Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megy a műsor, valamelyik portré kicsapta a biztosítékot egy másiknál és éppen szétüvölteni igyekeznek a folyosót nagy pofával. Ő részéről a földön ücsörög törökülésben és éppen idegesen túrja szét a haját. Fogalmazni. Egyszer még beleveri Mira fejét a falba ezért, ha senki nem látja! Fogalmazzon 500 szóban arról, miért jó egy plüssmackóval aludni. Hát tudja mit? Itt nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek, úgy hogy ugorjunk is.
A kezében ott forgatja a tollát, ölében ott van egy füzet és ráírva két szó: "Dögöljön meg az összes plüssmackó!" . Csak az a difi, hogy szegény, ártatlan, kitömött plüss nincs hogy meghaljon, legfeljebb bedarálhatják, ha úgy hozza a szerencse. Viszont akárhogy nézi, ez a mondat nem ötszáz szó. Fogát csikorgatva üt egyet ököllel a falra, mire a portréalakok még hangosabban kezdenek sápítozni és most már rá. Egy ideig tűri az óbégatásuk, de aztán...
-Na most már kuss legyen!- Az intenzív kiáltás elég ahhoz, hogy egy pillanatra mindenki döbbent csendbe fojtsa az éppen a szájára kéredzkedő szitkát, aztán viszont -és ez a legelképesztőbb- ismét egymásnak esnek, hogy jó, hogy nem harapják át a másik torkát. Egy-kettő nem átall átvergődni ellenlábasa képébe és rögtön verni kezdik egymást "nem apád" alapon.
Sóhajt egyet, morogva odavágja a tollt meg a füzetet, kinyújtóztatja a lábait és egy hosszú pillanatig a portréalakok üvöltözését hallgatja csak. Ezután felhúzza a térdeit, rájuk fekteti két karját és vigyorogva beszáll a meccsbe.
-Te Henrik... Tudtad, hogy Aurora megcsalt Freddyvel? Csak úgy mondom, hogy a függöny mögött csinálták tegnap.- Jegyzi meg röhögve, mire a Henriknek nevezett alak bömbölve elkáromkodja magát, kiront a saját képéből és nekiesik a szomszédjában eddig a vitában bajtársaként funkcionáló Freddynek, valamint fél kézzel az utána csörtető Aurora haját is elkezdi tépni. A többi portrélakó hirtelen kiabálva kezdi biztatni a feleket, hogy verjék csak szét egymás arcberendezését, ő meg vihogva figyeli az eseményeket teljes lelki nyugalommal. Jó ez a folyosó; itt legalább mindenki őszintén meg van veszve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Céltalan kastélybeli sétáim során elég sok furcsa és érdekes helyre eljutottam már, de az a folyosó, amin épp sétálok nem fog bennem kellemes emlékeket hagyni. Hogy miért mondom ezt? Több okom is van rá. Elsőként az, hogy pokoli nagy lárma van itt, nem elég, hogy az összes festménylakó ordibál és megpróbálja letépni a szomszédja fejéről a parókát, de még a folyosón tartozkodó illető is úgy érzi, hogy a zajt, még nagyobb zajjal lehet sikeresen megszüntetni. Mi másért üvöltött volna fel? Na, de hát a lármát meg lehet szokni, és amíg átér a folyosón az ember, teljes mértékben ki lehet bírni, azonban a felkiáltó ember hagja ismerősnek tűnik, ez pedig a második okom arra, hogy megbánjam azt, hogy ezen az úton indultam el. Azonban most már nem fordulok vissza, a gyáva meghátrálás nem jellemző rám, legalábbis a legtöbb esetben.
Ahogy közelebb érek megállapíthatom, hogy sejtésem igaznak bizonyult: tényleg ismerem őt. Mondatait a folyamatos hangzavar miatt nem értem tisztán, csupán a nevem elhangzására figyelek fel. Furcsállom is, mert ritkán szólítanak a vezetéknevemen, ez csak akkor szokott előfordulni, amikor az emberek nem tudják, hogy angol szokás szerint használom a nevem. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy egyszerűen elsétálok mellette, mintha észre se venném, de végül győz a neveltetésem: úgy érzem, muszáj legalább köszönnöm neki.
A múltkori sértéseit még nem egészen sikerült elfelejteni, bár akkor én sem voltam kifejezetten türelmes és empatikus. Felhúztam magam olyasmin, amin egyébként más helyzetben nem szoktam. Ez alkalommal találkozásunk körülményei nem olyan rosszak, hiszen nem viselek rózsaszínt, és még egy csapda sem kapott el. Gyorsan fel is idézem magamban, hogy jelenleg mit sikerült magamra rántanom a kis sétámhoz. Lábaimra halványszínű koptatott farmer simul, öv helyett pedig egy fekete selyem kendőt kötöttem a derekam köré. Fehér színű felsőm nem látszik, takarja egyetlen fekete színű nagyobb ruhadarabom, ami egy bőrkabát.
Érdekes már az is, ahogy szert tettem rá. Hazamentem a nyárra, nagyanyám pedig úgy döntött elvisz vásárolni, valószínűleg fel akart vidítani, vagy legalább egy kis időre kiszakítani a depressziós állapotból. Nagyon rendes dolog volt tőle, az elején meg is mondta, hogy választhatok bármit, amit szeretnék, majd ő kifizeti. Csak aztán mindegy, mit vittem be a próbafülkébe, mindegyik ruhadarabot kicikizte. A végére rendesen felhúztam magam, és kiválasztottam két olyan dolgot, amit egyébként eszem ágában sem lett volna megvetetni vele. Az egyik ez a fekete bőrkabát volt, és igazából mostanra egészen megkedveltem, a másik az éppen rajtam lévő csizma. Ezzel borítottam ki igazán szegény mamámat, de hát mostanában nincs türelmem a többi emberhez. Az ominózus darab fekete színű, rövid szárú és teljesen tele van szegecsekkel, szerintem jól néz ki, és a csatok sem rosszak rajta, bár nem az én világom. Most is csak azért van rajtam, mert fáztam, és hirtelen ez tűnt a legmelegebb lábbelimnek.
Na, szóval mindenképpen jobban nézhetek ki, mint múltkor a sötét alagútban, kedvenc rózsaszín felsőmben. A srác is máshogy fest ilyen megvilágításban, borzas hajjal és bűzmentesen. De az arckifejezése és a stílusa továbbra is ugyanolyan, számomra cseppet taszító.
- Jé, csak nem samponmárkát váltottál? Bevallom egészen jó választásnak tűnik, a múltkorinak valahogy túl széles volt a hatásköre - azt a bűzt nehéz elfelejteni, akárcsak a beszólásait, de azért most kicsit jobb kedvemben vagyok, így a mondataim élét egy apró mosollyal próbálom elvenni. Nem viszem túlzásba a vigyorgást, épp csak megmozdulnak a szájzugaim, egy pillanatra felfelé görbülnek az ajkaim, majd a továbbiakban semleges arckifejezéssel szemlélem a földön ülő srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Henrik éppen Freddy-t veri hullára, Aurora sikítozik a háttérben, a többé portrélakó üvöltve biztatja (többségében) Henriket (mivel ő áll nyerésre), de akadnak szurkolók Freddy javára is, aki éppen most visz be egy alattomos jobbhorgost. Aurora erre felvisít, hogy „Üsd, Freddy!”, majd megszeppenve saját merészségétől és nyelvbotlásától inkább helyesbít a „Ne hagyd magad, szívem!” ordítással. Még az öklét is vehemens energiával rázza meg. Eközben ő lassan a veséjét kiköpve röhög az egészen, hogy a könnye is potyog már.
Ám nemsokára érzékeli, hogy nincs egyedül a folyosón. Arrafelé fordítja a fejét, ahonnan az alak jelenléte „sugárzik” az agyába... és elhúzza kissé a száját. Bár, amikor meglátja Barbie mai szerelését, némileg enyhül az arckifejezése és „csak” zárkózottá válik. Pillanatnyilag nem zavarja a szintkülönbség, nem fogja szíven ütni, hogy fel kell nézzen a szöszi hajasbabára. Csendben elkezd imádkozni (ami nála nagyon ritka dolog!), nehogy megint valami túl értelmes beszélgetést folytassanak ők ketten körítve pár varázslattal, történetesen mondjuk átokkal. Egy pillanatra lehunyja a szemét, mert meg kell jegyeznie magában, hogy erre most nagyon nem fog ugrani. Az utóbbi napokban túlságosan hagyta, hogy elragadja a szarkasztikus, vagánykodós fele, így most sokkal nagyobb önkontrollra van szüksége, hogy azért mégse legyen erőszakkal eltávolítva idő előtt az iskolából. Mondjuk, mielőtt kioperálja Barbie egyik veséjét, vagy a máját.
-Téged pedig megtanítottak öltözködni, gratulálok. A bébiruha nem állt valami jól, szöszi.- Jegyzi meg, miközben feltápászkodik a földről, összeszedi a füzetét és a tollát, majd vet még egy lenéző pillantást a továbbra is verekedő festményekre és egy „chh” hang kíséretében hátat fordít. Magában közben megjegyzi, hogy a rózsaszín nélkül még normálisan is néz ki ez a csaj, sőt szőke. A szőkék valamiért a gyengéi.
-Ma nem akarod lekötözni magad szado-mazó módra?- Érdekes módon a gúny most hiányzik a hangjából, sokkal inkább unott. Még a haját is felborzolja egy adott ponton egy életunt arckifejezés kíséretében. Viszonylag gyorsan vált hangulatot, ami azt illeti, ha elvesztette valamiben az érdeklődését. Értjük ezt most a portrékra.
-Mit kaptál büntetésül Mirától?- Végre teljesen szembefordul Szöszkével és érezhetővé válik a röpke százkilencven centije, amivel büszkélkedhet testhosszilag. A hangjában némi érdeklődés is villan, sőt tartja a szemkontaktust is, mintha valóban foglalkoztatná a csaj büntetése. Lényegében csak az érdekli, rosszabbat kapott-e Barbie, mint ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A fiú láthatóan jól szórakozik a festménylakók verekedésén, én csupán egy fél pillantást pazarlok az alakokra, mások szenvedése vagy ostobasága sosem mulattatott. Azért feltűnik neki, hogy ott vagyok, felém is fordul, de arckifejezését látva logikus következtetésnek tűnik, hogy cseppet sem örül nekem. Viszont nem is kezd azonnal átkozódni, sem szavakkal, sem pálcával, így azért némileg jobb a helyzet a múltkorinál. Ráadásul ebben az időpontban büntetni vágyó prefektusok felbukkanása sem várható, ami számomra külön örömet jelent.
Úgy látszik legutóbbi találkozásunk óta tanult egy kis önmérsékletet, legalábbis a lehunyt szem, és a cseppet késői válasz arra enged következtetni, hogy első, hirtelen reagálását inkább visszanyelte, talán még számolt is magában, hogy nyugodtabban tudjon válaszolni. Ezt értékelem, el is döntöm magamban, hogy én sem fogok ugrani minden ellenséges megnyilvánulására, ha ő képes erre, akkor én is tanúsíthatok némi türelmet irányában. Így aztán az öltözködési stílusom cikizését egyszerűen egy vállvonással lerendezem. Igazából cseppet sem érdekel, hogy szerinte hogyan kéne öltözködnöm, végül is semmi köze hozzá, akár tetőtől talpig rózsaszín celofánba csavarva is mászkálhatnék.
Következő kérdésétől elég magasra szalad a bal szemöldököm, de megpróbálok nem túl lenézően állni a sráchoz, bár elég sok energiámba kerül, hogy továbbra is rendes maradjak. Na, jó nem rendes, de azért valami olyasmi.
- Bizonyára örülnél neki, ha lekötözném magam, de jelenleg nem szerepel a terveim között, hogy neked örömet okozzak - válaszolom, és már indulnék is tovább, de ekkor a fiú végre teljesen felém fordulva feltesz egy olyan kérdést, aminek nem csipkelődés a lényege, hanem az információszerzés. Talán okoskodónak tűnök, de ritkán tudom megállni, hogy ne reagáljak egy olyan kérdésre, amire tudom a választ. Így hát elodázom az indulásomat, és megszólalok:
- 500 szavas beszámolót kell írnom a karóra előnyeiről - egy pillanatra elhúzom a szám, nincs túlságosan ínyemre a feladat, de hát pont ez is lényege, elvégre büntetés - Neked mit kell csinálnod? - kérdezek vissza kíváncsian, érdekel, hogy a srác vajon mit kapott. Lehet, hogy az övé kreatívabb feladat, vagy esetleg tudományosabb, akkor lehetne irigyelni valamiért. Bár akár a magasságát is elkívánhatnám tőle, bár ki tudja, lehet, hogy csak hozzám képest tűnik ilyen nagynak, nekem sajnos nem sikerült túl magasra nőnöm. Viszont most, hogy tényleg rám néz, sőt a szemembe, megállapíthatom, hogy tényleg nem néz ki rosszul, ráadásul zöld a szeme, ami annyira ritka, hogy mindig rácsodálkozom, ha találkozom ilyen emberrel. Most azonban csupán a válasza érdekel, aztán ha nem marasztal, akkor indulok is tovább, elvégre nem a barátom, miről cseveghetnénk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A hülyéken mindig is jól mulatott és ezt nem is próbálta véka alá rejteni. Most is elfogja a vihogás, ha Freddy liluló fejére vagy Aurora grimaszos arcára kell néznie. Élvezet látni, ahogy főnek a levükben- mert ostobák. Utálja a hülye embereket alapból. Nyugodt szemlélődését egyrészt azért rekeszti be, mert megunja a műsort, másrészt „vendége” akad, méghozzá a múltkori Barbie képében és bizony azóta belátta, hogy több ész, kevesebb bosszúság. Bár ezt folyton belátja, miután elpattan a cérnája. Barbie után is tartott egy minimális eszmefuttatást és arra jutott, nem kellett volna annyira nagyon verekedést emlegetnie, mert minek? Nem az, lányokat sem esik nehezére meggyúrni, ha nagyon felhúzzák és a tag kiprovokálja, de ez a csaj nem arra ment, simán csak trógerek voltak a körülmények.
Mindegy is, mert most legalább normális göncben ette ki a fene a házából, akármi is legyen az (rózsaszínért megint ütött volna) és nincs lekötözve, bár utóbbit a szadista fele valahol sajnálja, a gunyoros meg vihogva lovagol rajta épp verbálisan.
-Kár, pedig már majdnem reménykedni kezdtem.- És sikerül elvigyorodnia, de ezúttal a gúny mérséklődik, mert speciel most nem is annyira szívat (na jó, szívat, de alapjáraton jobban is tudna), csak inkább elüti az idejét, míg megjön az ihlete a plüssmackók fontosságának taglalásához. Apropó medve... Jó, hogy van esze rákérdezni, mit kapott a csaj és az még hajlandó válaszolni is.
-Király. Én ötszáz szavas esszét kell írjak arról, miért jó plüssmacikkal aludni. Mira gondolom, nem fogja értékelni, ha beleírom, hogy cseszheti a medvéit, hozok neki igazit, ami széttépje, ha erre indul be.- Na igen, ezt elképzelni is vicces, hogy Mira bukjon a nagy barna medvékre, de még poénabb lenne, ha egy elkezdené kergetni körbe-körbe a kastélyban a prefektát. Spec most bosszúszomjas ezért a dilis büntetésért és bármit megtenne- gondolatban eddig-, hogy szenvedni lássa a kis aljas, sunyi büntetőgépet. Őt csak ne büntetgessék meg!
-Figyelj, frankón jófej leszek és bemutatkozok: Mihael a nevem. Mit szólsz, kislány, cserélünk büntetést? Nekem a karórák jobban fekszenek, te meg elég cukinak festesz arcban, hogy macikról írj. Na?- Nem hülyéskedik, elég csak az arcára nézni őőő... pár tíz centi magasságból. Komolyan gondolta a cserét. Olyan szépet, de olyaaat írna a karóráról, hogy csergőre húzná vele Mirát reményei szerint. Ahhoz most több kreativitást érez, mint a plüssök lélektanához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Arty

Az első nap előtti nap, avagy, pakoljuk tele az asztalunkat az újonnan vásárolt holmikkal, pakoljuk el végre a régit, kezdjük el az új évet. Nem lesz könnyű év, ebben egészen biztos, de ez az első lépés. Csinálhatta volna az elmúlt héten, de akkor még nem volt olyan állapotban, hogy besétáljon ide, mintha mi sem történt volna, átpakolja a cuccait, és elkezdje az új évet. Szeretne egy kicsit megint elmerülni a munkába, hogy ne kelljen gondolkoznia, ő ezzel tudja legyőzni a bánatát, átlendülni a dolgokon, mindig ide menekült, ha a magánéletében valami történt, és tudja, hogy most is meg fog történni, csak türelmesnek kell lennie. Szüksége van még néhány hétre, talán hónapra is, de a végén képes lesz megint őszintén mosolyogni.
Összeszedte magát, sminkelt is, sőt még egy új magassarkúval is gazdagabb lett. Utálja, hogy ilyen apró, mint egy kisgyerek, a maga 157 centijével muszáj, hogy legalább egy tíz centis sarokkal kompenzáljon, ha el akarja érni, hogy felnőtt számba vegyék, ezért pedig megéri a szenvedést, és azért a szép pár cipőért is, amit néhány napja vett, és most végre fel is húzhat.
Két egymásba tett dobozzal érkezik, aminek oka is van, de erre majd később visszatérünk, hiszen amint belép meglátja, hogy az egyik újdonsült kollégája a földről szedegeti a cuccait. A saját dobozát letéve guggol le hozzá, hogy segítsen összepakolni.
- Első nap. Lesz ez még rosszabb is.
Nem biztos, hogy ez a mondat menti meg a nőt, de reméli, hogy azért kicsit elmosolyodik. Segít visszapakolni a cuccokat, és halványan el is mosolyodik egy-két dologra, elég árulkodóak ugyanis.
- Az új gemmológia tanár, ha jól sejtem.
Nem nagyon figyelt az évnyitón, Cupido kicsit elvonta a figyelmét, majd a diákok, akik nagyon egymásba gabalyodtak és Kahlil ügyintézése is, hiszen nem akart nagyobb botrányt, és remélte, hogy a férfi ezt meg tudja majd akadályozni. Miután mindent összepakoltak felemelkedik, és a dobozokat szétszedve az egyiket – melyben holmik is vannak – az asztalához viszi, de még nem kezd el pakolni, előbb az üreset veszi magához, és Seren asztalához lépve, elkezdi gondosan elpakolni azt a néhány könyvet és feljegyzést, amit hátrahagyott. Nem mintha valaha még szüksége lenne rájuk, talán csak reménykedik benne, hogy valami magyarázatot kap a történtekre. Nem szeretné, ha más tenné meg ezt, hiszen mégiscsak az ő rokona volt.
- Ennél az asztalnál ült a volt gemmológia tanár.
Mutat a kettővel arrébb lévő asztalra, majd felnézve körbetekint a sok üres asztalon végigjártatva a tekintetét.
- De szerintem a szabadok közül is lehet választani, ha azt választod, ami mellett állsz, akkor el kell viselned szomszédként Felagund professzort, kicsit zsémbes, és lehet be is szól, konzervatívabb fajta.
Itt bök egyet a nő ruházata felé, hiszen az minden, csak nem hétköznapi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A professzor fáradtan halad a tanári felé. A tegnapi éjszaka megint rosszul aludt, újra előjöttek a rémálmok, amit még az előző évben Kékessy kolléganővel próbált megfejteni. Egy időre eltűntek, de tegnap újra felbukkantak a semmiből, és még a zöld tea sem tudta teljesen kiűzni ezen gondolatokat a férfi fejéből. Még alig indult be az év, és már tudja, hogy újra az Edictumban végzi majd a folyosós kirándulása miatt. Főleg azért, mert Lea segített neki, ennyi már bőven elég az egészhez. Ma egy kicsit lazábban öltözködött, mint szokott, ez csak azért lehetséges, mert ma nincs órája, ott mindig megadja a tiszteletet a diákoknak az öltözködésével is. A tanári ajtaja még nyitva van, amikor odaérkezik. A célja pedig nem más, mint a könyv, amit a könyvtárostól elkért, az iskola alapításáról és Bogolyfalva akkori állapotáról írnak benne. Ő pedig ott hagyta az asztalán, és ma eszébe ötlött valami, ami olvasott, talán mégis a régi sámánképző nyomaira utaltak, pedig korábban valamiért elvetette. A nyom az nyom, a könyvre pedig szüksége van, így be is sétál a nyitott ajtón, majd beteszi maga után, ha nem érkezik más. Odabent egy ismeretlen hölgy és Flaviu professzor asszony pakolásznak és csevegnek. Egy kis mosolyt erőltet magára, majd odalép a két nőhöz.
- Szép napot! Vécsey András, EVT – bemutatkozik az ismeretlennek, még kezet is nyújt neki.
- Flaviu professzor – biccent a másiknak. Óhatatlanul is rápillant a kövekre, így nagyjából képben van, hogy az előző Gemmológia professzor utódjával lehet dolga. Sajnos az előzővel nem nagyon volt ideje beszélgetni – meg úgy senkivel sem -, talán idén jobban lesz rá ideje. Mivel nem akar zavarni, valahogy kimenti magát.
- Remélem, tovább tud maradni, mint az elődje, nagyszerű iskola, szép múlttal. Akár még érdekes kövekre is bukkanhat. Ha segítségre lenne szükségük csak szóljanak, szívesen állok rendelkezésükre – mindkét nőre rámosolyog, majd elindul az asztalához felkutatni a keresett könyvet, de az asztalán nem találja. Kinyitogatja a fiókjait, lázasan keresget, aztán összeráncolja a homlokát, mikor az utolsó fiók mélye sem rejti a kérdéses irományt. Kicsit megvakarja a homlokát, de visszagondolva is biztos benne, hogy itt kellene lennie. Az asztalán minden rendezett, sosem hagyja szét a dolgait, de utolsó mentsvárként a papírhalmai között kezd el keresgélni, egyelőre sikertelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Artemisia, András

- Alexa Flaviu, már a nagyteremben is felismertem, csak nem voltam biztos benne, amikor még fiatalabb voltam, tanított már itt, engem is többek között.
Csak halványan rémlenek neki azok az évek, többek között azért, mert akkor volt a „kis balesete”, mely ma maga is büntetőmunkákkal tarkított diákként éli mindennapjait az iskola falai között, ő pedig árgus szemekkel figyeli, nehogy ugyanabba a hibába esse a kislány, amibe annak idején ő is esett. Tudná kezelni a helyzetet, nem arról van szó, csak nem szeretné, hiszen erre még bőven ráér.
- Bármikor, szívesen.
Jót tesz a karmájának, ha segít másokon, és azt szokták mondani, hogy mindent, amit teszünk, egy napon visszakapjuk, így hát most is kicsit javított a renoméján, ami sosem árt. Folytatva az útját eléri ő is a saját asztalát, melyre csak lepakolja a dobozt, majd Serenéhez lépve elkezdi szépen összepakolni az otthagyott holmikat, majd mágikusan lezárni és felcímkézni. Nem is volt olyan nehéz szülés ez, a végére egészen megkönnyebbült, mégis örül neki, hogy most tette meg, nem pedig az elején, amikor minden papír fecnire kiborult volna. A dobozt felemelve lép vissza a saját asztalához, a mellette lévőre téve a dobozt, majd a másikból kategóriákra osztva kezdi kipakolni a pennákat, tintákat, papírokat, színes jegyzetlapokat, tollakat és társait.
- Akkor ez a tökéletes hely az ön számára.
Az érzésre, melyet a nő felvázol neki, bólint egyet, igen jól ismeri milyen az, ő is kapott egy nagy adag támogatást, amikor a diákévek után kistanárnak jelentkezett ide, és hirtelen a barátok diákokká váltak, meg kellett küzdeni az átállással, a pártatlansággal, hogy már nem jó móka – de még mindig az – betörni a könyvtárba éjjel és az asztalon ülve édességeket falni.
- Áh, kedves András, üdvözlöm. Hogy telt a szünet?
Egy kicsit elmerült a pakolásba, csak most tűnt fel neki a férfi, akire kedvesen rámosolyog, majd visszamerül a pakolásba, rá-rápillantva az órájára. Neki is haladnia kell, mert a dobozokat megkérte, hogy vigyék le neki, pontosabban önként ajánlkozott a gyermek, így neki csak rá kellett bólintania és most a világért se mondott volna neki nemet, még ha ez két szelet almás-fahéjas tortába is kerül a cukrászdába.
- Mi lenne, ha tegeződnénk?
Hirtelen ötlet, de annyira szerinte nem rossz. Nincs közöttük sok év korkülönbség, és ha nála idősebbekkel tegeződik, akkor kettejük között csak nem lehetetlen a dolog. Persze megérti, ha nem, csak neki valahogy nem áll a szájára, hogy magázódjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tanár trió

A cél, két nagy szelet almás-fahéjas torta. Közeledik a karácsony, oké lesz előtte még egy Halloween is, ami egyre menőbb Magyarországon, de akkor is, lent a cukrászdában Veráék már elkezdtek karácsonyra is készülni az ilyen finomságokkal, de lesz Halloween specialitás is, már alig várja a mindenféle tökös és karamellás ízeket. Most viszont, dolga van. Felhozta a faluból a ruháit, amiket az első hetekben hordani akar, a talárjait, könyveit, és mindent, amire szüksége lehet, majd szépen megtöltötte a szekrényét, felhúzta az új ágyneműjét, amin egy negyvenkétezernél nincs több szív, de azért nem rózsaszín, hanem inkább türkizkék. Imádja a türkizkéket.
A körmei is hasonló színben játszanak, ami annyira talán nem megy a mentazöld nadrághoz, amit visel, de ez most nem nagyon tudja érdekelni. Az ágy áthúzása közben rábukkant a fekete masnijára, amit ezer éve keresett, így lelkesen tért be a fürdőszobába, hogy a feneke alá érő haját szépen oldalra fogva befonja, és a végére ráillessze a masnit. Visszatérve a szobába visszaveszi a fekete kabátkát, és szemüvegét, amire sajnos egyre többször van szüksége, és elindul a tanáriba vezető végtelen folyosórengetegen.
Odaérve nem kopog be, nem is sejti, hogy lenne bent más is, csak amikor belépve megtapasztalja, hogy hárman is rá pillantanak. Felölte legszebb mosolyát néz először az új tanárnőre, majd Vécsey professzorra.
- Jó napot!
Nem kér bocsánatot, hiszen ő ide lett rendelve, és ilyenkor nem kell bocsánatot kérnie. Az ismeretlen nőhöz lép először, remélve, hogy nem zavarja nagyon.
- Lotti vagyok, Rellonos, másodéves.
A bemutatkozás után a szőke tanerőt veszi célba, akivel le se tagadhatják, hogy közeli rokonságba állnak, és akinek lenyom egy cuppanós puszit, és a nyakát átölelve, állát a nő fején pihentetve nézi, hogy mivel is foglalkozik.
- Nincs nálam kulcs… se pénz, de van nálam meggyes rágó, kérsz?
Kicsit felkészületlenül indult neki a „majd én bevásárolok és főzök a srácoknak” projekthez. A testvére amúgy most ott vannak a nevelőszüleinél, akikkel az elmúlt egy évben kicsit átalakult a viszonya, és olyan lett, mint a kicsiké, akik nagyszülőként, vagy pótszülőként tekintenek a párosra. Elengedve a nőt lép oda a dobozokhoz és emeli meg őket.
- Azt hittem nehezebbek lesznek.
Kinézetre legalábbis nehezebbek, de nem olyan vészesek, simán leviszi őket, főleg ha kap kulcsot is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Köszönöm kérdését, a szokásos unalmas dolgaimat csináltam. Remélem önnek jól – egy félmosolyt azért megereszt, enyhítvén szavai súlyosságát, hiszen tényleg unalmas lehet egy kívülállónak, hogy az ő a szabadidejében a kastélyt járja, vagy a könyvtárban olvasgat, vagy a szobájában jegyzetel. Nem valami szociális nagyság, de talán Lea majd változtat ezen.
- A diákok nevezték el így, de megvallom, jobban szeretem így rövidítve – válaszol Rubyának, sosem szerzett magának dicstelen jó pontokat, most is megtartja ezen jó szokását. – Nemsokára az ön tartárgyára is lesznek ilyen rövidítések, reménykedjünk, hogy valami jobb fajtát találnak ki a diákok. Például a GYNT mellett használják még a „gyogyi”-t is, mint Gyógynövénytan rövidítést, aminek már nincs annyira pozitív kicsengése – pillant Felagund üres helye felé, majd kimenti magát, hogy azzal foglalkozzon, amiért is jött. Első körben nem találja a könyvet, a másodikhoz pedig akkor fog hozzá, amikor a fiatal lány megérkezik.
- Szép napot Krise kisasszony! Nagyszerű vizsgát írt, igazán büszke lehet rá professzorasszony – dicséri meg a lányt, mert kicsit csalódott a vizsgaeredmények miatt. Nem sokan vizsgáztak le a tárgyából, valaki még volt olyan kedves és egy „Trololo” üzenettel is a tudtára adta, hogy idén nem kíván élni a vizsga adta lehetőségével. Üdítő kivételek egyike volt a fiatal Krise kisasszony, ezért is igazolta vissza szóban is azt, amit írásban már egyszer megtett. Aztán hagyja tovább őket beszélgetni és a saját dolgával törődik. Keresgélés közben felpillant és látja, ahogy Rubya professzor elégedetten néz az asztalára. Tetszik benne a férfinak, hogy hasonlóan hozzá, precíznek tűnik a nő, ami minden kollégáról nem mondható el, főleg a nőkről. Persze, amíg ő a rendezettségben sem mindig találja a dolgait, mint most, más a káosz közepéről is előhúzza a kereset dolgozatot, vagy épp tananyagot másnapra. Ehhez is kell tehetség, ami Vécseynek nem jutott, neki más készségei vannak, de néha odaadná egy ilyenért nagyon szívesen. Hiába a kutatás, az asztalán és a fiókjaiban nem találja meg könyvet, ezért egy nagyot sóhajt és rátámaszkodik mindkét kezével az asztallapra, és megcsóválja a fejét. Ekkor látja meg a mellette lévő professzor asztalán a fekete bőrkötésű könyvét, amire le is ejti a fejét, hogy hogyan sikerült ennyire jól körbenéznie. A látása csak a saját asztalrészének síkjáig terjedt, láthatatlan vonallal jelölve meg a területét. Így eshetett ez a komikus eset, amin már maga is mosolyogni kezd és elveszi a kötet, majd távozni készül a tanáriból.
- Örültem a találkozásnak! – int a trió felé, majd magukra hagyja őket és már lapozgatni is kezdi a könyvet útban a szobája felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Őszintén szólva meglepte a találkozó ötlete. Azaz, ha jobban belegondolt az egész furcsa kapcsolat, ami kettejük között szövődött az eltelt körülbelül két hét alatt. Az első találkozásukkor meg sem fordult a fejében, hogy esetleg még jól is kijöhetnek egymással, mert találtak rá egy közös pontra a zene révén, túl sok volt a különbség. Alapból nem volt az a kifejezett barátkozós típus soha, az évek során megnehezítették a dolgát az új, kialakításra váró kapcsolatok. A sok magány pedig olyan embert szült, kinek nem öröme a mértéktelen szocializálódás, és nem tartja lényegesnek, hogy legjobb arcát mutassa a világ felé. Őt ez egyáltalán nem zavarta, bár tisztában volt vele, hogy mennyi lehetőség állt régen előtte - de az még az előtt volt. Jött a fordulat, ami gyökeresen megváltoztatta az életét, és kialakult ez a személy: a visszafogott, magánykedvelő és elzárkózó félember. Nem tekintette magát bestiának, bár létezése során nem egy emberei életet kioltott, úgy értelmezte ezeket a tetteket, mint az életben maradáshoz feltétlenül szükséges cselekedeteket. Jellemének összes negatív jellemzőjét teljesen felesleges lenne felsorolni, hiszen első pillantásra is egyértelmű volt, hogy Zoéval mennyire különböztek. Nem is kellett hasonlítaniuk, főleg, hogy sosem tervezett előre, nem volt mire.
Az elmúlt időszakban többször futottak össze teljesen véletlenszerűen, és az egész gabalyodásnak a vége egy megbeszélt találkozó lett. Nincs vele tisztában, hogy miért is kellett idejönnie - azzal pedig főleg nincs, hogy miért éppen egy poros kincstárat kellett a találka helyszínéül választani -, de akad néhány előfeltevése a dologgal kapcsolatban. Múltkor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Zoé tudja, hogy nem tartozik száz százalékban az emberek közé, bár túl sok észre nem volt hozzá szükség, hogy erre valaki rájöjjön; Elég volt megkérdezni egy festményt, vagy egy kósza diákot az új tanár úr ki, vagyis inkább mi létéről. A másik oldalról ő is tudta, hogy amikor ott a zongoránál hozzáért a lány, valaminek történnie kellett volna, ami talán éppen félszerzet mivolta miatt nem következett be. Feltételezte, hogy ezért akadt ki annyira Zoé, hogy az este végére egy pofon lett a "jutalma".
A megbeszélt helyszínre pontosan érkezik, egy olyan korban nevelkedett, amikor még igenis számítottak az emberi értékek és az ilyen apróságok, mint az odafigyelés és pontosság. Szokásos fekete farmerét viseli egy sötétszürke inggel, fölötte semmit. A pálca csupán a biztonság kedvéért a farzsebében pihen, megszállott bizonytalan személyként mindig felkészül a legrosszabbakra.
- Csak nem zavarok? - kérdezi halkan, ahogy pillantása az egyik szobor tövében kuporgó, látszatra éppen rajzoló lányra esik. Felkészült erre az estére, tudja, hogy a találkájuknak többfajta kimenete is lehet - például néhány társával megpróbálhatja őt valamelyik serleg helyére, a kirakatba zárni. A legrosszabbat várja, ilyen módon legalább nem érheti semmilyen "csalódás".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

A trófeaterembeli csendet semmi sem töri meg a grafit sercegésén kívül, ami megint csak arra enged következtetni, hogy egyes egyedül vannak. Nem ismerte ki még az iskolát teljesen, ahhoz még neki is több időre volt szüksége, azonban próbálkozott - persze szigorúan csak éjnek idején, amikor biztos lehetett a magányában. Ha ilyenkor találkozott diákokkal, azoknak a gondolatai annyira nyilvánvalók voltak, hogy minden erőlködés nélkül meghallotta őket, tudta, hogy úgy gondolják, csupán éjszaka közlekedhet, mint minden valamire való vámpír. Ezeken a gondolatokon csak mosolyogni tudott - szigorúan magában, a diákoknak szokásosan kifejezéstelen arcát mutatta -, azonban a sokadik alkalommal már idegesítették. Természetesen addig tartott az új tanár csodája, amíg a mestertanoncoknak órájuk nem volt vele - fényes nappal -, de a fiatalabbak körében még mindig az a pletyka járta, hogy "valódi" vámpír. Erre a gondolatra rendszerint elborzadt, így is meggyűlt a baja a vér utáni sóvárgással, és a lét összes nehézségével, nem volt szüksége rá, hogy a másik, még emberi fele is teljesen torz legyen.
Csendes léptekkel sétált a navinés mestertanonc elé, szándékosan nem túl közel. Tartotta a társaságot, gyűlölte, ha az emberek túlzottan közel voltak, és megsértették a magánszféráját. A bizalmatlansága nem csak Zoéra éleződött ki, mindenkihez így viszonyult, és jó eséllyel ez a sokadik találkára sem változott meg. Az évek során nyilvánvalóvá vált a számára, hogy az emberekben nem lehet megbízni, tűnjenek bármennyire is ártatlannak. Mindig ott lapul bennük a hátsó szándék és a rossz akarat.
- Hidd el nekem, szükséghelyzetben még a grafit is jó fegyver lehet - válaszolja halálos nyugalommal, volt már, hogy nagyon kreatívnak kellett lennie, és ilyen hétköznapi dolgok felhasználására volt szüksége egy-egy vészes helyzetben. Azt mondják, hogy olyankor a lélekjelenlét a legfontosabb, de igazság szerint a találékonyság is nagyban számít, elvégre ebben a világban már bármi előfordulhat.
Nem helyezkedik közelebb a lányhoz, kinéz egy szimpatikus oszlopot, körülbelül a csarnok közepén, szemben Zoéval, és a biztos három lépésnyi távolságot megtartva, aminek közelebb érve nekidől, és onnan figyeli, hogy mit alkot a navinés. Művészetekből egyedül a zene volt az, ami valóban lefoglalta, a rajz, és a festészet a szobrászattal együtt hidegen hagyta, így nem tudta érdekelni, hogy mit alkot, feltételezte, hogy egyébként sem mutogatná annyira lelkesen.
- Miből gondolod, hogy én félek tőled? - Felvonja a szemöldökét, majd körbepillant a teremben. Mindenhol csak por, por, és por, a kihasználatlanság alaposan rányomja a bélyegét mind a trófeákra, mint a tárolóhelyükre. Az ember azt hinné, hogy a manók jók valamire, de úgy tűnik, mégsem. - Egyébként okosabban tennéd, hogyha félnél - teszi még hozzá halkan, minden normális ember ezt tenné. Okkal húzódnak el előle a diákok a folyosón, és szintén nem véletlen, hogy mindenki félti a nyakát. És bármennyire is nevetségesek számára a reakciók, van valóságalapjuk.