A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=451412#post451412][b]Dwayne Warren - 2015.01.11. 13:16[/b][/url]

A szája kissé elnyílik, ahogy egy tétova lépést tesz közelebb. A parketta megreccsen a bakancsa talpa alatt, mielőtt leguggol az ajtófélfa védelmében kuporgó, összeégett vámpír mellé. Hiszen nem hülye, pontosan tisztában van vele, mi okozhat ilyen sebeket egy lényegében elpusztíthatatlan éjszakai ragadozónak. A napfény, az, ami a lépcsőn felsétálva annyira elvakította őt.
   -  De mi az isten...
A torkában érzi szapora szívverése lüktetését, vissza kell nyelnie a hányingert, hogy a szeme akaratlanul is a rétegeikben beforró sebekre téved. Ocsmány egy látvány, annyi szent. Ösztönösen mozdítja a kezét felé, a beléivódott megszokástól vezérelve, hiszen tudja, hogy segítenie kell. Erre nevelték, ez a dolga, ezért él... végül a jobbja mégis megáll a mozdulatban.
   -  Adam, hé, itt vagy?
A kezét bizonytalanul húzza el a vámpír ürességgel elt tekintete előtt, hogy felrázza ebből az érthetetlen állapotból. Látta már ezt a pofát, sok emberen, sok sérült, vérét vesztett emberen, most hozzányúlni azonban mégsem mer.
A legszelídebb kutya is megmarja a gazdáját ugyanis, ha sérült - hát miért nem pont egy vérszívó ne kattanna be?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=451588#post451588][b]Dwayne Warren - 2015.01.11. 17:39[/b][/url]

Hosszú másodpercekig az ajkába harapva figyeli a gyorsan gyógyuló vámpírt, a szeme el-elkalandozik a kivillanó agyarak felé. Legyenek bármilyen barátok, hiába bízik benne szinte vakon, az egészséges félelem sosem fog kihalni belőle. Elvégre ő mindig a vacsorája marad.
Adam parancsára felemelkedik mellőle, két hosszú, nehéz lépéssel sétál az ablakig. A függönyt óvatosan, résnyire húzva sandít ki rajta - ám ahogy a várttal ellentétben a nap éles sugarai nem vetülnek a szobába, meglepve húzza szét jobban.
   -  Woah... - a hangja egyszerre tükröz meglepettséget és, nos, lenyűgözöttséget is. Ha Adam nem kuporogna sokkba fagyva mögötte, bizonyára hangot adna az elismerésének. Így azonban mindössze előhúzza a pálcát a kabátja zsebéből.
   -  Ügyes kis illúzió. K*rva ügyes... - a pálca hegyét az ablaküveghez érinti, épp csak rákoppint egyet, a nyomán azonban fény villan. Az ablakon hályogként feszülő bűbáj, mintha kilyukasztotta volna, a ponttól kezdve tágulva szűnik meg, nyomában hagyva, hogy a fény a szobába toluljon. Dwayne hagyja, hogy a nehéz függöny kihulljon az ujjai közül, a rávetülő alkonyi fényt pedig ismét kiszorítja a textil.
   -  De figyelj már... nincsen neked órád vagy valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=451652#post451652][b]Dwayne Warren - 2015.01.11. 19:14[/b][/url]

Leereszti a pálcáját, majd kisvártatva visszacsúsztatja a kabátja belső zsebébe. Összevont szemöldökkel nézi a függönyt, aminek szálai közt néhol mintha átszűrődne a lenyugvó nap fénye, még toljára hozzáér, pusztán magának biztosítva a takarását. Eztán fordul a férfi felé ismét.
- Hahh...? Jeez...
Ehhez még csak hasonló kifejezést sem látott a férfi arcán. De ilyen nyomorult szenvedést talán senkién sem. Ez pedig épp elég ahhoz, hogy bizonytalanul hátrébb lépjen egyet.
   -  Te Adam... minden oké?
ó, pontosan tudja, hogy semmi, még csak érintőleg sem oké, ennél értelmesebb azonban egyszerre nem furakodik az agyába. Látja a könycseppet, látja a reszketést, látja a tekintetet... és mint mindig, megfagy tőle. Ha valaki fontos számára, akár egy cseppet is annak nem tűri, hogy bántódása essen. Nem engedi, hogy sírjanak.
Óvatosan lép közelebb. Majd még egyet.
   -  Adam? - a hangja halk és bizonytalan - kell valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=451846#post451846][b]Dwayne Warren - 2015.01.11. 23:00[/b][/url]

Csak áll vele szemben, kissé elnyílt szájjal, szerencsétlenül és tanácstalanul. Nem az a fajta ember, aki zsigerből jövőn átölelné azt, akinek a lelke fáj, ahogy pedig ismeri, Adam sem valószínű, hogy az ő érintésére vágyna. Legszívesebben kilépne a lemenő napfénybe, hogy a mohafoltos lépcsőn ülve várja ki, amíg a másik jobban lesz, ha lehetséges, kivonva magát mindenféle vigasztaló eszmecseréből. Felnőve őt sem vigasztalta soha senki, nem vették körül ölelő karok vagy támaszt nyújtó vállak, ha valami fájt, így számára a magány lett az egyedüli gyógyír. Talán Adam is csak ezt szeretné. Talán jobb lenne neki, hisz ő maga sem akarja, hogy bárki végignézze, ha elesett és gyenge.
Ő mégis a nevén szólítja. Mégis megkéri valamire. Egy egészen... apró dologra. Apró, ám annál nagyobb horderejű.
Egyetlen néma bólintással sétál el mellette, hagyja magára az ajtó mellett. Otthonosan ballag beljebb, a bakancsa tompán uffan az öreg szőnyegen, bőr kabátos tükörképe követi a folyosóra halmozott mugli ketyerék csiszolt fém felületén. Felszínesen néz körbe mindössze, az agya azonban jár, zaklatottan és értetlenül.
Nyilvánvaló, hogy valaki szándékosan akar kicseszni a vámpírral, most pedig már nem először. A bolt kirablását korábban egyáltalán nem vette komolyan, ám most... fene se tudja. Ő nem nyomozó, nem az ő dolga összerakni ezt a kirakóst,  sosem az övé volt. Azonban eleget látott már ahhoz, hogy levonja a maga következtetéseit. De ki bántaná? Miért? És miért ilyen nagyon hülye, ám kézenfekvő módon?
A tenyeréve belöki a hálószoba ajtaját, besétál az állott levegőjű, nyomasztóan lefüggönyözött helyiségbe. Errefelé még sosem járt - miért is tette volna - mégsem néz körbe. Az ember fekhelyét tartsd tiszteletben, ez volt az egyik első, amit megtanult. Azóta pedig sosem vétett ellene.
Letérdel az ágy mellé, majd négykézláb támaszkodva nyúl be alá, a doboz pedig azonnal a kezébe akad. Elfordítja a fém zárat, felnyitja a fa fedőt, a szeme kissé összeszűkül, ahogy végig néz a párnán fekvő fegyveren.
Egyszerű revolver. Még csak nem is félautomata. Egyszerű, tehát halálosan megbízható. Megforgatja a kezében, majd a csövét lefelé fordítva üti ki belőle a tárat. Az egyetlen golyó a szőnyegre hullik.
Anélkül, hogy megnézné, vágja zsebre az apró tárgyat, a fegyvert pedig a dobozban csúsztatja vissza a helyére. Nem kell megvizsgálnia. Hiszen tudja. Megvannak az előnyei annak ugyanis, ha a vámpír beszerzője ilyen... ilyen.
Egy apró szusszanással áll föl, majd hagyja el a szobát és tér vissza a vámpírhoz. Aki, reméli, ekkor már jobb színben lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=452126#post452126][b]Dwayne Warren - 2015.01.12. 19:59[/b][/url]

Visszafelé sétálva lassít a léptein, majd félszgen megáll Adam romjai mellett. Egy vámpírra nemigen mondhatnánk soha, hogy remekül fest, ám az ajtó keretében kuporgó szerencsétlenség most a nyomorult jelzőre is rászolgál. Az ujjai tétován megérinik a zsebét, amiben a gonosz tárgy lapul, furcsa fantoméintését érzi az oldalának bőrén. Képtelen felfogni az öngyilkosság gondolata mögötti késztetést, eddigi életében görcsösen ragaszkodott a túléléshez, amikor csak lehetett... mégis, ahogy lepillannt a férfire, ha nem is érzi át, de képes megérteni a motivációját. Annyira, amennyire egy halandó erre képes lehet.
Adam egy haldokló erejével szólal meg, amitől kétségkivül azonnal kiveri a víz. Adam elpusztíthatatln. Megtörhetetlen. Erre... bizonytalanul lép felé, nyel egyet, Adam kérése azonban a torkán akassza a szavakat. Tétova bólintással hagyja ott a vámpírt ismét.
Valami Zójától, Adam kabátjában, mi az övé. Ennek jelentőssége akkor kezd megfogalmazni lassan kattogó agyában, amikor már a férfi üres zsebeit forgatja ki sorra. Az ujjai hűvösek és merevek még a korábbi riadalomtól, így ügyetlenül cibálja ki az egyetlen tárgyat, amit talál. A képet.
A bejárati ajtó mellett hosszú ideig nyomasztó csönd honol. Adam zaklatott légzésének ütemét csak késve töri meg a parketta újbóli roppanása.
   -  Adam - a képet a két ujja közé fogva fordul felé, a hangjában nem az értetlenség, hanem egy súlyos gyanú cseng - mi ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=452402#post452402][b]Dwayne Warren - 2015.01.13. 12:12[/b][/url]

Egyszer, legfeljebb kétszer látott ehhez hasonlító képet, akkor sem szentelt neki különösebb figyelmet. Tévét azonban eleget néz ahhoz, hogy rögtön felismerje, legalább is sejtse, mit tart a kezében és milyen mögöttes tartalommal bír az apró, ártalmatlan tárgy.
A szeme visszakúszik a képre, majd kisvártatva a vámpírra, miközben az beszél. Adam érezheti a testhőjének és szívritmusának apró változásait, melyeknek hatása kételkedő grimaszban ül ki az arcára. A férfi mellé lép végül, megfelelő távolságban maradva tőle.
   -  Hát biztos nem tőlem - feleli erőltetett lazasággal, a képet pedig kettejük közé hullatja a padlóra, mint egy fals bizonyítékot, amit látni sem akar - Nem voltam már vele vagy... vagy ezer éve.
A meglátása végtére is teljesen jogos... a legutóbbi incidens óta hosszú hónapok teltek el, Zója pedig semmi jelét sem adta esetleges, ijesztő másállapotának. Az Adam által állított tény tehát abszurd, nevetséges, különben pedig vérlázító kitaláció... elvégre miért is gondolna arra, hogy Zója hónapokon át magában hordozza ezt a titkot? Annyira persze nem merült el a fényképben, hogy a rajta mágikusan mozgolódó magzat korát leolvassa a papírról.
Persze mindezen kategorikusan tagadó magatartás mögött sem tudja leplezni kínos zaklatottságát. Mert ha Zója terhes is, de nem tőle... mert persze, hogy nem tőle, akkor kitől? És miért zavarja ez ennyire elemi, végtagzsibbasztó módon?
   -  Hazug p*csa... - dünnyögi kétkedőn a szemközti falat  bámulva - ha nem lenne nő, egyszer jól helyre kellene már pofoznia valakinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=452503#post452503][b]Dwayne Warren - 2015.01.13. 20:27[/b][/url]

A kép ott hever Adam mellett a padlón, írással fölfelé. Dwayne gyorsan kapja el a szemét onnan, idegesen harap az ajkába, job kezének hűvös ujjai a hajába túrnak. A vámpít szavai keményen koppannak a csöndben, ő ismét nyel egyet, egyszerre háttérbe szorítva pár pillanatal korábbi hirtelen indulatát. Nem kell Adamre néznie ahhoz, hogy hamar felfogja, nem hazudik, de még csak nem is viccel. Ő sosem csinál ilyesmit.
Egy halk szitkozódást hallat, pusztán pótcselekvésként fordít hátat, majd a függönyt épp csak résnyire húzva pillant ki az alkonyati égre. Hogy mi az, ami a kócos, kusza haja alatt a fejében kavarog? Lényegében sdmmi - vagy épp túl sok minden ahhoz, hogy értelmes formát öltsenek benne.
Összeszorítja a szemét, majd szaporán pislogva a bámul a hosszú árnyakat vető fák törzsei felé. Egy pillanatra Lénára gondol.
   -  Mit mondtál, hányan voltak?
A hangja halk és rekedt, ám az előbbihez képest meglepően magabiztos. Hátrapillant a romjai közt sebeit nyalogató férfire, majd ismét az ablak felé.
A vadászat kikapcsolja. Megtisztítja az agyát. Lehiggassza. A belsőjében egyszerre feléledt vadállat pedig most vadászni kíván.
   -  A rablók. Mondd el, amit tudsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=452676#post452676][b]Dwayne Warren - 2015.01.14. 13:25[/b][/url]

Ismét pislog néhányat, gyorsan és zavarodottan, majd Adam szavaira bólint egyet. A tagadás nem megy nehezére, ahogy a problémáinak elsöprése sem, így könnyedén száműzi a Zójába növekvő parazita, különben hihetetlen gondolatát az agya leghátsó, elzárt szegletébe. Talán fel sem fogja igazán, mit jelent ez az egész és milyen hatással lehet épp sima útra tévedő életére... de valójában nem is akarja. Most nem. Még nem.
Legalább is amíg erőszakkal leplezheti a valódi érzéseit, addig bizony utóbbiakkal egyáltalán nem akar foglalkozni.
   -  Hát ezzel akármelyik kocsmatölteléket tök jól leírtad...
Vagy épp önmagát... abban az időben, amikor még ő is bármikor szívesen karót döfött volna a férfi bordái közé, csak hogy biztonságban tudhassa az életét a vélt veszélytől. A függöny visszahullik, kirekesztve az alkony legutolsó, erőtlen sugarait is, az ő zaklatottságáról pedig mindössze továbbra is nyugtalanul kalapáló szíve tanúskodik, amit a vámpír előtt tudja, hogy képtelen elrejteni.
Hiszen kit is akar becsapni?
Ó igen, önmagát.
   -  Utánanézek.
Ennyit mormog mindössze végül, a kabátja cipzárját összehúzva magán. Majd anélkül, hogy egyáltalán hátranézne a rakás szerencsétlenségre, kilép a bejárati ajtón, melynek huzatja épp csak meglibbenti az Adam mellett heverő bizonyítékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453611#post453611][b]Dwayne Warren - 2015.01.16. 10:29[/b][/url]

Ha tagadásból, időhúzásból és tüntető, figyelemfelkeltő passzivitásból valaha világbajnokságot rendeznének, szinte biztos dobogós helyen végezne. Dwayne Warren, megfelelő neveltetés híján sosem volt a magánéleti problémák megoldásának mestere, ám mostani teljesítményével jóskán alulmúlja még a saját tíz éves átlagát is.
Az öreg, zavaróan villogó képernyő bántja a szemét. Ingerülten dörzsöli meg, fél kézzel elengedve a fekete kontrollert, mely a napokkal ezelőtt szatyorban pár cuccával áthozott játékkonzolhoz tartozik. Hetekkel ezelőtt hirtelen felindulásból vette egy mugli áruházban, ám akkor még nem sejtette, milyen jótékony szolgálatot tesz majd megsebzett, gyerekként duzzogó lelkének. Adam nem igazi társaság a napokban, legfeljebb absztrakt bútordarab, akinek lábait néha át kell lépnie, ha a vécére megy - tehát kellett valami, ami lefoglalja és legalább az agyát mozgásban tartja annyira, hogy ne kelljen mással foglalkoznia.
Mondjuk a képpel, ami valahol a dohányzóasztalon hever vele szemben, immáron elővigyázatosan egy dobozos sörrel lesúlyozva és eltakarva; vagy a különben jogosan kijáró pofonnal, amit Lénától kapott.
Sz*r az élet, de legalább rövid.
Hallja a közeledő lépteket, ahogy eddig is sok mindent hallott, ám most sem zaklatja fel jobban, mint eddig. Nem, amellett, hogy nem hülye, az érzékszervei is remekül működnek, így észlelte, amikor Adam napok múltán végre életjeleket (?) mutatott. Felkelt volna, hogy ellenőrizze a férfit, a szavaira azonban kisvártatva egy ismeretlen női hang felelt. Női. Itt. Most.
A pofátlan.
Az egyik lábát a kanapéra felhúzva ül, majdhogynem fekszik egy kockás pléddel hanyagul betakarózva, akár egy nagyon nagyra nőtt gyerek. Ismét mindkét kézzel megfogja a kotrollert, szipog egy keveset, addig nem néz föl, amíg a férfi megáll mellette. Akkor is mindössze futólag.
   -  Kösz'.
A képernyőn villogó emberke fegyvert ránt, hogy egy autó hátsó ablakán keresztül pimasz fejlövést adjon le a sofőrre. A szemét ismét elválassza a tévétől, hogy az ajtó felé pillantson.
   - Jeez, Adam, komolyan... nagykorú?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453762#post453762][b]Dwayne Warren - 2015.01.16. 20:00[/b][/url]

A mugli törvények szerint hamarosan. Ez az a bizonyos mondat, aminek hatására a nappali gyér fényében is jól látható, megrökönyödött undor ül ki borostás arcára. Egy tizenhét évessel még ő sem, soha... hát ez igazán röhejes. A szeme hosszasan elidőzik a takarásból kilépő lányon, egyenesen, már-már durván, némán kifejezve a felnőtt pizsamapartival szembeni ellenérzéseit.
Ahogy Adam hátat fordít neki, ő vállat ránt, a pizzás dobozt közelebb húzza magához a dohányzóasztalon.
   -  Ha alszik, azt lesz*rom - emeli fel a hangját épp annyira, hogy az ajtón túl sustorgók is hallják rekedt, mormogó szavait.
   -  De mintha valamit mondtam volna neked a diákokkal kapcsolatban, Adam - folytatja higgadtan az ujjaival szeletekre tépkedve a forró vacsoráját, összeráncolt szemöldökkel - És nem csak arról, hogy a fogadat tartsd távol tőlük.
Kialvatlanság, feszültség, éhség... nem, nincs jó hangulatban. De a puszta gondolat is, hogy Adam, aki napokon át szobanövényt játszott, most felkel, hogy a négy fal közt elszórakoztassa az őserdő hősét, tovább nyomja a hangulatát - ha pedig ő morcos, akkor mindenki köteles az lenni.
   -  De lesz*rom - ismétli meg hátradőlve -, csinálj amit akarsz. Én nem tartom a hátam emiatt .

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453960#post453960][b]Dwayne Warren - 2015.01.16. 23:16[/b][/url]

Benyúl a tévé mögé, egy szusszanással rántja ki, majd nyomja vissza a csatlakozót a helyére, melyet már forrónak érez. Rohadt távol- keleti, mugli istenverése, rohadna meg rakásra azt, aki kitalálta. Kimászik a tévé és a fal közötti vékony résből, a sarkára ülve dörzsöli meg a hüvelykujjával a homlokát.
A lány tegnap éjjeli látogatása akaratlanul is eléggé felzaklatta ahhoz, hogy - bizonyára a pár legnagyobb örömére - az éj legnagyobb részét a ház verandáján való dohányzással töltötte, a hajnali négy körül támadó maró, jeges fuvallat volt, ami végül a kanapén, nyugtalan álomba zavarta. Reggel már sem a lánnyal, sem a vámpír vendéglátójával nem találkozott már, ennek pedig rémesen, de kimondhatatlanul hálás. Nehezen állta volna meg, hogy a legrosszabb arcát elővéve egy velős, megalázó büntetőmunkával sújtsa azt a kis...
Ismét a kezébe fogja a meghibásodott DVD lejátszót, megnyomja annak gombját, ám hosszú percek óta tartó erőlködése ellenére semmi sem történik. Ingerülten csap annak szürke fedelére, majd dobja el a vackot maga mellé a szőnyegen. Adam javításra váró kacatjai közt találta, ahogy sok minden mást, amikor unalmában felfedező körútra indult a házban. Az xboxot már unja - ahogy pedig a helyzet áll, nem úgy tűnik, hogy egyhamar haza tervez menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454121#post454121][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 10:44[/b][/url]

Hallja a puha lépteket a szőnyegen maga mögött, ám nem néz hátra, nem méltatja pillantásra a férfit, akinek neszezését már hosszú ideig hallgatja. Akkor rezzen meg először, amikor az felveszi mellőle az elromlott vackot. Egy ingerült mordulással pillant föl rá, futólag és felületesen, mintha egy nagyra nőtt farkaskutya lenne, aki elől a vacsoráját húzták arrébb; dühe gyengén fellobban, ellenkezni azonban mégse mer.
Összetett érzelmek és folyamatok hullámzanak a lelkében már hosszú napok óta, melyekhez egyáltalán nincs hozzászokva, hát fogalma sem lehet, mit kezdjen velük. Dwayne Warren pedig lehet bármennyire bátor, merész és magabiztos  - ha a lelke egyensúlya felborul, bizony elesettebb, mint bárki. Ebben az elesettségében pedig, naivan, különben érthetően azt hitte, Adam- re, ha máshogy nem, megértő hallgatásával számíthat.
Pedig nem.
Ültében a dohányzóasztal felé fordul, épp annyira, hogy megragadja a következő javításra váró tárgyat, egy ősöreg VHS lejátszót. A tekintete futólag elidőzik a férfin, talán mondana is valamit, kínzó makacssága azonban nem engedi megformálni a szavakat. Csalódottságot érez, unalmat, bizonytalanságot, elesettséget és igen, dühöt. Ezek közül pedig nem érdekli, ha bármelyik jogtalan. Az ölébe ejtett eszköz madzagjait gubancolja szét, mire végül szakadozottan szusszan egyet.
   -  Jobban vagy már, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454153#post454153][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 12:04[/b][/url]

Ahogy Adam letérdel mellé, fölpillant rá, nehezen állja meg, hogy ne szóljon rá. Csak hagyja ezt rá, vagy hagyja békén, ne nyúljon hozzá, ő akarja csinálni, most erre van szüksége - mégsem teszi. Maga mellett a kezein támaszkodva figyeli a férfi ügyködését ahogy az működésbe hozza a masinát, a szája belső felét rágcsálja, néha elpillant az ajtó vagy a lefüggönyözött ablakok felé. A csöndbe mindössze a lélegzetének hangja és Adam matatása hatol.
Félszegen bólint egyet, előre hajolva átveszi tőle a távirányítót, majd a szőnyegen hátat fordítva a férfinek bámul a kékesen világító képernyőre. Nem mintha egyáltalán, akár érintőlegesen is érdekelné egy ezer éves videomagnó, ám még ennek a beállítgatása is kellemesebb és érdekesebb most, mint bármi más.
   -  Megleszek.
A fogai közt dünnyögi a szavakat, alig érthetően, ezzel az egy szóval tökéletesen lefestve mindent, amit érez. Megfordítja a távirányítót, a tenyerével rácsap egyet, és láss csodát, ettől máris jobban kezd működni, ahogy azt az elektronikai eszközök szokták.
   -  Asszem nincs már szükséged rám. Megyek, ha gondolod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454171#post454171][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 13:21[/b][/url]

   -  Semmi sem aggaszt.
Még annyira sem nyitja a száját, mint eddig, már amennyire ez lehetséges, a szavai pedig alig érthető mormogássá olvadnak össze. Konokul bámulja a tévé képernyőjét, amíg a szeme előtt foltok kezdenek vibrálni az átható, zavaró színtől. A bal keze maga mellett a szőnyegen kezd babrálni, figyelmetlenül tépkedi és piszkálja az anyagot.
Eddigi élete során a problémáit általában egyedül kellett megoldania. A családja persze mellette állt, ám inkább fizikailag, mint szellemileg. Ki kellett építenie a saját érzelmi védekező rendszerét, tudván, hogy ha egyszer beüt a krach, magán kívül senkire, de senkire sem számíthat. Ennek az ösztönös védekezésnek pedig az alapja, ha nem beszél arról, ami bántja. Soha, senkinek. Pedig lenne miről, ő, persze, hogy lenne!
Minden aggassza. Még mindig érzi az arcán Léna ütésének nyomát, hallja a sírását és ahogy becsapja maga mögött az ajtót; látja az erdőben a férfit, akit véresre vert; érzi a kezében a fénykép sima tapintását, látja a rajta mozgolódó, alig kivehető dolgot. Ezek pedig egymásra licitálva hullámzanak benne, hol jobban, hol kevésbé.
És még Adam ilyet kérdez tőle, mi aggassza. Ó, semmi, de semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454180#post454180][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 14:31[/b][/url]

Végül abbahagyja a szőnyeg tudatlan tépkedését, a keze megnyugszik maga mellett. Először a válla fölött néz hátra, majd szembefordul a kanapén ülő férfivel anélkül, hogy felkelne a padlóról. Ahol különben testileg- lelkileg tartózkodik. Az arcára a kétkedés ül, a tekintete a férfi két szeme között ingázik, mintha a szavai mögötti gondolatait igyekezné kiolvasni onnan.
   -  Nem t'om.
Félszegen szólal meg, nagyon óvatosan és bizonytalanul. Hát arra tényleg nem számított, hogy Adam a napokon át tartó apátiából felébredve a háza kulcsát nyújtsa át neki, mintha a már megszokott élettársa lenne. Sőt, egyáltalán nem fordult meg a fejében még csak futólag sem, hogy lenne bárki, akit a vámpír szívesen látna huzamosabb ideig az otthonában. A homlokán vízszintes ránc jelenik meg, a száját válaszra nyitja... majd ismét becsukja.
   -  Nem csövezhetek nálad mindig. Vagy passz.
Megvonja a vállát, akár a legnagyobb rakás szerencsétlenség. Igen csábító pedig az ötlet, hogy soha többé ne kelljen hazamennie, ahol szembesül az élete darabkáival. De egyszer mégis muszáj lesz, ezt érzi ő. Hiszen betegszabadságon sem lehet örökre, dolgoznia kell majd, a parancsnokságon, az iskolában, akkor pedig nincs más hátra, mint...
   -  Miket mondott neked Zója? - kérdi végül fölpillantva rá. Hiába kerülgeti a témát, úgyis felesleges letagadnia, hogy ez az, ami foglalkoztatja. Amíg pedig ez megragadt az agyában és nem lép túl rajta, biztos nem tud elszakadni ettől a szőnyegtől és kanapétól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454209#post454209][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 16:22[/b][/url]

Lesüti a szemét, a kezeit a térdein összekulcsolva hallgatja Adam szavait, melyek egész máshogy hatnak rá, mint ahogy azt elképzelte. Az elmúlt pár nap során kategorikusan elzárkózott még a születendő gyerek puszta gondolatától is, azonban tudta, hogy előbb- utóbb ez a beszélgetés el fog hangozni köztük. Tudta, hiszen egészen mélyen ő akarta megkapni a maga válaszait. Ahányszor rövid pillanatokra eszébe jutott a dolog, úgy hitte, látványosan ki fog borulni, ahogy egyébként szokta. Hiszen napokkal ezelőtt még ordibálni szeretett volna, csapkodni és követelni az igazát.
Most pedig csak hallgat, hol a szőnyeg szélét, hol a kanapé kopott kárpitját fürkészve. A korábbi érzéseinek pedig csak egyikét tapasztalja, azt az égető bizonytalanságot.
   - Mer' miért félt elmondani? Mit gondolt, megütöm vagy valami? Hát mit képzel ez rólam? - a hangsúlya durva, bármennyire igyekszik közönyösséget erőltetni bele, egyáltalán nem sikerül. Fölnéz a férfire, a szeme röviden időz rajta. Megrántja a vállát, mint akit ez az egész nem érdekli, pedig...
   -  És mér' én beszéljek vele? Ő még arra se méltatott, hogy elmondja. Elküld téged, meg ideküld egy hülye képet, én pedig legyek boldog a gondolattal, mert úgysem tehetek mást, nem? - a szavak hadarva hagyják el a száját, a pulzusa épp alig érezhetően, de megemelkedik ahogy a passzív depresszió végül kezdi elhagyni a testét - Boldog, naná. Tudod én mitől lettem volna boldog? - a hüvelykujjával a saját mellkasára bök - ha nem sz*rja össze magát a gondolattól, hogy elém álljon és elmondja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454225#post454225][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 18:18[/b][/url]

   -  Félti, tőlem, ez milyen jó...
Keserűen megforgatja a szemét. Az indulat lomhán szivárog a vénáiba, mint a méreg, most, hogy ismét aktívan foglalkozik a témával. A gondolatai azonban most is, ahogy eddig mindig, megakadnak az első és legsúlyosabb, gátlástalan sérelemnél: Zója hallgatásánál. Ennél, úgy tűnik, képtelen egyelőre továbblépni, addig pedig kizárt, hogy a megoldáson gondolkodjon.
Maga alá húzza a lábait, majd felkel a szőnyegről. Képtelen ülve maradni ebben a tehetetlen indulatában, ám melyet inkább egyfajta félelem, mint a Zójával szembeni düh táplál. Az a jeges rémület, ami akkor kezdődött a gyomra táján, amikor ránézett arra az átkozott képre, majd Adam megerősítésével kúszott végig a gerince mentén, hogy befészkelje magát az agyába. Hiszen ő ezt nem tudta. Nem akarta. Nem tervezte.
   -  Na hogyne, akkor még hajbókoljak is neki, nehogy baja legyen, mi? És ha vége lesz, akkor mi van? Tudod mennyire Érdekel? Semennyire.
A lendületes, dühös hazugság olyan hévvel születik meg, hogy egy pillanatra ő is egészen elhiszi azt. Még nem volt ideje konkrétan foglalkozni a születendő fia esetleges gondolatával - elvégre még mindig kételkedve fogadja a dolgot -, a halálát mégsem kívánná. Bár a fene se tudja.
   -  Biztos direkt csinálta az egészet - folytatja rövid hallgatás után - direkt intézte így és direkt csak most szólt, hogy ne lehessen tenni semmit. Ja, de várj, mert nem is szólt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454311#post454311][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 20:09[/b][/url]

Összefonja a karjait maga előtt, a száját rágcsálva lép előre- hátra a szőnyegen, mozgásba fojtva a tehetetlenségét. A tudata még mindig tiltakozik az ellen, hogy beszéljen a történtekről, akár a barátjának, akár Zójának, akár bárki másnak, ezt az érzést azonban kénytelen erővel elnyomni magában. Elvégre ideje elfogadnia azt, amit mélyen már felfogott: bármit is tesz, akármeddig erjedhet Adam dohos kanapéján, az a gyerek, az a kis rugdosó probléma bizony meg fog születni, neki pedig el kell döntenie addig, mit akar. Az az időpont pedig, a képre karcolt hetek számából ítélve pedig fenyegetően és kényelmetlenül közel van. Az ominózus dátum pedig már most jeges rémülettel tölti el, tetőtől talpig. Önző módon azonban abba már nem gondol bele, hogy bizonyára Zója is épp ugyanannyira retteg, mint ő.
   -  Honnan tudjam, mit szeretnék... - a szeméhez emeli a kezét, majd elnéz a függöny felé, kerülve Adam átható pillantását.
   -  Talán. Mármint talán szerettem volna egyszer. De most? Meg így? Mit tudom én, mármint érted... bár dehogy érted - mély levegőt vesz - De ha szeretném is, akkor se tehetek semmit. Zója nő. Kisajátíthatja magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454343#post454343][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 20:56[/b][/url]

Szenvedve szusszan egyet, szaporán pislogva felbámul a plafon felé. Egyeseknek ez annyira könnyen megy... mármint kapcsolatok, gyerekek, család, ilyesmi. Ám ő lassan harmincöt évesen sem érzi magát elég felkészültnek és érettnek egy ilyen feladatra. Egy gyerek felvállalása hűséget igényel - az otthonához, az életéhez és igen, valamilyen szinten a fia anyjához is, még ha nem is a megszokott, romantikus értelemben. Hogy vállalhatna ilyen kötelességeket, amikor tudja, úgy él, ahogy? Másfél évtizeddel ezelőtt, még kölyökként hasonló okokból döntött így, hogy magára hagyja Zóját a feladattal. Nos, még azóta sem tudja, helyes döntést hozott-e.
Leül a kanaéra a férfi mellé. Most, hogy kimondta, ami napok óta a lelkére telepedett, egyszerre nem ingerült, legfeljebb mérhetetlenül nyugtalan. És fáradt. Elvégre napok óta nem igazán aludt ezen a kanapén.
   -  Nem tudom, hogy végig tudnám-e nézni, hogy felnő úgy, hogy nem tudja, ki vagyok - mormogja az egyik kezét végigfektetve a háttámlán. Lesütött szemmel beszél - Ha már lesz, akkor inkább legyen az enyém is, nem? Elvégre az én vérem. Ez csak számít valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=460791#post460791][b]Dwayne Warren - 2015.02.02. 15:58[/b][/url]

Az üdítős dobozt a tenyerei közt roppantja össze, majd dobja el a fák közt, miután már nincs szüksége rá. Lélegzetének kavargó páráján át futólag fölpillant a Holdra, épp annyi időre, hogy ne bukjon fel semmin az ösvényen a férfi házának irányába.
Most, hogy az élete rendeződni látszik, legalább is hozzászokott a zavarhoz, már sokkal kevesebbet tartózkodik errefelé, hetente párszor azonban még mindig benéz hozzá, legalább két mondat erejéig. Elvégre ilyenek a barátok, különben pedig... a fene nem nyitja á az ajtót a vámpíron kívül, ő pedig bármennyire is szereti a magányt, hosszú távon lassan az agyára megy.Jól esik legalább pár naponta beszélni valakivel, aki nem méltatja megvető pillantásokra, mint a munkatársai legnagyobb része. Adam leginkább sehogy se néz. Még csak nem is érdekli.
Ez részben jól van így, részben vérlázítóan dühítő.
Fölsétál a lépcsőn, a cipője talpával sarat és fűszálakat hord föl a teraszra, bár nem úgy tűnik, hogy Adam valaha is foglalkozna ezzel. A kezét kihúzza a zsebéből, hogy a kilincs után nyúljon...
... mikor az ajtó kicsapódik előtte, ezzel egy gyors hátralépésre kényszerítve őt. A sikítás pedig eléri, hogy riadtan összerezzenjen.
   -  Holy... nyugimár...
Leengedi a vállait, a tekintete az ajtó üvegére siklik, majd vissza a nőre.
   -  Te itt...? Miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461146#post461146][b]Dwayne Warren - 2015.02.03. 10:18[/b][/url]

   -  Beszélni...? - élesen kérdez vissza, a szeme az elfüggönyözött ablakokra vándorol.
   -  Pont vele? Mit tud neked mondani?
Pontosan tudja, hogy Adam, az állítólagos legjobb barátja minden szavát hallhatja a vékony falakon át, mégis ez az első észrevétel, ami kibukik belőle. Furcsa érzés kezd hullámzani a gyomra táján, hűvösen és alantasan, amit egyelőre nem tud, de még csak nem is akar értelmezni. Nem kell látnia ahhoz, hogy tudja vagy érezze, mi történhetett itt. Zója sírt, valószínűleg a kanapén, elmondta mi az, ami a lelkére nehezedik, talán őt is elhordta ennek-annak, Adam pedig... nos, ő hallgatott, azon a vérlázítóan idegesítő módon, mintha az élet titkainak birtokában lenne, ezeket azonban nem osztaná meg az összetört halandóval
Sejti, nem csak sejti, hiszen tudja... ez a gondolat pedig egy sor oda nem illő érzést generál benne. Féltékeny lenne? Igen, az. Az őt megillető helyére, Adam hallgatására és igen, Zója szavaira is. Az élete különböző részeit szereti egymástól szeparáltan tartani, úgy, hogy a benne szereplők lehetőleg ne keveredjenek, ezáltal ne szövetkezzenek a háza mögött.
   -  Na várj már...
Ahogy Zója a lépcső felé lép, ő azonnal elkapja az alkarját, hogy maradásra kényszerítse. A mozdulat nem durva, ám határozott.
   -  Miért nem engem hívtál akkor? Neki - bök az ajtó felé - mi köze van ehhez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461277#post461277][b]Dwayne Warren - 2015.02.03. 16:43[/b][/url]

Szavakat. Érzi, hogy a vérnyomása megugrik Zója érthetetlen visszavágására, azonban rögtön csillapodik, ahogy a nő szabadkozni kezd. nem mintha elfogadná a magyarázatát. Mindenki fáradt, mindenki feszült, őt pedig semmi, de a testében növekvő gyereke sem jogosítja fel arra, hogy elviselhetetlenül viselkedjen. Ám épp az utóbbi okán nyel vissza egy szájára álló megjegyzést, helyette elengedi Zója karját. Tízpercenként emlékeztetnie kell magát rá, hogy a nő történetesen nem egy, hanem két gyerekének az anyja, tehát ne feledjen el gondolkodni rajta, mit válaszol.
Amilyen gáláns úriember, igazán megszavazhatnának neki egy díjat.
   -  Nincsenek saját barátaid?
Ez az első, gyerekes és bántóan éles kérdés, amit kimond, anélkül, hogy gondolkodna rajta. Lénával már összeugrasztottál, folytatja a belső hang, most Adam következik? A súlypontját átteszi a másik lábára, az ajtó kilincséra pillant, majd vissza Zójára, aki időközben egy lépcsőfokkal feljebb majdhogynem vele egy magasnak tűnik. Pillanatokkal később már nem biztos benne, hogy komolyan gondolta, amit mondott vagy, hogy komolyan érezte-e, ám ez végtére is teljesen mindegy.
   -  Hát nem tudom - vonja meg a vállát - Ha hívsz, akkor igen. Mégis az enyém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461427#post461427][b]Dwayne Warren - 2015.02.04. 11:12[/b][/url]

Persze, hogy nincsenek saját barátai. Ezt merő rosszindulattal könyveli el magában, nem mintha ténylegesen bármi oka lenne rá. Rég túl van azon, hogy ösztönösen rosszat kívánjon a nőnek, nem úgy, mint az elválásukat követő első másfél, két évben. Akkor, ha ritkán eszébe jutott - mivel akarattal nyomta el a gondolatot -, azt kívánta, szenvedjen. Legalább egy kicsit. Ennek persze már vége... de az efféle gondolatok néha zsigerből előjönnek, gonoszul és agresszívan.
   -  Bocsáss már meg, ha így mondod, akkor menjen veled az, akinek két anyja van.
Különben is hosszú napja volt. Különben is látta Lénát, ahogy az ebédlőben azzal az irritálóan tenyérbemászó kollégával enyeleg. Különben is hagyják békén... Bármennyire is békével érkezett és igyekezett visszafogott hangnemben tárgyalni a nővel, annak azonnali visszavágása átlépi a türelmének egészséges határait. Zója nem tesz szívességet neki azzal hogy megengedi, hogy vele legyen az orvosnál, aminek még a gondolatától is környékezni kezdi a hányinger. Ő nem az a fajta apa, aki könnyektől homályos szemmel tapad a képernyőre és szorongatja a párja vékony kacsóit, inkább az, aki falfehér arccal támassza a falat, amíg tudja, hogy a gyereke anyjában mindenféle orvosok matatnak. Neki ez nem élmény, inkább tortúra, ezt a tortúrát azonban fél perccel korábban bevállalta volna.
Ó, de mikre nem képes röpke fél perc az emberi kapcsolatok tekintetében!
   -  Majd hívj, ha van valami - zárja részéről a kialakulóban lévő vitát. Érzi, hogy a homlokában tompa nyomás kezdődik - És vigyázz magadra. Rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461458#post461458][b]Dwayne Warren - 2015.02.04. 13:20[/b][/url]

A kelleténél nagyobb lendülettel csukja be az ajtót maga mögött, a köszöbön túl azonban rögvest megtorpan egy pillanatra. A kezét a kilincsen tartva hajtja le a fejét és fújja ki a levegőt, lassan a szeméhez nyúl, hogy nyűgösen megdörzsölje az orrnyergét. Futólag pillant ki az ajtó maszatos üvegén, látja a nő távolodó alakját, a nyomás a gyomrában pedig, amit eddig passzív ingerültségnek fogott fel, csak tovább erősödik, majd bűntudattá formálódik benne.
Fél nap. Fél nap nyugalom, ennyit kér csak. Összeszorítja a szemét, lassan leengedi a kezeit.
Furcsa mód Ninára gondol.
   -  Csá.
Fennhangon szól be a nappaliba, ahol a vámpírt sejti, ő maga továbbsétál a konyha felé. Mióta hosszú időt tölt itt, a hűtőszekrényt megtöltötték a white trash gyors ételek, üdítők, felvágottak és félkész dolgok, olyasmik, amiket egy egyedülálló férfi eszik, ha nem érdekli, meddig él. Most egy szendvics tákolásába kezd, az idegességtől kapkodó kézzel, különben egészen elgondolkodva. Ronda lesz, béna, de legalább ehető.
Az idejét sem tudja, mikor nem mart bele bárkibe, aki akár a munkahelyén vagy bárhol, de néhány jó szóval közeledett felé. A stressz tüskéssé és bizalmatlanná teszi őt, az ösztönös védekezése pedig arra kényszeríti, hogy mindenkit elzavarjon a közeléből, aki potenciálisan árthat neki. Nina, igaz, ő volt az egyetlen, aki nem futamodott meg azonnal, mintegy átmászott a betolakodók ellen emelt képzeletbeli téglafalon... és Adam.
Adam a hallgatásával és a háza biztonságával.
A vállával visszazárja a hűtőajtót, a tányérral a nappaliba sétál. Egyetlen kósza pillantással nyugtázza, hogy Adam még mindig nem néz ki jobban, mint ahogy napokkal ezelőtt itt hagyta, pedig igazán, nos, felvehetne már valami ruhát. A tényen átlendülve ül le ő is a kanapéra.
   -  Mit akart?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461476#post461476][b]Dwayne Warren - 2015.02.04. 14:45[/b][/url]

Beleharap a szendvicsébe, étvágytalanul kezdi rágni, miközben hátradől az öreg kanapén. A ház rendellenes csendessége korábban kiborította volna, ahányszor belépett az első dolga az volt, hogy valami mechanikus zajforrást kapcsoljon, amivel elűzheti ezt a kriptaszerű hangulatot. Most azonban jól esik a csönd... hiszen elég neki az a zaj, ami belülről, az agyából ordibál, kimondott és kimondatlan szavak és félmondatok, szidalmak sértések és aggodalmak.
Mostanában ismét nem alszik szinte egyáltalán.
   -  De te mit mondtál neki?
Ugyanolyan élesen kérdez vissza, mint Adam az imént, ő azonban egyáltalán nem pillant rá. A szemét konokul a kikapcsolt tévé fekete képernyőjén tartja, látja benne a saját sziluettjét a kanapén és a lámpafény tükröződését, különben semmi mást.
Persze, Zója mondott neki egy dolgot... de neki már ezer éve nem nagyon hisz, mióta pedig először látta a gyűrött szélű ultrahangképet, semmiben sem. Lassan rág, közben elgondolkodva, a kezét a nadrágjába törli, mielőtt végül a vámpírra nézne.
   -  Hozzám kellett volna jönnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461489#post461489][b]Dwayne Warren - 2015.02.04. 15:21[/b][/url]

A morzsákat lesöpri a pulóveréről a földre, a szendvicset visszadobja a tányérra. A gyomra összeszűkült az idegtől és stressztől, amin a kialvatlanság csak tovább ront, így ahelyett, hogy a szendvics helyretenné háborgó gyomrát, a kellemetlen érzés fokozódni kezd. Előre hajolva a tányért a dohányzó asztalra löki a többi lom közé, egy fájó szusszanással dől hátra.
   -  Hmmmmppphhh...
Egy halk morgás, ennyi tör föl belőle elsőre, mintha nem önmaga, hanem a benne szunnyadó állat nyilatkoztatná ki sötét véleményét Adam azonnali visszavágására. Bár kívülről ebből semmi sem látszik, az izmai megfeszülnek, a szíve pedig egy pár erőteljesebb dobbanással válaszol a vére adrenalinszintjének épp csak parányi emelkedésére. Ha szépen kialudja magát, vacsorázik egy jót, néz egy filmet és eltölt egy pár minőségi órát egy nőnemű embertársával valószínűleg nem venné föl a megjegyzést, ami most szinte karcolja a fülét.
Továbbra sem néz rá. Magában csikorgatja a fogait, amikor pedig megszólal épp csak résnyire nyitja a száját.
   -  Vagy talán te gondolkodhatnál el rajta, hogy a családi ügyeimből maradj ki. Mert nincs közöd hozzá. Se Zójához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461507#post461507][b]Dwayne Warren - 2015.02.04. 16:05[/b][/url]

Végül felé fordítja a fejét.
Ahogy Adam beszél, tőle ismeretlen hangsúllyal és módon, az érzései fokozatosan ülnek ki az arcára, mintha egy láthatatlan festő pingálná a koponyájára azokat. A szája elnyílik, a szeme és a pupillája egészen összeszűkül, az állkapcsa megfeszül, akár egy támadásra készülő állaté. Az ujjait lassan megmozgatja maga mellett, jobbja kissé megremeg, ahogy a vértöbblet végigzúdul a végtagjain.
   -  Te... - a hangja fél oktávot mélyül a szemébe kiül a távolság.
   -  Neked semmi jogod ezekhez!
Hirtelen csattan fel, megemeli a hangját, ő pedig felemelkedik a kanapéról. Hát ha férfiak vagyunk, játsszuk le így. A szemébe lógó haja alól bámul rá, és bár a karja az oldala mellett lógnak, mindkét keze ökölbe szorul az indulattól. Talán már nem is kell vámpírnak lennie ahhoz, hogy halható legyen szívének kalapálása.
   -  Óóóó, mert te olyan k**va sokat tudsz ám ezekről a dolgokról! Vagy ezer éve még levegőt se kell venned, de ó, te itt okoskodsz meg osztod azt a rohadt eszedet amikor semmi közöd hozzá! Nincs jogod véleményt formálni semmiben, amin én keresztülmegyek, sose volt gyereked, sose lesz, sose tudod, milyen ez az egész!
A végét már a szemébe ordítja, elveszítve azt a kevés önkontrollját, ami visszatartotta ebben. Különösen, ahogy Adam megteszi azt, amitől az ég óvjon minket... belekever még valakit a vitába. Olyat, akinek az említésére mostanában bizony harap.
   -  Ninát meg hagyd ki ebből! Semmit se tudsz róla és semmi közös hozzá, mit csinálok vele! Legalább nem vagyok nyolcszáz évvel idősebb nála!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461526#post461526][b]Dwayne Warren - 2015.02.04. 16:55[/b][/url]

A szeme a kivillanó szemfogakra siklik... majd egy időre ott is marad. Barátság ide- vagy oda, bár annak most egy szikráját sem érzi magában, belőle sosem halt ki az egészséges félelem a vámpírral szemben. A fogak pedig most fenyegetőbben csillannak meg a halvány lámpafényben, mint valaha, és mint mindig, most is szinte érzi, ahogy átszakítják a bőrét az ütőere fölött.
Ezeket az érzéseket azonban, minden mással együtt pillanatokon belül egy réteg düh és sértettség temet maga alá, akár egy jókora lavina egy svájci falucskát.
   -  Te rohadt szociopata...
A hangja inkább hörgés, mint valódi beszéd, a szeme végül otthagyja csillogó agyarakat. Pedig lenne annyi esze, hogy megakadályozza, ami elvitathatatlanul történni fog, legyen bármennyire állatias néha, a testének nagyjából ura marad... de nem akar az ura lenni. Úgy kell neki!
Fájjon, ha fájnia kell!
Nem emlékszik, melyik szó az, ami az utolsót nyomja a pulzusán. A látása peremvidéke elhomályosul, ő pedig mind a nyolcvan kilóját beleadja a következő mozdulatba - ami egy halálosan pontos ökölcsapás a férfi jobb arcélére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461767#post461767][b]Dwayne Warren - 2015.02.05. 11:53[/b][/url]

Az ütés kielégítőbb lenne, ha a vámpír egyáltalán megérezné azt. Ez a gondolat épp csak átsiklik az agyán, egy átlagos halandót pedig a bütykei fájdalma valószínűleg magához is térítenének, felfogná azt, hogy ebben a helyzetben mindenképp alulmarad. Egy átlagos halandót. A Dwayne Warrenhez hasonló, farkasok közt nevelkedett férfit azonban csak tovább hergel a tény, mintha billogot nyomtak volna egy egyébként is felhergelt állat testére.
Adam megragadja a pólóját, ő azonnal a vámpír hideg ujjai után kap, hogy lefejtse magáról, ám sikertelenül. Közvetlen közelről látja az agyarakat, összeszorítja a szemét... a férfi taszításával szemben pedig hiába veti meg a lábát, minden ellenkezés hiábavaló.
A háta éri a kanapé kemény támláját, egy fájó nyögéssel és tompa puffanással esik a bal vállára a padlón, jócskán beverve azt. A fogai összekoccannak, idegesen rázza meg a fejét, majd szuszogva tápászkodik négykézlábra.
   -  Perverz... mocskos pedofil állat...
Elfúló hangon nyögi ki a szavakat, amiket vagy komolyan gondol, vagy nem. Fél térden maradva az egyik kezén támaszkodik, a másikat elemeli a padlóról...
És megragadja az első tárgyat, ami az alacsony asztalon a keze ügyébe akad, egy masszív, talán bronzból vagy más fémből készített szobrocskát. Azzal együtt rugaszkodik el a padlóról, a cipőjével felgyűrve a szőnyeget és támad a férfi arcának ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461894#post461894][b]Dwayne Warren - 2015.02.05. 20:54[/b][/url]

A szobor élesen csattan a csonton és a bőrön, a vámpír kemény, halott koponyáján. Vér serken, meglepően vörös, valahogy túlságosan is... élő. Furcsa mód ezen a tényen ütközik meg a pillanat tört részére, a szoborral kihűlő ujjai között, az idegtől reszketve. Véreznek a vámpírok? Sosem gondolt bele ebbe, pedig végtére is megtehette volna, amikor hosszú hónapokkal ezelőtt egy kórházi ágyon az ő torkán folyt le a vére.
Egy pillanat, igen, ennyi időre torpan meg és ezzel elkövet egy bocsánatos, ám komoly hibát. A vállai a falnak ütköznek, a feje szintén koppan, ahogy a tapétának feszül.
   -  Engedj...
Nem is hallja, de semmiképp sem figyeli meg Adam szavait. A szemében elborult távolság tükröződik. A szobor kiesik a kezéből, ő utána kap, ám a függöny szélét ragadja meg, egy rántással félig letépve azt. A másik keze a vámpír ujjaira kulcsolódik, hogy lefejtse a torkáról azokat, ám egyelőre sikertelenül. Szaporán kapkod levegő után, összeszorított foggal, eredménytelenül vergődik a szorításban míg... eszébe jut, hogy ő történetesen mágus.
A vámpír tenyere alatt szőr fut végig, a teste szemmel követhetetlen módon alakul át. A rozsomák apró feje kicsúszik a szorításból, szélesre tátja a pofáját, éles agyarai az eddig őt fogságban tartó kéz bőrébe mélyed, éles karmaival kapaszkodik meg Adam ruházatában.