33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 » Le
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 15:55 Ugrás a poszthoz

Keiko, nem is értem ezt a nagy lelkesedést. Az enyémek is közölték, hogy vagy a család vagy a kígyó/patkány/pók/minden, ami csak eszembe jutott eddig házikedvenci pozícióra nekem elfogadhatóként. xD

Az az infó komolynak hangzik így. o.O
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 15. 15:56
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 16:09 Ugrás a poszthoz

ABmicsoda? Az Exceltől meg kezdjek félni? Jövőre tananyag lesz az is...*beállt nála a kék halál * Hátöö... sok sikert nektek. Smiley

Keiko, ha majd saját lakásod lesz, hátha nem szólnak bele. Cheesy

 
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 18:34 Ugrás a poszthoz

Jéé, mennyi ember gyűlt ide, mióta lelépkedtem másfele.

Sári, ezt Médikétől kapod: Kiss

Noel, tizenmennyi? Úristen, te híró vagy. o.o

*letelepszik a teájával*  
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 18:44 Ugrás a poszthoz

Sári, azért, mert Médikével dög voltam még belépni, de nála ez alap, kaphatsz ám azért tőlem is. *álmodó meg mindjárt megjelenik majd ott túl és szétölelget*

Szia, Gwen. Smiley Földrajz fölött nem, másom van épp, csak nem emlegetem most másokra való tekintettel inkább, még mielőtt valaki idegrohamot, sikítófrászt, miegymást kapna Rolleyes
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 15. 18:46
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 18:54 Ugrás a poszthoz

Leo, nekem az az érzésem, hogy ez a grrraaamicsoda meg fog ártani a szépségednek. Tongue

Sári, hát az úgy járja amúgy is. <3

Szia, miniRadits Smiley ezért ne bújkálj ^^
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 19:10 Ugrás a poszthoz

Leonard Harris - 2014.05.15. 18:55
hát, ha az ad áramot jöjjön ><

meg? van szépségem? Shocked Cheesy


hülye, ez kijelentés, nem kérdés Kiss

Fagyiii *-* nyuuh, akarok citromos fagyit, csak olyan messze van a bolt xD

Sári, húzzak nektek talpalávalót? *előszedi a hegedűt, ha szépen néznek*
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 15. 19:11
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 19:25 Ugrás a poszthoz

*integet Leocinak, majd szépen kivárja, míg visszajön*

máris, fiatalember *hegedül máris, zene nélkül ne maradjon itt a nép*


Sári, az nem baj ám, ha cuki vagy, ne legyen a nevem Macisajt, ha ez nem igaz Grin
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 15. 19:28
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 02:08 Ugrás a poszthoz

Piroska
és túl aranyos vagy ahhoz, hogy vacsora légy, megtartalak ; )

Azt se tudom, hány folyosón rohanok végig a vakmerő leányzó meg a hegedűm nyomában, de a végére már kezdem nem igazán bírni az iramot, úgyhogy más megoldást kell találni erre a helyzetre. Kompromisszumosat például, ha már a fenyegetés nem használ. Valamit nekem is ajánlani kell, ha közös nevezőre akarok vele jutni, úgyhogy beadom a derekam, legyen meg, amit szeretni, hegedülhet, csak aztán épen kapjam vissza Hieronymust. Úgy tűnik, ebbe még ő is belemenne, de a biztonság kedvéért jobbnak látom megkérdezni, hegedült-e életében, elvégre nem egyforma minden hangszer. Nekem is hiába nyomnak kezembe egy kürtöt, nem tudnék vele mit kezdeni, de még a zongorával se, vagy épp a csellóval, még ha vonóshangszeren játszom is. Mindegyik más és külön kis világ. Gyorsan kiderül, hogy melodimágusba sikerült botlanom. Na, legalább a zenét biztosan szereti, máglyát rakni a hegedűmből ő se akar majd ezek alapján, de még mindig nem győzött meg, így bár bólogatok, azért kételkedem abban, hogy épen megúszná ezt a találkozást a hegedű, inkább szedek elő a tarsolyomból egy újabb ajánlatot. A reakció elemi erővel érkezik, és mint kiderül, van ám tüdeje a leányzónak, kétségtelenül. Pislogok egy sort meglepetten a válaszra, de elég gyorsan összeáll azért a kép szerencsére. Szóval elkél a segítség. Valahogy sejtettem, de ha már belement, hogy segítsek, akkor az jó pont a javára, úgyhogy - bár nem szokásom az ilyesmi, ha mások kezében van a legféltettebb kincsem - elvigyorodok, és megemelem a kezemben lévő hangszert.
- Semmi gond... na, az a lényeg először is... elárulod, mi a neved? Én Axel vagyok, úgy mellékesen... és akkor igen, azt akartam mondani, hogy húzd ki magad, mert ha nem jó a tartásod, a hegedű is furán szólhat, de ezt majd hallani fogod, ha előfordul. Egyelőre illeszd a válladhoz, így... - mutatom is, ha már itt a kezemben a mesterhegedűm is, és bár megfordult a fejemben, hogy felajánljam, hogy cseréljünk, nem fogom. Még a végén meggondolná magát, viszont további üldözősdihez nincs kedvem, szóval hegedüljünk. Ha már a tartása rendben van, akkor folytatom is az alapokról a kiselőadást, és be kell vallanom, hogy élvezem azért egy kicsit. Szívesen tanítanék egyszer valakit hegedülni, még ez a gyorstalpaló is jó dolog, mert látom, hogy valakit érdekel ez a csodaszép hangszer. Egyéni vélemény ugyan, de nekem a világon nincs csodálatosabb hangszer a hegedűnél.
- Gitároztál valaha? Utálom a gitárhoz hasonlítani, de azért annyira talán mégsem más... szóval lefogod a húrt, és ha furcsa a hang, csúsztatod az ujjad odébb rajta. Szóval csak érzéssel. Sok idő, amíg az ember rendesen beletanul ebbe, főleg, hogy gyorsan tudjon korrigálni hibákat, de bízom benne, hogy ha melodimágus vagy, menni fog ez - jelentem ki, bár némi kétségem azért akad azt illetően, hogy minden tökéletesen fog menni, de vágjunk bele.
- Különleges kívánság, bármi kedvenc, amit játszani szeretnél? - kérdezem azért, hogy tudjam, mit is mutassak innen tovább, elméleti síkon itt már csak vaktában tapogatóznék egyébként is, egyszerűbb, ha mutatom Lisbethen, mit merre hogy, mintha órákon át beszélnék mindenféléről, mint a vonóhasználati technikák, meg pengetés, meg ilyen apróságok. Ha érdekli, lehet róla szó, de azt majd csak elmondja, ha így van, egyelőre meg hegedüljünk, ha ezt szeretné, és lássuk, mi lesz ebből.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 17. 02:56
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 03:09 Ugrás a poszthoz

Park Ha Eun

A DÖK mindig kitalál valamit, ami egy nagyon nagyon jó dolog tud lenni, bár utóbb neki már egyre inkább betáblázódott utóbb, úgyhogy bánatára muszáj volt meghozni egy-két szomorú döntést. Többek között a DÖK-tagsága is befejezte kárászéletű pályafutását, csak mert egyszerűen nem lehet mindent egyszerre csinálni, amennyit ő utóbb próbált, hiába az ambíció. A majális azért még mindig érdekli, legalább szétnéz kicsit az emberek között, és hátha még valaki érdekesbe is belebotlik. Ahol sok ember van, oda érdemes benézni, úgyhogy ennek örömére összeszedte magát, és kisétált ide. Öltözéknek a farmerhoz a szürke pólóra felvett zöld ing tökéletesen megteszi, begombolatlanul persze, mert május van már azért, és egész kellemes az idő, de túl nem erőltette magát mégse, a fő, hogy szalonképes legyen. Megérkezve már éppen belemerülne a lehetőségek felmérésébe a standok között nézelődve, amikor feltehetőleg nem eléggé figyelve a történésekre, sikerül valakinek az útjába kerülnie. Az illető teljes lendülettel fut bele, még szerencse, hogy az egyensúlyából kiütni a nála jóval kisebb lánynak nem sikerül, így csak elkapja. Könnyű konstatálni egyébként is a habos-babos vajkrémre emlékeztető színű szoknyából, hogy lánnyal van dolga, mert bár haja is hosszú van, az manapság már nem egy mérvadóan női jellemvonás. Lép egyet hátra, hogy megtartja az egyensúlyát, és már majdnem felmordul, de még idejében sikerül lenyelni a nyelvére tolakodó nézz_szét_kicsit_jobban-típusú kijelentést nem éppen barátságos hangsúllyal. Felpróbál egy mosolyt, majd elengedi a lányt is, kérdőn pislogva rá.
- Csak nem kell valakitől megmenteni? Üldözött valami fránya mumus? - kérdezi, elég csak végignézni a hölgyikén, amilyen kis zilált éppen, nem kell nagy ész hozzá, hogy leszűrje, valaki elől rohant. Vajon mi ijeszthette meg? Nem éppen közkedvelt állatba botlott netán? Vagy csak nem a bohócok? Hallott már fóbiás egyénekről, akik a bohócoktól rettegnek, de az olyan mitikusnak hangzik, elvégre a bohócok viccesek, hihetetlennek tűnik, hogy lehet tőlük félni. Minden esetre vár a válaszra, abból csak kiderül, mi történt a lánnyal.
- Ó... különben Axel. Nem láttalak én már valahol? Rellonban mondjuk? - kérdezi hirtelen, mert mintha valahonnan ismerős lenne már a lány. Az is lehet, hogy csak a folyosón futott össze vele, de az sem kizárt, hogy közös órájuk van, akárhogyan is, az arcmemóriája nem a legjobb, egyszerűbb, ha rákérdez, aztán meg elvigyorodva karon ragadja, ne ácsorogjanak ott csak úgy.
- Tudod mit? Meghívlak valami édesre, és közben elszórakoztathatsz kicsit, egyedül unatkoznék, egy ilyen szép lánnyal viszont aligha - mondja, és már indul is az édességek irányába. Különben most csak vaktában próbált ezzel a megjegyzéssel bevágódni, nem kell tudni, hogy pillanatnyilag bizonyos hímnemű egyedek sokkal jobban lekötik a figyelmét, mint bármely lány, érezze csak figyelme középpontjának most magát a lány, a teljes igazság ismertetése úgysem feltétlen szolgálná a célt, tehát hanyagolható.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 17. 03:09
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 14:39 Ugrás a poszthoz

Sziasztok. *letelepedik a sokadik bögre kávéjával* Miújság van erre?

Keiko, nem kell ezen leakadni. Ízlések és pofonok, tudod. Rolleyes
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 14:47 Ugrás a poszthoz

Szia, Adri. Cheesy

Keiko, that's life, minden nem tetszhet mindenkinek. Cheesy

Tilda, ha már én is a csapathoz tartozom, naná, bár egészen szoldian művelem azért. Rolleyes

Jéj, szerusz, Misu. Cheesy
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 17. 14:48
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 14:55 Ugrás a poszthoz

Tilda, semmi nagyon különös, gyere lelátóra szurkolni nekünk, és meglátod. Cheesy

Milyen filmről van szó? o.O
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 15:02 Ugrás a poszthoz

Czettner R. Luca - 2014.05.17. 14:57
Egyetlen szőkém <3 *-* Csipkerózsikaként jó lehetsz XD *nagyon röhög*

Heló amúgy mindenki, aki azóta jött Cheesy



Szia Lucica Cheesy

Mióta ajánlgatom én neki, hogy leszek egy körre a hercije, legyen nekem Csipkerózsika, vagy Rapunzel, főleg, amíg még Macisajt a nevem. Rolleyes

Ó, kár, Tilda, nem tudod, mit fogsz így kihagyni. ^^

Uhm, azt meg meg akarom ám nézni, csak érjem meg, hogy hétfőig mindenem rendben legyen, ami kell. ^^
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 25. 11:10 Ugrás a poszthoz

Sziasztok. Smiley

Keiko, miért akarsz te megpusztulni? És sárga rózsa, sírra? Szegfűt oda, úgyis elhervad. xD Bár örök a kedvencem a zsidó kőrakós szokás, az olyan szép *-* görgetek neked szép nagyot, hm?  Rolleyes
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 25. 11:34 Ugrás a poszthoz

Bálint, ezen most nagyon jól szórakoztam. Cheesy

És amúgy, de, kimegyünk hozzá, rárakni néha plusz köveket, hogy biztos legyen, hogy nem mászik ki. Rolleyes
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 25. 11:54 Ugrás a poszthoz

Rentai Bálint - 2014.05.25. 11:42
Örülök Cheesy Szegény Keiko, itt meghal, mi meg mulatunk XD

Oké, rakhatunk még rá pár követ Cheesy (de lehet egyszerűbb lenne akarata ellenére, elhamvasztani Cheesy)


Nem Keikon mulatok, csak sajátos humorom van, és az irodalmi utalások ilyen hatással vannak rám. Rolleyes

Keiko, kamillateás inhalálást neked, utána tuti fogsz levegőt kapni. Cheesy

és látod, rendbe tesszük mi itt az életkedved egykettőre Tongue
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 25. 12:06 Ugrás a poszthoz

Bármelyik más gyógynövény is megteszi, ha nincs kamilla, nálam még a sós víz is használ, a gőz a lényeg. ^^

ó, pedig már azt hittem, kellőképpen megijesztgettünk, hogy ne akarj itt kinyiffanni xD
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 8. 22:46 Ugrás a poszthoz

És a bácsi vamp is életnagyságban? *Médike volt másik alteregoval*
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 7. 13:13 Ugrás a poszthoz

Runa
az a bizonyos vasárnap, délelőtt 11 óra

Eldöntötte, hogy ma csak Runára fog figyelni, és megpróbál nem Elliotra gondolni, főleg nem arra, hogy összevesztek a legutóbbi kviddicsmeccs után. A gond az elhatározással csak az, hogy miközben Bogolyfalva felé halad, valahogy folyamatosan a gondolataiba férkőzik mégis a fiú, eszébe jut az, ahogy ránézett, és egyáltalán a tény, hogy mennyire ki volt akadva az egésztől. Ott háborgott a folyosó közepén, hogy ha szerencsétlenebbül esik, meg is halhat egyszer, ő meg képtelen volt másképp reagálni, a végére már az idegtől szemberöhögte és bemenekült a pincébe, csak ne kelljen hallgatnia azt az egészet. Talán bocsánatot kérhetne, akkor viszont már kétli, hogy csak ezért kérne bocsánatot, és egészen ijesztő most észrevételezni, hogy talán nem is azért haragszik, mert Elliot annyira kiborult a kviddics miatt, hanem mert talán ő fontosabb a fiúnak, mint a fiú neki. Igazán szép. Túlságosan is belemerült, nem kellene. Kénytelen figyelmeztetni magát, hogy ez így nem jó, ha túlgondolja, sőt még az sem, ha egyáltalán végiggondolja, vagy megint a falat fogja kaparni kínjában, mert annyira róla sem pereg le minden, mint amennyire mutatni igyekszik. Inkább vissza Runához, különben is egyre ritkábban látja, mindenkit lefoglal a maga gondja, baja, mindenféle vállalt és rásózott feladata, érthető, csak éppen hiányzik attól még. A majdnem-húgáról van szó, az istenért, nem egy távoli alig ismer ismerősről, akit éppen elég, ha öt évben egyszer lát és kellemesen eldiskurálnak arról, hogy ki hogy van. Azt szentül elhatározza azért, még mielőtt a térig jutna, hogy a kapcsolati problémáiról inkább nem tárgyal, ha nem kerülnek szóba, mert nem ez a lényeg, ha már időt szánnak egymásra, meg panaszkodni sem akarna, és végképp nem óhajt egyelőre Leo-ról beszélni, gyakorlatilag még őt is kerülni igyekszik, amennyire lehet, mert már a fene tudja, kivel hányadán áll. A káoszt sose tartotta kifejezetten rossz dolognak, de ha a fejében létezik, akkor meglehetősen az, mint tapasztalta. Vesz egy nagy levegőt, kifújja, elhesseget mindenféle kellemetlen gondolatot, mosolyt varázsol az arcára, aztán átsétál a tér egy részén és levágja magát Runa mellé megölelve a lányt szinte azonnal, bele sem gondol, hogy netán a frászt hozhatja rá ezzel.
- Már majdnem elő kellett kotornom egy fényképet rólad, hogy biztosra felismerjelek. Szia - közli vigyorogva, miután még egy puszit is nyomott a lány arcára, aztán elengedi, nem cél a szuszt kiszorongatni belőle a viszontlátás örömére. Végig is néz rajta végre, és kénytelen megjegyezni a nyilvánvalót szinte azonnal.
- Egyébként egészen csinos vagy, te lány. Mesélj, hogy vagy, mi újság? Nem beszéltünk... mióta is? - ujján számol látványosan, mellé szélesen vigyorogva, aztán visszapillant a lányra, és komoly arcot vágva ismét megszólal.
- Már nem is emlékszem, mióta. A múltheti látogatási alkalommal gyenguszon üdültem, az rémlik, vagyis nem rémlik, de tudok róla... szóval akkor legalább két hete - jelenti ki, és igyekszik nem elkomorulni a gyengélkedő említésére, bár most megint eszébe jutott egy pillanatra minden. Nem fogja hagyni, hogy az egész elrontsa a mai napot, mert nem és kész. Kissé idegesen igazít egyet a zöld kockás ing gallérján azért, aztán a szokásos módon beletúr a hajába és rendületlenül vigyorog tovább.
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 7. 16:29 Ugrás a poszthoz

Runa

Pár perc késéssel ugyan, de befut ő is, és első dolga megölelgetni a lányt és vigyorogva puszit nyomni az arcára. Ő bizony hiányolta a lányt, mert persze, hogy azért közös órák alkalmával még szóba elegyednek, de ő olyankor nagyon tud rohangálni egyik helyről a másikra, azt pedig megtanulta már Rubya tanárnőnél, hogy érdemes odafigyelni a tanárra és nem egyébbel szórakozni, szóval az úgy tényleg durván egy-két szó tud lenni, amit olyankor beszélnek. Utóbb elmondható amúgy is róla is, hogy rengeteg dolgot csinál a prefetuskodástól az újak segítésén át a tanársegédként való funkcionálásig, és még a kviddics, a hegedű, meg a kemény tizensok tantárgya, meg se meri számolni, hány vizsgája lesz majd, ha megéri. Panaszkodni viszont nem fog, neki kellett, helyette csak megcsóválja a fejét a válaszra.
- Mondja az, akinek eidetikus memóriája van - jegyzi meg pimasz vigyorral, még nyelvet is ölt mellé, majd a vörösödésre nem szól semmit, ennél jobban azért nem akarja ő zavarba hozni a lányt, csak megjegyezte, hogy tényleg csinos. Csinosabb, mint lenni szokott a kirojtosodott szárú farmjaiban teniszekkel és a lenyúzott ujjú pólókban, bár azért ő ahhoz a Runához szokott, akinek a kezére kellett néha csapni, hogy szétszedi mindjárt azt a felsőt, ne nyúzza tovább, de ha jó irányba változik, az nem baj. Valamiért fiút szimatol a dolog a mögött, de majd mindjárt rákérdez, egyelőre elég lesz a szokásos nyitány is, persze, miután már grimaszolt egyet arra, hogy mit túloz el és mit nem.
- Óóó, hogy ezért kellek igazából. Világos. Akkor viszont talán tenni kéne egy sétát az ajándékboltban - jegyzi meg. Ő a maga részéről azért nem utálja annyira a kedves apucit, bár egy évnyi levelet kapott vissza kézbesítetlenül neki hála, de valahol mégiscsak biztos meg lehet érteni, az az egyetlen normális magyarázat szerinte, hogy az a férfi rettenetesen félhet az ismeretlentől, és ez bőven elég rossz lehet neki önmagában is. Elvégre látta ő, min ment keresztül a mugli nagynénje, mire megszokta, hogy micsoda családba került, amikor igent mondott egy Sjölandernek. Már majdnem meg is osztaná ismét eme gondolatmenetét, ha nem előzné meg Runa a veszélyes kérdéssel. Elliot. Na igen, Elliot. A fiú nevének említése is elég ebben a percben, hogy egy pillanatra elkomorodjon. Sóhajt egyet, aztán megvonja a vállát.
- Túlestünk az első komoly veszekedésen, azt hiszem. Haragszik, mert továbbra is kviddicsezni akarok, de majd csak túlteszi magát rajta. Amúgy minden oké - visszavarázsolja a vigyorát, és beletúr a hajába laza mozdulattal, gondolatban azért fohászkodva, hogy ennél tovább ne menjenek, ha lehet. Beszélne is, nem is, nem tudja, melyik lenne jobb, úgyhogy inkább gyorsan megpróbál témát váltani.
- Mesélj inkább arról, ki az a fiú, aki miatt ilyen szépen kivirágoztál? Csak nem Polter? - pislog ártatlan képet vágva, de azért máris megjelenik a pimasz vigyora, olvassa ő az Edictumot, naná, hogy olvassa, csak abban reménykedik még mindig, hogy Elliot nem. Vajon Runa igen? Sose kérdezte eddig.
- Olvasol te Edictumot? - teszi is fel a kérdést szinte azonnal, ahogy megfordult a fejében az újság, mert ha olvassa a lány, akkor már a pletykákat ismerheti. Közben azért terelgeti szépen az ajándékbolt felé, ha hajlandó arra sétálni barátnéja, és érdeklődve pillant rá időnként oldalra sandítva.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. július 7. 16:51
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 7. 17:50 Ugrás a poszthoz

Elliot
[zárt]

Az Eridon elleni mérkőzés neki elég csúnyán ért véget. Igaz, hogy Erik lélekjelenlétének köszönhetően kevésbé csúnya sérülésekkel úszta meg, mint amilyeneket szerezhetett volna egyébként - majd jön ezért legalább egy köszönömmel az eridonosnak -, de azért négy meccsből ez volt a második, amikor lezuhant és a gyengélkedőn végezte. Nem örült neki, de hát ez most még csak nem is írható annyira a rovására, elvégre nem így tervezte. Az első meccsen szándékosan ment neki Zsombinak, egyszerűen annyira dühös volt, és a fájó térde sem a gondolkodásra sarkallta, most azonban nem így tervezte, de a szél nem hagyott más választást. Még Eriktől is bocsánatot kért azért, amiért lerángatta, már csak jólneveltség címén is, egyrészt mert tényleg nem akarta hazavágni, másrészt meg mert ettől sem tűnik olyan bősz megveszekedett rellonosnak. Meg is úszta ez alkalommal pofozkodás nélkül a gyengélkedői üdülést, csak a kedves nézett rá olyan szemekkel, amikor bejárt látogatóba, mint aki menten leharapná a fejét, ha nem ágyban feküdne és nem tessékelnék ki az első gyanús mozdulatra. Most azonban megteheti, ahogy kilép az ajtón, mert végre ma szabadul ebből a fertőtlenítő szagától és mindenféle különös bájital illatától terhes levegőből, amit ki nem állhat, a beszerzett sérüléseivel azonban nem volt más választása, mint itt tölteni az elmúlt pár napot. Reméli, hogy azóta elfelejtődött Elliot részéről az az ellenséges érzés feltehetőleg a kviddics iránt, vagy még inkább ama tény iránt, hogy ő játszik és továbbra is játszani akar. Nem szeretne erről vitát nyitni, már egyszer átgondolta év elején, és úgy döntött, hogy igenis hajtó marad, erről senki nem beszéli le, legfeljebb majd a kispadot melegíti. David végül úgy gondolta, hogy inkább a seprűjét koptassa a kispad helyett és úgy alakult, hogy ezen a meccsen is fent volt, bár eredetileg ő szeretett volna lentről figyelni cserejátékosként, de majd legközelebb. Vagy nem. Összeszedte szépen a cókmókját rendet hagyva maga után, beletúr a hajába, és bár kissé ideges, azért kilép a folyosóra. Elvileg itt kellene találkoznia Elliottal, legalábbis ő szólt, hogy ma szabadul ebben az időpontban, örülne, ha kicsit összefutnának, de mindjárt kiderül, volt-e érdeklődés a javaslatára, amint kilép az ajtón.
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 8. 15:35 Ugrás a poszthoz

Elliot
[zárt]

Volt ideje gondolkodni az elmúlt pár napban, és ismételten arra jutott, mint tanév elején, hogy marad. Nem hagyja a csapatot, és ha nem muszáj, akkor nem marad kispados sem, mert szeret repülni, szeret játszani, akkor is, ha veszélyes, és egyszerűen szereti a kviddicset. Chrisnek sem okozna csalódást, ha már itt tartunk, bár Chris a legkevésbé jelentős faktora a döntésének. Egyszerűen nem akar már gondolni sem arra, hogy kiszállni a csapatból, amíg nincs rá valami olyan nyomós oka, ami miatt egyszerűen nem marad más választása. Összeszedi a dolgait és már indulna is, remélve, hogy nem kell majd sokat ácsorognia a folyosón Elliotra várva, de amint nyitja az ajtót, éppen vele találkozik a tekintete. Felfele görbül a szája szeglete, fél kézzel még vissza is ölel viszonozva a csókot, bár most már csak a pletykás hölgyemények miatt sem nyújtja túlságosan, aztán elengedi a fiút és a kérdésre lazán vállat von.
- Maradt pár szép színes foltom, de a csontjaim már egyben vannak, szóval minden rendben, akár már edzésre is mehetek, ha lesz - válaszolja, ha már kérdezték, meg se fordult a fejében, hogy ne menjen. Ha sor kerül a visszavágóra a lefújt meccs miatt még ebben a tanévben, akkor ahhoz formában kell lenni, a kékek nagyon lelkesek, szóval nem igazán van helye lazításnak, mert még csúnya felsülés lenne a vége, ha nem veszik elég komolyan őket.
- Meg kéne keresnem Bennettet... de majd máskor, nem fontos. Veled minden rendben? - érdeklődik inkább, mert valamiért az az érzése támadt hirtelen, hogy veszélyes víz ez a kviddics, és jobb, ha nem beszélnek róla. Vagy már késő. Azt akarta mondani, hogy igaz, hogy sorozatban minden meccsen játszott, de akar beszélni Daviddel, hogy a Levita ellen is fent akar lenni, mint alapcsapattag, ha ez kivitelezhető, hanem meg legalább csereként részt venne, de inkább lenyeli, majd beszél a csapatkapitánnyal, hogy egyáltalán lesz-e visszavágó, és ha lesz, milyen felállásban lesz a csapat. Pillanatnyilag inkább koncentrál arra, hogy valami kevésbé aknamezőhöz hasonlatos terepen maradjanak, mert nem biztos benne, hogy Elliot aggódásból fakadó kviddics iránti ellenszenve elpárolgott volna.
- Leteszem a dolgaim a szobámban és utána lenne kedved beülni a teázóba, vagy esetleg csak sétálni egyet? Mondjuk a vízeséshez? - nagyon gyorsan igyekszik témát terelni, és egyébként se lenne rossz kicsit sétálni, meg beszélgetni, ha már szabadult a betegszobáról, csak esetleges jó tanácsokhoz, netán veszekedéshez nincs nagyon sok kedve.
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 9. 01:18 Ugrás a poszthoz

Elliot

Elvigyorodik annak láttán, hogy már megint mennyire aggódik Elliot a testi épsége miatt, és megrázza a fejét. Zúzódásokat edzésen is tud beszerezni, azok miatt nem jár gyengélkedőre ha kell, ha nem, csak a törései miatt került be most, azok meg már rendben vannak a kapott főzeteknek hála.
- Nem fogok visszakerülni, nyugi. Megígértem, hogy vigyázok magamra - jelenti ki határozottan, igyekezve letudni ezt a témát, és hamarosan még a mondatát is lenyeli felében, amint rájön, hogy veszélyes vizekre evezett a kviddics említésével, de már késő. A fiú még csak nem is válaszol a kérdésre, leakad Bennett nevénél, mint aki határozottan féltékeny, pedig nem is tudja, hogy lehetne, csak épp messze nem a csapatkapitányra, hanem valaki másra a csapatból, de most nem ez a lényeg. Elkerekednek a szemei, és meglepődve bámul a párjára a kifakadása láttán, hirtelen azt sem tudja, mit mondjon. Nyel egy nagyot, aztán hevesen megrázza újra a fejét.
- Azért ennyire nem vészes a helyzet. Időnként túlaggódsz dolgokat - jelenti ki, miközben vigyorogni igyekszik, és ő is gyorsít a léptein, hogy utolérje a fiút, majd elkapja a könyökét és megállítva közelebb húzza magához, majd átkarolja a derekát.
- Nyugodj le. Először is a fal nem ártott neked, másodszor kár tönkretenni a kezedet, csak mert ideges vagy. Harmadszor meg most pont olyan, mintha egy hisztis barátnőm lenne, és ez úgy valahogy nem tetszik - valaki milyen pimasz ma, de jobbnak látja inkább erre terelni a szót, remélve, hogy nem lesz belőle akkora veszekedés, mint ha elkezd az eddig hallottakra reagálni teljes energiabedobással. Vagy mégsem? A folytatás nem azt mutatja, hogy igaza lett volna, pedig általában igaza szokott lenni. Még a végén kiderül, hogy a tárgyilagosságának lőttek, ha Elliotról van szó. Kell azért egy nagy levegő, hogy ne vágjon oda semmit válaszul most arra, amit a fiú mond, de még mindig kerülné a veszekedést. Már így is tökéletes kis pletyka lesz ebből a dámáknak. Nagyszerű.
- Állj már meg, Ell. Komolyan... miért kell akkora felhajtást csinálni ebből? Játszom, és? Te is zúgtál már le, ne mondd nekem, hogy nem, és ez a második alkalom volt csak, hogy gyengélkedőre kerültem, pedig rengeteg lehetőségem lett volna rá. Nem zárhatsz be a szobámba, csak mert aggódsz - morogja egészen hallhatóan, és még egyszer elkapja azért a fiú könyökét, ha már az imént elengedte.
- A fenébe már, hallgass végig. Pontosan tudod, hogy szeretlek, de ez nem jelenti, hogy azt kérheted, hogy lemondjak arról, amit csinálni akarok. Nem azt mondtam, hogy sárkányőr akarok lenni a sróforrú kolónia mellett most azonnal, csak kviddicsezni szeretnék. Mit nem lehet ezen megérteni? - most emelte fel csak a hangját, de ha már Elliotnak ennyire mehetnéke van, nem indul utána, tökéletesen meg fog felelni a pince is.
- Oké, majd akkor aggódik értem Bennett. Szólj, ha végre reálisan látod a helyzetet. Szia - kiabálja még utána, aztán magában dohogva megy végig a folyosókon és meg sem áll a Rellon körletéig. Ez a nap is csodaszép egy példány, a veszekedés igazán hiányzott belőle.
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 3. 20:03 Ugrás a poszthoz

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

- Boldog születésnapot - szólal meg svédül, amint becsukta maga mögött a kávézó ajtaját, és puszit nyomva a lány arcára orra alá tol egy vörös papírba csomagolt dobozt (méregzöld sál van benne, meg egy fekete plüss-sárkány, a fogatlan), aztán fintorogva megtapogatja az állán éktelenkedő vörös karmolásnyomot. Ezt szépen megkapta, de végülis megérdemelte. Kellett neki nőt rabolni, még ha születésnapozás céljával is. Tudhatta volna, hogy Merida ennyire harcias, de ki gondolt erre. Azzal számolt csak, hogy a lány folyamatosan elfoglalt, és amennyi mindent csinál, sose lesz egy szabad perce sem, hogy egészen a Londoner-ig cibálja, ahol majd kellőképpen megünnepelik svéd vidákeken azt a születésnapot. Viszont legalább elsőkézből tapasztalhatta, hogy a nőrablás elég macerás egy hadművelet tud lenni és van néhány alapvető szabálya. Egyes számú szabály - nem szabad hagyni, hogy kapálózzon, vagy csodaszép karmolásnyomokat szerezhet az ember fia. Kettes számú szabály - jobb minél hamarabb meggyőzni róla, hogy ne visítson, vagy rossz vége lesz a dolognak. Hármas számú szabály - csak akkor tessék ilyesmire vetemedni, ha egyáltalán nem félti az ember a testi épségét, és úgy gondolja, megéri neki elrabolni a szebbik nem egy képviselőjét, ráadásul úgy, hogy különben esze ágában sincs nősülni. Végül is miért is nősülne éppen Axel. Nevetségesnek hangzik maga a gondolat is, elvégre épp azon van, hogy beköltözik Elliothoz a faluba, semmi értelme nem lenne egy lányrablásnak csak úgy mellékesen, de ezt elmagyarázni egy lánynak, aki karmol és megpróbálja elátkozni éppen... hajaj. Nehéz dolog. Még szerencse, hogy a minisztériumi kirendeltség kandallójáig vezető úton csak el tudta valahogy magyarázni mégis, hogy nem tervez vele semmi szörnyű dolgot, ha az nem minősül annak, hogy egy délutánra kilopja a szokásos rengeteg tennedője közül ünneplés céljával. Most kihúzza az östermalmi kávézóban (vagy inkább kocsma? fene tudja, kávé is van ám) az egyik asztalnál a lánynak a széket, aztán egyelőre megtámaszkodik az asztal szélén és a lányra néz kérdőn, egy barátságos félmosoly kíséretében.
- Remélem, nem akarod már leszedni a fejem, de téged elkapni úgy, hogy legyen egy szabad perced is, igazán képtelenség. Mit kérsz inni? - kérdezi meg, miután kifújta magát, és megjárja magát, ha kapott választ. Magának vajsört hoz, Annelie-nek, amit kér, majd leül vele szemben.
- Egyébként ez is hozzá tartozik még az ajándékodhoz - szólal meg, miután még kotorászik kicsit a zsebében és elúhúz két mozijegyet az Így neveld a sárkányodat második részére.
- Gondoltam, Meridával lenne a legérdemesebb megnézni - vigyorog és leteszi Annelie elé az egyik mozijegyet. Reméli, mostanra már megenyhült a lány is, és nem akarja még mindig megfojtani, hogy elkapta a folyosón és meg sem állt vele idáig.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. november 3. 20:05
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 8. 17:48 Ugrás a poszthoz

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

- Nyugi, kviddicsezem, volt már rosszabb is. Ez tényleg csak egy karcolás, Uff nélkül is rendbejön - von vállat a bocsánatkérésre, és elvigyorodik mellé. Neki kellett lányt rabolni amúgy is, nagyon megérdemelte, ha már egyszer csak úgy elkapta Annelie-t a folyosó közepén, szólhatott volna legalább két szót előtte. Leszedi közben nyakából a sálat, megszabadul a kabátjától is, megvárja, amíg a lány eldönti, mit kér inni, majd elsétál, hogy pár percen belül már az innivalóval térhessen vissza az asztalukhoz. Mire visszaér, a lány már nyakában a sállal, Fogatlant ölelgetve ücsörög az asztalnál, és úgy örül az ajándéknak, hogy ezért aztán igazán megérte az egész felhajtás, pedig még nem is tud mindent. Helyet foglalva leteszi elé a kólát, maga elé a vajsört, és rámosolyog a lányra.
- Örülök, hogy ennyire tetszik. Reméltem, hogy értékelni fogod, ha Hablaty neked adja Fogatlant - jelenti ki, és örül ő is annak rendesen, hogy sikerült megörvendeztetni Meridát, ha már az utóbbi időben azóta az ominózus mesenap és jelmezes bál óta ennyire jóban lettek. Tessék csak a svédre fogni az egészet, mert végtére is nagy jelentősége volt kezdetekben annak is, hogy ismét talált valakit, akivel teljes lelki nyugalommal beszélhet az anyanyelvén is, erre már csak ráadás volt, hogy Merida egész könnyen szerethető. Közben előszedi zsebéből a mozijegyet is, és leteszi a lány elé a neki szánt példányt.
- Na, akkor itt az ideje elkezdeni. Tetszeni fog, majd meglátod - válaszolja magabiztosan, amint kiderül, hogy Annelie sem látott még soha filmet. Ő ilyen kis muglibarát, imádja a ketyeréiket, még ha nem is mindig érti, mi mire való, a film pedig egy remek találmány szerinte, úgyhogy minden barátjának igyekszik terjeszteni az új hitet, hiszen a muglik is tudnak néha olyan szuper dolgokat csinálni, amitől tátva marad az ember szája. Hogy hol is vannak? A kérdés kicsit váratlanul éri, hiszen körülöttük mindenki svédül beszél, meg amúgy átcibálta idáig szegény lányt két kandallón is, de betudja annak, hogy az akciója ennyire sokkolhatta.
- Ööö... ne harapd le a fejem, de Stockholmban, most épp az Östermalmon. Kibuliztam apunál, hogy kapjak engedélyt használni a hop-hálózatot a közeli kirendeltségnél... és hát... ez itt a Londoner. Gondoltam, ha már szülinapod van, Stockholm az egyik legjobb hely ünnepelni - vigyorog és olyan szépen néz, hogy szinte látni az angyali dicsfényből szőtt glóriolát a feje fölött, ő bizony csak valami különlegesben gondolkodott. Magában azért bőszen imádkozik, hogy Annelie ettől véletlenül se kapjon pánikrohamot, vagy sikítófrászt, mert azt igazán nem számolta bele a programtervbe.
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 22. 13:27 Ugrás a poszthoz

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

Örül neki, hogy Merida ilyen lelkes Fogatlantól. Ő a maga részéről rajong néhány mugli találmányért, a filmért is például, bár ha már film, akkor igenis legyen benne sárkány, ha lehet. Az Így neveld a sárkányodat címet viselő csodát pedig már csak a címe miatt is megnézte, aztán mesenapra Hablaty lett belőle, ha már amúgy is van sárkánya, még ha csak tenyérben elférő miniatűr is a drága csupán. A jegyek a folytatásra csupán ráadás, majd icipicit meglepődik ám a kapott kérdésen, kissé szabadkozva is válaszol, igyekezve kimagyarázni, hogy amúgy minden rendben van. Szerencsére Merida nem borul ki, inkább örül, úgyhogy megnyugodva vigyorodik el. Még a végén csak megússza pár karcolással az egész születésnapi lányrablást.
- Akkor itt volt az ideje felfrissíteni az ismeretséget Stockholmmal, és ne mondj már ilyet, nem hiszem, hogy ne lennének barátaid, akiknek eszébe jut, hogy mikor is van a születésnapod. Egyébként mennyi is lettél, te ránézésre majdnemtizennyolc? - kérdezi még mindig fülig érő szájjal, legfeljebb lecsapják, de hát szerinte ránézésre akkor is ennyit mondana Annelie-ről, és nem kevesebbet. Végül a vajsörét is kézbe veszi és a lány felé emeli a poharat.
- Igyunk rád. Skål! - közli, aztán belekortyol az italba, majd le is teszi a poharat és felkönyököl az asztalra. Illem, nem illem, a Londonerhez hasonló helyeken ez senkit nem zavar úgy igazán, bár azért meg kell jegyezni, hogy ez itt messze nem füstös, szakad kocsma, hanem igenis olyan hely, amiért a szülei sosem harapnák le a fejét.
- Még van időnk ötig, addig mesélj, mi a helyzet veled? Csak azt tudom, hogy rengeteg dolgot csinálsz még mindig - érdeklődve pillant a lányra, és el is hallgat átadva neki a szót. Utóbb nem sokat tartózkodott az iskolában, kivéve, amikor muszáj volt, így nem teljesen van képben mindennel, de azért még érdekli, mi is van éppen Annelie-vel például.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 20. 18:45 Ugrás a poszthoz

Csingiling
szösziélesztés

Ismét felgyűltek a születésnapok. Lassan arra a megállapításra jut, hogy azok is párosával járnak legalább, ha nem éppen csoportoslag, mint a lányok. Ellioté a napokban volt, az ifjabbik Sjölanderé meg holnapután lesz, és hát mit is lehet neki venni ajándékba? Édességet. Sieg egyébként is nagyon tud értékelni bármiféle ajándékot, de az edésséget különösen, főleg, ha az a valami még a színét is változtatja, netán mozog vagy visszafelesel, esetleg furcsa íze van. Minden, ami nem hétköznapi, az érdekes. Persze, azért nem lehet csak édességet enni, ezt már pöttöm is megtanulta - aki amúgy már nem is olyan kis pöttöm, csak hát a bátyja szemében mindig is az marad -, de kap majd néhány csokibékát, egy kis mindenféle ízesítésben meg színben kapható gumicukrot, meg talán nyalókát is lehetne neki szerezni. Majd az édesanyjuk úgyis ügyel rá, hogy ne mindent sikerüljön azon nyomban felfalni. Az ajándék nem ehető része egyébként is megvan már, egy meséskönyv színezhető képekkel. Mint kiderült, Sieg is nagyon szeret festegetni, színezni, és már a nyálmegosztós korszakából is kinőtt, hát remek ötletnek tűnik egyelőre ilyen könyvet ajándékozni neki, addig sem fog a falra firkálni a szüleik nagy örömére. Na de igen, még valami igazán érdekes nyalókát kellene szerezni, hogy azt mondhassa, itt végzett a vásárlással. El is indul az említett édességek gyűjtőhelyére, ami a bolt másik részében van, és alaposan szétnézve igyekszik mérlegelni, mi is lenne igazán jó választás. Már éppen megnézné közelebbről az egyik nagyon színes, különlegesebbnek tűnő mintapéldányt, hátha elég érdekesnek bizonyulna az öccse számára is, amikor valaki, vagy éppen valami fejbe csapja.
- Aucs - szólal meg nagyon konstruktív párbeszédet kezdeményezve éppen. Nem fájt annyira, hogy feljajduljon tőle, akármekkora is volt a lendület, és csak egy lépésébe telt korrigálni az egészet, meg se fordult a fejében, hogy esetleg ennyitől még a padlóval is közelebbi ismeretséget köthetne, inkább csak meglepődött. Nem egy hatékony vásárlófogó taktika lecsapni a vevőket, bár tekintve, hogy bármit is csaptak hozzá, éppen nem sikerül szabadulnia tőle, lehet, hogy mégsem annyira rossz ez a taktika. Majd ide ragad. A hang viszont ismerős.
- Csingiling? - pillant a hang irányába, és máris nyugtázza, hogy nem tévedett. Sárihoz van szerencséje, és ahogy az már lassan szokássá vált, ha a lányról van szó, megint egy elképesztően irreális helyzetbe csöppentek. Egy hatalmas nyalókát sikerült a hajába ragasztania a lánynak.
- Ez most komoly? Kisebbet nem találtál, csak ezt? - pislog rá kérdőn, ha mákja van, akkor csak a fele haját kell levágni, ami lassan már vállig ér. Legalább nem lesz kopasz. Vagy igen?
- Mondd, hogy ki tudod szedni a hajamból. Nem mostanában tervezek megkopaszodni - jelenti ki egy egészen kicsit elsápadva a gondolattól is, hogy megszabaduljon a hajától. Nem és nem, az teljességgel kizárt. Sári ragasztotta a hajába, biztos talál megoldást, hogy ki is szedje onnan. Legalábbis reméli.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 20. 21:25 Ugrás a poszthoz

Csingiling
szösziélesztés

Na tessék. Ma itt rögtön kiderül, hogy nem csak a születésnapok járnak párban, de a szerencsétlenségek is. Alig jut el a nyalókákig, máris fejbe csapják egy túlméretezett nyalókával és nem elég ez, de még a hajába is ragad az az izé. A hang tulajdonosát nehéz lenne eltéveszteni, tavaly április 1 alkalmából közösen örvendeztették meg Warren-t némi extra erős viszketőporral, trolltakony-konfettivel meg hasonlóan csodálatos apróságokkal. Csingiling, alias Ombozi Sára, a helyi önjelölt tetoválóművész, bár tagadhatatlanul tehetséges benne, meg még úgy miegymás. Hosszú a lista, minden tételét ő sem jegyzi meg. Kérdőn bámul a lányra, hogy ezt meg hogy sikerült, és egyáltalán ennél nagyobb ragacsos izét, amit a hajába akaszthat, hogyhogy nem talált. Menten ki is derül, hogy nem a legjobb hangnemet sikerült megütni, vagy legalábbis Sára nem ehhez szokott, mert fájdalomdíjat említ és fogva minden egyéb összegyűjtött édességét igyekszik odébb állni.
- Ezt nem mondod komolyan... - morog maga elé, aztán a kosárba szór egy maréknyit az imént nézegetett nyalókából egyáltalán nem törődve vele, hogy valóban annyira különleges-e, mint amilyennek első látásra tűnt - színesnek legalább nagyon színes, az is valami -, és Sári után indul. Csodálatos, hogy ez az izé még a haját is húzza, mert persze, hogy az átlagos méretű nyalóka sokszorosa, és a súlya egyenes arányban a méretével nő természetesen. A ráadás, hogy gyönyörű látvány lehet.
- Segíts már megszabadulni tőle. Kérlek - próbálkozik, hátha sikerül eltalálni a varázsszót és a lány hajlandó valami módon besegíteni, hogy ne lógjon a hajából az a napraforgó méretű színes tömény cukor.
- Naaa, Csingiling, légyszíves - ha így lehet, hát így lehet, tud ő szépen kérni, csak még mindig nem örül a váratlan és nem kívánt ajándéknak. Nem ez lesz élete legszebb napja. A hajának biztos, hogy annyi, mert hogy ezt is csak az ecetes olló szedi ki onnan, arra mérget merne venni. Igyekszik kiskutyatekintettel bámulni a lányra, és nem figyelni a két sorral odébb fennhangon kacarászó gyerekcsapatra. Vicces, vicces, de most azért cserélbe velük, vajon ők mennyire nevetnének a helyében.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 21. 00:05 Ugrás a poszthoz

Csingiling
szösziélesztés

Határozottan nem örül annak, hogy egy túlméretezett nyalóka lóg a hajából, azért sem, mert becsülettel húzza szépen megnőtt szőkés barna fürtjeit, és azért sem, mert röhejes. Ez kérem, nem vicces, ez röhejes, vagy siralmas. Minden, csak nem jó. Csingiling a látottak alapján ezt persze másként gondolja, a hajába akasztotta a színes édességet, aztán mossa kezeit, ő távozik a tett helyszínéről, takarítson helyette más. Ez viszont nem így megy. Nem fog ő így hazasétálni, hogy majd esetleg Elliot oldja meg. Az kizárt. Ezt Sára fogja megoldani, itt és most, ha kell az említett ecetes ollóval, de ő fogja a nyelét és igenis besegít megszabadulni a nyalókától. Hogy ehhez kérni kell szépen? Legyen. Ha ez kell, hát kér ő szépen, nem csak morogni tud, és úgy tűnik, meg is van az áldozatnak az eredménye, a szőkeség megenyhül, úgy dönt, mégsem hagyja őt egyedül szerencsétlenkedni és már húzza is a... hová is? Ajaj, ha most valami nagyon okos ötlete támadt ennek a lánynak. Hirtelen félve gondol bele, hogy talán mégsem az volt élete legjobb ötlete, hogy Sárára bízza, hogyan is szabaduljanak meg a nyalókától. Talán jobban járt volna, ha egyszerűen csak kezébe nyom egy ollót, hogy vágja le. Az lett volna a legegyszerűbb. Nagyon nyelve hallgatja, miről is érdeklődik társnője az alkalmazottól, majd engedve a rángatásnak követi a mosdóba. Van más választása? Nem sok. Bármit is tervez a lány, egy próbált talán megér. Nem tudja róla, hogy tűzmágus lenne, legalább a szemöldöke biztonságban van. Vagy mégsem? Ismét nagyot nyel, láthatóan mozog tőle szépen fel-le az ádámcsutkája, de azért beadja a derekát és lehajol. Megfojtani, lefejezni, miegymás... eszébe se jut, amíg Sári meg nem említi, és a bájos mosoly az arcán nem éppen tekinthető garanciának, elvégre attól még ő is rellonos. Sosem lehet tudni, ugye? Az ember nem véletlen kerül abba a házba, amelyikbe. Menten pálcát is fognak rá, pontosabban a hajára, a vízfakasztó bűbáj azonban nem sokat segít, sőt határozottan fájdalmasan jajdul fel, mert bizony éppen tépik a haját. Ebbe belekopaszodik hamarabb, minthogy megőszülhetne. Oké, hogy divat a félig tar koponya, de valahogy nem szeretné, és az sem biztos, hogy Elliot értékelné. Lemondó sóhaj hagyja el ajkait, miközben ő bizony kiegyenesedik és megfordulva a kagylónak dől.
- Ez így tényleg nem megy. Mielőtt végleg sikerülne kitépni a fele hajamat, lehetne inkább, hogy mondjuk egy körömollóval megnyirbáld vagy valami. Úgy még visszanő, és elvileg, ha nagy mázlim van, legalább a fele megmarad - jelenti ki, és igyekszik felmérni, mekkora is lesz a kár. Ahogy nézi, marad azért haja, pár centi legalább biztosan, és majd szépen megint kivárja, míg lenő.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 22. 21:24 Ugrás a poszthoz

Csingiling
szösziélesztés/nyirbálás

Egyre kevésbé örül ama korszakalkotónak vélt ötletének, hogy bevonja Sárit a probléma megoldásába. Ebből itt ma biztosan hajvágás lesz, ugyanis hiába próbálkozik a lány nagyon lelkesen azzal, hogy leáztassa szőke tincseiről a nyalókát, nincs sikere. Az eredmény mindössze annyi, hogy szépen csöpög a hajából a víz, és a nyalóka csak még ragacsosabb lett, ha ez egyáltalán lehetséges. Az ingét is eláztatja éppen, amint úgy dönt, hogy kiegyenesedve nekidől inkább a kagylónak további hiábavaló kísérletezés helyett, de ez legyen a legkisebb gondja. Ezt egyetlen varázslattal megoldja. A nagyobb baj még mindig a haja, amiről igazán nincs szíve lemondani, elvégre hónapokig tartó kínszenvedés volt már az is, hogy ennyire lenőjön, és akkor most csak úgy se perc alatt oda az egész. Csodálatos. Lemondó sóhajjal veszi tudomásul a tényállást, más megoldást már ő sem lát, a nyalókával a hajában meg, amíg az le nem hullik magától, nem szívesen tengetné további napjait. Sára előkerít a táskájából egy kisollót, és némi hezitálás után nekilát hajat vágni. Spontán fodrászati műremek lesz ez is, csak maradjon valami a hajából a végére. Levegőt visszafojtva hallgatja az olló csattogását, majd megkönnyebbülten szusszan fel, amikor már nem húzza le a haját a nyalóka, aztán pedig akkor is, amikor a lány befejezi a mesterművét. A fülei még megvannak, egészében, az is valami, nem? Hogy aztán egyébként esetleg úgy néz ki, hogy beállhatna madárijesztőnek is, az igazán mellékes részlet ehhez képest, vagy legalábbis kisebb jelentőséggel bír.
- Hosszabb hajam - jegyzi meg válaszul a feltehetőleg költőinek szánt kérdésre, de ha már egyszer ennyire kézenfekvő, naná, hogy ki is mondja, egy pillanattal később meg már vissza is szívná, hiszen Sári kezében van az olló, és az úgy veszélyes. Maga elé emeli két kezét védekezőn és ártatlan arcot vágva ismét előveszi a kiskutyatekintetét.
- Le ne szúrj, így is tökéletes - jelenti ki, és a tükörbe pillantva tényleg meg is állapíthatja, hogy ez egyáltalán nem szörnyű. Nem olyan, mint amilyen volt még nyalókamentesen, de nem is kell kapucnit hordania hetekig, hogy ne lássák, milyen a haja. Nem kérem, ez teljesen felvállalhatónak néz ki, a művésznő nagyot alkotott. Addig azért már nem merészkedik, hogy esetleg megkérdezze, nem volt-e fodrász egy másik életében, vagy nem készül-e annak netán, örül, hogy ezt további kár nélkül túlélte.
- Szerezzünk neked egy másik méretes nyalókát? Besegítek pótolni ezt a példányt, hm? - ajánlja fel végül, és elgondolkodik, hogy na ezzel meg mihez is kezdjenek? A dekorációba csak nem kerülhet már vissza, ott lóg rajta egy igazán szép szőke tincs, hogy a szíve is belesajdul annak láttán, hogy attól éppen megszabadították. Biztos nem vonzaná a vevőket.
- Öhm... ezzel mi legyen? Keresünk egy alkalmazottat, vagy inkább csak egy szemetest? - kérdezi meg végül felvéve a földről a nyalókát, és kérdőn pillant Sárira. Itt a padlón csak nem hagyhatják.

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 » Fel