Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Az érzelmeit - motyogom Kori szavait magam elé, de még így sem találom meg az értelmüket. Ahelyett, hogy olyan könyveket írna, amilyeneket egész életében, most Kori beközli velem, hogy leadott egy szépirodalmi alkotást a férfi, ami róla és rólam szól. Hajt a kíváncsiság, és talán még tudni is akarnám, hogy mi van a könyv első kettő és utolsó két oldalán, de félek rákérdezni, mert talán nem olyan választ kapok, amilyet elképzelnék, esetleg jó lenne hallani. Bár tény, hogy ennyi szarság után miért érdemelnék jót?
- Mi volt az oldalakon? - tekintetemben kíváncsiság csillan Kori felé, a kérdést a leghatározottabban teszem fel, még ha nem is érzem magam ennyire stabilnak ebben a témában. Sok mindent átéltünk Arie-val, sok mindent el is terveztünk, amit eldobtam magamtól egy olyan férfiért, aki aztán eldobott engem arra hivatkozva, hogy nekem tesz ezzel jót. Nos, ha már nem tudom eldönteni én, hogy nekem mi a jó, és mit akarok, akkor legalább ebben dönthetek. Felkészülve várom Kori válaszát, a legrosszabb eshetőségek járnak csak a fejembe, főleg, miután kiderült, mégis hogyan derült ki az, hogy elemi mágus.
Hitetlen nevetek fel. - Jó lenne ismét tizenhatnak lenni - rázkódó vállakkal fordulok háttal az ágynak, hogy hátamat neki támaszthassam. - Tudom, és igazad van. Összeszedem magam, aztán téged is, és elmegyünk házakat nézni - adom be a derekamat a nőnek, mert szinte biztos vagyok abban, hogy nem fogja ennyiben hagyni ezt az egészet. Már csak azért sem, mert ha Korit felidegesíti a házi néni ennyi idő elteltével, pedig őt még szereti is, akkor már valami tényleg van, és elgondolkodtató a helyzet. Na, én elgondolkodtam és itt kötöttem ki. Majd hamarosan neki állhatunk a projektnek, de egyelőre fontosabb kérdések is foglalkoztatnak, mint egy saját ház.
- Soha nem fogom tudni elengedni igazán őt Kori - mosolyodom el hamiskásan. - Mert képtelen vagyok rá, de már elfogadtam, és beletörődtem a dolgokba. Ennél többet nem tudok tenni. Már nem szomorúan és a sírás szélén állva gondolok vissza rá, hanem mosolyogva, hogy milyen csodálatos élményeket adott nekem - szemöldökömet ráncolva döntöm hátra fejemet az ágyra. - Nem tudom, hogy ez így érthető-e - szavaimat a plafonnak címzem, majd fejemet előrebiccentve kortyolok egyet poharamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tömeg van, indokolatlanul nagy, nem foghatom fel, hogy mi is ez a tömeg mindenütt. Mintha már holnap lenne karácsony, pedig... erről még bőven nem beszélhetünk. Ha viszont így lenne sem érteném, hogy miért kell egymás lábán áttaposva sikoltozni a spar közepén, hogy "IRÉN ELFOGYOTT A SZALONCUKOR". Inkáb nem folyok bele.
A nő felém fordult, el is mosolyodott, szóval legalább attól nem kellett tartanom, hogy hoz egy stokedlit és felállva rá lekever egy pofont. Mert ugye ez az egyik csodás része annak, hogy én én vagyok. Ha nem hajolok le, a legtöbb nő még csak fel sem ér, hogy rendesen meg tudjon ütni.
- Nem akartam összetörni az álmaidat. De ha már megtörtént, kárpótollak, mit szólsz? - még fel is csúszott a szemöldököm, ahogy mélyet slukkoltam a cigiből, majd pár pillanatig lent tartottam a füstöt, mielőtt még kifújtam volna. A zsebembe túrtam, hogy végül elővegyem a ladykilleres fekete gyújtóm.
- Hát igen... lehet, hogy az, amelyik em ad tüzet olcsóbb, de nem feltétlenül praktikus... nem tudom, hogy vagy te ezzel... - meresztettem rá a barnáim, aztán kitört belőlem a nevetés, miközben visszatuszkoltam az autót a kis táskába. Legközelebb nagyobbat kell vennem, vagy nemtom.
A tenyeremmel tartottam árnyékot a lángnak, ahogy a kis kattanással tüzet fakasztottam a gyújtóból, felé tartva bizakodó mosollyal. Csak megenyhül.
- Szívfájdalom vagy  karácsony? - böktem végül az állammal a táskák felé, mert hogy volt nála egy pár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Figyelmesen hallgatja a lányt, de hamar visszatérnek rá valamilyen formában.
- Siri, Sigga, Sig, Sigi, de leginkább Sigginek szoktak - vigyorog.
Ezek után érintenek még jó pár témát, például előjön a jól ismert "mi leszel, ha nagy leszel" dolog, majd jót nevet azon, hogy a saját nyelvükön kitárgyalják, miféle összeesküvésre gyanakodhat mindenki körülöttük, nem értve őket. Dana úgy tűnik nem csak okos és csinos, de vicces is, Siggi pedig nem tud nem szüntelenül szélesen vigyorogni már. Egyet is ért, valóban unalmas lenne minden, ha nem gondolkodnának másként az emberek. Bárcsak mindegyikőjük ennyire tisztában lenne vele, mint Dana, és ezért senki sem akarna a másiknak esni mindenféle ostobaság miatt. Tiszteletben tarthatna mindenki mindenkit, és úgy működhetne a világ, ahogyan kéne.
Ennek ellenére azonban Sig rögtön olyan dologra tapint, amire nem kellett volna. Mentségére legyen mondva, hogy tényleg elnézést kér. Dana pedig megint elmésen vágja ki magát belőle, és szerencsére egészen hamar le is esik neki a vicc ahhoz, hogy elnevethesse magát.
- Nem baj az! - mondja. - Ha meg kell kedveltetnem. Végül is először mindenkinek meg kell kedveltetnie magát mindenkivel, hogy lehessen belőle bár mi más - mondja ő is ki a nagy bölcsességét, ami épp kibukik belőle. El is terelődik a szó az iskolai házakra, Siggi pedig kíváncsian hallgatja, Dana miként vélekedik a saját házáról. Talán ő is így fog róla majd beszélni pár év múlva. Aztán Dana újra zavarba hozza. Fülig is pirul a pozitív tulajdonságok felsorolásának gondolatára. Viszont valami megragadja a figyelmét. "Mellettem megedződsz". Mintha Dana ezzel máris azt fejezné ki, hogy talán barátok lehetnek. Hogy máskor is fognak majd találkozni, nem csak összefutni véletlenül. Hogy lehet, hogy végre lesz valaki, akivel tényleg, igazán beszélgethet. Nem is tudja mit mondjon erre, elakad a szava. Csak kedvesen, zavartan mosolyog, csillogó szemekkel nézve a másikra. Hát akárhogyan is lesz ez végül, annyi biztos, hogy nagyon jólesett ez most neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#ootd #sminkesdi

Megint kissé késésben vagyok, de azt hiszem, ez már a jól megszokott, és kicsit sem bevált taktikám. Pedig amikor a színjátszósokhoz vagy a színházba megyek, akkor mindig igyekszem időben odaérni, egyrészt mert gyakran van, hogy darab előtt összesen van fél órám minden szereplőre, másrészt pedig imádok a színházakban lenni. Bár premierek előtt fejvesztés van mindenhol és csak szaladgálni kell fel-alá, mert valakit szorít a ruha, mások viszont egy hete nem is tudtak enni semmit, ezért lötyög rajtuk, a harmadik véletlenül belenyúlt a sminkjébe, vagy a nagy forgatagban leizzadta azt. Olyan is volt már, hogy kisminkeltem egy lányt, ő meg annyira megijedt, hogy elsírta magát és újra kellett kezdenem. Mondjuk ez is a Grosserlieb Dodóban volt, mert a színjátszó kör azért sosem veszi ilyen komolyan a dolgokat. Nekünk is fontos, de a művészeti sulisoknak azon jegyek múlnak, míg itt inkább kedvtelésből vágunk neki a feladatoknak. Úgyhogy a legtöbb színházban óriási a felhajtás, mire odaérek csak kapkodom a fejem, mert egyszerre vagy hárman kiáltozzák a nevem. Ám így, minden stresszel együtt is imádom a színházat, a pörgést, a kulisszák mögötti pillanatokat, egyszerűen mindent. És a visszajelzések alapján nekik sem hátrányos, hogy ott vagyok, mert sokszor hívnak. Már azt hiszem, a Grosserlieb-es tanárok is tudják a nevem, holott nem is járok oda, csak gyakran besegítek a sminkeléses résznél is. A bogolyfalvi színházban ugyan van sminkes, de amikor nagyüzemi munka folyik (vagyis a legtöbbször), akkor szólnak, hogy ha van egy kis időm és kedvem, akkor igazán beugorhatnék. Én pedig szívesen ugrok be hozzájuk. A színjátszónak újfent néhány jelmezt is elkészítek, bár az nem feltétlenül az én asztalom, csak most megüresedett az a pozíció, úgyhogy ha kell, akkor szívesen megcsinálom. Régen pedig még darabokban is játszottam, de viszonylag hamar rájöttem, hogy az nem feltétlenül az én terepem. Sokkal kényelmesebb nekem hátul, ahol ugyan nem jön annyi megbecsülés a nézőktől, de annál több a szereplőktől és a többi embertől, akik velem együtt szintén a függönyök mögött ténykednek. Ilyenek például a darab írói, a megálmodók, mindennek a kulcsai. Mert bizony rossz szövegből, bizonytalan karakterekből nehéz megfelelő vizuális élményt teremteni. Most is Brigihez igyekszem, akivel öröm dolgozni, mert minden szereplőjének a személyiségében van annyi munka, amivel az én dolgom már kicsit könnyebb is. Nagyon kapkodom a lábam a próbaterem felé menet, mert futni mégsem tudok ennyi dologgal. Nálam van a jegyzet- és a vázlatfüzetem, a ceruzáim és a biztonság kedvéért hoztam egy adag kávé, mert most is hajnalban feküdtem le, és bár még bírom szusszal, azért van bennem egy kis félsz, hogy még a végén elalszom a mondandó közben, pedig tényleg nagyon izgatott voltam, amikor megbeszéltük hogy akkor közösen kieszelünk valamit. A próbaterem ajtaját, már csak csípővel sikerül belöknöm, lévén hogy nincs szabad kezem.
- Hello bello! Bocsáss meg a késésért! - mondom bele a félhomályba, mivel feltételezem, hogy Brigi már itt van. Megfordulok, megpillantom a színpadon, és rögtön arrafelé is veszem az irányt. Kerülgetek néhány, az útban lévő kelléket, majd amikor én is a színpad széléhez érek, lehelyezem az összes cuccom a színpadra, a szőke lány mellé és immáron szabad kezekkel felhúzom magam én is. - Kezdhetjük? - küldök végül felé egy izgatott mosolyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már ott tartunk, hogy nem csak elkezdték az ünnepi készülődést, de az emberek orrából sem takony, hanem cukorszirup folyik. Nos, így vélekedem a napomban négy órát biztosan, amikor éppen DiAngelo dolgaival kell ide meg oda futnom, vagy ha be kell ülnöm és az iskolában elintézni a papírmunkát. Hálát adok az égnek, hogy sosem akartam állandó munkát. Illetve ez hazugság, de amit akartam, abba meg nem halnak bele az emberek érdektelenségi agysorvadásba. Szóval ezerszer inkább visszamennék katonának vagy aurorként terepre, mint ez.
Aztán hazaérek, nyál, buborékok és gügyögés. És igazából az se érdekelne ha karácsonyfa állna otthon augusztusban. Örülnek, jól vannak, egészségesek és engem várnak. Azt hiszem valami ilyen gyenge pillanatomban mondtam igent arra is, hogy a keddi séta sötétedéstől legyen és nézzünk körül az utcában meg a környéken.
- Megvan minden?
Minden fényes, meg színes, meg karácsonyi. Belül mélyet sóhajtottam de felöltöztem még a lányok is, hogy aztán Pannát felvéve a nőm kezére is ráfogjak és elinduljunk. Nem különösebben derogált nekem a családozás, igazság szerint szeretem, azzal a sztereotípiával, amiket változás címen vágnak az emberhez már annál több a bajom. Egyszerűen máshogy vagyok boldog, leginkább igazán, ahhoz képest, mint régebben. És szomorú, de egész máshogy fest egy Grünwald, egy Kreßler vagy egy Weaver idén. Nekem nem hazudják be, hogy nem. Utóbbi mondjuk lassan majd olyan lesz mint a hó, ahogy remeg majd a váróban, csak ő ezt még nem tudja!
- Igyunk valamit a standoknál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Tudod ugye, hogy sosem lövöm le a könyvek végét.
El fogom olvasni, majd, miután kiadták, de előtte semmiképpen sem, viszont úgy, hogy tudom mi a vége, mertem egyáltalán felhozni neki, hogy ha szeretné, elhozom neki, hogy még a megjelenés előtt olvassa el, hogy megismerje a könyvet. Nem azért, mert ezután a mű után megállnak majd az emberek az utcán, és megbámulják őt, hanem mert ez neki szól. Az író kilétét a nagyközönség előtt jótékony homály fedi, hiszen történelmi alkotásitól eltérően, itt álnévvel jelenteti meg az irományt.
- De el kellene olvasnod. Komolyan.
Mert a végét is szépen írta meg, sőt gyönyörűen. A miértek végén pedig, az olvasó lelki szemei előtt megjelenő nő pontosan az, ami Ophelia, egy erős, független nő, gyengéd szívvel, melyet megedzettek az évek. De ő úgy festi le a velem szemben ülőt, ahogy talán én se lennék képes, hiába vannak mögöttünk évek. Ő máshogy látja, és gyönyörűnek gondolom azt, hogy ő tekint rá, minden után.
- Tizenhat évesen hamisítottam a szüleim aláírását, hogy férjhez mehessek a legjobb barátomhoz, olyan szép voltam. Ah, jó év volt az, amikor tizenhat évesek voltunk.
Nosztalgikus sóhajjal fogadom az emlékeket, mert tényleg jó volt. Élveztem, és imádtam. Szerettem Balázst, a házasságunkat, anyám bosszantását, az egész akkori világomat. A házvezető döbbenetét, és az élményt, hogy tényleg megtettem mindent.
- Azt éled át, amit én éltem át Balázzsal. Két évvel ezelőttig, a halála napján mindig lementem Keszthelyre, az otthonunkba, folyton sirattam azt, amik mi lehettünk volna, ha nem kell elmennie. Aztán két éve Eugén visszarángatott dolgozni, találkoztam Jack-kel, és már boldog emlékként élem meg azt az időszakot, már tudok mosolyogni, sőt nevetni is egy-egy emléken. Jó eljutni ide. Innen csak felfelé van.
Legalábbis nagyon remélem, mert tudom, hogy iszonyatos az a fájdalom, ami benne van, és sosem fog teljesen begyógyulni a seb.
- Talán most egy kis ideig senkivel se kellene lenned. Egy kicsit tényleg csak magadra koncentrálnál, azt mondják a jövőév a nagy újrakezdések éve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- De azért elolvastad a végét - nevetek fel őszintén. - Ez már így is spoiler - kortyolok egyet boromból somolyogva, majd fejemet ismét hátravetem. A plafon szuggerálása valahogy most mindennél jobb. Inkább, minthogy Korira nézzek, aki közli, el kellene olvasnom a könyvet. Lehunyom szemeimet, és tudom, hogy igaza van, de nem akarok engedni a kísértésnek. Vagy a legrosszabb módon közelítette meg a befejésünket, és meg is érteném, vagy a legcsodálatosabb módon, ami pedig ismét összefacsarná a szívemet. Írt egy könyvet, ami nekem szól. Ami rólunk szól, én pedig azon morfondírozom, hogy elolvassam-e egyáltalán. Mégis mitől tartok? Egyértelműen a megbánástól. Sokszor volt partnerem a mindennapokban ez az érzés, amióta Arie-val vége szakadt mindennek, de valahogy megtanultam kezelni és tényleg a dolgok jó oldalát látni. Már inkább mosolygok, ha eszembe jut valami kettőnkről, mintsem a sírás szélére sodorna. Csak bólintok egyet Kori felé, amolyan "rendben" jelzésként, tudom, hogy nem kell kimondanom a szót ahhoz, hogy megértse. Így is tudni fogja mire irányul. Elolvasom a könyvet, vagy így, vagy úgy, de befejezésre került a kapcsolatom Arie-val, és ez a könyv a végleges befejezés.
- Remek - sóhajtok egy mélyet. - Tizenhat évesen próbálkoztam még, hogy anyám halála után kihúzzam apámat az alkoholizmusból, de mint látszik - tárom szét a karjaimat egy szomorú mosoly mellett. - Nemigen sikerült. Elbaszottak vagyunk csajom! - fordítom oldalra a fejem, hogy visszatartott nevetéssel tekintsek Korira. Istenem, de még mennyire azok vagyunk. Figyelmesen hallgatom végig a nőt, aki mindig mellettem állt és áll a mai napig. Ő Balázs mellett már megtalálta volna egyszer a boldogságot, de feláldozta a saját érzelmeit azért, hogy Balázsnak örömet szerezzen. Mi ez, ha nem önzetlenség? Az a színtiszta önzetlenség, amit ha akarnál sem tudnál leutánozni, mert ilyet ember nem tesz meg egy másikért. Ismét csak egy bólintásra telik tőlem. Ő megérti.
- Nem is igen lenne kivel lennem - fordítom vissza fejemet. - Arie-t elhagytam, Jason elhagyott, Barnabás lekurvázott. Egy dráma az életem - leteszem a poharat, majd dobok karjaimon egyet, egy mélyről jövő sóhajtás kíséretében, hogy átmenjen a hatás. - Annyira magamra koncentrálok, hogy napi program lett a vásárlás. Csak úgy, a poén kedvéért, plusz néha levegőt sincs időm venni, mert lefoglalom magam. És te! Mennyire jól esik!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Mert ez is egy könyv. A vallásom értelmében az első és az utolsó két oldal elolvasása nélkül nem tehetem le a könyvet.
Bevallom őszintén, van emberem arra, hogy elolvassa a könyveket, amik hozzánk érkeznek, ahogy Larának is megvan a maga embere, aki elolvassa. Néha mind a kettejüknek odaadjuk, és a két véleményből csinálunk egyet, nem nagy kunszt, ha valahogy tartani akarod a tempót, akkor így csinálod.
- Oké.
Tudom, hogy mit kell tennem, elég egy pillantás rá, és tudom, elhozom neki a könyvet, és bár itt még csak a kéziratról beszélek, van egy harci feladatom, és tudom, hogy azt nem hozhatom fel neki, mert akkor megölne, és elásna, és nem kellene azon aggódnom, hogy lehet-e gyerekem vagy sem. Szóval egyelőre megegyezünk abban, hogy elhozhatom neki.
- Elbaszottak.
Nem nagyon szoktam csúnyán beszélni, de ez a következtetés tökéletes. A poharamat felemelve ünneplem a kijelentést, majd szájmagasságig eresztve, belekortyolok. Tökéletes. Komolyan, még jól is esett kimondani, hogy ilyenek vagyunk, mert ez az igazság, és ahogy mondani szokás, innen szép nyerni. Márpedig én nagyon ott akarok lenni, hogy nyerjek.
- Lekurvázott. Bátor gyerek, de azért nekiállhatna félteni az életét, mert még a végén rá találom rúgni az ajtót.
Ezt pedig a lehető legkomolyabban mondom, mert nem szeretem, ha egy nőről így beszélnek. Akkor sem, ha férfiról persze, de szerintem senkinek nincs joga elítéli a másikat az életvitele miatt, sőt.
- Szerintem, ha kurva lennél, akkor nem abból állna az életed, hogy három iskolában pörögsz felváltva, hanem azzal, hogy hogyan utasíts el újabb és újabb érdeklődőket a fix vevőköröd mellé.
De ez a személyes véleményem, a nagy kifejtésben meg meg is éheztem, a hasamat simogatva nézek körül.
- Úgy ennék valami csípőset, nem hoztam semmit, amit csíp?
Pedig akartam, de kihagy az agyam, szóval vagy nem vettem, vagy konkrétan nem látom, amit keresek.
- Te Feli... umm... szerinted a gyerekeink tényleg örökölni fognak a szüleinktől mindent? A ridegséget, az alkoholizmust, azt a gondolkodásmódot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tömeg undorító, és lefoglalja az agyamat az emberek fürkészése egészen addig, amíg meg nem szólítanak, nekem pedig nagyon nehezen megy, hogy visszatartsam a nevetésem. Az éleslátó férfi biztosan ilyenben is dolgozok, hiszen miket észre nem vesz! Nem hiszi el az ember, de tényleg!
- Ez volt az egyik legszebb álmom - biggyesztem le ajkaimat, tekintetem is lesütöm pár másodpercre, mert aztán csak-csak érdeklődve kelljen újfent felnéznem a férfira, aki ráérősen kotorja elő az öngyújtót zsebéből. Kicsit nevetve, fejemet rázva túrom elő cigarettámat a táskámból, majd ajkaim közé biggyesztve azt lépek közelebb a férfihoz. Automatikusan nyúlok a láng felé, hogy eltakarjam azt a külső viszontagságok elől, amikor a férfi is így tesz, de már kellemetlen lenne visszahúzni a kezemet, így, mintha észre sem vettem volna hajolok tovább a lánghoz, a férfi keze mögé téve sajátomat. Mélyet szívok a nikotinrúdba, majd felegyenesedem.
- Köszönöm - mosolyodom el én is őszintén felé. - Pedig én tényleg szeretem, ha valami praktikus - tárom szét karjaimat lankadatlan mosollyal, majd visszalépve a szatyraimért markolom meg azokat, hogy egy egyszerű mozdulattal vágjam le a férfi hatalmas zsákja mellé. Micsoda bevásárlási szellem, meglepő ez egy pasinál.
- Utálom a karácsonyt - vonom meg vállaimat szórakozottan. Cigarettámból mélyet szívok, orromon keresztül távozik a füst. - Nem tudom, hogy szívfájdalom-e az, hogyha lekurváznak - merengek el a dolgon, még szemeimet is kicsit összehúzom, majd vállat vonok. - Nem, nem az, szóval csak vásárlás, de a megvett cuccok felét utálom - nevetek fel őszintén, mert így van. Ez tipikusan olyan, hogy megtetszik, egyre többet nézed, már annyira nem tetszik, de már megvetted. Na, én pontosan így jártam a szatyrok felével. Ki érti ezt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő