Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Persze, hogy odaadja a mobilját, hiszen idióta lenne bármi kompromittálót tartani rajta. Így Kamilla ha igazán kutakodik láthatja az olvasatlan üzeneteket jelző felkiáltójeleket, különböző appok napokkal ezelőtti értesítéseit, és egy teljesen semleges, hegyekről készült háttérfotót.
   -  Mondjuk... - A lány felé fordítja a telefont ő ismét kinyújtózkodik, hogy anélkül, hogy kinvenné a lány kezéből, röviden görgessen a képernyőn, majd rányomjon az egyik viszonylag közeli és viszonylag kedvenc japán éttermére. Kicsit szenved azon, hogy ne borítsa magára az italát, amíg kényelmesen visszaül a helyére, majd az egyik díszpárnát az ölébe húzza, hogy megtámaszthassa rajta a poharát.
   -  Miért bántana bárki?
Őszinte megrökönyödéssel kérdez vissza.
   -  Nem muglibiztosak, mert szinte biztos, hogy végig hippogriffversenyről és kviddicsről lesz szó, de... te mit képzelsz, milyen neonácikkal töltöm az időm? Vagy inkább: mit képzelsz rólam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Látod? Te intézed a helyet... én a kaját. Tök jó csapat vagyunk - adom neki vissza a telefonját, elégedett vigyorral az arcomon, mint aki tényleg egyedül oldotta meg a feladatot.
Én is már kényelembe helyezem magam, szóval törökülésbe vágom magam, ha illik, ha nem. Már majdnem elfelejtem, hol is vagyok, meg kivel, de hála égnek, azért a házigazda eszembe juttatja.
- Damian - sóhajtok egy nagyot, de ugyanúgy kedvesen mosolygok.
- Ne csináld. Régen ölték a hozzám hasonlókat, és ne tegyünk úgy, mintha mára az összes aranyvérű felfogása száznyolcvan fokot fordult volna. Te magad mesélted, mit csináltatok a suliban. Gondolod, hogy nem lenne a barátaid között legalább egy, aki nem törölné belém a talpát, vagy nem cikizne téged azért, mert velem lógsz? Persze, egy ideális világban nem lenne. Akkor mindenki egyenlő lenne, de... - megvonom a vállam, hisz a szemem nyitva, oké hogy az ő családja épp nem, de Sallowot például láttam grimaszolni egy sárvérű láttán.
- Azt, hogy valamiért ennek ellenére is elviselsz. És baromira örülök neki, mert tényleg megkedveltelek - pislogok rá ártatlanul, és teljesen őszintén közlöm vele, mintha amúgy nem lenne nyilvánvaló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Átveszi a mobilját tőle, a mozdulat és az arckifejezés azonban hűvösebb és távolságtartóbb, mint pillanatokkal ezelőtt.
Rég nincsenek illúziói afelől, hogy a társadalmi körén kívül sosem lesznek barátai. Néha jön egy-egy személy, aki időlegesen úgy tűnik, mintha megszakítaná ezt a sormintát, ekkor azonban mindig történik valami. Egy kérdés, egy megjegyzés, egy odavetett pillantás; valami, ami kényszerűen eszébe juttatja, hogy bárhogy öltözik, viselkedik vagy beszél, egy kívülálló nem fog tudni elvonatkoztatni a származásától. Persze nem haragudhat Kamillára emiatt.
   - Az iskola az más. Igen, minden tizenéves hülyegyerek köpköd a sárvérűekre és mindenki Mardekár Malazárnak képzeli magát, aztán elmúlik - a szemét megforgatva dől hátra a kanapén és az ujjaival kihalássza a jégkockáját az italából, hogy egy furcsa, de visszatérő szokásaként a tenyerébe szorítsa -. Az én apám kvibli különben. Híresen kvibli. Szerintem kedvelnéd, ő pont ugyanennyire utálja a pálcahasználókat, mint te.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Legszívesebben bocsánatot kérnék, felpattannék, és elkatapultálnék innen, ahogy Damian arcát nézem, de leküzdöm, mert ha nem most... napok, vagy hetek múlva tartanánk ugyanitt - és még így sincs kizárva, hogy nem fogunk -, jobb ezt megbeszélni.
- Van egy Várffy profunk... ő annyira aranyvér mániás, hogy jó formán felelni sem hagyott, míg az óráján voltam. És hosszú perceken keresztül hallgattam a vér fontosságát, és a muglik haszontalan létezését... úgy elsőtől kezdve, nem mondom, hogy hozzájárult ahhoz, hogy mindenkivel bűbájos és nyitott legyek. És nem csak a gyerekek ilyenek, de nincs ezzel semmi gond, csak próbálom nem adni alájuk a lovat. Szerintem tök jól elférünk egymás mellett - most én forgatom a kezemben a poharat, épp csak megakad a tekintetem.
- Meleged van? - nem tudom mire vélni a cselekedetét, a jégkockát általában az italban tartják.
- Nem utálom őket. Irigynek irigy vagyok, nyilván. Ha újraszületek se leszek képes például animágiára, vagy illúziómágiára, és várhatom, hogy előjöjjön az elemi magáiám, mert tuti, hogy nem... Nem szeretek kompromittálódni, ennyi az egész. Az sem én leszek, aki lépten-nyomon azt fogja bizonygatni, hogy ennek ellenére értékes ember, mert nekem bőven elég, ha azok számára értékes vagyok, akik nekem is fontosak. De ha lehetőségem van rá, nem fekszem le a földre - vonom meg a vállam, mert tényleg nem utálok én senkit. Csak szeretem a békét magam körül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szótlanul hallgatja a lány magyarázatát és nem vág közbe. Egy ideig őt nézi, majd az ujjai közt olvadó jégkockából a parkettára csöpögő vizet. A kérdésre, hogy melege van-e, csak megrázza a fejét, mert tényleg nincs. Csak szereti elfoglalni a kezeit, ha zavart vagy feszült.
Nem fogja bizonygatni, hogy a mágusok és a muglik ugyanolyanok - mert az ő szemében sem azok. Azonban ezek szerint a különbség közte és Várffy közt, hogy ő tisztában van a jellemhibájával és több esze van annál, mint hogy nyíltan hangoztassa ezt az idejétmúlt, mára annyira nem divatos álláspontot. Hogy a muglik alacsonyabb rendűek lennének nála? Mélységesen egyetért vele. De nem született még olyan Isten, aki rávegye, hogy ezt ki is mondja.
   - Do cholery... - a jeget markoló keze hüvelyk-és mutatóujjával megdörzsöli egy elfojtott motyogással dörzsöli meg az orrnyergét. Víz csöpög a kanapéra mellette, de nem igazán foglalkozik vele. Honnan kezdje a magyarázatot, hogy a lány is megértse? - Gondolkodtál már azon, hogy talán azért viselkednek veled így a mágusszármazásúak, mert te érezteted, hogy más vagy? Ezt ne vedd támadásnak, ez csak kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazából nem akarok én erről beszélni, kényelmetlenül érzem magam, és az én dolgom. Bárhogy próbálnám vele megértetni, úgyse értené meg, mert ő nem olyan, mint én. Ahogy én se fogom soha megérteni az ő dolgait, amik nekem furák. Viszont túl tudok lendülni, és azzal foglalkozni, amit mind a ketten értünk, mert mint kiderült, van ilyen is.
- Jól van, jól van.... hozzád megyek - még a kezeimet is felteszem, és elnevetem magam, mert ez azért kicsit zavar. Mármint, hogy nem értem, hogy mit mond. Közben nézem ahogy a víz csöpög, de mivel Damian se kommentálja, így én se kezdek faggatózásba, hogy ezt most miért.
- Dehogynem. És próbáltam nem éreztetni is. Például a PUB-ban, sikerült? - döntöm oldalra a fejem, ahogy neki szegezem a kérdést, hisz konkrétan akkor aranyvérűnek adtam el magam, látszik, hogy mekkora sikerrel.
- Az a helyzet, akárhogy is szeretném, nem tudom nem éreztetni - harapok bele az ajkamba, hogy megtaláljam a szavakat.
- Van egy csomó dolgod, ami neked teljesen természetes, de nekem irtó furcsa. Neked fel sem tűnik, mert így neveltek. És itt most nem arra gondolok, hogy tartsd a kisujjad, miközben a teás csészét fogod. Hanem, hogy... várjál, megpróbálom elmagyarázni. Mikor először találkoztunk, más voltál. Kifinomult, úriember és a többi, mert ugye jó véleménnyel kell lenni rólad, most is az vagy, de láthatóan lazább, mert már nagyjából ismersz. Nyilván illedelmes vagy azzal is, akit szemközt tudnál köpni. Na én nem. Engem pont arra neveltek, hogy ne féljek kiállni magamért, hogy igenis mondjam ki, ha valami nem tetszik... érted? - veszek egy nagy levegőt, mielőtt még teljesen belelovalnám magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kanapé karfájára támasztja a kezét. A víz tovább csöpög az ujjai között a padlóra, ő közben nyugodtan és szótlanul issza tovább a pohara tartalmát, míg a lányt hallgatja.
Míg az valami olyasmit mond, amin képtelen megállni és elneveti magát.
Hagyja elernyedni az ujjait, hogy a jég a padlóra pottyanjon. Továbbra is nevetve törli a nadrágjába a kezét. Azt mondta, kifinomult úriember. Hogy a nagyanyja mennyire büszke lenne most rá!
   -  Figyelj, Kamilla, szerintem fogalomzavarban vagy. Te összekevered azt, hogy valaki aranyvérű azzal, hogy valakit nem barlangban és farkasok neveltek. Mert megsúgom, nem kell származási bizonyítvány ahhoz, hogy ne úgy viselkedj, mint egy vadember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Francokat. - jó kicsit most én is felfújom magam.
- Tényleg ezt csináljátok, hát láttam. Szolgáltam fel egy Bánffy estélyen is - és amúgy élveztem, de többet nem ugranék be senki helyett.
- Annyira törekedtek a tökéletes látszat keltésére, hogy most épp rólam is azt hiszed, hogy farkasok neveltek. Pedig nem. Csak nincs kedvem megjátszani magam előtted. Nem fontolom meg minden egyes lépésem, és nem a hátsó szándékot, vagy épp a hasznot keresem másokban. Igen, képzeld, mikor azt mondtam, hogy leszarom a családod meg a pénzed, úgy is gondoltam - dühös vagyok, fel is állok, leteszem a poharam az asztalra, pontosan, mint aki menni készül. Ennyit arról, hogy beszélünk.
- Téged akartalak megismerni, te érdekelsz - vonom meg a vállam, az ajtóhoz sétálva, hogy én akkor most felveszem a cipőm, és tényleg megyek.
- De láthatóan tényleg sok a dolgod, nem akarlak feltartani  - ezt már csak halkan fűzöm hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

És ekkor az arcáról leolvad a nevetés.
Eddig tényleg szórakoztató volt a lány feltételezése és valahol élvezte is, hogy olyasmiről beszélnek, amiről láthatóan mindkettejüknek van véleménye. Úgy érezte, hogy részéről nem mond semmi tiszteletlent, pedig egyszer-egyszer elhúzta volna a száját Kamilla logikai megbotlásain. Ekkor azonban a lány mindenféle figyelmeztetés nélkül úgy dönt, hogy feláll és elsétál?
   -  Zamknij drzwi - mondja fenhangon a pohara fölött. A bejárati ajtó zárja pedig halk kattanással reagál a szavaira.
Damian Flaviut senki sem hagyja ott. Senki. Legyen az családtag, barát, vahy egy bármilyen lány a faluból, aki a cipőjét veszi.
   -  Ha szerinted a hasznot keresem mindenben, akkor mondd meg, milyen hasznom lenne belőled? - A poharát lazán megbillenti maga mellett, majd előrehajolva leteszi a alacsony gránit dohányzóasztalra. - Ne csak kerülgesd, hanem mondd ki. Ha valakin ki akarod tölteni a frusztrációdat, legyen, állok elébe. Tessék - tárja szét a karjait - senki sem játszik meg semmit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Persze, hogy most már az is felcsesz, hogy megint nem értem, mit beszél. Alapból ideges vagyok, és alapból tudom, hogy rossz ötlet volt idejönni, szóval mennék is. Mondjuk most. Tényleg. A kezem a kilincsen, de az ajtó meg csak nem nyílik ki, hiába feszegetem.
- Te most komolyan rám zártad az ajtót? - döbbenten fordulok felé, teljesen hitetlenül tekintek rá, mert tényleg nem hiszem el. Na most. Most úgy megverném. Milyen gyorsan változik a hangulat, ugye?
- Semmi Flaviu, az égadta világon semmi. Nem is értelek, de komolyan - belegondolva tényleg nem értem, miért vagyunk mi jóban. Láthatóan ez veszett fejsze nyele.
- Nem vagyok frusztrált - természetesen sík idegben közlöm ezt vele. Nekem ő ne mondja meg, hogy mim van.
- Kinevetsz, a szemed forgatod, a szád húzod, mert nem úgy viselkedek, ahogy az neked tetszik. Most épp beközlöd, hogy farkasok neveltek....bocsánat, hogy nem kacagok veled, én nem tartom annyira viccesnek. - forgatom meg a szemem dühömben.
- De. Ha úgy viselkednék, ahogy szeretnéd, ha egy bólogatós kis kutya lennék, aki mindig akkor és ott van, ahol és amikor te akarod, és mindig, de mindiiiiiig igazat adna neked, mi lenne? Csak a pénzed miatt akarok veled lenni, nem? - megint összefonom a kezeim a mellkasom előtt,  ahogy nekiszegezem a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hitetlenkedve emeli az ujjait két oldalt a halántékához és ismét rövid, hüledező nevetés szakad fel belőle. Ne érti, tényleg nem érti, hogy jutott Kamilla pillanatok alatt a semmiből idáig. Talán a nyelvi korlátok, igen, csakis az lehet az oka, hogy ebben a pillanatban fogalma sincs már róla, miről van szó. A pénze miatt akar vele lenni? Ki beszélt itt arról, hogy ő egyáltalán szeretné, ha bárki, bármilyen módon vle lenne?!
   -  Jó. Rendben van.
Feláll a kanapéról. Más helyzetben így, hogy a lányra zárta az ajtót, a gesztus akár fenyegető is lehetne, hiszen tudja, hogy erőfölényben van. Lennének is rokonai és ismerősei, akiknek megfordulna az agyában az, hogy akár fizikailag megfordítsák és kihasználják a helyzetet.
Damian azonban más.
   -  Sajnálom, ha olyasmit mondtam, ami megbántott - még a mellkasára is teszi a kezét, hony nyomatékosítsa a szavait -. Azonban nem fogadom el ezt a személyeskedést sem tőled, sem pedig mástól. Nem vagyunk elég régi ismerősök hozzá, hogy így beszélj velem az otthonomban. Mehetsz - int az ajtó felé, mire az ismét kattan egyet jelezve, hogy szabad utat ad a távozónak - és legyen remek és aranyvérűektől mentes életed. Bitch.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Dehogy sajnálod - horkanok fel gúnyosan, még annak ellenére is, hogy egy pillanatra megfagy bennem a vér, ahogy felegyenesedik. Azonban hamar túljutok ezen, hisz az agyam viszont forr. Az idegtől. És még csak a megbánás apró jelét se látom rajta, vagy azt, hogy felfogná, igazából ugyanúgy a talpát törli bennem, csak épp nem a származásom miatt. Leszámítva a drámai mozdulatot, amiért már most megajánlok neki egy Jászait. Meg se próbálkozik azzal, hogy megértse, én meg nem fogom erőltetni.
- Te meg maradj az aranyvérűek között. Mindenki jobban jár - ezt már csak a dühöm miatt sziszegem neki, személyeskedés ide vagy oda. Aztán kinyitom az ajtót, és olyan drámaian vágom be, hogy az szintén megérdemel egy másik díjat.
- Még a mókus is jobb társaság nálad, te sznob köcsög - már csak a lift ajtajának dünnyögöm, és most kezdem csak igazán utálni, hogy a huszonkilencediken vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egyre jobban érződött a szobában a feszültség, úgy tűnt, már nem csak én voltam ideges, de Tamás is felkapta a vizet. S bár értettem én, hogy a rokonáért még tűzbe is menne az ember, egy kicsit talán még meg is lepett az állításával, nekem attól még azt az információt mondták a kollégák, hogy az a nő valaki másnak adta ki magát. A beteg meg nyilván akkor nem volt magánál, így nehéz lett volna igazolni, hogy ez nem zaklatás, csupán ismeretség vagy más, de végülis, ebben a helyzetben lényegtelen volt. Az viszont már engem is felhúzott, ahogyan Dávidról nyilatkozott. - Héhéhé! A Doki nem nagyképű! Megmentette azt a férfit, és ha Ő nincs, akkor nem lett volna senki, akit látogathat az unokahúgod! Szóval ne beszélj róla így! - úgy éreztem, hogy a doki védelmére kell kelnem, mert a velem szemben álló férfihoz hasonlóan én sem hagytam azt, hogy becsméreljenek egy számomra kedves személyt.
Sikerült tényleg felbőszítenie. Igazából mondjuk nem tudtam, hogy ezért voltam rá mérges, vagy azért, mert hirtelen beállított a gyakorlati helyemre és csak úgy előhúzta az apa kártyát. Feszülten újra magam köré vontam a karjaimat, s csak hallgattam, mert azért mégis csak érdekelt, hogy miért döntött úgy, hogy ezzel felkeres. Meglepett, hogy így beszélt erről az egészről, közben végig azon kattogtam, hogy mi lenne, ha tényleg Ő lenne az apám. Vajon tudnék ennek örülni? Mindig is tudni akartam, hogy ki lehet, az elmúlt időszakban nem volt nap, hogy ne ezen gondolkodjak, ez a pillanat most mégis megrémisztett. A sok kutakodás és kudarc után most itt állt velem szemben, és talán Ő volt az.
- Jó…értem valahol, de…ez nekem így hirtelen sok, mármint érted. Néhány napja még mást hittem annak, zavaros az egész, és Te sem vagy benne biztos - sóhajtva fújtam ki a levegőt, közben egy pontot néztem és továbbra is kattogtam.  - Az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, ha akkor csinálnánk egy tesztet. Egy vérvétel, utána pár hét és kiderül. Mit gondolsz? - még dönthetett úgy, hogy meggondolja magát, hogy lelép és elfelejti ezt az egészet. Viszont ha belevág, onnan már nem lesz visszaút egyikünknek sem. Tekintetét fürkészve magam sem tudom, hogy mit vártam. Egy részem talán azt, hogy meneküljön el, de a másik felemben ott pislákolt a kíváncsiság, a remény. Hisz végre kiderülhetne, hogy kitől származom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mindkettőjüknek igaza van, de tévednek is és ezt Tamás belátja. Igazságot itt talán Salamon tehetne, ám ez lehetetlen. Ezért hősünké lesz a felelősség. Vállalja, hiszen széles válla ezt is elbírja. Látja a lányon, hogy hozzá hasonlóan védelmező alkat. Örökölhette, erre jut magában. Meg arra, hogy ez az emlegetett gyógyító fontos számára. Másként nem kelt volna így ki magából. Vajon mit érezhet iránta? Fogalmazódik meg benne a lányos apák egyik legtipikusabb félelméből fakadó kérdése. Ennyire könnyen jön az aggódás. Viszont inkább csendben marad és feltett kezekkel hátrál meg ennek a vitának a folytatásától. Tudan érveket felhozni unokahúga mellett, amire biztosan jönne kontrázás és a végén a tuskóból gyufaszálat faragnának sétabot helyett. Ez hiányozna most a legkevésbé. Ezután látványosan hallgatnak egy darabig és emésztik egymás szavait. A lány szólal meg hamarabb, de a tagba szakadt famívesnek is megered a nyelve őt követve. - Nekem is sok ez így hirtelen, elhiheted, de ahogy látlak egyre biztosabb vagyok benne - jelenti ki még mindig kicsit ingerülten, de már inkább arra koncentrálva, amiért most itt vannak. Hűvös tekintetű zöldeskék szemei a lány arcát fürkészik míg beszél hozzá. Keresi a hasonlóságokat és talál is néhányat. Magában még azt is ki meri jelenteni, hogy az előtte álló fehér taláros boszorkány szája ívét tőle, míg szemeinek vágását saját apjától, az idősebb Hanságitól örökölhette. Mintha szeretett édesapja nézne vissza rá azokkal a zaklatott szemekkel. Ezt viszont ki nem mondja, mert lehet megijesztené a lányt, aki szemmel láthatóan ki van készülve már így is ettől az egésztől. Minden esetre abban igaza van, hogy bizonyság kell mindkettejüknek. - Tessék - nyújtja ki tehát erős karjait, amiken felhúzta közben kockás inge ujját. Erei felsejlenek az elemek és faforgács által kicserzett bőre alatt. Tudni akarja az igazat és ha ehhez csak egy szúrás és némi vér kell, ő bizony áll elébe.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Most nem olyan jókedélyű a hangulat, mint ott a túrán. Az egy remek nap volt, rengeteget tanultam Tamástól és úgy éreztem, hogy egy igazán kedves barátra leltem, akivel bármikor szívesen túráznék. Ez a kép most viszont szertefoszlott, mert arról nem volt szó, hogy ő lehetségesen az apám. Egy ideig csend uralta a helyiséget, miután összekaptunk, kellett néhány másodperc, hogy mindannyian összeszedjük a gondolatainkat. - Gondolom - sóhajtottam, hisz mit is mondhatnék erre? Nyilván neki is sok, őt is váratlanul érhette az információ, bár szívesen látnám vagy hallanám, hogy az unokahúga vajon miket is találhatott információként. Mégis, legkönnyebben ezt egy apasági teszttel tudtuk volna eldönteni, az viszont meglepett, hogy már tűrte is fel kezén az ingujját. Esküdni mertem volna, hogy inkább sarkon fordul és lelép, de nem hátrált meg.
- Mármint, én vegyem le most? - pislogtam rá nagy szemekkel, úgy tűnhetett számára, mintha ezúttal inamba szállt volna a bátorságom. Bevallom, egy másodperc erejéig el is gondolkodtam azon, hogy elfussak, de túl közel jártam ahhoz, hogy megtudjuk az igazat. Ha ezt most kihagyom, örök életemben forgolódnék és rágódnék a témán.  
- Jó, mindjárt…- végül bólintva rugaszkodtam el addigi pozíciómból, a helyiségben voltak steril eszközök, hisz még nem nagyon használtuk ezt a szobát, ezért nem is kellett rohannom máshová. A kis kezelőkocsit mellé húztam, először kesztyűkbe bújtattam a kezeim, majd előkészítettem a vérvételhez alkalmas üvegcsét. Karját megfogtam, és egy gumiszalaggal kötöttem át a hajlat felett, aztán fertőtlenítővel töröltem át hajlatát, majd tűt ragadtam. - Biztos, hogy akarod? - pillantottam rá még a vérvétel előtt, s ha úgy éreztem pillantásából , vagy szavából hogy menjen, akkor nekiálltam és levettem hozzá a vért, végül egy kis vattapamacsot szorítottam a szúrás helyére és felhajtottam a karját. - Ezt szorítsd oda két percig, utána magától is eláll. Jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Rengeteg dolog elmondható hősünkről, de az nem, hogy gyáva lenne. Lehet, hogy szótlan és talán sótlan, de nem az a megfutamodós fajta. Így csak határozottan biccent arra a kérdésre, hogy saját lehetséges gyermeke vegye le a vérét. Elvégre a hely az idő és főleg a személy ennél adottab nem is lehet, igaz? - Teljesen biztos. Tudni akarom az igazat - közli a maga faék egyszerű módján, már ami a kifejezésmódot illeti. Tévedés ne essék, Tamás egy intelligens férfi, csak nem a szavak embere. Ezután rezzenéstelen komolysággal figyeli az előkészületeket, de a fejét azért elfordítja amikor a tű a karjához közelít. A vér látványával szégyen vagy sem, hadilábon áll, főleg ha a sajátjáról van szó. Asztalos létére, talán pont ezért van meg minden ujja a kezén. Mindig nagyon vigyáz munka közben. Először csak fél szemmel sandít le a lányra, amikor az a karját babrálja. - Izgulok. Sokkal de sokkal jobban mint amikor kiderült, hogy varázsló vagyok - vallja be egy torokköszörülést követően és persze tartja a karját, ahogyan arra felszólították - Mennyi idő mire lesz eredmény? - kérdezi megtámaszkodva az egyik igen puritán kivitelű bútor élén. Semmi baja, csak tényleg izgul és ettől kicsit kialvatlanabb a megszokottnál és ez most visszaüt. - Te is izgulsz, igaz? - figyeli a fiolákkal bíbelődő Grétát. Erős lány. Ki fogja bírni azt is ha tényleg ő az apja és azt is, ha mégsem. Ettől függetlenül Tamás szeretné éreztetni vele, hogy rá számíthat. - Bármi lesz is ennek a vége, tudd, hogy itt vagyok. Ha kell egy váll, vagy egy fül...vagy ilyesmi...- mondja egy kicsit halkabban, de ez az ő hangszínén még így is tisztán érthetó megszólalásnak minősül. Nagy ember, nagy hang, nagy önuralom, nagy szív és lélek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Jól van, csak lazíts - utóbbit inkább a vérvétel miatt tettem hozzá, főleg miután elfordította a fejét. Látszott rajta, hogy nem szívesen nézné végig, ezt meg tudtam érteni. Engem az elején még zavart a vér, azóta már hozzászoktam, de ha a sajátomról lenne szó, lehet, hogy én sem szívesen nézném végig. - Pedig az egy nagyon izgalmas dolog, gondolom hogy jó élmény lehetett - leginkább most csak azért beszéltettem, hogy ezzel is tereljem a figyelmét, aztán ahogy sikerült rálelnem a vénájára, már egy gyors és határozott mozdulattal be is juttattam a tűt, a folyamat pedig innentől ment is magától. Biztos-ami biztos, két fiolával is levettem. - A laborosoktól függ, egy vagy két hét általában kell, mire elkészül az eredmény, de inkább mondanék kettőt, mert rengeteg a beteg - közben felcímkéztem a fiolákat, majd Tamásra pillantottam.  - Nem tudom, nem érzek semmit - ez persze nem igaz, inkább csak nem merek belegondolni abba, hogy mi van, ha tényleg megtaláltam az apámat. Előre nem jó inni a medve bőrére, mert abból később csalódás lesz. Tamás szavaira közben ismét rápillantottam, annyira fura volt ilyen dolgokról így beszélni és igazán nem tudtam, hogy mit kéne mondanom.
- Oké - talán nem ez volt a legkedvesebb válasz, amire várt, de ott és abban a pillanatban ennyire telt csak belőlem. Persze én is éreztem, hogy ez így nem túl jó hozzáállás. - Figyelj Tamás…- fura lett volna apának szólítanom. - Köszönöm, én majd…majd értesítelek - végül ennyit röviden csak kipréseltem magamból, viszont ennél többre nem futotta, valahogy nem voltam rá képes, hogy ennél mélyebb beszélgetésbe elegyedjek most vele.
- Ha nem haragszol, akkor…tudod - mutattam fel a fiolákat, amivel el kellett volna sietnem a laborba, nem beszélve arról, hogy valakinek az én véremet is le kellett még vennie. Majd talán megkérem a Dokit, vagy valamelyik nővért. S ezen gondolatokkal még intettem neki, aztán sarkon fordulva elsiettem. De ha őszinte akarok lenni, nem könnyebbültem meg, csak most kezdtem érezni azt a zaklatottságot, vagy izgalmat, amiről odabent mesélt. Mi lesz, ha kiderül, hogy tényleg ő az apám? És ha mégsem??

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igen, tök jó ötlet volt ez. Mármint Mayel lakást keresni. Direkt felvettem a kényelmesebb cipőm, mert hosszú napunk lesz, raktam aprót kávéra meg sütire, erre... Erre anyám reggel berobban, hogy megvan a lakás. Jó, szavam nem lehet, életem első önálló lépéseit csak könnyebb úgy megtenni, hogy közben támogatnak. Sokkal jobb ez így, mintha mellékágon hadakozni is kellene. Viszont azt vettem észre - miután anyám nekem szegezte a kérdést, hogy igaz-e, én meg közöltem, hogy igaz -, hogy most nagyon egy húron pendülünk. Részben örülök neki, legalább neki nem kell ecsetelnem, miért jó nekem Reece mellett, elég lesz a grófnak, részben pedig nem ér akkora újdonságként. Anyám tökéletesen tudja azt, amit az összes nő, akinek még van hajadon lánya. De legalább nem ágál. Én meg ezért megragadom Mayt, hogy megnézzük azt a kedves kis diáklakást.
- Hát hallod, én nem tudom.... Hogy fog elférni a Munkácsy kép a falon? - járok körbe, remélem a barátnőmmel mellettem, és csak hüledezek.
- Édes jó Istenem - ketten leszünk. Én és Sally... tök jó, hogy van itt vagy tíz szék. Bár nem is tudom, mit vártam, mikor az anyámról van szó. Az anyámról.
- De... ha megunjátok a helyet Nikitával, gyertek ide. Szerintem egy hétig nem is látnánk egymást - próbálom poénra venni, de tényleg... nagy és túlzó és sok, és marhára nem egy olyan hely, ahol ideiglenesen letelepszik az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Dehogy, csak kupon, ingyen járnak érte cuccok, múltkor nyertem - mosolyog a lányra, igen egy kicsit büszke is, hogy ilyen szerencsés a keze, mindig sikerül hozzájutnia valami ingyenes cucchoz, a franc tudja miért. Kiérzi a lány hangjából az akcentust, azt mondjuk nem tudja pontosan beazonosítani, hogy a szőke hová valósi lehet. Szemöldöke kicsit felcsusszan, neki úgy tűnt, hogy a lány azért összeakasztotta a bajszát az eladóval, de tény az, hogy a pult mögött álló sokkal dühösebbnek tűnt, főleg most, hogy még Noel kezébe is fagyit kellett nyomnia.
- Köszi! Máskor is jövök - vigyorog az eladóra, aztán már meg sem hallja, hogy mit morog a fószer, elindul a padhoz és ledobja magát a lány mellé.
- Hová valósi vagy? - kérdi, miközben nagyot nyal a csokiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Határozottan emlékszem arra, hogy mikor először jártam itt, szentül megfogadtam, nem nézek ki többet a lift üvegablakán. Most mégis mosollyal az arcomon nyújtózok az ágyon, ami hatványozottan kényelmesebb, mint az enyém. Ezen felesleges lenne vitatkozni.
Az a péntek nem jött össze, így rendesen vártam, hogy találkozzak Damiannal, épp csak nem gondoltam arra, hogy ilyen irányba kanyarodik el a találkozás. Nem is tudom, melyik pillanatban borult el az agyam megint, és bár most is felé fordulok, az agyamban ott zakatol, hogy ezt azért nem kellene. Egyszer... megesik, még egyszer, hát na... fiatalok vagyunk, csak épp én nem vagyok ilyen lány.
- Hogy halad a leendő munkahelyem? - csak megtöröm a csendet, ami szinte várható is tőlem, csak közben ujjammal a mellkasán körözök, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem. Nem az. Mégis most jó nekem így, és magamnak is megígértem, hogy nem gondolkodok, és nem kombinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nos...
Nos. Nos, igen. A legjobbakkal is megesik, hogy megbotlanak. Mindenki vét hibát, amit aztán megbán, mindenki állt már a zuhany alatt úgy, hogy össze kellett szorítania a szemét a szégyen borzalmától és mindenki törölt már ki telefonszámokat másnap reggel. Ő sem szent, vele is megesett már párszor, túlélhető affér.
Napokkal később azonban ismét felvenni ugyanazt a telefont, kiválasztani ismét a számot és megírni az üzenetet már nem véletlen - ő pedig meg sem próbál abba az önámításba esni, hogy ez így lenne.
Amikor legutoljára hazaért,kénytelen volt foglalkoznia az egzisztenciális pánikjával. Megfogadta, hogy többé nem csinál ilyet. Megígérte magának, hogy fölöttük áll és kordában tudja tartani az ösztöneit és nem kér semmiből, amit egy ilyen-olyan lány nyújthat. Nem idióta, meg sem próbálta meggyőzni magát arról, hogy ágyba vinni valakit évek után nem volt olyan, mintha valaki kihúzta volna a fejét a víz alól, azonban így is átkozta magát a meggondolatlanságáért.
Nem haljandó egyéjszakás kalandokba bonyolódni. Túl sok komplikáció, túl sok hibalehetőség. Azonban, és ezt napokkal később egy cognac fölött döntötte el, ha már úgyis megtette egyszer a lánnyal, matematikailag és morálisan mindegy, megteszi-e többször.
Kikezdhetetlen logika. Büszke magára.
Így majd' két héttel később már higgadtabban nézi a tágas hálószoba toledói üveg csillárját. Ha dohányozna, most stílszerű lenne rágyújtania.
   -  Gondolsz néha nem a munkára is különben?
A szabadon maradt jobb kezével a feje alá húzza a hernyóselyem díszpárnát és cseppt feljebb köszködi magát mé anélkül, hogy Kamilla nyakát kitörné a mozgolódással. A hangjában nincs semmi sértő vagy bántó, inkább szórakozott.
   -  Mesélj inkább valami másról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most elhiszem, hogy ez segít. Hogy egyébként az egész ellentét csak a feszültségből fakadt, és egyébként lehet nem is fogunk egymás idegeire menni. Persze a lengyel fejébe nem látok be, de az arcát azt igen, és megbánásnak apró jele se mutatkozik meg rajta, így én is hamar lerázom magamról a negatív gondolatokat.
- Aha... például sulira - nevetek halkan, végig azt nézve, ujjam milyen motívumokat rajzol a bőrére. Tényleg kellemes így.
- Azt hiszem, ügyvéd leszek. Mármint... csak azért nem annak lenni, mert a szüleim azok, ostobaság, ha van affinitásom hozzá, nem? - jó, ebben még teljesen bizonytalan vagyok, tényleg jól esne valami megerősítés, de azt is tudom, hogy azt nem feltétlenül Damiantól kell várnom.
- Kicsinál ez a végzős év, amúgy is mindenki meghülyül ilyenkor, szóval lehet jobb, ha legközelebb év végén találkozunk - viccelődök persze, kicsit most irigylem is, amiért túl van ezen. Nekem viszont tényleg hajtanom kell, ha normális VAV-ot akarok írni. Ami azért szomorú, mármint ez a gondolat, mert még csak most kezdődött az év.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Könnyedén behunyja a szemét. Szeret elsüllyedni az ágyneműje gondosan megválasztott illatában és szereti oldalra fordítani a fejét és ágyból nézni Varsó fényeit. Most azonban ehelyett óvatosan megfogja a lány csuklóját, elemeli a kezét a mellkasáról, és az ablaknak háttal szembefordul vele.
   -  Mesélj, milyen affinitás kell egy ügyvédnek azon kívül, hogy megtanulsz jól hazudni?
Kényelmes vigyorral, behunyt szemmel kérdez vissza, bár egyáltalán nem álmos. Tudja, hogy hamarosan fel kell kelnie, sőt szeretne is kimászni innen, de úgy döntött, még két percet ad magának a kényelmes melegben. Az este további részére nincsenek tervei és egyelőre attól függenek, Kamilla meddig tervezi a maradását. Ha a legutóbbi elejtett megjegyzésére gondol, lehet, hogy nyomban távozóra fogja majd, de az is lehet, hogy marad még - őt őszintén egyik opció sem zavarja.
   -  Nem gond. Pár hétvégén át most úgyis elfoglalt leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Miért? Az kell? - látszólag ledöbbenek, de hamar elmosolyodok. Kezemet meg magunk közé teszem, és csak élvezem a nyugalmat. Mert hogy tényleg az van, és ritka, és próbálok belé kapaszkodni.
- Főleg az, hogy érdekeljen. Legalább is szerintem. Mert iszonyat száraz, és dögunalom... ó várj, tudod, miről beszélek - legalább is szerintem a könyvelés is hasonló lehet, de ha a lengyel azt élvezi, nem én fogom a követ dobni rá.
- Családi dolog? - óvatosan kérdezek, mert eszembe jut, hogy azért a személyeskedésért még kaphatok, tényleg koncentrálok arra, hogy ne lépjek túl bizonyos határt.
- Akarsz enni? - ülök is fel aztán, magamra húzva a takarót, mert tudom, hogy mennem kellene. Akarok is menni, mert... mert az lenne a helyes, csak valahogy mégse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Ha a jog unalmas, amikor valamit rosszul csinálsz. Szívesen bemutatlak az ügyvédemnek, aki tudna mesélni.
Ahogy a lány felül mellette, ő ismét lustán visszafordul a hátára és maga fölé emeli a jobbját, hogy hunyorogva megnézze az időt. A domináns keze eközben a lány bőrére siklik, a mutatóujja pedig végigfut a gerincén.
   - Mondhatjuk így is - válaszol a kérdésére. Az, hogy a következő hétvégét a barátaival és a leendő menyasszonyával tölti Franciaországban, a rákövetkezőn pedig, ha végre dönt arról az átkozott gyűrűről talán el is jegyzi Londonban, végtére is nevezhető családi dolognak.
Leejti a kezét, majd erőt vesz magán és ő is felül. Az éjjeliszekrényen hagyott pólója után nyúl és magára húzza.
   -  Ha most megígéred, hogy nem lépsz le, mielőtt ideér, rendelhetek valamit. Ha... - az ágy széllére fordul, a talpa a parkettára ér és úgy néz körbe a szerteszét hagyott holmijai között. Lenyúl a padlóra, felveszi onnan Kamilla melltartóját és hátrafordulva átnyújtja neki - ha idehozod a mobilom az asztalról. Valahol kinn van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Imádnám - nevetem el magam, miközben a hajam kezdem rendezni. Nem igazán bírom, mikor így szanaszét áll, mégis egy pillanatra megakad a mozdulat, mikor Damian ujját érzem a bőrömön. Még a szemem is behunyom.
Biccentek, mert kihallom én, hogy ecsetelni nem szeretné, így valószínűleg azt se, hogy én kérdezősködjek. Szinte már elégedett is vagyok magammal, meg azzal, mennyire fejlődőképes tudok lenne. Elveszem a melltartóm a kezéből, és a szememet forgatva veszem fel.
- Nem szoktam meggondolatlanul ígérgetni - hajolok oda mosolyogva, hogy egy puszit adjak az arcára, és kipattanok, hogy kimenjek a telefonjáért.
És abban a pillanatban, ahogy odaérek a pulthoz, nyúlok a készülékért, olyan pofont ad a valóság, hogy szinte érzem is, ahogy belesajdul az arcom. Elveszem a telefont, de rá se nézek, hisz az előttem lévő katalógusok, és a bennük lévő képek annyira lefoglalják a tekintetem, hogy még a fülem is belezúg. Sok gondolat cikázik át az agyamon pillanatok alatt, és itt most nem tudom megtenni, hogy elhessegetem őket, mert felváltva ordibálják a fülembe a végén, hogy mekkora egy idióta vagyok. Még pár másodperc, behunyom a szemem, és veszek is pár mély levegőt, mert nem... nem fogok megint meggondolatlanul kikelni magamból, noha teljesen mindegy, mert az elhatározás megszületett, ráadásul igencsak hamar. Nem értem, mi folyik itt, és nem is kell értenem, de az biztos, közöm se kell, hogy legyen hozzá. Ha jobban belegondolok itt van ez az érzés, mióta megittam azt a nyamvadt kávét a panzióban. Fél pillanat, míg hangtalanul kapom fel a pennát a papírhalom tetejéről, és karikázom be az egyik leggiccsesebb gyűrűt, amit életemben láttam, aztán az üvegasztalhoz megyek a saját telefonomért.  
- És látod, milyen jól teszem? - visszavarázsolom az arcomra a mosolyt, míg a telefonját nyújtom neki, a sajátomat nézve közbe.
- Mert mennem kell - bocsánatkérőn nézek rá, miközben serényen erőltetem magamra azt az önuralmat, ami még birtokomban van, így a feszültségemet betudhatja annak is, hogy olyan üzenetet kaptam, ami ezt váltja ki belőlem.
- Legközelebb? - közben már kapom össze a holmimat, és öltözök, természetesen gyorsított eljárásban, mert félek, nem sokáig bírom én ezt tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Behunyja a szemét a belsőséges gesztusra. Más, mint amihez szokott, de furcsán kellemes.
Kamilla föláll, ő pedig folytatja, hogy egymás után összeszedje és felvegye a ruháit. Még mindig nem egészen biztos benne, hogy amit csinál, helyes, és most, hogy az agya kitisztult, ismét érezni kezdi a stresszes gondolatokat. Azonban azt nem vitathatja el, hogy fizikailag ezerszer jobban érzi magát. Már az ágya mellett áll és az öve csatjával szerencsétlenkedik, amikor a lány visszatér és felé nyújtja a telefonját. Apró homlokráncolással veszi át azt.
   -  Családi dolog? - Ismétli meg a lány korábbi kérdését ő is, bár nem számít rá, hogy választ kap. Az, hogy Kamilla hirtelen menne, magában nem gyújt fényeket az agyában, hiszen számított is erre azok után, hogy a lány többször kifejezte már, szeret gyorsan lelépni.
Azonban mielőtt hagyná, hogy kilépjen az ajtón - ami az ő verbális engedélye nélkül egyébként sem történhetne meg -, tudja, hogy röviden még szüksége van a figyelmére.
A zsebébe süllyeszti a mobilját.
   -  Két percet még ráérsz? Valamit meg akartam beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazából felfoghatnám, hogy vele sose lesz csak ennyire egyszerű. Hiába hittem benne még két perccel ezelőtt is, hogy ez így rendben van, megint csak pofont kaptam. Az üde változás, hogy most legalább nem közvetlenül tőle, nem mintha ez sokat segítene, valahol mégis értékelendő.
- Mondhatjuk így is - mosolygok, épp csak nem annyira őszinte az mosoly. És esküszöm, nem hazudok. Hát arról nincs szó, melyik családé. Mindenesetre, tényleg gyorsra fogom. Csak.. csak el akarok menni. Aztán kitörölni a számát, és visszatérni az én kis unalmas, szürke, de legalább biztonságos életemhez, ahol nem kell azzal szembesülnöm, hogy jó eséllyel velem csalnak valakit. Ezen a ponton már magamtól is undorodok. Mindig is elítéltem ezt, és meg is vetettem azokat, akik ebbe belemennek, soha... még csak meg se fordult a fejemben, hogy egyszer én is lehetek az. Igen, tényleg ostoba vagyok.
Mégis megakadok a mozzanatban. A kezem az ingem gombján, és csak kiegyenesedek. Nem nézek rá, beharapom az ajkam, csak hogy kényszerítsem magam arra, hogy ne kezdjem megint vulkánként okádni magamból azt, ami épp a fejemben van. Aztán bólintok. Mert megtehetném, hogy kivágódok megint az ajtón, akár fejéhez vághatnám azt is, igazán nagy rohadék, vagy hogy legalább megemlíthette volna, de... tudom, hogy az nem vezet semmire. Igen, egyszer ugyanitt elszakadt a cérna, és úgy viselkedtem, ahogy azt nem kellett volna. Nem jellemző rám, így most talán képes leszek arra, hogy meg is hallgassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Áh.. oké.
Ha családi ügy, hát családi ügy. Nem is emlékszik rá, hogy Kamillának vannak-e testvérei, de magából indul ki amikor tudja, hogy ő ugyanilyen arcot szokott vágni Elsie üzeneteire, amikor a lány megkéri, hogy menjen érte, mert már olyan állapotban van, hogy nem tud hazamenni. Így részéről sem gyanú, sem pedig számonkérés nincs azzal kapcsolatban, hogy mennie kell.
Míg a lány a blázval babrál ő a hálószobához tartozó fordőbe sétál. Nem csukja be az ajtót, hiszen csak a mosdó feletti szekrényig megy és a tükör mögül markolja fel a mélyzöld fiolát.
   -  Tényleg csak két perc - nyomatékosítja még egyszer. Mezítláb sétál vissza, végig a parkettán majd a szőnyegen. Közel lép a lányhoz, először átveszi a fiolát az egyik kezéből a másikba, majd úgy nyújtja felé.
   -  Van pár új fejlemény, amit meg akartam osztani. Megismertem valakit, akit el fogok jegyezni, talán még ebben a hónapban. Reméltem, hogy nem zavar. Őt nem hiszem, hogy zavarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte lefagyok, míg várok. Egyrészt van egy sanda gyanúm, hogy feleslegesen sétálnék el az ajtóig, rám zárná ugyanúgy, másrészt meg... tényleg kíváncsi vagyok. És ez a baj. A nyamvadt kíváncsiságom.
Ahogy kijön a fürdőből, és a fiolát nyújtja csak megrázom a fejem.
- Ott a táskámban - és az sem érdekel, ha kiakad. Tekintsük el attól, hogy furcsa eleve, hogy egy férfi szekrényében van ilyen. Egyszerűen csak abban bízok meg teljesen, amit én szerzek be, és nem... nem Damian felé vagyok bizalmatlan.
És várok. Az a két perc igazán nem oszt már nem szoroz. Aztán ráncolom a homlokom.
- Nem zavar. Már miért tenné? Sok boldogságot - ezt őszintén így is gondolom. Bár sokat viccelődtem vele, azért nem voltak illúzióim afelől, hogy a felesége leszek. Azt hiszem abból már sikerült kinőnöm.
- Igazából. Mondhattad volna... mert a helyzet, amibe kerültem az viszont zavar. Én... nem vagyok olyan, aki összejárkál más ember vőlegényével. Undorítónak tartom, sajnálom - mert hallhatóan nem tágítok az elveim mellől. Egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Barátok vagyunk. Megpróbálhatunk csak barátok maradni - ezt már inkább Varsónak intézem, szintén egy fájdalmasan halvány mosollyal az arcomon.