Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874984#post874984][b]William Martin Krise - 2024.03.15. 02:58[/b][/url]

Megtorpan, ahogy Selwyn védelmezőn Adél elé lép. Talán nincs szokatlan a gesztusban, számára azonban csak megerősítése annak, amit eddig is sejtett - nem is sejtett, tudott. Ez a kettő együtt van, talán évek óta, vagy talán még annál is régebben, hogy ő Adéllal találkozott volna. Hát hogy lehetett ennyire vak?
   -  Te - bök vádlón Seth felé kissé a szavába vágva és láthatóan beleszédül a mozdulatba - csak ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak.
Hogy képzeli? Utasítgatja? Őt? Kinek képzeli magát ez a lankadt fasz, azt gondolja, hogy jobb nála?
   -  Persze, Will, állj le, tudod Adél, ezt vicces tőled hallani pont. Mióta vagy vele? Mikor akartál szólni róla, vagy úgy tervezted, hogy simán csak nem veszem észre?
Nem emeli fel a hangját igazán, az acsarkodó beszéde mégis nehezen érthető és hadaró. A szeme hol a nőre, hol a férfire ugrik, végül megállapodik Adélon. Az arca elfintorodik a ködös gyűlölettől.
   -  Tudod mit? Dögölj meg te is és a szaros gyereked!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875261#post875261][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.18. 22:51[/b][/url]

- Ha zaklatja a hölgyet, kötelességem beavatkozni,- vág vissza, nyugodt tárgyilagossággal, hiába marja belülről a késztetés, hogy saját kezével üsse meg az imbolygó alakot. Minden egyes elhangzó szóval egyre erősebb a késztetés, s jobbja halk roppanással szorul ökölbe. Aztán nagy levegőt vesz, szánakozóan megcsóválja a fejét és ellazítja az ujjait.
- Ugh, a csődtömeg már a nyílt utcán rinyál? A Krisek mèg nem tagadták le? Micsoda pixipöcs... A macája után a felesége is lelép.- Ezek a halk, sutyorgó hangok tartozhatnának a járókelőkhöz, akik lassítanak vagy megállnak a közelükben. Az igazság viszont az, hogy kizárólag Will hallja ezeket, halkan, de tisztán.
Az utolsó mondat azonban élesen más irányt vesz, s bár a mattrészeg férfi alapvetően nem egy súlycsoportban van vele, Seth szeme egy árnyalattal összeszűkül. A vadmágia kiszámíthatatlansága olyasmi, amit első kézből tapasztalt meg.
- Menjetek a hajóra. Kérlek,- elfordítja a fejét, Adél tekintetét keresve egyetlen pillanatra. Egy része azt mondaná, ezt nem kell hallaniuk, egy sokkal nagyobb része viszont William arcának minden részletét az emlékezetébe vési, hogy az emlék minél valósabban maradjon meg. Pontosan ezt az oldalát kell igazán hagyni leülepedni, hogy a másik sose feledkezzen meg róla, amikor rejtegetné Will függőségét.
Ugyanez az oldala már egy ideje, illúzió leple mögött, a pálcáját fogja, készen rá, hogy ha bármilyen mágiát érzékel, cselekedjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875265#post875265][b]Machay Adél - 2024.03.19. 00:10[/b][/url]

- Will... nem vagy jól. Vegyél két mély levegőt, jó? Segítek neked, csak vegyél két mély levegőt. - Szinte könyörgő hangot üt meg, amit publikusan nagyon kevésszer hallhatott tőle bárki, sőt, talán soha. Egyfelől az aggódás láthatóan őrli és a gyerekkel kissé oldalvást elfordult Seth háta mögött úgy, hogy csak ő lóghasson ki onnan félig-meddig. Lucien egyelőre még nem vette át az alaphangulatát.
- Kérlek, menjünk haza j- - Nem tudja végigmondani, mert megint az az agresszió, az az arcul csapás jön, ami belefojtja a szót, hogy inkább haljon meg ő és Lucien is, és ettől már ő is kezd kiborulni, a gyerek is elkezd nyűgösködni a karjai között.
- Nem... Nem, Seth, szólnom... szólnom kell a nagyanyjának, igen. - Megoldást próbál keresni, nem másra áttolni a felelősséget. Még a keze is elkezd a zsebében turkálni a telefon után, de a fél szeme vissza-visszarebben Will alakjára. Igen, Madlennek szólnia kell, akármennyi ellenérzése legyen a családfő döntései iránt, Willt most már tényleg be kell vitessék kezelésre. Ez nem állapot, nem elviselhető, hogy tévképzetei vannak. Másként miért hinné, hogy Lucien nem az övé, mikor apasági vizsgálat is volt? Lucient közben próbálja csitítani de a nyűgös nyüsszögés egyre hangosabb a baba részéről is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875269#post875269][b]William Martin Krise - 2024.03.19. 03:35[/b][/url]

   - Te meg fogd be a szád!
A válla fölött ordít hátra, mintha valaki mögötte állna - ez a mozdulat pedig újra kibillenti az egyensúlyából annyira, hogy lépnie kelljen egyet balra mielőtt elesne. Minden és mindenki összefogott ellene, különösen ez a kettő. Az nem érdekli, hogy nézik, az sem, hogy Adél óvatos szavakkal kérleli, sem pedig az, hogy szédül. Hallja a vádló hangokat, ez pedig csak még tovább hergeli az eleve kontrollálatlan hangulatát.
És akkor Seth Adél felé fordul. Már most, mint egy védelmező családfő! Mit képzel? Honnan veszi a bátorságot, hogy utasításokat ad akár neki, akár az ő feleségének, és miért hiszi azt, hogy egy ujjal is bántaná a családját?
Mielőtt beállna a képszakadás, az agya egyetlen, még az ösztönösnél is mélyebb parancsot ad ki utasításba: öld meg.
A keze ökölbe szorul és már egyáltalán nem gondolkodik: fizikailag megy Sethnek, hogy megüsse, vagy a földre taszítsa, vagy agyonverje, vagy ami sikerül - ebben senki sem mondhatja, hogy ne lenne alkuképes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875490#post875490][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.26. 23:01[/b][/url]

Willnek pontosan három ütést sikerül bevinnie - az elsőt meglepetésből, a másodikat gyorsaságból, a harmadikat pedig azért, mert Seth előbb a segélyhívó bűbájt lövi fel, s csak utána fordítja előhúzott pálcáját a támadó felé.
- Mr. Krise, nyomatékosan kérem, hogy csillapodjék le!-* Nem fog visszaütni, hogy bármiféle sérülést kockáztasson, sem olyan varázst használni, ami esetleg támadásként lehetne értelmezhető; helyette lebegteti, egyszerűen kihúzva a talajt a lába alól. Ha Will sokat kapálózik, esélyesen úgy fog körbeforogni, mint az űrhajósok odafenn, ettől eltekintve kedvére acsarkodhat tovább. Legalábbis az aurorok érkezéséig bizonyosan.
Van ideje felmérni a károkat - a kezdeti megtántorodást és reccsenést követően az utolsó csapás már nem ért érzékeny részt, de a vérző orr és a szeme körüli, egyre élesedő fájdalom a tanú rá, hogy a részeg férfi egyáltalán nem fogta vissza magát. Halkan sziszeg, amint akaratlan is bekönnyezik. Pompás. Igazán nagyszerű. Jobbját az orrához tartja, hogy legalább ne vérezze össze az ingét, mert a szokás nagy úr. Eltelik pár másodperc, amíg rendezi a sorait.
- Ez lehettél volna te. Vagy a kicsi,- néz fel Adélre, a megütött oldalon hunyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875496#post875496][b]William Martin Krise - 2024.03.27. 01:19[/b][/url]

Nem gondolkodik és meg sem próbálja kontroll alá vonni, amit csinál. Csak érzi az ökle alatt a férfi koponyáját csattanni, hallja a szavait is, ezek az ingerek azonban nemigen tapadnak meg sehol. Egy. Kettő. Három. Látja a serkenő vért, ami ha lehet még cseppet tovább bőszíti őt. De különben nagyon helyes - dögöljön meg csak Selwyn ott, ahol van, majd pedig Adél, majd pedig Lucien, majd pedig az összes bámészkodó. Ha kell, agyonveri mindegyiket, ha már a pálcáját elvették tőle.
A talaj egy agresszív rántással tűnik el a talpa alól. A reakcióideje képtelen harcolni a jelenség ellen, így ahogy ismét megütné Selwyn-t, a lendülettől azonnal majdnem tejesen fejjel lefelé fordul. A csodálkozás kiszorítja a tüdejéből a levegőt, valami egészen furcsa, sípoló morgást hallgat, amivel együtt megpróbálja visszaszerezni az egyensúlyát. A telefonja és a kulcsai egymás után csattannak a padlón.
   - Tegyél... tegyél le! - a fogai közt sziszegi a szavakat, egy utolsó, kétségbeesett nyögéssel pedig ismét meglendíti a karját, hogy megüsse a férfit. Ebből a távolságból azonban ez csak hatástalan kapálózás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875497#post875497][b]Machay Adél - 2024.03.27. 12:56[/b][/url]

Lucien előbb csak nyűgös, de Will hátrakiabálásával egy időben elkezd kérlelhetetlenül sírni és odabújni Adélhoz, mintha a világ vége jött volna el.
Önkénytelenül hátrál egy lépést riadtan még azzal együtt is, hogy Seth ott áll közöttük, de arra végképp nem számít, hogy Will ütése betalálna. Számára ösztönös reakció lenne legalább megpróbálni eltaszítani a másikat, és nem, jelenleg nem az az első dolga, hogy logikusan végiggondolja, Seth családi hírnevével ez a lehető legkedvezőtlenebb döntések egyike volna. A védekezés egy ösztönös dolog, pont ezért lép hátra egy újabbat valahol a második találat körül. Megkövülten bámul Seth és Will abszurd kettősére, miközben az utcán sétálók már szörnyülködve súgnak össze egymás között, egy-két fiatal még a rúnázott telefonját is előkapja videózni. Ő csak arra tud gondolni, hogy ez lehetetlen, ez nem történhet meg, hogy fényes nappal nekik essen Will tényleg indokolatlanul (képtelen kívülről szemlélni most a nagyobb összképet), és megverje Seth-et, fenyegesse őket.
A segélyhívó bűbáj még mindig ott lebeg fölöttük, de ő a füle botját se mozdítja Seth intő szavaira, annyira hihetetlennek érzi, hogy Willt már a saját gyerekük jelenléte sem gátolja az erőszak felvillantásában. Igen, el kellett volna innen mennie a lehető leghamarabb. Most már, hogy az aurorok be lesznek vonva, kb esélytelen a dolog, de nem is akarna, nem is tudna innen elmenni semerre, annyira ledöbbentették és megijesztették a történtek, mert Will arcán őszinte agressziót látott és lát tükröződni. Tényleg bajuk eshetett volna, ha Seth nem áll be közéjük.
Végül megfeszíti az állkapcsát, hogy uralkodjon valamennyire az érzelmein, s ugyan vet egy feldúlt pillantást Seth-re, hogy jelezze, felfogta, nem akar belemenni felzaklatott állapotban bármiféle eszmecserébe, aminek semmi értelme nem volna, úgyis csak az érzelmek beszélnének belőle.
- Hallgass végre el! Nem látod, hogy Lucient teljesen elvadítod ezzel? - Most már a düh kezd kiteljesedni rajta, hogy Will még ilyenkor is képes kerepelni ahelyett, hogy befogná, hiszen az aurorok mindjárt a nyakán lesznek. Ő sem bír többet, mint a fogai közt szűrni a szavakat, de azokból süt, hogy legszívesebben némítást olvasna a férjére, ha az a babájukat megnyugtatja.
- Sssshhh, semmi baj, semmi baj. - Lucien még mindig keservesen zokog, de biztos távolságban az apjától, ő pedig villámló tekintettel mered Willre, bár tudja, onnantól, hogy a férje a levegőben lebeg, nem sok esélye van lejönni onnan, és Seth-tel ellentétben ő biztosan tudja, hogy Willnél már nincs pálca, hogy visszatámadjon, másként azzal indított volna őt ismerve. Nincs más hátra, mint bevárni az aurorokat, mert ebből nyilvánosan nem tudja kimosni a férjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=875575#post875575][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.03.28. 22:39[/b][/url]

A hangsúlya nem vádaskodó volt, bár Adél annak érezte ezek szerint - pusztál tudatosult benne, hogy ez a három ütés érhetett volna olyat, aki teljesen védtelen. A járókelők ugyan talán segítségükre siettek volna, de  megvannak a kételyei. Most sem közelít senki, annak dacára sem, hogy felvételeket készítenek. Sebaj. Ha itt maradnak a szervek érkezéséig, jól jön még.
Amíg a nő a kicsit igyekszik megnyugtatni, eltávolodva Willtől, Seth biztos kézzel tartja azt a levegőben, ügyelve rá, hogy sose kerüljön elég közel egy újabb rúgáshoz vagy -ütéshez. A követelőzésre csak felhorkanna, ha szabadok lennének a légutai.
- Nem.- Kurta, egyszerű válasz; nem tér ki a kéretlen tegeződésre vagy arra, kinek ugasson parancsokat - egyszerűen egyenest az épp fejjel lefelé lebegő szemébe néz, kitartva. Igazán nem hibáztathatják érte, hogy nem akarja szem elől téveszteni... Néhány pillanatra lejjebb engedi a kezét, csak annyira, hogy Will rálásson az elégtételtől dagadó mosolyra, amin végigfolyik a vér. Fuck. You. Aztán újra - egyre gyanúsabban törött - orrához szorítja kézfejét, Adél felé fordulva oldalasan.
- Van esetleg egy zsebkendőd?- kérdezi, többé ügyet se vetve a férfira. Némi félkezes turkálást követően kap egy zsebkendőt, amit odanyomhat, s ahogy Lucien még mindig nem bír megnyugodni, apró, tarka szitakötőt idéz illúzióval neki. A csillogó, surrogó szárnyak és a cikázó rovar aztán eléri, hogy a gyerek megtorpanjon a sírásban, Seth szemei elmosolyodnak. Rendben lesz.

A kiérkező aurorokhoz intézett első néhány mondata teljesen tárgyilagos, mielőtt azonban Adél esetleg mentegetni kezdené Willt - vagy bármelyik értesített Krise megjelenhetne - a felé intézett kérdésre azonnal válaszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=877160#post877160][b]Balassa Zombor - 2024.04.18. 12:43[/b][/url]

Sosem fogja felfogni, hogy miért kell mindenkinek ennyire az utolsó napokban intéznie bármit, mintha saját maga nem éppen emiatt járná a vásárt és az utcát. Persze, neki jó kifogása az, hogy az iskolában koptatta a padot, hiszen a szünet odébb volt még, előtte pedig minden tanárnak eszébe jutott, hogy megannyi anyagot adjon le, amit fel kell dolgozni és persze, még annál is több feladatot, amit majd meg is kell oldani, miközben a bejglik és a szaloncukrok elködösítik az elmét. Minden évben kihívás, de minden évben ő az, aki a karácsonyfa mellett ülve, rokonsággal körbevéve dolgozza ki a beadandóit, idén sem tesz majd másképp.
Ellenben az már kellemetlenebb, ha valakit ő küld az ispotályba, mert elbambulva fellöki és nyakát, bokáját szegi itt az ünnepek előtt. Mondjuk, nem Zombor hibája, a tömegé, ezzel takarózna de a lelkiismerete nem engedné ennyivel beérni. Azonban amikor felfedezi, kit is ütött el, picit a levegője is elakad. Rebeka látványa nem az első, azonban a tudat, hogy milyen rég is találkozott vele és persze, hogyan váltak el, az már kellemetlenebb. Ő volt Zombor első élménye a kapcsolatok terén és mégis, feláldozta valami olyasmiért, amiért nem kellett volna. Talán túl korai volt maga az egész, nem volt érett és tudatában annak, mi történik, amúgy meg lehet, semmi sem lett volna gond, ha oda is figyel.
- Én is figyelhettem volna jobban – ezt érti mindenre, ami csak történt eddig, mégis a jelenre koncentrál. Nem érez haragot felőle, sem semmit, a mosolya az, ami azt mutatja, minden rendben. Akkor benne is. A pillanatnyi megdöbbenésből rántja ki őt Rebeka, ahogy megöleli. Esetlen, merev kezekkel, kissé félve ölel vissza, majd engedi el és sóhajt egyet.
- Szia. Nincs semmi, csak próbálok túlélni és nem taposás általi halált halni. Veled?  Mikor értél vissza? - lehet már rég, csak vak volt, mint mindig. Hihetetlen. Hogy elrepült az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=878140#post878140][b]Hadrévi Rebeka - 2024.05.04. 23:38[/b][/url]

Kivételesen épp egyáltalán nem társaságot kerestem, de úgy néz ki mégis sikerült találnom. Ráadásul egy számomra kedves személyt. Háztársam hangja váratlanul ér, de nem tagadhatom, hogy örülök neki. Nagyon régen beszéltünk, és fogalmam sincs, hogy ő hogyan viszonyul a találkozásunkhoz. Szakításunk közös megegyezés volt, mégis féltem, hogy megbántottam akkor. Az aggodalmat most felülírja az öröm és a hangulatom, ebből születik az ölelés. Részemről minden rendben köztünk, még barátként is tekintek rá, de Merlin tudja, ő hogy van ezzel. Talán számára inkább kínos a helyzet. Arra pedig nem szeretnék ráerősíteni. Mégis érdekel, mi van vele, hogy van, mióta megszakadt köztünk a kapcsolat, és nem tudom szó nélkül hagyni a helyzetet. Rákérdezek akkor is.
- A tanév elején, az idei évet már itthon kezdtem. Most próbálok még karácsonyra összeszedni néhány dolgot. - Emlékezhet, mennyire imádom ezt az ünnepet, de ha mégsem, sugárzó arcom elárul. Imádom a hangulatot, a díszeket, a fényeket, a pörgést. - Merre mész? Keresel valami konkrétat? Elkísérhetlek egy darabon? Én csak nézelődőm. - Továbbra sem áll szándékomban kellemetlen helyzetbe hozni, de csak utólag jövök rá, hogy talán sikerült. Előbb beszélek, mint gondolkodom, és csak kibuknak belőlem a kérdések. De visszaszívni már nem lehet. - Nyugodtan mondhatsz nemet, megértem, ha inkább egyedül mennél. Vagy legalábbis nem velem. - Javítani azért megpróbálok a helyzeten. Zsebre dugom kezeimet, mert most már én kezdek zavarba jönni - saját magam miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=878203#post878203][b]Balassa Zombor - 2024.05.06. 18:40[/b][/url]

Azt mondják, hogy a legtöbb ember képtelen arra, hogy annak a közelében legyen, akivel egyszer valaha valami összekötötte és tönkrement. Azonban nekik nem is volt alkalmuk, elvégre a lány messzire ment, Zombor pedig vissza a kicsi, kényelmes buborékjába, hogy minden úgy menjen tovább, mintha mi sem történt volna. Ez nem egészséges, pedig érzett, érez mindent, nem egy fadarab, csak egyszerűen másképp dolgozza fel a dolgokat. A lány látványa fellök ugyan pár emléket, de nem érzi magát kellemetlenül, inkább meglepett, azon túl viszont örül a találkozásnak. Ez azonban lehet nem látszik annyira, ahogy pislog a másikra.
- Vagy úgy! Akkor eddig nagyon elkerültelek, hogy nem vettem észre. Na, meg se lep, a formám hozom – vakarja meg a tarkóját, hogy talán ismerős ez a „nem vettem észre” vagy „nem figyeltem” felállás, de nem akad fenn ezen. - Mindenki most vadássza az utolsó dolgokat, meg sem lep. Nem mintha én nem ezért lennék is. Még mindig rémes a tömeg – a lánnyal ellentétben Zombort nem hozza olyan lázba az ünnep, azonban szereti, kellemes és elvan, csak ne kelljen toporognia a sorokban állva. Most mégis itt van, a szükség ezt hozta.
- Pfuhh, jobbra, azt hiszem. Még pár apróság kell anyáéknak, meg a többi rokonnak. Valami szerencse vackot akarok, mert anya még mindig nem tett le arról, hogy jövőre legyen egy kishúgom – igaz, annyiból könnyebb, hogy fiatalon, 18 évesen szülte a fiát, így a korban benne van még, valamiért azonban mégsem akar jönni az áldás. Zombornak vegyesek az érzései, azonban nem állhat senki útjába, így majd eldől, mi lesz végül. - Persze, persze, gyere csak – bólint párat, kicsit el van veszve, hogy merre is akart menni valójában, vagy éppen merről jött. A tömeg nem a barátja.  A lány szavaira néz vissza rá és lepődik meg, pislog is, ment a karácsonyi ponty az akváriumban. Hogy micsoda?
- Jaj, nem, nincs gond. Csak elvesztettem merre vagyok, de nyugodj meg. Nincs semmi bajom veled, inkább neked kellene velem. Mindegy is, menjünk. Lehet jobb is, mert akkor sose érnék haza, annyira elkeverednék és persze neked jobb érzéked van az ajándékokhoz. Szóval lehet kicsit ki is használnám ezt, cserébe pedig eszünk valami jót a bódéknál. Mit szólsz? - közben szép lassan indul el, előre, majd rájön, hogy látta már a bódét vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=879014#post879014][b]Hadrévi Rebeka - 2024.05.27. 12:00[/b][/url]

Azt hiszem nem voltam szerelmes mellette, erre már akkor jöttem rá, mikor nem voltam itthon. De nem bánom egy percét sem az együtt töltött időszakunknak. Elég jól éreztem magam mellette, és ha már mást nem tudtunk kihozni a dologból, legalább ennyi megvolt. Egyikünk se tudta beletenni azt, amit igényelt volna egy egészséges kapcsolat, de talán így kellett lennie. Ki tudja? Ami történt megtörtént, és volt, hogy haragudtam rá, de nem látom értelmét tovább ragaszkodni a dühhöz. Inkább legyünk jóban és dumáljunk egy jót.
Amint pedig sikerül tisztázni, hogy ő sem haragszik, meg is könnyebbülök. Pedig neki is minden oka meglenne, hiszen szinte szó nélkül hagytam itt. Jött a lehetőség, én meg megragadtam, és fontolóra sem vettem, hogy mi lesz velünk. Hülyén jött ki az egész, az biztos. Talán ha máskor kezdődött volna köztünk az egész, jobban alakultak volna a dolgok.
- Megvettél - bólintok beleegyezően, sőt, fel is nevetek mellé. - Meg amúgy is bármikor szívesen segítek. - Az ajándékok valóban az én terepem, az anyja pedig mindig nagyon cuki volt velem. - De ha találunk valamit és bejön a szerencse, akkor be kell mutatnod a lány Zombornak, ha megszületett. - Elindulok utána, hagyom, hogy ő vezessen, aztán ha látok valamit, akkor úgyis elkapom a vállát. Először találja meg az útját, aztán kiderül, merre is akarunk nézelődni pontosan.
- Közben hátha nekem is sikerült összeszedni néhány dolgot. - Előhalászom a kabátzsebemből a gyűrött papírfecnit, amire otthon felfirkantottam, mit keresek. Eredetileg persze nem volt gyűrött, az a kabátzsebem átka, meg a régi cukroké, amit tavaly, vagy talán még tavaly előtt felejtettem benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880826#post880826][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.08. 21:02[/b][/url]

Néha tétlen pillanataiban találja meg az embert a zsenialitás szikrája - mosogatás, zuhanyzás, vagy három macska fésülésének végeérhetetlen perceiben egyszercsak bevillan. Az ötlet maga végtelenül egyszer, elvégre egy teljes nyarat töltött utcazenéléssel, megszokta, hogy az emberek meg-megálljak hallgatni vagy beszélgetni. Nincs más teendője, mint választani egy forgalmas helyet, s bár megtehetné, hogy rábök a térképen valamelyik máguslakta településre, egyszerűbb idehaza, ahol látomásból sok aurort és hivatalnokot ismer.
A Fő utca egyik árnyékos pontját választja hát, pokrócot és vizet vive magával, leginkább kottáknak tűnő papírkupac társaságában telepedve le. Törökülésben, meglehetősen kényelmesen ül, de pohár nincs nála - Merlin ments, hogy azt higgyék, koldul, aztán a családja fülébe jusson... A lantját hozta el, s kedvére válogat a dallamok közt, az jövő-menő embereket figyelve egy-egy biccentéssel vagy mosollyal, miközben baritonja keleties dalokkal tölti meg a levegőt. Néha megáll, lapozgat a kották között, iszik egy-egy kortyot, hogy megpihenjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880834#post880834][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.09. 20:15[/b][/url]

Szegény mugli család az enyém, így bár anyukám megengedte minden ellenérzése ellenére, hogy megtanuljak boszorkánykodni, ahhoz nincs pofám, hogy a tőle kapott kevéske pénzemet olyan varázslatos holmikra költsem el, amire nincs igazán szükségem. Szóval főleg bájital hozzávalókat, egyenruhát, könyveket vásároltam csak, csupa olyasmit, ami kell a tanulmányaimhoz. El is kell vele otthon számolnom a szünetben, mikor újból zsebpénzt kérek, szóval tényleg, de tök komolyan nem vehetem meg, majd tömhetem meg a tértágító bűbájjal ellátott táskát, amit galleonokért vesztegetnek, mindenféle édességgel, játékokkal, és olyan varázstárgyakkal, amiknek a merő szórakoztatás a célja, semmi több.
De mugli holmikból sincs a birtokomban mindenféle drága dolog, a mobiltelefonom is, amit épp előhúzok, olyan, ami öt éve sem számított csúcskategóriásnak.
Azért jöttem mindössze az iskola közelében álló településre, hogy reménytelenül csurgassam a nyálam mindenfélére, amit úgyse veszek meg, magyarán kínozzam magam. Ahhoz képest pedig sokkal jobb program megállni az utcán (nem menni a boltok közelébe), és hallgatni a földön ülő férfit, aki valami hihetetlenül szépen játszik. És nem csak azt, a hangját is az egyenletbe foglalja, amitől egészen libabőrös leszek.
Kissé bátortalanul emelem fel az okostelefont, videóra állítva a felvételt, remélve, hogy nem fog megharagudni rám, amiért engedély nélkül rögzítem. Illene rákérdeznem, persze, de ahhoz félbe kéne szakítsam, és azt lehet, hogy kikiáltanák a negyedik főbenjáró átoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880841#post880841][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.10. 23:09[/b][/url]

Furcsa, mennyire természetesen illeszkedik ebbe a közegbe - persze, a tapasztalat is segít. A maga alá kiszórt párnázóbűbáj, a papírjait lesúlyozó kő, a takarót védő leperex apróságok, ám kényelmük olyasmi, ami meglátszik kisugárzásán. Otthonos, jobb szó híján - mozdulatai erőlködés nélkül pontosak, lazán, már-már gyöngéden tartja hangszerét, s a dalokban is van valami meghitt. Talán mert le-lehunyja a szemét ének közben, amitől vonásai megszelídülnek.
Amikor felpillant, egy kamerával szembesül, amitől enyhe meglepetés fut át az arcán, de csak egy másodpercre. Aztán fejét oldalra biccentve felmosolyog a lányra, aki filmezi vagy fotózza, amitől a következő néhány szótag egész napsütéses színt kap. Nincs harag, nyugodtan folytatja a dalt, sőt, még egy kicsit a másik felé is fordul felsőtestével. A végén megáll, megvárva, hogy eltegyék vagy legalább leeresszék a kütyüt, majd a vizesüvegéért nyúlt, lecsavarva a tetejét.
- Szia!- néz felfelé, kicsit hunyorogva, barátságos tónusban. - Ilyet se sűrűn látok errefelé,- bök a kupakot tartó kezével a lány telefonja irányába. Iszik néhány szomjas, nagy kortyot, jólesően felfrissülve.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880843#post880843][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.11. 08:40[/b][/url]

Majdnem eldobom a telefont, mikor a férfi felém pillant és rám mosolyog, észrevételezvén, hogy mit csinálok. Érzem, hogy arcomat elönti a forróság, a lebukás szégyene festi vörösre bőrömet, pedig nem mutatja, hogy zavarná a dolog, ugyanúgy folytatja tovább a zenélést. Persze lehet, nem is tudja, hogy videózom, ám ezt a kétséget hamar elűzi, mikor leteszi a lantot, és megszólít.
Leeresztem a kütyüt, és sietve leállítom a felvételt, mialatt bocsánatkérő mosolyt küldök a szomját oltó zenész felé.
- Helló..! Öhm... bocsánat, én csak..! Szóval kitörölhetem, ha baj, csak szerettem volna megörökíteni. Nem kerül fel automatikusan a felhőbe se, meg ilyesmi. - Kissé tétován forgatom kezemben a mobilt, nem tudva, hogy a farzsebembe süllyesszem-e vagy megmutassam, amit felvettem, esetleg hajítsam el. De utóbbi ötletet hamar elhessegetem. - Gyönyörű dal volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880847#post880847][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.11. 17:24[/b][/url]

A szája széle megrándul a lány ijedelme láttán, de szerencsére az mégsem old kereket, hiába pirul el. Időt ad, hogy alaposabban megnézze, Mennyi idős lehet vajon? A mozdulatai kicsit suták, kapkodósak, ahogy a telefont fogja és macerálja, a hangja pedig erősíti a bizonytalanság érzetét.
Damien dilemmával szembesül, mert az óvatossága hevesen tiltakozik a gondolat ellen, hogy felvétel kösse ehhez a helyhez és személyhez. Ugyanakkor, minden egyes erre sétáló ember emlékeiben ugyanúgy potenciális nyoma marad. Illetve a szóhasználat... automatikus, felhő, varázslók szájában idegenek.
Szóval a hangsúly sokkal inkább azon van, milyen benyomást hagy a hölgyben. Derűs fejrázással visszacsavarja a kupakot.
- Naaah, én választottam ezt a pontot,- kezével mintha elhessegetné a bocsánatkérés gondolatát is. - Ha nem látja ország-világ, tartsd csak meg,- bár egyébként befizetne rá, ha valaki levetítené az ilyeneket a nagyapjának. Akit mondjuk oda kellene eternifixelni a székéhez, de inkább elhessegeti a mentális képet, amint Armanddal popcorn-t majszolva nézik mindezt.
- Örülök, hogy tetszett!- derül fel, ujjaival elégedetten dobolva a lant oldalán. - Ismered a Shadhavar Szarvát, vagy csak tetszik a stílus?- kérdezi, puszta kíváncsiságból említve a keleti bandát, akinek a dalát játszotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880848#post880848][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.11. 19:46[/b][/url]

Sietve megrázom a fejem, nem tervezem virálissá tenni a performanszát. Nem vagyok influenszer, streamer, de még csak vlogger sem, itt ráadásul még a világhálóra se csatlakozik a telefonom. Mielőtt azonban ezeket így elsorolnám neki, elbizonytalanodom, hogy vajon tudná-e, mit süketelek, vagy a szavak felét nem tudná hova tenni.
Elvégre mégiscsak egy varázslótelepülés közepén vagyunk, az idősebbek díszes talárban és csúcsos süvegben járnak, a kajafutárok seprűn repkednek, és a legmodernebb dolog, amit hirtelen látok, a közvilágítás.
- Sajnos most hallok a szarváról először - rázom a fejem ezúttal kérdésére. - Sőt, igazából a többi részét se ismerem szerintem.
Valószínűleg egy fantázianévről van szó, ugrik be, ezért elmosolyodok, hogy úgy tegyek, mint aki egy béna poént sütött el, és nem teljesen lüke.
- De tetszett nagyon. Pedig általában Billie Eilisht szoktam hallgatni, girl in redet vagy.. tudod, másfélét, mindegy.
A hajam csavargatva fordulok félig el, a helyzet kínosságán rágódva, hogy ilyen személyes dolgokat árulok el magamról, miközben be se mutatkoztunk egymásnak. Meg nem mondanám, miért tűnik ez fontosnak, talán a ne állj szóba idegennel szabály állhat a háttérben, amit azért nem mostanság vert belém anyám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880849#post880849][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.11. 22:07[/b][/url]

- Nna várj. Mármint ha épp' nem sietsz, akkor megmutatom, mert érdemes látni,- emeli fel szemöldökét, s a választól függően kitekeredik, hogy a zsebébe tudjon túrni, ahonnan egy - szintén jópár éves, de teljesen megkímélt - telefont pecáz elő. Némi pötyörészést követően megtalálja a keresett lényt, s egy cinkos vigyorral a lány felé fordítja a képernyőt, amin egy különös, patás lény látszik. Kíváncsian lesi a reakcióját.
- Nem a legpontosabb, mert a mugliknak nem sikerült sokszor elcsípniük, de nagyjából ilyen,- teszi hozzá. Könnyen kitalálható, miért választotta a banda a nevét, a temérdek lyukas dudorral ékesített szarvat még a felolvasóprogram is látná, olyan, mint valami bizarr korall. Amint bezárja a böngészőt, a háttérképe egy nagy kupac macskát enged látni, amit nem igazán próbál rejteni. Ki tudja, mióta üldögélhet itt, szemlátomást feldobja a váratlan társaság.
- Hmm, kíváncsivá tettél. Milyen zsánert játszanak? Gondolom, nem varázsló előadók?- oldalvást tartja a fejét, mint az érdeklődő kutyák szokták, aztán hirtelen észbe kap, restelkedve lesüti a szemét.
- Bocs, biztos van jobb dolgod, mint velem cseverészni, de mindig örülök az új ajánlásoknak,- pillant fel, reménykedően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880872#post880872][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.14. 18:49[/b][/url]

Nem sietek sehova, rázom is a fejem továbbra is, és meglepetésemre ő maga is egy mobiltelefont halászik elő. Így már elkönyvelhetem magamban, hogy a továbbiakban lehet nem kell attól tartanom, hogy nem fogja érteni a "mugli süketelést".
- Óóó! - véleményezem a képernyőn látható bestiát, de ennél több hirtelen nem jut eszembe, hiszen még mindig az előbbi zene, és azon tény meglepő hatása alatt állok, hogy nem egyedül nekem van mobilom százméteres körzetben. Lehet mások is, random erre sétáló, furcsábbnál furcsább öltözetű boszorkák és varázslók köpenye, vagy kalapja különféle elektronikai kütyüket rejt?
- Azok meg milyen édeseeek! - kapok a keze után, és néhány pillanatig tartom két kézzel az övét, és a benne figyelő telefont, rajta a cicákkal. - A tieid? Vagy csak szereted őket és tele vagy macskás képekkel? Ó, bocsi - jut eszembe elereszteni, és mellé elpirulni. Mármint utóbbi önkéntelen, de a praclijaimat sebesen zsebre dugom, mintha büntiben lennének.
Tétován fordulok is fél kört, aztán vissza, cipőmmel koppintva az utcakövön. Az előbbi miatt is kellemetlenül érzem magam, hát még azért, mert szégyenszemre nem sok fogalmam van arról, amit elvileg szeretek is.
- Öööö... hát ilyen altert. Azt hiszem. Meg pop-ot. Alt popot? De tutira elég alt - bólogatok meggyőződéssel, arcomon totális bizonytalansággal. - És igen, abszolút muglik, amennyire tudom. Nagyon ismertek is a varázstalanok közt, főleg Billie, és nagyon szívesen cseverészek am. Nincs véletlenül fülesed is? Van a telómon pár szám, amit megmutathatok.
Lehet túlzásba estem? Nem tudooom. Talán? Nem, biztos nem fura a varázslótelepülés közepén a fülünkbe dugni egy zsinórt és mások számára hallhatatlan zenére dobolni a lábunkkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=880958#post880958][b]Sacher Kadosa - 2024.08.19. 13:47[/b][/url]

Bro nem tudta mibe vágja a fejszéjét. Szerencsétlenségére azzal, hogy összejöttek Avaval, egy olyan kellemetlenséget is el kellett viselnie, mint a Sacher-effektus. Ez egy bizonyított elmélet, miszerint beszélve mind az emberekről, akik a nevet viselik, mind a sütire igaz. Amíg csak egy szeletet eszel, imádod. De minél többet vagy köteles enni, ennél jobban megutálod. Legalábbis Kadosa mindig is így látta. Egyedül Ava nem unt rá idő előtt, de az meg betudható annak, hogy furcsa.
- na jó fam, kezdődjék a rendes munka - lépett oda Kadosa a várakozó sráchoz. Kezében a műanyag pohárban csörgött a jég, ahogy beleolvadt a kávéba. Napszemüvegétől a szeme alig látszott, de legalább megadta kinézetre az autentikus brat summer jelleget. - van valami ötleted? jó lenne valami személyeset adni, mert az ilyen drága dolgok ava szerint is gucci, de elég mid. például szereti nix boltját azokkal a fürdő vackokkal, de nem hiszem hogy slaps. érted hogy értem? - vigyorgott a másikra teljes pofával, élvezve a szituációt, hogy végre ketten maradtak Auréllal. Igazából neki is voltak indokai, hogy belement ebbe a találkozóba. Persze az is, hogy tudta, hogy Ava örülne neki, és hát ő priós volt az életében. De közben voltak kérdései. Olyasmik, amiket csak egy másik sráccal tudott megbeszélni, még akkor is, ha a trükkök amikre majd rá akar térni pont az ő barátnőjét vonzották be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=881002#post881002][b]Dragomán M. Aurél - 2024.08.20. 17:05[/b][/url]

Kadosa

Kedvelem Kadosát. Jófej. Mondjuk tény, hogy nem biztos, Ava nélkül is többet kommunikálnánk a köszönésnél, mert néha úgy érzem, szótár kell hozzá, hiába beszélek már most több nyelvet is, de ezt igazán túlélem. Néha nagyon értetlen fejet vághatok, többnyire viszont szerencsére sikerül azért a kontextusból sejteni, hogy mit is akar mondani. Pont úgy érzem magam, mint amikor elkezdek tanulni egy új nyelvet, de az első százötven szó még messze nem elég egy rendes beszélgetéshez, és csak tippelem a még ismeretlenek értelmét. Ha meg nem sikerül eltalálni, az is többnyire vicces szokott lenni, és legalább biztosan megjegyzem egy életre a szó jó jelentését is.
- Ahaa... asszem - válaszolom, ha már azt kérdezi, értem-e, hogyan érti. A fürdő vackok, ahogy mondta, nem lesznek nyerő ajándék.
- Huh... ötletek, igen... itt van a könyvesbolt, esetleg valami elemi mágiás könyvet, vagy a művészeti bolt meg az antikvitásba is benézhetünk, hátha akad valami szép ékszer vagy varázstárgy... vagy a Kins és Kens? Eredetileg valami különleges növényt akartam adni neki, de mindenre nem lehet csak azt, még meg fogja unni a végén, ahogy azt is, ha sütit sütök... - válaszolom. Kicsit unalmasnak tűnnek az ötletek, amiket felsorolok, mert nem igazán van kiforrott ötletem. Sose éreztem még így magam, mint Avával, hogy valahogy mindig a legjobbat szeretném adni, mert megérdemli. Nem azt jelenti, hogy nem fektettem energiát a korábbi kapcsolataimba meg a próbálkozásokba, de mégis csak úsztam az árral leginkább. Alakult, ahogy alakult. - Szerintem kezdjük el amúgy az első bolttal, itt is van a művészeti, és majd tutira tudni fogjuk, hogy az a tökéletes ajándék neki, amint meglátjuk. Nix boltját meg akkor kihagyhatjuk, úgyis sampont cserélt azért is, mert egyszer beleszagoltam a hajába, de aztán nem történt semmi... bár ez még azelőtt volt, hogy összejöttünk volna, de nem akarom, hogy félreértse, érted. Művészeti bolt? - kérdezem, az üzlet bejárata felé intve, ami két lépésnyire van tőlünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=881168#post881168][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.29. 21:03[/b][/url]

Megkönnyebült meglepetés. Lopva körülnéz, ellenőrizve, van-e valaki a közelükben, de most, hogy abbahagyta a játékot, közönyösen átsiklik rajtuk a lány háta mögött elsétáló boszorka tekintete.
A macskák aztán kiütéssel győznek, hosszú pillanatokra elbűvölve a hölgyikét, lehetőséget adva Damiennek, hogy alaposabban szemügyre vegye. Fiatal, bár akad vonásaiban valami felnőttes. A nyakában vékony lánc, rajta apró kereszttel. Bingo.
- Igen és igen. A saját, külön bejáratú nyomibrigádom,- nevet, aztán Titi zavarára csak egy mosollyal megrázza a fejét, ugyan-semmiség. Hajszálon múlt, hogy a lány időben forduljon el. De ha már elengedték a kezét, megnyitja a galériát, hogy keressen még képeket - nem nehéz, a fotók jó fele-harmada macskákat ábrázol. Megnyit egyet, amit róla lőttek reggeli kávézás közben, amint hassal felfele, lelógó fejjel tartja a másik karján Szerzset. Odafordítja Titi felé, hogy ha szeretne, ránagyíthasson.
- Ő a legdinkább. Szegénynek nem sok van a füle között, de rajongásig szeret mindenkit,- a kandúr pofikája torz, de roppant elégedettség sugárzik róla.
- Hmm, valszeg behozhatatlan lemaradásom van ilyen téren. Még csak a kilencvenes éveknél tartok,- hümmög, kíváncsian várva a folytatást.
- Hááát...- túr hajába, megvakarva a tarkóját, valahova Titi mellé-fölé nézve, csak hogy ne a lánnyal kelljen szembenéznie, -...volt? Nem írták rá a csomagolásra, hogy a macskák előszeretettel rágják meg,- mentegetőzik, gyanúsan mosolyra ránduló szájjal végre véve a bátorságot, hogy a tekintetük találkozzon. - Ami, legyünk őszinték, abszolút a gyártó hibája, sőt, feltételezhetően aljas szándéka, hogy minél több ilyen kábelspagettit adhasson el.- Véletlenül sem ő hagyta rossz helyen, naaah. És véletlenül sem ő nyújtózik épp a lány emlékei felé, hogy finoman megmerítse ujjait gondolatainak folyamában, az iménti zavarhoz kapcsolódó emléket remélve. Akár sikerrel jár, akár se, fűzi tovább a szavait, hogy megtartsa a figyelmét.
- De figy, ha én nem zavartam senkit, szerintem a telód se fog, ha nem bömböltetjük- veti fel, mert hacsak nem full hangerős metált akar neki mutatni a lány - sértés nélkül, nem nézi ki belőle - akkor aligha borzolják a kedélyeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=881217#post881217][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.09.02. 18:38[/b][/url]

Muszáj lenne túltennem magam zavaromon, mert ha tovább bámulnám a cipőmet, lemaradnék egy csomó édes cicáról, és az kicsit sem megérős, lássuk be. Szóval fülig érő szájjal surranok közelebb, hogy gyakorlatilag a telefonba bújva nézegessem a képernyőt és annak aktuális lakóit.
- Szabad..? - kérdezem, és ha bólint, már csípem is össze a képet, hogy jobban lássam a nyomibrigád legnyomibbakát. De imádnivaló! - Ó, azt ismerem - jegyzem meg nevetve, és ha engedi, tovább is lapozok a képek között.
Közben pedig, ha már az utcán, zenélés közben futottam belé, valahogy nem meglepő módon belefolyunk a témába, pedig tényleg nem vagyok szakértő, ő pedig bizonyára az. Ha nem is új keletű ismeretekkel, mint kiderül. De az nem is feltétlenül baj.
- Ott bőven le lehet ragadni - ismerem el, mert bár bőven az ezredforduló után születtem, azért sok híres, ma már főleg mémmé vált slágernek van bérelt helye a kobakomban.
Újabbat is mutatnék szívesen neki, de akaratlanul is eszembe jut Anyu, mikor rajta kapott, hogy némileg durvább nyelvezetű számokat hallgatok. Pedig nem is tökéletesen értettem, ő azonban jól beszél angolul, jobban, mint azt bárki kinézné belőle valószínűleg. Elhúzom a szám, ahogy felelevenedik előttem paprikapiros arca, és mennyire megszégyenülve éreztem magam. Istentelen, bűnös ricsaj, mondta rá, és nem csak telefonom kobozta el, de az internetet is lekorlátozta. Mit gondolnának rólad a közösségben, ha tudnák, miket hallgatsz? - kérdezte, én pedig hiába mondtam, hogy mást is szeretnék hallgatni, mint Istent dicsőítő, gitárral és jobb esetben még valami mással is aláfestett dalokat.
Körülnézek, és arra gondolok, az a süveges néni ott biztosan nagyon csúnyán nézne, ha a városka közepén felcsendülne Billie-től a bad guy.
- Nem is tudom - harapok az ajkamba, miközben zavaromat azzal próbálom elmulasztani, hogy elképzelem a kábelekkel játszó macskákat. Felpillantok a srácra, majd belenyugvóan bólintok egyet. Úgysem a bad guyt mutatnám meg, szóval attól nem tartok, hogy esetleg azt hiszik, démont idézünk, de így is elég bátortalanul halászom elő újra a mobilt zsebemből.
- De ez amúgy tényleg nagyon más, nem is fog szerintem tetszeni - mentegetőzöm tovább, és egyelőre elodázom, hogy bárminél is playt nyomjak. Eszembe jut az is, mikor kinevettek a suliban, még a muglik közt, pedig azt a régi, fiús ruháimmal érdemeltem ki, amiket nem is én vettem magamnak, de az ízlésem a sajátom, ha azért is kinevetnek, az milyen már?