Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806665#post806665][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.22. 20:58[/b][/url]

Az évnyitóknak mindig túl nagy feneket kerítenek. Pedig semmiben sem tér el bármelyik másik tanítási naptól, csak a vezetőség reményteli és általában végtelenül unalmassá nyújtott beszédei teszik kirívóvá. Meg az új diákok érkezése. Nos, ez utóbbi már tartogathat izgalmakat.
És valóban. Egy kimerítő próba után visszaérkezve a kastélyba mást sem hallani, mint egy srácról, akinek az egész arca ki van varrva és olyan gorombán mordul mindenkire, hát hogy engedhetnek be ilyen javítószökevényeket?! Fontos kiemelni, hogy ezek nem a navinés szavai, csak a folyosón és egyéb kis zugokban hallható hüledezés. Olyan pletykás ez az iskola, hogy az nem igaz. Vacsoráját fogyasztva azonban azon kapja magát, hogy időnként a nagyterem bejárata felé les, minekutána az asztaloknál határozottan nincs jele a tetovált arcúnak. Állati kíváncsi a srácra. Aki természetesen nem is olyan sokára megjelenik, léptei nyomán pedig újra elhalkulnak, majd összesúgnak a diákok - és Csongor hazudna, ha azt állítaná, egy meglepett szusszanást sem váltott ki belőle az idegen extrém külleme. Végigköveti tekintetével, amíg leül újdonsült háztársai körébe, és meg kell állapítsa: de hát nem is félelmetes.
Így történhet, hogy igazít talárján, majd tányérjával együtt kel fel, hogy túrjon magának egy kis helyet a sárkányok asztalánál, a frissen beosztott fiú mellett.
- Máris híres vagy, tudtad? - olyan zavartalanul és könnyedén szólítja meg, mintha legalábbis ismernék egymást. Jókedvű görbe ül ajkain. - Az pedig - rámutat az előtte lévő kávéra - ilyenkor már nem túl egészséges.
Bár utóbbi megjegyzését szinte abban a pillanatban megbánja, hogy kimondta, hisz sejtése szerint nem fogja túlságosan lenyűgözni a másikat az azonnali anyáskodás, de… már kijött, nincs mit tenni. Eszik egy falatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806781#post806781][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.24. 17:24[/b][/url]

Mosolya haloványan még szélesebbre rezzen a fiú megrendülésén, már ami a váratlan érkezést és csevegés-kezdeményezést illeti. A méricskélő pillantásra nem reagál különösebben, már megszokta az europidok értetlenségét és az ázsiai vonások felé mutatott kritikus hozzáállást, miszerint mind ugyanolyanok. És őszintén, az időnként elég hangsúlyos sminkeléssel nyilván nem is segít túl sokat. Mintha a fehérek amúgy nem csinálnának ilyesmiket. Na mindegy.
Fesztelenül néz fel, tekintetét elszakítja a másiktól és az arcán lévő tetoválásokat fürkészi. A kíváncsiság és nyitott érdeklődés mellett kontrollálhatatlanul átsuhan vonásain valamiféle… nem is igazán rosszallás, inkább csak meg-nem-értés, még ha láthatóan egyáltalán nem szándékozik ítélkezni. De miért pont arcra?
 - Kétségtelenül - bólint egy aprót. Nem ironizál. Egészen szórakoztatónak találja a tényt, hogy a másik mennyire épít az átlagot elborzasztó külsejére és esze ágában sincs elvitatni terveit vagy azok sikerességét. Márpedig éppenséggel nem tűnik egy visszahúzódó, csendes valakinek. Pedig lehetne. Mekkora plot twist lenne, hah.
 - Nem is iszok. - Közli a teljesen nyilvánvalót, mintha nem értette volna a beszólást.
 - De kicsinálja a keringésedet, felborítja a szervezeted normális körforgását és szorongást idézhet elő. - Szavai valahogy mégsem hangzanak kioktatásnak, vagy tudálékosnak, tiszta jóindulat húzódik meg mögöttük; csak úgy ártatlanul kibuknak a száján anélkül, hogy különösebben átgondolná, mit mond.
 - Oh, szerinted idomítást igényelsz? - összepréseli enyhén ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Eszik egy újabb falatot. Elveszi az újonc elől a poharát, beleles, majd fejjel lefelé fordítva ráz rajta egyet, és mikor megbizonyosodott róla, hogy nem használta, tölt magának vizet. Felles.  - Mintha tudnék rád hatni bármivel.
A kedvesség nem egyenlő az ostobasággal, hiába hajlamosak valahogy összemosódni.
Aztán letörpézik. Láthatóan elkomorodik a becézés hallatán; a másik anélkül tapintott rá az érzékeny pontra, hogy különösebben tudatában lehetne, hisz ültében kizárt, hogy fel tudja becsülni Csongor magasságát. - Tudok vigyázni magamra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=806992#post806992][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 18:16[/b][/url]

Makacsságban vetélytársára akadt, ezt már ennyiből is határozottan meg tudja állapítani; szusszan. Ismét bólint egyet, megerősítve az újdonsült híresség szavait.
 - Egészségedre. - Belenyugszik, úgysem tudja meggyőzni az igazáról és őszintén szólva esze ágában sincsen így tenni. Amúgy is akkor tanul az ember, ha saját kárán teszi és neki sem lenne túlságosan szimpatikus, ha bárki bevágódna mellé ismeretlenül és elkezdené megmagyarázni, mit hogyan csináljon.
Lesújtó pillantással jutalmazza az újabb becenevet, miközben evőeszköze megáll félúton, aztán a szükségesnél épp egy kicsit hangosabban csörren tányérján.
 - Csongor. A nevem Csongor - mutatkozik be, rákényszerülve a lenyűgöző megnevezések miatt, hátha ezáltal elkerülhetik őket a továbbiakban. Nem is pici! Teljesen átlagos magassággal rendelkezik, még az Európai mércét tekintve sem számít különösen alacsonynak, mégis… Mégis valamiért mindig ide lyukadnak ki.
 - Határozottan - dacos ironizálás, kétségtelen. - Az inszomnia is egy szorongásos tünet egyébként, azt pedig valahogy simán kinézem belőled, hogy éjszakai bagoly vagy. - Azonnal enyhül a hangszíne, gyorsan túltette magát a mérsékelt dúlás-fúláson, bár Dusán még nem tudja, hogy szavai és mozdulatai a tökéletes ellenkezőjét érik el annak, mint amit feltételezhetően szeretne. Csongornak ugyanis most már esze ágában sincsen visszamenni a navinésekhez.
Kíváncsian pillant rá, és várná a folytatást az idomítással kapcsolatban, de nem érkezik, úgyhogy enyhén félrebiccenti fejét érdeklődő pislogás mellett. - És?
Tekintetében szinte láthatóan csillan az izgatottság, el is mosolyodik; kihívás elfogadva. A fiú szavai hallatán közvetlenül eztán elneveti magát, a vonásairól leolvasható elhatározás olyan gyorsan tűnik el, mint ahogy megjelent.
 - Intelligensen érveltem annak kapcsán, miért nem a legmegfontoltabb dolog vacsora mellé kávét inni - jókedvűen emlékezteti a másikat, hogy pontosan az történt, amit Dusán felhozott. Valószínűleg kap pár teljesen megrökönyödött pillantást a saját asztaluk felől, amiért láthatóan tök jól érzi magát a nagy és félelmetes tetovált taggal. Mosolya pedig kiszélesedik, nagyon elégedetté válik a soron következő megnevezést hallva, és hogy nem kérdőjelezik meg rátermettségét. Végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807027#post807027][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 23:13[/b][/url]

Valamiért nem számít arra, hogy nevet is kap válaszul így kapásból, azt gondolta, a fiú majd fenn szeretné még egy ideig tartani a misztikusságot. Bár ha hírhedtségre gyúr, ahhoz valóban nem árt mielőbb megalapozni a helyzetet, az első alapkő pedig a név.
 - Örvendek a szerencsének - kedvesen elmosolyodik és kezet fog a fiúval; Dusán hosszú ujjai közt elég aprónak hat keze, szinte elveszik benne, fogása ennek ellenére meglepően határozott. A sok becenévnek köszönhetően eléggé tudatában van a különbségnek, egy pillanattal sem húzza hát tovább a kontaktot a szükségesnél, hátha kevésbé tűnik fel a másiknak, de nem is kapja el sietősen. Még véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy tart tőle, mert nem teszi.
Nyitja a száját, majd inkább becsukja és megvonja a vállát. Nem azért ült ide, hogy azonnal leírja magát az újonc szemében és valamiért az az érzése, hogy jelenleg ez a legbölcsebb, amit tehet. Egyértelműbb nem is lehetne, hogy nem akart rosszat, alig láthatóan beharapja ajkát zavartan - most bocsánatot kéne kérnie?
A legtöbben ezt mondják. Szóval már akad reputációja. Vagy csak szeretné, hogy ezt higgyék, tulajdonképpen mondhatna bármit, senki nem fog utánajárni.
 - Mások mondhatnak bármit - általánosságban érti, igazándiból nem is gondolja túl a dolgot, mégis sokat elárul róla ez a félvállról tett megjegyzés, jelezvén, hogy nem hisz az ilyesmikben, míg meg nem győződött a hitelességükről. Nem szeret ítélkezni, és bár az ember ösztönösen megteszi, próbál sosem ebből kiindulni. Az viszont, hogy róla mit gondolnak mások, nos, az nagyon is fontos. Kicsit ellentmondásos, igen. Kiérzi a figyelmeztetést, a már-már fenyegető hangnemet Dusán szavaiból; bólint. - Nekem biztosan nem célom ilyesmi, ezt garantálhatom.
A hirtelen felindulásra megilletődik, enyhén elnyílnak ajkai, ahogy felnéz a másikra, és pislog néhányat, amíg alkalmazkodik a változáshoz, végül megcsóválja fejét.
 - Nem akartam tolakodó lenni, ne haragudj - csak a szükséges mennyiségű szabadkozás, mivel ezek szerint átlépett egy olyan határt, amit nem érzékelt. Megesik időnként. Egyébként nem különösebben zavartatja magát, és ijedtnek sem tűnik, úgy pedig, mint aki távozni készül, végképp nem. Egy újabb másodperc telik el csupán csendben, majd további magyarázkodást mellőzve, mintha nem is förmedtek volna rá, vagy adták volna ki az útját, felles. - Hogyhogy a Bagolykő? Vagy, ha kényes téma, akkor felejtsd el. Hányadikos leszel? - óvatosabbra váltott, ami az érintett területet illeti, de fesztelen nyugalma és érdeklődése újra a régi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807029#post807029][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.04.26. 23:18[/b][/url]

- Nem… - a szóvégi mássalhangzó képzés közben félúton elveszik, meglétét csak összezáródó és újra elnyíló ajkai sejtetik. Ezen felül nem is vág közbe a dorgálásnak azért jóindulattal nevezhető monológba, jó gyerekként végighallgatja, tekintetében zavarodottság tükröződik, némi megbántott makacssággal vegyülve és egy pillanatra lesüti szemeit. Nem tehet róla, először ösztönösen a közelben ülőkre les lopva, csak aztán Dusánra, ahogy végül bólint egyet, jelezve, hogy felfogta. – Nem állt szándékomban ezt a benyomást kelteni, sajnálom. – Diplomatikusra vált és elfogadja, hogy valahol hiba csúszott a számításaiba, még ha valóban egyáltalán nem akart kritikusnak hangzani, sőt. Életmódja miatt tud a táplálkozás és egészség kapcsolatáról a szükségesnél jóval többet is, habár maga sem ragaszkodik olyan szigorúan a követendő sémához, azt gondolta, talán… segíthet?
Néha túl sok. A jelenléte, a fecsegése. Tisztában van vele, ahogy azzal is, hogy ezt nem mindenki tudja vagy akarja tolerálni, és ez rendben is van. Megértette. Ezek után pedig okosabb annál, minthogy azonnal egy miérttel nyisson a kirúgás említésére, habár egyértelműen érdekelnék a részletek. Nem kifejezetten azért, hogy a vacsora után azonnal útnak indíthasson egy pletykafonalat, egyszerűen csak kíváncsi.
Ráérős szúrásokkal pakolgatja villájára az ételt, ahogy hallgatja és bólogat mellé, megjegyzi magának az elcsepegtetett infókat, de különösebben nem tud mit hozzászólni, hiszen még csak egy évfolyamba sem járnak, faggatózni már nincs kedve.
- Vagy mondhatnám azt is, hogy pontosan ezt tetted, hiszen azt szeretnéd, hogy gyorsan terjedjen a híred – épp utánpótlást szed sült krumpliból, mert évnyitó van és majd ezt még párszor elismétli, hátha meggyőzi magát arról, hogy teljesen belefért a bűnözés. Csak a mondat végére néz fel Dusánra, és lassan, majdhogynem cinkosan elmosolyodik. Szíves-örömest hint el légbőlkapott alaptéziseket a hollandról, eljátszva a teljesen megrettent és összetört báránykát. – Nem tudom, mennyit tudsz erről az iskoláról, de… a közbenjárásommal, vagy anélkül… készülj a pletykákra. Itt mindenki mintha éhezné az idióta szóbeszédet, ja, és a falnak is füle van. Persze általában teljesen félreért és kicsavar mindent.
Már csak saját neve tisztázásából kiindulva is tájékoztatja Dusánt azzal kapcsolatban, mire számíthat főleg így a kezdetekben, amíg még friss és ropogós újdonság.
- És senkinek sem vagyok a nagykövete, hogy folyamatosan a pajtásaim kapcsán figyelmeztess – jegyzi meg szinte mellékesen. Jobb tisztázni, hogy ő aztán nem vállalja másért a felelősséget és nem is küldték ide böködni az ismeretlent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=807781#post807781][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.05.05. 19:02[/b][/url]

Ahogy a mellette ülő is láthatóan lenyugszik és a felé intézett szavak éle is lényegesen enyhül, Csongor feszélyezettsége is alábbhagy lassanként. Felles Dusánra, majd picit előrehajolva a tanárok asztala felé pillant.
– Elsőtől, igen, bár az előző évem nagy részét külföldön töltöttem és a tanári kar viszonylag gyakran frissül. Volkov vezeti az iskolai kviddicset és elvileg a Durmstrangban is edzősködik. Edzősködött? Most, hogy házvezető lett, nem tudom. – Kezdi az alapvetőkkel, hiszen nem tudhatja, hogy az új fiú mennyire tájékozott; és őszintén szólva iskolai vonatkozásban körülbelül ennyiben ki is merülnek az információk, lévén a bolgár jelenléte eddig teljes mértékben a kviddicsre korlátozódott. – A helyettese, a hosszú nevű nőci… ő is idén érkezett, és elég tudományos tárgyai vannak, úgyhogy talán nem minden a látszat. Mutatós páros, az tuti – szórakozottan mosolyogva vonja meg a vállát. Karizmában nem szenvednek hiányt a rellonos vezetők, ez vitathatatlan.
Mosolya elégedetten szélesedik ki Dusán szavaira és a maradék feszültsége is elpárolog; talán nem indult zökkenőmentesen az ismeretségük, de amint az látható, bárkivel jól szót tud érteni, ha egy kicsit is megerőlteti magát.
- Nem is csoda, hogy kirúgták – kezd bele hápogva a színjátékba, aggodalmasan összevonva szemöldökét. – Kényszerített a maradásra, megfenyegetett és láttátok már közelről? Édes Merlin, hát azt hittem, meg fog harapni! – Egy dramatikus szusszanással aztán rendeződnek vonásai az általánosnak tűnő nyitott, mosolygós állapotba. Kétségtelenül véletlenszerűen összehordott bullshit ez csak, pontosan olyasmi, amire a BK-sok vevőek és megfelelő alapként szolgálhatnak kicsit kiszínezett és továbbköltött sztorikhoz a későbbiekben.
A pletyis pizsiparti említésére felnevet, arcán jól láthatóan megjelennek gödröcskéi, szemei összeszűkülnek, az összhatás pedig… csak még fiatalabbnak tűnik.
- Ha tudnád, mit hagysz ki! – csettint nyelvével lemondóan. Már a hamisítatlan kibeszélős körülmények meg nem létére utal. – Bár legalább nassolnivaló bőségesen akad. Szóval… - lopva körbefuttatja tekintetét a helyiségen anélkül, hogy különösebben forgolódna. Épp ihletet merít, kiről beszéljen, a választást követően feltűnésmentesen leheletnyit közelebb húzódik Dusánhoz, mégsem akar a zöldek asztalánál fennhangon híresztelni kétes hitelességű dolgokat. – Úgyis érdekelnek a házvezetőid, nos, azt rebesgetik, egyikük sem veti meg a diákokkal való khm… közvetlenebb kapcsolatot. Állítólag Volkovnak több itteni tanonccal is viszonya van. És még mielőtt nagyon beleélnéd magad a dologba, az a hír járja, hogy Eleanora …néni? Szóval, hogy amikor ráunt, megmérgezte a vőlegényét. Pedig aztán egy „szakítsunk” mennyivel egyszerűbb már… Nők. - Csóválja meg fejét mosolyogva. Könnyed hangneméből egyértelmű, hogy ezeket a szóbeszédeket tényleg pontosan aként kezeli, amik… Persze elsők közt van, akik megrendülten hallgatják az aktuális helyzetjelentéseket, nem alapoz rájuk, már csak annak tudatában sem, milyen rosszindulatúak itt egynéhányan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808368#post808368][b]Han Csongor Do-yeon - 2020.05.12. 23:45[/b][/url]

- Aha, meg ragálytan – erősíti meg a fiú szavait és jókedvű kuncogás kíséri a fejcsóválást, amit a kávéval nyomatékosított kijelentés vált ki belőle. Hogy miért is van képben a nénivel, mikor az évnyitó beszéden való figyelés nem feltétlenül kiemelkedő erőssége? Nos, maradjunk annyiban, hogy valósággal mellbe vágta az a meglehetősen szomorú információ, miszerint a tárgyat előzőleg oktató – fiatal és eléggé nagyon jóképű – tanerő leváltásra került…
- Az igazgató úr auror, a lánya az iskola diákja és… igazándiból rosszat nem nagyon hallottam róla. Persze biztosan van, aki nem kedveli, de nem túl gyakoriak a magasröptű pletykák a nevéhez kötötten – megvonja a vállát. Már önmagában a pozíciójával jár a megkérdőjelezhetőség, nyilvánvalóan akadnak, akik élből negatív véleménnyel viseltetnek felé. – A helyettese, Várffy-Zoller viszont egy élő legenda. Nem hallottál még róla? Rellonos volt, és millió történet kering róla, valószínűleg a fele sem igaz. Elég nagyra tartják, nem mintha szüksége lenne az egofényezésre… Nem előnyös nála kihúzni a gyufát. – Személyes tapasztalata egyik férfi kapcsán sincsen, előbbivel is csak egyéni tanrendje egyeztetése kapcsán konzultált néhányszor. Ha pedig esetlegesen kihágáson kapják, az megáll a házvezetők vagy a prefektusok szintjén, de amúgy is ritkán jut büntetésig.
A javaslatra felnéz, és már épp kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ugyan már, mégis hogyan lehetne aranyos, ha valaki megharapja az embert, aztán… Nos, nevermind.
- Erősen kétlem, hogy kedves kis csócsálásra asszociálnának veled kapcsolatban, de rendben, széttép – védi meg az általa használt, egyébként ilyen mélységekig aztán végképp át nem gondolt szavakat, aztán bólogat mosolygósan, ahogy feljegyzi magának fejben a kívánt kifejezést.
- És állítólag van egy kínzókamra az alagsorban, amit aurorok zártak el teljes titokban és rejtélyes körülmények közt – kontráz rá egy kicsit szándékosan rájátszva az erősen ködösített és gyanúsat feltételező kifejezésekre égnek emelt tekintettel. Valaki nagyon utálhatja ezt az iskolát, hogy ilyen pletykák kapnak szárnyra és terjednek még évek múltán is. A gyilkosokkal való találkozás említésére abbahagyja a rágást is, ahogy felnéz Dusánra és pár pillanatig csak bámulja, próbálja leolvasni az arcáról, hogy most… tényleg? Csak szórakozik. Biztosan így van. Ugye?
- Öhm – az újabb kérdés rántja vissza. – Az iskolaújság lényegében mindenkit összeboronált már mindenkivel, úgyhogy ha a szóbeszédekből akarsz kiindulni, igen, a Bagolykő valójában egy jól álcázott hatalmas orgia. – Bár úgy lenne. Mármint mi? – Nem tudom. Próbálj szerencsét, és kiderül? – vonja meg vállát finoman, miközben a főételeket lassacskán leváltó desszertekre pislog. – De nem én mondtam, ha valami rosszul sül el és kirúgnak miatta! – szögezi le mutatóujját feltartva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835670#post835670][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.08.12. 23:02[/b][/url]

Ha valaki azt mondja Csongornak, hogy délután a Navine asztalánál ülve a nyári hőséget enyhítendő sárgadinnye szelet majszolása okozta szörnyű kínok közepette éri a vég, nos… Nem állítjuk azt, hogy túl vehemensen kampányolnánk az ellenkezőjét bizonygatva, hiszen a legjobbakkal is megeshet. De ne szaladjunk ennyire előre!
Azon kevés napok egyike a mai, melyet a kastélyban tölthet kényelmesen, anélkül, hogy próbára kellene rohannia a művészetibe vagy a színházba. Elméleti elemi mágia óra után tökéletes harmóniában elemével, ahogy azt illik; lusta kört tesz mutatóujjával a jegeskávéja felett, melyre egyáltalán nem lenne szükség ahhoz, hogy a benne lévő hosszú nyelű kanalat mozgásra bírja, de! A külcsín fontos. És ezek a nüansznyi kézmozdulatok végtelenül fel tudják dobni a mágiát (amit amúgy senki nem látna másképp, mert, yaknow, levegő). Majd egy újabb, táncoshoz méltóan kecses kis pöccintéssel cukrot juttat az italba, melytől a nap további részének túléléséhez várja a megváltást. Épp bámul tulajdonképpen maga elé, teljesen autopilot-üzemmódban emeli szájához a villára szúrt gyümölcsöt, amit tényleg inkább csak majszol, semmint érdemben energiaforráshoz juttatná szervezetét, amikor is valamilyen rejtélyes módon a tudata mélyéről előkerül egykori crusha. A tökéletesen belőtt szőke tincsek és a ragyogó kék szemek, az a lehengerlő mosoly… Ábrándosan sóhajt egyet, a maszkabálon történt megbotlós incidenst pedig nem csak gondolatban hessegeti el, tesz egy apró legyezgető mozdulatot, mintha csak egy idegesítő kis muslicát kergetne arrébb.
Még mielőtt azon az eszeveszettül érdekfeszítő kérdésen elmélázhatna, hogy miért bukkant elő az ex-rellonos a fejében a semmiből, pislog kettőt, hogy ismét fókuszba kerüljön a világ aktuális történéseivel, és… Lassított felvételként látja Mihailt végighaladni az asztalok közt, mintha félig még mindig a kis álomvilágában lenne, de pár súlyos másodperc elteltével a gyomra hullámvasutat megszégyenítő szabadesést produkál, majd a hirtelen vetett bal hurok a szívét célozva egy mini infarktuson is átsegíti – minek eredményeképp majdnem megfullad a kis darabka sárgadinnyétől. És nem, nem erre gondoltam szörnyű kínok alatt, hanem az eshetőségen, hogy mindennek Mihail még szemtanúja is. Azt a katasztrófát nem élné túl szerencsétlen gyerek – aki egyébiránt a helyzethez mérten lehető legméltóságteljesebb kis köhintéssel leplezvén a fiaskót, épp a magas falú pohárért nyúl, jegeskávéjának fedezékébe bújva igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835673#post835673][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.08.13. 00:09[/b][/url]

Ez élete legrosszabb napja. Legszörnyűségesebb rémálma válik valóra…
A jelenet, amiben teljes szívéből bízott, hogy elkerülhető, fénysebességgel eszkalálódik, és még mielőtt végtelensokadszorra is megpróbálhatna eleme segítségével elszublimálni a színről, Mihail tenyere paskol finoman a hátára, és kerül ezáltal hirtelen ismét megmentő karjaiba. Jól vagy? Hű, de ismerősen cseng… Az újabb kis köhintés kísértetiesen hajazhatna jellegében egy keserű, lemondó, kurta nevetésre is, ha nem tudnák pontosan mindketten, hogy valójában félrenyelt, mindezt pedig sikeresen a(z egyik) tinédzserkori álompasija szeme láttára. Vet egy kósza pillantást lefelé, hogy megnyílni látszik-e már a föld, hogy elnyelje, s szégyenében örökre száműzetésbe vonulhasson – de legalábbis arra az időre, míg Mihail a kastélyban tartózkodik.
Kezét szája elé emelve köszörül még egyet torkán, majd óvatosan felpillant, s ha eddig nem lett volna pipacsvörös – természetesen csak a pillanatnyi oxigénhiánytól –, hát a férfi közelségétől egész biztosan jól látható pír ül orcáira. Mégis mit vétett, hogy ilyen kegyetlenül elbánik vele a sors? Az egyetlen és utolsó reménye, hogy az ex-rellonosnak foggggalma sincs arról, hogy ki ő, nem emlékszik rá és nem is most fogja megjegyezni.
Szóra nyitja ajkait, de egy fél pillanatra megakad, ahogy tudatosan regisztrálja az elé táruló képet, a férfi szemébe hulló tincseket, és úgy önmagában a tényt, hogy ennyire közelről… is nagyon jóképű. – Most már remekül, köszönöm – bukik ki csak félig szándékosan és legfőképp kicsit sem átgondoltan, a helyzethez mérten meglepő – de nem lehengerlő – határozottsággal a kis flörti megjegyzés, amivel elütni igyekszik, hogy milyen komoly belső krízisen megy keresztül, a külvilág számára remélhetőleg csak mérsékelten rohadt feltűnően. Egy halvány mosollyal is megspékeli az elhangzottakat a további elterelés érdekében, bár az arcán kitartóan terpeszkedő rózsás árnyalat némiképp megnehezíti a hitelességet – vagy pont, hogy teljessé teszi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835684#post835684][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.08.13. 12:37[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy alig néhány perce még épp csak takaréklángon vegetálgatott, most minden színészi tehetségét beveti, hogy a belül eluralkodott pánik ne üljön ki vonásaira. Nem szokatlan számára, hogy ártatlan, felszínes flörtöléssel enyhítsen a kialakult szituációkon, sőt, szinte már védjegye a könnyed és helyenként túl közvetlen attitűd, de ne felejtsük el azt az aprócska részletet, hogy jelenleg Mihailról van szó! Bízik benne, hogy a férfira is ugyanúgy hatással lesz az a különleges aura, amit elvileg a benne lapuló elemnek köszönhet, miszerint könnyebben alakít ki szimpátiát, eleve pozitív viszonyulást – s mely képességének megmutatkozása után komoly ön-újraértékelést vonzott magával több más aprósággal egyetemben.
Na, de arra számít a legkevésbé, ami ténylegesen történik – ez az egész tényleg kísértetiesen hasonlít egy álomra, ami egészen más irányt kezd venni, szédítő gyorsasággal. Tekintetét nem tudja elszakítani a rá szegeződő kékektől, mosolya azonban lassan, a férfi ajkain megjelenővel szinte tökéletes szinkronban hervad le, ahogy a navinésre telepszik a váratlan fordulatot vett helyzet súlya. A közelséget érezvén tudja, hogy el kéne hajolnia, de fizikailag képtelennek érzi magát rá, és mintha egy halk kis hangocska még pont az ellenkezőjére is biztatná. Ajkai megszeppenten nyílnak el enyhén és bent reked a belélegzett levegő, a fülét csiklandozó szavak értelme el se jut tudatáig, a karjaira kiül a libabőr. Egy halk, már-már megadó szusszanással távozik tüdejéből végül a bent tartott levegő, az arca ég (miért van ilyen meleg?), s mire úgy igazán felfogja, hogy mi történt, Mihail távozik a színről.
Mintha mi sem történt volna.
Fellélegzik, de közben értetlenül pislogva, szinte kábán fordul a férfi után. Mi a szentséges jóisten történt az imént?! Nyel egyet és nagy nehezen elszakítja pillantását az ex-rellonosról, hogy megpróbálja összekaparni kusza gondolatait, kérdőn összenézve egy közelben ülő háztársával, mire szintén inkább zavartan lesüti a szemét, és a kávéjában mágikusan fenntartott jégkockákkal kezd játszani. …What?