Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne

A folyosók ilyen késői órában már teljesen üresek, talán jobb is, nem nagyon szeretne most bárkivel is találkozni. Nem tudja, mit keres ott, mármint magában a kastélyban, talán hideg volt, már nem nagyon emlékszik rá, hogyan is került oda. Az elméje üres, csak azt az egyet tudja, hogy az lehető legmesszebb akar lenni a háztól, melyet az otthonának nevez, és azt is tudja, hogy a faluban kóborlás egy idő után feltűnik az embereknek, és ha feltűnik, akkor bizony elkezdenek pletykálni, erre pedig egyáltalán nincs most felkészülve. Nem is tudja, hogy mindezek után, mire lehet egyáltalán felkészülve.
A zsebeiből nem veszi ki a kezét, így löki be a nagy tölgyfaajtót, majd a lábával löki vissza, amire néhány portré felszisszen, de a félhomályban nem tudják kivenni, hogy ki lehet az, így csak pár általános szitokszót kap tőlük, amit szinte meg sem hal.
A folyosókon sétálva ösztönösen kerüli annak a lehetőségét, hogy az ablaküvegek valamelyikében meglássa magát. Komolyabb külsérelmi nyom nem látható rajta, az arcát helyrehozta, a többivel meg nem foglalkozott, csak felöltözött, és elindult. A nyakát úgyis takarja a haja, amit kibontva hagyott, a többit pedig a ruha, kézfejét pedig ösztönösen nem mutatja. Akkor voltak utoljára ilyen fájdalmai, amikor Magnus kíméletlenül gyakoroltatta vele az illúziómágiát azért, hogy a legjobb lehessen. És valóban azzá is vált, mindenféle egoizmus nélkül. Hiszen megszenvedett mindazért, amit elért, és sokszor érezte, hogy feladja, elfogyott az energiája, aztán a sok büntetés és kényszerítés, megkeményítette, erőssé tette. Azonban a fizikai fájdalom legyőzhető ennyi év után, amit az illúziókkal töltött, de a lelki problémákra sosem keresett konkrét megoldást, és azok egyre csak halmozódtak. Nem nézi, hogy merre jár, csak halad, össze-vissza mint valami késői kísértet, aki nem találja a helyét. Mondhatná, hogy diákokra vadászik, de talán pont előlük menekül. Mindenki elől, aki észrevehet rajta bármit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Elég ijesztő vagy, ugye tudod?
Ő maga is majdnem kirepült az ablakon ijedtében, de egy kis megtorpanáson és falhoz lapuláson kívül nem történik semmi más. Egy pillanatra elgondolkozik, majd vesz egy nagy levegőt, és elindul a férfi ajtaja felé, nyugalmat erőltetve az arcára.
- Ugye tudod, hogy ezzel az invitálással, nem fogsz nőket levenni a lábukról?
Pillant fel rá őszinte érdeklődéssel, majd a pillanatnyi megállása után besétál, körülnézve a szobában. Azt a bizonyos dolgot keresi, ami elárulta, hogy éppen erre jár, és hamar rá is lel a titokra, ami nem más, mint egy tükör. A kezeit gondosan a zsebében tartva, sétálgat, majd áll meg előtte, figyelve a most már üres folyosót.
- Bármennyire is kihalt ez a folyosószakasz, enyelgő és egymásba gabalyodó diákok nem fordulnak meg itt, mert te egyből lépsz. Legalább itt nem fogannak kisbabák.
Most már legalább másfél kastélyfolyosóról el tudja mondani ezt, és mégis, negyed-ötödéves korukra olyan sokan esnek teherbe, hogy az már szinte kínos. Főleg, amikor tanár is a képbe kerül, és neki természetesen mind a két jó barátja, aki tanárrá lett, beleszeretett egy-egy diáklányába. Mind a két ügynek megvolt a maga kellemetlen és kellemes része is, és szerencsére a jobb megoldással kerültek ki, mind a ketten, azóta pedig jó rájuk nézni, ahogy a gyermekeikkel játszanak, vagy kicsit meggörnyedve, kéz a kézben sétálnak a kicsikkel.
- Büszke lehetsz, Mina igen okos kislány.
Van persze egy olyan érzése, hogy nem emiatt hívta be, és nem is azért, hogy csak úgy cseverésszenek, ahhoz már igen késő van, ilyenkor az emberek inkább pihenni szeretnének. Mindenesetre a férfi felé fordul, finoman az asztalnak dőlve, őszinte érdeklődéssel pillant rá.
- Szóval, itt vagyok, bejöttem, figyelek. Történt valami talán valamelyik diákommal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne

Egy pillanatra meglepődik, amikor a férfi mögé kerül, ám nem zavartatja magát. Nem húzódik el, és nem néz rá riadtan, holott most pont azt szeretné a legjobban, ha messze lenne tőle, és nem lenne meg az esélye, hogy észreveszi a nyakán lévő sebeket. Úgy tűnik azonban, ettől kár tartania, hiszen a férfi már régen tudja, mi a helyzet. Engedi, hogy kihúzza a kezét a zsebéből, és már-már érdeklődve nézi, hogy vajon miért olyan különleges és vizsgálni való rajta minden seb, mely védekezésből származik, és a kabát alatt folytatódik, beszőve az egész testét.
- Pfff… nem tudom, amióta házasok vagyunk. Az elején szóvá tettem a nőügyeit, aztán ugye ott volt az is, hogy el akarok válni, valahogy mindig van rá ok. Mostanában túl zajosak a gyerekek, akiket magunkhoz vettünk… magamhoz vettem, miután a testvérem meghalt. Megesik az ilyesmi, ugyebár.
Zavartalanul felül az asztalra, bár nem épp a legjobb ötlet volt a kezeire támaszkodni, érzi, ahogy a nyilaló fájdalom gyorsan végigcikázik rajtuk a súlya miatt. Igen, ez határozottan nagy hülyeség volt. A kezeit nézve hallgat egy kicsit, majd az ajkával csettintve egyet, kezeit finoman a térdére helyezve fordul a férfi felé.
- Megkínozhatnám. Úgy, hogy csaknem belehal a fájdalomba, úgy, hogy többet ne történjen meg ez, de nem akarok lesüllyedni az ő szintjére, nem akarom, hogy azt érezze, amit én érzek, amikor hevesebben indul el felém. Meg is ölhetném akár, úgy, hogy sose derüljön ki, hogy én tettem. Megtehetném, vagy félszáz módszerrel. Talán még bűntudatom se lenne, egészen addig, amíg a gyerekeimnek nem kell elszámolnom vele, hogy mi lett az apjukkal. Nekik sajnos nem tudnék hazudni.
Az ablak felé fordítja a fejét, elnéz a fények irányába, nem is olyan messze az a néhány világító pont Bogolyfalvát mutatja, az egyik talán az otthona, de az is lehet, hogy azóta már mindenki alszik, a ház ura is, mint aki jól végezte a dolgát. Az első alkalmak óta, most már némán, szinte könnyek nélkül tűri az erőszakot, nem fogja megadni azt örömet Petrének, hogy kiélvezze a tetteit, inkább ellehetetleníti, ameddig csak bírja.
- Elég szomorú, hogy a szerelemből nem marad más, csak kényszeredett együttélés, mert a másik nem érti meg, vagy nem akarja megérteni, amit mondanak neki. Soha életembe nem voltam haragtartó, de őt szívből gyűlölöm és megvetem, és még ezért is bűntudatom van, mindezek után.
Gúnyos ciccegéssel emeli fel a kezét, majd engedi vissza, végül egy kicsit megrázza a fejét. Mindegy most már, ezen nem nagyon tud változtatni.
- Segíthetek még valamit?
Kérdezi csendesen, a férfi felé fordítva tekintetét, mert ha nem, akkor igazán nem szeretné ezzel zavarni, ez már szót sem érdemel. Beletörődött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne

- Igen kevés a lehetőség ezen kívül. Nem nagyon dicsekedek ezzel.
Finoman megnyomja a dicsekedni szót, jelezve, hogy most sem épp önszántából van itt. Arról meg igazán nem tehet, hogy egyesek a folyosót lesik. Mondjuk ez is a feladata, de hát akkor is, kereshetett volna másik folyosót. Mindegy, ennek így kellett lennie.
- Nem hiszem, hogy olyan sokáig ott lenne. Túlságosan messzire ér a keze. nem véletlenül tűröm ezt is.
Sokan furcsán néznének rá, nem értenék az okot, hogy miért van még mindig vele, hiszen elég talpraesett, magabiztos, önálló nő. Azonban vannak olyan okok, melyek miatt nem tehet mást, mint elvisel mindent, ami őt éri most.
- Köszönöm a diszkréciót.
Szívesen belenézne a férfi fejébe, hogy mit gondol most, de nem talál semmit, valószínűleg a kiváló aurori képzésnek köszönhetően nagyszerű okklumenciával rendelkezik. Igyekszik feltűnésmentes lenni, és úgy néz ki, ez ügyesen is megy neki, hiszen megjegyzést nem, csak egy krémet kap a férfitől. Azért Adorján büszke lehetne rá, mert jól kitanította.
- Köszönöm. Ez kedves.
Lemászva az asztalról kicsit megemelkedik, hogy a férfi arcát elérje, és nyom egy puszit az arcára. Majd visszatérve a normális plusz magassarkú magasságára, zsebébe rejti a tégelyt.
- Azt hiszem, jobb, ha most megyek. Késő van már, elfáradtam a mai nap. Tényleg köszönöm, mindent.
Egy mosolyt villant még a férfire, aztán az ajtó felé indul, hogy kilépve rajta, belevessze az éjszakába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem értette az üzenetet, nem volt benne sok információ, de tudta, hogy mennie kell, mert komolynak tűnik ez a gyors üzenet. Még, jó, hogy Lotti pont itt van, más segítség híján, most csak rá tudja bízni a gyerekeket, ő pedig a szokásos séta helyett, most a kandallót használva érkezik meg pillanatok alatt a faluból a fenti szobájába. Ott kilépve a kandallóból, gyors pálcamozdulatokkal megtisztítja magát és ruháját a korom és piszokfoltoktól. Nem a legjobb ötlet állapotosan az ilyen utazás, de jelenleg senkit se szeretne megvárakoztatni. Érzi, hogy komoly dolog történt, és minden perc számít.
A folyosókon egyből a gyengélkedő felé megy, próbálja úgy intézni, hogy most bárki is szeretné megállítani, az ne sikerüljön. Kahlilhoz kell mennie. Közben persze minden, ami csak lehet végigfut az agyán. Noelnek talán bájital robbant az arcába, és a másik fele is elcsúfult? Lotti szíve összetörne, ha az eddig elért közelség semmibe veszne ilyen miatt. Talán valakit megvágtak? Leátkoztak? Ophelia van talán bajba?  Vagy Eris művel valamit? Szinte az összes fiókája neve felröppen az agyában, mert mindenkiről feltételezni tudja, hogy valami baj van.
Aztán a folyosón befordulva, szembe találja magát Kahlillal és a kicsivel, ami csak egy valamit jelenthet, Lyra szenvedett komoly sérüléseket. A léptei felgyorsulnak, és magában fohászkodik, hogy ne legyen olyan súlyos, hogy a lány épüljön fel, és minden legyen tökéletes. Náluk annak kell lennie. Nem veszíthetik el egymást… Mostanában elég szentimentális lett, ami valószínűleg az ő sikertelen házasságának róható fel. Odaérve megsimogatja a kicsi arcát, aki épp egy labdával hadakozik, majd aggódva a férfire pillant.
- Gilbert?
Ő nem hallott semmit, de lehet, hogy csak azért nem, mert nem tartózkodott a kastélyban. Meglepettségében még köszönni is elfelejt, csak utólag, szemlesütve rebeg el egy sziát. Össze van zavarodva, de így érthetőbb, hogy a férfi is itt van, hiszen ő a házvezetője, Lyrának meg biztos csak valami dolga van. Ha a szülőket is be kell vonni a dologba, akkor viszont nem lehet csak valami ártatlan diákcsíny.
- Várj egy kicsit azzal a levéllel, kérlek. Előbb had beszéljek vele.
Nem tudja, pontosan miért, de hirtelen nem érzi olyan jó ötletnek a levelet. Csak egy belső hang, egy fura, talán anyainak mondható ösztön súgja azt, hogy annak a levélnek komoly ára lehet. Maga sem érti, és nem is biztos, hogy el tudná magyarázni, miért kéri ezt tőle.
- Mi történt? Nagyon szűkszavú voltál a levélben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nem, mostanában elég sok mindenről csak utólag szerzek tudomást.
Nem könnyű mindkét helyen megállni a helyét, hiszen otthon is áll a bál és ki tudja mi lesz, ez pedig egy kicsit elvitte energiái jó részét, és valahogy mostanában az itteni információk később jutnak el hozzá. Hatalmas áldást jelent számára jelenleg Dwayne segítsége, aki kicsit betölti Seren hiányát. Lassan lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy elgondolkodjon azon, ha továbbra is ő viszi a házat, akkor fogadjon maga mellé egy helyettest hivatalosan is, hiszen bármennyire küzdött a gondolattal, nem bírj egyedül.
- Segítsek valamiben? Zoey-t én is megkereshetem, régről ismerjük egymást, talán könnyebben elmondja nekem, mi történt egész pontosan.
Különben is, amíg ezzel foglalkozik, nem kell mással foglalkoznia, kicsit jót is tenne a változatosság, illetve az, ha visszacsöppenne ebbe a világba, hiszen itt is vannak problémák, nem is egy, így itt is jelen kéne lennie, és teljes erőbedobással a rá bízott gyerekekre összpontosítani, nem akarja ő sem, hogy azért mert összeveszett a férjével, ez kihasson az itteni dolgokra is. A magánélet, az magánélet.  
- Pont Gilbert? Ezt olyan nehéz elhinni.
Az a fiú olyan más volt, emlékszik még az első találkozásukra, rendesen ledöbbentette. Azt hitte Levitás, csendességéből fakadóan, hiszen a legtöbb Eridonos, például Leonie vagy Valerie, igen hangos példányos, és ahogy hallja Zsófi sem épp az a visszafogott gyerek. Döbbenten hallgatja a férfi beszámolóját az eseményekről, nem érti, hogy ez hogyan történhetett meg, hiszen ez a fiú nem olyan volt, akiről felmerült, hogy valaha is az igazgatóhoz küldik rendbontásért, most meg itt fekszik a gyengélkedőn, mert egymásnak ugrottak a barátjával. Felfoghatatlan az egész.
- Csak felületes ismereteim vannak az elemi mágiáról, de ez nem hangzik túl jól.
Lesznek itt még problémák, és van egy olyan érzése, hogy ez korántsem a befejező kör, amit futni kell az ügyben. Csak remélni meri, hogy egy nap minden megoldódik és helyre áll a béke, persze azt tudja, hogy akármennyire is jönnek ki jól a dologból száz százalékos már nem lesz a helyzet.
- Ennyire sok kellett?
Nem szereti, ha a gyerekeket mindenféle gyógyszerrel tömik. Annakidején, amikor itt volt gyakornok, még a javasasszonyi tanulmányai alatt, látta, hogy az akkori javasasszony fél panaszból is már gyógyszert keresett. Akkor azt hitte, ennyire jó a szakmájában, de ma már az is felmerül benne, hogy így akart megszabadulni a betegektől minél előbb. Persze ez nem szép feltételezés, de van benne valami, hiszen, aki bekerült ide, az elég gyorsan ki is jött.
- Mi a fene folyik ebben a kastélyban, hogy barát barát ellen támad?
Nem érti ő maga sem a helyzetet, talán a tinik ép elméje mostanra adja fel végleg a szolgálatot vagy mi van? Mindenesetre azt tudja, hogy be kell mennie. Vesz egy mély levegőt és lassan kifújja. Sok mindent látott már életében, a Rellonosok azért rásegítettek arra, hogy erős gyomra legyen és sok mindent kibírjon, azonban régen volt már, hogy egyszerre terhes és borzalmat kell látnia, hiszen legkisebb gyermeke is óvodába jár már.
- Gilbert mellett kell lennem. Talán nekem mond valamit, ami hasznos lehet.
Még egyszer megsimogatja a kislány fejét, majd a mosoly lassan leolvad az arcáról, ahogy benyit az ajtón.