33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Axel Sjölander-Wayne összes hozzászólása (229 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Le
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 28. 17:39 Ugrás a poszthoz

Hoppanálás vizsga

Ez a nap is elérkezett. Ma egész bizottság előtt mutathatja be hoppanálási tudományát, hogy aztán majd eldöntsék, elég jó-e ez ahhoz, hogy ezután szabadon gyakorolhassa vagy sem. Eddig viszonylag ideális körülmények között gyakorolhatott az elméleti részből letett sikeres vizsgát követően. Egy tanterem meglehetősen csendes és nyugodt környezetnek minősül, még akkor is, ha több másik ember is ott van, aminek azért megvan a maga zaja. Ő ezt aztán nagyon jól tudja, elvégre időnként mások szívverését is képes meghallani például pár méterről. Vicces ez, főleg, hogy kezdetben még csak kontrollálni sem tudta az egészet, és teljesen véletlenszerűen hallott különféle, mások számára fel sem tűnő hangokat, amiket mostanra már legalább ki tud zárni. Majd' egy évnyi munka eredménye, hogy tudjon ne figyelni ezekre. Korábban éppen ezek miatt nem is lett volna érdemes megpróbálkoznia ilyen veszélyesnek minősíthető tudomány elsajátításával, mint a hoppanálás, mert ha a legkisebb hang is eltereli a figyelmét, annak katasztrofális következményei lehetnek. Jelenleg viszont bízik benne, hogy ha eddig elég érdekes körülmények között is sikerült csendet teremtenie magának - a nagyapjának érdekes módszerei vannak, ha erről van szó, napokat lehetne mesélni róluk -, akkor az itt is menni fog. Muszáj mennie. A térnél zajosabb helyekkel is boldogult már. Itt sincs több, mint az élet maga. Az emberek mozognak, beszélgetnek, lélegeznek. Élnek. Idő előtt érkezik azzal a szándékkal, hogy addig is, amíg mindenki más befut, hozzászokjon a helyhez. Állandó moraj van, ami zavaró lehetne, de ura a helyzetnek. Képzeletbeli falat épít, amiről lepattan minden hang, amire a legkisebb szüksége sincs. Illedelmesen köszön nemsokára minden érkezőnek, majd végighallgatja a feladatot, és részéről úgy érzi, jöhet ez is, készen áll. Kipihente magát, az elméje tiszta, zavaró tényezők kiiktatva. Nagyon reméli, hogy menni fog ez. Amint rákerül a sor, jól megnézi, hová is kell érkeznie, megismétli gondolatban a három C-t, és szemét lehunyva megszabadul a külvilágtól először. Aztán a gondolatai következnek, minden, ami nem kell, mehet a süllyesztőbe, elméje sötétebb zugaiba, hogy most egyetlen egy dologra tudjon koncentrálni. Nem siet el semmit, szép nyugodtan maga elé idézi a szökőkút jobb oldalának egy konkrét pontját. Nincs karika, ami megkönnyítené a helymeghatározást, de képzeletben megteheti, hogy egyetlen pontra figyel, mintha most is lenne karika, akár az órákon. Így nincsenek további zavaró részletek legalább. Felmérte a távolságot, tudja, milyen érzés ez, tudja, hová kell érkeznie, pontosan meghatározta magának, így ha már mindebben biztos, és elméjében csak az az egyetlen pont van előtte, ami már szinte vonzza, megfordul a sarkán beleejtve magát a semmibe egy könnyed, de határozott mozdulattal, remélve, hogy sikeresen teljesíti a feladatot. Ha végrehajtotta, amit tőle kértek, vissza is térhet a helyére a többiek közé, hogy csendben kivárja, vajon mit szól a bizottság a teljesítményéhez, elegendőnek érzik-e ahhoz, hogy hoppanálási engedélyt kapjon, vagy sem. Nemsokára kiderül.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 23. 13:01 Ugrás a poszthoz

Csingiling <3

Úgy tűnik, ma egymás után hoz kisebb-nagyobb rossz döntéseket, például Sára kezébe helyezni a haja sorsát eleve nem dicséretes, de még vissza is szólni neki már igazán olyasmi, amit még ő is inkább meg nem történtté szeretne tenni. A kérdés hallatán már meg se szólal, csak bólint, hogy naná, persze. Mintha lenne más választása. Mióta is növeli a haját? Megvan már pár hónapja, és azért ez a még félhosszú, már a szemébe lógó, de még össze nem köthető valami elég kínszenvedős tud lenni, és épp csak sikerült azon is túljutni, erre most ilyen "lépj vissza a startmezőre" kártyával kezdheti elölről. Csodajó, de inkább nem tesz újabb megjegyzést. Tényleg jó figyelni arra, hogy Sári kezében még olló van, és veszélyes dolog az.
- Hanem fültől fülig végigszaladsz rajtam, hátha úgy szebb a mosolyom? -  na tessék, és már megint jár a szája, még a végén valamelyik ötletét meg is fontolja a lány. Baj lenne abból is csak, és elnézve Sári felháborodott arckifejezését talán még lesz is. Most kellene menekülni mondjuk? Vagy legalább elkezdeni meggyőzni, hogy mennyit is nyer azzal, ha életben hagyja? Nem lenne rossz valamit kitalálni, még az sem nyugtatja meg teljesen, hogy a lány végül vigyorogni kezd. A javaslat mondjuk már nem olyan rossz, még egyelőre nem az erdő mélyére hívta éjfél környékén, vagy netán a feneketlen gödörhöz az alagsorba, úgyhogy akkora baj talán még sincs. Kissé nyugodtabban húzza ki magát ismét, majd beletúr a hajába. Jó lesz így, ha már ez van. Még jó, hogy nem úgy néz ki, mint akit megtéptek, és azért az se semmit. Összeakadhatott volna tehetségtelenebb fodrásszal is.
- Oké, menjünk. Még úgy is terveztem beszerezni valami különleges édességet az öcsémnek. Imád mindent, ami fura - jegyzi meg rábólogatva a javaslatra, majd elnézve a szőkébe hajló tincseitől kissé röhejesen kinéző nyalókát megvonja a vállát.
- Akkor szemetes lesz a sorsa - válaszolja, és fellélegzik, amint sikerül kiszabadulni a mosdóból végre. Még az olló is a helyére került valahol Sári táskájának mélyén, úgyhogy már nem kell tartania tőle, hogy egyszer csak benne áll meg. A gumicukrokhoz visszatérve végre sikerül is találni valami egészen érdekesnek tűnőt, és gyanúját csak megerősíti a lány, hogy ez majd tetszeni fog Sieg-nek.
- Annál jobb. Legalább kellőképpen furcsa lesz - jegyzi meg, és igyekszik óvatosan horgászni ki a gumicukrokat, mielőtt még ínyencfalatnak tekintené bármelyik is az ujját.
- Veled mi a helyzet? Meglehetősen rég láttalak. Oké, hogy beköltöztem a faluba, meg amióta otthon hegedülök, elég ritkán járok erre, de még annál is ritkábban látlak - pillant fel azért a lányra, miközben még egy utolsó gumicukorgyíkot igyekszik kiszedni, egy másik azonban ráakad. Elhúzza a száját, és megpróbálja lerázni a ragaszkodó mintapéldányt. Úgy tűnik, amilyen ritkán találkoznak Csingilinggel, mindig sikerül elszórakoztatnia alaposan. Talán ez a magyarázat... ha gyakrabban találkoznának, még kárát látná a végén, vagy ki tudja.
Utoljára módosította:Axel Sjölander-Wayne, 2015. március 23. 13:02
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 12. 23:09 Ugrás a poszthoz

Csingiling <3

- Vagy lehetnék az a fura fazon abból a... ó, nem jut eszembe a film címe, csak futólag láttam belőle képeket, de szóval ilyen nagyon őrült kinézete van... Joker, talán, de lényegtelen. Riogathatnék mindenkit a tartós mosolyommal. Csak egy kicsit lenne vér... vérfagyasztó - jegyzi meg, ha már ári olyan lelkesen csattogtatja éppen az ollót az ujjai között. Igazából nem is olyan rossz kilátás, ami azt illeti, de még úgy elnapolná, hogy ő legyen a vidék réme. Ráér az ilyesmivel, és ezt bizonyára Csingiling is tökéletesen megérteni. Az ilyen fültől-fülig vigyorok sajnos ritkán járnak együtt hosszú élettartammal tulajdonosaikat tekintve. Azonban az olló csak a helyére kerül nemsokára nagy megkönnyebbülést eredményezve, mert beigazolódott tény, hogy Sárinak ötleteket adni meglehetősen veszélyes dolog, aztán a nyalóka a szemetesben végzi, nemsokára meg már gumicukorgyíkokra vadászik igyekezve elkerülni, hogy megharapják. Sári legalább jól szórakozik közben, az is valami.
- Nem akarod te is kipróbálni esetleg? - kérdez vissza, ha már tanácsokat osztogatnak éppen neki ekkora szakértelemmel. Mindössze egy utolsó példány akad rá kicsit ragaszkodóan a vadászat végén, de attól is sikeresen megszabadul gyógyítóért kiáltó sérülés nélkül. A kiállítások említésére hátrafordul közben Sárira pillantva és meglepetten pislog rá.
- Semmi komoly? Tényleg? Mesélj, hol volt kiállításod? - érdeklődik máris, mert azért azt úgy nem éppen hiszi el, hogy semmi komoly lenne az, ha az ember lányának a képei Londonban kerülnek a közönség elé. Ha már úgyis befejezte a gyíkok begyűjtését, Sári után indul közben, megszemléli az almákat is, de úgy dönt, hogy ennyi édesség bőven elég lesz az ifjabbik Sjölandernek, amit eddig begyűjtött, és inkább nem vesz. Lépne is tovább a pénztár irányába, ám az a hümmögések közepette tett kijelentés mindennél jobban meglepi. Ilyenre bárkitől hamarabb számított volna, mint Sáritól, de azért csak elmosolyodik.
- Ettől a tanévtől még magántanuló is vagyok, de ha adsz egy jelszót, belóghatok valamelyik hétvégén. Majd ismét Pán Péter leszek és borsot törünk valaki orra alá... vagy inkább viszketőport? - javasolja vigyorogva. A tavalyi április elseje igazán emlékezetes nap volt, legalábbis részéről nehezen felejthető, pedig csak betársult Sári mellé egy kis csínytevésbe.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 15:00 Ugrás a poszthoz


öltözék|ing és nyakkendő


Megkérdezte Elliotot, nem is egyszer, hogy ha már itt van és végzős, eljönne-e vele a bálba, de egyik válaszból sem az szűrődött le számára, hogy igazán rajongana az ötletért. A "nem tudom", "majd meglátjuk, kell-e dolgoznom" és "nem igazán rajongok a bálokért" különféle variációi és kombinációi semmi biztatóval nem kecsegtettek, könyörögni meg már ő sem volt hajlandó, hogy de na, csak a kedvéért meg a két szép szeméért, úgyhogy inkább lemondott erről az opcióról. Jobban belegondolva a párja még a saját végzős bálját is kihagyta, akkor is a csárdában dolgozott inkább, úgyhogy nem is tudja, miért fűzött ehhez nagy reményeket. Úgy döntött, keres egy barátot, aki hajlandó vele menni a bálba, és no lám, már az első kérdés után teljesítettnek minősítette a küldetést. Igaz, hogy nem volt ez valami nagyon megtervezett, túlbonyolított kérdésfeltevés, nem szerenádozott hozzá, vagy ilyesmi, egyszerűen csak feltette a kérdést Cyanne-nek az alagsori folyosó kellős közepén, és tessék, itt vannak. Ez a bohém valami mondjuk nem áll túl közel a szívéhez, hogy őszinte legyen, de a nyitótáncot csak nem hagyja ki, egyszer végzős reményei szerint. Öltözéke fekete, hajszálcsíkos nadrágból és mellényből áll, utóbbin egy szépen megmunkált antik zsebóra lánca is látható, illetve nadrágszíja csatja sem elhanyagolandó darab ötvösmunka tekintetében. Ehhez könyékig  feltűrt szürke ing társul, ami látni engedi a csuklójáig terjedő, egész karján végignyúló tetoválás egy részét is, na meg félcipő és a teljes összhatás kedvéért ez alkalomra beszerzett egy zöld-ezüst színű csokornyakkendőt. Cyanne is kitett magáért, ami azt illeti, már meg is állapította hangosan nemrég, hogy milyen szép, még megtiszteltetésnek is érzi valahol, hogy ő a ma esti táncpartnere. Kinyitja az ajtót előtte, előre engedi, majd követi ő is és belépve kicsit leesik az álla.
- Szóval ezt értette a DÖK bohém alatt. Hátöö... cuki - veszi szemügyre az átalakított nagytermet és nem éppen olvadozik a látványtól. Nem rossz, biztos sokat dolgoztak vele, de egyszerűen nem az ő világa.
- Nyitótánc és utána lépünk? Csárda? - fordul a lány felé kérdő tekintettel. Vagy ha szeretne maradni, azt se bánja, de ő a maga részéről inkább ücsörögne az est további részében az említett helyen, bár erre már csak az is egy roppant nyomós érv számára, hogy Elliot is ott lelhető fel.
Utoljára módosította:Axel Sjölander-Wayne, 2015. július 24. 11:03
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 18:36 Ugrás a poszthoz



Belépve az az érzése támad, hogy elnézhette, mit is jelent a bohém. Nem igazán érzi úgy, hogy illene ebbe a gondosan megtervezett és rendezett, könnyed kis nyári idillbe. Belecsöppent volna a nyúl üregébe és nem vette észre? Vagy még inkább, mintha a harmadik Addams családos filmbe került volna, a napsütéses, boldog családi összejövetelre. Nem kerüli el a figyelmét, hogy páran megnézik őket, mintha legalább másik bolygóról érkeztek volna, de azon a véleményen van, hogy ha nem tetszik, nem kell nézni, ilyen egyszerű ez.
- Pedig nem is kviddicstalárban jöttünk vagy tudom is én... fürdőruhában. Egyszerűen csak stílusosan fittyet hányunk mindenki más elképzeléseire a bohémot illetően - kacsint a lányra elvigyorodva. Cyanne meghatározása éppen elég laza és szerinte tulajdonképpen bőven eleget tesznek neki még a bohém keretein belül is.
- Szórhatsz néhány villámot, ha szeretnéd, kápráztasd el a közönséget kicsit - válaszolja, hiszen ha már megbámulják őket, hadd legyen legalább mit nézni. Ő sajnos hasonlóan látványos műsorral nem tud szolgálni, a hegedűje otthon porosodik lassan két hete, a hallása meg azóta sem működik rendesen, aminek kivételesen örül. Ki akarna tisztán hallani random beszélgetésfoszlányokat ebben az alapzajban? Ő biztosan nem. Majd mindjárt fog nyitótáncot táncolni, mint végzős, azt is éppen elégnek érzi még a részvételből is, úgyhogy rá is kérdez a lánynál, mit szólna, ha az este további részét inkább a csárdában töltenék?
- Remek. Meg is van a tökéletes esti program, majd megünnepelhetjük odalent, hogy esélyesen valami jó kis pletykára is alapot teremtettünk - közli ismét elvigyorodva. Jónak ígérkezik ez, és kezd meggyőződni róla, hogy Cyanne-nél jobb társaságot keresve sem találhatott volna erre az alkalomra. Körbenéz aztán, hogy valamerre fellelhető-e ismerős végzős, mert ha bármiféle megbeszélés is volt erre a nyitótáncra vonatkozóan, ő biztos kihagyta.
- Gyere, essünk túl rajta - szólal meg, miközben karját nyújtja a lánynak lovagiasan, és megindul pár rellonos végzős felé, akiket sikerült felfedeznie.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 21. 18:06 Ugrás a poszthoz



- Egyik-másik tényleg érdekes látvány. Nézd csak azt a vöröskét ott, eddig tuti feltakarította a folyosót, és kíváncsi vagyok, mikor sikerül a ruhája szélére lépve orra esnie... - pillant az említett lány irányába, akit éppen sikerül kiszúrnia, miközben feltűnően bámulja őket a mellette álló szöszivel együtt, majd hirtelen térnek vissza egy korábban félbehagyott vagy talán meg sem kezdett beszélgetéshez. Azért még biccent feléjük, amikor az egyikük futólag visszapillant, jelzi, hogy feltűntek, aztán csak visszafordul Cyanne-hez, aki már majdnem villámot szór, aztán végül mégse. Nem baj, érti ő és az auror említésére azért átkarolja a vállát kicsit, mintha csak Annie-ről lenne szó. Tisztában van vele, hogy egy bizonyosról van szó, de inkább nem hozza fel.
- Akkor erről ma lemarad a közönség, így jártak - szólal meg olyan megállapítást téve, ami tulajdonképpen teljesen fölösleges, de legalább nem sablonos kijelentésekkel próbálkozik, hogy majd megtalálja a saját aurorát meg ilyesmi. Vagy azt kellene? A helyében nem feltétlen örülne neki, az a nagy helyzet, úgyhogy mellőzi is. Elengedi inkább a lány vállát és felé nyújtja a karját, amint sikerül kiszúrnia a tömegben néhány másik rellonos végzőst is.
- Naaa, egy kicsit több optimizmust, Morticia. Csak egy keringő, utána meg a vendégem vagy és, hogy lásd, milyen lovagias tudok lenni, még haza is kísérlek - ajánlja, és nagy megkönnyebbülésére még azelőtt jelenti be Annelie, hogy ideje a nyitótáncnak, mielőtt eljutnának a többi végzősig. Kényszerű csacsogásra nincs alkalom, csak pár további furcsálló tekintetet kapnak, ez azonban továbbra is lepereg, róla legalábbis biztosan, inkább elfoglalhatják a helyüket a táncparketten, nem túl lelkesen várja ki a taps végét, aztán végre jöhet az a keringő is.
- Ha jól hallom, Rieu. Nagyjából öt perc és ki is sétálhatunk az ajtón - súgja a lánynak kicsit közelebb hajolva hozzá tánc közben.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 24. 00:33 Ugrás a poszthoz



- Te aztán tudod, hogy néz ki egy rellonos jó kívánság - neveti el magát Cyanne megszólalását hallva. Az auror említésére átkarolja a lány vállát kicsit, majd hamarosan már a karját nyújtja neki és még azt is megígéri, hogy a csárdában tett kitérő után hazakíséri.
- Hogy megjegyezted - vigyorog, mintha csak valami kiemelkedő dicséretet kapott volna éppen, majd elgondolkodva ráncolja a homlokát és megvakargatja az állát is.
- Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy majd legközelebb? Most kivételesen biztos vagyok benne, hogy hazafele nem tévednék el a sötétben - teszi meg mai nagylelkű ajánlatát, majd még azelőtt jelenti be Annelie a táncot, hogy szóba állhatna bárkivel is a többé-kevésbé, de mostanra már inkább csak kevésbé ismert évfolyamtársak bármelyikével is. A sokévi zeneoktatásnak megvan az az előnye, hogy amint felcsendül a zene, nagyjából meg tudja állapítani, mennyi idő múlva is ér véget. Továbbra sem igazán lelkes attól a ténytől, hogy itt lehet, ez a nyárias hangulat valahogy nem fogta meg annyira, meg egyébként sem tudja abbahagyni egy pillanatra sem a folyamatos idegeskedést, hogy mikor is érkezik bármiféle hír az apjáról. Igyekszik Cyanne-re figyelni, a zenére, a táncra, valahogy nem térni vissza folyamatosan ahhoz a gondolathoz, hogy de mikor küldenek már egy baglyot, és kivételesen elmondhatja, hogy azért arra a megközelítőleg öt percre, amíg keringőznek, sikerül is.
- Igazán elbűvölően táncolsz - mondja a lánynak, miközben már lassan végéhez közeledik a nyitótánc, majd ha már a zene utolsó hangjai is elhaltak, elengedi és meghajol felé illedelmesen.
- Köszönöm a táncot- mosolyog rá - Szeretnél még maradni esetleg vagy jöjjön a ma esti B terv? - kérdezi máris, amint elkezdik ellepni a táncolni vágyók a táncparkettet.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 16:49 Ugrás a poszthoz



- Na, azért túlzásokba sem kell esni - húzza ki magát féloldalasan vigyorogva közben, mert ő aztán nem is kicsi. Remekül szórakozik még mindig, ami azt illeti. Úgy tűnik, nem kell ahhoz semmiféle katalizátor, hogy lazán elszórakozzanak, bár visszalökdösni azért itt és most nem tervezi, inkább a karját nyújtja, hogy a táncparkett felé induljanak aztán. Maga a keringő olyan szépen megy, mintha még netán próbáltak volna is hozzá, pedig erre még csak idő sem lett volna az igazat megvallva, tekintve, hogy eléggé utolsó pillanatban kérdezte meg a lányt, hogy nem jönne-e el vele ma este.
- Nekem meg hivatalosan ez az első bálom az iskolában, amin táncolok is ráadásul, úgyhogy azt hiszem, ez egy különleges este - válaszolja mosolyogva. Amint véget ér a zene, meghajol megköszönve a táncot, igazán megtisztelve érzi magát, hogy ő volt a szerencsés, aki először hívta el bálba a lányt és táncolt vele, tovább azonban nem igazán maradna. Viszont ha már elhívta a lányt, van B terve is.
- Ez igazán hízelgő. Tetszik, hogy ilyen könnyen kiegyezünk, megtartalak - közli fülig érő szájjal, és ha már övé a választás lehetősége, ismét a karját nyújtja.
- Akkor jövőre te döntesz, most pedig nézzük meg, hogy mekkora az élet a csárdában - jelenti ki, eldönteni már úgyis akkor eldöntötte, amikor beléptek, hogy ez az este ott fog folytatódni, meg amúgy is megígérte Elliotnak, hogy ha olyankor hagyja el a kastélyt, hogy még bent van, benéz. Nem törődve azzal, hogy páran most is megnézik őket kinyitja a terem ajtaját, és előre engedi a lányt, hogy egy viszonylag rövid séta után betérjenek a csárdába inkább a további bálozás helyett.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 17:29 Ugrás a poszthoz

Cyanne, Elliot
a bál estéje, nem sokkal a nyitótánc után

- Mibe, hogy pletyka lesz belőle, hogy veled táncoltam a nyitótáncot - kuncog, miközben Cyanne mellett lassú léptekkel sétál a csárda felé. Valahogy szórakoztatja a kép, mert a maga részéről kitartóan állítja, hogy még ha a távkapcsolat nem is tett különösebben jót nekik, de még mindig stabil párkapcsolatban él és semmi oka nincs félrelépni. Cupido persze bármikor belezavarhat a képbe, de remélhetőleg nem fog. Éppen elég volt, hogy egyszer megtette. Még sok is. Nyakkendőjétől megszabadult már, amint kilépett a nagyteremből, most ujjai között lóbálja, és amilyen ügyes, elejteni is sikerül. Lehajol, hogy felvegye, és amint feláll, valami idióta bagoly, ami feltehetőleg túl alacsonyan próbált elhúzni fölötte, nekivágódik. Meg is tántorodik kicsit, még szerencse, hogy nem valami nagyra nőtt uhu a szerencsétlen, így egy lépéssel sikerül korrigálni az egyensúlyi állapotában felmerülő gondot és nem esik orra. A bagoly úgy csapkod összevissza, mintha részeg lenne. Száját húzva dörzsöli a tarkóját, mert ez az ütközés kicsit sem esett jól. Fiatal gyöngybagolynak tűnik, ami mintha még ismerős is lenne, bár ezek is amilyen egyformák, főleg az utcai lámpák fényében, erre inkább nem fogadna, hogy ismeri.
- Hess már, menj a dolgodra - legyint a madár felé, de az inkább vakmerő módon az ujjába csíp, majd köröz egyet fölötte, hogy aztán ismét az arca előtt kezdjen csapkodni. A fene. Lehet, hogy ez az új családi bagoly? Valamit írt az anyja, hogy Annie hazacipelt egy új baglyot nemrégiben, de ki emlékszik mindenre? Főleg, ha a levelet csak átfutotta és annyit kapart válaszul egy darab pergamenre, hogy szóljanak, ha valami van. Reggel küldte vissza vele az őskori, már kopaszodásnak indult vén baglyukat, és lehet, hogy ez akkor most a másik lenne és neki jött? Amint eddig a következtetésig jut, már mohón kap a levél után. Megszerezve nem törődik vele, hogy szépen bontsa fel, inkább sietősen, kapkodva tépi és majdnem orráig emeli, hogy el tudja olvasni. Szemüveg nélkül ez már macerás kezdett lenni, ilyen fényviszonyok mellett különösen. Szavakon akad meg a tekintete.
- Ez nem igaz... - szólal meg hangosan. Cyanne mintha ott sem lenne, pedig az előbb még remekül elvoltak. Megrázza a fejét, idegesen túr bele a hajába, és újraolvassa. Svédül szalad ki az első káromkodás a száján, a következő pillanatban viszont elneveti magát.  
- Azt írják, meghalt az apám. Tuti elszúrtak valamit. Ez csakis tévedés lehet - állapítja meg a lány felé fordulva, miközben zsebébe gyűri a levelet, és már indul is be az ajtón, mert ezt most Elliotnak is el kell mondja, közben még tán magát is meggyőzi, és esetleg az eredeti tervhez sem ártana tartani magukat.
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 19. 20:15 Ugrás a poszthoz

Cyanne, Elliot
a bál estéje, nem sokkal a nyitótánc után

- Azt hiszem, még jól is szórakoznék rajta. Hátha kitalálnak valami egész érdekeset - gondolkodik el hangosan, bár azt is gyanítja, hogy Elliot kevésbé értékelné még a pletykát is és biztosan kérdőre vonná, mennyi alapja van az egésznek. Talán még Cyanne-hez is beállítana, ha olyan napja van, ki tudja. Ezen a ponton azonban inkább abbahagyja a sötét jövőkép felvázolását lelki szemei előtt, részben azért, mert nincs kedve esetleges veszekedésekre alapot szolgáltató kérdésekbe nagyon belemerülni, így sem rózsás minden, másrészt meg mert elejti a nyakkendőjét és a gondolatmenetét sikerül félbehagyni, miközben az említett kiegészítőt szedi össze.
- Dr. Who? Komolyan?... Ne vedd zokon, de sose gondoltam volna, hogy ennyire érdekelne mások lelki épsége vagy félreismertelek és minden vágyad, hogy tépelődő tiniknek segíts eldönteni, merjék-e megszólítani... aucs - jajdul fel tarkóját dörzsölgetve, ha már olyan sikeresen nekimegy az a szerencsétlen bagoly. Némi huzavona és töprengés után elveszi a levelet, amiről kiderül, hogy neki van címezve, elolvassa és ledöbben egy pillanatra, mielőtt még nagyon gyorsan úgy nem dönt, hogy egyszerűen nem hiszi el a levélben foglaltakat. Az ő apja nem lehet hallott és kész. Minden bizonnyal tévedés. Nagyon makacsul ragaszkodik hirtelen kiötölt elképzeléséhez, még ha szíve mélyén valahol tudja is, hogy a minisztérium ekkorát csak nem téved és több, mint egy hete nem tudtak már semmit az apjáról, ilyen korábban pedig soha nem fordult elő, még akkor sem, amikor egy-két ritka alkalommal viszonylag komolyabban megsérült. Nem hallgat a lányra, inkább eltökélten kapaszkodva az egyetlen gondolatba, ami jelenleg visszatartja attól, hogy összeomljon, benyit a csárdába, a pulthoz megy és leül. Kissé mereven könyököl a pultra és összerezzen, amikor a lány a vállára teszi a kezét, a következő pillanatban fülig szalad a szája, ahogy rá pillant és bólint az ötletre.
- Igyunk. Lángnyelv jöhet? Vagy valami egyébhez lenne kedved esetleg? - kérdezi, Elliotnak pedig már meg sem említi a levelet pillanatnyilag, mintha csak elfelejtette volna, hogy létezik egyáltalán. A kapcsolatuk jelenleg elég vékony jégen mozog, amiért Madagaszkáron egyetlen balul sikerült próbálkozás után meg sem próbálta elmondani, hogy mitől van annyira kibukva, ez a döntés pedig feltehetőleg csak még több problémát fog okozni, de talán majd otthon megpróbálkozik vele.
- Nna... ezt arra, hogy túléltünk még egy évet - emeli meg a poharát a lány felé, amint megkapta az italát, majd le is hajtja egyből. Csak ő érzi furcsán magát? Ujjával lazítani próbál inge nyakán, aztán úgy dönt, egyszerűbb, ha kigombolja, mert hirtelen mintha meg akarna fulladni tőle. Mikor lett ez túl szoros? Eddig nem volt. Zsebre dugja a nyakkendőjét, de ujjai beleakadnak az összegyűrt papírba, hát egyszer kihúzza azt. Rápillant, aztán Elliot elé teszi.
- Szerintem elszúrtak valamit - állapítja meg ismét, majd Cyanne-re pillant - Még egy kör? Válassz nyugodtan, én majd úgyis legfeljebb ledolgozom - és most komolyan arra gondol, hogy majd veszi a fáradtságot és takarít például vagy mosogat, nem kell ám félreérteni.
Utoljára módosította:Axel Sjölander-Wayne, 2015. augusztus 19. 22:57
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 29. 22:30 Ugrás a poszthoz

Lorelai K. Riviera
hajnali fél hat, VAV után

Kinyitja a szemét, majd be is csukja, közben pedig mindössze annyit sikerül szempillái között kipillantva megállapítania, hogy minden fényes és fehér, akárhol is van éppen. Ijesztő. Ismét kinyitja a szemét résnyire, de a kép csak nem változik. Határtalan fehér felületet lát maga előtt és fényt, de minél tovább próbálja nyitva tartani a szemét, annál elviselhetőbbé válik és arra is rájön, hogy tulajdonképpen fekszik és a mennyezetet bámulja hosszú percek óta, mintha csak a mennyek kapuja lenne, bár neki se lesz oda bejárása, ezzel tisztában van. Meg akkora szerencséje sem, vagy éppen pech, nézőpont kérdése. Megpróbálja oldalra fordítani a fejét, de ez az egyszerű, természetes kis mozdulat is fájdalommal jár. Mi a fene történt egyáltalán? Nem igazán tudja, hogy került ide, de még azt sem, hogy pontosan hol van. A hálószoba mennyezete nem kifejezetten így néz ki, azt kizárja. De akkor mégis hol a fenében van. Ismét lehunyja a szemét, megpróbál visszaemlékezni bármire, amiből rájöhet, hol van, esetleg megmagyarázza, mit keres itt. Az rémlik, hogy az este úgy érezte, levegő kell. Levegő, szabadság, adrenalin. Repülni indult. Határozottan emlékszik arra, hogy elővette a seprűjét, pedig már nem is tudja, mióta nem ült rajta. Talán az utolsó rellonos kviddicsedzés volt a neves alkalom, amikor még repült vele, mielőtt még a dobozába került volna hosszú időre. Sötét volt, erre is emlékszik, felhős égbolt, hűvös levegő, időnként hirtelen felerősödő őszi szél, ő meg csak úgy repülni indult vakon, mert az eddigi intenzív dühe most mintha már önmaga ellen fordult volna a világ helyett. Egyéb nem jut eszébe, hiába próbálkozik. Összekuszálódnak a dolgok. Rémlenek töredékek, de összekuszálódnak már és nem sokat bír kihámozni belőlük. Valami reccsen. Darabokra törik. Fa. Határozottan olyan a hang, mint amikor fa zúzódik darabokra. Sebesség. Zuhanás. Rossz álom. Ez csak rossz álom lehet. Hirtelen nyitja ki a szemét abban a reményben, hogy elmúlik ez a kusza kavalkád, de a hangok továbbra is ott zúgnak a fejében. Rémülten veszi tudomásul, hogy kezét képtelen emelni, amikor homlokához kapná automatikusan a jobbját. Valami baj van.
- Ell? - szólal meg, bár hangja inkább krákogás csak, alig érteni rendesen még ezt a rövid szótagot is.
Utoljára módosította:Axel Sjölander-Wayne, 2015. augusztus 29. 23:05
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 30. 18:25 Ugrás a poszthoz

Lorelai K. Riviera

Tegnap még VAV-ot írt, hogy ősztől jelentkezhessen aurorképzésre. Vagy az tegnap előtt volt? Fogalma sincs tulajdonképpen, hogy milyen nap van ma, lehet, hogy nem is tegnap előtt volt, hanem sokkal régebben, vagy éppen csak pár órája, ez a fény nem árulja el még a napszakot sem, sajnos. Azt sem tudja, hol van. Talán van itt valaki, aki válaszolhatna a kérdéseire. Kimondja az első nevet, ami eszébe jut, reménykedve, hogy a fiú itt lehet mégis valahol a közelben, de nem érkezik válasz, pedig hallja, hogy mozgás van. Valaki itt lépked, majd megáll. Lehetséges, hogy visszafordul éppen, de nem tudja biztosan. Talán haragszik valamiért, azért nem válaszol? A szíve hevesebben ver, de lehunyja a szemét és megpróbál megnyugodni, amikor mégis megszólal valaki. Ezt a hangot ismeri. Nem kell kutakodnia, azonnal tudja, hogy ez a ragálytan tanárnő. Bár nem volt alkalma közelebbről megismerni, de hallotta már a hangját az iskolában, nem is egyszer, a név pedig csak megerősíti az igazában. Ismét kinyitja a szemét, és kérdőn emeli a nőre zöld tekintetét, ha már közelebb merészkedik hozzá, hiszen a fel sem tett kérdéseire még mindig nem tudja a választ, csak annyival van tisztában, hogy kihez is van szerencséje. Ennyi erővel azonban nem csak a gyengélkedőn lehet, esetleg az ispotályban, hanem a nő kísérleti laboratóriumában is, ha netán van olyanja. Már összeszedi az erejét, hogy ismét nekifusson a beszédnek, hátha most inkább lesz érthető és kevésbé egy egy éppen kiszenvedő állat halálhörgésére emlékeztető, amikor mégiscsak megtudja, hol van. A Baleseti és Rontáskúráló Ispotályban, a Fővárosban. Nem kicsit messze Bogolyfalvától. Ide meg hogy került? Felteszi magának a kérdést, de nem tudja a választ. Ennyire messze elrepült volna? Nem emlékszik. Egyáltalán nem emlékszik még arra sem, merre indult, arra még kevésbé, merre járt, és hogy mi történt aztán, az végképp teljes homály. A válasz nélkül maradó kérdései folyamatosan gyűlnek, ami nyomasztó és idegesítő is, egyre inkább összezavarodik.
- Axel - nyögi ki a nevét, ha már kérdezi a nő - Sebastian... Sjölander... Wayne - több részlet is lesz belőle, mire sikerül a teljes nevét közölni, de úgy érzi, egyetlen keresztnév mégiscsak kevés.
- Mi... mi történt? Miért... vagyok itt? - kérdezi aztán, mert úgy érzi, megnyugtató lenne tudni a választ, több kérdésétől is megszabadulhatna, szinte biztos ebben.  
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 31. 13:14 Ugrás a poszthoz

Lorelai K. Riviera

Emlékszik a nevére, bár egyben elmondani kissé nehezére esik, de megszakításokkal csak sikerül. Úgy érzi, lassan visszatér a hangja, ezzel egyidejűleg viszont valami tompa fájdalmat is elkezd érezni. Nem vészes, de még ha lesz is erősebb, nem tervez visítva könyörögni morfiumért, ezt már most eldönti. A nő legalább ismerős, kvázi, mert hiszen az iskolában tanár, lehet, hogy a gyengélkedőn is összefuthattak volna, ha úgy van szerencséje. Talán még választ is ad a kérdéseire, például arra, hogy mi történt. Nem tűnik túlságosan lelkesnek, amikor tényleg felteszi neki a kérdést. Hirtelen még ijesztő is lesz, elvégre Axelnek elképzelése sincs róla, hogy jutott ide és ha ennyire nem mondaná el önként és dalolva a nő, csak kényszerből válaszol, ha már hozzá intézte a kérdését, akkor az cseppet sem lehet valami jó dolog. Megpróbálhatna még mindig az emlékeiben kutatni, hátha magától is rájön, de nem igazán rémlik a már bevillant részleteken túl semmi sem.
- Óóó - nem futja többre, értelmesebb válaszra. A sötétben biztos nekiment valaminek, amire nem figyelt. Nagyszerű. A szerzett sérülésekre már nem is emlékszik a beszámoló végére, inkább a kellemetlen érzés marad meg, amit azok említése előidézni képes. Vállveregetést érdemelne, tudja ő is, vagy egyenesen tapsot, hogy ennyire szépen elintézte magát. A repülésnek már a gondolatától is elfogja valami eddig ismeretlen félelem és itt fekszik, mozogni sem bír. Mégis hány törést szedhetett össze? Inkább nem kérdez rá.
- Sjölander-Wayne - javítja ki automatikusan a nevét, közben meg a mennyezetet bámulja. Tessék, már le is hordják. Nem gondolkodott tisztán, egyáltalán nem is gondolkodott, de nem kezd neki magyarázni a bizonyítványát. Szabadulni szeretne innen hirtelen, vagy legalább az oldalára fordulni, de még az sem megy, az imént közölték, hogy ha lehet, ne mozogjon.
- Nem tudom. Levegő kellett - válaszolja kissé félvállról, de a pontos választ még ő sem tudja. Egy ideje már így is olyan, mint a bolygó hollandi, nem találja a helyét, folyton tesz valami marhaságot, vagy túlgondolja a dolgokat, vagy nem gondolkodik, a lényeg, hogy sehogy se jó semmi. Elliot is biztos haragudni fog, a szülei... velük kezdődött minden, de az anyja sem fog repesni örömében, Annie sem. Már el is kezdi fogalmazgatni magában, hogyan is magyarázza meg ezt, ám a kérdés felriasztja és a félkész mondatok összekuszálódnak.
- Értesíteni? Van. A párom, Ell. Elliot Sjölander-Wayne - válaszol végül úgy döntve, hogy az anyjának és a testvéreinek éppen elég, ha megbirkóznak az apja halálával, ezzel mégsem kell felzaklatni őket. Elliot-ról nem tudja, hogy mennyire fog haragudni, szóba áll-e majd vele egyáltalán, ha értesítik, hol is van és miért, de legalább tudjon róla.
- Mikor mehetek haza? - kérdezi aztán még gyorsan attól tartva, hogy mindjárt egyedül marad, mert igenis fontosnak érezni tudni, hogy mennyi ideig számítson itt tartózkodni.  
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 5. 07:12 Ugrás a poszthoz

Carol of the Violins
Öltözet
Silent Night, (0:04-1:55), Counting Stars (0:19-4:10), Carol of the Bells (0:00-3:17), Benedictus


Már jó ideje nem játszott közönség előtt, de nem kellett kétszer mondani neki, hogy karácsonykor hegedülhetne. Még abban a percben felrémlett lelki szemei előtt, ahogy megint összehoznak valami jót Eris-szel, mert hát ki más lenne tökéletes partner őrült ötletek még őrültebb megvalósításához, mint a lány, aki úgy bánik a hegedűvel, mintha azzal született volna egyenesen. Ez alkalomra ismét előkerült a steampunk öltözet, még a hegedűjére is rögzített varázslattal néhány fogaskereket a tökéletet összkép kedvéért. Amint eljött az ideje, Eris-t előre engedve kilépnek a közönség elé. Illedelmesen megemeli a cilinderét, majd kihúzva magát vállához illeszti a hangszert és a lánnyal egyszerre kezdenek bele a lassú dallamba. Bizonyára senkit sem lep meg, hogy karácsony alkalmával egy igazi lassú, andalító klasszikus csendül fel, méghozzá a Csendes éj. Szinte várni lehet, hogy menten megszólal valahol egy templomi kórus is, hogy énekkel kövesse a hegedűk hangját, azonban váratlanul valami sokkal pörgősebbre váltanak. A klasszikus után abszolút modern következik. Counting stars, bár hogy ismeri-e a hallgatóság vagy sem, az nem derül ki, ugyanis ők folytatólagosan játszanak a zeneművek megnevezése nélkül. A dalt a bál témájához választották egyébként, és beletelt némi időbe az áthangszerelése, hogy éppen csak egy összpróbára maradt idő a végén, de ez nem jelent gondot. Ettől függetlenül is pontosan tudják szerencsére, hol is kell váltani, ugyanis minden egyes élesen elkülönülő egységnél váltanak, hogy ki játssza a főszólamot, és ki kíséri. Itt már az sem elsődleges, hogy nagyon merev, egyenes háttal játsszanak, mint valami iskolai vizsgaelőadáson, sokkal inkább beleélik magukat a zenébe, ő legalábbis biztosan. Ez egyébként is egyfajta állandó versengés, hogy ki veszi át hamarabb a főszólamot, de összességében remekül hangzik. A dal után ismét visszatérnek aztán a karácsonyhoz, jöhet egy kis konvencionálisabb és bizonyára sokkal ismertebb Carol of the Bells szintén váltogatva, hogy kié is a főszólam, ki van éppen előtérben így, majd a végére ismét jöhet egy lassabb dallam, a Benedictus zárásként. A két hegedű hangja újfent összeolvad egyetlen dallammá, hogy betöltse az egész termet, majd elhal, ők pedig meghajolnak és távoznak nem túl hosszúra sikerült karácsonyi műsorukat követően.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Axel Sjölander-Wayne összes hozzászólása (229 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Fel