33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Axel S. Sjölander összes hozzászólása (229 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 » Le
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 3. 00:20 Ugrás a poszthoz

De rég jártam errefelé. Hogy s mint, emberek? Cheesy

Valaki bántott? *nem érti, miért nem beszél a gyerek* Van egy vaskos román-magyar szótáram, fejbe verjük vele. *mutatja a méretes kötetet, jó célokra így is használható*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 3. 00:26 Ugrás a poszthoz

Embereket fejbe kólintani? Kölcsönadom én, csak egyben kapjam vissza, mert még szükségem lesz rá, amíg nem beszélek folyékonyan rományul. Cheesy
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 3. 00:57 Ugrás a poszthoz

Az elmúlt húsz percben folyton szétesett nálam is, ahányszor megpróbáltam ide belépni. xD

Na de így már értem a dolgokat, te gyerek. Azért ha valaki bánt, nálam mindig akad egy szótár és jó célokra használható. *vigyorog rá* Na de menj szépen aludni, éppen ideje. Jó éjszakát. Smiley

Kiva, pedig annyira nem is vészes nyelv, sőt, én szeretem.^^

Vikohino, egyáltalán jól használom én a neved? Kedves, amit mondasz, de én személy szerint saját fejemtől tanulom, nem lenne annyira muszáj.  Rolleyes Jó éjt neked is.
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. november 3. 00:57
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 3. 12:41 Ugrás a poszthoz

Vikohino Thaihasy - 2013.11.03. 12:29

Axel, ha csak Vikot írsz, az is jó Cheesy

Eperben gazdag szép napot mindenkinek ^^


Megjegyzem.^^

Szép jó napot mindenkinek. Cheesy
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. november 3. 12:42
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 3. 14:28 Ugrás a poszthoz

Szia Jamie. *kimászik a könyvei mögül kis időre* téényleg, hova lett mindenki?
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 7. 16:27 Ugrás a poszthoz

Matilda.

Kell a zűrzavarba valami teljesen idegen, tökéletesen új dallam, hogy helyrerázza a dolgokat. Ezzel a gondolattal ébredt ma reggel hegedűművészünk, és még ki sem nyílt rendesen a szeme, első dolga az volt, bizonyára szobatársai nagy örömére - nem végzett utólagos véleménykutatást, így ez csak feltételezés - első dolga az volt, hogy a sok-sok kottát magába foglaló gyűjteményét átlapozza, hátha talál valami kedvére valót. Felénél végül abba kellett hagyni, tanítási nap lévén, és még így is sikerült a tanár után beérni az első órájára, pedig rohant és még csak nem is az iskola másik végébe kellett eljutni. A ráadás az volt, hogy órán meg annyira nem ezen a világon volt, hogy amikor kérdezett valamit a tanár, először a szomszédjának kellett megbökni, hogy vele beszélnek, aztán meg teljesen más kérdésre adott választ. Viszont - és ez valahogy sokkal fontosabbnak értékelődött a szemében annál, hogy most mi is a véleménye a tanárnak róla vagy mi nem - óra közben eszébe jutott, hogy nem is olyan régen Runa emlegetett valami régi Schubert-kottát, amire a könyvtárban bukkant. Ha megkérdezné a könyvtárosnőt, biztos nem eszi meg a fejét, és talán még valami jó kis zenetörténeti olvasmányra is rábukkan, ha arra jár. Végül idejutni mostanra sikerült, tanítás végeztével, már megint rohanva, mert azért csak ne csapjon le előtte véletlen sem senki se arra a kottára. A talárja máris a vállán átvetett táskán található, épp a kanyarban sikerül elhagyni is, úgyhogy az ajtó előtt lefékez, aztán egy grimasz kíséretében visszacaplat az említett ruhadarabig, ráz egyet rajta, ami por meg rajta maradt, azt mindjárt eltávolítja lassabb, de valamivel biztosabb módon. A talárt porolgatva lép be végül, és annyira azt figyeli, hogy a taláron lehetőleg minél kevesebb por maradjon, hogy el is megy a könyvtáros előtt a már automatikus köszönést megejtve, csak a polcok között eszmél fel, hogy hoppá, nem is ez volt az eredeti cél. Nagy levegő, a biztonság kedvéért hirtelen mozdulattal felcsavarja a talárt, a táskájába gyömöszöli, és visszasétál a könyvtároshoz.
- Jó napot. Érdeklődni szeretnék. Hol találok itt kottákat meg zenetörténeti műveket? - kérdezi a biztonság kedvéért angolul, magyarul nem tudná elmondani, csak azt, hogy könyv, zene, szeretne, valahogy így, még mindig, úgyhogy megnyerő mosoly kíséretében reménykedik, hogy sikerül majd valahogy közös nevezőre jutni.
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 8. 02:09 Ugrás a poszthoz

Noel.

Ott kezdődött az egész, hogy amikor hazaért, nem találta Hieronymust. Szétszórtnak szétszórt, rá lehet fogni, hogy a fejét is elhagyná, ha nem lenne a nyakán, de a hegedűire különösen vigyáz. A tokban azért volt egy darab papír hagyva - mint kiderült - olyan macskakaparással, amilyenhez hasonlót többek között ő is produkálni szokott, szóval valahogy nagy a gyanúja, hogy inkább fiú volt az illető. Más esetben talán még nevetett volna is ezen, de most valahogy nem ment. Egy Amati hegedűről van szó, pár száz éves darab és nem vicces, ha szórakoznak vele. Valami ilyesmi volt az egész, hogy Cső, Vivaldi. A hegedűd ideiglenesen nálam lakik. Megmutatom neki Bogolyfalvát. Talán még a korcsolyapályát is. Esetleg a játszótéren hagyom, hogy haverkodjon a kölykökkel. Csak meg akarom hálálni az egész napos gyakorlásokat. Üdv: Angyalka PS: Ha kell a dögöd, gyere és keresd meg. PS2: Hagytam nyomokat Bogolyfalván, csipázd meg őket. Kezdd a Fő utczán. Azóta is azon agyal, ki a frász az az Angyalka, és kit zavart egyáltalán, miután rászokott, hogy a Melodimágia teremben gyakoroljon, és még véletlenül sem a Rellon körletében. Ebből háború lesz, ha kideríti, ki a frász az illető, addig viszont egyszer a hegedűt kellene megtalálni, mert ha baja lesz, nem áll jót magáért. Idegesen caplat a járdán, nézelődve, hogy mi a fenére gondolt az a vadbarom, aki a hegedűjével szórakozik. Ha visszaszerzi, minimum egy hosszabb művel hálálja meg a keresgélést, lehetőleg hajnali időpontban. Na csak egyszer legyen meg, derítse ki, ki is az aranyos Angyalka, majd utána jöhet a többi. Idegesíti a szembejövő tömeg, ami igazából nem is akkora tömeg, csak a járható felületet teljes széltében elfoglaló vihorászó fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai, akik most az agyára mennek éppen. Mégis mi a fene olyan vicces? Na és mit tudott csinálni az az idióta a hegedűvel, ráadásul még a gyanta is eltűnt. Félúton viszont kénytelen megállni, miután majdnem nekimegy az egyik cégérről lógó valaminek. Spárgával erősítették fel, a végén meg egy összetűrt papír mellett ott a gyanta tégelye, ráadásnak még címezve is van a papír, biztos, hogy neki szól. Elhúzza a száját, miközben zsebreteszi a gyantát és szétnyitja a papírt. Újabb üzenet: Bubúú, ez még nem a hegedűd, öcsi. A következő állomás a Boglyas tér. Találd ki, mi lesz ott?
- Hogy a drága jó édes anyukáddal szórakoznál, te idióta vadmarha... ha megtudom, ki a francot fed az az Angyalka, véged. - morogja egész érthető hangerősséggel, ökölbe szorítva a kezét. Néhányan megnézik, valaki még kérdőn is, hogy mi a gond, ez meg most csak még jobban felhúzza.
- Mi van? Ellopták a k... hegedűmet. Naná, hogy dühös vagyok, és ha megtudom, hogy ki csinálta, kitekerem a nyakát. Csak az kell, hogy valami baja legyen, mert... argh... - szabályszerűen dühöng, amit ritkán szokott művelni, csak és kizárólag abban az esetben, ha valakijét bántják, vagy ha a hegedűivel szórakoznak.
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 9. 12:53 Ugrás a poszthoz

Eris


Ha már kérdezték, válaszol, aztán az újabb kérdés által kiváltott hatásra csak úgy minden ok nélkül vigyorodik el. Látszólag. Gyakorlatilag a semmiből csak úgy eszébe jutott, hogy Kisney bizonyára pillanatok alatt kielemezné a lányt, még arra is alig lenne szükség, hogy bármit megkérdezzen. Neki nem erőssége az emberismeret, szóval inkább kérdez, a válaszra pedig gúnyos nevetés helyett inkább csak vállat von. Pedig már kezdte azt hinni az eddig tapasztaltak alapján, hogy Eris penge lehet legalább nézőtéri pozícióból, sőt még talán azt is megkockáztatta volna, hogy játszott már. Na tessék, ennyit az ő következtetéseiről.
- Nem létfontosságú része az életnek. - jegyzi meg végül, hiszen szerinte még szeretni sem kötelező. Van akinek bejön, van akinek nem, ilyen egyszerű. Kérdezné, hogy de azért legalább egy-két csapatot hírből csak ismer, vagy hogy is van ez, de a lány megelőzi a válasszal. Kellett svédeket említeni, máris érdeklődve pislog a lányra.
- Na arról lemaradtam. Mi lett az eredmény? Mondd, hogy a svédek nyertek. - reménykedve pislog rá, végtére is a hazai válogatottról van most szó, naná, hogy nekik szurkol, ha válogatni kell.
- Ja. - bólint rá a kérdésre, és máris visszatér az iménti témához.
- Kik játszottak a svédeknél? Svensson volt az őrző, vagy már ezen a mérkőzésen Johansson játszott? Ez még csak a selejtező volt, ugye? - kérdezi nagyon lelkesen, a végére meg már reménykedve, hogy azért egy különösebben nagy jelentőségű mérkőzésről csak tudna.
- Muszáj lesz beszereznem egy sportújságot. Öhh, taktika? Nem mondanám. A régiek beváltak, én meg utálnék olyan magasan kísérletezni azzal, hogy vajon fél kézzel kapaszkodva sikerül pontot szerezni vagy lezuhanok és kitöröm a nyakam. Különben sem a kviddics az elsődleges... csak érdekelt. - közli, ha már taktikáról kérdezték. Nem ő a legelkötelezettebb játékos, ezt eddig sem titkolta, ezután sem fogja. A zene az elsődleges, aztán minden egyéb utána jön a sorban.  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 15. 13:51 Ugrás a poszthoz

Noel.

A Fő utczán bóklászva rálel a gyantára, ami a hegedűvel együtt tűnt el a szobából, és újabb üzenet is van vele, miszerint a következő állomás a Boglyas tér. Már eddig is dühös volt, de most már szabályosan dühöng. Egy hegedűnek nem itt kint van a helye, főleg nem egy pár száz éves darabnak. Egyáltalán nem törődve azzal, hogy körülötte emberek vannak, hangot ad a dühének, ami mellékesen elkeseredettséggel vegyes, mert fogalma sincs, hol van az Amati. Igaz, arról sem, hogy kit zavar ennyire, hogy hegedül, főleg, hogy nem szokása a hálókörletben gyakorolni. Ritkán sikerül kihozni a sodrából, de azzal, hogyha a hegedűit piszkálják, nagyon könnyű, mint a mellékelt ábra mutatja. Ezt csak tetőzi az, hogy megbámulják, és nem kell kérdezni, válaszol ő anélkül is, kicsit sem kedvesen. Már indulna is tovább a következő helyszínre, ahol remélhetőleg megtalálja a szóban forgó hangszert, amikor hozzá szólnak. Megáll és nagyot néz, aztán szusszant egyet, és kabátja zsebébe rejti a kezében szorongatott dobozkát, és a mellékelt levélre pislog, mielőtt a fiú orra elé tartaná.
- Történetesen ez. Valami idióta úgy gondolta, vicces, ha ellop egy pár száz éves hegedűt és itt hagyja kint. Az ő érdekében remélem, hogy nem merészelte szétszedni, mert akkor rajta próbálom ki a vonót...- még egy dühös szusszantással megtoldja a mondatot, idegesen túr bele a hajába amolyan feszültséglevezető mozdulatként, aztán már el is indul a tér felé, a bemutatkozásra is csak oldalra pillant, még csak nem is lassít.
- Én meg Axel... Sjölander. Hogy az a... szentséges szalamandra... csak vihar ne legyen, mert ha el talál ázni... - fél szavakból talán nehéz megérteni, de amit mond, azt alátámasztják a lassan gyülekező szürke felhők, amik nem sok jót ígérnek.
- Vajon a Boglyas térnek melyik felén kéne keresni? És egyáltalán melyik részére gondol. Ehh... cseppet sem vicces, akárki is találta ki. Tudnál segíteni megtalálni egy Amatit, mielőtt tönkretenné az időjárás? - még az eddiginél is idegesebb, csak úgy remeg a keze, ahogy ismét beletúr a hajába megállva a Fő utcza végén, mert jó lenne eldönteni ugye, hogy melyik irányba is menjen tovább.  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 22. 19:14 Ugrás a poszthoz

Vörös veszedelem.

A fiúcska csak majdnem száznyolcvan centi magas és időben is kinőtte kicsit azt a kort, amikor még megy a kicsinyítő képző, ráadásul meg annyira nem is masszív, mint valami szobor, mert a hirtelen lendülettől meginog ő is, még szerencse, hogy valami csoda folytán sikerült úgy előre lépnie bal lábbal, hogy nem esett hasra, hátán a lánnyal, mert annak az lett volna a vége, hogy odalapítják. Elég lett volna neki mára a képekkel való találkozás is, de úgy tűnik, Fortuna nem így gondolja. Megfordul, megnézni ki támadta meg, aztán elképed a látványon. Elsőre el sem tudja dönteni, hogy a tavasztündér valamelyik képről szabadult-e ide, vagy simán csak elnézte az úti célt, netán vicces kedvű diák. A feltételezésre szinte azonnal megrázza a fejét.
- Tudomásom szerint ez kizárt. Axel vagyok egyébként. Na és te? - kérdezi, miközben körbejárja a lányt, meg is bökdösi, csak úgy a miheztartás végett, aztán megáll ismét előtte. Pislog azért egy sort kérdőn megemelt szemöldökkel arra a szikrázó pálcára, szerencsére hamar eltűnik a képből, majd elismerően hümmög a vérnyúlra.
- Aztaaa, erre még nem is gondoltam. Nálam a procedúra simán egy egérrel működik. - vigyorodik el a végére. Na jó, azért nem szokta arra használni Izét, hogy az embereket ijesztgesse, de néha megesik, hogy megijednek tőle, főleg, ha kiszabadul a szobából. Mindjárt megmarkolják a csuklóját, lepislog, aztán vissza a lányra és megvonja a vállát.
- Én még térképpel a kezemben is képes vagyok eltévedni, de induljunk el egyenesen előre, aztán meglátjuk hol kötünk ki. - jelenti ki határozottan, de újabb meglepetés éri. Az óriásos se hangzik rosszul, csak közben a nyakába igyekeznek felmászni, aztán meg mégse, csak pislog szegény, hogy akkor most mi is van vagy lesz pontosan.
- Azt hittem, tavasztündér... és kívánjak... ööhh... szerintem tűnjünk el innen, de nagyon gyorsan, vagy tényleg baj lesz. - pislog hátra a háborgó képre, aki két szidó szó között az okozott kárt igyekszik felmérni. Ennyit a kívánságról, megragadja a lány csuklóját, aztán már húzza is legalább a sarokig.
- Ezek a képek mindig ennyire idegesítőek? - érdeklődik a sarkon túl, ahova már csak a zsivaj hallatszik el, és közben megvakarja a tarkóját, miután elengedte a lány csuklóját és nekidől a falnak.
- Na szóval akkor mi is lesz ma, Vöröske? Végtelent nézünk, óriást játszunk... bár lehet, inkább troll lenne... vagy mondjuk kezdetnek megteszi egy konyhalátogatás is? Még nem tökéletes a forrócsokim, de ha neked megy, javíthatsz rajta. - reménykedik benne, hogy a harmadik verzió lesz programra a nyerő, mert mégse akarna minden áron az igazgató előtt kötni ki, ha nem muszáj.  
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. november 22. 19:37
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 24. 15:35 Ugrás a poszthoz

Matilda.

Milyen szerencse, hogy épp a mai napra sikerült a könyvtárlátogatást időzíteni, hiszen eleve a könyvtáros segítségére számít, ugyanis fogalma sincs, a hatalmas könyvbirodalom melyik berkében keresgéljen zenetörténet és főleg kották után. Igaz ugyan, hogy érkezéskor inkább köszön az asztalnak, és talárját porolgatva úgy halad el előtte, mintha ott sem lenne, de a polcok közé érve eszébe jut, miért is van itt, így hamar visszafordul. A talárt eltünteti a táskájában, igaz, hogy a ruhadarab valószínűleg nem köszöni meg azt, ahogy belegyömöszölte, de ez a legkisebb gondja. Visszaérve az asztalhoz ismét köszön illedelmesen, majd felteszi a kérdését, reménykedve, hogy nem harapják le a fejét, amiért nem akar minden áron magyarul beszélni. Megkönnyebbülten szusszant fel, amikor angolul érkezik a válasz, és elmosolyodik. Arra számít, hogy közlik, merre is keresse a polcot, ahol ilyen könyveket talál, ehelyett azonban meglepetésére a könyvtárosnő kilép az asztala mögül és inti, hogy kövesse. Megy ő már is, annál jobb, ha nem küldik csak úgy el egy iránnyal, mert még a végén képes és eltéved. Nem lenne az első alkalom, amilyen csodásan tud tájékozódni ő általában. Csodálkozva pislog körbe, ezen a részén a könyvtárnak nem járt, ezek szerint, nagyobb annál is, mint feltételezte, a kérdés így egy fél perccel körülbelül később jut el az agyához, mint normális esetben tenné, de máris bólogat rá.
- Igen. Ühümm... Annabell? Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, de nem kizárt. Megkérdezhetem hányadéves? - érdeklődik máris, visszatérve a jelen síkra a könyvek enyhén megbabonázott módon történő bámulásából, majd máris elhúzza a száját csak úgy magának, és bocsánatkérően pislog a könyvtárosnő felé.
- Ühm... bocsánat, még be se mutatkoztam, pedig már illett volna. Axel Sjőlander, másodéves rellonos. - mondja máris, miután zavartan beletúrt a hajába. Ilyet se sűrűn szokott csinálni, mert igyekszik a jó oldalát mutatni, de most mégis sikerült elfeledkezni a bemutatkozásról, bár örül, hogy nem jóval később jutott eszébe.  
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. november 24. 15:35
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 1. 16:11 Ugrás a poszthoz

Rellon-Navine meccs után.

Igazán gyönyörű volt ez az első mérkőzés, még jó, hogy nem ment pontokra - bár lehet, éppen az akadályozta volna meg, hogy mérkőzés végéig kibírják anélkül, hogy egymásnak esnének. Igaz, a mi lett volna ha- típusú kérdések mindig is fölöslegesek, az eredmény már úgyis megvan, láthatóan nagy a túlnépesedés a betegszobán. Talán még viccesen is hatna, ha nem került volna ide néhány szép kis sérüléssel, például egy törött térddel. Nem gondolta, hogy élete első hivatalos keretek között véget érő mérkőzése így fog véget érni, egy gyengélkedői ágyon, és még az sem kizárt, hogy eltiltják azok után, hogy szabálytalankodásra adta a fejét, és még csak nem is holmi enyhe, elnézhető formában. Erre a szülei nem lesznek büszkék, ha eljut hozzájuk, Chris pedig... abba jobb, ha bele se gondol. Vajon a seprű túlélte ezt az egészet? Valahol útközben kiesett pár mozzanat a nagy egészből, mintha csak egy puzzle darabjait próbálná összerakni. Nem emlékszik, hogy nekiment-e végül a terelőnek, vagy előbb csapták le netán ütővel, ez a rész teljesen kiesett, csak az biztos, hogy a gyengélkedőn van éppen és a plafont bámulja, közben meg eljut a fülébe néhány félmondat a többiektől. Néhány hang ismerősen cseng, de nem tudná megmondani, honnan. Káosz van az agyában amúgy is, és most mintha minden egyes mondat ráadásnak még egy-egy késszúrás lenne, úgy hasít az elméjébe, vagy talán a fülét zavarná az egész? Megpróbálja inkább lehunyni a szemét és nagy levegőt véve kizárni ezt az egészet. Most legszívesebben hátat fordítana az egésznek, és jó lenne magzatpózban eltűnni a takaró alatt, de amint megpróbálja, fel is szisszen. Nem éppen tűnik kivitelezhetőnek a terv, úgyhogy marad a hátán, és inkább nem akar azon gondolkodni, hogy mekkora hülyeséget csinált, meg de jó lenne, ha lenne itt vele valaki. Szép csendben azt kezdi számolni inkább magában, hány nap van még karácsonyig, mikor mehet végre haza - már persze, ha nem csinált akkora marhaságot, hogy már most hazaküldjék netán.
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 10. 00:00 Ugrás a poszthoz

Vörös veszedelem. [előzmény]

Kissé értetlenül pislog, amikor az állát kezdik vizslatni, majd a kérdésre még egy leheletnyivel nagyobb szemeket mereszt, mint addig, aztán végre elvigyorodik és megrázza a fejét majdhogynem nevetve.
- Nem és remélem, nem is fog. Még csak az kéne, hogy összekeverjenek vele, aztán az én szakállamon himbálózzanak lelkesen a manók. - közli azon nyomban, és csak úgy a biztonság kedvéért megvakarja az állát. Nem, még véletlenül sem nő, vagyis hát éppen, hogy csak pelyhezni kezdett a szakálla, de az még csak holmi kezdemény és amilyen szőke, végképp nem feltűnő. Mindjárt be is mutatkoznak neki, sőt kezet rázhat, meg pálcát is.
- Szép nevek, és melyiket használod? Hm... mondjuk innen nézve a Leo pont illene, amilyen szép vörös sörényed van. Ööhh... ugye nem akarsz megharapni véletlenül sem? - ártatlan képet vágva pislog a lányra, mintha semmi olyat nem mondott volna, amin most vérig lehetne sértődni, bár az arckifejezéséből azért lehet ám látni, hogy cseppet sem sértésnek szánta ő a dolgokat. Legfeljebb csak túl őszinte, aztán ami az eszébe jut, azt ki is mondja. A végén egyszer valaki kékeszöldre veri ezért.
- Vakondok? Nem láttam még az utcán? Miért, te már igen? Mitől olyan ijesztő?- érdeklődik, ha már felhozódott, mi lehet ijesztőbb az egérnél, aztán mivel az egyik kép véletlenül kissé megpörkölődik és zsémbelni kezd, a következő pillanatban már húzza is a lányt magával a sarokig, ahol eltűnhetnek a morgós festmények elől. Meg is rázza azonnal a fejét a kérdésekre.
- Azt hiszem, meg, de baj csak akkor lesz, ha emlékszik is ránk és tényleg elmegy az igazgatóhoz. A festmény megenni biztos nem fog, csak ugye a képrongálás tilos, még ha véletlen is volt...visszatartani... hogyan... Öhh... várj csak. Te miről is beszélsz? - na most bizonytalanodott el, tarkóját vakarva meg tanácstalansága jeléül, ugyanis kezd úgy tűnni, hogy ketten két malomban csépelnek és még véletlen sem ugyanarról beszélnek. Kérdőn pislog a lányra, jó lenne tudni, mi is a helyzet. Komikus az egész, azért elvigyorodik a lány jelentén, majd a végén vállat von.
- Nem tudom. Azt hiszem, teljesen másról beszéltünk. Tessék? - megint sikerült meglepni, mert hirtelen jön be a képbe a bátyj, pislog párat, majd végül elvigyorodik és vállat von.
- Ühümm. Az meglehet egész könnyen. - jegyzi meg, és ellöki magát a faltól, ha már konyhát említett, meg forrócsokit. Még kidugva az orrát a fal mentén visszapislog a folyosóra, aztán megrázza a fejét, mintha kirázta volna a hideg.
- Brrr... nekem egyelőre iszonyúan hangosak, meg ijesztőnek tűnnek, de te tudod.- jegyzi meg, majd rábólogat arra, hogy energia kell, és mehetnek is a konyhába, eredetileg úgyis oda indult. Messzire szerencsére nincs, odaérve előre engedi a lányt, majd szétnéz és máris alapanyagok után kezd kutakodni.
- Fahéjjal vagy mentával szereted jobban? Esetleg próbálkozzunk meg a chilissel? - kérdezősködik, miközben vigyorogva begyűjt egy edényt az ital legyártásához, majd megkongatja az aljához ütve a fakanalat. Két manó is csúnyán néz rá, úgyhogy bocsánatkérő vigyorral pislog máris feléjük, háta mögé rejtve gyorsan a bűntett eszközeit.
- Hupsz, bocsánat... szóval, fussunk neki. - mondja vigyorogva, és már a tűzhelyre is teszi az edényt, aztán jöhetnek a hozzávalók, ahogy azt Runától tanulta, és lehet kevergetni az alapot.  
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 10. 00:00
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 10. 00:24 Ugrás a poszthoz

Mathilda.

Hálás is ő máris a könyvtárosi útmutatásért és főleg a segítségért, mert ha most csupán egy olyan instrukciók kapott volna, hogy a harmadik polcnál balra, aztán keletnek előre, akkor este is itt toporogna minden eredmény nélkül, kerengve a polcok között, mint a bolygó hollandi. A végén belőle lenne a könyvtár szelleme, ha nem vigyáz. Biztosabb, ha nem hagyják egyedül betévedni a polcok közé, és mintha ezt a kedves könyvtárosnéni is elkerülni szeretné, megy szépen vele. Ámuldozva követi, hiszen ennyi gyönyörűséget még életében nem látott, és több is van belőlük, sokkal több, mint feltételezte első látásra. Ha már hozzászóltak, abbahagyja a rácsodálkozást, szerencsére - ugyanis nem sok kellett volna ahhoz, hogy a nyálelválasztása is beinduljon, aztán megtöltene itt mindent DNS-mintával, mintha bárkinek is számítana a továbbiakban, hogy itt járt, vagy sem. Tán ha egyszer híres hegedűművész lesz, és önéletrajzot írnak róla, akkor, de az még jócskán odébb van, úgyhogy most jobb, ha nem jut el addig a szintig. Be is csukja a száját, mert eltátani sikerült, majd elgondolkodik, ismerheti-e a könyvtáros húgát, de sem a név, sem a ház, nem segít, szerencsére az is kiderül, miért, hiszen nem egy évfolyamban tanulnak.
- Értem. Én csak másodéves vagyok, biztos ezért nem találkoztunk még. - válaszolja végül, és csak most jut eszébe, hogy hoppácska, nem éppen illemtudásra valló módon sikerült elfelejtenie a bemutatkozást. Megejti kissé zavartan, mert ilyet sem sűrűn szokott művelni, majd elmosolyodva fog kezet a nővel végül, és végképp fülig szalad a szája arra a tömör bemutatkozásra. Frappáns, igazán.
- Huh, az jó dolog. És mindenfélét tetszik olvasni? - kérdezi, és ha már megálltak, kénytelen körbenézni, miért is. Vigyorogva észrevételezi, hogy ez a cél, ugyanis az orra előtt rengeteg zenei témában írt könyvet lát, és ismét eltátja a száját.
- Juj, mennyi jó könyv. Nem is tudom, ezeket hogy lehet elvinni? Vagy el lehet egyáltalán vinni? Néhány kottát keresnék, főleg Schuberttől, és... uuhhh... - végighúzza az ujját óvatosan az egyik könyv gerincén, majd kérdőn pislog a könyvtárosnénire.
- Ha jól viselkedek, csendben leszek és enni a konyhába járok, egy hálózsákkal beköltözhetek átfogó kutatást végezni? - ellenállhatatlan bociszemeket mereszt, mint ötéves gyerek, aki megpróbálja meggyőzni a szüleit, hogy az úgy bizony jó lesz, ahogy ő szeretné. Annyi gyönyörűség van itt, fogalma se volt erről eddig.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 10. 00:24
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 10. 21:21 Ugrás a poszthoz

Rellon-Navine meccs után - Elliot (na meg a többiek)

Lassan kitisztul a kép, abban meg határozottan biztos, hogy ez még nem a mennyország. csak a gyengélkedő kviddicsjátékosokkal, meg ahogy hallja, látogatókkal tele. Az első agyába ötlő gondolat máris az, hogy mekkora egy hülyeséget csinált, mert tudja, hogyne tudná, hogy azt az egészet nem kellett volna, az eredmény magáért beszél. Az oldalra fordulás is túl soknak tűnik, így marad a hátán, és töprengene tovább is azon, hogy de jó lenne, ha most itt lenne valaki, még akkor is, ha netán el kell viselni, hogy leordítják a fejét, amikor kiderül, hogy csak ő hitte azt, hogy egyedül van. A hangra először meglepetten pislog - valamiért hamarabb számított arra, hogy Runa lesz itt és sírva fogja elhordani mindennek, mint Elliot jelenlétére - majd hiába hallja, hogy bizony a fiú is mérges, nem lehet ezt nem hallani a hangján, felé pislog és megpróbál elvigyorodni, mintha semmi baja sem lenne. Az az ajakgörbület persze inkább hasonlít fájdalmas grimaszra, de ez már annyira nem is fontos.
- Kamikaze? Akkor aligha lennék itt. - jelenti ki, elvégre mégse öngyilkos merénylő, vagy mifene. A hangja még őt is meglepi, amilyen rekedt, meg is köszörüli a torkát, majd ismét Elliotra emeli a szemeit, főleg, ha már közelebb húzódott a fiú. Hirtelen, talán kissé, sőt inkább nagyon meggondolatlan módon még a kezét is kinyújtja, aztán amikor rájön, szusszant egyet és inkább megpróbál rátámaszkodva valamivel feljebb araszolni, hogy jobban lássa, ne csak a szeme sarkából. Fogait összeszorítva erőlködik kicsit, aztán pár centi után már megfelelőnek ítéli az elhelyezkedését, vesz egy nagy levegőt, kifújja, aztán ismét köszörül egyet a torkán és megszólal, ha már kérdezték.
- Nem ez a hetedik menny, de túlélem. Kicsit elvágták a szalagot... nyertünk? - kérdezi a végén, nem akar nyivákolni arról, hogy hol fáj és mennyire, mert az milyen lenne már? Pont Elliot előtt tűnni fel úgy, mintha ennyit se bírna elviselni? Az teljesen kizárt, és ha nem különösebben mocorog, amúgy is viszonylag jól elviselhető ez az egész állapot. Közben megpróbál körülnézni, ki van még itt, de a közelében nem látja a másik terelőt.
- A terelő... egyben marad? - kérdezi végül, mivel úgy ítéli, kár nézelődnie, a szomszédos ágyig lát csak, így inkább rákérdez. Maradandó sérülést nem akart volna azért okozni, bár lelki traumát lehet, hogy sikerült kiváltani, ki tudja.  
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 12. 16:37 Ugrás a poszthoz

A meccs után - Elliot, majd Luca, meg a többiek.

Megpróbálja összeszedni magát. Talán teljesen más lenne a helyzet, és fájdalomcsillapítóért nyavalyogna kitartóan éppen, vagy valami hasonló elfoglaltsága lenne, de mivel Elliot van itt, most még fogcsikorgatva is azt igyekszik mutatni, hogy nincs komolyabb baja. Nincs a fenét, elég hülye volt ahhoz, hogy magának is szerezzen, de legalább biztosra ment, mert ha már két hajtóval maradt a Rellon, csak ne szedje le a többit egy túlbuzgó terelő sem.
- Örülök. Tényleg. Attól viszont... nem lesz jobb... semmi... hogy... morogsz. - jelenti ki nagyon okos fejet vágva mellé, csak a hangja rekedt még mindig, és azért a mondat tagolásán hallani, hogy nem megy ez olyan könnyen, mint szeretné. Könnyebb lenne megszámolni, hol nem fáj éppen, már ha egyáltalán van olyan porcikája, de hősiesen tűri az egészet. Egyelőre. Közben feljebb is tornázza magát pár centivel nagy nehezen, és ismét valami grimaszba torkolló vigyorra futja csak, de legalább próbálkozik, ha már lököttnek nevezik. Jó jel, legalábbis úgy értelmezi, hogy mégse színtiszta harag az, amihez most szerencséje van. Ha barátként is, de számít Elliotnak,  arra már annyira nem is figyel, hogy mi a válasz a terelőt illetően, ettől a konklúziótól ugyanis még a szívritmuszavar is beáll hirtelenjében nála, bár persze az is rásegít, hogy gyakorlatilag megfogja a kezét a fiú. Hirtelen megszólalni is elfelejt, csak a fejét igyekszik megrázni, amitől máris csúnyán nyilall a kulcscsontjába, fene tudja hogy mozdul, a következő pillanatban pedig arra eszmél, hogy pofon vágják. Bár nem ilyen téren igyekszik a szókincsét gyarapítani, azért az angol hasonlóság alapján nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjön, minek is nevezték. Nyel egy nagyot, miután már muszáj volt a nyelvébe harapni, hogy ne nyögjön fel a pofon eredményeként - fájt az is, aztán ismét nyugalmat próbál magára erőltetni, amennyire csak sikerül.
- Oh, a másik szuper...hős. Ugye tudod... hogy az idióta alap...vetően különlegest jelent? ... Bóknak fogom ... venni. - jegyzi meg, angolul, mert az önkifejezés úgy könnyebb továbbra is, hiába tanulja szorgosan a magyart. Kezdi zavarni ez a nagy lelkesedés, nehezen ugyan, de maga elé emeli a kezét, aminek az lesz az eredménye, hogy még a párnával való találkozástól is felszisszen. Ráeshetett a csuklójára ebből ítélve, de nem emlékszik a részletekre. Még jó, hogy Elliot félrehúzza a lányt, mert nem biztos, hogy egyébként sokáig bírná, hogy ne kezdjen ő is valami bájitalért könyörögni, amitől egy fokkal is jobb lesz.
- Most mész és... sorra felpofozol... minden rellonos játékost,... vagy csak én érdemeltem ki... ezt a figyelmességet? - nem bírja nem megkérdezni, egyébként is ez szokott lenni az ő nagy baja, hogy mindent megjegyez és megkérdez, szóval lehet mindjárt számíthat még egy pofonra, vagy többre, ki tudja.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 12. 18:42
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 13. 21:20 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás - Bécs

Most az egyszer nem sikerült elkésnie. Újkeletű szokása a határidőnapló hurcolása magával mindenfele, és szorgosan be is jegyzi a napirendi pontokat, így sokkal kevesebb dolgot felejt el. Ráadásul a kirándulás gondolata annyira foglalkoztatta, hogy már jó másfél órával azelőtt, hogy kelni kellett volna, türelmetlenül pislogott az órájára és a perceket számolta. Ez a mai nap azon ritka alkalmak egyike, amikor sikerült pontosnak lennie, és ebben a hajnali sötétségben még csak rohannia sem kellett, hogy ide érjen. Igazán nagy teljesítmény a részéről. Azt elég hamar eldöntötte, hogy a hátizsák most jobb választás lesz, mintha az utazóládát cipelné magával, úgyhogy abba csomagolt minden szükséges dolgot, és így, hogy a két vállán egyenlően oszlik el a súlya, nem is tűnik nehéznek. A hidegre való tekintettel vastag fekete kabátjához (a zsebében ott szunyókál Izé is) elmaradhatatlan tartozék a húgától kapott sál, a sapkával viszont már nem vesződött, különben sem tenne jót az a kicsit mindig kócos tincseinek. Érdeklődve figyeli, kik is érkeznek még, és el-elvigyorodva biccent azért mindenki felé. Unatkozni biztos nem fognak a kiránduláson, de azért reméli, hogy ezt ez alkalommal inkább csak a programnak lesz köszönhető, és nem egyéb kreatívnak ítélt ötleteknek. Figyelmesen hallgatja Amirát, amint a lány megszólal, bólogat is, majd ha már az a parancs, szépen beáll a kandalló előtt keletkező sorba, hamarosan pedig az első szálláson is vannak teljes létszámban. Végighallgatja bólogatva a folytatást, füstölögni nem óhajt, mert nem szokása, kilenc óra megértve, buszozás - gyaloglás szintén, majd a szobatársakat is megpróbálja beazonosítani. Mindenkit nem ismer, de a szobába érve majd csak rájön, ki kicsoda. Enyhén kisebbségben érzi magát most ennyi lány neve hallatán, de majd csak jó lesz. A kulcsot átveszi Amirától, majd mehetnek is a szállásul kijelölt szobába. Ha már elérkeztek az ajtóig, kinyitja, és bár bepislog, nem megy még be, inkább illedelmesen előre engedi a lányokat, aztán az ajtófélfának dőlve bevárja Elliotot.
- Heya, knight in shiny armor. - vigyorog rá fülig érő szájjal, nem felejtette el, hogy a betegszobán ki szabadította meg a navine dühöngő csapatkapitányától - Van kedved emeleti ágyhoz a szomszédságomban... vagy na, lent is lehet ám aludni, szóval igazából az a kérdés, hogy a társaságomhoz van-e kedved? Megmenthetnél most is a lányoktól. - közli halkabban, szeme sarkából bepillantva a szobába, ahol lassan már mindenki pakolászik, aztán kölyökkutya szemekkel mered a fiúra, és vár egy választ, addig még támasztja az ajtófélfát, majd csak utána megy be és pakolja le, ami most nem fog kelleni egyelőre.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 15. 12:56
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 18:55 Ugrás a poszthoz

Valaki tanulásról beszél? Halihó. Cheesy Hogy vagytok azon túl?

Amúúgy, Keiko, ha már így mondod, én csak a tornát meg a zenét szidtam humánosként. Tongue
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 19:13 Ugrás a poszthoz

Neeem, hivatalosan továbbra is csak az Axel használható és annak változatai. Tongue

Van olyan, hogy részleges felmentés? *pislog*

Jobbulást a fejednek. Cheesy

Én csak valami használható szakirodalmat keresek éppen a Karoling könyvfestészetről (vagy hogy mondják magyarul). ^^
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 14. 19:13
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 19:20 Ugrás a poszthoz

Na pont ezért nem. Tongue

Ühümm, értem. Nem tudtam, hogy van ilyen részleges is. Nekem teljeset adtak anno, pedig csak a futással voltak gondjaim. xD

Köszkösz. ^^ Europass?
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 19:30 Ugrás a poszthoz

Cuki nem, az biztos. Tongue

Jónak jó volt, momentán, aztán azon az egy féléven múlt az, hogy nem lettem évfolyamelső gimnázium végén. >.<

Megint változott rajta valami? Egész jó dolog, amíg szerkeszteni nem kell, mert az kínkeserves. xD

Jé, könyvtárosnéni. Szép estét. Az meg, használatban is van. Cheesy
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 14. 19:31
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 19:36 Ugrás a poszthoz

Csak zöld. Tongue

Igen, van, vagyis volt, most már nem tudom. ^^

A két évvel ezelőttihez képest változott, de nem tudnám megmondani mikor, lehet idei, de lehet tavalyi is. xD

Tilda, az is használatban van.  Rolleyes
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 19:52 Ugrás a poszthoz

Herceg csak egyes embereknek vagyok, nem mindenkinek. Tongue Jól vagyok amúgy, köszi. ^^

Gyönyörűszép két oszlopos, néhol világoskék írással. Nem ilyen van magyarul is? Bevallom, csak románnal és angollal dolgoztam eddig. xD

De kár, pedig kíváncsi lettem volna, mit lehet kihozni a nevemből még az Axe-n és az említett változatokon kívül. De ha írni mész, hagylak ám. Rolleyes

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 20:04 Ugrás a poszthoz

Kit, mit védtél, Mira?

Keiko, látom ám, hogy SziLK tag vagy, nem kell magyarázni. Tongue

Sjölimölinek se hívtak még, csak a Sjöli-ig jutottunk. xD
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 20:42 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama - 2013.12.14. 20:09
nem is magyarázom Rolleyes

nah, akkor fejlődik a beceneved Grin


Evolúciónak nem nevezném, de alakul valamerre, az tagadhatatlan. xD

Gyógynövénytea? Cheesy
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 21:01 Ugrás a poszthoz

Keiko, szerezz be citromfűteát. Cheesy

Hello, Noel. *közben ettől most ő is félrenyelte a teáját*
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 14. 21:27 Ugrás a poszthoz

Áh, jobb, hogy nem láttam. Akkor szerintem már elsősegélyben kellene részesíteni, és pechemre az egy szál ember, akiből kinézem, hogy nem pislogna félholtra válva, az nincs itthon. xD
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 15. 14:34 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás - Bécs
Elliot.

Sikerült nem elkésni, úgyhogy  egy hajnali séta, néhány rövidebb-hosszabb monológ és egy kandallón át tett utazás után végre megérkezik ő is együtt a többiekkel a bécsi szállásukra, kézhez kapja a szoba kulcsát, ahol aludni fognak, majd az ajtófélfát támasztva előre engedi a lányokat, és megvárja Elliotot. Az ominózus kviddicsmérkőzés óta nem igazán volt alkalmuk beszélgetni, azt is csak a résztvevők névsorából tudta meg, hogy jön kirándulni, de tagadhatatlan, hogy a tény a lelkesedésén nagyot dobott, miután szembesült vele, hogy hiába győzködi Runát, a lány nem hajlandó kimozdulni a könyvei mellől. Ha már friss prefinek nevezik, vigyorogva húzza ki magát, mert bizony ám jó pár napja prefektus lett a Rellonban. A kérdésére kapott választól már tényleg fülig szalad a szája, de próbál nyugodt maradni, kész szerencse, hogy az nem látszik, hogy mennyivel hevesebben kalapál éppen a szíve és még milyen összevissza ritmusra.
- Oké. - vágja rá azonnal az emeleti ágyra, épp, hogy megvárta az indoklást, majd belép ő is a szobába, bemutatkozással most nem nagyon foglalkozik, fele szobatársat ismeri, a másik fele éppen elhúz cigizni. Inkább még mindig vigyorogva megcsóválja a fejét arra az eljárásra, amit éppen lát kedves barátjától, és megközelíti ő is ama bizonyos fekvőhelyeket.
- Ejj, ejj... kitúrsz valakit a kiszemelt helyéről? Segítsek? - érdeklődik, ha kell beszáll a pakolásba, bár úgy nézi, megoldja ezt Elliot egyedül is. Esze ágában sincs leállítani a honfoglalás folyamatát, inkább feldobja a táskáját ő is a szomszédos ágyra. Lerúgja a cipőit, megszabadul a kabátjától is, feldobja azt is, majd eszébe jut, hogy hupsz, Izé is a zsebében van. A kisegér ijedten bukkan fel a kabát alól és reszketve, bajszát összevissza mozgatva cincog, látszik, hogy se azt nem tudja, hol van, se azt, hogy mi történik. Felmászik, majd tenyerébe veszi a kis szőrcsomót, és Elliot felé mutatja.
- Azt hiszem, még nem találkoztatok. Ő Izé és éppen halálra van rémülve szegénykém. Rólad már hallott. - jegyzi meg, és megsimogatja óvatosan az egérke hátát, hogy lenyugodjon. Legközelebb jobban oda kell figyelnie, ha a kabátja zsebében hurcolássza bármerre is a kis kedvencét.
- A prefektusi munka meg... érdekes. Éjszaka mászkálok a folyosón, szabályszegőket büntethetek meg... Tetszik, főleg ez a része... a szabályokkal.  Te hogy vagy? Kicsit rég beszéltünk úgy igazán rendesen. - kérdezi, ha már röviden összefoglalta, hogy tetszik az új feladata, közben lazán hasra fordulva végignyúlik az ágyon, és figyel tekintetét Elliotra emelve, közben meg szinte szórakozottan simogatja az egeret, hogy lenyugodjon végre.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 15. 14:35
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 17. 22:56 Ugrás a poszthoz

Elliot.
A bál estéje.

Valószínűleg mindenki a karácsonyi bálon van éppen, de nem volt hozzá kedve. Megjelent, mert hát illett, de végül úgy döntött, hogy ez ma nem az az alkalom, amikor neki bálhoz bármi kedve is van, így inkább fogta magát és lesétált ide nem törődve azzal, hogy viszonylag késő van már. Nem küldött baglyot, ahhoz túl hirtelen jött az ötlet, csak reméli, hogy itt találja valahol Elliotot, ha már a bálon nem látta, vagy ha nem is, hát legalább megkérdezi, merre keresheti. A csárda előtt azért megáll még egy nagy levegőt venni. Már megint kezdenek kuszák lenni a gondolatai, de talán az segít, ha megtölti a tüdejét ezzel a kissé csípősen friss téli levegővel, aztán szép lassan kifújja. Beletúr a hajába is közben, a mozdulat egy icipicit lenyugtatja, majd lenyomja a kilincset és belép. A hőmérséklet-különbség érzékelhető, annyira, hogy már automatikus mozdulatokkal gombolja ki a kabátját, még a sálat is leveszi a nyakából. Egyébként csak rá kell nézni, látszik, hogy a bálról tévedt ide, még nyakkendőt is kötött ennek alkalmából. Alaposan szétnéz, hátha ismerős arcra akad, noha most nem az érdekli, ki ücsörög még itt ahelyett, hogy a nagyteremben tartózkodna. Nem sikerül felfedezni azt az egyetlen embert, akit éppen keres, úgyhogy végül gondol egyet és egy lemondó sóhaj kíséretében megszabadul a kabátjától, és leül a pultnál az egyik üres székre, annak támlájára téve a kabátot, a sálat pedig az ujjába gyömöszöli, hátha nem hagyja el majd úgy, aztán kér egy vajsört. Elől jár a jó példával minden itt tébláboló diáknak, az tény, de most ez foglalkoztatja a legkevésbé. Talán mégis küldhetett volna egy baglyot, és pár napon belül hazamegy végre, úgyhogy a karácsonyra szánt ajándékot is elhozhatta volna igazán. Közben leszedi a nyakkendőt végre és eltünteti a kabát zsebében, majd nekiáll feltűrni a hófehér ing ujjait könyékig, addig is, amíg megkapja azt az innivalót és összeszedi minden bátorságát, hogy esetleg rákérdezzen, nem tudja-e valaki, merre találja meg Elliotot.
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 18. 12:02 Ugrás a poszthoz

Elliot.

A határozottan túl díszes nagyteremhez és az ott tolongó egyénekhez képest ez a hely sehol sincs, valahogy mégis több a levegő, nem áradozik senki körülötte a másik ruhájáról és arról, hogy ki mennyire csinos, meg nem nyafog azon, hogy nem kérték fel még táncolni, a csöpögő párocskákról nem is beszélve. Felüdülés. A nyakkendőt azonnal el is tünteti, nem kell ide, talán még jobb is lett volna, ha átöltözik és megszabadul ezektől a zavaróan elegáns göncöktől, amik csakis anyja tekintélyének köszönhetően jutottak el idáig, de már itt van. Nem a legbizalomgerjesztőbb hely ez a csárda, főleg nem ebben az időpontban, de ez érdekli a legkevésbé, még mindig jobb, mint a másik. Helyet foglal, majd kér egy vajsört és éppen azzal van elfoglalva, hogy feltűrje az inge ujját könyékig, amikor meg is kapja.
- Köszönöm. - mormogja, fizet is, mert ilyen helyeken úgy szokás, aztán elszórakozna a bal ingujja feltűrésével is, ha nem hallana egy ismerős hangot. Felpillant, elvigyorodik és megvonja a vállát lazán.
- Ha már adott a kérdés, de. Egy barátomat keresem igazából. Olyan százhetven magas, barna haja van meg barna szeme, barátságos és elég sűrűn megfordul errefelé, legalábbis azt hiszem. Ja igen, Elliotnak hívják. - közli vigyorogva, majd nyelvet is ölt a folytatásra.
- Relatíve... de azért nem megy ám az olyan könnyen. Nem volt kedvem a bálhoz, és mivel nem láttalak, feltételeztem, hogy itt leszel, vagy legalább akad valaki, akit megkérdezhetek merre talállak meg. Hogyhogy nem jöttél? Na... várj... kitalálom. Téged sem érdekel, hogy kinek csinosabb a ruhája, kinek ki tetszik és kit kértek fel vagy nem kértek fel táncolni. A végighallgatott édesdrágaüngyürbüngyürbogárkám-féle csöpögős beszélgetések csak a ráadás. - csak úgy úszik a szarkazmusban hirtelen minden egyes szava, de ma ő meg a bál valahogy nem jutottak közös nevezőre. Látszik. Unottan könyököl fel a pultra, majd hozzá is nyúlna a rendelt italhoz, ha nem töltene neki a fiú valami erősebbet. Kelleni fog. Rájött már, hogy nem feltétlen az a legjobb dolog, ha kifejezetten keresi Elliot társaságát, mert nehéz befogni a száját és nem elmondani, hogy mit is érez, sőt az egész minden egyes perccel mintha erősebb lenne, pedig épp, hogy nem kellene az agya még racionálisan gondolkodó fele szerint, de a másik, irracionális rész tesz az egészre, és határozottan azt mondogatja, hogy itt a helye, mert miért ne lenne. Talán még egyszer változhat a tényállás, még ha most csak hiú reménynek tűnik is.
- Skål.- jelenti ki, ha már koccintanak, aztán egy kortyra megissza az egészet. Egy köhögésnek induló krákogás csak lesz belőle, mert jó erős ez a valami, majd már ismét vigyorogva pillant szét.
- Pont most járok elől a jó példával. Mi is volt ez? Apropó... brännvint kóstoltál már? - kérdezi, majd addig is, amíg választ kap, azt a vajsört nem hagyja ott megavasodni a pulton, belekortyol, majd máris kérdőn pislog Elliotra. Csak ne lennének azok a fránya lepkék, de vannak, és kezd az az érzése lenni, hogy ha megkérdezi, amit márpedig mindjárt meg fog, hatalmas hülyeséget művel, de még egy korty vajsör és meglesz hozzá a bátorsága.
- Elliot, az jutott eszembe... van már programod szilveszterre? Ha... ha nincs még, esetleg lenne kedved nálunk tölteni? - kiböki hirtelen, mielőtt még meggondolná magát, aztán sürgősen jöhet még egy adag vajsör, amíg választ kap.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Axel S. Sjölander összes hozzászólása (229 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 » Fel