Ám ő is vámpír. Állítólag öreg vámpír. Erős vámpír. És épp vele szemben áll és rá vár, hogy megmozduljon.
Röviden ismét Adam felé néz. Az arckifejezését képtelen dekódolni, ám annak feszültsége, legyen bármi az oka, nyilvánvalóan rá is átragad. Kínos pillanatok múlnak el, melyek sokkal hosszabbnak tűnnek, mint valójában.
Ám végül elfogadja a felé nyújtott jobbot. Az ujjai szinte hűvösebbek, mint a vámpír száraz bőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=462508#post462508][b]Dwayne Warren - 2015.02.08. 13:24[/b][/url]

Őszintén megkönnyebbül, mikor a vámpír néhány, számára hátborzongató pillanat múltán elengedi a kezét. Lehet, sőt, szinte biztos, hogy ha nem ebben a házban állna az éjszaka közepén, Adam által megtépve és elcsigázna, különben nem tűnne fel neki, hogy a férfi nem ember. Annyira... szokatlanul emberi. Még Adam- hez képest is. Persze nem tud sokat a férfi fajtájáról, ezeket az ősöreg lényeket mégis sokkal... szokatlanabbnak képzelte el. Kevésbé angolnak és inkább ősinek.
Visszaengedi a kezét maga mellé, majd azonnal, zavartan vakarja meg a tarkóját. Ha most futásnak eredne, vajon utolérnék az ajtóig? Hasonló terveken töpreng, el is pillant a kijárat felé, viszolygása pedig érthető. Ki tudja, hogy szokás ez vámpíréknál, illik-e megkínálni a rég látott Teremtőt az épp jelenlévő halandó ütőeréből...?
Az ajtóról Adam felé pillant tovább, aki még mindig a szobában toporog, azzal az arckifejezéssel, amivel a tizenhárom éves lánya néz rá, ha valami visszavonhatatlanul rosszat csinált. Ez a gondolat pedig, illik- nem illik, nehezen visszafojtható vigyorgásra késztetné, ha nem lenne ő a tápláléklánc legalján jelenleg.
   -  Asszem inkább én megyek.
Szól közbe meglehetősen illetlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=489766#post489766][b]Dwayne Warren - 2015.04.06. 21:49[/b][/url]

A szendvicse szalvétáját összegyűri, először a rossz berögződés szerint a fűbe dobná, végül azonban a kabátja zsebébe nyomkodja a kulcsai, telefonja és mindenféle kacat mellé. Az életéből felszívódó nőkkel együtt, akik korábban odaadóan gondoskodtak róla nem csak a minden nap tiszta, vasalt és összehajtogatott ruháknak, hanem a napi többszöri főtt ételnek is kénytelen olt búcsút mondani és visszatérni a félkész, legfeljebb melegítést igénylő, pocsék fogásokhoz. Az étkezésének változatosságát immáron ismét csak az jelenti, melyik budapesti kerületből rendeli meg - ennél pedig valószínűleg még Adam táplálkozása is színesebb.
Szeszélyes április, ahogy mondani szokás. Ahogy a Nap egyre hosszabb árnyékokat fest a fűbe, majd lebukik a hegyek közt, úgy lesz percek leforgása alatt hideg, barátságtalan és szeled az idő. Ő összébb húzza magát, az égbolt rózsaszínes- sötétlila színeit figyeli, amire fényes sávokat karcolnak az elhaladó repülők, mintha üstökösök vagy lángoló rakéták lennének.
Csöndet szeretne. Ténferegni, aludni, nem gondolkodni, nem beszélni senkivel... ám a lába mégis ide hozta, a kopott fa verandára, ahol hosszú ideje várakozik, mint egy hűséges németjuhász. Ez idő alatt a keze többször nyúlt gyújtó és cigaretta után, hogy elűzze még a számára is érezhető, éles kórház- szagot, a jódot, fertőtlenítőt, klórt és tejport, ami súlyos auraként lengi körbe.
Az ajtó nyekeregve kinyílik mögötte, ő a válla fölött hátranéz, nem szól, nem mozdul, hagyja, hogy a férfi leüljön nem messze tőle a lépcsőre. A könyökével a térdein támaszkodik, összeszorítja a szemét néhány pillanatra, majd ismét kinyitja, a hátán borzongás fut végig, hirtelen pedig szívesen ráförmedne, egyenesen rátámadna, hogy szedje össze a végtagjait ebből a flegmázásból.
Cseppet feszült ma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=501259#post501259][b]Dwayne Warren - 2015.07.29. 15:52[/b][/url]

Az augusztusi alkonyat forró és párás, napnyugtával mintha egyáltalán nem csillapodna a levegő vibrálása, ami este kilencig a négy hűvös fal közt tartotta. Most minden csöndes és mozdulatlan - talán még az erdő tücskei is túl tikkadtak hozzá, hogy ciripeljenek, inkább élvezik a gyógyító, óvó sötétséget.
A léptei tompák a fűben, a mozgása csöndes, mint általában, ez azonban jelenleg elsősorban a késői időpontnak köszönhető. Sean az esetek legnagyobb részében így vagy úgy zajongani kezd, ha kézbe veszi őt, nyávog, gügyög, sír és nyáladzik, a maga visszatetsző és mégis annyira természetes módján. Most csöndben van, csak laposakat pislogva néz a semmibe, apró kezeivel a férfi pólóját markolja, ami ösztönös mozdulat, mint egy kölyökmacskáé. Az, hogy az apja cipelgeti vagy legalább is hozzá ér és foglalkozik vele, merően új élmény számára, amit nemigen tud hová tenni még. Ahogy a férfi sem. De ennek nyilvánvalóan meg kellett történnie.
És annak is, amire most készül.
Nyolc hónap leforgása alatt a legjobb barátjával egyszer sem merült fel a Sean-nel találkozás témája. Persze Dwayne ha tehette, szűk szavúan beszámolt a gyereke fejlődéséről, már amennyire arról egy hozzá hasonló férfi bármit is tudhat, ám egyszer, de egyetlen egyszer sem mutatta be Adamnek. Nyilván megvan az oka. Nyilván a férfi is felismerte ezt és emiatt nem firtatta az elmaradt találkozást. Nyilván...
A gyermek feje nyűgösen a férfi vállára bukik, míg ő felsétál a viktoriánus ház már ismerős, annyiszor látogatott lépcsőjén. Röviden időzik az ajtóban, épp csak egy szusszanásnyit, mielőtt fél kézzel bekopogna, ám erre szüksége van.
Még mindig, évek távlatában sem hunyt ki belőle a vámpírral szembeni félelem. Most először azonban nem elsősorban önmaga miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=501370#post501370][b]Dwayne Warren - 2015.07.29. 21:15[/b][/url]

A pólóján át érzi a gyermek szívének szapora dobogását, a teste meleg, akár egy kismadáré. Az érzés még mindig szokatlan számára, amitől érezhetően feszült lesz, mint mindig, ha számára idegen helyzetbe kényszerítik.
A több, mint fél év alatt ez az első alkalom, hogy egyedül hagyja el a házat vele. Eddig, mivel a gondozásából minimálisan vette ki a részét, Zja a találkozásaik legnagyobb részében jelen volt, közterületre pedig egyáltalán nem lépett a fiával, sem annak anyjával, sem nélküle. Egy átlagos felfogású apa biztos boldog-boldogtalannak dicsekedne a gyermekével, babakocsiban tologatná a játszótérre, a munkahelyére hurcolná, hiszen megérdemli, az övé... ám ezekből az apákból hiányzik az érzés, ami benne elemi erővel munkálkodik és ami első sorban felülírni látszik minden mást, amit a fiával szemben érez.
Még mindig szégyelli a történteket.
Épp csak lepillant a gyermekre, mikor az ajtó halk nyekergéssel kitárul előtte. Kifejezéstelen arccal emeli fel a fejét és néz a férfi szemébe, némán váltva a szavakat, amiket egyiküknek sem kell kimondaniuk. Elhoztam ide, mert szerettem volna, hogy lásd.
Megbízok benned annyira, hogy a házadba hozzam a fiam.
Szótlanul figyeli, ahogy a férfi a gyermekhez szól. Sean mindössze a fejét fordítja a férfi felé, egyik öklét a nyáladzó, majdnem teljesen fogatlan szájába tömködve, a fiatalok mindent értő tisztaságával bámul az ősöreg szemekbe.
   -  Nem akarlak zavarni, csak...
A hangja rekedt, végül teljesen elhal. Sután kerüli meg a férfit és lép be mellette a házba, majd sétál tovább a nappali felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=501386#post501386][b]Dwayne Warren - 2015.07.29. 22:08[/b][/url]

Nyomban megtorpan az ajtóban, a szeme megrebben a vérrel telt tartály és a kikészített pohár láttán. Azonban közel sem azért, amiért Adam eredetileg sejtette. A gyomrát és az idegeit még mindig felkavarja nem pusztán a látvány, de a gondolat is, ahogy Adam egy idegen ember adományozott vérét iszogatja, majd hosszú perceken át leledzik a táplálkozás élvezetének semmijében. Számtalan alkalommal végignézte már és legalább annyiszor sápadt el tőle, július negyedikén pedig, mikor ő maga már egyáltalán nem volt szomjas, egy hazafias gesztussal a szőnyegre is hányt. Mondjuk... az se az első eset volt közöttük.
Összeszorítja a száját, majd továbbpillant a szobában. A küszöbön áll, míg a férfi előre siet és összeszedi a holmiját, aztán lép beljebb, épp csak egy mordulással reagál a szavaira. A gyermek nedves csámcsogásfélét hallat, ahogy az ökle elfogyasztásán ügyködik, mérsékelt érdeklődéssel nézelődik a szobában, úgy tűnik, teljes nyugalomban. A nyugalom pedig jó. A gyerekek megérzik a bajt, az ártó szándékot, a vérszívók közelségét és azt, ha bántani akarják őket. Adam azonban nem akarja.
A fia biztonságban érzi magát. Biztonságban van.
Lassan leül a kanapéra, hátradől az ezer és egy éves, kopottas szöveten. Sean haja az állához ér. Nem tudja megfogalmazni, miért ideges, ám biztos, hogy nem attól tart, hogy Adam a szemfogát vagy belé, vagy a fiába mélyeszti. A véleménye az, ami ijesztő. És meglepően fontos számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=501454#post501454][b]Dwayne Warren - 2015.07.30. 11:33[/b][/url]

A sós zsák súlya könnyedén terheli a mellkasát, így, hogy hátradől a kanapén, az egyik karját leveheti a gyermek hátáról, csak a másikat hagyja rajta ösztönös védelmező mozdulatként. Oldalra billenti a fejét, a szemközti, öreg tévé fekete képernyőjébe bámulva nézi a tükörképüket, hallgatja a semmit az alatt a pár perc alatt, míg Adam diszkréten elvonulva elvégzi azt, amit  muszáj. Emiatt meglehetősen hálás neki.
Akkor mozdul meg legközelebb, mikor a vámpír a maga csöndes, nyugodt lépteivel visszaballag a szobába, majd leül mellé. A gyermekkel egyszerre fordítja a tekintetét felé, ám Sean ezzel együtt ökölbe szorított kezét is kinyújtja, mintha a hosszú, fekete hajszálakat próbálná elkapni ebből a lehetetlen távolságból.
   -  Kössz. Megvagyok - válaszol könnyedén - De ennek a krokodilnak itt a szájába adhatnál valami távirányítót vagy nem t'om, jönnek a fogai oszt' összenyálaz mindent.
Eddigi gyér szülői tapasztalatai alapján arra következtet, a "jönnek a fogai" egyfajta egyezményes jolly joker a gyereknevelésben. Ordít? Jön a foga. Hány? Jön a foga. Hisztis idióta? Jön a foga. Bár ő maga nem tudja, ez a kifejezés mit takar és miért számít olyan misztikusnak egy gyermeknél, de úgy fest, a növekvő fogak a kölyök hároméves koráig mindenre magyarázattal szolgálnak majd.
   -  Szóval... - lassan kezd hozzá, egy mély levegővétellel - Hát itt van. Gondoltam.. nem t'om, hátha érdekel. Vagy ilyenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=501519#post501519][b]Dwayne Warren - 2015.07.30. 16:51[/b][/url]

Rég nem rökönyödik meg Adam villámgyors közlekedésén, legfeljebb ittasan találja bosszantónak, amikor még a gondolatába is beleszédül. Most azonban mérhetetlenül hálás azért, hogy a vámpír rövidre fogja a távollétét, ezzel együtt nem hagyja huzamosabb ideig magára a gyerekkel. Mondhatni... jobb a békesség alapon eddig szinte sosem volt kettesben a fiával, ennek az újdonságától pedig nyomban kiveri a víz. Csak... legyen mellette valaki, akinek gond nélkül átpasszolhatja, ha netalán sírni, hányni vagy rugdosódni kezd. Azokat nem bírja.
Persze nem is kell bírnia. Az apának semmi dolga sincs az effélékkel.
A gyerek egy éhező lelkesedésével veti magát a koszos csavarhúzóra, először a szájába veszi, majd a levegőben kezdi himbálni, azzal a határtalan lelkesedéssel, amivel csak a korosztálya rendelkezik. Babaillatú nyála lassacskán átáztatja azt a világoskék pulóverfélét, amiben otthon az anyja öltöztette, akár egy kifogyhatatlan miniszökőkút, egy nyálvízesés, egy...
Dwayne arca alig észrevehetően megrándul. Megfordítja a gyereket, hogy felültesse az ölében, az erős kezek olybá tűnnek, bármikor össze tudnák roppantani a gyenge bordákat, ha szeretnék.
   -  Hát eddig én se nagyon voltam a közelében. De most már egész emberformája van, nem? - először a keze megmozdul, hogy elkapja a fia kinyúló jobbját, mielőtt a hajszálakra markol, végül mégse teszi. A fehér öklök elemi erővel záródnak a vámpír tincseire, míg a másik kéz ügyetlenül csapkodja a levegőt a csavarhúzóval.
   -  Eddig semmit se csinált. Csak evett meg feküdt meg ordított meg ilyenek. De már a nevére is hallgat. Meg csinál dolgokat. Nem hasznos dolgokat... de azér' ez is valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=507307#post507307][b]Dwayne Warren - 2015.08.20. 15:28[/b][/url]

   -  Ja... tök helyes.
Az arcán nagyon halvány, mégis valamiféle mosolyféle rendeződik az abszurd jelenet fölött. Itt ül a vámpír por- és időillatú kanapéján, a fia félelem nélkül csimpaszkodik a férfi hajába, ő pedig támassza ezt a törékeny testet, amiben mérete ellenére annyi életerő és aktivitás szorult, ami benne sosem volt meg. A gyerekek ilyenek.
Végezetül a keze mégis a vékonyka csuklóra fonódik, szelíd, szinte féltő erőszakkal fejti le az ujjakat a fekete hajszálak tömegéről és húzza vissza a gyereket magához. A csavarhúzó először a kanapén, majd a padlón koppan, ő azonban nem hajol utána. Az izmai, a testtartása szavak nélkül is árulkodnak a belső feszültségéről, ahogy a vállát felhúzza, vagy ahogy kerüli a vámpír átható tekintetét.
Többször az ajkába harap, el-elkapja a gyerek kezét, amikor az ismét, egyre erőszakosabban Adam tincsei után kap.
   -  Pedig azt akartam, hogy meghaljon.
Bizarr könnyedséggel ejti ki a szavakat, azonban Adam előtt teljesen felesleges megjátszania magát. Ahogy átlépte a küszöböt tudja, hogy a férfi érzi rajta a nyomást és azt, hogy a látogatásának nem csak a fia bemutatása az egyetlen oka. Beszélnie kellett valakivel, hogy könnyítsen a lelkén.
   -  Arra gondoltam az elején, hogy ha kárt teszek Zójában, akkor simán nem születik meg. Ha megütöttem volna, megoldódott volna az egész. Adhattam is volna neki valamit, amitől simán elvetél - erőltetett nyugalommal, egyszínű hangon beszél, a gyerek szőkés barna haját nézi, az apró tenyér a sajátjába hullik, feladva a kapálózást - Az első napokban is rohadt gyenge volt. Ott feküdt, mint egy zsák, én simán... csak annyi kellett volna, hogy, tudod, csak egy kicsit...
Összeszorítja a száját, kissé megvonja a vállát. Nem kell kimondania ahhoz, hogy Adam tudja, mi járt a fejében akkor, amikor az üres folyosón egyedül állt a fia fölött, felvértezve az eszközökkel és az erővel ahhoz, hogy véget vessen neki.
Nem valószínű, hogy megtette volna. De gondolt rá.
   -  Sz*r ember vagyok emiatt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=507581#post507581][b]Dwayne Warren - 2015.08.21. 15:44[/b][/url]

Óvatosan bólint, hagyja, hogy a fia kihúzza a kezét az övéből és a csavarhúzó után nyúljon, olyan átszellemült lelkesedéssel, mintha az emberiséget megváltó ereklyére fonhatná rá rövidke virsliujjait. Jó nem vagy tőle - pontosan ez az, amire szüksége. Az igazságra, köntörfalazás, mégis előítéletek nélkül tálalva. A férfinek teljesen fölösleges lenne bizonygatnia számára, hogy a gondolatok, a majdnem megvalósított, komoly tettek ellenére ő tiszta és jó ember, hisz mindketten tudják, hogy nincs így. A saját vér elleni erőszak súlyos és megbocsáthatatlan bűn, a káini örökségre még gondolni is természetellenes dolog... mégis az emberi gyengeség része.
   -  Nem... tudom. Nem tudom.
Lassan, szenvedve mormogja a szavakat, hosszú pillanatok hallgatását követően. Az arca legilimencia nélkül is nyitott könyvvé teszi a lelkét és a gondolatokat, amik felmerülnek benne. Rekedtes hangja elül a súlyos drapériák közt, ő lesüti a szemét, épp csak megrezzen a vállára nehezedő kéz könnyed érintésére, ám nem húzódik el.
Nem tenne kárt benne, ez nyilvánvaló. Akkor sem tette és most, hogy a kezében tartja a fiát, nem a ragadozóösztönök ébrednek fel, hogy összeroppantsák a bordákat, hanem a védelmezők. Ám valahol mélyen... nem véletlen, hogy hónapokon át, ha tehette, nem maradt kettesben a gyermekkel. Tisztában van a saját határaival és a lobbanékonyságával, tudja, mennyire labilis, ha egyszer elveszti a fejét.
   -  Sokkal könnyebb lenne nélküle. De nem t'om... hiányozna, ha nem lenne.  Olyan kis... majom.  - felpillant a férfire - Ez mekkora hülyeség?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=507885#post507885][b]Dwayne Warren - 2015.08.22. 19:22[/b][/url]

Most, hogy kimondta... annak ellenére, hogy semminek sem kellett volna megváltoznia benne, kimondhatatlanul megkönnyebbül tőle. Amikor először megfogalmazódtak a bizarr gondolatai, pusztán racionális okokból szerette volna beavatni a férfit: tudja, ő az egyetlen, aki rendelkezik az erővel és a kegyetlenséggel, ha kell, ahhoz, hogy szükség esetén megállítsa. Az idő előrehaladtával azonban, ahogy az erőszak egyre valószínűtlenebbé vált, a bűntudat pedig maradt, egy másféle, belső motiváció vezérelte ehhez. Adam az ő kimeríthetetlen, lelki szemetesládája, aki a puszta jelenlétével képes arra, hogy lehiggassza nyugtalan lelkét. Ahogy most is.
A csavarhúzó ismét a földön koppan, most már azonban lehajol érte és visszaadja a fiának.
   -  Ja. Most hoztam ki először egyedül.
Ebbe a mondatba, épp csak parányit, de talán észrevehetően némi büszkeség is vegyül. Persze, ennek nem kéne nagy dolognak lennie, egy apának képesnek kell lennie felkapni azt a nyavalyás kölykét és magával hurcolni, ha úgy tartja kedve. De nem neki, akinek még a huzamosabb kézben tartás is horrorisztikus, bizonytalan élmény.
   -  Errhhhmmm... mindenki azon rugózik különben, hogy meg akarja fogni meg ilyenek - folytatja hadarva, már jóval magabiztosabban - Nem t'om, mi a jó ebben, de ha te is, akkor izé... hát felőlem aztán. Már mindenki végig fogdosta ezt a szerencsétlent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509619#post509619][b]Dwayne Warren - 2015.08.26. 20:48[/b][/url]

Tényleg nem érti, mi a jó más gyerekének tapogatásában. Az első hetekben, amikor javarészt Zója foglalkozott vele, sokkal jobban zavarta, hogy kettejükön kívül más is hozzáér, bár ezekről csak hallomásból, a nő elmondása nyomán tudott. Lassan értette meg és dolgozta fel, hogy Sean hiába az ő fia, másnak is joga van a társaságában lenni, ez a folyamat pedig azóta is, döcögősen, azóta is tart.
Adam azonban más. Amellett, hogy bizonyos szempontokból sokkal veszélyesebb, mint bármelyik ismerőse, van, amiben jámborabb náluk, szinte teljesen ártalmatlan. A makacs féltékenységet legalább is nem ébreszti fel benne, ami a fiát illeti - így a választ követően megemeli a gyereket, ügyetlenül, de viszonylag biztonságosan passzolja át neki.
Csak ekkor járja át az a bizonyos nem helyénvaló megkönnyebbülés. A kölyök nem rajta lóg, nem az ő sara.
   -  Oszt' veled mi van?
A beszéde sebessége érezhetően gyorsul, mintha a gyerekkel együtt egy béklyótól is megszabadult volna, ami a tüdejét szorítja össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=515948#post515948][b]Dwayne Warren - 2015.09.10. 21:48[/b][/url]

A legkomolyabb témákat nyilvánvalóan már korábban megtárgyalták. Kíra érkezése, Dwayne összes idióta magánéleti problémája a nőügyeivel kapcsolatban, amiből Adamnek valószínűleg már nagyon, de nagyon elege van. Ahogy a férfinak is. A vámpír könnyed felvetése tehát amellett, hogy minimálisan sem érdeklik a bogolyfalvi történések, elszórakoztatja és ellazítja őt. A feszültsége, amivel átlépett a küszöbön, lassan elpárolog a poros szobában.
   -  Milyen...? Ja... a lényről. A világon semmi se.
Kicsit felemeli a tenyereit, majd visszaejti maga mellé, a tehetetlenség jeleként. Az éjszaka emléke néha napján kísérti őt, különösen, ha egyeül autóba ül. A test puffanása a tetőn, ahogy ő a szalagkorlátnak hajt, a nőszerű állat, vagy talán ember riadt, bizonytalan pillantása az országúton... ám bármi volt, a legkomolyabb erőfeszítése ellenőre nyomtalanul eltűnt, mintha sosem létezett volna. Az autóján azóta kikalapált horpadáson kívül semmi sem emlékeztet már a találkozásra, ha pedig Adam nem lett volna vele, könnyen hihetné, hogy álmodott.
Ezen mélázik, míg a vámpírt és a fiát nézi, ahogy a kis emberszabású püfölgeti és tépkedi az éjlényt, mint egy nagyobb fajta plüssállatot. Nem szól, nem mozdul, még akkor sem, mikor a gyermek keze a vámpír szájába kerül.
Hiszen megbízik benne.
   -  Asszem valami hibbant csaj lehetett. Vagy nem tudom - folytatja rövid hallgatás után, a gyereket nézve - EMberinek tűnt, csak olyan fura volt... érted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686482#post686482][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 15:04[/b][/url]

A falhoz támasztott, fa létra fokai megnyikordulnak, ahogy egyesével rájuk lép, majd a bakancsai puhán süllyednek az átázott fűbe. A zsákvászon erszényt, amiben a szögeket magával vitte, leoldja az övéről, a kalapáccsal együtt beledobja a lábazat mellett hagyott ládába. Az utolsó, túlélő napsugarak nagyjából ekkor enyésznek el a hegyek fölött.
Az egyetlen, magyarországi ingatlan, aminek jogilag a tulajdonosa, Zója otthona - magyarán az a túlzsúfolt menekülttábor, ahová hosszú hetek óta be sem tette a lábát. Nyár eleji, férfiakra jellemző fészekrakó ösztönét tehát, ami a teremtés koronáit buzgó fúrásra, falbontásra és flexelésre kényszeríti, hát Adam otthonán kénytelen kiélni. Néhány hete tűnt fel számára az az apró, vizes folt a födém alatt, és azóta tervezte bizarr, rosszul titkolt lelkesedéssel a kijavítását. A biztonság és a szórakozás kedvéért még némi lábazatfestéket is hoztt magával, azon bukik keresztül és esik kis híján hanyatt, miközben hátrébb lép a csúszós gyepen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686661#post686661][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 23:20[/b][/url]

Terepszínű cargo nadrágjába törli poros ujjait - aminek jobb térdén jókora szakadás hűzódik -, lehajol, hogy összeszedegesse azokat a csikkeket, amiket munka közben egyszerűen a fűbe szórt. ÁLtalában nem tököl az ilyesmivel, ott dobálja el őket, ahol kedve van, Adam otthonában azonban legalább ez az előzékenység feléled benne. A csikkeket a zsebébe csúsztatja, hallja a lépteket először a terasz deszkáin, majd a fűben. Nehézkesebbek, mint a Lányé, aki váratlan, osonó felbukkanásaival néha a mai napig a hideglelést hozza rá, tehát pazar logikával kikövetkezteti, hogy csakis Adam lehet az.
Hozzászokott már a Lányhoz. Nem barátok, még csak nem is kedveli igazán, ám elvitathatatlan, hogy élettel teli színfoltja a vámpír otthonának. A női jelenlét üdítően bontja meg a statikusságot, ami már kezdett az agyára menni.
   -  Kész.
Hátrapillant, öngyújtóval a kézben mutat a tető irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686690#post686690][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 23:52[/b][/url]

Csak bólint egyet a köszönésre. Valójában tényleg nem a puszta jóindulat vezérli akkor, ha apró módosításokat, javítgatásokat végez a házon, vagy egész egyszerűen, a szabadidejében levágja a füvet. Egy random idegennek ugyanis sosem tenne ilyemit, tőle mindenki megdögölet a saját mocskában és nézegetheti a beázott tetőt, ameddig akarja. Ez azonban Adam otthona.
Pontosan tudja az idejét, mikor alakult ki benne ez a furcsa felelősség érzete a vámpír felé. Valószínűleg sosem felejti el a képet, ahogy a csontjai fehérlettek a napfénytől leolvadt hús helyén és ahogy napokig, teljes apátiában ült a küszöbön. Azóta egyszerűen csak... törődik vele. Ezt persze nem mondaná ki sosem és még bele sem gondolt igazán.
   -  Hoztam magammal mindent.
Megcsapkodja a nadrágja zsebét, ami gyanúsan sörösdoboz- alakú. Egy ugyanilyet betárazott a másik oldalra is, az azonban már hősi halált halt a tetőn. Átlépi a festékes- dobozt, engedelmesen követi a férfi intését a verandára. A bakancsai alatt nyikorog a fa, egy nehézkes puffanással ül le a lépcső tetejére.
   -  Megharapott egy rohadt nyest - felemeli poros mutatóujját, melybe tényleg, elmaszatolt, alvadt vérű harapásnyom nyomódott - Innen futott ki a ház alól. Azt hittem, téged nem bírnak az állatok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686707#post686707][b]Dwayne Warren - 2017.06.21. 12:42[/b][/url]

Egy szemvillanás és már itt sincs. Majd ismét. Az első pár alkalommal kegyetlen hidegrázést kapott ettől, hiszen sosem tudhatta, amikor a vámpír eltűnik, a következő pillanatban nem kerül a háta mögé és mar belé. Ez a félelem abszurd módon akkor szűnt meg, amikor Adam ténylegesen először megharapta őt. Furcsa dolog ez a megszokás és nem egészséges. Hiszen most már egyáltalán nincs résen a férfi jelenlétében.
A hüvelykujját a sebre szorítja, ami nem fáj, inkább bosszantó. Ha kicsivel gyorsabb és hamarabb észreveszi a nyomorult szőrcsomót, átváltozik és könnyen kettétépheti, legalább is megkergetheti a tetőn. Mostanában, ha feszíti a mozgáshiány, különben is gyakran csinál ilyesmit, csak hajtja az őzeket és mókusokat az erdőben, amíg el nem fárad.
Aminek különben nagyon örül, hogy senki már nem látja.
   -  Mert több itt az élet. Kíra miatt.
És miattam - teszi hozzá magában, ám ebben már nem biztos. Ő csak ténfereg. Túlél. Szerelget. Nem holmi Disney- hercegnő, mint a Lány, aki pusztán a jelenlétével bevonzza a vadont a telekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686749#post686749][b]Dwayne Warren - 2017.06.21. 19:57[/b][/url]

Bólint, miközben Adam beszél. Őszintén nem tudja, hogy működik az állatok ösztönös félelme a vámpírokkal szemben, bár a jelenséget személyesen is számtalanszor tapasztalta. Különös azonban, hogy ezzel szemben a csecsemő fia sosem tartott a férfitól, helyette kellemesen ellazult a közelében. Pedig, ha valakinek, épp, hogy a védtelen embergyermeknek lenne félnivalója a kifejlett vámpírtól, legyen az bármennyire szelíd vagy melankolikusan passzív, mint Adam.
   -  Nem én szervezem. Zója. Ez az ő játszótere.
Miközben válaszol, a dobozt kirángatja a zsebéből, egy szénsavas szisszenéssel kinyitja, a hab a doboz peremére tódul. Elővigyázatosan tartja el magától kissé a lépcső fölé, a felkavarodott sör végigfolyik az ujjain, a fára csöpög.
   -  Csak essünk túl rajta és felejtsük el az egészet. - A dobozt átveszi a másik kezébe, hogy lerázza és a pólójába törölje az ujjait. - Kell a fenének a felhajtás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687028#post687028][b]Dwayne Warren - 2017.06.23. 17:32[/b][/url]

A zsebében felmelegedett italba étvágytalanul, megszokásból iszik bele. A teste így, hogy leült, kellemesen hűlni kezd. Ha most eldőlne és behunyná a szemét, azonnal elaludna, olyan kellemesen csöndes, meleg az este.
Cseppet furcsállja Adam kérdését, elvégre eddig egyáltalán nem adta jelét, hogy minimálisan érdekelné az esküvő ügye. Az összes nőismerőse ezerszer az agyára ment már a témával, az utóbbi időben megesett, hogy egy szertartásra vonatkozó, ártatlan kérdés is türelmét vesztett ordibálássá fajult a részéről. Adam azonban ezidáig nem érdeklődött, ami miatt Dwayne részben hálás neki... részben pedig meglehetősen csalódott.
Nem, persze egyáltalán nem kívánja, hogy a férfi szintén a szertartás részleteivel nyaggassa. Azonban...
Amikor először előállt a férfinak a tervével, a legjobb barátjától nem belenyugvást vagy gratulációt várt. Biztos vagy benne? - szerette volna hallani, ő pedig akkor a szemébe nézett volna és őszintén megmondhatta volna neki: Nem. A kérdés azonban elmaradt. Pontosabban hosszú hónapokat késett.
   -  Nem akarok egyedül maradni.
Csöndesen válaszol, tekintete a házat övező erdősávot pásztázza.
   -  Szerelmes nem vagyok. Nem is bízom benne. De szeretem annyira, hogy azt akarjam, hogy Sean és ő boldogok legyenek. Ez elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687122#post687122][b]Dwayne Warren - 2017.06.24. 12:24[/b][/url]

Különös megkönnyebbülést érez, ahogy kimondja azt, amit a fátylak és étkészletek lázas válogatása közben mindenki elfelejtett megkérdezni tőle. Képtelen nem vonzódni a nőhöz, ez akkor is így volt, amikor teátrális ajtócsapkodásokkal övezve utálta őt, vagy épp hivatalosan mással volt. Ugyanígy jól is érzi magát vele, kényelmesen elsüllyedve a langymeleg mindennapokban és persze imponáló számára, hogy gondoskodnak róla. A szerelem sekélyes komponenseiből azonban egyedül a birtoklási vágyat érzi. Egy ideje pontosan tudja ezt.
A férfira néz. Megszokta már, hogy az emberek kikopnak mellőle, régen drasztikusan, most már kevésbé viseli meg a tény. Életének egyik állandó szereplője pont Zója - két évtized viszontagságos ismeretsége ellenére mégis mindig visszakeverednek egymás mellé. A másik pedig Adam.
Válaszra nyitja a száját. Végül mégsem mond semmit.
Adam úgyis tudja. Sejtheti. Még akkor is, ha Dwayne sosem mondaná nyíltan a szemébe, mennyire szereti őt.
Az ujjai dobolnak a dobozon, egy ideig hallgat, sűrűn pislogva fordítja el a fejét a férfiról.
   - Tudod, hogy ő megbűvölve tartott, ugye?
Ő nem beszélt neki róla, ám nyilvánvalóan valam megváltozott akkor. A látogatásai hirtelen és drasztikusan csökkentek le, ezzel egyidőben pedig nyíltan kapcsolatra lépett a nővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687223#post687223][b]Dwayne Warren - 2017.06.25. 14:02[/b][/url]

Ő pedig sejti, hogy sejtette. annak ellenére, hogy az élete minden részletét, kéretlenül is megosztja a férfival, erről nem beszélt vele. Nyilván, amikor nyakig benne ült a varázslattal rábocsátott rózsaszín ködben, fogalma sem volt róla, mi történik vele, hiszen szerelmet és vonzalmat érzett, semmi mást. Utána pedig... bűntudatot. És bár szíve szerint elsírta volna magát Adam kanapéján, mélységes agóniájában mégsem mondott semmit. Csak hallgattak.
Megrántja a vállát, a reakció azonban mégsem flegma, inkább egy zavarban lévő ember szenvedő megnyilvánulása. Nem mondta el neki, mert ő maga sem hitte el, azt pedig, hogy a nő így az ujjai köré csavarhatta, végképp a gyengeség jelének érezte - ez lenne a felszínes válasza a férfi kérdésére. De őszintén, ha a lelke mélyére koncentrál tudja, hogy ez csak politikailag korrekt féligazság.
Az üres dobozt összeroppantja a két tenyere közt.
   -  Mert jó lett volna, ha igaz.
Mert jó volt lélekben tartozni valakihez. Máig kellemes úgy hazatérni, hogy az otthonát betölti a nő jelenléte, ő pedig bevackolhatja magát mellé a kanapén és végre nincs egyedül. És igen, most is vonzódik hozzá és igen, szereti is őt, ám az a szívet melengető érzés, ami akkor függővé tette, hiányzik. Hónapok alatt hagyta magát elsüllyedni az érzésben, amikor pedig az igazság kiderült, dermesztő sokként hatott rá.
A logikája azonban azt diktálta, amíg nem meséli el senkinek, talán még visszatérhet. Amíg nem mondja ki, hogy Zója megbabonázta őt, nem is igaz.
   -  Te nem láttad, hogy kikészült, amikor elvesztette azt a gyereket. Napokig nem beszélt, csak sírt. Én nem akarom, hogy szenvedjen. Vigyáznom kell rá. Ez a dolgom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687336#post687336][b]Dwayne Warren - 2017.06.26. 00:09[/b][/url]

A beszélgetés elején kialakult nyomás a gyomrában tovább növekszik. Hiába meleg a levegő és hiába fűtötte eddig a mozgás, a testén borzongás fut végig. Nem tudja és nem is tudhatja, hogy a vér közvetítette kötelékükön, vagy a férfi érzelmit kísérő, vegetatív reakcióin keresztül, ám megérzi Adam -az ő szemében mérsékeltnek tűnő- dühét. A szavaitól pedig egyenesen, mintha közvetlen közelről a fülébe ordított volna, össze is rezzen.
Gyönyörű.
Nyel egyet. A dobozt tovább ropogtatja a kezei közt.
Senki véleménye sem fontosabb számára, mint a férfié. A szülei eleve üldözték a Zójával való kapcsolatát és elítéltk mindent, ami vele kapcsolatos; a testvérei egyszerűen pedig nem is tudtak róla. Más kívülálló személy pedig az életlben, aki számítana, egész egyszerűen nincs. Adam azonban a passzív semlegességét - ami magában rémisztő volt a számára -, most nyílt elutasításra cseréli.
A világ pedig itt, zsibbadt tagokkal ülve a verandán, esküszik össze ellene.
Ismét csak nyelni tud, hosszan és sűrűn pislog, az ég felé néz. A torkába fullasztó gombóc gyűlik. Szipog néhányat. Megfeszíti az összes izmát.
   -  Én csak nem tudom már, mit akarok... - a hangja suttogás csupán - Csak nem akarok egyedül lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687565#post687565][b]Dwayne Warren - 2017.06.27. 21:14[/b][/url]

Marha nehéznek érzi a mellkasát és egyszerre nem olyan kényelmes itt ülni a verandán a férfi mellett. Furcsamód olyan, mintha gyerekként valami rosszat tett volna és az apja előtt kellene felelnie; Adam véleménye ugyanis legalább olyan súlyú a szemében. Másrészt egyre világosabban és akadékoskodóbban, egy kérdés formálódik meg benne: miért most?
Hónapokkal korábban beavatta a férfit, és bár sok szót nem pazaroltak a lelkizésre, amikor problémája volt, ittasan még a kapcsolat legintimebb részleteit is kitálalta neki. Adam mégis az utolsó pillanatig várt vele, hogy feltegye a sorsfordító, lelkiismeret- ébresztő kérdést és, végtére is, a maga passzív módján igyekezze lebeszélni arról, amit tenni képes. Ha nem érezné magát eleve nyomorultul, elesettsége egyszerre haraggá lobbanna.
Még nyel egy ideig, az eget bámulja, lassan, de visszanyeri látens magabiztosságát. Az, hogy a lelki világát egy szarkupacnak érzi, lényegében teljesen mindegy. A fő, hogy ezt a kupacot masszív gerendák tartsák és rejtsék el a kívülállótól.
Megrezzen az érintésre. Lenéz a férfi kezére. Majd vissza a derengő kerti lámpások felé. A tücskök rendületlenül ciripelnek körülöttük.
   -  Köszönöm, Adam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=702374#post702374][b]Dwayne Warren - 2017.09.17. 21:17[/b][/url]

Sűrű szuszogás, prüszkölés, kaparászás, a sáros föld potyogásának hangja keveredik a kora őszi, éjjeli szélbe. Adam napelemes lámpáinak fénye egy prémes állat hátsó felére vetül, már amennyi kilátszik a ház deszkaalapzatának tövébe ásott, egyre mélyebb üregből. A vaskos mancsok szaporán dobognak, rögök röpködnek mindenfelé, csak néha áll meg, hogy szimatoljon egy ideig.
És megvan!
Nyűglődő hanggal harap rá a kábel végére, lelapult fülekkel kezd el tolatni vele. Először a bozontos farka, majd az egész teste kúszik ki a járatból. Kiköpi a vezetéket, megborzolja magát, a kosztól és sártól feketéllő pofáját a mancsaihoz dörzsöli.
Kivételesen nem önállósította magát Adam házának átalakításával kapcsolatban, bár az sem lenne épp meglepő; most jóval előre bejelentette, hogy üvegkábelt készül kivezetni a nappaliból a padlón át az antennáig, úgy vizionálva, hogy ezzel extrém brutális HD-ban foghatják majd az internetet. Persze ezt varázslattal is megoldhatta volna - már ami az ásást illeti -, azonban úgy döntött, a patkány- ügynek id utánanéz odalenn. Hiába állítja Adam, hogy taszítja az élőlényeket, dögöljön meg, ő legutóbb, amikor szétcsapta magát, akkor is motoszkálást hallott odalentről.
Megrázza magát, az árnyéka megnyúlik, ahogy visszaveszi emberi alakját. Mintha kátrányban fetrengett volna, feketére festi az erdei talaj, ő lenéz a kezeire, röhögnie kell.