A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

A falhoz támasztott, fa létra fokai megnyikordulnak, ahogy egyesével rájuk lép, majd a bakancsai puhán süllyednek az átázott fűbe. A zsákvászon erszényt, amiben a szögeket magával vitte, leoldja az övéről, a kalapáccsal együtt beledobja a lábazat mellett hagyott ládába. Az utolsó, túlélő napsugarak nagyjából ekkor enyésznek el a hegyek fölött.
Az egyetlen, magyarországi ingatlan, aminek jogilag a tulajdonosa, Zója otthona - magyarán az a túlzsúfolt menekülttábor, ahová hosszú hetek óta be sem tette a lábát. Nyár eleji, férfiakra jellemző fészekrakó ösztönét tehát, ami a teremtés koronáit buzgó fúrásra, falbontásra és flexelésre kényszeríti, hát Adam otthonán kénytelen kiélni. Néhány hete tűnt fel számára az az apró, vizes folt a födém alatt, és azóta tervezte bizarr, rosszul titkolt lelkesedéssel a kijavítását. A biztonság és a szórakozás kedvéért még némi lábazatfestéket is hoztt magával, azon bukik keresztül és esik kis híján hanyatt, miközben hátrébb lép a csúszós gyepen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686482#post686482][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 15:04[/b][/url]

A falhoz támasztott, fa létra fokai megnyikordulnak, ahogy egyesével rájuk lép, majd a bakancsai puhán süllyednek az átázott fűbe. A zsákvászon erszényt, amiben a szögeket magával vitte, leoldja az övéről, a kalapáccsal együtt beledobja a lábazat mellett hagyott ládába. Az utolsó, túlélő napsugarak nagyjából ekkor enyésznek el a hegyek fölött.
Az egyetlen, magyarországi ingatlan, aminek jogilag a tulajdonosa, Zója otthona - magyarán az a túlzsúfolt menekülttábor, ahová hosszú hetek óta be sem tette a lábát. Nyár eleji, férfiakra jellemző fészekrakó ösztönét tehát, ami a teremtés koronáit buzgó fúrásra, falbontásra és flexelésre kényszeríti, hát Adam otthonán kénytelen kiélni. Néhány hete tűnt fel számára az az apró, vizes folt a födém alatt, és azóta tervezte bizarr, rosszul titkolt lelkesedéssel a kijavítását. A biztonság és a szórakozás kedvéért még némi lábazatfestéket is hoztt magával, azon bukik keresztül és esik kis híján hanyatt, miközben hátrébb lép a csúszós gyepen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686657#post686657][b]Adam Kensington - 2017.06.20. 23:09[/b][/url]

Morogva ülök fel az ágyban, ahogy érzem, sötétedik. Most nem tehetem meg azt, ami télen szokásom, hogy ilyenkor még forgolódok egy keveset és elheverészek egy ideig. Vagyis megtehetném, viszont annyi erővel nyugodtan aludhatnék nyári álmot is, hiszen alig lehetne néhány röpke óra ébrenlétem. Inkább túlesek tehát a felkelés nehézségein, győzködve magam arról, hogy elég volt az a tizenóra pihenés. Köntöst veszek, leballagok a földszintre és közben próbálok rájönni a neszekből, min ügyködik Dwayne. Érzékelem, hogy odakint matat, a kép azonban nem áll még össze. Inkább a konyhába térve legördítem a torkomon azt a kis pohárnyi vért, hagyom, hogy átjárjon, aztán ismét figyelek a kintre.
Barátom a házamat javítja. Említett valami vizes foltot, azonban nem hittem volna, hogy egyik este arra ébredek, hogy helyrehozta. Bár meglepni sem lep meg. Vannak ilyen akciói néha.
Mezítlábasan, egy szál köntösömben sétálok ki és nézem meg magamnak a helyzetet. Még csak köszönni sem köszönök Dwaynenek, ahogy meglátom, olyan természetes már a jelenléte. Kezeimet karba téve nézek fel a födém felé, mit ügyködött rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686661#post686661][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 23:20[/b][/url]

Terepszínű cargo nadrágjába törli poros ujjait - aminek jobb térdén jókora szakadás hűzódik -, lehajol, hogy összeszedegesse azokat a csikkeket, amiket munka közben egyszerűen a fűbe szórt. ÁLtalában nem tököl az ilyesmivel, ott dobálja el őket, ahol kedve van, Adam otthonában azonban legalább ez az előzékenység feléled benne. A csikkeket a zsebébe csúsztatja, hallja a lépteket először a terasz deszkáin, majd a fűben. Nehézkesebbek, mint a Lányé, aki váratlan, osonó felbukkanásaival néha a mai napig a hideglelést hozza rá, tehát pazar logikával kikövetkezteti, hogy csakis Adam lehet az.
Hozzászokott már a Lányhoz. Nem barátok, még csak nem is kedveli igazán, ám elvitathatatlan, hogy élettel teli színfoltja a vámpír otthonának. A női jelenlét üdítően bontja meg a statikusságot, ami már kezdett az agyára menni.
   -  Kész.
Hátrapillant, öngyújtóval a kézben mutat a tető irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686680#post686680][b]Adam Kensington - 2017.06.20. 23:40[/b][/url]

Kíra nincs most itthon. Hogy merre jár? Fogalmam sincsen. Ha egy kicsit ráhangolódnék, meg tudnám mondani, de nem szokásom ez. Csak, ha baj van. Azt viszont érzem, hogy nincs baja. Jól van. Így pedig lehet tőlem akárhol. Minden bizonnyal pontosan ott is van.
Szeretem különben azt, ahogy a körülöttem élők így elfogadják egymást. Pedig maguktól talán soha egymás közelébe se mennének. Így viszont, hogy kénytelenek egy légtérben lenni és osztozni a társaságomon, egyszerűen elfogadják helyzetet és nem jelent számukra gondot. Először beletörődnek csupán, végül pedig természetessé válik. Azt hiszem, nem minden körülmény közt történne ez így. Biztosan nagy szerepe van a személyemnek és főleg annak, hogy a felek pontosan tudják, nem hogy nem mondok le egyikükről sem a másikukért, azonban erre még csak szükség sincsen. Tökéletesen ellehetünk így. Mindenki maradéktalanul részesül abból, amiből szeretne.
- Köszönöm - bólintok a tetőt figyelve. Igazán kedves ez barátomtól. Persze, biztosra veszem, hogy nem puszta szívjóságból csinálta, és hogy valami húzódik itt a háttérben, azonban emiatt nem vitatnám el az érdemeit.
- Mit hozzak? - kérdezem, lépve vissza a ház felé. Egyúttal így invitálom barátomat, hogy üljünk ki egy kicsit a verandámra. Kellemes az este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686690#post686690][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 23:52[/b][/url]

Csak bólint egyet a köszönésre. Valójában tényleg nem a puszta jóindulat vezérli akkor, ha apró módosításokat, javítgatásokat végez a házon, vagy egész egyszerűen, a szabadidejében levágja a füvet. Egy random idegennek ugyanis sosem tenne ilyemit, tőle mindenki megdögölet a saját mocskában és nézegetheti a beázott tetőt, ameddig akarja. Ez azonban Adam otthona.
Pontosan tudja az idejét, mikor alakult ki benne ez a furcsa felelősség érzete a vámpír felé. Valószínűleg sosem felejti el a képet, ahogy a csontjai fehérlettek a napfénytől leolvadt hús helyén és ahogy napokig, teljes apátiában ült a küszöbön. Azóta egyszerűen csak... törődik vele. Ezt persze nem mondaná ki sosem és még bele sem gondolt igazán.
   -  Hoztam magammal mindent.
Megcsapkodja a nadrágja zsebét, ami gyanúsan sörösdoboz- alakú. Egy ugyanilyet betárazott a másik oldalra is, az azonban már hősi halált halt a tetőn. Átlépi a festékes- dobozt, engedelmesen követi a férfi intését a verandára. A bakancsai alatt nyikorog a fa, egy nehézkes puffanással ül le a lépcső tetejére.
   -  Megharapott egy rohadt nyest - felemeli poros mutatóujját, melybe tényleg, elmaszatolt, alvadt vérű harapásnyom nyomódott - Innen futott ki a ház alól. Azt hittem, téged nem bírnak az állatok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686701#post686701][b]Adam Kensington - 2017.06.21. 00:20[/b][/url]

Ez esetben csak azért megyek be, hogy magamra kapjak egy nadrágot a köntös alá. Mindezt azonban egy pillanat alatt lerendezem. Mire ő a verandához ér, én már lépek is ki ismét az ajtón. Most már nem olyan jelentőségteljes léptekkel, mint amikkel az imént kijöttem a házból. Ezeket csak figyelmességből alkalmazom olykor. Az auror is hajlamos enyhe frászt kapni tőlem, amikor a súlytalan létezésemnek hála, egyszerűen csak megjelenek a közelében. Inkább adok némi nyomatékot járásomnak, hogy felfigyeljen rá, ahogy érkezem.
Leülök mellé a lépcsőre és hallgatom a nyestes történetet. A bemutatott harci sérülésre pillantok, majd a következő kijelentésnél lesütöm egy kissé a szemem.
- Már... nem félnek tőlem feltétlenül - vallom meg ezt, amiről ezek szerint nem tettem még említést Dwaynenek. Pedig engem eléggé megrendített ez a nem kis felismerés. De talán pont ezért eshetett meg, hogy még annyit se beszéltem róla, mint úgy általában bármi másról.
- Valami változott - teszem hozzá, és elrévedek a napelemes lámpák felé, amik a földbe szúrva fénylenek, a házamhoz vezető utat szegélyezve.
- Nem teljesen értem még én sem - szögezem le, hogy barátom nehogy azt higgye, hogy magyarázattal fogok szolgálni neki. Az ugyan nem teljesen igaz, hogy nem értem a jelenséget. Érteni talán értem, csak fel nem foghatom. Minden esetre szerintem Dwaynenek nem állnék neki taglalni ezt. Túl összetett az egész kérdés. Nem való barátom földhöz ragadt, leegyszerűsített gondolatvilágához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686707#post686707][b]Dwayne Warren - 2017.06.21. 12:42[/b][/url]

Egy szemvillanás és már itt sincs. Majd ismét. Az első pár alkalommal kegyetlen hidegrázést kapott ettől, hiszen sosem tudhatta, amikor a vámpír eltűnik, a következő pillanatban nem kerül a háta mögé és mar belé. Ez a félelem abszurd módon akkor szűnt meg, amikor Adam ténylegesen először megharapta őt. Furcsa dolog ez a megszokás és nem egészséges. Hiszen most már egyáltalán nincs résen a férfi jelenlétében.
A hüvelykujját a sebre szorítja, ami nem fáj, inkább bosszantó. Ha kicsivel gyorsabb és hamarabb észreveszi a nyomorult szőrcsomót, átváltozik és könnyen kettétépheti, legalább is megkergetheti a tetőn. Mostanában, ha feszíti a mozgáshiány, különben is gyakran csinál ilyesmit, csak hajtja az őzeket és mókusokat az erdőben, amíg el nem fárad.
Aminek különben nagyon örül, hogy senki már nem látja.
   -  Mert több itt az élet. Kíra miatt.
És miattam - teszi hozzá magában, ám ebben már nem biztos. Ő csak ténfereg. Túlél. Szerelget. Nem holmi Disney- hercegnő, mint a Lány, aki pusztán a jelenlétével bevonzza a vadont a telekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686743#post686743][b]Adam Kensington - 2017.06.21. 19:33[/b][/url]

Tény és való, hogy egészen más a ház hangulata attól, hogy ennyien járnak-kelnek benne kedvükre. Na nem olyan sokan, persze, de az a néhány igen jelentős élettel képes megtölteni az öreg falakat. Mintha nem is ugyanaz az épület lenne nélkülük. De itt most nem erről van szó.
- Igazából először Tobias kutyáinál tapasztaltam ezt - árulom el neki, hogy nem itthon vettem észre először ezt a változást, hanem más valaki házában. Lehet, személyesen nem ismeri az említett dán fiút, én azonban minden bizonnyal említettem már neki őt.
- De mindegy is. Szóval már nem annyira félnek tőlem. Csak ha akarom - zárom ezt a témát egy laza vállvonással. Nem azért, mert kínos lenne vagy bármi gondom volna vele, csak nem annyira érzem, hogy tovább kéne taglalni. Illetve azt sem, hogy képes lennék rá. Tényleg túl felfoghatatlan még ez a számomra is.
- És? Hogy álltok az esküvő szervezésével? - kérdezem, látszólag a semmiből. Valójában arról jutott ez eszembe, hogy említette Kírát. A mi kapcsolatunkról gondolatban áteveztem az ő kapcsolatukra - noha ég és föld kettő-, és már témánál is vagyunk. Meg hát az igazat megvallva, amióta a maga sajátos módján felkért engem tanúnak, nagyon gyakran kapom magam azon, hogy a párosukon töprengek és azon, amire készülnek. Nem mintha a közös gyerekek után olyan hatalmas nagy lépés lenne a házasság. De azért mégsem elhanyagolható. Több szempontból sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686749#post686749][b]Dwayne Warren - 2017.06.21. 19:57[/b][/url]

Bólint, miközben Adam beszél. Őszintén nem tudja, hogy működik az állatok ösztönös félelme a vámpírokkal szemben, bár a jelenséget személyesen is számtalanszor tapasztalta. Különös azonban, hogy ezzel szemben a csecsemő fia sosem tartott a férfitól, helyette kellemesen ellazult a közelében. Pedig, ha valakinek, épp, hogy a védtelen embergyermeknek lenne félnivalója a kifejlett vámpírtól, legyen az bármennyire szelíd vagy melankolikusan passzív, mint Adam.
   -  Nem én szervezem. Zója. Ez az ő játszótere.
Miközben válaszol, a dobozt kirángatja a zsebéből, egy szénsavas szisszenéssel kinyitja, a hab a doboz peremére tódul. Elővigyázatosan tartja el magától kissé a lépcső fölé, a felkavarodott sör végigfolyik az ujjain, a fára csöpög.
   -  Csak essünk túl rajta és felejtsük el az egészet. - A dobozt átveszi a másik kezébe, hogy lerázza és a pólójába törölje az ujjait. - Kell a fenének a felhajtás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=686988#post686988][b]Adam Kensington - 2017.06.23. 00:53[/b][/url]

A csecsemők hiába ösztönibb lények egy felnőtt embernél, az állatok efféle érzékeit meg sem közelítik. Ilyen éteri szinten nincsenek ráhangolódva arra kisugárzásra, ami egy magamfajta csúcsragadozóból árad természetszerűen. Legalábbis tette az elmúlt időszakig. Mostmár csak akkor keltek félelmet a puszta jelenlétemmel, ha ez a célom, vagy ha feldúlt vagyok. Mindkettő ritkán fordul elő.
Figyelem barátom italnyitását és hallgatom flegma válaszát. Ajkaimat összeszorítom kicsit és arról győzködöm magam, hogy a hangjában lévő teljes érdektelenség tényleg csak magának a szertartásnak, az eseménynek szól, nem pedig annak, hogy házasságra lép a gyermekei anyjával.
- Dwayne... - szólítom meg végül barátomat eltöprengő baritonomon.
- Biztos vagy benne, hogy szereted Zóját és hogy el akarod venni, nem pedig csak a vélamágia és a megszokás késztet erre? - teszem fel kegyetlenül őszinte kérdésemet, amely nagyjából már azóta bennem lappang, hogy először láttam őket együtt. Lehet, nem túl ideális pont most előhozakodnom ezzel. Hiszen nemsokára esküdnek. Talán kár volt ezidáig kerülnöm a témát. Dehát nem szeretek tanácsokat adni és beleszólni mások életébe. Meghallgatom őket és mondok rá pár alapvető, régi igazságot, azonban többet soha nem akarok. Ezt sem feltétlen akartam, ami most végül kigördült a számon. Persze, nem mondanám, hogy bánom, sem azt, hogy nem gondoltam át. Túl régóta jár már ez a fejemben és nem egyszer akartam már elbeszélgetni erről Dwaynennel. Meggyőződésem ugyanis, hogy Zója visszaél a férfira gyakorolt hatásával. Ilyesmi sok kapcsolatban megesik, de más az, ha valaki a párja iránta táplált érzéseit használja ki és megint más, ha varázslattal köti magához. Az minden, csak nem tisztességes. Ráadásul koránt sem a szeretet jele. Inkább a birtoklási vágyé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687028#post687028][b]Dwayne Warren - 2017.06.23. 17:32[/b][/url]

A zsebében felmelegedett italba étvágytalanul, megszokásból iszik bele. A teste így, hogy leült, kellemesen hűlni kezd. Ha most eldőlne és behunyná a szemét, azonnal elaludna, olyan kellemesen csöndes, meleg az este.
Cseppet furcsállja Adam kérdését, elvégre eddig egyáltalán nem adta jelét, hogy minimálisan érdekelné az esküvő ügye. Az összes nőismerőse ezerszer az agyára ment már a témával, az utóbbi időben megesett, hogy egy szertartásra vonatkozó, ártatlan kérdés is türelmét vesztett ordibálássá fajult a részéről. Adam azonban ezidáig nem érdeklődött, ami miatt Dwayne részben hálás neki... részben pedig meglehetősen csalódott.
Nem, persze egyáltalán nem kívánja, hogy a férfi szintén a szertartás részleteivel nyaggassa. Azonban...
Amikor először előállt a férfinak a tervével, a legjobb barátjától nem belenyugvást vagy gratulációt várt. Biztos vagy benne? - szerette volna hallani, ő pedig akkor a szemébe nézett volna és őszintén megmondhatta volna neki: Nem. A kérdés azonban elmaradt. Pontosabban hosszú hónapokat késett.
   -  Nem akarok egyedül maradni.
Csöndesen válaszol, tekintete a házat övező erdősávot pásztázza.
   -  Szerelmes nem vagyok. Nem is bízom benne. De szeretem annyira, hogy azt akarjam, hogy Sean és ő boldogok legyenek. Ez elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687117#post687117][b]Adam Kensington - 2017.06.24. 11:51[/b][/url]

Az ilyen szívügyekbe nem szokás és nem is érdemes beleszólni, mert általában pont az ellenkezőjét váltja ki az emberekben. Tudom, hogy barátom ad a véleményemre, azonban mindenki hajlamos átváltani csakazértis üzemmódba. Dögöljön meg a világ, én akkor is elveszem a nőt! Viszont tény, én nem csak ezért nem kérdeztem és nem mondtam véleményt. Hanem pontosan azért is, amit barátom most elmond és amit eddig is tudtam: nem akar egyedül lenni. Szüksége van arra, amit egy család nyújt neki. Ha pedig ezt így kapja meg, ki vagyok én, hogy útját álljam? Azonban nyomasztott már egy ideje a gondolat, hogy nem szabad akaratából dönt így. A szabad akarat nekem szent és minden nap erőt kell vegyek magamon, hogy ezt ne fosszam meg másoktól. Könnyedén magamhoz láncolhatnám Kírát vagy Dwaynet azzal, ha rendszeresen adnék nekik a véremből. Elfogadnák, hiszen kaptak már belőle és tudják, milyen páratlan élmény. Ez azonban nem volna más, mint önzés és uralkodni vágyás egy másik lélek felett. Kevés nagyobb bűn van ennél.
Bólogatok pár lassút, szememet lesütve közben. Annak azért örülök, hogy barátom tisztában van azzal, hogy amit érez, nem szerelem. Hogy tudja, amit tesz, azért teszi, hogy másokat és magát boldoggá tegye . Ezerszer jobb indok, mint a házasságok legtöbb esetében. Ráadásul valószínűleg hosszabb életet is biztosít a frigynek.
- Nem hiszem, hogy egyedül maradnál - adom azért ezt csöndesen, de határozottan a tudtára. Megvannak a maga hibái, a maga furcsa természete és nem feltétlen könnyű vele az élet, azonban sokan képesek elfogadni ezeket és így szeretni a másikat. Dwaynet pedig lehet szeretni.
- Ha más nem, tudod, hogy rám számíthatsz. Ez persze nyilván nem ugyanaz, mint családapának lenni... - teszem azért hozzá, biztosítva őt arról, hogy engem mindig itt talál és nyitva az ajtóm előtte. Nem mintha ez ne lett volna nyilvánvaló. De -ahogy mondtam is- megértem, ha számára nem kielégítő a hagyományos családmodell helyett a barátjával és a barátjának barátaival, társaságával tengetni napjait. Pedig nem rossz az sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687122#post687122][b]Dwayne Warren - 2017.06.24. 12:24[/b][/url]

Különös megkönnyebbülést érez, ahogy kimondja azt, amit a fátylak és étkészletek lázas válogatása közben mindenki elfelejtett megkérdezni tőle. Képtelen nem vonzódni a nőhöz, ez akkor is így volt, amikor teátrális ajtócsapkodásokkal övezve utálta őt, vagy épp hivatalosan mással volt. Ugyanígy jól is érzi magát vele, kényelmesen elsüllyedve a langymeleg mindennapokban és persze imponáló számára, hogy gondoskodnak róla. A szerelem sekélyes komponenseiből azonban egyedül a birtoklási vágyat érzi. Egy ideje pontosan tudja ezt.
A férfira néz. Megszokta már, hogy az emberek kikopnak mellőle, régen drasztikusan, most már kevésbé viseli meg a tény. Életének egyik állandó szereplője pont Zója - két évtized viszontagságos ismeretsége ellenére mégis mindig visszakeverednek egymás mellé. A másik pedig Adam.
Válaszra nyitja a száját. Végül mégsem mond semmit.
Adam úgyis tudja. Sejtheti. Még akkor is, ha Dwayne sosem mondaná nyíltan a szemébe, mennyire szereti őt.
Az ujjai dobolnak a dobozon, egy ideig hallgat, sűrűn pislogva fordítja el a fejét a férfiról.
   - Tudod, hogy ő megbűvölve tartott, ugye?
Ő nem beszélt neki róla, ám nyilvánvalóan valam megváltozott akkor. A látogatásai hirtelen és drasztikusan csökkentek le, ezzel egyidőben pedig nyíltan kapcsolatra lépett a nővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687211#post687211][b]Adam Kensington - 2017.06.25. 12:23[/b][/url]

Nem kell mondania semmit és a gondolataiba se kell nézzek ahhoz, hogy pontosan tudjam, mit érez irántam. Mindenféle varázslat nélkül. Régen volt már az, amikor a véremből kapott. Az a dózis pedig csak annyira volt elég, hogy egy ideig máshogy is kedveljen, mint szeretne. Talán ez a mai napig lappang benne, azonban semmi köze ahhoz, amit most nem mond ki. Amit nem kell kimondania.
A kérdés nyomán én is elveszem a tekintetem barátomról. Ajkaimat megfeszítem. Mély levegőt veszek. Tudom. Tudom, és nem egyszer határoztam el, hogy felkeresem Zóját és elbeszélgetek vele erről. De nem akartam beavatkozni. Mire pedig döntöttem, már abbamaradt. Már nem éreztem azt Dwaynen. Viszont láttam rajta, hogy eléggé megviselte valami. Beszélni nem beszélt róla. Ez csak még egyértelműbbé tette számomra, mi történt.
- Nem voltam benne teljesen biztos, de gyanítottam - felelem komoran.
- Miért nem mondtad el? - nézek rá oldalvást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687223#post687223][b]Dwayne Warren - 2017.06.25. 14:02[/b][/url]

Ő pedig sejti, hogy sejtette. annak ellenére, hogy az élete minden részletét, kéretlenül is megosztja a férfival, erről nem beszélt vele. Nyilván, amikor nyakig benne ült a varázslattal rábocsátott rózsaszín ködben, fogalma sem volt róla, mi történik vele, hiszen szerelmet és vonzalmat érzett, semmi mást. Utána pedig... bűntudatot. És bár szíve szerint elsírta volna magát Adam kanapéján, mélységes agóniájában mégsem mondott semmit. Csak hallgattak.
Megrántja a vállát, a reakció azonban mégsem flegma, inkább egy zavarban lévő ember szenvedő megnyilvánulása. Nem mondta el neki, mert ő maga sem hitte el, azt pedig, hogy a nő így az ujjai köré csavarhatta, végképp a gyengeség jelének érezte - ez lenne a felszínes válasza a férfi kérdésére. De őszintén, ha a lelke mélyére koncentrál tudja, hogy ez csak politikailag korrekt féligazság.
Az üres dobozt összeroppantja a két tenyere közt.
   -  Mert jó lett volna, ha igaz.
Mert jó volt lélekben tartozni valakihez. Máig kellemes úgy hazatérni, hogy az otthonát betölti a nő jelenléte, ő pedig bevackolhatja magát mellé a kanapén és végre nincs egyedül. És igen, most is vonzódik hozzá és igen, szereti is őt, ám az a szívet melengető érzés, ami akkor függővé tette, hiányzik. Hónapok alatt hagyta magát elsüllyedni az érzésben, amikor pedig az igazság kiderült, dermesztő sokként hatott rá.
A logikája azonban azt diktálta, amíg nem meséli el senkinek, talán még visszatérhet. Amíg nem mondja ki, hogy Zója megbabonázta őt, nem is igaz.
   -  Te nem láttad, hogy kikészült, amikor elvesztette azt a gyereket. Napokig nem beszélt, csak sírt. Én nem akarom, hogy szenvedjen. Vigyáznom kell rá. Ez a dolgom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687320#post687320][b]Adam Kensington - 2017.06.25. 23:25[/b][/url]

Nem gyakran érzek dühöt vagy a dühhöz hasonlót. Nyilván nem sorolom ide azt, amikor az ösztöneim kissé átveszik az irányítást és minden felfokozódik bennem. Olyan megesik. De az egy másik állapot. Azonban dühvel, mint érzéssel, ritkán akad dolgom. Most azonban némileg elfog. Nem az az őrjöngő, fékevesztett fajta, hanem az a csöndes, feszült, konok.
- Te vigyázol rá, ő meg megfoszt a szabad akaratodtól... - összegzem mély hangon, közben bólogatva és flegmán vállat vonva. Hiszen mi sem természetesebb, nem igaz? Mindenki ilyen kapcsolatra és főleg házasságra vágyik. Szép. Nagyszerű.
- Gyönyörű - ejtem is ki az egyik jelzőt a sokból, ami eszembe jut. Közben a házam előtti utat figyelem, egyfajta elszánt undorral. Persze, nyilván nem szegény úttal van a gondom. De inkább rá nézek így, mint barátomra. Hiszen ezt a tekintetet nem neki szánom. Legalábbis nem az egészet. Csak egy részét. Azt pedig azért, mert mindezt bizonyos mértékben ő csinálja ám magával. Hiszen jelenleg nincs bűvöletben. Dönthetne máshogy. Mégsem teszi. Beáldozza a józan ítélőképességét és szabadságát azért, hogy ne legyen egyedül és hogy védelmezhessen másokat. Ha neki ez kell... ki vagyok én, hogy megakadályozzam?
- Ahogy gondolod - rázom aztán a fejem, ráhagyva Dwaynere. Őszintén ráhagyva. Csak tudni akartam, tisztában van-e azzal, ami körülötte történik. Tisztában van és így is szeretné. Hát legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687336#post687336][b]Dwayne Warren - 2017.06.26. 00:09[/b][/url]

A beszélgetés elején kialakult nyomás a gyomrában tovább növekszik. Hiába meleg a levegő és hiába fűtötte eddig a mozgás, a testén borzongás fut végig. Nem tudja és nem is tudhatja, hogy a vér közvetítette kötelékükön, vagy a férfi érzelmit kísérő, vegetatív reakcióin keresztül, ám megérzi Adam -az ő szemében mérsékeltnek tűnő- dühét. A szavaitól pedig egyenesen, mintha közvetlen közelről a fülébe ordított volna, össze is rezzen.
Gyönyörű.
Nyel egyet. A dobozt tovább ropogtatja a kezei közt.
Senki véleménye sem fontosabb számára, mint a férfié. A szülei eleve üldözték a Zójával való kapcsolatát és elítéltk mindent, ami vele kapcsolatos; a testvérei egyszerűen pedig nem is tudtak róla. Más kívülálló személy pedig az életlben, aki számítana, egész egyszerűen nincs. Adam azonban a passzív semlegességét - ami magában rémisztő volt a számára -, most nyílt elutasításra cseréli.
A világ pedig itt, zsibbadt tagokkal ülve a verandán, esküszik össze ellene.
Ismét csak nyelni tud, hosszan és sűrűn pislog, az ég felé néz. A torkába fullasztó gombóc gyűlik. Szipog néhányat. Megfeszíti az összes izmát.
   -  Én csak nem tudom már, mit akarok... - a hangja suttogás csupán - Csak nem akarok egyedül lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687549#post687549][b]Adam Kensington - 2017.06.27. 20:29[/b][/url]

Hallom a szívverésén és érzem minden porcikáján, mennyire mélyen érinti mindaz, amit mondok és ahogyan mondom. Egészen nekikeseredik. Fájnak neki a szavaim. Nem akartam. Viszont tudtam, hogy ez történik, ha elmondom neki, amit gondolok. Ez már csak ilyen. Ennek meg kellett lennie, különben benne is ott rekedt volna, ami benne van és én is úgy éreztem volna, hogy elszalasztottam rávilágítani neki bizonyos körülményekre. Most ez megvolt.
Félreértés ne essék, én nem hibáztatom barátomat. Nem ítélem el és semmi rosszat nem gondolok róla. Némi sajnálat az van bennem, azonban ezt a világ minden kincséért nem osztom meg vele, hiszen tudom, hogy ennél jobban nem sok minden rázná meg. Meg nem is érdekes annyira. Hiszen ez nem változtat nekem semmin. Nem először sajnálom a férfit és nem is utoljára fogom. De ez tényleg lényegtelen. Nekem az.
- Minden rendben lesz, akárhogy döntesz - pillantok vissza rá, elengedve feszültségemet. Amit mondok, az pedig nem csak üres biztatás. Hiszen nem két rossz, hanem egy jó és egy kevésbé jó közt készül választani. Ha nem házasodik, minden marad a régi, ugyanúgy ott lesznek a gyerekei, ugyanúgy ott lesz szerintem Zója is, én pedig végképp; ha házasodik, akkor főleg ott lesz körülötte mindenki, viszont mélyebbre merül egy -bizonyos értelemben- elnyomó kapcsolatban, amiről azonban tökéletesen tudja, hogy az, mégis kell neki.
- Semmiképp sem leszel egyedül - rázom meg finoman a fejem, hosszú hajamat enyhe lengésre késztetve, majd elpillantok ismét az erdő fái felé, közben egy szusszanással Dwayne combjához nyúlva, biztatóan megpaskolva. Nagy, fehér kezem ott is hagyom kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=687565#post687565][b]Dwayne Warren - 2017.06.27. 21:14[/b][/url]

Marha nehéznek érzi a mellkasát és egyszerre nem olyan kényelmes itt ülni a verandán a férfi mellett. Furcsamód olyan, mintha gyerekként valami rosszat tett volna és az apja előtt kellene felelnie; Adam véleménye ugyanis legalább olyan súlyú a szemében. Másrészt egyre világosabban és akadékoskodóbban, egy kérdés formálódik meg benne: miért most?
Hónapokkal korábban beavatta a férfit, és bár sok szót nem pazaroltak a lelkizésre, amikor problémája volt, ittasan még a kapcsolat legintimebb részleteit is kitálalta neki. Adam mégis az utolsó pillanatig várt vele, hogy feltegye a sorsfordító, lelkiismeret- ébresztő kérdést és, végtére is, a maga passzív módján igyekezze lebeszélni arról, amit tenni képes. Ha nem érezné magát eleve nyomorultul, elesettsége egyszerre haraggá lobbanna.
Még nyel egy ideig, az eget bámulja, lassan, de visszanyeri látens magabiztosságát. Az, hogy a lelki világát egy szarkupacnak érzi, lényegében teljesen mindegy. A fő, hogy ezt a kupacot masszív gerendák tartsák és rejtsék el a kívülállótól.
Megrezzen az érintésre. Lenéz a férfi kezére. Majd vissza a derengő kerti lámpások felé. A tücskök rendületlenül ciripelnek körülöttük.
   -  Köszönöm, Adam.