32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Axel S. Sjölander összes hozzászólása (229 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 » Le
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 18:27 Ugrás a poszthoz

Marcell

*Furán mond ő még minden számára szokatlan betűt, és hallatszik jócskán, hogy nem az anyanyelvén beszél, de igyekszik és lassan csak megszokja. Elvigyorodik Marci válaszára és megrázza a fejét.*
- Nem vagyok én a farkas, hogy embert egyek... meg aztán a csoki például sokkal finomabb. *válaszolja. Ő a maga részéről nagyon is szereti a csokit, főleg ha forró és úgy készül, ahogyan azt gyerekkorában Runa édesanyja készítette. Gyorsan összeszedi a dolgait, hogy legyen hely leülni, majd ha helyet foglalt ő is, szó esik a tanulásról. Örömmel tölti el, hogy Marcit ennyire érdekli a hegedű és szeretne megtanulni játszani. Még oda is adja a hegedűjét, meg lehet nézni közelebbről. A kapott rajz egyébként a kották tetejére került már, és neki is állna elmagyarázni, mit kell tudni alapvetően egy hegedűről, csak éppen a kisfiú megjegyzi, hogy olyan a hangszer, mint egy kis gitár. Azonnal megugrik az adrenalinszintje a kijelentéstől, és szép kis erőfeszítésbe kerül meggyőzni magát, hogy ez már nem a zeneiskola és ha Marci még életében nem tanult hegedülni, akkor nem is nagyon tudhatja, milyen sok jelentős különbség van a két hangszer között. Vesz egy nagy levegőt, és megrázza a fejét a bocsánatkérésre, sőt még el is mosolyodik a végére.*
- Semmi baj... ránézésre kicsit tényleg hasonlít, ebben igazad van... meg ugyanúgy húros hangszer. Tényleg nem mondtál semmi rosszat. *mondja végül már barátságos arckifejezéssel. Muszáj lesz félretennie, hogy ez nem a zeneiskola, ahol egymáshoz hangszereket nem szokás hasonlítani, hacsak nem sértegetni akarja egy kicsit az ember a másikat. Esetleges morgás helyett inkább megpróbálja elmagyarázni tömören, hogy mik a legjelentősebb különbségek hegedű és gitár között. Bólogat arra egyetértően, hogy Marcinak kezd világos lenni, miért más, és még nem is mondott semmit arról, hogy hogyan kell játszani rajta. Felkel közben, úgy egyszerűbb egy kicsit játszania, mint ülve, utóbbi ugyanis túl sok fészkelődést igényel, mire megtalálja a megfelelő szöget, súlypontot, tartást. Vállának illeszti a hegedűt és ha már rábízták a választást, akkor a legfelső kottát, éppen a Für Elise-t nekitámasztja a pad hátának, kihúzza magát és nekikezd. Pár perc csupán, amíg a végére ér, majd ismét leengedi a vonót.*
- Amúgy ha már gitárra emlékeztetett... mutatok valamit. Ezt úgy hívják, hogy pizzicato... ami tulajdonképpen pengetés... csak úgy működik, hogy... na hol van az Arab dal? *bal kezébe fogva a vonót is éppen áttúrja a kottákat szabad kezével, mire meglesz a keresett Bartók-kotta. Megcseréli az iméntivel és hamarosan kiderül az is, hogy gyakorlatban mi a pizzicato, amikor a vonó használata helyett bizonyos helyeken a húrokat pengetni kell. *
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 28. 10:27 Ugrás a poszthoz

Üdv emberek.  ^^

Jé, egy vámpír vagy félvámpír?. Na és melyik klánt boldogítja a tanár úr titkok kiszolgáltatásával? (a nagy összön túl) ^^
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 28. 10:33 Ugrás a poszthoz

Kár, pedig érdekelt volna. *tarkót vakar* mondjuk innen nem néz ki se lazarénusnak, se nosferatunak vagy nosfi antitribunak...

Szia, Natacha. Smiley és Marci. Cheesy *integet*

Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 28. 10:33
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 28. 11:06 Ugrás a poszthoz

Marci, jössz majd hegedű-órára? Cheesy Ki tudja, talán még vámpírokat is bevonz a hegedűszó, ha egy kicsit is hasonlítanak Lestatra. Cheesy
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 28. 11:12 Ugrás a poszthoz

Na Marci, úgy nézem, szép kis közönségünk lesz így. Cheesy De ha nem szeretnél vámpírt is közéjük, akkor meg sötétedés után eltűnünk az udvarból. Jó lesz? Cheesy
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 28. 11:20 Ugrás a poszthoz

Natacha, mindjárt jön a németesem, estére viszont szabad vagyok (a zajló játékaim mellett), meg még holnap és holnapután is nagyjából, szóval lehet. Cheesy

Marci, ez igazán jó ötlet. Cheesy

Ashley, részemről be. Ha így megy tovább, ebből vonósnégyes helyett száztagú zenekar lesz. Cheesy
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 28. 11:21
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 28. 11:43 Ugrás a poszthoz

Natacha, majd csak túlélem valahogy. Cheesy
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 28. 12:37 Ugrás a poszthoz

Elliot

*Ha már lehet választani, jobban szeret kint lenni a szabadban, mint bent a négy fal között. Nemsokára, ha beáll a tél, lesz rá bőven alkalma, addig viszont miért ne használná ki a csapadékmentes időjárás adta lehetőségeket. Szél ugyan van, de majd pont ez fogja eltéríteni attól a tervétől, hogy kijöjjön a tóhoz olvasni. A változatosság kedvéért az ing fölé most fekete kabát került talár helyett, na meg a húgától ajándékba kapott acélkék és szürke színben pompázó sál, hozzá sötétkék farmer és a teniszeiről még nem mondott le, akármennyire is vége a nyárnak. Majd ha egyszer belefagy, lecseréli bakancsra, addig viszont szó se róla. Hóna alatt könyvet szorongat egyébként, szép keménykötésű, fekete borítójú példányt, aminek az oldalán - és feltehetőleg az éppen nem látható előlapján is hasonló módon - kacskaringós ezüstös betűk hirdetik a könyv címét és a szerző nevét. Anne Rice: Nattens furste. A köny angolul, eredeti címén The Vampire Lestat-ként vált ismertté, olyannyira, hogy mint a példa is bizonyítja, svéd nyelvre is lefordították, így ő most anyanyelvén olvashat a vámpírról, aki az eddig látott filmek alapján nagyon is szépen hegedül. Majd a könyvből nemsokára kiderül remélhetőleg, hogy is áll a dolog azzal a hegedűvel. Ráérősen sétál le a tóig, közben alaposan szétnézve szokásához híven, és még egy üres padot is kiszemel, ami tökéletesen megfelelőnek tűnik arra, hogy kényelmesen elhelyezkedve nekilásson az olvasásnak. Beérve leül, törökülésbe tornázza magát, mert ez aztán tényleg kész tornamutatvány, főleg, ha nem szeretné, hogy utólag mindenféle szöszt meg koszt kelljen letakarítania magáról, és kinyitja a könyvet. Könyvjelzőre szükség lesz, mert nem számol azzal, hogy ha most nekikezd a történetnek, be is fejezi még itt a parton. Rövid keresgélés után végül egy elrontott Bhrams-kottára esett a választása, és azt szúrta be a könyv borítója alá. Mivel kottán javítgatásnak nincs helye, új lapot kapott a mű, ez a lap meg új funkciót. Jelen pillanatban azonban ahogy kinyitja a könyvet, a szél belekap a magányos papírlapba, amit botor módon olyan elől hagyott és meg sem fordult a fejében bárhogyan is rögzíteni, mondjuk becsíptetni valamelyik későbbi fejezet lapjai közé. A frissen kreált könyvjelző gyorsan szárnyra is kap és meg sem áll, amíg neki nem csapódik egy néhány méterrel odébb ülő fiúnak. Rögtön be is csukja a könyvet, lekászálódik a padról egy ideges szusszantás közepette - okosabb lehetett volna, ha már egyszer eddig is fújt a szél - és közelebb megy, majd megáll a fiú előtt.*
- Szia. Ne haragudj. Elfújta a szél azt a kottát, ahogy kinyitottam a könyvet. Visszakaphatnám esetleg? *kérdezi reménykedve, hogy azért mondjuk papírgalacsin mégse lesz belőle, vagy netán hamu, végtére is arra a könyvjelzőre neki még szüksége lenne és nem volt szándékos az iménti esemény. Kezében szorongatva a könyvet áll és vár, hogy na ebből, most akkor mi is lesz, és pillantása a papírra esik, de hiába merül fel benne a kérdés, még mielőtt esetleg rossz véget érne a kotta rövid szárnyalása, egyelőre inkább nem kérdez rá, hogy pontosan mit is ír a fiú.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 01:10 Ugrás a poszthoz

Runa - Évnyitó

*Kevésen múlik, hogy nem lesz ebből késés. Még csak az hiányzott volna a teljes és látványos hatáshoz, ha mondjuk a talárját nem találja, vagy éppen megint ráönt valamit, mint ahogy itt töltött első napjai egyikén a hegedű húrjainak tisztításához használt szeszt sikerült. Azért a rohanás is sokat javít annak az esélyén, hogy időben odaérjen a megbeszélt helyre, viszont a nem túl kellemes következménye az, hogy pár pillanatig köhögve- krákogva igyekszik levegőhöz jutni és valahogy összeszedni magát, hogy szalonképesen jusson be a nagyterembe és ne olyan zilált állapotban, mint amilyenben most van. Ha sikerült kifújnia magát, akkor beletúr a hajába, összeborzolva a tincseit, amitől továbbra is úgy néz ki, mintha hírből se hallott volna fésűről, de ez zavarja a legkevésbé. Jöhet az enyhén színpadias folytatás, Runa szerencsére éppen elég hosszú ideje ismeri ahhoz, hogy tudja, ebből mit kell komolyan venni és mit nem, és főleg nem kell zavarba jönni tőle, mert nem az a célja. Az avantira már ki is húzta magát vigyorogva és mehetnek be a terembe, még mielőtt nélkülük venné véletlenül kezdetét ez a tanévzáró és egyben -nyitó ünnepség. A terem színvilága különösebben nem dobogtatja meg a szívét, aminek semmi köze házakhoz és teljesítményekhez, egyszerűen csak a sárga, mint szín, a ludas, mert nem lopta be magát a szívébe. Magát a dekorációt azért mégis megcsodálja, ha helyet foglalt az asztaluknál, pár percig kezdés előtt meg még Runa társaságát is élvezheti egyelőre, nem törődve azzal, hogy egyébként a Rellon asztalánál ülnek mindketten. Életfilozófiája ezt illetően egyszerű - ha valakit zavar, ne nézze. *
- Vigyázz, mert rellonosok között ülsz. Itt nem a cica fogja elvinni a nyelved, ha sokat mutogatod. Egyébként meg két másodperc per oldal, jól emlékszem? Így nem nehéz. *válaszolja vigyorogva, és lazán megvonja még a vállát is erre. Neki azért ennyire gyorsan nem megy, de a maga módján könyvmoly ő is, sőt hamarosan le is esik az álla. A szó szoros értelmében véve eltátja a száját a kotta említésére, a nyálcsorgás már nem zajlik le, bár bemutatja, hogyan szokás letörölni, jelezve, hogy el lehet képzelni, milyen hatással van rá ez a közlés.*
- Aztaaaa... akkor azt majd muszáj lesz levadásznom. Nem mintha nem lenne, amit megtanuljak, de egy könyvtárban porosodó Schubert-kotta valóságos kincs lehet.*válaszolja határozottan, és igen, máris megfogták, mert már most menne beszerezni, ha nem éppen az évnyitó ünnepségre kerülne sor perceken belül. Megrázza a fejét a kérdésre és megemeli a jobb kezét kicsit, közben nem túl szépen nézve Runára, amolyan "ezt most nem mondod komolyan" jelentésű, kételkedő tekintettel.*
- Évnyitó vagy nem évnyitó, mindjárt kapsz egy taslit, Runa. Leszokhatnál arról, hogy folyton ilyeneken jár az agyad. Tudod jól, hogy nem szoktam kertelni, ha zavarnál, már szóltam volna. Olyan butus tudsz lenni sokszor, te lány. *végül barátságossá enyhülő arckifejezéssel megkocogtatja Runa homlokát.*
- Na de mars a helyedre, mert mindjárt kezdődik a műsor, és még a végén meggyanúsítanak, hogy elkaptál tőlem valamit. Ha nem leprát, hát ragályos gonoszságot, tudomisén. Beethovent kérem azért, és ha vége, akkor megkereslek és folytathatjuk a beszélgetést. Rendben? *kérdezi, közben tartva a bal tenyerét a lány elé, hogy ha már hozott neki könyvet, akkor kapja is meg, és vár valamiféle beleegyezést is a javaslatba, rábólintást, bármilyen jelzést, hogy megértve és rendben. *
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 20:01 Ugrás a poszthoz

Elliot

*Addig minden szépen és rendben megy, amíg a kiszemelt padra leülve ki nem nyitja a könyvet. Nem számolt azzal, hogy áldozatul eshet a szélnek ez az egy szál lap, ha nem gondoskodik a rögzítéséről, és akkor már késő lehetőségeken töprengeni, amikor a kotta már szárnyra kapott. Még egy fél sort sem sikerült elolvasni, úgy csukja be a könyvet egy türelmetlen szusszantás kíséretében. Ezt bizony nem tervezte bele a mai délutánba, de ha már így alakult, mégis csak jobb lesz visszaszerezni azt a lapot. Bármilyen jól sikerült elhelyezkedni a padon az imént, most lekászálódik, és elsétál a másik padig, hogy visszaérje a kottát. Szerencsére nem vált létformát, hálás is érte, hogy épen, egyben kapja vissza.*
- Köszönöm. *mondja, miközben átveszi, és a biztonság kedvéért most gyorsan úgy a könyv felénél szúrja be két lap közé egy megkönnyebbült sóhaj közepette. Kevés az esélye, hogy ma addig eljusson, és így az is, hogy ott nyissa ki a könyvet, így újra elfújja netán a szél a lapot. A bemutatkozásról sem, csak egyszer jobb biztonságban tudni a visszakapott újkeletű könyvjelzőjét, mielőtt vadászhatná itt a parton ebben a szeles időben, aztán kezet nyújt ő is.*
- Részemről a szerencse. Axel vagyok.*mutatkozik be most már elvigyorodva és kezet ráz a fiúval. A kérdésre már határozottan rázza meg a fejét, még mielőtt megszólalna.*
- Nem. Nem véletlen. Hegedűn játszom, annak a darabnak meg sikerült elrontani a másolását, így újrahasznosítottam. *válaszolja, ha már kérdezték. Helyet is foglal, ha már intik. Bal bokájának jobb térdén talál helyet most éppen, és a könyvvel a kezében kissé előre dőlve a lábszárán támaszkodik meg, és elgondolkodva bámul maga elé a kérdés hallatán, végigfuttatva gondolatban a lehetséges helyszíneket. *
- Nem is tudom. Stockholm? Götland? Szentpétervár? Arles? Sűrűbben erre szoktunk járni... bár tavaly nyáron Angliában voltunk... Tur... Tor... sose fogom megjegyezni a nevét, de kicsit úgy hangzik, mint a Turkey. Egy tengerparti város... anyának találkozni kellett néhány bájitalkészítővel valami fotók végett, és végül mentünk mi is... óh, már emlékszem... Elliot Knight, igaz? Harriet mennyire rád volt kattanva. Azt soha nem fogom elfelejteni, amikor elindult megkeresni téged, de ráijesztett valami kutya és úgy felmászott egy kerítésre, hogy beakadt a ruhája és lejönni már nem tudott. Mostanra azért már kinőtte ezt a korszakát, de azért ha jövőre találkoznál vele, ne mutass neki több dalszöveget. Egyébként hogyhogy itt? Csak nem igazoltál át ide Roxfortból?*érdeklődik most már lelkesen, továbbra is fülig érő szájjal, ha már sikerült beazonosítani, hogy ki is a fiú. Különösebben nem jó az arcmemóriája, inkább a neveket jegyzi meg, na meg töri a fejét, ha rákérdeznek a dolgokra, mint most is. Igaz, hogy tavaly kicsit abban az egy hétben duzzogós kedvében volt, mert visszakapta bontatlanul a Runának küldött leveleit, viszont az útitervbe egy látogatás nem fért volna bele ott is. Ennek ellenére még emlékszik, főleg, hogy Harriet hirtelen rajongása elég látványos méreteket öltött abban az egy hétbe, ő meg a maga részéről kíváncsi volt rá, ki is az illető, aki ezt kiérdemelte. Micsoda véletlen, hogy itt találkoznak újra. *
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 4. 13:38 Ugrás a poszthoz

Elliot

*Bármilyen szétszórt is tud lenni, azért a hangszereire, meg a saját kézzel másolt kottái gyűjteményére nagyon vigyáz. Jelen kotta kisebb mértékben érdemelte ki a figyelmét befejezetlen és főleg hibás volta miatt, ezért lehetséges az, hogy az első adódó lehetőségen kapva szárnyra kél. A frissen elnyert szabadság azonban nem tart sokáig, ugyanis először eléri a szomszédos padon ülő fiút, mint kiderült Elliotot, majd tőle visszakerült Axelünk kezébe és ismét a lapok közé lett zárva. Végeredményben még mindig jobb, mint ha a szemetesben végezte volna. Közben beszédbe elegyedik a fiúval, és elismerően bólogat a saját szerzemények említésére.*
- Az jól hangzik. Csak néhány próbálkozásom van eddig, inkább klasszikusokat játszom. De hátha egyszer megszáll majd engem is az ihlet. *válaszolja elvigyorodva. Még nem érzi annyira kiforrottnak a stílusát, és a játékán is van mit csiszolni. Az eddigi két vagy három saját szerzeményén véleménye szerint túlságosan is érződik kedvenc szerzői hatása, az meg úgy még nem igazán eredeti. Hellyel kínálni nem kell kétszer, leül számára kényelmesen elhelyezkedve, és elgondolkodik, hol is találkozhattak, már ha találkoztak. Néhány helyszín említése közben a helyes válaszra is sikerül utalást tenni, még ha a város nevére nem is emlékszik pontosan. Helyeslően kezd bólogatni fülig érő szájjal, amikor végre meghallja a város nevét és már be is ugrott, honnan ismerheti Elliotot.*
- Az az. Torquay. Sose tudom megjegyezni a neveket egyből, csak ha többször is utazunk egy helyre. Harriet meg... na igen, a húgom rém idegesítő, ha valamire vagy éppen valakire nagyon rákattan, de olyan aranyos tud lenni, hogy nem lehet rá haragudni.*válaszolja kisebb gondolkodás céljából beiktatott szünet után szeretetteljes arckifejezéssel. Tizennégy éve ő a nagy testvér a családban, és akármennyit is piszkálják egymást a húgával, az nem jelenti, hogy nem szeretik egymást. Próbáljon csak meg valaki rosszat mondani Szösziről. A vigyor mégis leolvad hamarosan a képéről, és elgondolkodva pislog maga elé. A hosszú történetek nem mindig jók, főleg, ha ilyen hozzájuk a hangsúly. Kissé zavartan túr bele a hajába és már nyitná is a száját, hogy akkor kérdezzen valami egyebet, de hamarabb kap mégis választ. Sóhajt egyet és hátradől a pad támlájának döntve hátát.*
- Sajnálom. *mondja nagy levegőt véve, és oldalra pillant közben. Ennél többet nem igazán tud mondani, és nem is érzi helyénvalónak hirtelen, mert azzal talán csak rontana a dolgokon, ha bármilyen megjegyzést is tenne most, szándék ide vagy oda. El is akadna itt pillanatnyilag, azon töprengve, mit is kérdezhet vagy mondhat, de Elliot hamarabb kérdez rá, hogy került ide. Újabb nagy levegőt vesz, lassan kifújja, és megvonja a vállát.*
- Ez... bonyolult... vagyis azt hiszem, inkább csak annak hangzik. Az otthoni mágusképzőben a nagynéném a bájitaltanos, a Durmstrangban is tanít rokonom, Roxforthoz nekem nem volt kedvem, mert nem ismerek senkit, így maradt a Bagolykő, főleg, hogy itt tanul már egy éve az egyik legjobb barátom. Meg amúgy is van olyan jó ez az iskola is, és tetszett, hogy komoly hangsúlyt fektetnek a melodimágiára például. Na és melyik házba kerültél? *érdeklődik a végére, ha már összefoglalta, mit is keres éppen itt. Runa szerint ez is egyike a lökött döntéseinek, pedig részéről nagyon is megalapozott választás volt, csak ezt nehéz átlátni, ha az ember nem lát a fejébe. *  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 12. 00:05 Ugrás a poszthoz

Runa

*Nem kerüli el a figyelmét az a nyögés a tanárnőjük neve hallatán, és megcsóválja a fejét Runára nézve. *
- Tudom, hogy sose rajongtál érte, de már nem tanít, úgyhogy mindegy. *jegyzi meg, és elvigyorodik, ha már Runa ismét visszafészkelődött mellé. Ha már szóba kerül a forrócsoki és az iskola nagysága, akkor felfedező túrát ajánl. Úgy tűnik, kicsit sikerült félreérteni a lányt, de legalább kijavítják. Már vonná is a vállát készülve egy rezignált sóhajra, hogy akkor majd körbevezetik, még ha nem is annyira vicces az, de kiderül, hogy van még Runa számára is ismeretlen része az épületnek. Meggondolva magát hirtelen inkább újra elvigyorodik és beletúr a hajába baljával, jobbját meg a zsebébe dugja közben. *
- Melletted képtelenség éhen halni. Még mindig ipari mennyiségben fogyasztasz... auucs... Izééé. *jajdul fel a kérdés közepén, kirántva a zsebéből a kezét, és rá is mordul az egérre, aki éppen a mutatóujján lóg. Összevonja a szemöldökét, bal tenyerét meg az egér alá helyezi, és kicsit megrázza a szürke szőrmókot, hogy lepottyanjon. Izé hevesen mozgatva a bajszát körbe-körbe forogni kezd a tenyerén szaglászva, miközben ő meg rácuppan az ujjára. Nem, ez nem az óvodáskorban még menőnek mondható szopjuk az ujjunkat- dolog, hanem egyszerűen csak fáj, és ez a legalapvetőbb berögzülés ilyen esetekre.*
- Ccch... ez fájt, te szőrmók. Karamella kell, mi? Érzed az édeset.*morogja, most már csak megrázva a kezét. Ez sem segít azon, hogy érzi, hol mélyesztette bele a kis cincogó a fogát az ujjába, de addig se figyel erre. Végre a lány elé tartja a szürke egérkét. *
- Szóval... ő Izé. Közönséges házi egér. Simon találta, és megmentettem tőle. Egyébként meg teljesen barátságos, csak most beindult a karamella illatára. Szereti az édeset. Ugye, te? Rágcsálók gyöngye.*mutatja be az egeret, a végén meg már hozzá beszél, közelebb hajolva, majd Runára néz kérdőn, és ha lehet, akkor elvesz egy karamellát, amire azonnal rá is harap Izé. Két mancsával rátámaszkodva már majszolja is a sarkát, sebesen, mintha attól félne, hogy elvehetik tőle.*
- Köszi. Én a részemet meghagyom a forrócsokihoz egyébként. *vigyorodik el, közben meg ha Runa figyel, hát az egér is megemeli időnként a pofáját és megmozgatja a bajszát. Úgy tűnik, szimpatikus neki a lány, főleg, hogy tőle származik a nyalánkság. Axel közben leengedi a kezét a térdére és szabad tenyerébe helyezi az egérrel teli balját. A vonósnégyesre térve nem is kicsit jön lázba. Otthon tagja volt egy egész szimfonikus zenekarnak, de az másik mese, itt ilyen nagyban nem gondolkodna. Kíváncsian tekint a lányra, hogy kiket ismer, akik zenélnek, aztán meglepetten néz egy nagyot és megrázza a fejét.*
- Gitár? Runa, te most komolyan beszélsz? Tudom, hogy az is hangszer és megvan a maga szépsége, de a hegedűvel... és klasszikusokkal... nem. Nekem még egy hegedűs kéne, egy brácsás és a csellóval meg ha gyakorolsz, belejössz. Hm? *jegyzi meg az elején kissé fagyosan, mert hát azért a gitár mégsem hegedű, és főleg nem vonósnégyesbe való, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy pengetős hangszer. Megrázza a fejét, mintha nem akarna hinni a fülének. Közben kihúzva jobb kezét a bal kézfeje alól óvatosan megsimogatja a még mindig nyammogó egér hátát.*
- Meglátjuk, hogy alakul. A nagybátyádhoz? Persze... és egyébként mi van, ha kommentálnak? Ha nem teszik, de te rosszul érzed magad az egésztől, az jobb? *kérdezi meg, szeme sarkából pillantva oldalra, egyébként főleg az egeret nézi. Egész aranyos, ahogy eltünteti a karamella utolsó darabkáját is, aztán a hátára fordul. Ezek szerint jóllakott éppen. Vissza is pakolja a zsebébe óvatosan szunyókálni, majd felkönyököl a térdére és kérdőn bámul Runára, ha már feljött a szőke herceg és orrvérzés kapcsolatának kérdése újra. Naná, hogy húzza a lányt, el is neveti magát a végére.*
- Alapanyag... ez jó.*nyögi ki kacagás közepette, majd kell egy kis idő, mire sikerül annyira lenyugodni, hogy normális mondatokat is ki tudjon mondani. Vesz egy nagy levegőt és még mindig vigyorogva, de már nyugodtabban és összeszedettebben szólal meg újra.*
- Egyébként zöld a szemem, bár anya nem így mondaná. Na és, királylány, herceg is van a láthatáron? Vigyázz, mert ha túl jóképű, lenyúlom. *jegyzi meg ingatva a fejét, nehéz rájönni, hogy most tényleg csak viccel-e, vagy sem. Tenyerébe támasztva az állát Runára bámul válaszra várva.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 12. 18:24 Ugrás a poszthoz

Runa, majd a Rellon asztala meg Beethoven (megint Runa és haza)

*A lényeg az, hogy nem sikerült elkésnie, így nem kell lopakodó üzemmódra térni át még véletlenül sem. Ha Runa belekarolt, akkor be is mehetnek a Nagyterembe, ahol már hemzsegnek a diákok. Különösebben nem értékeli a nagy tömeget, ha neki is közöttük kell mozognia, de mivel ez az iskola hivatalos eseményeinek egyike, ahol diákként ott kell lennie, hát valahogy csak kibírja. Egyelőre a Rellon asztalánál telepednek le a lánnyal. A sárkány emlegetésére néz egy nagyot, majd nemet int a fejével, mielőtt megszólalna. *
- Génmanipulált füstokádó törpecsoda? Olyanom nincs, és tudom, házállat, blablabla... de Izére legalább nem kell külön engedély.*von vállat, kár volt felhozni a sárkányokat, bár akkor is ugyanez lenne a reakció, ha azt mondta volna Runa, hogy egy unikornist tart, de inkább nem mond semmit, mert Runa ismeri a véleményét, na és még a végén szentbeszéd lesz belőle, hogy már megint szűk látókörű és nem a helyzet teljes ismeretében ítéli meg a dolgokat. Lenyeli, amit mondana, és csak úgy magának megrázza a fejét, igyekezve elhessegetni az egész gondolatmenetet. Bólogat arra a jó memóriára, aztán szerencsére teljesen kizökkenti iménti gondolataiból a Schubert kotta emlegetése. A zene hálás téma, máris csorgatja a nyálát, képletesen mindenképpen. *
- Jól hangzik. Mondjuk most épp egy Berlioz capricciót akarok megtanulni, de egyelőre nehezen megy. Túl sokat hibázom benne. Azért azt elárulhatnád, ki is az a Matilda.*sóhajt egyet a capriccio említésére, majd máris kérdőn néz, mindenkit nem ismer egyelőre, egy keresztnév alapján főleg nem tud embereket beazonosítani. A rossz tapasztalatok említésére kezd csak csúnyán nézni igazán, elhúzva a száját is.*
- Persze, persze, de azért minden Rellonos velejéig romlott, minden svéd szőke és kék szemű, és sorolhatnám...  kicsit unalmas. Az embereket vedd számba, ne azt, hogy rellonosok voltak, mert aztán ebből az lesz, hogy minden rellonos idióta állat.*válaszolja a fejét csóválva, és nagyon komolyan néz Runára. Ő azt a részét ismeri, hogy egyesek hogy néznek rá, mert rellonos, pedig ő aztán nem egy Bateman, azt nyugodtan ki lehet jelenteni. Közben az igazgató beszélni kezd, így Runa egy kis időre még ott ragad. Mielőtt elinalna, elkéri azért azt a könyvet, és hamarosan inkább neki is lát az olvasásnak, Beethoven jobban érdekli, mint a körülötte zajló felhajtás. Persze, attól fülel, de a térdén ott pihen a könyv, és a tekintete a sorokat pásztázza, az egyedüli, amire felnéz, az a kviddics. Elgondolkodva pislog a beszélő játékvezető felé, lehet, hogy megpróbál bejutni a csapatba, akkor kevésbé fogják enni a fejét otthon, hogy folyton csak a hegedülés foglalkoztatja. Még eldönti. A kis zöld csomagot már látta a látómezeje perifériáján, amikor megjelent, de hozzá csak most nyúl és zsebre is teszi. Ahogy a társait elnézi, édesség van benne - Izé majd lelkes lesz tőle, mint ahogy mindig a szénhidráttól. Lassan azért becsukja a könyvet és ha minden beszédnek vége, akkor el is illan innen, mert ilyen zsibongásban nehéz figyelni arra, hogy mit is olvas, pedig egyre jobban érdekli. Még elköszön Runától, majd meg sem áll a hálókörletükig, ott is az ágyát célozza meg, hajnalig talán végére ér a könyvnek. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. október 12. 18:27
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 13. 15:10 Ugrás a poszthoz

Elliot

*Egy szárnyra kelt kotta kellett ahhoz, hogy kiderüljön, nem Runa az egyedüli ebben az iskolában, akivel már találkozott korábban is. Beszélgetésbe is elegyednek, a javaslaton meg elgondolkodva vakarja meg az állát, és megingatja a fejét.*
- Hm... végül is annyira nem nehéz átírni hegedűre egy darabot. Óh, egyébként nekem tetszik az ötlet. Csak azon gondolkodtam, melyik lehetőség egyszerűbb. Viszont ha neked könnyebb zongorára írni, utána viszonylag könnyen átírom hegedűre. *válaszol, most már Elliotra pillantva elvigyorodva, mert azért ez az ötlet tényleg jól hangzik. Hogy mi lesz a végeredmény, az még kérdés, de idővel úgyis ki fog derülni. *
- Hát... ha elküldted volna, most nem biztos, hogy itt lennénk. Szöszi idegesítő tud lenni nekem is, de nem igazán tűröm, hogy bántsák. Különben is, mondd, hogy az első nap után nem szórakoztál jól rajta. Képes lett volna megtanulni zongorázni, ha tanítod, pedig ő aztán kicsit se muzikális alkat... na meg amikor megpróbált sütit készíteni, de fene tudja hogyan sikerült magára borítania a krémet... mondjuk azóta azért sokat érett agyilag, szóval megnyugtatlak, már érti, mit jelent az, hogy nem.*mondja nagyon komolyan az első mondatot, ha már a húgáról is szó esik, aztán már kuncogni kezd, amint felidéz néhány emléket. Eddig egyébként is egy embernek sikerült igazán kihozni a sodrából, miután fellökte a húgát és volt néhány nem kedves szava hozzá. Néhány csúnya nyolc napon belül gyógyuló suhit beszerzett ő is, az illető is, de azóta egyszer se volt rossz szava a lányra. Elliot teljesen más kategória, láthatóan nem volt szíve elküldeni Harrietet, inkább elviselte, ami elismerést érdemel, mert akkoriban még elég nehéz természetnek volt mondható a húga. Vigyorog még az imént említett dolgokon, egészen addig, amíg fel nem hozódik, hogy a fiú hogy került ide Roxfortból és mi történt az édesanyjával. Leolvad arcáról a vigyor, és nem tud annál többet mondani, hogy sajnálja, ami történt. Röviden vázolja, ő mit keres itt, majd elgondolkodva bólogat a válaszra.*
- Hát, kviddicsben például nagyon jók, itt viszont nagyobb hangsúly kerül a zenére. Ühm... értem. *beletúr a hajába kissé palástolandó zavarát, mert fogalma sincs, mit mondhatna. Próbálja érteni, de legbelül tudja, hogy fogalma sincs az egészről, mert még mindenkije él.*
- Rellon. *válaszolja, majd hirtelen megrázza a fejét és sóhajt egyet, és a tó fele bámul.*
- Nem untatsz, komolyan. Azt hiszem, ez amúgy is olyan dolog, amiről nem lehet örökké hallgatni... vagyis megpróbálni lehet, de... nem értek ezekhez. Én csak... hülyeség az, hogy értem, milyen ez neked, csak próbálkozok megérteni, mert Merlinnek hála él mindenkim, de ha valakit elveszítenék... akkor se valószínű, mert az meg más lenne. Teljesen más. Fogalmam sincs, hogy mit érzel, csak azt tudom, hogy anyukád nagyon kedves ember volt és nehéz lehet és én tényleg sajnálom, ami történt. *mondja maga elé bámulva, és ismételten beletúr a hajába összeborzolva a tincseit, majd vesz egy nagy levegőt, lassan kifújja és ismét most már mindkét lábát a földre téve előre hajol és a térdére könyököl, aztán szusszant egyet és bámulja tovább a víz felszínét.  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 21. 16:22 Ugrás a poszthoz

Fräulein Rohr

A konyhába indult, de valahogy itt kötött ki. A vicc az egészben az, hogy fogalma sincs, hogyan. Talán csak túlságosan elgondolkodott és nem jó helyen fordult volna be? Meglehet. Végül is ő csak tette egyik lábát a másik után szépen a folyosó padlójára. Nemrégiben már nem a legkellemesebb módon kitapasztalta, hogy teniszcipőben rohanáshoz nem a legmegfelelőbb ez a talaj, ugyanis egy félresikerült megállási kísérlet eredményeként beleszaladt egy angyal öklébe és napokig gyönyörű a kék és zöld különböző árnyalataiban pompázott az orra meg a homloka a szeme között. Mostanra már ennek a találkozásnak csak az emlékeiben van nyoma, de egy újabbat elkerülne, így sétál. Pontosabban sétálna, ha nem zökkentené ki eddigi gondolatmenetéből az az éktelen ricsaj, ami megcsapja a fülét. Körbenéz meglepetten, majd behunyja a szemét, kinyitja, de nincs itt semmi változás. Ennyire mélyen aludna? Mert hogy ez nem a konyha, az biztos. Vagy lecsapták volna? Esetleg tudtán kívül beszívott? Ha ez utóbbi ilyen állapotot eredményez, akkor a továbbiakban biztos, hogy messzire elkerüli még a gondolatát is annak, hogy valaha is kipróbáljon bármilyen hallucinációt okozó füstölni valót.
- Eltévedtél, hős lovag? Ha Csipkerózsikát keresnéd, ő nincs itt, de én se bánnám, ha visszahoznál a... hjaj... - ezzel látszólag ájultan omlik vissza karszékébe egy termetes dáma, szempillái alól reménykedve ki-kipislogva, hogy hátha meghallgatásra találnak szavai. Pechjére, nem különösebben, csak egy kérdő nézést érdemel ki, mert Axel épp azt se érti, hogy került ide, nem azt, hogy mit csacsog a parókás hölgyemény magas, szinte fülsértő hangján ebben az egyébként is nagy hangzavarban.
- Elnézést, én csak a konyhába indultam.- szólal meg, de még ő maga is alig hallja a hangját. Több se kell viszont a nőszemélynek, a kérdőn felhúzott szemöldök nem nyerhette meg a tetszését, felpattan és máris visítva mutogat a fiúra.
- El akart csábítani a szemtelenje. Hallják? Megbámult... - sápítozik, mire a szemközti kötögető nagymama megáll a szemek szaporításával, szemüvege fölött csúnyán pillant a sivalkodó festmény-hősnőre.
- Hallgass már el, Cristine. Mindenki ismeri az erkölcseidet, nem kell itt műsort rendezni. Különben is, félrecsúszott a parókád. Na ez egy ideig lefoglalja, amilyen hiú. Lionel, maga meg hallgattassa már el azt a kutyát, mert a végén még meg találom mérgezni. - kiabál át a szomszéd képhez is, ha már abbahagyta a kötést egy pillanatra, ahol éppen kutya nyüszít. És ez még csak egy töredéke az egésznek, ami itt zajlik. Egy pillanatig még a száját is tátva felejti ez a meglepődött szőke herceg-alapanyag a körülötte zajló történésektől, de egyre zavaróbb lesz a zaj. Fülére szorítja a kezét és elkezd kihátrálni a folyosóról. Biztos van a dolognak vicces oldala is, ha kijut innen, csak megleli, de pillanatnyilag egy füldugó kellene, vagy valami hasonló, mert ez a káosz itt már sok a jóból hirtelen.
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. október 21. 16:23
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 21. 19:58 Ugrás a poszthoz

Elliot

*Az a lényeg, hogy érti, mit akar mondani neki Elliot és maga az ötlet tetszik is, hát miért ne bólogatna rá. Azon azért eltöpreng, hogy volna jobb az egész, de végül a második verzió, amit a fiú javasol, jobban hangzik.*
- Maradjunk inkább a zongoránál, és akkor majd átdolgozom hegedűre utána. Az hangzik a legjobban. *válaszolja, majd elvigyorodik azon, amit ehhez még hozzáfűz ismerőse, és megrázza a fejét. *
- Szerintem nem én vagyok az egyedüli, aki szereti a zenét, viszont én se sok emberrel találkoztam korábban már... óh, de majd be fogom mutatni neked Runát, ha van kedved megismerni. Öt éves korom óta ismerem, kedves lány és most ő is ide jár, plusz zongorázik is. Biztos jókat tudnátok beszélgetni. *válaszolja, ha már a zenekedvelésnél tartanak, majd a húgára kerül a sor. Egy pillanatig ugyan komoly, mert igenis fontos neki Harriet és nem érdemes megbántani, vagy az illető nem köszöni meg, amit kap érte, de aztán már vigyorog a következő percben, ahogy eszébe jut néhány vicces jelenet. Nem is érti ilyenkor, hogy tudja bárki is megbántani Szöszit - példa már volt rá sajnos - ha egyszer olyan jól lehet szórakozni rajta sokszor. Megvonja a vállát a végén, majd barátságosan vállon veregeti Elliotot.*
- Örülj inkább, hogy nem adtál véletlenül se postai címet, hanem napi kétszer kaptál volna még legalább egy hónapig levelet. Egyébként meg pont most futottunk össze. Na jó, kicsit több, mint egy év után, de mégse tíz év, vagy tudomisén. *válaszolja. Általában a dolgok jobbik oldalát szokta nézni, nem esik most sem nehezére azt látni. Csak akkor olvad le a vigyor a képéről, amikor Elliot azt is elmondja, hogy miért van itt Roxfort helyett. A kviddicsre már csak hümmögni tud, hogy persze, igen, biztos, igyekszik megérteni, valami ilyesmit jelent az a bólogatással együtt, majd kiköbözik, ki melyik házba került. Kissé elhúzva a száját megrázza a fejét a klubhelyiség emlegetésére.*
- Hát nem valószínű, de szerencsére elég nagy az iskola. Amúgy másodéves leszek. És te? *kérdez vissza, hiszen ki tudja, közös órájuk például még lehet attól, hogy nem egy ház diákjai. Aztán elakad valahogy a beszélgetés fonalával, és mielőtt valami más irányba próbálná az egészet terelni, inkább őszintén, talán kissé tapintatlanul is - majd kiderül - kimondja, ami éppen a fejében jár. Hümmög még egy sort, és a tó felszínét bámulja, aztán végre megszólal, és oldalra pillant.*
- Hé, én máskor is, csak küldj egy baglyot, ha beszélgetni akarnál, jó? Jaj, és ne légy már ilyen pesszimista. Így egy szép napon rád fog szakadni az ég, hallod? *és már megint belépett a nagytestvér szerepébe, mint ahogy az Knuttal, Harriettel, Runával többek között lenni szokott, úgyhogy félretéve a könyvet a térdéről oldalra fordul és abszolút hirtelen, lendületből megöleli a fiút. Max lecsapják, annál rosszabb úgyse lesz, de vigasztalásra kérem, ez a legtutibb módszere.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 09:51 Ugrás a poszthoz

Runa

*Néz egy nagyot arra a megjegyzésre, és megrázza a fejét vigyorogva, miután már sikerült elfojtani a nevetési kényszerét. Van ennél komolyabb válasza is, ami azt illeti. Abból, ahogy vállat von, már lehet is tudni, hogy most az fog következni.*
- Nem, csak ahogy néztem, itt több hangsúlyt fektetnek a zenére. Tíz év után nem fogok lemondani a hegedűről, csak mert Roxfortban valami másra helyezik a hangsúlyt. Még a Beauxbatons jöhetett volna szóba, de je ne parle pas elég jól le français. *válaszolja nagyon is komoly képet vágva. Nem mondhatni, hogy nem ismerné a nyelvet, elvégre van egy nagynénje, akinek francia a férje és csak ragadt rá valamennyi, el nem adják, de ettől még az iskolával nem boldogulna. A rokonság emlegetésére azért elkerekedik a szeme. Meglepetten pislog Runára, majd megvakarja a tarkóját és tanácstalanul széttárja a két kezét egy fejrázás közepette.*
- Öööhh... nem, ezt valahogy eddig elfelejtetted említeni. Kuni? Az meg ki? Runa, másfél év alatt így felszaporodott a családod? Most komolyan, tudom én, hogy az alapján a mitoizé er-en-es... nem... inkább dé-en-es lesz... szóval az alapján gyakorlatilag majdnem mindenki rokon mindenkivel, de azért még ez bonyolult. Szóval... ha jól értettem, van egy bűntudatból soha nem emlegetett nagybátyád, akit az elmúlt másfél évben fedeztél fel és egy sereg rokonod. A festő Csontváry is közéjük tartozik?*kérdezi, csak hogy tisztában legyen végre mindennel, mert eddig csak az jött le, hogy az elmúlt másfél évben a lány megismerte egy sereg új rokonát, akikről ő eddig nem is hallott.*
- És nincsen úja a nap alatt. Roxfort kettő-pont-nulla. Oké, oké... mielőtt megjegyeznéd, tudom, hogy Lupin az alapító... vagy az egyikük. Olvastam az iskola történetét, de a fene se emlékszik már mindenre, csak az biztos, hogy az öreg ezek szerint nem tudott elvonatkoztatni különösebben attól, amiben felnőtt. *von vállat, ha már a házak és a színeik merülnek fel, majd hirtelen rázza meg a fejét arra, hogy közveszélyes lenne.*
- Én? Dehogy, csak szétszórt. A fejem is elhagynám, ha nem a nyakamon lenne... *mondja unott képet vágva az egészhez, közben megemelve a kezét mutatja azt a bizonyos egyértelmű jelét annak, hogy ez szerinte blabla, Runa is tudhatja, hogy ezt a húga szokta folyton megjegyezni. Többnyire akkor, ha valakivel közli, hogy ja ő itt mellette éppen a bátyja. Szemforgat a csók emlegetésére és megvonja a vállát tanácstalanul.*
- Nem tudom. Ha nagyon muszáj lenne, lehet rávenném magam, de egyébként meghagynám a megtiszteltetést hercegeknek, grófoknak, válogatott cigánylegényeknek. *ölti ki a nyelvét ismét, ma már sokadjára. Igazából el se tud most képzelni olyan helyzetet, hogy megcsókolja a lányt, elvégre Runa a legjobb barátja, sose nézett rá másképp.*
- Eljöhetnél hozzánk megismerkedni vele. Szerintem szeretni fog. Csak számíts rá, hogy éppen kis nyálgép, esőköpenyben érdemes megközelíteni. Egyelőre. *vigyorodik el a kisöccse említése által kiváltott nagy lelkesedésre. Azért imádja azt a kis lurkót, annyira elképesztően aranyos és  imádni való. Vigyorogva vállat von arra, hogy de ügyesek, mert ez bizony nagy többségben Knut érdeme, majd megcsóválja a fejét arra a nagy lelkesedésre. *
- Runa, eleinte Ama néniék is fontolgatták a válást, és túl sokat nem láttál abból, ami náluk zajlott, de végül is igen, más. Annyiban, hogy mostanra elfogadta a tényállást nagyjából. Viszont, és ezt nagyon komolyan mondom, bármennyire is ellenszenves az apád. Ugyanúgy joga van neki is boldognak lenni, mint bárki másnak, és gondolj bele, mennyire lehet ijesztő szembesülni egy világgal, amiről addig fogalmad se volt, hogy létezik és gyakorlatilag félelmetes, sőt veszélyes, te meg nem tudod megvédeni magad. Szerintem egyszerre szeret és fél tőled, de persze ez csak az én meglátásom. Viszont most tényleg jobb, ha megyek, mielőtt elkap egy prefektus. Majd még jövök akkor erre. Jó tanulást és ne hajszold agyon magad. *köszön el, miután megosztotta a meglátásait, majd még nyom egy puszit Runa feje búbjára, aztán már megy is. Mielőtt eltűnne a polcok között, visszafordul még integetni egy sort, majd rohan is az ideiglenes szobájába meglesni, hátha megszáradt a talárja mostanra.*
 
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 11:02 Ugrás a poszthoz

Elliot

*Miért is mondana nemet? Sőt, ha már zenekedvelés meg zongora kerül szóba, felemlegeti Runát is. Egyszer biztos bemutatja majd, már ha sikerül elvonszolni a leányzót a könyvei mellől, de arra is vállalkozik, ha csak úgy lehet megoldani a dolgot. Vigyorogva bólogat a meglátásra, majd ha már felemlítődik a kapcsolattartás, nem bírja megállni, hogy meg ne jegyezze, mi lett volna egy posta cím-csere eredménye. Kuncog a dolgon, a húgát ismerve, meg is valósította volna a levélözönt. *
- Hát, végül is igen, bár azt hiszem, van néhány régi ismerősöm, akikbe most se szívesen botlanék bele. Téged viszont jó újra látni. *jegyzi meg lelkes vigyorral az arcán, ami csak a további témák boncolgatására tűnik el, mert hát azon még sem tud vigyorogni, amit a fiú édesanyjáról hall. Ő is találkozott vele, és egy nagyon kedves asszonyként emlékszik rá, tényleg sajnálja, ami történt - és ezt tőle megszokható módon ki is mondja, hosszas gondolkodás után. Közben már éppen ezért is csak hümmög a házra, meg az évfolyamra. Változtatni ezen nem tud egyikük sem, így fogalma sincs, mit fűzhetne hozzá. Inkább kinyögi, ami a fejében jár, majd mielőtt még a végén elhatalmasodna itt a pesszimizmus, hirtelen ötletből fakadóan jó alaposan megöleli Elliotot. Az a tapasztalata, hogy ez még Harrieten meg Runán is segít, Knut meg kifejezetten imádja ölelgetni, szóval hátha most is beválik, elvégre nem kell egyből a legrosszabb lehetőségekkel számolni. Pár perc után el is engedi, kényelmesen visszaülve a helyére, hátát a padnak döntve. A megjegyzésre elvigyorodik, de azért mégis zavartan túr a hajába. Ilyet se mondtak még, úgyhogy kicsit nehéznek bizonyul mit kezdeni vele.*
- Kösz... ööerm... *pillanatnyilag vacillál, mit is mondjon, zavarba se sűrűn hozták eddig*
- Ezt se mondták még eddig. Visszatérve meg ne akarj megbolondulni, rendben? Biztos nem könnyű, de a muszájkabát meg nem kényelmes viselet, gondolj arra. Meg biztos van más, akivel szívesen beszélgetsz, de ha gondolod... mondom, hogy csak küldj egy baglyot, és rendelkezésre állok. A fene fogja végignézni, hogy valamelyik ispotály zárt osztályán köss ki egy szép napon. *tér vissza az iménti tárgyhoz, mert úgy érzi, jobb, ha inkább ezt húzza alá, mint ha még jobban zavarba jönne bármelyikük is. Lehet, hogy arra az ölelésre mégsem lett volna akkora nagy szükség? Visszacsinálni már késő, sajna, így inkább eltér ettől a tárgytól.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 11:40 Ugrás a poszthoz

Runa

*Pontosan tudja, milyen volt Runának az az elmúlt pár év, úgyhogy ha már felemlegette a tanerőt, most átkarolja Runa vállát és közelebb húzza azután a bólintás után, sőt még egy puszit is nyom a hajába.*
- Megnyugodhatsz, nem fog az elkövetkező öt percben megjelenni most már. *jegyzi meg csendesen. Emlékszik még minden egyes válogatásra és koncertre, előzményestől, következményestől, nem szeretné, ha most barátnéja itt helyben kidobná a taccsot, bár ha már előkerül a karamella, megnyugszik, hogy talán most még sem kell Runát felmossa. Ha már viccesnek nevezik, elvigyorodik és megkocogtatja a lány homlokát.*
- Persze, kackac... diabéteszre azért ne gyúrj, ha lehet. Ccch, ez fájt, te haspók szőrcsomó. *pislog most már az ujján lógó egérre, és inkább le is szedi a lehető leghamarabb onnan, másik tenyerébe postázva a cukortól belelkesült kis rágcsálót. Majdnem el is felejtette, hogy ott lapul a zsebében, de így, hogy végre napfényre került, be is mutatja Runának Izét, aki pillanatokon belül vígan pusztítja a kapott szénhidrát-adagot, amíg csak el nem fogy, ő meg jól nem lakik tőle. Ők közben már a vonósnégyesről tárgyalnak, és nyelvet ölt a kapott válaszra.*
- Jól van na... tudom, hogy vannak vonósnégyesek, ahol néha gitárral helyettesítenek egy hegedűt, de... aranyom, te hallottál már Bachot vagy Schubertet gitáron? Egy ekkora iskolában csak van még egy hegedűs és egy brácsás. Nem hiszem el, hogy itt mindenki csak gitározni tud. Amilyen nagy hangsúlyt fektetnek a melodimágiára... bár lehet, hogy Beauxbatonsban több eséllyel vághatnék neki a vonósnégyes megalapításának. Nem baj, megpróbálni azért meglehet. Tessék nekifogni csellón gyakorolni. *adja ki vigyorogva a parancsot, miután már elmondta, mit is gondol momentán erről. Még folytatná is, ha nem kerülne ismét terítékre Runa családja, amire még ő is kénytelen sóhajtani egyet és ismét csak megöleli a lányt, amint Izé visszakerül a zsebébe.*
- Figyelj. Nem akarok én lenni a főgonosz most hirtelen, de talán mégis adhatnál nekik egy esélyt, nem gondolod? Egyre erősebb a gyanúm, hogy az apádnak csak az a baja, hogy fél a varázslóktól, mert ha annyira utálna, akkor talán nem vett volna magához. A stockholmi árvaházak valamelyikével lehet, hogy rosszabbul jártál volna. Mi lenne, ha megpróbálnád elmagyarázni neki, hogy attól, hogy boszi vagy, még nem szórakozol folyton varázslatokkal és nem fogod elátkozni, se semmi hasonló, amiről még fogalma sincs, hogy működik. Szerintem járható útnak tűnik. *közli, mert azért látja, hogy mennyire nem jó ez az egész helyzet így, se Runának, se a családjának, és csak az orrvérzés emlegetése tereli más irányba a beszélgetést. Elengedve a lányt ismét zsebre dugja a kezeit és bólogat arra, hogy herceg, majd megrázza a fejét a kapott megjegyzésre reakcióként.*
- Szőke herceg, olyan mesebeli, tudod. Fehér lovon, vagy éppen seprűn, sose lehet tudni. Vonósnégyes? Áh, ennyire nem privilégium, majd legfeljebb még kérdezősködök, hátha érdekelne valakit. Ühm... hogy is mondjam... *szusszant egyet, majd Runára pislog kicsit segélykérően, hátha nem kell annyit magyarázni mégse, mert megfogalmazni eddig még sose fogalmazta meg, csak tisztában van a tényállással.*
- Úgy értem, hogy konkurencia lennék. Neked. Nagyon kiakadsz azon, ha azt mondom, hogy nem csak lányokra bukom? *nagy szemekkel pislog a lányra, hátha nem fog visítva menekülni hirtelenjében.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 12:47 Ugrás a poszthoz

Eris

Talajszinten ebben a pillanatban egy elhagyottnak tűnő talár mutatja, hogy valahol itt járt egy rellonos. Történetesen most is itt jár, csak éppen e levegőben leledzik vadonatúj seprűjén. Nem is olyan régen eldöntötte, hogy márpedig megpróbálkozik a kviddiccsel, ha van lehetőség háza csapatát erősíteni, és írt egy levelet a nála valamivel több gyakorlattal rendelkező, napjait momentán is kviddicsjátékosként tengető unokabátyjának, Chrisnek, hogy kellene valami jó kis saját seprű. Erre persze első körben kapott válasznak a Christől várható módon egy hosszú listát, hogy mire kell figyelni, meg egy katalógust, hogy miből érdemes választani. Fogta is a fejét, hogy mennyi szempontot lehet még egy seprűnél is találni, a néven és a gyártón túl, mint az anyaga, a készítés módja, a használt bűbájok hatékonysága meg néhány további hasonló félsor, amire már nem is emlékszik a felsoroltak közül. Elsőre találomra választott egyet csak végül, mert a sok névtől meg számadattól megfájdult a feje is, pedig csak félig sikerült átnézni a listát, úgyhogy egy alapos leszidáshoz még két heti levelezés társult, mire végre kiegyeztek, és tegnap megérkezett a szülei által fizetett vadonatúj repülőalkalmatossága. Most, hogy már nem is fontosak a számok meg nevek, már egészen jól elvan újra a seprű gondolatával. Beérte volna ő egy Nimbusszal is, igazán, vagy a Jólsep-R-rel, mint amilyen otthon van egy raktáron a padláson, amolyan családi ereklyeként, mert az apja még azzal repkedett diákként. Ehelyett van most egy hiperszuper mindenttudó Tűzvilláma, amin állítólag még a fékezőrendszer is valami fenomenálisan új fejlesztés, meg van rajta valami bűbáj, ami miatt nem lehet megbűvölni, tudja a fene már, ugyanis abból, amit Chris leírt, valahogy a felét sem értette a végére. Rákérdezni már inkább nem kérdezett rá, mert annak az lett volna a vége, hogy újabb leszidás kíséretében kétszer akkora magyarázatot kap, okosabb viszont nem sokkal lesz. Inkább kijött kipróbálni ezt a drága jószágot, még jó, hogy nem sikerült rábeszélni a legeslegújabb éppen tesztelt modellre, mert a sok apró részlettől még ezzel is gyomorideggel egyetemben szállt fel. Szerencsére maga a seprű annyira nem vészes jószág, ha repülni tud, mint kiderült. Teszi, amit minden másik, bár már tartott tőle, hogy éppen a sok fejlesztés miatt nem fog tudni vele mit kezdeni. Ennek ellenére ez is olyan, mint bármely más seprű, látszólag, így most már teljesen nyugodtan repked vele odafent.  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 15:05 Ugrás a poszthoz

Eris

Észre se veszi, hogy közönség akadt, olyan jól elvan odafönt. Már belefelejtett számolni a köröket, mert repülni jó dolog, nem is mondta soha, hogy nem az, csak majd a kviddics terén fog rászorulni még némi okításra meg segítségre, hogy eddig túlnyomóan elméleti tudását gyakorlatba tudja ültetni. Most kezdődik azonban csak a dolog jó és látványosnak mondható része. Elvileg egy ilyen hiperszuper csodajárgánynak nem kellene rángatnia, de valószínű az az ok, hogy nincs hozzászokva a Tűzvillámhoz, meg úgy általában nem szoktak még egymáshoz - lehet ezt is be kellene törni, mint valami lovat, bár reméli, hogy légi rodeó mégse lesz most hirtelen - szóval amikor megpróbál úgy igazából begyorsítani és hirtelen váltani irányt, a seprű úgy gondolja, hogy kicsit megmutatja a npontnullás fékrendszerét. Annyira nem vészes a dolog, hogy zuhanjon, csak kicsit megbillen az egyensúlya, de még meg tud kapaszkodni. Még jó, hogy a lassítással együtt a seprű is abbahagyja a szórakozást. Igazán mellékelhettek volna egy használati utasítást hozzá, mert a régi Jólsep-R a maga őskori bűbájaival nem csinál ilyeneket. Igaz ugyan, hogy ő meg nem szokott Vronszkij- műbukással meg hasonló manőverekkel trükközni, de Chrisnek még az is ment és nem rángatott a seprű. Bizonyára ő nem csinált jól valamit most, jobbnak is látja leszállni, és ha visszaért a szobájába, első dolga lesz megnézni a dobozt, hogy nincs-e mégis benne valami leírás, hogy mit is ne csináljon, ha nem akarja, hogy rángasson a seprű. A landolás már viszonylag simán megy, élete első landolásához viszonyítva mindenképpen, akkor ugyanis úgy csapódott be, mint valami üstökös. Hóna alá csapva a seprűt megvakarja a tarkóját elgondolkodva, hogy lehet csak nem kellett volna kapkodnia odafent és talán nem is lenne semmi baj? Chris azt szokta mondogatni, hogy ez már valamiféle szimbiózis, az a seprű se hülye, tudni kell vele bánni. Továbbra sem veszi észre egyébként, hogy bárki is van még itt rajta kívül, és talán ki is sétálna innen anélkül, hogy feltűnne, ha nem állna közel az ő elhagyott talárjához. Leteszi a seprűt, felveszi a talárt, kirázza, és csak most tűnik fel, hogy mintha valaki lenne még itt. Alaposabban szétnézve veszi észre a lányt a tartóoszlopnak támaszkodva.
- Szia. - köszön oda és folytatná is, de közben felvéve a talárt, amolyan automatikus első mozdulattal a zsebébe nyúl és azonnal sápadtabb lesz egy fokkal. Nincs meg a kulcstartója, ami nem is azért baj, mert fontos kulcs lenne rajta - az nincs egy szál se - hanem mert amolyan kabala.
- A fenébe... biztos kiesett a zsebemből. Öh, régóta vagy itt? Nem láttál véletlenül égből potyogó kulcstartót? Kulcs nincs rajta, csak egy nagy szürke kő. Amikor kijöttem, még megvolt.- kérdőn pislog a lányra, hátha látta, de ha nem, akkor meg nekiáll mindjárt átfésülni a teljes terepet. Mekkora is egy kviddicspálya alapterülete? Estig csak sikerül átnézni. Talán fel kellene világosítani, hogy nem ez az egyetlen megoldás.  
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. október 24. 15:18
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 16:40 Ugrás a poszthoz

Eris

Új még a seprű és szokatlan, az a magyarázat, de ezt a lent ácsorgó nézőnek nincs ahonnan tudni. Viszont úgy gondolja, mára ennyi elég volt, még vár rá legalább öt órányi gyakorlás a hegedűn, bár lehet ma néggyel is beéri, mert még valamelyik szorgalmit is jó lenne megírni például. Egész szépen földet ér, mindenféle ütközéstől mentesen, elindul beszerezni a talárját és most veszi csak észre, hogy nincs egyedül a pályán. Különösebben nem zavarja egyébként, hogy van még itt valaki, bár úgy tűnik, az illető annyira nem örül a társaságnak, elvégre mi másért bújna bárki is az oszlop mögé? Azért köszön, és meg is kérdezné, mi a gond, de előbb veszi észre, hogy nincs meg az a bizonyos kulcstartója, amire úgy egyébként szokott ám vigyázni. Meg is kérdezi, nem látott-e a lány valamerre szabadesést gyakorló kulcstartót. Száját elhúzva néz körbe a nemleges válasz hallatán, de okosabb ettől se lesz a kő aktuális helyét illetően, így inkább visszafordul a jó tanácsokat hallva és tehetetlenségét aláhúzandó széttárja a kezét egy pillanatra.
- Harmadikos anyag az Invito, ha jól emlékszem. Az biztos, hogy eddig nem tanultam. - közli vállat vonva és újra zsebébe mélyeszti a kezeit. Igaz, hogy legalább megfordulhatott volna a fejében, de az is igaz, hogy sokat meg nem érne vele. A második opció viszont már sokkal jobban hangzik, és ismételten körbenéz, elgondolkodva vakargatva meg az állát.
- Az az átszínezéses dolog nem is rossz. Mondjuk nem tudom, hogy a... hogy is van az ige? Tu.. tru... ja, igen, trullus. Nem tudom, ekkora terepen mennyire hat, de egy próbát megér. Amúgy annak ellenére, hogy rellonos vagyok, nem foglak megenni, nyugi. Axel vagyok egyébként. És te ki lennél? - érdeklődik. Közelebb nem megy, inkább csak ácsorog ott, ahol eddig állt és vár, hátha kap még választ is, netán kimerészkedik a leányzó a rejtekéből. Ő aztán tényleg nem evett meg eddig senkit, talán nem kellett volna felvennie a talárt, mert anélkül meg nem sűrűn nézik rellonosnak elsőre.  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 25. 00:14 Ugrás a poszthoz

Eris

Az első ötlet, amit hall, egész jól hangzik, a gond csak az vele, hogy a begyűjtő bűbáj eddig nem szerepelt a tananyagában. A második se sokkal rosszabb, bár abban meg nem biztos, hogy az egész pályán sikerülne alkalmazni, de kipróbálni megéri, hátha segít megtalálni azt a kulcstartót. Azt azért nem érti, miért kell az oszlop mögé rendezni, meg is jegyzi, hogy nem eszik embert, és bemutatkozik. A név és a ház hallatán végre el is vigyorodik, és közelebb lép egyet.
- Eris. Szóval van egy saját viszályistennőnk is. Új vagy még a Rellonban, vagy csak eddig nem sikerült találkoznunk? - kérdezi, majd meglepetten pislog párat, amikor a lány kibújik az oszlop mögül végre.
- Wow... igazán impozáns az a kereszt. Henna, vagy... netán tetoválás? Azt hiszem, nem foglak összekeverni senki mással. Nehéz lesz. - jegyzi meg vigyorogva. Nem szánja sértőnek, de ettől még lehet, hogy most is tapintatlannak fogják találni, mert újabban rájött, hogy lányoknál sose lehet tudni, mit hogy vesznek, a szándékától függetlenül. A javaslatra megvakarja a tarkóját, majd rábólint a dologra.
- Ez nem hangzik rosszul. Talán kezdjük ott. Akadt egy kis gondom a seprűvel arrafelé, mert még nagyon nem vagyok hozzászokva, lehet ott sikerült elhagynom. - mutat a közelebbi büntetőzóna irányába baljával, miközben jobb kezével előszedni igyekszik a pálcáját. Amint sikerült kézügybe keríteni, már meg is indul az említett irányba, csak a válla fölött pillant hátra, hogy jön-e a lány is. A kérdés hallatán azonban megfordul és hátrafelé kezd gyalogolni, és vagy három lépésbe telik, mire valami megcsikordul a cipője talpa alatt. Még egyet lép, aztán lepillantva felszusszant.
- Öh, bocsi, mi is volt a kérdés? Milyen kő? Achát. Szürke achát, pont ilyen, mint ez. Vagyis épp ez. Fuh, de jó, hogy meglett. Azért van még kedved kipróbálni, mennyit színez át a fűből a Trullus? - feltartja a követ, hogy lehessen látni, sőt, ha kérik, oda is adja, meg lehet nézni, közben meg válaszra vár. Ha már olyan szépen elgondolták, hogy lehetne megtalálni, kipróbálni talán jó lenne, hogy működött volna-e az ötlet.  
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. október 25. 01:17
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 25. 19:01 Ugrás a poszthoz

Elliot

*Ha már régi ismerősökről esik szó, nem állja meg, hogy meg ne jegyezze, akad néhány akit akkor lásson, amikor a háta közepét. Elliot szerencsére nem ezen drága emberek táborát erősíti, úgyhogy fülig érő szájjal bólogat rá a megállapításra.*
- De még mennyire, hogy az. *helyesel egyetértően. Amikor pár hónapja ide érkezett, nem is számított rá, hogy egy angliai ismerősbe botlik majd, akit úgy ismert meg, hogy Harriet teljességgel rátapadt, csak mert meghallotta zongorázni, a megmutatott szerzemény pedig még tovább rontott a helyzeten. Legalább ők ketten jól szórakoztak húga megnyilvánulásain. Az azonban már kevésbé jó dolog, hogy megtudja, hogyan is került ide Elliot, a ház és évfolyam különbözőségére pedig hümmögésen kívül nem sokat tud mit reagálni, mert változtatni ezen nem fog tudni. Meg aztán nem is fontos. Jó lesz ez így is, ha már így van, aztán attól még összefuthatnak az iskolában. Az a pesszimista megnyilvánulás azonban teljesen más irányba tereli a beszélgetést, sőt mindent, ugyanis első, és mondhatni ösztönös reakciója az az, hogy megöleli a fiút. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a tudtára adja, hogy ne tessék elfelejteni, hogy nincs egyedül és a világ nem is olyan rossz hely még azért. Miután elengedi, kissé őt is sikerül zavarba hozni azzal a bókkal, éppen ezért igyekszik menteni a menthetőt és terelni valamerre a témát, amíg tudja. *
- Nagyszerű, ezt meg már egy kicsit jobb hallani. Úgyis azon gondolkodom, fel kellene fedezni az iskola épületét. Runa jó lenne idegenvezetőnek, de ha nem ér rá, akkor meg buli lenne rájönni magamtól, mi hol van. Lenne kedved hozzá? *érdeklődik, már egy ideje úgyis fontolgatja az ötletet, legalább nem egyedül vág majd neki, ha most igenlő választ kap, ha meg nem, hát így járt és lehet további győzködésre számítani részéről. A kérdésre elgondolkodik, majd vállat von laza mozdulattal.*
- Nem igazán, de mire beérünk, lehet az leszek. *vigyorog egy sort, miközben feltápászkodik, hóna alá csapja a könyvét, kezeit meg zsebeibe mélyeszti és mehetnek is a csárdába, onnan meg majd ő valamivel később vissza az iskolába.*

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 26. 17:13 Ugrás a poszthoz

Eris

Nem kerüli el figyelmét a kereszt a lány arcán, de nem bántásnak szánja, amit mond, sőt meg sem gondolta, hogy bántó lehet az, ahogyan mondja, vagy hogy egyáltalán kimondja. Még a szűkszavú válaszra sem fordul meg a fejében, hogy esetleg tapintatlan lehetett, mert viszonyítási alapja van a legkevésbé. Különben is lefoglalja az, hogy szeretné megtalálni azt a kulcstartót, a lány ötlete pedig jónak tűnik ahhoz, hogy segítsen egyszerűbben boldogulni. Már bele is fogna, kiszemelve azt a területet, ahol kicsit nagyobbnak látja az esélyt a keresett tárgy megtalálására. Különösebben nem lepi meg a gyors reakció, pontosabban nem figyel rá annyira, hogy meg is jegyezze, meg aztán néhány lépés után a talpa alatt megcsikordul a keresett kő magára vonva a figyelmét, így a keresgélés máris feleslegessé vált. Azt, kérem, hogy szétszórt ő bizony fel szokta vállalni, nem első eset, hogy sikerül elveszítenie valamit, ami nagyon is fontos neki, kivéve a hegedűt meg a kottáit. Azokból még egynek sem sikerült meglépni, bárhogy szeretett volna is szabaddá válni, ugyanis azokra nagyon figyel, meg még erre a kulcstartóra szokott, ez az első alkalom, hogy mégis sikerült. Még jó, hogy megtalálja, bár ez nála még nem egyenlő azzal, hogy a szórakozást is le kell fújni. Kipróbálni ki lehetne, hogy mekkora területet képes átszínezni a Trullus, de ha nem, hát nem. Vállat von, ha nem szükséges, és zsebre dugva a kulcstartót, a pálcát, meg a kezét is ráadásnak, elindul vissza a seprűje irányába.
- Repkedni készültél, vagy egyszerűen csak erre tévedtél? - kérdezi meg, miközben a seprűje fele tart, majd elérve addig lehajol és kézbe veszi a mágikus repülő jószágot, és lepöcköl róla néhány hívatlan vendég szerepében tetszelgő hangyát, majd a lányra pillant, várva valami választ.  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 29. 19:54 Ugrás a poszthoz

Eris

A kulcstartóra elég hamar rálel, vagyis inkább rátapos, a pontosság kedvéért, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak úgy el lehet tűnni. Ha nem akar a Trullussal szórakozni a lány, hát nem kell, de ő azért még rákérdez, hogy is keveredett a pályára. Amilyen meglepett arcot vág Eris, nem tud rajta nem elvigyorodni, aztán megvonja a vállát.
- Nem számonkérés, csak gondoltam, ha netán repülni indultál, még maradnék esetleg egy- két körre, szokni a pályát meg a seprűt se ártana. - közli, miközben visszatér az említett repülőalkalmatossághoz és nem kívánt vendégeknek megmutatja merre tágasabb. Felpillant azért a lányra is közben, és kissé elhúzza a száját.
- Ennyire jó műsornak ígérkeztem? Mondjuk lentről lehet vagányabb volt, én már csak azt vártam, hogy valahová becsapódjak. Csoda, hogy nem sikerült. - Az utolsó mondatot már csak félhangosan teszi hozzá, közben azért feltűnik neki az is, hogy mennyire bámulják a seprűjét és vagy fél percig pislog kérdőn felvont szemöldökkel hol a lányra, hol a seprűre, mielőtt újra megszólalna.
- Valami nem stimmel a seprűmmel? - teszi fel a kérdést, és igen, tudni szeretné, mi van rajta olyan érdekes, már csak azért is, mert annyira nagyon nem ért hozzájuk, még felét annak sem értette, amit Chris írt a seprűkről neki az elmúlt két hétben. Azért ha már kérdezett, biztos, ami biztos, megemeli a seprűt két kézzel az orra magasságába és közelről kezdi vizslatni, épp hogy nem éri az orra, jó lenne biztosan tudni, hogy tényleg nincs semmi baja. Nem lát semmit, amit nem kellene, viszont miközben a nyelét vizslatja aprólékos gonddal, egyszer csak felcsillan a szeme, és fülig szalad a szája.
- Megvan... bocs, mondtál valamit közben? - pislog fel a lányra még mindig lelkesen vigyorogva, most legfeljebb hülyének nézik, pedig simán csak kitalálta mi lesz a seprű neve, mert ha kviddicsezni fog, akkor ez is megérdemel ennyit, ahogy a hegedűinek is kijár a név.
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 30. 12:30 Ugrás a poszthoz

Runácska

Minden valószínűség szerint az ő agyában van valami gikszer, hogy mindig a lehető legszigorúbb tanárok a kedvencei, és talán ebből a tiszteletből következik, hogy különös módon őt is szokták kedvelni többé-kevésbé, mint a már említett tanerő is. Átöleli a lányt, abban a reményben, hogy ettől megnyugszik, majd vállat von a válaszra, ha már ennyire határozott nem. Ha Runa így gondolja, hát legyen, csak aztán úgy is legyen, vagy lehet hallgatni tőle azt a sokat hallott mondatot, hogy márpedig ő megmondta. Izé közben elcsámcsog a karamellán lelkesen, látszik, hogy ritkán kap édeset, hiába szereti, de hát fontos az ő egészsége is. Ha már Simon nem ette meg, ne magas vércukortól dobja fel a talpát a szőrmók, szereti vagy sem, hogy inkább magokat kap ilyen finomságok helyett. Felvonja a szemöldökét arra, hogy belöknék a vízbe, sőt még el is engedi Runát és kérdőn pislog rá.
- Tudok úszni, és most mondtam, hogy te csak gyakorolj a csellódon, a többire legfeljebb kiteszek én is egy hirdetés. Vagy nem. Meggondolom még alaposan, és körbenézek, hogy egyáltalán lenne-e igény, vagy mindenki messziről kerüli a klasszikus zenét.- válaszolja, és vállat von mellé, aztán meg ismételten kiselőadást tart arról, hogy talán annyira nem is szörnyű a helyzet, mint ahogy Runa látja. Nagy a gyanúja, hogy itt is valami olyasmi játszódik le, mint a rokonoknál, akik majdnem elváltak, csak kicsit durvább változatban. A gond az, hogy mindezt hiába mondja, Runa annyira utálni akarja az apját, hogy azzal már nem is tudja, lehetne-e bármit is kezdeni. Inkább csak sóhajt egyet, jelezve, hogy ha ennyit ér, amit mond, hát inkább feladja. Eljut inkább oda, amit már egy ideje elmondana, ha lenne kinek, mert Runa meg mintha szándékosan csinálná, félreérti sorozatosan. Meglepődve pislog a reakcióra, majd megrázza a fejét és megadóan megemeli a kezét mellkasa elé tartva, tenyérrel a lány felé. Majdhogynem megszeppenten pislog rá, és várja, hogy legyen már egy lélegzetvételnyi szünet, amikor ő is szóhoz jut.
- Nenenem... szó sincs róla, hogy hímsov... an... in... bloe... hímsoviniszta... nem vagyok az, még csak zenéről se volt szó... nézz a lábad elé, Runaaa... - felpattan, de már nem tudja elkapni, úgyhogy barátnéja elterül a deszkákon. Leguggol mellé és hóna alá nyúlva felhúzza, aztán meg mivel így elég ingatag az egyensúlya, leül inkább ő is és megöleli a lányt.
- Ha egy percig is figyelnél arra, amit mondok... tényleg nem tudom, hogy mondjam... nem is az, hogy ijesztő lenne, mert már egy ideje tisztában vagyok vele, csak még nem mondtam senkinek... biszex vagyok. És ha megint lehímsovinisztázol, okostojás, akkor itt foglak hagyni. Fáj valamid?- kérdezi, amint elengedte Runát, ha megsérült, akkor elcipeli gyógyítóhoz is, viszont ott ül az arcán az is, hogy nagyon nem tudja, mire számítson azért, amit éppen kimondott, és reméli, hogy nem fog a lány visítva menekülni.
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 31. 17:44 Ugrás a poszthoz

Eris

- Te nem mi? - pislog kérdőn, mert ez valahogy nem igazán válasz. Neki mindig azt tanították, hogy nem árt teljes mondatokban válaszolni, egyrészt, mert úgy illik, másrészt meg mert például az ő korántsem szép akcentusával úgy egyszerűbben kikövetkeztethető, hogy mi a fenét is akart pontosan mondani. Nem igazán érti, mit is mondana épp a lány, úgyhogy inkább rákérdez. Óh, az egyébként már feltűnt, hogy Erisből harapófogóval se lehetne többet kihúzni, mint amit nagy nehezen elmond, de őt majd pont ez fogja zavarni. Ha már megbámulják a seprűjét, azt is megkérdezi, hogy netán baj van-e vele, mert ő aztán nem tudora a seprűkészítésnek és használatra alkalmassá nyilvánításnak, de ahogy a lány bámul rá, kinézné, hogy valamennyit ért hozzá. Azért alaposan végignézi a seprűjét, hátha ő is észrevesz valamit, de csak azt illetően sikerül megvilágosodni, hogy mi is lesz a neve. Vállat von hümmögve, ha a lány azt mondja, hogy semmit nem mondott, aztán úgy dönt, hogy akkor lassan indulhat is. Köszönne is el, de előbb sikerül meglepődni, hogy Eris kérdez. Olyan apróságokra, mint gúny és holmi hasonló jellegű háttértöredékek, nem szokása figyelni, már persze, ha nem annyira erőteljes az a valami, hogy nem lehet nem észrevenni. Jelen pillanatban azonban nem különösebben feltűnő, így csak megáll pár lépés után, Eris felé fordul és vigyorogva bólint.
- Aha. Előtted áll a Rellon egyik hajtója. Igaz, hogy eddig többet néztem kviddicset, mint játszottam, de gyakorlattal minden megoldható. - szól belőle az optimizmus, végtére is a hegedűnél már megtanulta, hogy minden befektetett munka kérdése, persze azon túl, hogy alapnak nem árt egy kis tehetség. Másképp a kviddiccsel se lehet, és annyira nem béna, hogy ne menne, ha eleget gyakorol.
- Szereted a kviddicset? - kérdez vissza fél percen belül.  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 2. 11:59 Ugrás a poszthoz

Tavasztündér

Úgy keveredett ide, hogy észre sem vette, hol van, amíg fel nem rázta az a nagy zsivaj, ami itt van, és mintha még ez nem lett volna elég, pont egy képnek kell belekötnie. A jó csak annyi az egészben, hogy így kevés az esélye, hogy esetleg rátámadnak ráadásnak, mégis első dolga menekülőre fogni és megpróbál kihátrálni a folyosóról, talán megússza ép bőrrel. Már majdnem ki is ér, amikor először is virágesőbe sikerül gabalyodnia, aztán meg kiderül, hogy korai volt azt hinni, hogy megléphet csak úgy innen. Még arra sem marad ideje, hogy feleszméljen a képek okozta sokkból és rájöjjön, honnan szakadt a nyakába ennyi virág, valaki túlkiabálja a festményeket. Ehhez kell ám tüdő, talán más körülmények között meg is tapsolná a teljesítményt, de most nem az a helyzet áll fenn. Megállni is alig tud a lábán, olyan hirtelen ugrik a hátára valaki, kisebb szívritmuszavart okozva a felbukkanásával is, az jóval lassabban jut el az agyáig, hogy a nyakában lógó hölgyemény úgy gondolja, lónak tekinti őt és menjenek világgá, legalábbis valami ilyesmit szűr le belőle. Na itt álljon már meg a menet. Lehámozza a leányzót magáról pillanatok alatt, és már mondana is valami nagyon szépet, hogy legközelebb jobb lenne megnézni, kinek ugrik a nyakába, de aztán mégse mond semmit. Csak pislog meglepetten az előtte álló lányra, aki tündérnek van öltözve, vagy az is lehet, hogy tényleg az? Ez a folyosó valami elképesztő, lehet, hogy ő is az egymást túlharsogni akaró portrék valamelyikéről szökött? Megvakarja zavartan a tarkóját, és kérdőn pislog a lányra.
- Biztos, hogy nem kevertél össze valakivel? - érdeklődik, mert nagy a gyanúja, hogy igen, és addig is, amíg választ kap, körbejárja a lányt, sőt meg is bökdösi ujja hegyével a vállát, hogy bizony nem illúzió-e vagy valami hasonló. A végére már inkább kíváncsi, nem mintha nagyon morcos lett volna korábban, inkább csak értetlenül bámult az eseményekre. Megáll a lány előtt, ha megkerülte, és állát tenyerében megtámasztva végigpislog rajta.
- Te mindig így ismerkedsz? Lónak azért még sose néztek... de ha már egy tündért kaptam a nyakamba virágesőstől, merre is van az a végtelen? - és eddig bírta vigyorgás nélkül, meg lehet nyugodni, ő nem az a fajta rellonos, aki fogakat ver ki, vagy legalábbis nem sűrűn. Egyébként meg a kíváncsisága még nem jelenti azt, hogy teljesen elnyerte vöröske az érdeklődését, főleg nem a bizalmát, de egyelőre jó szórakozásnak ígérkezik kicsit a társaságát élvezni. Majd kiderül az is, hogy igaza van-e.  
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. november 3. 09:37
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 3. 00:07 Ugrás a poszthoz

'seara, domnule profesor.*felpillant a szótárból* Na meg a többieknek is hasonlóképpen jó estét. Cheesy

Jé, egy gyerkőc. Hát te ilyen későn hogy kerülsz ide?  Shocked
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Axel S. Sjölander összes hozzászólása (229 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 » Fel