A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

A minisztérium egyik kiküldött dolgozóját már sokan láthatták és ismerhetik, azonban másikuk, szokásához híven, megint elkésett, ha úgy vesszük, akkor csak potom két hetet, és az órájára is épphogy csak beesik. Természetesen lóhalálával, szóval az első itt töltött percei a normális szívritmusának visszahozatalára mennek el. Pazarlás...
Abban a pár percben kicsit át is gondolja, hogy mit fog ma csinálni, aztán rá kell jönnie, hogy lusta disznó volt, mert még a diák nevét és elemét sem tudja. Ezt minél gyorsabban pótolnia kéne, úgyhogy előkapja kis szütyőjéből a méteres pergament, amire minden rá van vezetve, slissz-slussz átolvassa, visszatekeri, megpaskolja, mintha csak az eszét tartaná ott, és visszacsúsztatja öltönyének belső zsebébe.
Két pislogással körbetekint, nyugtázza, hogy jól van, minden megvan, majd, csak, hogy elüsse a maradék néhány percet, a nyilvános teremben kezd gyakorlatozni. Kisebb tűzgolyókat lövell, majd felgyorsítja a szél erejével, vízzel eloltja, földdel betemeti, ami leesve máris kis növénykét kezd "termelni", ami gyorsan eléri a másfél méteres magasságot, és magától kezdi elölről a folyamatot a tűzlabdákkal.
A férfit azonban ez sem köti le sokáig, mindössze 10-15 percre, szóval nekiáll összetakarítani maga körül, hogy egyre morcosabb kedvvel várja a vendégét, miközben nem is sejti, hogy a tanóra valójában négy óra helyett fél hatkor kezdődik, csak lusta volt elolvasni a baglyot, ami a levelet hozta a változásról, inkább fogta magát és kitessékelte a tollast a szobájából. Hát most tanulhat a kis hibájából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=596815#post596815][b]Elementary Tetraoctadedokateacher - 2016.05.27. 16:50[/b][/url]

A minisztérium egyik kiküldött dolgozóját már sokan láthatták és ismerhetik, azonban másikuk, szokásához híven, megint elkésett, ha úgy vesszük, akkor csak potom két hetet, és az órájára is épphogy csak beesik. Természetesen lóhalálával, szóval az első itt töltött percei a normális szívritmusának visszahozatalára mennek el. Pazarlás...
Abban a pár percben kicsit át is gondolja, hogy mit fog ma csinálni, aztán rá kell jönnie, hogy lusta disznó volt, mert még a diák nevét és elemét sem tudja. Ezt minél gyorsabban pótolnia kéne, úgyhogy előkapja kis szütyőjéből a méteres pergament, amire minden rá van vezetve, slissz-slussz átolvassa, visszatekeri, megpaskolja, mintha csak az eszét tartaná ott, és visszacsúsztatja öltönyének belső zsebébe.
Két pislogással körbetekint, nyugtázza, hogy jól van, minden megvan, majd, csak, hogy elüsse a maradék néhány percet, a nyilvános teremben kezd gyakorlatozni. Kisebb tűzgolyókat lövell, majd felgyorsítja a szél erejével, vízzel eloltja, földdel betemeti, ami leesve máris kis növénykét kezd "termelni", ami gyorsan eléri a másfél méteres magasságot, és magától kezdi elölről a folyamatot a tűzlabdákkal.
A férfit azonban ez sem köti le sokáig, mindössze 10-15 percre, szóval nekiáll összetakarítani maga körül, hogy egyre morcosabb kedvvel várja a vendégét, miközben nem is sejti, hogy a tanóra valójában négy óra helyett fél hatkor kezdődik, csak lusta volt elolvasni a baglyot, ami a levelet hozta a változásról, inkább fogta magát és kitessékelte a tollast a szobájából. Hát most tanulhat a kis hibájából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=598814#post598814][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.06.02. 21:44[/b][/url]

Egy minisztériumi dolgozó. Nem vagyok lelkes. Ahogy lépkedtem a folyosón, megszorongattam a csuklómon feszülő karpereceket, már előre várván a pillanatot, amikor is a minisztérium küldötte majd szépen leoldja, hogy órát tarthasson. Szuper lesz... egy sóhajtás kíséretében fordultam egyet, a megfelelő folyosó felé véve az irányt. Nem elég, hogy Merkovszkynak el kell mennie a suliból (ezzel itt hagyva az összes tanoncát, miközben ezek ránk szálltak), de az, hogy még több minisztériumi ember lepi el a kastélyt... felemelő érzés.
Nem tehetek róla, de úgy érzem magam minden nap, mintha egy bilincs lenne a csuklómon. És egyáltalán nem érzem az elemem kavargását, mikor rajtam van, valahogy lefojtja az egészet, és ez baromira frusztráló tud lenni. Nagyon. Szóval ennek fényében eléggé feszülten lépkedtem az elemis terasz felé, folyamatosan piszkálva a karpereceket, mintha azt várnám, hogy csak úgy lepattannak a csuklómról. Hát nem.
Hat óra előtt pontosan öt perccel már az ajtó előtt álltam, s egy lélegzetvétel kíséretében kopogtam be, majd amennyiben bebocsájtást nyertem, be is léptem a terembe, s a férfi felé vettem az irányt.
- Jó estét. - köszöntem halkan, azonban megvártam, hogy (amennyiben igényli) a férfi nyújtson kezet, ne én. Egyébként talán kissé fáradt tekintettel néztem rá, de már gyakorlatilag mindegy volt. Annyira tele volt mindenem ezekkel a minisztériumi intézkedésekkel, Merkovszky távozásával, meg az egész herce-hurcával, hogy már szinte nem is izgatott. Gyakorlatilag a minden mindegy szinten voltam, egyszerűen nem tudta felkelteni ez az egész az érdeklődésem. Csak teszem a dolgom, és remélhetőleg békén hagynak. Jó lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=598938#post598938][b]Elementary Tetraoctadedokateacher - 2016.06.03. 14:19[/b][/url]

Richárd

A morcosság nem tűnik csak el úgy, mintha minden tökéletesen oké lenne, így a küldött vissza se méltat köszönni, amikor tanítványa belép hozzá. Odasétál elé, kezet nyújt, majd mogorva, mély hangján annyit sikerül neki kinyögni, hogy:
- Kemenes Viktor.
Mutatkozik be olyan egykedvűen, amilyen talán még Richárd sincs. Mivel szokása, ezért enyhén utalgatva akar rákérdezni, mit is csinált eddig, ebben az egy órában a fiú, hiszen az órája már rég elkezdődött.
- Mennyi is az idő?
Kérdezi meg Ricsit, majd csettint egyet ujjával, mert az nagyon illedelmes, mire Richárd kezéről sebtében elszivároghat a karkötő utolsó maradványa is.
- Ma megtanulunk mérgező gázokat semlegesíteni, így rögtön rá is térnék az anyagra. A toxikus környezet, mondani sem kell, elég egészségromboló tud lenni, de te, ha képes vagy irányítani az elemed, seperc alatt megszüntetheted, és helyére a legfrissebb hegyi oxigént teremtheted oda. Persze átvitt értelemben.
A reakciói, cselekedetei nem épp a leghelyénvalóbbak, olyan, mintha egy komplexusos ürge lenne, de nem az ám.
- A mérgező gázokat azonosítani a legkönnyebben úgy tudod, ha megszínezed őket. Mivel levegő az elemed, így a körülötte lévő levegőt színezed valójában, nem pedig az anyagot, de onnantól már gyerekjáték az eltüntetése is. De, hogy ne csak én beszéljek, a kérdésem a következő. Mit gondolsz, milyen nagy csoportokba foglalhatjuk a levegőben található mérgeket?
A mivoltom már jóval barátságosabb lehet, mint előszörre, mert azzal foglalkozom, amivel akarok. Az elemekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=602198#post602198][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.06.14. 20:52[/b][/url]

- Szépvölgyi Richárd. - nyújtottam én is a kezem, érzékelésem talán egy kissé élesebb lett, mert ismeretlennel álltam szemben; figyeltem a kézfogás hosszúságát, erősségét, a kezek helyzetét, meg ilyesmiket, amiket mindig szoktam. Persze, ennek nem tulajdonítottam hatalmas jelentőséget ebben a pillanatban, mivel ez az ember csak ideiglenes helyettes, nem pedig az új tanárunk.
Az órám pontosan hat órát mutatott, mikor megkaptam a kérdést, s én ránéztem a mutatókra. Már megint az idő, mikor pontosan érkeztem - pedig az órám sincs elállítva, ellenőriztem, miután Kelemen úr pontatlannak találta.
- Hat óra. Ahogy a levélben állt, amit ma kaptam, hogy később kezdőik az óra. - mondtam, miközben apránként, valószínűleg egyáltalán nem feltűnően mértem végig a férfi tartását és apró gesztusait.
Amikor eltűnt a karperec (ami egyébként inkább emlékeztet egy bilincsre), megdörzsöltem kissé a csuklóm, és pillantásom a jegyre siklott a bal csuklómon. Nem, nem vagyok kifejezetten boldog tőle, hogy meg vagyok fosztva ettől napközben.
Merkovszky tanár úrnál egészen más módszerekhez szoktam; ez a férfi, Viktor gyakorlatilag darálni kezdte a tananyagot, én pedig enyhén érdeklődő tekintettel figyeltem, a szavakat gondosan elraktároztam a fejembe. Mikor aztán kérdez, fel kell ocsúdnom - úgy sejtettem, hogy egy húsz perces kiselőadásra készülhetek. Pár pillanatnyi gondolkodás után, mikor beindultak az agysejtjeim, meg is szólaltam.
- Sejtméreg, idegméreg... izomméreg, vérméreg... - mondtam azt a négyet, ami eszembe jutott, de igazság szerint a témának nem vagyok kifejezett szakértője. Nem ezzel foglalkozom szabadidőmben.