Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Edzés
04. 10., 14 óra után, időérzékmentes állapot

Érkezés utáni első napirendi pont megbökdösi morgó kisasszonyt, és még arra is számítok utána, hogy a fejemben landol a kezében tartott seprű, amit innen elnézve iskolai tulajdonnak saccolok a gyártmány alapján. Kisebb meglepetésemre azonban nem kerül erre sor, csak morog tovább, mint aki bal lábbal kelt, bár őt ismerve bal lábbal kel ő minden reggel. Lehet, hogy egyszer át kellene rendezni a szobáját és olyan helyet keresni az ágynak, hogy jobb lábbal kelhessen. Talán akkor is megtalálná a módját annak, hogy konstans morgással töltse a napot. Nem is piszkálom inkább tovább, úgysincs nagy hatása, inkább kezet fogok David-del, majd megérkezik Leo és Noel is, én meg körbenézek ismét, de Annie továbbra sem bukkan fel. Legalább nem Mihaeltől kell ebben a pillanatban féltenem, mert ő itt van, de nagyon remélem, más se ment neki még semmi okból adódóan. Tovább töprengeni ezen azonban nincs alkalmam, David bemutat mindenkit, bár ismerem már őket egytől-egyig, kit innen, kit onnan, aztán jöhet maga az edzés fizikailag megterhelő része is. Azaz még egyszer egy kérdés, amitől először felszalad a szemöldököm, elvégre mi a fenéért lenne itt, ha nem akarna Levita ellen játszani, de végül csak kinyögi egy vállvonás közepette a választ.
- Be. - jelentem ki, aztán meg máris vigyorgok. Ha ez még más szájából is elhangzik, jobb, mint egy áprilisi tréfa, de oldja a hangulatot. Megmozgatom minden tagom bemelegítésnek, aztán jöhetnek az előírt körök a pálya mentén, aminek a végére már kapkodom kissé a levegőt, de még nincs gáz. A tüdőm a helyén jól megvan, köszöni, úgyhogy egy kis lazítás és folytatom is a fekvőtámaszokkal meg felülésekkel, időnként nagy levegőt véve közben, mert muszáj, aztán ha ennek is sikerült a végére érni különösebb gondok nélkül, mehet tovább a műsor nyújtással, és a legvégén elérünk a repülésig is. Már folyik a víz rólam, mire a seprűre ülve a levegőbe sikerül emelkedni, de legalább ez már nem annyira megerőltető, legalábbis nem az első két kör, ha jól emlékszem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Natália

Beszélni kellene Annie-vel, és elmondani neki, mi is a helyzet Asa és köztem. Olyan rémesnek érzem ezt így, hogy folyton van valami idióta kifogásom, ha rákérdez, merre is megyek, mert nem akarom elmondani az igazat. Hirtelen két tűz között érzem magam ebben a helyzetben. Asa azt mondja, Annie-nek ehhez semmi köze, és őt akkor sem érdekelte, amikor a húgom évekkel ezelőtt utána rohangált. Elhiszem, el én, csak másfelől meg Annie a húgom, és rühellek titkolózni előtte főleg egy ilyen dolog kapcsán. Szeretném, ha tisztában lenne ő is ezzel, és nem valaki mástól tudná meg, aki esetleg rákérdez, hogy mi is a helyzet, vagy tudom is én. Azt se tudom, eddig miért nem mondtam el. Mert nehéz eldönteni, hogy nem akarom megbántani Anniet ezzel az egésszel? Vagy mert tartok tőle, hogy nem fogadja jól? Talán kicsit mindkettő, és minél tovább igyekszem titokban tartani, annál inkább haragudni fog amiatt is, azt hiszem. Áhh, nem jó ez így. Most azonnal beszélnem kell vele, ha kell, hát haragudjon egy-két napig, amíg lecseng ez az egész, és meg tudjuk beszélni, de nem akarok tovább hazudozni neki. A hirtelen megszülető elhatározás eredményeként még a lépéseim is sokkal határozottabbak lesznek pillanatokon belül, és mennék is egyenesen a Rellon körletébe megkeresni Annie-t és kitálalni neki mindent, amit csak elhallgattam eddig, a bejárati csarnok közepén azonban megtorpanok. Három bőrönd, még vagy két kis táska, ha jól számolok, és a közepén egy szőke hajzuhatag. Mintha már láttam volna ezt az árnyalatot, vagy az nem ez volt? Az egyetlen, amit messziről megismerek, az a húgomé, mert azt a tejfelszőke hajkoronát tizenöt éve látom minden nap, még jó, hogy megismerem. Másét meg? Aligha. Inkább hang alapján azonosítom be az embereket, és most az agyamban egy teljesen más gondolatmenet veszi kezdetét. Bőröndök. Szőke lány. Ismerős árnyalat. Csak nem Sári megy haza? Pont meg akartam keresni őt is, mert szeretném megtudni, hol is lehet azt a bigyuszt beszerezni, amiről beszéltünk, úgyhogy közelebb sétálok hozzá.
- Csak nem egy kis otthoni levegőre vágysz. Segítsek esetleg cipekedni, mert igazán szívesen, főleg, ha cserébe szerzel majd nekem azt a konfettit... tudod, a trolltaknyot. - mondom halkan a végét, mert mégse volna jó, ha sokan hallanák meg itt, hogy mit óhajtok beszerezni. Igaz, hogy csak egy újabb Annei elleni merénylet alapkelléke lenne, de akkor is. Közben már meg is emelem az egyik bőröndöt segítőkészen, és kíváncsi vagyok, mit is válaszol majd nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Jót mosolygok Csingilingen, majd azon a gondolaton is, hogy én lehetnék Kuma rellonos verziója, kissé nagyobb kiadásban. Vicces lenne. Tapsifülekkel, állig rózsaszínben szaladgálni és... na jó, jobb, ha ebbe bele sem gondol az ember, mégse vagyok én valami cuki plüssállat, akkor sem, ha Annie néha nagyra értékelné. Megrázom a fejem, hátha attól elszáll ez a gondolat, és főleg a mellékelt kép, ami lelki szemeim előtt megjelenik, majd rávigyorgok Sárára.
- Dehogy venném el én a szereped, bár örülnék, ha április elsejét kivéve nem kapnálak olyan dolgokon, amiért legalább egy nagyterem-takarítást sózhatnék rád varázslatmentesen. - jegyzem meg kissé ráncolva a homlokom, de azért ma még mindig az a nap van, amikor némi csíny belefér, elvégre egyébként is csak viszketőporról, némi ragacsos konfettiről meg egy kis festékről van szó. Mindez csupa ártatlannak nevezhető tréfa, ami a legkevésbé sem életveszélyes, tehát inkább nem csinálok a bolhából elefántot. Percek alatt a helyére kerül minden,én pedig egyre inkább a távozás felé hajlok, ami a további megvalósítandó ötleteket illeti, de Sárának még mindig akad némi írnivalója. Figyelem, ahogy bal kézzel leírja, hogy április bolondja, majd még szívecskét is rajzol mellé, amin újra kénytelen vagyok elvigyorodni, bár inkább most nem kérdezem meg, hogy csak tán nem szerelmes levél lesz-e az, amit ír, hiszen olvastam, mi áll rajta. Felszusszanok megkönnyebbülten, amikor végre kijelenti, hogy befejezte, majd óvatosan kinyitom az ajtót, átlépem a viszketőport és kiosonok. Pillanatokon belül ő is kiér, bezárja az ajtót, a kilincset is ellátja egy kedves kis meglepetéssel, majd már azon vagyok, hogy elköszönjek és eljussak a betegszoba ajtajáig, de elkapja a csuklóm és szaladni kezd. Alig bírom felvenni a tempót hirtelen, még jó, hogy nem terülök el ettől a nagy lendülettől, de végül is igaza van, jobb lesz nem erre lenni, amikor Warren hazaérkezik és szembetalálja magát a bolondok napi ajándékával, úgyhogy követem Sárát, lehetőleg minél messzebb a kastély ezen pontjától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piroska és a hegedűm
túsztárgyalási hadművelet ^^

Ne parázzak... Ne parázzak?! A fenébe is, a kezében van a majd' háromszáz éves, kisebb vagyont érő hegedűm, amit csak úgy elenged, mert tapsolni van kedve. Ez nem olyan, hogy majd lesz másik hangszerem, és minden meg van oldva. Valószínűleg fel se fogja, mit tart a kezében, engem meg itt a szívroham környékez, pedig nem is az a gond, hogy hegedülni akar, hanem az, hogy pont azt a hegedűt kellett lenyúlnia, és még látom is, mennyire figyel rá. Pár perc és már rohan is tovább. Nagyszerű. Nagy levegő, és tessék szépen futkározni utána, hadd játsszunk itt üldözőset minden erre járó nagy örömére. Rohanok is, nem kell kétszer mondani, nemsokára pedig épp láthatom feltápászkodni, miután feltehetőleg a zongorával találkozott, amit valami eszement tehetett csakis a folyosó kellős közepére. Újabb kimaradó szívdobbanás. Csak ne essen baja a hangszernek. Ja, hogy neki se ártana nem betegszobára jutni, mert a végén még rám fogják? Lehet, bár ha ez a jelen állapot így marad, a végén én is mellette végzem. Végigszalad a folyosókon a keleti szárny fele, én meg utána, aztán a bibircsókos banya folyosóján éppen befordulok a kanyarban, amikor meglátom a portré előtt ácsorogni. Úgy tűnik valakinek nagyon gyorsan el kell mesélni az éppen aktuális sztorit. Fogalmam sincs, mennyit futottam távolság tekintetében idáig, de újra nehézkesen sikerül csak levegőt venni, és a lépem környékén is szúr az oldalam. Fene a technikáját az egésznek, majd pont arra is figyelek, hogy kettő be, kettő ki, vagy hogy van az egész. Kezemet az oldalamra szorítva fordulok be a folyosóra végül, és fel is adom a futást. Egyelőre. Kellene legalább két nyugodt perc, hogy összeszedjem magam.
- Állj már meg, hallod? Kössünk kompromisszumot. - kiáltok utána. Egyelőre inkább nem tervezem megenni a fejét, mert energiám se lenne hozzá, úgyhogy ideje új taktikát alkalmazni.  
- Ha épségben visszakapom utána Hieronymust, akkor megengedem, hogy hegedülj rajta. - ajánlom, mert kezdek jobban tartani attól, hogy nekicsattan ismét valaminek, vagy csak egyet legyint, és a hegedű is repül azonmód, jobb, ha egyességet kötünk. Mindenkire nézve kellemesebb következményekkel jár.
- Tudsz egyáltalán hegedülni? - kérdezem azért a végére, remélve, hogy igen lesz a válasz, vagy még ettől is pórul járhat szerencsétlen Hieronymus. Újabb nagy levegőt veszek, majd teszek felé egy lépést, remélhetőleg nem szaladt még el. Ránézésre mégse vagyok én a gonosz farkas azért, csak nem hiszi, hogy megenném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Natália

Elgondolkodva igyekszem visszajutni a körletünkbe, amikor észreveszem a lányt a bejárati csarnokban egy rakat csomag között, hát normális számomra, hogy segíteni igyekszem. Igaz, abban a percben rájövök, hogy nem az, akinek hittem, ahogy megszólal, mert a hang nem stimmel, de sebaj, attól még szívesen segítenék. Már persze, ha hagyná, hogy segítsek, de inkább elengedem a bőröndöt, csak ne kapkodjon sehová sem.
- Naaa... csak segíteni szeretnék. Nincs szükségem egy táskányi női ruhára, bár... jobban meggondolva, lehet, hogy a húgom értékelné, de ha nem egyezik a stílusotok... túl kockázatos, egyszóval meg se fordult a fejemben lenyúlni. Vagy nem is ruha van benne? - ismét a bőrönd után nyúlok, megemelem és elgondolkodva méregetem kicsit, majd megvonom a vállam és leteszem.
- Nem tűnik elég nehéznek, hogy könyvekkel legyen tele, úgyhogy ezt megúsztad. - jelentem ki komoly arcot vágva, aztán meg rávigyorgok, azért komolyan jobb, ha nem vesz most ebben a percben, tényleg nem nyúlnám le senki csomagját.
- Bocs, összekevertelek valakivel, akinek pont ilyen szép szőke haja van, csak felejtsd el, amit kérdeztem. - válaszolok, hiába érződik némi gúny a hangján, most nem zavartatom magam. Inkább jól elvagyok még mindig azzal a gondolattal, hogy azt hitte, elvinném a bőröndjét. Szórakoztatónak tűnik a szememben. Ha nem akar segítséget, akkor lazán zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és azon gondolkodom el, hová is indultam én pontosan, azon túl, hogy a körlet volt a cél, amikor hirtelen felém nyújtja a kezét és bemutatkozik.
- Miért ne érdekelne? - kérdezem, és kihúzva zsebemből a kezemet megfogom a kacsóját és megrázom a bemutatkozás örömére.
- Axel. - teszem hozzá a nevem is, majd a bőröndjeire pillantok. Nem kell hozzá semmilyen extra dedukciós képesség, hogy le tudjam vonni a következtetést, miszerint ha nem hazautazni készül, éppen most jött.
- Esetleg segíthetek valamiben, ha már éppen most vetődtem erre? Mielőtt meggyanúsítanál, hogy bármiféle hátsószándékom van, megsúgom, hogy prefektus vagyok, és tényleg nem eszlek meg... se kirabolni nem akarlak. - ajánlom fel a segítségem, és közben még a jelvényem is előszedem a zsebemből, mert nem hordom ám kitűzve még a faluban is, de tudj' a fene, jobb, ha az embernél van folyton.
- Nna, itt is van a jelvényem. - mutatom neki végül a rellon színeiben pompázó zöld és ezüst jelvényt, hogy alátámasszam a mondandómat, és ha megszemlélte, akkor kitűzöm a taláromra.
- Egyébként melyik ház diákja vagy? - kérdezem, miközben még a jelvénnyel babrálok, jó lenne tudni, merre is indítsam útnak, vagy kit keressek, hogy segítsen neki megtalálni a szobáját. Kíváncsian pillantok rá a válaszát várva, amint felkerült a jelvényem, majd ha elmondta, amit tudni szeretnék, és nem csap a kezemre, szándékomban áll lovagiasan segíteni a bőröndjeit cipelni, és mehetünk is valamelyik irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Semmi kedve három lányhoz, aki éppen nagyon idegesítő a rózsaszín felhőkön sétálós hangulatával. Fáradt, kellene a kávéja és az, hogy békén hagyják mindennel, nem csak a rózsaszínnel és a cuki mivoltukkal, hanem tényleg mindennel. Úgy tűnik, nem volt jó választás a konyha mára, éppen rosszkor van rossz helyen. Még a bögre is kiesik a kezéből, ahogy Keiko karon ragadja és láthat neki takarítani, ha nem akarja úgy hagyni a földön az innivalója maradékát. Szemöldökét ráncolva emeli fel a fejét a szőkeségre a kérdése hallatán, kezébe a már ép bögrét tartva, mert megpróbálta megnézni, nem maradt-e rajta valahol repedés, majd megvonja a vállát és megszólal.
- Azt nem szeretem, hogy éppen nem hagytok békén. Különben emlékszem rád, te vagy Runa egyik szobatársa. - jelenti ki, miután előre hajolva bemászott a lány aurájába, hogy megszemlélje, aztán ismét hátrahúzódik, leteszi a bögrét az asztalra, és szétnéz, nem hagyott-e valahol valamit, amit nem kellett volna. Na igen, a morzsákat az asztalon. Jobbjával ügyesen bal tenyerébe terelgeti őket, majd a legközelebbi szemetesben talál nekik megfelelő helyet, és megpróbál oldalazva kiiszkolni a lányok között.
- Ha megbocsátotok, még vár rám egy nagy adag tanulnivaló a mai napra. - közli, ám abban a percben elkapja az általa eddig még soha nem látott, gyanúja szerint keleti felmenőkkel rendelkező lány, és teljesen váratlanul egy puszit nyom az arcára. Grimaszt vágva dörzsöli meg az arcát, őt csak ne puszilgassa senki azt a pár embert kivéve, akinek hagyja, de ez a lány itt nincs közöttük. Szemöldökét összevonva csúnyán néz rá, majd Keiko-ra is.
- Persze, hogyne. Menjünk, és fonjuk be minden felmosó "sörényét", és ki ne hagyjatok a jóból, kérek pár rózsaszín gyöngyöt én is a hajamba. - újabb grimaszt engedélyez magának, jó sok cinizmussal fűszerezve, direkt azzal a szándékkal, hogy na majd most odavág őcukiságuknak, a következő pillanatban azonban mégis mosolyra húzódik a szája, maga sem érti, miért. Mintha teljesen más lenne a világ egyik percről a másikra, abszolút más a megvilágítás, úgyhogy szusszant egyet, teljesen elfelejti, mitől is volt annyira begorombulva az imént, majd végignéz a lányokon.
- Kér még valaki csokival nyakon öntött kávét? Vagy esetleg kakaót csinálhatok, mielőtt visszatérek a tanulnivalóm mellé? - kérdezi, és meglepően kedves, hirtelen váltva erre a verzióra mogorva énjéből. Talán jobb lett volna, ha inkább fejébe vernek egy csészét, vagy még inkább serpenyőt, ha már ott lóg úgyis minden kézügyben, de nem, puszilkodni kellett, tisztára, mint a hippik, aztán meg a végén kiderül, hogy ez is ragályos. Egykettőre kész Woodstock lesz itt, ha ez így megy tovább, és tessék, ő már dúdolgat is munka közben, nem is akármit. Beatles-ismerők azonnal kiszúrják, hogy ez bizony John Lennon Imagine-je, hangulathoz meg éppen tökéletes.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piroska és a hegedűm
és még mindig

A hegedűtolvaj meglehetősen jól bírja szusszal, még a zongorával való találkozás ellenére is. Kergetném én szíves örömest egész nap, ha nem érezném, hogy vészesen fogy a levegőm a nem éppen megfelelő légzéstechnika alkalmazásának hála, és még annál is jobban féltem a hegedűm épségét, hát utána szólok és kompromisszumot ajánlok neki. Az arcára kiülő gyanakvó ábrázat nem sok jót ígér, ahogy az sem, amit válaszol, szerencsére az azonnal rávágott ajánlatom elég meggyőzőnek tűnik ahhoz, hogy ne kezdjen ismét szaladni előlem a drága hangszeremmel együtt. Helyette pillanatokon belül rám veti magát és megszorongat lelkesedésében. Ennyire nem osztozom azért az örömében, szóhoz se tudok jutni a lelkesedésétől sem, de nem teszek ellene semmit. Felszusszantok, ha elenged, majd a biztonság kedvéért rákérdezek, tud-e hegedülni. Még nem győzött meg arról, sajna, hogy a hangszer jó kezekben van nála, valamiért még az sem, hogy igazi művésznek született.
- Ez azért elég általános kijelentés. A húgom is igazi művész, csak éppen a hegedűmet sose adnám a kezébe, mert a ecsetre jobban rááll a keze, mint a vonóra. Szóval csak úgy kíváncsiságból... mit is takar a művész a te esetedben? - kérdezek rá a biztonság kedvéért, közben meg a hátamat a falnak vetve szépen leülök a földre, ölembe téve a mesterhegedűt, amit egészen idáig a kezemben szorongattam a vonójával együtt.
- Figyelj, nem baj, ha nem megy. Nem fogok harapni érte, becsszó, legfeljebb segítek, hogy menjen és ne az legyen az első mozzanat, hogy szemedbe csap egy elszakadt húr, ha netán nem menne. Persze, ha megy, akkor ez nem áll, de mégis... hm? - teszem hozzá az imént mondottakhoz, és kérdőn pislogok fel rá. A düh elpárolgott futás közben, most már csak az mozgat, hogy féltem a hegedűmet, még mindig, és szeretném, ha ebből a helyzetből, ha már adott, mindenki ép bőrrel kerülne ki. Ő is, Hieronymus is, és végeredményben én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Leo, meg a többiek
Levita-Rellon meccs után

Ez a meccs valamin fenomenálisan rövid volt. Mit csináltak, mit nem, az emberek az előző meccsen kivitelezett kaszabolás mellőzésével is hullottak, mint a legyek. Bele sem mer gondolni, mit lett volna, ha tovább tart a meccs és netán bevadulnak. Azért tőlük is csúnyán landolt Mihael, miután eltalálta az a gurkó, Leo megúszta egy lábsérüléssel, bár jobban járt volna, ha ezt sem sikerül összeszedni. Az út a gyengélkedőre már ismerős volt szerencsére, vagy nem, a lényeg, hogy segített elbicegni idáig a csapattársának, ha már kivételesen megúszta a vasgolyóval való találkozás nélkül azt a rövidke időt. Először felhúzta magát azon, hogy feléig se jutottak az egésznek, de séta közben idáig aztán mégis megnyugodott. Elveszítette a jelentőségét az egész, majd legfeljebb újrajátsszák, vagy ki tudja. Ha nem, akkor ott lesz a következő meghirdetett mérkőzés a navine ellene, aztán meg az eridon következik, a köztes idő megspékelve jóféle edzésekkel, ahogy azt csak David tudja levezetni, úgyhogy nem fognak unatkozni egy cseppet sem, még ha most bosszantó is, hogy ennek ilyen gyorsan vége lett. A betegszoba sem a kedvenc helye egyébként, rossz emlékeket idéz, de azért most nem fogja azt mondani Leonak, hogy na a sarokról már tessék beugrálni fél lábon, mert neki meg semmi kedve betenni oda újra a lábát, ha nem muszáj. Segít addig eljutni, majd egyelőre letelepedik a legközelebbi üres ágyra felmérni a terepet legalább, átlátni, ki sérült meg. Nem is volt akkora pusztítás, mint múltkor. Most mégis egyszerűbb a sérülteket összeszámolni, mint azt, hogy ki maradt talpon egyáltalán. Az az ágy például üres, ahová akkor őt tették. Hirtelen eszébe jut, hogy Luca nekiment, Runa meg ott hüppögött minden második délután, bánatában meg haragjában egyszerre, hogy milyen hülye is volt, ő meg hiába mondogatta, hogy nem fordul többet elő - ha nem szentesíti éppen a cél - és rendbe fog jönni. Rendbe is jött, ami azt illeti, és fogalma sincs, mit csinált pontosan a gyógyító, de már se a csuklója, se a térde nem fáj azóta, még időváltozásra sem. Nagyszerű. Na de megnézegeti még, kivel mi van, mindezt úgy három perc leforgása alatt, aztán visszafordul csapattársa felé.
- Ahhoz képest, hogy mi voltunk pályán, meglehetősen kevés a sérült. Nem volt semmi azért, hogy fent maradtál sérülten is. Nagyon fáj? - érdeklődik barátságosan, végtére is csapaton belül a legkevésbé sem eszik egymást, talán ennek, na meg a szobatársi viszonynak köszönhetően már Mihaellel is viszonylag jól megvannak egymás mellett, az újabb kollegiális kapcsolat csomó téren már csak ráadás, de jó, hogy egyikük se akarja eltenni a másikat az útból semmilyen módon. A lábsérülésekre visszatérve meg úgy egyébként annyi tapasztalata van, hogy amikor a térdét az a gurkó széttörte, biztosabbnak látta levinni a terelőt, mint fent maradni, mert a fájdalomtól még a seprűn maradni is nehezére esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő