|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
hát mindegy XD feladtam... fizikailag képtelen vagyok rá, hogy ma bármi értelmeset is csináljak... Majd szenvedek hétközben vagy nem tudom XD
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Partay Alfréd BenedekKinézet
 Rájöttem, hogy egészen szerethető a tél. No nem azért mert élvezem a hideget, de amikor felhős az ég, akkor kevésbé zavar a napfény. Nem kell napszemüveg, nem érzem olyan hamar hogy égeti a bőrömet és valahogy szabadabbnak is érzem magam. Ezt eddig nem vettem észre. Svédországban erős volt a nap abban a pár órában, de itt Magyarországon, egészen elviselhető. Ezen a felfedezésen pedig annyira felbuzdultam, hogy úgy döntöttem, kilátogatok a piacra és ha nem is veszek semmit, legalább levegőzök egy jót, meg kiélvezem, hogy napközben, nyugodtan sétálgathatok.
Annyira élvezem, hogy teljesen elragadtatom magam. Egy pillanatra a szemem is lehunyom, de aztán rájövök, hogy ki kell élveznem, hogy a rendes színeiben látom a világot, és nem sötétítve, a napszemüvegen keresztül, szóval gyorsan ki is nyitom. Inkább ébren álmodom, vagy valami ilyesmi, s integetni kezdek, mert bár nincs itt senki ismerős, én örülök a világnak körülöttem. Nyilván tök őrültnek látszom de nem baj. Megállok, mélyet szívok a levegőbe, valahogy így az is másnak érződik, aztán körbefordulok széttárt karokkal.
Most érzem igazán, miért is kiabálta Leo a Titanicba, hogy "I am the king of the world!", mert én is így érzek. Egészen addig, amíg a nagy forgásban, orrba nem vágok valakit.
- Oh, Merlinre! Bocsánat! - kapom a kezem előbb a számhoz, aztán a srác orrára tapasztom - Nem akartam. Nem fáj, ugye? Én ööö... hogy tehetném jóvá?
Kezdek magyarázkodni, aztán várom, hogy mondjon valamit. Persze elengedem az orrát, ellenőrizve, hogy nem vérzik-e vagy ilyesmi. Bízom benne, hogy nem vágtam nagyon orrba, csak kicsit. Nem mintha attól jobb lenne. De reménykedem, hogy nem átkoz szét helyben és ad egy lehetőséget, hogy jóvá tegyem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Adrian Blytheszombat 15.17 Kinézet
~Oh, anyám! Meg fogok őrülni!!! Viszket viszket, nagyon viszket!~ A tenyerem. De mint... ahw, nem fogom bírni. Eddig tartottam magam, mert vért már loptam annyit, hogy a következő 3-4 hónapra nem kell aggódnom miatta. És igen, határozottan bíztam benne, hogy a véradásról lenyúlt vérmennyiség kellően kielégíti majd a lopás iránt érzett vágyaimat. Tulajdonképpen meggyőződésem volt, hogy ezzel egy életre meg van oldva minden problémám, hiszen mondhatom nyugodtan, hogy azért loptam, hogy életben maradjak, meg mert így mégsem ártok (annyira) senkinek sem. Na de az elégedettség érzés, amit a siker után éreztem, olyan hamar tűnt el, mintha sosem lett volna. Most pedig már hetek óta küzdök, a szó legszorosabb értelmében, hogy ne akarjak meglopni minden jött ment embert. Például a boltomba betérőket. Nagyon lerontaná az üzletet. De már odáig fajult a dolog, hogy pszichésen szenvedek és ezért viszket a tenyerem. Tudom, hogy ez nem normális tünet, ezt csak én képzelem be... De az a viszkető érzés az mindennél valódibb és az évek során megtanultam, hogy a legjobb gyógyír erre, ha elcsenek valakitől valamit.
Kiteszem hát a zárva táblát a boltomra s elindulok a Fő utczán, hogy találjak valakit, aki alkalmas rá, hogy elvegyek tőle valamit. Csak egy 5 percre... na jó... egy fél napra. Mindegy! Csak, csak, csak...
Megrázom a fejem, még mindig próbálom magam elterelni ettől, de közben már meg is akad a szemem egy fiatal fiún, lányon? Nem igazán tudnám megmondani, hogy milyen nemű, de igazából mindegy. Fiatalnak és ártatlannak néz ki ahogy a Kins & Kens előtt ácsorog. Legnagyobb bánatomra. Ez az ő üzlete. A vámpíré. Igaza volt, érzem. Bár adott engedélyt, hogy alkalomadtán bemenjek, azért még nem érzem magam felkészültnek erre. A fiatal alak azonban, tényleg nagyon könnyű esetnek tűnik, én pedig nem igazán bírok magammal, így közelebb lépek hozzá, s egyelőre csak úgy teszek, mintha én is a kirakatot nézegetném.
A véradásos szövegen elkerekedik a szemem, mert ezt azért nem feltételeztem volna, amikor adományokat említett az én kedves felvilágosítóm... Nyelek is egy nagyot, aztán csak pislogok kettőt, majd visszaterelem a gondolataimat az éppen fontos dologra, miszerint ellopok valamit, a szintén kirakatot bámulóról. A szemem sarkából mérem fel, latolgatva mije lehet, ami érdekes számomra. Nem vagyok gondolatolvasó, de úgy sejtem, szeretne valamit az üzletből, épp csak bizalmatlan egy kissé. Beharapom a számat, erősen gondolkodva, hogy megszólítom, de aztán mégsem teszem. Várok. Kell valami több, a kabátját mégsem lophatom el. A zsebeibe nyúlni pedig túl kockázatos. Innen nem is látom, hogy van-e bennük valami.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Partay Alfréd BenedekKinézet
A hátam mögé dugom a kezeimet, ahogy rám dörren. Persze lehet túlzásba estem, de na, nekem kétszer törték be az orrom, nem csoda, ha aggódom egy ilyen helyzetben. Nyelek egy nagyot, aztán próbálom összeszedni magam. Nem is értem miért érzem magam hirtelen nagyon kicsinek, pedig szerinte is én vagyok a magasabb. Persze nem sokkal. Valószínű, hogy csak a cipőm sarka teszi, de mindegy is.
- Öhm... bocsánat... Én csak... elbambultam... De tényleg nem akartam - magyarázkodom még mindig, aztán ahogy kicsit nyugodtabb lesz, még be is mutatkozik. Megint csak pislogok kettőt, hogy nem kér semmit, de bemutatkozik, és még ismerkedni is próbál. Én mondjuk azt vártam hogy minimum itt hagy akkor már, de ha nem, akkor végül is oké. Talán mégis csak tudok valahogy enyhíteni az előbbi kellemetlenségen.
- Emdzséj - nyújtom előre a kezem, hogy bemutatkozzam, s ismét a becenevem használom, talán mert mostanában úgy érzem, ez a név írja le legjobban, hogy ki vagyok.
- Csak a következő tanévtől kezdek. Boltom van a faluban... - felelem a kérdésére, a kastélyt illetően, és bár én amúgy nagyon lelkes vagyok a dolgot illetően, inkább nem kezdem el neki is ezt ecsetelni, mert azért még mindig tartok tőle, hogy haragszik ám rám. És egyébként is bánt, hogy ilyen rosszul indítok egy jövendőbeli iskolatárs előtt.
Az újabb kérdése pedig nem éppen egyszerű, de nagyon-nagyon szeretnék segíteni neki, így erősen töprengek. Körbe is nézek, de előtte jól zsebre dugom a kezeimet, nehogy megint orron csapja.
- Bájital hozzávalók? - kérdezem végül bizonytalanul. Nem tudom mi más lehetne hasznos, ami piacon beszerezhető. - Esetleg valami nassolni való, ha szereted az ilyesmit. Egyébként, nem tudom...
Mert ugye nem ismerem. Nekem például egy csendélet festéshez bármi jó lenne. Aztán ki tudja, lehet árulnak valahol régi könyveket is... Utána kéne járni. De egyelőre várok, hogy tudtam-e segíteni. Aztán legfeljebb elválnak útjaink.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Partay Alfréd BenedekKinézet
Elmosolyodom. Vajon tényleg furcsa? És ha Choi Min Jong-ként mutatkoztam volna be, akkor azt milyennek ítélné?
- Pedig egy félig magyar lány ragasztotta rám... Azt gondoltam ez jobban érthető lesz, mint az igazi - felelem mosolyogva, és igyekszem nem tudomást venni a kesernyés utóízről, amit az exem emléke ébreszt bennem még mindig. Nassolni valóra vágyik én pedig bólintok, bár őszintén nem tudom, merre kéne menni, így csak magam elé mutatok, hogy akkor induljunk és keressük meg a nasis standot. A mesterképzésre viszont összeszorul a szívem egy pillanatra.
- Nem olyan sokára... - ismétlem utána, elvégre mi az a két év, ha már vártam 24 évet ~ah, pár hét és 25 leszek!~, az a kettő nem oszt nem szoroz... Feltéve, hogy tényleg csak kettő lesz, és nem bukom meg hatszor. De ezt inkább nem fejtem ki egyelőre. Mosolyt erőltetek az arcomra, aztán válaszolok csak.
- Igazából még csak negyedikes leszek... De gondolom igen, ha te is odajársz, akkor biztos összefutunk majd.
A boltot pedig csak úgy tök mellékesen említem meg, mert annyira nem érdekes a dolog szerintem, ő neki azonban felkelti az érdeklődését és rávilágít valamire, amire én korábban nem igazán gondoltam.
- Öööö... azt hiszem felveszek majd valakit... Ezen még nem gondolkoztam... De az is lehet, hogy tanítási időre bezárok... Vagy az nem túl hasznos? - kérdezem tőle, mintha bizony értene hozzá. Pedig erre még én is tudom a választ. Tökéletesen katasztrofális lenne. Nagy veszteséggel mondjuk nem járna, hiszen nincs nagy vevőköröm, de akkor is.
- Egyébként művészeti ellátó... Nem nagy szám. A könyvesbolt üzleti szempontból jobb volt, de ez csak átmeneti állapot. Ha elvégeztem a sulit, csak festeni fogok...
Megvonom a vállam. Így belegondolva vicces, hogy én, aki sosem akartam boltot, már a harmadik üzletbe vágok bele, és tulajdonképpen, ha nehezen is ismerem el, de élvezem. Igaz, a mostani üzlet, jóval kellemesebb, mint a könyvesbolt volt, nyugodtan festhetek az üzletben, és nem zavarnak meg olyan gyakran, mint korábban.
- Szerintem akkor tanulod meg, ha belevágsz. Bármi, amit ezzel kapcsolatban tanulható, csak is élesben sajátítható el... Milyen üzletet szeretnél?
Magyarázom neki, mert nekem ez a személyes tapasztalatom. Soha senki nem tanított. Egyszerűen csak mindig ott voltam és szép lassan megtanultam a dolgokat.
- Jó a hozzáállásod... - bólogatok. Bárcsak én is így álltam volna annak idején a sulihoz, akkor nem most kezdeném a negyediket.
- Oh! Ott vannak a nasik! - mutatok hirtelen az egyik standra, ahol mindenféle cukorkák, meg magok és rágcsák vannak kirakva. S arra felé veszem az irányt, elvégre Benedek, vagy Alfréd? - erre még rá kell kérdeznem - nasit akart.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
~Van valami a táskájában, ami fontos lehet.~ Állapítom meg, amikor a földet kezdi pásztázni, majd megigazítja a hátizsákot. De egyelőre nem érzem úgy, hogy jó ötlet lenne bepróbálkozni nála. Az egész táskát meg mégsem vehetem el. Magamban átkozódam hát, kívülről teljes nyugalmat árasztva. Belül persze már szétrobbanok és szívem szerint őrültmód vakargatnám a tenyerem. Valószínűleg már bőr se lenne rajta, annyira. Mégis igyekszem semmi jelét nem adni a belső nyugtalanságomnak, s egyszerű nézelődőnek láttatni magam. Amikor a fiú (vagy lány?) felém fordul én visszafordulok a kirakathoz. Nem túl gyorsan és nem is feltűnően. Egyszerűen azt a látszatot szeretném kelteni, hogy csak elnéztem az irányába, de utána visszanéztem az engem érdeklő dolgokra. Nem mintha jelenleg bármi is érdekelne a kirakatba állított tárgyak közül. Ha valaki megkérdezné mik azok, megmondani sem tudnám. Nézem őket, de nem igazán látom. Az agyam teljesen máshol jár. Aztán a mellettem álló alak, akit meg szeretnék lopni a lehető legváratlanabb módon szólal meg. - Ezt egy percig sem feltételeztem – Felelem vidáman, de valahogy egészen megesik rajta a szívem. Igaz csak egy pillanatra, s a lelkiismeretemet is hamar elhallgattatom. Attól, hogy ő nem lopni jött, én még meglophatom... – Micsodát? Érdeklődöm csevegőn, hiszen nyilván a megjavítandó valami egy értékes tárgy, ami a táskájában lapul. Mégiscsak könnyebb úgy elemelni valamit, ha tudom mit keresek. Közben pedig lázasan agyalok, én mit is akarhatok ennél a kirakatnál, mert mégis csak úgy illene, hogyha ő ily kedvesen megosztja velem a problémáit, akkor én is, de igazából megelőz egy másik nagyon hihetetlen kérdéssel, és hát... Khm, nyelek egyet. - Fogalmam sincs. De... ha félsz bemenni, elintézem neked. Az én véremre biztos nem vágynak – ajánlom fel a lehetőséget és így akár még meg is könnyítem a dolgomat. Mondjuk ő odaadja a megjavítani kívánt tárgyat, én besétálok vele, aztán a hátsó kijáraton át távozom. Mert ugye van a helynek hátsó kijárata. Lennie kell. Minden üzlet helyiségnek van, biztonsági okokból. Az pedig, hogy kivételesen nem is kell hazudnom, hiszen egy vámpír nem akar félvámpírokból csemegézni, egészen helyreteszi a lelkibékémet. Mert igen, ha a lopás miatt nem is, a hazugság miatt erősen gyötörne a lelkiismeret.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Késő bánat... vegyél te még egy zacskóval  Amúgy meg ne mond egy kleptomániásnak, hogy ne másoktól csórjon, mert úgysem fog rád figyelni :"D
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Merkovszky Igazgatóhelyettes ÚrA reményem, hogy eltekinthetünk néhány apróság felett a taníttatásomat illetően szinte rögtön elszáll. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy nem számítottam a kérdésre, azért még reménykedtem, hogy esetlegesen megúszhatom a dolgot, s egyszerűen felvesznek a mesterképzésre. Elhúzom a számat, majd kissé sanyarúan nyúlok a zakóm belső zsebébe, ahol a Koreából származó bizonyítványom lapul. Lassan veszem elő, egy hosszú másodpercig még nézem is, majd nagyot sóhajtva leteszem az asztalra. S bár koreaiul írt bizonyítványról szó, automatikusan, gondolkodás nélkül látom el a szükséges bűbájjal, hogy az előttem ülő férfi is érthesse, ami benne áll. - Khm... Nem állt módomban befejezni az iskolát... - mondom végül csendesen, mert így felnőtt fejjel zavarba ejtőbb a dolog, mint amilyennek 17 évesen tűnt. Hiába, azóta eltelt jó pár év, s ennyi idő alatt rá kellett jönnöm, hogy hiba volt annak idején kicsapatni magam. A következő iskolámból meg kérni sem merek semmit, nem hiszem, hogy az ott tanult tárgyak bármelyike elfogadott lenne itt. Ezt persze nem teszem hozzá. Csak csendesen várok, amíg a velem szemben ülő alak átlapozza, az egyébként makuláltan bizonyítványomat, ami szerint bár az órák nagy részén nem jelentem meg, a vizsgáimat kiváló eredménnyel teljesítettem, leszámítva a mágia törit. Azt meg már igazán elég, ha csak én tudom, hogy ez a bizonyítvány egyáltalán nem tükrözi a valós tudásom, sokkal inkább a családom megbecsülését és a pénztárcánk mértékét, amivel az iskolát támogattuk. De persze ezzel kapcsolatban is őszinte leszek, ha rákérdez. - Feltételezem, előbb az alapszakot kellene befejezni - mondom bizonytalanul, kissé kedv szegetten, és lemondóan. Nem vágyom rá, hogy iskola padba kelljen ülni és megint olyasmit tanulni, ami nem érdekel, de az az érzésem, hogy manapság a varázsló világban nem sokra tartják a hozzám hasonló alapvégzettség nélküli egyéneket. Ami az iskolai házakat illeti, bólintok. - Hallottam róla, a boltomba jár is pár diák, gyakran emlegetik a 4 házat. Kicsit utána is néztem, bár nem teljesen világos a dolog. Elmondaná, mi a lényege ennek? - kérdezek vissza, mert valóban érdekel, s ha már úgy alakul, hogy alapszakos diákként kell kezdenem, jobb felkészülni mindenre. Közben pedig, bár eddig nem került szóba, azért tartok a kérdéstől, ami a félvámpírságomat célozza meg. Nem tudom, itt vannak-e erre vonatkozó szabályok. Linkének nem mondtam, hogy más lennék, mint bárki, de a vezetőség elől úgy gondoltam nem titkolhatom el. Ezért is írtam be, igaz, csak hosszas gondolkodás után az egyéb rubrikába, hogy nem teljesen vagyok ember.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ma este nem lesz buli?
akkor jó helyre jöttem 
)
