|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Millcsa *.* álmodj szépeket, és jót ne halljak *elmegy aludni miután ad egy jó éjt cuppantást az ő kicsi lányának *
|
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Figyelmesen hallgatom, bár nem teljesen világos, hogy mire is próbál célozni. Kell egy kis idő, míg összerakom a képet. Kittennel is azért találkoztam, mert menekült a korábbi iskolájából, de mégis visszament később. Kipillantok az ablakon és eldöntöm, hogy nem hasonlítgatom Zoét többet a másik lányhoz. Visszapillantok rá, aztán bólintok. Úgy tűnik többet nem kíván erről beszélni, pedig amúgy érdekelne, hogy hogyan járt pórul, na meg, hogy miért gondolja, hogy itt nem fog. Vagy ezt nem gondolja? Nem tudom. Számomra fura, hogy nem vállalja fel magát. Na nem mintha én vállalnám, hogy nem vagyok ember. De rám valószínűleg csúnyábban néznének, mint rá. Aztán lehet csak áltatom magam. - Vagy éppen többet kéne - mosolygok rá, és megpróbálom megfogalmazni mire is gondolok - Szerintem, megpróbálnod kell elfogadni magad. Ez nem olyan, amit megváltoztathatsz, de kihozhatnál belőle többet, helyette inkább menekülsz...
Ilyennek látszik. Aztán lehet tévedek, majd megmondja. Nem kéne következtetéseket levonnom első "randin" de az embereknek, vagy csak nekem?, van egy ilyen rossz szokása, és bizony én újra meg újra megteszem, hiába határozom el mindig, hogy nem fogok így viselkedni. Az újabb tea megérkezik, de egyelőre csak szorongatom a bögrét és a vonásait figyelem. Kizártnak tartom, hogy ne lenne fotogén, ahogy mondja, de hogy mennyire józan az ítélő képességem, az kétséges. - Fotót mondtam? - kérdezek vissza, mert hát... máshogy amúgy nem sok értelme van a válaszának - Festésre gondoltam. Jó vagyok benne! - javítom ki magam és próbálom meggyőzni. - Mármint, nem akarok beképzelt lenni, de szeretek festeni... és...
Most belezavarodtam a saját mondanivalómba. Beharapom a számat és a bögrét bámulom, ahogy próbálom eldönteni, hogyan is kéne ezt mondanom. Végül aztán elhatározom magam. - Tulajdonképpen lehet beképzelt vagyok, ha festésről van szó. Nem vagyok mindig elégedett... de tényleg jók a képeim...Elmosolyodom. Ha valamire, a festményeimre tényleg büszke szoktam lenni.
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
uh, inkább nem sorolom fel mennyi dolgom lenne XD Viszont a családi látogatásból az lett, hogy hozzánk jönnek és nem mi megyünk *o* uhogy ki kell takarítanom :/ *gyorsan dob egy puszit Annenak aztán eltűnik*
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
LilithVicces egy lány. Vagy nem is tudom. Az biztos, hogy teljesen más a gondolkodásmódja, mint az átlagnak. Vagy csak nem magamból kéne kiindulnom? Ha tőlem kérdeznék milyen ragasztó kell, rögtön az anyagokat sorolnám, amiket ragasztani szeretnék, nem a ragasztó állagát. Az változtatható. De pont ez, hogy ilyen - számomra furcsa - teszi érdekessé, s emiatt is kezd érdekelni, hogy milyen egy általa festett kép. Az pedig, hogy elhozza majd, kifejezetten feldob. - Oké. Várni fogom - felelem vidám mosollyal és még a hüvelyk ujjam is feltartom, hogy mutassam neki, hogy mennyire oké. A kedvességem is jó fülekre talál nála, viszont meglep, hogy azt állítja van csúnya nő, és a magyarázatát sem értem pontosan. Fel is húzom a szemöldököm, mert hát, a sminknek lehet több oka is, és ha a lány jól érezte magát vele, akkor nyilván nem volt ronda, a mugliság meg...? - Mi van, ha valaki mugli amúgy? - kérdezek vissza, mert a szavaiban valamiféle fellengzősséget éreztem, de remélem, hogy tévedek. Nem szeretem az aranyvér témát, túl sokat próbálták teletömni vele a fejem. Természetesen sikertelenül. Viszont váltunk a lányokról a gitárokra, és ismét ott vagyunk, mint a ragasztóknál, hogy megkérdezem, milyen húrt szeretne s a választól minden leszek csak okosabb nem. - Hozd el gitár, és utána szerzek neked húrt! - mondom végül mosolyogva, csakhogy a végén tényleg olyat kapjon, amilyent szeretne. Ha ráér, akkor amúgy is mindegy. Mindegy lenne, ha nem vágna be egy kérdést, amitől kikerekednek a szemeim. Mert hát... khm... hogy...? - Tessék? - kérdezek vissza, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól hallottam. Egészen biztos nem tudhatja, semmi jelét nem adtam annak, hogy mi vagyok, s bár nem tervezem titkolni azért... azért jó lenne nem szétkürtölni a faluban, amikor még egyáltalán nincs vevőköröm. - Hideg vagyok? - kérdezem végül nevetve, mert a kisugárzásból ezt szűröm le, s a kezeimet az arcomra teszem, csakhogy még inkább eljátsszam az értetlent. Nem, ha valakinek el is mondom, az egész biztos nem ő lesz. Vagy legalábbis nem ma.
|
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Figyelmesen hallgatom, és próbálom megérteni. Részben értem. Én más miatt, de elég gyakran voltam a figyelem központjában. Igaz engem sosem zavart, próbáltam a magam javára fordítani és általában sikerült is. Mégis azt hiszem, valahol belül értem. - Szóval... Lehetnél otthontanuló... – fogalmam sincs, hogy mondják ezt itt, de remélem érti, hogy arra célzok, lehetne olyan diák, aki otthonról tanul és csak a vizsgákra megy el. De valami miatt, ez biztosan nem fekszik neki. Rámosolygok, aztán megkérdezem. – Vagy az túl magányos? Erre tippelek, hogy bármennyire is nem szereti ha ő van a középpontban azért egyedül lenni sem szeret, még akkor sem, ha próbálja ezt a benyomást kelteni. Aztán ki tudja, lehet tévedek. Ettől azonban nem lesz kevésbé szebb és nem lesz bennem kisebb a vágy, hogy lefesthessem. - Miért? Mi nem tetszik a tükörképeden? – kérdezem, mert mégis csak meglepő, hogy egy szép vonásokkal megáldott nő, ne szeressen a tükör előtt bíbelődni. A másik dologra, felhúzom a szemöldököm és elmosolyodom. Bár még nem tudom miről van szó, a bennem dúló érzések hatására, bármire képes lennék. A tudatom egy hátsó részében pedig, tetszik, hogy vannak ilyen meglepetései és hogy nem adja magát olyan egyszerűen. - Mi a feltétel? – kérdezek vissza és várakozóan pillantok rá. Remélhetőleg nem kér semmi megvalósíthatatlant.
|
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
FancsaEz a kutya haláli. Imádom! S egyre inkább kezdem érteni, miért feltételezte, hogy elrabolnám, mert eskü most már megtenném. Kell nekem is egy ilyen kis dög, ami végig nyalja az arcom, visszaugat és veszettül csóválja a farkincáját. Órákig tudnék vele játszani, nem hiszem, hogy megunnám. Csak hát a napon azért nem lenne annyira kellemes mindig. Mégis a kis jószág annyira szórakoztat, még egy kis dalba is belekezdek neki, s legjobb baráttá avanzsál, igaz csak rövid időre, de nem látszik, hogy kifogásolná a dolgot. Megfeledkezem róla, hogy nem az enyém, hogy a gazdája pár méterre ücsörög, s hogy estlegesen zavarom Fannit a festésben. De hát ez van. A kis vakarcs levett a lábamról. Aztán a dal végére érek és a hirtelen emberi hang, nem pedig a kutya vakkantás, amit várnék, megijeszt. Nem nagyon. Csak aprócskát rezzenek össze, s a hang irányába fordulok. Rögtön eszembe jut minden, s realizálom a helyzetet újra. A kérdést azonban nem értem. - Milyen versenyen? – kérdezek vissza, mert fogalmam sincs miről beszél. A bóknak persze örülök, de hogy nyertem volna meg bármit is? Főleg, hogy nem tudom mit hablatyol össze?
|
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
ijesztő kaszás LilithMosolyogva csóválom a fejem. Eszméletlen csajszi. Nem találkoztam még hasonlóval. S bár elsőre nagyon szimpatikus volt, és szerzett is pár jó pontot, most kicsit furcsán nézek rá, mert tényleg nem értem a viselkedését, meg amit a mugli lányról magyaráz. Az a benyomásom támad, hogy miután kiderült, ő boszi, kissé elszállt vele a ló, de inkább nem teszem szóvá. Pislogok kettőt, nyelek egy nagyot, és ráhagyom a dolgot. Valószínűleg én is csináltam olyasmit kamaszként, amire mások hasonlóan reagáltak, betudom tehát valamiféle kamaszos butaságnak. Közben meg elönt az érzés, hogy gyorsabban öregedtem, mint terveztem. A gitár téma kedvesebb a számomra. Szeretek gitározni, és pont emiatt a legjobb húrt akarom neki majd megszerezni, de ugye ez nem úgy működik, hogy hat húr... elvégre létezik vastagság, meg az anyag se mindegy, legalábbis nekem nem... és akkor még arról nem is beszéltem, hogy a hangszerelést is figyelembe kell venni. - Szuper lesz. Játszhatunk majd együtt valamit! - kacsintok rá, csakhogy tudja, én is gitározom. Aztán hozzám vág egy nagyon meglepő, számomra kissé ijesztő kérdést, de logikisan végig gondolva, arra jutok, hogy csak és kizárólag véletlen lehet a dolog és jobb ha eljátszom az értetlent. - A pálcám? - kérdezek vissza. Most már egyáltalán nem értem. Hogy jön a pálcám, meg a félvámpírság össze? Na mindegy. - Semmi baj! - nevetem el magam végül, s némileg megkönnyebbülök. Ekkor ölel meg, s én kissé ledermedek de aztán nevetni kezd ő is, és meg is nyugtat, hogy nem vagyok hideg. - Még szerencse. Hideg dolgokat nem szeretem - fűzöm hozzá, csak úgy mellesleg, aztán kutatni kezdem az imént említett pálcát. Természetesen, fogalmam sincs, hogy hova tettem.
|
|
|
|
|
|