Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Abban nincs semmi buli. A nejem is csak pár hete tudja.
Jegyzem meg még kaján mosollyal, miközben megvárom, amíg bejönnek az emberek, én pedig kilépek a csípős időbe. Mostanában elkezdett gyorsan hűlni a levegő.
- Köszönöm a segítséget. Akkor majd jelentkezem, vagy a doktorbácsim jelentkezik.
Vicces azért, hogy egy akkora lakli embernek, mint én, két doktora is van. Mintha valami nagy ember lennék.
- Viszlát.
Biccentek még egyet, majd elindulok a Leventével megbeszélt találkozási pontra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kényelmesen támaszkodom a botomra, igazából nem nagyon lenne már szükségem rá, vagyis de, de egész jól elboldogulok nélküle, leszámítva persze a fájdalmat, de ezt nem mesélem el a családomnak. Élvezem, hogy mind azt lesik, minden rendben van – e velem, most végre én vagyok a középpontban. Szegény kicsi Dorián. Gonosz kicsi Dorián.
- A nejem egyszer azt mondta, hogy hozzám jön, ha megszerzek neki öt különleges virágot. Ez az az öt. Persze nemet mondott, szokásához híven, akkor negyedszerre, de izgalmas kihívás volt. Amúgy ez egy óvatlan tett, ha így jársz el, kiadsz magadból valamit, de most nem félek.
Elvégre egy helyről szalasztottak minket, ráadásul a balesetem, és az ő „balesete” miatt most helyet cserélünk, ő lesz a csapatban az „idősebb” korosztály, míg én az Eridont irányítom majd azzal a bunkó Kedvessel.
- A nő, Boglárka, kommandóst akartak csinálni belőle, de ő inkább beépülni szeret. Metamorfmágus.
A férfire nem térek ki, az apám, aki kifejezetten kérte, hogy ez a virág legyen nála. Boglárkának kacsintok, így ő tovább is sétál, míg az apám és Balu békésen helyet foglalnak a nekik kijelölt padon. Megkértem, hogy ott várakozzanak.
- Mibe futottál bele?
Ahogy megkérdezem, már meg is van, oh, hát valóban elég gusztustalan. Nagyon remélem, hogy neki nincs köze az iskolához, amibe a lányom jár, bőven elég volt az a házvezető ficsúr, amelyik megbolondította a naiv kislányokat.
- Stimmel. Sétáljunk közelebb.
Először a nagymamát és a unkáját veszem célba, előbbinek egy szál rózsát, utóbbinak pedig egy tábla csokit fizetek. Ők laknak most az itteni házunkban. A nagymama sokat vigyáz a kislányra, mert a szülei szinte mindig dolgoznak.
- Lili!
Kiáltok oda a navinésnek, aki felpattanva odasiet hozzánk. Neki egy könyvet nyújtok át. Az én lányomat nem érdekli a Szépség és a Szörnyeteg kézzel rajzolt, ősrégi változata, míg a kislány odáig van érte. Megérdemli.
- Tényleg léteznek, nekem elhiheted.
Felelem neki, amikor a lányka már messze jár, és az idős úr felé vesszük az irányt.
- Mennyire érezted nehéznek a gyakorlatot?
Kérdezem, miközben a tálcámat elővéve elkezdem leszámolni a nálam lévő pénzt.
- Ne engedj neki hülyeségeket venni, komolyan ne. Nem érdemli meg. Akkor se, ha az unokád.
Már látom, hogy Lexi közeledik, de most elég húzós a kapcsolatunk, a változatosság kedvéért. Apám úgyis vesz neki valamit, de én legalább szóltam. Intek inkább Viktornak, hogy haladjunk tovább.
- Mire gondol a kutya?
Kérdezem váratlanul, mikor már vagy tíz lépést megtettünk. Nem állok meg,
 a távolságot növelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Senki se tudja, hogy miként néz ki eredetileg.
Felelek egy kósza gondolatra. Nem azért nézek a fejébe, illetve nem is konkrétan bele nézek, csak figyelem a gondolatait, mert annyira nagyon benne akarnék lenni, hanem azért, hogy ne vesszenek el fél meglátások és mindenre tudjak reagálni a mai gyakorlattal kapcsolatban.
- Amúgy engem se. Túl magas vagyok, könnyű észrevenni.
Ami mondjuk sokszor nem kellemes, más részről viszont elég sokan elkerülnek inkább, így mentesülök a kínos beszélgetésektől. Öröm az ürömben, ahogy mondani szokták. Miközben haladunk, én is belebotlok abba, amibe a vörös srác, és meg kell vallanom, nem is tudom türtőztetni az arcom rándulásait.
- Vannak beteg emberek.
Azt hittem annál rosszabb nem nagyon jöhet, mint amikor a lányom közölte, hogy a tanárával, sőt, egy házvezetővel kavar. Egy olyan emberrel, aki aztán gondolkodás nélkül Alexandra legjobb barátnőjével kezdett el kavarni, aztán most meg ki tudja, hogy még kivel. És ez az ember „Életvitelt” tanít. Hát nagyon remélem, hogy nem ezt a fajtát közvetíti a diákjai felé, bár ahogy emelkedik a terhes diáklányok száma, nem vagyok benne biztos, hogy nem.
- Nekem sosem voltak jó ismereteim. Ezeket a gazokat is csak azért tudom, mert megkövetelték. A párválasztás sosem egyszerű, de legalább megérte.
Vonom meg a vállaimat, mintha nem számítana. Pedig számít, mindig. A mai napig de, most nem ezért vagyunk itt.
- Szerintem az oktatás hatalmas hiánya ez. A védekezést nem csak a pálcáddal kell megtanulnod. Az elmédet is le kell zárnod. Egy párbaj során nagyon könnyen le tudnak győzni, ha nincs minimális védelmed sem.
Nekem is gyenge a védelmem, le tudom zárni az elmém a kíváncsiskodók ellen, de egy igazán jó legilimentor könnyedén áthatolna a mostani állapotokon. Éppen ezért döntöttem el, hogy képzem magam, hogy a mostani gyengébb részt is megerősítem. Eddig lefoglalt a munka, és nem foglalkoztam vele, mert, hogy bármikor meghalhatok. Most már egészen sok szabadidővel rendelkezem ahhoz, hogy tökéletesítsem a tudásom.
- Gyors volt, és egész jó. Leszámítva azt.
Nem mondom ki, de mind a ketten tudjuk. Inkább elirányítom a családomat, mielőtt visszatérnék a másik félhez, nem engedve, hogy lemaradjon.
- Egy lusta, nyáladzó kiskirály. A fiam folyton elkényezteti. Meg mind elkényeztetjük.
A kérdésére, hogy kérdezhet-e, bólintok, és figyelmesen felé fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Doriánt.
Nem tudom, hogy miért mondom ezt ilyen határozottan, de tudom, hogy így van. Sosem szerettem a Norbertet, nem volt hozzá közöm. Kaptam egy nevet, de még a szüleim sem hívtak így. Nem tudom, miért, de tudom, hogy nem. Én nem vagyok Norbert. Amióta itt vagyok, azóta tudom, hogy így van. Nem tartozom ide.
- Azt hiszem doki, egy kicsit most leállok a motorozással.
Azt mondják persze, hogy ha leesel a lóról, akkor az a legjobb, ha visszaülsz rá menten, mert különben kialakulhat a félelem valamitől, amit korábban szerettél csinálni. Hááát, nem tudom, belegondolva abba, mennyire fáj a bal lábam, nem most lesz az, amikor én visszaülök. Majd talán egyszer, de nem most.
- Honnan jött? Írországból?
Rángatom ki magam a gondolatmenetből, és fordulok érdeklődve a férfi felé. Azt tudom, hogy az ír vidék valami mesésen gyönyörű. Valahogy tudom, hogy valami fontos út vitt oda egyszer, de nem tudom felidézni. Viszont lehet, hogy ott élek, és azért volt fontos az út, mert akkor kezdtem új életet, amikor odakerültem? Nem tudom, de tudom, hogy visszavágyom oda. Maga a varázslatos szó nem igazán érint meg, nem úgy, ahogy az ember gondolná. Tudod, nem az a „Varázslat, kacsint, kacsint” féle megmozdulás. Számomra elég sok minden lehet varázslatos, az is, hogy még életben vagyok azok után, hogy a motorom elfér egy reklámszatyorban.
- Hogy igyak? Dehogy, ezek a nővérkék amúgy is arra mennek itt, hogy kiszáradjon az ember. Meg, hogy éhen haljon. Reggelire egy kicsi májkrémet kaptam két vastag szelet kenyérhez. Persze ez nem az ő hibájuk, nem költ a kormány szinte semmit az egészségügyre.
Hogy ezt honnan tudom? Nem, nem onnan, hogy ilyen politikus vagy aktivista, vagy bármely oldalhoz is tartozó lennék, hanem mert a szobatársam, aki most éppen mindenféle ellenőrzéseken van, folyamatosan hírekkel kapcsolatos adókat néz. Csak ezért tudom. Könnyedén elfogyasztom a narancslevet, pedig alapból nem szokásom elfogadni semmit. Munkaköri ártalom, most viszont, hogy azt se tudom, ki vagyok, nem igazán hat meg a gondolat sem, hogy bármikor megmérgezhetnek. Van jó oldala is a tudatlanságnak, csökkent az enyhe üldözési mániám, és ahogy a gyümölcslé a gyomromban landolt, mintha a fejemben cikázó sok hang elkezdett volna csökkenni, a helyére kerülni. Nem is értem.
- Ez egy fadarab doki.
Nézek rá gyanakodva, amikor felém nyújtja. Láttam már korábban is, de hozzá nem nyúltam, mert minek. Azt gondoltam, hogy valamimbe beakadhatott a balesetnél, aztán meg csak úgy bedobták a többi cuccom közé. Nagy ügy. Most viszont, mert a doki kéri, nem a többi, amelyik csak morgott valamit, és továbbment, hanem az, aki azt mondta, hogy hazamehetek, átveszem a fadarabot, és abban a pillanatban megtörténik az a varázslat, amit most szó szerint kell érteni.
Érzem, ahogy az egész testemet elönti a forróság, a szívem hevesebben ver, mintha az egész szoba fénybe borulna. Közben képek villannak be, olyanok, amik ott voltak eddig is. Gyerekként találtam egy csúf, sérült macskát, anyám ellenkezett, de apám szerint sok mindenre megtaníthat az ápolása, a gondoskodás róla, tudom, hogy ez a macska a mai napig velem van. Látok egy kisbabát, lila fejjel ordít, benne vagyok a jelenettel, a saját számmal ejtem ki, hogy ő lesz a feleségem, miután az érintésemtől megnyugszik. Látom, ahogy az iskolában próbálkozom a megszelídítésével, de esélytelenül, mert olyan önfejű. Látom a sikeres felvételi lapomat, az auror akadémiára. Látom azt, ahogy folyamatosan kitüntetéseket kapok a tanoncok között, mert olyan kitartó vagyok. Látom, ahogy a makacs nő végül igent mond, könnyek szöknek a szemembe, amikor meglátom őt az oltár felé lépkedve, látom, ahogy két barátom meghal azon az éjjelen, amikor a fiam megszületett, látom, ahogy a lányom megszületik, a vonásaiban, a bőre színében a két nagyanyját és magamat vélem felfedezni az első pillanatban. Látom a vérfarkast, amely megmarta Levit, látom, ahogy Kanadába megyünk, és látom azt a sok kegyetlenséget, amit azért követtem el, mert valaki bántotta a családomat. Érzem, hogy élveztem a bosszút, ami megrémít jelen pillanatban. Tudom, hogy ezt más nem tudja. Tudom már, miért hallottam gondolatokat, miért láttam emlékeket, látom a kislányt, akit véres-szétmarcangolt karjaimban hozva hazahoztam. Látom, ahogy növekszik, ahogy Levi féltő gonddal, Lexa irigykedve tekint rá. Látom a kutyákat, az ellopott pávát, látok mindent, és mindenkit. Kívülről talán csak egy perc, nekem viszont egy egész élet pergett le a szemeim előtt most.
- A családom Budanekeresden lakik, a szomszédaink Loveguardék és Kelemen Farkas, aki egy tó közepén lakik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Elképzelhető. Mondjuk szerintem az egyik legizgalmasabb vele született képesség.
Nem mintha én annyira szeretnék az lenn, az igazság az, hogy én magam is szeretem azt, ahogy kinézek, akkor is, ha a testemen látszik, hogy nem egyszer lyukasztották már ki. Jól van ez így, és jól is lesz most már halálom napjáig. Meg aztán. belegondolva abba, amit Viktor mond, ki tudja, talán tényleg nem emlékszik már arra, hogy milyen is a valódi arca. Talán a személyiségét sem ismeri már. Azt hiszem mostanában túl sok pszichológussal volt dolgom.
- Örülök, hogy ilyesmik nem előfeltételek. Én jól tudtam varázsolni, erős voltam, és gyors. Nem kellett más. Ha mondjuk valami Mágiatörténeti izére kellett volna emlékeznem, akkor buktam volna a dolgot. Anno kihúztam Merlin életét, az egyetlen tételt, amit tudtam, és annyira hitelesen adtam elő, hogy azt hitték, mindent tudok. Nem is kérdeztek bele másba. Szerencsémre.
Már nem nagyon emlékszem a vizsgáimra, de a Merlin életéről költött a mai napig bennem van. És valljuk be, tényleg egész jól sikerült akkor. Persze nem érdekelt, mert már rég belépő volt az akadémiára, ez csak amolyan plusz elfoglaltságnak volt mondható.
- Vannak az iskolában olyan tanárok is, akiknek még csak minimális erkölcsük vagy végzettségük sincs. Vonom meg a vállam könnyedén. Ez persze nem feltétlenül Kriszpin hibája, de az elmúlt időszakban elég sok minden gázosnak mondható eset történt ott. Mindenféle keresett bűnözők, meg diákjaikkal hentergő házvezetők. Szerencsére most már legalább a házvezetés kikerül a kezeik közül, mér akkor is, ha a bajtársaim meg éppen ezt nyalták be. De majd csak zöldágra vergődik minden.
- Az mindenképpen jó, ha van. A harctéren nem feltétlenül a legszerencsésebb, ott az a jó, ha mindent ki tudsz zárni, de ha mondjuk nem vagy feltétlenül a tűzvonalban, akkor nagyon hasznos tud lenni. Az ellenfél egész stratégiáját megtudhatod, ha a megfelelő fejbe látsz. Illetve azt is, hogy mennyi esze van a másiknak. Sokan a kinézetük és a kegyetlenségük miatt vannak egy-egy erősebb jellemű vezető miatt, és nem az agyi képességeik miatt. Ha nem így volna, nem biztos, hogy mögöttük lennének.
Kacsintok egyet a vörösre, miközben elhagyjuk a teret, ám ezzel nem áll meg a beszélgetés, csak a táj változik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Állítólag szépen fejlődik a lábam, javasolták, hogy lassan akár tegyem is le a botot, ha lassan is, de szépen kezdjük meg az önálló járást. Hát nem. Egyrészt nem fogok egy ekkora lélekszámot számláló, fogalmam sincs, hogy mekkora, de nagy, iskolában biztonság nélkül sétálni, másrészt nem fogom otthon azt mutatni, hogy nem vagyok erős, és nem tudok felülemelkedni ezen a kis problémán, harmadrészt pedig, imádom, ahogy a kopogással zavarok mindenkit. A szépítőalvást végző lányomat, a lopott pávát az udvarunkon, a festményeket, a tanári kart, Felagund kollégát, egy szó, mint száz, mindenkit. Vannak, akik kedvesek próbálnak lenni, és csak fejben szidnak, miközben fogalmuk sincs róla, hogy pontosan tudom, mi zajlik a fejükben. Az elején még jót derültem rajta, később azonban rá kellett jönnöm, hogy ez szomorú, mert így vagy nem tudják, mit jelent a "Legilimencia", vagy nem tudják összerakni a kettőt, vagy - és remélem, hogy ez az igaz -, azt hiszik, hogy ez egy tisztességes mágiaág. Hát nem az. Ó, ha tudnák, hogy mennyire nem.
Lényeg a lényeg, hogy a vacsora után, amit szépen komótosan ettem meg, nehogy már vissza kelljen kísérnem a kölyköket a toronyba, indultam el ki, talán utolsóként. Nem gyorsan, bot nélkül. Ha kint valakik rosszalkodnak, akkor én akarom elkapni őket. Nem baj, ha ehhez a határaimat kell feszegetnem. Már nem vagyok auror, rájöttem, hogy csínytevő tizenéveseken kell majd kiélnem a bűnözők és gyilkosok elkapása iránti vágyamat. És íme, itt is van, a baziteos kiskölyök, aki éppen egy újabb adag gusztustalan valamit lövell a Navine pontszerző homokórái felé. Most komolyan, az ilyen hősnek ártsak?
- Jó estét, fiatalember!
Köszönök végül, amikor olyan közelségbe kerülök hozzá, hogy már ne nagyon akarjon elmenekülni. Egész könnyen képes lennék elkapni, csak nem akkora bolond, hogy ennek ellenére megpróbálja a távozást. Persze itt már használom a botomat, különben is, ez a bot, én esküszöm, hogy férfias, és szexi. Mellélépek, és felpillantok a rózsaszín nyálkás valamikre.
- Hmmm, mindig értékelem a művészetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nos.
Felpillantok a szépen csillanó kövekre, egy tanár megint szorgalmikat javít, és legalább egy elkapott egy illegális tevékenységet folytató diákot, ugyanis a navine és a levita fekete kövei sárgává és kékké válva hullanak alá, míg a rellon zöldjeiből pár felemelkedik, és elérve a határmezsgyét, ismét elfeketednek. Kár értük.
- Azt hiszem, az utálat nem pontos. Nem is tudom, hogyan lehet definiálni az érzést, amit éreznek. Megbotránkozás, talán.
Nem tudom én sem. Egyik reggel, valamikor az ezredik pontnál találtam szembe magam azzal, hogy van egy halom sárga kő, némi kék, pár elenyésző piros, és szinte semmi zöld. A helyzet nagyjából most is ennyi.
- Az a pletyka járja, hogy elkaptak pár levitást, és őket kényszerítik szorgalmi írásra. Ostoba pletyka, de a Rellonra ráférne, hogy megvalósítsa.
Szegényeknek nem telik sok időbe, hogy megsaccoljam a köveik számát. Nincs száz. Mondjuk amikor a Navine az első ponthullámját megkapta, akkor mondta azt a többi ház, hogy van jobb dolguk is ezek után. A friss tanári statisztika szerint a kölykök azóta kétszer olyan lelkesen lopakodnak éjjel az iskola folyosóján. Állítólag valamikor majd én is vadászhatok, mármint járőrözhetek a hónapban éjjel, szóval azt hiszem, lemegyek előtte a pincébe, és felhozom a paintball felszerelésemet. Ha jól emlékszem, az iskola szabályzata csak a varázslás általi fenyítésre terjed ki.
- Miért pont rágógumi?
Lehetne csúnyább is, kellemesebb is, és bár most nekem kéne lennem a nagy és okos felnőttnek, valljuk be, eléggé tetszik a megoldás. Oké, háromból kettő teljesült, nagy vagyok és felnőtt. Okos csak akkor, ha nagyon muszáj, és most ebben nem vagyok biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy pillanatra sem rökönyödök meg azon, hogy röhögni kezd, más tanár már réges rég pontokat vonna le, büntetőmunkára küldené, sőt lenne olyan is, aki nyilvánosan megszégyenítené. Nekem is azt kellene, legalább az első kettőt azért, amiért ezt csinálta, ám valahogy ahelyett, hogy megtenném, csak nézem a művét. Rózsaszín. Utálom a rózsaszínt.
- Öhm... örök dicsőség?
Nem igazán tudom, hogy mit éreznek az emberek, akik pontokat kaptak. Én mindig azok közé tartoztam, akiktől pontot vettek el, de menők voltak. Magas voltam még akkor is, széles vállú, sportos, nem igazán akartak kötekedni velem. Így hát, bár vontak le pontot, büntetőmunkára csak egyszer akartak küldeni. A tanár új volt, én meg röhögtem rajta. Pont úgy, ahogy most ez a kis taknyos teszi. Nézem a leérkező darabot, és sóhajtok hozzá egy nagyot.
- Fiam, ezekre ráférne egy jó kis Fixamle, ha azt akarja, hogy reggel döbbent - mérges tanárfejek és vihogó meg sértett diákok csodálják meg ezt a remeket.
Na szép, házvezető létemre itt tippet adok a kölyöknek, hogy ugyan mit csináljon ahhoz, hogy tökéletesen megmaradjon ez a halom borzalomszínű katyvasz. Őszinte leszek, nagyon szeretném látni a tanártársak arcát, amikor reggel ez a látvány fogadja őket. Ma pont én vagyok ügyeletben, a kollegina gyereke beteg, így egyedül viszem a kastélyt, majd pont elfelejtem észrevenni. Kiégette a retinámat, vagy nem volt itt, amikor éppen erre jártam, majd még kitalálom. Elég folyékonyan tudok hazudni.
- Viszont magától le kéne vonnom pár pontot, rongálásért.
Még kimondani is szomorú, de ha már úgyis felfelé masíroznak azok a gyönyörű zöld kavicsok, és válnak újra feketévé, akkor ez a pár pont már nem oszt, nem szoroz a Rellonnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ahogy mendegélek az úton, ismerős járásra leszek figyelmes. Persze még mindig nálam a botom, holott már semmi szükség rá, de így menőbben nézek ki, kevesebbet kell magyarázkodnom, hogy miért nem vagyok már aktív auror, a nejem meg elvan azzal, hogy azt kutassa, hogyan lendíthet ki ebből az állapotból. Szörnyen mókás így a családi életünk, azt ne is mondjam, hogy a gyerekeimet is rendesen szivatom vele. De most térjünk vissza a sétáló emberkére előttem. Kicsit gyorsabban lépek, hogy meglássam a sarkon, hova megy, végül pedig az antikos bolt ajtaja mögött tűnik el. Megvárom, amíg az eladó útjára engedi, csak utána lépek be én is, köszönve, de testemmel élből elutasítva a segítséget. Most ez ilyen. Inkább a lány után indulok, és nézem, hogy miket választ ki.
- Nem rossz ízlés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Oasis párti vagyok, úgyhogy vegye meg a R.E.M.-et.
Ez elég furcsán hangozhat, de igazából van értelme. Ki is nyújtom a másik felé a kezem. Ilyen az, amikor az ember már nem tud mit venni a saját lányának, és nem árt, ha néha igazi örömöt lát egy másik nőnemű gyereklány arcán.
- Közeledik a karácsony... vagy a mikulás. Majd belecsempészem a csizmájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az emberek szeretnek ajándékokat kapni.
Én meg szeretek vásárolgatni, ez a lemez meg egy igazán minimális összeg csak-
- Semmi érdekes, volt egy kis balesetem.
"Kisebb csoda, hogy életben maradt." Ezt mondták egész pontosan, de az majdnem ugyanaz, mint a "kis baleset".
- Ön merre járt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nincsenek szerettei? Nekem is csak akkor, ha éppen a kedvükre teszek.
Legalábbis Lexánál így érzem. A nejemmel mostanában inkább csak az "állapotomról" társalgunk, meg arról, hogy rosszul nevelek gyereket. Levi csendesebb, mint lenni szokott, a fejében is kikapcsol, gondolom azért, mert már tudja a titkom, ami nem is titok már, vagyis csak félig az. Bonyolult. Egyedül a kis törpém tiszta még, de ő meg addig lesz az, amíg meg nem tudja, hogy az apja helyettem halt meg.
- Itt is, ott is kilyuggathatnak a zöldfülűek, szóval... ja. Nyugisabb, állítólag. De nem igaz. Én kaptam az érzelmi hullámvölgyet.
Vágok egy "ez van" pofát, majd lepillantok a többi lemezre, végül vissza a lányra.
- Terepgyakorlat? Az szép. Sárkányokkal akar majd foglalkozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az ön korában ez még szerintem belefér.
Bár valószínűleg most épp valamelyik hormontúltengéses kamaszról beszél, nem a családjáról. Nem mintha az ember szívesen beszélne egy olyan háttérről, mint amiről a lány gondolatai mutatják.
- Leginkább udvarolnak nekem. Eléggé zavarba ejtő. Házas vagyok, meg minden.
Nem is keresném a "boldogságot" vagy a "pillanatnyi örömöt" egy lányom korabeli csitrinél, hiszen a legtöbb még fejletlen.
- Óóó, ez nekem is megvan. Mondjuk nem ilyen pöpec állapotban, azt hiszem elviszem. És igen, a korábbi kérdésére a válaszom, Lexa a lányom.
Nem sütöm most el a "legalábbis a pletykák szerint" című válogatásom valamelyikét. Nem érzem idevalónak.  
- Mit tervez az évre még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ahh, tudtam én, hogy a feleségem a baj! Ezért kacérkodnak itt a lányok.
Felemelem a kezem, megmutatva a karikagyűrűm. Egész fényes, de csak azért, mert aurorként nem hordtam sosem. Szeptember elsejével egy negyedszázados szokás semmisült meg: Látványosan házas lettem.
- Értem.
A gondolatot meg hallom, de nem látszik rajtam. A lányom folyton ostobaságokat csinál, eggyel több vagy kevesebb igazából... nem számított.
- Jól hangzik. Szerintem szépen felépítette a következő heteket.
A kérdésére viszont megrázom a fejem.
Családiasabb karácsonyt terveztem. Jó pár kicsikém a kastélyban kell, hogy maradjon a szünetre. Szeretnék nekik igazi karácsonyt teremteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Lebuktam. Csak bosszantásra használom, de ez titok.
Nem esek kétségbe, mert nem tartom valószínűnek, hogy beárul. Jó ez így, néha lehet bűnözni. Mint egy diéta. Én most éppen bűnözök benne.
- Mi az, amit érdemes még itt megnézni?
Nem jártam még itt, de most ahhoz sincs kedvem, hogy arrébb álljak. Ez a beszélgetés nem is olyan rossz.
- Tudtam.
Megint valami, ami tény, és amit kár is lenne tagadni, hát látszott rajtuk.
- Ez összetett. Az idegbajos kiskölyök, nem jut eszembe a neve, idegesített.
Mondjuk pont egy olyan indok ez így, ami miatt elengedne az ember valakit. Én se vagyok mazochista. Csak addig, amíg előhúzok egy Deep Purple lemezt. Ez már igen.
- Nem volt biztonságos odakint. Ha valami hülyeséget csinál? Belerángatja magát valamibe? Egy pillanatra olyan érzésem volt, és most lehet, hogy hülyének fog nézni, de olyan volt, mintha a lányomat védeném. Nem engedhettem ki. Ezért tartottam hát bent magukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Scarlett

- Az elmém tökéletesen rendben van. Muszáj karbantartanom.
Elvégre ha nem tenném, a sok plusz információ miatt már régen szétrobbant volna az agyam.
- Próbált már "áldozat" arccal vasárnap reggel tojásrántottához, pirítóshoz és friss narancsléhez jutni? Én megkapom. Majd elteszem a botot, de most még jó, hogy most én bosszantok mindenkit.
Bevallom, nagyon élvezem a bosszantásukat, de azért figyelek arra is, hogy csak addig csináljam, amíg a bűntudat van jelen és nem a bosszankodás.
- Eléggé. Csukták már le?
Kérdezem, majd a hosszú sztori kijelentésre hümmögök.
- Akkor nem érte volna meg. Gondolom a lány már lelépett.
Vagyis a gyerek elkötelezte volna magát, a lánynak viszont eszében sem volt.
- De, pontosan úgy, és talán valóban azért. Lexa nehéz eset, folyton meg akarom menteni. A hozzá hasonlókat meg szintén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Scarlett

- Pontosan.
Vigyorodom el, megvillantva a fogaimat is. Nem sokszor teszem meg ezt a gesztust, mert a fogaim olyan furcsán fehérek, mintha fogkrém reklámban szerepelnék, pedig nem, csak éppen mosom őket, és nem nagyon iszok káros dolgokat.
- Na akkor érdekes helyzete volt a kölyöknek. Miért tartóztatták le?
Ez jobban érdekli, mint a tinidrámák egyike. Mostanában szó szerint tele van velük a feje.
- A javulás útjára? Hogyhogy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Demyan

Régebben olyan nagy hévvel jártam mindig dolgozni. Utáltam az unalmas napokat, és imádtam azokat, amikor olyan hihetetlen meg kellett váltanunk a világot. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, elhittem, hogy szuperhős vagyok, hogy ma megint tettem valamit, amivel garantálom a biztonságukat. Kicsit szuperhős voltam nekik. Aztán jött persze a motorbaleset, és jött az, hogy innentől vége a dalnak. Már Péter halálakor vége volt igazából, minden más, ami utána jött, csak hab volt a tortán. Azt hiszem, az egésznek akkor lett vége, amikor azt a csöpp gyereket a karjaimban hazavittem. Azóta apának hív, és már most fáj a pillanat, amikor majd szembesítenem kell az igazsággal.
Ezen elmélkedve, a botomat akkurátusan hozzáverve a padlóhoz haladok előre, át a nyomozókhoz. Igazából semmi szükségem már a botra, ám ez mégis valami, egy látványos alibi, ami miatt nem kell magyarázkodnom. Még nem mehetek vissza terepre, mert még hátráltatom a csapatot. Nem öreg vagyok, nem égtem ki, egyszerűen sérült vagyok. Pedig tudom, hogy nincs így. Talán ez fájdalmasabb is, mintha beképzelném a fájdalmat. A múltkor tettem egy próbát, csak, hogy lássam, mennyit bírok. A tizenegyes simán megvolt, nem éreztem semmit, a többit csak azért nem teljesítettem, mert akkor elkések a munkából, nem ebből, a másikból.
Nem nagyon szeretek idejönni, kuncsorogni némi morzsáért, hátha megmondják nekem, hogy mi a helyzet. Mondjuk legalább a két méterem a legtöbb kezdőt elrettenti, és dalol, mint egy kismadár, most azonban egy eddig ismeretlen névvel kellett szembesülnöm, az asztalomon hagyott cetlin: Golitsyn. Beállok az ajtóba, és végignézek a gárdán, akik ott ülnek egy kupacban és valamit nagyon tárgyalnak.
- Elnézést, Golitsynhez jöttem, a pestseholsei csoportos mérgezési üggyel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Rendben.
Érdekesek ezek a nők, a magassarkúikban, és az apró ruháikban melyek éppen csak ugyan, de megfelelnek a hivatali előírásnak. Annyira ügyesen lavíroznak, hogy az kivált még belőlem is egyfajta elismerést. Tehetségesek. Én magas is vagyok, lapáttenyerű is, inkább hasonlítok egy kétajtós szekrényre, ha én próbálnék meg osonni, valószínűleg nevetnének rajtam, és bohócnak gondolnának. Nézem, ahogy elsuhan, majd vissza, és csak biccentek egyet, amikor azt mondja, mindjárt jön. A többiekre megeresztek egy mosolyt, de a fiam - aki egész véletlenül itt gyakornokoskodik - megkért, hogy ne tegyem, mert ilyenkor ijesztő vagyok, és azt hiszik, rettegésben tartom a családomat. Pedig csak találkozniuk kellene a lányommal, egyből bocsánatot kérnének.
Amíg várakozom, nem zavartatom magam, pofátlanul nézelődöm a nagy kupaktanács fejecskéiben, és jót derülök magamban egy-egy gondolaton. A kedvencem az előbbi kishölgy, aki zseniálisan vezeti meg a gárdát azzal, főleg a testjátékával. Eljátssza a butuskát, és éppen véletlenül a jó dolgokat mondja, majd lelkesedik, hogy milyen okos volt, imádni való. Néha kifejezetten felüdülés átjönni ide, de ezt be nem vallanám.
- Sárközi Dorián.
Nyújtom felé a kezem, és szinte megcsap a kételkedése. Ez vicces, eddig még soha senki se feltételezte rólam azt, hogy ne lennék az, akinek mondom magam.
- Én nem a nyomozásiaktól vagyok, hanem a taktikaiaktól.
Pont úgy nézek ki, tudom, de most ez teljesen mellékes, nagyon remélem, hogy nem akad fenn ezen. A taktikaiaktól vagyok, és kész.
- A felettesem kezd egy kicsit feszült lenni, ma már eredményt akar, és ez felénk azt jelenti, hogy a rácson túl vagy hullazsákban legyen mindenki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Zűrös évzárás.
Mindig a meghitt időszakot tudják elszúrni ezekkel a belső ellenőrzésekkel. Karácsony és Szilveszter között többet dolgoznak az itteniek, mint egész januárban és februárban. Mintha olyankor még a rosszfiúk is aludnának. Mondjuk fene akarna az év legnyugodtabb szakában bűnözgetni. Még a végén elkapnának. Szóval megértem a bűnöző elmét, hogy miért nem erőlteti túl a dolgot az első ötvennyolc napban. Viszont, hogy nekem ilyen bejelentésem lenne, hát az elég kétséges, de hiszek neki, mivel az elmém most még éppen a női agy rejtekeivel van összekapcsolva, nem nagyon kockáztatok az ő fejébe való átugrást, most már tudni akarom a játék végét.
- Rendben.
Biccentek egyet, és magamat is emlékeztetve a bot használatára, indulok meg a férfi után, eléggé úgy érzékelem, hogy fontos információkat szeretne megosztani, így végül, kénytelen - kelletlen, megszakítom a kapcsolatot a játszadozó nővel, és teljes figyelmemet az előttem haladó férfira irányítom.
- Köszönöm, nem kávézom.
Ezt az információt általában nem mesélem el, mivel puhánynak tartják azokat, akik nem kávéznak. Warren elől állandóan rejtegetem, hogy mi is van a kis barna műanyag poharamban, amit az automata kiköp. Általában valami kakaó alapú vagy tea, de azt azért most nem sütöm el, mert már így is veszélyben van a férfiasságom megítélése.
- Örvendek.
Neki is kezet nyújtok, ám mielőtt még bármi mást mondhatnék, ő már ki is iszkol, mintha valami ijesztő alak lennék, pedig komolyan, még csak nem is vicsorogtam, nehogy már égessem Levi fejét, ahogy a lányom fogalmazott. Mintha annyira égniük kellene miattam. Se lányokat nem futtatok, se alkoholista nem vagyok, szóval annyira gáz sem lehetek.
- Leginkább neveket. Embereket, akiket elkaphatunk. Mindenki le akarja zárni, tizenhat ember halt meg, a számuk egyre nő, összefüggés szinte semmi, és a múltkori helyszínen láttam két újságírónőt, akikről tudom, hogy vérszívók, ha valaki szivárogtat, akkor nem csak, hogy zűrös, de egyenesen kegyetlen évzárásunk lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az elmúlt hetekben már nem volt szükségem a botra, amit a balesetem után kaptam. Ilyen az, ha az ember először muglikhoz és csak után kerül mágusokhoz. Egy ideig még hordtam magammal, mert élveztem, hogy a festmények felkeltek, ha odavágta a kőhöz, aztán meg azt is, hogy a családomat piszkálom vele. Aztán meguntam ezt is, és szépen, fokozatosan letettem.
Most azonban újra a kezemben van, és hogy miért? Mert egyszerűen újra érzem a fájdalmat. Nem tudom, hogy fantom fájás-e, vagy valami komoly, de nem tudok rendesen ráállni a balomra. Először arra gondoltam, hogy elmegyek az orvosomhoz, de hozzá csak júniusra kaptam időpontot, aztán megpróbáltam önvizsgálatot tartani, de csak még jobban belenyilalt, és nem tudom, hogy ez csak fantom esemény-e, mert tudta a rendszer, hogy fájni fog, vagy valós. Utána pedig jött a legelvadultabb ötletem, mégpedig, hogy megkeresem Alastairt, és megkérem, hogy a mágiájával hitesse el velem, hogy nincs bajom. Ha nem valós, akkor egy idő után talán önmagától is megszűnne a fájdalom.
Ezzel a szent elhatározással és a kétméteres - kétajtós szekrény egy bottal kombómmal érkezek meg az iskolába. Küldhettem volna baglyot is, de ne vagyok képes otthon ülni. Felszenvedem magam a bajárati csarnok lépcsőjén, közben lerángatva a bőrkabátom cipzárját, és a viszonylag kihalt helyen - év vége van, kit lep meg -, elindulok az átrium irányába. A folyosót itt utálom, de ha célt akarok élni, akkor muszáj nekiindulnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Amikor valaki egy professzort szólít meg, első gondolatom az, hogy megnézem, ki az, aztán rá kell jönnöm, hogy ezen a folyosón ketten vagyunk, aki szólt és én. Professzor. Ki hitte volna, hogy idáig jutok? Már az oktató elnevezés is túlzás volt, amit az akadémián rám aggattak, most meg ez. Valahol mélyen pedig szörnyen mókásnak tartom a helyzetet.
- Igazgató úr!
Köszöntöttem kedélyesen, megállva, és bevárva őt, na nem mintha attól kellene tartanom, hogy amíg haladok, addig sem ér be, de hát így követeli meg az illem, anyám meg nehogy emiatt vonja meg tőlem a vödörnyi rántott húst, amikor látogatóba megyek.
- Kedélyesen. Bukásmentes évet tudhatok a hátam mögött, és egy leányom becsületén sem esett csorba.
Hallottam idekerülésemkor érdekes pletykákat, ám örülök, hogy valószínűleg termetes méretem és nem mindig kedves tekintetem elijesztette az "udvarlókat."
- Ön?
Kérdezek vissza, még ha láthatóan elfoglaltan is, főleg mivel az egyik pergamen olyan régóta várhat a sorára, hogy attól félek, valóban megtámad. Érdekes eset lenne.
- Csakugyan?
Felvont szemöldökkel nézek rá, és hirtelen sok minden végigfut az elmémen. Hogy is mondta Dia? Ha ki akarnak csapni, lázadás lesz. Elképzelhető, hogy itt az ideje a lázadók seregét összegyűjteni.
- Hallgatom. Úgy vélem, mire odáig elérünk, az elmúlt ötven év eseményeit is átvehetjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Remélem, mert az iskola hírnevének se tenne jót, ha leányanyák gyűjtőhelyévé válna.
Aztán persze kiderül, hogy miért hitte, hogy a sajátjaim, és szám egy pillanatra ó-ba fordul.
- Jaaa, hogy ön úgy gondolta, hogy a háztartásomban lévők? Neeem. Az egyik még túl kicsi, a másik meg túlságosan félti az arcát.
Addig élne mind a kettő különben is. Lexa mostanában komoly változásokon esett át, már szinte együtt lehet élni vele. Még ha most is az én kis hercegnőm, mégis igyekszem azt a látszatot kelteni, hogy könnyedén kinyírhatom, meg az is, aki ezt tette vele.
- Alkoholt fogyasztó kisfőnixek? Hm...
Gyorsan számba veszek mindent és mindenkit, aki akkor és ott láttam, és tudom, hogy voltak olyanok, mint a Partay kölyök, meg az a Hok lány, akik nem biztos, hogy a koruknak megfelelő italtípusba nyaltak bele, mégis, határozottan és lelkiismeretem teljes nyugalmával jelenthetem ki:
- Egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen nem történt.
Azért persze voltak vészesebb momentumok azon az estén, de annyira nem, hogy komolyabban fel kelljen lépni ellenük. Meg aztán amíg velem egy korú tanárok veszik el a lányommal egykorú diákjaikat, addig nem feltétlen ül aggódnék egy korty lángnyelv whiskey miatt. Legalább idő előtt elmegy a kedvük tőle. Én a hatéveseimet mindet megkínáltam unicummal, nem is kértek többet. Ez is egy nevelés.
- Mindenképpen jobban oda fogok figyelni, ha lesz még ilyen alkalom. Nem szeretnék pletykának helyt adni.
Közben persze haladunk, de mínusz kettővel, és a pergamen megint megtámad, én pedig megunva őt kapom el, és rántom szemmagasságba.
- Liebhart asszony üzeni, hogy felhalmozódtak a teendői a menhelyen, így a délutáni értekezletről késni fog pár percet. Elnézését kéri.
Elengedve a papírlapot az nyelvet ölt rám, majd széttépi magát, és eltűnik a semmibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Örvendek, hogy nyugtázza, hogy amit mondok, az a valóság. Mondjuk nagyon remélem, hogy tényleg az, mert ha nem, akkor az ott megforduló, tizenhét évnél fiatalabb főnixek fejét magam csapom le. Egyrészről nevelői célzattal, más részről meg azért, mert szörnyen érdekel, hogy újjáélednek-e. Nem ám, de igazából, még nem is büntettem meg őket, pedig egy ilyen magas és széles ember már csak a levegőváltozás miatt is képes lehetne olykor az ordibálásra. De ha én lennék a rossz zsaru, akkor mi jutna szegény Kedvesnek? Igaz, ő önmagában is éppen elég nagy jelenség.
- Valóban?
Csodálkozva pillantok rá, de belül azonban repesnek azok a kis pillangók. Szeretem csinálni ezt a tanárkodást, még akkor is, ha anno, amikor elkezdtem, szörnyen utáltam, és haragudtam a világra. A gyermekeim, hiába idősebbek, mint amit hittem, hogy valaha megérek, mégis úgy érzem, hogy ott kell lennem mellettük. Levente gyenge napjai, Lexa változékony viselkedése, Kincső korakamasz pillanatai. Nem hittem volna, hogy ezt valóban megérem, de mégis jó érzés, hogy itt vagyok. Örülök, hogy így alakult.
- Köszönöm a bizalmat. Remélem, a következő tanévben is elégedett lesz rám, vagyis ránk. Mert ez egy igazi csapatmunka, amit mi ebben a tanévben véghez vittünk. Azt hallottam, hogy a következő tanévben a pontversenyt központi témaként kívánják kezelni. Én nem vagyok híve ugyan az efféle cselekvésnek, de örvendetes, hogy feltámadt bennük a tettvágy.
Nem rossz csapat az Eridon, és remélem, hogy a jövőben is egy olyan csapat maradnak, akikkel örömmel lehet majd számolni. Az aktívabbakat mindenképpen szeretném egy külön beszélgetés alkalmával összehívni, és igen, most, hogy már biztossá vált a maradásom, rengeteg ötlet fogalmazódott meg bennem.
- Merre tölti a szünidőt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Örömmel hallom, hogy a nézeteimet ő is osztja. Nagyon nem kedvelem a pontversenyt, éppen azért a negatív gondolathalmazért, melyet egyesekből ki tud váltani. Nem szeretném, ha a kölykeim erre az ellenségeskedésre kapnának rá a tanév során. Arra bőven lesz majd idejük a felnőtt világban is.
- Túl sokat dolgozik.
Nem lehordom vagy éppen kioktatom, éppen csak tényt állapítok meg. Ha jól tudom, még nincsenek gyermekei, de ettől függetlenül is könnyen el tudja ragadni az embert a munkamánia. Néha én is szenvedtem ettől, aztán a családom is, főleg mikor talpig véresen állítottam haza. Annak az időszaknak ugyan vége, legalábbis a véres részének, de manapság is még észreveszem, hogy csak nagy erőfeszítések árán győzőm meg magam arról, hogy holnap is van nap. Sokat fejlődtem persze ezen a téren, és a saját káromból tanulva szeretném továbbadni másoknak is azt, hogy nem csak a munka van a világból, különben mindenről lemarad az ember.
- Olaszország. Onnan származik?
Persze könnyen kideríthetném, de egyre többször próbálom visszafogni magam. Próbálom, de azt nem mondhatom, hogy sikerül is. De mindenképpen vannak már értékelhető eredményeim. Képzeletben ilyenkor megveregetem a vállamat.
- Otthon, illetve nagyszülők körbelátogatása. Csak a szokásos.
Nem akarok most túlzásba esni, aztán majd úgyis a gyerekeim kitartásán múlik, hogy megyünk-e másfele is. Sosem könnyítem meg a dolgukat ilyen téren, de legalább megállják majd helyüket a világban.
- Az évnyitón találkozunk. Kellemes napot, igazgató úr.
Nyújtom ki a kezem, és a kézfogás után el is köszönök az itteni felettesemtől. Még némi papírmunka, és már itt se vagyok, jöhet a jól megérdemelt pihenés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amikor az Eridon kitalál valamit, akkor ha nem teszi meg azonnal, akkor a tervben annyi is lesz. Ezért természetesen, most is azonnal, ahogy a déli ebéd után kellemesen punnyadtak a melegben kitaláltak valamit, és az a valami, azonnal kellett. Így eshetett meg, hogy 14 óra 02 perckor megkezdődik a felállítás hadművelete. Előtt Kedves és Sárközi kettősünk egy órán át keringett a WIKEA rejtelmeiben, ahol nem vágták le az utat, és nem löktek fel egy gyermekével zsörtölődő boszorkányt sem. Csodálatos módon, mint Jancsi és Juliska, haladtak előre a kijelölt úton míg végre meg nem leleték őt, a hatalmas, felfújható medencét. A következő negyed óra azzal telt el, hogy találjanak főnixes vagy legalább madaras verziót, de egyik sem jött össze, így kénytelenek voltak sárkányosat venni, és megállapodni a pénztári sorban állás közben, hogy azért ilyen, mert a főnixek ezzel mutatják ki, hogy legyőzték a sárkányt. A lényeg viszont az, hogy megvan az a giganagy csoda, a hatalmas dobozával, így menetrend szerint meg is kezdődött az építkezés, ami a varázsvilágos létnek köszönhetően egészen 14:05-ig el is tartott. Innentől átvette a helyét a teletöltés fázis, amikor az összes olyan kölyökkel, aki jól használta a vízfakasztó bűbájt, teletöltették a medencét. Aki nem volt alkalmas rá, mert még kicsi volt, vagy lusta vagy bármi ilyesmi, azt pedig elküldték értesíteni a népet, hogy hétvégén szabad medencézés van az Eridon jóvoltából. Ez az igazán gyönyörűen felosztott gyermekrabszolga munka, de legalább nem csak száraz kiflicsücsköt, hanem kellemes hétvégét kapnak. Amúgy is, messze még az év vége, legalább élvezzék egy kicsit a jó időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az már biztos, hogy egyszer ki fognak csapni minket Kedvessel, mert rosszabbak vagyunk, mint a diákság. De igazából eléggé élvezhető most ez az állapot, ellentétben a hőséggel, ami annyira nem, így ezért is döntöttünk amellett, hogy elmegyünk és szerzünk valamit, ami segíthet a problémán. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy valóban ekkora, de most már mindegy. Nem fogom átcipelni a tisztásra, hogy később bukjunk le. Mellék szépen felállítottunk pár rendezvényes sátrat, amit lehet, hogy véletlenül kiloptunk a DÖK raktárából, de hát senki sem akarja, hogy a kölykök szétégjenek.
Ezek után jött az élelmezési részleg, vagyis a grillszekció felállítása, és a konyháról szerzett alapanyagok meg a vásároltak szakszerű felhasználása. Egy adag már el is fogyott, komolyan, mintha nem kapnának enni itt ezek a srácok, vagy csak a tökéletes pácomra álltak rá ennyire. Mindenesetre most a hús mellett nekiállok kis kolbászokat és virslit is gyártani, a másikon pedig a zöldségeket grillezem. Egész jó a buli, és remélem, hogy a vezetőség elnéző lesz velünk.
- Vihetitek a virsliket!
Kiáltom el magam öblösen, hogy a távolabb ülők is meghallják, majd elpillantva a medence felé a kötelező maffiózó szemüvegemben, elkiáltom magam.
- Gábor fiam, ha lelököd onnan, és is lelöklek, amíg meg nem tanulod, hogy nem vagy vicces!
Azt, hogy "kis gyökér" már csak halkan morgom hozzá, hogy csak a hozzám legközelebbiek hallják. Alapból minden kölyköt szeretek, de azt, aki sorozatosan és szándékosan pofátlan és tapló, nem tudom ugyanúgy értékelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A cuki, a dobbantós meg a két kölyök

Nyár van és semmi baj, olvadok, mint a vaj...
Ezt az örökérvényű slágert nyomatta két kislány a csarnokba még tegnap, amikor átvágtattam rajta. Azt hiszem, teljesen megborította őket a vizsgaidőszak. A lényeg a lényeg, hogy most ez annyira a fejemben van, hogy az már ijesztő, így amikor meghallom Annabellát, az olyan, mintha jó erősen fejbe vágtak volna. Na ez aztán már nem tréfa dolog. Finoman hatolok a gondolataiba, csak, hogy lássan, hogy mi a helyzet éppen, és mire felmérem a terepet, akkurátus lépteimmel már haladok is feléjük. Helyzeti előny, ha valaki hosszában is meg széltében is kétajtós szekrény, nem nagyon vannak távolságok meg ellenfelek.
- Fiúk, szerintem ti nem akartok itt lenni. Húzás van.
Nem nagyon kell magyaráznom, hogy ez mit is jelent, a múltkor volt egy kis összetűzésem az édősebbik Réty gyerekkel, aztán elment a kedve tőle, hogy velem packázzon. Gyors léptekkel el is indulnak a kastély felé, másik irányba nem is mernek indulni. Én is így gondoltam. Közben tovább lépek párat, és elém tárul a látvány, ami miatt idehívtak. Szegény prefektusom, én mondtam neki, hogy ez nem lesz könnyű vállalkozás.
- Na mi a helyzet, meguntuk a kastélyt? Nem tetszik az Eridon lét?
Kérdezem szétnézve a lány új lakosztályán. Egy ideje már hallgattam a gondolatait, és tudtam, hogy nincs bent, de azt hittem, ennél előbb megjön az esze. Hát ezek szerint nem. Bella mellett állva, igen érdekes párossá változtunk, ő, mint a legkisebb, én mind a legnagyobb a rend védelmében, tiszta jó zsaru, rossz zsaru felállás, és nem is kell mondanom, hogy ki kicsoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A sokaság

- Csak egy hétre...
Jegyzem meg színtelen hangon. Én komolyan, én esküszöm, mindig azt hiszem, hogy nincs újabb szint, de mindig kiderül, hogy van. Nem hiszem el, komolyan közel állok hozzá, hogy lenyúzzam az arcom, csak így simán, lenyúzom. De aztán mindig inkább viccnek fogom fel a dolgokat, ellentétben Csanáddal, mármint ő most meg a pattogása kifejezetten zavar. Nem szeretem, ha valaki ellentmond nekem, mert hát én vagyok a felnőtt, ő meg a gyerek. Azért az mondjuk vicces, hogy ő jobban ki van akadva.
- Nos kisasszony, ne siessen annyira, az Eridonba, mert nem fog bejutni. Most legalábbis nem, majd talán két hét múlva. Addig az úrfi bekíséri az új szállására.
És igen, én ezt már Magnussal régen megbeszéltem, még akkor, amikor a nagy kiköltözés megkezdődött. Akkor az volt a megállapodás, hogy ha öt nap múlva is kint lesz, akkor kap egy két hetet a Rellonban. Íme itt vagyunk, túl az öt napon, és most már nem is tud majd bejönni az Eridon területére. Nem akartam neki menekülési lehetőséget adni, még kifelé jövet megváltoztattam a jelszavunkat is, és körbe küldtem, azzal a megjegyzéssel, hogy senkinek, a saját diáktársuknak sem adhatják ki, és ez véresen komoly, úgyis rájövök, ha valaki máshogy jár el.
- Kisasszony, azt hiszem, itt végeztünk.
Fordulok Annabellához, akivel tudom, hogy mindig nagyon érdekes párosítást nyújtunk, de szerintem így még hatásosabbak vagyunk, hiszen könnyen eltereljük az emberek figyelmét.
- Jobb ha bemegy, egy fél órán belül szakadni fog az eső.
Addig mondjuk nekünk sem árt beérni, mert semmi kedvem most éppen megázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Van az a mondás, hogy a történelem ismétli önmagát. De arról nem volt szó, hogy ennyire gyorsan.
Az emeleti szobában, Alexa szobájában egy kislány készülődik, hogy az utolsó útjára kísérje az édesanyját. Ő a második lány, aki erre készül ebben a házban. Az első Kincső voltám, ám ő akkor még olyan apró volt, hogy semmit sem fogott fel belőle, szerencsére. Még mindig nem mondták el neki, hogy mi az igazság, még mindig csak görgetik maguk előtt a beszélgetést a kislánnyal, és most, itt egy újabb akadály, megint egy ok, ami miatt Kincső esete hátrébb sorolódik. Anna kérdezte, hogy mikor, de valahogy úgy érzem, hogy még egy terhet most nem kéne a ház légkörére rápakolnunk. Majd.
Ő nem jött velünk, kértem, hogy ne jöjjön, mert nem bízok abban, hogy ez a mai esemény zavartalanul lemegy. Kincső és ő maradjanak csak otthon, ahol nem bánthatják őket, ahol külön védelem alatt állnak. Én is felvettem a temetéseken viselt egyenruhámat, hiszen ez a mai alkalom az auroroknak egy bukás, mivel ennyi idő alatt el kellett volna már kapni Reissnert, vagy jobban meg kellett volna védeni a lányt és az anyját. Szótlanul haladok mellette, lapátkezemet folyamatosan a hátán tartva, de a tekintetem egy pillanatra sem lankad. Látni akarom, ha történik valami, ha valaki máshogy mozdul, mint normális volna. El akarom kapni, és érzem, hogy ma eljön ide.
A szertartás alatt az apa helyén ülök, nem mintha ő megérdemelné azt, hogy akár csak ezt a levegőt szívja. Ha azt tehetném, amire vágyok, akkor nem is venne levegőt többé. A pár ember között álcázott aurorok is megbújnak, más-más kinézettel ugyan, de folyamatosan figyelnek. Az nagyon gyanús lenne, ha most felkelnék, és elkezdenék itt masírozni. Kezemmel megfogom Eliza kezét, és bátorítóan megszorítom.