A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=599783#post599783][b]Regős Manó - 2016.06.05. 18:14[/b][/url]

Kemenes Viktoröltözet

Az afölötti megrökönyödését, hogy véletlenül, a tudta nélkül átalakította a gömbjét, ráadásul annak színeit - ami a mai anyag volna -, eloszlatja a tanár, aki elnézést kér, hogy belenyúlt az attrakcióba. Egy bátortalan mosollyal reagál, mert még nem ocsúdott fel, aztán persze biztosítja a tanárt, hogy semmi probléma.
Viktor elégedettnek tűnik, a fehér hajú elengedi a színes vízgolyóbisukat. Hosszú magyarázat következik, a kellő pontokon Manó bólogat, agyban pedig a nehéz feladatra készül, hogy ennyi különálló cseppre fókuszáljon egyszerre. A tanár beletrafált a festékcseppel, Manónak így van mibe kapaszkodnia: szeretett hobbijához.
Nem kell neki kétszer mondani, becsukja a szemét. De csak az első elképzeléshez, nem akar abba a hibába esni, mint múltkor, amikor túl élénk volt a fantáziája, pedig meseképek nélkül kellene manipulálnia az anyagot. Kap a lehetőségen: kedvenc türkizévé tervezi változtatni a cseppeket.
A víz mindenütt ott van, Manó úgy érzi, mintha egy ideje már ázna, de ahogy egyik kezével lopva megdörzsöli pólója szegélyét, az száraz. A víz fullasztóan köré tolakodott, még ha egy éve tudja is, hogy képtelen megfulladni.
Tehát csak rövid időre engedi magát fantáziaországban barangolni. Ez idő alatt egy ecset végét érinti cseppekhez, így válnak az átlátszó pöttyök zöldeskékké. Aztán nagyban gondolkodik: mintha egy lüktetést küldene szét, testétől távolodva fokozatosan, akár egy aurát kitolva, türkiz festékcseppé változtat minden esőcseppet.
Önmagában. Az energiát nem szüntetve kinyitja szemét: valóban elindult-e a hullám a cseppek színessé változtatására, vagy túl nagyot harapott egyszerre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=599829#post599829][b]Elementary Tetraoctadedokateacher - 2016.06.05. 19:13[/b][/url]

Szinte látszik, mennyire figyel Manó a feladatára, még az ecset pöttyintős mozdulat is látszik, hogy mikor jut el addig a pontig. Mosolyogtató, de egyben biztató is, főleg mivel az eredmény is szinte rögtön látható. Vagyis majdnem rögtön, mert olyan, mintha lassított felvételt nézne a kívülálló. Ez azonban a legkevésbé sem probléma, elvégre még csak az elején tartanak a feladatnak.
- Jó lesz ez, de a sikerélmény nagyon fontos, így nézzünk egy hasonló feladatot...
Int egyet kezével, mire a fullasztó érzés megszűnik, a víz pedig körömnyi cseppekké áll össze, hogy így vegye körbe a két embert. Lebegnek, mint a lampionok, és csak arra várnak, hogy a színskála összes árnyalatát felvegyék.
- Jól ráéreztél a feladatra, így most próbáljunk meg egy koncentráltabb gyakorlatot. A cseppeket egyesével színezd meg, mindegyik más- más színű legyen, a fantáziádra bízom, hogy milyenre alakítod őket. Segít, ha a koncentráció közben megérinted őket, így a saját mágiád közvetlenül adod át neki. Koncentráltabb, valamivel egyszerűbb dolgod lesz, mint a párával, viszont nehezebb, mert a csapadék egyben van, nem széthullva.
Csak azért, hogy látni lehessen, meg lehet csinálni, fogja magát, és bemutatja, mire is gondol. Felemeli a kezét, és maga körül a cseppeket egyesével, óvatosan megérinti, közben kitalálva valami formát neki.
Addig dolgozik, míg az őt körülvevő burok meg nem formáz egy földgömböt, rajta stilizált kontinensekkel.
Ha megvan vele, úgy irányítja bolygóját, hogy az melléjük lebegjen, és rendes, közel kör alakba álljon, jobban bemutatva, mire is gondolt Viktor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=599950#post599950][b]Regős Manó - 2016.06.05. 22:17[/b][/url]

Kemenes Viktoröltözet

Elragadtatva szemlélte a türkizzé vált levegőt maguk körül. Ezt ő csinálta!
A vízpermet most már igazi esővé vált, Manó mélyet lélegzett, arra számított, az esőillat is vele jön, de persze ez nem így lett. Talán majd arra a tananyagra is sor kerül valamikor.
A tanár igazán szerethette a víz elemet, jóval látványosabb dolgokat csinált vele, mint amit a diák eddig valaha látott. Kicsit el is nyílt a szája, ahogyan nézte a Viktor keze nyomán képződő csodát.
- Lehetnek nagyobbak is? - kérdezte Manó. Nem csak azért, mert szerette volna, ha a cseppek inkább a megszokott vízgömb méretűek, hanem segítségkérésként is, hogy egyszerre ennyi, különálló vízcsoportot kontrollálni tudjon.
Labda méretűeket akart, mintha egy esti kerti parti színes fénylő kellékei volnának. Meg is próbálta megmutatni, mire gondolt. Maga előtt, mintha át akarná őket ölelni, egy vízcseppcsoportot egyetlen gömbbé tervezett formálni. Ha ez sikerült, tenyereit rajta is hagyta, és kicsit narancsos sárga színt küldött bele ugyanazt az érzést és szándékot előhívva, mint korábban a türkiz pöttyöknél. Ezt tervezte mindegyik gömbbel. Ha sikerén felbátorodhatott, akár maga fölött a levegőben, vagy a terem távolabbi pontján is újabb gombócokat hozott létre, éppen csak ujja hegyével érintve az újabb piros, kék, ezüst és lila gömböket, egyre gyorsabban és felszabadultabban...
Öntudatlanul mosolyra húzódott a szája munka közben: ez már tényleg olyan volt, mint a művészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=601584#post601584][b]Elementary Tetraoctadedokateacher - 2016.06.12. 11:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=602198#post602198][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.06.14. 20:52[/b][/url]

- Szépvölgyi Richárd. - nyújtottam én is a kezem, érzékelésem talán egy kissé élesebb lett, mert ismeretlennel álltam szemben; figyeltem a kézfogás hosszúságát, erősségét, a kezek helyzetét, meg ilyesmiket, amiket mindig szoktam. Persze, ennek nem tulajdonítottam hatalmas jelentőséget ebben a pillanatban, mivel ez az ember csak ideiglenes helyettes, nem pedig az új tanárunk.
Az órám pontosan hat órát mutatott, mikor megkaptam a kérdést, s én ránéztem a mutatókra. Már megint az idő, mikor pontosan érkeztem - pedig az órám sincs elállítva, ellenőriztem, miután Kelemen úr pontatlannak találta.
- Hat óra. Ahogy a levélben állt, amit ma kaptam, hogy később kezdőik az óra. - mondtam, miközben apránként, valószínűleg egyáltalán nem feltűnően mértem végig a férfi tartását és apró gesztusait.
Amikor eltűnt a karperec (ami egyébként inkább emlékeztet egy bilincsre), megdörzsöltem kissé a csuklóm, és pillantásom a jegyre siklott a bal csuklómon. Nem, nem vagyok kifejezetten boldog tőle, hogy meg vagyok fosztva ettől napközben.
Merkovszky tanár úrnál egészen más módszerekhez szoktam; ez a férfi, Viktor gyakorlatilag darálni kezdte a tananyagot, én pedig enyhén érdeklődő tekintettel figyeltem, a szavakat gondosan elraktároztam a fejembe. Mikor aztán kérdez, fel kell ocsúdnom - úgy sejtettem, hogy egy húsz perces kiselőadásra készülhetek. Pár pillanatnyi gondolkodás után, mikor beindultak az agysejtjeim, meg is szólaltam.
- Sejtméreg, idegméreg... izomméreg, vérméreg... - mondtam azt a négyet, ami eszembe jutott, de igazság szerint a témának nem vagyok kifejezett szakértője. Nem ezzel foglalkozom szabadidőmben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=602474#post602474][b]Regős Manó - 2016.06.16. 13:44[/b][/url]

Kemenes Viktoröltözet

Hát az eredmény nem épp olyan, amilyennek Manó gondolta. Inkább temetésre készült fénygömbök keletkeztek, nem egy kerti parti hangulatteremtő boldogságcsomagok. Nem figyelt a tanárára, ez az oka. Elpirul és lesüti a szemét, pedig Viktor némi dicséretet is csempész a magyarázatba vigasztalásképpen.
- Már értem - mondja, próbál mosolyogni hozzá, de hangján érezhetően csalódott. Azt hitte, ha kevesebb, könnyebb, de ezek szerint a nagyobb vízzel nehezebb dolgozni.
Most inkább egyedül maradna, hogy rágódjon a hibán, és kifulladásig gyakorolja, amit szeretett volna, hogy legközelebb tökéletes lámpásokat alkothasson. Úgy hiszi, már tudja, mit kell tennie, és nem akarja rabolni a férfi idejét, amíg erre ráérez.
Jó volna itt maradni a teremben, de nem akarja kitessékelni a tanárt. Lehet, hogy lemegy inkább a tóhoz, vagy az itteni medencét látogatja meg. Talán egy úszásoktatót is leakaszthat a Bagolykövön. Hm.
- Köszönöm, most már értem - ismétli önmagát.
- Gyakorolni fogok - jelenti ki, valójában direktben nem válaszol a kérdésre: még gyakorolni akar, csak... egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=603140#post603140][b]Merkovszky Ádám - 2016.06.19. 21:59[/b][/url]

Rámosolyog a terembe lépő lányra, majd mikor Izzy megöleli őt, Ádám is átkarolja tanítványát. Megsimogatja a lány fejét, és megvárja, míg Izzy elkezd kibontakozni az ölelésből, ő maga nem tolja el a lányt. Ki tudja, mikor fognak újra találkozni, lehet, hogy évekig nem látja újra a kislányt. Számára pedig fontosak a tanoncai, fogadott gyermekei, akikre mindig számíthatott, és akik reméli, mindig számíthattak rá.
Túltéve magukat a találkozás érzelmi részén, neki is kezdhetnek az elementálidézés elméletének felidézéséhez. A lány táskájából előkerülnek a vulkándarabok, amiket Ádám alaposan megszemlél, majd elégedetten bólint.
- Tökéletes lesz ez alapnak. Hogy gondoltad? Ezt melegíted fel izzásig, vagy használsz hozzá valami könnyebben gyulladó anyagot? - kérdezni, majd a terem egy sarkába mutat, ahova előre felhalmozott minden lehetséges anyagot a papírtól a bambuszágig.
- A vulkáni törmeléket nehéz lesz hevíteni, sokáig fog tartani és fárasztó lesz, de persze végül meghálálja a belé fektetett munkát. A szívósságból kicsit kapni fog az elementál is. Ugyanakkor, ha nem akarod magad annyira kifárasztani már a konkrét idézés előtt, akkor érdemes valamivel táplálni a meggyújtott tüzet, majd azzal felforrósítani a vulkáni törmeléket. Ebben az esetben fontos lesz, milyen anyagot használsz hozzá.
Ádám türelmesen várja a választ. Ő most nem fog tudni segíteni a lánynak, legalábbis az erejével semmiképp. Csak támogatni tudja őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=603428#post603428][b]Bánkúti Izabella - 2016.06.20. 21:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=610887#post610887][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2016.08.03. 23:22[/b][/url]

Komolyan elvárják azt, hogy egy idegennek megnyíljak? Értem én, hogy szükséges egy szakképzett oktató ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk a képességeinket, de félek az új tanerőtől. Viszont, ha minden jól megy, akkor idén befejezem a tanulmányaimat, és a vizsga után hivatalosan is végzett elementalista leszek. Fura ebbe belegondolni, de ez a cél lebeg előttem. Meg aztán kitudja: lehet tök jó fej a tanárnő is, csupán én állok kételkedve hozzá. Bár ez nem csoda, elvégre Merkinek is nehezen nyíltam meg, a nőt meg nem ismerem még annyi ideje. Na mindegy, csapjunk a közepébe.
Pár perccel hamarabb érkeztem a megbeszélt időpontnál, és a Tűz termének ajtaja mellett ücsörögtem. Ma, ha minden jól megy, akkor meg fogom idézni az elementálomat. Levegőből is lehetne, de nem az a fő elemem, bár azért érdekelne, hogy miért nem keveredik ilyenkor a kettő. Érdekes lenne a félig tűz félig levegő elementál, nem? A várakozás közben a vörös tincsemet kezdtem el piszkálni. Színe kezd kifakulni, el kell mennem MJ-hez, hogy megerősítse, meg talán új árnyalatot varázsoljon bele. Mivel sulis, így könnyebb is lesz találkoznom vele, de most nem erre kell koncentrálnom. A várakozás egyre hosszadalmasabb… kellett nekem ennyire hamar érkeznem. Hátamat az ajtónak vetettem és lábaimat kinyújtva vártam, miközben egy tűzgolyót formáltam a tenyerembe és kezdtem dobálgatni, ezzel is elütve valahogy az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=613580#post613580][b]Regős Manó - 2016.08.22. 00:10[/b][/url]

öltözet

Lassan beletörődik Manó, hogy nincs háromszor egymás után elemi mágia órája ugyanazzal az emberrel. Persze meg is érti, Ádám helyére gondosan választották ki az új oktatót, aki az elementalista tanoncokat istápolni fogja. Csak azért dohog, mert Soó Annát olyan közel érezte magához, és most újra meg kell szokni egy idegent. Olive-val is váltottak persze már pár szót, és nagyon segítőkésznek tűnt a hölgy (kinézete alapján inkább csaj), de... legszívesebben utánamenne a minisztériumi dolgozónak. Van elég pénze, felfogadhatná magántanárnak...
Tudja, mennyire gyerekes.
Most itt áll, elemi mágia tanulmányainak második felvonásában. Egy évig bénázott az elindulással, de most, hogy ráérzett az elemi mágia ízére - amelyről főként Anna tehetett -, szárnyal, és ezt a magával mindig elégedetlen, a tanulásban olyan szörnyen teljesítő Manó is be kell, hogy lássa. Úgyhogy függetlenül attól, hogy nem ismeri még jól új - és elméletileg végleges - tanárát, izgatottan áll elébe a most következő tanulnivalóknak. Utánanézett, és nagyon izgalmas az idei tananyag. Főleg a növények irányítása érdekli. Nem azért, mert virághadsereggel akarja leigázni a világot, hanem mert hihetetlennek tűnik, hogy ez a képesség létezhet, és nem csak erős mágusok tudják végrehajtani. Ha jobban belegondol azonban, a növények irányítása szörnyű istentelen dolognak hangzik. No de majd kiderül.
Tisztában van vele, hogy zűrös napon érkezett. Ő kérte ezt az időpontot a tanárnőtől, aki figyelmeztette, hogy sok órája van, úgyhogy lehet, türelmesnek kell lennie. Manó türelmes. Elhozta a sunkiját, Ecsetet is, hátha a tanárnő látni akarja. Vele játszik most a terasz padlóján kuporogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=615338#post615338][b]Olive Thalia Belmonte - 2016.09.02. 21:03[/b][/url]

Kényelmesen sétál végig Liv az iskolai folyosóin, negyed órával a találkozó előtt, amit ma megbeszélt. Kivételesen nem gyakorlás, nem is tanítás lesz úgy kifejezetten. Az egyik idén végzős elemi mágus tanonccal fog elementált idéztetni. Igazság szerint ez egy olyan feladat, ahol gyakorlatilag egy külső szemlélő, egy a háttérből lelkileg segítő kéz tud csak lenni, mégis ezt élvezi a legjobban. Eddig kétszer volt csak szerencséje diákokhoz, akik az ő keze alatt hívták elő először a magukét. Csodálatos élmény, főleg az idézőnek, bármilyen kimerítő is. Pontosan emlékszik a sajátjára. Neki ma már könnyű és valóban elég csak a hívószó, hogy megjelenjen, nincs is másra szüksége. Kinéz az ablakon, elmosolyodik a jó időt látva, majd a kezében lévő könyvre pillant vissza. Elolvassa az oldal utolsó mondatát, majd beletűzi a könyvjelzőt és megáll.
- Seraphiel!
Mondja ki határozottan, koncentrálva. Ekkor nem messze tőle barnás, zöldes por kezd gyülekezni és lomhán, fáradtan lépdel előre négy, kiformálódott mancs, majd lassan teljes alakot ölt a nagymacska. Idézőjéhez sétál, fejét meghajtja előtte, majd hűen kíséri, ahogy Liv elindul a terem felé. Nagyon tiszteletteljes és okos elementál, ami Livből talán kevéssé nézhető ki, ha valaki ismeri fiatalkori vehemenciáját, amivel kitanulta. Lassan érnek be a terembe és a tűz részlege felé fordul, amin egy pillanatra megtorpan a tigris mellette. Leül az ajtó előtt és a kis diákot figyeli, már mindenkinek bemutatkozott, de a fiúval még egészen kevés idejét töltötte.
- Szia Ádám. Ő itt Seraphiel, kicsit lagymatag éppen, de ne is törődj ezzel. Menjünk be talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=616260#post616260][b]Olive Thalia Belmonte - 2016.09.09. 11:04[/b][/url]

Kész rohanás ez a nap, pedig Liv aztán semmit nem szokott elsietni, sőt, még ha sűrű is a program, egy percre se esik kétségbe. Most azonban egy pillanatra azért elgondolkodott merre is áll a feje. A szokotthoz képest szétszórtnak tűnő nőnek kellett pár perc, de sikerült rendeznie sorait és az egyik kisdiákot eligazítani. Igazság szerint az elmúlt fél órát a tanulmányi osztályon töltötte, hogy segítsen pár külföldi diáknak. Meglepően sokat segít, ha az ember annyi nyelven beszél. Bár meg kell hagyni, ez időnyelő tevékenység. Az ottani irodában pillantott csak a falra, és látta, hogy mennyi az idő. Manó már biztosan érkezőben van a teraszra, vagy netalántán már oda is ért. Szűkszavúan elköszönt, aztán felkapva a holmiját el is indult a megfelelő irányba.
Gyorsan próbálta összetenni fejben, mi is várható ma. Manó már egy középhaladó tanonc, így a dolog nehezén már mások átsegítették. Mikor a minisztériumban intézte a papírjait találkozott egy magyar hölggyel, aki mesélt neki róla is. Ő volt az egyik ideiglenesen besegítő mester, mikor Ádám már a költözés közepén tartott. Ha jól emlékszik valami egyszerű neve volt. Hanna, nem, de ilyesmi. Sajnos olyan a névmemóriája, hogy legalább kétszer kell hallania és látni mellé arcot, hogy teljesen pontosan megragadjon benne, ezt röstelli is.
Határozott léptekkel közelíti meg az ajtót, majd belépve egyből meg is pillantja a fiút. Mosolyogva néz rá és az állatkájára.
- Szia. Ne haragudj, remélem nem untad magad halálra már. Hogy vagy ma?
Érdeklődik, próbál kedves lenni, úgy tartja, hogy teljesen személytelenül, egymás ismerete nélkül se bízni nem lehet a másikban, se rendesen tanulni. Márpedig itt a siker kulcsa ez lenne. Még a választ várta közelebb is ment, hogy megszemlélje a kis lényt.
- Van valami, amivel külön szeretnél haladni, Manó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=617187#post617187][b]Regős Manó - 2016.09.13. 21:03[/b][/url]

öltözet

Ecset előbb kapja fel a fejét, nyilván már korábban megérzi a tanrnő közeledtét. Amikor az megjelenik az ajtóban, már Manó is felfigyel rá.
- Szia - köszön előre, majd készségesen válaszol az udvarias kezdeményezésre. - Jól vagyok, köszönöm. Ecset volt a társaságom, nem unatkoztam.
És tényleg, az egyébként magának való sunki, mintha csak szívességet akarna tenni vele, különösen szórakoztató játszótársnak bizonyult a várakozás alatt.
- És te?
Míg Ecset módszeresen igyekszik levadászni Olive cipőjét, Manó, figyelmen kívül hagyva kis kedvence neveletlen ténykedését, elmeséli, mit venne szívesen az idei tananyagból. Tudja, a növénymozgatásra még várnia kell, ahhoz még két nagyobb témakörön át kell rágnia magát, de igazából, mint ahogy ez a gondolat már korábban is megszületett benne: ő nem annyira növényeket akar mozgatni, mint ennek az etikusságáról beszélgetni. És még inkább arról, mi a helyzet azokkal, akik állatokat, embereket irányíthatnak így. Ez borzongató.
De nem kell messzire mennie, a tananyag elején is vannak érdekes dolgok.
- Most a víz részecskéi jönnek - nem találja a szakszavakat, de reméli, a tanár így is érti, mire gondol.
- Nagyon érdekes, hogy ki lehet szűrni a mérgeket a vízből - finoman már előre mentegetőzik -, de az szerintem érdekesebb volna ízeket létrehozni. Azt is lehetséges? És megtanulhatom?
Nem gondolta, hogy a közeljövőben azon kéne aggódnia, hogy megmérgezik. Persze lehetne élő ivóvíz-szűrő is.
- Miért nem oldják meg az ivóvízhiányt az elemi mágusok? - teszi fel morfondírozva a kérdést. Az ide vezető gondolatsorozat a fejében maradt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=624266#post624266][b]Olive Thalia Belmonte - 2016.10.02. 12:35[/b][/url]

Vidáman hallgatta a fiút, miközben érzékelte, hogy az állatkának idő előtt sikerült lekötnie a figyelmét. Valószínűleg a víz elemet érzi rajta, így egyáltalán nem tartózkodik tőle, pedig megesik, mikor nagyon fúj egy állat az ellentétes elemre, akkor mogorvább a tetramágussal. Bár láthatóan itt ez nem áll fenn. A visszakérdésre ráemelte tekintetét. Majd egy nagy levegővel gyorsan felelt is.
- Köszönöm, én is, lassan sikerül mindent elintézni és több időm lesz rátok, nem lesznek ilyen sűrű napok.
Kacsint rá Manóra és a kisállatra, miközben a legnagyobb türelemmel tűri, ahogy az egyik kedvenc cipőjét kinézte magának a kis szőrmók is. Ahogy egyet lép, kicsit hátrál az állat, bár nem tágít úgy tűnik. Besétál a víz részére, most azonban nem olyan intenzíven ez veszi őket körbe, hátrasétál a babzsákfotelekig, majd az egyikbe leül, bevárva Manót, csak akkor tér rá arra, amiket közben hallott.
- Valóban ott tartasz, de ez persze nem szentírás itt, nálam. - Mondja bátorítóan, hiszen ha valaminek nagyobb kedvvel vágnak neki a diákok, a haladást is könnyebb elérni, így gyakran velük együtt alkotja a tanmenetet a gyakorlati órákon. Persze a lehetséges keretek között. - Lehetséges, és igazából a vízmolekulákon túl idei anyagod az összetétel is. Esetleg kezdhetnénk azzal, ott a sós vízből édeset és fordítva kell. Ezzel megalapozható, és ha gondolod mutatok pár gyakorlatot további ízekre óra második felében.
Mondja végig, várva a beleegyezést, igazából az, hogy most odaállítja különböző vizekhez, hogy próbálja meg megszűrni és elválasztani mi jó, mi sem olyan, amire egy másik órát is rászánhatnak, hiszen van még bőven az évben. Közben a nagy kérdésre is rákoncentrál, amit sajnál is, hogy nem tud pontosan megválaszolni, csak egy pillanatnyilag ismert állásponttal behatárolni.
- Ez a kérdés régóta foglalkoztat kutatókat egyébként, de még nem találták meg az egyensúlyt, hiszen a nagy mennyiségű víz létrehozása a semmiből rengeteg energiát emészt fel, még több, képzett elemi mágus számára is. Akár végzetessé is vezethet, ha valaki nincs ereje csúcsán. A legtöbb vízhiányban érintett térségnek pedig nem is kis mennyiségre volna szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=625563#post625563][b]Regős Manó - 2016.10.05. 14:44[/b][/url]

öltözet

Manó iskolai tevékenykedését illetően próbálja a fejét a víz felett tartani - ez egy vízmágusra is érvényes kifejezés vajon? -, úgyhogy nem ér rá zavartatni magát, amiért Livnek ennyi a dolga. A gyakorlati tárgyak továbbra sem mennek neki. Az elemi mágián kívül, persze, de az nem lesz elég ahhoz, hogy végre sikerrel elvégezze a negyedik osztályt. Így hát - küzdve a többi tárggyal - nem igényel nagyobb figyelmet, mint amennyit Liv szentel neki, de próbál megértően nézni annak szükségtelen bocsánatkérésére.
Követi a tanerőt a babzsákfotelekig, és ha jelez a nő, ő is leül. Ecset, tekintve hogy korábbi játéka elsétált, látványosan otthon érezve magát galoppozik be a helyisége, és némi vizet gerjeszt magának a padlóból, most azzal játszik.
Beszélnek a tematikáról. Ez tök jófejség, hogy Manó is alakíthatja azt; itt igazán úgy érzi, azt tanulhat, amit szeretne. Nem úgy, mint mondjuk átváltoztatástanon. Kit érdekel, hogy lesz a tollból hajkefe?
Miután tisztázzák a részleteket, megkezdődik az óra - végre! Többféle folyadék kerül elé, látványra akármik is lehetnek. Nem tudja, pontosan mi a feladat, és hogy kéne csinálnia, de ez mindjárt kiderül. Közben pedig az őt annyira foglalkoztató kérdésre is megkapja a választ: Azt hitte, ő találta fel a spanyol viaszt, de valójában - ezt gondolhatta volna - mint megtudja, már régóta foglalkoznak ezzel nála sokkal okosabb emberek. A magyarázat is logikusnak tűnik. Egy sajnálkozó "értemmel" fejezi ki, hogy felfogta a választ, de nem boldog tőle.
Közelebb húzódik mai feladatához, és érdeklődően nézve vár a tanárra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=627567#post627567][b]Olive Thalia Belmonte - 2016.10.13. 10:15[/b][/url]

Megvárta, még szépen Manó is felkészülhetett a feladatára és összeszedhette magát a kérdései után. Kicsit úgy érezte, ugyan megfelelő válaszokat adott, ez nem volt túl örömteli, azonban ezzel a kérdéskörrel egyelőre nem is foglalkoznak behatóbban. Tekintetét még egy pillanatig lefoglalja az állatka, majd egy mosoly után a négy henger alakú, zárt tégelyre koncentrál. Manóval kettejük közé helyezi őket. Mindegyikben ugyan annyi, ugyan olyannak kinéző külsőleg a folyadék. Annak ellenére, hogy Liv készítette elő, ő is megvizsgálta újra ás újra az erejével, hogy biztosra menjen, jó sorrendben helyezte ki. A feladat lényege igazából az elmélet elsajátítása, ami még ezen év elején volt Manó számára, hogy gyakorlatban is képes legyen használni. Két kis tégely pedig már előrelendítheti őket az ízekhez is, de erről majd később.
- Az lesz a feladatod, hogy beazonosítsd, mi van ezekben itt köztünk. Nyilván minél pontosabban sikerül, annál biztosabb az erőd és lesz könnyebb továbblendülnünk. Ha az segít, próbáld meg nem rögtön kitalálni mi az, hanem az érzett molekulákat sorolni, aztán összeáll a kép.
Mondja végig, majd leveszi kezeit az átlátszó edények tetejéről. Fel nem nyitja, úgy véli olykor az illat árulkodó, most pedig vegyük úgy, egy komolyabb, mély vízbe dobás szemtanúi lehetünk, ha sikerül. Figyelmét Manóra irányítja, és reméli, hogy sikerülni fog belelendülnie. Elég gyorsan fejlődő fiúcska és könnyű is vele dolgozni, szinte biztos benne, hogy nem fog csalódást okozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=630348#post630348][b]Regős Manó - 2016.10.23. 11:55[/b][/url]

öltözet

Manó közelebb húzódik feladatához. A Liv és közte lévő négy tégely felkelti a kíváncsiságát. Liv szavaiból következtethet rá, hogy miféle problémával áll szemben, de hirtelen nem tudna felsorolni négyféle, különböző összetételű vizet, ami rá várhat az edényekben. Semmi baj, alaposan meg fogja vizsgálni őket. Úgy érzi, készen áll rá, hogy apró részleteiben "olvassa" a folyadékot, és lássa a különbséget. Persze ott motoszkál benne az örökös kétely is: fel fogja ismerni, ha rátalál?
Megkapja az utasítást a kezdésre, így még közelebb lapul a babzsákfotele oldalához. Ha belenyúlhatna a vizekbe, könnyebb dolga lenne. Ecset megérzi az izgalmát, otthagyja a víztócsát a földön, és gazdája lábához csüccsen le. Ő is a tégelyeket figyeli.
Az első zárt edény Manót meghökkenti. Liv tanácsára molekulákat próbál vizsgálni benne, de a víz olyan gazdag a különféle elemekben, hogy hirtelen túl sok információ zúdul a fiúra. Ez így nem fog működni. Elengedi a képet, és újra próbálkozik, ezúttal a megszokott csapvízhez próbálja hasonlítani azt. Így több sikerrel jár, és ahogy puhatolja, mi a különbség, megérti a legnagyobb eltérést.
- Ez sós víz - mondja.
A második tégely, mintha az előző negatívjaként lett volna idetéve, tisztaságával, "ürességével" éles kontrasztot alkot a tengervízzel szemben.
- Ez ionmentes víz - állapítja meg. Nem azért, mert annyira otthon lenne a kémiában. Ezt a tudását gyorsan frissítenie és bővítenie kell, ha tovább akar haladni az elemi mágia ezen ágán. Anyukája szokott ilyet inni.
A harmadik folyadékos üveg vizsgálatakor az első reakciója, hogy ezt nem ajánlaná senkinek meginni. Valamiféle piszkosságot érez benne, de mélyebben meg kell vizsgálnia, hogy értse, mi lehet ez. Annál tisztább, mint amit a bogolyfalvi tavacskában érzékelt - abba nem is szívesen menne bele -, de jobb ötlete nincsen. A piszkos víz mégsem valami korrekt fogalmazás volna tőle.
- Ez talán tóvíz - mondja határozatlanul.
A negyedik tégely az, amelyet tényleg kénytelen apró alkotóelemekből összeépíteni, megérzései semmit nem mondanak neki. Sunkija a lábához dörgölőzik, Manó lenyúl és szórakozottan megvakargatja az állat füle tövét.
Tanára legalább olyan folyadékokat tett elé, amelyekkel már találkozhatott. Ezzel például az uszodában.
- Klóros víz? - most a legbizonytalanabb.
- Ehhez tényleg ismernem kell a részecskéket jobban - szabadkozik. - Régen tanultam kémiát, és...
A tetramágus sejtheti, mennyire tanul egy tinédzser komolyan az általános iskolában, még ha az egy üzletemberek csemetéinek kialakított magánintézmény is. Emiatt sajnos Manó képtelen volt sorolni a molekulákat, ahogy tanára javasolta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=668980#post668980][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2017.03.20. 19:55[/b][/url]

Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy tigris is mellette lesz. A döbbenet miatt a koncentrációm csökkent, így a tűzgolyó szertefoszlott. Ha nem érezném az erőt, talán ráfognám arra, hogy Đomcsi bátyó van a lábainál, de lehetetlen. Érdekes, hogy ilyen formája van az elementáljának, és kedvem lenne megkérdezni, hogy miért, meg a képességeit, satöbbi, de inkább befogom a számat, és csak bólintottam. Követtem a terembe, habár beljebb nem igazán merészkedtem, csak az ajtótól pár lépést tettem.
– Üdv tanárnő. –Mert persze a köszönés elmaradt, amit elég későn realizáltam, de legalább megejtettem. – Azt hiszem ehhez totál analfabéta vagyok, szóval… hogy is kéne elkezdeni ezt az egészet? –Valamennyi rémlett belőle, de inkább a tanárnő mutassa meg az elejétől a dolgokat. Akkor csak kis mértékben ba… ronthatom el, nem? Vagy akkor is gáz, ha elrontom? Mindegy, majd ő megmondja. Addig meg tarkót vakarva ácsorogtam mögötte, és figyeltem a tigrisét, ha még ott volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=669001#post669001][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.03.20. 20:33[/b][/url]

- Gondolom az elméleten sikerült átesni, kigondoltad már mi lesz az oltárod? Van itt eszköz, csak rajtad áll, hogyan áll majd össze, hogy lesz könnyű számodra.
Kérdezett rá, miközben leült az egyik babzsákfotelbe Ádámot figyelve. A tigris lassan kezdett beleszokni az új helybe és helyzetbe, nagy mancsaival lassan sétált be, tekintetét végig Ádámon tartva, a fejével előtte is meghajolt picit, majd Liv lábához fekve figyelt. Hát, a nő csak reméli, hogy a diákjai elementálja gyorsabb, lelkesebb és valamivel aktívabb is. Bár nagyon szereti Seraphielt, pontosan ismeri is. Közben az asztalka felé mutat, ahol rengeteg fajta faanyag, törmelék, papír és hamu is található, ami mind-mind az oltár tüzének alapját képezheti. Ráhagyja a fiúra a felfedezést és a válogatást, mit hoz ki belőle. Ő maga segít természetesen, ha szükséges, de tudja, hogy sokkal nagyobb élmény és siker, ha maga küzd meg érte, persze ettől nem biztos hogy szimpatikus lesz a hozzáállása. De instrukciókat persze ad.
- Van amit nehezebb, van amit könnyebb felhevíteni és meggyújtani, az oltár erejéből táplálkozik majd a tiéden kívül az elementál. Ha valami masszívabb az alap, attól ő is az lesz. Egy könnyedebb, lágyabb fa eredményezheti, hogy több plusz energiát kell neked adnod, és az elementál inkább hozzád idomul, egy komolyabb, vulkanikus alapnál kemény munka lesz eléggé felhevíteni, de meghálálja. Az biztos, hogy minden verzióban készülj fel, hogy nagyon kimerítő lesz. Érdemes vegyíteni, hogy ne csak az erőd merüljön közben.
Miután elmagyarázta a kimeneteleket nem volt más hátra, minthogy a lényegi rész előtt is lerántsa a tananyagon kívül is bővebben a leplet. Kicsit megköszörülte a torkát, ha már ennyit beszélt, majd a nagymacskára pillantott, aki ekkor felállt, Ádám mellé lépett és tisztes távolsággal leült, majd a készülő oltárra pillantott. Fejével a fiú vizslatása után egy szárazabb babércsokorra bök. Aminek remek, tartós lángja van, földelempreferenciával pontosan tudja ezt és csak tanácsnak szánja.
- Segíteni akar neked. - Teszi hozzá Liv, majd Ádira hagyva a döntést előredől, a térdeire támaszkodva figyeli a navinés fiút.
- Ha már az oltár áll, elég meleg és nagy lánggal ég, akkor kezdődhet felette a lángok segítségével az elementálod megformálása. Mikor az alak egésznek tűnik neked, valami sajátos módszerrel fel kell ruházd a tulajdonságaival. Én annak idején levelekre írva lebegtettem az alak egészébe. De rajtad áll csak. Mikor ez megvolt, meg kell tartsd, nagyon erősnek kell lenned és koncentráltnak, végül kimondani a képességeit. Ezután érezni fogod, ha eljött a pillanat. Akkor a nevén szólítva őt meg kell jelenjen.
Mire végigér a lassan, és pontosan leírt feladaton az ő szája is kiszáradt így a bekészített poharak egyikét Ádám felé nyújtja, a másikat magához veszi. Nem teljesen átlagos ez így, hiszen Ádáméban kóla van, de a koffein és a cukor is kell most a szervezetnek. Nem kis munka áll előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=671029#post671029][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2017.03.29. 12:54[/b][/url]

Oltár? Azt nem mondták, hogy imádkozni is kell. Ha ezt tudom, bele se vágok a dolgokba, de azt hiszem ezt már túl késő eldönteni, nem? Na mindegy, csak bólintottam egyet, hogy nagyjából megvan a kép, csak ne jöjjön rá, hogy halvány lila gőzöm sincs ahhoz, hogyan is kezdjek neki az egésznek. Még szerencse, hogy a tanerő minden instrukciót elmondott, ami már jó kezdési alapnak, különben egész nap itt dekkoltunk volna. Gondolom van jobb dolga is, meg nekem is lenne még elintéznivalóm, csak ez fontosabb.
Végignéztem az éghető anyagokon, és próbáltam kiválasztani a megfelelőket. Liv elementálja is segített, mert egy ágra bökött. Hálásan mosolyogtam rá, mert nekem nem jutott volna eszembe azt használni, de mivel egy föld elemű „lény” van itt, megbízom a választásában. – Az addig oké, hogy a nevén kell szólítanom, de honnan tudjam én azt? –Ez aztán a felkészült diák… Amíg a válaszra vártam, megittam az italt, amit kaptam, és ha megvolt minden, ami kellett, neki is kezdtem az oltár építésének. Előbb szárazabb, könnyen begyulladó ágakat kerestem, és a papír segítségével meg is gyújtottam őket. Ha ez megvolt, és volt egy stabilabb lángom, akkor jöhettek a nehezebben égő és hevülő dolgok, és az az ág is, amit a tigrancs adott tippnek. Szerettem volna erős lángú oltárt készíteni, és nagyon remélem, hogy sikerült is. Eléggé kimerítő már most, de úgy hiszem, hogy sikerrel jártam. Talán még egy olyan ágat rátettem, amit tippnek kaptam, és befejeztem az építést.
Ezután jött az alak megformálása. Mivel már jól tudtam, hogy milyen alakja lesz, csak a gyakorlati megformálás okozott gondot. Próbáltam minden apró részletre kitérni, mert nem akartam egy elcseszett alakot magam előtt látni. A főnix is szépen kezdett kialakulni, és a tökéletes forma után jött a nehezebb dolog. Oké, hogy arra koncentráltam, hogy egyben maradjon az alak, de a tulajdonságait is el kellett juttatni hozzá. Jobb ötlet nélkül, kisebb tűzgolyókat formáltam a levegőbe, és leírva a tulajdonságait, egyenként juttattam a vázba.
A legnagyobb szerencsém az volt, hogy ültem, különben már rég padlót fogtam volna. Fárasztó, és eléggé nehéz fenntartani az egészet, és még van két szint, amit meg kellene csinálni. A képességeit is át kell gondolnom, hogy biztosan azokkal ruházom-e fel, de mivel nem láttam benne buktatókat, meg jók is, így szépen, érthetően mondtam ki őket. Minden tökéletes, csak nem éreztem, hogy mikor is kellene hívnom. Liv azt mondta, hogy tudni fogom, de egyelőre nem érzek vagy látok semmi jelet. Meg a nevét se tudom, ezért kicsit aggódva néztem a tanerőre, már amennyire volt még lélekjelenlétem. Aztán valami azt sugallta, hogy most kell hívnom, de még mindig nem tudtam, hogy milyen néven. Aztán beugrott, amit még a kezdés előtt kaptam infóként, így a főnixre pillantottam.
– Avienus! –Határozottan csengett a hangom, és nagyon reménykedtem abban, hogy meg is jelenik az elementálom. Ha nem, hát… csak én lehetek olyan béna, hogy képtelen vagyok erre is. Legnagyobb meglepetésemre sikerrel jártam, és a főnix meg is jelent a maga alakjában. – Woah. –Ámultan néztem, ahogyan tartja magát a szárnycsapásokkal, de sokáig nem is tudtam csodálni a lényt. Éreztem, hogy nincs sok erőm itt tartani és tudatlanul is megszakítottam vele a kapcsot. Ő eltűnt, én pedig elterültem a földön. Teljesen kimerültem, csodálom, hogy egyáltalán magamnál vagyok… vagyis nem vagyok, mert a szemeim le is csukódtak. Azt hiszem ezzel meg is vagyok, de az eredményt csak Liv szavai tudják megerősíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=672863#post672863][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.04.07. 15:17[/b][/url]

Liv elmosolyodott a visszakérdésre, majd egy mély levegő után próbálta magát túllendíteni, mielőtt vigyorogva csak megveregetné szerencsétlen vállát, hogy "na, te is a jövő reménysége vagy". Nem szokott kritikus lenni, mikor nem szükséges, vagy esetlegesen negatívan érinti bármelyik gyermekét. Igen, minden tanonc az egy kicsit, hiszen a problémáikkal és erejükkel kel s fekszik. Ezért van itt, ennek szenteli az idejét, ennek ellenére nem lehet mindig csak simogatni a buksijukat, hiszen nem lennének eredmények, fejlődés, nevelés. Ádám esetében, bár rövid ideje dolgoznak együtt, úgy érzékelte kicsit szétszórt gyermek, ennek ellenére tanulékony és érdeklődő, nem gondolta volna sosem, hogy gondja akadhat és még mindig úgy érzi rendben lesz ez, bár semmi esetre sem könnyű a fiúcska dolga. Ezt ő is, és az elementálja is tudják, pont ilyen aggodalommal és óvással figyelnek hát most is.
- Seraphiel, erősítsd meg, kérlek.
Kevesen tudják, de a tanerő elementáljának egyik képessége, hogy bármely elem elemistájáról is legyen szó, de képes számára erőt adni, ha szükséges,
ezzel segíteni, mikor nagy erőfeszítéseket kell tenni. Eredendően csak Livnél tette mindezt, főleg nagy versenyek és megerőltetések után töltődtek fel így, együtt. Ádám mit sem érzékel eleinte belőle, csak azt, hogy még mindig képes kitartani és érzi magában a potenciált. A nagymacska dolga végeztével erőtlenül gazdájához csámborog, fejét leszegi előtte, majd kósza por formájában tovalibben saját világába. Mára ő mindent megtett itt, amiért nagyon hálás neki a nő. Ezek után már szinte pislogás nélkül figyelte a fiút, ahogy lassan teljesen összeáll előtte minden apró részlet. Érezte a hezitálást, össze is préselte ajkait, még várta a reakciót, azonban a név hallatán előbukkant a kis drága. Széles mosollyal figyelte az első pillanatokat, majd a zuhanáskor egy ügyes rúgással a földön hagyott párna Ádám feje alá csusszant. Ennyit tudott tenni, hiszen ha az elemeivel közbenyúl, azzal most inkább zavaró lett volna.
- Nagyon szép munka. Megmaradsz, ugye? - Pillantott felé, közben pedig a patrónusát megidézve üzent Đomcsiért - még jó, hogy tudja kit kell és mivel keresni! -, hogy lenne itt egy csomag a mai napra, amihez ő igazolja a távollétet, de se idő, se erő szegénykét szobáig juttatnia.
A férfi megérkezésével pár szót még váltottak, aztán Ádám fejét megsimogatva, Đominak meg egy puszit adva még megvárta hogy eltávolodjanak, majd ő is elhagyta a termet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=687831#post687831][b]Kornai Viktória - 2017.06.29. 23:00[/b][/url]

A víz termében ácsorogva sokáig nem tudott koncentrálni. Charle nem kedvelte különösebben a vizet, Happy pedig meg volt őrülve örömében. Idő kellett, míg elrendezte az állatait, csak utána tudott az elemére koncentrálni.
Örült neki, hogy a megbeszélt időpont előtt érkezett, mert így volt ideje gyönyörködni és bemelegíteni. Már sokszor próbálta színezni a vizet, sikerült is neki, de itt teljesen más jutott eszébe - vajon képes a teremnek más színt adni?
Nagyobb feladatnak érezte ezt, mint amikkel eddig próbálkozott, ezért komolyan vette. Lehunyt szemekkel állt, a gondolatait kiürítette, pár pillanat múlva a vízre gondolt, ahogy pirossá változtatja. Ahogy mindig, még most sem merte azonnal megnézni az eredményét, csak néhány másodperc elteltével.
A lyukakból víz került elő, ami vékony kört alkotott a lány körül. Ez pirosban pompázott, azonban a többi, azok, amelyek messzebbek voltak tőle, ugyanolyan átlátszóak maradtak. Kicsit elkeseredett, de azért örült a kisebb sikerének is.
Egyszerűen elengedte a vizet, majd csendesen nézelődve várta tovább az elemi mágia tanárát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=687836#post687836][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.06.29. 23:47[/b][/url]

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Percre pontosan érkezett a teremhez, ahogy a megbeszélt időt mutatta a karórája be is nyitott az ajtón, szinte már a mutatóval együtt lehetett hallani cipője koppanását. Két nagyobb könyvvel és egy elég ramaty állapotban lévő növénnyel a karjaiban kereste Vikit, akit miután megpillantott üdvözölt is.
- Szia. Hogy vagy? Egy pillanat és jövök. - Furcsán méregette a még mindig jelenlévő unikornis csikót, tanárként még mindig hihetetlen volt ez neki, hiszen bármennyire anyátlanodik el egy lén, nem újat keres, hanem küzd az eredeti kegyeiért eleinte, pláne egy olyan büszke lény, mint ez. Ettől függetlenül nyilván nem érzett különösebb gondot a jelenléttel, sőt. Az egyik nagyobb szekrényhez sétált miután lepakolta az asztalra, amiket hozott, ahol kétféle tápot vett elő és vitt be magával a terembe. Erejével földet idézett, majd a víz hozzáadásával agyagosította és formálta meg, végül a tűzzel kiégetve a két tál készen állt az állatkák előtt. Viki ölébe tette a megjelölt étkeket, jelezve, hogy hát a gyakorláshoz jobb lesz lefoglalni a többieket.
- Hallottam róla, hogy haladgatsz az erővel és hogy voltál Faraday tanárnőnél is. Hogy sikerült? - Helyet foglalva érdeklődött tőle, de persze sokkal jobban érdekelte már most az, ma mit is szeretne csinálni a navinés lány. Minden tanoncát figyelemmel követi távolról is, de ezek a plusz órák mindig sokat segítenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=687839#post687839][b]Kornai Viktória - 2017.06.30. 00:15[/b][/url]

Gyanította, hogy Olive pontosan érkezik, mert mindig úgy szokott. Sosem látta még késni a nőt, és gyanította, hogy akkor érkezik el a világ vége, amikor nem lesz pontos a tanerő. Őszintén remélte, hogy nem mostanában fog eljönni az a pillanat.
- Jó napot - köszönt, közben picit meghajolt. Nemrég ért vissza egy villámlátogatásról, így még mindig nagyon benne vannak a japán szokások.
Olive pillantását követve mosolyogva nézte a kis csikót, aki még mindig aggodalmasan nézte önmagát a földön összegyűlt vízben. Amikor visszatért a nő, majdhogynem tátott szájjal figyelte, ahogy két tányért készít. Ő is akart ilyet.
A Faraday nevet hallva el is felejtette, összepréselt ajkakkal figyelte, ahogy a két kedvence enni kezd.
- Azóta tudom a víz színét változtatni - tárgyilagosan jelentette ki, nem akart mást mondani. Végül is, másra nem is volt kíváncsi a nő, legalábbis ezt gondolta.
- Viszont most már szeretném megfagyasztani a vizet. - A kedve újra visszaállt a normális helyzetbe, amikor egy újabb szint elérésére gondolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=693380#post693380][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.07.31. 15:22[/b][/url]

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

A formális üdvözlésre egy halovány mosollyal biccentette oldalra a fejét, ugyan tisztában van több kultúrával is, a sajátján kívül szokásmódon semmiben nem mélyed el, az pedig hát elég közvetlen. Család, ismerős és ismeretlen egyformán van kezelve általa, ami sokak szerint furcsa és erősen extrovertált jellemnek mutatja őt. Az is, de nem pont ettől. Közben az állatok lefoglalására tett erőfeszítéseket még megérdeklődte mi a helyzet.
- Lazíts kicsit, nem kell ennyire komolynak lenni. Meséld el inkább milyen érzés volt, sokat elmond a kapcsolatról az elemmel, ha kiderül, milyen vele bánnod. Könnyű? Nehéz? Segít téged vagy makacskodik? Tetszik maga az érzés, ahogy a lelked irányítása alá vonja?
Lehet kicsit elragadtatja magát Liv, de ez megesik vele, fel is nevet a végére, mert ő biztos abban, hogy legalább olyan fontos a lelki edződés és felismerés, mint a fizikai. A nyugalom és koncentráció alapja, hogy ezeket felismerje magában az elemi mágus. A lelkességre, legalábbis ami a határozott kijelentést illeti, elismerően bólogatott, és nem is volt ellenére.
- Jól hangzik, kezdjük egy könnyebb gyakorlattal akkor. Egy gömböt kell idézz, a színe teljesen mindegy, ha szeretnéd kicsit cifrázni, adhatsz a víznek, a lényeg nem ezen lesz. Érzékeled általában egy egyszerű kézmosásánál is, vagy ivásnál, hogy a folyadékoknak különböző hőmérséklete van. Koncentrálj a hidegebb, hűtött italokra és ez alapján csökkentsd a kezedbe idézet vízét is. Nagyjából addig, hogy már nehezen lehessen viselni azt a hideget, de még nem az a kásásodó állaga legyen tőle a víznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=700574#post700574][b]Kornai Viktória - 2017.09.11. 15:04[/b][/url]

Nem akart túl komoly lenni, csak maga a helyszín, meg úgy az egész fura volt neki. Még nem igazán gyakorolt kettesben Olivevel, bár erősen reménykedett benne, hogy nem olyan lesz, mint Kivával. Nem utálta azt a nőt, csak hát nem is volt a kedvence. Pedig itt akar maradni elemi mágus mestertanonci képzésen, akkor pedig sokkal többet fogja látni. Az ajkába harapott, inkább az aktuális témára koncentrált.
- Könnyű vele bánni, vagyis legtöbbször. Ha mérges vagyok, vagy ilyesmi, akkor egyáltalán nem megy - egész könnyedén mondta ki, talán azért, mert a tetramágus nem vizsgálgatja közben, nem szegez rá kutató tekintetet. Elmosolyodott, miközben folytatta. - Imádom azt az érzést.
Nem sokáig váratta a tanárnőt, ahogy meghallotta az instrukciókat, bele is kezdett. A kisegítő könyvében olvasta, hogy könnyebb, ha van személyes kontakt az elemmel, így a kisebb gömböt konkrétan a tenyerére idézte meg. Hogy formába lendüljön, ezüstté változtatta a színét. Merev tekintetét csak a gömbre fókuszálta, megvárta, míg lassan, de biztosan, elszíneződik a folyadék. Csillogóssá nem tudta varázsolni, de reménykedett benne, ha sikerül jéggé változtatnia, szebb lesz.
- Ez így jó lesz? - kérdezte a méretére utalva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=700739#post700739][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.09.12. 12:15[/b][/url]

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Minden tanonca külön-külön érdekelte általában, szívesen kérdezett az életükről, arról, hogyan befolyásolja őket az erejük. Igaz, ő is átélte az ismerkedést, az első szárnypróbálgatásokat és akadályokat is, minden elemnél érezte azt a bizsergést, sőt, ő maga azt is, ahogy meg kellett szokja, hogy az egymást taszítóakat hogy bírhatja közös munkára. Pont ezért nem tudta hibáztatni őket és sosem akarta, ha valami nehezen ment. De hitte, hogy amint ráéreznek, nem lesz akadály. Széles mosollyal fordította fejét a lány felé és nevette el magát halványan a bátor kijelentésre.
- Az bizony jó, nagyon jó. Hidd el, mikor nehéz is, ő is hasonlóan van veled. Ha az elemednek lenne saját személyisége, olyan lenne, mint az egypetéjű ikred, mindig veled lesz, támogat és nagyon is közel áll, még ha néha önállósítja is magát.
Régen nem filozofált ezen sokat, mikor ő tanulta csak legyintett a legtöbb okfejtésre, gyakorlatiasan a feladatok érdekelték és mindig valami új, amit azzal, hogy ezt a négy csodát birtokolja, meg is kapott. Lassú, kimért pillantásokat vetett a formálódó gömbre a kérdésre pedig bólintott, miközben ő maga is hasonlót hozott létre, ám ez a narancs-és a citromsárga közti átjátszás színében pompázott. a méretét Viki formájára igazította a sajátján, aztán lassan hűteni kezdte, érezve, ahogy a cseppek egyenként és egészet alkotva is változnak a kezei fölött.
- Nem kell különösebben megijedni, ha elsőre nem sikerül, vagy csak részletekben, esetleg szétesik, előfordul. Maga a módszer, hogy érezned kell, mi történik előtted a fontos. Ha az megvan gyakorlás kérdése a minőség és az idő, ami alatt megvan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=701158#post701158][b]Kornai Viktória - 2017.09.14. 17:56[/b][/url]

A navinést nem érdekelte a miért, vagy a hogyan, csak irányítani akarta kezdetben a vizet. De mióta rendszeresen jár Olive különóráira, odafigyel arra, amit a nő mond. A legtöbb tanórán csak létezik, szeret üldögélni ott, mint egy sült hal, de nem az elemi mágia órákon. Eleve tudta, hogy ez nagyon fontos, meg hát érdekelte is. Végül is nem minden boszorkány elemi mágus, elég egyedi dolog ez. Még a nagymamája is elcsodálkozott rajta, pedig elég nehéz kibillenteni az öreg hölgyet a normális állapotából.
Arra már a színezésnél rájött, hogy a vizualizáció segítségével érheti el legkönnyebben a kívánt hatást. Figyelmesen nézte, ahogy a tanára gömbje kristályosodik. Nagyon gyönyörű látvány volt, egyre jobban izgulni kezdett.
Miután kigyönyörködte magát, a sajátjára koncentrált. Ha történt is valami változás, nem vette észre, de most nem félt kérdezni.
- Elég, ha a megfagyást akarom, vagy esetleg mást is kellene?
Nem tudott érthetően fogalmazni, de ez sűrűn előfordult vele, ha másra koncentrált. Azért megpróbálkozott azzal, hogy először lehűtse a gömbjét. Nagyon lassan, de finom hűs érzés indult ki a tenyeréből, ahol a gömbje is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=701216#post701216][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.09.14. 20:35[/b][/url]

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Szeretett tanítani, kiváltképpen a gyakorlati órákon, mert azoknak megvolt a maguk varázsa. Közvetlenek lehettek, nem követelte meg soha a gyermekeitől a magázódást és kellemes volt ettől a légkör is. Viki is az egyik olyan fiatal volt, aki még bőven iránymutatásra szorult, de úgy tűnt elég érdeklődő. Voltak félénk, csendes, harsogó és csetlő-botló diákok is már az orra előtt. Üdítő a változatosság és valahol ebben találta meg a számára kellő kihívást is. Ezért tudott az iskola falai között megmaradni és a nyughatatlan lelkét itt tartani. Nem vágyódott éppen haza, vagy tovább, valami új kihívásba. A gömbje lassan, de biztosan lehűlt, majd gyakorlatilag pillanatok alatt havassá kásásodott, aztán lassan kezdett simára fagyni a tenyerei fölött, közben persze Viki kérdésére is ügyelt.
- Ne a végeredményben gondolkozz kizárólag, az oda vezető út jóval fontosabb, főleg ha egy új és nem is egyszerű folyamat áll előtted. Biztosabb a siker, ha egy ismertebb részből indulsz ki. Most például remekül csinálod, hogy a hőmérsékletét változtatod.
Mert ugye az állag nem minden, hiszen ahhoz ez is szükséges, ráadásul ameddig nincs meg a kellő hőmérséklet, akarhat a lány fagyasztani, a szobahőmérsékletű, vagy éppen meleg forma a kezei felett nem fog bizony engedelmeskedni. Tudnia kell mit tesz vele és mindezt a víznek is át kell adnia.
- Jó lesz az, csak folytasd...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=701510#post701510][b]Kornai Viktória - 2017.09.15. 22:12[/b][/url]

A fő problémája mindig is az volt, hogy még mindig túlságosan is élénken élt benne az az este, mikor előjött az eleme. Rettegett a vérfarkasoktól, már az ismeretlenekről is feltételezte, hogy őket is megharapták. Imádta az elemét, a trollos támadásnál is áldotta az eget, amiért ilyen képességgel született. De tudta, hogy amíg nem tudja legyőzni a félelmét, addig nem is tud túl sokat haladni, vagy ha épp előre lép, mindig fogni kell valakinek a kezét, nehogy elbukjon.
Olive üde megnyilvánulásai mellett sosem gondolt a vérfarkasokra, vagy más csúnya lényekre. Nyugodtan tudott koncentrálni, ahogyan azt gyakorolta akkor is.
A biztatásra folytatta, amibe belekezdett, talán túlságosan is erősen. Érezte, hogy a víz mintha ellent akarna állni, mire összeráncolta a szemöldökét.
- Mit szokott tenni, ha az egyik eleme nem akar engedelmeskedni?
Az is felmerült benne, hogy mi van akkor, amikor egyszerre több mondja be az unalmast? Nem, nem, nem, a saját feladatára kell koncentrálnia.
Ő maga azzal próbálkozott, hogy felhagyott az erős sietséggel. Megelégedett a lassan elért sikerével, de nem is akarta feladni. A gömbje belsejébe egy hőmérőt képzelt, szinte látta, ahogy milliméterről milliméterre megy lentebb a szint, nagyon lassan.
A hűs érzet nehezen akart fokozódni, még mindig érezte azt az ellenállást, bár mintha már egy kicsit igazodott volna az akaratához. Olive csak pár pillanattal ezelőtt mondta el, hogy az eleme olyan, akár az ikertestvére. Némán biztatta őt, azt akarta, hogy könnyedén tudjanak együtt dolgozni.