Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=805728#post805728][b]Julianne M. Ainsley - 2020.04.16. 15:04[/b][/url]

Nem tetszik neki, hogy András megismétli a gondolatait, ettől olyan érzése van, mintha valami helytelent mondott volna. Vagy inkább, mintha kiskapu szagot érezne, ennél büdösebb pedig nem is lehetne. Ami azt illeti, eddig kedvelte a férfit és nem örülne, ha simliskedéssel rontaná ezt el. Az meg ugye tudott, hogy a nő igen kemény kézzel kezeli nem csak a pénzügyeket, de az embereket is. Ennek köszönhető, hogy jelenleg egy fitying adósságuk nincs és nem úszik mindenük. Úgyhogy lehet jobban járna a kedves tanerő, ha előállna azzal a bizonyossal.
- Ha rajtam múlik, akkor egy írásbeli beadvánnyal kezdünk, amely részletesen tartalmazza, hogy a tanerő mi okból kívánja bővíttetni a keretét - kávéjához nyúl és belekortyol, majd a férfi felé fordítja fejét. Egyértelműen látszik rajta, hogy ez még csak az eleje a sztorinak. Haha, ugye senki sem gondolta, hogy egy cuki beadandó árán majd szépséges summát kap pluszban? - Miután magam is utánajárok ezen költségeknek és mérlegelem Antonnal, hogy mennyiben megvalósítható, utána következne egy személyes elbeszélgetés a kérelmezővel - azon túl, hogy rendkívül profi eljárásmenetet ír le, valahol hajmeresztően soklépcsős és bonyolult is. Hogy mi ezzel a célja? Biztos benne, hogy ilyen esetben valóban csak az a tanár tartana ki, aki igazán akarja azt a bővítést és aki hisz az ügyében. Amennyiben András is ezek közé az emberek közé tartozik, nem látja majd akadályát, hogy alávesse magát ennek a nem kis tortúrának.
- Ha minden jól sikerül, akkor megadom a bővítést, de folyamatosan menedzselni kívánom a kiadásokat és év végén egy beszámoló megírása is szükséges, mely tartalmazza a projekt sikerességének értékelését - kora reggel van és még ennek ellenére is ilyen alapos, profi választ ad. Mi van veled Jules, minden oké? Ahogy lezárja a gondolatmenetet, tovább fürkészi Bandi arcát, hátha leolvas majd valamit, vagy végre kibukik, miért is olyan fontos ez éppen most, hajnali nyolckor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806203#post806203][b]Déry-Hajnal András - 2020.04.20. 09:50[/b][/url]

- Mennyire részletesen?
Merül fel bennem a kérdés, mert nem tudom, hogy mennyire kell ódákat zengeni. Viszont ez így, belegondolva, valóban eléggé rosszul hangzik, hangosan kimondva, így védekezőn felemelem a kezem.
- Úgy értem, hogy miben gondolkozzak, mert hajlamos vagyok elvetni a sulykot. Nem szándékosan, csak úgy...jön.
Ennél jobban ezt nem lehet megmagyarázni. Komoly dolog a szenvedély, és ha az erősen megvan, akkor ódákat tudunk zengni, mindegy, hogy egy autóról, egy csodás asszonyról vagy éppen totemekről van-e szó, a szenvedély, az szenvedély. Az életet is az élteti, és ha nekem beszélnem kell, igazi szenvedéllyel, nem csak órákat, de napokat átívelő csodálat. Így hát, ismerve magam, jogos a kérdés, hogy mégis mennyi az annyi. Nem szeretnék se túl sokat, se túl keveset beadni, a tökéletes összhangra törekszem, és bár sokmindent hagyok a megérzéseimre, egy ilyen kifejezetten fontos dologgal szemben szeretnék inkább a nőre hagyatkozni, aki maga a megtestesült pontosság és precizitás. Lenyűgöz, és hálával adózom azért, hogy vannak még ilyen emberek a világon. Másnak lehet riasztó, de nekem egyáltalán nem, én pont ezt szeretem, azt, aki ennyire tudja a dolgát, és ennyire helyesen végzi. Nyilván, ez hátrány nekem, hiszen nehezebb az út, mint sejtettem, de ugyanakkor átlátható és pontos, minimálisra csökkentett hibalehetőséggel.
- Szóban is, értem.
Bólintással jelzem, hogy számomra egy újabb kihívás következik, és nem azért, mert ne tudnám észérvekkel alátámasztani az igényemet, és ez csak egy érzelmi kiugrás volna, hanem a korábban leírtak miatt, a mérték elvesztése végett. Ha nem lenne jelzőcsengő, a diákjaim napokon át hallgathatnák a történeteket, én pedig fáradhatatlanul mondanám és mondanám.
- Ez csak természetes, örömmel adok tájékoztatást folyamatosan, és ha esetleg mégsem járnék sikerrel, akkor is szívesen bemutatom, hogy hol képzeltem el a helyüket. Már ha van hozzá kedved, persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806217#post806217][b]Julianne M. Ainsley - 2020.04.20. 11:31[/b][/url]

A kérdésre finom ívbe emelkedik meg szemöldöke. Nocsak. Bár nem szokása egyből a rosszat feltételezni, azért most inkább nem írnám le, mi fordult meg a fejében. Már csak azért sem, mert a következő kiegészítéssel helyre is billenti az egyensúlyát, minek hatására Jules is megenyhül kissé.
- Az a helyzet, hogy ez nagyban függ a tanodába behozni kívánt dologtól. Nem kell komplett szakdolgozatot benyújtani róla, de bő egy oldal szerintem elvárható. Ebből látható, hogy valaki tisztában van-e azzal, amire a pénzt szánja, illetve komolyan gondolja-e. Fél oldalra legfeljebb egy hangos nevetést tudok kiosztani - ó igen, ez bizony a reggeli önmaga. Némiképp szarkasztikus, de még éppen nem bántó. Fogalmazhatott volna egészen másként is, amiután volna oka sírni igen sok tanárnak, de nem tette. Hiába, kávé ide vagy oda, egyszerűen tökéletes - amit mi sem bizonyít jobban, minthogy remekül kijön Várffy-val is. Igen, azzal a Várffy-val, akinek mindenkihez van legalább egy cseppet sem kedves szava. Jules ezidáig szinte kivétel nélkül csak a bókokat zsebelhette be, ami annak is köszönhető, hogy odafigyel a munkájára és annak minőségére.
Biccent egyet megerősítésképp, hogy igen, kell szóban is. Szeretné, ha meggyőznék arról, hogy érdemes példának okáért egy nagyobb felújítás helyett arra fordítani ezt a keretet, hogy egy ősrégi holmi csillogjon valakinek az asztalán. Főleg most, hogy a Levita torony ismét válságba került, meg kell fogniuk minden sarlót és knútot.
- Semmi akadálya, viszont elárulod, hogy miért érdekel ez ennyire? Mit szeretnél megmutatni a diákoknak? - érdeklődve figyeli Andrást, miközben ismételten kávéjáért nyúl. Ha így haladnak, ez a kis reggeli beszélgetés teljesen fel fogja ébreszteni, ami nem is árt. Hajnalban beindítják az agyát, vagy inkább berúgják, hogy aztán kitartson a nap végéig, amikor is minden bizonnyal már este nyolckor a pihe-puha ágyikójában fog durmolni. Most is a kényelmes matracra gondol és ismét erőt vesz rajta a fáradtság. Koncentráció Jules, koncentráció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806426#post806426][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.21. 11:49[/b][/url]

Nem volt feltűnésmentes érkezés. Amint beléptem a kapun, női sikoly hangzott fel, a nyakamba kaptam egy adag vizet is - így némiképp kedvtelenül fáradtam be a Nagyterembe az évnyitóra kicsit később. Taláromon - azért felhúztam, jófiú vagyok - még nem díszelgett címer, de hamarosan megtudtam, hogy a sárkányos, azaz a Rellon házban fogom élni az életem elkövetkezendő pár évét. Pince, ijesztő aura, meg minden. Úgy láttam, mikor az iskola történetét olvastam, hogy jó kviddicsesek, sokszor viszik a kupát, meg hogy nagyjából ugyanaz lehet, mint a Mardekár, csak még annál is radikálisabb. Mindegy, a radikalizmus általában utat talál hozzám, ilyen vagy olyan formában.
Azért a dobverő ott figyelt a zsebemben, mikor leültem a zöldek asztalához, hogy végre nekilássak a kajámnak. Bevallom amúgy, cheateltem egy kicsit, mert mikor a sámánbot filózott, hogy most Eridon vagy Rellon, hosszasan győzködnöm kellett róla, hogy ne holmi hőskomplexusos idióták közé osszon. Ezt nem engedhetem meg magamnak, mondtam neki gondolatban, az imidzsem sokkal fontosabb annál, mint hogy jellememnek tökéletesen megfelelő klubhelyiségben cigizhessek. Amúgy is lehetetlen vállalkozás, hogy mindenkinek beilljen valahova a jelleme, hogy akkor te most eridonos vagy - mekkora faszság már, hogy négy csoportba besorolhatóak az emberek! Utálom a címkéket. Te ilyen vagy! Te olyan! Nem mondom, hogy nem művelem ennek ellenére, hiszen a madaras házat is hőskomplexusos csoportosulásnak könyveltem el, de csak azért, mert egy volt Bagolykős ismerősöm mesélte.
Levágódom tehát az egyik székre, kortyolok egyet a kávémból így vacsi mellé, aztán szedek magamnak. Valamiért mindenki elhúzódott előlem a szomszéd asztalnál, mikor jöttem erre. Nem is értem, miért. Azért biztos volt egy bemutatkozás - ott állok a pódiumon a sámánbottal a kezemben, tetovált arc, minden, kuss van a teremben, és hirtelen - "Rellon". Vicces lesz az első pár hét.
Egy-egy rellonossal azért szóba elegyedem, ha kérdeznek, még azt is elárulom, honnan jöttem a messzi Magyarországra. Alig várom a következő edzésem. Ez az egész ittlét alapból felbassza az idegeimet. A hülye apám miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806665#post806665][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.22. 20:58[/b][/url]

Az évnyitóknak mindig túl nagy feneket kerítenek. Pedig semmiben sem tér el bármelyik másik tanítási naptól, csak a vezetőség reményteli és általában végtelenül unalmassá nyújtott beszédei teszik kirívóvá. Meg az új diákok érkezése. Nos, ez utóbbi már tartogathat izgalmakat.
És valóban. Egy kimerítő próba után visszaérkezve a kastélyba mást sem hallani, mint egy srácról, akinek az egész arca ki van varrva és olyan gorombán mordul mindenkire, hát hogy engedhetnek be ilyen javítószökevényeket?! Fontos kiemelni, hogy ezek nem a navinés szavai, csak a folyosón és egyéb kis zugokban hallható hüledezés. Olyan pletykás ez az iskola, hogy az nem igaz. Vacsoráját fogyasztva azonban azon kapja magát, hogy időnként a nagyterem bejárata felé les, minekutána az asztaloknál határozottan nincs jele a tetovált arcúnak. Állati kíváncsi a srácra. Aki természetesen nem is olyan sokára megjelenik, léptei nyomán pedig újra elhalkulnak, majd összesúgnak a diákok - és Csongor hazudna, ha azt állítaná, egy meglepett szusszanást sem váltott ki belőle az idegen extrém külleme. Végigköveti tekintetével, amíg leül újdonsült háztársai körébe, és meg kell állapítsa: de hát nem is félelmetes.
Így történhet, hogy igazít talárján, majd tányérjával együtt kel fel, hogy túrjon magának egy kis helyet a sárkányok asztalánál, a frissen beosztott fiú mellett.
- Máris híres vagy, tudtad? - olyan zavartalanul és könnyedén szólítja meg, mintha legalábbis ismernék egymást. Jókedvű görbe ül ajkain. - Az pedig - rámutat az előtte lévő kávéra - ilyenkor már nem túl egészséges.
Bár utóbbi megjegyzését szinte abban a pillanatban megbánja, hogy kimondta, hisz sejtése szerint nem fogja túlságosan lenyűgözni a másikat az azonnali anyáskodás, de… már kijött, nincs mit tenni. Eszik egy falatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806682#post806682][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.23. 10:29[/b][/url]

Azért arra nem számítottam, hogy ilyen nyugodt lesz az első napom. Jó, ne kiabáljuk el, persze - de egyelőre talán egy beszólást, ha kaptam, és egy skindheaddel sem találkoztam még. Remélem, ez azt jelenti, hogy nem is fogok. Az egyébként legalább egyértelmű volt a Slipknotos pulcsimból a talár alatt, hogy melyik műfajt képviselem - most ki is oldom az elegáns viseletet, a kajához -, remélhetőleg senki sem fog emósnak, vagy ami még rosszabb, skinheadnek bekategorizálni. Ez a rövid haj dolog kevéssé jó ilyen szempontból, de már úgyis növesztem.
Lényeg: a bakancsom magam mellett a széken, félig törökülésben válaszolgatok hébe-hóba az esetleges kérdésekre körülöttem. Mikor felröhögök az egyik háztársam óvatos beszólására, kilátszik majdnem az összes fogam. Érzem a rám ülő tekinteteket, a hátamba marnak, vigyorom pedig kicsit szélesebbre húzódik, mint kellene, s talán egy pillanattal tovább is van az arcomon.
Egészen addig, amíg valaki le nem huppan mellém. Én fel se pillantanék, de meghallom a kedélyes cseverészést, hogy ez van, meg az van... Lassan emelem oldalra a tekintetem, és egy vágottszemű navinés... ömm, a mellmérete alapján valszeg' fiút pillantok meg, akinek mozog a szája, és egyértelműen hozzám beszél.
- Majd hírhedt is leszek. - Válaszolom, aztán beleiszok a kávémba. Erre is kommentárt kapok, mire enyhén felvonom a szemöldököm; a CryBaby felirat meggyűrődik a homlokomon.
- Akkor ne igyál kávét ilyenkor. - A házcímerre siklik a tekintetem. - Téged küldtek, hogy idomíts?
Hátrafordulok a másik asztal felé, s nézem a döbbent navinéseket, akik figyelik háztársuk harakrijét (csak hogy stílusosak legyünk). Hirtelen mozdulok, harapással vegyes mordulással ajándékozom meg a kíváncsi szempárokat, akik ijedten rebbennek el. Csoda, hogy ők nem sikítottak fel, mint az a zavart levitás lány. Halványan elmosolyodom.
- Biztos aggódnak érted, Törpe. - Egyelőre nem értem, miért közelített meg ez a srác, de amennyiben cirkuszi attrakciót vár, csak kíváncsiskodik, hamar asztalt kell váltania. Most nem vagyok abban a hangulatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806781#post806781][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.24. 17:24[/b][/url]

Mosolya haloványan még szélesebbre rezzen a fiú megrendülésén, már ami a váratlan érkezést és csevegés-kezdeményezést illeti. A méricskélő pillantásra nem reagál különösebben, már megszokta az europidok értetlenségét és az ázsiai vonások felé mutatott kritikus hozzáállást, miszerint mind ugyanolyanok. És őszintén, az időnként elég hangsúlyos sminkeléssel nyilván nem is segít túl sokat. Mintha a fehérek amúgy nem csinálnának ilyesmiket. Na mindegy.
Fesztelenül néz fel, tekintetét elszakítja a másiktól és az arcán lévő tetoválásokat fürkészi. A kíváncsiság és nyitott érdeklődés mellett kontrollálhatatlanul átsuhan vonásain valamiféle… nem is igazán rosszallás, inkább csak meg-nem-értés, még ha láthatóan egyáltalán nem szándékozik ítélkezni. De miért pont arcra?
 - Kétségtelenül - bólint egy aprót. Nem ironizál. Egészen szórakoztatónak találja a tényt, hogy a másik mennyire épít az átlagot elborzasztó külsejére és esze ágában sincs elvitatni terveit vagy azok sikerességét. Márpedig éppenséggel nem tűnik egy visszahúzódó, csendes valakinek. Pedig lehetne. Mekkora plot twist lenne, hah.
 - Nem is iszok. - Közli a teljesen nyilvánvalót, mintha nem értette volna a beszólást.
 - De kicsinálja a keringésedet, felborítja a szervezeted normális körforgását és szorongást idézhet elő. - Szavai valahogy mégsem hangzanak kioktatásnak, vagy tudálékosnak, tiszta jóindulat húzódik meg mögöttük; csak úgy ártatlanul kibuknak a száján anélkül, hogy különösebben átgondolná, mit mond.
 - Oh, szerinted idomítást igényelsz? - összepréseli enyhén ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Eszik egy újabb falatot. Elveszi az újonc elől a poharát, beleles, majd fejjel lefelé fordítva ráz rajta egyet, és mikor megbizonyosodott róla, hogy nem használta, tölt magának vizet. Felles.  - Mintha tudnék rád hatni bármivel.
A kedvesség nem egyenlő az ostobasággal, hiába hajlamosak valahogy összemosódni.
Aztán letörpézik. Láthatóan elkomorodik a becézés hallatán; a másik anélkül tapintott rá az érzékeny pontra, hogy különösebben tudatában lehetne, hisz ültében kizárt, hogy fel tudja becsülni Csongor magasságát. - Tudok vigyázni magamra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806953#post806953][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.26. 13:19[/b][/url]

Nem értem ezt a megkörnyékezést. A cirkuszi attrakció hozzáállást már megszoktam, de nem kedvelem, ha ezzel akarnak a közelembe férkőzni. Addig vicces, amíg nem szólítanak le miatta. Ez a srác viszont láthatóan pusztán jóindulatból oktat ki a kávézás rossz hatásairól.
- Akkor ne igyál. - Ismétlem el, miközben rápillantok. - Én meg azzal mérgezem magam, amivel csak kedvem tartja. - Zárom le a témát negédesen rámosolyogva, majd megemelem a kávét és belekortyolok. A nyilvános cigizést egyelőre későbbre halasztom. Azért nem vagyok egy állat… - A szervezetem normális körforgása pont olyan, mint ahogy kinézek, Szende.
Elvigyorodom ezen a becenéven, a hét törpéből ez elég jól illik újdonsült társalkodómra. Amíg nem mondja el a nevét, addig sajnos nekem kell előállnom valami kreatívval és szellemessel.
- Amúgy meg, úgy látod, hogy kifejezetten szorongós típus vagyok? - Vigyorgok rá, kivillantva a fogaimat. Nem undorítóskodom épp, azt viszont el kell ismernem, hogy a mimikáim nem épp visszafogottak.
Az idomításra csak elhúzom a szám, de nem lehet eldönteni, hogy ez egy félmosoly vagy vicsor akar lenni, ami megakadt félúton. Beleeszek a kajámba, teli szájjal válaszolok.
- Azt mondják. - Vonom meg a vállam. Igen, apám például határozottan ezen a véleményen van, meg a volt iskolaigazgatóm, pár tanárom, még pár haverom is, néhány exbarátnőm sem vétózná meg az állítást. A szájkosarat poénból kaptam egyszer a basszerosunktól, de nem tartom kizártnak, hogy komoly üzenet volt mögötte - néha még hordom is. - Lehet rám hatni, csak nem egyszerű. - Nyilatkoztatom ki a véleményem. - Intelligens érvelésre nyitott vagyok. Arra nem, ha át akarnak nevelni, és arra sem, mikor csak megforgatják a szemüket, mert már nem tudnak értelmes érveket felhozni.
Látjátok? Könnyen szocializálódom. Rögtön belementem egy elméleti vitába egy navinéssel. Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani a szerencsétlen - úgy hallottam, hogy ők a szivárványhányáson túl kevés dologra képesek. A rellonosok meg az abuzív szemetek. Elég sztereotíp egy hely. Lesz dolgom.
Mikor azt mondja, ő tud vigyázni magára, rápillantok.
- Ahogy gondolod, főnök. - Bólintok, és ismét beleharapok a szalonnába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806992#post806992][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 18:16[/b][/url]

Makacsságban vetélytársára akadt, ezt már ennyiből is határozottan meg tudja állapítani; szusszan. Ismét bólint egyet, megerősítve az újdonsült híresség szavait.
 - Egészségedre. - Belenyugszik, úgysem tudja meggyőzni az igazáról és őszintén szólva esze ágában sincsen így tenni. Amúgy is akkor tanul az ember, ha saját kárán teszi és neki sem lenne túlságosan szimpatikus, ha bárki bevágódna mellé ismeretlenül és elkezdené megmagyarázni, mit hogyan csináljon.
Lesújtó pillantással jutalmazza az újabb becenevet, miközben evőeszköze megáll félúton, aztán a szükségesnél épp egy kicsit hangosabban csörren tányérján.
 - Csongor. A nevem Csongor - mutatkozik be, rákényszerülve a lenyűgöző megnevezések miatt, hátha ezáltal elkerülhetik őket a továbbiakban. Nem is pici! Teljesen átlagos magassággal rendelkezik, még az Európai mércét tekintve sem számít különösen alacsonynak, mégis… Mégis valamiért mindig ide lyukadnak ki.
 - Határozottan - dacos ironizálás, kétségtelen. - Az inszomnia is egy szorongásos tünet egyébként, azt pedig valahogy simán kinézem belőled, hogy éjszakai bagoly vagy. - Azonnal enyhül a hangszíne, gyorsan túltette magát a mérsékelt dúlás-fúláson, bár Dusán még nem tudja, hogy szavai és mozdulatai a tökéletes ellenkezőjét érik el annak, mint amit feltételezhetően szeretne. Csongornak ugyanis most már esze ágában sincsen visszamenni a navinésekhez.
Kíváncsian pillant rá, és várná a folytatást az idomítással kapcsolatban, de nem érkezik, úgyhogy enyhén félrebiccenti fejét érdeklődő pislogás mellett. - És?
Tekintetében szinte láthatóan csillan az izgatottság, el is mosolyodik; kihívás elfogadva. A fiú szavai hallatán közvetlenül eztán elneveti magát, a vonásairól leolvasható elhatározás olyan gyorsan tűnik el, mint ahogy megjelent.
 - Intelligensen érveltem annak kapcsán, miért nem a legmegfontoltabb dolog vacsora mellé kávét inni - jókedvűen emlékezteti a másikat, hogy pontosan az történt, amit Dusán felhozott. Valószínűleg kap pár teljesen megrökönyödött pillantást a saját asztaluk felől, amiért láthatóan tök jól érzi magát a nagy és félelmetes tetovált taggal. Mosolya pedig kiszélesedik, nagyon elégedetté válik a soron következő megnevezést hallva, és hogy nem kérdőjelezik meg rátermettségét. Végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807026#post807026][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.26. 22:54[/b][/url]

Megemelem a kávéspoharat, hiszen épp egészséget kívántak a tartalmához, majd három nagy korttyal ürítem ki a bögrét. Na, erről ennyit, Morgó, remélhetőleg mostanra elveszted az érdeklődésed, vagy ki fogsz hozni a sodromból.
- Szóval Csongor - vonom össze a szemöldököm, majd kezet nyújtok. - Dusán vagyok.
Mondjuk nem sértésnek szántam a beceneveket, ő biztos annak vette, a tetovált pofa nem épp azt sugallja, hogy barátságos kisfiú vagyok, sőt. Nézem pár pillanatig a mellettem ülőt, a kicsi, arányos pofit, az egyszerű, de influencerekre emlékeztető ruhákat. Mit akarhat tőlem Csongor? Pont tőlem, úgy értem. Az eddigiek alapján az ő fajtáját (úgy értem, típusát, azokat, akiknek ilyen a stílusuk) általában taszítani szoktam, okkal.
- Leszállhatnál erről a témáról, kismadár, semmi közöd hozzá, mit iszok és mit nem. Ha nem tetszik, le lehet kopni - rá sem nézek, ahogy ezt közlöm, inkább eszek még egy falatot a luxuskajából, amit ebben az iskolában szolgáltatnak. Látnátok a körleti hálószobákat, atyaég, mintha valami szar hotelbe jöttem volna.
- És? - rápillantok, látom, hogy izgatott lesz. Ugye azt most nem mondod komolyan, hogy bébiszitter leszek? - A legtöbben ezt mondják. Én erről… máshogy gondolkodom. - Halvány mosoly. Mintha lenne emögött valamilyen utalás, valami, amit csak a beavatottak tudhatnak, valami vészjósló. A mosolyom, nagy fogaim sem segítenek a komfortérzet növelésében. - Nem ajánlom, hogy megpróbálja bárki.
Hamarosan már megint a kibaszott kávéval kell foglalkozni, én betikkelek, hogy az első ember, aki egyedül ide mert hozzám jönni, ráadásul egy apró, photoshop-arcú koreai törpe épp kioktatni kíván a szokásaimról egy nagyjából két perce tartó beszélgetésben.
- Na jó, ezt kurvára meguntam, húzás van. Leszarom az érveid, ez egy annyira jelentéktelen téma, hogy ha még egy percig foglalkoznom kell vele, elhányom magam. Viszontlátásra. - Intek is neki, hogy az útjára engedjem, mert egyszer figyelmeztettem, és még az is több volt, mint amennyire ideális esetben szükség van. Érted, ha legalább az lenne a baja, hogy tetovált vagyok, vagy ijesztő, vagy undorító, barbár, vagy punk - bármi, de ez a kávézás, kiborít. A legellenszenvesebb attribútumom volna? Tényleg? Idáig jutottunk? Sátánt kell varratnom az arcomra, hogy megértsék? Vagy tényleg ennyire hülyék az emberek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807027#post807027][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 23:13[/b][/url]

Valamiért nem számít arra, hogy nevet is kap válaszul így kapásból, azt gondolta, a fiú majd fenn szeretné még egy ideig tartani a misztikusságot. Bár ha hírhedtségre gyúr, ahhoz valóban nem árt mielőbb megalapozni a helyzetet, az első alapkő pedig a név.
 - Örvendek a szerencsének - kedvesen elmosolyodik és kezet fog a fiúval; Dusán hosszú ujjai közt elég aprónak hat keze, szinte elveszik benne, fogása ennek ellenére meglepően határozott. A sok becenévnek köszönhetően eléggé tudatában van a különbségnek, egy pillanattal sem húzza hát tovább a kontaktot a szükségesnél, hátha kevésbé tűnik fel a másiknak, de nem is kapja el sietősen. Még véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy tart tőle, mert nem teszi.
Nyitja a száját, majd inkább becsukja és megvonja a vállát. Nem azért ült ide, hogy azonnal leírja magát az újonc szemében és valamiért az az érzése, hogy jelenleg ez a legbölcsebb, amit tehet. Egyértelműbb nem is lehetne, hogy nem akart rosszat, alig láthatóan beharapja ajkát zavartan - most bocsánatot kéne kérnie?
A legtöbben ezt mondják. Szóval már akad reputációja. Vagy csak szeretné, hogy ezt higgyék, tulajdonképpen mondhatna bármit, senki nem fog utánajárni.
 - Mások mondhatnak bármit - általánosságban érti, igazándiból nem is gondolja túl a dolgot, mégis sokat elárul róla ez a félvállról tett megjegyzés, jelezvén, hogy nem hisz az ilyesmikben, míg meg nem győződött a hitelességükről. Nem szeret ítélkezni, és bár az ember ösztönösen megteszi, próbál sosem ebből kiindulni. Az viszont, hogy róla mit gondolnak mások, nos, az nagyon is fontos. Kicsit ellentmondásos, igen. Kiérzi a figyelmeztetést, a már-már fenyegető hangnemet Dusán szavaiból; bólint. - Nekem biztosan nem célom ilyesmi, ezt garantálhatom.
A hirtelen felindulásra megilletődik, enyhén elnyílnak ajkai, ahogy felnéz a másikra, és pislog néhányat, amíg alkalmazkodik a változáshoz, végül megcsóválja fejét.
 - Nem akartam tolakodó lenni, ne haragudj - csak a szükséges mennyiségű szabadkozás, mivel ezek szerint átlépett egy olyan határt, amit nem érzékelt. Megesik időnként. Egyébként nem különösebben zavartatja magát, és ijedtnek sem tűnik, úgy pedig, mint aki távozni készül, végképp nem. Egy újabb másodperc telik el csupán csendben, majd további magyarázkodást mellőzve, mintha nem is förmedtek volna rá, vagy adták volna ki az útját, felles. - Hogyhogy a Bagolykő? Vagy, ha kényes téma, akkor felejtsd el. Hányadikos leszel? - óvatosabbra váltott, ami az érintett területet illeti, de fesztelen nyugalma és érdeklődése újra a régi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807028#post807028][b]Bakker H. Dusán - 2020.04.26. 23:17[/b][/url]

Rohadtul megelégelem a kicsinyes csevejt, mi vagyok én, társalkodónő? Ennek hangot is adok, azonban Tudor, pardon, Csongor nem mozdul a helyéről - csak oldalra pillantok rá, felvonom a fél szemöldököm a tolakodásra, azt hiszem, nem érti jól a problémám.
- Nem a tolakodásról van szó, öcsém, a kioktatásról van szó, hogy idejössz egy ismeretlenhez, és negyed órán keresztül magyarázod neki, hogy mit csinál rosszul. Vedd már észre magad. - Adom fel azt a mondatot, amit nekem is gyakran mond az anyám, aztán megvonom a vállam. Ez a gyerek véletlenül sem tűnik úgy, mint valami irányításmániás fasz, szóval egyelőre ennyiben hagynám a kérdést. Szerintem szimplán nem veszi észre, mit csinál; tulajdonképpen csak megdorgálom.
Társalgási témát váltunk, érzem, hogy én vagyok az attrakció, a furcsa új állat az állatkertben - nagy is az -, egyelőre kevésbé zavar. Úgy érzem, olyan ez a srác itt mellettem, mint az öcsém, mikor kérdezget a világról.
- Ide száműztek Hollandiából. - Válaszolom. - Kibasztak az előző sulimból. - Tisztázatlan körülmények közt. A szülős dologba nyilván nem megyek bele, mármint hogy a kitagadás szélén állok, nem akarom, hogy ez legyen az első, ami keringeni fog rólam. Fontos, hogy elhintsük az információkat, ez a kissrác pedig pont olyannak tűnik, mint aki alkalmas a hírterjesztésre. - Harmadikos, mindenki legnagyobb örömére. Megőrülnének tőlem a felsőbbévesek. - Nyilvánítom ki, majd még egy falatot veszek a számba, de csak akkor szólalok meg, ha lenyeltem, tisztelettudó srác vagyok.
- A kis barátaid szívrohamot kapnak, ha nem adod tudtukra, hogy nem szívtam ki a véred. - Mondom, mert még mindig érzem a hátamba szúródó pillantásokat, egyre többet és többet, azonban lusta vagyok hátranézni. Biztos vagyok benne, hogy háztársai egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a köztünk zajló kommunikációt, és egyre inkább meggyőződnek arról, hogy Csongort épp kiszervezem Hollandiába. Ja… hogy holland vagyok? Nem, akkor sem tennék ilyesmit.
Elég sokat tájékozódtam Magyarországról, mielőtt huzamosabb ideig betettem volna ide a lábam, bár tény, hogy a rendszeres magyarnyelvű hírolvasás és a magyar punk elég jól megmutatta a politikai helyzetet, de ahhoz, hogy a közbeszédben is jártas legyek, ez nem volt elég. Hát honnan tudnám, hogy amikor a Hollandiába utazással viccelődik valaki, akkor arra gondol, hogy rengeteg prosti áramlik ki országunkba? Meg kellett ismernem ezeket a dolgokat valahogy, jobb híján a gyerekkori barátaimmal skypeoltam, bár ők is eléggé ki voltak bukva azon, hogy nézek ki.
- Ha idejönnek a pajtásaid attrakciót bámulni, téged is elküldelek, ez egy egyszeri interjú. - Tájékoztatom még Csongort, aztán szedek magamnak még egy kicsit a vacsorából. Luxi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807029#post807029][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 23:18[/b][/url]

- Nem… - a szóvégi mássalhangzó képzés közben félúton elveszik, meglétét csak összezáródó és újra elnyíló ajkai sejtetik. Ezen felül nem is vág közbe a dorgálásnak azért jóindulattal nevezhető monológba, jó gyerekként végighallgatja, tekintetében zavarodottság tükröződik, némi megbántott makacssággal vegyülve és egy pillanatra lesüti szemeit. Nem tehet róla, először ösztönösen a közelben ülőkre les lopva, csak aztán Dusánra, ahogy végül bólint egyet, jelezve, hogy felfogta. – Nem állt szándékomban ezt a benyomást kelteni, sajnálom. – Diplomatikusra vált és elfogadja, hogy valahol hiba csúszott a számításaiba, még ha valóban egyáltalán nem akart kritikusnak hangzani, sőt. Életmódja miatt tud a táplálkozás és egészség kapcsolatáról a szükségesnél jóval többet is, habár maga sem ragaszkodik olyan szigorúan a követendő sémához, azt gondolta, talán… segíthet?
Néha túl sok. A jelenléte, a fecsegése. Tisztában van vele, ahogy azzal is, hogy ezt nem mindenki tudja vagy akarja tolerálni, és ez rendben is van. Megértette. Ezek után pedig okosabb annál, minthogy azonnal egy miérttel nyisson a kirúgás említésére, habár egyértelműen érdekelnék a részletek. Nem kifejezetten azért, hogy a vacsora után azonnal útnak indíthasson egy pletykafonalat, egyszerűen csak kíváncsi.
Ráérős szúrásokkal pakolgatja villájára az ételt, ahogy hallgatja és bólogat mellé, megjegyzi magának az elcsepegtetett infókat, de különösebben nem tud mit hozzászólni, hiszen még csak egy évfolyamba sem járnak, faggatózni már nincs kedve.
- Vagy mondhatnám azt is, hogy pontosan ezt tetted, hiszen azt szeretnéd, hogy gyorsan terjedjen a híred – épp utánpótlást szed sült krumpliból, mert évnyitó van és majd ezt még párszor elismétli, hátha meggyőzi magát arról, hogy teljesen belefért a bűnözés. Csak a mondat végére néz fel Dusánra, és lassan, majdhogynem cinkosan elmosolyodik. Szíves-örömest hint el légbőlkapott alaptéziseket a hollandról, eljátszva a teljesen megrettent és összetört báránykát. – Nem tudom, mennyit tudsz erről az iskoláról, de… a közbenjárásommal, vagy anélkül… készülj a pletykákra. Itt mindenki mintha éhezné az idióta szóbeszédet, ja, és a falnak is füle van. Persze általában teljesen félreért és kicsavar mindent.
Már csak saját neve tisztázásából kiindulva is tájékoztatja Dusánt azzal kapcsolatban, mire számíthat főleg így a kezdetekben, amíg még friss és ropogós újdonság.
- És senkinek sem vagyok a nagykövete, hogy folyamatosan a pajtásaim kapcsán figyelmeztess – jegyzi meg szinte mellékesen. Jobb tisztázni, hogy ő aztán nem vállalja másért a felelősséget és nem is küldték ide böködni az ismeretlent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807316#post807316][b]Bakker H. Dusán - 2020.05.01. 17:28[/b][/url]

Úgy néz ki, a kölyöknek átjött az üzenetem - bár általában mindenkinek átjön, elég egyértelműen szoktam megfogalmazni a véleményem. Bólintok, elfogadom a bocsánatkérést. Csongor tényleg egy kiskölyöknek tűnik, de lehet csak azért, mert az ázsiai népek általában tizenötnek tűnnek kortól függetlenül.
- Semmi baj, csak gondoltam szólok, hogy mi jön le. - Mondom már majdnem teljesen nyugodtan; amilyen gyorsan jött a dühöm, olyan gyorsan el is szállt, úgyhogy ezt megkoronázva bekapok egy falatot az időközben kiszedett repetámból.
Valahogy belém költözik a menni és csinálni érzése, ami általában előrehajt ha például zenét írok, dobolok, vagy épp hangszeren tanulok, de egyelőre visszafogom magam, és nem kezdek el dobolni az asztalon. Inkább körülnézek a Rellon asztalánál, felmérem magamnak a prefektusokat - sokszor fogunk találkozni -, aztán a többi ház asztalánál teszem meg ugyanezt. Velük kell jóban lenni, első sorban a zöldekkel, aztán majd talán a többivel is, ha szimpatikusnak találom őket. A tanári asztalnál ülő házvezetők és helyetteseik úgyszintén megérdemelnek egy-egy hosszabb pillantást - Volkov, aki profi kviddicses, nyilván ismerős, talán még pár interjúját is olvastam régen. Előbb-utóbb számíthatok elbeszélgetésre tőle is.
- Mit tudsz a HV-mról? - kérdezem csak úgy mellékesen Csongort. - Te már régebb óta ide jársz, ugye?
Ideje belekezdeni az információgyűjtésbe, igaz, még be sem rendezkedtem normálisan, de sosincs elég korán. Egy teljesen új környezet, új ország nem kevés alkalmazkodókészséget vár el, én meg nem szeretném, ha hónapok mennének rá arra, hogy próbálom kitalálni, ki milyen. Akkor már egyszerűbb megkérdezni.
Csongor később valami olyan mosolyt enged el, ami tőlem is kivált egy már-már barátságos, értő görbületet - igaz, ez inkább tűnik ijesztőnek a fogaim miatt.
- Mondhatod azt is, kis barátom - mondom még mindig mosolyogva. - Megtisztelnél vele.
Rövid beavatást kapok a pletykás falakról, amire bólogatok is, ez igazából nem jön rosszul. Az előző sulimban sem volt ez másképp, mondjuk Csongor szavaiból arra kell következtessek, hogy nem készültem fel eléggé az itteni pletykaáradatra.
- Jól informáltnak tűnsz, mesélhetnél egy-két szaftos pletyit. Pizsit sajna nem hoztam meg popcornt, de nyitott vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807781#post807781][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.05.05. 19:02[/b][/url]

Ahogy a mellette ülő is láthatóan lenyugszik és a felé intézett szavak éle is lényegesen enyhül, Csongor feszélyezettsége is alábbhagy lassanként. Felles Dusánra, majd picit előrehajolva a tanárok asztala felé pillant.
– Elsőtől, igen, bár az előző évem nagy részét külföldön töltöttem és a tanári kar viszonylag gyakran frissül. Volkov vezeti az iskolai kviddicset és elvileg a Durmstrangban is edzősködik. Edzősködött? Most, hogy házvezető lett, nem tudom. – Kezdi az alapvetőkkel, hiszen nem tudhatja, hogy az új fiú mennyire tájékozott; és őszintén szólva iskolai vonatkozásban körülbelül ennyiben ki is merülnek az információk, lévén a bolgár jelenléte eddig teljes mértékben a kviddicsre korlátozódott. – A helyettese, a hosszú nevű nőci… ő is idén érkezett, és elég tudományos tárgyai vannak, úgyhogy talán nem minden a látszat. Mutatós páros, az tuti – szórakozottan mosolyogva vonja meg a vállát. Karizmában nem szenvednek hiányt a rellonos vezetők, ez vitathatatlan.
Mosolya elégedetten szélesedik ki Dusán szavaira és a maradék feszültsége is elpárolog; talán nem indult zökkenőmentesen az ismeretségük, de amint az látható, bárkivel jól szót tud érteni, ha egy kicsit is megerőlteti magát.
- Nem is csoda, hogy kirúgták – kezd bele hápogva a színjátékba, aggodalmasan összevonva szemöldökét. – Kényszerített a maradásra, megfenyegetett és láttátok már közelről? Édes Merlin, hát azt hittem, meg fog harapni! – Egy dramatikus szusszanással aztán rendeződnek vonásai az általánosnak tűnő nyitott, mosolygós állapotba. Kétségtelenül véletlenszerűen összehordott bullshit ez csak, pontosan olyasmi, amire a BK-sok vevőek és megfelelő alapként szolgálhatnak kicsit kiszínezett és továbbköltött sztorikhoz a későbbiekben.
A pletyis pizsiparti említésére felnevet, arcán jól láthatóan megjelennek gödröcskéi, szemei összeszűkülnek, az összhatás pedig… csak még fiatalabbnak tűnik.
- Ha tudnád, mit hagysz ki! – csettint nyelvével lemondóan. Már a hamisítatlan kibeszélős körülmények meg nem létére utal. – Bár legalább nassolnivaló bőségesen akad. Szóval… - lopva körbefuttatja tekintetét a helyiségen anélkül, hogy különösebben forgolódna. Épp ihletet merít, kiről beszéljen, a választást követően feltűnésmentesen leheletnyit közelebb húzódik Dusánhoz, mégsem akar a zöldek asztalánál fennhangon híresztelni kétes hitelességű dolgokat. – Úgyis érdekelnek a házvezetőid, nos, azt rebesgetik, egyikük sem veti meg a diákokkal való khm… közvetlenebb kapcsolatot. Állítólag Volkovnak több itteni tanonccal is viszonya van. És még mielőtt nagyon beleélnéd magad a dologba, az a hír járja, hogy Eleanora …néni? Szóval, hogy amikor ráunt, megmérgezte a vőlegényét. Pedig aztán egy „szakítsunk” mennyivel egyszerűbb már… Nők. - Csóválja meg fejét mosolyogva. Könnyed hangneméből egyértelmű, hogy ezeket a szóbeszédeket tényleg pontosan aként kezeli, amik… Persze elsők közt van, akik megrendülten hallgatják az aktuális helyzetjelentéseket, nem alapoz rájuk, már csak annak tudatában sem, milyen rosszindulatúak itt egynéhányan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808041#post808041][b]Bakker H. Dusán - 2020.05.08. 21:57[/b][/url]

Az a jó abban, hogy ezt a kisnyuszit fogtam ki itt magam mellett, hogy láthatóan szeret beszélni, így bármit, amiről kérdezem, kétszer olyan részletesen fejt ki, mint az ijedős kislányok, vagy hasonlók. Beszélgetőpartneremnek láthatóan nincs baja azzal, ha a saját hangját hallja, én is csak figyelem, mit mond el az itteni személyzetről.
- Azt tudom, hogy nagy kviddicses volt az ibse. - Szúrom közbe. Azért mégiscsak szeretem ezt a sportot, meg az iskolai bajnokságban is játszottam otthon, az ilyesmikkel illik tisztábban lenni - meg persze, tájékozódom, mielőtt új helyre jövök. - Azért jól néz ki a tanárnéni. - Fűzöm hozzá, mikor a rellonos HVH-ra siklik a tekintetem. - Aha. Mit is mondott az igazgató, valami... káros szerek ismerete? Feltétlenül jelentkeznem kell rá, még nem ismerem őket eléggé... - Mondom, majd iszok még egy kis kávét, aláhúzva a szavaim. Tekintetem egyelőre nem szakítom el a tanári asztaltól, lustán figyelem az ott ülő felelős felnőtteket.
- Az igazgatóról meg a helyetteséről tudsz valamit? Milyen róluk a közvélemény? - Elvégre valószínűleg meg fogom őket látogatni egyszer-kétszer, tudnom kell, kinek kell hízelegni, kinek ígérgetni és kinek nyíltan beszélni. Van, ahol az jön be, ha csak elmondom, hogy mit gondolok, ilyen volt a BBT tanárom a Leeuwban, a Mágiatörisnek meg, aki az igazgatónk is volt, csak el kellett mondanom, hogy utálok én rosszfiú lenni, de tudja, olyan rossz a helyzet otthon, és már kész is volt.
Mikor Csongor elkezdi előadni a szövegét rólam, elmosolyodom. Csak olyan halványan. Kedvtelve nézek a gyerekre, aztán visszapillantok a tanárokra.
- Inkább azt mondd, hogy azt hitted, szét fog tépni. A megharap inkább... aranyos. - Javítom ki, illetve teszek javaslatot. Akár még meg is tudnám kedvelni a kölyköt. Egy találkozásból nehéz megállapítani, egyelőre még a motivációit sem értem - ki tudja, lehet, hogy ennyire magányos -, de úgy tűnik, legalább érti, mi erre a módi.
Hallgatom a pletykákat a Rellon vezetőségéről.
- Azt hallottam, egyszer voltak halálfalók a vezetőségben, nem igazán lepne meg, ha mérgezgetnének jobbra-balra - vonok vállat, de azért alaposan megnézem magamnak a házvezetőhelyettest. - Nem sok gyilkossal találkoztam, nemtom'. Lehet. - Ezt szinte csak magamnak motyogom, ahogy figyelem.
- Szóval diákokkal dugnak. Érdekes tanáraitok vannak - jelentem ki. Még az is lehet, hogy megérne egy próbát; elfedett pofával odamenni a PoisonQueenhez. - Gyakori ez errefelé?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808368#post808368][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.05.12. 23:45[/b][/url]

- Aha, meg ragálytan – erősíti meg a fiú szavait és jókedvű kuncogás kíséri a fejcsóválást, amit a kávéval nyomatékosított kijelentés vált ki belőle. Hogy miért is van képben a nénivel, mikor az évnyitó beszéden való figyelés nem feltétlenül kiemelkedő erőssége? Nos, maradjunk annyiban, hogy valósággal mellbe vágta az a meglehetősen szomorú információ, miszerint a tárgyat előzőleg oktató – fiatal és eléggé nagyon jóképű – tanerő leváltásra került…
- Az igazgató úr auror, a lánya az iskola diákja és… igazándiból rosszat nem nagyon hallottam róla. Persze biztosan van, aki nem kedveli, de nem túl gyakoriak a magasröptű pletykák a nevéhez kötötten – megvonja a vállát. Már önmagában a pozíciójával jár a megkérdőjelezhetőség, nyilvánvalóan akadnak, akik élből negatív véleménnyel viseltetnek felé. – A helyettese, Várffy-Zoller viszont egy élő legenda. Nem hallottál még róla? Rellonos volt, és millió történet kering róla, valószínűleg a fele sem igaz. Elég nagyra tartják, nem mintha szüksége lenne az egofényezésre… Nem előnyös nála kihúzni a gyufát. – Személyes tapasztalata egyik férfi kapcsán sincsen, előbbivel is csak egyéni tanrendje egyeztetése kapcsán konzultált néhányszor. Ha pedig esetlegesen kihágáson kapják, az megáll a házvezetők vagy a prefektusok szintjén, de amúgy is ritkán jut büntetésig.
A javaslatra felnéz, és már épp kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ugyan már, mégis hogyan lehetne aranyos, ha valaki megharapja az embert, aztán… Nos, nevermind.
- Erősen kétlem, hogy kedves kis csócsálásra asszociálnának veled kapcsolatban, de rendben, széttép – védi meg az általa használt, egyébként ilyen mélységekig aztán végképp át nem gondolt szavakat, aztán bólogat mosolygósan, ahogy feljegyzi magának fejben a kívánt kifejezést.
- És állítólag van egy kínzókamra az alagsorban, amit aurorok zártak el teljes titokban és rejtélyes körülmények közt – kontráz rá egy kicsit szándékosan rájátszva az erősen ködösített és gyanúsat feltételező kifejezésekre égnek emelt tekintettel. Valaki nagyon utálhatja ezt az iskolát, hogy ilyen pletykák kapnak szárnyra és terjednek még évek múltán is. A gyilkosokkal való találkozás említésére abbahagyja a rágást is, ahogy felnéz Dusánra és pár pillanatig csak bámulja, próbálja leolvasni az arcáról, hogy most… tényleg? Csak szórakozik. Biztosan így van. Ugye?
- Öhm – az újabb kérdés rántja vissza. – Az iskolaújság lényegében mindenkit összeboronált már mindenkivel, úgyhogy ha a szóbeszédekből akarsz kiindulni, igen, a Bagolykő valójában egy jól álcázott hatalmas orgia. – Bár úgy lenne. Mármint mi? – Nem tudom. Próbálj szerencsét, és kiderül? – vonja meg vállát finoman, miközben a főételeket lassacskán leváltó desszertekre pislog. – De nem én mondtam, ha valami rosszul sül el és kirúgnak miatta! – szögezi le mutatóujját feltartva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808576#post808576][b]Fodor Rebeka - 2020.05.15. 21:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808820#post808820][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.18. 16:49[/b][/url]

- Bár igazán élvezném a tényt, hogy megnevettethetlek, mindenképpen szeretném ezt a személyes varázsomnak betudni, és nem ennek.
Azért tényleg, most úgy kedvet kaptam ahhoz, hogy megnevettessem. Jules egy kedves, de határozott nő, olyan, akire az életemet is rábíznám, és hogy miért? Mert tudom, hogy nem történne katasztrófa. Nem mintha az én életem olyan viharos és katasztrófákkal sújtott volna, hiszen a kutya és/vagy gyerek kérdésen túl nincs sok izgalom. Nem bánom, mielőtt még bárki azt hinné, hogy ezért említettem, csak viszonyítási alap. Ha meg is bíznám ezzel a feladattal, akkor se lenne sok dolga, de jó tudni, hogy az iskola rendben van. Így azért nyugodtabban áll neki az ember a mindennapoknak.
- Szívesen leírom, hogy mit és miért szeretnék, de természetesen körbenézek alternatív megoldásokért is. Ha jól hallottam, van a faluban egy tehetséges faragó is, mindenképpen felkeresem őt is, hogy vállalna-e más bálványokat, fétistárgyakat is, mint amelyekben ő hisz.
Nem célom lehúzni az iskolát feltétlen, de mint mindenki, úgy én is kihasználom a lehetőségeimet, és ha a lehetőségem az, hogy megrendelhetem ezeket a csodákat, úgy, hogy egy-két csinos tanerővel kell alkudoznom, hát megteszem. Nadia, Vivien és Emily mind kivételes szépségű hölgyek, és úgy vélem, hogy mindhárman megértenék, hogy miért is kívánom megdézsmálni a rájuk fordított keretet. Nem a rossz szándék vezérel, távol álljon tőlem. Ez talán szenvedély, talán egy fokú bolondság, de nézzük el ezt most nekem.
- Szeretném, ha megértenék, hogy a vallások, elsősorban az ősi vallási kultúra alapja mindennek. A bálványok és fétistárgyak megismertetésével, birtoklásával, alkotásával megérthetik, mit jelent ez az alap. Az érzést, az élményt közvetíteném általuk. Szeretnék adni valami olyat, ami elkíséri őket az életük során. Tapasztaltál már ilyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808838#post808838][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.18. 20:26[/b][/url]

Péntek, végre péntek. A napok csigalassan vánszorogtak annak ellenére, hogy mennyi minden történt vele ebben a rövid időszakban már. Úgy tűnt, a viszontlátas öröme mindenkivel izgalmassá tette már az első heteket is. A tanulás ellenben... Mit sem változott a hozzáállása, ha tehette volna még mindig csak szórakozni járt volna ide. Buli, haverok, lazulás. De a tanárok erről másként vélekedtek, már most annyi anyagot és beadandót sóztak a nyakába, hogy azok gondolatától is a hideg rázta. Szerencsére a hétvégére nem hagyott kötelezettségeket, tervei között leginkább a tánc szerepelt, mert már ezer éve nem gyakorolt és ha nem akarta, hogy izmai megmakacsolják magukat akkor bizony muszáj volt erőt vennie magán és lemenni edzeni egyet, majd végigtolni egy már ismert koreográfiát. Ilyenkor kapta el leginkább az ihlet a saját koreók összerakásához, szóval nem csak szinten tartotta, hanem inspirálta is magát egyszerre.
Barátnői már régen végeztek, Sári azonban még jóízűen falatozta második adag csirkéjét. Rejtély volt még szamara is, hogy hova tűnik el benne az a rengeteg étel amit magába töm, mert simán képes volt bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között felnőtt férfiakat megszégyenítő ezzel mennyiségeket eltüntetni. Ekkor ült le mellé a lány, akinek a nevére ugyan nem emlékezett, de az arca ismerős volt számára az évnyitóról.
- Itt igazából minden mennyei - kontrázott miután lenyelte a szájában lévő falatot. Azért már mégsem beszélt teliszájjal, az nem lett volna túl illendő és nőies a részéről. Oda meg vissza volt a manók kosztjától, keresve sem talált volna jobb
- Sári - biccentett mosolyogva és a szájaba tömte a csirke maradékát. Ennyit a nőies bájról. Bár nem igyekezett kifejezetten fenntartani a látszatot, de azért nem akart szánt szándékkal ellentmondani saját magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808875#post808875][b]Julianne M. Ainsley - 2020.05.19. 09:03[/b][/url]

Kénytelen elmosolyodni ezen a kijelentésen, mert hát mi tagadás, maga is ezt kívánja. Egyébiránt nem tart attól, hogy a férfi ne volna képes olyan anyagot beadni, akár ötszáz oldalban is, amitől leesik az álla, sőt, megkockáztatja két mondatban is tudna minőségit rittyenteni. A mennyiségi korlátozás csupán elrettentés, hogy a komolytalanabbak meg se próbálják pazarolni Jules idejét, ami egyébként roppant drága a maga nemében.
- Ha arról van szó, nincs kifogásom az átcsoportosítás ellen, viszont bármennyire is legyen fájdalmas kimondanom, sajnos van jóval égetőbb szükséglet is a tanodában, illetve remélem, hogy nem sértelek meg, de valószínűleg nem a mitológiák és vallások lesz a diákok legfontosabb tárgya a későbbiekre nézve - könyörtelen teremtés, annyi szent, azonban szavai mögött nem bújik meg sem rossz szándék, sem lekicsinylés. András is beláthatja, hogy a bájitaltan, a bűbájtan, de akár a gyógynövénytan vagy a káros szerek ismerete jóval fontosabb és előbbre való, mint néhány kultúra megismerése. Persze nem állítható, hogy nem szükséges a megfelelő világnézet és a tájékozottság kialakulásához ezek ismerete, de sokan csak azért ülik végig ezt az alapképzést, hogy elmondhassák, megvan. Inkább azt tartaná fontosnak, hogy azokat a diákokat, akik behatóbban kívánják tanulmányozni e témakört, azoknak lehetőséget biztosítson tanulmányi kirándulásokra, múzeumlátogatásokra, esetlegesen külföldi útra.
- Nem tartom magam vallásosnak és nem igazán hiszek ezekben a földöntúli dolgokban. Azt hiszem jóval radikálisabbak a nézeteim, mint azt a te jó lelked elbírná, így nem mélyednék bele - elmosolyodva kortyol bele kávéjába, mert tényleg így gondolja. Nem utálja a hívőket, nem ítéli el őket, azonban a vallásokat, mint olyanokat, sokkal inkább tartja eszköznek, semmint az átszellemülés egy mélyebb formájának. A legtöbb szenvedést és háborút a kapzsiságon túlmenően ezek a nézetbeli, hitbeli ellentétek okozták, így ha teheti, kerül bármilyen gyülekezetet vagy egyházat. Hangozzék bármily egoistán, ő Julianne Morticia Ainsley-ben hisz: jószerével az egyetlen emberben, akiben nem kell majd csalódnia. - Ettől függetlenül értem, hogy mit szeretnél mondani és jó dolognak tartom, fontos, hogy a diákok szabad akaratukból ismerhessék meg ezeket és dönthessenek valamelyik mellett, ha úgy hozza az élet - amíg senkire sincs semmi ráerőltetve, felőle aztán istenszobrokkal is telepakolhatja az egész tanodát, feltéve, hogy azt VZR vagy Anton engedélyezi. Egy a lényeg: a szabad választás joga.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=809015#post809015][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.20. 15:44[/b][/url]

- Tisztában vagyok a hierarchiával, és eszemben sincs ölre menni néhány galleonért a nagy Sebastian Felagunddal, ezért támadom pofátlanul inkább a bájosabb tanerőket, mint Viven vagy Emily. Bár azt már tudom, hogy a termékenységi szobor ajándékozása a kedvességükért, félreérthetőséget szül.
Legalábbis utóbbi kisasszony eléggé heves ellenkezésbe kezdett, amikor felvetettem neki az ötletet, hogy amennyiben szeretne termékenyebbé válni, állok a szolgálatára. Nos, talán nem fogalmaztam a legvilágosabban, és reményeim szerint otthon sem az volt az első dolga, hogy elmesélte, felajánlottak ma neki egy megtermékenyítést. Pedig azt hittem, érthető vagyok, de ez egy olyan eset volt, amikor fejben jobban hangzott a dolog, mint szóban. Kínos.
- Imádom az ateistákat hallgatni, mindig csodálom a kitartásukat. Tudtad, hogy ők sokkal inkább kitartóak, mint a vallásosak? Jó, leszámítva a durva hívőket. Én nem tartom magam vallásosnak feltétlenül, mégis mixelt vallással rendelkezem.
Mondjuk az is milyen nem? Egyik vallás sem tetszik igazán, így mindenből kiragadtam egy kicsit. Hogy mi is vagyok pontosan? Egy politeista fakultuszhívő, aki olykor áldozatot mutat be az isteneinek. Na erre varrjon gombot az univerzum, és mit csináltam? A sámánok ősi földjén telepedtem le. Imádnám, ha egyszer tényleg odajutok, hogy apa kell legyek, ha a gyerekemnek hat ujja lenne, de a feleségem valahogy kevésbé nyitott a csodára, őt valahogy annyira nem érinti meg a dolog, pedig a vallás csodálatos, különösen akkor, ha többen is hisz az ember.
- Amúgy a hit, vagy a hit a nem hívésben mutatja meg, hogy nem nagyon különbözünk egymástól. Én, ha akarnám, simán megváltoztathatnám a nézeteidet, de szeretek csodálkozni a kitartásban, így eszemben sincs megcselekedni.
Nem, nem. Én csodálom őt. Csodálom, mint embert, aki az elvei szerint él. Csodálom, mint nőt, aki felülkerekedik egy férfiakkal teli világban. Csodálom, mint ateistát, aki bátran szegül ellen. Egy amazon, és ez igen kedvemre való egy amúgy unalmasnak látszó reggelen.
- Szóval akkor mondhatjuk, hogy már egy kicsit hajlasz felém, csak minden más körülménynek is ideálisnak kell lennie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=810073#post810073][b]Fodor Rebeka - 2020.06.02. 08:36[/b][/url]

Nem tudtam nem mosolyogni, amikor jobban is láttam, hogy egy véleményen vagyunk az ételt illetően. A korábbi sulimban már kezdték a lányok felvenni a D-betűs étrendet. Még gondolatban sem szeretem kimondani, mert ez nem egy normális dolog. Ha valaki enni szeretne sokat, akkor mozogjon, ha csoda alakot szeretne mellé. Nem kell diétázni, meg ilyesmi.
Brrr, csak sikerült kimondani.
- Teljesen egyet értek. De ilyen pitét még életemben nem ettem - csillant fel a szemem, ahogy vettem magamnak egy szeletet belőle.
Na most, hogy túl vagyunk a bemutatkozáson, talán már nem illetlen felvezetnem a témámat. Ha az lenne, mondjuk nem foglalkoztatna túlságosan, de igyekszem jó kislány lenni. Vagyis olyasmi.
- Véletlenül nem tudod, hogy hétvégén mit lehet csinálni? Mármint ha mondjuk kedvem lenne lemenni megnézni a lényeket... - szándékosan nem fejeztem be, mert az őrült gondolataimat nem kell hallania. Nem szeretnék már az elején rebellisnek tűnni, de jó lenne valami érdekeset csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=810400#post810400][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.04. 19:49[/b][/url]

Erősen szimpatizált a lánnyal, ahogy felfedezte, hogy egy hozzáhasonlóval van dolga. Azzal a fajtával, aki szeret és nem fél annyit és azt enni, amit és amennyit csak szeretne. Nem bírta az ilyen kamudiétázó vagy féligvegán meg minden egyéb ilyen furcsa trendhez alkalmazkodni próbáló embereket. Mármint nem volt problémája azokkal, akik komolyan gondolták ezen étkezési formák egyikét, csak azokat nem szerette, akik megjátszották magukat, hogy menőnek tűnjenek.
Néhány percig hallgatott. Nem sokszor fordult elő, de most tényleg nem tudta mit is mondhatna. Azért ha az embernek nem akadtak olyan hobbijai, amit ilyen keretek között tudott űzni akkor eléggé meg volt lőve azzal, hogy mit is kezdhetne magával. Vagyis általában Sári programja ilyenkor általában a barátok-tánc-rajz szentháromság köré épült fel. Arról viszont kevés információval rendelkezett, hogy a többiek mit csinálnak olyankor, mikor nem mehetnek a faluba. Sejtette, hogy van aki tanulással tölti az idejét, a többiek meg hozzá hasonlóan olyasmikkel, amikre a hétköznapok zsúfoltsága miatt nem jutna idő.
- Hát erre nem igazán tudom, mit mondhatnék. Még sosem akartam meglesni az állatokat, de ha jókor mész talán szerencséd lesz. – Bár tényleg nem volt jártas a témában, olyannyira, hogy azt sem tudta, jelenleg ki a szolgál az iskola vadőreként. Mert azt gondolta, hogy az ő felelőssége a birtokon élő állatok gondozása, bár erre sem mert volna mérget venni. Annyira nm érdekelte, hogy ez a fajta közöny szinte már fizikai fájdalommá csaphatott volna át.
- De egyébként van egy csomó izgi hely a kastélyon belül, jó buli ha összefogtok néhányan az évfolyamtársakkal és felfedezitek az egész helyet – adott végül egy olyan tanácsot, amit esetleg ő is szívesen megfogadna. Ez olyan használhatónak tűnt, nem úgy mint az összes többi, ami eszébe jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=810473#post810473][b]Fodor Rebeka - 2020.06.05. 20:38[/b][/url]

Igazából nem keseredtem el, amiért nem tudott azonnal információval ellátni. Persze, az lett volna a legkényelmesebb ha mégis, de így marad a szín tiszta izgalom. Én fedezhetem fel az utat hozzájuk, én alakíthatom ki a szokásaimat, búvóhelyeimet. Igazából rendesen lázba jöttem, ahogy erre gondoltam, szinte azonnal ezer meg egy terv sorakozott a buksimban.
- A kastélyban is vannak varázslények? - faggattam tovább. De azért kellett pár másodperc, míg rájöttem, hogy én vagyok túl fanatikus. Mármint úgy tűnik, tényleg függő lettem, márpedig nem akartam elijeszteni.
Nem voltam eddig sem központi figura, de a Bagolykőben sem szeretném, ha elkönyvelnének bármilyen függőnek. Így aztán nyeltem egy aprót, és röviden felnevettem.
- Bocsi, azt hiszem kicsit elragadott a hév - mutogattam össze vissza a kezemmel, picit talán el is pirultam. - Van itt például padlás? Vagyis igazából van tiltott hely? Nem szeretném azokat megtalálni - ráztam meg a fejemet. Nem, mert ha megbüntetnének, lőnének az összes tervemnek. Az meg a másik, hogy anya biztosan rivallót küldene, ezt elsősként - igazából semelyik évfolyamon - nem akarom megkapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=810612#post810612][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.06. 17:55[/b][/url]

Látszólag a másik lányt nem zavarta, hogy nem tudott egészen konkrét információkkal szolgálni, sőt egyre csak lelkesebbnek tűnt. A barna ugyan nem tudta mire vélni ezt a nagy izgalmat, de találkozott már hasonló állat fanatikusokkal, szóval nem lepte meg annyira a dolog. Természetesen ő is szerette a kisállatokat, de a varázslények már nem kötötték le ennyire a figyelmét. Sokkal többre értékelt egy átlagos kiskutyát vagy kismacskát, mint bármilyen mágikus lényt.
- A kastélyban bent? Maximum háziállatként – válaszolt elgondolkodva. Odabent még nem találkozott olyasfajta állatokkal, amik úgy tűnt, hogy lenyűgözik a lányt. Arra azért mégsem akarta bátorítani, hogyha lát valami különlegeset a folyosón akkor vesse rá magát, mert lehet, hogy a gazdik csúnyán szétátkozták volna szegény Rebekát, amit meg abszolút nem érdemelt meg. Aranyos lánynak tűnt, szóval nem akarta bajba keverni. Nagyon…
- Fogalmam sincs, van-e padlásunk, de tudod egy eridonosnak nincs olyan, hogy tiltott hely – kacsintott rá cinkosan. Ezzel persze nem azt akarta sugallni a másiknak, hogy feltételenül meg kell szegnie a szabályokat, csak azért, mert a pirosak közé került, sokkal inkább azt, hogy merjen bátor lenni, sokkal rosszabb dolog nem követheti, mint egy büntetőmunka. Nem is igazi az olyan első év, ami mindenféle büntetőfeladatoktól mentes. Jobb korábban megtapasztalni, hogy később tudja, mire kell számítania ilyen helyzetekben. Mert persze az szinte lehetetlen lett volna, hogy a későbbiek folyamán is megússza ilyen-olyan stiklik nélkül.
- Mugli családból származol? – kérdezte két falat pite között. Miután beburkolta a csirkét úgy döntött, megkóstolja azt az egekbe magasztalt pitét is. Egyébként csak kíváncsi lett volna, hogy honnan ered ez a nagy lányimádat. Általában azok szoktak így fellelkesülni, akik ezelőtt még sosem láttak hasonló dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=811293#post811293][b]Fodor Rebeka - 2020.06.13. 09:29[/b][/url]

Macskát már láttam eleget - mármint imádom őket is, de most valami izgalmasabbra vágytam. Így csak bólintottam a lány válaszára, igyekeztem nem túlzottan elmerülni a különböző tervek kovácsolásában.
A következőekben viszont mosolyogva, de kérdőn húztam fel a szemöldököm.
- Ez mesésen hangzik. Mármint nem mintha annyira sok csínyt terveznék... - fejeztem be picit halkabban. - Mármint nem szándékosan. Olyan igazságtalan, hogy van, amikor szabályok tiltják, ha szeretnék valamit kipróbálni. Az élet arra van, hogy felfedezzünk és kipróbáljunk mindent.
Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, mindezt hangosan kimondtam. Nem akartam itt filozofálgatni, ez inkább csak duzzogás volt a részemről. Szóval inkább enyhén elpirulva ettem még egy falatot.
- Félig. Anya boszorkány, de nem nagyon van már benne a dolgokban. Megismerte aput, és inkább felhagyott a varázslással. Most is csak miattam próbálja felvenni a fonalat, hogy mik történtek - amíg beszéltem, kicsit meredten néztem magam elé. Elképzelni nem tudom, hogy olyan sokadrendű dolog miatt, mint a szerelem, valaki képes lenne abbahagyni a varázslást, és otthagyni a barátait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=811425#post811425][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.14. 18:28[/b][/url]

Valahogy érezte, hogy nem macskára vagy bagolyra vágyik, de hát mi mást mondhatott volna. Kínos lett volna, ha csak odamotyog valami nem tudom kaliberű töltelékmondatot hogy lerázza magáról a lányt.
- Épp ezért szegjük meg a szabályokat drágám - bólogatott együttérzően, kissé anyáskodó mosollyal. Hány, de hány szabályt szegett meg már azért, mert ki akart próbálni valamit, amit állítólag nem kéne. Mindegy volt, hogy herzberges, bagolyköves, vagy a szülei által felállított szabályokról volt szó, olyan játszi könnyedséggel tette a kikötöttek ellentété, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Van, ami jól sült el, van ami kevésbé, és persze akad olyan, amit élete végéig bánni fog, hogy butaságot csinált. Ez utóbbi kategóriába tartozott, hogy kipróbálta a drogokat, ha visszamehetett volna az időben tuti biztos lekevert volna az akkor énjének két akkora sallert, hogy a tudatmódosító szerek kipróbálásának gondolatáig sem jut el, nem hogy a gondolatból végül valóságos cselekvés is legyen. Bár ha tudtak volna róla minden bizonnyal a szülei is hasonlóan cselekedtek volna, de túl sok volt a volna ebben a témában, így inkább nem is agyalt ezen a szükségesnél többet.
- De aranyos anyukád van! - lelkendezett csillogó szemmel. Így, hogy az apja a minisztérium szolgálatában állt átoktörőként az anyukája azért képben volt, hogy mi minden történik a mágusvilágban, de ha rajta múlott volna, akkor minden bizonyára ez sosem történhetett volna meg. Biztosra vette, hogy van valami oka, amiért édesanyja ennyire igyekszik kerülni mindent, ami a mágiával kapcsolatos, de az okot már nem tudta. Ha meg lett volna közöttük az a szoros anya-lánya viszony, amire olyan sokszor irigykedett a barátnői családjaiban, akkor minden bizonyára erről is tudott volna. De mivel mindketten ugyanolyan makacs és hajthatatlan természetűek voltak, akik nem akartak megnyílni senki előtt, ezért kevés esély volt arra, hogy a közeljövőben létrejöhessen az ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=813434#post813434][b]Julianne M. Ainsley - 2020.07.16. 14:31[/b][/url]

Az elején még cinkosan elmosolyodik, ez a görbe viszont rögvest arcára fagy, mikor meghallja a "termékenységi szobor" kifejezést. Kicsit arrébb hajolva Andrástól felé fordítja fejét és hitetlenül mered rá, majd kibuggyan belőle a nevetés.
- Kinek sikerült ilyen remek ajánlatot tenned? - szórakozottan emeli fel kávéját, hogy belekortyoljon, hisz ez már jóval érdekesebb így a hajnali órákban, mint néhány szám a könyvelésben. Komolyan, miért van az, hogy őt mindig csak akkor keresik, mikor a piszkos anyagiakkal kapcsolatban kell cselekedni? Hát hihetetlen, de tényleg! Ezek az érdekkapcsolatok...
- Nem fogok veled vallásról beszélgetni - ellentmondást nem tűrően szögezi le gyorsan ezt a tényt, mert bár András nagy tudású, s bizton állítja magáról, hogy ő maga szintén nem tartozik a vallásosak körébe, előbb hinné el, hogy létezik lila tehén, mint ezt a badarságot a férfiról. - Túlzottan magabiztos vagy. Én nem az a nád vagyok, amelyik hajlik, hanem az, amelyik törik - mosolya töretlen, s mondandója végén rá is kacsint. Sohasem gondolta úgy, hogy választania kéne magának hitet. Meg, bár ez abszolút butaság, de valahogy nem is érzi magáénak, hogy egy pénzügyes olyan földtől elrugaszkodott dolgokban higgyen, mint az istenek. Persze a muglik a mágiáról sem tudnak, aztán mégis igazi, ugyebár.
- Na de András - megint csak nevetnie kell, azonban mikor abbahagyja, akkor ujjai bizalmasan a férfi kézfejére csúsznak és közelebb hajol, mintha egy szigorúan titkos dolgot kívánna megsúgni. - Ez azt jelentené, hogy protekciós vagy, de itt ilyesmi nem fordulhat elő. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy várom a pályázati anyagodat a kiírás után - némi irónia azért akad szavai mögött. Mindenhol van diszkrimináció: ha csak egy kevés is, de van, ami abból adódik, hogy az emberek ösztönösen szimpatizálnak vagy éreznek ellenszenvet egymás iránt. Jules-nak Bandi kellemes csalódás, de ez még nem jelent semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=814552#post814552][b]Déry-Hajnal András - 2020.07.27. 22:04[/b][/url]

Imádom a reakciókat, amiket egy olyan egyszerű szó, mint a termékenység kiváltanak. Nincs benne semmi vad, semmi földöntúli. Termékeny a talaj, a munka, az asszony. Termékeny, aki ír és termékeny, aki képes egyetlen nap alatt behozni egy heti lemaradást. Nyilván persze a termékenységi szobrok inkább az asszony és a föld termékenységét szolgálják.
- Mindenképpen a fiatalabb tanerőkre gondoltam, Ms. Rosales, Ms. Fisher, ők igazán nyitottnak tűnnek, kellemes személyiségeknek, és ki tudja, talán a közeljövőben szülővé kívánnak válni.
Persze a későbbiekben nekem és majd a kávézóm akkori vevőkörének is nyilvánvalóvá válik, hogy Mr. Bianchi tervei között nem szerepel még a családalapítás, ellenben a tudatalattija már legalább egy rendbeli lánykérésre igazán megérett. Az is valami, nem? Szóval ha gyerek nem is lesz a szoborból, de legalább hamarosan lakodalomba mehetünk. Egy jó lagzin már úgyis régen voltam, és bár belőlem nem nézi ki az ember, szeretek mulatni. Meg szeretem a pálinkát, csak, ahogy az lenni szokott, a pálinka nem szeret engem, és aljas mód igencsak megcsap, de csak egy életünkre emlékszünk.
- Gondolod, hogy eltörnélek?
Ártatlan kiskutya szemekkel pillantok felé, még az ajkaim is kissé legörbülnek, mintha a világ legszomorúbb dolgát látnám. Mondanám, hogy sértő még a feltételezés is, de mind tudjuk, hogy milyen vagyok, és hogy simán képes lennék arra, amit az előbb felvázolt. Okkal nem beszélget rólam vallásról, és még a végén elkezdek azon morfondírozni, hogy pocsék a személyiségem. Na az lenne ám az igazán valami, ha még pszichológushoz is elkezdenék járni miatta.  
- Ne félj, olyan pályázatot dobok össze neked, hogy arra nem tudsz nemet mondani.
Már nagyjából tudom is, hogy mi lesz benne. Fontos lesz a helyi művészek támogatása, az ősi és a modernkori vallások kulturális értékeinek továbbörökítése, a változatos oktatással növelt jó hírnév. Minden, ami valóban megtörténne a támogatás bővítést esetén.
- Viszont most azt hiszem, lassan elbúcsúzom. Megannyi tudást kell még átadnom az arra fogékonyaknak. Egy nap azért remélem, hogy te magad is hajlandó leszel velem lépni valamerre.
Hogy félreérthetően fogalmazok? Hogy a viharba ne! Imádom, ha Jules nevet, egyszerűen csodálatos a kacaja. Felkelve még megvárom a válaszát, sőt, ha velem tartana, úgy egy darabon elkísérném.