A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811224#post811224][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.12. 12:02[/b][/url]

Semmi jót nem takar az a mosoly, semmi jót. Hallgatnia kellett volna a B-verzióra a fejében, miszerint hagyta volna totál figyelmen kívül, sőt, inkább lett volna vele kedves, azt mondják, hogy akkor sokkal ijesztőbb, mint kellene. No de nem, azonnal reagált és így, most megeheti amit főzött, ugye? A nő nem az a fajta, akiket cirógatni kell, nem, ellenkezőleg, inkább ütné, még ha azt is mondja mindig, hogy amúgy ha nem kell, nőket nem bánt. Egyelőre azonban nincs benne kényszer és inger sem, a testtartása még nyugodt is, mondhatni, továbbra is kényelmesen henyél, csak az idegei húzódnak. Tekintete villan a szavaira, megérti azonnal, mire is céloz. Felhorkan, ahogy folytatja, ahogy sorolja, elnyomja a csikket és feljebb tornászva magát, dől előrébb. Fasza. Játsszuk ezt, tényleg.
- Igen. Az vagyok. Mérhetetlenül – forgatja meg a szemeit. Menten rohan is felhívni, hogy elmondja, mennyire is szereti. Hogyne. Erről híres, hogy féltékeny. – Amennyit iszik, ezek nagy része elkopik a francba. De az, hogy nekem mim van, téged aligha érdekelhet. Akit érdekel, tudja, hogy van – nem ez a csitri fog dönteni arról, hogy élni vagy elbukni kell, hogy veszni, vagy felemelkedni. Igen, hiba volt, egy olyan, ami beindított pár vészkapcsolót. Sőt. Mondhatni, még mindig csak magáról volt szó, mást nem látott meg. Azt már nem engedte. Meglepte a férfi döntése, nem tagadja, az már nem, hogy ő itt így reagál rá, nem tudja az egészet, nem neki vallott. Nem is kell tudnia. De szórakozzon csak, majd megjárja.
- Te jó ég, muszáj ezt? – fintorog a morcimanó kifejezésre, inkább gyújt rá megint, hogy hosszas sóhajjal engedje ki a füstöt. Meg a türelmét. Hagyja, amíg kimulatja magát, amíg beszél, baltaarccal figyel rá, sőt, még egy ásítást is eltol. Nesze.
- Ez nem volt a legjobb, de értékelem – szólal meg végül. – Lófaszt sem tudsz te arról, mit vallottam be és mit nem. Eddig is utáltam szinte mindenkit, szóval nem értem, miért lenne ez kirívó. Téged főleg imádlak, be is kaphatod tövig, addig is kussban lennél – kapja el a pillantását, amelyben a nőnek lenézés csillan, a sajátjában pedig az a tűz, amely égetni fog. Na nehogy már ő oktassa ki, erre még horkant is egyet, majd egyszeriben tör ki belőle a röhögés. Nem az igazi, inkább szarkasztikus, de megtörténik.
- Te kis hülye – hagyja végül abba, feje billen oldalra. – A nagy szád csak mondja és mondja. Nekem is lehet szabadnapom, amin azt teszek, amit akarok. Lehet gáz vagyok, de még mindig több, mint te – von vállat, lepillant magára. Annyira nem gáz, de beismerni neki, hogy teljesen rendben még nincs minden? Soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811236#post811236][b]Nairobi Jones - 2020.06.12. 15:01[/b][/url]

Biztosan akadnak olyanok, akiket megijeszt ez a fajta színjáték, amit Ruben játszik, de a nő nem tartozik ezek közé. Talán kölyök, talán sok mindent nem ért, de lévén mindenkiről a legrosszabbat feltételezi, a másiktól pedig vélhetően már látta is, nincs mitől tartania. Nem becsülné alá, annál már jóval érettebb, de nem tart tőle különösebben. Ha mégis sor kerülne kettejük párharcára, nem lenne oly védtelen, mint amilyennek gondolnánk vékony testalkata ellenére.
- Várj, most jön az a rész, amikor nagyon titokzatos vagy - kétség sem fér hozzá, mennyire szarkasztikus és természetesen legalább annyira lefitymáló, mint Weiss. Egyébiránt élvezet hallgatni kettejük beszélgetéseit, amibe Yezebel is előszeretettel száll be, hol a férfi, hol Nairobi támogatójaként. Mondhatjuk azt, hogy túl sokat élt már ahhoz, hogy aggodalmaskodjon, de ahhoz még nem eleget, hogy ne szórakoztassa a finom kis feszültség, mely minden alkalommal kristálytisztán rajzolódik ki.
- Én is épp erre akartam kilyukadni. Muszáj ezt? - széttárja karjait, ezzel is jelezve, hogy teljesen felesleges játszani ezt az antiszociális hőst. Azzal, hogy egy üveg whisky kíséretében eret vág, nem lesznek előrébb, bár való igaz, legalább Rubentől megszabadulnak, ami mostanában egyenlővé vált a veszélyes tényező jelzővel. Sokkal többet tud ám ő erről az elbaszott kis csapatról, mint azt mutatja, s bár jószerével incselkedik és kötözködik, emellett tisztességesen végzi a munkáját és megbízható. Talán egy kicsit hirtelen természet, de senki sem élhet hibák nélkül, nemde? - Édes szívem, mi nem egy kapura játszunk. Tartogasd a farkincádat a kis barátodnak, ő úgysincs még eléggé torkig veled - finoman csücsörít telt ajkaival, hiszen éppen rátapintott a lényegre. No nem Ruben farkára, mielőtt félreértésekbe bocsátkoznánk, de a kedves másik megbízója hasonlóan intim terület lehet. Amíg ők buziparti közepette elmesélik egymásnak a titkaikat, ezzel veszélybe sodorva másokat, addig Nairobi azon dolgozik, hogy helyrehozza, amit szétcsesztek. Fáj vagy sem, ebben a mesében kivételesen nem ő a rossz fiú.
- Érdekes, ez a szabadnapod most már hetek óta tart. Biztos semmi köze ahhoz, hogy azóta is mormolod a miatyánkokat, mióta Dominik életben hagyott - hátradőlve keresztbe fonja karjait és mondjuk ki: elégedett fejszerkezettel néz farkasszemet Weiss-el. Jó tanácsa van? Akad, de amíg a másik fél nem vevő rá, tulajdonképpen fel is dughatja magának. Addig is, míg végre Ruben feldolgozza, hogy ezt elbébetűzte, de nagyon, ő szíves örömest táncol megtépázott idegein.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811283#post811283][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.13. 00:41[/b][/url]

Úgy volt vele, hogy oké, kell a vérfrissítés, hogy kell a plusz fő, hogy kell valami. De ha akkor tudja azt, amit most, akkor lehet megakadályozza, hogy ideérjen, merénylet, baleset, elássa, de akkor nyugodt lenne ez a délutánja is. A többieknek viszont ő kellett, senki más, a felsőbb köröknek is, így igazából bekaphatja az ellenszenvét és megeheti, mert senkit sem érdekel. A szemét forgatja, szája széle rándul, hogy fintorra vagy valami istentelen káromkodásra, azt maga sem tudja, nem is áll neki magában fejtegetni. Az ő füle közel sem olyan érzékeny, de néha úgy tudja irritálni a hangja, hogy a falat kaparná. Vagy a bőrt le, róla. Részletkérdés.
- Nem jön. Ne told túl – legyinti le, mert lehetne, igen és kicsit az is van mégis, mert miért ne lehetne valaki az, nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy épp mi és mennyire. És akkor ez most még csak a kezdet, amikor igazán belelendülnek, mint valami műsor. Akkor meg főleg, ha szövetkeznek ellene, a szemöldöke feletti ideg rángat rendesen olyankor, igen, valahol a sors a sok mocsokért biztos ezekkel bünteti meg, amelyből sosem tanul, mindig beletenyerel és bizony, most is, hiába kellett volna hagynia. De ha két percig fejhangon ordít, akkor meg azt hiszik, valami baja van.
- Mit muszáj? Fogalmam sincs, te mire akarsz kilyukadni, nem figyeltem – bár az igaz, hogy valóban nem tudja, mert az tág fogalom, meg, valahol nem is érdekli. Még mindig nem neki tartozik számadással arról, hogy miket is művel és miért. Tényleg nincs türelme most ehhez, és ez semmi jót nem fog eredményezni, tudja jól. Lehet, hogy most valóban csendesebb, aztán ha robban, az sem jó senkinek. A két véglet, szinte. Semennyire sem nyerő párosítás. Érti ő, hogy most aztán úgy kell rá nézni, mint a véres rongyra, mert mindenki más hú de tökéletes, mindig van miből tanulni és a leckék nem mindig kellemesek. Mondhatná, hogy várja azt, mikor állhat kárörvendő vigyorral és köpheti felé, hogy mennyire tudta ezt, hogy eljön. De nem mondja, mert nem várja, nem érdekli, nincs kedve újabb hibához, mert akkor borul minden.
- Hát ha egy kapunk is lenne, te csak a kispadon ülnél – nem feltétlen azért, ami a külső, inkább a belső az, amely távol tartaná. Van, amikor szórakoztatónak tartja ezt, van, mikor már szimplán csak ki kell kerülni. Neki mindegy, hogy merre és kinek a kapujába akar bejutni, nem is kedvességből ajánlotta fel. - A kis barátomnak? Ugyan kérlek... - röhög fel. Persze, pont az a lényeg, hogy mindenkinek azt kínálja. - Oda közel sem kell a farkam, ne aggódj emiatt – mintha tényleg megtörténhetne, hogy egy ilyen „kapcsolat” miatt tetőzzön a baj. Hah. Na az elég amatőr dolog lenne, elismeri. Szó sincs róla, de nem ítéli el, mert tudatlan. Annyira nem. Mindenki azt hisz amit akar, ameddig a pofájába nincs tolva más, akkor meg ja, meg vannak lepődve egyből.
- Semmi köze hozzád, ez a biztos. Nem vagyok vallásos sem – imádkozni, hogyne. Majd pont isteneket keres, bár tény, hogy nagy a szusszanás még mindig a tény felé, hogy él. Kezdi tényleg idegesíteni, orrnyergét dörzsöli meg, a macska most dönt úgy, hogy neki jobb lesz megnézni, van-e még a tálkájában pár ínyenc falat. - Nincs jobb dolgod, mint azt lesni, mit csinálok? A dolgomat, válaszolok is. Neked is az lenne a legjobb és akkor nem beszélsz faszságokat. Mint mondtam, szart sem tudsz, engedd is el – hogy a másik elégedett, ő egyre sötétebb pillantással illeti őt. - Mi a szart akarsz még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811321#post811321][b]Széplaki Alíz - 2020.06.13. 20:30[/b][/url]

- Gratulálok, ez remek dolog - néztem a fiúra mosolyogva, tudtam, hogy ez a "mi szakmánkban" nagy elismerést jelent. Kíváncsi lettem volna, ki volt a vevő, bár nem igazán volt ennek jelentősége, hiszen úgysem ismerem, a hangsúly pedig nem is ezen van.
- Ezen meg sem lepődöm - vigyorogtam rá cinkosan, hiszen Nathaniel-ről tudtam, hogy mindig is nagy világjáró volt. Egyedül abban az esetben tudtam volna elképzelni, hogy lehorgonyoz valahol, ha családot alapít vagy valami hasonló.
- Én nagyon szeretek itt lakni, klassz végre függetlennek lenni. Persze Timinél is jó sorom volt, na meg a kastélyban is tök jól kijöttem a szobatársaimmal, de azért mégiscsak más így külön élni mindenkitől. Jelen pillanatban a macskámmal lakom együtt, de hamarosan lesz egy szobatársam is, pontosabban a gyámja leszek valakinek, aki zűrős családi körülmények miatt került távol a családi háztól. Szerintem jól ki fogunk jönni, jó fej nagyon - feleltem a srácnak nagy beleéléssel. A mondókám azonban itt nem ért véget, szerintem egy év alatt nem beszéltem ennyit egyszerre, mint most.
- Szóval "főműsor időben" a fotózással foglalkozom, na meg a jövendőmondással. Tudod, képes vagyok megálmodni előre mások jövőjét, ha akarom, ha nem. Először átoknak fogtam fel az egészet, de aztán a jóslástan tanárom segítségével rájöttem, hogy csupán egy képesség, amelynek akár hasznát is vehetem. Gondolkodtam anno tanári poszton is, de egyelőre pihenőpályára helyeztem azt az elképzelést.
Szerettem nagyon LLG tanársegéd lenni, akkoriban határoztam el, hogy én is tanár leszek majd, de aztán végül a fotózás és a jövendőmondás győzedelmeskedett az oktatás felett.
- Jut eszembe, elhoztam az egyik fotóalbumomat, ha gondolod belekukkanthatsz, aztán nyugodtan mondd ki, amire gondolsz, nincs gondom az építő jellegű kritikával - vettem elő a táskámból az említett tárgyat, amely fekete-fehér képeket tartalmazott különféle témakörökben. Szerepeltek benne emberek különböző érzésekkel, állatok, növények, csendélet... a kedvencem egy zongorázó lány volt, aki nagy átéléssel adta át magát a zenélésnek, na az egy remekül elkapott pillanat volt szerintem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811330#post811330][b]Nairobi Jones - 2020.06.13. 21:26[/b][/url]

Nem kell túltolnia semmit: Ruben minden szavából süt, hogy mennyire kiismerhetetlennek tartja magát, hogy az inkognitója oly tökéletes, melyen nem lehet átlátni. Csak éppenséggel azt felejti el, hogy egy csónakban eveznek, s ha van is olyasmi, amit nem tudnak egymásról, túl sokat már nem befolyásolna. De persze, higgye csak azt, hogy ő irányítja ezt is, mint minden mást az életében.
- Jézusom, egy aranyhalnak jobb a memóriája - megforgatja szemeit, miközben továbbra is ignorálja a tényt, hogy a férfi kötélből készült idegei egyre vékonyodnak. Tulajdonképpen nem is baj, ha picit edzi őket, jó ideje nem volt, aki próbára tegye ilyen téren is. Eközben az asztal karistolását már rég befejezte, az sajnos nem érte el a kívánt hatást, így lemondóan konstatálta, hogy másképp kell Weiss agyára mennie. Jelentem, már megtalálta a módját és jó úton halad, nem kell félni!
- Valld be, hogy jobb pasi vagyok nálad, annak ellenére, hogy nőnek születtem. Fatökű vagy - olyan tenyérbemászóan mosolyogva hányja szembe a másikat, hogy az már bűncselekménynek számít. Márpedig tény és való, hogy ért a nők nyelvén, legyen az szó szerinti vagy átvitt értelem. Ennek örömére ujjai végigszántanak haján, melyből néhány tincs már elszabadult és huncutul homlokába lógott. - Óóó, szóval a kapcsolatotokban ő a férfi? Bár pardon, melyik kapcsolatodban nem...? - úgy tesz, mintha komoly dilemma lenne a kérdés, még párszor állán is végighúzza ujjait, hogy aztán könnyedén zökkenjen vissza a beszélgetésbe. Jogosan teszi fel bárki a kérdést: mi értelme tettlegességet kiprovokálni Rubenből? Értelme nincs, de have fun! Márpedig a morcimanó Ruben igazán szórakoztató.
A választ negédes görbével hallgatja végig, még néhányszor bólint is, hogy aztán, mintha csak bizalmaskodni akarna, közelebb hajoljon, hasonló pozitúrát felvéve, mint a férfi. Ízlelgeti szavait, gondolatait rendezett sorokba helyezi, majd felpillantva a másikra már nyitja is a száját. - Ha már ennyire szart sem tudok, világosíts már fel... Ha mondjuk meglátogatnám a másik megbízódat és a saját kontómra, nem is tudom... megszabadítanám egysmástól, akkor is ilyen komor arccal próbálnál nagyfiú lenni, vagy sietnél, hogy kinyalhasd a seggét? Ha az utóbbi, szívesen kitépem a nyelved - a hirtelen beálló metsző csendet megtöri, mielőtt Ruben akárcsak levegőt vehetne a szóláshoz. - Elfelejtetted a helyed, Weiss. A bűnbánó kiskutyaszemed kevés ahhoz, hogy jóvá tedd a spicliséged - szavai rendkívül halkak, azonban ahhoz elég hangosak, hogy a férfi kristálytisztán értsen minden egyes szót. Nairobi zöld íriszei szinte lyukat égetnek belé és nem úgy tűnik, mint aki mozdulni készülne vagy elnézést kérni. Talán azért, mert nem is áll szándékában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811369#post811369][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.14. 10:22[/b][/url]

Teljesen mindegy, mit mond, úgy forgatja ellene, ahogy nem szégyelli. De mit is várt tőle? Pontosan ezt, még ha fejében egyre jobban kaparászik a tudat, hogy ennek nagyon hamar véget kell vetni. Tud dolgokat, eleget, szóval a titokzatosság része itt nem játszik és mégis, van, amit nem és ha tudná se lenne nagyon semmi, a lényeget ismeri, mivel itt van, részese neki, még ha inkább kívánja azt, hogy ne lenne. A háta közepén sem. Amúgy simán megtűri a jelenlétét, felőle legyen, csinálja, kell, most, ilyen helyzetekben azonban már nem, nagyon nem tolerálja.
- Nincs itt erről szó. Nem figyeltem, mert nem érdekel – nagyon is jó az a memória, ha tényleg fókuszál és nem hagyja, hogy füle mellett csak úgy elússzanak a szavak. Túl jó néha, de megesik, hogy szitássá válik, attól függ, milyen állapotban éri a behatás, de ezzel nincs egyedül, az emberi elme már csak ilyen, főleg, ha kicsit nehezebb, sötétebb vagy épp más miatt tér el az átlagtól. És most ez a kis takony ezt edzi, gyűri, lehet ki lett neki adva, azért ennyire lelkes, miközben műveli? Már csak az kellene, hogy már csapatszerűen másszanak az idegeire. Persze, mondja csak, mondja, ameddig még itt van, mondjuk, felmerült benne, hogy feláll és elsétál a faszba, viszont tudja, hogy akkor azt ő menekülésnek és győzelemnek fogja fel, dagadna a büszkeségtől és a világnak kiabálná ki. Na azt már nem, még a gondolattól is tikkelni kezdene a szeme szinte, szóval, marad a seggén és próbál egyelőre nem okot keresni arra, hogy a nő fejét abba az asztallapba verje, amit az előbb csesztetett.
- Juuuj – erre nem tud nem röhögni. - És ezt el is hiszed? Aranyos. Persze, megint a tökömmel van baj, meg velem, mert te épp büszke vagy arra, hogy ügyesek az ujjait meg a nyelved. Áhá – prüszköl egyet gúnyosan, ámbár a férfi hiúságát kicsit felcseszte ezzel, de nem, nem adja meg erre az örömöt, nem lesz jobb pasi, mert mindig nő, nincs átpakolva semmije sem és felőle azzal és azt csinál, amit akar. Inkább szórakoztató ezen gondolata, ha a következő már koránt sem az. Nevetése eltűnik, arca megint szoborszerűen merev, ahogy a hülyeséget tovább folytatva önti egy újabb kérdésbe. Nem moccan, csak egy nagyobb sóhajt enged magának.
- Először is, mindig én vagyok a férfi – szögezi le, bár nem most volt a napja, hogy a saját oldaláról került bárki is alá, sőt, az a ritkább eset, még ha nem is zárja ki, hogy megeshet, nem is tagadja, hogy ha úgy van, él vele. Na de ez... - Nincs ilyesféle kapcsolat, akármennyire is hiszed. Koránt sem – forgatja meg a szemeit, mert valószínűleg a nő azt hiszi, azért történt bármi, mert ő ilyesfélébe keveredett. Hát nagyon nem, a közelébe sem volt, sőt, olyan messze, amennyire lehetett. A vágás pillanatában érzett nyers érzelmek inkább öltek volna, mint egy pillanatig is bármi mást sugalltak. Kapcsolat. Ugyan már... Kapcsolatai sincsenek igazándiból, csak ideig-óráig, hát róla feltételezni olyat, ami állandó, az egész érdekes. Főleg így.
- Ha valamit nem értesz, nem kell rögtön fantáziálnod arról, mi is lehet az. De elnézem, még gyerek vagy – meg egy kis idegölő, mert ezt inkább játssza azért, hogy valami történjen. Épp nem is érdekelné a dolog tovább, amikor mozdul a másik is és belekezd. A pohárért nyúl, inkább tölt és veszi fontolóra a távozást, legalább a szobáig, hogy felvegyen valamit, amivel kint is lehet és keres egy nyugodtabb helyet. Jobb lenne ez, de ujjai az üvegfelületre szorulnak, az szinte belereccsen az erőbe, amelyet kifejt rá. Most már nem fogja vissza villámló tekintetét, mégis némán hagyja, hogy befejezze. Van valami vészjósló abban, ahogy a végén egy apró mosoly ül ki ajkaira, vihar előtti csend. Aztán, ahogy eddig tunya és valóban semmi nem volt, úgy kap ki felé, gyorsan csak le, mint valami mérges kígyó és kapja el a torkát, hogy közel rántva magához, csakis rá figyelhessen. Ujjai épp annyira szorongatnak, hogy tudja, egy kicsi, és elpattan a húr.
- Na idefigyelj, te kis görcs – sziszegi felé, nem, nem fog játszadozni. - Elmondom, hogy a csökött agyad is megértse – ha szabadulni akar, szívesen küzd meg azért közben, hogy ujjai között maradjon, de akkor is befejezi. - Semmit nem kell jóvá tennem, neked főleg nem. Ameddig csak engem lát, addig én vagyok a fal, és hidd el, tettek róla, hogy még az sem legyen teljes. Akadnak véletlenek, hibák, és bizisten, azt a hibámat imádni fogom, amikor még egy ilyenért én tépem ki a nyelved. Fogalmad sincs, semmiről. Csak azt hiszed, játszod a nagyot és tudod miért? Mert gyenge vagy, abban a pillanatban, amint ez a szar kimászik onnan – nyom rá a fülében pihenő ketyerékre, ha kell, ellene fogja fordítani, de jelenleg csak ujjai szorongatnak, majd löki a földre, ha eddig nem tekerte ki magát belőle. Nem, nem fejezték be, most kezdődik csupán, de ha ezt akarta, megkapja...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811376#post811376][b]Nairobi Jones - 2020.06.14. 13:16[/b][/url]

Egy pff hangot hallatva forgatja meg újra szemeit, hiszen ki hitte volna, hogy a nagy és tekintélyes Ruben nem ereszkedik le hozzá, hogy meghallja mondandóját? Ez a forgatókönyv előre meg volt írva, ő viszont újító alkat, így semmiképp sem hagy nyugtot a férfinak.
- Mindenki azzal gazdálkodik, amije van. Egyszer kipróbálhatnánk, hogy a nyelvem vagy a farkad teljesít-e jobban. Meglepne az eredmény - kaján mosollyal arcán fonja keresztbe kezeit, hiszen teljesen biztos saját győzelmében. Van egy tagadhatatlan előnye: nem tartja legendának a női orgazmushoz kapcsolódó pontokat a testen, legyen az kívül vagy belül. A férfiak ehhez jószerével nem értenek, a nőknek ugyanis igen csekély, csupán harminc százaléka ér el életében hüvelyi orgazmust és csiklóorgazmust is csak picivel több, mint a felük. Valószínűleg a másik csak rontja ezt a statisztikát. - Hát jó, mondogasd csak ezt magadnak. Én aztán nem kérdőjelezem meg - felemelve kezeit jelzi, hogy felőle azt ismételget, amit akar, a maga véleménye megvan. De vajon érdekel-e ez bárkit is? Rubent láthatóan igen, elvégre határozottan idegesíti ez a diskurzus. Baj van a pöcörővel, muci?
- Köszi apuci, hogy ilyen megértő vagy és segítesz abban, hogy felnőjek - kiskutya szemekkel pislog fel rá, majd elneveti magát. Igen, sok szempontból kölyök, de van, amihez nagyon is ért. Például a gyilkoláshoz és a kémkedéshez. A kaszinóban dolgozva ugyanis több jelentést adott le két hónap alatt, mint Woody fél év alatt. Ebből is látszik, hogy az aurorok segg hülyék és a sötétben tapogatóznak. Ez persze nekik nem probléma, mi több, előnyükre fog válni. De addig is, míg ezeket kiélvezik, segít elpattintani a legendás utolsó húrt.
Ahogy torkához kapnak, noha egy pillanatra kiszakad belőle a levegő, hamar ível mosoly ajkára. Szorítsd csak, te köcsög. Egy pillanatra sem ereszti el Ruben tekintetét, úgy hallgatja végig, hogy ne szakadjon meg a közöttük lévő kapocs. Csak akkor villannak meg eszelősen íriszei, mikor a füldugóját kezdi piszkálni a másik. Kevés dolog van, ami jobban triggereli a nőt, mintha a hallásával baszakodnak, ez viszont egyenlő egy halálos ítélet aláírásával. Hagyja, hogy ellökjék, azonban még lendületében elkapja a férfi másik karját, hogy visszarántsa testét, míg másikkal a combjára erősített tartóhoz nyúl, és az egyik pengét egyenesen a családi ékszerhez szorítja. Olyan közel hajol a másikhoz, amennyire csak magasságkülönbségük engedi, márpedig Ruben egy jó fejjel magasabb nála.
- Ha még egyszer a füldugóimhoz nyúlsz, megesküszöm, hogy a nagyra becsült farkadat tömöm a helyére - láthatóan nem viccel, gyilkos örvény kavarog lélektükreiben, miközben lassan elmosolyodik és felnevet, hogy hátralépjen és visszavonulót fújjon. Úgy tesz, mintha csak játszottak volna. Ez valamelyest így is van. - Mindig is tudtam, hogy imádod a fojtogatós játékot. Legközelebb kipróbáljuk fordítva is - rákacsint és lép még egyet hátra, de mozgásán érezhető, hogy nem félelemből teszi. Korántsem menekül, inkább csak lanyhán zárja kettejük vitáját. Merthogy mindketten elmondták, amit akarnak. Ettől függetlenül, ha Weiss folytatni kívánja a balhét, Nairobi semmi jónak nem lesz elrontója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811393#post811393][b]Weiss Arion Ruben - 2020.06.14. 14:49[/b][/url]

A plafon felé mereszti a tekintetét. Most komolyan, ilyet mondani is csak ő képes felhozni, az orrnyergét masszírozza meg, mint aki épp nem is akarja elhinni, hogy mit hall. Apró, gúnyos mosoly ül végül ajkaira.
- Szarok az eredményedre, őszintén. Azt hiszem, ez nem verseny kérdése. Mindenki azt ad, amit tud. Én nem kaptam panaszt, bizonyára te sem. Csihadj – legyinti le, hogy felőle aztán legyen az katarzis élmény, amit a nőkkel művel, így van vele ő is, mert nem csak csinálja és öt perc múlva kész. Mindennek megvan a módja, ideje, szereti kiélvezni és nem csak a farkával tud cselekedni ő sem, szóval totál felesleges ebbe a gyerekes valamibe belemenni. Elmúlt az az időszak, hogy bizonyítania kell kiket és mennyire tud megdöngetni, nem mintha olyan öreg lenne vagy épp nyugodt, lehet őt is meglepné az eredmény, de, erre nem ad lehetőséget. Na még csak az kellene, bár, az is igaz, hogy bár nincsenek egy térfélen, egy esélyes harmadik vagy akár kettő bizonyára érdekes megmozdulás lenne egy fülledt éjszakán, ha nem is a vele szemben lévő mozgatja meg a fantáziáját, a többesszám igen, megejtheti azt bőven nélküle, sokkal kellemesebb lenne, mint beszélni róla. Nos, tény, sosem volt egészséges a gondolkodása, ha mégis ilyenre kerülne valamiért sor, nos, nem tiltakozna annyira, mint most.
- Nem kell mondogatnom. Te tényleg agyalágyult vagy – szusszan egyet, mert persze, miért is lenne az, hogy ő ennyiből majd rögtön másképp vélekedik és majd jaj, hát elveti a hülye kis teóriáit. Nem, ezt egy percig sem remélte, de nem göngyölíti tovább, hiszen akkor adná meg neki végképp. Visszahúzza az agyarait, egyelőre, még, ha itt annyiban maradna a dolog, egész békés lenne az egész, mondhatni, és mégsem, mert közben bizonyára egyikük szándéka sem békés. Sőt. Ez már megszokott, mondhatni.
- Már csak egy-két jó atyai pofon és jobb is leszel. Szívesen kiváltom, ha tovább húzod – megemeli a kezét, amelyet valóban olyan parasztlengőt ígérnek, amelyet szavai, elvégre, nem épp kiskezű és erőtlen, lehet nem is kellene ilyennek próbálkoznia, mert semmi jó nem sülne ki belőle, de azt nem tagadja, hogy határozottan kellemes revans lenne, legalább pár mondatára. El van ismerve, amit csinál és kicsit az agyára is ment ezek szerint, mert azt hiszi, ezzel most ő a világ közepe és a mindenség, amit követni kellene. Esni fog ő még pofára.
Ha nem is most, végül azt mégis elérte, amit akart és amelyet piszkált. A hirtelen helyzetváltás előnye egyelőre az övé, ahogy az is, hogy próbálja tényleg féken tartani magát, mert az már tényleg nem lenne a legjobb húzása, ha valóban addig szorítaná a nyakát, ameddig elkékülve mered meg a teste a padlón. Annyira talán nem is gyűlöli, még, vagy fogalma sincs, csak felidegesítette és másképp hogyan adhatná ki? Kiabálhatna, ó igen, az is kellően fájna, még így is, de kényelmesebb számára az, amelyet művel. Mégis elengedi végül, visszatartva a kényszert, hogy további kárt okozzon. Ellöki, hogy aztán most őt kapják el és rántsák vissza. Először most ő nevet, hát hajrá, aztán megérzi, miért is kell ez a helyzet. Mordul egyet, ahogy lepillant, nem moccan, mégis tökéletesen érzi a fém hűvösségét. Persze. Rögtön a lényegre menni. Hűvös és mégis metsző tekintetével pillant vissza rá, ujjai ökölbe szorulnak.
- Ahhoz túl nagy. De rettegek, remegek – suttogja felé, gúnytól fröcsögve, de vicsorog, mert ha kell, akkor azonnal támad. Végül mégis elengedi, elengedik egymást, hogy feltápászkodva, kiegyenesedve nézzen rá. Nem kell sok, hogy a vörös köd ellepje most a nőt, csak lehet őt nem lenne képes ereszteni.
- Na gyere. Tedd le azt a szart és mutasd meg. Azok nélkül csak a szád nagy, csitri – vicsorogja ismét felé, majd zilált tincseit lapítja hátra, mintha mi sem lenne természetes annál, hogy az előbb késsel fenyegették. Megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811623#post811623][b]Vlad Z. Marcell - 2020.06.15. 21:43[/b][/url]

Néha teljes mértékben elegem van Kiarából, ilyenkor a legjobb eltűnni olyan helyekre, ahová a lány nem mehet. Mondjuk a férfi WC, vagy a szobám. Most mégis elindulok a faluba, ha már ennyire félreismer a lány, egy csomag savanyú cukorka is az utamat kíséri.
Megint késik, mint mindig, amit nem túl szépen adok a világ tudtára. Páran felém fordulnak, de hamar siet mindenki a dolgára, kivéve egy kiscsajt, aki csillogó szemekkel indul meg felém, legalábbis addig, míg gyilkos pillantással arrébb nem küldöm. Nem vagyok BTS tag, és nem is hasonlítok a srácokhoz, ne gondolkodjon ilyeneken. Nem sok időm van a lányon gondolkodni, egyszeriben erősebb ütést érzek hátulról, mint szoktam, és a körém fonódó végtagok is elkábítanak. A gumicukorból jópár darab a földön landol, miközben a nőszemély hangos kiabálással megsüketít. A puszi még jobban lesokkol, egy idegen az arcomhoz ér a szájával, meg úgy ámblokk az egész testével. A szövegelést sem hagyja abba, rájön, hogy nem én vagyok a keresett személy, az a Ricsi egy igen szerencsétlen srác, de ő választotta a lányt, hát viselje el a barátnőjét. Nem vagyok én senkinek a támasztéka, így mocorogni kezdek, míg ledöbbenésében el nem engedi a szorítást, és le nem huppan a földre. Az, hogy lábra, esetleg fenékre érkezik, már nem az én dolgom.
- Nem, de jó lenne, ha nem ugrálnál ismeretlen emberekre – válaszolok magyarul, míg nem nézem meg a vonásait. Minimum félvér, ahogy mi is, de lehet csak a magyar nyelvet tanulta meg jól.
- Akkor te küldted a baglyot, és nem a húgom, igaz? De honnan ismersz? – teszem fel a kérdéseimet, mielőtt lelépnék, majd egy darabot bekapok a savanyúságból megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=811897#post811897][b]Niadra - 2020.06.19. 13:06[/b][/url]

Még a gondolat is felháborítja, hogy olyan nő lenne, aki ismeretlen emberek ágyába bújik, főleg annak tudatában, hogy akkor milyen könnyű cafka lenne. Ez a Zétény bizonyára ahhoz van szokva, hogy döglenek érte a pipik, de Niadra nem az a fajta. Egy cseppet sem kedvesnek tűnő mosoly ível arcára, úgy válaszol. - Nem - egy pillanatig elmélázik azon, mi számít errefelé viccnek. Például egy szexuális kaland már az? Hát nem biztos abban, hogy szeretné megérteni ezeket az embereket vagy legalábbis nem a gyakorlatban.
- Csinálni is könnyű - próbál szigorúnak tűnni, de úgy tűnik, számára ez ma már lehetetlen. - Mindenki azt akarja, amit nem kaphat meg - legyen szó bármiről. Információ, ember, tárgy, mindenre addig vágyunk, míg a miénk nem lesz, utána értéktelenné válik, hisz a miénk lett. Eldobjuk és mikor rájövünk, hogy meg kellett volna becsülnünk, már túl késő. Ő közel sem ilyen, titkot tartani pedig remekül tud, s ha így haladnak tovább hazudni is megtanul majd, hiába utálja. Mégsem engedheti a rellonosnak, hogy öt perc ismeretség után leleplezze Őt, főleg annak fényében, hogy mióta rejtegeti ezt az aprócska, jelentéktelen kis semmiséget. Kár, hogy méreteit tekintve legalább kétszer két méteresek ezek a kis semmiségek és várják, hogy végre hazaérjen. No mindegy.
- Mielőtt azt hinnéd, hogy teljesen megőrültem, tudom, mi a különbség a gyors és a lassú között és, bár nem jár olyan gyorsan az eszem, mint az ittenieké, nem az érdekelt, hogy mitől gyors, hanem az, hogy konkrétan milyen ételeket takar az, hogy gyors - most már Niadra is kezdi kínosan érezni magát tudatlanságáért, no meg azért, hogy a fiú ennyire idiótának hiszi. Lehet, hogy nem fogalmazott kristálytisztán vagy esetleg nincs képben az itteni szokásokkal, de feltételezte, hogy a gyorsétteremben rövid idő alatt nem annyira egészséges kaják készülnek el. Csakhogy náluk nem nagyon van olyan, ami nem egészséges, ugyanis ők azt mérgezőnek hívják. Szóval körbeértünk a fogalomzavar tekintetében. - Legyen hát, menjünk étterembe - megvonja vállát, miközben azon gondolkodik, hogy ezek a flancos helyek vajon sokba kerülnek? Nincs túl sok pénze, azt is igyekszik tartalékolgatni, dehát, csak van nála annyi, hogy megengedhessen magának egy reggelit...! Vagy, ha itt ilyen drágák a dolgok, akkor inkább legelni fog az erdőben, mert ennél a rablásnál még az is jobb.
A megjegyzésre elmosolyodik és megrázza a fejét. Nem az a típus, aki hajlandó bárhová is menni, ahová egyébként nem akar. Szóval, ha egyszer azt mondta, szívesen reggelizne a másikkal, valószínűleg úgy is van. Nem árt, ha magába szív némi tudást. - Nem vagy az, kedves Zétény - hamiskás mosollyal arcán felel, hogy aztán végre elinduljanak. Farkas éhes, szóval jobb lesz, ha sietnek és kiadós adagot kérnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=812047#post812047][b]Nairobi Jones - 2020.06.22. 13:25[/b][/url]

Duzzogó gyerekként fonja keresztbe karjait, mint akinek szent meggyőződése, hogy a másik szándékosan pattintja le. Fél egy esetleges kísérlet eredményétől, de hát végső soron ez is Nairobit igazolja. Az már más kérdés, hogy mennyire beteg dolog azon versenyezni, vajon ki tud jobban kielégíteni egy nőt, hiszen eleve nem indulnak egyenlő esélyekkel, meg hát nem is lehet a kettőt összehasonlítani. Egyesek szerint.
- Azért ezt a helyedben újra átgondolnám - szemtelen mosollyal felel az agyalágyult kifejezésre, hiszen melyikük fejecskéjébe is kellett beletúrni, hogy megfésüljék azokat a fránya, összekuszálódott agyráncokat...? Ja hogy Rubenébe! Micsoda meglepetés kérem szépen, erre a hihetetlen fordulatra senki sem számított.
- Amikor apám utoljára megpróbált megütni, majdnem odalett a feje. Biztos, hogy szeretnéd, ha behelyettesítenénk téged? - felvonja fél szemöldökét, hisz a családon belüli erőszak neki nem túl ismeretlen dolog. Egészen kiskora óta állnia kellett a sarat és jelenlegi halláskárosodása is részben a drága jó rokonnak köszönhető. Kellemetlen, ha Ruben azt hiszi, meg tudja ijeszteni egy ilyen semmitmondó fenyegetéssel. - Bár persze, ha levágnám a fejed, amúgy sem érné nagy veszteség a művésztársadalmat. Minek, ha nem használod? - szórakozottan forgatja meg szemét, miközben széttárja karjait. Feszítené még tovább is a húrt, ha a férfinál nem pattanna el útközben és nem menne szó szerint torokra.
A legtöbben ilyenkor mocorogni kezdenek, megpróbálnak kiszabadulni, de nem úgy Nairobi. Önelégült, győztes mosoly ül ajkain, hisz Weiss pontosan azt teszi, amit akar: ha azt akarja, hogy legyen ideges és támadjon, támad. Ha azt akarja, hogy hátráljon meg, meghátrál. Olyan, mint egy kedves kis báb, s el kell keserítsen mindenkit, nem csupán Dominik tudja mozgatni ezeket a láthatatlan kis damilokat. Éppen ezért a következő pillanatban már ő kapja el a férfi tökét, méghozzá pengéjének élével: hihetetlen, hogy a dolgok milyen hamar változnak, nem? Az előbb még ő volt felül, most pedig már a családi ékszert félti... De Nairobi csak játszik, nem bántja, s el is lép tőle, hisz a maga részéről befejezte az oktatást mára. Viszont amikor elhangzik, hogy a farka túl nagy, nevetésben kell kitörnie. - Nyugalom papi, a remegés a korral jár - rákacsint és miközben kezében forgatja a kését, már érkezik is a kihívás. Ohó! Szinte már vicsorogva néz a másikra, azonban nem őrült meg: pontosan jól tudja, hogyha verekedésbe fognak, akkor alulmarad majd. Ki az a marha, aki olyan csatába indul amelyben nincs fegyvere? Nos, nem a nő, maradjunk ennyiben.
- Komolyan képes volnál megverni egy nálad lényegesen rosszabb fizikai adottságokkal rendelkező nőt? Ez nagy bátorságra vall ám, dicsőséges győzelmedet minden bizonnyal sokáig zengenék az égiek - színpadias hangsúllyal felel neki, majd ismét elneveti magát. Hergeli? Talán egy picit. De esze ágában sincs eltenni a pengét, még mit nem! Ha csak megkísérli lerohanni őt Ruben, kérdés nélkül szúrja le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=812585#post812585][b]Nathaniel Wright - 2020.07.01. 08:42[/b][/url]

Zavartan elmosolyodva nyúlok szabad kezemmel a tarkómhoz, és pár ügyetlen mozdulattal vakarom azt meg. Hát igen, vannak dolgok, amikhez képtelen vagyok hozzászokni, ilyen az is, ha megdicsérnek. Mert tényleg remek, amit én értem el, de valahogy nem ezért csináltam, és én is csak hitetlenkedve álltam, amikor kiderült, mi is történt, meg, hogy mennyi is az annyi.
- A gyámja?
Zavaromat egy pillanat alatt felváltja a döbbent csodálkozás, mert valljuk be, az ember nagyon meg tud lepődni, ha egy vele egykorú, vagy legalábbis közel egykorú egyszercsak bejelenti, hogy gyám lesz. A terhességet is olyan furcsa néha elképzelni, pedig a saját korosztályomban a legtöbb ember már családot alapított, vagy éppen most várja az első gyereket. Vannak friss házasok és kétszer elváltak is, és vagyok én, aki kattintgatok. Van pénzem, de nincs házam, minden ingóságom egy feneketlen bőröndben pihen, és fogalmam sincs, hogyan kell annyi holmit felhalmozni, hogy abból egy egész lakást be lehessen rendezni. Bár gondolom könnyen, mert az emberek nagy többségének az ilyen dolgok könnyen mennek. Ezen kívül pedig vagyok én, ugyebár.
- Honnan jött az ötlet, hogy gyám legyél? Vagyis, ez így elég rosszul hangzik. Szóval, mi kellett hozzá, hogy ide lyukadj ki?
Ez sem hangzik sokkal jobban, de szerintem a kettőből össze tud tenni egy olyan kedves és értelmes emberi kérdést, ami amúgy a fejemben elhangzott, csak valahogy én képtelen voltam rendesen kifejteni, hogy mire gondolok. Néha nagyon nehezen mennek az emberi kifejezések, és tudom, hogy ez nem túl egészséges, főleg most nem, amikor már kell tudnom rendesen árat szabni, ha szeretnék jól keresni és szeretnék olyan életkörülményeket teremteni, amiben mondjuk Nyuszit boldoggá tehetném. Nem mintha arról valaha is szó lett volna, hogy Nyuszi szeretne velem lenni, velem játszani, de nehezen tudok bárki mást elképzelni erre a szerepre. Nyuszi tökéletes, kívánatos. Kívánatos. Sosem mondtam ki még ezt a szót, de ha eszembe jut, mindig miatta van.
- Szóval… megálmodod az emberek jövőjét? Mondjuk képes lennél az én jövőmet is megálmodni?
Tudni akarom én azt a jövőt? Tekintve, hogy az elmém számos nem helyénvaló dolgokkal van tele, hogy rendre vágyok Nyuszira, hogy közben ott a múltam, Cara és Mrs. Bournaby, a jéték, a vágyak, a munka, a halál gondolata, az élet utáni vágyódás, azt hiszem egy lehetséges jövő felvázolása már nem nagyon rendítene meg. Elvégre mit mondhat? Megölöm magam? Esélyes. Elrabolom Nyuszit és kényszerítem, hogy játsszon velem, ahogy egykor engem kényszerítettek? Meglehet. Hogy az egésznek nincs semmi értelme, és a végén egy gumifaló szobában ébredek… kérlek, csak ezt ne.
Mégis, a tudásvágytól mohón csillogó szemekkel pillantok rá, és tudni szeretném, vajon tényleg lehetséges volna-e, hogy egy esélyt kapjak, hogy tudjam, Nyuszival vagy nélküle, élve vagy holtan végzem-e.
- Örömmel.
Nyújtom ki a kezem az albumért, és a közeli padra mutatok. Ahhoz képest, hogy felnőtt vagyok, egyáltalán nem úgy foglalok helyet, mint a korombeliek, inkább, mint a tinédzserek, felhúzott lábakkal, amiken meg tudom támasztani a könyvet olyan módon, hogy a nap se zavarjon, de jól lássam a munkáit. Jobb zsebemből egy nagyítót húzok elő, amivel a számomra érdekes részleteket vehetem ki.
- Szeretem, hogy nálad hangsúlyosabb a fekete rész, mint az átlag színtelen képeken, ez lehetne a védjegyed is.
Számomra is a zongorázó lány az, ami a leginkább megfogóvá válik, hosszú percekig időzök el a képen, figyelmesen vizslatom a részleteket, egyszerűen mestermunka, nincs mit mondanom-
- Mennyit kérnél ezért a képért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813174#post813174][b]Széplaki Alíz - 2020.07.12. 00:06[/b][/url]

Láttam Nathaniel-en, hogy nagyon meglepődött a gyámsági téma révén. Ahogy belegondoltam, nekem ez egyáltalán nem volt egy megterhelő dolog, sőt, még én ajánlottam a kis Navine-s diáknak, hogy költözzön bátran hozzám, majd én gondoskodom róla.
- Nos, úgy lettem gyám, hogy elég volt meghallgatnom az adott illető történetét, látni a reakcióit hogy hova jutott akaratán kívül. Nekem ez igazából nem jár semmiféle kényelmetlenséggel, sőt, még örülök is neki, hiszen így tudok segíteni egy másik emberen, plusz lesz egy szobatársam is, akihez szólhatok - feleltem a fiúnak mosolyogva, határozott hangnemben. Szerintem ismert már annyira, hogy tudja, másokon mindig is szívesen segítettem. Lehet, hogy ez egy rendhagyó történés volt, de mégis úgy éreztem, hogy nem hagyhatom annyiban a dolgot, és segítenem kell a lánynak. Közben a képességem került előtérbe, azaz az adottságom, amiről senkinek semmi fogalma sem volt a legjobb barátnőm és a jóslás tanáromon kívül.
- Sajnos ez nem gombnyomásra működik, az álmok véletlenszerűen jönnek. Annyit tudok mondani egyelőre, hogyha veled kapcsolatban álmodom valamit is, azaz a jövődre vonatkozólag, akkor rögtön szólok neked - feleltem a barátomnak őszintén. Sokan hitték, sőt, reménykedtek benne, hogy képes vagyok csak úgy megálmodni mások jövőjét, de ez sajnos nem így működött. A jövőt illetően az álmaim igencsak véletlenszerűen jöttek, nem szisztematikusan. Közben Nathaniel átnézte az albumomat, kíváncsian vártam, hogy fog tetszeni neki, és amit vártam azt is nyújtotta, sőt, még többet is! Ő rögtön észrevette, hogy nálam a fekete részek hangsúlyosabbak voltak a képek esetében, mint az átlagnál, és ezt pozitívumként tartotta számon. Ráadásul a kedvenc képünk is megegyezett, azaz a zongorázó lány volt a középpontban.
- Nos, igazából nem is tudom, persze az elképzelt összeg egyelőre nem találkozik a vágyaim által elképzeltekkel.. az egyelőre csak álom marad. De te mennyit adnál érte? - kérdeztem kíváncsian a férfitól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813312#post813312][b]Nathaniel Wright - 2020.07.14. 13:52[/b][/url]

Figyelmesen hallgatom a történetét, illetve annak az esetnek a történetét, ahogy a velem közel egykorú lány egy tinédzser gyámjává vált, és akaratlan előbukkan bennem a gondolat, hogy ha ez így történt volna velem is, akkor vajon más ember lettem volna? Ha valaki meghallgat engem, meghallja a segélykérésemet, és nem eltaszít, eltilt a tulajdon anyámtól, akkor talán szeretném azt, aki vagyok? Jelenleg, bármikor, ha hosszan nézek önnönmagam szemébe, akár egy tükörben, akár egy vonat ablakában, a gonoszt látom. A vágyaim, az érzéseim taszítóak az emberek számára, veszélyesnek, undorítónak gondolnak. Undorodom magamtól, szánom a létezésem, de gyáva vagyok ahhoz, hogy megöljem a szörnyeteget, inkább osztozom vele a testen, amibe beleszülettünk mind a ketten.
Talán mindig is ott volt az, akit előhozott Cara és Mrs. Bournaby. Talán sosem voltam jó, egészen gyerekként sem, amikor az egész játék elkezdődött. Talán volt mindig valami, ami miatt nem védtek meg a felnőttek. Talán ez volt a sorsom. Azért vagyok a földön, hogy kiegyenlítsem a jók és a rosszak arányát. Bánom csak azt, hogy az én vágyam éppen a legtisztább angyal lett. Vajon, ha ő a legnagyobb jó a világunkban, akkor ez azt jelenti, hogy én vagyok a legnagyobb rossz? Mi lesz, ha elpusztítom őt akarva, akaratlan? Mert nem szándékozom bántani Nyuszit, de megeshet, hogy megtörténik.
- Szerencsés gyerek, te pedig csodálatosan helyt fogsz állni. Azt mondják, ez egy mélyről jövő dolog, és hogy csak az vállalja önként, aki igazán képes is rá.
Nem csak úgy mondom, így is érzek, mert Aliz mindig is ilyen volt. Mindig ennyire szeretetteljes, mindig ennyire segítőkész. Azt hiszem, volt időszak, amikor próbáltam úgy tekinteni rá, mint Nyuszira, de valahogy mégsem sikerült, ezért tudtam, hogy a külsőségek csupán csak apróságok, az igazi mélység az, ami a nemezisemmé teszi a lányt.
- Köszönöm.
Hálálkodok kedves hangon, apró, szégyenlős mosollyal, miközben belül ordít a pánik, hogy ne álmodjon rólam. Ne álmodjon semmit. Mert nem akarom tudni, hogy végül egy másik élő, lélegző lényt pusztítok-e el, vagy önmagamat. Nem akarom most még tudni, hogy miként ér véget a történetünk, és nem akarom azt se, hogy ismerje a múltam. Az életem mindig jellegtelennek mutattam be, de közel sem volt ez az igazság. Az a sok múltbéli esemény teljesen összeroppantott, és ennek meg is lett a következménye, a fájdalmas plusz, ami az életemet átszelte.
- Mit szólsz nyolc galleonhoz?
Tízzel indítottam volna, de úgy vélem, hogy mugli pénzben is jó pénz, hiszen közel hatvanezer egyetlen képért.
- Ha dedikálod, mehetünk feljebb is. Még az ismeretlen művész kategóriában vagy, de ha én megveszem egy képedet, és egy ügyes marketinggel rád irányítom a hangsúlyt, akkor megismerhetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813340#post813340][b]Lepsényi Veronika - 2020.07.14. 20:57[/b][/url]

Nem tagadja, kicsit talán morcos Ricsire. Hisz vette a fáradtságot, és írt egy levelet neki, és ő még arra se vette a fáradtságot, hogy válaszoljon rá. Igaz, alehet azért nem, mert éppenséggel koreaiul írta az üzenetet, nem pedig magyarul. Ricsi pedig nem biztos, hogy annyira hozzá van még szokva ahhoz, hogy a saját testvére is a második anyanyelvükön beszél hozzá. Hisz hiába félig koreaiak, mondhatni az egész életüket itt töltötték Magyarországon, így az esetek többségében még magyarul is kommunikáltak. De mióta Veró is Koreában ezdett el tanulni, egyr gyakrabban hsználja azt a nyelvet is. És most, hogy vissza jött a Bagolykőre, nem hagyhatja, hogy teljesen elelejtse a második anyanyelvét, így néha akár tetszik Ricsinek, akár nem, kényteen lesz elviselni a borzasztó kézírását hangul betűkkel is.
De azért azt legalább megtehette volna, hogy egy rövid, akár egyszavas válaszra méltatja őt. De nem... Így már csak abban reménykedik, hogy hajlandó lesz megjelenni. Négykor. A szökőkútnál.
- Oh jajj... Bocsiiii... - nyüsszent is fel, ahogy végre, mikor leesik neki, hogy akit ilyen szépen letámadott, az nem épp a testvére. A meglepettségében pedig még a szorítása is gyengül, aminek köszönhetően leesik az ismeretlenről, és egyenesen a enekére huppan. De nem sokat időzik ott, rögtön pattan is fel, hogy leporolja a hátső felét, hogy aztán a hatalmas bocsiszemeivel csak bocsánatkérőn pislogjon fel rá.
- Én nem... Mármint ismerős az arcod... Te is Bagolykoves vagy, ugye? - gondolkodik el kicsit, ahogy jó szokásához híves alaposan megvizsgálja a másik arcberendezését, talán kicsit tovább is elidőzve a vonásain, mint illendő lenne. - A bátyámnak küldtem a levelet eredetileg... De úgy tűnik az a vén banya már vaksi is, és nem ismeri fel a testvérem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813398#post813398][b]Weiss Arion Ruben - 2020.07.15. 20:22[/b][/url]

Elnyomja az újra meg újra feltörő kényszert erre az egész témára, miszerint most fogja és lecsapja a francba, majd élvezi a csendes. Nem, majd pont őrá fog hallgatni abban, hogy vitassák meg, meg úgy egyáltalán beszélni kelljen róla. Ő egy hiú pöcs, aki alatt elegen nyögtek valójában, hogy tudja, amit kell, azt nagyon is jól tudja, ha most aztán a nő és a nő közötti megértés varázsa, meg ők tudják mi a jó a testüknek és bla, bla, bla a téma, leszarja. Legyen, sírjon felőle a következő bige, akit az égbe juttat, nem érdekli, mert irritálja, jelenleg főleg. Meg na, pöcsre mindig szükség lesz és az ő mindensége nyugodt a biztosságban.
- Dehogy gondolom. Gyerek vagy, elhiszem, hogy érdekel ki köp messzebbre és ki pisálja szebben a nevét a hóba, de na. Engedd el – forgatja meg a szemeit, és ez inkább a jobb, ha elengeded, mert unlak hangsúllyal mondja ráadásul. Oké, sejti ő, megint mire akar kilyukadni, de nem, nem adja meg neki azt az örömet, hogy elismeri megint a témát, azt, hogy megtörtént és vele történt. Nem, kikerüli hanyagul, tereli rá, minden másra, miért is ne alapon, mert megteheti. Ő már eleget rágta át magában mit és hol cseszett el, mit kapott érte és mennyire érte meg vagy sem, vagy kevés volt, esetleg sok. Nem, erről senkivel sem „lelkizett”, magának oldotta és oldja meg, még ha most ez a kölyök itt azt köpködi, mennyire szarul áll és szedje össze magát. Persze, mert nem azt műveli, amit szokott, érti ő, de nem, nem fog neki ugrálni. Még mit nem.
- Az az apád volt, én meg én vagyok. Különbség – nem mintha érdekelné, hogy milyen volt az öreg és azt se hitte, hogy egy után nem torolná meg akár azt, hogy csak hozzáért, hát még hogyan. Sőt, benne volt szint a mondat vonzatában, nem ostoba, hogy azt higgye egy pillanatig is, hogy hagyná magát. Ó nem.
- Na kezdődik megint. Ez a kedvenc témád? - horkan fel, hogy megint utal és megint üti a vasat. - Tehetek fejet az ágyadba, mire felkelsz, lovat, emberit, amit kívánsz. Ha használom, ha nem, szeretem a helyén tudni – még a saját nyakát is megtapogatná, ha lenne rá idő, azonban a pillanatnyi nyugalom szinte máris átcsap vérmes acsarkodásba. Nem mintha nem lett volna jele és valószínűleg erre is ment ki a játéka. Ám legyen. Beledől abba, ami a másik akarata és ami ellen oly annyira lázadt és azt mondja, nem és nem. Lehet tényleg csak egy báb, amely visszapofázik és akaratos, de közben pedig ha olyan kapja el, akkor oda lehet tenni, ahova kell. Hiába a „botlás”, a hiba, még mindig itt van, nem ott és azzal, nem máshol, nem a föld alatt. Tény, hogy egyelőre egy felület, amit csépelni lehet az ilyeneknek, mint Nairobi, de tény az is, hogy tesz ellene és visszaszerzi a renoméját. Ahhoz előbb nem árt megtartani a tökeit, ha már szerencsétlennek nézi, nem fogja magát abban hagyni, de egy lágyéki vérzés, nos... igencsak halálos. Morog, miért ne tenné, elpattanna ha az a kicsi is, eltűnne, ami fogja, vérmes tekintet, ha vissza akart valamit hozni, akkor ennyi sikerült.
- De jól mulatsz – persze hogy, úgy megy, ahogy mennie kell, nem? Megadta neki a műsort, kusza tincseit tűri hátra, nem ül le, úgy nyúl a dobozért és gyújt rá, legalább ujjai le vannak foglalva és nem kívánkoznak simán a nyakára. Szorosan. Most rajta a sor a röhögésben.
- Hogyne. Ennyire azért ne áss már el – forgatja a szemeit. Csak parancsra cselekszik olyat, de semmi élvezet nincs benne. Nem olyan az. - Azt mondtam, tedd le azt a szart és mutasd meg, mit tudsz. Mert ha nem lesznek a kések, csak a nagy szád marad és más bizisten kiklopfol. Bár nem mondom, hogy nem tenném meg, amúgy is, nő. Az előbb bizonygattad, hogy farok nélkül is pasi vagy, hát akkor miről beszélünk? Sokat hiszel magadról néha – vigyorodik el, próbál nem figyelni az agya hátsó szegletében ülő kattogásra. Azért direkt közelebb lép, várva, mi a reakció rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813423#post813423][b]Nairobi Jones - 2020.07.16. 11:53[/b][/url]

Erre a leintésre ismét csak fel kell nevetnie, de most sokkal gonoszabbul, mint korábban. Nem tart sokáig, de nem is tűnik el nyomtalanul, megtörténtének bizonyítéka az a bujkáló mosoly, mely jelenleg is nevetőráncokat hagy szemei sarkában.
- Miért érzed szükségét annak, hogy ennyiszer kihangsúlyozd: gyerek vagyok? Mit akarsz ezzel bizonygatni? - és tényleg. Minden második mondatában terítékre kerül, hogy milyen kemény férfi, hogy mennyire felnőttes, meg hát úgy összességében felnőtt férfi. Lehet, hogy Nairobi a maga huszonhat évével kimondottan fiatalnak számít, de annyival azért nem gyerekesebb, hogy lépten-nyomon az orra alá kelljen dörgölni... Hacsak nem szeretné meggyőzni magát, hogy jobb, mint a nő, de erre meg kár szót fecsérelni, hisz nem igaz.
- Különbség. Na az nincs sok köztetek - megforgatja szemeit, s csak egyetlen hajszál választja el attól, hogy kibukjon belőle: mindketten ugyanolyan szar emberek, csak Ruben magasabbra jutott a ranglétrán. Bár ez is nézőpont kérdése, mert az eddig látottak alapján komoly mélyrepülésbe kezdett, s noha Nana épp csak most kezdett, már most többet tett, mint a férfi egész idáig. Hupsz. - Legalább Te szereted a helyén tudni - az is több, mint a semmi, nem igaz? Egy embert már boldoggá tesz a fejével, ami így is pontosan eggyel több a szükségesnél. Amúgy azt említettem már, hogy alapvetően nem utálja őt? Jogos a kérdés: mi lenne, ha esetleg nem szívlelné, ha ilyen akkor, mikor éppenséggel megtűri, netán kedveli? Senki se akarja tudni, néha jobb a boldog tudatlanság.
S provokációja végre célba ér, szinte már kéjes elégedettséggel fogadja a nyakára fonódó ujjakat. Szemeiben ott csillog a kihívás, egy pillanatig sem fél attól, hogy valóban baja esnék, hisz amennyiben vesznie kell, vinné magával társát is. Dominik nem biztos, hogy örülne, ha két halottat találna itthon, de ez legyen a legnagyobb problémája.
- Ne haragudj, ha ismét beletapostam a hamvas lelkedbe - drámaian kap a szívéhez, egy pillanatig még hihető alakítást is nyújt, csakhogy utána vonásai rendeződnek és cseppet sem kedvesen néz farkasszemet Rubennel. - Tanulj már meg értelmezni Weiss. Azt mondtam farok nélkül is jobb pasi vagyok, mint te. Ez inkább vonatkozott az én tökösségemre és a te balfaszságodra, de miért is lepne meg, hogy ismét értelmi fogyatékos vagy? - töprengőn mered a plafonra egy pillanatra, majd, mintha csak megvilágosodna, tovább fűzi a gondolatot. - Lehet, hogy a mester közbenjárása kellett ahhoz, hogy megcsillanjon az a kőkemény három agysejted, ami matchboxot játszik a bent maradásért - széttárja karjait, mintha csak találgatna egy madárcsicsergős reggelen, finom angol tea és keksz társaságában. Szinte várja, hogy a férfi ismét támadjon, de közben kezdi unni is kettejük kakaskodását. Hogy is szokták mondani? Okos enged, szamár szenved.
- Na de depizz tovább, én addig dolgozom helyetted is - azzal hátat fordít neki, hogy meginduljon szobája felé, átöltözzön, majd készítsen kaját magának. Szinte már kedélyesnek mondható, s túlontúl lazának a korábbi diskurzushoz képest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813496#post813496][b]Odry Elizabet - 2020.07.17. 16:20[/b][/url]

Nem mondhatja senki, hogy nem végeztem alapos kutatást az esemény előtt. Megvizsgáltam, hogy melyik az az időpont, amikor a legkisebb esély van rá, hogy a város polgármestere bárki mást is küldhetne maga helyett, mivel a küldött levelemben kifejezetten őt kértem. Itt nem álltam meg, hiszen egy levél olyan, amit az ember félretehet egy ilyen magas beosztásban, így természetesen bejelentkeztem hozzá időpontra, olyankorra, amikor amúgy is elhagyná az épületet, hogy egyen. Az étkezésre mindig nagyon odafigyelek én magam is, és remélem, hogy ő sem viselkedik másként. A kiegyensúlyozott étkezés a napunk egyik alappillére.
Szerencsére olyannak neveltek, aki jó felesége lenne bárkinek, tudok és szeretek főzni és sütni, képes vagyok arra, hogy a véleményem megtartsam magamnak, emellett illő információmennyiséggel tudok beszélgetni művészetekről, kultúráról és vallásról, kerülve a politikát és a sportot, ami a férfiak dolga. Lehet, hogy inkább gésának neveltek? A gondolatra vidám mosoly-szarkalábak jelennek meg a szemem körül, ahogy az üvegen át a poros és kissé elárvult helyiségbe pillantok.
Bejelentkeztem hozzá, de nem a saját nevemen, mert az a nagy helyzet, hogy nem tudom, ő kapott-e rólam bármit is. Én róla csupán egy pár évvel ezelőtti képet, és a pár alatt most vagy tízet értsen az ember, meg egy titulust. De ez nekem nem elég, és nem akarom őt úgy először látni, hogy mindenki ott van. Annyira kínos lenne és lesz is, a közeljövőben. De ma van a születésnapom, ez a nap elméletileg rólam szól. Talán emiatt szabályszegőnek gondol majd? Talán nem akar majd? Nagyon remélem, hogy nem. A levelemben, amiben az időpontot kértem a feltörekvő Berety-Zod család lányaként mutatkoztam be, aki patikát kíván nyitni a városban, és aki, ha úgy adódik, szívesen támogatja politikai berkekben is Daróczy urat. Nem volt valami szép lépés tőlem, megvallom, de talán megbocsátja nekem, hogy nem Berety-Zod Lia vagyok, hogy kicsit összekevertem a nevem betűit, kiadva magam egy nem létező embernek. Csak egy kis időt szeretnék, hogy lássam, hogyan csillog a szeme, hogy úgy halljam a hangját, hogy ne más válaszait mondja nekem vele. Tudom, hogy nem szép csak így idejönni, de az sem igazán az, ami ránk vár. Aztán persze lehet, hogy kitalálta ki vagyok, vagy látott ő is képen, és nem örül majd nekem. Holnap szombat, akkor amúgy is találkoztunk volna. De nekem ma kell látnom őt. Csak hagyd meg a szabadságom, kérlek. Még hat perc... egy örökkévalóság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813506#post813506][b]Daróczy Konrád - 2020.07.17. 22:16[/b][/url]

Nem teljesen idióta, természetesen nem lehetetlen a megtévesztése, viszont igencsak nehéz. Az, hogy Mester Adrián képes kijátszani megérzéseit és éles érzékeit, nem azt jelenti, hogy bárkinek sikerülhet, éppen ezért a Berety-Zod Lia néven érkező megkeresés is kellően átlátszó volt. Az elmúlt időszak eseményei jócskán felgyorsultak: eldöntetett, hogy házasodnia kell, ráadásul nem is akárkivel, Odry Elizabettel. Ez a család nem kevéssé bonyolult, kezdve az őket jellemző művészi vénával és a kultúráért való értelmezhetetlen rajongásukkal. Azonban, fájjék bármennyire is a tény, egybekelésük jövedelmező üzletnek lett minősítve, s noha ezidáig ügyesen lavírozott a feleségjelöltnek szánt hölgyek között, ezúttal nem volt menekvés. Megérezvén a nyomást nem is tiltakozott, meglepően könnyen ment bele ebbe az érdekalapú eljegyzésbe, melynek megalapozása a holnapi napon történne meg... A feltételes mód nem véletlenül indokolt, elvégre Liza születésnapja épp a mai nap van és, hacsak nem teljesen tájékozatlan valaki, pontosan jól tudja, hogy a bejelentkező nő egy kitalált családnévvel rendelkezik, mi több, ez egy anagramma, mely felfedi valódi kilétét. Ugye senki sem gondolta, hogy nem néz majd a körmére? Komplett aktát rakott össze, melyben szerepelnek a legfontosabb tudnivalók, többek között az olyan mások által jelentőségteljesnek talált adatok, mint születésnap vagy kedvenc virág.
Konrád, elterelvén a figyelmet, tizenegy órakor egy harminchárom szálból álló rózsakosarat küldetett Liza otthonába, mely figyelmességéről és kedvességéről tesz tanúbizonyságot, ezzel egyidejűleg imponál a szülőknek. Jövendőbelijét azonban másképp kívánja lenyűgözni így, hogy tisztában van érkeztével. Nem adhat neki nagy ajándékot, így inkább csak figyelmessége jeléül rejtette el azt az apróságot, mely minden bizonnyal elnyeri majd hitvese tetszését.
A lepusztult épülethez ér nagyjából öt perccel a találkozó időpontja előtt, s rutinosan be is pillant, így felfedezheti, hogy partnere, legnagyobb bánatára, megelőzte. Nem mintha bosszús lenne, felőle már órák óta várakozhatna itt, főleg annak tudatában, hogy ő elvileg semmiről sem tud. Lezseren feltűrve ingujjait - mely nem mellesleg kiemeli szürkéskék szemeit, amik örvényként áramlanak és titokzatosan rejtegetik a szörnyű valót - lép be, hogy Lizára nézve elmosolyodhasson. Tipikusan az a szívdöglesztő, ámde komoly, határozott hatás, melyet imádnak a nők, ám ezzel sem érdemes túlzásokba esni. A férfi sem szándékozik. - Elnézését kérem, ha megvárakoztattam - azonnal közelebb lép, hogy megvárja, míg a ő nyújt kezet. Illem, meg ilyesmi. Ha azonban ez megtörténik, akkor hamiskásan elmosolyodva kulcsolja rá ujjait, majd finoman, épphogy csak szájához érinti. Kicsit műmájer, de nem nyálas, pont belefér.
- Szóval, ha jól tudom, egy patikát szeretne itt nyitni, ugye? - körbepillant a helyiségben, mintha csak mérlegelné a lehetőségeket, de valójában tudja, hogy igen nyomós érvekre lesz szükség, ha ezt komolyan gondolja. Talán a felesége lesz, de bolondot nem csinál belőle. Születésnap ide vagy oda, nem kaphat meg mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813507#post813507][b]Odry Elizabet - 2020.07.17. 22:40[/b][/url]

Nem tudom nem észrevenni, hogy az idő mennyire jó hatással volt rá, és ha már egyetlen kép is meggyőző volt számomra, akkor élőben még inkább megvan az érzés, hogy jó döntés volt. Pedig mennyire nem, ó, elképzelni se tudom, hogy mennyire nem. Most egyelőre csak örülök a látványnak, annak, hogy eljött, annak, hogy férfias, hogy úgy néz ki, mint aki képes engem megvédeni. Bizsereg a bőröm, és bizsereg a bőröm alatt az, amit kivált, ám, ha azt hiszi bárki is, hogy ez pozitív, téved. Jelenleg az aggodalom az, amit futkos a testemben, ugyanis, ahogy közeledik felém, kétségtelenül azt érzem, hogy képes lennék érzelmileg is nyitottá válni felé, és ha valamit, ezt igazán nem szeretném. Az érzelmi kötődést nem tartom szerencsésnek, mert elvakítja az embert és kifordítja önmagából. Nem akarok kifordulni miatta. Mégis, ahogy közeledik, felé fordulva egy kósza tincset finoman kisöprök az arcomból, és ajkaimon pihenő mosolyom egy hangyányit szélesebbé válik. Meg fog sebezni, ebben biztos vagyok.
- Örömömre szolgált polgármester úr.
Nyújtom felé a kezem, és igazából azt hiszem a kézcsók az, aminél ráeszmélek, hogy rájött az én kis játékomra, hogy a szépen felépített Berety-Zod családot csak a titkárnője vette be, ő már nem. Nem mutatkozom be, barnáimmal arcát vizslatom, és elkönyvelem magamban, hogy nem minden feladvány megfejthető. Ha jól tippelek, ő sem lesz az. Egyszerre vonz, űz, taszít. A szívem megremeg tőle. Kétségtelenül tökéletes úriember, ahogy én is úrikisasszony, de ismerem magam, tudom, hogy mi vagyok valójában, és úgy sejtem ő sem az, akinek mutatja magát. A sötétben tapogatózom, és talán ott is végzem majd. Most viszont játszunk. Egy kicsit még, hiszen már tudom, hogy lebuktam.
- Így van. Azonban a tudásom és a pénzem nem elég, a leendő férjemet is meg kell győznöm arról, hogy a gondolat nem ördögtől való.
Ellépve tőle a piszkos üveg felé fordulok, azon át tekintek rá. Én látom magam előtt, hogy ez egy virágzó üzlet lehetne, ő mégis kételkedik benne, bennem. Nem ismer, jogos.
- Úgy vélem, minden férjet örömmel tölt el, ha felesége talál egy kimerítő napi programot, és nem kérdezgeti feleslegesen olyan dolgokról, amiket nem szeretne elmondani. Emellett igazán különleges, hogy éppen patikát nem nyit itt senki. Elátkozott talán a hely?
A kérdés előtt visszafordulok felé, és érdeklődve pillantok rá. A szemeim csillognak, még akkor is, ha tudom, romba fogja dönteni az életem, és nem biztos, hogy utána építésbe kezd.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813520#post813520][b]Daróczy Konrád - 2020.07.18. 11:41[/b][/url]

Nem biztos abban, hogy a nő rájött-e, lelepleződött, de nem is különösebben foglalkoztatja a kérdés, elvégre az irányítás az övé, csakúgy, mint mindig. Ami azt illeti, nem tartaná ördögtől valónak, hogy a falubeliek odalegyenek jövendőbelijéért, azonban semmiképp sem ildomos engedni, hogy ezt a szeretetet túlzásba vigyék. Ismeri magát, a vágyait, a jellemét - már amennyiben egy pszichopata esetében lehet ilyesmiről beszélni -, tekintetét végigfuttatja az érintetlen, puha bőrön, amin hegeket, sebeket és liluló foltokat vizualizál. Nem mer majd szólni senkinek arról, hogy Konrád miképp is bánik vele, hiszen senki sem hinné el róla, hogy valóban képes lenne kezet emelni egy nőre. Ezen túl az sem elhanyagolható tény, hogy akármikor ellehetetlenítheti az Odry családot, alááshatja nevüket és renoméjukat, ezt pedig legyen bármily agyafúrt, még a kis Lizi sem kockáztathatja meg. Lesz egy saját, külön bejáratú babája, akivel azt tesz, amit csak akar. De mindent a maga idejében, egyelőre meg kell szereznie magának, el kell altatnia a gyanút, el kell nyernie a szívét - még ha röhejes is.
- Miért gondolja, hogy a férje nem támogatná egy patika nyitását? - lássuk, mit is gondol róla. Miért tartja úgy, hogy Konrád rigorózus módon engedné elillanni a pillanatot, amikor hitvese még inkább beleszerethetne, amiért valóra váltja álmait? Talán feltételezi, hogy jóval racionálisabb, mint a férfiak nagy többsége, akik csak az asszony békéjét áhítják? Ugyan. Meglehet, hogy átlát a maszkon és sejti, hogy milyen is valójában, de ha egy patika nyitása kell ahhoz, hogy lefoglalja és elhitesse, odaadó pár, még az is elképzelhető, hogy hajlandó meghozni ezt az áldozatot. - Azt szokták mondani, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Ön nem hisz ebben? - szórakozottan mélyeszti kezeit zsebeibe, miközben íriszei pimaszul csillannak Lizire. Teljesen emberi reakciók, akár még flörtölésnek is lehetne nevezni, ha nem ismernénk kellően jól egyébként kiszámíthatatlan természetét.
Lassú, óvatos léptekkel kerüli meg a piszkos üveget, hogy partnere mellé kerüljön, majd úgy téve, mintha körülnézne, háta mögé helyezkedjen. Ekkor jön el a pillanat, hogy előhúzva színházjegyeit, vigyázván, hogy ne érintse meg tiszteletlen, netán illetlen módon a nőt, elé nyújtsa őket. Pestseholséra érkezik a híres orosz balett társulat, akik egyetlen estén nem csak a Diótörőt, hanem a Hattyúk tavát is előadják. Minden évben egyszer van alkalom megtekinteni, akkor is szinte elérhetetlen a laikusok számára. Igen körültekintően megválogatott társaság juthat csak el rá, mint nevesebb politikusok, fontos emberek, meg persze néhány alvilági figura. Konrád már számít valakinek, így csupán annyi volt a dolga, hogy a listára felírassa jegyesét, melyet meg is tett. Egy hét múlva lesz az esemény, de bizonyos, hogy telitalálat. - Én osztom ezt a véleményt. Éppen ezért örülnék, ha a feleségem velem tartana erre az eseményre - hangjából kihallatszik az a mosoly, melybe ajkai görbülnek, s csak akkor folytatja mondandóját, ha Liza szembe fordul vele. Ideje bőven van. - Boldog születésnapot - annyira gyengédnek tűnik, annyira normálisnak! S hogy a hely el van-e átkozva? Talán sohasem tudják meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813523#post813523][b]Odry Elizabet - 2020.07.18. 12:27[/b][/url]

Nem tudom, hogy értené-e, hogy azért nem ellenkeztem a házassággal kapcsolatban, mert úgy éreztem, hogy egy polgármester feleségeként szabad maradhatok. Nem úgy szabad, hogy aztán a kertésztől a postáson át az iskola igazgatójáig bárkivel intim viszonyba kerüljek, hanem úgy, hogy továbbra is élhessek azoknak a dolgoknak, amiket szeretek csinálni. A patika is ilyen lenne, de talán túl nagy kérés lenne azonnal, hiszen még csak házasságot sem kötöttünk.  
- Hiszek és ezért is érzem kétségesnek a dolgot. Talán azon aggódna, hogy túlságosan belemerülök, és nem tudom majd teljesíteni a házastársi kötelezettségeimet. Nem szeretném, ha a férjem úgy érezné bármikor is, hogy nem ő az első a számomra.
Ez nem egy szerelmi házasság, talán sosem lesz az. Vonzó férfi, vonzóbb, mint a képen. Szépen csillog a szeme, ami előcsalja belőlem is a nőt. Érzem, ahogy a belső hangom abban reménykedik, hogy tetszem neki, mint asszony, hogy szépnek, kívánatosnak tart, legfőképpen azért, mert nem szeretném, hogy azt mondja holnap, nem talál elég érdekesnek. Ismerem és tisztelem az aranyvérű szabályokat, tudom, hogy a lényem legnagyobb része felett az esküvőt követően a férjemnek lesz döntési joga, és én nem ellenkezhetek, mégis remélem, hogy egy kis részem szabad marad. Vágyakozva nézem az üresen álló épületet, mert szeretném, de nem olyan ember vagyok, hogy csak mert a polgármester a férjem, alanyi jogon jár nekem.
- Szeretném előbb a házasságunkban megtalálni a helyem, szeretném, ha a férjem alkalmasnak találna arra, hogy a szenvedélyemnek élhessek, amíg ő maga is ezt teszi.
Ezzel pedig nem másra gondolok, mint a polgármesterségre, és valljuk be, igencsak idealizáltan látom a jövőnket, túl egy bizonyos ponton. Az eleje nem lesz könnyű, de már elfogadtam azt, hogy egy számomra idegen férfi felesége leszek, hogy a testem az övé lesz, hogy a nevem az övé lesz, hogy minden vagyonom az övé lesz. Van bennem némi tartás vele kapcsolatban, de azt hiszem, ez természetes. Nem holnap akartam megismerni, nem úgy, hogy ott van mindenki, tudom, hogy ez a lépés illetlen, mégis, látnom kellett azon túl, ahogy holnap fogunk viselkedni egymással, mikor árgus szemek figyelnek majd minket. Tetszik, amit látok, és ahogy mellém lép, látom a közös jövőnket. Nyilván egy túlidealizált jövőt, de engedjük meg most annak a rózsaszín lufinak, hogy felfújódjon.
- Balett?
Szinte suttogok, de a hangomban minden ott van a jegyeket látván. A gyermeki öröm, a szerető csilingelés, a lelkes asszony és a nő, aki igazán fontosnak érződik. Tagadhatatlan örömmel a tekintetemben fordulok felé, hogy az utolsó két szó már szemtől szemben érjen minket. Rendben leszünk. Ő lesz a férjem, én leszek a felesége, és ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz. Hiszen a sárga rózsák, a balett, az, hogy tudja, ma van a születésnapom, hogy belement a játékba, és nem hárította el a találkozást. Minden olyan örömre ad okot, melyből táplálkoznom kell, mely bizakodóvá tesz. Annyira naiv vagyok, annyira naivvá tesz. Szeretném megérinteni, szeretném jobban érezni az illatát, szeretném, lebontani a falat kettőnk között, szigorúan ügyelve arra, hogy a védvonalaink megmaradjanak. Nem értek egyet azokkal a nőkkel, akik mindent tudni akarnak a férjük dolgairól, én szeretnék abban boldogságot találni, amit a férjem magától ad nekem.
- Köszönöm, hogy a férjem leszel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=813711#post813711][b]Weiss Arion Ruben - 2020.07.20. 01:28[/b][/url]

Az egészre megint előveszi az „ez hülye” nézését, és szusszan. Oké, ehhez neki már nincs türelme, se kedve, eleve nem is volt hozzá, de Nairobi mestere annak, hogy akkor és úgy találja meg, amikor nem kellene. Talán tökélyre fejlesztette, bár az sem utolsó szempont, hogy ő se szokta megkönnyebbíteni a dolgokat, sőt. Nagyon nem, ha épp harsány és elemében van, ott vág oda és alá, ahol nem szégyell. De ez már csak ilyen, két dudás egy csárdában effektus, nincs ezen mit nézni. Aida más volt, vele máshogy lelte meg a közös hangos, de tény, ő nem Aida és nem is lesz az sosem, azonban nem azért nem bírja, vagy épp érdekes tűri meg, mert ő van itt most. Annyira nem érzelgős, sőt lelketlen inkább, mintsem ilyen ok miatt legyen olyan, amilyen.
- Mert az vagy és nőj fel végre, mert ez a gyerekes piszkálódás taknyosoknak való – mondja ő, aki ugyan úgy beleáll, de mindegy, mert ő most a sértett fél és ilyenkor mindig a másik a hibás. Mivel a hiúság kurva dolog és visszaüt, így mutatkozik, ezt leginkább azok látják, akik ismerik. Mivel sokáig, sokat fürdött benne, ez már megragadt, de a világ nem fekete és fehér, nem szent senki sem, így aztán felesleges a miérteket keresni. Felhorkant inkább arra, hogy mi a különbség és mi nem. Sablonszöveg helye jöhetne, azonban csak figyeli, de nem mondja tovább. Ám legyen.
- Gonosz apuka és a szegény kislány. Mindjárt megsajnállak a szar gyerekkorért  - mert annak, akinek végig aranykanál volt a szájában, valóban nehéz megérteni egy olyat, ahol rossz történt, szegénység, nyomor, akármi negatív. Nem volt abban része, hogy megverik, hogy nagyon fenyítik, megcsinálta a dolgát, amit elvártak tőle, aztán azt tett, amit akart. Meg is lett az eredménye, ahogy a másik múltjának is, szóval ha az út ide vezet, kurvára mindegy, hogy ki honnan jött és miből. Sosem érdekli és érdekelte, empátia pedig nem alakult ki benne. Sok mindenben sekélyes és felszínes, szegényes, van bőven olyan jellemhibája amit elismer és még több, amit nem, mert fel se fogja igazán.
- Kelleni fog az még, szóval igen, jó lesz a helyén – mert ha még él és lélegzik, akkor kelleni fog, nem valami hiú ábránd, ha egyelőre parkolópályán is van vagy nincs ott, de éppen csak várnak a dolgokkal, már az is azt mutatja, nem temették el teljesen. Nem rántotta ki mindenki alól a talajt és talán pont az bosszantja, hogy a nő teheti, lehet hasznos, ő pedig egyelőre még nem, még húzza meg magát és kussoljon. Igen, talán a legnagyobb gond ez, valamiféle irigység. De ki nem fogja mondani.
Inkább kiengedi másképp, egy kicsit csak, mert ha valóban elengedi magát, akkor nem lenne esélye, erre utal is, hogy azért a felállás nem egyenlő. Nyúlánk alkat, nem egy kolosszus, de szorult bele erő, tudás, amellyel tudna törni és rombolni, egy testet is főleg, egy hiba pedig elég volt egy jó időre, mindörökre ahhoz, hogy ne engedje ki a vörös felleget, azt, aki valójában, még ha úgymond itthon is van. Nem lehet. Pedig arra vár, hogy kapjon olyan utat, olyan helyzetet, hogy végre kinyújtózhasson.
- Ó, rendben, hidd azt, felőlem – legyinti el a másikat, hát most amennyit bizonygatja, felőle aztán. Jobb ez a felfogás, ebbe erőszakolja magát, mintsem abba, hogy megint elkapja a torkát. - A fogaidat még kiüthetem, ha nem fejezed be. Szállj le, neked ahhoz semmi közöd, még mindig. Megtörtént, mégse dőlt össze a kártyavár én meg kapom amit kapok. Ennyi. Majd járhatsz örömtáncot, ha esetleg még jár nekem egy kiadós nyúzás, de addig akadj le rólam. Ha annyira kurvára fontosnak képzeled magad, akkor csináld a dolgod – förmed rá, mert már végképp türelmetlen, hogy ezért nyúzza. Nyúzza másért, akár azért, mert nem tetszik neki a képe, de hogy folyamatosan emlékezteti... Aztán lehet ez a dolga, az élő retkes lelkiismeret, ami romlott. Kiköp mindjárt oldalra, olyan undormányos gondolat.
- Lehet. Rakott már helyre nem egyszer. Tudod, mindenki volt fiatal, vad, csiszolni mindig kell. Ez ilyen, fel nem tudod fogni, mert neked elég ha visítok és már szenvedsz – von vállat, lehet kedve támad megint előszedni a jó öreg muzsikát. Beint ahogy távozik, majd végül mégis követi, na de nem oda, ahol öltözik, hanem amint nekiáll kaját alkotni. A konyhába masírozik a poharával és röhög egy sort.
- Ez a nagy munka? A kaja? A ház cselédje lettél tán? Akkor szendvicset, tányérra, kösz – int neki, nem mintha remélné, hogy megkapja, a pohár koccan a pulton. - De ha már annyira helyettem akarsz bármit is, nem ártana tudni is, mit nem? - mondjuk az a keserű, hogy ideérkezve csendre lettek intve és nagy dolgot még nem tettek. Kár érte. Már érik, nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=814227#post814227][b]Széplaki Alíz - 2020.07.25. 20:39[/b][/url]

- Köszi, jól esik, hogy ezt mondod. Minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ideális környezetet biztosítsak számára - tekintettem a fiúra, miközben ajkam mosolyra húzódott. Még sosem kerültem ilyen helyzetbe, de bíztam benne, hogy helyt állok majd minden téren, már ami a gyámságot illeti. Alex egyébként is nagyon szimpatikus volt nekem, az pedig szerencsés véletlen volt, a rossz élménye ellenére is, hogy jó helyen volt jó időben. Ha aznap nem látogattam volna el arra a bizonyos helyszínre, akkor nem történt volna meg köztünk az a beszélgetés, plusz ki tudja, milyen sorsra jutott volna. Amiket mesélt, azok alapján nem igazán láttam volna más kiutat a helyzetből. Ez az új élethelyzet viszont nekem is és neki is pozitívum volt, egyébként is eléggé egyedül éreztem magam abban a nagy lakásban. Persze ott volt a macskám, de vele ugye nem igazán tudtam beszélgetni, meg közös tevékenységeket végezni. Jelen pillanatban úgy éreztem, hogy egy új élet nyílt meg előttem új lehetőségekkel. Nagyon felnéztem Nathaniel-re, mert valahogy a velem való kommunikáció során mindig előtérbe került a pozitív, optimista oldala, amely rám is rendkívül jótékony hatással volt.
- Nincs mit. Persze, csak akkor mondom el, hogy mit álmodtam meg veled kapcsolatban, ha sor kerülne erre, ha nyitott leszel rá. Ha inkább nem akarod hallani, akkor azt tiszteletben tartom - tettem hozzá gyorsan, nehogy azt higgye, hogy mindenképp fel akarom világosítani a jövőjével kapcsolatban. Persze, ha valami élet-halál helyzetről lenne szó, akkor nyilván megmondanám neki, hogy komoly a dolog, de akkor is rá hagynám a döntést, hogy szeretné-e hallani a részleteket.
- Ez remekül hangzik! Tényleg megtennéd? Oltári nagy segítség lenne! - hálálkodtam neki lelkesen. Mindig  is tudtam róla, hogy nagyon segítőkész ember, ráadásul nagyszerű ötletei voltak. Örültem, hogy így támogatta az elképzeléseimet, természetesen rám is mindig számíthatott, ha neki lett volna szüksége segítségre, de ezt mondanom sem kellett, hiszen nagyon jól tudta.
- Milyen marketinges megoldásra gondoltál? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben teljes testemmel feléje fordultam jelezve, hogy nagyon is figyelek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=814253#post814253][b]Daróczy Konrád - 2020.07.25. 23:10[/b][/url]

Milyen idejét múlt elgondolás is az, hogy egy nő kizárólag otthon ülhet, hímezhet és teázhat, valamint a többi asszonnyal pletykálkodhat? Nincs is károsabb dolog, mint az aranyvérű lányok népes gyülekezete, akik kibeszélik újdonsült férjeiket és velük kapcsolatos rigolyáikat ahelyett, hogy megbecsülnék, amijük van. Éppen ezért, bár Konrád maga is úgy véli, hogy feleségének feladata legfőképp és elsősorban házasságuk magaslatokba emelése, nem gondolkodik teljes elnyomásban, míg arra okot nem talál. Egy szerelmes férfi mindent megtesz, hogy boldoggá tegye kedvesét, s ebből kiindulva neki sem lesz más választása, minthogy vékony nádszálként hajoljon, s ezzel megelőzze a végső soron elkerülhetetlen törést.
- Bármelyik férfi boldog lehetne, ha a felesége a közjó érdekében kívánna tevékenykedni. Ódivatú elképzelés, hogy egy nőnek nincs más dolga, mint otthon türelmesen várni a férjét - elmosolyodik és megcsóválja fejét, abszolút emberi reakció, mint aki tán... zavarba jön, mert aranyvérű felmenői ellenére is ily modern gondolkodással rendelkezik? Vagy mert ez úgy hangzik, mint egy bók, mely egy jelenleg eljegyzett hölgynek szól? Akárhogy is, külső szemlélőként láthatóan gyarlónak tűnik, mint aki félretéve a téma kellemetlen mivoltát igyekszik felvenni a fonalat és tartani a tempót. - Ön egy igazán különleges nő - íriszei megfejthetetlenül csillognak, örvénylő kékségük magába szippantja a gyanútlan kíváncsiskodót, s épp emiatt süti le szemét. Az udvarlás, egy kisasszony felcsípése közel sem olyan egyszerű, főleg akkor, ha a másik fél okos vagy annak hiszi magát. Ügyesen kell kijátszania kártyáit, mert ha valaki a bukását jelentheti, az ő. Akármennyire is titkolni fogja majd igaz valóját, a külvilág felé mutatott álarcon átsejlik majd ezidáig rejtett lénye. Nem szívesen engedne a botrányra éhes firkászoknak, amilyen Rothstein is volt nemrég.
Vele és a fajtájával azonban bőven ráér foglalkozni, mivel épp Elizabetet kell meghódítania: könnyebb úgy irányítani valakit, ha önszántából cselekszik és nem erőszakkal kell rávenni. Nem véletlenül választotta a balettre szóló jegyet, hiszen saját érdektelenségén túlmutatóan ezzel boldoggá teheti jövendőbelijét. Születésnap, mennyire jelentéktelen, túlértékelt dolog... Csak azért tartják, hogy mindenki fontosnak érezhesse magát az év egy adott pontján, de mire fel e sok hűhó, ha helyzetük a szürke mindennapok árnyékában mit sem változik? Nem baj, érezze csak, hogy törődnek vele, ha erre vágyik.
- Úgy gondoltam, ez méltó ajándék lehet a menyasszonyom születésnapján - kedvesen mosolyogva, óvatosan nyúl a puha kézért, hogy összekulcsolva ujjaikat, felemelje azt és egy csókot leheljen rá, ismét. Ezúttal viszont nem szakítja el tekintetét a nőéről, s íriszeik egybekapcsolódása e pillanatban jóval intimebb, mintha a romos üzlet törmelékei között szeretkeznének. Hát nem csodálatos érzés, amikor egy kényszerházasság végül jóra fordul? Hát persze. - Bevallom, kissé meglepődtem, mikor megtudtam, hogy bejelentkeztél hozzám, de örültem is. Küldettem Neked rózsákat, hogy a szüleink előtt ne derüljön ki, mire készülsz... Illetve készülünk, ha fogalmazhatok így - elereszti a kezet és immáron sokkal lazább testtartással fordul körbe a helyiségben. Szóval azt akarja Liza, hogy nyíljon itt egy patika. Ha bele akarnak ebbe vágni, fel kell mérni a város lakóinak igényét, hogy érdemes-e belevágniuk a projektbe, avagy sem. Újabb plusz munka és miért? A látszatért, hogy mindenki azt higgye, normális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=814266#post814266][b]Odry Elizabet - 2020.07.26. 08:26[/b][/url]

Minden szava letaglóz, minden pillantása rabul ejt. Túl azon, hogy vonzó férfinak találom, hogy volt valami a tekintetében azon a képen is, amit róla kaptam a házasságkötésünk bejelentése mellé, így élőben sokkal valóságosabb. Hallva a gondolatit, látva ajkai mozgását, hangtónusát, érzem, hogy megbízhatok benne, hogy ez a férfi az, akit nekem szántak. Már tudom, hogy azért nem találkoztam senkivel, aki ne untatott volna idejekorán, mert nekem vele kellett találkoznom. Ha nincs az elrendezett házasságunk, sosem jövök Bogolyfalvára és sosem teremtődött volna olyan helyzet, ahol mi ketten találkozunk. A sors, mely pontosan tudja, hogy mi kell egy embernek, mellém szólította őt, és bár féltem tőle, féltem a házasságunktól, már nem félek.
- Ön pedig egy különleges férfi.
Ennyit szabad, nem? Hamarosan házasok leszünk, noha most még szerepem szerint egy másik férfival kötött házasságom eredményezi azt, hogy felkerestem őt, mégsem hagyhatom figyelmen kívül a bókot, és úgy sejtem, hogy talán már tudja, hogy ki vagyok. És ha nem... úgy remélem, hogy ez az egész flört nem rendszeres, csupán csak azt mutatja meg, hogy mennyire tökéletesen összeillünk, hogy talán ő is érzi azt, hogy velem a jövője kellemesen telne majd.
Mindazonáltal, hogy érzem a láthatatlan köteléket, majd egyszer szorosabbá válik, ahogy tekintetem a tekintetét kutatja, ahogy ajkait vizslatom, ahogy bizsereg a tenyerem, mert érinteni szeretném, sok dolgot nem látok, ami aggodalomra ad okot. Nem látom őt apaként, ahogy nem látom magam anyaként, holott a házasságok, melyek így köttetnek az vér tisztaságát és a megfelelő utódszámot célozzák meg, és bár úgy érzem, hogy remek vitapartner lenne, mert intelligens, jó meglátású, már-már szenvedélyes, valahogy mégsem tudom elképzelni, hogy nekünk gyerekeink legyenek, de már nem akarom, hogy elválasszanak tőle, mert a szemébe nézve látok valamit, amit nem akarok elveszíteni. Aggodalmak, pedig hivatalosan még nem is ismerhetjük egymást.
Ahogy bőre a bőrömhöz ér, érzem, hogy a pír lassan elönteni készül arcomat, és igazán akkor történik meg a dolog, amikor a szeme a szemembe mélyed, és ajka érinti a bőröm. Az aggodalmak, ahogy jöttek, aképp távoztak is, mert nem kell aggódnunk, a házasságunk csodálatos lesz, érzem, hogy képes leszek hozzá idomulni. Szemeim csillogása elárul, már nem titkolom, hogy megfogott, nem is tudnám, hiszen majd kicsattanok az örömtől, hogy olyan embert kaptam, amilyenre titkon mindig is vágytam.  
- A bűntársam lettél azzal, hogy virágot küldtél nekem. És mind a kettő csodálatos meglepetés, de tudnod kell, hogy én nem olyan ember vagyok, aki elvárja, hogy ajándékokkal halmozzák el.
Ezt nem csak úgy mondom, valóban így is van. Egy hosszú beszélgetés a világról, vélemények összeütköztetése egy kellemes vacsora mellett az otthon intimitásában sokkal többet jelent nekem annál, mint hogy mindenféle számára unalmas eseményre kelljen mennie. Én őt szeretném megismerni, és ahogy ajka a kezemhez ér, szabad kezemmel szeretve simítok végig arcán, hogy érezzen engem, hogy érezze, szeretnék hozzátartozni.
- Téged szerettelek volna látni és azt szerettem volna, hogy engem láss, úgy, ahogy vagyunk, ahogy a házasságunkba megyünk, a szüleink nélkül.
A holnap más lesz, ott kínosan ügyel majd mindenki arra, hogy tökéletes pontossággal viselkedjen, úgy, ahogy azt egy úri családban illik. A szülők, főleg az én szüleim majd őt kérdezgetik, és minden válasza után elhangzik majd, hogy én pont ideális vagyok neki, míg helyettem többnyire anyám beszél majd, abból kiindulva, hogy egyetlen rossz válasszal elronthatok egy jövedelmező üzletet. Arról nem kell szólni, hogy magas intelligenciaszinttel rendelkezem, ahogy azzal sem, hogy emiatt a viselkedésem gyakorta eltért a normálistól, csupán csak arról, hogy bár nem nőttem magasra a csípőm elég széles ahhoz, hogy erős fiú gyermekeket szüljek. Noha édesanyám csípője is igencsak megfelelt ennek, ő négy lányt szült az apámnak ezzel gyakorlatilag kihalasztva a vérvonalát, hiszen ahogy a nővéreim is, úgy a házasságot követően én is a férjem nevét viselem majd.
- Tudom, hogy sok munka lenne vele és számít a lakóközösség véleménye, de ha ők igényelnék, akkor szeretném megpróbálni, ha nincs ellenvetésed. Jó helyen fekszik, rengeteg lehetőség van benne, ahogy a tervrajzokat néztem, akár alkalmazhatnék gyakorlati félévben lévő egyetemistákat is, akiknek talán megtetszik a település és az elindított fiatalító programhoz hozzájárulhatnék ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben mellé lépek, és tele reményekkel nézek körül a falakon. Én már látom készen a művet, de tudom, hogy előbb sok ámen kell hozzá.
- A házasságkötést követően hol fogunk élni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=814424#post814424][b]Daróczy Konrád - 2020.07.26. 22:42[/b][/url]

Honnan tudod, hogy egy kismadár már a tenyeredből eszik? Nézz a szemébe, figyeld a mozdulatait, apró rezdüléseit, s rájössz, mikor bízik benned teljesen. Liza, ha e hasonlatot megfelelően alkalmazzuk, szemmel láthatóan odavan a férfiért, s képes volna bármire, amit az megkíván. Nem szép dolog visszaélni ezzel, de ki mondta, hogy minden esetben fair módon kell játszani? Egyeseknek bűntudatok, lelkiismeret furdalásuk lehetne, amiért érzelmek nélkül megjátsszák a csodálatot és áhítatot, de egy pszichopata számára nincs más, csak a mímelt, megjátszott valóság. Látja a racionális eseményeket, reálisan méri fel a szituációkat és tisztában van minden következménnyel, csak éppen nem érdekli Őt. E tekintetben különösen veszélyes embertípusnak számít, lévén nem érez, nem szorong és nem tanul, ellenben rendkívül elragadó és megnyerő, ami könnyedén megtéveszti az agyafúrtabb, felkészültebb embereket is.
Hagyja, hogy olyan álomba ringassa magát, mely sohasem lehet valós, elvégre nem lesz érzéki szerető, gyengéd és odaadó férj, gondoskodó családapa. Ha eljön a ideje, gyermeket fog nemzeni, biztosítja majd a tisztességes neveltetést, de a maga részéről ki van zárva, hogy ennél nagyobb energiát fektessen bele. A társadalmi elvárásoknak meg kell felelni, illetve vérvonala is értékesebb annál, mintsem veszni hagyja, de ennél több motivációt nem lát a családalapításban.
- A céltalan ajándékvásárlásnak amúgy sem vagyok híve. A legváratlanabb pillanatokban foglak meglepni, amikor nem számítasz rá, így még többször láthatom majd a mosolyodat - talán kényszerházasság, de egy férfi is lehet romantikus, nemde? Legalábbis tehet úgy. Mivel sem a szülők, sem a pórnép jelenléte nem feszélyezi kettejüket, ugyan miért is gondolná bárki, hogy nem mond igazat és színészi előadást nyújt? Ugyan kérem, ha ilyen mély benyomást tesznek az emberre, azt nem lehet mímelni... A felé nyúló kézbe fekteti arcát és egy pillanat erejéig lehunyja szemét, amitől még inkább az az érzése támad az embernek, hogy egy mély, szoros kötelék van kialakulóban, melyet az egymás iránti tisztelet és szeretet jár majd át. Konrád eközben természetesen unja magát, szokás szerint kötelező körnek tekinti ezt is, jobbára semmit sem vált ki belőle a nő, de ezt nem lenne illendő kimutatni vagy a szemébe vágni.
- Abszolút megértem - bólint egy aprót, miközben kissé elhúzódik, lévén nem volna helyes, ha ily közelségben lennének. Micsoda úriember. - Holnap, mikor hivatalosan először látjuk majd egymást, úgy kell tennünk, ahogy anyáink elvárják és apáink büszkék legyenek. Nem hiszem, hogy egy karót nyelt fajankó elnyerhette volna a szíved, vagy érzéseket ébreszthetett volna benned. Örülök, hogy végül kezdeményeztél, még ha az én dolgom is lett volna - megjegyzést tesz magára, a róla kialakult képre, a szülői elvárásokra, mindezt olyan természetes gyarlósággal, ahogy bármely ember tenné, akinek nem csupán érdekei, hanem érzései is vannak. Az újságokból ismert megnyerő polgármester, akinek a háttérben bizonytalanságai, félelmei és esendő gondolatai vannak? Annyira klisés, annyira hétköznapi, annyira normális...
- Nekem nincs ellenemre, hogy nyissunk egy patikát, ha az a város javát szolgálja. Bogolyfalva még mindig ragaszkodik a régi szokásokhoz, ha ezzel kicsit oldhatnánk a hagyományokat, két legyet üthetnénk egy csapásra - való igaz, a falufiatalító program nem véletlenül indult meg. Szeretne már megszabadulni az olyan kellemetlen tényezőkről, mint Jolika és a nyugdíjas maffia, ahogy a hivatalban nevezik őket.
Már épp folytatta volna a diskurzust a megnyitandó gyógyszertárral kapcsolatban, mikor Lizi igen váratlanul felteszi neki az egyik legjelentéktelenebb kérdést a világon. Nyilván ennek is van súlya, így nem veheti fél vállról. A nő felé fordulva zsebre teszi kezeit és gondolkodón mered ki a piszkos, épphogy átlátszó ablaküvegen, akárha ízlelgetné és fogalmazná gondolatait. - Ebben nem szeretnék nélküled dönteni. Véleményem szerint mindkettőnk szüleitől kellő távolságban kellene házat néznünk, ugyanakkor nem mehetünk kimondottan messzire. Bogolyfalva vagy annak vonzáskörzete lenne a legmegfelelőbb. Mit gondolsz? - ha rajta múlik, rávágta volna, hogy semmi köze hozzá, oda mennek, ahová ő akar, de egyértelmű, hogy jövendőbelije értékeli, ha kikérik véleményét és figyelnek rá. Ezen ne múljék, érezze fontosnak magát, csak tessék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=814454#post814454][b]Nairobi Jones - 2020.07.27. 11:48[/b][/url]

- Ugyan Weiss, ne etessél már. Legalább annyira gyerekes vagy te is, mert beleállsz a vitába - legyint, mintegy lesöpörve magáról a vádakat, melyekkel őt illették. Hogyan is veszekedhetne valakivel, aki nem hajlandó beleállni a taknyosoknak való interakcióba, ugyebár... Ennyit a nagy Rubenről és a felnőttes hozzáállásáról, de azért szép próbálkozás volt. - Mit tudsz te a szar gyerekkorról? Világ életedben kinyalták a segged, egy fűszálat se kellett arrébb tenned. Mások miatt tartasz ott, ahol - gazdag család, szórakozásból illúziómágia, ugyan kérem, aki megteheti, annak lehet. A nő is szívesen tanult volna többféle különleges képességet, lehetne Európa császára és tehetné, amit akar. De nem így lett, helyette kapott egy csodás fülsérülést, egy rákos édesanyát, plusz egy iszákos, szerencsejáték függő apát, aki napra nap agyonverte őket. Hát persze.
Grimaszol egyet, hisz nem tartja valószínűnek, hogy a férfi egyhamar használni fogja. Eddig sem tette, ehhez a rossz szokásához pedig minden bizonnyal tartani is kívánja magát. Ez alapvetően nem zavarná, csak hát együtt kell dolgoznia vele, viszont egy fejetlen csirkével nehéz. Mindegy, majd Dominik kezd vele valamit, ha megint elkattan, amire sajnos igen sok esély van, legalábbis amíg annak a másik faszinak a csicskása. Pff, de utálja az ilyet.
- Nincs hozzá közöm? Egy csapatban vagyunk, ember! - kínosan röhög fel. - Képzeld, ha te mész a süllyesztőbe, minket is veszélybe sodorsz. Hogy lehetsz ennyire sötét...? - egy könnyed facepalmot követően középső ujját mutatja a férfinak, hogy végre tovább indulhasson. Komolyan, hihetetlen, hogy még mindig nem érti mit tett és, hogy ez mennyire van kihatással dolgokra. Mert persze, Dominik közbelépett, intézkedett mindenről, de ha csak ki nem bukik egészen véletlenül Weiss-ből, hogy mi a helyzet, akkor most hagyhatnák, hogy terjedjen az infó. Nem is érti, hogy lehet még életben az a tag. - Mindenkinek van gyenge pontja. Azért, mert ismered az enyémet, ne érezd magad nyeregben. Szart se tudsz te a fájdalomról.
Lelép, hogy átöltözzön, végül, ha már hozott kaját, akkor össze is dobná, hogy elfogyassza, de miért is lehetne nyugta, miért hiszi, hogy ez a köcsög nem jön utána? Unottan pillant fel Rubenre és várja, hogy mondandója végére érjen. - Aki nem dolgozik, ne is egyék. Úgyhogy takarodhatsz vissza az odúdba - ez minden kérdésre választ ad. Arra is, hogy ő miért éhes és arra is, miért nem kap ez a gyökér szendvicset. Egyébként csodálatos bejárónő lehetne, ha azzá akarna válni, de lássuk be, jóval hasznosabb ő ennél jelenleg is. - Hát, ha lenne munkád, csinálnám helyetted. De nyugalmaztunk, mert rossz kisfiú voltál - megvonja vállát, miközben elkezdi összedobni reggelijét. Van, aki whisky-vel nyitja a napot, van, aki értelmes kajával: mondanom sem kell, Nairobi melyikbe tartozik. Nyilván nem a bánatok csoportjába.
- Különben is, ha én csinálnék neked szendvicset, nem kelnél fel többet abból a fotelból. Kopj le Weiss és hagyj engem békén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=814994#post814994][b]Odry Elizabet - 2020.08.02. 21:56[/b][/url]

Min is aggódtam tulajdonképpen? Talán azon, hogy a holnapi ember ugyanaz lesz, akit ma láthatok, és akkor valóban könnyek között búcsúztatom majd a szabadságom, miközben az oltár felé lépkedve újra és újra elmormolom az ősi máguscsaládok fogatalmát, hogy minden szava hiteles legyen. Féltem tőle, hogy rideg lesz, hogy a tekintete az lesz, ami a képen, de nem az, a tekintete csodálatos és őszinte. Nem félek a feleségének lenni, nem félek Daróczy-vá válni. Egyedül semmiként keringtem, általad létezem, hálával tartozom neked, amiért számodra kedves lehetek. Hálás vagyok, hogy rám igent mondott, mert tudom, hogy nem én vagyok az első opció, amit felajánlottak neki, de én vagyok az első, akinél nem ellenkezett. Szeretném tudni, hogy másabbnak gondol-e, mint azokat a lányokat, akik előttem voltak, és eddig sem jutottak. Szeretném tudni, hogy vonzónak tartott-e a kép alapján, hogy látott-e egyáltalán képet rólam. Szeretném tudni, hogy most vonzónak lát-e. A gondolatra, hogy én hogyan reagáltam a képére elpirulok, mert bár szemérmes nő vagyok, szemérmetlenül cselekedtem a szobám rejtekében. Vágyat éreztem, egyetlen kép alapján, és most, hogy hallom a hangját, látom ajkai ívét, újra elönt a vágy. [...] te rendelkezel életemmel.
Nem félek a kezébe adni a sorsom, és úgy érzem, mellette nem kell félnem a fogadalom soraitól sem, hogy értékelni fogja azt, akivé váltam, akivé neveltek. Sosem éltem károsan, vagy úgy, hogy a jövendőbeli hitvesem valaha is kellemetlenül érezze magát. Nem tudtam, hogy ki lesz, vagy, hogy lesz-e valaha, mert az én ízlésemnek sosem felelt meg senki. Nem szeretem, ha untatnak, és sok ember nagyon gyorsan eluntatott. Viszont ismeretlenül házasodni, az igazán sok évnyi tanulást hordoz magában, így tudom, hogy ez a lehető legjobb döntés most nekünk, mert mire elunhatnánk egymást, már nem fogjuk tudni elképzelni az életünk a másik nélkül.
- Ugye tudod, hogy az ilyen kijelentésekkel csak azt éred el, hogy minden nap izgulok majd, hogy talán ez lesz az a nap, amikor meglepsz?
Kérdezem játékosan, de eszemben sincs valóban így tenni, kuncogva megcsóválom a fejem, mint egy jóságos asszony, aki elnézi a férjének, hogy már megint inkább sörözni menne, mint végigülni a gyereke két órás otthoni zenegyakorlását. Elengedném, mert pontosan tudnánk mind a ketten, hogy másnap egymás mellett ülve, sokkal hosszabban fogjuk ezt megszenvedni. "Egy éve se hegedül, minek neki szintvizsga?" és bár én kedvesen csitítalak, cinkosod leszek, mert én magam sem érteném, miért bántjuk azt a szerencsétlen hangszert. Rendben van, egy kicsit, nagyon kicsit, várom, hogy szülők legyünk. Nem azonnal, de tudom, hogy hamarosan kell, mert kifutok az időből.
- Én sem szeretném, ha az édesanyám holnapi viselkedéséből következtetnél rám.
Már látom is magam előtt, ahogy sorolja a diplomákat, felnagyítva mellette a művészeti értékeimet, elvégre milyen Odry az, aki nem tehetséges? Félve ugyan, de utalást tenne az Angyal családra, az unokatestvéreimre, inkább Brigire, semmint Odettre, elvégre kinek kell egy botrányhős a közeli rokonságba, aki tudjuk, hogy mivé lett, említené a türelmemet, az alázatosságomat, a jótékonyságot, azt, hogy nem érintettek még... a gondolat újabb pírt eredményez. Igaz, ami igaz, sosem engedték, hogy veszítsek az értékemből, de az nem jelenti azt, hogy nem voltak már tapasztalásaim, noha a testem mások által érintetlen, mégis megesett, hogy általam nem volt az, de vajon ezt ő is előnynek tartja majd? Bárki előnynek tartja azt, hogy elégedetten jelentik ki, a család megbízható orvosa megvizsgált, és szüzen adnak át neki? Örülni fog bárki annak, hogy a szüzességemről beszélgetünk a tökéletesen egyenlő szeletekre vágott sütemény és kávé felett? Felkészítettek a nászéjszakára és arra, hogy mi vár a házasságban, mégis, most emiatt jobban aggódom, mint, hogy anyámmal kell majd egy légtérben lennie. Az anyósom, az apósom, az apám, a jövendőbeli férjem arról beszélnek majd, hogy a nászéjszakán fog megtörténni. Másnap mindenki rám néz majd, olyan tekintetekkel, és tudni fogják, hogy a kis Lizi már nem tapasztalatlan.
- Engedelmességet kell tanulnom.
Értettem a célzást, nem illendő megelőznöm a férjem, nem szabad nélküle ilyenben döntenem. Én nem azért leszek, hogy irányítsak, hanem azért, hogy a kezét fogjam. Nem szónok leszek, nem útmutató, hanem egy váll, egy kebel, amire a fejét hajtva, megnyugvásra lel. Nem akarok befolyásolni, nem akarok olyan lenni, mint a társasági hölgyek, de valahol mégis olyanná kell válnom, hogy a férjem jó hírneve megmaradjon. Nem rombolhatom le azt, amit felépített, még akkor sem, ha egy-egy társadalmi összejövetelt követően napokon át csak próbálom kiűzni a fejemből a sok illetlen pletykát és arcom zsibbadásán túl újra, őszintén mosolyogni. Tudom, hogy őt is fárasztják ezek az események, de remélem, olykor enged majd az illem, és kicsit flörtölhetek a férjemmel. Erőt adna, már most tudom.
Arra, hogy én mit gondolok, elmosolyodom, asszonyosan csípőre csapom a kezeimet, orromat, gondolkodón, mint egy nyuszi megráncolom, és csücsörítő ajkam kissé jobbra húzom. A látvány egyszerre bájos és szórakoztató, ez a fegyverem a vitás helyzetek eldöntésében. Azt persze még nem tudhatom, hogy ő miképpen reagál rá, de én szeretném kissé megnevettetni. Holnap úgysem lehetek önmagam, az igazi kezdetet a mába kell belesűríteni.
- Bogolyfalva. Bár megtehetnénk, hogy Budanekeresden nézünk otthont, úgy vélem, az az itteni lakosoknak túlságosan elitista lenne. Szerintem az elkövetkezendő időszakban mindenképpen szerencsés volna, ha olyan polgármestere lenne a településnek, aki helyben van. Emellett, ha valóban igény van a patikára, akkor jó, ha a patikus helyben van, és amennyi előnnyel, ugyanannyi hátránnyal is jár ez, jól tudom.
Mert ha itt élünk, akkor az életünk nyitott könyv lesz. Az itt élés magával hozza azt, hogy éjjel és hétvégén is elvárják, hogy jelen legyünk, hogy nem számít, hogy Konrád férj, idővel apa lesz, hogy színházba mennénk, vagy éppen csak otthonunk csendjében élveznénk egymás társaságát, ha kell, mennie kell, és ha kell, mennem kell. Ugyanakkor ő is és én is, külön-külön és együtt is a társadalom egy szeletéért kívánunk felelősséget vállalni a jövőben munkánkkal, jótékony tevékenységeinkkel, vállalt kötelezettségeinkkel.
- Lehetne azonban mégis valami elitista benne, élhetnénk olyan házban, amit a mi igényeink szerint építenek, az új utcában, olyan telken, amely illő távolságra van a szomszédoktól, és aminek nem fehér léckerítése van. Szerintem szeretnénk ott élni. Szerinted?  
Azért próbálom szépen megfogalmazni, hogy szeretném, ha lenne magánéletünk, ha lenne időnk egymásra. Ő a polgármester, tudom, hogy nem kérhetem tőle, hogy fordítson hátat a hivatásának miattam, nem is tenném, de ha otthon van, akkor szeretném, ha velem lenne otthon és nem a szomszédokkal együtt. Kezemet rejtett zsebekbe dugva, lépek felé egyet, ajkaimon apró mosollyal.
- Most, hogy már láttál engem, nem fog elrettenteni a holnap?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=816094#post816094][b]Weiss Arion Ruben - 2020.08.24. 19:55[/b][/url]

- Persze, mert ha nem teszem, akkor mint valami kiskirály, elhiszed, hogy nyertél – forgatja meg a szemeit, mert való igaz, kicsit olyan ez, hogy mind a ketten magukénak akarják az utolsó szót és nem, nem engednek abból az egyből sem, nemhogy többől. Ez a gond, hogy mint a kettő erős személyiség és nem bírnak békében meglenni egymással, főleg inkább Ruben az, aki ettől jobban idegbe jön, Nairobi pedig élvezi, ha gitározhat azon a feszülő idegszálon. De lesz majd még nemulass…
- Ilyennek is kell lennie, ez van – nem szégyelli, még ha tudatában is van annak, hogy valóban így történt, ez vitte oda, amerre és ahogy, nem pedig a véres verejték. Mivel azonban neki ez természetes, nehezen képzeli magát másba, főleg a szarba és a nélkülözésbe. De nem azt jelenti, hogy fogalma sincs a dolgokról. – De ezzel sincs probléma, teszek rá – ha egy csapat nyomorú sorsú gyerek lenne, akkor elcseszettebb nem is lehetne. Kell a francnak, még ha tényleg a kényelem szülötte, aki ettől bőven beképzelt és gőgös. Sokak örömére vagy épp bánatára.
Felhorkant, ahogy orrnyergét masszírozza, ahogy folytatja, megint kezdi, mindegy, de lovagol rajta tovább. Kezét leejtve lapos pillantással ajándékozza meg és sóhajt egyet, mielőtt a bús francba küldené, élből.
- A következményekhez van, sok dologhoz nem. Fogadd el. Ez az én meccsem, de abban igazad van, egy csapat. Nem igazoltam máshova – forgatja a szemét, mert igaz, van ott az a kötés, de az csak egy apró szelet, minden más tagja még mindig és örökké ide fogja kötni. Meg fogja oldani azt is, nem kell aggódni. – Nem megyek a süllyesztőbe, nem kell félned. És nem hiszem, ameddig csak engem lát, csak én veszek oda. Az lesz neked az összes ünnepnap egybe, gondolj így rá, milyen szép álom – röhög egy sort a feltartott középső ujjra, csinálja csak. Az, hogy felszakadt valami, és látott egy darabot, nem az egész világ. Igen, lehet, ha akarná, eljutott volna egészen idáig, de az nem történt meg, arról más tett és nem is tagadja, hogy nem volt hibás a dologban. Sőt. De hirtelen történt, kétes pillanatban, de legalább már minden a helyén a fejében. Követi azért is, mert ha már ennyire pöfeteg, ne legyen azonnal nyugta, meg azért az ő idegeit is megnyúzta kissé, jár a revans?
- Miért ne tudnék? Ugyan már – horkant fel, majd hagyja öltözni, a fene akarja pont őt kukkolni, de a konyhában már ott van, mintha jobb dolga se lenne. Akad? Lehet. Lehet tényleg kéne már valamit tenni, valami aprót legalább, abban igaza volt ennek a vakarcsnak.
- Bekaphatod most már komolyan – nyúl le egy felvágottat és kapja be, hogy azon nyammogva dőljön a pultnak. Persze, csinálná, addig álljon itt fél lábon. – Nem vagyok nyugalmazva, nem tudom mit hiszel néha – az, hogy rossz, nem kétség, mikor milyen kontextusban. Szemét forgatva löki el magát a pulttól, és legszívesebben olyan szép ívben köpne arra a reggelire, hogy utána nem lenne kedve hozzá már. De most jól nevelt. Ja nem.
- Jaj de hisztis vagy. Jól van, klimaxolj magadban meg hisztizz. A nyugitabletta a felső fiókban. Mára elegem van belőled – legyinti le, a méregben pedig teljesen biztos. Eg ypohár vizet se. Beint neki, csak úgy, ahogy előbb a nő neki, majd miután ő is magára húz valami élhetőbb viseletet, el is hagyja a házat, aki éhes, az keres magának, és hátha akad szórakoztatóbb is mára, mint egy kölyök, aki felcseszte. Egyszer még biztos kinyírják egymást.