Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tényleg rohanok! Hát normális vagyok én? Kimelegedek, aztán kimegyek a hidegbe. De mégsem illik megvárakoztatni valakit, vagy legyek lazább? Már tök mindegy, futok és felöltözök, lökdösődök és újra ledöbbenek. Már csak a sapkáját igazítgatja a Levitások gyöngye, komolyan mondom a durrfarkú szurcsók lőné fenéken az ilyet. Minek ennyit előre tanulni, aztán meg majd unatkozik az órán. Viszont nehogy már könnyű legyen neki az élet meg kell csikizzem. Ahogy elrohanok nevetve mellette a mai napi második piszkálása után, már hallom a nevető kiáltozását. Hah, majd utolér, ha akar! Utol is ért, csak nem ő, hanem a végzet, ami a kis átkába teljesedett ki hirtelen, váratlanul és... viccesen. Röhögnöm kell, úgy eltalált.
- Hééé, neeem érrr iiiilyeet - nevetek, közben meg mérges arcot is vágok. Orvul lecsikizni?! Nem mintha három, négy másodperccel ezelőtt nem én csináltam volna hasonlót, de én vagyok a fiú, nekem lehet, nem? A lányoktól nem ezt várom! Megállok - vagy mi - és remegve nevetek, a hasam fogom, mert már fáj. - Ezzzttt méééég tuuuuti visszakap, kap, kapoood - nevetem, felé és remegő ujjammal figyelmeztető jeleket küldök Masa irányába úgy nagyjából. Végül megkegyelmez a kékek nevető átkozója, és leveszi a varázslatot rólam. Nagyokat lihegve szedem össze magam, a térdemre támaszkodva, de azért mosolygok.
- Te orvlövész! - heherészek, majd egy még nagyobb sóhajt engedek el és felegyenesedek, ahogy annak idején elődeink tehették. Tettetett bosszús tekintettel nézem, de látszik, hogy majd el röhögöm magam, majd vállat vonok.
- Mostantól minden sarkot figyelned kell, mert LB bárhol lecsaphat majd! - elkerekedett szemekkel, "jóslástan hangon" mondom neki, hogy innentől vége van. Aztán a hangom normál Bencés lesz, amikor hozzáteszem.
- De most már menjünk, mert kilyukad a gyomrom. Eddig is lyukadgatott, de tettél róla, hogy még jobban fájjon - mosolygok, majd belebokszolok a vállába gyengéden és elindulok a pizzázó felé. Most, hogy egy kicsit kettesben vagyunk, meg is szorul a torkomban a kijönni akaró szöveg, hacsak ő meg nem töri a csendet. Tényleg barátkozunk, meg ilyesmi? Fura egy lánnyal ezt csinálni, de azért örülök neki.
- Na, itt is vagyunk. Hölgyem - ezzel a mozdulattal kinyitom neki a Félszemű Kukor Ica ajtaját és beengedem őt. Még nem tudom mit rendelek, de, ahogy belépek utána azonnal olyan éhes leszek, mint voltam, csak kétszer. remélem gyorsan megvan a pizza, mert itt fogok éhen halni.
- Te rendelsz én fizetek. Nekem kell valami innivaló is, meg süti, szóval magadnak is rendelhetsz, de tényleg. Ha sokallod, majd egyszer visszahívsz - vigyorgok, de szinte tolom a pulthoz, ha ő nem akarna odalépni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen? Na majd lesz meglepetés - próbálok a nevetés mellett komoly fenyegető arcot vágni, ami olyanra sikerül, mintha egy mustárnak mondanánk, hogy most legyél ketchup. Szóval minden bizonnyal nem túl meggyőző az alakításom, főleg, hogy utána el is nevetem magam rögtön, plusz még meg is fenyeget ímmel-ámmal ez a galád Levitás!
- Nem is fenyegettelek igazán, ez amolyan izé volt, nem kell mindent komolyan venni - bizonytalanodom el, egy kicsit, de biztosan nem gondolta komolyan Masa ezt az egészet. Persze, egy igazi Levitástól minden kitelik, lehet, hogy már az összes varázslatot ismeri, csak nem akar villogni vele. A szerénysége kétségbeejtő. Viszont a cukisága az már-már Navinés vonásokkal ruházza fel őt. Mindegy, a lényeg, hogy menjünk, mert behalok az éhségtől. Amúgy sem tudom, hogy minek kezdek elemezgetni bármilyen lányt, ahelyett, hogy a hátamra kapva rohannék veled, hogy minél előbb ehessek. Hiszen a kaját még el is kell készíteni, tehát előtte valami sütit tuti be kell nyomnom az arcomba, hogy túléljem a várakozási időt. Amúgy bírom, ahogy ugrál a befagyott pocsolyák felett. Már a múltkor is megfigyeltem, hogy szeret ugrándozni, talán el kellene mennie valamit sportolnia, például a kviddics levezeti a feles energiát, órán pedig egészen ügyes volt benne. Már amennyire az én szuper szemléletemmel meg tudok ilyesmit állapítani. Mindenesetre előreengedem, amit illedelmes lány módjára meg is köszön. Sokan természetesnek veszik ezt, pedig minden előzékenységet illik megköszönni szerintem. Vagy csak túl sok mugli regényt olvastam hősszerelmes és/vagy kalandor alakokról. Végre megcsap a sülő pizza illata, a gyomrom pedig összerándul az ízek szaglás alapján érzékelendő kavalkádjára. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy nem éppen, de az biztos, hogy jó lesz! Masával hasonlóan teszek, tehát lerántom a fejemről a sapkát és begyűröm a zsebembe, majd a kabátomat is leveszem és felteszem a helyi akasztóra. A rendelést Masa kezdi és én folytatom, felválta, ahogy azt illik.
- ... én pedig egy sonkás kukoricásat, sima kukoricával ... - mondom mosolyogva, majd a teás rendelése után megtoldom a sajátommal. - ... én pedig mondjuk valami narancslevet, meglepetéssel ... - fopgalmam sincs, hogy van-e ilyen, de az eladó, aki a rendelést felveszi mosolyogva bólint és kitesz elénk egy kis lényt, amit magamhoz is veszek. Van sok üres asztal, szóval Masához fordulok.
- Válassz helyet - mondom neki, és amint megtette elkísérem odáig. Megvárom míg leül, azt én is ledobom magam vele szembe. Az italaink szinte azonnal érkeznek - egész pontosan ordibál a kukorica lény, amit adtak - én egy "bocs, mindjár' jövök" után elrohanok értük, majd vissza.
Azonnal iszom is egy keveset, hogy nem korogjon a gyomrom.
- Még nem ettem itt, szerinted gyorsan kész lesz? Amúgy nektek is feladta Bojarski a billiwyges esszét? Én azt hittem ez reptan, nem pedig LLG - morgolódok, csak, hogy elüssem az időt. Nincs bajom a reptan tanárral, meg amúgy is van pár kártyám róla, de mit érdekel engem az a lény? Ja, hogy repül. Ennyi erővel a sárkányok hátáról is írhatnánk, mert azokkal is lehet repülni. Már ha túléli a mágus a találkozást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Persze, hogy szereti a meglepetéseket, ki nem szeretné. De az a huncut somolygás már előrevetít valamit, mi biztos, hogy a káromra fog válni. Az, hogy nem fájdalmas káromra abban biztos vagyok, hiszen Masa igazán laza, meg cuki, szóval nem hiszem, hogy túlságosan kibabrálna velem majd a jövőben. Mondhatnám, hogy a „bajusz alatti” kicsit meg is rémít, de hát csak nézzen rá bárki! Nem hinném, hogy valaha is gonosz lenne, de ha mégis kihoz belőle ilyesmit valaki, akkor annak még lehet, hogy gratulálni is fogok – miután orrba vágtam. Rábízom az asztalfoglalást, és ő a billegő kis lépteivel, valamint sasszemei segítségével kiszúr egy nekünk tökéletesen megfelelő helyet. Az más kérdés, hogy nekem bármelyik megtette volna, de legalább így nem kéredzkednek mellénk, és nyugodtan tudunk enni, meg inni és beszélgetni. Követem az ő útvonalát, majd a háta mögött most én vigyorodom el.
- Hát, nem is tudom – ha rám néz, elgondolkodó arcot vágok, és kicsit csóválom a fejemet. – Tökéletes – nevetek, aztán mivel amúgy sem fogadna el nemleges választ abból ítélve, hogy vetkőzni kezd én is hasonlóan teszek. Mivel nincs a közelben akasztó – én szeretem használni a dolgokat, amiket kitalálnak praktikus szempontokból – én is a saját székem háttámlájára repítem a kabátom. Mivel a kis bábú azonnal rikácsolni kezd, nagyon nem örülhetek a leülésnek, pedig a kis futástól már elfáradtam, kiváló kondiban lehetek. Hozom az italt, amit ő megköszöni és már be is dönti egy részét magában, de úgy látom, hogy elvan ő magában is, szinte nem is kellek neki. Most akár megsértődhetnék, hogy egy kukoricaszem-bábú érdekesebb, mint én – amúgy tényleg érdekesebb, de ez mindegy -, de a kis izé meggondolja magát és átgurul hozzám.
- Nincs mit – vonok vállat magamban, de azért a figyelmesség mindig jól esik. Én nem birizgálom a kis bigyót, inkább próbálok nem elveszni Masa szemeiben és üdvözölve fogadom a kérdésemre adott válaszát, ami a segítségemre van ebben a hatalmas feladatban.
- Mivel egyszerre rendeltünk, nem hiszem, hogy külön készítenék el, ne aggódj. Ha más nem adok az enyémből – próbálok nyugtató alternatívával szolgálni. Közben én is beleiszom az üdítőmbe, ami olyan jól eshet, mint szomjazónak a sivatagban egy pár korty víz. Csak én éhes vagyok, fene ezeket a képzavarokat.
- De jó neked. Oké, akkor megcsináljuk együtt, szuper ötlet! Főleg, mert félő, hogy egyedül nem biztos, hogy tökéletesen elkészülne, vagy nem is sikerülne befejeznem időre, a sok más tanulnivaló miatt. Még a végén te leszel a megmentőm – mosolygok, majd hirtelen hátrahőkölök, ahogy a kis kukiszem megijeszt.
- Ó, hogy enne meg valami rozsdásfogú sárkány – fújom ki a levegőt, majd felállok és elszambázok a kajáért. Kiviszem a két tányért – illetve kilebegtetem, nehogy már megégessem magam -, és az evőeszközök felét megosztom Masával. Kár, hogy egy pár villa nekem, egy pár kés neki jutott, és amikor ezt észreveszem, már a kezemben van a két villa.
- Ó a fenébe – nevetek, majd átnyújtom Masának az egyik villát. Érzem, hogy ég a fejem, de most már mindegy, mert megöl lassan az éhség.
- Jó étvágyat Masa! – adom meg a kezdő lökést, és azonnal a villámra tűzök egy kisebb falatot. Jóízűen falom be és meglepve tapasztalom, hogy milyen finom. – Azta – nyögöm ki az adag lenyelése után és csillogó szemekkel nézek hol a pizzára, hol pedig a levitás asztaltársamra. Nem igazán tudom eldönteni, hogy most melyikőjük – bocs a megszemélyesítésért pizza – a szebb.
- Tényleg be lehet menni a farsangotokra? – jut eszembe egy nemrég fél szemmel olvasott hirdetés. Tuti be fogok menni valahogy, hiszen tök izgalmas lehet más házba bepillantani egy kicsit. Úgyis nemrég kellett renoválni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Összekaptatok? Majd megbékültök – nagyon örültem, hogy Karola így beilleszkedett, hiszen látszik azon is, hogy mennyi kalandba keveredett már azóta. Biztos, hogy sok jóra nem számíthat, mert az Edi fülei mindenhol ott vannak, és nagyjából biztos vagyok benne, hogy meg fogják írni az elsős szépség viszontagságait. Annak is nagyon örülök, hogy vannak barátai, meg annak is, hogy egymásra találtunk tök véletlenül! Ez maga a csoda, de hát én már mióta abban élek itt, hmm? Nem tudom, hogy miért is csodálkozom ennyire ezen. Imádnivaló, ahogy a csajszikám örül a telefonjának – kábé én is így örültem, de csss -, és megígérteti velem velem, hogy segítsek eligazodni a kommunikáció mugli eme szent keresztjén. Felelősséggel fogok viselkedni ebben a témában, ígérem!
- Persze, hogy így lesz! Csodákat fogsz látni, ebben biztos vagyok, és tényleg megmutatok mindent, amit csak tudok ezzel kapcsolatban – mondom neki elég ádáz tekintettel, de látom ám, hogy ahogy közeledünk a pizzériához egy kicsit elkomolyodik. Jobban, mint, ahogy azt én szeretem. De aztán kiderül, hogy mi a baja, hát nem ismer még minket eléggé, ez látszik. Egyébként személyes véleményem szerint nagyon összeillenének Márkkal, olyan mágnesek benyomását keltették, akik taszítva vonzzák egymást. Mindegy, bármi is lesz, én Karola pártján leszek valószínűleg, ha Márkkal nem tudok dűlőre jutni valahogy. De az egy másik menet lesz. Amúgy pedig kedvelem mindkét bolondot. Igen, mi is ott voltunk, bólintok a szavaira, de nem neheztelünk, ahogy azt elmondtam neki. Egyrészt szerencsére mi sokkal könnyedebben fogtuk fel az egészet, másrészt valószínűleg nem is ismerjük a teljes sztorit, legalábbis én. Melyikőjüktől kérdeztem volna meg? De azért sikerült helyrerántani a hangulatát, megnyugtatva azzal, hogy nincs semmi baj és ez a lényeg. Még át is karolom Karolát – ééérted – a vállánál, hogy ne búslakodjon. Amúgy sem lehet már rajta változtatni.
- Figyelj, minden rendben lesz, mindenki követhet el hibákat. Majd legközelebb okésabb lesz, és Márk nagyon rendes volt, hogy elhozott, és mindent megtett, hogy ne érezd magad rosszul. El sem hiszem, hogy pont én sorol Márk erényeit – mosolyogva mondok ki minden szót, és ha ő ki akar szállni a karjaim alól hagyom, ha nem, akkor így jutunk el a pizzériáig, ahol előre engedem, persze.
- Én is imádom! A legdrágábbat! – nevetem el magam, majd megrázom a fejem. -  Csak hülyülök, hmm, legyen mondjuk egy Meglepi pizza, de akár meg is felezhetjük, ha akarod – nézek rá, előveszi a tárcáját, én meg kezdem kínosan érezni magam megint. ugyanez van mindig Masával, nem szeretem, ha ő fizet, kivéve, ha valami fogadás miatt én nyerek. Ez mondjuk ritka, de… nem akkor sem szeretem. Valahogy így udvarias, ha a férfi fizet, de nem akadályozhatom meg, mert azt sem akarom, hogy nem hagyom őt békén ezzel. Néha tényleg nem hagyom. A kérdés persze kicsit felzaklat, nem tudom igazán, hogy mit mondjak erre.
- Hát, csak egyoldalú a dolog. Márk nem csíp engem, én mondjuk úgy, hogy emiatt nem tudom őt kedvelni, de elfogadom, amit csinál velem. Masa tesója, mégis mit tehetnék, ha nem vagyok neki valami miatt szimpi? Amúgy gőzöm sincs, miért csinálja ezt, de majd egyszer megunom és megkérdezem tőle. Ő nem mesélt neked erről esetleg? Tudja, hogy rokonok vagyunk egyáltalán? – kérdezek vissza, erre nagyon kíváncsi vagyok. Masa viszont nagyszerű villámhárító mindig, Márk olyankor kevésbé szólogat be, vagy lök föl, mint a múltkor. Viszont olyan sokat meg nem találkozunk, hogy ez igazán zavarjon. Legalábbis egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Úgy érzem, hogy jól tettem, amikor átkaroláztam őt – nem tudok erről leszokni, bocs -, mert talán segítek neki megérteni, hogy a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint, ahogy egyes emberek túlgondolják. Itt van ő és Márk esete, a fiú tényleg nagyon rendes volt vele, ő pedig túlságosan is ellazult, és megtörténtek a dolgok, ennyi. Az megint más kérdés, hogy Márk néha azt sem tudja, hogy melyik rendezvényen van, de legalább utál. még nagyszerű pont is vagyok az életében, ami csak nekem nem kellemes szerintem. Masától még sosem kérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy Márkó ellenséges velem, valahogy olyankor sosem jut eszembe a tesója.
- Az volt – bólintok is a szavaim mellé, és nem mondom el neki mégsem, hogy utána már nem annyira volt az, amikor Masát egyszerűen… áh, hagyjuk is, csak felbosszantom magam, pedig nem kéne. Mindjárt zaba és telópötyögtetés!
- Bizony ám! – mosolygok, majd vele egyszerre kezdek nevetni, de láttam, hogy vette a lapot, egy kicsit bele is borzolok a hajába, de mire komolyabb kergetőzésbe kezdenék vele, már az étlapon gondolkodunk, illetve azokon a dolgokon, amik rajta vannak. Amíg Karcsi keresi a pénzt és fizet, addig egy szuper helyet találok, és megvárom őt, csak ledobom a kabátom a kinézett szék támlájára. Nem kell sokáig várni, hamar megérkezik, és máris folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, Márknál.
- Ó, kár, azt hittem megtudok valamit… bárkitől – fintorgok, majd csak megrázom a fejem, amíg ő elmondja a véleményét, és félig-meddig igazat adok neki. Csak Márk eddig azt a pár gesztust sem értékelte, amit neki próbáltam adni. De tényleg, túl jófiú vagyok vele szemben, ahelyett, hogy ignorálnám, vagy csak simán beszólnék neki. Mindegy, egyszer majd kikötöm ezt a Gordiuszi csomót és akkor normalizálódik a helyzetünk.
- Ó, hát akkor még én is lesokkoltam a hírrel, akkor azért is lehetett ennyire feldúlt. Meg nem tudom mit műveltetek, amíg mi a konyhában voltunk, de eléggé ki volt akadva… - egy igazi paraszt volt. De ne is beszéljünk róla, inkább nem említem Karolának, nem kell az olaj a tűzre, ahogy mondja, szóval mosolygok, de gyorsan elkapom a félve mondott mondatát, mert nem hiszem, hogy ez igaz lenne. – Ez biztos nem így van, és két családot nem utálhat csak úgy. Áh, igazad van, az jobb lesz – a kuzin kiszúrt egy jobb helyet, ahol az előbb még ültek, szóval a kabátomat áttranszportálom a másik székre és lecsüccsenek. Szavai melegéget hoznak a szívembe, és valószínűleg el is pirulok egy kicsit.
- Tudom, de Masa nem hiszem, hogy bármikor is bunkót választana barátjának. Vagy hát, gondolom nem – vonok vállat, ilyen szempontból nem vagyok képben Őt illetően. Meg hát én sem vagyok az a nagy tapasztalt barátnő terén, mert nekem Masa a barátom is, nem csak a barátnőm, szóval passz, hogy neki ki és mi tetszik még.
- Ú, iszunk olyat is? – felcsillan a szemem a varázsshake-en, de nyomban Karola szemébe is fúrom a tekintetem kicsit ijedten. – Már, ha khm… nem bánod. Nem akarlak kifosztani – sütöm le a szemeimet, mert egyáltalán nem az én stílusom ez. De gyorsan kirángat ebből a hangulatból, mert egy nagyon érdekes kérdést tesz fel Masával kapcsolatban. Nagyon össze kell szedni a gondolataimat, hogy komoly választ tudjak adni a „csak, mert szerelmes lettem belé” vagy „éreztem” helyett.
- Fú, te lány, zavarba hozol – mosolyom kedves azért, és megint elpirulhatok, mert ég az arcom. – Jó fej volt, sokat találkoztunk és összebarátkoztunk. Aztán a barátság szép lassan átalakult valami mássá, illetve többé. Kerülgettük egymást egy darabig aztán… a legilimencia segített – közben elrévedve mosolyodok el, ahogy a barlangra gondolok. Igen, az talán rendhagyó szerelmi vallomás lehetett mindkettőnk részéről. – Szóval a kérdésedre nem igazán tudok válaszolni komolyan, mert biztos, hogy mindenki máshogy találja meg a párját, de az biztos, hogy amikor kell, tudni fogod – kacsintok rá, miközben ő előhalássza a telefonját. Ragadozószemekkel nézem, ahogy óvatosan kinyitja és leteszi elénk az asztalra.
- Szóval… ez az eleje, ez meg a hátulja – veszem kézbe a készüléket és szépen elmagyarázom neki, hátul pedig lehet látni a bonyi rúnát, ami segít, hogy tudjuk használni. Közben a fülem mellé teszem, hogy jól lássa – Így kell tartani, amikor beszélsz, mert az alján van az a kis bigyó, ami a hangot továbbítja, a teteje-oldalán meg ami a másik hangját küldi a füledbe, eddig oké, igaz? – nézek rá, majd elveszem a fülemtől, és a kezébe adom, úgy, hogy a kijelző legyen „felül”. - A jobb oldalán középen van egy gomb, azt nyomd be hosszan, amíg meg nem rezzen a kezedben a telefon – megvárom, amíg bekapcsolja, és nézem, ahogy az egész elindul. – Ezzel lehet bekapcsolni, jól csináltad! – mosolygok rá, majd a készülék bejelentkezik. – Nos, ebben segítek – odahúzom a mellé a széket és nyújtom a kezem, hogy átadja a cuccot és kitöltjük az alapokat. Ráadásul jön az eladó hölgy pizzával a kezében! De szép kis nap ez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utóbbi időben régen láttam őt. Tényleg sok mindent történt velem, Masával és nos, be kell valljam, kissé elhanyagoltam a tesómat. Igaz az is, hogy ő elvan magában, de azért szoktunk tartani legalább havi egyszer egy kis tesós dumálást, hogy nagyjából tudjunk egymás kisebb nagyobb dolgairől, vagy ha apa és anya neki küld valamit, akkor abból kapjak én is. Egyébként Em nem igazán szereti, ha beleokoskodok - ő mondja így, ne nézz rám - a dolgaiba, úgyhogy az ilyen tesós beszélgetések néha veszekedésbe fordulnak át, pedig tudhatná, hogy én csak jót akarok neki. De tényleg, most elég régóta nem találkoztunk, úgyhogy megdobáltam egy bk-sender üzivel, hogy ugyan jöjjön már ide. Meglepetésemre igent mondott, remélem nem felejti el, az ciki lenne. Akkor már mindegy, mert szegény, még mindig nem jött helyre és talán nem is fog soha abból a sérülésből. Sokat voltam nála anno, és volt, hogy kikiabált a kórteremből, de 10 perc múlva már ott lehettem. Az majdnem vicces időszak volt, de nagyon meg voltam rémülve, hogy egyszer engem is elfelejt hosszabb távon is, de szerencsére nem így történt az sem. Szóval a megbeszélt idő persze már rég elmúlt, kénytelen voltam rendelni egy kis süteményt, meg egy teát. Arra majd iszom kávét, és? Szóval várom az én drága húgomat, hogy elmesélje majd nekem, hogy melyik csapatba került be, vagy mi van már? Semelyik névsorban nem láttam, de tudom, hogy nagyon készült a válogatóra. Hajj, csak ide tolná már a képét, legalább ötödszörre olvasom végig a kis itallapot és forgatgatom, hátha el van rejtve még benne valami. A hajamat valaki megtúrja, de megismerem az egyik kedvenc illatát, és csak körbeforgatom a szemeimet, amíg leül velem szembe. Egész csajosan öltözött most, régebben más volt.
- Muszáj volt a hajammal játszanod? - kérdezem, majd odacsúsztatok neki egy sütit, ha már kaptam vagy nyolcat. - Nem, haragszom - szívom meg az orrom egy kis levegővel és persze pofákat is vágok. Közben úgy nagyjából helyreállítom a hajam, bár olyan sokat nem hiszem, hogy elrontott benne.
- Ennyire - tárom szét a kezeimet olyan 50-70 cm-re és ingatom a fejemet. - Ma ilyen izé napod van? Nem akarok veszekedni - fintorgok, majd közben odajön hozzánk a pultos. Én rendelek egy kávét, meg a tesómnak, amit kér, a hölgy pedig távozik.
- Jól van hiányoztál, na, Em. Mi újság a Rellonban? Hajtanak a pasik? - amúgy én szeretném, ha boldog lenne, de féltem is, hogy ha összejön valakivel, nehogy elfelejtse. Mondtam is neki régebben, hogy küldjön fényképet az aktuálisról és ha baj van, meg tudom mutatni neki. Egyet sem kaptam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A Karácsonyi mizéria sajnos nem volt happy end, de kicsit lenyugodtam azóta. Akkor tényleg majdnem elpattantam, de szerencsére megállított Masa. Nem csak azért, mert az aztán aláaknázta volna a kapcsolatomat végleg Márkkal, hanem mert nem akartam senkinek sem kellemetlenséget okozni, például a szüleinek. De ott volt a szexibogyó villámhárító és elhárította a bajt, mák…. vagy baj, vagy mi.
- Nagyon kiakadt, de mit mondtál neki? Tényleg nem láttam még ilyen mérgesnek, még a cuccoddal teli táskát is hozzám vágta és gyakorlatilag kidobott a házukból veled – nézek rá kíváncsian, hogy mi lehetett. Elég kellemetlen a téma, de hát ő hozta fel, legalább túl leszünk rajta. Kibeszéljük, aztán lesz, ami lesz. Aztán hagyom, hogy elhelyezkedjünk, Masáról pedig egyelőre nem beszélnék többet, főleg ebben a remek témában. Kicsit össze is szorul a gyomrom az ilyen felvetésre, de akkor csak rá kell gondolnom, és eszembe jut a mosolygós arca, a huncut villanás a szemében és ösztönösen elmosolyodom.
- Jeee, iszunk is! – mint a kisgyermek úgy örülök a hírnek, rendes ezen a drága kuzin. Emma imádni fogja, szerintem, már mondta nekem a temetés után, hogy milyen kis cuki, mikor elköszöntünk tőle utána. Aztán megint eliprít, lassan pirítós kenyérnek érzem magam, ahogy felhozza a témákat. No, nem baj, Benceboo segít a drága uncsijának. Megpróbálom elég vázlatosan megosztani vele a mi történetünket, de szerintem az olyan rendhagyó, legalábbis a slusszpoén, hogy abból sokat nem fog tudni kamatoztatni.
- Nem tudnám azt sem elmondani, hogy mikor szerettem belé a barátságból. Ki tudja, hogy mikor kattan át az embernek az agya, vagy mikortól tud bármit. Amúgy is ez az egész olyannyira ködös, hogy szerintem kár ezzel foglalkozni. Biztosan úgy alakul, ahogy kell. De, ha szeretnéd, hogy felgyorsuljon a helyzet, küldjél neki jeleket. Vagy támadd le  - felnevetek, mert ezt már nem mondom ám komolyan. – Nehogy ám – nevetek tovább, fura lenne, ha rámászna Karcsi Márkra. – Amúgy… neked tetszik Márkó? – kérdezem, de közben már be vagyok sózva és elővesszük a telót is. Hát lehet, hogy nekem jobban csillog a szemem, mint neki, de ez szakmai ártalom. Nagyon lelkes és mindent jól csinál, olyan, mintha felfedeztük volna az olasz vigaszt, vagy mit. Közben megjön a pizza is, teljes lesz az örömöm. gyorsan csinálok helyet, a dobozokat félreteszem a zacskóba, meg a papírokat, hogy legyen hely a pizzáknak és a tányéroknak. Közben rendel Karcsi shaket is, amit megbeszéltünk, nagyszerű délután! Azonnal enni kezdünk én kézzel tömöm be az első falatot, és a sajt nyúlik le vagy húsz centit, mintha hinta lenne, ahogy elhúzom a számtól.
- Neked is – mondom félig teli szájjal, Karola pedig sokkal szebben abszolválja az első falatjait. Hát, én Masámhoz vagyok szokva, akinek ez nem számít. Karola pedig máris a telójához nyúl… nem is éhes!
- Persze! Próbáld meg megtalálni előbb a nevem – hagyom, hogy csinálja, ha nem iskerül, lassan megmutatom neki. – Na, ezaz és akkor itt ez a fényképezős ikon – bökök rá – tedd rá az ujjad, akkor bejön a fényképező, látod? – várakozom egy picit, és az öröm után, folytatom. – Van ott egy kör alakú kis ikon, azzal fényképezel, látsz benne? Ha igen, nyomj rá és a végén a mentés feliratra – bekapom a következő falatot és várom, hogy megcsinálja.
- Ha a főmenübe - kis kör gomb alul – is van sima fotózás, ugyanezzel az ikonnal. Azzal mindenfélét fényképezhetsz – mondom már kicsit nyammogva, és én lassan be is fejezem a kajálást. Leküldöm a shaket és hátradőlök. – A többit majd fedezd fel te, ha várj, kérem szépen – nyújtom a kezem és átveszem tőle. Letöltöm a bk-sender nevű programot és beteszem neki Masát, Márkot, magamat, Danát ismerősének. – Ha ide kattintasz, itt tudsz nekünk írni, meg akinek még felviszed a nevét – mosolygok és elmutogatom neki, hogy mi, hogy is van. Nagyjából egy fél órát még elszórakozunk, aztán úgy érzem, hogy magára kell hagynom.
- Na, én megyek, jó? Hagylak ismerkedni a telóval. Ha bármi van, tudod, hol találsz – kiveszem a telómat és meglebegtetem előtte nagy mosollyal. Majd odatoppanok elé és jó erősen átölelem, meg adok neki két puszit.
- Szia Karcsi – felöltözök és kifelé menve írok neki még egy üzenetet, amit már csak odakint fejezek be. „Na, milyen Karcsi? Írj valamit Márknak” A a végére teszek egy kacsintós smile-t, és vigyorogva megyek vissza kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mindig öröm Emmával találkozni, de amúgy tényleg. Még akkor is, ha a végére vérbe forgó szemekkel küldöm el melegebb éghajlatra. Ez ritkább ugyan, mint fordítva, de ha elemében van, nem lehet lelőni. Olyankor szoktam Reginának hívni, és azt utálja. Tőlem utálja, mert azt használom nála csúnya szavak helyett. De amikor rosszat csinál, akkor meg a teljes nevén szólítom, attól is pipa sokszor. Most viszont ő piszkálja a hajam, ami amúgy nem gond, de tudom, hogy csak szivat vele, ezért egyelőre nyugodt vagyok.
- Talán nem kéne annyi kencét használni rá, és a tiétek is puha lenne - vonok vállat, mit tudom én, hogy hogy van ez. Meg fedezzék fel maguknak a nők a hajpuhító-varázst és ennyi, meg van oldva. De inkább ezen kattognak, meg fodrászhoz járnak. Nagy divat lett a boszorkák körében amúgy mugli fodrászhoz járni, mert tökre élvezik, hogy foglalkoznak velük. Szerintem ez lehet az oka.
- Jól van, nem - ingatom meg újra a fejem, és fintorgok. Le kéne már róla szokni, mert már tizennyolc éve ismerem őt, és ezeken a kis hülyeségein nem kéne felkapnom a vizet. Ő a Rellonos, én meg a Főnix... de valahogy ő, bármikor kihoz a sodromból, és ez boszant valójában. Emmát másképpen kezelem, mert a húgom, így viszont kezdem egy picit jobban érteni Márkot. Bár én soha nem tennék olyasmit, mint ő, és valószínűleg húgom pofán is verne rövid úton, de nem azért nem tenném meg. Tudom, hogy tud magára vigyázni és nem az apukája vagyok, csak a tesója. Látom ám, hogy bepipul, de aztán valamiért... mégsem veszi fel a veszekedéshöz vezető fonalat. Hát nem egy cuki ilyenkor? De! Közben megjön a pincérnő, felvenni a rendelést, én meg csak bámulom a tesóm, hogy milyen szép nő lett belőle. Hogy szégyellte a ketrecet a fogain anno, most meg már lassan őriztetni kell...
- Nehéz a lányok élete - mosolyogok, és finom "tálcacsörgést" hallok magam mögül, automatikusan arra fordulok és egy mosolygós arc hozza nekünk a kért kávékat és Em kekszét. Megköszönöm, majd magam elé veszem a csészét, és egy kis cukrot keverek belé, éppen csak egy lehelletnyit.
- Képzeld, Masával vettünk baglyo... - hát, hogy mondjam el neki, hogy az összes pénzünket elvertük baglyokra? Kölcsönökből élek azóta és a Félszeműhöz is Masával szagolgatni meg kunyerálni járok. De megérte! - ... kat, khm - fejezem be végül, a végén már nem a szemeibe nézve, hanem a kávéra összpontosítva. Talán pár lángrózsa meggyúlhat finoman festve meg a frissen borotvált arcomat. Kortyolok is, és behunyom a szemeim, készülök... nos, bármire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hah – csak sóhajtok egy nagyobbat, tudom én, hogy meddig kell vitatkozni ezekben a dolgokban, egyébként pedig egy kicsit igazat is adok neki. De azért ez nem igazán szeretném az orrára kötni, ha nem muszáj, elég, ha látja az elégedetlenkedő képemet a témával kapcsolatban. Az, hogy haragszom-e rá… hát, egy picit, de nem komoly, annál jobban szeretem őt. Néha ez visszaüt és kihasználja, nem véletlenül ő a rellonos, én meg a cuki… állítólag. Szerintem nem is vagyok annyira cuki, csak ha Masával vagyok. De az más, mert akkor nem kell megfelelnem senkinek, semmilyen elvárásnak, ő úgy szeret, ahogy vagyok, vagy annak szeret, amilyen vagyok. Az olyan férfiatlan, ha valaki cuki, nem? Teljesen elbizonytalanít ez a gondolat, és csak be kell vallanom neki, hogy nem haragszom rá, olyan nagyon.
- Hú, de kamugép vagy! Miattam öltöztél így, mert hallgatsz rám… Emma, ne már, ezt még te sem hiszed el – jót kuncogok a felvetésen, mosolyogva ingatva a fejem. Hát persze, pont rám hallgat, hogy mit vegyen fel, meg mit ne tegyen ki. Jó, szoktam neki mondani, hogy azért nem kéne, hogy ha meglökik, attól levetkőzzön teljesen, a mai divat igencsak magamutogatós, én meg nem szeretném, ha olyan lánynak hinnék, mondjuk, mint Dia. Neki mondjuk jól is állt, de a pletykák meg is erősítik, hogy ő nem az a visszafogott csajszi, Emma meg az. Gondolom én, de nem szoktam igazán turkálni a fejébe, mert az gonosz dolog. Jó, volt már rá példa, nem tagadom, de az az egészsége érdekében történt, tényleg!
- Gondolod? Szerintem meg tök könnyű lehet, ha egy kicsit jobb vagy a sminkmágiába. Három suhintás és ennyi lehet – vonok vállat, gőzöm sincs, hogy mennyire van sminkmágia, most találtam ki. De hát biztosan van, mert nem hiszem el, hogy a csajok órákig állnának a tükör előtt. – Masa szerintem nem is sminkel… biztos vagyok benne. És mégis tetszik nekem – nézek rá hamiskásan, mert nem igazán szokott sokat azzal tölteni, hogy mit vegyen fel, meg hogyan. Néha két ugyanolyan zokni párba felvevése sem sikerül, elmondása szerint. Na és? A szépség nem ezen múlik. Megérkezik a kávé is és mindketten elégedetten iszogatunk, tök király ez a hely, még mindig. Csendes, hangulatos és pont illik bármilyen beszélgetéshez. A baglyok említése már kicsit nehezebben megy és le is teszi a csészéjét. Én sem vagyok normális, hogy elmondtam, de hátha megérti majd. Ott szenvedtek az állatok a boltban! Láttuk!
- Ha tíz sok, akkor jó, nem vettünk annyit – vidulok fel hirtelen. - Nem volt annyi pénzünk, de a nyalókám is bánta – fintorgok, mert az tényleg olyan volt, mintha a fogam húzták volna. Masának meg megmaradt, nem ér! Nem fogadott el még ajándékot egy tízedik bagolyért a néni, pedig vittük volna azt is.
- Mert nem tudtunk választani és mindegyik olyan cuki volt! – mordulok fel támadóbban, mint szerettem volna. - Hát szegény baglyok, nem maradhattak ott! Szóval, amennyi pénzünk volt, azt beadtuk és elhoztuk őket. És hogy miért? Mert… - gondolkodom el hirtelen, de a válasz nem nagyon jön be az agyamba, vagy éppen nem tetszene Emmusnak. – csak – fejezem be végül így, majd elbújok a kávém mögé. Azt már el sem mondom neki, hogy a következő havi zsebpénzig egy knútunk sem lesz, mert… nem akarom, hogy azt higgye, nem érte meg! A baglyokat pedig majd betanítjuk sok mókás dologra: némelyik majd korizni tud, a másik mindenféle rajzot ugrál bele a hóba, a harmadik ugatni fog, hogy megtévessze és megijesszük vele a többieket, csupa jó terv!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Látom, ahogy nem tetszik neki a válaszom, de most tényleg, minek menjek bele egy újabb felesleges dumálásba. Inkább csak nézem őt, szinte látom a gondolatait, ahogy kifejeződnek az arcán. Hát csuda egy húgocskám van, de mégsem imádja, ha éppen becézgetem. Nem baj, azért fogom, haha. Cuki na, miért ne tenném?
- Mindig, mi? Nem tudom ki dobált meg a múltkor is néhány keze ügyébe akadt dologgal, mert annyira hallgatott rám és nem féltem kinyilvánítani a véleményem. De jó, miattam öltöztél konszolidáltan, bár nem tudom minek. Nem mintha bármikor is beleszóltam volna… - vonok vállat, mert azt hiszem, hogy még nem jegyeztem meg, hogy mit vesz fel. Nem is tudnék úgy ránézni, mint egy másik lányra, hiszen mégiscsak a tesóm, tehát más szálak kötnek össze, mint bármelyik más lánnyal. – Ja, de ez nem jogosít fel arra, hogy túlságosan kirívóan öltözz… illetve, nem örülnék neki, de nem szólok bele, na – sóhajtok megint, most hogyan is mondhatnám el neki, hogy szeretnék vigyázni rá. Mindig azzal jön, hogy meg tudja védeni ő magát, és nem kell nekem pesztrálnom őt. De hát a húgom! Kötelességem valamilyen szinten vigyázni rá, és meghallgatnom, ha van valami kínja. Oké, ennyire nem rossz ám a viszonyunk, mint, ahogy lefestem, sőt egészen jó. Néha ugyan ordítozással jár, de alapvetően szeretem őt, remélem, hogy ő is engem.
- Ha nincs, akkor itt az ideje, hogy kifejleszd és az ötlet miatt kapok majd részletesedést. Jó, elismerem, hogy vakolat feltevése nem lehet könnyű – belegondolva, én biztos nem tudnék ott állni a tükör előtt még tíz percet sem, hogy jobban nézzek ki, mint amilyen vagyok. Mert amúgy, mi értelme lenne? Masa is tudja, nem is sminkel.
- Szerintem csak nem érdekli, nem szerencse kérdése – vonok vállat és kortyolni kezdem a kávémat. Olyan jól esik, de tényleg, ahogy a fekete forróság keserűen végigharapdálja a nyelvemet, egyszerűen imádni való. Imádom is, természetesen. Az utolsó megjegyzésére nem felelek, nincs mit. Ha festené magát Masmas, mint a többi lány, hát úgy is tetszene nekem. Mármint sosem igazán a külseje miatt szerettem, habár az évek során azért sokat nőiesedett és ugye vonzódok is hozzá, nem is kicsit, de a kis bohósága és spontaneitása sokkal többet jelentett mindig is. Na, meg az, hogy számít rám, én pedig rá. Nem nagyon mondtuk még le egymás programját soha. A kellemes cseverészésünk eljutott a baglyos dologig, de úgysem tudtam volna előle elrejteni. Főleg ha kitudódik és jobb, ha már tudja, mintha mintha más mondaná el neki. Az ilyen jóféle információkat első kézből a legjobb megkapni.
- Ó, pedig akartam kérni – húzom el a számat, mert tényleg akartam kérni, de talán majd Anthon bá megérti az érveinket és meg is zsaroljuk, ha gonoszkodni akar, bizony! Baglyok! Aki ezt nem érti meg, nem is szereti őket!
- Hogyhogy miért? – teszem szét a kezemet értetlenül, és ha már a „csak” nem volt elég válasz neki, akkor elmondom. – Ott voltak bezárva! – érted már húgikám?! Most már ez az adu mondatra, úgysem tud mit válaszolni majd és szépen megnyugszik, valamint mély egyetértést tanúsít. Érzem.
- Olyan idősen még nem értheted meg az állatok lelki szabadságára vágyó vágyakozásának eltéréseiből adódó teljességének összességét elemi szinten – mondom gyorsan a szavakat, amik eszembe jutnak. Ezt a játékot Zipphzar kisasszonnyal szoktuk játszani, és a végén mindig jókat nevetünk. Most így belegondolva, nem nagyon van olyan, hogy komolyak vagyunk. Hmm, azt meghagyjuk másoknak.
- Nem akarok vizsgázni – tör ki belőlem, mert tényleg. Ha sikerül, márpedig sikerülnie kell, mert Márk azt hiszem, hogy a nézésével megsemmisítene, ha egy „ilyen bukott gyerek” jár a tesójával, meg rohadt sokat tanultam már, amit eléggé utálok. Befejezem közben a kávémat és babrálom a csészét. Forgatom az ujjaim között, döntögetem, nem igazán koncentrálok a tesómra. – Ötödéven biztos minden sokkal nehezebb! – morgok egy kicsit még, és most már ránézek. – És a fene tudja, hogy mit akarok – az arcvonásaim bosszúsak maradnak, mintha ő tehetne róla. De már keresztülnézek rajta, csak a gondolataimban vagyok el. Talán tényleg jó lenne valami állatos cucc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mert valakinek vigyáznia kell az erkölcseidre, ha már te nem akarsz – vigyorom, most picit agresszív, mert fel tud húzni ilyen baromságokkal, de végül megvonom a vállam. – Tudod mit? Többet nem szólok, hogy mit veszel fel… kivéve, ha túlzásba esel, bár nem szoktál – még egy vállvonás. Végül is már 18, minek szólok bele, hogy mit csinál? Valamikor ki kell lépnem az aggódó bátyus szerepből, nagylány már. Remélem… Csak hát ott van az állandó felejtőbűbáj, szóval az, hogy nem figyelek rá, azt elfelejtheti. Közben feljönnek a szokásos témák, de unom már őket, tényleg. Szerintem meg van sminkvarázs, de most nem kezdek el vele veszekedni, amikor egyébként egész jó hangulatban vagyunk. Deee, csak előkerülnek a baglyok.
- Hú, ha előbb szólsz! Lehet mínuszba menni? – csillannak fel a szemeim hirtelen. Ebbe bele sem gondoltam, hogy kölcsönkérjünk, vagy nem tudom, hogy mit kell csinálni, hogy ideiglenesen több pénzünk legyen. Aztán persze majd ő tart kiselőadást, hogy miért jó ott a baglyoknak. Mi láttuk, hogy sírnak!
- A kettőnké – szerelmes mosoly terül el az arcomon, amikor Masára gondolok. Valójában nem tudom már, hogy ki mondta először, de nem kellett sok, és már előre azt terveztük, hogy milyen baglyokat vegyünk majd. Egészen addig, amíg meg nem láttuk a választékot, határozottnak tűnő elképzeléseink voltak. Aztán ott már bajban voltunk, mert annyiféle volt, hogy nem tudtunk választani. De azért kilencet megszabadítottunk a fogságból. Próbálom elterelni a húgom gondolatait erről az egészről, és rittyentek egy barokk körmondatot, aminek amúgy nem olyan sok értelme van, legalábbis alátámasztani nem igen tudnám.
- Bocs, látod, ennyivel fiatalabb vagy. Majd bölcsebb leszel és megérted – cinkelem tovább, biztos, ami biztos. Há, megnyertem ezt a kört. Na de lépjünk tovább, mert jobb ezekről a baglyokról nem beszélni már tovább. Majd mi Masmassal intézzük a lényeget… kajájuk honnan lesz? Gőzöm sincs!
- Dehogy is szívem! Úgy átmész, mint a huzat! Amúgy is van papírod erről, szóval biztos könnyített vizsgát kapsz, mit aggódsz, Emmus? – bólogatok, igen nagy bizalommal. Amúgy meg tényleg nem veszett fejsze nyele a húgom, szerintem néha csak megjátssza, hogy elfelejt valamit. Érdekes, a velem kapcsolatos dolgokra meg emlékszik, ez hogy lehet? Hmm?
- Ja persze, hagyjál már! - legyintek, de gyorsan átgondolom a szavaim erejét, és muszáj kiegészítenem. – Mármint öhm, nem hiszem, hogy te erre vágynál és ilyen típusú lány lennél – kortyolok az italomba, és közben meg minden elfogy… ő fog fizetni, remélem sejti. Bár nagyon jó csaj a húgom – a büdös életben nem fogom neki ezt elmondani! -, akkor sem tudnám ribancként elképzelni, és nem is akarom és nem is lesz ilyen! Maradjon meg a normális paliknál… még az is lehet, hogy leszbi? Hú, akkor otthon kitörne a balhé, de nekem mindegy, csak normális kapcsolata legyen. Na ha az előzőt nem említem neki, akkor ezt meg pláne!
- Mennem kell húgi, szóval ugye… ma kisegítesz? – húzom el a számat, mert tényleg nem tudnám kifizetni ezt az egészet, majd felállok, és odasétálok mellé, mellé is guggolok, hogy egy szintben legyünk. – Légyszi – ezer wattos mosoly és két puszit is nyomok az orcájára. Majd nem érdekel, hogy mit fog mondani, gyorsan átölelem, és meglapogatom a hátát. – Imádlak, te kis majom – kacagok a fülébe, majd felpattanok és elindulok kifelé, miután magamhoz vettem a ruhámat. – Szia – intek felé, majd elindulok vissza az Eridonba. Ezt egészen olcsón megúsztam, jó napom van!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Emma mondta, hogy ha ennyire nem megy a csajozás, töltsek le egy randiappot. Természetesen szemétkedett, én pedig felháborodtam, de aztán néhány napja mégis letöltöttem egyet. Nem tudom miért, hiszen azért nem vagyok én rosszképű srác, de mégis reménykedtem, hogy esetleg Babunál szóba jöhetek, de legutóbb a medencében azt mondta, hogy randira ment, meg ugye Nate-tel is flörtölgetett, tehát - ahogy Dana szokta mondani - baráti státuszt kaptam tőle. Azóta sem tudom kiverni a fejemből az egész furcsa beszélgetést, meg a fürdőruhás alakját sem, valahogy én azt randiszagúnak éreztem, mégsem lett belőle semmi, sőt. Hát ilyen az én szerencsém! Amúgy meg jó poénnak tűnt elsőre ez az app, képet még nem mertem feltenni rá. Ami amúgy égő szerintem, mert egy csomó srácnak és csajnak van fenn, de valahogy nem érzem még, hogy nekem is kéne. Tuti megtudná Emma és feljelentkezne egy kamu profillal, és randira hívna. Mekkora pofára esés lenne, szent Merlin kabátgombja! Szóval egyelőre rendes leszek és nem is keresek olyan lányt, akinek van képe. Nem lenne fair. De amúgy vicces, mert pont ma találkozom eggyel a Kukoricába Flash néven. Mármint én vagyok Flash, ő pedig Boszi. Egy párszor váltottunk néhány szót már levélben, meg chatben, jó fejnek tűnt. Ki tudja, lehet még szerencsém lesz, és ő lesz az új barátnőm, vagy egy új barát. Inkább az előbbinek örülnék, meg az sem lenne baj, ha legalább külalakban is tetszene, vagy nem mondanám rá, hogy nem. Ha pedig még szép is, hát akkor nyert ügy, mindenkinek. De első tapasztalatnak mindenképpen jó lesz ez az egész. A neve remélem beszédes, és tényleg egy boszi lesz, csak keleti legyen és ne nyugati. Persze bizonyos helyzetekben legyen csak nyugati! Ó, Bence, már megint perverz vagy!? Annyira béna vagyok, hogy néha már én szégyellem magam magam helyett! Amúgy most jöttem rá, hogy bénán beszéltem meg a randit is, mert nem igazán egyeztettünk, csak, hogy itt lesz a Kukoricába, meg én is. De végül is így talán viccesebb? Belépvén a helyre gyorsan körbenéztem. Igazán nem voltak túl sokan, meg még egy kicsit idő előtt is van, szóval nincsenek túl sokan éppen. Azok mind párok, egyetlen egy csaj van nekem háttal, aki egyedül ül egy üdítő felett, szóval nagy levegő és odamegyek hozzá. Egyre hevesebben ver a szívem, ahogy közeledek, mert gy hátulról, tök jól néz ki, de még elölről lehet quasimodo-né. A torkomban gombóc, majd ellépek mellette, kedves mosoly és megnézem.
- Ó, szia Karola! - könnyebbülök meg, mert... hát mert, na! Csak! - Leülhetek, vagy zavarok? - kérdezem, mert tök jó lenne, ha megengedné és én figyelhetném az ajtót. Amúgy tökre ki van öltözve, sőt még smink is van rajta, és rohadt jól néz ki. Basszus. - Rendeltél már? - érdeklődöm, miközben kiteszem a telefonom, hátha a csaj lemondja a randit, vagy valami. Tudnom kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Végül is az egész átfordult kíváncsiságba. Ha már eljöttem, meg Boszival elbeszélgettem a bagolyköves tanárokról - szerintem titkon ő is Várffy rajongó, de tagadja, inkább Ambrózy-t mondta -, meg hogy a Kukoricás milyen jó hely. Nem véletlenül lett ez a találkahely, amit hirtelen vetettem fel meggondolatlanul, ő meg hirtelen elfogadott, és utána egyikünk sem írt, csak kedvesen elbúcsúztunk. Szóval milyennek képzelem Boszit? Kviddicses talán, vagy szeretne azt lenni, hiszen a mugli boszik  repülnek. Vicces, bátor és kicsit szomorkás. Az utóbbit csak úgy érzem, de nem tudom. Meg talán nem gólya, mert túl jól ismerte a kastélyt, szerintem. De vagy szerencsém van, vagy nem, csak Karolát találom ott, aki annyira meglepődik, hogy lát, hogy össze-vissza beszél, vagy hát, nem annyira rendezettek a gondolatai.
- Azt hiszed vársz valakit? - lepődök meg, de aztán kiderül, hogy tényleg vár valakit. - Remélem nem Márkot várod, hogy megbeszéljétek - vonom fel  a szemöldököm kérdőn, mert nem szeretném, hogy ennyi viszontagság után, új esélyt adjon neki. Karolából kinézem ezt ugyanis, de nagyon remélem, hogy most tévedek. Piszkálgatja a telefonját, mintha várna egy üzenetre, de közben megengedi, hogy leüljek.
- Oké, ha jön valaki, tényleg elhúzok, nem akarok a barátnőd szemei közt meghalni - szemmel verés okozta áldozatul, tenném még hozzá, de végül hagyom, hogy Karola is összeszedje magát. Én is kiteszem a mobilom, és egy picit nyomkodom... Boszi is írhatna, ha esetleg nem jön. Bánnám, de ha nem jön, akkor nem komoly az érdeklődése. Talán, ha teszek majd fel képet.
- Á, én is várok valakit. Ide beszéltem meg egy randit - vonok vállat. - Szóval, ha megjön, elmegyek, ha nem haragszol - mosolyodom el, és elveszek egy kicsit a szemeiben. Dobolni kezdek az ujjaimmal, majd megérkezik a felszolgáló. Rendelek egy narancslevet - azt hiszem ezt is megírtam Boszinak a közös chatre, hogy szeretem -, amit pár perc múlva már meg is kóstolhatok, mert nem rendel éppen senki.
- Na és hogy vagy? Márkot hiába kérdezném, elzárkózik minden ilyesmitől - fintorgok egy kicsit. Nem is tartozik rám tulajdonképpen, de azért látszik a srácon, hogy nem boldog. Mondjuk tényleg sokat tanult, és nem áradozott nekem soha Karoláról, pedig hát... lehetne, szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Karola ittléte végül is kellemes meglepetés volt. Sokkal jobb úgy levezetni a feszültséget, ha ismerős is van a közelben. Nem, Emma nem. Akkor csak halálra idegesítene és a sarokból írná az üzeneteket, hogy úgysem fog eljönni, meg menjünk át a cukrászdába, amúgy is jobb ott a kaja. Főleg, ha én fizetek. Mégis kicsit vicces volt, ahogy Karola zavarban volt, mert nem engem várt. Számomra már az elején kiderült, hogy valami randiféle lehet, mert megint jól nézett ki, ha jól tudom Danához jár divat-tanácsadásra, a szöszke barátném pedig igen jól ért hozzá, ez a mai is egy jó szett, vagy minek mondják a csajok.
- Ennek örülök - ez hülyén hangzik, de tényleg örülök, hogy nem járnak már. Mert tudom, hogy Karola megszenvedte az egészet, elég csak arra gondolni, mi volt a rellonos buliban. Ha nagy lett volna a szerelem, még becsiccsentve sem csókolt volna meg, főleg azért, mert nem velem lett volna, ha vele.
- Ezt jó tudni. Kik is a barátnőid? - nevetem el magam, mert tényleg viccnek szántam. Nem vagyok annyira elkeseredett, hogy rajta keresztül keresgéljek barátnőt. Amúgy sem értem, hogy mostanában miért ez élvez ekkora prioritást. Szóval nem vagyok szánalmas, csak randiappot használok. Á, miért lenne ez olyan égő? Nem is az!
- Most ez olyan meglepő? Ne már, hogy te sem tudod elképzelni - húzom el a számat. Már csak azért is, ha Karcsi nem hiszi el, hogy randizok, az már rég rossz, ő sokat tud rólam. Még örülnie is kellene neki, hogy van valaki, akit érdeklek. Mondjuk őt is el tudnám képzelni randipartnernek, meg mindenféle partnernek... Bence! Fejezed be! Komolyan mondom kezdem azt hinni, hogy csak szexelni kéne valakivel és akkor lenyugodnék. Vagy legalább nem azt nézném, hogy Karolának átlátszik e egy kicsit a ruhája. Megőrjítenek a nők és a nyári ruháik!
- Borókával? Á, nem hinném, hogy neki bejönnék... - gondolok bele, majd felkapom a fejem arra, hogy ő is randizni jött. Mekkora véletlen már, nem? - Ó, akkor tuti elülök, amint szólsz, hogy ki az! - csillognak a szemeim, és tökre büszke vagyok rá, hogy ilyen gyorsan randizni kezd. Látszik rajta, hogy kell mellé valaki, nem magányra teremtett lány. És milyen jól néz ki, kár lenne veszni hagyni bárkinek is.
- Flash? - képedek el. - A Villám? - zavarodott mosolyom mellé, el is pirulok elég gyorsan. Azért is kérdeztem rá, hogy időt nyerjek. Ha Karola Boszi, az nagyon cink lesz basszus. Ilyen nincs! Szerencsére megérkezett a narancslé, szóval gyorsan kortyolok párat, hogy a dobogó szívem és az elégni kívánó testem kapjon egy kis enyhülést. Közben jól jött a kérdésem, Karola meg ráharapott és mondta és mondta, ahogy ő szokta. Van beszélőkéje, szóval nem féltem, hogy ilyen téren bármi gondja is lenne. És tetszik neki valaki... kérdés, hogy Flash, vagy más? Ez nagyon fura gondolat, nem tudom, hogy ki lehet az. De ha meg Flash, nem is tud róla sokat... mármint igen, de mégsem. De rohadt bonyolult ez, Merlinre!
- Örülök, hogy ki tudtál lépni belőle, nem könnyű szerintem. Szóval tetszik valaki? Ez a Flash srác? - érdeklődöm, de a válasza után nem tudom hitegetni, meg nem akarom kínozni, hogy én tudom, ő meg nem. Ájuljon csak el ő is!
- Amúgy - felállok - ...ha te vagy Boszi, akkor én: Flash - nyújtom a kezem felé mosolyogva, de rohadtul ég a fülem, tuti, hogy izzó szénné vagyok pirulva. Nem tudom, hogy elfogadja-e a kezem, és nagyon remélem, hogy nem tévedek. Akkor nagyon égő lenne ez az egész. De a reakciójából úgyis ki fog derülni mindjárt. A torkom kiszárad, óriási gombóc gyűlik oda és mégis... izgatottan várom a választ. Ez milyen már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szeretem felpiszkálni őt, nem tudom miért. Talán nem jó szó, inkább az ugratni a megfelelő, de hihetetlen fogékony rá. Ezzel majd úgyis tanul mindenből, én csak felkészítem az életre, vagy ilyesmi. Azért bűntudatom sokszor van miatta, és van hogy elnézést is kérek. De nem most, mi van, ha tényleg szól nekik?
- Ó, nagyon kedves tőled. Mikor? - nevetem el magam, és helyet foglalok szembe vele, majd ütöm még egy kicsit a vasat és szándékosan félreértem a mondanivalóját. Annyira cuki, meg tudnám... khm Benceeeee! Sosem tudtam igazán rokonként nézni rá, mert ahhoz túl szép és túl távoli rokon. De akkor is, fegyelmezni kellene a hormonjaimat. Nincs erre valami koktél?
- Hát, például sok mindenkinek. Masának például biztos nem, ez már egy - vigyorgok, de nem szomorúan, inkább csak láthatja, hogy rá akarok licitálnia a mondandójára. - Na, meg Babu is mással randizgat inkább, Lilinek sem vagyok az esete, Boróka sem akart semmit, ö... meg még sokan - vonok vállat, de ez már ugye négy szép lány, az pedig már több, mint aminek gondoltam. Haj, haj, de sok a baj. Hagyom kibontakozni, és amikor Flash-hez ér, ledöbbenek, de hallgatom tovább, mert nagyon lelkes. Szóval bejön neki a srác, akit egy randiappon ismert meg. De aztán kiderül, hogy tetszik neki egy másik srác is. Nofene, ezt eddig nem is említetted Karcsikám!
- Ugyan, nem traktálsz. Örülök, hogy van legalább két pasi is, aki tetszik - mosolyodom el, még mindig elpirulva, és kortyolgatva az üdítőt. Mégis úgy érzem, hogy szemétség lenne szívatni ezzel, hogy én tudom, hogy ki az a Flash. És nagyon remélem, hogy én, mert akkor meg én égek be. Ezért gyorsan fellebbentem a fátylat a titok felől, illetve a hülye szituációról. Tényleg milyen már ez, hogy pont ő az, akibe egy randiappaon belebotlok. Egyrészről rém ciki, másrészről meg izgalmas és tök érdekes, hogy tetszett nekem, hogy randira hívjam úgy, hogy nem tudtam milyen ő.
- De én is rajta vagyok azon az appon, Flash néven, nézd - előveszem a telefonom, és miközben keresem az appot, meg a profilom, addig máris jönnek a Karcsi félek elméletek. Úgy belegondolva azért annyira nem ördögtől való az elképzelés, simán benne lennék egy ilyenbe, ha nem róla lenne szó.
- Dehogy tudtam, akkor máshogy állok hozzá, nem gondolod? - nézek rá, kicsit sem vádlón, inkább úgy, hogy értse meg, ez csak a véletlen műve. De, ha már így álla dolog... á, még egy kis konspiráció...
- Dehogy is, nem is ismerem Vecát. Jó csaj? Csak viccelek, nyugi... - emelem fel a két kezem védekezőn, majd odatolom elé a mobilom, ahol látszanak az üzeneteink. - Tök véletlen az egész és én nagyon bírom Boszit, azért is jöttem el. De azért most már randizunk, ha már itt vagyunk? Én szeretnék, hiszen Boszi szép csaj, meg jó ej, megismerkednék vele - mondom, majd visszaülök, és kedvesen nézek rá. Nem tudom miért nem szakítom meg egyből az egészet, hiszen az unokatesóm. De most éppen nem érdekel, mert olyan furcsán természetes, ami semelyik lánynál nincs meg. Nem játssza meg magát és ez nekem nagyon szimpatikus. El kéne tanulni tőle, amúgy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Meglepetés! Boszi és Flash egyenlő Karola és Bence! Háhá, ha ezt valaki megtudná, szétröhögné magát. Szóval senki sem fogja megtudni, szerencsére erre kicsi is az esély, mert alig vannak, ők meg elvannak magukkal. Egyébként sem lehet tudni, hogy ez egy randiappos élő randi, de ezek után biztos le fogom törölni. Vagy legalábbis jóval óvatosabb leszek, és a képes lányokra fogok ránézni.
- Jól van már, jól van, igazad van - veszek vissza, mert tényleg kicsit hülyeség volt, de inkább nagyon. Látszik rajta, hogy csalódott, hogy én vagyok Flash, oké, én sem Karolára számítottam, de, ha már itt van, el tudok tekinteni ettől. Főleg, mert olyan szexi, meg édes, meg imádom a stílusát. Mindig visszafogtam magam a rokoni szál miatt, de most miért ne? Max majd megkapjuk a magunk fekete bárány jelzőjét és kész. Emma kiakad, meg mindenki és... és ha jó páros lennénk? Ki tudja? Oké, egyelőre nem tudom, csak azt, hogy tetszik Karola, mindig is tetszett. Csak hát nekem is mindig volt más, neki meg jött Márk, nekem meg Babu más felé kacsintásai, és akkor ne csapjak le a kínálkozó lehetőségre? Egyszer tényleg meg kéne már emberelni magam és a saját érdekeimet nézni, nem?
- Persze, hiszen szingli szép csaj vagy, akinek vannak értékei - hú azonnal elvörösödöm. - Mármint izé, tetszel is, vagy hogy mondjam, Márk sajnálhatja, ó bocs, ezt nem kellett volna mondanom és izé... szóval olyan lány vagy, akivel randiznék egyébként is - vágom ki magam a végén, csak kár, hogy az eleje meg elég ergya lett. Jó, hogy nem azt mondtam, hogy megnézném az ágyban is mit tud, baszki. Igazán menőn tudok udvarolni, Merlin segíts! Annyira tipikusan fiúként gondolkodom, pedig jobbnak kéne lennem ennél, nem? Biztosan büszkék most rám a szüleim, basszus. Na, mindegy. De, ha már ennyire meg tudom magam lepni, akkor ő is belém tudja forrasztani a szót.
- Hát, ö... - gondolkodom el egy pillanatra. - Örülnék neki, még akkor is, ha mindkettő én vagyok - vonok vállat könnyedén, valahonnan a mélyről előkaparva a lazaságomat. Nyeregbe vagyunk, de hé! Karolának bejövök? Jó, a csókból azért nem volt nehéz kikövetkeztetni, de azért nem gondoltam volna, hogy épp velem akar randizni. Biztos nem titok előtte a rokoni kapcsoltunk, vagy igen? Jaj, de hülye vagy baszki! Aztán meg belekezd valamibe, én meg az ajkaira fókuszálok, ahogy a buliról beszél, meg Márkról, de mégis inkább utal valamire. Mondjuk rám, mert velem volt ott. Igen, meg is csókolt, az nem véletlen lett volna, ahogy mondta annak idején.
- Hanem mondjuk olyan, mint én? Ezért csókoltál meg? - nézek rá, bár a választ tudom, csak hát, ha már ennyire itt van ez az őszinteségi roham, akkor miért ne hozzuk ki belőle a maximumot. Amúgy is tudom, hogy Karola nem egészen olyan, mint ahogy próbálja játszani a jókislányt. Mármint az, de van benne bőven dögösség, meg fél kihasználni azt, ami benne rejlik. Talán most kihozom belőle, és amúgy sem biztos, hogy annyira nekem a helyzet ellen tennem kéne. Komolyan nem érdekel már, hogy ki mit gondol, és ha Babunak más kell, akkor miért törjem érte magam? Eddig törtem volna? Szerintem úgy finoman igen, csak nem vettem észre, hogy mennyire tetszik. Illetve úgy, hogy a többi lányra máshogy néztem. Karolát sem vettem igazán számításba, mert egyrészt ott volt Márk, másrészt pedig rokon, harmadrészt, vagy inkább elsőrészt ott volt Babu és... igen, azt hiszem jobban tetszik, mint a többi lány. De nincs lemaradva Karola igazán, sőt, most már egyáltalán nincs lemaradva. Szétrobban az agyam, mert Babu meg korban, meg mindenben illik hozzám, meg amúgy is ő is izgalmas lány, Karolát meg már ismerem és tudom milyen és ő is nagyon tetszik. Mi a fenét csináljak, hmm? Babu végül is randizik, akkor csak nem én kellek neki, nem? Amúgy sem volt erről igazán szó, á, ne áltasd magad Bence. Babu egy más kategória, te lejjebb vagy, de talán Karola majd értékel. Én biztosan értékelem őt is. És az is nagyon fontos!
- Szóval, értsem úgy, hogy bejövök neked? - mosolyodom el végül, de nem hagyom magára. - Nekem is bejössz, de ezt már számtalanszor mondtam. csak lehet, hogy hülyéskedésnek tűnt, de nem volt az. Szóval beszélgessünk még. Ha van valami kérdésed, most kérdezhetsz, egy nyitott könyv vagyok - dőlök hátra, majd újabbat kortyolok a narancsléből. A dobogó szívem, talán egy pár dobbanással lassabbra vált, de az egész helyzetet furcsa-izgalom lengi be. Csak bámulom őt immár legálisan, és igyekszem nem a melleit bámulni. Nem könnyű, kérdezz meg bárkit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szóval én olyan vagyok, akivel szívesebben járna. Azért ez nem esik rosszul, nagyon nem, sőt. Bárki bármit is mond, ez egy elismerés, hogy valakinek tetszem. Főleg nekem jó, szóval nem tudom miért gondolkodok megint ökörségeken, vagy legalábbis más számára elég egyértelmű lehet, hogy nem vagyok éppen normális. Vagy az vagyok? Ha jobban tetszem neki, mint Márk? Márk sem csúnya gyerek, szóval inkább csak a többiről lehet szó. Tény, hogy ott a buliban is incselkedtem, bolondoztam vele, és jól éreztük magunkat. Erre hamarabb is rájöhettem volna egyébként, de akkor más volt a helyzet. Karola párkapcsolatban volt, én pedig nem szedek szét egyet sem, nem úgy, mint mások. Elégtételt érezhetnék, de egyáltalán nem érzek. Nem is tudom, hogy még mindig miért szurkálom magam ilyesmikkel.
- Talán nem, ha nem úgy állunk hozzá, akkor nem az. A rokonság dolog talán egy kicsit, de mint srác és lány... a mai világban ez már fura lassan. Meg most miért ne? De ne értsd úgy, hogy ez olyan könnyed, miért ne. Ajj, én sem tudom már, hogy miket beszélek... - sóhajtok, majd elvigyorodik, ahogy mondja, hogy meg tudna fojtani. - Tudom, néha sok vagyok, meg szemétkedős, de azért nem ez a jellemző... remélem - húzom el a számat, majd látom, hogy pötyögni kezd valamit a telóján. Megmutatja és... na ez a fura. ennyire nehéz kimondani, hogy belém van esve? Vagy bárkibe? Tudom, hogy nehéz, de ez fontos, nem? Vagyis ő Flashhel találkozott volna amikor mást szeret? Miért akarom megkérdőjelezni egyébként? Ha én össze vagyok zavarodva, ő mit érezhet? És akkor, ha eddig kicsit zavarba került, akkor most nagyon. Ez a vizes téma, már nekem is fáj. Fáj, hogy ennyire bátor, én meg csak így hülyén kezelem, ahogy csak lehet. De ez egy nem egészen normális helyzet, hogyan is kezelhetném ügyesebben? Állok előtte beharapott ajkakkal, majd húzok egy lapot 19-re. Odalépek hozzá és félresimítom a haját.
- Figyelj, tudom, hogy most ez fura és hidd el, tetszel nekem. Én ugyan még nem vagyok beléd esve, de semmi sem választ el attól, hogy ez így legyen. Szerintem. Viszont, hagyjuk egy kicsit nyugodni és találkozzunk két nap múlva, amikor alszunk rá kettőt. Jó? - a kezembe veszem az arcát, és tényleg kedvesen mosolygok a gyönyörű szemeibe. - És, hogy ne legyen könnyű a döntés - váratlanul összetapasztom az ajkainkat, hosszan megcsókolom, hagyom elveszni benne mindkettőnket. A puha ajkai a véremet felpezsdítik, és nem mondanám, hogy nem élvezem az egészet, mert túlságosan is. Majd lassan elhúzódom, mosolyogva, nagyot sóhajtva, elpirult fejjel.
- Két nap múlva ugyanitt - mondom, majd lassan felállok és otthagyom őt. Az első dolgom lesz Flasht törölni az appból, csak még túlságosan eleven bennem a csók. Na meg az, hogy közben bevillantak az elmémbe vádlón azok a zöld szemek, és hiába az egész, ha nem tudok szabadulni tőle sem. Egyiktől sem. Talán túlságosan is jó dolgom van, de rettentő fájdalmas lesz ez nekem, mert kétségkívül ott van Babu bennem és úgy érzem, nekem is pötyögnöm kéne a telefonba. Maradjunk annyiban, hogy két nap múlva kiderül, talán jó lesz, ha összeszedem magam addig és döntök, vagy ők döntenek, vagy bármi! Legyen egy jel! Kérlek, Merlin!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lassan itt a vizsgaidőszak, nekem meg már tele volt a hócipőm. Mostanában Babettnek is megvoltak a maga bajai, ém pedig lazulni vágytam és egy kicsit bulizni, mert már elegem volt a sok megsavanyodott levitásból. Mindenki be volt feszülve a vizsgáktól és az év végi hajtástól, és már nem bírtam tovább. Azt hallottam, hogy ma este lesz valami kis buli a csárdában, és mivel mestertanonc vagyok, nemigen kellett arra engedély, hogy végre kikapcsolódhassak. Mire leértem, már javában tartott az este, valami kisebb zenekar játszott, egészen táncolható zenéket. Mivel még tök józan vagyok, ez nem járja, úgyhogy jobb ha beállok a sorba, mert porzó vesével nem tudok rendesen táncolni. körbenézek, hogy van-e valaki ismerős, de természetesen nincs, meg elég nagy a félhomály, csak a zenekar mágikus fénylámpái adták meg az egész este hangulatát. Addig ütemesen doboltam a pulton, valami csajszi mögött, legalábbis a vonzó fenék csak lányhoz tartozhatott.
- Diussss - ismertem fel, amikor feljebb emeltem a tekintetem,és még így félhomályban is felismertem a színes hajzuhatagot, ami az egyetlen és megismételhetetlen pompomlányhoz tartozott. Egy darabig Dia látogatott minket és egy csomószor adott jó tanácsokat, meg persze lekötötte a figyelmünk. Mindig is bírtam, mert igazi laza csaj volt és bevállalós. Sosem néztem le őt, nem tudom miért, belőle ez természetesnek hatott. - Rég találkoztunk, minden okés veled? Mire hívhatlak meg? - kérdezem vigyorogva, már látom, hogy jó lesz az este, mert ahol Eszterházy Dia megjelenik, bendul a party. Kíváncsi vagyok, hány másodperc múlva jön oda valaki lenyúlni, de addig felpörgetjük a partyt. Másodpercek alatt fel lehet egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem gondoltam volna, hogy ismerőssel is találkozok. Az megint más kérdés, hogy miért nem gondoltam erre Bogolyfalván egy bulin. Szórakozott vagyok, meg egy picit csalódott a mostanában alakuló életemmel, és igen zavar, hogy nem foglalkozik velem az, akinek kéne. De Masa után megfogadtam, hogy magamra is gondolok majd, nem csalk mások érzéseire, ezért is szántam el magam most már, hogy egy kicsit kilazulok. Meg amúgy is közeledik a vizsgaidőszak és talán most kéne még egy jó nagyot bulizni. Esetleg kettőt, vagy hatot. Mondjuk ha már buli, akkor a színeshajú csajok legvadítóbbikával kell találkozni és tuti, hogy mellette nem lesz unalmas a parti sem. Igaz, nem ismerem elég mélyrehatóan Diát, de a pletykák és amennyit találkoztam már vele bulikon pontosan tudható, hogy ma nagyon ki fogom engedni a gőzt.
- Én sem, de örülök, hogy jöttem. Tök rég nem láttalak, hiányoztál, most jövök csak rá - mondom őszionte örömmel és vigyorral az arcomon. Tényleg ő az egyik olyan ismerősöm, aki fel tud vidítani, és általában nem érdekli, ha rossz kedvem van, vagy bárkinek, úgyis addig szórakozik, amíg ki nem csal belőled valami pozitív érzést.
- Gekkó! Ú, egyszer megmutatod? A gekkót - kacsintok rá hülyéskedve, és egyelőre még nem volt bátorságom hozzátennem, hogy "is". Tudom, hogy venné a poént, de valahogy nem éreztem olyan jófiúsnak, amihez hozzászokott. Nem akartam elriasztani semmivel, mégiscsak idősebb nálam, nekem meg ma szükségem van arra, hogy felvidítson és egy hatalmasat bulizzunk. Majd meghálálom. A lovagiasság kiveszőfélben lévő erény, úgyhogy gyorsan meg is hívom valamire. Tudom, hogy fullos, és nem lenne szüksége erre, de tényleg pofátlan leszek ma és vele maradok. Amúgy is rohadt jó csaj, meg laza, mint a rizsalánc, vagy mi. Ahogy megtapogat, egy pillanatra meglepődök, de aztán befeszítek neki, hogy lássa, nem puhultam el teljesen. Mindezt persze röhögve és majomkodva. Közben sorra kerülünk, a pultos pedig kedvesen megkérdezi, hogy mit kérünk.
- Minden koktélból és rövidből egy-egy lesz - tárom szét a kezeimet, majd gyorsan körbepillantok. - Arra az asztalra, légyszi - mutatok egy üresre, ami ugyan tele van pohárral, de nem ül ött senki. Valószínűleg azért üres. - Najó, elég lesz 5-5 minden koktél és rövidből mégis - vonok vállat, majd várok egy kicsit. Az első rövid megérkezik, a pultos nt, hogy a többit kiviszi.
- Hát, mondjuk a régi barátságokra? - emelem fel a közelebb lévő poharat koccintásra. Bár nem mondanám magunkat barátoknak, de haveroknak sem, inkább valami több. Tök tudja. A szemeibe nézve véromhogy koccintsunk és belevessük magunkat az estébe.