A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

Komolyan elvárják azt, hogy egy idegennek megnyíljak? Értem én, hogy szükséges egy szakképzett oktató ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk a képességeinket, de félek az új tanerőtől. Viszont, ha minden jól megy, akkor idén befejezem a tanulmányaimat, és a vizsga után hivatalosan is végzett elementalista leszek. Fura ebbe belegondolni, de ez a cél lebeg előttem. Meg aztán kitudja: lehet tök jó fej a tanárnő is, csupán én állok kételkedve hozzá. Bár ez nem csoda, elvégre Merkinek is nehezen nyíltam meg, a nőt meg nem ismerem még annyi ideje. Na mindegy, csapjunk a közepébe.
Pár perccel hamarabb érkeztem a megbeszélt időpontnál, és a Tűz termének ajtaja mellett ücsörögtem. Ma, ha minden jól megy, akkor meg fogom idézni az elementálomat. Levegőből is lehetne, de nem az a fő elemem, bár azért érdekelne, hogy miért nem keveredik ilyenkor a kettő. Érdekes lenne a félig tűz félig levegő elementál, nem? A várakozás közben a vörös tincsemet kezdtem el piszkálni. Színe kezd kifakulni, el kell mennem MJ-hez, hogy megerősítse, meg talán új árnyalatot varázsoljon bele. Mivel sulis, így könnyebb is lesz találkoznom vele, de most nem erre kell koncentrálnom. A várakozás egyre hosszadalmasabb… kellett nekem ennyire hamar érkeznem. Hátamat az ajtónak vetettem és lábaimat kinyújtva vártam, miközben egy tűzgolyót formáltam a tenyerembe és kezdtem dobálgatni, ezzel is elütve valahogy az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=610887#post610887][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2016.08.03. 23:22[/b][/url]

Komolyan elvárják azt, hogy egy idegennek megnyíljak? Értem én, hogy szükséges egy szakképzett oktató ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk a képességeinket, de félek az új tanerőtől. Viszont, ha minden jól megy, akkor idén befejezem a tanulmányaimat, és a vizsga után hivatalosan is végzett elementalista leszek. Fura ebbe belegondolni, de ez a cél lebeg előttem. Meg aztán kitudja: lehet tök jó fej a tanárnő is, csupán én állok kételkedve hozzá. Bár ez nem csoda, elvégre Merkinek is nehezen nyíltam meg, a nőt meg nem ismerem még annyi ideje. Na mindegy, csapjunk a közepébe.
Pár perccel hamarabb érkeztem a megbeszélt időpontnál, és a Tűz termének ajtaja mellett ücsörögtem. Ma, ha minden jól megy, akkor meg fogom idézni az elementálomat. Levegőből is lehetne, de nem az a fő elemem, bár azért érdekelne, hogy miért nem keveredik ilyenkor a kettő. Érdekes lenne a félig tűz félig levegő elementál, nem? A várakozás közben a vörös tincsemet kezdtem el piszkálni. Színe kezd kifakulni, el kell mennem MJ-hez, hogy megerősítse, meg talán új árnyalatot varázsoljon bele. Mivel sulis, így könnyebb is lesz találkoznom vele, de most nem erre kell koncentrálnom. A várakozás egyre hosszadalmasabb… kellett nekem ennyire hamar érkeznem. Hátamat az ajtónak vetettem és lábaimat kinyújtva vártam, miközben egy tűzgolyót formáltam a tenyerembe és kezdtem dobálgatni, ezzel is elütve valahogy az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=615338#post615338][b]Olive Thalia Belmonte - 2016.09.02. 21:03[/b][/url]

Kényelmesen sétál végig Liv az iskolai folyosóin, negyed órával a találkozó előtt, amit ma megbeszélt. Kivételesen nem gyakorlás, nem is tanítás lesz úgy kifejezetten. Az egyik idén végzős elemi mágus tanonccal fog elementált idéztetni. Igazság szerint ez egy olyan feladat, ahol gyakorlatilag egy külső szemlélő, egy a háttérből lelkileg segítő kéz tud csak lenni, mégis ezt élvezi a legjobban. Eddig kétszer volt csak szerencséje diákokhoz, akik az ő keze alatt hívták elő először a magukét. Csodálatos élmény, főleg az idézőnek, bármilyen kimerítő is. Pontosan emlékszik a sajátjára. Neki ma már könnyű és valóban elég csak a hívószó, hogy megjelenjen, nincs is másra szüksége. Kinéz az ablakon, elmosolyodik a jó időt látva, majd a kezében lévő könyvre pillant vissza. Elolvassa az oldal utolsó mondatát, majd beletűzi a könyvjelzőt és megáll.
- Seraphiel!
Mondja ki határozottan, koncentrálva. Ekkor nem messze tőle barnás, zöldes por kezd gyülekezni és lomhán, fáradtan lépdel előre négy, kiformálódott mancs, majd lassan teljes alakot ölt a nagymacska. Idézőjéhez sétál, fejét meghajtja előtte, majd hűen kíséri, ahogy Liv elindul a terem felé. Nagyon tiszteletteljes és okos elementál, ami Livből talán kevéssé nézhető ki, ha valaki ismeri fiatalkori vehemenciáját, amivel kitanulta. Lassan érnek be a terembe és a tűz részlege felé fordul, amin egy pillanatra megtorpan a tigris mellette. Leül az ajtó előtt és a kis diákot figyeli, már mindenkinek bemutatkozott, de a fiúval még egészen kevés idejét töltötte.
- Szia Ádám. Ő itt Seraphiel, kicsit lagymatag éppen, de ne is törődj ezzel. Menjünk be talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=668980#post668980][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2017.03.20. 19:55[/b][/url]

Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy tigris is mellette lesz. A döbbenet miatt a koncentrációm csökkent, így a tűzgolyó szertefoszlott. Ha nem érezném az erőt, talán ráfognám arra, hogy Đomcsi bátyó van a lábainál, de lehetetlen. Érdekes, hogy ilyen formája van az elementáljának, és kedvem lenne megkérdezni, hogy miért, meg a képességeit, satöbbi, de inkább befogom a számat, és csak bólintottam. Követtem a terembe, habár beljebb nem igazán merészkedtem, csak az ajtótól pár lépést tettem.
– Üdv tanárnő. –Mert persze a köszönés elmaradt, amit elég későn realizáltam, de legalább megejtettem. – Azt hiszem ehhez totál analfabéta vagyok, szóval… hogy is kéne elkezdeni ezt az egészet? –Valamennyi rémlett belőle, de inkább a tanárnő mutassa meg az elejétől a dolgokat. Akkor csak kis mértékben ba… ronthatom el, nem? Vagy akkor is gáz, ha elrontom? Mindegy, majd ő megmondja. Addig meg tarkót vakarva ácsorogtam mögötte, és figyeltem a tigrisét, ha még ott volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=669001#post669001][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.03.20. 20:33[/b][/url]

- Gondolom az elméleten sikerült átesni, kigondoltad már mi lesz az oltárod? Van itt eszköz, csak rajtad áll, hogyan áll majd össze, hogy lesz könnyű számodra.
Kérdezett rá, miközben leült az egyik babzsákfotelbe Ádámot figyelve. A tigris lassan kezdett beleszokni az új helybe és helyzetbe, nagy mancsaival lassan sétált be, tekintetét végig Ádámon tartva, a fejével előtte is meghajolt picit, majd Liv lábához fekve figyelt. Hát, a nő csak reméli, hogy a diákjai elementálja gyorsabb, lelkesebb és valamivel aktívabb is. Bár nagyon szereti Seraphielt, pontosan ismeri is. Közben az asztalka felé mutat, ahol rengeteg fajta faanyag, törmelék, papír és hamu is található, ami mind-mind az oltár tüzének alapját képezheti. Ráhagyja a fiúra a felfedezést és a válogatást, mit hoz ki belőle. Ő maga segít természetesen, ha szükséges, de tudja, hogy sokkal nagyobb élmény és siker, ha maga küzd meg érte, persze ettől nem biztos hogy szimpatikus lesz a hozzáállása. De instrukciókat persze ad.
- Van amit nehezebb, van amit könnyebb felhevíteni és meggyújtani, az oltár erejéből táplálkozik majd a tiéden kívül az elementál. Ha valami masszívabb az alap, attól ő is az lesz. Egy könnyedebb, lágyabb fa eredményezheti, hogy több plusz energiát kell neked adnod, és az elementál inkább hozzád idomul, egy komolyabb, vulkanikus alapnál kemény munka lesz eléggé felhevíteni, de meghálálja. Az biztos, hogy minden verzióban készülj fel, hogy nagyon kimerítő lesz. Érdemes vegyíteni, hogy ne csak az erőd merüljön közben.
Miután elmagyarázta a kimeneteleket nem volt más hátra, minthogy a lényegi rész előtt is lerántsa a tananyagon kívül is bővebben a leplet. Kicsit megköszörülte a torkát, ha már ennyit beszélt, majd a nagymacskára pillantott, aki ekkor felállt, Ádám mellé lépett és tisztes távolsággal leült, majd a készülő oltárra pillantott. Fejével a fiú vizslatása után egy szárazabb babércsokorra bök. Aminek remek, tartós lángja van, földelempreferenciával pontosan tudja ezt és csak tanácsnak szánja.
- Segíteni akar neked. - Teszi hozzá Liv, majd Ádira hagyva a döntést előredől, a térdeire támaszkodva figyeli a navinés fiút.
- Ha már az oltár áll, elég meleg és nagy lánggal ég, akkor kezdődhet felette a lángok segítségével az elementálod megformálása. Mikor az alak egésznek tűnik neked, valami sajátos módszerrel fel kell ruházd a tulajdonságaival. Én annak idején levelekre írva lebegtettem az alak egészébe. De rajtad áll csak. Mikor ez megvolt, meg kell tartsd, nagyon erősnek kell lenned és koncentráltnak, végül kimondani a képességeit. Ezután érezni fogod, ha eljött a pillanat. Akkor a nevén szólítva őt meg kell jelenjen.
Mire végigér a lassan, és pontosan leírt feladaton az ő szája is kiszáradt így a bekészített poharak egyikét Ádám felé nyújtja, a másikat magához veszi. Nem teljesen átlagos ez így, hiszen Ádáméban kóla van, de a koffein és a cukor is kell most a szervezetnek. Nem kis munka áll előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=671029#post671029][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2017.03.29. 12:54[/b][/url]

Oltár? Azt nem mondták, hogy imádkozni is kell. Ha ezt tudom, bele se vágok a dolgokba, de azt hiszem ezt már túl késő eldönteni, nem? Na mindegy, csak bólintottam egyet, hogy nagyjából megvan a kép, csak ne jöjjön rá, hogy halvány lila gőzöm sincs ahhoz, hogyan is kezdjek neki az egésznek. Még szerencse, hogy a tanerő minden instrukciót elmondott, ami már jó kezdési alapnak, különben egész nap itt dekkoltunk volna. Gondolom van jobb dolga is, meg nekem is lenne még elintéznivalóm, csak ez fontosabb.
Végignéztem az éghető anyagokon, és próbáltam kiválasztani a megfelelőket. Liv elementálja is segített, mert egy ágra bökött. Hálásan mosolyogtam rá, mert nekem nem jutott volna eszembe azt használni, de mivel egy föld elemű „lény” van itt, megbízom a választásában. – Az addig oké, hogy a nevén kell szólítanom, de honnan tudjam én azt? –Ez aztán a felkészült diák… Amíg a válaszra vártam, megittam az italt, amit kaptam, és ha megvolt minden, ami kellett, neki is kezdtem az oltár építésének. Előbb szárazabb, könnyen begyulladó ágakat kerestem, és a papír segítségével meg is gyújtottam őket. Ha ez megvolt, és volt egy stabilabb lángom, akkor jöhettek a nehezebben égő és hevülő dolgok, és az az ág is, amit a tigrancs adott tippnek. Szerettem volna erős lángú oltárt készíteni, és nagyon remélem, hogy sikerült is. Eléggé kimerítő már most, de úgy hiszem, hogy sikerrel jártam. Talán még egy olyan ágat rátettem, amit tippnek kaptam, és befejeztem az építést.
Ezután jött az alak megformálása. Mivel már jól tudtam, hogy milyen alakja lesz, csak a gyakorlati megformálás okozott gondot. Próbáltam minden apró részletre kitérni, mert nem akartam egy elcseszett alakot magam előtt látni. A főnix is szépen kezdett kialakulni, és a tökéletes forma után jött a nehezebb dolog. Oké, hogy arra koncentráltam, hogy egyben maradjon az alak, de a tulajdonságait is el kellett juttatni hozzá. Jobb ötlet nélkül, kisebb tűzgolyókat formáltam a levegőbe, és leírva a tulajdonságait, egyenként juttattam a vázba.
A legnagyobb szerencsém az volt, hogy ültem, különben már rég padlót fogtam volna. Fárasztó, és eléggé nehéz fenntartani az egészet, és még van két szint, amit meg kellene csinálni. A képességeit is át kell gondolnom, hogy biztosan azokkal ruházom-e fel, de mivel nem láttam benne buktatókat, meg jók is, így szépen, érthetően mondtam ki őket. Minden tökéletes, csak nem éreztem, hogy mikor is kellene hívnom. Liv azt mondta, hogy tudni fogom, de egyelőre nem érzek vagy látok semmi jelet. Meg a nevét se tudom, ezért kicsit aggódva néztem a tanerőre, már amennyire volt még lélekjelenlétem. Aztán valami azt sugallta, hogy most kell hívnom, de még mindig nem tudtam, hogy milyen néven. Aztán beugrott, amit még a kezdés előtt kaptam infóként, így a főnixre pillantottam.
– Avienus! –Határozottan csengett a hangom, és nagyon reménykedtem abban, hogy meg is jelenik az elementálom. Ha nem, hát… csak én lehetek olyan béna, hogy képtelen vagyok erre is. Legnagyobb meglepetésemre sikerrel jártam, és a főnix meg is jelent a maga alakjában. – Woah. –Ámultan néztem, ahogyan tartja magát a szárnycsapásokkal, de sokáig nem is tudtam csodálni a lényt. Éreztem, hogy nincs sok erőm itt tartani és tudatlanul is megszakítottam vele a kapcsot. Ő eltűnt, én pedig elterültem a földön. Teljesen kimerültem, csodálom, hogy egyáltalán magamnál vagyok… vagyis nem vagyok, mert a szemeim le is csukódtak. Azt hiszem ezzel meg is vagyok, de az eredményt csak Liv szavai tudják megerősíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=672863#post672863][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.04.07. 15:17[/b][/url]

Liv elmosolyodott a visszakérdésre, majd egy mély levegő után próbálta magát túllendíteni, mielőtt vigyorogva csak megveregetné szerencsétlen vállát, hogy "na, te is a jövő reménysége vagy". Nem szokott kritikus lenni, mikor nem szükséges, vagy esetlegesen negatívan érinti bármelyik gyermekét. Igen, minden tanonc az egy kicsit, hiszen a problémáikkal és erejükkel kel s fekszik. Ezért van itt, ennek szenteli az idejét, ennek ellenére nem lehet mindig csak simogatni a buksijukat, hiszen nem lennének eredmények, fejlődés, nevelés. Ádám esetében, bár rövid ideje dolgoznak együtt, úgy érzékelte kicsit szétszórt gyermek, ennek ellenére tanulékony és érdeklődő, nem gondolta volna sosem, hogy gondja akadhat és még mindig úgy érzi rendben lesz ez, bár semmi esetre sem könnyű a fiúcska dolga. Ezt ő is, és az elementálja is tudják, pont ilyen aggodalommal és óvással figyelnek hát most is.
- Seraphiel, erősítsd meg, kérlek.
Kevesen tudják, de a tanerő elementáljának egyik képessége, hogy bármely elem elemistájáról is legyen szó, de képes számára erőt adni, ha szükséges,
ezzel segíteni, mikor nagy erőfeszítéseket kell tenni. Eredendően csak Livnél tette mindezt, főleg nagy versenyek és megerőltetések után töltődtek fel így, együtt. Ádám mit sem érzékel eleinte belőle, csak azt, hogy még mindig képes kitartani és érzi magában a potenciált. A nagymacska dolga végeztével erőtlenül gazdájához csámborog, fejét leszegi előtte, majd kósza por formájában tovalibben saját világába. Mára ő mindent megtett itt, amiért nagyon hálás neki a nő. Ezek után már szinte pislogás nélkül figyelte a fiút, ahogy lassan teljesen összeáll előtte minden apró részlet. Érezte a hezitálást, össze is préselte ajkait, még várta a reakciót, azonban a név hallatán előbukkant a kis drága. Széles mosollyal figyelte az első pillanatokat, majd a zuhanáskor egy ügyes rúgással a földön hagyott párna Ádám feje alá csusszant. Ennyit tudott tenni, hiszen ha az elemeivel közbenyúl, azzal most inkább zavaró lett volna.
- Nagyon szép munka. Megmaradsz, ugye? - Pillantott felé, közben pedig a patrónusát megidézve üzent Đomcsiért - még jó, hogy tudja kit kell és mivel keresni! -, hogy lenne itt egy csomag a mai napra, amihez ő igazolja a távollétet, de se idő, se erő szegénykét szobáig juttatnia.
A férfi megérkezésével pár szót még váltottak, aztán Ádám fejét megsimogatva, Đominak meg egy puszit adva még megvárta hogy eltávolodjanak, majd ő is elhagyta a termet.