Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879947#post879947][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.06.25. 21:31[/b][/url]

- Tőled mindent fenyegetésnek veszek - válaszol nevetve. Amikor utoljára találkoztak öt percnél hosszabb időre, Médivel még nem volt ennyire könnyű a társalgás. Mindketten változtak, nagyon úgy tűnik. Az már más kérdés, hogy ez vajon a felnövést mutatja vagy a helyzetükbe való beletörődést.
- Szerintem azok a kapcsolatok, amik nem maradnak meg maguktól, nem kellenek az életedbe - okoskodik, de inkább a saját tapasztalataira hagyatkozik. - Létai Roland, az óvatos. Még mindig meg tudsz lepni - szemtelen vigyorral néz a férfi szemébe néhány másodperc erejéig. Talán szerencse, hogy ők az iskolában nem voltak jóban, meg kellett érnie az ismeretségüknek ehhez. Még arra sem harap, hogy Roli bizalmaskodva ér hozzá. Sőt. Elmosolyodik.
- Máshogy? Hogyan? Készíts fel - kíváncsiskodik miközben alaposan elkeni a naptejet a másik kidolgozott hátán. Azért sejtései vannak róla, okkal kezdett el edzeni és futni, de érdekli a többi.
- Inkább kérj elnézést, amiért én neked nem - nyelvet ölt Rolira és feláll, hogy mindenhol alaposan bekenje fehér bőrét. - Nagyjából három dologból áll az életem. Egyetem, minisztérium és gyereknevelés. Nem a sajátom, mielőtt... A keresztfiam, sokat vagyunk együtt. Jó, legyen négy, mert ott van a férjem és a négylábú család - mosolyogva mesél az életének fontos részeiről, látszik rajta, hogy nem utálja sem a házasságot, sem pedig a választását munka és tanulmányok terén.
- Ezt melyik mugli lapban olvastad? Gyere inkább be! - már beszéd közben hátrál a vízbe, nem is lassan, már-már futva. Menekül a farkas elől, esetleg az utolsó a záptojást játszik. A lényeg, hogy semmi nem tudja elrontani a jókedvét, amit át akar ragasztani Rolira is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879948#post879948][b]Návay Regina - 2024.06.25. 21:43[/b][/url]

Nem kell sokáig keresgélnem a pizzériába belépve, mert bár az egyik félreesőbb sarokban ácsorog, nehéz nem észrevenni, hogy integet. Meg is lepődöm kicsit, hogy mennyire kicsípte magát, és majdhogynem rosszul érzem magam egy pillanatig, amiért én csak a már jól megszokott taláromban vagyok. Megvonom aztán magamnak a vállam mégis, elvégre mindig azt mondom, hogy nekünk igazán jól tud állni az egyenruha, minden Návay olyan alkat valahogy. Hamarosan még Kristóf is felveszi majd az akadémiait kezdetnek, aztán ha minden jól megy az aurorit is. Átvágok az asztalok között, és csak pislogok, hogy kihúzza a széket nekem. Egyedül is menni szokott, elég nagylány vagyok már hozzá, de úgy érzem, most tulajdonképpen megpróbál lenyűgözni. Hűha.
- Szia. Óh, köszönöm. Be kellett volna dobnom a felvételin, hogy azért akarok auror lenni, mert jól fog állni az egyenruha - válaszolom széles mosoly kíséretében. Nem először hallom ezt tőle amúgy sem, emlékeim szerint már az első nap bepróbálkozott ezzel éppen úgy, mint a szeplőimmel. Vagy az akkor volt, amikor megmutattam az Minisztériumot? Hm, nem emlékszem pontosan már az összes részletre. Ilyen rég lett volna, hogy a mentora voltam? Le is ülök közben, mert bár úgy tűnik, részéről akár egy ölelés is szóba jöhet, ebben nem vagyok határozottan biztos jelenleg, és amúgy sem érzem úgy egy hosszú nap után, hogy szeretnék most bárki nyakába borulni, ez nem ellene szól. Vagy mégis? Elvégre tényleg nem tudom, mit gondoljak róla egyelőre. Jobb lábamat átvetem a bal térdemen, és megrázom közben a fejem. - Annyira nem, mint amennyire lehetett volna, de valamire mégiscsak hasznos a rúnatetoválásom. Tehettem volna nagyobb kört is, utca van hozzá bőven. Na és volt még gyakorlat? Vagy már csak elmélettel fárasztottak délutánra? Kérdeztem már, hogy tudod-e, milyen szakirányt választasz végül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879952#post879952][b]Létai Roland - 2024.06.25. 22:32[/b][/url]

- De rossz hírem van, bakker - nevetek vele, még a fejem is rázom közben. Nem is gondoltam, hogy ilyen felszabadult is tud lenni ő, habár a múltkori búcsúesten is ilyen volt. Akkor nem egy éjszakára szabadult fel. Lehet a házasság tette ilyenné? Akkor lehet nekem is elé kéne vennem valakit. Na, hogyne.
- Médi a bölcs - jegyzem meg hülyéskedve, de amúgy nyilvánvaló van abban valami, amit mond. Cserébe megkapom, hogy óvatos vagyok. 1-1.
- Mondtam, hogy változtam, tudom, nehéz nekem hinni - újra vele nevetek és még megjegyzést sem kapok a tincseltolásért. Úgy látszik bízik bennem, ami őszintén jól esik. Cserébe elfogadom a hátbekenést. Még jó, hogy nincs felettünk plafon...
- Hát, miután leszívja az agyad a sok paragrafus és mindenféle jogszabály, még futhatsz ötven kört és este még van némi beadnivaló is, hogy másnap "kipihenten" mehess terepgyakorlatra, ami igazán gyilkos - lehunyt szemmel magyarázok, miközben élvezkedem, hogy a puha kezeivel bekeni a hátam. Jól esik és nagyon fontos a fényvédelem!
- Bocsánat! Te mit nyelvelsz? - szélesedik a vigyorom, régen öltöttek már rám nyelvet. Még felé is kapok a kezemmel, de nem áll szándékomban összecsippentani a nyelvét az ujjaim közt. Micsoda szemtelenség!
- Akkor van dolgod. Nem tudtam, hogy van testvéred - mondom komolyan, mert úgy hiszem, hogy a keresztfiú így jöhet számításba. Állatok és férj, kicsit én érzem azt, hogy egy kalapba tette őket? Fura, nagyon fura. De biztos jól megvannak, csak nem akarom ezzel untatni őt, hogy ilyenekkel zaklatom, amikor ilyen jókedvű.
- Igen, honnan tudtad? - azonnal felpattanok és utána futok. Nem gondolja, hogyha felhívást intéz keringőre, akkor kihagyom? Amint utolérem megpróbálom beledönteni a vízbe. Remélem nem a "jaj, vizes lesz a hajam" típus! Aztán kicsit hátrálok majd, hogy vissza tudjon támadnom, ha akar. Jó ötlet volt eljönni, mert hangosan kacarászok, mint egy gyerek.
- Most már két és fél tonna, meg egy kicsi, szöszike! - cukkolom egy picit fröcsköléssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879953#post879953][b]Létai Roland - 2024.06.25. 22:49[/b][/url]

Vigyorgok a rettenetesen jó mondatán, amivel kivágja magát. Erre is csak a nők képesek. Legalábbis az enyémek nem szoktak ilyen kreatívak lenni.
- Biztos sikert arattál volna, főleg, ha még körbe is fordulsz - természetesen "leültetem" az etikett szerint, majd behúzom magam alá a székem szemben vele. Igyekszem nem túl izgatottnak tűnni, pedig biztos jobban értékelné, ha látszik, hogy picit zavarban vagyok. Nekem viszont az "tájidegen", ha egy nő előtt bizonytalannak látszom, így előveszem a régi praktikákat és nyugodtan látszom. A lábfejemet meg úgysem látja, ahogy fel le mozog izgágán.
- Ó, csaltál, ezt megjegyzem magamnak. Na meg azért is, hogy nehéz előled elbújni - szélesebb mosolyt ejtek, ő pedig szakmázni kezd. Az is lehet, hogy visszavágyik kicsit erre az időszakra, amikor még nem volt túl sok felelőssége? Ki tudja?
- Holnap lesz egy komolyabb, ma már csak elmélet volt. Annyira nem bántam, mert az utóbbi hetekben kissé kivoltam már. A regenerálódás is fontos, még ha nem is így gondolják, nem is értem, miért nem kérdeznek engem. Személyi edző vagyok, elmagyarázhatnám nekik - sóhajtok egy kicsit keserédes vigyorral. - Még nem kérdezted. Több is tetszik, mint a likvidátor, vagy a bűnmegelőzés. De a technikai elemző is érdekes lehet. Melyiket ne válasszam? - nézek a szemeibe, és egy kicsit elmerengek a szeplőin. Mindig is a gyengéim voltak a szeplők, de mindegy. Közben megjön a pincér és kioszt nekünk 1-1 étlapot, a szokásos, mit hozhatok addig inni kérdéssel megtoldva. Megvárom, amíg Regi választ valamit, csak utána válaszolok.
- Én egy kis vörösbort kérek, mert megy a hölgy hajához - ezzel remélem nem hiszi, hogy le akarom önteni vele. A pincér elmegy, én pedig lapozgatni kezdem az étlapot. - És veled mi van? Mindig csak rólam beszélünk. Mindig csak azt tudom rólad, hogy nincs melletted senki, meg dolgozol, de gondolom ennél azért több van - pillantok fel rá mosolyogva, amíg válogatunk. Hát kíváncsi vagyok mi sül ki ebből, de remélem valami ki fog, ami pozitív. A kaján kívül, mert az garantált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879958#post879958][b]Oshiro Noa - 2024.06.26. 16:15[/b][/url]

Itt a nyár, a gyerekek hazamentek, Noa bácsi pedig fogta a seprűjét, és a felhők óvó takarásában Pécsre, majd onnan Orfűre utazott, hogy kipihenje az egész éves hajtást. Körülbelül ez a felütése a mai történetnek, ahová hálás diákjaim juttattak el. Az évzárón ugyanis kaptam egy bérletet a Fishingre közadakozásból, és mivel az egyik kedvenc magyar együttesem is fellép, ki nem hagyhattam volna a lehetőséget. Irány a Carson Coma! Elég nagy a tömeg, én viszonylag a szélen, de még jól látható helyen állok, mert iszonyodom a sokaságtól, persze a koncert az koncert. Felcsendülnek az első dalok, slágerek, én rázogatom a fejem, és átadom magam a ritmusnak. Csupa fiatal, de én se számítok túl öregnek. Laza szettben vagyok, baseball sapi, ujjatlan oversized póló, aminek a hátát már le is izzadtam kicsit, és van bennem már némi alkohol is, , meg most is szorongatok a kezemben egy viszsaválthatós, giccses repoharat, de rohadtul élvezem, hogy végre kicsit kiereszthetem a gőzt. Jól nyomják a srácok, tényleg nagyon tehetségesek. Kár, hogy a Bagolykőben nincs egy ilyen jellegű zenét játszó banda. Majd mondani fogom Stephéknek, hogy inspirálódjanak tőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879977#post879977][b]Návay Regina - 2024.06.27. 19:23[/b][/url]

- Már sose tudjuk meg - biggyesztem le a szám a válasz mellé, megemelve kicsit a vállam is. Ez is bekerülhet a mi lett volna ha tételek listájára, amikre sose fogunk választ kapni, mert már rég be is fejeztem az akadémiát. Válaszolok aztán a kérdésére is, közben helyet foglalva a már udvariasan kihúzott széken, és oldalra biccentem a fejem, széttárva a kezem, mint aki erről igazán nem tehet. Mintha nem én választottam volna pont a vegvisírt, amikor a tetováló srác megkérdezte, mit is szeretnék pontosan a csuklómra.
- Azt amúgy is, mert nyomozónak tanultam - jegyzem meg büszkén húzva ki magam, és még el is mosolyodom. Ugyan nem vagyok még az gyakorlatban, de ami késik, nem múlik. Most már csak a tényleges tapasztalat hiányzik hozzá, és néhány év, amíg kiépítek néhány hasznos kapcsolatot is mellékesen. Rákérdezek aztán arra is, hogy hogy telt a délutánja, meg tudja-e már, milyen szakirányon tanulna tovább. Egész elégedett vagyok magammal, hogy kiderül, nem ismétlem magam egyik kérdéssel sem végeredményben. Kicsit szórakozott tudok lenni e tekintetben is, mióta ezerfele rohangálok egyszerre nagyjából, és a dolgok mennyisége csak nem akar apadni. A válaszát kíváncsian hallgatom.
- Hát... azt hiszem, az is cél, hogy lássák, hol húzódnak az ember határai. Az első pár hétben én is szenvedtem, és nagyon nem élveztem, hogy a bátyámmal példálóztak folyamatosan, de meg lehet szokni emlékeim szerint. Egy idő után már inkább rutin - osztom meg vele a tapasztalataimból levont következtetéseket, mielőtt rátérnék a kérdésére is. Megérkezik azonban közben a pincér, akinek megköszönöm az étlapot, és elgondolkodom a sörön egy pillanatra, mielőtt még elkuncognám magam Roli válaszán a borral kapcsolatban.
- Legyen nekem is ugyanaz, köszönöm - rámosolygok a pincérre hálásan, aztán visszafordulok Roli felé. - Hol is tartottunk? Á, igen... nézd... az a kérdés, mi érdekel igazán. A bűnmegelőzők emlékeim szerint többnyire a megfigyelő osztályra kerülnek, azt nem találom annyira izgalmasnak a magam részéről, a technikai elemző nem rossz, de gyakran végzik irodában, és nem az a nagyon akciódús munka, habár nem zárja ki egyik se, hogy máshova kerülj. A bátyám is fegyverszakértőnek tanult, aztán a Kommandónál kötött ki. A livkidátorral nagyjából egyenes az út az utóbbihoz, pont mint a szövetségi nyomozó - vázolom, hogy mit is tudok pontosan még abból az időből, amikor én álltam választás előtt. Mindenképpen a kommandóhoz akartam kerülni mondjuk a magam részéről, így eléggé leszűkítettem a saját opcióimat. Nem volt túl nehéz a választás. Kicsit zavartan vonom meg aztán a vállam arra, hogy mi is van velem. - Tulajdonképpen de... lássuk csak... napközben a Minisztériumnál vagyok, meg amikor éppen behívnak netán, bár szerencsére ez elég ritka eset, Vince is tudja már, hogy kinek mi a szokásos kávérendelése és honnan kell beszerezni... aztán ott van a túlélés két évfolyamnak, az Eridon házvezetőhelyettese vagyok idéntől, bár Rudi ezt meglehetősen megkönnyíti, úgyhogy nem panaszkodhatok, és ha Kedves nincs az iskolában, animágiával is engem lehet zaklatni, márpedig nem sokat van ott, mióta újabb lánya született a szünetben... és akkor még a pedagógia képzést végzem az egyetemen, szerencsére csak levelezőn és már letudtam a kötelező gyakot is, vagy megpusztulnék. Szóval... nem unatkozom különösebben. De már csak két év, és megszabadulok attól is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879985#post879985][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.06.27. 22:09[/b][/url]

Pár baráttal érkezett a fesztiválra, hogy kitombolják magukat sok más fiatallal együtt. Szereti koncertekre költeni a pénzét, így egyértelmű volt, hogy jönnek, látnak, győznek. Vagy ha azt nem is, de maradnak két napot legalább.
A Carson Coma tagjaival együtt táncol és énekel valahol beljebb, igazából nem tudja, hol van, csak hogy behúzták magukkal a lányok. Egy keveset ivott is már, jelenleg is a magasba emelt pohárral igyekszik átverekedni magát a tömegen, barátnői után, akik közül az egyik rosszul lett.
- Elnézést, bocsán... Au! Nézz már oda, hol kal... - morran rá a férfira, aki majdnem lecsapta, de amint felemeli a fejét, kedvenc csillagászával néz szemközt. - Noa! Hallucinálok vagy a Marokkót énekled? - meglepődik és vigyorog a férfira, aki le sem tagadhatná, hogy a bezár a bazárt énekelte az énekessel együtt.
Médi ezután abba az irányba nyújtja a nyakát, amerre indultak, ám a lányokat már nem látja. Lemondó szusszanás, legyintés.
- Elhagytak. Nem bánod, ha itt maradok melletted a végéig? - túlkiabálja a zenét, de épp csak eddig, ugyanis ezután italát a magasba emelve csatlakozik a dalba. - Teveháton!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880005#post880005][b]Bánki Bálint - 2024.06.29. 12:47[/b][/url]

Röhögve fekszem el arra a kérésére, hogy ne térdeljek. Imádom, hogy tényleg frász jön rá amiatt, hogy megkérném a kezét. Nem áll szándékomban. Ha szeretné, simán elvenném, egyszerűen ő az a nő, aki kell nekem. Az életünk nem unalmas, az egyszerű hétköznapokat is ugyanúgy szeretem, mint az ilyen alkalmakat. Egy felé gondolkozunk, már ami a jövőt illeti, és kellőképp szarkasztikus ahhoz, hogy az összes családi szart jól kezeljük, sőt, élvezzük.
- Van valami nagyon szép és megindító a halálban. Szeretek rá zenét komponálni. - vonom meg a vállaimat. Azt nem mondom, hogy a halál az egyik kedvenc témám, pedig így van. Az előtte lévő pillanatok, a halál szele, a révész érkezése, minden ilyen témakör igazán érdekes számomra.
- Mindig. Tudod, hogy imádok alul lenni. - vigyorgok fel rá, még ha nem is ezt szerette volna hallani. Azonban elhiheti, hogy teljes mértékben felnézek rá úgy is, mint ember az emberre. Figyelem, ahogy mellém heveredi, és a gondolatra elnevetem magam halkan. - Egyetértek. Viszont... örökítsük meg. Csak pár képen. Amit csak mi láthatunk. Meg szeretném őrizni ezt. - nem élnék vissza azzal, hogy ilyen képeket készítsek, de írnék hozzá egy számot, neki. Én így tudom a legjobban kifejezni az érzéseimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880018#post880018][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.06.29. 18:13[/b][/url]

- Fhú, talán maradok inkább az átoktörésnél, kihagyom az aurorképzőt. - Először elhúzza a száját, aztán mégis nevetve hessegeti el az ötletet. Be akarja fejezni az egyetemet, ez biztos, de közben már elhatározta magát. Legalább megpróbálja, aztán ha mégsem jön össze, majd Roli cukkolhatja vele.
Valószínűleg csak a véletlen sodorta őket most össze, az viszont biztos, hogy kellett ez az idő a barátság kialakulásához. Médi kuncogva húzza vissza a nyelvét.
- Nincs testvérem, a legjobb barátnőm kisfia. Hivatalosan nem vagyok a keresztanyja - javítja azonnal, na nem mintha fontos információ lenne. A legtöbben egyébként sem tartják számon, kinek hány testvére és rokona van. - Gondolom a kapcsolatok jövésmenése azt takarja, hogy téged nem vár otthon senki. Kölcsönadjam a férjem vagy a kutyát? - talán a férjét szívesebben adná Lunánál.
Médi egy nagy gyerek, ha a strandon van, naná, hogy a fogócskát sem lehet kihagyni ilyenkor. Roli ellen esélye sincs, megmártóztatja a langyos vízben, a szöszi viszont nem hagyja magát. Fröcskölni kezdi miközben közelebb lép és megpróbálja lebirkózni - valószínűleg esélytelenül.
- Megharaplak! - nevetve tolja, húzza, próbálkozik. Mindketten elég jól érzik magukat és ez a lényege a kiruccanásnak. - Jó, feladom, te vagy a nagy és erős auror - elengedi a férfit, majd maga elé tartja mindkét kezét. Ezen a ponton kezd hátrálni, hátha újra bele akarná mártani a vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880042#post880042][b]Létai Roland - 2024.06.30. 10:16[/b][/url]

- Te vagy az aurorok gyöngye, még kinyomozhatod. Vagy lesz egy vicces, illetve kínos beszélgetésed a dékánnal - nevetgélek közben, ahogy elképzelem, hogy a vöröske beszambázik egy ilyen kérdéssel a főmuftihoz. Ha mégis lesz ilyen, muszáj lenne ott megjelennem a dokumentálás kedvért. Csak is azért, persze.
- Hogy beletrafáltam - nem mintha nagy titok lett volna, és közben eszembe jut még valami. Jókor... Na mindegy, majd későbbre hagyom a romantikus vonalat, előbb beszélgetni szeretnék vele. Az is lehet, hogy megváltozott és egy rémes hárpia már! Háhá, de most jól megfogom majd, ha ilyesmire vetemedne a nyomozó asszonyság! Annak azért örülök, hogy tudtommal legilimentor, most biztosan kinyírna, hihi!
- Jó, hát úgy tűnik, hogy nyavajgok, de azért kibírom valahogy. Szerencsére nekem nincsen idősebb testvérem, így nem baszogattak vele - azért az nem lehet valami jó, hogy hasonlítgatnak, viszont szerintem elkerülhetetlen. Mondjuk az öcsémnek könnyebb dolga van, mert nem volt túl jó hírem a Tanodában. Így csak jobb lehetett nálam a megítélése a megfelelő idő után. Közben a pincér is megérkezik, felveszi a rendelést, azaz, hamarosan ehetünk is.
- Hát nem, tudom. Nem vagyok olyan nyomozós típus, szerintem nem vagyok hozzá elég kreatív, persze, ki tudja. A Kommandó jó lenne, ott biztos nem unalmas az élet, de valaki meg a papírok között találja meg az élvezetet. Nem én, persze - sőt elég rühellem is az ilyen jellegű órákat, de azért megtanulom. Ki tudja, hogy kell-e majd a jövőben valamire, vagy tudom-e hasznosítani. Közben megjön a borral a pincér, kitölti a két pohárba, majd távozik, mivel látja, hogy még nem választottunk.
- Pisilni van időd? - jegyzem meg vigyorogva, még ha ez egy randi is, nem tudok teljesen kibújni a bőrömből. - Nem semmi teherbírásod van. Nem kellene valaki, aki... - végül is intek, hogy csak viccelődöm, nem kell befejezni a mondatot. - Mi tetszett meg? - bökök az étlap felé, én ma szerintem valami carbonárás tésztát fogok enni. Majd még meglátom melyiket. Mire kiválasztjuk meg is jelenik a pincér és végül is én egy sima, de nagyon finom carbonara spagettit választok. Mikor elmegy a felszolgáló, felemelem a poharam. - A szeplős nyomozószépségre - nyújtom előre a poharam, hogy koccintsunk. Még nem tudom, hová fogunk kilyukadni, de szerintem elsőre nem lesz ez rossz. - Mesélj arról a mögöttem ülő őszülő, fehér inges úrról, mit állapítasz meg róla? - közben kortyolok egyet az italból. Egy játék mindig fel tudja dobni a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880045#post880045][b]Létai Roland - 2024.06.30. 10:29[/b][/url]

- Kár, pedig tudnék segíteni - mondom őszintén, hiszen már egy évvel többet voltam ott, mint ő lesz valaha. Tudnék neki jótanácsokat adnia arról, hogy mit vegyen komolyan, meg mit nem. Bár tény, hogy nem olyan könnyű, de talán nem hullana ki. Megvan a magához való esze.
- Á, értem. Akkor remélem sosem vesztek össze, ciki lenne - én őszintén sosem értettem az ilyet. mi van, ha közbejön olyan - márpedig lányoknál ez hatványozottan igaz szerintem -, ami miatt már nem akarna találkozni a két, és ez a gyerek rovására mehet. Meg az anyja idegeiére. Médi biztos jó fej keresztanya, de amúgy fogalma sincs.
- Nem tudom észrevetted-e, de nem vagyok meleg. Azt hiszem erre számos bizonyítékot adtam már. A kutyus jöhet, és nem kell félreérteni - nevetgélek a pimasz asszonysággal. Vicces, hogy feleség lett belőle, meg kölcsönadná a férjét. Ha nem ismerném egy kicsit, azt mondanám, hogy nem igazán érdekli, hogy mi történik a férfivel. Na, de ezek a szemtelenségek és felhívás keringőre után, muszáj lesz elkapnom a grabancát. Be is döntöm a vízbe, és úgy látszik, hogy már majdnem elvárta ezt. Behalok ennek a csajnak, komolyan!
- Mondtam, hogy a kutyát kérem inkább! - még, hogy megharap! Jól érzem magam, nevetve játszom el, hogy bármikor fel tudna dönteni és egyszer hagyom, is, hogy a víz alá  segítsen. De végül feladja. Még ilyet?!
- Jó, hát az elismerésed büntetést kíván, de tisztelem, hogy megpróbáltad - még egy aprót meg is hajolok. - Mivel valakié vagy, limitáltak a lehetőségeim, szóval arra gondoltam, hogy... - elgondolkodom látszólag egy pár másodpercig, még a fejem is lehajtom, mintha úgy tennék, majd rávetem magam és megpróbálom felkapni... ha sikerül, akkor eldobom a mélyebb víz felé, és elégedetten mosolyogva várom, hogy felkeljen. Kicsit azt sem bánnám, ha morcos lenne, olyankor máshogy cuki az arca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880063#post880063][b]Oshiro Noa - 2024.06.30. 18:29[/b][/url]

Utálom, hogy egyesek képtelenek egy koncerten viselkedni. A kedvencem, mikor valaki a nyakába veszi a másikat, és nem látok tőle. Az is zavaró, ha elkezdenek cigizni mellettem, bár az kevésbé, mert én is cigizem, de azért nem jó, ha a heringdoboz közepén füstöl, ennyire illik tapintatosnak lenni. A másik, aki az énekeseknél is hangosabban ordít - kivéve, amikor mindenki így tesz, mert annak tényleg van egy hangulata, és most is ez történik. Aztán vannak, akik egymással beszélgetnek ahelyett, hogy hallgatnák a zenét. És vannak, akik ide-oda mászkálnak a tömegben. Na, most is jönnek, és oldalba is lök, még neki áll feljebb, de...
- Médi! - egy ismerős arc, egy igazi boszorkány bújt meg a varázstalanok sűrűjében, méghozzá az egyetemről. El is vigyorodom. - Maradj. Én egyedül jöttem - megszoktam, hogy egyedül bulizok, találok magamnak társaságot, ha kell. Vagy a társaság talál meg engem. A haverom, aki jött volna, lemondta végül, mert dolgoznia kell másnap, és nem kapott elég szabadságot. Ilyen ez. Nem mindenkinek van nyári szünet.
-  ... vagy épp egy vaksötét sikátorban - kiérve onnan, kántálom a tömeggel a refrént, és rángatom rá a fejem lelkesen. Jólesik kikapcsolódni kicsit. Eléggé kezd berekedni a hangom a sok kiabálástól is, de azért megpróbálok Médi füléhez hajolva kommunikálni vele.
- Kikkel jöttél? Bérleted van? - érdeklődöm kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880131#post880131][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.07.03. 22:20[/b][/url]

- Egyedül? Hát akkor már nem vagy egyedül - széles vigyorral bólint egyet, itt marad Noa mellett és ha már így alakult, tökéletes koncertpartnerek lesznek. Ő egyedül nem érkezne, az biztos, egyedül nincs kivel megosztani az élményt.
A koncert közben is sokszor a férfi felé fordulva énekel és ugrál. Ha valamire, akkor arra biztosan nem számított, hogy ma este az egyetemi oktatójával fog bulizni.
- Aha, ott sátorozunk - válaszol bólogatva, túlkiabálva a hormonjaikkal harcoló tinilányokat. Mondjuk amikor Noa Médi fülhez hajol, neki is végigfut a bizsergés a gerince mentén és eszébe jutnak az álmai. - Két barátnőmmel, akikkel elkeveredtünk egymástól. Egyikük rosszul lett - mutogat is kifelé, arra, amerre elindultak, de Médi itt ragadt. - Ha vége, nem iszunk valamit? - Ráférne egy sör, de akár valami erősebb is, ha még néhány órán át tombolni szeretne. Márpedig azért jött, hogy bulizzon. Még táncol, tombol, énekli a leghíresebb dalokat kifulladásig, visszatapsig. Idő közben be is sötétedett, így Noa keze után nyúl.
- Bocsi... Nem akarok sodródni a tömeggel - a legártatlanabb tekintetével néz fel a férfi szemébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880132#post880132][b]Návay Regina - 2024.07.03. 22:26[/b][/url]

- Azért szeretném azt hinni, hogy a képességeim miatt vettek fel, és nem azért, mert valakinek jól is kell mutatni egyenruhában - válaszolom kuncogva. Azért azt a kínos beszélgetést inkább kihagynám egyelőre, mielőtt még rossz néven venné bárki is, holott tényleg vicces. Éppen csak nem mindenkinek jutott humorérzék az akadémián, amit volt szerencsém látni az itt töltött idő alatt.
- Nem mondtam, egyszerűen csak más a hozzáállás, de nézd a jó oldalát, már mindjárt vége, aztán meg csak rajtad áll, hogy egyáltalán edzel-e és ha igen, hogyan - felelem megrázva a fejem. Nem leoltani akartam, egyszerűen csak értem, hogy itt hogyan is mennek a dolgok. Túlélésre játszanak. - Anyu azt mondja, hogy az egész lényege, hogy hulljon a férgese. Aki nem bírja vagy még inkább nem akarja, az jobb, ha inkább közben gondolja meg magát - teszem még hozzá megvonva a vállam. Én mondjuk ebben a mentalitásban nőttem fel, hogy mindent túl lehet élni, csak akarat kérdése, és egyébként is katonás rendre lettünk szoktatva már kiskorunktól fogva, hiszen apu katona, anyu auror. Manapság meg szórakozásból járok túrázni Kristóffal, már csak neki kell belerázódni az alkalmanként nyafogás helyett, hogy jaj de hosszú ez a táv és de meredek ez a domboldal, de biztos vagyok benne, hogy ha bekerül ide, megedződik ő is rendesen.  
- Egyik se az, ha megtalálod, amit élvezel - helyeslek arra, hogy van olyan is, akinek az iroda a tökéletes. Közben visszatér a pincér a borral, majd olyan monológot adok elő, hogy én is meglepődöm a hosszán egy kicsit. Mikor lettem ilyen elfoglalt, úristen? Annyi mindent csinálok, hogy két embernek is elég lenne.
- Az nem opcionális - Megrántom a vállam elnevetve magam kurtán, majd kérdőn pillantok rá. - Aki...? - Elvégre nem fejezte be a mondatot. Lenézek aztán az étlapra és gyorsan átfutom, mit is ennék. Jó eséllyel úgyis elmegyek futni reggel, ezért úgy döntök, belefér a pizza is. A diavola tökéletes is lesz.
- Zavarba akarsz hozni? - kérdezem aztán megemelve a poharam, de rámosolygok, mielőtt a fejemet féloldalra döntve kezdeném megfigyelni a bácsit mögötte. - Huh... hát ha jól gyanítom, elvált, mert bár nincs gyűrűje, úgy látom, sokáig lehetett. Szerintem rosszabbul hall a bal fülére abból, ahogy a fejét tartja, és abból, ahogy magyaráz talán tanár lehetett... de legalábbis valami olyan szakmára tippelnék, ahol effektíven át kell adnia a tudását. Kapásból ennyi. Sikerült átmennem a vizsgán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880161#post880161][b]Oshiro Noa - 2024.07.05. 10:42[/b][/url]

Nem szoktam ügyet csinálni abból, ha a "fiatalokkal" kell vegyülni. Van az a korosztály, akivel már gond nélkül lehet. Az egyetem ilyen világ. Felnőtt emberek mind, tudják, mit vállalnak. A Bagolykőben sem szokott gond lenni negyediktől fölfelé, de ott még ügyelek a tekintélyre, és igazából ötödik végétől, mestertanonci évektől van az, hogy megengedőbb vagyok. Mert hát persze példát is kell mutatni tanárként.
Folytatódnak a számok, én ritkábban énekelek Giorgoval és Barnival, inkább szeretem hallgatni a saját hangjukat, és csendes áhítattal átadni magam a zenének. De jó látni Médit ilyen felszabadultan.
- Jaj. Vannak vele? Rendben lesz? - aggódom a barátnője miatt. Ez is olyan tanári reflex. Ahhoz képest Médi teljesen jól van mellette.
- Mehetünk. Addig megiszom ezt - mutatok a saját poharamra, amiben még mindig van pár korty. Tetszik, hogy ilyen spontán az egész, és hogy még a kezem is megfogja, hogy ne keveredjünk el egymástól a tömegben.
Szembe fordulok vele, egyik kezem a derekára helyezem, és táncot lejtek a következő számra, pörgök körülötte kicsit, meg leguggolok előtte, és átmászok a két lába közt, ha hagyja, majd fel hátul és megpördítve ismét kézen fogva nézünk farkasszemet, mely végén elkacsintom magam.
- Te jól táncolsz? - kérdezem kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880164#post880164][b]Létai Roland - 2024.07.05. 11:52[/b][/url]

- Tudom, hogy így van, mesterem - kicsit Star Warsosra vettem a figurát ezzel a padawansággal, pedig már rég nem vagyok a tanítványa. Az, meg, hogy szerintem is nehéz az Akadémia, már csak nézőpont kérdése.
- Ez igaz, mondjuk eddig is úgy csináltam, persze a kötelezőket mindig megcsinálom, hogy örüljenek - tényleg nincs baj a fizikumommal, csak a tanárok itt másra fókuszálnak. Amúgy is van varázslat, ami minden bűnözőt utolér, minek annyit futni? - Á, ez nagyon jól hangzik. Legalább most már biztos vagyok benne, hogy nem vagyok férges - nevetek fel, az édesanyjával egyelőre nem szeretnék találkozni. Elég szigorú valaki lehet, az is megeshet, hogy a név kötelez dolog igazi híve. Akkor viszont megértem, hogy miért pont ilyen Regina, ezek a jegyek fellelhetőek voltak akkor is, amikor engem mentorált. Bár tény, hogy kedves volt, de néha éreztem én, hogy a mögöttes tartalom fontosabb, mint, hogy nem akar megbántani. És igen, amit élvezek arra kellene majd fókuszálni, de azt is tudom, hogy az élet azért nem egészen ugyanaz, mint az iskolában. Sokkal szélesebb spektrumát tanítják, mint amit majd hasznosítani tudok és így nem mélyedek el abban, amit szeretnék csinálni. Ahogy mondani szokás, a gyakorlat teszi a mestert, de a gyakorlatot majd élesben fogom tudni megtapasztalni, nem az Akadémia falai közt. Kuncogok, ahogy előadja a nempisilési szokásait, aztán pedig beleszaladok a saját csapdámba.
- Aki, aki leveszi a terhek egy részét a válladról, és amikor hazaérsz egy fárasztó nap után, új energiával tölt fel - adom meg a választ. Most éppen nem magamra gondoltam, de akár lehetnék én is, nem igaz? Végül is randi ez, vagy mifene. - Abban van a vitamin - teljesen agyzsibbasztó a válasz, miért lenne vitamin abban, hogy zavarba akarom hozni. De valamit mondani kellett, mint csak egy igent, vagy nemet. Koccintok vele és iszom pár kortyot is. A hűs bor jól esik a torkomnak, és meghozza az étvágyamat. Aztán pedig jöhet a játék, kíváncsi vagyok, hogy mennyire profilozza jól le.
- Átmentél. Kiss úr egy történelemtanár a helyi általános iskolában, és nemsokára nyugdíjba vonul. Egyszer segítettem neki becipelni a dolgait, onnan tudom csak, ne lepődj meg - vigyorgok. Ez egy régi történet, biztosan ide is intene az öreg, ha felismerne, de háttal ül nekem. - Hopsz - Ülve előrehajolok, mintha valamit vennék fel a földről, és pálcám segítségével az asztal alatt néhány szál vadvirágot varázsolok elő.- Nézd mit találtam - csillogó szemekkel állok fel és mellélépek. - Inkább őrizd meg te, mert nálam csak elszáradnának - a mosolyom nem múlik, ahogy nyújtom felé. Miután átveszi ahogy szeretné, visszaülök a helyemre. Pár másodperc múlva a pincér elénk lebegteti a rendelést, az ételek kikerülnek mindenkit, akik épp útba lennének, majd megpihennek előttünk. - Jó étvágyat!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880178#post880178][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.07.06. 11:32[/b][/url]

Ha nekem valaki mondjuk egy évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy ilyen élményben lesz részem, biztosan kinevetem. Ha még azt is hozzátette volna, hogy a mellettem fekvő férfival, akkor talán még a könnyeim is jöttek volna a nevetés közben.
Bár Bálint már meglehetősen régóta az életem része, ha azt mondjuk, hogy nem terveztünk közösen sátrat verni bárhol, akkor azt bárki elhiheti nekünk. Nem fogom az állítani, hogy soha, egyetlen egyszer sem gondolkoztam el azon, hogy ha valaha újra magam mellett akarok tudni valakit, az csak is ő lenne. Mert volt egy időszak, mikor újra és újra eljátszottam a gondolattal, de aztán jött neki több fellépés, jött egy értelmetlen összeveszés, jöttek a Bontovich drámák és ezek mindig háttérbe szorították ezeket a gondolatokat.
Pedig most érzem magam a legjobban.
Mellette.
– Örökítsük – fordítom felé a fejemet és szám sarkába egy aprócska mosoly telepszik le. Nyilván nem fog meglepődni, hiszen tudja jól, hogy attól még, hogy mindenki tudja, hogy vagyunk egymásnak, nem lettem befeszültebb, sőt. Engem nem tud elijeszteni azzal, ha meg akarja örökíteni, ahogy egymásban elveszünk, sőt. Ezzel sokkal jobban magához láncol, mintha osotba térdeléseket csinálna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880265#post880265][b]Bánki Bálint - 2024.07.12. 21:18[/b][/url]

Hosszan nézek a szemébe, amikor kimondja, hogy örökítsük meg a pillanatot, és tudom, hogy szavak nélkül is tudja, hogyan érzek. Felesleges bármit is mondani ilyenkor, nálunk legalábbis. A szám mosolyra húzódik, ahogy közelebb húzódok hozzá, és apró csókokat nyomok az ajkaira.
- Adj egy percet. - ha hirtelen rángatnak ki, hirtelen hívnak összebújásra és hirtelen támad fotózási kedved, akkor egészen biztos, hogy valami hiányozni fog az életedből: A fényképezőgép. Szóval gyorsan felpattanok, megszakítva a dolgot, de csak pár másodperc az egész, mert épp csak behajolok a sátorba, már jövök is ki a fényképezőgéppel, hogy beállítsam és átengedjem a sorsnak azt, mikor és milyen képet lő rólunk. Elhelyezem, majd fölé helyezkedve lassan lejjebb engedem a testem, hogy megcsókoljam. Elnevetve magam gördülök le aztán róla, és sóhajtok egyet. - Azt hiszem, életemben először van lámpalázam kamera előtt. - pedig akarom, nagyon, mindenhol is az lenne a háttérképem, de néha nagyon gyerek tudok lenni, és olyankor szükségem van rá, hogy a kezébe vegye az irányítást. Felé fordulva csókolom meg újra, hogy biztosítsam, akarom őt, úgy, mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880267#post880267][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.07.12. 22:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880286#post880286][b]Bánki Bálint - 2024.07.14. 08:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880289#post880289][b]Sacher Kadosa - 2024.07.14. 11:56[/b][/url]

Elkezdhette volna a felvilágosítást arról mégis kinek a házában vannak, vagyis ki az, aki a másikhoz jött, de értelmetlen volt ezt a mignont okítani. Csak a saját igazát hajtogatta.
És ekkor került sor az összecsapásra. Majdnem megfulladt a hatalmas falattól, de az istenért is azt próbálta mutatni a másik felé, mint aki totálisan ura a helyzetnek. Férfiegó vagy mi. Szóval hagyta, hogy a nyála egy gombóccá gyúrja a cuccokat a szájában, lassan elkezdve az emésztési folyamatot, s csak aprónként nyelt belőle egy kicsit. Halványan hallotta a tapsot, amiért tele szájjal elmosolyodott, csak hogy egy másodperccel később folytassa a gyötrődést.
Ahogy lassan fele akkora lett a szájában tolongó kaja, már nyitotta is szólásra a száját. - övüjök, hog végje elinsmejed mekkora boss vagok - nyökögte a szavakat, aztán a maradék ételt is leküldte a torkán.
- amúgy mit alkottál? te ilyen művész gyerek vagy? - biccentett a vázlatfüzet felé, egy csepp lenézéssel a hangjában. Hiába, a technológia volt számára minden. A kreativitást inkább az AI segítségével élte ki, minthogy papírt fogjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880293#post880293][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.07.14. 14:12[/b][/url]

Esküdni mert volna rá, hogy az apró vigyor olyan komoly erőfeszítésbe került, hogy a homlokán is gyöngyözni kezdett az izzadság, és mintha még a szája sarkából is kifolyt volna némi nyál.
Kár lett volna tagadni, hogy tényleg büszke volt Kadosa eredményére, ki nem lett volna? Gyerekként biztosan álmodott mindenki ilyesmiről, miközben szombatonként Scooby-Doo maratonon lesték a technikát, hogyan tömte a szájába Bozont és Scobby azokat az óriás szendvicseket. És láss csodát, jön itt egy nyakigláb, málészájú gyerek, aki feltörte a kódot és sikerült neki.
- Nem tagadom, ez nekem nem sikerült volna, minden tiszteletem a tiéd! - Nem olyan embernek nevelte az apja, aki ne ismerné el valakinek a teljesítményét, így hát sokkal szívélyesebb hangon dicsérte, majd lesett rá a lapra firkantott vázlatára.
- Áh, semmi extra, csak unatkoztam. Néha csinálok ezt-azt. Jól jön, mikor kifogyok a pénzből... - vonta meg vállát, miközben a papírra skiccelt vonalakat figyelte. Nem sok tudatosság volt benne. Kusza vonalak szelték át egymást, aztán kezdett egyre jobban egy alakot kialakítani. Egy finom vonású arcot, női arcot. Dús ajkai már kirajzolódtak, nyakának íve szépen vezetett fel a papír aljáról, de orra pisze görbületénél egy keményen vésett erős vonal szelte át a szemét és kusza hajának ívét. A pillanat, mikor Kadosa mögé lopakodott.
- Nem vagy oda a művészetért, mi? A Grosserliebbe járok, szóval folyton van valami, amit csinálni kell. Vagy eladom. De jól beleszóltál, lehet nem  ez lesz a legsikeresebb alkotásom - vigyorgott rá a gyerekre. Már egészen visszatért a színe a kemény küzdelem után. Talán most már normálisan levegőt is kap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880324#post880324][b]Návay Regina - 2024.07.16. 13:48[/b][/url]

- Jól van, ifjú padawan - válaszolom neki kuncogva. Bár nem vagyok olyan igazán kocka, mint lehetnék, a kultfilmek az én gyerekkoromból sem maradtak ki. Van egy mugli apukám, aki szereti a Star Warst, a Gyűrűk urát, a szuperhősfilmeket, és ezeket már csak velem lehet nézni, én pedig cseppet sem bánom, hogy ilyesmiket csinálunk együtt. A kütyük szerelése ugyan nem erősségem, bár azzal is próbálkozott villamosmérnöki diplomája birtokában, de azért maradjunk annyiban, hogy legalább tudom, mi az a fázisceruza, és hogyan kell használni. A mágikus világban sok hasznát ugyan nem veszem, de egyszer talán még ezzel is villoghatok valakinek a végén.  
- Ha jól bevágódsz egyébként egyik-másik tanárnál, a végén még jó ajánlást is fogsz kapni. Nem azt mondom, hogy csak ismeretséggel lehet elhelyezkedni, de érdemes erre is fordítani egy kis energiát, mert kifejezetten hasznos tud lenni, ha szólnak itt-ott egy jó szót az érdekedben. Borsodi például… aki a mugli lőfegyvereket ismeri nagyon, Füzesy, a túlélésoktató vagy… ott van a mágikus nyomolvasás tanár, Tatár… Tatár Imola. Az a nő mindenkit ismer, aki számít, és bár engem éppen nem tanított, de tudom, hogy Kelemennek is megvannak a maga kapcsolatai a minisztériumban… biztos tudod, aki átvette tavaly a profilozást, mert Vitális nyugdíjba ment úgy hetven év után - sorolom, kicsit elhúzva a szám az utolsó névnél, mert azzal a tanárral nagyon nem voltam jóban. Sikerült párszor összeakaszkodnunk azon, hogy szerinte nem vagyok aurornak való. Azóta szerencsére ő már visszavonult innen is, én meg auror lettem, és csak ez a mumusom, ahogy közli, hogy nem nekem való ez. Jó ez így. Úgyse sok mumussal találkozom szerencsére, főleg, hogy Kieran nem változik át valami mágiának hála. Ciki lenne, ha egyszer mégis megtörténne a dolog.
- Ha eddig túléltél, akkor már tényleg a nullához közelít az esélye, hogy ne végednéd el, szerintem - válaszolom neki egy bíztató mosoly kíséretében, és ezzel nagyrészt le is tudjuk az akadémiát, mint témát, mert mindjárt arról tartok egész kiselőadást, hogy mennyi mindent csinálok pontosan, amiért levegőt venni is alig jut időm alkalmanként.
- Erre lenne a család… az a fél falu, aki segít túlélni, és ugye van Kristóf… nem panaszkodhatok, elég gyakran összedobja a reggelit meg a kávét - felelem.- Alkalmanként pedig Manci nénitől kapunk sütit, főleg, ha Annácska kicsit megnyirbálja az előkertet - teszem még hozzá a nagyon fontos részletet, Manci néni egyébként is roppant jól süt, és őszintén, nem bánom én azt a pár árvácskát, amit az unokája néha leszed. Úgyis Bonnie-nak kellene életben tartani őket, ha pár hétnél tovább bírnák egyszerre mellettem hirtelen, mert vagy túlöntözném vagy nem öntözném, vagy simán csak elkerülné a telket az eső mindenestől. Elnevetem magam a válaszán, majd koccintok is, mielőtt még kielemezném gyorsan a szomszéd asztalnál ülő bácsit amolyan vizsgaképpen, hogy mennyire is vagyok jó a részletekben. Lehetnék jobb is egyébként, de a figyelmem alkalmanként könnyű elterelni, mint bármelyik eridonosnak úgy az esetek nagy hányadában. Most viszont nagyon koncentrálok, hogy valami értelmeset tudjak mondani, és megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amikor Roli igazolja a következtetéseimet. A virágon meg kifejezetten meglepődöm, de átveszem. Talán kicsit még el is pirulok zavaromban, legalábbis bizsereg az arcom, de az is lehet, hogy csak a bor teszi. Nem tudom eldönteni.
- Köszi. Ez édes, hogy azt hiszed, nálam is túlélnek. Ismered Bencsik Bonnie-t? Navinés, prefektus is, de nem tudom, hogy akkor is az volt-e, amikor még a Bagolykőbe jártál. A lényeg, hogy ő tartja életben a növényeimet, mert terromágus, és nagyon ügyesen bánik velük. Mellettem még a kaktuszok is megpróbálnak kihalni, csoda, hogy a macskáim túlélnek - mesélem máris, mert igazán viccesnek találom amúgy is a saját bénaságomat. A pincér is megérkezik végszóra, és a virágokat a táskám tetejére rakom, mert úgy igazán kevés az esélye, hogy el is feledkezzem róluk majd távozáskor. - Jó étvágyat. Gyakran hozod ide amúgy a lányokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880347#post880347][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.07.17. 20:37[/b][/url]

- Persze, a másik barátnőnk vitte ki - bólogat határozottan és még a mobilját is megmutatja, amin ott szerepel a két lány, valahol a nyugisabb részek egyikén. Noa aranyos, amiért így aggódik, vagy ha nem is, de legalább megkérdezte. Médi pedig szemtelen...is lehetne, de a legnagyobb bociszemét veszi elő, amikor italozásra invitálja a férfit.
Szabad kezében szorongatja az idő közben kiürült poharat, tekintete egy rövid időre el is kalandozik a színpad felé, de Noa igen hamar visszarántja azzal a táncmozdulattal, amire Médi igazán nem számított. Nevetve lép nagyobb terpeszbe, hogy elférjen a lábai között.
- Ennyire jól nem - ingatja a fejét hevesen. Ő a mozdulatához feljebb emeli kezeiket, tesz egy fél fordulatot és Noa előtt a csípőjét mozgatva guggol le, aztán ezzel vissza. Még mindig nevetve dől a férfi mellkasának.
- Képzeld, benne voltál egy álmomban. - Hogy miért osztja meg vele ezt, arra egyszerű a magyarázat. Az alkohol. Feloldotta teljesen és az nem feltétlenül vezet jóra. - De nem mondhatom el, ppsssztttt - mutatóujját a szája elé rakva mutatja, ez bizony titok marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880350#post880350][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.07.17. 21:10[/b][/url]

- Most, hogy mondod, lehet benne valami - hümmög egy sort, mintha tényleg el kellene gondolkodnia Roli beállítottságán. Nem most fogja kifaggatni róla, próbálta-e már vagy csak úgy döntött, a szoknyák alá jobb benézni.
Nevetve küzd Roli ellen a vízben, míg meg nem adja magát. Ez a győzelem nem igazi, így Médi is inkább beismeri, hogy közelébe sem ér volt háztársa fizikumának.
- Büntetést?! - Felszökik a szemöldöke és most azért meglöki a mellkasánál. A megadás hátrálással is jár, ám nem jut elég messzire. Felsikkant és kalimpál néhány másodpercig, aztán csak arra van ideje, hogy nagy levegőt vegyen, mert már merül is a víz alá. Levegő után kapva bukik fel a felszínre, kisöpri arcából a hajat és gyilkos pillantással néz vissza Rolandra.
- Ezért... Most... Elkaplak - nagy fenyegetés ez egy százhatvan centis lány szájából, valóban. Neki is indul, trappol a mély vízből kifelé, egyenesen a férfihoz. Ha nem vigyáz, akkor Médi beváltja az ígéretét és egyenesen a vállába mélyeszti fogait. Ehhez a művelethez a lábait Roli derekára kulcsolja, így nehezebb dolga lesz azzal, ha le akarja rázni vagy dobni magáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880564#post880564][b]Oshiro Noa - 2024.07.22. 22:48[/b][/url]

A telefonja fényétől hunyorítva közelebb hajolok a képernyőhöz, bár kissé homályosan látok. Nincs nálam a szemüvegem. Utólag belegondolva kár, de azt ugye inkább olvasáshoz szoktam, vagy ha szigorúnak akarok tűnni, most meg úgyis elhagynám. És a zene miatt jöttem. Pár másodpercig bámulom a képernyőt, aztán bólogatok párat, ahogy tudomásul veszem a helyzetet. Megnyugtató, hogy biztonságban van. Akkor Médi is kikapcsolódhat, nem kell más miatt aggódnia.
Táncolunk. A ritmusérzéke jó, az enyém nem tökéletes, de felveszem a mozgását, és élvezem, ahogy rázza magát kicsit, fel is nevetek, mert valahol fura ez a helyzet, hogy mi most így találkozunk. Egészen más, mintha az egyetemen lennénk.
- Naaaa. Muszáj elmondanod. Most már kíváncsi lettem! - erősködöm. Felcsillant a szemem a kis kijelentésétől, a szemöldököm is felszalad szépen. Nem hagyhat így felcsigázva. - Remélem, szép álom volt - kacsintok rá sejtelmesen. Tudom, hogy sokan félnek tőlem, de szerintem nem vagyok annyira rémisztő tanár. Közben megiszom a poharat, és lemegy a következő szám.
- Indulhatunk? - mutatok a pultok irányába. Mire kivergődünk a tömegből, biztosan véget fog érni a koncert... És még a sorbanállás, igazából nagyon félreeső helyet kellene keresnünk a gondtalan italozáshoz. Mindenesetre ha benne van, elindulok, ha meg még maradna a koncert végéig, akkor kézen fogva táncolni próbálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880643#post880643][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.07.27. 17:10[/b][/url]

Néha korábban jár a szája, mint az esze és nem gondolta át, hogy majd itt magyarázkodnia kell. Az álmát persze nem fogja elmondani, vagy ha mond is valamit, az tuti kamu lesz. Ciki lenne ezek után Noa előadásán ülni és úgy tenni, mintha Médi képzeletben nem járna máshol.
- Nem lehet! Ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek - még el is mutogatja, ahogy behúzza a cipzárt a száján. - Nagyon szép - összepréselt ajkakkal (nem mellesleg csillogó szemmel) vágja rá. Attól a kacsintástól Médi térde simán megremeg gondolatban.
- Mehetünk. Fogj rendesen - bólogatás közben figyelmezteti rá Noát, nehogy elhagyja, így szorosabban fogja a férfi kezét. Így egy kissé nehézkesen ugyan, de túljutnak a tömegen és a bódéknál nem kell sokat várniuk a sorban.
- Hát egészségünkre, Professzor - vigyorogva érinti össze shotos poharukat, miután találtak egy egészen nyugodt helyet, ahol le is telepedtek a fűben. Lehajtja a felest, majd öblíti a koktéllal. - Pfúúú, ez erős volt... Na de hogyhogy csak így egyedül? Nem félsz, hogy szebbnél szebb lányok rád akaszkodnak és menedéket kérnek a sátradban? Vagy ez a cél? - vonogatja meg a szemöldökét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880677#post880677][b]Létai Roland - 2024.07.28. 21:03[/b][/url]

- Van benne valami - forgatom meg a szemeim játékosan, utánozva Médi hanghordozását, némi ironikussággal fűszerezve. Rám tényleg nehéz lenne ráfogni, hogy meleg vagyok, mert ő irtózom tőlük. Nem provokálom őket, nem szólok be nekik, sőt el is fogadom, hogy van ilyen, de valahogy kiráz a hideg tőlük. Legalábbis a fiúktól, ami valahol meg érthető. De a lényeg az egymás mellett békében élés, még ha én ezt nem is tartom teljesen természetesnek. De hát ez van, és én elfogadó egy varázsló vagyok.
- Igen, azt - mosolyodom el ravaszkásan, és Médi hamarosan megtudja, hogy pontosan mire gondoltam. Látom a volt Rellonosban, hogy megértette mire megy ki a játék, mert azonnal visszatámad rám. Nem gondoltam a kutyázást komolyan, de úgy néz ki, hogy a szőke ebből meríthetett ötletet.
- Elkapsz? - nevetem el magam, ahogy törpi-terminátor rám veti magát. Igazából hagyom, hogy a másik bosszút állhasson, mert nem lenne móka, ha mindig én győznék. És ekkor jön elő a kutyás ötlet, amikor Médi rám mászik szó szerint, majd megharap! Érted? Meg-ha-rap! - Áú, rossz kutya! - torzul egy kicsit az arcom - csak hát mosolygom közben, nem tudom mennyire hiteles a fájdalom -, de amúgy haraptak már meg lányok, csak más helyzetben. Ez most így furának látszódhat, szóval meg kell adnom magam. - Jól van oké! Győztél, csak ne harapjál, mert még félreértik, hihi! - nevetgélek, majd ha nem figyel, és lazít a lábain a fogásban, akkor felkapom őt a térdei és a hóna alá nyúlva és kiviszem, mint egy hercegnőt a vízből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880707#post880707][b]Oshiro Noa - 2024.08.01. 22:07[/b][/url]

- Azt azért csak nem tennéd - rázom meg a fejem, miközben szomorú kiskutya fejet vágva lebiggyesztem a szám, és letörlök egy nemlétező könnycseppet a szemem alól. Úgy tűnik, szórakozik velem, de a jó értelemben. Fel is csillan a szemem a lehetőségre, bár bevallom őszintén, az egyetemen belül nem szoktam megnézni a hallgatóimat. De most egy fesztiválon vagyunk, és van bennem egy kis pia, ő pedig olyan szettben van, amivel nem a padokba szoktak beülni, ahogy végigmegy rajta a szemem.
- Hízelegsz - mosolygok, miközben meghúzom a poharat, és élvezem, ahogy a shot kissé karcolja a torkomat. Ha ő koktélt kért, természetesen én is azt választottam, de mindenre a vendégem volt, érezze csak, hogy jó társaságot talált. - Ugyan, nézz csak rám. Öregnek számítok. Legalábbis a többségnek. Egy csomó tinilány szaladgál itt a közelben, nekem is résen kell lennem, nehogy félreérthető szituációba keveredjek. Manapság nagyon könnyen kicsinálják az embert, elég csak a gyanúnak felmerülnie - ingatom meg a fejem, de már többször elakad a nyelvem egy-egy félmondatnál, mert nem vagyok szomjas.
- A sátram mondjuk elég kényelmes. De még nem volt vendégem - jegyzem meg sejtelmesen, ahogy közelebb lépek hozzá, miközben szürcsölök egy korty koktélt a szívószálammal. - Rád nem féltékeny senki most, hogy itt vagy? - hajolok közel. Nem is tudom már, mi van vele, nem követem én a bulvárt, és a gyűrűből se látom, hogy most mi van vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=880735#post880735][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.08.03. 19:26[/b][/url]

Semmi szüksége rá, hogy a tanára meghívja, de ha már így alakult, majd máskor viszonozza. Vagy máshogy. Például a remek társaságával, ugyebár.
- Öregnek? - felnevet és a fejét rázza. - Szerintem jól nézel ki, jobban, mint a zenekar tagjai. Mondjuk a kis bajszos fiú... - nevetgél, láthatóan elengedte magát Noa társaságában. - Hát ha ez vigasztal, én már elmúltam tizennyolc. Párszor. Hány éves vagy? - Médi kíváncsian vonja fel szemöldökét. Úgy mondja fiatalnak, hogy közben mondjuk harmincnak tippelné maximum. Nem sok korkülönbség lehet kettejük között.
- Sajnálatos - bólogat visszafogott mosollyal. Szívesen lenne az első, mert azokat az álmokat megvalósítani lenne a legjobb... Médi is tesz egy kisebb lépést felé, majd a kérdés hallatán kuncogva dönti fejét Noa vállának. - Nem hinném, hogy bárkit is érdekel, mit csinálok és kivel - egyébként ez nem igaz, még ha Médi így is érez. Ha a férje nem is, az a hülye szőke férfi, ő biztosan küldött már vagy tíz üzenetet mióta Médi nem írt neki vissza. Miközben beszél, már Noa szemébe mered, meg is villantja nagy boci szemeit neki.