A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

Sűrű szuszogás, prüszkölés, kaparászás, a sáros föld potyogásának hangja keveredik a kora őszi, éjjeli szélbe. Adam napelemes lámpáinak fénye egy prémes állat hátsó felére vetül, már amennyi kilátszik a ház deszkaalapzatának tövébe ásott, egyre mélyebb üregből. A vaskos mancsok szaporán dobognak, rögök röpködnek mindenfelé, csak néha áll meg, hogy szimatoljon egy ideig.
És megvan!
Nyűglődő hanggal harap rá a kábel végére, lelapult fülekkel kezd el tolatni vele. Először a bozontos farka, majd az egész teste kúszik ki a járatból. Kiköpi a vezetéket, megborzolja magát, a kosztól és sártól feketéllő pofáját a mancsaihoz dörzsöli.
Kivételesen nem önállósította magát Adam házának átalakításával kapcsolatban, bár az sem lenne épp meglepő; most jóval előre bejelentette, hogy üvegkábelt készül kivezetni a nappaliból a padlón át az antennáig, úgy vizionálva, hogy ezzel extrém brutális HD-ban foghatják majd az internetet. Persze ezt varázslattal is megoldhatta volna - már ami az ásást illeti -, azonban úgy döntött, a patkány- ügynek id utánanéz odalenn. Hiába állítja Adam, hogy taszítja az élőlényeket, dögöljön meg, ő legutóbb, amikor szétcsapta magát, akkor is motoszkálást hallott odalentről.
Megrázza magát, az árnyéka megnyúlik, ahogy visszaveszi emberi alakját. Mintha kátrányban fetrengett volna, feketére festi az erdei talaj, ő lenéz a kezeire, röhögnie kell.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=702374#post702374][b]Dwayne Warren - 2017.09.17. 21:17[/b][/url]

Sűrű szuszogás, prüszkölés, kaparászás, a sáros föld potyogásának hangja keveredik a kora őszi, éjjeli szélbe. Adam napelemes lámpáinak fénye egy prémes állat hátsó felére vetül, már amennyi kilátszik a ház deszkaalapzatának tövébe ásott, egyre mélyebb üregből. A vaskos mancsok szaporán dobognak, rögök röpködnek mindenfelé, csak néha áll meg, hogy szimatoljon egy ideig.
És megvan!
Nyűglődő hanggal harap rá a kábel végére, lelapult fülekkel kezd el tolatni vele. Először a bozontos farka, majd az egész teste kúszik ki a járatból. Kiköpi a vezetéket, megborzolja magát, a kosztól és sártól feketéllő pofáját a mancsaihoz dörzsöli.
Kivételesen nem önállósította magát Adam házának átalakításával kapcsolatban, bár az sem lenne épp meglepő; most jóval előre bejelentette, hogy üvegkábelt készül kivezetni a nappaliból a padlón át az antennáig, úgy vizionálva, hogy ezzel extrém brutális HD-ban foghatják majd az internetet. Persze ezt varázslattal is megoldhatta volna - már ami az ásást illeti -, azonban úgy döntött, a patkány- ügynek id utánanéz odalenn. Hiába állítja Adam, hogy taszítja az élőlényeket, dögöljön meg, ő legutóbb, amikor szétcsapta magát, akkor is motoszkálást hallott odalentről.
Megrázza magát, az árnyéka megnyúlik, ahogy visszaveszi emberi alakját. Mintha kátrányban fetrengett volna, feketére festi az erdei talaj, ő lenéz a kezeire, röhögnie kell.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=702391#post702391][b]Adam Kensington - 2017.09.17. 21:41[/b][/url]

Barátom néha a fejébe vesz valamit a házam átalakításával kapcsolatban, és ha szerencsés vagyok, ezt nem csak megosztja, de meg is beszéli velem. Habár a megbeszélés annyiból áll, hogy ő elmondja a tervét, én meg rábólintok. Ez most is nagyjából így történt. Fogta magát és már indult is szerelni. Közben Kíra az igazak álmát alussza az emeleten és cseppet sem zavarja semmiféle hangzavar, ami a földszintről vagy kintről érkezik. A lány, ahogy semmit, ezt sem aprózza el. Ha ő alszik, akkor alszik. Éber óráiban bőven kifárasztja magát ehhez. S bár igyekszik mindig úgy időzíteni, hogy ezek az éber órák egybe essenek az én éber óráimmal, ez nem minden esetben sikerül. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Köntösös, hosszúnadrágos alakom kilép az ajtón. A földes, koszos férfira tekintek. Nem kérdezem meg, hogy áll, vagy hogy kell-e segítség. Úgyis mindjárt beszámol és a tudtomra adja, ha igényel bármit. Közben észreveszek a duplaszárnyú bejárati ajtóm bezárt része előtt a padlón néhány küldeményt. A baglyok előszeretettel dobják le ide napközben a nekem szánt leveleket, miegyebeket. Magamhoz veszem őket és szemezgetek köztük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=702411#post702411][b]Dwayne Warren - 2017.09.17. 22:00[/b][/url]

Szüksége van erre. A mocsokra, a földre,a  vérre, ami a körme alól serken és arra, hogy fázni kezdjen a gyenge szélben. Családi élet ide vagy oda, amellett, hogy a maga melegségével biztonságot nyújt, hosszú távon a csöndes őrületbe kergeti őt. Például szereti a fiát és szeretné, ha békében felnőne - azonban gyakran úgy érzi, ha még negyed órán át hallgatnia kell a náthás szipogását, megüti őt. Olyankor összeszedi magát és eljön. Vagy ide, vagy az iskolába, vagy bárhová, ahol úgy érzi, nem kasztrálja a kiskorú közelsége.
Nyikorog az ajtó, ő fölnéz az ujjairól, amikből eddig a szálkákat piszkálgatta.
Kíra szinte mindig itt van. A dolognak nem szabadna zavarnia, de... ha tudja, hogy a lány a házban alszik, akkor inkább odakinn foglalja el magát. Ha pedig ébren van, akkor be se megy. Jobb a békesség mindenkinek.
   -  Kábé fél óra és kész.
Közli a férfivel. Az ujjait a nadrágjába törli, majd lehajol, a kábelekért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703035#post703035][b]Adam Kensington - 2017.09.20. 21:19[/b][/url]

Talán mondanom sem kell, Kírát fele annyira sem zavarja Dwayne jelenléte, mint fordítva. Igazából tökéletesen hidegen hagyja. Ha bosszankodik is miatta, az csak amiatt van, mert abban a pillanatban minden miatt bosszankodik. De ez ő. Barátom más tészta. Kiválóan leplezi és tartja kordában érzéseit, azonban előlem nyilvánvalóan nehezen rejtheti. Viszont mivel ez a legjobb megoldás, így úgy teszek, mint aki észre sem veszi őket. Hiszen nem fogom elzavarni se egyiküket, se másikukat. Az meg nyilvánvalóan eszembe sem jut, hogy feszengjek a saját házamban amiatt, hogy mikor kit látok szívesen az otthonomba. Szerencsére ezt senki nem is várja tőlem.
- Min fogod tesztelni? - érdeklődöm meg a dolgos amerikaitól, melyik játékot vagy netes oldalt éri majd a megtiszteltetés, hogy kipróbálja rajta. Közben böngészem a postámat. Egy levél, valami pergamen, meg két újság. Egyik pillanatról a másikra aztán leállok az olvasgatással és csak meredek magam elé. Kezemben a legújabb Edictum, egy interjú cikknél nyitva. Mivel a szerkesztőség tagja vagyok és mivel engem is megkérdeztek, tudtam, hogy meg fog jelenni egy ilyen anyag. Ám főszerkesztő már nem vagyok, így előzetesen nem olvastam. Most látom először.
- Dwayne? - szólítom meg barátomat, fel se nézve az újságból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703036#post703036][b]Dwayne Warren - 2017.09.20. 21:27[/b][/url]

A jobbjába kezdi összeszedni a kábelt, a ballal egyet-egyet rántva rajta. Eleve nem nagy cucc az egész, innentől már csak ipari tűzőgéppel végig kell vezetni majd ereszcsatorna mentén, ki a tetőre a megbűvölt antennáig: ezt a tervei szerint már varázslattal végzi majd. Míg ugyanis a földet bármikor szívesen túrja, mászni ő bizony nem fog. De nem ám.
A kabátja ujjában megtörli az arcát, amivel csak elmaszatolja a mohatörmelékes sarat rajta.
   -  Szerintem felhívom a bátyámat Skype-on majd, múltkor tiszta dara volt az egész, talán így jobb lesz.
Még egy utolsót ránt a vezetéken, majd az egész holmit ledobja a bakancsa mellé a fűbe.
   -  Mondjad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703062#post703062][b]Adam Kensington - 2017.09.20. 22:34[/b][/url]

Lesétálok a lépcsőn a veranda elé, mígnem mezítlábammal a hűs fűbe lépek. A küldemények továbbra is a kezemben. Átfutok még pár sort a cikkből. A cikkből, melynek címe "A hosszan tartó párkapcsolat titkai - Dwayne, a Nő és plusz egy fő" és amelynek már az első részében felbukkan a nevem. Éppen azt tárgyalják benne, mi az oka annak, hogy elmaradt az esküvőjük. "Zója: Valóban, felénk a gyűrű aprópénz és használt töltényhüvelyek között hever a  fiókban. - Dwayne: Ami kinek a hibája...? - Z.: *megvonja a vállát* Adamé. - D.: Hmmmm-mmmm. Jólvan akkor." Aztán a biztonság kedvéért megint említenek egyszer. Valamint a végén külön rész is szól rólam, ez utóbbival viszont a világon semmi gondom. Mert az a rész senkit nem vádol semmivel és hagyja, hogy a túl intim részleteket, amelyek nem illenek egy újság lapjaira, jótékony homály fedje. A riportalanyok ezt nem hagyták. Hogy ez bánt-e? Nem. A legkevésbé sem. Érzelmileg nem érint. A jóízlésnek és a korrektségnek viszont a közelében sincs. Ezek pedig azért elvárhatóak lennének. Elvileg. Főleg egy tanult doktornő részéről, aki a lelkek ápolására tette fel az életét.
- Soha többé nem szólok a nőügyeidbe. Semmilyen szinten - közlöm vele, lassan felnézve az újságból. Most már láthatja, melyik lapot tartom a kezemben és hogy hol van nyitva. Ott virítanak Zója és az ő képei szép nagyban. Szavaimnak nincsen éle, és nem hatja át se sértődöttség, se semmi hasonló. Egy kis düh talán. De csak azért, mert elegem van már ebből a nyomorult hajcihőből. A halandók nagy drámáiból. Nem ontottam ki a násznép vérét, nem raboltam el Dwaynet, csak megfogalmaztam egy erős véleményt, amitől összeomlott föld és ég. Mert nekem ilyen isteni hatalmam van.
- Talán, ha kéred, elmondom, mit gondolok. Azonban ezt se ígérem biztosra. Meghallgatni továbbra is meghallgatlak. Mert érdekel, mi van veled. De ennyi - szögezem le egyszerűen, végig barátomat figyelve. Becsukom az újságot, összehajtom és összefogom a többi postámmal. Úgy tűnik, hogy talán ezzel mondandóm végére értem, és már kezdek is elfordulni. Hiszen nem várok erre választ. Csak tudatni akartam vele mindezt. Ám megállok a mozdulat felénél. Szemem lesütve a hűs földre. Fehér kezem kicsit jobban a gurigába fogott papírokra markol.
- Szeretnélek benneteket emlékeztetni, hogy egy olyan vámpír vagyok, aki alig iszik vért. Úgyhogy, ha te vagy Zója vagy bárki egy percig is azt hiszitek, nem tudom azt is legalább ugyanilyen könnyedén megállni, hogy meg se rezzenjek a baklövéseitek láttán, akkor elég nagyot tévedtek - teszem ezt hozzá, szinte éppen csak kiszűrve a szavakat ajkaim és előbújt agyaraim közül. Mert lefogadom, hogy azt fogják gondolni, mindezt csak úgy mondom, és legközelebb megint bele szólok majd vagy közbeavatkozom valahogy. Akár ha esküdni készülnek, akár akármi más nagy lépést tenni. De nem így lesz. Ó, nem.
A kis beszédem után barátomra tekintek. Éppen csak szemem sarkából nézve őt. Ezzel a pár mondattal pedig ki is adtam most magamból mindent. Az pedig leírhatatlanul nem érdekel, mennyire hatott ez lenézően. Nem annak szántam. Csak szerettem volna tisztába tenni a dolgokat. Szemfogaim visszahúzódnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703560#post703560][b]Dwayne Warren - 2017.09.23. 17:21[/b][/url]

A vámpír lagymatag hangulata ezen a ponton olyan markáns változásokon megy keresztül, hogy még ő, így jó pár lépésnyire is érzékeli azt. Bár, ahogy a sorokat futja át, a haja a sápadt arcba hullik, Dwayne nem láthatja annak mimikáját, legfeljebb a szorításban elfehéredő bütyköket - mégis, eleget lézengett körülötte ahhoz, hogy felismerje annak érzelmeit. Még akkor is, ha Adam jelentéktelennek minősíti. Valójában bármi, ami kicsit is különbözik az apatikus semmitől, már markánsnak számít.
A tekintete az újságra fordul, kékesszürke szemei kissé összeszűkülnek. Végeredményben csak egyetlen dolgot fogalmaz meg, sártól ragacsos haja alól.
   -  Hát neked meg mi bajod van?
Ismét újabb adag, morzsolódó földet töröl le az arcáról, majd rázza le az ujjairól a fűbe.
   -  Az a szar? - bök a fejével az újság felé - Hagyd már a p*csába. Zója meg az a kiscsaj kért meg, hogy válaszoljak erre a f*szomságra egy Bamba Marha burgerért. Szóval ne nézz így rám, mer' én se vagyok boldog.
Adam jobban, ő kevésbé leplezi az érzelmeit. Bár nem dühös, épp csak annyira, mint általában, még akkor is, ha a férfi csöndes kifakadását igen igazságtalannak érzi. Nőügyei? Negyven éve során három barátnője volt mindössze és mindegyikbe, kivétel nélkül rémesen szerelmes volt. Szóval, ha valaki még egyszer ezzel jön neki, ő most már tényleg, de gondolkodás nélkül pofánvágja majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=703875#post703875][b]Adam Kensington - 2017.09.24. 22:44[/b][/url]

Akkor még jó, hogy ebben a szent pillanatban határoztam el, hogy többé nem jövök neki a nőügyeivel. Nem mintha ne találnánk rá akármikor egy pompás alkalmat arra, hogy pofán vágjon. Aztán én meg viszonozzam.
Már abba is hagytam azt a bizonyos úgy nézést. A mérgemnek ennyi része volt az, amit barátomnak szántam, hiszen pontosan tudom, mennyire nem számít neki ez a cikk és hogy a nője válaszával igazából két tűz közé került, ahol férfi legyen a talpán, aki bármi normálisat összehoz. Ráadásul nem csak az újságban megjelentek kapcsán kell egyensúlyoznia, hanem egyáltalán kettőnk közt. De mostantól semmi szüksége nem lesz erre. Mosom kezeimet. Zóját pedig annyira sem fogom méltatni, hogy elmondjam neki, milyen gusztustalanul viselkedik. Csinál, amit akar. A nagy dráma óta amúgy is kevesebbet érintkezünk, részemről pedig nem fogom bánni, ha ez még tovább fajul. Persze, csak addig, amíg Dwaynenek ezzel nem okozunk gondot. Miatta hajlandó vagyok eleget tenni az alapvető társasági normáknak a nőt illetően. De többre én nem vágyom. Igazából még ennyire sem. Furcsállom is, hogy Zója engem egyfajta barátként kezelt. Én őt soha nem tartottam annak. De úgy tűnik, az emberek hajlamosak ezt feltételezni valakiről, aki tisztességesen bánik velük és jó szándékkal közeledik.
- Beviszem ezeket - mutatom fel a postámat.
- Hozzak neked valamit? - kérdezem, már indulva is fel a lépcsőn, érdeklődésemmel mintegy tudatva barátommal, hogy rendben, részemről lezártnak tekintem a témát.