A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=644324#post644324][b]Alexander Magnus - 2016.12.01. 20:46[/b][/url]

Az illúzió természetéből adódóan nem szorul határok közé. Ami egy-egy szituációban mégis megköti, az nem a varázslat, hanem a cél, a funkció, hogy mit, kinél és hogyan akarnak elérni. Egyébiránt az illúzió maga a megtestesült mágia, a lehetőségei majdhogynem végtelenek, addig nyújtózkodik, amíg a használója képes kitágítani a maga kompetenciáit. Érdeklődve várta, mivel rukkol elő Seth legközelebb, mit tud még neki mutatni. Merthogy abban bizonyos volt, hogy a fiú nem elégszik meg ennyivel. Azért volt régóta a legjobb diákja, mert mindig a következő cél felé nyújtózkodott, akármikor elérte az addig kitűzöttet. Ugyanakkor nem is csak egy általános, feszített menetelés volt ez, mert Seth, mint az a varázslataiból is látszik, mindig gondolkodik közben. Az illúzióval együtt alakítja ő is az elképzeléseit, új ötleteket keres, új kombinációkat talál, alkalmazkodik a környezethez és ahhoz, hogy kinek mutatja az illúzióját. Nem a vakvilágba hozza létre, hanem egy tudatos alkotási folyamatot visz végig, ami bár nem művészet, de közel áll hozzá, s mindeközben az illúziói hitelesek maradnak.
Amit most utoljára csinál, az egyáltalán nem könnyű varázslat, ennyi részletre egyszerre odafigyelni, és mindezen túl még arra is gondot fordítani, hogy élethű legyen, rendkívüli koncentrációt igényelt.
Egy mosoly halvány, épp csak sejthető árnyéka ül ki az arcára, egy apró görbület, mégis még ez a kicsinyke gesztus is teljesen megváltoztatja a vonásait. Seth azon kaphatja magát, hogy a gömböcskék súlytalanságának állapota saját magára is kiterjed, a végtagjait nem érzi súlyosnak, sőt, mintha láthatatlan, száraz vízben lebegne, akárcsak az általa irányított cseppek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=653653#post653653][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.01.05. 21:45[/b][/url]

Sosem úszott, így - hála az égnek - egyáltalán nem víz érzetét kelti benne; ám akármennyire jóindulatú gesztusnak is szánták, benne a magatehetetlenség dermesztő érzését ébreszti és szinte azonnal átformálja az illúziót. Minden lépéssel tágítják a teret, amivel játszanak, így most rajta a sor, hogy a cseppeket a falak felé lökve folytassa ezt. A fekete, helyenként még mindig fénylő pöttyöket rejtő anyag bármiféle gravitációt meghazudtolva csorog végig padlón, plafonon, deszkákon, apránként elnyelve a hajót és őket is - nem látják egymást, de a bútorok megmaradnak kapaszkodóként, még mindig ott az asztal köztünk és a pad alattuk. Körülöttük mindenfelé csak a csillagszórta semmi, rég elmúlt testek távoli fényeivel tűzdelt végtelen tér, szemkápráztatóan és szívfájdítóan szép üresség. Nem először idézett hasonlót, elvégre a végzős bál témája is hasonló volt, Magnus azonban azonnal észlelni fogja a különbséget, ami egyrészt állapotának, másrészt perfekcionizmusának köszönhető - semmivel sem elégedett, mert mindig a tökéletesre tör és ehhez hasonló kaliberű illúzióval valószínűleg sosem próbálkozott eddig. Ami kisvártatva tűnik csak fel, hogy ereszkedni kezdenek, mintha sűrű folyadékba merültek volna, és csakhamar enyhe döccenéssel "földet" is érnek. A talpuk alatti alaktalan sötétség mibenléte alighanem egy kis fejtörést okoz majd, mert Seth ügyesen elrejtette a legtöbb árulkodó jelet, így kíváncsian várja, mit lép most a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=657756#post657756][b]Alexander Magnus - 2017.01.28. 23:33[/b][/url]

Mint egy nagy fekete lény, úgy terpeszkedik a szobán az illúzió. Annak hála, hogy réteget rétegre halmoznak, formálnak, átalakítanak, hol egyikük, hol másikuk mágiája dolgozik dominánsabban, szinte súlyosnak hat a levegő ennyi mágikus aktivitástól. Mégis, ha valaki megszokta ezt, majdhogynem otthonos ez a kis, cseppet sem kellemetlen nyomás. Mint a váladék a torkon, amire meg kell köszörülni a torkot, annyi különbséggel, hogy ettől van, aki nem szívesen szabadulna meg, és inkább vállalná a rekedtséget helyette.
Nem sieti el a választ, hagyja, hogy Seth varázslata kiteljesedjen - aztán arra is kíváncsi, hogy az illúzió fenntartása hogyan megy neki. Mennyire rezdületlen, kihívást jelent-e vagy már elbírja a koncentrációja ezt a terhet annyira, hogy ne is hasson nehéznek. Van az a pont, hogy egyszerűen megszokja az ember. Megtanul úgy gondolkodni, úgy érezni az illúzió létrehozása és fenntartása közben, ahogy megtanulja úszás közben is a profi úszó a teljesen más jellegű levegővételt, mint ami a hétköznapokban megszokott.
- Hmh. - Mély orgánumú, rövid hümmentés, a jellegzetesen ki-tudja-mit-rejt semmitmondással. Viszont rögtön követi ezt a saját válaszreakciója. A szoba közepén, ahol korábban mindennek a kiindulópontja kialakult mintha egy láthatatlan erő kezdene dolgozni. Seth először csak halványan érezheti a tömegvonzás csalóka hatását, aztán ahogy telnek a másodpercek, az első ösztönös reakciója a kapaszkodás lesz, amikor már ténylegesen úgy érezheti, hogy egy szívó erő kényszeríti a szoba azon pontja felé. A falakról lassan leolvad a végtelen tér képe, és mintha porszívóval szívnák fel a festékcseppeket, úgy közelednek a feketében pettyeződő csillagok, minden egyetlen hógömbnyi térbe összpontosulva. Ezzel együtt Seth, mint mostmár értő szem, láthatja, érezheti, hogy bár nem törték meg az illúzióját, de akár egy kutya a nyájat, úgy terelgeti össze abba az irányba, ahogy a férfi gondolja.
- Nem is olyan könnyű bánni az illúzióival.. - Vérszegénynek ható épp csak látható mosoly bukkan fel a szögletes arcon.
- Érezni az energiát és elhivatottságot, amit belefektetett a tanulásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659071#post659071][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.02.09. 23:20[/b][/url]

Az évek során megtanulta kihasználni természet adta tehetségét, már ami a varázserőt illette. Senkinek sem dicsekedett vele, de valamennyire meg tudta különböztetni a hozzá legközelebb állók mágiáját, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy kisugárzását, ahogy az erejük hullámzott köröttük. Magnusé ebben a koncentrációban alvó sárkányra emlékeztette, nyugodt ritmusú lélegzetvételekként legyintette meg. Könnyű volt számára ráhangolni, felvenni ezt a ritmust és ezért is lehetett képes arra, hogy ilyen könnyedén kombinálja az illúzióikat.
Amíg nem kellett sok mozgást és felületet modelleznie, meg sem kottyant egy ilyen kép - ami igazán kihívássá tette, azok a gyorsan változó részletek voltak. Jelenleg pont ezeken dolgozott, fokozatosan egyre nagyobb és összetettebb képek animálásával szórakoztatva magát, hamár a mugli mozi annyira untatta; sőt, az óráin is gyakran ezt használta fel szemléltetésre, mert sokkal élethűbb és érdekesebb életnagyságban mutatni meg egy bestiát, mint plakátokat lebegtetni.
Amint Magnus "csomagolni" kezdett, elengedte a képeket, így azok visszaalakultak formátlan energiává, ő pedig hátradőlt, ölében nyugtatva bögréjét. A megjegyzésre elmosolyodott, udvariasan biccentve és finoman megvonta vállait, mert ez nem számított az érdemei közé.*  
- Mondhatnánk, hogy a nyers mágia az erősségem. Néha akkor sem könnyű bánni vele, ha csak pálcával varázsolok,-*hiába, őt nem áldotta (vagy verte) meg a sors akkora tehetséggel, mint az öccsét, így kemény munkával tudta csak azt a precizitást hozni, amit az illúziók vagy a bűvölés megköveteltek. Belekortyolt a kávéjába, miközben csendesen tanulmányozta a férfi arcát, saját vonásait kicsit elengedve - épp csak akkora rést hagyott, hogy mögéjük lehessen lesni, de ha akarja, Magnus ignorálhatja is.*
- Tudom, hogy későre jár és lenne fontosabb dolga, de ha szánna még rám pár percet, hálás lennék.-*Semleges, sőt, szinte hűvösen udvarias a hangja, míg tekintete meghazudtolja ezt. Sejthető, miről szeretne beszélni Magnusszal, s csak azért nem tér rá rögvest a tárgyra, mert valójában semmi köze az egészhez, nem lenne joga felhozni, mert egyszerű diákja csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659089#post659089][b]Alexander Magnus - 2017.02.10. 00:58[/b][/url]

Valóban csomagol. Értelmezhető is így, elrakja kettejük közös mágiájának esszenciáját az öklömnyi hógömbbe. Vannak helyek és emberek, ahol és akik kezében ez egy veszélyes fegyver is lehetne akár ellene. Túlzás lenne azt mondani, hogy a mágia olyan, akár az ujjlenyomat, de mégis van benne a létrehozójából valamennyi - főleg az illúziók esetében, nem is kevés. Számtalan gondolat, szándék, belső kép és világ tömörül egy-egy illúzióban. Nem mindegy, hogy valaki miért képzeli egy rózsa töviseit nagyobbnak, a színét haragvó vörösnek vagy kellemesem simogató karmazsinnak.
Ilyesformán az eredmény, az a parányi univerzum, amit a gömbbe "csomagol", nagyon is egyedi és sajátos, mindkettejük alkotása.
Egy pillanatra megáll, szótlanul, csendesen nézi a tanonca arcvonásait, mielőtt ismét megmozdulna, tanúbizonyságot adva arról, hogy nem csak egy koromfekete, avítt szobor, hanem egy élő emberi lény.
- Természetes, hogy van időm. - Hátraengedi a testsúlyát, ha eddig amolyan "bármikor" felkelhet tartása is lett volna, akkor most még kevésbé nyújtja ezt a képet. Kevés (ha nem egyetlen eggyel sem) diákjával lenne hajlandó egy ilyen beszélgetés lefolytatni. Elvégre sosem volt az a fajta ember, aki szívesen magyarázkodna. Többnyire a környezete kénytelen csendben és szó nélkül eltűrni és elfogadni a saját okait. Alexander Magnus már csak ilyen magának való és zárkózott ember.
- Ha jól sejtem, a visszavonulásomról szeretne beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=659110#post659110][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.02.10. 13:14[/b][/url]

Kedvtelve nézegette a gömböt, mutatóujjával megcirógatva tartó szélét, miután magához húzta. Kétélű fegyver lehetne ez, mert neki éppúgy érdeke, hogy biztonságban őrizze, mégsem fegyverként tekintett rá, sokkal inkább ajándékként. Derűsen szusszant, mert pontosan érezte, milyen pillantást érdemelne ki, ha a vele szemben ülő tudná ezt, bár valószínűleg úgyis sejti.
Tekintete ugyan nem követi Magnus mozgását, nincs is szüksége rá ahhoz, hogy érezze a változást. Ami pedig a megtévesztő küllemet illette, már a legelején sem hatott rá, még ha kezdetben félelmet is ébresztett benne mindaz, amit a felszín alatt megsejtett. Nem a férfitól félt, hanem attól, hogy jogosan mond majd felette ítéletet. Szerencsésnek érezte magát, amiért kiérdemelhette a bizalmát, sőt, megismerhette, amennyire a háborúk edzette páncél engedte. Nem véletlenül hagyott nyitva minden menekülési útvonalat.
Csak egy szelíd mosollyal felel, aminek sarkában némi önirónia bújik meg - a görbében meglapuló érzések azonban nem tolakodóak, mindössze jelen vannak.*
- Szeretnék többet tudni a jövőről,-*balja aprót int, valahova előre, de egyszersmind kettejük közé is.*- Ha van rá mód, nem szeretnék még egy tanárt,-*a "még egy" nagyon úgy hangzott, mintha azt mondta volna, "másik". Tudta, hogy ez egyrészt javára válik, mert nem követi ősei hagyományát, azonnal oldalt váltva, ebben a helyzetben viszont még azelőtt elutasítja a lehetőséget, hogy tudná, miről is mond le. Mégis, kevés esélyt látott rá, hogy Magnusnál jobb mestert találhatna, így nem csupán szentimentalitás mondatta vele ezt. Lett volna ezen kívül is kérése, azonban előbb a hivatalos részt készült megvitatni - ennek sikeressége vagy sikertelensége alapján időzíti majd, amit már nem tanárától, hanem Alexandertől kérdezne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=675749#post675749][b]Farkas Kamilla - 2017.04.19. 14:29[/b][/url]

Az a helyzet, hogy féltem ide bejönni, és nem Dwayne személye miatt, hanem a baglya miatt. Komolyan, az az állat egy pszichopata. Viszont az utóbbi időben megzabolázta magát az állat, bár arra még nem jöttem rá, hogy azért-e mert rájött, hogy egy fajból vagyunk - mármint levegő -, vagy csak azért, mert az összes többi madárfélével együtt, kénytelen némi csekély szimpátiát érezni irántam. Tulajdonképpen nekem mindegy is az ok, hogy miért nem támad rám, a lényeg az, hogy már nem támad rám, és végre létezhetek nyugodtan itt is. Nem kell lejárkáljak a faluba, ha beszélni akarok Dwaynel, és ez felettébb kellemes dolog. Komolyan. Nem olyan megerőltető. Kényelmesen hátradőlök a kanapén, fejem az egyik karfájára támasztom, míg lábaim felpakolom a másik támasztóra, s lehunyom szemeim.
Csend. Végre nem hallom az iskola diákjainak állandó moraját, meg úgy azt az alapzajt, ami folyamatosan jelen van az épületben.
- Beszélik, hogy megettél egy állatot - összeráncolom homlokom, ahogy kinyitom szürkéim, és a plafonra függesztem őket. Beszélik. Lehet, hogy nem is igaz, vagy, hogy csak részben igaz, és tovább lett gondolva, némileg elferdítve a dolgot. És mi lehetne annál biztosabb, mint megkérdezni tőle magától? - Meg azt is beszélik, hogy van egy eltitkolt gyereked aki már felnőtt - ennél már felkönyökölök, hogy megkereshessem a tekintetét, mert két pletyka az már mégis csak sok, azért már megéri ez a kis erőfeszítés. - Tényleg megettél egyben egy élő kacsát? - itt most meg már vissza is kanyarodok az eredeti témára, az állatra, mert ezt is rebesgetik. Hogy Dwayne megevett egy kacsát, tollastól, úgy, hogy hápogott meg minden. És Dwayne tulajdonképpen egy rozsomák is, szóval tényleg megehetett úgy egy kacsát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=676424#post676424][b]Dwayne Warren - 2017.04.21. 21:06[/b][/url]

Felhorkan, miközben a pálcája lángjánál meggyújtja a cigarettát, szórkozottan megrázza a fejét, az asztalánál ülve. Néhány nappal korábban a minisztériumi gyógyító figyelmeztette, hogy ha így folytatja, nem fogja megélni a fia tizedik születésnapját, így már némi bűntudattal, de ugyanolyan rendszerességgel nyúl a koporsószeg után. Erről nem tehet: mindenki máshogy viseli a stresszt.
   -  A hír igaz. Húsvét hétfőn megettem egy kacsát.
A széke megnyikordul, ahogy hátradől, lejjebb csúszik, a tarkóját megtámassza a háttámlán. Kamilla ki- be járkál az irodájában és az életében, a mostani jelenléte sem rendhagyó. Néha meglátogatja, beszélgetnek a semmiről, máskor ő ír neki üzenetet, megint máskor hetekig egyáltalán nem hall felőle. A pimasz kis rellonos mégis visszatérő szereplője a mindennapjainak.
   -  De fel volt darabolva. Meg volt sütve. És sörrel volt lelocsolva - behunyja a szemét, miközben beszél, a szabad kezével artikulál hozzá - Szóval... nem tartom valószínűnek, hogy élt. Ha meg tényleg van egy felnőtt gyerekem, azt olyan k*rvajól eltitkoltam, hogy én se tudok róla. De ki tudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=676708#post676708][b]Farkas Kamilla - 2017.04.23. 11:51[/b][/url]

Azért én sem most jöttem le a felvédőről, szóval amikor kijelenti, hogy tényleg megevett egy kacsát, a csodálkozás, és a megbotránkozás elmarad. Szóval nem evett élő kacsát. Pedig milyen izgalmas lenne már, valószínűleg a tőle rettegő diákok még inkább elkerülnék, és egyfajta elismerés követné. "Nézd, itt a defenzor, aki megette azt a madarat." "Szerinted kiköpte a lábát? Szerintem nem."
- Azért ha késztetést éreznél ilyenekre, szólj, jó? Nem akarok arra felkelni, hogy hiányzik a kutyám. Vagy Balázs - elvigyorodva dőlök vissza, ismét vegetálásba kezdek. Félreértés ne essék, nagyon szeretem Balázst, ha nem így lenne, nem viccelődnék így vele. Szóval ja. Lehet, hogy ezért vagyok rellonos. Mert így fejezem ki a szeretetem.
- Hogy van Sean? - a múltkor, nagyon múltkor mondta, hogy beteg az egyik gyereke, és szégyellem magam, de azóta nem is nagyon kérdeztem róla. Szóval, tekintve, hogy jobb dolgom úgysincs, szóba is hozom. Mármint, lenne dolgom, például gyakorolni, de most túl kényelmesen fekszem itt, és nem ismerek a defenzornál paranoiásabb embert, szóval nem fogok itt trükközni. Pedig amúgy tudhatná, hogy ura vagyok a helyzetnek, az esetek nagy többségében, sőt, ezt még be is bizonyítottam már neki. Mondjuk akkor nem volt épp tudatos állapotában, szóval lehet, hogy kialudta magából, vagy nem akar rá emlékezni, vagy mit tudom én.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=676944#post676944][b]Dwayne Warren - 2017.04.23. 23:03[/b][/url]

Sokat gondolkodik rajta, ezek az ő állítólagos vérszomjáról szóló pletykák honnan indulnak. Az Edictumot már hónapok óta a kezébe sem vette, csak addig, amíg bekészítette bagolypotyadék- felfogónak az ülőrúd alá, ám addig rendszeresen fennakadt az ott olvasottakon. Azt például sosem hitte volna, hogy valaha az állítólagos nőügyeiről cikkeznek majd; a tizenöt éves Dwayne Warren, aki az estéit rendszeresen oktatójellegű magazinokkal bezárkózva töltötte, biztos büszke lett volna rá. Nem mintha ténylegesen bármilyen nőügye lett volna.
Most pedig a kacsák.
Balázs. Köhint egyet a név hallatán, a szálat billegteti a szájában.
   -  E'van. Még mindig nem beszél értelmesen.
Szereti a fiát. Hiszen ha nem szeretné, akkor nem menne a közelében. Azonban egyelőre képtelen emberszámba venni őt.
   -  Megházasodom különben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=677218#post677218][b]Farkas Kamilla - 2017.04.25. 12:00[/b][/url]

- Oké, nem beszélek többet róla - megemelem kezeim, értem én, hogy Balázs számára egy kényes téma, meg minden, de Balázs még mindig nem csinált neki semmi rosszat. Már azon kívül, hogy jár Ninával, de abban Nina is benne van, meg ha azt vesszük, akkor már Dwayne is benne van, és én is benne vagyok. És akkor már az Edictum is benne van, szóval lehet ezt itt ragozni. Akkor ki se kéne menjen ebből az irodából, csak be kéne zárkóznia. De jó, az ő dolga, nem avatkozom bele. Mindenki másképp éli meg az ilyeneket.
- Mert még baba, majd megtanul - körülbelül nulla tapasztalatom van gyereknevelés terén, de azt tudom, hogy ha egy gyerek jó helyen nő fel, és nincs különösebb baj a fejével, akkor megtanul beszélni. A fiának pedig biztos jó helye van Zójánál, ezt így látatlanban is meg tudom mondani. A fejével pedig, hát az anyja pszichológus, csak észreveszi, ha valami nem okés.
- Mármint úgy... Igazán? - összeráncolom homlokom, oké, ez már nem pletyka, meg valószínűleg nem is egy hirtelen jött ötlet. Nem rosszból, de elég nehéz elképzelnem a defenzort, mint teljes körű férjet. Mármint, az egy komoly dolog. Felelősséggel, meg mindennel.
- És akkor ide is költözöl a faluba? És lesz esküvő, meg minden? - jó, ez a második lehet, hogy már túl sok, mert nem úgy ismertem meg hőn szeretett aurorunkat, mint aki él hal a tömegért és a zajért. De hát ki tudja, tartogathat még meglepetéseket. Már ez a házasság téma is elég meglepetés volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=677325#post677325][b]Dwayne Warren - 2017.04.25. 20:46[/b][/url]

A szemei kissé összeszűkülnek, ahogy a fölszálló füstszálakon át a lány vonásait kutatja.  A legbelsőbb körén kívül, akik különben már sejthették, senkit sem avatott be a megállapodására vonatkozó tervekbe. Kamilla reakciója így egyfajta főpróba: a negyérdemű idővel elkerülhetetlenül megtudja majd, mi történt és, ahogy gyér logikája súgja, hasonlóképp vélekednek majd, mint a lány.
Kamilla valami elcseszett oknál fogva, amit ő maga sem ért igazán, tényleg az élete része: ám nem a legfontosabb. Bármit szól majd, tudja, nem fog beleroppanni, így a tények közlése sem olyan nehéz, mint például Adam Kensington esetében. A férfi kirívóan negatív reakciója tényleg mélyen megrázta volna.
Bólint, az asztalra könyököl.
   -  Zója majd kitalálja, akar-e esküvőt. Én nem. - Egy évekkel korábban odaszáradt tintafoltot kezd a fáról kapargatni, ellentétes kezével megtámassza az állát. - És nem költözök ide. Annyian laknak már abban a házban olyan kis helyen, mint egy bunkerben. Van nekem lakásom.
... Pontosabban: volt, mielőtt porig nem égették volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=678777#post678777][b]Farkas Kamilla - 2017.05.01. 13:43[/b][/url]

- Húha - ez az infó, mármint a házasság, váratlanul ért. Nem mintha nem tudtam volna, hogy mi a helyzet vele meg Zójával (még ha nem is vagyok beavatva mindenbe, két gyerek azért magáért beszél), de ez akkor is, váratlan. Nem a negatív értelmében a dolognak, simán csak furcsa.
- Hát, gratulálok nektek - ilyenkor azt szokták mondani, nem? De. Nem kéri a véleményem, vagyis nem mondja ki, és ameddig nem mondja ki, nem fogok elkezdeni fecsegni. Egyrészt, mert Dwayne nem szereti a fecsegést, másrészt meg én sem akarnám feleslegesen jártatni a szám.
- Szóval akkor minden marad úgy, ahogy eddig volt, csak majd hivatalosan is össze fogtok tartozni - bólintok, ahogy levonom a következtetést. Legalábbis nekem így jön le abból, hogy nem fog odaköltözni a nőhöz. Amit meg is értek, meg nem is, mert tényleg sokan laknak ott, másrészt meg ha házasok lesznek, így lenne a logikus, hogy együtt laknak... nem? Mindegy, nem az én dolgom, nem én fogok a felesége lenni.
- És ezt már megbeszéltétek, vagy még csak ilyen ötlet szinten van a dolog? - ha már felhozta, akkor érdekel a dolog, és ami eszembe jut meg is kérdezem, már ameddig lehetőségem van rá, és nem rúg ki innen. Nem mintha ő ilyen kirúgós lenne, de soha nem lehet tudni, mikor kattan be valami és jut eszébe, hogy akkor ő most inkább egyedül akar lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=686648#post686648][b]Dwayne Warren - 2017.06.20. 23:01[/b][/url]

Kamilla gratulál. Gratulál neki. Rekedten köhint egyet, lesüti a szemét, a szavak még mindig kényelmetlenséget okoznak neki. Az érzelmei kifejezése gyerekkora óta nehezére esik, a magánéletét a legzártabb ajtók mögött éli, vonzalmát pedig még öleléssel, de még egy vérmesebb pillantással sem fejezi ki akkor, ha bárki láthatja. Hamarosan azonban mindenki hivatalosan párként fogja emlegetni őket, amitől a bőre borzongani kezd.
   -  Annyira meg van beszélve, amennyire kell.
Kitérő választ ad a kérdésére. Ténylegesen semmit sem beszéltek meg, soha, semmivel kapcsolatban. Az arca kissé lejjebb csúszik a tenyerén, a tekintete elkalandozik a kanapéval szembeni, megrakott szekrényen porosodó üvegek felé.
   -  Kamilla. Csináljunk valamit.
Bár még a negyedénél sem tart, a szálat eldörzsöli az asztalon, majd beledobja az erre a célra odakészített, félig barna, csikkekkel teli vízzel töltött befőttes üvegbe.
   -  Akármit. Nincs kedvem itt filozofálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=686884#post686884][b]Farkas Kamilla - 2017.06.22. 18:25[/b][/url]

Érzékelem, hogy nem éppen boldog a ténytől, hogy gratuláltam, de nem kérek bocsánatot, mert nem csináltam semmi rosszat, és neki is meg kell szoknia, ha már megházasodik. Ha nekem elmondta, biztos nem dugiban fogja csinálni.
- Oké - megvonogatom vállait, nem tudok többet a magánéletéről annyinál, amennyit tudnom kell. Vagy egy lánya, meg egy fia, és most lesz egy felesége, kész, csodálatos. Amennyit elmond, megjegyzem, értékelem, hogy megosztja velem, de nem kérdezősködök. Ha akarja, hogy tudjam, tudni fogom, mint most is, és ez így van jól.
- Oké - némileg emberibb helyzetbe vergődöm magam, ez már sokkal érdekesebb. Amúgy is meguntam már csak feküdni itt, és nem azért, nem untatott, amit mondott, de a csináljunk valamit már sokkal jobban hangzik.
- Mit szeretnél csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=686914#post686914][b]Dwayne Warren - 2017.06.22. 21:09[/b][/url]

Fölpillant a koromtól, portól és az időtől elszíneződött plafon felé, a hamut hagyja az asztalra ponnyanni a könyökénél megtámasztott keze egyetlen, pöckölő mozdulatával.
   -  Ki akarok menni a kastélyból.
Leginkább magának mondja ezt, mintsem a lánynak. Amikor évekkel ezelőtt idekerült és az ország nevén kívül semmit sem tudott a helyről, ahová kirendelték, gyakran érezte magát bezárva az iskolában, hiszen a kastélyon és a bérlakásán kívül nem ismerte a környéket. Szerencsére ez hamar megváltozott, ő pedig mára a lehető legminimálisabb időt tölti itt. Kehezen fogalmazná meg, miért, de klausztrofóbiás, paranoiás érzése támad ezeken a szellemjárta folyosókon, ami egyáltalán nem hasonlít arra az iskoláéra, amelyikbe ő járt.
Szerencse, hogy nem kötelezhetik huzamosabb tartózkodásra.
   -  Jössz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=687664#post687664][b]Ombozi Noel - 2017.06.28. 19:33[/b][/url]

Dwayne Warren

Az ajtó kilincsét finoman engedi el, miután azt halkan behajtja maga után. A kinti fülledt idő után jól esik neki az iroda hűvöse. Mintha egy egészen más világba toppant volna - amelynek hangulatát csak fokozza a férfi jelenléte. Bár az utóbbi időben csak nagyon ritkán találkoztak, Noel szíve mindig nagyot dobban, ha meglátja őt.
Ez már ilyen, valószínűleg így is marad. A férfi - némi költői túlzással - ott volt a fiatalember életének minden fontosabb állomásán, legyen az jó vagy rossz. És hát... legtöbbször rossz volt.
A rellonos visszafogott mosollyal lép az íróasztalhoz, és ül le az időrágta, itt-ott már kikopott székre.
- Warren úr - tisztelettel szólítja meg a másikat, és a szék karfájára könyökölve, kissé előredől ültében. Nem tudja, hogy valaha engedélyt kapott-e arra, hogy tegezze a defenzort, de valójában teljesen mindegy is; úgy sem tudná. Számára a magázódás nem távolságot, hanem rangot jelent, egyfajta sajátos elismerést, amit nem lehet sem kérni, sem kikövetelni. Ezt csak ő adhatja, önszántából. - Rég láttuk egymást. Hogy van?
Igaz, kéréssel érkezett, de ha már itt van, és Warrennek van egy kevés ideje rá, szívesen beszélget is vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=687773#post687773][b]Dwayne Warren - 2017.06.29. 15:15[/b][/url]

A rászáradt bagolypotyadékot az újságba gyűri, majd leejti a papírkosárba maga mellé. Az asztalán tornyosuló halomból az Edictum egy frissebb példányát veszi le, az illusztrációkon szereplő fényképek heves ellenkezésével kísérv csúsztatja azt az üres ülőrúd alá.
Különben semmi szüksége sincs bagolyra. Így, hogy nem él a kastélyban, Jack pedig az élete nagy részét a többi madár terrorizálásával tölti az erdőben, többször elgondolkodott rajta, hogy ideje lenne pénzzé tenni azt a dögöt. Eddig azonban nem igazán akadt bárki, aki árdeklődését fejezte volna ki a hasznavehetetlenül bipoláris, kisebbrendűségi komplexussal küzdő bagoly iránt. Összedörzsöli a tenyereit, a fonott szemetest a lábával tolja vissza az íróasztal alá. Az ajtó kinyílik, majd becsukódik a szemközti falon. Szemöldökráncolva pillant föl rá.
Úr. A szó helyénvalótlanságától szíve szerint fintorogna, ennyi év alatt ugyanis még mindig nem szokta meg a megszólítást. A parancsnokságon nem érdemelt ki efféle finomkodást, a magánéletben pedig pláne nem magázza senki.
Ahogy a srác leül, ő is ledobja magát a nyikorgós, bőr székére.
   -  Ahogy mindig - tér ki az egyenes vlaszadás elől egyszerűen. Nem szeret és nem is tud a maga dolgairól beszélni, lényegében pedig olyasmi nem történik vele mostanság, ami ne fokozüdna gyerekes panaszkodássá - Sárkányok, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688043#post688043][b]Farkas Kamilla - 2017.07.02. 13:41[/b][/url]

Ha azt vesszük, mennyien cigiznek a környezetemben, kezdve a defenzorral, aki önmagában kitesz három személyt ebből a szempontból, még magam is meglepem a ténnyel, hogy még nem szoktam rá. Ettől függetlenül a tüdőm már valószínűleg elindult a lejtőn, elvégre ott van az a passzív dohányzás dolog is.
- Elég nyomasztó ez a hely - megértően bólintok, én sem szeretnék egész nap itt ülni egyedül, arra várva, hogy valamelyik nyomorék kölyök mikor csinál valami hülyeséget. A kérdésére csak még nagyobbat bólintok, ahogy vetek egy futó pillantást a vérbaglyára. Komolyan, én nem szeretnék itt maradni ezzel kettesben, ki tudja, mit csinálna velem. Én bármit kinézek belőle, csak vessen egy pillantást rá az ember, maga az ördög.
- Nem sok keresnivalóm van itt egymagamban - na meg itt ez a másik dolog, képzeljük csak el a jelenetet, ahogy valaki keresi a férfit, én meg csak itt lézengek, nyilvánvalóan a férfi nélkül. Megkérdőjelezendő dolog lenne, hogy őszinték legyünk. Megvonogatom vállaim miközben felállok, és el is indulok az ajtó felé, aztán meg csak követem Dwaynet, feltéve, ha nem közli velem, hogy egyedül szeretne maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688352#post688352][b]Ombozi Noel - 2017.07.04. 19:23[/b][/url]

Dwayne Warren

Ugyan nem kérdezett rá, mégis hallott olyan dolgokat Minától, amik több mint biztosan nem tartoznak rá. A defenzor esküvőjén csámcsogó pletykák az iskolai folyósokat is ellepték mostanra, de ami őt illeti, a sugdolózások az egyik fülén be, a másikon ki - rendeltetésszerűen. Számára Mina mindkét szülője tabu, csakúgy, mintha a sajátjairól lenne szó.
A férfi válaszára szemeit, mintegy tisztelete jeléül lesüti egy pillanatra, és csak akkor néz fel ismét, mikor Dwayne rákérdez a sárkányokra.
- Ezen a nyáron is alkalmaznak Romániában - mosolyodik el, majd szemöldökeit összevonva, ismét szóra nyitja hirtelen kiszáradó száját. Akkor azonban, mikor belenéz a szemben ülő szemeibe, a torkára fagy a kikívánkozó kérdés. Pedig nincs mitől tartania.
Mégis... Dwayne egyetlen lányáról van szó. Ez nehezebb, mint a rezervátumi munka. Arcához kap, gyorsan megvakargatja halántékát, majd hallhatóan nagy levegőt vesz és ujjait szorosan a karfára fonja.
- Szeretném magammal vinni Minát - mondja határozottan, végig tartva a szemkontaktust. Legszívesebben magyarázkodni kezdene, elmondaná, hogy a lány mennyire vágyik a kalandra, mennyit beszélgettek sárkányokról, és hogy megígérte neki, amint alkalma nyílik rá, elviszi magával. De nem teszi. Úgy érzi, a rövid, tömör és mindenekelőtt egyszerű kéréssel ez esetben többre megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688373#post688373][b]Dwayne Warren - 2017.07.04. 20:11[/b][/url]

Ő pedig értékeli, hogy Noel nem hozza fel az esküvő témáját amiből végképp elege van. Különben sem jár a Mácsai- házba, de mióta a küszöb átlépésével egyidőben négy nő támad rá, hogy izgatott keresztkérdésekkel zaklassák, a látogatásai végtelenben a nullához konvergálnak. Csak essenek túl az egészen! Nem érti a felhajtást, Zójával mindketten középkorúak, két gyerekkel, ebből a hófehér álomvilágból így már ideje kinőniük. Mondjuk ő bele se nőtt soha.
Fekete, melegítő pulóverének ujjából egy cérnaszáll lóg ki, azt kezdi el először csak piszkálgatni, többször így lepillant, miközben a fiú beszél.
   -  Hova? A rezervátumba? Minek?
Csak egy emlékkép. Épp csak egy villanás.
A bakancsai megcsúsznak a homokon, ahogy a nő felé rohan. A tüskés farok Léna felé lendül. Sercegve pattan meg a felvillanó pajzson.
Nagyon rég volt már.
A fejét lejjebb hajtja kissé.
   -  Hát. Nem én döntöm el, hova megy. Marha önállónak hiszi magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688489#post688489][b]Ombozi Noel - 2017.07.05. 15:09[/b][/url]

Dwayne Warren

A rájuk telepedő csendben levegőt is alig mer venni. Nem azért, mert fél a férfitól, hanem mert van némi sejtése kérésének súlyáról. Konkrétan nem tudhatja persze, milyen érzés ez egy apának, az viszont biztos, most azért ül itt, hogy a férfi lássa: kész felelősséget vállalni Mináért. Elsősorban nem is a lányt jött elkérni. Warren úr engedélye azért kell, hogy megbizonyosdjon arról, a defenzor megbízik már annyira benne, tartja már annyira felnőttnek, érettnek, felelősségteljesnek, hogy a lányát elengedje vele.
- Oda - bólint, karfát szorongató ujjai elsárgulnak. - Sokat meséltem neki a rezervátumbeli élményeimről, és egyik alkalommal elárulta, hogy szívesen meglátogatna.
Elcsendesül, a karfát elengedi. Némi habozást követően kissé előrébb hajol, Dwayne szemeit keresi.
- Mina nagyon vágyik a világra - rekedt hangon szólal meg, a szíve a torkában dobog. Attól tart, ezzel elárulja a lányt, hogy egy olyan határvonalon gázol keresztül, amihez nincs joga. - És én meg tudom mutatni neki a világ sárkányokkal tűzdelt szegletét.
Máshoz sem ideje, sem lelki ereje nincs. A romániai rezervátumot viszont már úgy ismeri, mint a tenyerét, és ha arra nem is adná a fejét, hogy az száz százalékosan biztonságos, azt megígérheti, hogy olyan helyre nem viszi Minát, ami egy pillanatig is kockázatos lenne a számára.
- Az engedélye nélkül nem viszem el - jelenti ki egyszerűen. Ez így van, különben el sem jött volna.
Így tiszta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688493#post688493][b]Dwayne Warren - 2017.07.05. 16:05[/b][/url]

Megilletődve fordítja el a fejét a döglött állatokkal teli, jókora vitrin irányába. Jobb keze ujjai tovább babrálnak a cérnaszállal.
Nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, ami eddig délutáni, már-már haveri beszélgetésként indult, majd rémisztő sebességgel fordult át valami egészen másba. Az engedélye nélkül nem viszem el, mondja Noel, ő pedig így zavartan pislogra, egyszerre mérhetetlenül öregnek érzi magát.
Sose akart gyereket. Pontosabban, mióta magáévá tette az életstílusát tudja, hogy sosem lesz elég érett az ilyesmihez. Nem, így, hogy hivatalosan két gyerek apja, még mindig nem tartja magát sem készen, sem megfelelőnek a feladatra. Erre engedélyt kérnek tőle.
   -  Mondom. Mina felnőtt. Már ezer éve nincs közöm hozzá, hova megy.
Tény és való. Ahogy a lányt elérte a pubertás, ő úgy hátrált ki az életéből, a kapcsolatuk pedig inkább felszínesen haverivá vált. Talán a külön töltött tíz év teszi, de sosem alakult ki közöttük az a kötelék, ami miatt egy ilyen kérdésre aggodalommal vagy zsigerből jövő tiltással reagálhatna.
   -  Meg úgyis vigyázol rá, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688501#post688501][b]Ombozi Noel - 2017.07.05. 16:39[/b][/url]

Dwayne Warren

Annak ellenére, hogy a helyzetet valahol kellemetlennek, valahol meg rémisztőnek érzi, az ugyan csak félig-meddig, de kimondott engedély hallatán szélesen elmosolyodik.
- Természetesen - bólint, majd mint akit ebben a pillanatban szabadítottak fel a vállát nyomó teher alól, kényelmesen hátradől. Éppen csak abba nem gondol bele, hogy valójában most vállalta, hogy vigyáz egy másik életre.
Fejét az ablak felé fordítja, majd mikor eszébe jut valami, amit korábban senkivel - márhogy férfival - sem tudott megbeszélni, tűnődve fordul vissza Dwayne-hez. Szemöldökét ráncolva, hangjában őszinte értetlensséggel szólal meg.
- Maga szerint tényleg görénység valakivel tiszteletből együtt lenni? - kérdezi. -  Úgy értem... - kezeit lassan felemelve kezd gesztikulálni - Tegyük fel, nagyon szereti azt a lányt, és nagyon jó vele együtt, egyszerűen klappolnak a dolgok, csak aztán, egy nap találkozik egy másik lánnyal, akibe azonnal beleszeret, viszont... - szemeit lesüti egy pillanatra, keresi a megfelelő szavakat - ...a barátnőjét nem akarja érte elhagyni, mert annyira szereti. Nem szerelemmel, csak úgy. Mert az a lány olyan jó hozzá, mint addig senki.
Már nem csak szemöldökei, de homloka is ráncban áll, szája elnyílva marad. Hülyén érzi magát, mint aki hiába adja ki önmagát, ha az érzéseiről csak rébuszokban képes beszélni.
Igazából abban sem biztos, hogy Dwayne megértette. A halántékát vakarva, kérdőn pillant fel rá, szemeiben most először tűnik fel árnyalatnyi kétely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688756#post688756][b]Dwayne Warren - 2017.07.06. 15:18[/b][/url]

A kezébe vesz egy tollat az asztalról, lesüti a szemét, azt kezdi el piszkálgatni, csavargatni. Ő is bólint egyet, ezzel pedig megpecsételik az egyezségüket: részéről áldását adja a kirándulásra. Nem mintha, ha Noel nem jött volna el hozzá, Mina egy szóval is engedélyt kért volna vagy tőle, vagy az anyjától. A mai kölykök igen szabadosan értelmezik ezt a nagykorúságot, valahogy úgy, mintha a születésnapjuk után semmilyen elszámolással nem tartoznának senkinek. De felelősséggel se.
A szája belső felét rágcsálja, lehajtott fejjel, épp csak felnéz a fiúra. Ki tudja, milyen okból kötődik hozzá, hiszen semmi logikus oka sincs rá. Már arra se volt, hogy a javító intézetben meglátogassa, majd pedig a maga módján távolról, de figyelemmel kísérje a sorsát. Meredek lenne azt mondani, mintha a fia lenne, de... van benne valami.
   -  Nem jótól kérsz tanácsot ebben - felel csöndesen.
   -  De a hűség fontosabb, mint holmi hülye szerelem. Ha az a lány pedig jó hozzád, neked is kötelességed jónak lenni hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688759#post688759][b]Weiler Dante - 2017.07.06. 15:22[/b][/url]

Semmi kedve idejönni, de megszokta már, hogyha ő nem megy, akkor a hegy megy hozzá, ez esetben a minisztérium. Felesleges formális köröket futni pedig még annyira sem kellemes, mint felmászni az alagsorból ide, a második emeletre, csak azért, hogy mindketten bólintsanak egymásnak egyet, letudván a pofavizitet. Némileg még érződnek rajta a délutánni bájitalkészítés közben ráragadt szagok és illatok, nem erősen, csak haloványan körüllengve. Elég haloványan ahhoz, hogy még bűnös szokása, a dohány okozta jellegzetes füstszag sem veszik el teljesen mellette. Az eredmény nem tolakodó, de egyedi odőr, ami a mágikus környezetben felnevelt gyerekek számára még otthonos is lehet. Apu cigarettája, anyu délutáni bájital-szeánszának keveréke. Mások az óvodában frissen kibontott zsírkréta és gyurma szagára gondolnak hasonló ködös nosztalgiával, tudván, hogy érezték már valahol az illatot, lélekben kötik is valahova, kellemes vagy kellemetlen élményekhez, csak az nem jut eszükbe, hol érezték korábban.
Kedvetlenül megpöcköli az ajtóra ragasztott cetlit, aztán normálisan is bekopog az irodába, meg sem próbálva rögtön benyitni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688761#post688761][b]Dwayne Warren - 2017.07.06. 15:32[/b][/url]

Alig palástolt undorral nézi, ahogy a házimanó, hosszú ujjai közé fogva kipiszkálja a begyénél felbontott, döglött galambot, a formaldehidbe tartósított, talán több évtizedes állat azonban szinte nyomban szétesik az érintére. A gerinc elszakad a tarkónál, a madárfej egy loccsanással esik az üvegszilánkokkal teli tócsába vissza. Ő nagyot nyelve fordítja el a fejét.
Tényleg ideje lenne kip.csáznia azt az öreg szekrényt a sarokból, akkor időről időre nem történnének ehhez fogható, gusztustalan balesetek. Mint a néhány perccel ezelőtti, amikor a törpekuvikja idegösszeroppanást kap és visítva nekirepül az üvegeknek, azok leesnek, a tartalmuk pedig szétterül a parkettán. Csak a gyors lélekjelenlétének hála, hogy bűbájjal idejekorán megfékezte a szagot, így nem kellett az egész emeletet evakuálni.
Kopogtatnak, ő nyilván nem lepődik meg ezen, hiszen várta a fiút, ez az egyetlen oka annak, hogy itt van. Épp csak int az ajtó felé, a retesz felold, az ajtó pedig magától tárul ki, fenéken billentve a manót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688774#post688774][b]Weiler Dante - 2017.07.06. 15:54[/b][/url]

Nem túl illedelmesen zsebre vágott kézzel ácsorog, mígnem szó nélkül be nem engedik. A halk kattanást követően az ajtó nyílik is. Némi fennakadással ugyan, de ebből a szögből egyelőre nem látja a manót. Az orrfacsaró szag, amelybe lép nem elviselhetetlen, de azért elég kellemetlen ahhoz, hogy első reakcióként elfintorodjon. Körbe is néz a szobában, mi lehet a forrása, és hát nem nehéz megállapítani, elnézve a törött üvegszilánkok között amorf módon szétroncsolódott szerveiket. Belöki maga mögött az ajtót, a nyitott ablak kereszthuzata miatt nagy dörrenéssel csapódik a keretébe. Megrezzen, nem ijedten, inkább csupán irritáltan a hangtól, mint aki nem számított rá.
Arrébb lép az íróasztal felé orientálódva. Máskor érdekesnek hatna a szekrény, amikor erre jár, meg szokta szemlélni, mikor lehetősége adódik rá, de ezúttal inkább lemond az élményről, hagyja dolgozni a manót.
- Munkahelyi balesetek? - Visszanéz Warren felé, bámészkodik-e ott még a manó munkafelügyelőjeként, vagy lezavarják a kötelező havi láthatást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688778#post688778][b]Dwayne Warren - 2017.07.06. 16:06[/b][/url]

Futólag néz a fiúra, bólint egyet felé, majd vissza a szétfolyt belekre. Minden normális ember már rég kidobta volna a szekrényt, ő is ezerszer gondolt már rá, mégis... Eddig igencsak jó szolgálatot tett neki a diákok távoltartásában, mióta ebbe a szobába költözött, azóta a random, tanácsokat kérő látogatások minimálisra csökkentek. Ez megéri a szökőévente egy undortól való behányást.
   -  Ja.
Ráhagyja, ezzel a végszóval hátat is fordít a manónak, visszasétál az asztalhoz. A fán szerteszét hagyott iratok hevernek, a káosz tetején a már előkeresett mappával, amin Dante neve áll. Ezt húzza magához közelebb és nyitja ki, miután leült a fiúval szemben.
   -  Történt valami kirívó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=688781#post688781][b]Weiler Dante - 2017.07.06. 16:28[/b][/url]

Ő is helyet foglal miután Dwayne ugyanezt megtette, kivárta előtte. Ezeknek a "kihallgatásoknak" a folyamatát és forgatókönyvét már ismeri jól. Utálna rájönni, hogy tudat alatt is követi az egymásutániság szabályait. Belépni, miután beengednek. Leülni, miután a rangosabb másik leült. Válaszolni, miután kérdeznek. A megszokás nagy úr, és még a legkitartóbb lázadók is behódolnak a szokásaiknak. Ahogy ő is teljes természetességgel csinálja végig a defenzorral ezt a procedúrát. Mert elkönyvelhető ez kihallgatásnak is. A minisztérium kutatóosztálya szeretne rendszeresen értesülni az állapotáról, az általa vezetett napló bejegyzései pedig nem elegek ehhez, kell egy harmadik fél, a terület illetékesének jelentése is. Nem mintha Dwayne véleményére kíváncsiak lennének, de a tényszerű leírások sosem jönnek rosszul.
Jobb lábfejét megtámasztja a bal térdén, ujjai az alsó lábszár, nadrágon keresztül is kitapintható csontján dobolnak hangtalanul.
- Semmi különös. Nem robbantam fel, nem próbáltam megölni magam. Másokat sem. - Nincs túl nagy rend az irodában, igaz nem zavarja. Elvan ő egy kis felfordulással, amíg vannak járható ösvények a helyiségben.
- Továbbra is megvagyunk. - Többes szám, pedig még csak nem is valami regényes skizofréniától szenved, esetében teljesen helytálló, mégcsak nem is királyi. Életének utóbbi 10 évének rendhagyó volta továbbra sem szűnik meg, ahogy az alkimista is maradt vele.