Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878864#post878864][b]Machay Adél - 2024.05.25. 18:07[/b][/url]

- Pécs, május -

Benne van a pakliban, hogy Kamilla visszautasítja, hiszen volt némi rálátása neki is, mint igazából mindenkinek a faluban élő Krise-család dolgaira, működési mechanizmusára. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy Kamilla nem mondott élből nemet a találkozóra, tehát valamennyire mindenképp érdekelte az ajánlat.
- Örülök, hogy így döntöttél. - Látni az arcán feltűnő elégedett mosolyt, mert igen, pontosan így képzelte a beszélgetésük kimenetelét, hogy a lány igent mond és nem kell újabb embert keresnie azon néhány alkalomra, amikor Lucienhez külsős segítség kell majd. Mégsem sózhatja örökké Médi nyakába a fiát, pedig tudja, hogy barátnője örömmel válik újra és újra a fia második anyjává gyakorlatilag. Lucien imádja Médit, azt viszont most kevésbé tolerálja, hogy ennyi körülötte az ember, és nemsokára felhangzik az első, elégedetlen nyüszzögés.
- Ne haragudj, mostanában türelmetlenebb. - A maradék tíz percben, amíg még képes a maximálisra tekert ordítást megakadályozni, marad annyi idejük, hogy címszavakban megbeszéljék az anyagi részleteket első körben, meg egy másik napra immár Lucien-mentesen egy találkozót, hogy szerződésről és egyebekről is szót ejtsenek. Kipipálhat egyet a sok napirendi pontja közül: a dada már adott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878895#post878895][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.05.26. 11:05[/b][/url]

- Bálint, Báliiiiint, kelj már fel! Keeelj feel!- először még finoman próbálkoztam az ébresztgetéssel. Tudjátok azzal, hogy bújtam, puszit adtam, de aztán rájöttem, hogy ebből teljesen másra fog gondolni, mint ami a célom, így hát a jó asszonyos, odabaszok az oldaladnak egyet módszer jött.
- Gyere már, gyere na. Ezt látnod kell - nem a kezét, hanem a lábát fogom és próbálom kihúzni őt a sátorból. Csodás égi jelenség van, melyről azt gondoltuk, hogy lemaradunk, mert egész délután és kora este minden felhős volt. De végre kitisztult és az egész valami bámulatos.
Ez meg mit csinál? Alszik, mint aki jól végezte a dolgát - mondjuk jól is. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878966#post878966][b]Bánki Bálint - 2024.05.26. 21:12[/b][/url]

Hogy alszom-e? Ó igen. Ez a nap már lefutott, amiért jöttünk, az meg elmarad, tekintve, hogy minden, de tényleg minden felhős. Így hát hulla fáradtan minden más programtól, teljes nyugalomban alszom, amikor hirtelen éles fájdalom hasít az oldalamba, és egyetlen pillanat alatt megállapítom, hogy éppen kirabolnak, meggyilkolnak és elvonszolták az asszonyom, hogy csoportos erőszakot hajtsanak végre rajta, majd megöljék. Ilyenkor kéne macsó férfinak lennem, és egyetlen fogpiszkálóval legyilkolni mindenkit és megmenteni az ártatlan nőt. Nincs fogpiszkálóm, szóval csak ezért van az, hogy az oldalamat fogva, összegörnyedve nyögök egyet.
- Baszki Jóskagyerek, minek készültél, verőembernek? - kérdezem a fájdalomtól könnyes szemmel, mert ez az állat nőszemély leverte szerintem a vesémet is. Bezzeg Miksát meg Botondot cukiskodva ébresztik, én meg kapom az áldást. - Kelek már na, kelek! - nyögöm és ténylegesen fel is kelek, mielőtt a hátamról is leszánkázza a bőrt. Négykézláb mászok ki, hogy felkeljek és kimenjek vele tátani a számat, mert amit látunk, az tényleg minden várakozást felülír. - Ez gyönyörű. - suttogom magam elé, mert nem hittem volna, hogy élőben ennyire szép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879007#post879007][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.05.27. 09:47[/b][/url]

- Egy nőnek meg kell tudnia védeni magát, mert manapság a férfiak előbb futnak el, minthogy szembeszálljanak bármivel - és ezzel nem szeretnék semmire se célozni, mert biztos vagyok benne, hogy Bálint képes lenne megvédeni engem, ha arról van szó. Mondjuk esélyt nem sokat kapna rá, mert én képes vagyok előbb lereagálni ilyen szituációkat, minthogy ő felfogja, hogy egyáltalán veszélyben vagyunk.
Mikor végre kint vagyunk tátott szájjal nézem az eget, aztán Bálintra önelégülten vigyorgom. - Te meg képes lennél aludni - pedig ezért jöttünk és ha ezt most kihagytuk volna azért, mert én is alszom, akkor biztos, hogy reggel a kenő késsel beleztem volna ki.
- A legtökéletesebb helyet választottuk - látszik a Balaton, a hegyek, elég magasan vagyunk ahhoz, hogy az ég színjátéka is pompás legyen. A romantikus lélek lennék, azt mondanám, hogy most kéne házasodnunk. De szerencsére tudom jól, hogy ez a veszély minket nem fenyeget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879036#post879036][b]Bánki Bálint - 2024.05.27. 19:31[/b][/url]

- Azért remélem, hogy engem be tudsz azonosítani. - legyünk őszinték, szexelni és verekedni, ez a két dolog nem mindig van olyan nagyon messze egymástól, hogy ne kapjam magam a következő pillanatban azon, hogy a hideg boncasztal nyomja a hátam. Simán lehet, hogy belső vérzésem van, nem panaszkodásból, csak mondom. Viszont az tény, hogy ez a látvány nagyon, de nagyon megérte a fájdalmat, mert gyönyörű. - Lehet, hogy az emberiség ki fog pusztulni, meg is érdemeljük, de azért kapunk még pár gyönyörű pillanatot. - térdelek előtte ámulva azon, hogy valóban milyen szép is itt, és gyönyörködöm benne is, mert ezek a színek nagyon jól állnak neki. Nosztalgikusan elmosolyodom, és nehezen fogom vissza a nevetést, ami örömömben jönne, de mégis, furcsa volna nevetni most. - Manka, szeretlek. Szerelemmel szeretlek. - közlöm végül, mert úgy érzem, hogy ki kell mondanom. Nem állandóan, nem is igen mondom, de valahogy ez a hely most nagyon adja, hogy elmondjam neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879111#post879111][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.29. 19:24[/b][/url]

Nem, ezt egyszerűen nem tudom felfogni még most sem. Sokszor van olyan érzésem, hogy ezek a dolgok nem is velem történnek, pedig határozottan én ülök annak a nappalinak a kanapéján, amit hosszú évek óta nem is láttam. Szerencsére a nagyi is itt van alkalomadtán, de neki sem könnyű, hisz nagyapa is pontosan úgy áll a történtek előtt, mint én. Nem hisszük el. Súlyos szavak hangoztak el, velem még kiabáltak is, nagyapára meg mentőt kellett hívni, úgy felment hirtelen a vérnyomása, és olyasmiket hallgattam végig, amik egy jó akciófilmben hangozhatnának csak el, nem velem szemben.
Napok teltek el, mióta anyuval az örsön jártunk, nekem pedig csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy szóljak az iskolában és Dr. Lainesnek a történtekről, azóta el sem hagytam gyermekkorom színhelyének küszöbét. Pedig milyen határozottan fogadtam meg, soha többé be nem teszem ide a lábam, de... de azzal a döntéssel nem tudnék együtt élni.
A falióra egyenletes kattogását hallgatom, miközben a telefonomon kattintgatok két név között fogalmam sincs, mennyi ideje már. Az utóbbi mellett döntve, nyomom meg a hívó gombot, túlságosan tartva attól, hogy az előbbi még belém is rúgna, amire aztán végképp semmi szükségem.
Amint a vonal túlsó végén meghallom Karina hangját, megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, és el is könyvelem, hogy jól döntöttem. A hangom még mindig rekedt a sírástól és gyenge is, de megpróbálom lehadarni a napok történéseit, szinte egyetlen legvégtellel.
- Ide tudnál jönni? Elküldöm a címet - a végére megint szipogni kezdek, mert a torkom fojtogatja a sírás. Szükségem van most rá, így amint bontódik a vonal, el is küldöm a címet, és nekiállok kávét főzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879171#post879171][b]Gyarmati Lora Manka - 2024.05.31. 09:33[/b][/url]

– Mi? – vezetem tekintetemet az égről levezetem rá. – Miért térdelsz és miért mondasz ilyen nyálas dolgot? – nem, nem tetszik ez, nagyon remélem, hogy nem oda akar kilyukadni, ahova a filmekben meg a videókon szoktak ilyenkor az emberek.
– Lemaradsz az égről meg a színekről. Hát nem tökéletes inspiráció ez? – finoman megfogom a fejét és óvatosan fordítom el magamról az égboltra. – Szívd magadba, meg mit tudom én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879190#post879190][b]Bánki Bálint - 2024.06.01. 12:38[/b][/url]

- Mert megvertél és mert ilyen hangulatba jöttem. - nem fogom megkérni a kezét, de valahogy az az "sz" betűs szó ki kellett, hogy csússzon, éreztem, hogy most van itt az ideje, és gondoltam jó, ha tudja. Ha majd változnak a dolgok, akkor mindenképpen újratájékoztatom. Ahogy a fejem átfordítja, elnevetem magam, és a térdeimről a hasamra fekszem, majd átgurulok a hátamra, és úgy pillantok fel. - De, tökéletes inspiráció. Azt szokták mondani, hogy a halálnak van egyfajta gyönyörű íve. Ha úgy vesszük, a világmindenség lázad az emberi gyarlóság ellen, és közben csodás színeket vetít nekünk. - ki hitte volna, hogy ezt itt látni fogjuk? Az emberek életüket végigspórolják, hogy eljussanak látni a sarki fényt, erre tessék, most csodás fényjáték van az égen, Magyarország felett. - Jó neked úgy állva? Innen fekve még szebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879196#post879196][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 16:41[/b][/url]

- ...oké, de ha belegondolsz, akkor igazából a szobafestés is egyfajta művészet. Ki kell keverned a színt, tökéletesen le kell fedned a falat. Mármint egységes a szín meg ilyenek. Tudod! Amikor órán azt mondják, csináljunk sima szobaberendezést, a legnehezebb ilyen egységesen megcsinálni - magyarázott éppen nagy hévvel az apjának az anyósülésen, miközben Nagykőrös utcáit járták. Nem is figyelte pontosan, merre mennek, hiszen Apu úgyis mindent tud. És ő csak szórakozásból jött el vele kicsit besegíteni a bizniszbe, amíg a hétvégét itthon tölti.
- Szóval csak azt akarom mondani, hogy egy igazi művész vagy! - Veregette vállon az öreget, ahogyan az lelassított egy takarosabb, de pici ház előtt, majd megállt az üresen hagyott kapubeállóban. - Ide jöttünk? Hát erre tényleg ráfér egy frissítő festés - jegyezte meg a szélvédőn kilesve, mire apja egy rosszalló pillantást vetett rá.
Kiszálltak a kocsiból, Trisztán beletörölte poros kezét a festékes nadrágjába, amint felnyitotta a csomagtartót is kivette belőle a létrát majd a festékes vödröket. Régi, kinyúlt póló volt rajta, talán még kamaszként is ezt hordta, mikor belerondított apja munkájába, vagy csak a garázsban próbálkozott a saját festékeivel vászonra alkotni. Az alkalomnak azonban tökéletesen megfelelt.
A vállára akasztva egyensúlyozta a létrát, miközben két kezében egy-egy vödör festéket cipelt. Így sétált apja mögött, aki egy kis keresgélés után becsöngetett a kuncsafthoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879198#post879198][b]Sacher Kadosa - 2024.06.01. 17:06[/b][/url]

Épp csak meghallotta a fülesén keresztül a csengőnek a hangját. A konzol a kezében meg sem állt, ahogy vállával feltolta a készüléket a fején. - apaaaaa, megjöttek a festők - kiáltott, de a válaszként a remegő csöndet kapta csak. Hatalmas sóhajjal nyomta be a pause-t, és dobta le a ketyeréket a temérdek másik mellé az asztalra.
- még jó, hogy itt vagyok. ha most a bagolykőbe maradtam volna aztán senki nincs, aki ajtót nyisson... - morgott magában, ahogy lepattogott a szűk csigalépcsőn. Az egyik indok, amiért megkapta a felső lakrészt, az a veszélyesen keskeny fényfelület volt. Gyerekként sokszor el is esett, ahogy megpróbált minél gyorsabban lecsörtetni rajta. Átvágott a bezacskózott előszobán, és az ajtóból kihúzva a kulcsot kivetette magát a napfénybe.
A szobájában olyan félhomály uralkodik mindig, hogy literálisan fájtak a retinái a hirtelen fénytől. - üdv - köszönt még mindig hunyorogva, és a sok bécsi kulcstartó között kereste ki a kapunyitót. Kitárta az ajtót, és a tüdejében maradt a levegő. - dank... - suttogta maga elé. - bro, elég durva glow down-on mentél keresztül karácsony óta - vigyorgott Kadosa mint egy szerencsétlen. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy ki állt vele szemben az ajtóban.
- jöjjön Norbi bá', apa már előkészítette a terepet. innen maga a boss - tárta ki még jobban a nyílást, hogy mindennel együtt beférjenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879199#post879199][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 17:22[/b][/url]

Apu arról nem számolt be, hogy pontosan hova mennek, de mikor ajtót nyitott a gyerek, egy igen széles vigyor jelent meg az arcán, ahogyan visszaidézte azokat a hócsatás, meglepett fejeket. El is engedte a füle mellett a megjegyzést.
- Én is örülök, hogy mély benyomást tettem rád - kifejezetten büszke volt arra az ötletére, és arra az óriási borulásra. - Mutasd az utat, kölyök, nehezek ezek a vödrök!
- Köszönöm Kadosa, apád akkor nincs itthon? Megígértem, hogy elhozok neki egy adag kézműves sört Szentesről. - Trisztán előreengedte az apját a saját kis csomagjával, majd ő is végigsétált a befóliázott előszobán. Komolyan, úgy nézett ki ez a hely, mintha egy gyilkosságra készülnének. Talán feldarabolni valakit, és hogy ne hagyjanak nyomokat, szépen befóliáztak mindent. A félhomály és a kissé dohos levegő sem segített elszaladó fantáziájával.
- Melyik szoba is lesz az? - fordult meg a vállára akasztott létrával, feldöntve pár felpolcolt ládát a sarokban. Hiába, nem szokott hozzá, hogy ilyen nagy legyen. Egyszerűbb lett volna, ha tértágítóval berakná egy zsákba, de honnan a fészkes fenéből tudta volna, hogy nem muglikhoz mennek festeni? Vagyishát... Nah, a gyerek Bogolyfalván volt, mikor karácsony előtt jártak, szóval elég valószínű, hogy varázsló. Akkor meg simán megoldhatná varázslattal. Na mindegy, legalább a pálcáját nem hagyta otthon...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879200#post879200][b]Sacher Kadosa - 2024.06.01. 17:42[/b][/url]

Nem is volt hajlandó több energiát pazarolni a csávóra, szimplán csak az apjával kezdett el társalogni.
- aha, nem tudom hova tepert, és azt se mikor jön, de szívesen odaadom neki - jegyezte meg Kadosa. Norbi bá' ismerte már annyira, hogy tudja, hogy egy rendes GenZ-hez méltón, ő aztán nem inná meg, ha muszáj lenne sem. A saját apja se akarta elhinni, hogy ilyen a fia, de az önmérgezés épp nem tartozott a kedvenc tevékenységei közé.
Megvetőn nézett a bongyorra a srác, aztán teátrális mozdulattal körbemutatott egész földszint-szerte. - már ha nem lenne egyértelmű a műanyagból - jegyezte meg. - az előszoba - mutatott a talpa alá, aztán keze jobbra mozdult. - arra van a nappali, onnan a szoba. ha minden igaz a szülők leadták a színeket, igaz Norbi bá'? - fordult inkább vissza újra a férfi felé, aztán odalépett, hogy visszapakolja a dolgokat, amiket Trisztán levert.
- szükség van még rám? ha nem, akkor fent leszek - mutatott a lépcső felé Kadosa, alig várva, hogy ne keljen kontaktálnia újra emberekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879201#post879201][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 18:06[/b][/url]

Lerakta maga mellé a vödröket, és megpróbálta visszarakni a dobozokat egymásra, de ezzel megint beakadt egy fordulóba. Még jó, hogy úgyis ki kell festeniük, húzott egy csúnya csíkot a falon a festékes létra aljával.
- Sorry - nézett apjára, miközben az odaadta a flegma gyereknek a csomag sört. Bezzeg Trisztán azt hitte, azt maguknak hozta, hogy a kemény munka szüneteiben kényelmesen eliszogassák.
- Akkor én megyek a nappaliba! - jelentette ki kellően hangosan, majd indult a mutatott irányba, hogy nekikezdjen a munkának.

Barack-színű csíkok ékesítették a homlokát, és néhány maszat az arca jobb oldalán, majdnem a füle tövénél. Szerencsére időben felhúzta a siltes sapkát, így haját megvédve azon voltak apró barackcseppek.
A földön ült és egy szendvicsen nyammogott éppen, miközben jobbjával egy skiccet rajzolt egy füzetbe. Egészen elmélyült a vonalvezetésben, még a tonhalas szendvics ízét sem érezte.
Két falat már sikerült teljesen befejeznie, éppen foltosak voltak, ahogyan elkezdett a festék száradni, a harmadikba is belekezdett már, de gyomra egyszerűen nem hagyta nyugton. Furcsa egy család, hétvégén senki sincs otthon a gyereken kívül. Hogy is hívta az apja? Kolos? Kardos? Nem. Valami nagyon fura neve volt. Talán Kadosa?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879203#post879203][b]Sacher Kadosa - 2024.06.01. 18:44[/b][/url]

A játékmaraton közben egyszer csak csikarni kezdett a gyomra, ahogy lassan leesett neki a tantusz, hogy elfelejtett enni. Ez van, ha sehol sincsenek a szülei, és nem szólnak, hogy ebéd. Meg reggeli.
Igyekezett minél halkabban lemászni a lépcsőn, hogy ne hívja fel magára a mesteremberek figyelmét, és kislisszant a konyhába. A fejes a fülén maradt, és hangosan szólt belőle AJR, miközben igazi séf módjára vágta egymásra a pikáns szalámit és a vágott sajtot. Aztán a tányérral a kezében indult vissza. Épp csak a szeme sarkából pillantotta meg a neki háttal ücsörgő Trisztánt, és gyanakvón nézte a pihenő pozíciót. Közelebb ment, és átlesett a másik válla felett, hogy megnézze az alkotást.
- azt hittem festeni jöttél - szólt kissé túl hangosan is a fülébe tomboló zene miatt. Aztán elégedetten beleharapott a torony magas szendvicsébe, és azzal a piszok mosollyal az arcán figyelte Trisztánt.
- no cap, nem hallak - röhögött, és esze ágában nem volt levenni a fejéről a párnát, ami elszigetelte őt a másik hangjától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879204#post879204][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 18:56[/b][/url]

Annyira elmerült a rajzolásban, firkálgatás, nem is volt igazán ott témája, meg a tonhalas szendvicsével, hogy meg sem hallotta a kölyköt lejönni az emeletről, így amikor hangosan rákiabált közvetlen közelről, még a szendvicsét is leejtette, úgy megijedt. Ráesett a nehezen megtöltött szendvics konkrétan a festőhenger fejére, így az kiesett a csöpögtető tálcájába és felspriccelt némi barack színt a vigyorogva álló kölyökre. Hát ez van, ha egy festővel akarnak kiszúrni.
- Jézusatyaúristenszentmáriajózsefünk! Elment a józan eszed? - mellkasához kapott miközben, hátrafordult az idegesítően vigyorgó gyerekre. - Ha megölsz, akkor félkész szoba vár majd rád! - morgott fel, de mikor Kadosa válaszolt, akkor inkább csak elkezdett mutogatni. Őt aztán tutira meg fogják érteni!
Kezével rámutatott a srácra, majd ujját elhúzta a saját nyaka előtt, mintha Kadosa már éppen meggyilkolta volna.
- Egyébként is, neked nem a Bagolykőben kellene lenned? Azt hittem, a diákokat nem engedik el a hétvégére haza, festőket ellenőrizni... - morgott még magának meg a gyereknek, akár levette a fejhallgatóját, akár nem, majd jól végigmérte a megrakott szendvicset. - Nincs az az isten, hogy ebbe bele tudsz normálisan harapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879206#post879206][b]Sacher Kadosa - 2024.06.01. 19:13[/b][/url]

Hihetetlenül elégedett volt magával, még akkor is, ha a fekete melegítőjén most ott volt egy barackszínű hosszú csík, ami csak folyt, folyt. Felemelte jobb lábát, és a talpával rettentő ügyesen elkente a festéket, majd visszalépett a műanyagra. Még jó, hogy a szülei gondoltak erre. Biztos vele számoltak. Trisztánnal nem valószínű, de minimum olyan ügyesnek tűnik ezen a téren, mint ő.
Végül azért lecsúsztatta a nyakára a fejest, bár bár ne tette volna. - period. mégis hazarendeltek. legalább itt nincs drag. bár... az otthonomban is megtaláltál. különleges érzéked van hozzá - jegyezte meg Kadosa ingatva a fejét.
- bet? ezt figyeld - mondta Kadosa, és leült a fóliára törökülésben, és letette a tányért maga elé. Összetornázta a kenyér két felét, alig bírta eléggé összenyomni hozzá, hogy hüvelyk és mutatóujja közé vegye, aztán hatalmasra tátotta a száját, és belegyömöszölte a szájába. Ahogy harapott, úgy kezdett el kifolyni belőle majonéz, meg néhány paradicsom egyenesen a tányérba, de azért csak végrehajtotta a mutatványt. Viszont olyan szinten sok minden lett a szájában, hogy becsukni is alig bírta. Sőt, ahogy elkezdte összerágni, még könny is gyűlt a szemébe az erőlködéstől. Letette a szendvicset, és arca elé téve a kezét próbálta valahogy legyűrni a falatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879207#post879207][b]Csíkszentmihályi Trisztán - 2024.06.01. 19:29[/b][/url]

- Igazából mindig te akadsz az én utamba, amigo, úgyhogy ez a te érdemed - vont vállat és a látvány és az öt másodperc kedvéért lefújta a port a szendvicséről, majd figyelte, ahogyan a srác nekikészül megküzdeni az óriási szendviccsel.
Az első menet kemény volt. Megkongatták a gongot és nekifeszült a két ellenfél. A szendvics erősen védekezett, nagyságával és erejével már majdnem legyűrte a vézna Kadosát, de a fiú is nekifeszült az első menetnek, és nekiveselkedett az ellenfélnek, már egészen egymásba gabalyodtak, olyan volt mint egy birkózómeccs, ahol el sem tudják dönteni, hogy ki van felül vagy alul.
Trisztán akaratlanul is elfintorodott, ahogyan azt figyelte, ahogyan a szendvics belsőségei Kadosa arcára, majd tányérjára kenődnek, a teljes megsemmisülés felé haladva. Úgy tűnt, a szendvicsnek lőttek, de egy utolsó lökettel még elindított egy újabb támadást, és Kadosának még a könnyei is eleredtek! Egészen felemelő jelent, Hölgyeim és Uraim, világtörténeti pillanat, ahogyan a két erő egymásnak feszül és a végsőkig küzdenek.
- Kölyök, minden elismerésem! - Azért még várta a fuldokló hangokat még, az ölébe ejtve saját szendvicsét szép lassan és elismerően elkezdett tapsolni, ahogyan a srác próbálta legyűrni az utolsó morzsákat is. Azért készen állt egy gyors Heimlich-féle közbeavatkozásra vész esetén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879340#post879340][b]Illés Karina Gréta - 2024.06.06. 07:39[/b][/url]

A mugli környék legközelebbi hoppanálási pontján halk pukkanással tűnök fel a semmiből cirka negyed órát követően, ugyanis a hívás a tanáriban ért, az iskola területén meg nem lehet csak úgy fel- meg eltűnni. Újabb tíz perc sétába kerül a tanodán kívülre keverednem, és a térkép applikáció áldásos segítségébe, hogy megálljak a megadott cím előtt, és becsengessek.
Őszintén? Fogalmam sincs, mi történt. Lilla nem az én házam diákja, Selwyn professzort és az igazgatóságot érintik az ilyen érzékeny okból történő távolmaradások, de már a címszavakból is értettem, hogy nem lányos problémákról van szó, hanem egy fiatal lány hétköznapjainak teljes felfordulásáról akarata ellenére, ebben ráadásul a mugli rendőrség is érintett. Lilla megpróbálta eldarálni, mi történt, de a zaklatottsága miatt a nagyon-nagyon lényegi részen kívül mást nem igazán tudok, viszont ez is elég hozzá, hogy most itt ácsorogjak, gondterhelt arccal bámulva magam elé. Még egy fiatal, aki a szülők után takaríthat; Febával, Mátéval és Gyekével majdnem mi is belecsöppentünk ebbe, de mi inkább eltávolodtunk a családi viszályoktól. Fogalmam sincs, milyen állapotban lehet most Lilla, mert az elfúló hang egy dolog, de attól lehet sokkal rosszabb, vagy éppenséggel jobb is a helyzet, ezt személyesen kell látnom ahhoz, hogy megfelelő segítséget nyújthassak neki kérés esetén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879346#post879346][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.06. 16:22[/b][/url]

Még alig dolgoztam fel az örsön töltött időt - annak ellenére is, hogy egyébként nem bántak velem úgy, mint egy körözött bűnözővel -, mentem a kórházba papához, aztán orvost hívtam anyunak.
Valószínűleg ilyen az, mikor a tökéletes család pillanatok alatt omlik szét. Magamat se értem, ha nagyon őszinte akarok lenni, hisz több éve már annak, hogy nem vagyok része annak a tökéletes családnak, mégse vagyok képes felállni, és visszatérni Bogolyfalvára. Azt kellene. Valószínűleg minden épeszű ember ezt tenné, de már párszor bebizonyítottam, hogy az én agyam furcsán működik.
A külsőm jelenleg annyira sokadlagos tényező, hogy csak fel van kontyolva a hajam, de abban sem vagyok biztos, hogy megfésülködtem. Azt tudom csak, hogy muszáj beszélnem valakivel, mert meg fogok zakkanni.
Annyira vérszegény a mosoly, amivel ajtót nyitok és annyira szürke lehet mellé az arcom, hogy nem hibáztatom Karinát, ha megnézi a címet újra.
- Már készül a kávé - lépek el az ajtóból, kitárva azt. Ami elsőre szemet szúrhat a nőnek, hogy én nem anyagi okok miatt szorulok az ösztöndíjra. Még az utolsó dekor képen is látszik, hogy soha nem voltak anyagi gondjaink. A nappaliba vezetem.
- Anyu fent alszik. Nemrég ment el az orvos. Jövő héten meg jön mama, hogy vissza tudjak menni a suliba - fáradt vagyok és kialvatlan, és nem is igazán beszéltem ennyit ki tudja mi óta, ezért akadhat össze a nyelvem.
- Sajnálom, hogy iderángattalak, de szükségem van valakire. Egyszerűen fel nem tudom fogni, mi történt - azt viszont tudom, hogy ezt Aurélnak vagy Noelnek hiába mondanám, ők is csak pislognának.
- Hogy tehet valaki ilyet? - nyilván az apámat hibáztatom, hisz a magánnyomozó szerint, ő ezt már Merlin tudja mióta tervezhette.