Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miközben vártunk a pizzára, szóba került Masa és Márk is, meg persze az a furcsa reakció, ahogyan a levitás srác viszonyult az unokatesómhoz. Nekem is úgy tűnt, hogy van benne némi ellenszenv, sőt, az nem kifejezés, hogy némi. Csak azt nem értettem, hogy ennek vajon mi lehet az oka, mert Bence szerintem egy nagyon helyes és aranyos srác volt, olyan anyuka kedvence féle, akivel bárki is állítana haza, biztosan megdicsérnék. Ötleteim azért voltak, hogy mi állhat még a háttérben, de mégis úgy gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha ezt a srác Masatól kérdezné meg, vagy akár személyesen Márktól.
- Igen, lehet hogy ez is benne van, mert tényleg nem tudta. Mondjuk nem hiszem, hogy annak, hogy mi unokatesók vagyunk, köze lenne bármihez is - ezen picit el is gondolkodtam, hogy vajon tényleg valami gond van-e a családunkkal, vagy mindez csak a véletlen műve? Közben Bence elejtett egy mondatot, amire hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak-e, de végül is, megbíztam benne, s amúgy is úgy éreztem, hogy a történtek óta magyarázattal tartozom.
- Ennyire kiakadt? Értem... - sóhajtottam egyet, rossz volt azt hallani, hogy Márk tajtékzott, mert nem gondoltam volna, hogy egy kis csók majd ilyen indulatokat vált ki belőle.
- Igen, biztos csak véletlen egybeesés - feleltem újra a kuzinos témára, majd kiszúrtam egy másik asztalt, s Bencével áttelepedtünk oda.
- Szerintem sem, amennyire ismerem őt, tuti nem választana bunkót - mosolyogtam Bencére, majd hogy kicsit tereljem a témát a feszültséget okozó problémákról, az itallapot böngészve találtam egy-két nagyon klassz dolgot, s azokra fel is hívtam a srác figyelmét.
- Aha, igyunk egyet! Dehogy bánom - nevetve vállon veregettem a srácot, majd lerakva a lapot, ismét olyan dolgok felől érdeklődtem, melyek talán túl személyesnek tűnhettek, mégis, nekem segítségül lehettek ahhoz, hogy megértsem, mi hogyan történik.
- Tudom, jó kérdés - nevettem el magam, amint éreztem, hogy ezzel azért sikerült a kuzint zavarba hoznom. Ezt követően azonban már teljes figyelemmel hallgattam őt.
- Aha, szóval először összebarátkoztatok? Aha...- mindebből, amit elmondott, semmit nem éreztem hasznosnak, mert nálam egész más volt a helyzet, s nem is értettem, hogy akkor mi van velem. Mert ha ennek így kell történnie, akkor velem valami egész biztos, hogy nem stimmelt. Ugyanis Márkkal mi még nem igazán barátkoztunk össze, ellenben, ha a közelében voltam, rám tört valami megmagyarázhatatlan érzés. De ezek szerint az nem lehetett ugyanaz, mint amit Bence és Masa érez egymás iránt? Vagy mégis?
Közben előkerült a telefonom is, amit átadtam Bencének, majd kicsit közelebb húzódva hozzá, kíváncsian figyeltem, hogy mit magyaráz, s próbáltam is megjegyezni az infókat.
- Aha, eddig egész egyszerűnek tűnik - bólogattam mosolyogva, majd jobban figyeltem, amikor a gombok kerültek szóba, s ha átadta, akkor némi bénázást követően csak sikerült megcsinálnom azt, amit tanított. A készülék hangot adott ki, s pillanatok alatt bevillant a képernyő.
- Hűűű de jó! - örömmel figyeltem, hogy mi történik, majd széles mosollyal pillantottam Bencére.
- Aha, szóval akkor ezt ide és ezt is, aha... - a srác magyarázott, én meg pötyögtem, amit mond, meg úgy nyomkodtam a készüléket, ahogy mondta. Csupán néhány alapdolgot sikerült beállítanunk, de megérkezett a pizza, aminek az illata azonnal az orromba kúszott.
- Hmm, ez mennyei, köszönjük! Szeretnénk még két ilyen shaket is - mutattam az itallap megfelelő sorára, mire az eladóhölgy kedves mosollyal bólintott, s tova száguldott. A telefonomat pedig félreraktam, hogy végre neki ülhessünk a gőzölgő pizzának.
- Jó étvágyat! Hmm de jó az íze is - egy harapás után a sajt még mindig nyújtózott, azt igyekeztem az ujjammal lecsippenteni, s utána a számba gyömöszölni. Közben Bencére mosolyogtam, láttam, hogy az ő pizzaszeletén is nyúlik azért a sajt.
Miután befaltam a magam részét, egy szalvétába törölgettem az arcomat, meg a kezeimet, s elővettem újra a mobilt, amit igyekeztem a tanultak alapján bekapcsolni.
- Juhúú, nem felejtettem el, itt vagyok a menüben. Öhm, azt mondtad, hogy ezzel lehet fotográfiákat is készíteni ugye? Mi van, ha szeretnék rólad egyet, amint tömöd magadba a pizzát, azt hogyan tudom megcsinálni? - kérdeztem nevetve a srácot, közben megkaptuk a két shaket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Éppen csak leül, máris záporoznak a kérdések. Semmit nem mondott, ő mire jutott, vagy egyáltalán mi a helyzet a Levitánál. Nem akarok elmondani addig semmi konkrétumot, amíg nem mond valamit a dologról. Bizalmatlan vagyok, ahogy Lena is. Nem csodálkozok rajta, hiszen nem tudni az egészről semmit. Átfut az agyamon, mit mondjak neki, hol kezdjem az egész dolgot. Semmi pontosat nem tudok a Levitás ügyről, de az biztos, hogy történtek dolgok. Ezt a lány is megerősíti a kérdésével. Gumicukorral kínál, de finoman visszautasítom, mivel nem szeretem.
- Megbízható informátortól tudok pár dolgot. Történtek gyanús dolgok a navine házban is. Tűntek el beadandók igen. Akkor nálatok is komoly a dolog. A levitás dolog csak pletyka szinten jutott el hozzám a már említett személytől. Ő mondta, téged bíztak meg az üggyel. Nálunk ténynek mondható a dolog, ahogy ezek szerint nálatok is. Nem tudom mi a helyzet ezen a téren a másik két házban, ott is érdeklődni kell. Meg kell tudnunk, ott előfordult e már ilyen vagy nem. -
 Kezdek bele a mondandómba. Megbízhatónak látom, nem hiába őt bízták meg a dologgal. ha csak fele olyan tehetséges, mint azt mondták nekem, akkor nagy segítség lesz Léna ebben az ügyben.
- Nem szivárgott ki semmi, remélem. Eddig nem halottunk semmi pletykát, pedig ismerek olyan diákokat, akik nagyon benne vannak ebben, de sehol semmi. Hajnalka visszatérésével kapcsolatos pletyka szinten terjed, mint a tűz, hogy visszatért. Eddig ketten látták, de szerintem elég megbízhatatlan az a két elsőéves, mivel mugli világból jöttek. Nem láttak még életükben szellemet, még az egész új nekik. Majd utána járok. Szellem lány azért került a látókörömbe, mert mióta állítólag itt van vannak olyan dolgok, miben az ő keze lehet. Ezt az előbb elmondtam. -
 Egyelőre elég neki ennyi infó, többet is mondtam neki, mint akartam, ez van. Most már ő jön, de meg kell bizonyosodnom, hogy vállalja a velem való közös munkát.
- Azt szeretném megtudni tőled, akarsz velem dolgozni közösen az ügyön. Attól független, hogy két házban vagyunk, hasonló az úgy. Jó lenne együtt, így könnyebben tudnánk a végére járni a dolognak. Kérsz valami üdítőt, vagy egyebet? A vendégem vagy -
 Remélem belemegy. Abból kiindulva, milyen elánnal esett nekem az üggyel kapcsolatban, nem lesz gondom arra, hogy egyedül kelljen egy másik házban kutakodnom. Nehézkes lenne. Ő ott hazai terepen van, ahogy én is Navinében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Újat mondott nekem Angelica. Nem tudtam, hogy a Levita leomlott. Örömmel hallom, hogy sikerült felépíteni újra. Még pletykákban sem halottam, pedig a diákok legtöbbje ha kell, ha nem, mondja azokat a híreket, amik közelről sem lehet megbízhatónak mondani. Lehet, ez már nem azámít olyan nagy ténynek. Pár helyet mond, ahol járt, vagy bejön neki. A stég megüti a fülem. Nem hinném, hogy ideális helyszín lenne ebben a hideg időben. Nyáron a lemenőnapot nézni annál inkább.
- Akkor te nem unatkoztál az itt léted alatt. Szeretnék hasonlóan mozgalmas dolgokat átélni. Mostanság egyedül fedezem fel a kastélyt, remélem lesz, ki mellém csapódik. Ketten csak jobb, nem megy el a kedv olyan hamar, mint nekem szokott, mikor magányosan járok. -
 Mondom kissé szomorúan, bár van egy lány, akivel alakul valami, de arról korai lenne bármit is mondani még.
- A stég nagyon jól hangzik, bár ilyenkor télen nem nagyon érdemes kimenni. Nyáron felkapott hely lehet. Főleg a párocskák körében, bár gondolom itt vannak olyan eldugott helyek, ahol jobban el lehet bújni romantikázni. -
 Mondom ezt Angelicának, semmi hátsószándék nélkül. Idősebb is nálam, meg nem hiszem, hogy leállna velem, egy fiatal kis lurkóval. Mesél a kedven ételeiről, meg arról, hogy nem kellett sokat kutakodnia, mire megtalálta azt, amit keresett. Időközben kihozták az ételemet. Beleharapok, nagyon ízletes, finom, nagyon ízlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Gerda hagyja, hogy felsegítsem, és őt támogatva indulok meg a mosdó irányába. Érzem, ahogyan szűkül a tér, és mintha valami pánikszerű érzés elindulna gerincem mellett, azonban gondolatban megrázom magam, s arra kezdek koncentrálni, aki most igazán fontos; a nővéremre. Jéghideg kezét markolom, majd ahogyan elérjük a mosdó ajtaját, hirtelen elé lépek, és úgy tépem fel az ajtót, mint valami anyatigris. Testvérem után nyúlok azonnal, ám amikor meglátom, hogy mégis mi fog következni, szó nélkül, egy ösztönös ugrással szökkenek ki az útjából. Vékonyka ujjaimat szám elé kapom, zöldes szemeim pedig százsorosukra düllednek. Egy pillanatra eluralkodik rajtam a tehetetlenség, így teszek egy suta lépést hátrálva. Hátsófelem egyenesen a mosdókagylónak dől, amitől azonnal vissza kell ugrálnom az előző pozíciómba, hiszen ahogyan a kagylónak dőltem azonnal vizes lett a nadrágom. Oda sem kapok, elvégre gyorsan kapcsol az agyam, és máris a fülke mellett termek. Tétován ácsorgok egy ideig, majd nagy levegőt veszek, és belépek nővérem mellé.
- Megmaradsz? - érdeklődnék aggódó hangszínnel hogyléte iránt, ám folytatni nem tudom, mert éppen jönne be valaki, én pedig azonnal az ajtó mellett termek, hogy visszatarthassam azt. – Egy pillanat! – kiáltok a kinn állónak. Odalépek Gerda mögé, és rázárom addig az ajtót, amíg az ajtót ki nem nyitom, s sűrű bocsánatok közepette engedem be az ismeretlen lányt, aki furcsállóan tekint vizes nadrágomra, amire én csupán egy zavart vállrándítással válaszolok. Igen, tizenhét évesen ért egy óvodás baleset, ezért nem engedtelek be. Nem mindegy? Inkább megvárom, amíg bemegy az egyik fülkébe, én pedig gyorsan benyitok nővéremhez. A szívem szakad meg az összetört testvér látványától. Szemeimben egyszerre ott a végtelen szeretet és féltés, azonban a düh is kezd újra megtelepedni bennük. A háttérben halk lounge zene szól, s azt is hallom, ahogyan a lány, aki megszakította a beszélgetést kimegy a helyiségből. Így egy ideig ismét magunk maradtunk, habár az sem érdekelt volna, hogyha így kell végig beszélnünk az egészet. Végre elkezdtük. Megnyílik nekem. Az a legkevésbé sem számít, hogy ez most éppen a teaház mosdójában történik.
Miközben mesél nekem mindenféle érzelem váltakozik karakteres vonásaim között. Krumpli orromat hol fintorra húzom, hol vaskos ajkaim elé kapok. S amikor ahhoz a részhez érünk, hogy Boldizsár még mindig a nővéremben él a fejemet kezdem csóválni. Biztosan nagyon nehéz ez, de akármennyire bele szeretném élni magam – szerencsémre – nem tudom. Pedig tényleg nagyon szeretném. Azonban a gyűlölet, amit az ex-férj iránt érzek, sokkal hatalmasabb, mint bármi amit ezen pillanatokban élek meg.
- Jesszusom, Gerdus – suttogom halálsápadtan, ahogyan nővérem arcát figyelem. Azonban csak ezután jön a cifra rész. Erőszak, és szexuális témák. Nagyot nyelek. Sok mindent el tudok viselni sírás és szívszorító érzés nélkül. Azonban ez a téma az, amire egyelőre végképp nem tudom, hogyan kell reagálni. Remegő kezeim egy nyolcvanéves kezeit idézik, s azokat indítom meg nővérem felé, majd megragadom őt, és magamhoz szorítom. Nem tudom, hogy mit mondhatnék.
- Téged – kezdek bele megértően, halkan. Szinte suttogva. – Téged az elemed megtett meg ettől az elme… - mélyet szippantok az olcsó illatosítószagból. – Megmentett Boldizsártól – engedem el ölelésemből, és nézek bele a szemeibe. – Nem tudom, hogy mi zajlik benned. Nem tudom, mert nem én éltem át ezeket… ezeket a… - itt érzem, ahogyan legörbül a szám, s minél jobban próbálom visszatartani a sírásomat, annál jobban kezd remegni az ajkam. És elérkezik a pont, amikor nem bírom tovább, és kitör belőlem a sírás. Nem akarom, de nem tudom visszatartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már-már azt hittem, hogy unalmas lesz az estém, de a vörös hajú leányzó, aki komolyan kirívott a tömegből – nem, mintha én nem, de azt már talán megszokta a törzsközönség egy hónap alatt -, gondoskodott egy kis állóvíz felkavarásról. Én nem értem, hogy hogy van bátorság az ilyen pasikba, vagy épp nőkbe odamenni egy ilyen nem idevaló lányhoz, de meg kell mondjam, hogy dicséretre méltó bátorság, vagy óriási önbizalom a piától, mert amúgy nem nagyon van a fickónak mire. Kérdés, hogy ez a szépségnek, hogy tetszik, nyilván van egy száz százalékos tippem, hogy hogyan fog. A whiskey-mben a jeget körbeforgatom és úgy nézem végig a jelenetet. A férfi viszonylag jól halad, vagyis nem veszi figyelembe azt, hogy semmi esélye vöröskénél. Figyelemreméltó taktika, én mondom. Nem mindent hallok, hiába van viszonylagos csend a kialakult párbeszéd miatt, csak néhol van halk pusmogás, meg a zene és a székek nyikorgása zavarja meg az udvarlásnak csak halvány mivoltjának nevezhető beszélgetést. Azt viszont meghallom, hogy inkább velem kezdeni, mint vele, azaz van ízlése, meg így körbenézve meg is értem. Kap egy halvány mosolyt, meg a homlokomhoz érintem a bal kezem mutatóujját, majd felé, üdvözlésképpen. De amúgy mást nem csinálok, csak figyelem tovább. Na, a lány utolsó mondata megmosolyogtat, ahogy mégis otthagyják. Olyan szürreális az egész, mintha a fickó, amikor rám nézett, megértette, hogy nem ugyanaz a kaliber. Ki érti ezt, öcsém?! Biztosan látja rajtam a vörös, hogy én is furán nézek a távozó fickóra, majd szép lassan visszajönnek a kocsma hangjai, sőt némi vidám diskurzus is elindul az exudvarló asztalánál. Visszapillantva a lányra, már nem figyel rám, tehát én sem érdeklem igazán, csak kapóra jöttem. Igazán szívesen, öcsém. Legalább meghívhatott volna valamire, ha már tulajdonképpen megmentettem. Közben elkortyolgatom a wishkeyt, szóval intek a pultusnak, hogy jöhet a következő. Habár már kifizettem előre vagy hármat – őszintén szólva nem néztem, de kábé annyi lehetett – nemkértem ki, mindig frissen kell. Meglát engem és elmegy a lány előtt, aki már kikészítette a pénzét, de mégis hozzám jön.
- Van egy rajongód, Z – pillant óvatosan a vörösre, én meg csak vállat vonok. – Á, csak jó voltam neki alibinek, Eszti cica – kacsintok rá, majd én is elpillantok a lány felé, aki türelmeseb várja, hogy elvegyék a pénzét. Amúgy jó bőr, és a fene sem tudja, hogy mit keres itt, hiszen még ebben a kisvárosban is akadnak jobb helyek. – De ha ennyire akarod, szólhatsz pár jó szót az érdekemben, végül is. Unatkozom – susogom a szép szemeibe, ő pedig kajánul elvigyorodik, és ott hagy egy újabb adag itallal. Próbálom nem bámulni a diskurzust, de Eszti bedobja magát, szóval megemlít a vörösnek. Nem tudom, hogy miért, hiszen még le sem feküdtem vele, de végül is, úgy látom elég, ha jó fej vagyok, ami nálam természetes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Arra, ahogy valaki belép a helyiségbe, ösztönösen reagál, szája előtt tartott keze már nem csak érintőlegesen takarja száját, hanem betapasztja azt, míg szemei kikerekednek. Vajon hallotta, ahogyan hányt? Mit gondolhat róluk? A saját jó híre lényegesen kisebb mértékben aggasztja, mint húgáé, bár annak sem örülne, ha rossz fényt vetnének rá a történtek. A WC fogantyúját meghúzzák, akármi is volt ott, már a csatornában úszik, az idegen pedig távozik. Csak ekkor realizálja, hogy egész eddig benn tartotta a levegőt. Ahogy tüdejéből távozik a szén-dioxid és ismét megtelik éltető oxigénnel, szinte megszédül, bambulásából pedig a fülkébe lépő lány téríti magához.
Kiönti a lelkét. Mindent. Ha tehetné, merengőbe zárná a fel-felvillanó képeket, melyek minden éjjel kísértik, jobban belegondolva viszont örül, hogy a másik nem látja és nem éli át őket. Fogalma sincs, mit váltana ki belőle, hogyha elé tárulnának az események, vajon miképp reagálna, az pedig egyértelműen látszik, hogy ezeket a dolgokat is alig tudja feldolgozni. Sok ez egyszerre, nem hibáztatja érte, ám tény, hogy pont ettől kívánta megóvni a legifjabb Drinóczit. Látja a grimaszt, ahogy a csinos arcocska eltorzul a hallottak után, s a remegő kezek sem kerülik el figyelmét. Hogy segíthetne neki? Leginkább sehogy, csendben kellett volna maradnia. Örökké átkozni fogja a pillanatot, mikor mesélni kezdett, de már nincs visszaút. Érzékeli, ahogy a vékony karok átölelik testét, ő azonban kiüresedett, lelketlen állapotában, hamuvá szürkült szemekkel képes csak részint viszonozni azt. Hallja a szavakat, meg is érti, de egy része már nem él. Így kimondva ezek a dolgok olyan távolinak tűnnek, mintha csak egy regényt olvasott volna fel, beltartalom nélkül.
- Néha azt kívánom, bárcsak ne tette volna - szomorkás mosoly ível arcára, amikor is Babett folytatja mondandóját. A benne feszülő érzések tökéletesen láthatóak, a lebiggyedő ajkak arról árulkodnak, hogy hamarosan kitör majd belőle a sírás. Gerda szíve ekkor szakad csak meg igazán: ezt nem akarta, soha nem akarta látni a könnyeket lefolyni az arcán, mindig csak annyit szeretett volna, hogy boldog legyen és vidám. Most mégis, némán hüppögve, a sós folyadékot törölgetve arcáról, szerencsétlenül ácsorognak ebben az egyre szűkebbnek tűnő fülkében.
Karjai automatikusan mozdulnak, finoman vonja magához a levitást, ujjai a puha hajat cirógatják. Mire ráeszmélne, mit csinál, már rég csitítgatja húgát, türelmesen ringatja, hátha hamarabb megnyugszik. Ő is sírni akar, de már elapadtak a könnyei, már nem képes arra, hogy ismét felszakítsa ezeket a sebeket. Fáj mindene, legfőképp szíve, mely újonnan sajogni kényszerül testvérét látva.
- Azt kívánom, hogy soha ne tudd meg - óvatosan eltolja magától, hogy egymás szemébe nézhessenek, keresi a kétségbeesett, vöröses íriszeket, a bánattól olyannyira megkeseredett tekintetet. Bármit megtenne, hogy jobb legyen. - Én erős vagyok, látod, túlélem. Itt vagyok, veled és minden jobb lesz - miközben ajkain megállíthatatlanul folynak ki a biztató szavak, ő maga nem hisz bennük. Hangja reményről, új esélyekről árulkodik, a mélyben viszont elveszettség és vágyakozás lapul csupán, ki tudja mi után, ki tudja, mióta. - Van valaki, aki vigyáz rám és most már mi is itt vagyunk egymásnak. Boldizsár többé nem bánthat, én meggyógyulok és minden olyan lesz, mint régen.
Nem. Soha, semmi nem lesz már olyan, mint régen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megkönnyebbülök, amint elkezdenek potyogni a könnyeim. Ez a fájdalmas sírás a beszélgetésünk eleje óta bujkál bennem valahol, és most végre előtörhet, így már nem a könnyek visszatartása feszít szét belülről. Most már az, hogy nem tudom abbahagyni. Eleinte csak a dundi cseppek hullnak végig pirospozsgás arcomon, majd keservesen felsírok, amikor már úgy érzem, hogy egyáltalán nem tudom visszatartani az érzéseimet. Benne van a hihetetlen öröm, hogy ismét együtt vagyunk, de érezhető az a fájdalom is, amivel most megkarcolta a történet a szívemet. Nem tett Gerda semmi rosszat. Nagyon jól tette, hogy beavatott. Ettől még közelebb érzem magam hozzá, de azok, amik vele történtek egyszerűen felfoghatatlanok számomra. Bosszantó, hogy nem tudom kellő felnőttséggel átélni ezt, hanem a tizenhét éves fruska fejemmel csak bömbölni tudok rajta. Okosat szeretnék mondani. Valami olyat, ami megnyugtatja őt – habár tudom, hogy ez szinte teljességgel lehetetlen volna felnőttfejjel is. Bosszant, hogy nem tudom kifejezni magam. Csak a képek jelennek meg zöldjeim előtt; a sok történés, amiről Gerda beszélt eddig. A legcsúnyábbig. Összeszorítom a szemeimet, és ezzel próbálok megszabadulni a gondolatoktól. Legszívesebben üvöltenék. Nem gondoltam volna sohasem, hogy valami ennyire meg tud törni. Pedig részletességében nem is hallottam mindent… eléggé élénk a fantáziám. Kiszínezi nekem kellőképpen ahhoz, hogy ne tudjak egy ideig lélektépés nélkül aludni. Nem Gerda, ez nem a te hibád. Tudnom kellett. Tudnom kellett ezekről, hogy én is pontot tudjak tenni a dolgok végére fejben.
Érzem, hogy valami furcsa az ölelésében, ám amikor a szemeibe nézek, mintha nyugtató bűbájt varázsoltak volna rám. Ő tette? Azt sem bánom; máris jobban érzem magam a bőrömben. Mélyet szippantok a levegőből, és engedem, hogy belehulljak a nővérem ölelésébe. Aztán migrénszerűn hasít a fejembe a felismerés; micsoda ez önző liba vagyok! Ez nem rólam szól. Nem arról, hogy én hogyan élem meg ezt.
- Nem akarsz többet elbújni, ugye? – kérdem tizenkét éves énemet idéző hangszínnel, miközben vörös szemeimmel nem engedem testvérem tekintetét. – Na-nagyon sokszor attól féltem, hogy én tettem valamit, amiért eltávolodtál. De mekkora idióta voltam! – nevetek fel keservesen, hiszen ismét tanúbizonyságot nyerhetünk afelől, hogy mindig azt gondolom, minden rólam szól. Minden egyes szavával egyre beljebb vagyok a megnyugvás felé. Már csak aprókat szipogok, miközben elengedem őt, és farmernadrágom hátsó zsebébe nyúlnék egy zsebkendőért, de csak egy ázott pamacsot találok, így kislányosan pulóverem ujjába törlöm szemeimet, majd orromat.
- Ho-hogy mi? – derül fel kisírt ábrázatom, amikor azt mondja, hogy van valaki, aki vigyáz rá. S abba belegondolni, hogy Boldizsár sem lesz már többet közöttünk egyenesen felemelő. Még egy-egy benn maradt könnycsepp pottyan ki szememből, de már valamivel mosolygósabb az ábrázatom. – Ki vigyáz rád? - most már hangom is boldogabban cseng. Ismét előbújt tinilányos érdeklődő tekintetem, miközben megvakargatom viszkető orromat. - Egy fiú?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kapcsolatépítés az fontos, na meg egyébként sem zárkózom el semmi jótól. Isaac egy érdekes srácnak tűnik. Bár elsőre lehet nem mindenki bízna benne, nekem kifejezetten tetszik, hogy "felvállalja" a stílusát és nem fojtja el önmagát. Legalábbis ez volt az első gondolatom. Azóta nem tudom mit gondolok, a DÖK-ben inkább kreatívnak és aktívnak ismertem meg. Míg én inkább praktikus esetnek gondolnám magam. Mások véleménye eddig sem érdekelt, de őszintén örültem amikor elhívott, hogy a DÖK-ön kívül is együtt lógjunk. Kellenek haverok, barátok... Talán nekem is jobb, ha nem folyton Marison meg Bencén járatom magam, vagy ami még náluk is rosszabb: Karolán. Túl sokat gondolok a lányra, és ez nem jó. Legutóbb majdnem V-t kaptam K helyett, mert elbambultam és nem hallottam egy kérdést, amit a tanár tett fel, feleléskor. A szerencsém az, hogy végül megismételte és így nem csúszott be a rossz jegy. Aztán az egyik bájitalomból is kihagytam egy hozzávalót... Mire észrevettem már késő volt. Ott az mentett meg, hogy nem a legfontosabb összetevőről volt szó, és utólag hozzáadva sem kavart be a bájital hatásába. Talán kicsit gyengébb volt, mint kellett volna, de Fela bá azt mondta, valószínűleg a hozzávaló minősége volt kevésbé jó, én pedig nem buktattam le magam.
Na szóval, ezek miatt is, meg mert kapcsolatot építeni jó, belementem a kis csevegős dologba. Útban a pizzéria felé, azért el-elkalandoznak a gondolataim. Megállok egy-egy butik előtt, és a kirakatot kezdem nézegetni. Bár még odébb van, elég sok Valentin-napi dolgot árulnak és újra meg újra azon kapom magam, hogy azon agyalok, vennem kéne-e valamit Karolának. Miért is? Dorgálom meg magam minden alkalommal, elvégre nincs köztünk semmi. Leszámítva, hogy tetszik és tudja. Meg hogy én is neki - utóbbi gondolat mosolyt csal az arcomra és arra jutok ez tulajdonképpen már majdnem kapcsolat... Talán Valentin-nap felrakhatnánk a pontot az i-re... De aztán megrázom a fejem és sietősen indulok tovább a pizzéria felé.
- Helló! - intek a pizzéria előtt álló alaknak már messziről, elvégre Isaac külsejének köszönhetően könnyedén észrevehető - Bocsi, ha régóta vársz... Kicsit elbambulta idefele - kérek elnézést, ahogy közelebb érek - Nyugodtan bemehettél volna - kezet is nyújtok a srácnak, hogy üdvözöljem, aztán ha neki is oké, akkor kinyitom az ajtót és őt előre engedem, hogy aztán együnk egy jót. Mert amúgy, tökre éhes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ajkaimat akaratlan is megnedvesítem nyelvem hegyével, miközben a lány beszél hozzám. Eszemben sincs a fiúra nézni, de udvariasan kuncogok, lehetőleg annyira hangosan, hogy meghallja, hogy a gondolat kiváltott belőlem valamit. Egyelőre egy sejtelmes kis hangocskát. Ez bármi lehet, negatív és pozitív egyaránt, és bár nagyon kedves, eszemben sincs azonnal rohanni, hogy lelkesen bemutatkozzak neki, ó nem, nem vagyok én őrült. A parókámat simogatva gondolkozom azon, amit a lány mond, és amikor ellép tőlem, tovább mosolygok, álhajam takarásában. Éppen csak annyi ideig, hogy már lemondjon rólam, hiszen nem mozdultam, és választ sem küldtem, a hallgatás pedig nem mindig beleegyezés.
Végül aztán, mikor már hiszem, hogy nem számít rám, megjelenek, kicsit oldalasan, de szorosan hozzá simulva, közel hajolva hozzá, hogy értse, amit a fülébe suttogok, hogy a meleg levegő, mely ajkaim közül tör elő csiklandozza kicsit a fülét.
- Nem félsz, hogy olyat találsz a maszk alatt, ami megriaszt?
Kérdésem közben egy pohár whiskey landol előtte, én pedig gondolkodás és kérdés nélkül ülök fel a mellette lévő székre. Hát ezt szerette volna, itt vagyok, és szóltam, hogy nem biztos, hogy ez egy annyira egyszerű történet, mint amennyire ő hiszi. De egy próbát megér, végül is, a pincérlánnyal még sosem üzentek nekem, értékelem, hogy nem mászott egyből az aurámba. Az olyanokkal mindig fenntartásaim vannak.
- Még van egy kis időm, de éjfélre vissza kell érnem, különben a mostohám felfedezi a hányom és tökké változtat.
Volt valami ilyen Disney mese a normális gyerekkoromban. Persze ennek is el tudom mondani a bibliai tanulságát, de próbálok nem így gondolkozni, ha már nem otthon vagyok.
- Szóval, azt hallottam, hogy te egy Farkas vagy. Én lennék Piroska?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valami oka biztosan van annak, hogy bár táncolunk, mégsem érünk egymáshoz közben. Tudom, hogy ő is érzi, mert aki ezt nem érezni, az olyan szinten érzelmi analfabéta lenne, már nekem fájna. Ő is érzi, mert az apró mozdulatok, tettek, érintések, mind erre engednek következtetni, de mégsem jutunk egyről a kettőre. Hogy érdekel-e miért nem? Nagyon is. Ó, de még mennyire, hogy érdekel, szinte már fejen állok tőle, de kifelé a játékosságon kívül semmi nem látszik, még akkor sem, amikor nemet int a fejével, csak szusszanva egyet kortyolok egyet a kesernyés italomból.
- Veled? Bármikor - mosolyodom el szélesen, ahogy kuncogásom alább hagy, tekintetem rögtön ráemelem. Soha nem jutott eszembe kamunevet használni. Felesleges is lett volna, mert az én nevemet nagyon ritkán jegyzik meg, itt Magyarországon túl bonyolult, leegyszerűsítik, és az eredetit el is felejtik rögtön. Tökéletes arra, hogy az olyanok, mint Ő, pedig megjegyezzék, mert ő meg fogja. Érzem és tudom, hogy megfogja, mert neki is talán ugyanolyan fontos a tudás, mint nekem. Nem, nem az a tudás, amit a nevek adnak, hanem az, ami mögöttük van. Mert nekem nincs félnivalóm ettől a helyzettől, ahogy vesztenivalóm is aligha van, ha eljutnánk egy olyan szintig, ami talán mindkettőnknek meglepetést okozna. Mert nekem biztosan, az ő részéről pedig nem tudok nyilatkozni, mégis tudni akarom, hogy mi a meglepetés. Látni az ő arcán is a megdöbbenést, mintha csak tükörbe néznék.
A neve pedig pontosan annyira illik hozzá, ahogy a tánc, amit leejtettünk a téren. Hozzásimul, belé akaszkodik és, amikor jobban megnézed, színtisztán látod, hogy tökéletes. Elmosolyodom, az utolsó kortyot is kiiszom a pohárból, azzal a lendülettel teszem le az asztalra azt. Halkan koppan, tekintetem csak egy pillanatra téved oda, azonnal visszaemelem Quinnre, aki feláll. Szólásra nyitom a számat, már neki kezdenék, hogy ne menjen még, maradjon még egy kicsit itt. Velem. A pult felé indul, automatikusan mozduló kezem, ahogy követem tekintetemmel, majd testemmel, visszahullik ölembe, amikor visszajön hozzám.
- Nehéz lenne nemet mondani - csúsztatom kezemet a férfias tenyérbe, majd rá is szorítok kissé, miközben felállok. Automatikusan lépek közelebb a férfihoz, testem vele mozog, ahogy a téren is tette. Felnézve rá kapom el tekintetét, hogy elmosolyodjak, majd minden szó nélkül hajtsam fejemet mellkasára behunyt szemekkel, miközben mozgunk.
- Minden nőnek így csavarod el a fejét? - nyitom ki pilláimat, hogy eltávolodjak tőle kicsit, felpillantsak rá halványan mosolyogva. - Mert meg kell hagyni, elég jól csinálod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mostanság igencsak elódáztuk ezt a kis családias szeánszunkat, bár nem róhatom fel, a bátyám szerelmes én pedig aztán biztosan nem zavarom meg benne. Vagyis annál inkább tenném és néha teszem, de végtére is, nem kell nekünk egymáshoz kötve élni és ez a nagy szerencse, mert bizonyára már rég szálanként tépdesném a hajam – mert ahova Bence jön, többnyire Masa is, és, hát, a mosolyaim mögött néha nem minden a legszebb. A naptár azonban most nekünk kedvez, vagy talán az influenzajárványra való tekintettel nem lógnak annyit egymás száján, kifejezett örömömre adódik az alkalom, hogy leüljünk és jól kifaggassam, vagy épp ő engem, hogy merre és mibe keveredek, ha épp nem azt játszom, mennyire tanulok. Utóbbi kellemetlen szájíz, ezért is dobtam fel a sütemény témát, meg egy jó adag kávéét, az ízorgiák mellett mit számít, ha épp vallanom kell, mennyire nem igaz, hogy annak a benga végzősnek a csókjait élvezem újabban. Értem én, hogy könnyedén vesznek bárkit a szájukra a tökéletes öregasszony-jelöltek, de akkor találhattak volna érdekesebbet is a kamukapocs mellé.
Jöhettünk volna együtt is, csakhogy én stílusosan kések. Most kivételesen nem csorba memóriámnak köszönhetően, hanem egyszerűen elválogattam az időt, mire végül rájöttem, hogy az elsőnek magamhoz vett felső lesz a nyerő, mert amúgy holt mindegy, mit fogok viselni, ma nem az a lényeg. Máskor sem, de mivel a mackós pólókat és a pillangós nadrágokat már egy jó ideje száműztem, többet vacakolok ezzel, mint illene, ahogy a semmitérő, közérzetjavító smink felhúzásával is, szerencsére, a legtöbb dologban jóval egyszerűbben ítélkezem. Már bőven van miért elnézést kérni és meg sem lepne, ha azóta visszaténfergett a kastélyba, mire elérem a cukrászdát, pontosabban csak meglátom egyelőre, a távot még le kell küzdeni. A tompa, napok óta sajgó tarkóm már nem fenyeget, így mosolyom legalább őszinte, amely akkor kerül ajkaimra, amikor végre belépek és kiszúrom a tömegben, egy asztalnál. A kabát cipzárját lehúzva érek végül mellé és ujjaimmal nemes egyszerűen túrom szét a haját, csak kedvesen, remélve, hogy időt töltött vele és én most helyreigazítom. Kabátban huppanok le, ültömben bújok ki belőle és hanyagul vetem a szék támlájára, pilláim pedig rebegnek egy sort felé.
- Egy kicsit késtem, ugye nem haragszol rám? Vagy ha igen, akkor eddig tartott. Ugye? - a kesztyűt lehúzva teszem azt az asztal szélére és egy kósza tincset tolok félre arcomból, mintha zavarna. Nincs bennem izgalom, se félsz, jó látni és ennek látványa is van. Majd duzzogok később.
- Nos, mennyire hiányoztam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utóbbi időben régen láttam őt. Tényleg sok mindent történt velem, Masával és nos, be kell valljam, kissé elhanyagoltam a tesómat. Igaz az is, hogy ő elvan magában, de azért szoktunk tartani legalább havi egyszer egy kis tesós dumálást, hogy nagyjából tudjunk egymás kisebb nagyobb dolgairől, vagy ha apa és anya neki küld valamit, akkor abból kapjak én is. Egyébként Em nem igazán szereti, ha beleokoskodok - ő mondja így, ne nézz rám - a dolgaiba, úgyhogy az ilyen tesós beszélgetések néha veszekedésbe fordulnak át, pedig tudhatná, hogy én csak jót akarok neki. De tényleg, most elég régóta nem találkoztunk, úgyhogy megdobáltam egy bk-sender üzivel, hogy ugyan jöjjön már ide. Meglepetésemre igent mondott, remélem nem felejti el, az ciki lenne. Akkor már mindegy, mert szegény, még mindig nem jött helyre és talán nem is fog soha abból a sérülésből. Sokat voltam nála anno, és volt, hogy kikiabált a kórteremből, de 10 perc múlva már ott lehettem. Az majdnem vicces időszak volt, de nagyon meg voltam rémülve, hogy egyszer engem is elfelejt hosszabb távon is, de szerencsére nem így történt az sem. Szóval a megbeszélt idő persze már rég elmúlt, kénytelen voltam rendelni egy kis süteményt, meg egy teát. Arra majd iszom kávét, és? Szóval várom az én drága húgomat, hogy elmesélje majd nekem, hogy melyik csapatba került be, vagy mi van már? Semelyik névsorban nem láttam, de tudom, hogy nagyon készült a válogatóra. Hajj, csak ide tolná már a képét, legalább ötödszörre olvasom végig a kis itallapot és forgatgatom, hátha el van rejtve még benne valami. A hajamat valaki megtúrja, de megismerem az egyik kedvenc illatát, és csak körbeforgatom a szemeimet, amíg leül velem szembe. Egész csajosan öltözött most, régebben más volt.
- Muszáj volt a hajammal játszanod? - kérdezem, majd odacsúsztatok neki egy sütit, ha már kaptam vagy nyolcat. - Nem, haragszom - szívom meg az orrom egy kis levegővel és persze pofákat is vágok. Közben úgy nagyjából helyreállítom a hajam, bár olyan sokat nem hiszem, hogy elrontott benne.
- Ennyire - tárom szét a kezeimet olyan 50-70 cm-re és ingatom a fejemet. - Ma ilyen izé napod van? Nem akarok veszekedni - fintorgok, majd közben odajön hozzánk a pultos. Én rendelek egy kávét, meg a tesómnak, amit kér, a hölgy pedig távozik.
- Jól van hiányoztál, na, Em. Mi újság a Rellonban? Hajtanak a pasik? - amúgy én szeretném, ha boldog lenne, de féltem is, hogy ha összejön valakivel, nehogy elfelejtse. Mondtam is neki régebben, hogy küldjön fényképet az aktuálisról és ha baj van, meg tudom mutatni neki. Egyet sem kaptam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A Karácsonyi mizéria sajnos nem volt happy end, de kicsit lenyugodtam azóta. Akkor tényleg majdnem elpattantam, de szerencsére megállított Masa. Nem csak azért, mert az aztán aláaknázta volna a kapcsolatomat végleg Márkkal, hanem mert nem akartam senkinek sem kellemetlenséget okozni, például a szüleinek. De ott volt a szexibogyó villámhárító és elhárította a bajt, mák…. vagy baj, vagy mi.
- Nagyon kiakadt, de mit mondtál neki? Tényleg nem láttam még ilyen mérgesnek, még a cuccoddal teli táskát is hozzám vágta és gyakorlatilag kidobott a házukból veled – nézek rá kíváncsian, hogy mi lehetett. Elég kellemetlen a téma, de hát ő hozta fel, legalább túl leszünk rajta. Kibeszéljük, aztán lesz, ami lesz. Aztán hagyom, hogy elhelyezkedjünk, Masáról pedig egyelőre nem beszélnék többet, főleg ebben a remek témában. Kicsit össze is szorul a gyomrom az ilyen felvetésre, de akkor csak rá kell gondolnom, és eszembe jut a mosolygós arca, a huncut villanás a szemében és ösztönösen elmosolyodom.
- Jeee, iszunk is! – mint a kisgyermek úgy örülök a hírnek, rendes ezen a drága kuzin. Emma imádni fogja, szerintem, már mondta nekem a temetés után, hogy milyen kis cuki, mikor elköszöntünk tőle utána. Aztán megint eliprít, lassan pirítós kenyérnek érzem magam, ahogy felhozza a témákat. No, nem baj, Benceboo segít a drága uncsijának. Megpróbálom elég vázlatosan megosztani vele a mi történetünket, de szerintem az olyan rendhagyó, legalábbis a slusszpoén, hogy abból sokat nem fog tudni kamatoztatni.
- Nem tudnám azt sem elmondani, hogy mikor szerettem belé a barátságból. Ki tudja, hogy mikor kattan át az embernek az agya, vagy mikortól tud bármit. Amúgy is ez az egész olyannyira ködös, hogy szerintem kár ezzel foglalkozni. Biztosan úgy alakul, ahogy kell. De, ha szeretnéd, hogy felgyorsuljon a helyzet, küldjél neki jeleket. Vagy támadd le  - felnevetek, mert ezt már nem mondom ám komolyan. – Nehogy ám – nevetek tovább, fura lenne, ha rámászna Karcsi Márkra. – Amúgy… neked tetszik Márkó? – kérdezem, de közben már be vagyok sózva és elővesszük a telót is. Hát lehet, hogy nekem jobban csillog a szemem, mint neki, de ez szakmai ártalom. Nagyon lelkes és mindent jól csinál, olyan, mintha felfedeztük volna az olasz vigaszt, vagy mit. Közben megjön a pizza is, teljes lesz az örömöm. gyorsan csinálok helyet, a dobozokat félreteszem a zacskóba, meg a papírokat, hogy legyen hely a pizzáknak és a tányéroknak. Közben rendel Karcsi shaket is, amit megbeszéltünk, nagyszerű délután! Azonnal enni kezdünk én kézzel tömöm be az első falatot, és a sajt nyúlik le vagy húsz centit, mintha hinta lenne, ahogy elhúzom a számtól.
- Neked is – mondom félig teli szájjal, Karola pedig sokkal szebben abszolválja az első falatjait. Hát, én Masámhoz vagyok szokva, akinek ez nem számít. Karola pedig máris a telójához nyúl… nem is éhes!
- Persze! Próbáld meg megtalálni előbb a nevem – hagyom, hogy csinálja, ha nem iskerül, lassan megmutatom neki. – Na, ezaz és akkor itt ez a fényképezős ikon – bökök rá – tedd rá az ujjad, akkor bejön a fényképező, látod? – várakozom egy picit, és az öröm után, folytatom. – Van ott egy kör alakú kis ikon, azzal fényképezel, látsz benne? Ha igen, nyomj rá és a végén a mentés feliratra – bekapom a következő falatot és várom, hogy megcsinálja.
- Ha a főmenübe - kis kör gomb alul – is van sima fotózás, ugyanezzel az ikonnal. Azzal mindenfélét fényképezhetsz – mondom már kicsit nyammogva, és én lassan be is fejezem a kajálást. Leküldöm a shaket és hátradőlök. – A többit majd fedezd fel te, ha várj, kérem szépen – nyújtom a kezem és átveszem tőle. Letöltöm a bk-sender nevű programot és beteszem neki Masát, Márkot, magamat, Danát ismerősének. – Ha ide kattintasz, itt tudsz nekünk írni, meg akinek még felviszed a nevét – mosolygok és elmutogatom neki, hogy mi, hogy is van. Nagyjából egy fél órát még elszórakozunk, aztán úgy érzem, hogy magára kell hagynom.
- Na, én megyek, jó? Hagylak ismerkedni a telóval. Ha bármi van, tudod, hol találsz – kiveszem a telómat és meglebegtetem előtte nagy mosollyal. Majd odatoppanok elé és jó erősen átölelem, meg adok neki két puszit.
- Szia Karcsi – felöltözök és kifelé menve írok neki még egy üzenetet, amit már csak odakint fejezek be. „Na, milyen Karcsi? Írj valamit Márknak” A a végére teszek egy kacsintós smile-t, és vigyorogva megyek vissza kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Komolyan? - nagyon megdöbbentem azon, amikor Bence elmesélte, hogy Márk hogyan viselkedett azon a reggelen, hisz azért nem tettem olyan dolgot, amiért így kellett volna viselkednie.
- Nem mondtam neki semmit - sietve ráztam meg a fejem, majd mély hallgatásba burkolóztam, de az arcom talán egy kicsit elpirult, hisz nem meséltem el a teljes igazságot Bencének. Nem hazudtam, hisz tényleg nem mondtam semmit, viszont tettem valamit, ami valószínűleg ilyen heves reakciót válthatott ki Márkból. A kérdés már csak az volt, hogy vajon miért dühítette fel őt a tettem? Miért haragudhatott meg rám?
Mindegy is, nem akartam igazán erről beszélni, főleg nem Bencével, hisz a tettem miatt még mindig égett az arcom. Ehelyett inkább az ő kapcsolatára tereltem a beszélgetést, egyrészt azért, hogy ne az én dolgaimról kelljen beszélni, másrészt meg azért, mert Masaval ők ketten nagyon aranyosak voltak, és tényleg érdekelt, hogyan sikerült összejönniük. Kíváncsian figyeltem rá, de aztán valahogy megint zavarba ejtő dolgokról kezdett el beszélni nekem, mintha a vesémbe látna.
- Hogyan?? - még jó, hogy éppen nem ittam, akkor egész biztos, hogy kiköptem volna az italt, mert a kérdése váratlanul ért, s persze még jobban elpirultam.
- Nem - vágtam rá hirtelen, majd lehajtottam a fejem, hogy az asztal lapját kémleljem, de egy kicsit azért rosszul éreztem magam, ugyanis ezúttal nem mondtam igazat. Bencének meg nem akartam hazudni, meg amúgy senkinek sem akartam hazudni, csak nem hittem volna azt, hogy ennyire nyilvánvaló ez a dolog.
- Na jó...tetszik, de nem tudom, hogy miért. Még nem volt ilyen, fogalmam sincs mi ez - magyaráztam, ahogy a fiúra pillantottam. - Ott reggel meg...nem tudtam normálisan beszélni vele, és akkor csak úgy megcsókoltam, és zavarba jöttem, és bezárkóztam a fürdőbe. Ez történt, gondolom emiatt haragszik rám. Meg én is magamra, mert én nem vagyok ilyen...és...- egy pillanatra elnémultam, aztán felpillantottam Bencére. - Légyszi ezt ne mond el senkinek - kértem szépen, ugyanis valamiért tök cikinek éreztem a történteket.
Szerencsére ekkor megkaptuk a pizzáinkat, így legalább nem kellett tovább erről beszélnem. Italt is rendeltem a finom olasz étel mellé, s közben Bence segített megismerkednem a telefonommal.
- Merlinre, ezt azért még szoknom kell, nagyon sok mindent tud ez a kütyü, szerintem amit most mondasz, annak a felét el is fogom felejteni - mondtam nevetve, de azért próbálkoztam, s úgy nyomkodtam két falat pizza közt a készüléket, ahogyan a srác mutatta, s mondta hogy mikor mit tegyek.
- Ó nahát, ez tök jó! - ámulva-bámulva hallgattam tovább, örültem nagyon a készüléknek, meg annak hogy Bence volt oly rendes, és elkísért engem erre a vásárlásra. Nélküle nem hiszem, hogy be tudtam volna szerezni egy ilyen készüléket, sőt, ez szinte biztos. Csak anyáék ne tudjanak róla!
A kuzinnal még tovább nézegettük a készüléket, nagyon sok mindent elmagyarázott még, közben én is iszogattam a shakemet, végül aztán Bence úgy döntött, hogy távozik.
- Jól van, persze. És nagyon köszi, hogy segítettél! - hálásan mosolyogtam rá a srácra, visszaöleltem őt, és adtam neki két puszit. Ezután még visszatelepedtem a székre, de figyeltem Bencét, s még integettem neki, amikor elhagyta a Pizzériát.
- Kérek még egy ilyen shaket - intettem az egyik pincérnőnek, közben még ismerkedtem a telefonommal, amikor egyszer csak pittyeget egyet.
- Jajj - ijedten, majd kiejtettem kezeim közül a készüléket. Furcsa volt, s még szokni kellett, hogy ez néha hangot ad ki magából, meg rezeg.
Nagy nehezen próbáltam visszaemlékezni arra, hogyan is működik, és sikerült megnyitnom az üzenetet, de amikor elolvastam a sorait, újra elvörösödtem, majd egy halovány mosoly is kúszott az arcomra.
"Szuper" - írtam vissza az üzenetet, a Márkos üzenetére azonban nem reagáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még szerencse, hogy nem szoktam rá a cigire mint a többi csaj, mert hogy az milyen trendi, mert most aztán még itt lihegnék is nagyon, bele az arcába, hamutartó-lehelettel, helyette marad enyhén mentol és a rúzsom édeskés bukéja, amely egy nagy csalás, mert az íze borzalmas. És lihegni sem lihegek, pedig a táv felénél már mondhatom, hogy siettem. Valamennyire. Valahol akkor is azt olvastam, hogy egy nőnek illik késnie, de ha ezt feldobom, akkor nem fog örülni. Vagyis megcáfolja, mint minden ilyen okosságom, amit véletlen előhozok, ha épp nem én akarok belekötni abba, amit mond. Sokszor esik meg, testvérek között talán kicsit kevesebbszer, de csak mert már nem lógok rajta annyit, mióta barátnője van és mert miért tenném, nem is vagyok kislány. Ez meg olyan tipikus dolog, mikor valami szebb ruhát próbálok, anya is pityereg, apáék arca meg sötét vonásokat rejt, bizonyára megfelelő átkokat keresnek azoknak, akik szerint szintén jól áll rajtam, vagy épp jól áll, ha levenném. Megjegyzésére azonban nem a ruhákon jár az eszem, hanem szélesedik a mosolyom. Igen, van benne egy kis gonosz vonal is.
- Igen, muszáj volt. Nektek fiúknak mindig puha a hajatok, mi nők pedig erre annyi kencét használunk, hogy fájdalmas. Szóval, szokd meg. Ja nem, már meg kellett volna – tárom szét karjaimat, mert való igaz, ha ennyire látszik rajta, hogy valamelyik irányba fésüli, a késztetés mélyről jön és én nem szoktam félni megtenni dogokat. Van, amiket igen, de azokról nem beszélek és nem gondolok rájuk, meg azokra se, amik a jövőben lesznek majd egyszer.
- Dehogy haragszol – lágyan ingatom meg a fejem, megint csak a pillákat vetem be és a szebbik nézésem, azt, amit aranyosnak neveznek. Nem szoktam alapvetően csúnyán nézni, bambán igen, az már más kérdés. Van buta nő arc, okos, vagy épp fuss az életedért is. Hunyorogva méregetem azt a mennyire mértéket és sóhajtok egy nagyot. Hát komolyan, gyors nézek egy órát és megállapítom, hogy indokolt az a mérce, de, ki ha én nem alapon csak nem fogok neki igazat adni.
- Mi? - kicsit elbambultam és hirtelen nem értem a kérdést. - Nincs izé napom, tökre jó a kedvem, én örülök neked, te meg itt... - fújom fel kicsit az arcom, de ki is fújom. Igaza van, illik rám is, hogy nem akarok veszekedni, de lehet fogunk. - Kávét kérnék, tejjel, három cukorral. Olyan kis kekszet is mellé, igen, igen. Köszönöm – mondom közben a nő felé magam is, majd visszapillantok rá. Vissza is tér a mosolyom, csak tette a fejét. Helyes.
- Tudom. Nagyon jó, bár nem mentem sose messzire – finoman utalok rá, hogy meg tudott volna eddig is keresni, de hát, nem. Ezt most nem kötekedésnek.
- A pasik? Hjaj. Amióta kinőttek a melleim, már érdekes vagyok nekik is. Nem hajtanak, vagy tudomást se veszek róla. De hát ez a dolguk, nekem meg elviselni a bókokat meg a szexista vicceket – vonok vállat, miközben egy darabot kanyarítok a sütiből és bekapom. Jó, ez finom! Szerencséjére. Vannak dolgok, amiket nem mondtam el neki, meg nem is kell. Nem mindre lenne, lennék büszke talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Mindig is az a fajta voltam, aki könnyen feltalálta magát egyedül. Nem estem pánikba, ha senki se volt körülöttem, csak kerestem magamnak valami kis mütyürt, amit aztán elkezdtem pattogtatni, kattogtatni, illetve az is egy módja volt az idő eltöltésének, hogy lehajolok az említett kis mütyürért, amit a nagy játszadozásban kiejtettem a kezemből. Elég büszke voltam erre a tulajdonságomra. Mondjuk félig-meddig rákényszerítettem magam, hogy beletanuljak, hisz minden találkozóra minimum harminc perccel előbb érkezek. Mondjuk még ez az akármivel való babrálás sem tudja elterelni a figyelmemet arról a pánikról, amit a várakozás periódusában érzek. Igen, tudom, hogy előbb vagyok ott, de akkor is. Ilyenkor van az, hogy hatszor is lecsekkolom, hogy tuti a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben vagyok ott. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy szorongás. Legalább nincs hideg. Sóhajtozva nézelődök, tekintetem az utcán elhaladó embereken ugrál, belemerül a kék égbe, végigkúszik a macskaköves utcán, aztán felfut a kirakatok ablakáig, ott elidőzik egy sort, majd tovább vágtat a tetőkre, s a kéményekre.
  Hirtelen a távolban mintha ismerős arcot pillantanék meg. Felém közelít. Minden egyes irányomba tett lépésével biztosabb leszek benne, hogy ez Márk. A végső meggyőződést a felém intézett intés jelenti, amit egyébként egy mosollyal viszonozok is. Szépen egy helyben megvárom, amíg ideér és csak utána ejtem meg a köszönést is.
- Hey. Ugyan, no problem, én se régóta vagyok itt. - füllentettem, amelyet egy fejcsóválással és egy laza legyintéssel próbáltam eladni. Látom, hogy a kezét nyújtja, mire én lendületesen elkapom a mancsát, magamhoz húzom és lágyan belepaskolok a hátába, amíg megölelem. Csak olyan bro-san, tudod.
- Ezen én is gondolkodtam, de mondom nem, mert mi van, ha addig kikérik a rendelést, én meg nem akartam neked rendelni, mert nem tudtam, mit szeretsz, meg nem is tudom, mi van... szóval ja. - magyaráztam, kis fektetett nyolcasokat leírva a bal csuklómmal. Kinyitja nekem az ajtót, mire én megtorpanok és egy kicsi fejrázás után egy laza kézmozdulattal magam előtt terelem befelé.
- Jaj, menj csak nyugodtan! - erősítem meg szavakkal is az imént tett gesztusokat. Nem tudom, valahogy mindig okozott egy ilyen fura, perverz örömöt, hogy másokat előre engedhetek. Ennél már csak az a pár másodperces vita jobb, amikor oda-vissza győzködjük egymást, hogy a másik lépjen be előbb az adott helyiségbe. Kíváncsi vagyok, hogy ő is ilyen előzékeny-e?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eszternek kiadtam az ukászt, és mint egy jó katona teljesíti is a kiadott parancsot. Oké, vele is kerülgetem már egy ideje a forró kását, de inkább csak játék az egész, amit ő is élvez, és nem lépett át egyetlen határt sem. Jót és rosszat egyaránt nem. Viszont a vöröskét nem biztos, hogy érdeklem, még csak véletlenül sem néz felém, amiből lehet következtetéseket levonni, de úgy tűnik a mai este jobbá tétele elmarad. Pedig D. szerint sok csaj bukik rám, azt hallotta, és ha egy Denis Brigthmore mond ilyet, annak illik elhinni, de ma… ma nem vagyok a szerencse kegyeltje. Egy nő van hozzám közel, aki nem pattintott le mára, annak meg úgy tűnik, nem jövök be. Hát, ha nem, hát nem, elfordulok az italom felé. Lassan forgatom meg újfent a jeget, a kis darab hidegség, pedig mint egy nagyobb darabról leváló, vándorol körbe-körbe és hűti az italt. Hirtelen áll föl a szőr a hátamon, ahogy a fülemhez ér valakinek a hangja és a tüdejéből kiszökkenő meleg levegő. Hú öcsém, ez valami ninja, most meglepett. Elég béna is tőlem, majd nem fogom reklámozni, szóval gyorsan elmosolyodom a kérdésén.
- Nem vagyok félős vöröske – még mielőtt meglátnám, tudom, hogy ő az, azért pár perc alatt nem felejtem el valaki hangját, az övé pedig valamiért… hmmm… izgató? Jó, most azért odatette magát, hogy belém ragassza babszemet és felborzolja érzékszerveimet, így könnyű. De tényleg, jóféle orgánuma is van, és mivel mellém ül egy whiskey társaságával felé is fordulok nyomban. Az arcát már talán láttam valahol, de lehet, hogy csak szeretném azt hinni. Gőzöm sincs, hogy ki ő. A mondandója sietségre sugall, rá is nézek az órámra. Ne már! Sírni fogok ma, mint egy szaros kölyök, öcsém!
- Azt tudod, hogy tizenegy óra öt perc van? Vagy menjünk hozzád? – micsoda rögtönzött burkolt és teljesen félreérthető válasszal rukkolok elő, én az élő legendája az iskolának. Hát, nem hiába figyeltem én Felagund óráin másra, hogy tökéletesítsem magam, megérte.
- Kösz az italt, Piroska. Szellemes – a kis áruló Eszterre pillantok a lány mellett, aki most épp csak a formás hátsóját mutatja, szóval nem tudok neki üzenni - sóhajtok egy rövidet - semmit.
- Azért azt remélem, hogy nem ugyanaz lesz a mese vége – fintorgok egy kicsit, majd felemelem a poharam. – Zétény vagyok egyébiránt és a legszebb csajra ezen a lepukkant helyen – hát na, nem egy Hilton, egyezzünk meg abban. Koccintok, ha úgy dönt, de mindenképpen felhajtom a maradék whiskymet, főleg, hogy van már új is, így nem kell kicsit sem elhúznom az ital hatását azzal, hogy lassabban iszom, mint, ahogy illik.
- Egy ilyen dekoratív és feltűnően jól ruházkodó lányt, mi vezette arra rá, hogy egyáltalán bekoszolja a cipellőjét egy ilyen hely padlózatával? – igen, attól, hogy már nem divataolok, megismerem a márkákat, ha jobb lenne a fény, még lehet, hogy a rúzsára is mondanék egy tippet. Öcsém, régen a modell csajok mennyit nyünnyögtek ezen, de mikor volt az már? Lehet nem is volt. A partneremre figyelek, mert a válaszára nagyon kíváncsi vagyok. Tényleg, mi a szarért jött ide? Még Bogolyfalván is rengeteg jobb hely van ennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mindig öröm Emmával találkozni, de amúgy tényleg. Még akkor is, ha a végére vérbe forgó szemekkel küldöm el melegebb éghajlatra. Ez ritkább ugyan, mint fordítva, de ha elemében van, nem lehet lelőni. Olyankor szoktam Reginának hívni, és azt utálja. Tőlem utálja, mert azt használom nála csúnya szavak helyett. De amikor rosszat csinál, akkor meg a teljes nevén szólítom, attól is pipa sokszor. Most viszont ő piszkálja a hajam, ami amúgy nem gond, de tudom, hogy csak szivat vele, ezért egyelőre nyugodt vagyok.
- Talán nem kéne annyi kencét használni rá, és a tiétek is puha lenne - vonok vállat, mit tudom én, hogy hogy van ez. Meg fedezzék fel maguknak a nők a hajpuhító-varázst és ennyi, meg van oldva. De inkább ezen kattognak, meg fodrászhoz járnak. Nagy divat lett a boszorkák körében amúgy mugli fodrászhoz járni, mert tökre élvezik, hogy foglalkoznak velük. Szerintem ez lehet az oka.
- Jól van, nem - ingatom meg újra a fejem, és fintorgok. Le kéne már róla szokni, mert már tizennyolc éve ismerem őt, és ezeken a kis hülyeségein nem kéne felkapnom a vizet. Ő a Rellonos, én meg a Főnix... de valahogy ő, bármikor kihoz a sodromból, és ez boszant valójában. Emmát másképpen kezelem, mert a húgom, így viszont kezdem egy picit jobban érteni Márkot. Bár én soha nem tennék olyasmit, mint ő, és valószínűleg húgom pofán is verne rövid úton, de nem azért nem tenném meg. Tudom, hogy tud magára vigyázni és nem az apukája vagyok, csak a tesója. Látom ám, hogy bepipul, de aztán valamiért... mégsem veszi fel a veszekedéshöz vezető fonalat. Hát nem egy cuki ilyenkor? De! Közben megjön a pincérnő, felvenni a rendelést, én meg csak bámulom a tesóm, hogy milyen szép nő lett belőle. Hogy szégyellte a ketrecet a fogain anno, most meg már lassan őriztetni kell...
- Nehéz a lányok élete - mosolyogok, és finom "tálcacsörgést" hallok magam mögül, automatikusan arra fordulok és egy mosolygós arc hozza nekünk a kért kávékat és Em kekszét. Megköszönöm, majd magam elé veszem a csészét, és egy kis cukrot keverek belé, éppen csak egy lehelletnyit.
- Képzeld, Masával vettünk baglyo... - hát, hogy mondjam el neki, hogy az összes pénzünket elvertük baglyokra? Kölcsönökből élek azóta és a Félszeműhöz is Masával szagolgatni meg kunyerálni járok. De megérte! - ... kat, khm - fejezem be végül, a végén már nem a szemeibe nézve, hanem a kávéra összpontosítva. Talán pár lángrózsa meggyúlhat finoman festve meg a frissen borotvált arcomat. Kortyolok is, és behunyom a szemeim, készülök... nos, bármire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem igazán kedveli az arcoskodó embereket, s ez bizony az ábrázatára is kiül. Unottan, karjait mellkasa előtt összefonva hallgatja végig a srácot, hogy ő akkora menő lenne, hogy felvenné, s talán a mondanivalója végén felhorkan egyet. Mert abban biztos, hogy nincs az a pénz, amiért ő ilyennek dolgozna. Előbb vágná le a tökét.
– Hát ez becsületre méltó hozzáállás – mondja végül elismerően, s még talán magát is meglepi ezzel, éppen úgy, ahogy a gyerek őt. Mert a kétkezi munkát ő is sokkal többre értékeli, mint mást. Meg lehet nézni a házát, a pizzázónak egy-két feljavított elemét. Mindet ő csinálta, s még büszke is rá. Erre legalább az lehet.
– Átgondolom még a további feltételeket azért még – néz a kölyökre összeszűkült szemekkel, aki talán túlságosan sürgeti is, ez pedig nyilván gyanúra ad neki okot. – Szóval gyere vissza holnap, aztán meglátjuk, hogy mi lesz – általában szereti jól meggondolni, amit csak lehet. Bár ez az utóbbi hetekben aligha jellemezte, az üzletre azért igyekezett úgy odafigyelni, ahogy kell és illik. Ez pedig ma sem lehet másképpen.
–Van még esetleg valami? – szemében tényleges érdeklődés csillan. Ha a Radetzky gyerek még szeretné kívánságlistáját benyújtani áll elébe, szívesen töri le a szarvát. Ha nem, akkor pedig fordulna vissza a papírokhoz, mert azokkal igencsak bajban van, szokás szerint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bevallom férfiasan, remegett a kezem, amikor átnyújtottam megszámolásra a súlyos erszényt, amiben a galleonok lapultak. Szám szerint negyvenkettő, mert az élet értelme, meg ilyen kijelentések. Hát bolond vagyok én? Igen, határozottan. Negyvenkét galleon. Eladtam négy képemet, darabját öt galleonért, tízért anyám egyik képét is, amit azóta is keres, és feltételezi, hogy apám kidobta, mert azt mondta rá, hogy "hát... jó", és amire apám azt mondja, hogy "hát", az nem igazán. Mondjuk ott én voltam a hülye, mert megkérdeztem, hogy mennyit ér ma a piacon egy eredeti Grosserlieb kép, ő meg azt felelte, hogy egy nem túl nagy számért is el lehet kérni akár harminc galleont is, de amit apám kidobott, azért hatvant is megadnak. HATVAN GALLEONT! Én meg eladtam putri tízért. Szóval nem csak megloptam anyámat, de még pénzt is vettem ki a zsebéből. Szóval a negyvenkettőből így jött össze harminc. De még mindig kellett tizenkettő, szóval a nagy pofámmal elmentem egy haverhoz, aki betett egy sztriptíz bárba felügyelőnek, lányokra kellett vigyáznom fa arccal, hogy a fószerek ne fogdossák őket, éjszakánként harmincért, vagyis négy galleonért. Három napból kettőt meg is tudtam csinálni, a pénteket meg a szombatot, azzal nem számoltam, hogy apám előbb ébren lesz, és felpofoz azért, mert szégyent hozok rá. Belekényszerített egy házasságba egy gyerekkel, én meg női parfümöktől bűzlök. Szóval így a tizenkettőből csak nyolc lett meg, a maradnék négyet pedig az unokahúgaim unikornis perselyéből loptam ki, miközben esti mesét olvastam nekik.
Az fel sem merült, hogy az évek során összegyűjtött zsebpénzeimet, ballagási pénzemet, meg megtakarított pénzeimet, ösztöndíjaimat belefektessem a Gerda-hadműveletbe, mert az egy túl könnyű és ésszerű út lett volna. Nem. Én érte gengszter életet vállaltam. Persze kell pénz kajára is, ki tudja, hogy mennyit állnak a befizetett összegből, de ahol lehet, ott azért spórolok, és csak remélni merem, hogy nem írják ki nagy betűkkel, hogy köszi Berci, nagy voltál, mert akkor engem megint megölnek.
- És tíz sarló.
Néz fel rám a galleon hegy számláló kisiparos, én meg elhűlve nézek vissza rá, mert hirtelen nem értem, hogy mit mond, és amikor elismétli se, de itt már legalább a szavakat értem. Ó, tényleg, még tíz sarló is volt. Hát persze. Gyorsan kikotrok hatot az egyik, négyet a másik zsebemből, miközben visszaveszek egy velük együtt odaadott zsetont is. Hupika. Az a szerencsezsetonom, nem adhatom csak úgy oda. Az asztalhoz kísérnek, én pedig ki is rakom az egy üveg whiskey-t, valamint a világ legillatozóbb és leggyönyörűbb csokrát, amit Bözsi néni üvegházából lopkodtam össze. Megvettem volna a virágosnál, de Edith tájékoztatott róla, hogy Erzsébet volt az, aki miatt a kedvenc tanár párosunk most fasírtban van, szóval eldöntöttem, hogy nem hagyom annyiba az öregasszony ténykedését, és elhozom Gerdának a legjobbat. Mert én ilyen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Teljesen, totálisan és végérvényesen ki van akadva. Mondhatjuk ezt sokféleképpen, de a lényeg ugyanaz marad. Nem elég, hogy Zlatan és Bercel negyvenkét galleont és tíz sarlót adtak ki a randijáért fejenként, még képesek is voltak megállapodni abban, hogy három órán keresztül a rellonosé a nő, utána viszont örökre az auroré. Ez valahol akár kedves és szívmelengető is lehetne, csakhogy a tény, miszerint tárgyként kezelve szó szerint fizettek ezért a vacsoráért, az egyszerűen nonszensz! Hát még az, hogy mekkora összeget! És akkor ennek fejében, ha már ennyit áldoztak rá, akkor még volt pofája hagyni, hogy egy másik hím elvigye. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy egy ilyen abszurd és szürreális dolog hogyan történhetett meg pont most, pont vele. Dühösen rohant haza, tudván, hogy randira kell készülnie, ráadásul nem Ombozival, hanem a másikkal. Nem igazán ismeri egyébként Bercelt, de ez jelen helyzetben teljesen mindegy, mert nem is akarja. Vagy, tudjátok mit?! Akarja! Duzzogva szedi össze magát, fúj magára kedvenc vanília parfümjéből - egye csak meg a fene Zlatant - és útnak is indul. Nem nagyon tudja, hogy merülhetett fel bárkiben, hogy pont őt akarja. Arról a rejtélyről pedig még szót sem ejtettünk, hogy sejtelme sincs, mit keresett azon a nyavalyás listán, merthogy ő nem iratkozott fel, az is biztos. Az is csoda, hogy nem kap pánikrohamot mások között, nemhogy még ki is fizettesse a vele való találkozót. Nevetséges.
A Félszeműhöz érve mély levegőt vesz és az ajtónál álló mosolygós diáktársához lép, közölve, hogy ki is ő. A listában azonnal ki is pipálják a nevét és átirányítják asztalához, valamint újdonsült udvarlójához. Elég furcsa elképzelés, hogy neki van ilyenje, de láthatóan nagyon akarhatott vele találkozni a Radetzky ivadék, ha ilyen messzire ment egy vacsoráért. Lehet olcsóbb lett volna a folyosón leszólítania. Ja várjunk, az túl mainstream.
- Szia - kabátját a szék karfájára dobva ül le és húzódik közelebb az asztalhoz, tekintetével láthatóan kerüli Bercelét. Nem meglepő, borzasztóan zavarban van ettől az egésztől. Mit kéne mondania? Csak mert jelenleg kizárólag olyan dolgok jutnak eszébe, amik nem lennének helyénvalóak, bár jogosak mindenképp. Ezért is lehetséges, hogy végül nem kerülgeti tovább a forró kását. Összeszedve minden bátorságát, normál hangerőn, némiképp színtelenül szólal meg. - Nagyon kedves az érdeklődésed, de negyvenkét galleon és tíz sarló? Te nem vagy véletlenül házas? - itt már azért érezhető a szavak hanglejtéséből, hogy igen, nagyon ki van akadva. Mert hízelgés ide vagy oda, bűnösnek érzi magát ebben is, meg abban is, hogy képtelen lenne bármilyen komolyabb kialakítására. Olyan ez, mintha úszótudás nélkül vízbe dobták volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ha nem használunk is olyan, ha tesszük akkor is, a természet szemét. Hosszú szempillákat meg ilyeneket kaptok, aztán minek. Reménytelen harc ez – sóhajtok fel, igazából fogalmam sincs, miért is folytatom ezt a hülye témát, ezerszer el lett panaszkodva épp a mosdóban, ahol szempillafestés közben történt meg, vagy a fürdőben, vagy bármikor, nem is pasikkal kell ezt kibeszélni, de ő a bátyám, vele több mindent lehet, akaratlanul, mert van az az idegesítő dolga, amely miatt tényleg néha a fejembe - ...n lévő káoszba – lát, és bármit, komolyan, de azt a helyet szeretem magaménak tudni. Onnan rájött már pár dologra, vagy még többre is akár, csak nem emlegeti, fogalmam sincs hogyan megy a dolog, nem nagyon merek ilyen dolgokat elkezdeni tanulni, mert elég az alapképzés anyaga is, de attól még iszonyatosan fel tud húzni, vagy amúgy is, ezzel azonban még jobban. Igen, ez a testvérek dolga, nem tagadom, legalábbis, ránk ez jellemző. Az érem két oldala, zöld és piros, mintha ő jobban képesebb lenne olyan cukinak és aranyosnak lenni, mint amikből nekem kevesebb jutott és vagy egyszerűen nem akarom művelni. Mindegy is, ha nem lenne a bátyám, már megfojtottam volna.
-  Persze, hogy nem. Kicsit késtem, belefér, csak olyan felsőt akartam felvenni, amiből nincs kint semmim, ahogy mondani szoktad, a többi meg... mindegy is – legyintgetek, nem érdekes. Sokat vacakolok ezekkel, csak minek. Mármint, nincs kinek, nem úgy, mint neki befésülni menőbe a haját, hogy Masa azt is csodálhassa. Bár mindegy, ha lenne is valakim, akkor annak is így kellene várnia arra, hogy eldöntsem, mit akarok ma viselni.
- Rettentően az – bólogatok, amint elhangzik a rendelés. - Biztosan a barátnőd is igazat adna nekem. Azért nem könnyű mindig nektek pasiknak szépnek tűnni – nem szerénykedek vagy valami ilyesmi, nekem sem mindig jó a napom, az arcom, az életem, bár mindegy is, a legtöbbre van praktikám. A kávé azonban hamar meg is érkezik, én felvidulva köszönöm meg szintén a pincérnek és a kekszbe harapok. Kicsit száraz, de nem baj, a következő falat előtt a kávéba mártom. Látványosan édesszájúbbként kevergetem el a cukrot a kávéba, majd a kanalat letéve kóstolom meg.
- Ez finom – bólogatok, mint valami kritikus, majd innék tovább, de ő belekezd. Szemöldököm ívesen emelkedik, a kávéscsésze koccan a kis tányérkán, én meg picit eltátott szájjal hallgatom őt. Hogy mi? Kell pár pillanat.
- Baglyokat – ismétlem meg, látványos a zavara. Oké. Ez tényleg aranyos lehetne, de amikor így csinál, akkor valami más is van. Na, ezt el nem engedem. - Rendben. Mennyi baglyot? Mert három az még elmegy, tíz sok és amúgy is, mi a francnak nektek annyi bagoly? Hát kaptál elsősnek, még él is, szóvaaaal... azt hiszem ezt most nem értem – néha, szerintem túlságosan furán hat a csaj rá. Nagyon. Most is ezt érzem, de megint azt mondaná, hogy az undok rellonos felem mond ilyet. Inkább a sütit falatozok, megvárom, hogy kiegészítse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

  Fenntartásaim vannak a lánnyal kapcsolatban, az információival. Halottam a pletykákat róla, és nagyon is nyugtalanít. Főleg azért, mert egy nagyon megbízható ember is megerősítette. Gyanús a kapcsolatai miatt, túlságosan is befolyásos, ahhoz képest, hogy elsős. Rokoni szálakat tekintve sokaknak nem lenne az, de ettől én még óvatos vagyok. Jó, ha megfontolt vagyok, mint valami bajom legyen ebből majd. Hallgatom őt, de sok mindenre nem jövök rá, nem tudok meg többet, mint eddig. Nem minden a kapcsolat, legalábbis nálam.
- Én nem tenném Angyalkát parkolópályára, mivel nem hiszek abban, amit hivatalosan elém raknak. Nem tudom, mit tudsz erről, de amennyiben jobban mögé nézel a dolgoknak, ráfogsz te is jönni, nem minden az, aminek látszik. Nem mondom, hogy a szellem hölgy a tettes száz százalékban, de rajta marad a listán. Nem vagyok abban biztos, hogy nem tudnak erről. Nagyon zavaros Angyalka helyzete az utóbbi években, de ez még nem jelenti azt, hogy rá kellene vetni magunkat. -
 Nem mondom el neki, mit tudok a házszellemről, ezt még megtartom magamnak. Ott motoszkál a fejemben, hogy nem nagyon szabad megbíznom Lena-ban. Nem is osztok meg annál többet, mint kell az ügyről. Amennyiben előre akarok lépni az ügyben, társulnom kell vele. Nem csak a szorgalmi eltűnési ügyről van szó csak, de ez lehet az, ami elvezet a teljes célomhoz. Erről nem kell tudni a a lánynak.
- Vannak nyomok, amin el lehet indulni, de ezzel még várnék egy kicsit, mivel még pár dolog kialakulóban van. Addig nem mozgok, teljesen megváltozhat a helyzet, ha árnyékra vetődünk. -
 A bizalmatlanság kölcsönös, de ez érthető. Jó az óvatosság, nem fogom az összes lapomat kiteríteni. Lena is így tesz, ebben biztos vagyok. nem mondott el mindet, bár elég kevés infót osztott meg velem, de ez most lényegtelen. Azt kell megbeszélnünk, hogyan lehet hatékony a közös munka az egyéninél.
- Nekem is vannak ismeretségeim, ahogy mondtam, most egy kicsit türelmesen várok. Te hogyan képzeled el a közös munkát. Min indulnál el ebben a helyzetben? -
 Teszem fel neki a kérdést. Nem bízom meg benne, egyre erősödik bennem az az érzés, hogy nem is szabad. Valami nem stimmel a lánnyal kapcsolatban. Ez a kézsimogatás nem jön be nálam, nem szeretem, ha idegen emberek hozzám érnek engedély nélkül. Elhúzom a kezem, összekulcsolom. Hátra dőlök, várom a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán félrehallotta, tűnődött még közben Lilkó, és nem fejenként egy galleon a rendelésük, hanem összesen. És mondjuk vacsorával együtt. Vagy persze az is megeshet, hogy hatalmas infláció történt abban a két percben, mialatt Beni megrendelte az italt, és az elkészült. Majd szólni kell a pultosnak, hogy frissítse a kiírt árakat, mert így hamar elvesztik majd a vevőiket.
Mindenesetre megnyugodott, hogy akárhogy is, pénz van nála, csak remélhetőleg azután is fog maradni, hogy távoztak.
- Ajándékra? Hű. Hát.. - nem akarta, hogy Beni rágja magát, és szomorú legyen, de sajnos nem nagyon volt ötlete, elvégre még azt sem tudta, hogy az emlegetett illető egyáltalán kicsoda.
Fiú vagy lány, esetleg házimanó? Vagy a tengerimalaca? Így aztán nehéz volt ajándékötletet mondani, bár alighanem egy nyers répának bárki örült volna az említettek közül.
- Miket szeret? Vagy mivel szeret foglalatoskodni? Valami témába vágó ajándéktól biztos megenyhülne. - És ez lehetett egy kviddics magazin vagy valami jutalomfalat is, annak függvényében, hogy ki az emlegetett illető. Bár azért Lili csak gondolatban bolondozott a témával, azért azt sejtette, hogy nem egy házikedvence sértődött meg rá, amiért nem vele ment bálozni.
A bátyjáról szóló sztorin aztán a kis Süveges is jót kuncogott, próbálva elképzelni az esetet, de aztán összeszedte magát és védelmező üzemmódba kapcsolta magát.
- Jobb lesz, ha vigyázol, mert van még egy Süveges, aki elláthatja a bajod a hóban!
Persze a végére az arcizmai feladták a küzdelmet és elvigyorodott.
- Bárcsak láttam volna! Biztos mókás volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Oké.
Mordulok egyet magamban arra, ahogy megérkezik, de nem teszek mást, csak lepillantok rá, majd fel a minket néző lányra, hogy akkor minden rendben van-e, jó emberhez érkezett-e, meg ilyenek. Csak felmutatom a hüvelykujjamat, mjd tátogva kérek két étlapot, és a kérdései közül az elsőre illendően válaszolok is:
- Háromszáztizenkilencezer-ötszáz jó magyar forint.
Bólintottam nyugodtan, miközben én is helyet foglaltam. Az igazság az, hogy szerettem volna megadni a módját, mikor ideér, virággal köszönteni, kihúzni a székét, mondani valami kedveset. De nem. Mert ő már leült, szóval én lassan eresztem ki a levegőmet, míg a neki szánt mosoly szépen, fokozatosan olvad le, és áll vissza az arcom olyanba, amilyen mindig is lenni szokott, egyszerű semlegességgel. Azért még reménykedek, hogy hátha nem lesz ez olyan rossz, mint amilyennek tűnik jelen pillanatban. De nem tudom, hogy mit is vár, hogy mit teszek majd, hogy meddig lesz türelmem ehhez. Türelmes vagyok, de nem mindenben, és a duzzogás valahogy az egyik legrosszabb női tulajdonság, de neki mégsem, mondhatom azt, amit Médinek, mert akkor felképelne, és itt hagyna. Na akkor lenne csak igazán kidobott pénz a mai este.
- Virágot is hoztam, de azt loptam, ha ez megnyugtat.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora problémája van a történettel, hogy más is licitált rá, mint a pasija, ráadásul ez az egész a jó ügyre megy, szóval végül is, nem őt vettem meg, hanem adakoztam az állatoknak meg az árváknak, ha jól emlékszem. Nem sok közünk volt amúgy egymáshoz, szóval még csak azt se mondhatom, hogy haragszik rám, mert nem felüdtünk össze anno, vagy lehet, hogy egy barátnője miatt utál? Na, mondjuk az meglehet, kicsit sok egyszerim volt, de én mindegyikkel letisztáztam, hogy csak egyszer leszünk együtt, szóval, ha valamelyik pár óra alatt azt hitte mégis, hogy megfogta velem az Isten lábát, hát nagyon tévedett, de ez meg nem az ő dolga, úgy vélem.
- Házas vagyok.
Bólintok erre a megállapítására is, mert valóban, rendelkezem egy darab Edit keresztnévre hallgató asszonnyal, akinek azt mondtam, hogy “licitálni fogok, licitálj te is”, mondjuk azt is, hogy ameddig kereted van. Ő ezt nem mondta, így lehetett az, hogy négy öt és tizenegy év közötti lányt megloptam.
- Elmondhatom az én verziómat, mielőtt szétvered a fejemen Bözsi néni díjnyertes virágait, a földhöz vágod a whiskey-t, és elviharzol?
Mert jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy erre készül. Robbani fog, és mi mind az áldozatai leszünk ennek a ténynek. Én pedig, ha lehetőség van rá, megelőzöm ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Én meg nem vagyok vörös.
Árultam el a magam kis kulisszatitkát, ha már ő bedobta, hogy nem félős. Ah, szeretem a teljesen ember embereket, olyan kis ártatlanok és cukik, nem is sejtik, hogy mit jelent számukra a telihold, vagy az, ha közel kerülnek hozzánk, vérfarkasokhoz. Ez nem olyan, hogy “ugyan, majd elmúlik”, a vágy az vágy, valami olyan, ami miatt később emészt a bűntudat, és jöhetsz a nagy szavakkal, hogy neked nincs lelked, meg téged nem visel meg. Mert de, megvisel, még azt is, aki azt mondja, hogy élvezi a vérfarkas létet. Azért a magamfajtában is benne van az, hogy miért támadnak bennem ilyen gondolatok. De ez természetes velejárója egy tragédiának, ha azt vesszük.
- Uh, ne. Az apám elásna a kertbe mielőtt még szórakoznánk egy jót.
El is képzelem, ahogy beosonunk a Navinébe, már jönne a lényeg, és akkor kirobban az ajtó, Kazi mester elkapja, kiráncigálja, végig a folyosókon, ásóval a másik kezében, és megásatja a sráccal a saját sírját. Azt hiszem, ez lenne az a pont, amikor az a bizonyos “Angyalom” nagyon fenyegetően tud szólni. Szóval nem, köszönöm, de nem szeretném ezt megtapasztalni. A srác fentről jött, szóval tutira itt lakik, és díjaznám, ha hajnalig nyújtana nekem némi szállást, természetesen ellenszolgáltatás fejében.
- Fontos, hogy ne csak a férfi udvaroljon, ha már annyira feminizmus van, akkor én is dobjam be magam ugyanannyira.
Elnevetem magam az udvarlására, de nem vagyok rest lereagálni a dolgot, csak egy kicsit közelebb hajolva, áll alatt megfogva a fejét fordítom kicsit az egészet, finoman, hogy ne engem, hanem a pultos lányt nézze.
- Na, most a jó. Most tényleg a legszebb csajt nézed.
Azért nem vagyok vak, láttam, hogy ezek ketten izzogatnak békésen, pontosan ezért is tudom, hogy semmi sem volt közöttük, és ha a fiú okos, addig nem is lesz, amíg ki nem költözik innen. Az utolsó estéjét viszont zárhatja egy fergeteges dugással, az senkinek sem tilos, sőt, építő jellegű. Addig viszont szabad terep, ezt mind a ketten tudják.
- Piroska. Szerintem ez egy teljesen hozzám illő név. De Odettre kereszteltek a szüleim.
Csak azt inkább most nem hoznám fel, viszont ha tényleg felmegyünk, úgyis felfedem a kinézetemet, szóval nincs mit tenni.
- A kíváncsiság. A pub már megvolt, gondoltam megnézem ezt a helyet is. Na és te? Hiszen életvitelszerűen vagy itt, ha jól tippelem.