Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=711319#post711319][b]Alastair Magnus - 2018.01.09. 15:55[/b][/url]

- Megtisztel a bizalmával, kisasszony. - A mozdulat, ahogy cinkosan oldalra kacsint a nőre, halvány szarkalábakat rajzolnak a szeme sarkába. Ugyan még nem kétségbeejtően idős, de az eddigi munkája és beosztása sajnos jobban meggyűri az embert, mintha irodákban aktákat tologatott volna. Sajnos férfiból rakták össze őt is, szóval túlzás, sőt, hazugság lenne azt mondani, hogy Tatjána apró kis taktikus mozdulatai, stratégiai tartásai nem hozzák meg a kellő eredményt. Kellemesen el is időzik a nő alakján a tekintete, mielőtt továbbirányítaná figyelmét a papíron lényegesebb (a valóságban vannak kétségei erről) tennivalókra.
- Tulajdonképpen az a rivalizálás, ami most az Eridonnal megy, egészen egészséges. - Komolyabb perpatvarral legalábbis ő nem találkozott. A kviddics nem számít, az a vetélkedés pedig, ami a házak közt folyik, az mindig is így működött. Nincs semmi baj a kompetitív neveléssel. Letérdel ő is, aztán sorban előkerülnek a sátor alkotóemelei, amelyekből végül majd összeáll a nagy Rellonos főhadiszállás.
- Ja az hmh.. Azt nem ide szánjuk, csak nem akartam plusz kört tenni miattuk. Ennyire még mi sem vagyunk elvetemültek. - Neki igazából megfordult a fejében, de aztán a felnőtt, józan fele hamar lebeszélte az ötletről, elnapolva a Rellonos bbq partit egy olyan időpontra, amikor majd a szabadban is kényelmes lesz sütögetni. Lehet, hogy Warren nem hajlandó a sajátját beáldozni egy házprogramra, Alastairnek viszont nincs komolyabb ellenérve rá.
- Ez aljas előítélet, mi van, ha pont a mi házunk volt mostanság a legjobban nevelt? - Majdnem hihető a felháborodása, csak ne vigyorogna mellé annyira. Ismeri azért már mostanra a diákjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=711599#post711599][b]Wittner Dávid - 2018.01.12. 11:01[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy néha mennyire vészesen túlzásba viszi a dolgok komolybavételét az eddigi tapasztalataim alapján, most egészen oldott volt a hangulat. Legalábbis, a nevetés erre utalt. Részemről rendben voltam vele, ameddig nem esik túlzásokba. Ez egy egész kicsit tényleg vicces volt.
- Nevetsz, de néha nagyon durván túlzásokba tudnak esni. Volt, akinek nem mertem odaadni a névjegykártyámat - jegyeztem meg, felé billentve a ceruzával a kezemben, de nem hazudtam. Megtörtént eset volt, aztán másnap elvileg bejött valamiért, amit ott felejtett, de akkor épp nem dolgoztam. Nelly nagyon durván kinevetett.
Az ő tömbjére pillantottam, ő meg az enyémre, mire bólogattam egy pár pillanatig. Tényleg nem voltam rossz benne, nem akartam úgy tenni, mintha nem lenne így.
- Már elvégeztem egy képzést is, azért jöttem vissza csak most mestertanoncnak. Dolgoztam egy pesti szalonban. Igen, mondhatjuk, hogy szeretem - futtattam végig a pillantásom a karomon, a kis sárkány után kutatva a pillantásommal, de nem lett meg.Most rajtam volt a sor, hogy hallgassak, legalábbis így illett, szóval miközben a pillantásom ide-oda járt a térdemnek támasztott lap és a panoráma között, azért figyeltem. Lassan megerősítettem az egyik sátor kontúrját, mielőtt felvázoltam volna az előtte ülő lányt is.
- Na, ez most érdekes! Ne érts félre, nem veled van a bajom, csak az agyamon egyes infók íííígy repülnek át - modelleztem a ceruzát tartó kezem úsztatva a levegőben pár centit, majd ránéztem, összeszorítva az ajkaim. Valami mosoly szerűséget próbáltam összerakni, kevés sikerrel. - Én tetoválásokat csinálok, kicsit más korosztályt célzunk, azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=711672#post711672][b]Bogna Zdanowska - 2018.01.13. 16:10[/b][/url]

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mióta itt vagyok, hány emberrel beszélgettem kettő mondatnál többet. Azt is többnyire én mondtam, és vagy megsértődtek vagy megijedtek, illetve két esetben fájdalmasan unott arccal kikerültek és tovább mentek. Nem tehetek róla azt hiszem, de egyszerűen képtelen vagyok vihorászni, a hajam csavargatni és üres kifejezéseket dobálni, mint a „nagyon király” meg a „mizuka”. Itt pedig… nos eddig rossz tapasztalatom van vele, ha képes egy lány kettőnél több többszörösen összetett mondatot is összetenni hebegés nélkül.
- Elhiszem neked, az emberek amúgy is tök furák… mármint - néztem magamra, aztán rá. Igazából volt önkritikám, pontosan tudom, hogy nem vagyok a normális kategóriába tehető, de most nem elsősorban az én dolgaimra gondoltam, inkább arra, ahogy sokan viselkednek. Engem úgy neveltek, hogy ha így is állok a világhoz, az illemet és honnan jöttem, ne feledjem. Bár mondjuk úgy racionálisan nem tudtam egyetérteni több vallási momentummal a családunk életében. Inkább csendben tűrtem. Nehéz volt.
- Ó, akkor ez már csak ilyen plusz. Jó, ha az ember szereti magát fejleszteni, bármihez is - mondtam egy halvány mosollyal, igazából most először nem méregettem semmit kétkedően, ez a rész tényleg szimpatikus volt. Nem csak a tudásszerzésért, hanem mert úgy tűnt, célja van Dávidnak is. Ha jól emlékszem a nevére. Nem szoktam tévedni ilyenekben.
- Nem kell magyarázkodnod, mások eddig sem szokták bírni. Mármint tényleg. Két mondat után meg sem próbálják elmondani, mit és hogyan értettek, kellene nekem érteni, vagy azt, hogy álljak le, inkább otthagynak - vigyorodtam el megvonva a vállam. Néha fogalmam sincs miért viselkedem úgy, mint egy néni, aki éppen nyugdíjba készül menni. Sok duma, lényegesen akaratos mondanivalóval, de a kutyát nem érdekli. Pedig van, ami életet menthet!
- Csak simán, vagy abban is van valami extra? - kérdeztem, nem nagyon szoktam kertelni, és bár ha őszinte kell legyek úgy semennyire nem vagyok ebben otthon, bár egyszer lebeszélt a tesóm egy piercingről. Lehet jobb is, szerinte nem új dolgokra vadászom és bátor vagyok, hanem az eszem ellenére meggondolatlan. - Mármint nálunk is akadnak naaagyon egyediek. Karácsonyra például készülünk… jó ezt ne mondd el senkinek, ki is nyírnának érte… de egy olyan akcióhőskollekcióval, aminél zsákbamacska az ereje. Összesen 14 db lesz, van amelyik láthatatlanná válik például. De csak a kibontás után derül ki, melyik is az…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=711804#post711804][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.14. 19:44[/b][/url]

- Szerintem túl nagy a nyugalom. Tudod, mint a vihar előtti csend. Egy jó verekedés, az hiányzik innen.
Ez az igazán szép. Itt vagyunk mi ketten, két tanár, egy házvezető és egy titkárságvezető, és arról beszélgetünk, hogy hiányzik a dráma a tizenévesek mindennapjaiból, valami, ami megmozgat minket is, egy esemény, ami a régi életünkre emlékeztet. Innen látszik, hogy vagyunk, akik vagyunk, az auror és a kocsmákban edződött pincérnő.
- Amúgy szomorú, hogy nem vagy kizáródva. Már majdnem felajánlottam a fél ágyamat. Ennyin múlott a dolog.
Felemelve az ujjaimat, apró távolságra tartom el őket egymástól. Szomorú, pedig milyen egyszerű és ártatlannak tűnő indok lett volna: "Házvezető vagy, ki kell pihenned magad." Nem mintha csak alvást tervezne ilyenkor az ember.
- Áááh, szóval te is az a fajta ember vagy, aki ha egyszer ráveszi magát, akkor mindenen túl akar esni. Bemész egy nagyáruházba, és mindent, amire úgy érzed, hogy az elkövetkező egy évben szükséged lesz, megveszed?
Láttam már pár ilyen embert, és pár csodálkozó arcot, amit az emberek vágnak a látványra, amikor kipakolnak egy-egy mindennel teli kosarat. Teljesen természetes, hogy az ember öt polár takaró mellé vesz hat szál kolbászt és hat sószórót.
- Ha a Rellon a legjobban nevelt, akkor most összetörte a gyerekkoromat, mister. Ugye, nem akarja, hogy szomorú legyek?
Tetetett elkámpicsorodással nézek rá, és még szipogok is egy kicsit. Aztán nevetek, mert amúgy se gondolom komolyan. Nem félek attól, hogy a Rellon átveszi majd a Levita helyét.
- Azért remélem, hogy nem fogsz ráhajtani Lucára, mint az egyetlen nőnemű házvezetőségi tagra a "tábortűz" mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=712515#post712515][b]Wittner Dávid - 2018.01.23. 17:43[/b][/url]

Néha lehet, hogy bele kéne gondolnom külsősként a dolgokba. Persze, a lengyel lány fura volt, mert ilyen extrém érdeklődési körei voltak és sokszor beszélt olyan dolgokról, amiket nem értettem, vagy nem érdekeltek. De biztos ő is így van sok emberrel, neki a más a fura.
- Mármint? - kérdeztem fel sem pillantva. A hangomon is hallatszott, hogy el vagyok merülve éppen valamiben, de legalább hajlandó voltam visszakérdezni, ez is haladás már a részemről.
A munkám ilyen volt, megkövetelte, hogy fejlődj, előrelépj, korszakalkotó legyél, mert ha nem vagy elég kreatív, hamar találnak a piacon olyat, aki jobb nálad. Már általánosságban, én azért elég jó voltam, az már fejtörést okozott, ha engem kellett helyben pótolni.
- Ez ilyen, minél több ismereted van, annál valószínűbb, hogy jönnek hozzád. Persze, fontos, hogy meg is tudd jól csinálni, ne csak az elmélet menjen, de azért mégis... - inkább rántottam egyet a vállamon, nem akartam elkezdeni a munkáról beszélni tüzetesebben, mert akkor biztos, hogy megint nem áll be a pofám egy jó darabig.
Kicsit úgy tűnt, igazam van és nem csak az átlagnak nem volt egyszerű vele, neki sem a normál emberekkel. Nekem ilyen gondom soha nem akadt, mindenből ki tudtam magam dumálni eddig.
- Ez azért elég tahóság - állapítottam meg. Nem, én sem voltam szent és nem is akartam az lenni, nagy meló, nagy felelősség. Fura volt, hogy mosolygott, de lássuk be, hogy nem rossz látvány.
- Extra, szeretek kísérletezgetni. Van ami mozog, van ami hőre, érzésekre, külső behatásra változik. Van ami a vércukorszint megcsappanását vagy ugrását is jelzi, deee az mugli cucc - grimaszoltam, mert az bitang drága volt és nem is volt egyszerű kezelni, de az egyik cukorbeteg ismerősömnek igen jól működött. - Sőt, van ami kimutatja, ha valami oda nem illő van az italodban. Kézre érdemes csináltatni, szintén mugli technológiából indult ki, bár ők körömlakkot csinálnak belőle.
És tessék, mit is mondtam neked arról, hogy ne kezdj el a munkádról beszélni, mert nem fog beállni a szád? Inkább letettem a ceruzát, a combomra könyököltem és a állam megtámasztva figyeltem, legalább addig sem pofázok tovább. Amúgy is elég királyul hangzott.
- U, ez azért elég menő. És ezt gyerekeknek vagy inkább gyűjtői darabok lesznek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=712540#post712540][b]Bogna Zdanowska - 2018.01.23. 19:20[/b][/url]

Lehet, hogy elkeserítő kellene legyen, mikor nem kapok teljes figyelmet, de sosem éltem át ennek ellenkezőjét, így nem vagyok képes negatívan tekinteni erre. Láttam, hogy eléggé koncentrál, így úgy voltam vele, hogy attól még a beszélgetés él, és ha akar valamire, felelni is fog. Ami meg a dolgokat összességében illeti, ez nem mások hibája vagy az enyém, inkább a körülményeké. Egyáltalán nem ugyan az érdekes nekem vagy nekik.
- Én is az vagyok a legtöbbeknek. Na jó, mindenkinek itt szerintem, de ez nem feltétlenül hátrány. - Rosszul érezném magam, ha olyanba lennék kényszerítve, amiben nem tudom, vagy nem szabad kifejezni magam. Itt nem az egyszerű dolgokra, mint a ruhák vagy a hajfestés kell gondolni, abban azért a szavaimon túl is visszásak voltak az emberek, ha ítélni kellett.
Érdeklődve hallgattam a munka kapcsán, bár nem voltam mélyen a témában, tudtam egyet s mást - meglepő módon, és amúgy nem is keveset - a témáról, de inkább hallgattam, ő pontosan, hogy is van ebben jelen. Igazat kellett adjak neki, bólintottam is párat, hogy nem elég csupán az ügyesség, kell a háttértudás is, de fordítva sem. Ez is valami olyan összetett dolog volt, mint amit én is csinálok. Közben a félbehagyott tervemhez kezdtem, nem igazán azért, mert most szállt meg az ihlet, rég tudtam mit és hogyan szeretnék, inkább a befejezésen volt a hangsúly. Nem szeretek semmit félbehagyni.
- Lehetséges, de tény, hogy én sem vagyok túl szívbarát és tapintatos sem - tettem hozzá, nem akartam magamnak ilyen vagy olyan hírt kelteni, de tisztában voltam most már pár hónapja vele, mennyire rosszul is esik egyeseknek, ha őszinte vagy velük. Főleg, ha mindez szemrebbenés nélkül. Bár valószínűbbnek tartottam, hogy nem csak ez verte ki velem kapcsolatban sokszor a biztosítékot, meg nem is vagyok az az álomismerős, gondolom. Én azért mosolyogtam, még felé is fordultam kicsit, mielőtt a magam füzetét kezdtem volna vizslatni.
- Valami újat alkotni mindig jó, olyan elégedettség önti el az embert, felszabadul belül, mikor megvan vele. Az agyunk úgy érzi új kihívással kell szembesülni újra és újra, bár sokan nem érzik ezt az igényt meg és kihasználatlan marad - haraptam rá végül a nyelvemre, eleve nem akartam csak úgy belebeszélni, mert megmosolyogtatott, hogy lelkesen és tényleg úgy mesélt erről, mintha életvitel lenne, nem csak egyszerű munka.
- Ezek nagyon tetszenek, Az italost ismertem már, ezt különböző varázstárgyaknál is csináljuk már, de a vércukrost csak olvastam, nem is tudtam, hogy tényleg működik. - Újabb igazolt tény, bár ezt csak magammal közlöm már elégedetten, ahogy lassan a figura a lapon apró felszereléseket kap. Elég sokat tanulmányoztam a muglik hősfiguráit és ez az, amit elég jól eltaláltak, hiszen még ha néhány dolog fizikai képtelenség is, a képregény kellően megmozgatja az agyat, kitágítja a látókört és még hasznosabb is, mintsem a gyerek ideje felesleges dolgokra menjen el.
- Hát a tizennégyből lesz kettő nagyon különleges, amikből egyenként kettő-kettő darab fog készülni. A maradék tizenkettőből fajtánként öt. Gyakorlatilag gyűjtői kollekció is lehet, sőt, ha engem kérdeztek volna, érdemesebb lett volna úgy, idősebbeknek is, de fiatalabbaknak szánják. - Hiába mondtam, hogy szerintem elmérik a korosztályt, maradt a gyerekjáték státusz. Egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=712602#post712602][b]Wittner Dávid - 2018.01.24. 02:29[/b][/url]

Én is tudtam tahó lenni egyesek szerint, főleg, ha lányoktól kérdezik a véleményüket. Banyák. Semmi nem elég jó nekik. Ha azt mondom, ja, ez a gönc elég jól áll, anélkül, hogy végigmérném őket alaposabban, akkor le se szarom. Ha meg tovább nézem őket öt-hat másodpercnél, akkor nem vagyok őszinte, mit kell hazudni. Arról nem is beszélve, hogy az tervezői darab, nem gönc. Miért fogom ki mindig a buta... libákat?
- A legtöbb ember itt nem az. Vannak vattapamacsok, meg sziklák. Inkább vagyok tahó, mint hogy smúzoljak. Bár én csak őszinteségnek hívom, a többiek aggatnak rá más nevet - állapítottam meg. Nem akartam a füzetébe se belemászni, mert vagy olyat látok, ami üzleti titok és jajj nekem - tuti tud 3 nyom mentes gyilkossági módot legalább -, vagy valami olyat, amiben hibát látok, kicsúszik és már vége is a beszélgetésnek. Inkább a Rellonosokat figyeltem, amint az egyik egy zacskó szaloncukrot próbál kitépni a másik kezéből.
- Pedig működik, szeretek is velük dolgozni, csak akiknek tényleg hasznos lenne, általában inkább két koktélt vesznek az árából egy túlárazott bárban... de pár ismerősömet már rábeszéltem - biccentettem elégedetten. Mert olyankor úgy éreztem, hogy tettem értük valamit és ez alapjában véve jó dolog volt.
A szuperhős dolog eléggé megmozgatta a fantáziám, nem is volt előttem teljesen tiszta, hogy miért gyerekeknek akarják eladni, mikor tényleg jobban vonzza most már a tizenöttől huszonhatig korosztályt. Csak mondtam egy számot, nem kell halálosan komolyan venni.
- A gyerekeknél elkallódik, a nagyobbak elég megszállottak, hogy vitrinbe tegyék a dolgaikat. Nekem is van olyanom - közöltem mintegy tényként a dolgokat. - A helyedbe tovább próbálkoznék. Hivatkozz arra, hogy az idősebb korosztálynál lehet még növelni az árat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=712969#post712969][b]Bogna Zdanowska - 2018.01.26. 00:22[/b][/url]

A beszélgetéseim tényekre szoktak épülni, amit mondok, és nem érdeklődés vagy felvetés, az legtöbbször cáfolhatatlan. Pontosan ezért nem értettem miért lesz ettől valaki rossz. Nem kellemes az igazság, de felnyithatja az ember szemét. Ha elmondom, hogy attól, amit megettél, biztosan felkerült rád öt deka, és mivel megfigyeltem, hogy három naponta eszed, egy hónapban simán fél kiló plusz. Te meg év eleje óta ezt csinálod. Ne lepődj meg a „felszedtél pár kilót” mondatra helyeselek bárkinek.
- Az emberek kilencven százaléka nem szereti, ha amit legbelül tud valaki kimondja hangosan, mint egy lelkiismeret. A maradék képes nem törődni vele, amit amúgy rosszul tesz, vagy el tudja fogadni és változtat - vontam meg a vállam. Mindezt úgy mondom, hogy én sem feltétlenül tartozom a kisebbséghez. Nem nagy a sértettségem, egyszerűen van infó, amit nem tudok kezelni és változni. Újra és újra esem hibákba, pedig néha már elhiszem, hogy semmi ilyesmi nem fog történni.
- Meg mellé még rendel otthonra egy szénhidrátban gazdag, zsíros, olasz tésztacsodát. Igen - bólogattam párat, mert nekem senki nem magyarázza meg, hogy erre szükségük van. Furcsák az emberek, akiknek önkontrollt kéne gyakorolni. - Ez jól hangzik, ők legalább tudatosan élnek.
Úgy tűnt, hogy az akcióhős dolog jobban érdekelte, mint az emberi hormonok befolyásolta viselkedés, amit szerintem mindenki normálisnak tartott a teremben. Előfordul, hogy engem meg nem. Elmeséltem az aktuális gondom is ezzel, de ugye a családdal nehéz vitázni, ha különcnek tartanak, és mivel felettük állsz intelligenciában, ezt kezelni sem tudják. A saját anyám szerint ez egy betegség.
- Vitrined vagy ilyesmi figurák? Is-is? - kérdeztem vissza elmosolyodva, mert bár én nem voltam elszánt gyűjtő, de a munka miatt elég széles körben ismertem ezeket. Volt, amiben kellő logikát is találtam és lekötött. Másrészt volt olyan ismerősöm a MENSA kötelékében, aki elég nagy kocka és imádott erről mesélni.
- Nem terveztem feladni - vigyorodtam el oldalasan rá pillantva a füzetből, aztán elkezdtem a méretarányos számokat fejben számolgatni és az ábrámhoz írogatni. Néha azt hittem ezért tartanak, mert nekik ez több óra munka a rajzoknál kézzel, a gépekbe bevinni, meg megint idő és pénz. - De egyelőre a pénzügyek nem az, amivel könnyű őket sakkoztatni. Meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713074#post713074][b]Alastair Magnus - 2018.01.26. 18:00[/b][/url]

- Csakis egyedül azért nem szurkolok ilyesminek, mert tudom, hogy nekem kéne őket szétszedni. Tudod, kötelességek, meg ilyen hervasztó, felelősségteljes dolgok.
Eddig másfajta felelősséget helyeztek rá a harctéren, mikor a rajtaütéseket le kellett vezényelnie. Ahhoz képest egy a nagy brancs varázslótanonc nem tűnik nagy dolognak, de valójában zabolátlan kamaszokat egy viszonylagos helyes irányban tartana nagyobb kihívás, mint érett, felnőtt embereket koordinálni.
- Várj, hallok valamit.. - Felemeli az egyik kezét, mintha csendet szeretne, látványosan fülel. Végül kiszélesedő mosollyal ismét a nőre pillant.
- Azt hiszem, ez a lakrészem ajtajának csattanása volt, lehet, hogy eltört a zár.
A másikra csak vállat von, jól hangozna, ha olyasfajta ember lenne, de ahhoz átgondolt előrelátás lenne szükséges, ő meg még mindig hajlamos napról napra élni. Mondjuk, mióta áthelyezték ide Házvezetőnek, és nem csak saját magáért felel, egy fokkal többször áll meg tervezni. Ezek a grillek sajnos csak túl jól néztek ki, és Warrennel túl élénken látták maguk előtt, milyen szép darab húsokat lehetne rajtuk sütni.
- Hajjaj, valamit rosszul csinálhatok, ha olyan kétségbeesettnek tűnök, hogy a tanári kar legközelebbi női tagja veszélyben legyen. De azért az eredeti terv nem nagyon tér el az oktatói halmaztól. - Ugyan, miért mondana el bármit a kijelentés hangsúlyáról az, hogy megemeli a szemöldökét - és elkapja a nő tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713076#post713076][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.26. 18:58[/b][/url]

Mr. Magnus

- Hervasztó dolgokat nem éri meg csinálni.
Értek egyet vele, komolyan bólogatva. Meg aztán persze nem is tesz jót az ember közérzetének, ha olyan dolgokat kell csinálnia, ami nagyon távol áll tőle. Nekem például úgy kell viselkednem, mint egy felelősségteljes felnőttnek, tiszta szívás az egész. Amikor a férfi fülelni kezd, engedelmesen csendesedek el én is, sőt, még a mozdulataimat is megállítom, nehogy aztán még a végén elmulassza a titkos hang forrását. Fogalmam sincs, hogy mit hall, de benne vagyok a játékban, mert érzem, hogy ez csak nekem fog kedvezni.
- Óóóó, Merlinre! Meg kell mentselek!
Tetetett aggodalommal indulok el felé, a térdeimen suhanva, ami kívülről is vicces lehet, hát még amikor a bal térdemmel beletérdelek egy apró csavarba talán. Igazából fogalmam sincs mi az, de pont olyan érzés, mint amikor az ember legóba lép a sötét szobában, és egyszerre hívja segítségül, majd szidja el az összes istenséget minden vallásból.
- Szentséges szalamandra!
Én is meginogva dőlök végül is el oldalra, szerintem a másik fél számára lassított jelenetként, tekintve, hogy én magam is úgy érzékelem, mintha hirtelen megállt volna az idő, én pedig lassan adnám át magam a padló iránti vonzalomnak. A térdemet átölelve a karjaimmal, nyomom le végül a fájó pontot. Furcsa, de ez tényleg képes segíteni. Lehet persze, hogy csak bemesélem magamnak, de most éppen hat, mert alig egy pillanattal később már nevetek a férfi mellett fekve. Hihetetlen, hogy mennyire béna vagyok.
- Azt hiszem igazi bajba jutott hölgy lettem. Remélem, azért még így is játékban vagyok a fődíjért.
Pilláimat megrebegtetve, halál lazán teszem a jobb kezem a fejem alá, és mintha mi sem történt volna, felhúzott jobb lábamon átvetem a balt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713129#post713129][b]Wittner Dávid - 2018.01.27. 18:35[/b][/url]

Nekem nem volt bajom azzal, ha néha megmondóemberként kellett élnem, igazából elég jól csináltam. Sőt, olyanokba is belepofáztam néha, amihez semmi közöm nem volt, olyankor szerettek volna arcon vágni, de gyorsak voltak a reflexeim.
- Keveslem én azt a kilencven százalékot - közöltem szórakozottan forgatva a ceruzát az ujjaim között. Én is képes voltam a sértődésre, de csak akkor, mikor tényleg valami nagyon paraszt megjegyzés hangzott el és már nem tudtam vele mit kezdeni.
- A tudatosat kicsit erősnek érzem, de tisztában vannak az életvitelük veszélyeivel és hajlandóak tenni ellene - helyesbítettem, mert a lányok sokszor leginkább maguknál sem voltak, nem még tudatosság. Szomorú. Én mondjuk szoktam figyelni rájuk, míg meg nem villannak a műkörmök meg a fenyegetés, hogy nem vagyok az apjuk. Például a húgomnak. Mégis volt, hogy a karjánál fogva téptem ki a diszkóból.
Lehet, hogy egy kicsit jobban érdekeltek a hősök, mint az indokolt lett volna egy felnőtt embernél, de nem éreztem magam annak. Messze van az még, majd ráérek akkor unalmasnak lenni, ha leraktak a földbe. Remélem legalább graffitis koporsóm lesz.
- Is-is. A figurákból is van egy... jó pár, de a vitrinben inkább kártyák vannak. Tudom, nem vagyok valami érett - forgattam meg a szemem. Szerettem a cuccaim, bőven akadt videójátékkal kapcsolatos is, másrészt meg... pokemon.
Figyeltem még egy kicsit, ahogyan írogatja a számokat a papírra, de nem akartam semmilyen üzleti titkot lenyúlni. Megölt volna egy papírlappal.
- Nem? Az pedig nagy szó, általában azzal lehet a legkönnyebben motiválni. Mondjuk nem tudom, én alapban nem dolgozom olcsón. Shame on me. Ráérsz valamikor? Akarok egy karaktert rajzolni, de kéne hozzá egy... "modell".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713136#post713136][b]Bogna Zdanowska - 2018.01.27. 21:29[/b][/url]

- Sokakról nem is tudják, mennyire nem is figyelnek másokra, csak ezért tűnik kevésnek - mondtam még, de kénytelen voltam elmosolyodni a dolgon. Tényleg nem nagyon akad olyan, aki azt a tábort erősítené, hogy legyünk őszinték, legalábbis akkor már biztos nem, mikor vele az valaki. Az a helyzet, hogy ilyen az emberi természet, ez nem különösebb kutatás vagy elgondolás kérdése. Megfigyelések utáni egyszerű következtetés.
- De léptek valamerre, ha külső behatásra is. Sokaknak szükségük van a veszély és idegen élethelyzet hozta adrenalinra - vontam meg picit a vállam, de ebbe most nem folytam bele bővebben a többihez képest. Túl jól ismertem az egész szitut és azt hiszem a körülöttem lévőknek sokszor nem egyezett ebben az elképzelése az enyémmel. Egyszer a tesóm szedett ki olyan tizennégy éves koromban egy rossz negyed illegális párbajversenyének nézői közül. Nem igazán csinálták okosan a varázslók, én meg voltam kedves segíteni, nem értékelték. A tesóm meg az ott létemet.
- Jó pár? Régóta gyűjtesz? - Lassan a végére értem az ábrámnak, nem nagyon takargattam, amúgy se látszott valami sok egy robotalak keresztmetszete, maximum, de nem volt nagy cucc, ez csak borítás, közel sem ilyen lesz. Meg nem féltem a dolgot, ez a szüleim mániája. Más üzleti titok a marketinges árrés és más egy terv, ami még négyszer változni fog, mert mindenki tenne hozzá vagy venne el.
- Ez egy viszonylag kis vállalkozás volt még úgy hat éve, aztán eléggé elérte a remélt hozamot, várt profitot duplázott három éve és tavaly is. Így megtehetik. Szeretik csinálni, ők ezt mondják, így nem ez az első, szerintem csak szükségük van rá, hogy valamivel elfoglalják a munkára vágyó törekvéseiket - mondtam, és azt hiszem érződött mennyire nem értem vagy éppen hiszem az érzelmi alapú dolgokat. De azért tudom, hogy vannak, mások szerint.
- Modell… milyen karakter? Egyébként persze, miért ne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713271#post713271][b]Alastair Magnus - 2018.01.30. 18:52[/b][/url]

Az első pillanatban, abban a töredéknyi másodpercben, míg a percepciója az eddigi játék után felismeri a tényleges fájdalom hangját - addig elhiszi, hogy ez a hirtelen jajdulás is csak tettetett szenvedés. Aztán viszont elég ránéznie a nő arcára, amint féloldalasan a földre dől. Ugyan a térdét ténylegesen nem látja, mivel Tatiána a sebre tapasztja a tenyerét, de ha sikerült itt a szerelés közben valamibe beletérdelnie az nem kifejezetten szerencsés. Már csak abból kifolyólag sem, mert semmi sincs lefertőtlenítve, ki tudja mióta állt ez a készlet benn az áruházban.
Nem a világ vége azért, főleg varázslók közt könnyen megoldható, a másik sem halálos sebet kapott, de azért a mosolya elhalványodik és némileg aggódóba fordul.
- Ennyi szétszóródott vacak között nem is csoda.. - Megingatja a fejét, lehetett volna ő is elővigyázatosabb a kipakoláskor, de ennyi. Ilyesmi előfordul - és a nő sem lehet olyan rosszul, ha még viccelődni is van kedve. Visszatér Tatiána szavaira a görbület a szája sarkába, ám közben nem felejt el odahajolva a térdre tapadó kacsóért nyúlni.
- Hadd vessek rá egy pillantást. Aztán keresünk valami helyet, ahol rendbe tehetem. - Elvégre mégsem járja, hogy így, a diákok előtt kérje meg, hogy tegye szabaddá a térdét, míg a fertőtlenítő és sebgyógyító bűbájt elvégzi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713303#post713303][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.31. 19:29[/b][/url]

A filmekben minden olyan tökéletes. A lány összetöri magát, a férfi megmenti, és ellibbennek a naplementébe. A valóság azonban az, hogy ahogy felveti, hogy megnézné, hogy mennyire gyilkoltam le a térdem, a fejemben milliónyi kicsi Tati kezd el szaladgálni sikongatva, mert: Lehet, hogy petyhüdt a lábam, hiába futok. Lehet, hogy nincs olyan vonzó színem, mintha nyáron volt? És a legzavaróbb: Mikor gyantáztattam én utoljára?!?! Az egész olyan gyorsan átfut az agyamon, hogy szegény Alastair még csak meg sem emészthette a tényt, hogy eldőltem. Viszont ha a többiben nem is, az utolsóban megnyugodhattam, mert ahogy a gyanta szó bevillan az agyamba, jön a fájdalom érzete is, és a tény, hogy öt és fél napja történt. Aucs.
- Ne haragudj, kicsit hideg.
A kezemre gondolok, ahogy hozzá ér, és bár ott tényleg hideg maradok, a lábujjamtól a fejem búbjáig átjár a forróság. Túl vonzó ez a férfi ahhoz, hogy ne így történjen. Amúgy is, csak a javamra íródik, hogy hideg a kezem, hiszen azt mondják, ez egy másik előnyös képességre irányítják rá a figyelmet. Végignézem, ahogy szabaddá válik piros térdem, amin meglepődve tapasztalom, hogy van egy halvány vágás is, mint amikor az ember papírral vágja el magát.
- Óóó... harci sérülés. Hős vagyok.
Jelentem ki büszkén, felkönyökölve, elégedett mosollyal az arcomon. Milyen jól tűröm, hogy szerencsétlen vagyok, ugye? Ülésbe tornázom magam, és kicsit közelebb csúszok, és lehalkítva teszem meg az ajánlatomat:
- Mondd a paramétereket, és megmondom, hogy merre induljuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713764#post713764][b]Wittner Dávid - 2018.02.07. 17:23[/b][/url]

- Ja így mondjuk több értelmét látom - biccentettem aprót, mert hát, mi mást mondhattam volna? Még mindig semmi értelme nincs ennek az egésznek? Nem is lett volna teljesen igaz, valahol láttam a lényeget. Itt se figyeltek egymásra és a környezetükre az emberek, éppen ezért is lépett rá egy navinés majdnem a grafitomra, ami egymagában ezer forint, nem lettem volna oda az örömtől, ha őszinte akarok lenni.
- Legalább valami, igen, így is nézhetjük - vontam meg a vállamat. Nem mintha nekem lett volna hasonló tetoválásom, volt olyan ismerősöm, aki mellett már attól bejelzett volna, hogy csak kezet fogtam a vele. Nem akarom bántani, jó gyerek, csak kevés olyan pillanata van, amit tényleg fel is fog és át is él, nem csak elrobog felette, mint a nyany-cat. Amúgy sem hiszem, hogy engem fenyegetne a veszély, hogy majd csak úgy betolnak valamit az italomba és elrabolnak, mint egy hercegnőt.
- Eléggé, talán olyan tizennégy lehettem, mikor megvettem az elsőt, ami nem lett rendesen kibontva. - Ritkán szoktam ilyenekről beszélgetni, mert nem tudom, hogy ez mennyire érdekelt másokat. Persze, conon, meg gyűjtőkkel szívesen, de az megint más tészta volt.
Nem annyira értettem az ilyen jellegű vállalkozásokhoz, nekem csak a saját kis elképzelésem volt meg fejben egy cégről. Ami nekem ugye a tetoválást jelentette, ahol egyelőre nem igen a hozamról kellett beszélni, hanem a "kör" kialakításáról, üzleti kapcsolatokról, a szalon árának kicsengetéséről.
- Akt, természetesen... - közöltem pókerarccal, majd felsandítottam rá, most már jóval szélesebb vigyorral. - Komolyan ne vegyél, csak képregényt rajzolok és jobb szeretem, ha van ihletésem egy karakterhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713811#post713811][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.02.07. 21:33[/b][/url]

Szerencsére kér egy adag lasagnét, úgyhogy repül a kezébe minden. Eléggé felgyorsult mostanában a varázslásom tempója, mondjuk gyakorlom is a nonverbális varázslást, hogy ha lesz konyhám, minden gyorsan menjen. A hosszú évek alatt ezt mesterszintre fejlesztettem és az évi egy versenyt is megnyertem belőle. Más versenyre nem voltam hajlandó menni, mert itt mindig volt esély valami jó nyereményre. Az első szakácskönyvemet ezen a versenyen kaptam, szóval ezután nosztalgiázás miatt is jelentkeztem rá.
- Persze, amint lesz végre normális konyhánk! Mert most is a manóknak segítek és úgy tudok belógni főzni. Az olasz kaják nélkül nem bírom sokáig. - Ezután kóstolja meg, és láthatóan nagyon ízlik neki. Mosolyogva eszek tovább, majd megemlíti a kijevi sajtos csirkét. Felcsillan a szemem, majd felé fordulok.
- Úúúú, van egy isteni receptem, de magamnak nem volt kedvem megfőzni. Lenne kedved segíteni? Aztán egy másik alkalommal lasagne készül. Mit szólsz? - rámosolygok, majd izgatottan várom a válaszát. Remélem igent mond, olyan rég főztem valakivel! Csak remélem tudja követni a tempómat, mert néha túl gyorsan záporoznak a varázsigék. Ezért egy-egy szakaszt csak kézzel szoktam csinálni, hogy ne felejtsen a kezem se. A jó szakács mágiával és nélküle is tud főzni, csak az egyik kevés a varázsvilágban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713840#post713840][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.07. 23:54[/b][/url]

Leginkább hümmögtem a válaszára, nem akartam megint túlságosan sokat mondani, tudtam volna folytatni, de nem tettem. A bátyám most biztosan büszkén közölné, hogy ez fejlődés. Nem az. Eddig is volt kontroll bennem, de utáltam a dolgot, hiszen mások is úgy álltak hozzám, ahogy. Akkor miért nekem kellett volna csak alkalmazkodni? Itt ez nem volt rossz, vagyis, már az, hogy nem küldött el, vagy fordított hátat két mondat után. Igaz, akkor nem tudná rajzolni, amit elkezdett, szóval nekem kellett volna, de ez más kérdés.
Azon kívül, hogy láttam az ilyen tetkók hasznosságát, nem igazán érintett a dolog. Az elmúlt 17 évemből olyan 1,5 volt, amikor nem otthon, vagy a család közelében éltem és tanultam. Szórakozni is csak pár éve volt egy időszak, amikor jártam - próbálkoztam -, de azt inkább hagyjuk is.
- Akkor biztos nagyon megfogott. A képregények egyébként is elég jótékony hatásúak… növelik a kreativitást, kiterjesztik a gondolati szabadságot és a memóriát is serkentik. Mivel érdekelt, az agyad megfelelően raktároz, hogy visszaemlékezhess akár részekre vagy cselekedetekre belőlük - emeltem fel a fejem a mondandóm végén, aztán elmosolyodtam, mert lassan körbeértem a számaimmal. Talán megint picit több minden csúszott ki a számon, de ebben egyelőre nem éreztem, hogy próbálkozzak csendben maradni. - Melyik a nagy kedvenced?
A kérdés végére a hálózsákommal a fal felé csúsztam, mert zavart, hogy egy sétáló bármikor belém gyalogolhat, aztán kérdeztem csak vissza, mit is szeretne.
- Csak bekötött szemmel csinálhatnád… - A szemöldököm felkúszott, a barnáim rá is függesztettem, még rám nem vigyorgott. Lassan az én vonásaim is rendeződtek, haha, értem, vicc. - Saját képregény? És már van elképzelésed a karakterekről is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714132#post714132][b]Wittner Dávid - 2018.02.12. 15:24[/b][/url]

Nem akartam túlragozni a tetkó témát, mert ha nem vigyázok, elkap a gépszíj és többet nem térek vissza a földre, csak beszélek, ő meg elalszik mellettem. Nem mintha ő könnyű eset lenne. De azt hiszem, hogy így már ketten voltunk bonyolultak és azt mindig jobban szeretik az emberek, mint mikor egyedül történik ugyanez.
Mondhatni, nem segített benne, hogy befogjam a pofám, mert a képregények kerültek szóba, az pedig megint egy olyan téma, ami ha előkerül, le sem lehet lőni. Ha mondjuk a tanár beöltözne Batmannek és úgy siklana egy gördeszkán a terem egyik végéből a másikba, akkor az órák is sokkal jobban érdekelnének.
- Tudom, hogy ha nem tolnék ennyi képregényt, rajzom is sokkal kevesebb lenne. Elvileg főleg a vizuális memóriát és a képzelőerőt serkenti. Nem mintha tudnám - tartottam fel mind a két kezemet megadóan. Nem akartam hülyeséget mondani, de azt hiszem, talán ez volt az első dolog, amihez tényleg értettem a rajzon kívül. - Női... talán Emma Frost. Férfiból pedig... öm. Hm. Rozsomák. Vagy Deadpool. Ha DC, akkor Batman.
Ez egy bonyolult kérdés volt, mert minden hőst más miatt kedveltem. Meg voltak, akik gyíkok. Mint Aquaman. Még az agymenőkben is tudták, hogy ő egy rakás... ikra. A csaj a fal felé csúszott kissé a zsákkal, de én jó voltam így, bennem nem sok kárt tudnának tenni, asszem.
- Az úgy elég nehéz - közöltem szórakozottan, de aztán őt is felvilágoltam, hogy bizony, ebben semmi komoly nem volt, nem kell rögtön megennie. - Egy-kettőről igen. Akadnak. Ha érdekel, majd mutatok vázlatokat, deeee most nincsenek itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714139#post714139][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.12. 16:39[/b][/url]

Megmosolyogtatott, mikor a gondolatmenetből nem kimenekült, hanem olyat mondott, amiben tényleg tényszerű opciók voltak. Megesett már velem, hogy olyan valaki mellett próbálkoztam a szociális interakcióval, aki erre számomra alkalmatlan volt. Egyszerűen a hajam hullani kezdett minden szavától, annyi tárgyi tévedés hagyta azt el és még csak nem is zavartatta magát. Többször éreztem, hogy a világ nem való nekem, mint kéne. De nem azért vagyok itt, hogy üljek az ágyamon, zenét hallgassak és elfoglaljam magam olyannal, amihez nem kellenek mások. Gondolom.
- Nem mintha tudnád, de azért pont így van - mondtam felé pillantva, majd el róla a tömegre. Felhúzva karoltam át a lábaim, a füzetemben egyelőre nem akart semmi új születni, így csak néztem, ahogy egyre jobban besűrűsödik a terem. Az érdeklődésem őszinte volt, szívesen hallgattam meg, ha valaki komolyan gondolja, amiről beszél itt meg ez nagyon is igaz volt.
- Akkor te is a „ne kelljen dönteni” csoportot erősíted, ha lehet a DC és a Marvel csatájában? - kérdeztem még vissza, bár éreztem, hogy nem a kérdés a nehéz az előbb sem, csak ezekre az emberek nehezen tudják a választ.
- De kihívásnak kihívás - mondtam végül, mielőtt úgy döntöttem, hogy hát nem fog letörni a körmöm, vagy éppen elkenődni a rúzsom, ha hagyom, hogy rajzoljon. Egyébként is jól hangzott, azt nem is tagadtam, bár ilyet még nem hallottam. Az összes terv, még az újabb figuráké is nálam teljesen fejből indult, nem mintha túl sok ember vett volna körül, hogy lehessen minta.
- Érdekelnének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714369#post714369][b]Révay Lili Athalie - 2018.02.14. 18:54[/b][/url]

Elmaradhatatlan fényképezőgépemmel hasítok végig az iskola folyosóin. Mint mindig, most is késésben vagyok, márpedig már reggel szóltak nekem előre, hogy ma vacsorára tejberizs is lesz, meg aranygaluska is, de mind a kettő nagyon kelendő, így ha enni akarok, akkor _időben_ érkezzek oda. Hát nem nagyon jött össze, mert nem tudtam, hogy mit húzzak.
Azt hiszem, túl Andrison, és a tényen, hogy én nem vagyok olyan, akibe szerelembe tudna esni, most megint szerelmes vagyok. De azért vagy egy napig nagyon szomorú voltam. Most viszont zöld szoknyámban, Francitól lopott rúzst felkenve a számra, úgy sietek, hogy két copfba fogott hajam minden kanyarban váratlan erővel csapódik vagy az arcomnak, vagy a vállamnak. Persze remélem, hogy nem fog meglátszani. Utolsó kanyar, és végül berobbanok. Egyből kiszúrom a fiút az asztaluknál. Most is, mint mindig, nagyon helyes, és mivel egyedül ül, elgondolkozom, hogy mellé ülök, ám ahogy teszek egy lépést, látom, hogy előtte csak sós kaják vannak. Ma pedig aranygaluska van, és tejberizs.
- Ennek ma nem szabad megtörténnie.
Mondom teljes határozottsággal, és csak utána remélem, hogy senki sem hallott. Tudom, hogy Dante a tökéletes és csodálatos férfi a számomra, de az univerzum küldött egy jelet, hogy ennek nem szabad ma megtörténnie, neki kell utánam szaladnia, és nem fordítva. Ha lett volna előtte a mai különlegességek közül valami, akkor azt mondom, bevállalom, hogy navinésként odaülök, de így nem.
Az asztalunkhoz lépek, lopva lejjebb húzom a vállaimon a felsőmet, és mikor leülök, addig csúszkálok a helyemet változtatva, amíg úgy nem helyezkedek el, hogy Dante felnézve egyenesen rám nézzen. Már csak nagyon nőiesen kell ennem a vacsorámat. Halott ügy, érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714387#post714387][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.02.14. 21:28[/b][/url]

Ritka pillanat, amikor huzamosabb időt töltök a szobámban. Az időtartam alatt órákat értek. Kaptam egy jó könyvet, és azok nagyon le szoktak kötni. Korgó gyomrom emlékeztet arra, hogy enni kellene. Ránézek az órámra, és megállapítom, vacsoraidő van. Összekapom magam, és a nagyterem felé veszem az irányt. Már jócskán a vacsora kezdés után vagyok, így csak reménykedhetek, hogy nem kapkodták el a finomságokat. Gyorsan lépdelek, mert nagyon éhes vagyok. Mindent megkapok, amit szeretek, és jól néz ki. Nincs tumultus a ház asztalánál, ami jó jel a számomra, nem szeretem a tömeget. Van egy rész az asztalnál, ahol csak egy lány ül, arra veszem az irányt. Nehéz lenne azt mondani, hogy ül, hiszen nem tud meglenni egy helyben. Megpróbálom azért, hátha nem zavarom, és társasága lehetek.
- Szia! Leülhetek ide? Remélem nem zavarok? -
 Látom rajta, nem éppen itt van, egész máshol jár agyilag. Remélem nem zavarok, hogy ide mertem jönni hozzá. Nem ismerős a lány, pedig egy házban vagyunk, bár ez nem jelent semmit. Feltűnően ki van öltözve, de ma nem ő az egyetlen lány a suliban. Hát persze, Valentin nap van. Jelenleg nem vagyok kapcsolatban, ezért nem volt az agyamban mi ezeknek az oka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714559#post714559][b]Révay Lili Athalie - 2018.02.17. 20:01[/b][/url]

Hihetetlen, hogy van ember, aki ilyen határozottan képes kettétörni egy zsemlét. Kviddicsezik? Vagy lehet, valami komoly harcművészetet űz. Sóhajtva könyökölök fel az asztallapra, és tenyeremmel támasztom meg az állam. A pozíciónak kettős funkciója van, egyrészt kényelmesebb így a nyakamnak, hogy ne görcsöljön be a nagy nézésbe, másrészt védem a kajámat, nehogy valaki azt higgye, hogy csak mert nem eszek azonnal, nem is tartok rá igényt.
- Hm?
Nagyjából azzal egy időben, hogy egy széles hátú srác leül vele szemben, és eltakarja a kilátást, szólít meg engem is egy srác. Felpillantok rá, majd a kérdésre megpaskolom magam mellett a helyet.
- Egyáltalán nem.
Mivel pedig a tökéletes kilátást eltakarták, így attól se kell félni, hogy esetlen összenyálazom a környezetemet. Nem könnyű, ha az ember csak úgy szerelembe esik, én pedig ha egyszer megesik, akkor elég mélyen bele tudok habarodni. Andrissal például nem történt semmi, de mégis, mire kihevertem, közel álltam hozzá, hogy mindent és mindenkit kiirtsak a környezetemből.
- Lili vagyok, másodéves.
Nekem sem ismerős a srác, és úgy tippelem, hogy én sem vagyok neki. Ez nem meglepő, hiszen a faluban lakom, a házamban olyan ritkán fordulok meg, hogy nagyon, csak amikor senki sincs otthon. Jövőre már akkor sem kell fenn aludnom, amikor se apa, se a nővérem nincs otthon, és ennek nagyon örülök, ugyanis mostanság egyiküknek sem az erőssége ez. A másodévest meg azért teszem hozzá, mert sokan simán azt hiszik, hogy harmadéves, sőt negyedéves vagyok, de csak mert hosszúra nyúltam és a színházi smink miatt mintha a bőröm is másabb lenne már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714569#post714569][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.02.17. 21:46[/b][/url]

Szemmel látható, hogy teljesen máshol van, nem itt a reggeliző asztal mellett. Szerintem valamelyik srácot nézi, de ez is csak valami csajos dolog. Amúgy nem is tartozik rám. Ettől függetlenül közvetlen, és maga mellé invitál. Persze, hisz megkérdeztem tőle, ide ülhetek e. Szép lány, tuti mindig van párja, de biztos vagyok abban, hogy állandóan vannak kérői.
- Köszönöm. Ahhoz képest, hogy mindketten másodévesek és Navinések vagyunk, egyáltalán nem vagy ismerős. Mostantól megjegyeztelek, főleg azért, mert csodaszép lány vagy. -
 Bókolok neki, miközben leülök mellé. Tényleg nagyon csinos, egy reggelihez képest talán feltűnően szépen öltözött fel. Idősebbnek néz ki a koránál, de szerintem ez nem gond. Gondolom még számára sem. Nem emlékszek rá, hogy összefutottunk volna eddig, pedig évfolyam és háztársak vagyunk. Ami késik, az nem múlik. Kezdem megkenni a kenyeremet vajjal, miközben a lányhoz intézek egy kérdést. Közben jut eszembe, hogy be sem mutatkoztam neki
- Bocsánat a neveletlenségemért, még be sem mutatkoztam. Partay Alfréd Benedek vagyok, másodéves. Sokat kell készülnöd a vizsgaidőszakra? Nem régen jöttem vissza egy nem kevéske kihagyás után. Szóval van mit bepótolnom az idén, de szerencsére mehetek vizsgázni, és nem kell újra járnom a másodévet. -
 Mesélek neki egy kicsit magamról, miközben szégyellem magam amiatt, hogy elmulasztottam a bemutatkozást. Remélem nem tart bunkónak. És kíváncsian várom a válaszát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714606#post714606][b]Révay Lili Athalie - 2018.02.18. 11:38[/b][/url]

- Köszönöm.
Egy kicsit belepirulok a bókba, mert fiúk nem nagyon szokták dicsérni a kinézetemet. A színházban van Márti, aki sminkel minket, meg Klára, aki a hajunkat szokta megcsinálni, ők mindig mondják, hogy milyen szép a hajam, vagy a szemem, de ők azt hiszem látják, hogy a határozottnak tűnő kiállásom mögött egyáltalán nem vagyok az. Apa mellett viszont megtanultam, hogy csak el kell adnom magam.
- Akkor mind a ketten sokat vagyunk távol.
Felelem mosolyogva, és mivel már végképp megszűnt az esélye, hogy Mr. W tökéletes járomcsontját nézzem, így képes vagyok arra a csodálatos dologra is, amiért idejöttem. Hogy egyek. Az aranygaluskával kezdem, de közben szemmel tartom a magam mellé húzott, szép halomba rendezett, és áfonyalekvárral megbolondított tejberizsemet is.
- Én a faluban lakom az apukámmal és a nővéremmel, így nem sűrűn járok a navinében, és félig magántanuló is vagyok, mert sok edzésem és próbám van, ezért nem tudok mindig beérni.
De azért, amikor itt vagyok, akkor nagyon itt vagyok. Például a holnap kezdődő vizsgaidőszakon minden vizsgámat az első időpontokra vettem fel, hogy legyen időm utána pihenni és még többet edzeni, szóval remélem még a bukást is elkerülhetem.
- Merre jártál? És melyiket szereted jobban, az Alfrédot vagy a Benedeket?
Kérdezem, miután lenyelek egy tervezettnél kicsit nagyobb falatot. Nem gusztustalankodom, mert nem szeretek illetlen lenni, csak az első pillanatban kicsit meglepődtem. Ez megesik.  
- Egy kicsit, de nem baj, mert sokat utazok. Nem szeretem a hopp hálózatot, ezért vonatozok, és olyankor szoktam tanulni is. Neked nem furcsa a sok kihagyás után egyből vizsgázni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714609#post714609][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.02.18. 12:25[/b][/url]

Nem hittem volna, hogy ilyen jól fog kezdődni a társalgás, mivel eléggé el volt gondolkodva, mikor idejöttem. Nagyon is aranyos lány, ahogy ebből a kevéske időből látom, mióta itt ülök mellette. Én is elég sok időt hagytam ki, de látom, Lili sem tartózkodik sokat a kastélyban, bár ő folyamatosan jelen van. Nála érthető, mivel elég sok időt tölt mással.
- Családi okok miatt, meg egy kicsit nem úgy alakult a dolgok, ahogy terveztük. Van persze némi jó is benne, de minél előbb vissza akartam jönni a suliba. Szerintem így jobban jövök ki, hogy vizsgák előtt jöttem vissza, hiszen így megpróbálkozhatok velük, és nem csúszok egy teljes évet. Persze, ehhez át kell mindenből mennem. Sokat kell tanulni, mert felejtettem is, de kevéske azért maradt a kobakomban. -
 Mesélek magamról, meg arról is, miért hagytam ki nem is olyan kevéske időt. Úgy látom, ő neki is van elég más dolga a tanulás mellett. Amúgy nem lenne félig meddig magántanuló. Érintette, hogy edzése és próbája van. Ebből gondolom, hogy kviddicsezik, és színtársulatba jár.
- Te mivel foglalod le az amúgy sem sok szabadidődet? Gondolom kivddics, és színészet a két dolog. Én erre a két dologra tippelek. Benedeket szeretem jobban, így szólítanak otthon is, nekem ez tetszik jobban. Alfréd nekem fellengzős név. Meg nem annyira jön be számomra. Azért jut időd a társasági életre is ennyi elfoglaltság mellett? -
 Ahogy kimondom, már megy is a számba a következő adag. Persze, kíváncsi vagyok Lilire, érdekel mivel foglalkozik, és van e ideje mellette társasági életet is élni. Nagyon aranyos lány, és csinos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714614#post714614][b]Révay Lili Athalie - 2018.02.18. 13:35[/b][/url]

- Ez igaz, meg így van lehetőséged egy kicsit még rákészülni. Jobb is szerintem, ha a tanárok legalább egyszer látják az arcodat.
Mondjuk az se jó, ha többször, vagy ha nagyon megjegyeznek. Tanára válogatja. Én, amikor lehetőségem van itt lenni, szeretek magabiztosan és jól válaszolni, hogy erre emlékezzenek akkor, amikor vizsgázok. Ha valamit esetleg nem tudok, akkor még mindig hihetik inkább azt, hogy csak izgulok, és nem vagyok teljesen buta. Egyszer már bevált a taktikám, és remélem, hogy most is sikerül.
- A család sosem egyszerű.
Nagyon bölcs megállapítást teszek, de nem szeretnék ezen elmerengni, mert néha még most is, mikor eszembe jut, hogy hol lakik a vér szerinti családom, szomorú leszek, főleg azért, mert valahogy a házszámra nem emlékszem, és a szüleim arca is kezd elhomályosodni, csak az öcsém az, akire élénken emlékszem. Ő az, aki hiányzik, és akit valószínűleg sosem fogok már viszont látni, vagy ha mégis, nem fogja tudni, hogy én vagyok én. Viszont hálátlan se lehetek, mert a mostani családom tökéletes, és azt hiszem, a színészet miatt senki sem kérdőjelezi meg, hogy az apukám nem a vér szerinti apukám. Néha bevallom, még én is elgondolkozom a dolgon.
- A színészet talált, de a kviddics nem. Nekem nagyon durva sport. Sokszor nézni se szeretem.
Persze a házamnak olykor kimegyek drukkolni, de ha nem muszáj, akkor nem. Ha van kibúvóm, akkor nyilván arra hivatkozom. Ez talán nem szép dolog, de nem szeretem az erőszakot.
- Korizom.
Elég muglis a kviddicshez képes, tudom, de nem durva, hanem szép, művészi sport, és nagyon szeretem. Persze én még kiscsikó vagyok, de - ha csak hobbi szintén is - szeretném később is megtartani.
- Egy kevés, nincs sok barátom, de nekik mindig ott vagyok. És veled mi a helyzet? Csatlakozol jövőre valamelyik klubhoz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714615#post714615][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.02.18. 14:02[/b][/url]

Végre találtam egy diákot, aki ugyanúgy gondolkodik a kvidiccsel kapcsolatban, mint én. Bár kinek mi a durva sport, a mugli világban is vannak ilyen sportágak. Ebből gondolom, hogy nem a varázslóvilágból jött. Több, mint valószínű, hogy mugli szülők gyermeke.
- Végre találtam egy hasonlóan gondolkodó embert a kviddicsről az iskolából. nekem egyáltalán nem fog meg ez a játék, de itt sokan meg vannak őrülve érte. Ez legyen az ő dolguk Én is sportoltam, mielőtt idejöttem volna. Én vívtam, csak az itt létem alatt nem nagyon tudom megoldani az edzéseket, pedig jó lenne. Sokáig nagyon hiányzott a dolog, de megszoktam, hogy le kellet mondanom róla. Ilyen az élet. Gondolkodtál rajta, hogy profi legyél a koriban? Melyiket szeretnéd komolyabban csinálni, a színészetet, vagy a korit? -
 Fejtem ki neki a dolgaimat, vagyis a sporthoz való viszonyomat. Örülök, hogy ilyen hamar találtunk egy közös témát. Remélem lesz ennél sokkal több, de majd kialakul.
- Még nem vagyok egyik klub tagja sem. Még barátkozok velük, és ha van érdekes, akkor talán belépek. Próbálok visszaszokni a suliba, és nem csak tabulás szempontjából. Van pár dolog, amit még meg kell szoknom, el kell intéznem, de minden rendben lesz szerintem. -
 Még nem tudok mindenről beszélni neki, hiszen nem ismerjük még egymást. Nem akarok elkiabálni dolgokat, mert függőben vannak. Idővel, ha úgy alakul, bármit megtudok vele beszélni. Elég szimpatikus számomra Lili, ha úgy alakul, és ő is szeretné, jó barátság is kialakulhat köztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714616#post714616][b]Révay Lili Athalie - 2018.02.18. 14:27[/b][/url]

Benedek

- Vannak páran, akik így gondolkodnak, de szerintem csak azért ennyire menő, mert nincs nagyon más népszerű sport. Vannak páran, akik sakkoznak például vagy köpköveznek, de csak azért tudom, mert van a barátaim között olyan, akinek barátja csinálja, például. Szerintem sokan azért csinálják, hogy menők legyenek. A rellonos fiúk eléggé azok, a többiek meg gondolom megpróbálnak felérni hozzájuk, a lányok meg lehet, hogy csak a népszerű fiúkhoz szeretnének közel kerülni.
Vannak elméleteim még, rengeteg, hogy miért is népszerű ez a sportág, de valahogy ezeket tartom az alapjainak minden további elméletnek. Biztos vagyok benne, hogy ha többféle sport lenne népszerű, akkor nem lenne ennyire menőség a kviddicsezés.
- Színészet, határozottan. Nagyon szeretek különböző karakterek bőrébe bújni, ráadásul kifejezetten sokat fejlődött az önbizalmam is. Régebben kiabálni se tudtam, vagy hangosan, magabiztosan beszélni közönség előtt, mostanra azért már egészen jól megy.
Szeretem látni azt, hogy mennyivel másabb letten hetek, hónapok, majd évek alatt. Nagyon örülök, hogy belefogtam, hogy az életem ilyen irányban halad. Persze még nem tudom, hogy a színészet-e a végállomás, de jelenleg azért eléggé esélyes.
- Szeretnék mindenképpen jobb lenni, és nem szeretném elhanyagolni. De mivel még csak két éve csinálom, ezért még nem vagyok olyan nagyon profi. Legalább most már nem esek annyit, és tudok trükköket is. Most még csak egyéniben gyakorolok, de állítólag a következő szezonban majd már esélyes lesz, hogy kapok egy párt.
Nagyon izgatott vagyok ettől, és éppen ezért szeretnék még jobb és jobb lenni. Ehhez persze az alap a sikeres, és lehetőség szerint gyors vizsgaidőszak.
- Szerintem könnyen fog menni. A nagynéném intézi itt a legtöbb papírmunkát, és ő eléggé penge tud lenni.
Oké, vér szerint nem a nagynénéim, és Francinak is anyai ágon azok, de azt mondták, hogy ne vicceljek, határozottan rokonok vagyunk mi is. Szóval a rokonaim.
- Sehogyan se tudnál tovább vívni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714635#post714635][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.02.18. 19:07[/b][/url]

Nagyon örülök annak, hogy ennyire lelkesen tud nekem mesélni a dolgairól, amit mesél. Azt gondoltam, már régebben űzi a korit, de még így is fiatal, és még sok van előtte, akár még ismert is lehet ebben a sportágban. Ha nem is jönne össze neki, akkor még híres színész is válhat belőle.
- Nagyon szorítok, hogy sikeres legyél ebben a két dologban. Gondoltál arra, hogy komolyan csináld őket? Legalább az egyiket, és ebből is élj majd meg. Nem nagyon van lehetőségem itt a vívást űzni. Nincs megfelelő edző, mondjuk egyáltalán nincs edző itt a varázslótársadalomban. Itt a pálca párbajon kívül hasonló sincs. A kviddics annyira népszerű, hogy esélyem nincs ezen a téren. -
 Mondom szomorúan, hiszen még mindig bánt egy kicsit. Elég komoly szinten csináltam, nagyképűség nélkül állíthatom azt, jó is voltam benne. Ezt a versenyeken elért eredményeim támasztják alá.
- Milyen klubbokra gondoltál? Nem tudok nagyon egyről sem itt az iskolában. Bár, ha van olyan, ami felkelti az érdeklődésemet, talán elgondolkoznék a belépésen. Te tag vagy valahol? -
 Kérdezem, mert kicsit érdekel a dolog, mire gondol. Felpiszkálta az érdeklődésemet, hiszen mindig is érdeklődő ember voltam minden dologra. Lehet ő is tag valahol, majd elmondja nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714668#post714668][b]Révay Lili Athalie - 2018.02.19. 11:38[/b][/url]

- Majd még elválik. Apukámnak eléggé bejött a dolog, a színészet.
Mondjuk sok áldozattal is jár az, hogy ismert és hívják. Ő a szenvedélyének élhet, de pontosan tudom, hogy Franci emiatt nem tapasztalta meg, milyen valahová tartozni, ezért is viselte olyan rosszul Ash távozását, de talán most, majd már boldog lesz, láttam rajta, hogy mennyire ragyog, és amikor megkérdeztem, hogy babája lesz-e, olyan furcsán nevetett, de azt mondta, hogy még nem. Még. Szóval van valami a levegőben. Ma apa névnapját fogjuk ünnepelni, és nagyon remélem, hogy a következő Franci esküvője lesz. Alig várom, hogy koszorúslány legyek.
- Én is a muglik közé járok gyakorolni. Két edzőm van, az egyik mugli, a másik boszi, az egyik az alapokat, a másikuk a mágikus elemeket tanítja. Csak persze ez sok utazással meg kimaradással jár.
Néha én is nagyon fáradt vagyok, és csak aludnék egész nap, de elbizonytalanodni még sosem bizonytalanodtam el. Az első vonattal minden alkalommal elutazom, és sokszor csak az utolsóval érek haza, vagy ha nem érem el, akkor sajnos hopp porral kell megoldani a közlekedést. Viszont szeretem csinálni, boldog leszek tőle, és ez eléggé fontos.
- Meg van itt edzőterem is, hátha lenne rá igény, meg kell hirdetni, szerintem. Van például egy vagy két lány is, akik íjászkodnak. Még nem találkoztam velük, de már hallottam róluk többször, szóval biztos igaz. Az is eléggé muglis.
Mondjuk annyira nem tudom, hogy a belső plusz szakkörök vagy szabadidős tevékenységek mihez vannak kötve, én külsőn vagyok, de elég simán ment. Kriszpin bácsin nagyon kedves volt velem, amikor megkerestem a problémámmal.
- A színjátszóknál. De rajtuk kívül vannak még az edictumosok, ugye a kviddicsesek, a dök, van, azt hiszem sakkör is. A hirdetőtáblán meg az edictumban is láttam a múltkor egy cikket róluk, hogy kit kell keresni, ha csatlakozni szeretnél. De gondolom, lehet alapítani is, csak kell hozzá ember.
Közben lassan elfogy a galuskám, szóval kicserélem a két tányért, de mielőtt még belefognék a következő halom édességbe egyrészt iszok egy kis kajszi levet, másrészt lopva felpillantok, de a széles hátú srác még mindig ott ül, szomorú.
- Milyen tárgyakat vettél fel?
Kérdezem Benedektől, miután végre kikanalaztam az első falat tejberizsemet.