Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
Warren úr
Az ajtó mögött töltött pár perc kezd az idegeire menni, hiszen ő általában nem kopogtat, hanem besurran, nem várja meg az engedélyt, csak dönt szándékáról, és már teszi is amit éppen akar. Most viszont kulturáltnak kell mutatnia magát, jó fiúnak, szorgalmasnak és pedánsnak. Megigazítja magán a kissé csálén álló fekete ingnyakat, és a bársonykabát zsebeit is begombolja, haját pedig úgy rendezi, hogy egy idegen első benyomása a lehető legpozitívabb legyen róla. Példaértékű diáknak akar tűnni, aki érdeklődik ugyan egy-két izgalmas témáról, de megtenni álmában sem merné. Tanulmányt ír, vagy csak olvasott a kérdéskörről, és ki mástól kérdezhetne rá a legjobb részletekre, mint Warren úrtól.
A szobáan felhangzik a férfi hangja, mire Noel habozás nélkül nyomja le a kilincset. Széles mosollyal lép be, önmagát a lehető legjobban fedve el arcmimikájával. Mosolyogni őt még egy tanára sem láthatta, és most minden reményét, s bizalmát abba veti, hogy az asztalánál helyet foglaló auror az égvilágon semmit nem hallott még róla.
A kanapé mellett papírtömeg, a levegőt is áporodottnak érzi, így azonnal arra gondol, hogy nem szívesen látott vendég. No, nem baj, innen derék dolog csatát nyerni.
- Tiszteletem - biccent fejével a férfi felé, és mivel még soha nem látogatta meg egyetlen feljebbvalóját sem, így gőze sincs arról miképpen kell ezt csinálni. Az idevezető úton valahogy nem jutott eszébe a probléma, hogyha bejutott a szobába, akkor mihez kezdjen, és most maga előtt összekulcsolt kezeivel mozdulatlanul áll az ajtó előtt. Hol a férfit, hol a szoba berendezését nézi, és igyekszik tökéletesen szorgalmas elsőévesnek látszani. Talán csak hosszú másodpercek, talán tényleges percek vesznek a semmibe, míg a mozdulatlanságával próbálja bizonyítani, hogy nincs vaj a füle mögött, de mint mindent, ezt is hamar megunja, és az asztalhoz sétál, hogy a szék támláját megfogva az úrra pillantson.
- Szabad? - kérdezi óvatosan, s közben már le is ül. Meredten bámulja az időtlen arcot. Sok mindent megélt ember arcát nézheti, akinek bizonyára egyetlen porcikája sem vágyik a fiú társaságára. Csak hogy ez jelen esetben nem érdekli a rellonost. Kell a férfi segítsége, és így vagy úgy, de megfogja azt kapni.
Leengedi vállán kabátját, majd a szék támlájára hajtja, hogy aztán ismét a férfira nézhessen. Egyenes háttal, mintadiákként ül szemben az aurorral, és már alig várja, hogy szóra nyithassa száját.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ombozi Noel Mintha érdekelné legalább egy cseppet, az asztalán lévő káoszt rendezgeti, így egy ideig fel sem néz az érkezőre. A neveléséből kimaradt, hogy hellyel- itallal kell kínálni a vendégeket, már amennyire egy tanárt felkereső diák vendégnek tekinthető. A kérdésre azért biccent egyet, hát üljön le, ha az apró lelke minden vágya, bár Dwayne tervei szerint úgysem sokáig kell ebben a szobában időznie majd. - Mit akarsz? Tekint föl rá végül, miután a lapokból csinos kupacot képezett a bal keze mellett. Végigméri a srácot, a szemöldöke kissé megemelkedik: Persze, eminens tanuló, lárifári, ez teljesen hidegen hagyja, mint sok minden más. Egy dolog van, ami világosan a szemébe ötlik, ezzel együtt pedig, ha a srácnak nincsenek megfelelő érvei a maradásra, a beszélgetést befejezettnek is tekintheti. - Eltévesztetted az ajtót. Óvodától fölfelé tanítok csak. Ha pedig nem tanítja, nem az ő felelőssége, nem kell az ügyes-bajos dolgaival pepecselni, mi több, egyáltalán meghallgatnia sem. Saját felfogása szerint legalább is.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
Warren úr
Gondolhatta volna, hogy betörni könnyebb egy-egy oktató szobájába, mint beszélgetést kezdeményezi némelyikkel. Végignézi, ahogy a férfi az asztalán lévő káosszal foglalatoskodik, s alig várja, hogy az megszólaljon, vagy legalább adjon valamilyen jelet épelméjűségéről. Vannak elképzelései az auror munkakör nehézségeiről, és hogy a legtöbben mire elérik az úgynevezett szép kort, addigra úgy ahogy azt kell meg is bolondulnak, és csak remélni tudja, hogy ez Warrennél nem így történt. Legszívesebben már most hangot adna kiborultságának, hiszen idegesíti a felvett mintadiák szerepe, meg a férfi iratrendezgetése is. Kit érdekel hogy állnak azok a papírok? A kanapé mellett is rengeteg van szanaszét a földön, oly mindegy. Nem azért jött, hogy végignézze egy kéz mozdulatait, miként kupacba rendezi az irományokat. Csendesen várakozik, kezei mozdulatlanul pihennek lábain, míg végre Warren úr befejezi a toronyépítést, és képessé válik szájával szavakat formálni. Már éppen felelne a nem túl udvarias hangvételű kérdésre, mikor a férfi ismét megszólal. Cöh. Óvoda, mi? Úgy tűnik több esélye lenne szóhoz jutni önmagaként, viszont nincs az az Isten, amiért levetkőzné előzőleg felöltött maszkját.
- Létezik tökéletes bűntény? Tudni akarom, hogy egy előkelő emberhez hogyan lehet betörni úgy, hogy az nyomtalan és tökéletesen észrevétlen maradjon.
Hangja erős, és árnyalatnyit tiszteletlenebb, mint előző felszólalásai voltak, de testtartása, és tekintete nem árulkodik arról, hogy ez a téma a gyakorlatban is foglalkoztatja. Ha nem kelti fel a férfi figyelmét, akkor még egy utolsó próbálkozása van, utána el kell fogadnia, hogy sajnos nem ért célt, és Warren úrnak igaza van: nem a jó ajtón kopogtatott. Talán házvezetőnője segíthet még neki, bár jól tudja, hogy a nő elfoglalt, és túlontúl elővigyázatos. Nem hozhat rá szégyent, jól kell csinálnia, ha egyszer már belefogott.
- Arra vagyok kíváncsi, hogy volt-e olyan bűnöző, akit nem sikerült elkapnia? É ha igen, miért nem? Mit tett ő, hogy nyoma veszett? Mit tudott ő, hogy szabadon van, és a magasan képzett aurorok bottal üthetik nyomát?
Személyes kérdés vagy nem, nem érdekli. Biztos benne, hogy ő sem tiszta pénzen fogja majd megvásárolni családjának az asztalra valót, és ez a gondolat nemhogy elkeserítené, de még inkább perzseli a tüzet zöldjeiben.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ombozi Noel Hallgatja az elhadart kérdéseket, tekintete közben a srác jelvényére vándorol. Arcára apró félmosoly kúszik, hát persze, sejthette volna. Az amerikai rendszer számára meglehetősen idegen ez a házakba rendezés, azonban, mióta itt tengeti a napjait megértette már, hogy megvan a maga alapja. Általánosítania sosem esett különösebben nehezére, így viszonylag könnyedén sorolja a pincevirágot a "minden lében kanál bajkeverők" kasztjába. Márpedig ez az egyetlen kaszt, amivel véleménye szerint kicsit is érdemes foglalkozni. Ha másért nem, hát a tényből kifolyólag, hogy ő is közéjük tartozott annak idején. - Nincs tökéletes bűntény. Legfeljebb ügyetlen nyomozó. Hűti le a fiú lelkesedését, mielőtt túlságosan belelovalná, abba, amit tervez, bármi is legyen az. Ezek különben is mindig készülnek valamire, csak ezen kattog az agyuk, tudja ő ezt nagyon jól. Mégsem érdekli egyáltalán a dolog: többet úgysem néz ki belőle, mint hogy egy tanár védtelen szobájából csenjen el ezt-azt, ha pedig egy elsős oda be tud jutni... az már a felnőttek felelőssége. - A gazdagok varázslattal védik a holmijukat. Vagy másokkal védetik. Ki lehet játszani, persze... de ez sokkal magasabb tananyag. Ha pedig a pálca nyomot hagy maga után, úgyis felesleges. A plafonra emeli a tekintetét, úgy beszél, mintha saját magának mondaná. Komolyan elgondolkodik a kérdésen, hogy ha neki kellene kirámolnia egy jobban őrzött helyet, hogyan tenné. Lenne néhány igencsak briliáns ötlete. - Végül mindenkit elkapnak, csak idő kérdése. De ha arra vagy kíváncsi... a legjobban úgy rejtőzhetsz el, ha... well, ha szem előtt maradsz.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
Warren úr
Végre megnyílik az a kiszáradt csap, és lassan, de annál biztosabban éledni látszik a szoba tulajdonosa. Mintha fordult volna a kocka, vagy az érme másik oldalára is fény derülne. Noel felkészülve a titokra ül előredőlve székén, ajkai eltávolodnak egymástól, úgy figyeli az aurort. Szomjasan vágyja a tudást, amit az adhat neki, izgatott, mintha valami eget rengetően nagy felfedezésről kapna a következő percekben hírt. De csalódnia kell. Száját összezárja, szemeit lesüti, és eltitkolni sem akarja mennyire elkeserítette a kapott válasz. Nem érdekli többé a jófiús jelmez, arcára szegezett mosolyát szélnek ereszti, és megszokott, általánosságban viselt komor vonásait hagyja előtérbe kerülni. Lábait szétveti, akárcsak otthon, testtartása lazává válik, mintha meghalt volna benne a remény, hogy oldalán Kowaival elkövetheti az évszázad betörését.
- Lennie kell. Nem létezik, hogy minden rossz fiút elkapnak. Csak a mesékben győzedelmeskedik folyton az unalmas jóság. Pfff. Nagy francokat!
Hagyja magából kitörni a feszült és csalódott gondolatokat, mert nem látja értelmét a további színjátéknak. Ajkai lefele görbülnek, szemeiből süt a rosszkedv, és a harag, amit szavai után a férfi iránt érez.
- Ha valakinek esze van, és kellő ügyessége, na meg ért a pálcájához, akkor meglépheti a nagy balhét, minden kockázatával együtt vállalhatja azt - mondja elhivatottan, mutatóujjával saját fejéhez közelítve. Képtelen elfogadni ezt az egyetlen mondatot, úgy érzi ha megtenné elárulná házát, hitét, megfosztaná magát az élet lehetőségeitől. Ezt meg kell értenie az asztal túlsó végén ülő férfinak, át kell látnia. Ez egyszerűen képtelenség.
Leszegi fejét, és úgy hallgatja Warren úr további mondandóját. Szóval van esély a kijátszásukra. Ha egy szikrányi esély is van rá, hát ő kifogja használni azt.
- Tanítson meg rá! Nem kell a pálcámat feltétlen belevonni, elég ha akkor használom, amikor tényleg szükségem van rá.
Indulatai miatt egyelőre nem foglalkoztatja a kérdés, hogy átgondolja mit is kért az előbb, és hogy amit kért, azt kitől kérte. Jobban szólva ráparancsolt az aurorra mindenféle kedves jelző nélkül, bár úgy sejti felesleges is lett volna a "kérem" szócska, úgysem hat Warrenre.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ombozi Noel Ez már rögtön jobban tetszik neki. A fiú a választ hallva végre levedli feszengő álcáját, jóval életszerűbbé téve ezt az egész kérdezősködést. - Persze. Kellő ész, kellő ügyesség és kellő tapasztalat. A piti rossz fiúkkal előbb-utóbb mindig találkozok az őrsön. Mindannyian elhiszik, hogy meg lehet lépni a nagy balhét és, hogy megtanulnak két átkot és bármit ki lehet rámolni vele. A dolog nem ilyen egyszerű. A jó bűnözőnek többet kell tanulnia, mint a jó aurornak. Hogy miért mondja el mindezt neki? Tudja, hogy úgysincs esélye semmilyen nagyobb kaliberű bűntettet elkövetnie legalább is addig, amíg a pubertáson túl nem esett. Minden kis zöld érdeklődik nagy dolgok iránt, mindegyik sárkányidomárnak képzeli magát addig, amíg jól meg nem égeti a kezét. Ami egyáltalán nem baj, sőt! Ahogy mondani szokás, saját hibáiból tanul az ember. Pár pillanatig méregeti a fiút, végül azonban komoran megrázza a fejét. - Szó sem lehet róla. Fiatal vagy. Majd ha elsajátítottad az alapokat, találkozunk a képzésemen, akkor tudok trükköket mutatni. Addig jobb, ha elfelejted ezt az... egészet. Akkor én is elfelejtem, hogy itt jártál. Reméli, ez utóbbit kellőképp sikerült nyomatékosítania számára. Dicséretes, hogy tudja, kihez kell fordulnia, ámbár balgaság, hogy végül meg is tette. Kit fog ugyanis keresni Warren bácsi, ha a környéken megtörténne a nagy balhé? Valahogy úgy. Reméli, hogy ezzel a rellonos is tisztában van már. - Ha nem tudod lekötni az energiádat, néha szoktam átkokból korrepetánli felsőbb éveseket. Ennyit tudok tenni.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
Warren úr
Az akar lenni. A legtöbb ember előtt titokban tartja, de van egy kivétel, akivel ha nem is beszéltek eddig nyíltan róla, de pontosan tudják a másikról, hogy céljuk van életükkel, szívüket legforróbban pedig a bűntények égetik. Olyat csinálni, amit csak kevesen, és azok közül is kiemelkedő technikával elérni vágyálmaikat. Nagy lépés a falu legelőkelőbb családját megfosztani valami fontostól, amiről úgy tűnik le kell mondania. Butaság volna a napokban megejteni a betörést, főleg azok után, hogy eljött az aurorhoz, és felmérte esélyeiket. Várnia kell, tanulnia, fejlődnie. Türelmetlen énje ezekben a percekben őrjöngve ütlegeli bensőjét, hogy ne hagyja magát megvezetni, ezek a szavak csak a gyengéket hűtenék le, és neki nem szabad megadnia magát. Esze mégis mást diktál. Tapasztalt embert keresett, és azonkívül, hogy megtalálta őt, mást is kapott. Észérveket, és a beszélgetésben kialakuló egyenrangúság érzetét. Ritka, hogy tanerő megfelelő módon találja meg a hangsúlyt diákjával, és bár nem tudja, hogy Warren úr mi módon tanult, s képzett ember, hamar ráhangolódott a fiúra.
De Merlinre!, mily nehéz belátni, ha egy felnőtt varázslónak igaza van, s az elüt a sajátunktól. Nehéz fiatalnak, sok szempontból éretlennek bizonyulni, nehéz alulmaradni. Már-már fájdalmat okoz a rellonosnak a tény elviselése, hogy oly sokat kell még tanulnia, s képeznie magát, ha vágyait sikerre akarja vinni. Koronát, és nem börtönbüntetést akar viselni, nagy emberré szeretne válni, és úgy érzi az ahhoz vezető út első lépése az, ha most elfogadja a nála okosabb szavait, és megelégszik a felajánlott segítségnyújtással, illetőleg a könyvtárban fellelhető sötétmágiával foglalkozó könyvek estéről-estére való nyálazásával. Elszomorító, és dühítő fiatalnak, gyengének és az ő szeméből lenézettnek lenni, olyannak, akinek mindenki megakarja mondani, hogy dolgait miképp intézze, mit és hogyan tegyen, és leginkább hogy mibe ne vágja bele jelenleg még törékeny fejszéjét.
Rápillant Warren úrra, és mindent értek tekintettel bólint egy komorat. Csöndesen feláll, kabátjáért nyúl, és azt szertelenül karjára terítve néz le a férfira.
- Mindenképp ott szeretnék lenni a külön órákon. És köszönöm - mondja lehangoltan, vesztett csataként felfogva az elmúlt fél órát. Még nem képes másként látni, csalódott érzései kavarognak fejében, melyekre a gyógyírt nem máshol, mint legnagyobb szövetségesénél találja majd. Törni, s zúzni akar, ellátogatni a temetőbe, hogy egy újabb sírt tegyen tönkre, vagy csak egy elesett megkínzásában találni pompától fénylő örömöt. Ismét győzedelmeskedni akar valaki felett, és egyáltalán nem érdekli hogyan éri el azt. Indulatai egyelőre irányítják elméjét, de évek múltán egy napon ő is lenyugszik, s akkor majd valódi veszélyt jelenthet a pandúrokra.
A folyosókon, mint ahogy jött, most is leszegett fejjel halad, apró különbség csupán, hogy pálcája már jobbját erősíti, és a Rellon körletéig való útja során néhány festmény jajjogva mondja ki a könyörgöm szót.
|
|
|
|
|
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
TöbbiekNem is igazán emlékezett, hogy hogyan jutottak el a gyengélkedőig, pedig biztos volt benne, hogy ő varázsolt, mert ő fogta még most is a pálcát a kezében. Égett szag terjengett a szobában, miközben neki a kezébe nyomtak egy bögrében valamit, és az a kis törpe közölte, hogy igya meg, majd lényegében az ablak felé fordították, a vörös meg persze engedelmesen bámulta a sötét birtokot. Valahol a távolban fény villant - nincs kizárva, hogy az éjszaka folyamán még újabb beteggel gyarapodik a gyengélkedő társulata, de ki tudja. Nem mindenki olyan idióta, mint ő. Belül egyre gyűlt a feszültség, amit az okozott, hogy képtelen volt kezelni a helyzetet. Nem akart itt maradni, pláne nem akarta nézni, ahogy égett barátját rendbe teszik, de tudni szerette volna, hogy mi lesz vele, úgyhogy mégis maradt. Pedig könnyű lett volna lelépni, megfutamodva slisszolni ki az ajtón, amit senki se zárt be, amíg a gyógyító és a kölyök Gillel foglalkozik. Mégis, csak állt tovább, és nézte az ablak üvegén visszatükröződő mozdulatokat, a lába pedig nem akart neki engedelmeskedni. Mikor őt is kezelésbe vették, megitta, amit a kezébe nyomtak, mert teljesen mindegy volt az egész, aztán felszisszent, ahogy a csont helyre ugrott, de nem szentelt több reakciót az egésznek. Az indián azt mondta, hogy aludjanak. Jó, akkor alszik, majd, de nem most. Végignézte, ahogy a másik felhajtja a bögre tartalmát, és leveti magát a Gilbert túloldalán lévő ágyra, látszólag cseppet sem foglalkozva tovább az üggyel, Nath viszont csak addig jutott, hogy leült az egyik fekhelyre, és bambult. Nem tudta pontosan, hogy az előző teában mi volt, de lett volna pár tippje, mert a riadalom és önvád egyre csillapodott a szer nyomán. Nyilván reggel újra fel fog ébredni ez az érzés is, hiszen most is érzi a tompa szúrását, de most... Most nézte a fiút, akit majdnem megölt, de gondolatban is csak kerülgette a tényt, hogy ezt ő tette vele. Valószínűleg az lett volna az elvárás, hogy most belül marja magát, hogy hogyan is tehetett ilyet, vagy legalább fojtogatnia illett volna a megbánás könnyeinek, de nem. Nem érzett szinte semmit, pedig mikor feljöttek, akkor még benne volt az érzés, hogy mennyire gyűlöli önmagát azért, amit tett, még ha másról már akkor sem tudott igazán, de most csak nézett. A fiú mellkasa lassan emelkedett-süllyedt. Még él. Rendbe fog jönni? Azt mondták, igen, de vajon nem hazudtak? És ha ennek nyoma marad? Miért is ne maradna. Akkor pedig ő tehet róla... Nem, még mindig nem sajgott eléggé, és ma már nem is fog. Ránézett a bögrére, amiben a gyógyító az altatót hagyta, de nem látta értelmét annak sem, hogy azt megigya. Miért aludjon? És amúgy is, hogy merte csak úgy itt hagyni Gilt a férfi? Mi lesz, ha baja lesz, amíg ők mind alszanak? Így aztán csak ült tovább, mereven bámulva jó ideig, hogy vajon lélegzik-e a másik. Nem vette észre, hogy mikor dőlt ő maga is oldalra és aludt bele az éjszakába.
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Dwayne
- Igen kevés a lehetőség ezen kívül. Nem nagyon dicsekedek ezzel.
Finoman megnyomja a dicsekedni szót, jelezve, hogy most sem épp önszántából van itt. Arról meg igazán nem tehet, hogy egyesek a folyosót lesik. Mondjuk ez is a feladata, de hát akkor is, kereshetett volna másik folyosót. Mindegy, ennek így kellett lennie.
- Nem hiszem, hogy olyan sokáig ott lenne. Túlságosan messzire ér a keze. nem véletlenül tűröm ezt is.
Sokan furcsán néznének rá, nem értenék az okot, hogy miért van még mindig vele, hiszen elég talpraesett, magabiztos, önálló nő. Azonban vannak olyan okok, melyek miatt nem tehet mást, mint elvisel mindent, ami őt éri most.
- Köszönöm a diszkréciót.
Szívesen belenézne a férfi fejébe, hogy mit gondol most, de nem talál semmit, valószínűleg a kiváló aurori képzésnek köszönhetően nagyszerű okklumenciával rendelkezik. Igyekszik feltűnésmentes lenni, és úgy néz ki, ez ügyesen is megy neki, hiszen megjegyzést nem, csak egy krémet kap a férfitől. Azért Adorján büszke lehetne rá, mert jól kitanította.
- Köszönöm. Ez kedves.
Lemászva az asztalról kicsit megemelkedik, hogy a férfi arcát elérje, és nyom egy puszit az arcára. Majd visszatérve a normális plusz magassarkú magasságára, zsebébe rejti a tégelyt.
- Azt hiszem, jobb, ha most megyek. Késő van már, elfáradtam a mai nap. Tényleg köszönöm, mindent.
Egy mosolyt villant még a férfire, aztán az ajtó felé indul, hogy kilépve rajta, belevessze az éjszakába.
|
|
|
|
|
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alexa Máricus 11. estéje Maiával karomban sétálok fel-alá a gyengélkedő előtti folyosórészen, ingadozó hangulattal - hol belefeledkezem lányomba, hol az ajtóra esik pillantásom és elkomorulok, hogy a folyosó vége felé tekintgessek, várakozva. Mostanában egyre kevésbé szokatlan a látvány, ha valahol többedmagammal jelenek meg, minden eleganciát mellőzve és minden zsebem valamilyen más, túléléshez szükséges játékot vagy egyéb apróságot rejt. Lyra vizsgázik, felügyelet nélkül pedig nem akarom hagyni még, főleg nem most - egyébként is ébren van és a trikóm egy megkínzott csücskét nyomorgatja, miután sokadszorra is meggyőződött róla, hogy se nem finom, se nem ehető. Mostanában mindent visz, amit elér és egyre inkább el tudja kapni, úgyhogy a hajam is egérfarknyi copfba kötöttem, mielőtt azt kezdi csócsálni, helyette pedig felajánlottam egy zörgő-csörgő, de puha labdát. Arra ügyelek, hogy az egész ne hallatsszon be, kezdetleges játékunk hangjai nem illenek most ide, de meg kell tanulnom együttélni ezzel a kettősséggel, mégsem akaszthatom a gyermeket - sem képletes, sem konkrét módon - a szögre, amíg megoldódnak a dolgok. Amikor végre felhangzanak valahonnan a lépcsőház felől a léptek, fellélegzem, messziről intve Alexának, bár egyébként sem hiszem, hogy csak úgy elsiklott volna felettem. Én hívtam ide és nem sok magyarázatot adtam, mert úgy éreztem, jobb lesz személyesen megbeszélni az ügyet, mivel tőle kellene a legnagyobb szívességet kérnem és ezen kívül is szót akartam már váltani vele, de az én részem még várhat.* - Szia! Ne haragudj, hogy csak így ugrasztottalak, de több okból is szükség van rád. Az egyik tanoncodról van szó, Gilbertről.-*Intettem fejemmel a gyengélkedő felé, kaparó torokkal.* - Nem tudom, kiszivárgott-e már az eset híre, de sokáig biztosan nem lehet takargatni, írnom kell a szülőknek is.-*Megerősítést vagy kérdést várok, mert bár a gyógyító nagyon diszkrét volt, három diák is sérült és így közel sem kettőnk titoktartásán múltak a dolgok, ráadásul a kastélyban az utolsó téglának is füle van. Csak annyit tehettünk, hogy nem engedtünk kíváncsiskodókat alkalmatlankodni.* - Jó lenne, ha beszélnél vele, amíg ébren van, mert nincs senki más, aki igazán értene a lelki sebek felméréséhez. És nem tudom, mit és hogyan tovább... -*Érdekelt a lélektan, de a gyógyítás helyett végül a tanítást választottam, így limitált tudás állt csak rendelkezésemre, arra semmiképp sem elegendő, hogy botor módon megpróbáljak belekontárkodni bármibe. Jelenleg iskolapszichológus sincs, akivel konzultálhatnék, vadidegent pedig aligha fogadna el a fiú.
|
|
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
|
Kahlil
Március 11. este
Nem értette az üzenetet, nem volt benne sok információ, de tudta, hogy mennie kell, mert komolynak tűnik ez a gyors üzenet. Még, jó, hogy Lotti pont itt van, más segítség híján, most csak rá tudja bízni a gyerekeket, ő pedig a szokásos séta helyett, most a kandallót használva érkezik meg pillanatok alatt a faluból a fenti szobájába. Ott kilépve a kandallóból, gyors pálcamozdulatokkal megtisztítja magát és ruháját a korom és piszokfoltoktól. Nem a legjobb ötlet állapotosan az ilyen utazás, de jelenleg senkit se szeretne megvárakoztatni. Érzi, hogy komoly dolog történt, és minden perc számít.
A folyosókon egyből a gyengélkedő felé megy, próbálja úgy intézni, hogy most bárki is szeretné megállítani, az ne sikerüljön. Kahlilhoz kell mennie. Közben persze minden, ami csak lehet végigfut az agyán. Noelnek talán bájital robbant az arcába, és a másik fele is elcsúfult? Lotti szíve összetörne, ha az eddig elért közelség semmibe veszne ilyen miatt. Talán valakit megvágtak? Leátkoztak? Ophelia van talán bajba? Vagy Eris művel valamit? Szinte az összes fiókája neve felröppen az agyában, mert mindenkiről feltételezni tudja, hogy valami baj van.
Aztán a folyosón befordulva, szembe találja magát Kahlillal és a kicsivel, ami csak egy valamit jelenthet, Lyra szenvedett komoly sérüléseket. A léptei felgyorsulnak, és magában fohászkodik, hogy ne legyen olyan súlyos, hogy a lány épüljön fel, és minden legyen tökéletes. Náluk annak kell lennie. Nem veszíthetik el egymást… Mostanában elég szentimentális lett, ami valószínűleg az ő sikertelen házasságának róható fel. Odaérve megsimogatja a kicsi arcát, aki épp egy labdával hadakozik, majd aggódva a férfire pillant.
- Gilbert?
Ő nem hallott semmit, de lehet, hogy csak azért nem, mert nem tartózkodott a kastélyban. Meglepettségében még köszönni is elfelejt, csak utólag, szemlesütve rebeg el egy sziát. Össze van zavarodva, de így érthetőbb, hogy a férfi is itt van, hiszen ő a házvezetője, Lyrának meg biztos csak valami dolga van. Ha a szülőket is be kell vonni a dologba, akkor viszont nem lehet csak valami ártatlan diákcsíny.
- Várj egy kicsit azzal a levéllel, kérlek. Előbb had beszéljek vele.
Nem tudja, pontosan miért, de hirtelen nem érzi olyan jó ötletnek a levelet. Csak egy belső hang, egy fura, talán anyainak mondható ösztön súgja azt, hogy annak a levélnek komoly ára lehet. Maga sem érti, és nem is biztos, hogy el tudná magyarázni, miért kéri ezt tőle.
- Mi történt? Nagyon szűkszavú voltál a levélben.
Ruha
|
|
|
|
|
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alexa Máricus 11. estéje Maia érdeklődve nézegette az ismeretlen arcot és kicsit ficergett a simogatásra, de nem ijedt meg - tekintve, én hogy festek, nehéz is lenne valószínűleg. A beszédre valamit motyorog vissza, egérmaki módon próbálva beszállni a társalgásba, de a labda mégis szórakoztatóbb, így nem kerül sok erőfeszítésbe arra terelni figyelmét.* - Szóval te sem tudtál semmit.-*Vonom le a következtetést, mert ezek szerint nem csak engem ért derült égből villámcsapásként az egész. A srác mindig csöndes volt, talán túlságosan is egy átlagos Eridonoshoz mérten, bár furcsaságokban nem szenvedett hiányt, de nem okozott problémákat, sőt, segített, ha tudott, tanult és dolgozott is. Épp ezért álltam nagyrészt értetlenül az egész előtt. A kérésre csak sóhajtottam, nem fenyegetett, hogy kezem-lábam törve rohanjak pergamenért és tintáért.* - Még messze nem tartok ott, hogy megírjam. Tegnap nagyrészt itt ültem, ahogy ma is. Merkovszkyval is beszélnem kell, aztán az igazgatóval, a teaház tulajával...-*Az időzítés nagyon rossz volt, vizsgaidőszakban egyébként is nehéz koordinálni a dolgokat, de megtettem minden tőlem telhetőt, a fontossági sorrendet tartva szem előtt. Legalább Noahban bízhattam, hogy addig felügyeli helyettem az Eridont, ami most nagy segítségnek számított. Lefejtettem a kicsi mancsát a ruhámról, hogy a másik karomra fektethessem, bólintva Alexa kérdésére.* - Nem akartam, hogy híre menjen. Dióhéjban: összevesztek és -verekedtek Nathaniel Blackwooddal, akinek elszabadult az elementárja. Ezt is csak attól a diákodtól tudom, aki valahogy belekeveredett az egészbe, Nathból egy szó nem sok, annyit se tudtam kihúzni és azt hiszem, elvesztette a pyromágiáját is.-*Hogy átmenetileg vagy végleg, képtelen lettem volna megmondani, nem sokszor volt dolgom elementármágusokkal, de bizonyos pontig hasonlóan működött az erejük, mint a melodimágia. Talán érzéketlennek tűnt ez az összefoglalás, de jelenleg nehéz lett volna máshogy beszélni, kontroll alatt kellett tartanom az indulataimat és kiutat keresni, amit csak úgy lehet, ha tárgyilagos és józan maradok. Ráadásul, alig pár perce léptem ki az ajtón és még élénken él mindent bent töltött pillanat.* - Az egész tegnapelőtt este történt, de Gilbert csak ma tért magához és még most is több benne a fájdalomcsillapító, mint az egészséges. Az égései...-*nem tudtam rá igazán megfelelő jelzőt, így inkább átformáltam a mondatot.* - Ha lassan is, helyre fog jönni, de biztosan maradnak hegei. Viszont valami másnak is kell a háttérben lennie, mert kimerült és még az alkatához mérten is le van fogyva. Nathaniel a tanársegédem és elég sokat beszélgettünk, Gilberttel szobatársak és barátok, amennyire tudtam...-*Egy tanácstalan vállmozdulattal jeleztem, mennyire nem értem, mi történt és mennyire felkavart az egész. Csak két ötletem volt, vagy családi ügy, vagy az illúziómágia és egyik sem csengett túl biztatóan - azt tudtam, hogy a szülei elváltak, de ez önmagában még nem jelentett semmit.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeelőzmények: SikátorA kastély foylosóin sietve lazít a szorításon, amivel a lány karját tartva ráncigálja őt előre. A portrék összesúgnak mögöttük, némelyikük meglátogatja szomszédja keretét, hogy jobban láthassa, mi történik. Viszik a Prefektust, ebből első osztályú pletyka lesz, méghozzá a rellonost, ejha, min kaphatták rajta őt? Nem szólal meg, nem is néz a lányra egyáltalán, amíg az ajtajához érnek. Bűbájjal feloldja a zárat, taszít még egy utolsót Ophelián, hogy beküldje a szobába. Az ajtó zajos csattanással zárul mögöttük és hallatszik, amint ismét kattan a mágikus zár. Ahogy elengedi a lányt, a béklyó is semmivé válik, szabaddá téve midkét, minden bizonnyal jócskán elzsibbadt kezét. - Ülj le. Parancsolja tőle is idegen keménységgel a hangjában, egy újabb taszítással pedig irányba is állítja, ha esetleg nem ismerné föl, mi az a szék. A durvaság nőkkel szemben tőle teljesen idegen, szégyellnie kellene magát, ha nem ez lenne a helyzet, nos, ami. A lányka pálcáját forgatja és vizsgálgatja a kezében, miközben az asztala túloldalára sétál, majd le is dobja a papírokkal teli, szemetes felületre. - Teljesen nem vagy normális? Mit gondoltál, hogy nekiállsz kakaskodni? Komolyan szeretnéd, ha kicsinálnának vagy bezárnának? Hát semmit sem tanítanak nektek itt?!
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Fenyegetni én? Ugyan kérem...- legyintek is mellé, mert egy... annyi eszem van, hogy nem egy tanárt próbálok zsarolni, kettő, ha fenyegetőznék, nem így tenném. Keresztapám stratégiája marhára bevált. Én is előbb mutatnám meg neki azt, hogy mire számíthat, mint üres szavakat vágni a fejéhez. És egy kicsit meg is mutatok belőle. Tény, nem vagyok már annyira védtelen, mint amikor először találkoztunk. A tekintetem se zavart, mert volt időm megszokni, hogy még én magam se tudom, mi lesz a következő lépésem. Teljesen kiszámíthatatlan vagyok, épp ezért mások szerint veszélyes, de ezt mondjuk nem hiszem. - Hűűű maga aztán tud bánni a nőkkel- még csak fel se szisszenek a váratlan támadás után. Ugyan, mit nekem némi szorítás. Nem vagyok finnyás, nem fogom elbőgni magam, csak mert valaki nem szépen beszél hozzám, sem akkor, ha fizikai erőszakot alkalmaz, bár ez még korántsem mondható annak, vagy csak az én mércém nem elég alacsony, hisz a testem nem egy heg fedi, azokat meg nem én aggattam magamra, puszta unaloműzésképp. Egyszer próbálom meg kirántani magam, de mivel az se mondható sikeresnek, felhagyok vele, de csak azért, mert kíváncsi vagyok, mi lesz. - Azt lesheti- sziszegem, mert én akkor se mutatnám ki, hogy félek, ha tényleg így lenne, nem hogy megjátsszam magam. Épp csak dúdolnom kéne a kellemes sétánk során, de elmosolyodok azon, milyen pletykák keringhetnek rólunk. Hát, legalább nem a kastélyból kifelé cipelnek így... legalább is nem most. Ez azért egy pozitívum. - Minek néz engem? Esetleg, légy szíves, vagy kérlek? Fájna?- már pedig nekem ne parancsolgasson, nem az egyik ölebe vagyok. Már csak azért se ülök le, még a taszítás ellenére se, helyette inkább kihívón meredek rá. - Kicsinálni? Azt már valaki megtette, sorry. Bezárni? Ameddig P... khm valakinek szüksége van rám, úgyse lennék sokáig ott. Egyéb variáció?- nézek rá cseppet unottan, miközben vázolom a tényeket. A kérdést, miszerint, végképp elment-e az eszem, simán figyelmen kívül hagyom, szerintem Warren magától is tudja a választ. - Semmit, ami hasznomra válna. Nem hiszem, hogy meg tudnám védeni magam azzal, hogy szabványszerűen öntöm ki a teát- a hangom gúnyosabb már nem is lehetne. Ami érdekel, az nincs az órarendbe, ami meg benne van... talán három órán voltam bent? És akkor sokat mondok, mégis le tudok vizsgázni.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde - Fogd már be a szád! Ordít rá elvesztve minden maradék türelmét. A bagoly, aki eddig békésen szendergett az ablak melletti ülőrúdon, riadt rikácsolással a szárnyát kezdi csapkodni. Kedve lenne fejbe koppintani ezt az értetlen kicsi lányt, aki azt hiszi, övé a világ. Mégsem tesz semmi ilyesmit, nem is tehet. Mindenesetre a lány pálcájával a kezében támaszkodik az asztalára, hogy alkalomadtán elnémítsa Opheliát, ha még ennél is idegesítőbb lenne. Sosem tanult pedagógusnak, így sejtelme sincs, milyen fegyelmező eszközök vannak a kezében. Azt pedig, hogy milyen hangnemben beszélhet a diákokkal, szintén nem tudhatja. - Ennyire idiótának nézel? És erre mégis, mégis itt vitatkozol egy aurorral! Én pedig majd védjem meg a s***ed, hogy ha azok kinn szét akarnak kapni, mi?! Barom, barom idiótákkal vagyok körülvéve. Egyszerre zúdít rá mindent, összefüggéstelenül, nem igazán hagyja szóhoz jutni közben. Igazán közel jár ahhoz, hogy zipzárat bűvöjön a szájára. - Szerinted nem tudom, mekkora sz*rban vagy? - kicsit halkít a hangján, mindössze annyit, hogy legalább az a bolond madár nyugton maradjon végre - Nem én vagyok az, akinek vissza kellene feleselned, szóval kuss és ülj le.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Egyáltalán mit keres emberek között, ha bánni se tud velük? Azt hiszi, én vagyok itt a legnehezebb eset? Hát baromira téved. Javaslom menjen vissza az őserdőbe, ott még talán hallgatnak is magára- csattanok már fel én is, mert valahogy nehezen viselem az ordibálást, elszoktam tőle, holott volt mikor mást se hallottam. Hát igen, a jót túlságosan hamar meg lehet szokni, aztán jön a nyakleves. Szemeim megvillannak, jelezve, vagy a tanárnak kéne lenyugodnia, vagy hagynia kéne, hogy én nyugodjak le, mert ez így nagyon durván elfajulhat. Isten legyen rá a tanúm, most fordul meg először a fejemben, hogy bemossak egy jókorát egy aurornak. - Túl sokat képzel magáról. Az aurorok is emberek, nem?- hát akkor játszunk így, nem vagyok híve a türtőztetésnek. Nem is tudom sokáig tartani magam, és igen, iszonyatosan nagy a szám ,amit egyszer még nagyon meg fogok bánni, de jelenleg... tojok rá. - Nekem aztán semmim ne védje, nincs szükségem magára, gyakorolja az önzetlenséget máson- sziszegem neki, mert megint csak visszatérünk a régi témához. Emlékszem, anno ugyanitt, ugyanezt vágtam a fejéhez, még ha nem is ezekkel a szavakkal. Aztán egy pillanat alatt kerekedik el a szemem, és akad bennem a szó. Már.már tátott szájjal bámulok Warrenre, mert honnan a francból tudhatná? Aztán rendezem a vonásaim, az arcom megkeményedik. - Az az Én dolgom. Maradjon ki belőle- sose hallott nyugodtsággal csengenek a szavak. Igen, tisztában vagyok vele, hogy szorul a nyakam körül a hurok, ennek ellenére se kell senki segítsége, főleg nem az övé.... majd... megoldom valahogy.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeValakire rá kellett borítani minden mai feszültségét, bár tudja ő is, ha nem kiabálna vele, talán többre menne. Így mégis annyira egyszerű és kézenfekvő. Ahol ő felnőtt, nem voltak hívei a higgadt tárgyalásnak: ha egy gyerek rendetlen volt, az atyai pofon oldotta meg a helyzetet. Lám, ő mégis felnőtt és hozzávetőleg normális emberré is vált. Látja, hogy így nem megy semmire. Túlságosan kemény buksival van dolga, nehéz meglékelni, mint egy éretlen kókuszdiót. - Annyira a te dolgod, amennyire az enyém. A munkámat végzem, maradhatnál te is a saját helyeden. Te csak egy kislány vagy. Ne hidd, hogy ezt segítség nélkül túlélheted. Tudja? Sejti. Eleget hallott ahhoz, hogy körvonalasan tudhassa, mibe is keveredett a kis pincelakó. A kastélynak mindenhol vannak szemei és fülei, Bogolyfalva pedig az elhintett pletykák folyama. Ő nem azért van itt, hogy szemellenzővel járjon. Ha elfajulnak a dolgok, mindenképp be kell avatkoznia. - Könnyelmű vagy. Egy céltábla. Nagyobb betűkkel nem is viríthatna rajtad, hogy kikkel cimborálsz. Pattogsz, mint egy hülye gyerek, szerinted mégis hová fog ez vezetni? Ülj le végre és meséld el szépen, hogy szerinted milyen életkilátásaid vannak. Hangja jóval higgadtabb, bár továbbra is sürgető. Ő maga helyet foglal, a lány pálcájával ütemesen kopogtatva az asztalt. Nyugalom. Innen úgysem jut ki, amíg ő úgy nem dönt.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Nem, a te dolgod az, hogy bevágd azokat a dögöket egy cellába, és láthatólag marhára nem végzed jól- nehogy már hőst kezdjen játszani. Ha ők tényleg azt tennék, mai a dolguk, nem kéne az ilyesmitől tartani, ugyebár. - És marhára nem vagyok kislány. Egy kislánynak a legnagyobb problémája az, hogy melyik babával játsszon, nem az, hogyan mentse az életét- szögezem le, hogy azért lényegi különbség van a kettő között. Nekem még csak babám se volt, ellenben, nagyobb fájdalomküszöbbel rendelkezem, mint háztársaim bármelyike. Nézzek az élet jobbik oldalát, vagy mi a fene. - Látom nem fogod fel. Hogy segíthetnél? Ha csak a keresztapám fülébe jut, hogy egy aurorral fecsegek, még azelőtt kapnék egy Cruciot, mielőtt kinyöghetném, sajnálom- csóválom meg a fejem. Még ha hagynám is, hogy engem pátyolgasson se tehetne sok mindent, csak rontana a helyzetemen, amire meg végképp nincs szükségem. Belegondolva, tényleg nem túl fényesek a kilátásaim, de eddig minden okés, leszámítva a tényt, hogy undorodok magamtól, de azzal könnyen megbarátkozok. Az se jut el a tudatomig, hogy átváltottam tegeződésbe, ki foglalkozik az ilyesmivel, gyanítom, Warren se sznob annyira. - Amíg velük cimborálok, élhetek, legrosszabb esetben bekasztliznak... ilyen egyszerű- nincs mit ezen magyarázni, két rossz közül a kevésbé rosszat választottam. Más nem ezt tenné a helyemben? Eleget küzdöttem már ellene, belefáradtam, ennyi. Jó ez így, leszámítva egykét necces helyzetet, még ott a tudat, hogy esetleg a negyediket is kijárhatom. ha ez a buzgómócsing itt velem szemben, nem készül rajtam fitogtatni a hős komplexusát.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeA zsebébe nyúl, egy doboz cigarettát vesz elő, majd higgadtan rágyújt. Hagyja, hogy a lány kedvére kidühönghesse magát, addig a plafon felé kavargó füstöt szemléli. Végül leteszi Ophelia pálcáját maga elé. - Ha a keresztapád fülébe jut, hogy ilyen felelőtlen vagy, akkor sem élsz tovább. Kár lenne érted, mert különben nem vagy annyira hülye - kifújja a füstöt, tessék, vele lehet emberi hangnemben is beszélni, amíg nem piszkálgatják az önbecsülését feleslegesen - Szerinted mondjuk... a Sötét Nagyúr tanárokat fenyegetett pályafutásának kezdetén? Szerinted éjszaka sikátorokban mászkált és lopott áruval seftelt? Morbid példa, de valószínűleg más nem hat erre a lánykára, hogy végre észhez térhessen. - Ha magadra hívod a figyelmet, veszélyt jelentesz rájuk és kicsinálnak, szívfájdalom nélkül. És nem én vagyok az egyetlen, aki felfigyelt. Tudatlan vagy még, fecsegsz össze-vissza, szerinted szükségük lesz így rád? Határozottan van benne logika, amit mond. Ezt Ophelia sem tagadhatja, vagyis, tagadhatja épp, de fölösleges. A dobozt piszkálgatja az asztalon, a lányra sandítva felé tolja, hátha ő is kér egyet. Ezek után ez a legkevesebb szabályszegés, amit egy tanár jelenlétében megtehet. - Amíg velük cimborálsz, élsz. De ha meghalnának, élhetnél még tovább. Szabadon.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Felelőtlen? Már miért lennék felelőtlen?- kérdőn meredek Warrenre, mert fogalmam sincs, ezt honnan szedte. Én igyekszem óvatosan csinálni ezt, hülyeség, de a kicsapástól azért egy fokkal jobban tartok, ne kérdezzétek meg, miért. - Nem vagyok annyira hülye? Ennél szebbet se mondtak még- sóhajtok fel teátrálisan, persze csakis a szarkazmus tetteti ezt velem. Mondjuk sejtem, hogy Warrentől ez már egy bók, de valamiért nem én lennék, ha nem így kezelném. - Ki az a Sötét Nagyúr?- torpanok meg, és ülök le a tanárral szembe. Sikerült az érdeklődés enyhe csíráját elültetnie bennem, ez a tekintetemen is látszik. Még sose hallottam ezt a nevet, mégis sejtem, nem egy tündérmese vár rám, feltéve, ha a velem szemben ülő alak, nem makacsolja meg magát, és kielégíti eme tudásszomjam. - Sajnálom, szinte biztos, hogy itt nincs, hogyan ne vond magadra a figyelmet kurzus- húzom el a szám, persze mindennemű gúnyt bevetve. Mondtam már, hogy a gondolkodás nem az a cselekvés, amit én önszeretettel teszek, így talán egy kicsit, egy nagyon kicsit igaza van abban, hogy nem valami jól csinálom. - Pazar, ennyit a magánéletről- dőlök hátra, és talán a düh miatt veszek ki egy szál cigit, és gyújtom meg azt. Azon fent sem akadok, hogy épp egy tanárral szegek szabályt, sokat megszegtem már, ez már nem oszt, nem szoroz. - Nos, a jelek szerint igen. Pierrenek nagyon fekszik a lehetőség, hogy lesz egy illúziómágusa... feltéve, ha életben hagy addig, míg rendesen elsajátítom azt- igen, az a fránya feltéve, meg a fránya de, milyen lenne az élet ezek nélkül a szavak nélkül? - Eszméletlen ötlet, miért is nem jutott eszembe? A bökkenő csak az, hogy vélhetőleg már azelőtt én húznám a rövidebbet, mielőtt rágondolnék- a hangom halk, mert egy hónap alatt a második auror beszél itt nekem az ölésről. Hát, valahogy nem ez az ő dolguk, nem? - Oké, tudod, szép hogy így szembesítesz a nyilvánvalóval, és marha jól esik erről beszélni meg minden, de kinyöghetnéd, mire akarsz kilyukadni- mert nekem senki ne mondja azt, hogy az éjszaka közepén, az ilyen kedélyes fecsegések mindenféle hátsószándék nélkül esnek meg.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde Tekintete ismét az ég felé fordul, elhúzza a száját. Talán a Mindenhatóhoz imádkozik türelemért, aminek jócskán fogytán van. Nem kellett volna belekeverednie ebbe, de parancsba kapta, hogy rázza meg ezt a kicsi lányt, mármint, ami a viselkedését illeti. Ha magánakcióra vetemedne, az egyáltalán nem így nézne ki. - Nem fogok történelemórát tartani neked most. Feleli hűvösen. A szálat elnyomja az asztal lapján. - Nekem csak annyi a dolgom, hogy élj - folytatja higgadtan, átváltva szájbarágó hangnemre, hiszen minden jel arra mutat, lassú észjárású delikvenssel áldotta meg az Ég - neked annyi, hogy éld a pici életed, de végre anélkül, hogy a homlokodra lenne tetoválva, amit csinálsz. Nekem teljesen mindegy, hová lógsz ki éjszaka, az már nem az én bajom, de ha idecsődíted az MMM marháit, az már az enyém lesz. Hogy mit akar ez jelenteni? Kis gondolkodással Ophelia is rájöhet, hogy nem Dwayne egy személyes keresztes háborúja ez. Ő parancsokat kap, jelen helyzetben, hogy fedezze ezt a kis rosszaságot, az ügy többi részének kezelése már nem az ő hatáskörébe tartozik. Ahogy nem is az itteni aurorparancsnokság ellustult állományára - na nem is kellene több, mint hogy szagot fogjanak és pattogni kezdjenek ők is. - Valamiért páran még mindig elhiszik, hogy nem önszántadból teszed ezeket a dolgokat - folytatja némi töprengés után. Ezt már nem szabadna elmondania neki pedig - Szóval tény is úgy, mintha nem lennél marha büszke erre. Persze ha így van, akkor még most szólj és megkönnyíthetjük egymás dolgát. Nos?
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneÉs én még azt hittem, Olivérérrel nehéz egy légtérben lenni, persze mert azóta elfelejtettem, van nekünk egy tünemény aurorunk is. Igazából azt se tudom megjósolni, melyikünk fog előbb robbanni. A kipattanó szikrák már-már látszanak, mindketten a tűréshatárainkat feszegetjük már, ami nem éppen a legjobb eset. - Tanár vagy, az a dolgod, hogy kielégíts a nebulók tudásszomját- vágom fejéhez a tényeket, hogy marha rosszul végzi a dolgát. Aurorság ide vagy oda, itt elsősorban tanárként üzemel, és így nem lesz a legjobb. - Kezd elegem lenni abból, hogy bármit teszek, mindig a nyakamra küldenek. Azt kell hinnem, te intézed így a dolgokat- mert rajta kívül még senki nem vágta a fejemhez, hogy héj, én leszek a gardedámod. Vanda is felfogta, hogy nem kell engem pátyolgatni, némi időbe telt neki igaz, de a végeredmény a fontos, nem? - Nem akarok én idecsődíteni senkit, tudniuk se szabadna róla- emelem fel a hangom, ahogy az öklöm az asztalba vágom. Na, igen, itt a bökkenő, olyan ügyesen kijátszottuk őket.... vagyis... ezek szerint csak azt hittük. - És ha már tudnak, miért hagyták, hogy lopnom kelljen? Voltunk hárman abba a rohadt múzeumban, simán lekapcsolhattak volna- és ez az, amit soha nem fogok megérteni, és nem is akarom. Csak sodródom az árral, mást úgyse nagyon tudok tenni, tekintve, hogy egyik oldallal szemben se rúghatok labdába. Szívás gyengének lenni, én mondom. - Nem, nem nyakalok be olykor imperiot, nem kényszerítenek, mondtam már, ha nem teszem, amit mondd, megöl- tárom szét a karom, mert nem tudom, ő hogy van vele, de számomra ez elég ösztönző tud lenni. - És mégis hogy? Ők neveltek fel, miattuk vagyok olyan, amilyen...- világítom rá a tényre, hogy a viselkedésem már a legkevésbé írható az én számlámra. Eddig is tudtam, hogy nem teljesen normális, amit teszek, vagy mondok, tojtam is rá, és eztán is azt fogom tenni.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeBehunyja a szemét, hosszan sóhajt, fáradtan megdörzsöli a halántékát. - Elég nekem, hogy egy lányom van, nem kell kettő... Nem fog elmagyarázni neki semmit. Látja, hogy ismét ugyanazokat a köröket futják, hiába próbálkozik erőszakos vagy apáskodó hangnemmel. Ilyenkor sajnálja, hogy nem ő nevelte fel a gyermekét, talán jobban szót értene ezekkel a hormontúltengéses kamaszokkal. Csodálkozva nyitja ki a szemét, amikor a lányka ökle az asztalon koppan. Hohó, we are dealing with a badass over there. Ophelia pálcáját mindenesetre jobb tenyerével távolabb csúsztatja tőle, ha véletlenül átkozódni támadna kedve. - Nem én hagytam és nem is az én dolgom. Ráhagyja, nem kell és nem is szabad mindent kiadnia ennek a potenciális elmeháborodottnak. Reméli, elég neki ez a válasz, ha nem, szívesen megtoldja néhány célravezető atyai pofonnal, lassan úgyis kiérdemli már. Nőket nem bánthat, erre emlékeztetnie kell magát, de Ophelia egyre inkább hasonlít dühös kis hólyagra a szemében, mint lányra. - Látom, ezzel most nem megyünk semmire - megvonja a vállát, a lány és saját pálcájával a kezében föláll. A fal mellett termetes, masszív láda áll, bűbájjal kinyitja, majd Ophelia pálcáját hanyagul beledobja a megannyi kacat tetejére. Lazán int egyet ismét, mire a súlyos lakatok ropogva-csattogva bezárulnak. - Pimasz viselkedésért büntetést kapsz. Holnap visszajössz ide, majd holnapután és utána... visszakapod a pálcádat, ha normális leszel. Karba font kézzel áll vele szemben, részéről elfogyott minden türelme, de más eszköz épp most nincs a kezében. - Na takarodj aludni.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneSajnálom a szerencsétlent. Mondanám zsigerből, aztán a jobbik felem győz, hogy azért ilyet mégse kéne. Attól, hogy nekem rossz tapasztalataim vannak szülők terén, lehet még Warren mintaapa. Állítólag a saját gyerekeivel mindenki máshogy bánik, bár ezt alátámasztani nem tudom. - Perfektül vagyok egyedül, nem kell senki- értek vele egyet. Elég Vanda nekem. Szerencsére ő nem az a tartsuk rajta a szemünk típus. Mostanság jobbára csak aludni járok haza, és egy szót se szól, nem kérdez, úgyis tudja, ha van valami, majd elmondom magamtól. Mégse tudom családtagként tekinteni, talán, mert nem tudom, hogy az milyen, vagy hogy működik, mindenesetre, látszólag tökéletesen elégedett azzal, amit nyújtani tudok neki. - Akkor szakadj le erről az egészről, és rólam is. Mondd azt, hogy koholt dolog az egész, véletlenül botlottam beléjük és ennyi- vagy hazudjon, amit akar, de ne akarjon rávenni arra, hogy hagyjam, belemártsa magát az én dolgomba. Nem akarom, hogy bárkinek baja essen, főleg nem neki, mikor pár hivatalos dokumentumon kívül semmi köze hozzá. Csak megrázom a fejem. Ha azt hiszi, azzal, hogy elveszi a pálcám, lelki traumát okoz, nagyon téved. Az illúziómágiához nincs szükség rá, és amúgy se használom, ami azt illeti. Azért mielőtt becsuknám magam mögött az ajtót, csak visszafordulok. - Azt hiszed, jobb vagy különb vagy náluk, de nagyon tévedsz. Ugyanolyan sz*r alak vagy, mint ők- felteszem, nem ez a legszívélyesebb búcsú, mégis kikívánkozott belőlem.
MásnapEgy pohár kávéval haladok Warren irodája felé. Sztoikus nyugalommal, mintha nem is ugrottunk volna majdnem egymás torkának. A hajam lófarokba kötve, a szemüvegem rajtam, ez jelzi azt, hogy szenteltem néhány percet a jegyzeteimnek. Persze nem vittem túlzásba, a vizsgák nehezén már túl vagyok, és két K-t is sikerült bezsebelnem, tényleg nem vagyok annyira hülye. Másik kezembe a nyílvesszőt szorongatom, amit az erdőben lévő fák egyikéről sikerült leoperálnom, felteszem, a tanáré. Kopogok párat, aztán ha nyílik az ajtó, már lengetem is meg a talált tárgyat. - Visszakapod, ha én is a pálcám- mert ez már csak így megy. És le merném fogadni, azért annyira fontos neki a cucc, hogy visszakapjam az enyémet.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeMindentől eltekintve ő nyugodtan aludt. A tegnapi semmivel sem volt több egy normális munkanapnál, mindössze azzal a különbséggel, hogy futni kellett hagynia a kis gonosztevőt. Persze, apró ferdítések akadtak az előző napi eseményekben. Kezdve azzal, hogy lényegében sejtelme sincs pontosan mibe keveredett a lány, annyi információja van csak, ami keveset vele is megosztottak. Most már persze tisztában van pár dologgal, hogy a jelszínt megkaparászva igazán érdekes részletek lehetnek itt. - Nyitva. Szól ki az ajtón fel sem pillantva. A kanapén fekszik, délelőtti tétlenkedés gyanánt a darts nyilakat élesítgeti, melyekkel unalmas szabadidejét szokta elviselhetőbbé tenni. A nyíló ajtóra fölnéz , hát nocsak, mégis eljött a lány, pedig tegnap este elég sértődötten távozott. Tekintete elidőzik a nyílvesszőn, majd egy vállvonással visszatér a nyilakhoz. - Van belőlük vagy ezer. Megtarthatod szuvenírnek, ha szeretnéd.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneSemmi kedvem nem volt amúgy eljönni, sőt úgy terveztem, hogy már csak azért is ignorálom a találkozást. Aztán eszembe jutott valami. Egyetlen kósza mondat a sok elhangzott közül, mégis ez vett rá arra, hogy bekopogjak azon az ajtón. Azt nem tudom, neki mennyi kedve van az egészhez, de hát.... ő hívott ide, nem? - Nem kösz, nem sokat tudnék kezdeni vele- sétálok lassan az asztal felé, és lerakom a vesszőt. Kivételesen nem hagyom figyelmen kívül a tekintetet, ami végigkísér, így most a madárnak szentelem a figyelmem. - Mindig ilyen csúnyán néz?- nézek Warrenre, miközben fejemmel a madár felé bökök. Aztán csak megemberelem magam, mert igenis akarok valamit. Csak úgy nem lennék ilyen tündér, erre vélhetőleg a másik is rájött, tekintve, hogy normális esetben minimum egy sértés már elhagyta volna a szám. - Tegnap felvetetted, hogy azok akár meg is halhatnának.... Hogy gondoltad kivitelezni?- nézek rá komolyan, legalább ilyen jellegű választ várva. Egész este ezen rágódtam, mert tudniillik, legyek bármennyire is elfuserált, ölni nem tudnék, viszont, ha ezen múlik, hogy szabad legyek.... tényleg szabad... igen, tudom, akkor se érné meg, mégis csak egy másik ember élete, mai felett aztán nem rendelkezhetek, mégis megmaradt az a kósza gondolat. Ha lesz egy kis szerencsém, még azelőtt lebeszél róla, mielőtt elszánom magam. Ez lenne az etikus lépés, azt hiszem.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde - Sosem tudhatod, mikor kell egy nyílvessző... Dünnyögi maga elé unottan, miközben az apró tű élét többször végighúzza a fenőkésen. Hagyja, hadd érezze otthon magát a lány, akkor valószínűleg a későbbikben is higgadtabb lesz. - Jack? Ő egy tuskó. - néz a bagoly felé, aki, mintha értené a rágalmazást, felborzolja szürkésbarna tollait - Rég megsütöttem volna, de egy nyársra sem elég a nyavalyás. Felül, az öléből összeszedi a nyilakat és ledobálj a kanapé mellé a padlóra. Egyáltalán nem rendszerető, a padló egyfajta nagy, alacsony polcként funkcionál, amin kisebb-nagyobb halmokban szinte megtalálható. És végül. Ophelia megszólal, kimondja azt, amiért ilyen hosszú utat megtett a pincéből fölfelé. Dicséretes, hogy a tárgyra tér ahelyett, hogy kerülgetné a kérdést, mondjuk, nem is számított másra. Dwayne néhány fölösleges másodpercig mérlegeli az arcát, mielőtt bólintana. - Elmondhatok annyit, amennyit tudok, ha - bizony, ha, hiszen semmit sem adnak ingyen ugyebár - hajlandó vagy együttműködni és megbízni bennem. Engem nem érdekel, mit gondolsz rólam emberileg - leveszi a tekintetét a lányról, kényelmesen hátradől - de kötekedéssel nem megyünk semmire.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Csak azért mondod, mert tudod használni. Én még a pálcámat se tudom- vonok vállat, mert ez az igazság. Mellesleg mindkettő nélkül perfektül megvagyok, így nem is érzem a hiányukat. Ráadásul egoista mód nagyon azon az elven vagyok, hogy az illúziómágiának sokkal több hasznát fogom venni, már ha elsajátítom anélkül, hogy bedilizek a tanulása közben. - Ez furcsa, általában azért tartanak állatot, mert valamilyen szinten kötődnek hozzájuk- morfondírozok, és azon a véleményen vagyok, Warren legyen akármilyen fafejű is, tuti, hogy ha egy kicsit is, de kötődik Jackhez, különben a bagoly már nem itt ülne. Halványan mosolyodok el magamban, de úgy döntök, nem bocsátkozom részletekbe. Inkább kinyögöm azt, amiért tulajdonképp itt vagyok. Talán azt várom, hogy majd azt mondja, sürgősen verjem ki a fejemből, már így is elég ostoba vagyok, és annyi buktatója van az egésznek, nem számolva azzal, hogy utána már én is sz*r alak leszek, tényleg. És ezért lepődök meg a válasz hallatán. A zavar pár pillanatig ki is ül az arcomra, mert komolyan nem erre számítottam, azt akarom, hogy beszéljen le róla, ne támogasson. - Az együttműködés még oké, de a bizalom... Nekem az nem megy, Dwayne. Még abban se tudok megbízni, akibe tényleg szeretnék- a hangom halk, és a vesszőt kezdem az asztalon táncoltatni. Megint itt kötünk ki, és kísértetien hasonlít az egész egy régebbi beszélgetésemre Olivérrel. Hányszor ígértem, hányszor fogadtam meg... - Serenben megbíztam... ő meghalt, azóta... nem megy és kész- vonok vállat, mert úgy érzem valami magyarázattal szolgálnom is kéne. Teszem hozzá, hogy az is haladás, hogy a volt HVH-ban sikerült. De ő rá is szolgált, hisz majdnem a halálomon voltam, mikor szó szerint beestem az irodájába.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeHomlokát ráncolva hallgatja a szavait. Tényleg jóval békésebb így a lány, talán tegnap sem kellett volna a végtagjai épségét kockáztatva felvonszolnia magával a kastélyba. De akkor arra volt szükség. - Nem arra kérlek, hogy hívj randira, hanem hogy ne köpj szembe. - felel könnyedén, hangja inkább szórakozott, mint sem sértő - Ez megoldható? Előbb-utóbb úgyis bíznia kell benne, de a saját önbecsülése sem szenved különösebb hiányt, ha a háta mögött, elalvás előtt akár a halálát kívánja a lány. Valószínűleg nem ő lenne az egyetlen. - Kérsz valamit? Inni? Megpróbál barátságosabb lenni, így még efféle gáláns felajánlásokat is megengedhet magának. Dwayne valójában nem rossz ember, mi több, nem is kifejezetten magának való. Egyszerűn csak... van pár rossz napja, rossz hangulattal. Több, mint másoknak.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneNem vagyok én mindig idegbeteg, az már más kérdés, hogy egy pillanat alatt elő lehet hozni belőlem azt az állapotot. Tényleg nem tudom, Olivér hogy bírja velem, vagy egyáltalán, hogy tudja kezelni a szeszélyességem. A helyzeten az sem segít, hogy Dwayne is bővelkedik hangulatingadozásban. Érdekes egy kapcsolat lesz ez mindenesetre. - Nem szokásom köpködni- biztosítom róla, ha egyszer arra vetemedik, hogy még valami kellemetlenséget aggat a nyakába, akkor nem én leszek az, aki keresztbe tesz neki. Azt azért sikerül felfognom, hogy neki se épp sétagalopp lesz, biztos meg fog szegni ő is egy tucat rá vonatkozó törvényt. Az, hogy én erre vetemedek, nem újdonság, abban sem vagyok biztos, hogy tettem már valami olyat, amit nem tilt valami. - Kávét. Ma még nem jutottam hozzá- sóhajtok fel, és önkényesen döntöm el, leülhetek. Valahogy itt mindig elmaradnak a formaságok, ami valamilyen szinten tetszik is, mert sose tartottam sokra a kötelező köröket. - És hogy tervezed? Gondolom, nem lenne túl bölcs dolog ajtóstól rontani a házba- én meg csak egyszer követtem el valami hasonlót, azt is akkor, mikor az agyam ellepte a vörös köd, és valljuk be, az ésszerű gondolkodás se az én erősségem. - Öltél már?- bukik ki belőlem a kérdés, bár egy részem tudja rá a választ, mégis az ő szájából akarom hallani ezt.
|
|
|
|
|
