- Persze, persze, csak finoman megemlítetted. Van még mit tanulnod Lexától.
Lexa a hízelgés mestere, főleg mivel nagyrészt nem tudatosan csinálja, pusztán ilyen a személyisége. De azért pontosan tudja, hogy mikor kell beletenni azt a kis pluszt ami kell ahhoz, hogy teljesen megpuhítsa a szívemet. Azért ez a nem mindegy. Nagyon tehetséges a nagy bambi szemeivel, igazán könnyen meglágyítja az én kemény - NEM - apai szívemet.
- A héten elkezdem majd megcsinálni a dolgokat, és amikor hazajössz, akkor majd átdobáljuk őket a megfelelő helyre. Nélküled nem akarok nekiállni az átrendezésnek, mert ha nem tetszik, akkor nem kell variálnunk.
Nem akarok feleslegesen dolgozni, meg azt sem, hogy azt mondja, tetszik neki, de közben mégsem. Nagyon sok mindent kitalálok én is fejben, és úgy tényleg nagyon jó is, aztán jön a valóság, és rá kell jönnöm, hogy egyáltalán nem olyan, mint amilyennek lennie kéne. Akkor persze jön a variálás, átszervezés, és a végén kiderül, hogy sokkal több energiát fektettem bele, mint amennyi szükséges volt, ezek pedig nem szerencsés tények.
- Akkor szombaton elmegy veled valamelyikünk. Vagy mind a ketten. Te anyáddal összenézed, hogy mi kell, én meg fizetek.
Mint általában, bár én azok közé a férfiak közé tartozom, akik szeretnek vásárolni, és eléggé türelmesek is, úgyhogy velem a sok nő, akik körülvesznek, nagyon jól jártak.
- Te is aztán tudsz udvarolni.
Nevetem el magam, ahogy átölel, és visszaölelem. Hát nem semmi egy gyerek annyi bizonyos.
- Van kedved forrócsokizni? Ma indul a tesztkóstolás a faluban, gondoltam elmehetnénk megnézni az új ízeket.