Az biztos

haha elmegyek hszt írni XD

Antoinette

Sziasztok! *bepillant ő is*

beköszöntem és meghalt a gépem :/ jó évzárás lesz ez

*megölelgeti Kamit, mert az kimaradt* Te mikor lettél zöld?

Nem tetszett a sárga? O.O *el nem engedné, még a haját is összeborzolja*

ha te mondod elhiszem :3 *szerinte a lila a legszebb *-**

Hmm... majd lilára festem az enyémet feltéve, hogy egyszer lesz sajátom Mit szólsz? *-*

na akkor Lila házunk lesz, ha felnövünk

Bence én nem ismerlek, de biztos jó srác vagy, ha Kami szeret *ha pedig megváltozik a véleménye veled kapcsolatban, bajban leszel   *

Mondtam, hogy jó srác de várj, Kami, akkor most egy fiam is van?

tudtam *-* ezért vagy te az én lányom *-*

Mindjárt kiderítjük, Bence, milyen színű házban akarsz élni? *sorsdöntőkérdés*

Te még a jövendőbeli gyerekeim anyja is lehetsz

Melyik családod?

jó reggelt *-*

tényleg búék!

Hayley L. Martinez
csúnyán megkésve :3
kinézet

Muszáj megtanulnom főzni. A saláta már baromi unalmas, ahogy a sajtos szendvics is, még akkor is, ha ezeket már tűrhetően el tudom készíteni. Szóval találtam egy főző tanfolyamos hirdetést, jelentkeztem rá és össze is osztottak egy lánnyal, akivel a Falatozóban találkozunk, mert az órát is itt tartják. Igazából kicsit tartok tőle, mert ez mégis csak egy gyors étterem, az ilyenekben meg elég gyakran van hús, attól meg falra mászom, de hátha csinálnak halas-burgert is. Ezzel nyugtatom magam, ahogy szépen felöltözve megérkezem. Csak a helyiségbe belépve realizálom, hogy a konyhába való tevékenykedéshez nem biztos, hogy jó ötlet volt a fehér ing és a világos farmer, de igazából oly mindegy. Festeni is ilyen stílusosan szoktam, aztán vehetek mindig új ruhákat, mert a boltba mégsem mehetek be úgy, mint valami rossz csöves.
Sóhajtok egyet, körbe nézek, és kiszúrok egy lányt, aki pont úgy árválkodik, ahogy én is érzem magam, és bízom benne, hogy ő a főzőtársam. Az ingem ujját felhajtva indulok meg felé, s ekkor vesz észre ő is. Rögtön meg is indul, aztán a nyakamban landol. Pislogok is rendesen, még mindig felfoghatatlan számomra ez a fajta közvetlenség, pedig nem ez az első alkalom.
Megindul belőle a szóáradat én pedig még egy "sziát" is nehezen tudok közbe vágni. Jobb híján bólogatok neki, hogy lássa hallom és értem. Többnyire, értem.
- Min Jong - mutatkozom be végül tömören, aztán veszek egy levegőt és a korábbi szavaira reagálva hozzáfűzöm - a sajtos szendvicseim már majdnem ehetőek.
Ezzel pedig azt hiszem, mindent elmondtam a főzőtudományomról. Egyelőre viszont nincs itt tanár, vagy ha van is, jól elbújt, így hogy ne feleslegesen teljen az idő, az egyik asztalhoz lépek, megnézem mik vannak kikészítve és a lányhoz fordulok.
- Szerinted mit fogunk ma készíteni?

Én mennék, de nem vagyok kastélybeli szóval...

Nem győztél meg   

Gyere le értem a boltba és rángass fel

lesétálsz?

Merkovszky Ádám Igazgatóhelyettes Úr
Kinézet

Svédországban végül csak addig jutottam, hogy leadtam a jelentkezési lapomat. Ami persze nem túl eredményes, mert mindenképp jó lett volna beszélni valamelyik illetékessel, de ami késik, nem múlik... Idegesen ácsorgok a Mágustanoda igazgatói irodájának ajtaja előtt. Zsebre vágott kezekkel, újra meg újra átgondolva ezer és még egy lehetőséget, ami rám vár, ha az ajtó másik oldalán leszek. Fogalmam sincs, mik az esélyeim. Az még csak hagyján, hogy nincs semmilyen végzettségem... A bizonyítványomat szerencsére sikerült megszereznem otthonról. Az öcsém Kwon, még egy fantasztikus levelet is csatolt mellé, amiben leírta, hogy nagyon büszke rám, amiért úgy döntöttem tovább tanulok. Azt sem felejtette el megjegyezni, hogy ő más a második diplomáját is megszerezte és most készül a harmadikra. Stréber... Na de mindegy. Szóval van egy koreai, itteni osztályoknak megfelelő harmadikos bizonyítványom, és semmi több. Megjegyzem ez a dokumentum se sokat ér, figyelembe véve, hogy hogyan mentem át a vizsgákon, de igyekszem nem erre gondolni. Persze már elhatároztam, hogy őszinte leszek, ha kérdeznek ezzel kapcsolatban. De azért remélem, hogy nem kell arról beszélnem, hogy korábban két intézményből is eltanácsoltak, mert ugye az nem lenne túl jó kezdés. Pedig én igazán nem vagyok rossz gyerek. Ha pedig megengedik, hogy fessek, akkor nem is fogok lázadni többet. Sőt, még tanulni is hajlandó vagyok, beccsszó! De fogja-e rajtam látni az igazgató, vagy akárki, hogy ezt komolyan is gondolom.
Megállok a fel-alá járkálásban. Behunyom a szemeimet és nagyot sóhajtok. A jelentkezési lapom alapján behívtak... Ez nem jelenthet olyan rosszat. Nem jelenti azt, hogy hazaküldenek rögtön, azt bagolyban is megírhatták volna, hogy bocsi de nem. Talán az zavarja őket, hogy félvámpír vagyok? Mert én becsületesen beírtam az egyéb megjegyzendők közé, hogy egy ideje nem vagyok teljesen emberi. Természetesen arról is biztosítottam mindenkit, hogy soha a légynek sem ártanék, de lehet személyesen akarnak erről meggyőződni.
Megrázom a fejem. Bármi miatt is hívtak, nem tudom meg, amíg nem megyek be. Összeszedem hát magam, végig simítok a hajamon, ellenőrzöm, hogy valóban lecseréltem a fülemben lévő piercingeket valami visszafogottabb fülbevalóra, hogy a zakóm, valóban makulátlanul áll, hogy a nadrágomon nincs túl sok lánc. Emlékeztetem magam, hogy nem kezdhetek odabent a nyelvpiercingemmel játszani, aztán pedig bekopogok és ha engedélyt kapok, akkor be is lépek az ajtón.
- Jó napot! Choi Min Jong vagyok, az iskolába való felvételim miatt jöttem... - kezdek bele a bemutatkozásba, meg hogy elmondjam ki is vagyok. Mára hívtak, időpontom is volt... Gyorsan az órámra is pillantok, magamban átkozódva, hogy ezt nem odakint tettem meg. 5 perccel korábban jöttem... Talán nem haragszik meg érte...

írtad már? XD

én nem láttam

Nem voltam ott, hogy figyeltem volna?

hát pletykálj bele a fülembe

Gratu *-* *fogalma sincs miről van szó XD*

jajj, akkor most verekednem kell majd Anne kezéért?

no akkor további jó melegedést, és szép estét, meg szuper partyt én mentem aludni

páska!

Merkovszky Igazgatóhelyettes Úr

Kezet rázok a férfivel, és meg is hajlok egy kicsit. Régi beidegződés, amit nem tudok levetkőzni, pedig amióta Európában élek, többször megkaptam, hogy erre itt semmi szükség. Nekem viszont így természetes. Két kézzel fogni meg a kezét s meghajolni. Mindig így tanították, s hiába az évek meg a rutin itt, ebben nem sikerült magam átformálni. De nem hiszem, hogy rossz néven venné.
Helyet foglalok a mutatott széken és igyekszem lazának tűnni. Elvégre még nem tudom pontosan, hogy miért is vagyok itt. Csendben figyelek hát és először csak bólintok, mint egy jelezve, hogy értem, amit mond. Az is logikusnak tűnik, hogy kérdései vannak. Nekem is lennének magamhoz, de azért reménykedtem, hogy elkerülhetjük a dolgokat. Aztán meglepetésemre nem azt kérdezi meg, amit várnék. Pislogok is kettőt, majdnem visszakérdezek, de inkább összeszedem magam. Erre könnyedén kéne tudnom válaszolni.
- Mert itt lakom és mert a művészetek érdekelnek...? – számomra nem teljesen egyértelmű, hogy mit kell ezen magyaráznom. De ennél bővebb választ nem igazán tudok adni. Aztán eszembe jut Aileen, meg a beszélgetésünk és kicsit megtoldom a korábbiakat – Mindig is szerettem volna többet foglalkozni ezzel, csak nem igazán volt rá lehetőségem. Aztán egy barátom ajánlotta az iskolát, én pedig gondoltam élek a lehetőséggel... Már ha van...
Az utolsó mondatot persze nem kéne hozzáfűzni, de ha halkan is kicsúszik. Így jártam. Legalább nem mondhatja, hogy nem vagyok őszinte. Oké, van néhány dolog, amit elhallgatok, de soha senkinek nem vallottam még be, hogy szeretek lopkodni, most neki sem fogom. Annak ellenére sem, hogy kedvem lenne ellopni legalább a pennáját. Visszafogom magam, túl nagy a tét.
Viszont kicsit meg is nyugtat ez az érzés. Ha merek ilyesmire gondolni, talán már nem vagyok annyira ideges, mint az ajtó előtt ácsorogva voltam. Részemről válaszoltam, de ha nem elég ennyi, úgyis fog még kérdezni, vagy nem?