Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Nem jellemző rám, hogy iszok, de a francba is, hát Márknak megszületett az első gyereke, még délután háromkor, vagyis este hatkor kezdünk el szűrni, most meg nem tudom, mennyi van, de sok, vagy kevés, attól függ, melyik napot nézzük. mordulva állok meg egy pillanatra, és ellenőrzöm hatodszor is a cuccaimat. Pénztárca, lakáskulcs. Nem is itt lakom, de azért ellenőrzöm a lakáskulcsom, mert az fontos. A nejem megver, ha elhagyom. Nem attól fél, hogy velem mi lesz, ha nem jutok be, hanem attól, hogy elhagyom azt a kis formátlan bigyót, amit rátett. Megvizsgáltattam, se nem nyomkövető, se nem semmi, csak egy bigyó. Egy olyan női szeszély, formátlan, zavaró, beakadós. A nejem meg pszichológus, így inkább vigyázok erre a kis izéra, mint, hogy beutaljon, magához. Megvallom, ez az egyik legnagyobb félelmem, hogy nekem beszélgetnem kell vele, magamról meg az érzéseimről.  
A fejem amúgy már kitisztult, nagy szerencse, hogy nem vagyok képes rendesen berúgni. Egészen pontosan de, mocsok részeg tudok lenni. Olyan vállalhatatlan, kiabálós, pofázós fajta, aki minden buli közepén ott van, és mindig tudja, hogy mennyire vicces – nem -, de aztán van egy pont, amikor mintha valami elkattanna bennem. Megállok, egy öt percre, többnyire hunyok egyet ilyenkor, és tényleg nem tart tovább öt percig, és puff, kitisztul a kép, teljesen összeszedett és józan leszek. A vérem még tele van alkohollal, és még érzem, hogy bármire képes lennék, de mégis van bennem egy mértékletesség és megállás, amikor már akár sofőr is lehetnék, olyan tiszta a tudatom. Persze én olyat sosem csinálok, ezért sétálgatok most is itt. Ilyen „hopp” történetekbe nem fogok, mert józanul is hányingerem van tőlük, ilyenkor meg tudom, hogy eltévednék, és bárhova is érkeznék, telibe küldeném gyomrom tartalmával a szőnyeget. Nem kell nekem az, hogy ezért valaki lecsapjon, például.
Így hát már masszív bizonyossággal, magamban győzködve szerénységemet, hogy be kellene kapnom egy mentolos cukorkát, és jó lenne, ha attól nem lennék rosszul, haladok előre, és csak akkor torpanok meg megint, amikor egy nagyon fehér és szőke hölgyet látok meg. A kopogását hallottam, de az nagyon nem hatott meg.
- Jó estét, hölgyem! Úgy vélem, nem tanácsos kint lennie ilyen késői órán. Egy csapat auror ünnepel a kocsmában, és higgyen nekem, már nem szomjas egyikőjük sem.
Én már csak tudom, de ezt nem teszem hozzá, inkább gyorsan bekapok egy olyan cukorkát, mielőtt még megérezné, hogy én se vagyok jobb, mint a többi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nincs az a helyszínre küldhető auror, aki kedveli a papírmunkát. Ez a kijelentés él mindenkibe, és ilyenkor én magam is hevesen bólogatok, pedig nem igaz, én nagyon is kedvelem a papírmunkát. Ami azt illeti, ilyenkor kiélhetem minden elfojtott kreativitásomat, és olyan átérezhető pontossággal írhatom le, hogy mi is történt, hogy az valami hihetetlen. Egy író veszett el bennem, csak nem elég mélyen. A legérzékletesebben az esetleges sérüléseket és vérfröccsenéseket tudom úgy átadni, hogy az olvasó azt gondolja, éppen most mázolják őket. Én szeretem ezt a részét, tényleg, de határozottan úgy fogom fel, mint valami fricskát. Ne már, hogy miután majdnem kinyírtak, még le is jelentsem az esetet. Kell ez a halálnak.
- Hm?
Felpillantok az engem nézőre, mert nagyon, de nagyon tud irritálni, ha ilyen közelről néznek, de nem szólnak hozzám. A több ember elég kicsi, hosszában is, szélességében is hozzám, a nejem szerencsés, hogy a kölykök inkább az ő magassága felé orientálódtak, mert különben piszok nagy babákkal kellett volna terhesnek lennie. Egyedül Kincső az, aki még meglepetést hozhat, de ő más génállománnyal dolgozik.
- Elsősorban azok, akiknek szemtelen kölykük van. Ha becsukom az ajtót, nem látják és nem hallják, hogy mi történik itt bent, szóval megnevelhetlek.
A szemüvegem felett pillantok rá, a szám groteszk mosolyba húzódik. Egyrészről a kijelentés felébreszt valamit, ami hiányzik, valamit, amiről nem beszélünk, másrészt pedig pontosan tudhatja, hogy ez nem komoly, hiszen képtelen lennék rá, hogy őket bántsam. De azért, hogy öregnek tart, az fáj, a kicsi szívem is egészen meghasad belé.
- Azért adtam, mert szerintem bűzlik. Elkészítettem hozzá a saját megoldásomat, de érdekel a tiéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Bármikor, mikor csak szolgálatára lehetek, hölgyem!
Olyan mélyen hajolok meg, hogy azzal még saját magamat is meglepem, főleg azzal, hogy ezt sikerült egyenes háttal kiviteleznem, nem billegek, és végig tartom a szemkontaktust a ritka szépségű nővel. Emellett pedig az is érdem, hogy a kissé összenyomódó pocakom sem akarja azt mondani, hogy: Haver, amit ma éjjel betoltál, az bizony ki is fog jönni, ízléses, rózsaszínbe vegyülve. Emellett pedig el kell mondani rólam azt a tényt, hogy közel két méteresen, két ajtós szekrényként ritka érdekes látványt nyújtok így.
- Óóó egy vagyok közülük.
Húzom ki magam büszkén, mintha legalábbis azt ecsetelném épp, hogy megnyertem a legrendesebb auror, vagy a hónap dolgozója címet. Két cím, ami sosem lesz az enyém, és amiket ha megnyernék, röhögnék rajtuk. Régebben kaptam a munkahelyemen kis kupákat, szörnyen nevetségesnek gondoltam őket, de a gyerekeim hogy imádták őket, amikor újrahasznosítva – értsd, lecsiszoltam a feliratot és belevéstem mást – átadtam nekik. A legtöbb még a mai napig megvan, és ez kitörő büszkeséggel tölt el engem.
- De én nem az a fajta vagyok, mert tetszik tudni két cével, én nagyon félek a feleségemtől. Ilyen pici, de ilyen nagyon veszélyes.
Először a feleségem körülbelüli magasságát mutatom meg a mellkasom alsó részéhez téve a kezem, majd a másodiknál magam fölé mutatok jóval. Anna a vezetékneve ellenére (Kedves, haha) képes nagyon kemény lenni, én pedig mindig tartok tőle egy picit. Ezért is működik a házasságunk, mert én kérem szépen meg vagyok félemlítve. Rendben, azt hiszem, messze vagyok még a józanságtól.
- Egy ilyen finom hölgy, mint kegyed, miért van kint ilyen késői órán?
Érdeklődöm, és bár észreveszem, hogy nem egészen emberi, mégsem visz rá a lélek, hogy ebbe most jobban belegondoljak. Szép, vonzó, vonz, vagyis ő egy vélavélű nőszemély, hát megesik az ilyesmi, nem zavar különösebben, tekintve, hogy nekem elveim vannak, és hiszem, hogy az mindent felülír, még a lények mágiáját is. Ha józan lennék? Nos, akkor már nem itt lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Nem igazán, most nagyon szomorú vagyok, mindig nagyon szomorú leszek, igazából folyton nagyon szomorú vagyok.
Olyan mélyet sóhajtok, hogy attól félek, beleremeg vagy szakad az egész minisztérium. Nem gondolom komolyan, bár van benne realitás, hiszen a nagyobbik gyerekem is húsz éves már, én pedig jó ideje dolgoztam már, mire ő megfogant, így pedig határozottan öregnek tűnök, még h nem is érzem magam idősnek, ehhez persze hozzátesz az, hogy a feleségem vagy tizenöt évet letagadhat, folyton pörög, meg érzelmi hullámai vannak, így nekem meg lépést kell tartanom vele.
- Bolond vagy!
Emelem fel egy pillanatig a hangomat, valami nagyon idióta módon, a szó közepén, ráadásul olyan furcsán vékonyodik a hangom, hogy még nevetek is mellé. Sokan azt hiszik, hogy nem vagyok képes erre, hogy nem tudok nevetni, vagy ha meg is teszem, akkor csakis iróniából, pedig ez egyáltalán nem igaz. Elvégre mi van most otthon? Van két kutyánk, két macskánk, egy lopott pávánk, és amikor nagyon unatkozom, eladó kölyökkecskéket nézegetek, mert meg akarom venni Dzsamalt, de még nem találtam olyan fejűt, akit Dzsamalnak hívhatnék. Persze olyat se, akit Dzsúliónak, mert ha nem is szívesen, de egy Dzsúlióba még beleegyeznék. Ha nagyon nincs más opció, ha nagyon nem találom Dzsamalt. De azért persze remélem, meglelem.
- Most nem, most azt akarom, hogy tőlem teljesen függetlenül gondolkozz.
Nem mondom ki, hogy „éld bele magad”, pedig ez lenne a cél, de hogyan mondhatom én a saját gyerekemnek, hogy ha már ő is vérfarkas, mondja el, hogy mit csinálna. Fejben is borzalmas a gondolat, hát még akkor, éppen ezért nem is gondolom azt, hogy ezt nekem ki kellene mondanom. A gondolat pedig, hogy tudja, miért jöttünk vissza, még mindig megrémít, mert tudom, hogy másként tekint rám, érzem, hogy másabban viselkedik, ez ösztönös. Reméltem, hogy Alexandra megtisztel a bizalmával olyan szinten, hogy nem adja tovább, nem azért mert szégyellem, amit tettem, hanem mert pont ezt a fajta változást akartam elkerülni. Reméltem, hogy a lányom és köztem letisztáz valamit ennek feltárása, de tudtam, hogy a nejem elhidegülne, és azt is, hogy Levente másként tekintene rám. Egy gyilkossal élnek együtt, még ha véletlen halál is volt, meghalt, és bár az összes közül ez a legrémesebb, ha a többi is kiderülne, tudom, hogy teljesen elveszíteném őket. Már most is néha úgy érzem, mintha csak egy árny lennék, ha ez egyszer kitudódik, ha Lexa olyannak is elmondja, aki továbbadja, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy árnyékká válok, hiszen bizonyítékot hamisítottam, gyilkoltam, és rezzenéstelen arccal kínoztam embereket, korra, nemre való tekintet nélkül. Nem beszéltük meg, soha nem mondta ki, hogy tudja, és én sem, hogy tudom, hogy tudja, de érezhetően megváltozott köztünk a légkör. Megváltoztunk, ettől is.
- Hogy mi?
Az első mondatnál nevetni akarok, és azt mondani, hogy az jó nagy szívás, de ahogy hozzáteszi, hogy milyen fűre is, arcom groteszk fintorba vált a kezdeti mosolyból. Ezt baj, ez piszok nagy baj.
- A mai orvoslás nem tart ott, hogy más megoldást nyújtson, nem? Keresnünk kell mást, biztos van más mód is erre. Ha nincs, akkor keresünk valakit, aki talál, ne aggódj, meg fogom oldani.
Mondom határozottan, és így is gondolom, bár be kell vallanom, fogalmam sincs, hogyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Minden rendben?
Azt hiszem ez egy jogos kérdés, mert ha valaki, ő pontosan tudja, hogy milyen az, amikor én ironizálok. Az egész családom tudja, a legtöbb alkalommal Lexa is, csak nagyon ritkán borul be ettől, most mégis olyan, mintha magyarázkodnia kellene. Hát, de miért kellene? Tökéletesen tisztában vagyok a korommal, tudom az erősségeimet és a gyengeségeimet is. Tudom azt is, hogy ennyi idősen már nem lenne célszerű terepre küldeniük, és hogy ez az iroda igazából csak szemszúrásnak van. Mert bizony ebben a korban az ember inkább tanácsadó, vagy csak a legkomolyabb esetekben száll ki, de én sokszor egész apró kis alkalmakkor is ott vagyok, mintha a jövő nemzedéke elég selejtes lenne. De talán csak régen volt hősi halottja a cégnek, mondjuk nem feltétlenül biztos, hogy rajtam kellene gyakorolniuk.
- Szóval egy átlagos tizenéves?
A múltkor voltam bent a Bagolykőbe, mert valami aláírás hiányzott valami faluba lejárós papírról, amit nem is értek, hogy miért nem írtam alá, vagy ha aláírtam már egyszer, akkor miért nem jó. Nem is érdekes, szóval, ahogy mentem a folyosón, mindenhol furcsa arcokat láttam. A srácok egyik fele azt se tudta, hogy hol van, és riadtan nézelődött körbe, a másik felét meg nem is érdekelte, hogy hol van, olyan lassan pislogtak, hogy én közben öregedtem még egy évet. Régen voltam már tizenéves, de azért biztos vagyok benne, hogy ennél több élet volt anno bennem.
- Ha nem tudja, hogy szednie kell, vagy, hogy mikor kellene szednie, akkor nem is biztos, hogy szedi? Úgy sokkal veszélyesebb. Főleg, ha emberek között van.
Ez nem is nagyon tetszik nekem, érezhető is. Egy kiskölyökről van szó, a fene se akarja, hogy baja essen, és bár mások nem nagyon tudják megérteni ezt, én ismerem milyen az, amikor az ember gyereke ennek a hálátlan kórnak van kitéve. Nem szeretem azt, amikor fiatalkorú van előtérben egy ügynél, azt meg főleg nem, amikor látványosan nem az ő hibája, de őt akarják büntetni. Levente betegsége engem is nagyon sok mindenre megtanított. Egyfelől gyűlölöm a helyzetet, gyűlölöm magam, amiért nem tudok neki segíteni, és gyűlölöm, hogy a gyerekemnek fájdalmai vannak, amit nem tudok kitartó kutatással sem megoldani. Évtizedek óta a farkasölőfű a lehető legnagyobb segítség, amit a vérfarkasoknak nyújtani tudnak a mágusok.
- Turistaösvények… végül is, ott egyszerre vannak és nincsenek emberek. Biztonságban vagyok, de mégsem okozok kárt. Ha pedig menni akarok valahova, akkor célirányba vagyok. Nem rossz Levi, nem rossz.
A másik viszont nagyon nem jó, mert ha annyi védelem sincs, mint amennyit a főzet nyújt, akkor veszélyesebb lesz minden, így sem örültek neki, hogy ő megy a fiával, hogy ez az egész családon belül van, inkább küldtek volna ki valakit vele, aki érzelmileg független. Persze, logikus, mert ő nem lenne képes ártani a fiának, de eddig a főzet egy védőfal volt a tiszta tudatra, azonban, ha az sincs, Leventére kimondhatják azt, hogy veszélyesebb, mint amire áldásukat adták.
- Valahogy… nem tudom, de valahogy meg fogom oldani. A fiam vagy.
Nem azért mondom, mert azt hiszem, hogy nem tudja, hanem azért, mert ezzel akarom nyomatékosítani, hogy képes lennék bármit, tényleg bármit – talán fogalma sincs, hogy mennyi mindent – megtenni érte. Nem tudom, hogy ebből speciel hogyan fogunk kijönni, de mi Sárköziék vagyunk, ki kell jönnünk belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zsong a fejem, és nem attól, mert valami nyomja, hanem azért, mert napok óta és megállíthatatlanul hangok cikáznak benne. Nem gondolatok, vagyis nyilván gondolatok, de biztos vagyok benne, hogy nem a sajátjaim. Olyan ez, mint abban a filmben, amikor a férfiba belecsap egy villám, és elkezdi hallani a nők gondolatait. Én azonban nem csak a nők gondolatait hallom, hiszen vannak itt férfiak is. „Szerencsétlen pára”, „Pedig olyam masszívnak tűnik”, „Kimagasló életösztöne van.” Mintha egy lovardában lennénk, és egy egykoron tekintélyes csődör végszenvedését kellene végighallgatnom húsz különböző hangon. Agyon kéne ütniük szegény párát.
Meg akartam nézni a lovat. Érdekelt, hogy milyen. Vajon arany szőre van-e, vagy ébenfekete. Jó, az arany túlzás, tekintve, hogy a mágia csak dajkamese. Hosszú idő telik el így – öt nap is, bár az időt nem tudom mérni –, időről időre próbálom a szemeimet kinyitni, ám sikertelenül. Mikor végre megtörténik, hajnalodik. A hangok megváltoznak. Már nem a ló a téma, hanem az, hogy kinyitottam a szemem. Szerintem is szép eredmény, de nem értem, miért olyan nagy esemény ez. Aztán szépen lassan estére megértem. Kórházban vagyok. Lehet, hogy lovagoltam? Nem, nem ló volt az, motor.
A levegőt csak fájdalmasan tudom venni, marja a torkomat minden. A testem, ha megmozdulok, összerándul, a fejemen kötés. A hangok miatt zsong, de már nem olyan vészes. Mintha kezdenének kimászni a fejemből. Szerencsére, mert már attól féltem, hogy felrobban a fejem a sok idegen gondolat miatt.
Amikor éppen nem vizsgálnak, alszom, és van, hogy akkor is alszom, amikor vizsgálnak. Gyenge vagyok és zavart. Próbálom felidézni a nevem, a korom, a lakcímem. Kérdezgetnek, tárgyakat mutogatnak, játéknak tűnnek. Egy bot, egy igazolvány. Lehet, hogy van egy gyerekem, vagy egy unokaöcsém, akivel a baleset előtt játszottam. Lehet, hogy óvoda közelében dolgozom, sőt, az is lehet, hogy szatír vagyok, vagy gyerekrabló. Ennyi furcsa játékkal nálam. Különben is, mi az, hogy auror? Nevetséges egy szó. Talán bohóc vagyok. Nem tudom. A lemenő nap a szemembe süt, de nem zavar, élvezem, ahogy lassan újra alhatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Éppen csak elszundítottam egy kicsit, érzem, hogy szinte még csak most történt, mert nem vagyok se frissebb, se fáradtabb, mint az álom eljövetelének pillanatában. Álmomban hallok hangokat, most nem azokat, akik körülöttem sétálnak, hanem gyereknevetést, majd egy vörös hajzuhatagot, ami a következő pillanatban szőke, aztán éjfekete, majd hirtelen barna, és a végén a korábbi rézvörös helyett intenzív vörösként ér véget. Legalább háromféle gyerekhanggal. Talán ötször voltam nős, és mindenhol gyerekem is született? Lehet, hogy arab vagyok, vagy mi, ahol olyan sok neje lehet az embernek. Remélem szép háremem van.
Aztán az álomban, ahol mintha táncot lejtenének az öröm hangjai, vegyül valami más is. Mintha valaki belépett volna a szobába. Az álom szertefoszlik, a gondolataim kiürülnek, és helyükbe lépnek egy férfi gondolatai. Valakié, aki nem én vagyok. Csendesen várakozok, de olyan, mintha csak az állapotomat vizsgálná. Egy orvos. Az kell most nekem. Kinyitom a szemem, és felé fordulok. Köszön.
- Helló, doktor úr.
Feltételezem, hogy azért tapogatja a csuklómat, mert ellenőriznie kell, hogy jól vagyok-e. Azt nem hiszem, hogy romantikus értelemben közöm lenne hozzá, főleg nem az öt feleségről alkotott álomkép után, és valahogy azt is nehezen hiszem, hogy ekkora gyerekem lenne. Ha van is, szerintem nem több tíz évesnél, maximum tizenöt. Én is még csak negyvenhat vagyok. Ennyit mondtak, meg azt, hogy Norbert a nevem, de szerintem ez nem igaz. Nem érzem magaménak ezt a nevet.
- Mit gondol, megmaradok?
Lassan beszélek, mint aki minden szót megfontol, de igazából csak fáj, ahogy összeraktak. Nincs virág, se üdvözlőkártya vagy lufi, mint a filmekben, épp csak emiatt bizonytalanodom el, hogy van-e családom. Lehet aztán, hogy rossz ember vagyok, és elhagytak, hogy az öt feleségem azt várja, hogy kipurcanjak, és a vagyonomat – a játékbotot meg a játékigazolványt – szépen elmarakodhassák a másiktól. Megvallom, elég kellemetlen ez a bizonytalanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak emlékeim. Visszajöttek, sajnos mind. Jó lenne, ha lenne olyan, ami nem látogatott volna meg, de persze azok, az iszonyatos tettek az elsők között voltak. Amikor megláttam a lányom, beugrott az első, amikor a feleségem, a második. Levente korábban eljött hozzám, nem éreztem semmit, nem ismertem meg, azonban ahogy megmutatták a gyerekkori képét, elkerülhetetlenül lecsapott az az emlék is. Most láttam csak, hogy mennyire megváltozott. A vonásai, a tekintete. Főleg a tekintete. Sokkal másabb lett, mint amilyen gyerekként. Egy nyílt szemű, mosolygós kiskölyök, huncut tekintetével pillantott rám a képről. A mostani sötét ábrázat nem is hinné az ember, hogy ugyanazt a kiskölyköt rejti. Ez bánt a leginkább.
A bal lábam végül nem jött helyre teljesen, kaptam egy botot, melyre nehezedhetek lépés közben. Az első napokban mindig elfelejtettem, és nagyon hamar meglett a dolog böjtje, most már nincs olyan, hogy nélküle mozdulnék meg. Idő kérdése, azt mondják. Persze... idő. Sosem voltam az a túl türelmes típus, utálom, hogy ez ennyire megnehezíti az életem. Mintha sosem jönnék helyre teljesen, csak senki se akarna szólni, mert olyan nagy vagyok. Ogre. De hát Shrek is jó arc volt, nem értem, rólam miért feltételeznek mást.
- Szóval, hol is tartasz, egész pontosan?
Fordultam a vörös üstök felé, miközben a bot koppanása olykor indokolatlanul hangosan dörren a macskakövön. Ez az, Sárközi apuka közeledik, hallja meg a világ. Elhúzom a számat a gondolatra, hogy ebben a pillanatban valószínűleg mindenki felénk fordul, és makacsul egy olyan pontra szegezem a tekintetem, ahol nincs senki, nincs arc, melynek vonásait, ösztönösen elemeznem kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jelezve, hogy értem, amit mond, bólintok párat. Az arcomon nem sok minden tükröződik, nem azért mert ne éreznék semmit, éppen azért, mert érzek, a fájdalmat. Úgy tűnik a mágusok előszeretettel hódolnak a macskakőnek a jó kis beton helyett.
- Olyan ez, mint az udvarlás. Nem lehet elkapkodni, eljön mindennek a maga ideje.
Persze megértem, hogy bosszús, hiszen a három év, az három év, én néha három napon is képes vagyok bosszankodni.
- Azért kértem, hogy ma itt találkozzunk, mert elrejtettem a téren öt beépített embert. Ez az egyik legforgalmasabb időpont itt. Iskolások jönnek és mennek, szülők és dolgozók. Tudtad, hogy ilyenkor akár száz ember is képes megfordulni öt perc alatt? Hihetetlen. Az öt ember, amíg fel nem fedezed őket, hasonló témakörben gondolkozik. Virágokról. Öt különleges virág, öt hétköznapi ember. Különböző életszakasz, stílus, vegyes nemi és etnikai összetétel. Plusz három háziállatom is itt van ma, őket is meg kéne találni, mert a gyermekeim kinyírnak, ha elszöknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A férfi a motoromra tereli a szót, ami érzékenyen érint. Nem sok mindenre emlékszem, de vannak érzések, amik elöntenek. Tudom, hogy például a motoromhoz nagyon ragaszkodtam, és nagyon fájt, amikor azt mondták, hogy minden, ami megmaradt belőle egy reklámszatyorban is elfér. Nem akarom viszontlátni, mégis tudom, hogy ha megengedik, akkor haza fogom vinni.
- Idejét se tudom, hogy mióta volt már a tulajdonomba, doki.
Tényleg nem, szó szerint. Nem emlékszem ugyanis rá, de az biztos, hogy régóta. Van viszont egy pár dolog, ami zavar, szintén emlékkép-szerű megjelenések, amikről nem tudom eldönteni, hogy valóban igazak-e, vagy csak az én túl élénk fantáziám szülte őket. Ha igazak, akkor valami nagyon nagy zűr van a világban, ha meg nem, akkor meg nagyon csúnyán beüthettem a fejemet. Nem is merem leírni azokat a különleges dolgokat, amik olyan természetesen szövik be az agyamat, mint a pók az ablakkeretet.
- Mikor mehetek haza innen? El kell intéznem pár dolgot.
Hogy mit, azt, nem tudom. Abban biztos vagyok, hogy állatokat kell etetnem. Rémlik egy nyáladzó kutya, ami természetes, elég sok embernek van kutyája. Egy csúnya, gonosztekintetű macska, azt mondom, ez is rendben van, meg egy páva, ami viszont nagyon nincs rendben. Mármint, ki tart pávát? Az ilyen gazdag majmok kiváltsága az, engem meg egy húsz éves, kopott bőrnadrágból vágtak ki, amikor ide behoztak. Minden bizonnyal én nem tartozom azok közé az úri népek közé, akiknek olyan hobbijaik vannak, mint a pávatartás.
- Nem mondanak amúgy semmit itt. Maga máshonnan jött, nem? Maga talán mondana is nekem valamit, ha már ők nem teszik.
Legalábbis nagyon remélem, mert nem rossz ez a fekvés, olyan, mintha a testem már sikított volna érte, de most már azért szeretném tudni, hogy mikor fogok emlékezni, mikor járkálhatok ki, és úgy egyáltalán, mi lesz velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Van abban valami jó is, ha az embernek bot van a bal kezében. Úgy koppanhat, ahogy szeretném. A múltkor unatkoztam, ezért éjjel végigkoppantottam a házon, amitől felkeltek a gyerekeim, és mivel én vagyok a szegény apjuk, akinek balesete volt, örömmel társasoztak velem, hajnali háromkor. Van ez így. Én egyelőre élvezem, ők meg annyira nem, szívás. Viszont ha már benne vagyunk egy ilyen helyzetbe, akkor már megteszem én is azt, amit a nejem kér, történetesen azt, hogy nézzem meg ezt az új helyet, kérjek segítséget. Na azt mondjuk biztos nem fogok, de megnézni megnézhetem, abban nincs semmi rossz. Így hát közel két méteremmel belépek a helyiségbe, ahol hárman is nézelődnek éppen. Hát mit tehetnék? Én is nézelődöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Jó napot!
Köszönök én is a fehér leples nőnek, gondolom ő a tulaj, olyanformának hat, ahogy itt járkál az emberek között. Nem szólok közbe, ők előttem voltak itt, én türelmes vagyok, különben sem szívesen osztom meg Pletykás Etellával azt, hogy mi történt velem, hiába próbálta meg kihúzni a hozzám közel állókból. A gondolataimat igyekszem elrejteni, hogy ne üljenek ki az arcomra. Mivel könnyedén járkálok mások gondolataiban, ezért pontosan tudom, hogy a védekezésre képtelenek mit gondolnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Doktornő.
Biccentek, miközben kezet fogok vele. Remek, orvostól orvoshoz. Nem is tudtam, hogy ennyien vannak.
- Sárközi Dorián vagyok.
A Norbertet nem mondom, ha nem muszáj, nem kedvelem, és gondolom nem ezen fog múlni a gyógyulásom.
- Ez eléggé összetett. Volt egy balesetem, a dolgok nagy részére emlékszem, de vannak homályos foltok. Kapok ugyan memóriajavítót, de a nejem szerint az alapellátásnál valami jobbnak is kellene lennie. Fogalmam sincs. Emellett szeretnék valami olyat, ami fájdalomcsillapító, de nem okoz függőséget, az előző főzet, valami Culu akármi a rabjává tett, és ha már itt vagyok, valami természetes nyugtatót szeretnék a nejemnek, hogy ne idegeskedjen.
Szép kis lista, de hát én szerintem az év legutáltabb figurájának címére akarok éppen törni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Figyelem, ahogy elővesz valamit, és elhiszem, amit mond. Én is jártas vagyok az elmében, de nem úgy, ahogy ő, mivel én szó szerint benne tapicskolok, ha akarok. Főleg a fiaméba, imádom a gondolatait.
- A közérzetem remek, olyan bunkó vagyok, mint eddig. A gyerekeim legalábbis ezt mondják.
Egy széles mosolyt is varázsolok az arcomra. Tényleg nincs baj a hozzáállásommal, csak az a nyomorult görcsölés ne jelentkezne éjszakánként.
- Ami azt illeti, folyton orvosok vizsgálnak, muszáj nekem a rendelőbe mennem? Van saját orvosom, Jamie Leroux, hetente kétszer megvizsgál.
Ami azt illeti, utálom a rendelőket. Mindig utáltam őket. Közel harminc évig azért, mert mindig attól féltem, hogy találnak valamit, ami miatt nem lehetek már auror, most meg azért, mert folyton vizsgálgatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Aham, lépcsők.
Felpillantok az előttem álló akadályra, majd vállat vonok, tőlem mehetünk, a kedvemért például a nejem sem költöztetett le minket a földszintre. Azt mondta, ha akarom, aludjak Leventével nyugodtan, ha meg nem, akkor leszek kedves felmenni. Hát én mentem, mert pontosan tudtam, hogy Levi mit gondol arról, hogy az apjával aludjon. Bezzeg három évesen még nem volt problémája vele.
- Csináltam én nagyobb ostobaságokat is már.
Mondjuk azok az emlékek jó lett volna, ha nem térnek vissza, vagy legalábbis nem elsőként.
- Teljesen most költözött ide?
Kérdezem, tartva a tempót. Elég sokszor sérültem már meg életem során, és mindig hazamentem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Köszönöm.
Helyet foglalok a kényelmes fotelben, és amíg a hölgy is elrendezkedik, körbenézek. Szemmel látható a különbség. Jó az, amikor valaki így el tudja választani a munkát és a magánéletet.
- Motorbaleset. Valószínűleg túl öreg volt a motorom, egy fa dőlt ki az útra, csoda, hogy ennyit kibírt. Viszont a szerek pontos nevét nem tudom, az a culu izé rémlik, de a többi nem. Elég megnyerő pasas, én bízok benne. Nem kérdezek, mert működik, amit csinál. Csak otthon vannak a plafonon.
Mondjuk kicsit néha rájátszom, hogy lássam, ahogy bosszankodnak, de nem veszekedhetnek velem, mert szegény apu balesetet szenvedett.
- Csak foltok hiányoznak, pár ember, ilyesmik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ön is? Óóó ennek örülök. Legalább már nem csak rám néznek furcsán.
Mondjuk én inkább Budanekeresden vagyok az utcák réme, de legalább itt is van olyan, aki olyan, mint én.
- Bizony. Nem is mehet terepre. A nagyobb lányom örül ennek többnyire. Így nem nyírhatnak ott ki. Nem mintha ez jobb lenne, mert így leszűkült a kör, ahova mehetek. Kicsit olyan vagyok, mint egy fogvatartott vad. Kellemetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ezt örömmel hallom.
Küldök felé egy biztató mosolyt. Már elkezdett visszanőni a szakállam, de olyan szép, mint amilyen volt, csak sokára lesz. Bár nagyon vonzz a szőrnövesztő kence, amit a nejem hozott. Működik is, kipróbálta a szemöldökömön. Aztán persze kiakadtak, amikor befontam, most meg az a divat. Bolond egy világ ez.
- Voltam. Most már csak tanácsadó vagyok.
Elhúzom a szám, mert nem igazán tetszik a dolog, meg az sem, hogy helyette kaptam egy rakás kölyköt. Állítólag minden tanárra öt terhes tini jut itt.
- Ki van zárva. Engem nem hipnotizál. Ne is gondoljon rá.
Megvan az oka, amiért nem. Azokra, amiket mindenféle parancs vagy engedély nélkül tettem, elég tisztán emlékszem. Eddig titkolni tudtam, de a hipnózis eléggé necces lenne.
- Miben segít az a lábfájásomnál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Értem.
Vagy legalábbis valami olyasmi. Mondjuk azt, hogy nagyjából ki tudom következtet, hogy akkor most miről is van szó. Hiába lenne irányított, attól még gyanús az egész helyzet. Valahogy a baleset óta nem bízok senkiben.
- De nem.
Határozottan utasítom el a gyógyítói világ eme egyre népszerűbb lehetőségét. Ez nem az én világom.
- A testem tele van lyukakkal, hegekkel, forradásokkal és átkok miatti elfeketedett részekkel, ez a lábfájás már semmiség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mi történik, ha elfelejtem?
Elég sok mindent belém kódoltak, és én nem is ittam el úgy az agyam, mint ahogy állítólag Warren - mert ha csak a szóbeszéd fele igaz, az is sok - így esélyes, hogy nem fogom elfelejteni. Felneveltem két gyereket tisztességgel, igaz az egyik vérfarkas lett, a másik meg pávákat lopkod, meg egy kisembert igyekszem életben tartani, de azért azt nem mondhatja senki, hogy nem igyekszem. A családom némiképp furcsa.
- Szóval akkor most két dokim lesz? Majd konzíliumot tartanak az ügyemben, mint a filmekben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Óóó, ezt ne mondja el a feleségemnek, még a végén eldugná előlem.
Nevetem el magam, miközben a kezembe veszem a szert. Amilyen lapát kezem van, elég viccesen hat benne az üvegcse, de vigyázok majd rá, mint a hímes tojásra.
- Tőlem nyugodtan. De azért a mocskos részletektől kímélje meg magát. Mr. Leroux még a végén túl sokat árul el. Tetszik tudni, már meztelenül is látott, hajaj.
Mondjuk nem tudom, hogy alapvetően az orvosok mennyire vannak humoruknál. A nejem akkor, ha olyanja van. Pszichológusok, belemásznak az ember lelkébe, megnyomorgatják azt, aztán dúdolva megisszák a kis teájukat. Veszélyes egy faj.
- Azt hiszem, jobb, ha lassan elindulok, bezárta miattam a boltot, pedig vagy hárman várakoznak odalenn.
Ennyi az előnye, ha gondolatokat is olvas az ember, nem csak legilimentor. A három biztos, a kisgyerek, aki a nagymamájával jött, nem a bemenetelre, hanem a karamellás almára várakozik. Felkelek, és ha a hölgy elindul, követem a földszintre.