Maja Bojarska
INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
|
 #BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben Kicsit reménykedtem benne, hogy van fejlemény, vagy valójában előkerültek a dolgok, csak a bácsinak nem volt ideje küldeni nekem valami jelet. Sms, bagoly, de tőlem füstölőkkel is integethetett volna, de nem történt meg. Ezért is gondoltam azt, hogy még a férjecske levizsgáztatja a nagyon nagyokat, talán nyolcadikosoké van most, addig én érdeklődök. De nem erre a hírre számítottam. Nem jár börtön? Ez nem hangzik fényesen, nem az emberekre, hanem a dolgaimra nézve. Ezek szerint bátran lopkodhatnak ilyen fontosságokat. Ezen el is pityeredtem igen hamar.
- Lehet? De nem azt mondta, hogy már nem? Nem értem. - Fogalmam sem volt, hogy most akkor ez mit is jelent, meg még mindig úgy nézett ki, nem sikerült jól elmondanom, mennyire fontos a saját régim. Azt szeretem, ajándékba kaptam és fontos nekem. Éreztem, ahogy az arcomon erre a könnyek sűrűsödni kezdenek, hiába törölgettem. - De az nem ugyan olyan, meg honnan? De én… csak szeretném befejezni, szerintem nincs is több ilyen színező!
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
|
Sebastian| második hét | harmadik foglalkozás |- Most jegyzetelni és kérdezni fogok, rendben? Nagyon sok, különböző időben történt eseményről beszélsz és nem akarom elveszteni a fonalat vagy félreérteni valamit.-*Lassú mozdulattal elővettem a táblagépem, új dokumentumot nyitva és megkíséreltem rendezni mindent, ami eddig elhangzott. Időrendben haladva bántalmazással kezdődik - ez lehetett a traumatizáló tényező, ami miatt annyira bizalmatlan, nem a titok, amire eredetileg gyanakodtam - és ide tudom beilleszteni végre a névváltoztatást is. Itt van egy elég nagy fehér folt, mert csak az aktában írtakra támaszkodhatok, egészen a másfél évvel ezelőtti konfliktusig, ahol az egyik testvér összeroppan(?) és amikor az emlékelvétel történik. A maradék hónapokban az ő állapota stabil, bár kérdéses, ez milyen állapot stabilitása is. Sebastian nehezen követhető ütemben, de fokozatosan romlik, amíg hirtelen felindulásból el nem követi az öngyilkossági kísérletét. Ez konfrontációra kényszeríti a résztvevőket - bár Sebastian még így is ügyelt rá, hogy egyetlen nevet se említsen, mindenképp közeli személyek, akiknek esetleg feltűnt volna a változás vagy tudnak a múltban történtekről. A napló megjelenése valószínűleg egy újabb konfrontáció, a bátyjával, de erre rá kell kérdeznem. Nagy levegőt veszek és lassan fújom ki, ahogy szórakozottan csavargatom a hajam a tarkómon, töprengve.
Ez itt most egy hatalmas aknamező.*
- Visszafelé szeretnék haladni, de nem foglak kényszeríteni egyetlen kérdés megválaszolására sem. Ha valami túl sok, csak jelezd nekem, kérlek. Jó?-*Nekem sem egyszerű ez, mert arra kérem, hogy élje újra a friss traumát - ha lenne más módom rá, hogy segítsek megoldást találni a helyzetre, azt választanám. Azonban csak úgy tudom más megvilágításba helyezni a történteket és új kontextust adni nekik, ha válaszokat kapok, márpedig sajnos gyanítom, hogy ő a teljes történet egyedüli ismerője.*
- Hogy került hozzád a napló és mi volt pontosan benne, ami miatt úgy gondolod, feleslegesen cselekedtél?-*Ebben a pillanatban ez egy nagyon fontos kérdés, mert a bátyja szavával nem vitatkozhatok, viszont Sebastian hajlamos a kognitív torzítás egy fajtájára - nem mintha nem esnénk áldozatául néha mindannyian annak, hogy azt hisszük, tudjuk, mi jár mások fejében pusztán szavaik hallatán vagy tetteik láttán. Az egyetlen, akiről tudom, hogy mentes ettől, az az albínó barátja, aki szó szerint gondolatokat olvas, míg mi többiek csak elhitetjük magunkkal.*
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
|
Dr. MeyersA meglepően józan és realista válasz, amiben Sebastian nem érzékelte az ítélkezés morzsáját sem, egy kicsit magához térítette a fiút. Néhány másodperc késéssel bólintott rá a férfi szavaira, mert igazán nem számított már, ha feljegyzések készülnek erről az egészről - ha nem félt volna, hogy lebuktatja magát, talán neki is kellett volna ilyesmit készíteni, hogy átlássa az egészet. Kár, hogy ez csak most suhant át a fején, egy elég tompa gondolat formájában. Az újabb felvetésre ismét bólintott, ezúttal kicsit gyorsabban, míg végül lerakta az eddig szorongatott bögrét, és ölébe ejtette kezeit. Határozottan olyan volt a testtartása, mint azoknak, akik már feladták, hogy megpróbáljanak úszni az árral szemben, és csak hagyják magukat sodorni. Riley gyakorlatilag szinte bármit kérdezhetett volna tőle ebben a pillanatban, valószínűleg válaszolt volna rá. A megválaszolandó kérdés viszont azt igényelte, hogy újra megszólaljon, szóval némi torokköszörülés után, kissé fátyolos hangon nekiveselkedett. - Eljött tegnap és magával hozta. Először elmondta nekem, hogy már tudja, hogy mi történt, és azt mondta, hogy ő nem Seth, és csak annyit tud tenni, hogy marad és segít, amíg ismét visszahozom őt. Megkérdezte, hogy gondoltam-e rá, hogy jobb lett volna őt menni hagyni... megmondtam neki, hogy soha, mert tényleg soha, és megkérdeztem, hogy mennyit tud, de erre egyszerűen felkelt és otthagyott, ezzel... - tett egy bizonytalan mozdulatot a napló felé. Meg kellett kicsit állnia, hogy zilált gondolatait összeszedje és képes legyen összefoglalni a leírtakat, vagy legalábbis a nagyobb részüket, mert nem volt érkezése ennyi idő alatt végigolvasni a füzetet. - Sok-sok éve írta... Mélypontokról ír, és arról, hogy gondolt rá, hogy meghal, de mindig volt, aki miatt nem tette volna meg. Miattam nem tette volna meg. És vannak benne olyan részek, amiben arról ír, hogy miért hálás... és értem is az volt, én meg azt hittem, hogy gyűlöl - gyűltek ismét könnyek a fiú szemébe. - De valójában nem... Akkor még nem, most nem tudom - akadt meg egy pillanatra, mikor rájött, hogy ez az utóbbi események kapcsán akár változhatott is. - De nem akart meghalni igazán, és... és akkor talán jobb lett volna más megoldást használni, de mi tényleg azt hittük, hogy már nagyon közel van ahhoz, hogy nagy baj legyen... - szipogott csendesen. - Nézze meg, ha akarja... - nyúlt ismét a füzet felé gesztusszerűen, de aztán ismét visszaejtette a kezét az ölébe.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
|
Sebastian| második hét | harmadik foglalkozás |- Nyugalom. Megoldások keresésében jobb vagyok, mint bűbájokban,-*kockáztattam meg egy egészen aprócska, szájzugban meglapuló mosolyt, mert A, tényleg szánalmas, hogy ennyire gyengék az ilyen típusú varázslataim és B, szeretném, ha legalább egy kicsit nem adná fel. Ostobaság lenne azt várni, hogy felpattanjon és egy csapással legyőzze ezt az elébe tornyosuló óriást - de szükség van arra, hogy legalább egy lépést megtegyen. Annyi elég is egyszerre.
Testbeszédét figyelve hallgatom, csak itt-ott kockáztatva meg egy pillantást a kijelzőre, hogy jelszavasan lejegyezzem a legfontosabbakat.*
- Ez deperszonalizációnak hangzik. Seth most valószínűleg úgy érzi, mintha saját életének kívülálló megfigyelője lenne; vagy mintha a teste nem az övé lenne. Nagyon gyakori jelenség és ebben a helyzetben valószínűleg stresszreakció,-*a homlokomat dörzsölöm, míg azon agyalok, hogyan közelíthetném - közelíthetnénk - meg ezt a problémát. Először a legégetőbb kérdésekre próbálok valamiféle választ adni.*
- Bármit is tesz vagy mond, vedd figyelembe, hogy ha igazam van, akkor most torzult az észlelése és ez az állapot gyakran jár együtt erős szorongással, pánikkal. A szó bizonyos értelmében akivel beszéltél, az tényleg nem a bátyád volt.-*Azt hiszem, szükség lesz egy mihamarabb megejtett csoportos beszélgetésre, de nem azelőtt, hogy Sebastian elég erős lenne a szembesítéshez.
- Alig maréknyi információ birtokában nehéz megítélni, mekkora veszélyben volt, de iszonyatosan megrémíthetett a viselkedése, ha egy ennyire radikális és veszélyes megoldást választottál. A hibát nem itt követted el, mert bizonyos értelemben az erős nyugtatók is elnyomják az emlékezést és a gondolkodást. A gond az, hogy így nem lehet meggyógyulni, ahogy neked sem segített a függőség; és hogy nem kértél-kaptál megfelelő segítséget.-*Ez egy terapeuta szemszöge, mert nem vagyok én se ítélőszék, se auror, hogy bűnösökre vadásszak. Mindenki követ el hibákat, csinál hülyeségeket és ezek nagysága sokszor egyén- és nem törvényfüggő.*
- Azt hiszem, ez a napló lehetett az utolsó kapaszkodója,-*érintem meg a kötetet, kísérletet sem téve rá, hogy kézbe vegyem vagy lapozgassam.*- Hogyan felügyelted az állapotát?-*nézek rá, őszinte kíváncsisággal, mert ez akár a gyógyászat számára is értékes információ lehet, még akkor is, ha magas legilimenciával alig páran bírnak.
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
|
Dr. Meyers- Hála Merlinnek - szaladt ki a száján a válasz. Egy rövid pillanatra áttört a kétségbeesésen Sebby szokott stílusa, mert máshogy nehéz is lett volna reagálni arra, amilyen teljesítménye van a doktornak a bűbájok terén. Mármint, valószínűleg sokan elégségesnek tartották volna, de Selwyn mércével már igencsak más volt a helyzet. Utána viszont visszatértek az előző témához, aminek hatására a szőke fejben ismét visszazökkent minden az előző vágányra. A doktor szavait csendben hallgatta, csak könnyei eredtek el újra és újra néhány másodpercre, teljesen akaratlanul, mintha valaki megnyitott volna egy csapot, amit nem lehet igazán elzárni újra. Valahogy így is volt, mert azok az érzések, amiket olyan sokáig magában hordozott, ezernyi burok alá csomagolva, most kitörtek és szerteszaladtak a világban, mint holmi üveggyöngyök - és nem ő volt az egyetlen, aki elesett rajtuk. - Remek - szúrta közbe halkan, mikor Riley elmondta, hogy részben tényleg nem a bátyja szólt hozzá. Hangja törődött, fáradt volt, mint akinek már mindegy, hogy mondanak-e neki még néhány újabb rossz hírt. Igazából Sebastian sem gondolta, hogy tényleg ugyanúgy dönt és cselekszik a bátyja, mint egyébként tenné, de az ő szemében ugyanaz a személy volt, csak éppen hiányzott egy része. Pótolhatatlan, egyedi része, de a maradék az ugyanúgy Seth volt. És talán mégsem. Arra, hogy hol rontotta el, nem igazán tudott felelni, és valójában az sem nyugtatta meg igazán, hogy az orvosa szerint még csak nem is a legilimencia volt a legfőbb gond. Egyszerűen ebben a pillanatban képtelen volt azt érezni, hogy bármit is jól csinált. Hazudott volna, ha nem vallja be, legalább magának, hogy megfordult a fejében, hogy addig kibírja valahogy, amíg Seth visszakapja önmagát, aztán részéről befejezni ezeket a látszólag teljesen felesleges köröket, csak éppen most már nem érezte ezt jó megoldásnak, ki tudja miért. Nem tehette meg ezt Seth-tel, akkor sem, ha gyűlölni fogja őt. Nem tehette meg Ruruval. Talán egy nap az is elég indok lesz, hogy nem teheti meg saját magáért... bár most ez a hang még mélyen hallgatott. Egy ponton szinte katatóniába csapott át, ahogy hallgatta a férfit, és közben maga elé meredt, gondolataiba mélyedve, csak az zökkentette ki, mikor Riley kérdezett. Sebastian ráemelte a tekintetét, belenézve a férfi szemébe, összeszorítva közben ajkait. Hogy figyelte? Ő sehogy. De nem teheti meg... nem mondhatja meg... megteheti? - Nem én voltam - adott végül kitérő választ. - Sethnek erős a védelme, ha eszméleténél van észrevette volna, hogy legilimentálom.Hátradőlt az ágy végéhez, térdeit felhúzva maga elé, kiszúrva egy pontot valahol felettük. - Elég volt egyszer... egyszer megerőszakolnom az elméjét - fejezte be valamivel halkabban, mint ahogy elkezdte, de kényszerítve magát, hogy azt a szót használja, amit a bátyja. Egyszerűen túlságosan is igaznak érezte. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy beszéljen-e arról, hogy az apjuk hányszor tette meg, de végül nem kezdett bele. Nem érezte, hogy ezen a ponton lenne értelme, a leggaládabb tettet ő követte el a testvérével, és ez visszavonhatatlan.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
|
Sebastian| második hét | harmadik foglalkozás |Megengedek magamnak egy kuncogást, úgyis a saját számlámra megy, meg kicsit talán a szüleimére, akik - a kezdeti kudarcok ellenére - mégis tudóst neveltek belőlem. Ezzel majd máskor dicsekszem el, amikor nem kell egyedül nevetnem magamon.
Ennyi idő után is nehéz figyelni mások szenvedését és közben arra koncentrálni, hogy tudásom javát nyújthassam, hogy segítsek, akármilyen fájdalmas, félelmetes és nehéz is a következő lépés. Hagyom, mert hagynom kell sírni; de minél tovább beszélek, annál inkább feladni látszik, magába zárkózva.*
- Sebastian,-*szólítom meg, s ha továbbra sem néz rám, nyitott tenyerem csúsztatom elé. Átérzem, min mehet keresztül, és emlékeztetem rá, hogy nincs egyedül.*- Az, hogy képes és hajlandó kommunikálni, együttműködni, kiindulópont. Lehetőség, hogy újrakezdjétek. És most nem lesztek egyedül,-*a hangom nyugodt és tárgyilagos, mert csodákat nem ígérhetek, de támaszt és segítséget igen. Minél többet látok a két testvérből, annál egyértelműbb, hogy mindkettejüknek óriási szüksége van erre, hogy feldolgozhassák a történteket.
A kicsavart válasz voltaképp mindent elmond nekem, amit tudni akarok és lenyelek egy sóhajt, mert érzéseim szerint még sokáig eltart majd, hogy ne jöjjön fel minden foglalkozáson ez a bizalmatlanság.*
- Melodimágia. Rendben, az elég pontos, ha jól használják,-*írom fel, sőt, ha minden igaz, passzív formájában nem interferál a legilimenciával sem. Ha nem ebben a hatalmas katyvaszban kotorásznék, még fel is villanyozna, hogy ilyen különleges varázsformákkal dolgozhatok és bőszen gyűjteném az információkat; per pillanat csak tovább komplikálja a dolgokat. Feltételezhetően az "azt hittük" is ezért többesszám, bár erről még megkérdezem...az érintettet.
A fiú mozdul és nem néz rám, a szavai pedig váratlan, de nem új könyörtelenséggel szólnak.*
- A tudta és beleegyezése nélkül vitted véghez, ez tény. Ezen nem lehet változtatni, és talán sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha. De elhiszem, hogy akkor és ott az életét féltetted, ami érthetővé teszi, hogy bármit megtettél volna, hogy megmentsd. Nem vagy és nem voltál gonosz, csak kétségbeesett.-*Számtalan példát tudnék felhozni valódi, értelmetlen és céltalan emberi gonoszságra, de nem az a célom, hogy versenyezzünk. Van egy sokkal jobb ötletem, így átmenetileg feladom passzív megfigyelői posztomat, figyelmét követelve.*
- Mi az, amit szeretnél? Ha bármit és mindent helyre lehetne hozni, milyen életet szeretnél?-*Mozdítanom kell rajta, másfelé fordítani a tekintetét, ami túl rég óta figyeli már ugyanazt a pontot.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Révész KornélVan egy-két dolgom ami az itt töltött idő alatt igen gyorsan és igen hirtelen megfogyatkozott. Nem tett jót neki az új környezet, amit még mindig nem szoktam meg, se a rellnos kviddicses afterparty, ami igen jól sikerült. Egyébként pedig nem vagyok egy olyan típus se, aki nem ad szívesen ha van neki. Bár ezt igen csak ki kell érdemelni. Ne de szó szót követ, majdnem mindenem elfogyott. Így arra kényszerültem, hogy egy borongós őszi napon felkerekedjek és megkeressem az iskolában Révész Kornélt. Őt ajánlotta Dante az első napomon, mikor is "tárlatvezetést" tartott. Igen, még mindig úgy érzem magam ebben az iskolában, mintha egy múzeumban lennék. Azért amennyi diák idejár, ennek a kócerájnak már rég egy modern, felújított és korszerű épületnek kellene lennie. Értem én, hogy varázslók és boszorkányok járnak ide, de azért csak lehetne antik hatást kelteni modernebb dolgokkal. Könyörgöm, az évek haladnak és már a 21. században vagyunk, nem pedig a 16.-ban. De hát van akinek ez tetszik, én pedig majd múzeumi darabnak fogom érezni magam a továbbikban is. Mivel szorgalmi időszak van már, így az iskola megtelt diákokkal, akik igen segítőkésznek mutatkoztak. Ők is mind egy-egy kiállítási darabok ebben a múzeumban. A szám azért van, hogy kérdezzek és furcsa mód elég sokan tudták, hogy ki az a Révész Kornél. Könnyebben megtaláltam, mint gondoltam. Egy kissé szétcsúszott srácot kérdeztem meg utoljára, aki azt mondta, hogy valaki szerint bealudt a társalgóba. Majd a kis drága hozzátette, hogy meg kellene viccelni és ellopni tőle mindenét. Egész gyorsan sikerült a tudtára adnom, hogy erre nem igazán vagyok vevő, mivel ha már Kornél bevállalja a rizikót, akkor már a kedves "barátaiban" legyen annyi, hogy adnak a boldogságér némi juttatást. Mondjuk a lányok könnyebben vannak a juttatást nézve. Már megint hol jár az agyam?! Össze kell szednem egy nőt, különben meg fogok bolondulni hamarosan! Igen, ezt egyre inkább így érzem. Benyitok a társalgóba és valaki ott hever a kanapén. Kizárásos alapon ő lehet Kornél, de ezt igen hamar ki lehet deríteni. Odalépek hozzá, majd egy nagyobbat lökök rajta, akkorát, hogy biztosan felébredjen. - Szevasz! Te vagy az a bizonyos Kornél?! -
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
|
Dr. MeyersTudta, hogy Riley-nak igaza van, de ez nem jelentette azt, hogy el is tudta hinni. Nem most, nem ennyire hamar azután, hogy Seth-tel beszélt. Így hát egyszerűen csak bólintott egyet, jelezve, hogy megértette a dolgot, de nem tudott vele igazán mit kezdeni. Nem lesznek egyedül, ez tényleg jó, sokkal jobb, mint valaha is volt, de a baj is hatalmas. Nem biztos, hogy megoldható nagyságú. Mióta a kastélyba jöttek egyre több dolog férkőzött közéjük, először a tulajdon makacssága, aztán a ptsd, aztán az, hogy Seth végzett az iskolában, most pedig... most hegyként tornyosult előtte minden, amit rendbe kellett volna tenni valahogy, de úgy tűnt, sosem sikerülhet. Halkan szusszant, mikor a doktor olyan könnyedén kitalálta, hogy ha nem ő felügyelte Seth-et, akkor mi is történt. Úgy tűnik, már akkor sem tudja elrejteni az igazságot, ha akarja, ami erősen aggodalomra intette volna, ha egy kicsit is jobban érzi magát. Most viszont csak gondolatban vállat vont, mert tulajdonképpen mindegy volt. - Másokra vonatkozó információkra is kiterjed a titoktartás? - kérdezte azért még, kicsit próbálva a kezében tartani a helyzetet, még ha nem is nagyon ment egyébként. Ez is inkább csak ilyen álca kérdés volt, kitérés, terelés, és az automatikus reakció, hogy megpróbálja rejteni, mennyire is van vacakul. - Tudja, ezt elég nehéz elhinni, miután beszéltem vele - jegyezte meg. Azt mostanra a könyvek hatására megtanulta észrevenni, ha valamit torzítva lát, vagy legalábbis voltak már saját felismerései is, és ez épp egy ilyen volt. Gonosznak és bűnösnek érezte magát, ez kétségtelen. Az agya meg valahol próbálta neki megmagyarázni, hogy ez nem fekete-fehér, ez nem egy könnyen kiszámítható sakktábla, de még túl halk volt a józan ész hangja. Az orvos pedig... jó volt, hogy beszélt, mert nem hagyta Sebastiant teljesen befordulni, de az ő hangja sem volt mindenható. Persze mire Sebastian eddig eljutott, Riley majdnem meg is cáfolta az újabb kérdéssel. A fiú teljes értetlenséggel nézett a mellette ülőre, átfókuszálva arra, amit a férfi mondott, de a válasz jócskán váratott magára. - Nem... tudom..? - nyögte ki végül bizonytalanul a választ. Jó ideje nem gondolkodott ilyesmin és evidensen nem tervezett hosszútávra. - Szeretném, hogy Seth jól legyen - tette hozzá aztán gyorsan az első gondolatot, ami eszébe jutott a teljes lefagyás után. Ezen a ponton nem számított igazán, hogy emellett ő beletartozik-e majd Seth világába, vagy sem, egyszerűen szerette volna, ha végre biztos lehetne abban, hogy a bátyja jó úton halad, és nem kell félteni az életét. Arra viszont, hogy saját magának mit kívánna, nem tudott mit felelni, bárhogy is gondolkodott a dolgon.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
|
Sebastian| második hét | harmadik foglalkozás |
A szusszanásra nem reagálok, a kérdésre azonban felnézek, félretéve a jegyzeteimet egy pillanatra.*
- Amíg nincs tudomásom bántalmazásról vagy közvetlen fenyegetésről, az itt elhangzókat bizalmasan kezelem. Akármilyen bizarr is,-*szusszanok egy enyhe grimasszal, mert ez kicsit hihetetlen,*- a helyenkénti túlzott mágiahasználat ellenére sem látom ezeknek nyomát.-*Talán jobb is nem menni bele a részletekbe és a miértekbe. Ruarc végtelenül nyers és őszinte módon közölte velem, miről és miért nem hajlandó beszélni velem, minden másra - többek közt némely gondolatomra is - azonnal válaszolva, sajátos stílusában.
Valószínűleg azért veszem könnyebben az ilyeneket, mert én is egyfajta anomália vagyok.
Visszatérve a Selwyn családhoz, nem vonom kétségbe, amit a fiú mond és nem is próbálom győzködni.*
- Érthető, de ő nem is emlékszik mindarra, ami odáig vezetett, ha jól vettem ki a szavaidból. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja az állításaid. A napló párbeszédet kezdeményező gesztus szerintem - nem tart ártatlannak, viszont megátalkodottnak sem.-*Ez szubjektív vélemény, valami, amit inkább megérzésekre alapozok, semmint kézzelfogható bizonyítékokra; ám Seth naplója olyan, mintha odaadta volna a hiányzó darabokat, hogy összeállhasson a teljes kép, hogy Sebastian végre tényleg mindent lásson. Remélem, hogy lesz módom vagy módunk erről is beszélni vele, ezen a ponton azonban csak ennyi, remény.
Ez a szék kényelmetlen, mégsem fészkelődöm - nem akarom, hogy Sebastian azt higgye, eluntam a várakozást, vagy hogy sürgetem. A kérdéseimre nincs helytelen válasz, így a nem tudom-ot is elfogadnám, legfeljebb feladnám házi feladatnak, hogy gondolkodjon rajta. Mégis, némi töprengés után megnevez valamit, amit már fel tudok használni célként, sőt, szépen beleillik abba a tervbe, ami a fejemben kezdett körvonalazódni. Bólintok, majd még párat billen fejem, ahogy megfogalmazom a mondandómat.*
- Rendben. El tudod fogadni, hogy nem vagy képes befolyásolni az érzéseit? Hogy nem tartozol felelősséggel azért, amit érez?-*Az emberek sokszor nem mernek lépni attól való félelmükben, hogy valakinek fájdalmat okoznak; vagy éppen ezzel zsarolják őket. Azt akarom, hogy Sebastian tudatosítsa ezt, hogy megértse, amennyiben kudarcot vallunk, nem ő ennek az oka.*
- Ha igen, megteszünk minden tőlünk telhetőt, amint készen állsz rá. Mindkettőtöknek szeretnék segíteni, de nálam te vagy az első helyen.-*Konkrét lépésekről csak akkor kezdek beszélni, ha ezen átrágtuk magunkat, mert meg akarok csináltatni vele még egy gyakorlatot, kifejezetten az örökös rágódása miatt.
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
|
Dr. Meyers- Vagy ez, vagy kegyetlenül elcsesztem valamit, és kijött rajta a Selwyn mentalitás - avagy, hogy rúgjunk bele még a földön fekvőbe. Ezt egyébként Sebastian sem gondolta teljesen komolyan, csak éppen nagyon nehéz volt számára most elvonatkoztatni ezektől az önmarcangoló gondolatoktól. - Amire egyébként van esély, miután machináltam az emlékeivel, másnap jelentkezett Navine házvezetőnek... - dünnyögte valamivel halkabban, olyan hangon, mintha ez legalábbis valamilyen ókori tragédia kezdete lenne. Akkor egyébként tényleg annak hitte, mert biztos volt benne, hogy mentálisan legyilkolta a bátyját, ha ilyet tesz. Még szerencse, hogy az idő és Ru felügyelete megcáfolta ezt a gondolatot. Riley azonban nem hagyta annyiban a dolgot, magának követelte Sebastian figyelmét, így a fiú kénytelen volt elkezdeni koncentrálni arra, amit a férfi mond. A kérdés töprengésre késztette a fiút, akinek lassan elapadtak a könnyei, ahogy a beszélgetés elkezdte kiragadni őt a legrosszabb mélypontról, és továbblendítette az elméje kerekét. - Szörnyen önző dolognak tűnik beletaposni esetleg az érzéseibe a saját érdekemben - felelte végül azzal az enyhe bizonytalansággal, ami az egész beszélgetés során megülte a hangját. Tudta, hogy Riley nem erre kérni, de elfogadni, hogy nem tartozik azért felelősséggel, hogy milyen érzéseket okoz Seth-nek... ez nem volt egyszerű. Alig-alig volt ember, akinél érdekelte az ilyesmi, de a bátyja volt mindig az, akire tényleg figyelt, még ha olykor így is az akaratlan gázoló szerepébe lépett. Arra, mikor az orvos kijelentette, hogy nála ő a prioritás, Sebby nagyot szusszant. - Aki ezzel legutóbb így volt, az is agymosva végezte - jelentette ki, majd tenyereit az arcára simította, eltakarva szemeit is, és előredőlt az ágyban, majdnem a térdét érve. Így maradt egy jó fél percig, kizárva a világot, amíg dolgozott az agya, és kényszerítette magát, hogy a szarkazmus álcája helyett valódi választ keressen a férfi szavaira. Végül, még mindig csukott szemmel, de már csak az orrnyergét masszírozva ült ismét fel rendesen. - Rendben. Megpróbálok erre a nézőpontra koncentrálni - mondta, az egész délután talán először, némi valós határozottsággal. - Megőrizné a naplót egy ideig? - nézett végül Riley-ra ismét. - Ha itt marad, akkor biztos, hogy megint belelapoznék, és azt hiszem, jobb lenne, ha nem tenném - vonta össze gondterhelten a szemöldökét. - Csak a legközelebbi ülésig - tette még hozzá, mert remélte, hogy addigra összeszedi magát annyira, hogy ne okozzon gondot és újabb visszaesést a kézzel rótt sorok olvasása.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
|
Sebastian| második hét | harmadik foglalkozás |Erről a Selwyn-mentalitásról el fogunk még beszélgetni, de nem itt és nem most. Addig még sokat fogunk ásni és lapátolni; addig is apró széljegyzet csupán a szókapcsolat.*
- Sose fogom megérteni, mi baja mindenkinek a barátságos, altruista és flegma emberekkel,-*csóválom a fejem, mert tényleg az legyen valaki legnagyobb tragédiája, hogy elszegődik a Navine/Hufflepuff/akármi élére. Jó kérdés amúgy, én hova kerültem volna, de sosem foglalkoztatott igazán és annyit változtam az évek során, hogy szerintem minden Teszlek Süvegek ősanyja is belesült volna a dologba.
Még szép, hogy nem hagyom annyiban! Abból élek, hogy emberek vérét szívom, amíg annyira az agyukra nem megyek, hogy inkább meggyógyulnak, csak hogy megszabaduljanak tőlem.
- Megértem,-*nem győzködöm és nem is magyarázkodom, mert Sebastian van annyira intelligens, hogy maga is átlássa a kérés értelmét és fontosságát. A gyógyuláshoz szükséges lesz, hogy kimondjon és megtegyen dolgokat, amik alighanem évek, ha nem évtizedek óta fojtottak és titkoltak el. Azonban nem mindegy, mikor és hogyan történik ez, úgyhogy amennyiben lesz módom, úgy irányítom majd a kezelést, hogy mindketten készen álljanak rá.
- Rajtam úgyse ronthatsz sokat,-*legyintek, abszolút lemondó arcot mellékelve. Értelmetlennek látom, hogy további köröket fussak, akkor inkább lecsapom. Egyébként nem szokásom a humorommal fenyíteni embereket, de Sebastian sorozatosan megszegi kimondatlan egyezségünket.
A glutton for punishment, ain't he?
Gonoszul kihasználom néma töprengését, hogy átcsoportosítsam rém hosszú végtagjaimat és valamivel kényelmesebben ülhessek; ez az egy-két perc viszont elég rá, hogy tényleg összeszedje magát és önként mozduljon. Mosollyal üdvözlöm ismét köreinkben.*
- Remek! Természetesen megőrzöm és én is úgy vélem, jobb lesz apránként, kis adagokban olvasni.-*Egyelőre nem nyúlok érte, nem szalad el. Helyette papír után kotorászok, hogy egy tűfilccel egyetemben Sebastian kezébe nyomjam, egy könyvet is mellékelve, alátétnek.*
- Ma megtanítok neked egy trükköt. Olyankor jön jól, ha azon kapod magad, hogy megint olyasmin jár az agyad, amin már régóta rágódsz. Az, hogy az ember tanulni próbál egy-egy szituációból, természetes és jó dolog. Minden ilyen elemzés és elmélkedés elér azonban egy pontot, ahol a beleölt energia nem hoz további hasznos ismereteket és értelmetlenné válik.-*Érzéseim szerint igényel némi felvezetést, ezért igyekszem egyszerűen és lényegretörően megmagyarázni, miért akarom most végeztetni el vele.*
- Másfél éve rágódsz azon az éjjelen. Szeretném, ha most szánnál rá 10, legfeljebb 15 percet, hogy minden részletét átgondold, leírd valamennyi tanulságát: mit csináltál jól, mit csinálnál másképp, mire tanított meg. Ha megvan a lista, átolvassuk, hozzáteszem az én meglátásaimat. Utána pedig lezárjuk. Mert nem tudsz rajta változtatni többé,-*fejezem be, kezeimet összekulcsolva és ölembe ejtve. Az iPad sarkában ott világít a pici digitális óra.
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
|
Dr. MeyersHiába volt Sebastian olyan gyakran kegyetlenül őszinte az emberekkel, volt néhány kivételes személy, akiknél nem csak arra törekedett, hogy ne bántsa meg őket, hanem azt is megtanulta, hogy ezt hogyan kerülheti el. Rendben, talán a többesszám túlzás, hiszen Ru esetében más a helyzet, az elmekapocs nem ad lehetőséget igazán direkt óvatosságra vagy apróbb torzításokra, csak hogy védje a másik lelkivilágát, így viszont már csak Seth maradt a sorban. Nagyon maximum Agatha. Éppen ezért nehéz volt elhinni, hogy nincs más mód, mint hogy a saját érdekében félrerakja mindezt. Tudta, hogy vannak olyan dolgok, amik igenis fájtak neki, de sosem mondta el őket senkinek, vagy épp megbocsátott olyasmit, ami a valóságban szörnyen zavarta, és apránként felgyűlt mindez. És nem csak ez volt... a bátyja sem engedte őt a démonai közelébe, holott együtt talán könnyebb lett volna ez is. Ahogy az ő problémái is, ha nem akarta volna megkímélni attól Seth-et, hogy még azok is terheljék. Rengeteg, szörnyen sok helyen rontották el mindketten. Bólintott, mikor a férfi beleegyezett, hogy megőrzi a naplót, majd hirtelen egy különös hasonlat jutott eszébe, maga sem tudta, honnan kavarodva a gondolatai közé. - Tudta, hogy Japánban úgy tartják, hogy a törött porcelánt nem kidobni kell, hanem összeragasztani, és kiemelni arannyal a sérülést? Mert minél több dolgot él túl, még ha repedten is, annál értékesebb. Ez is ilyen, ugye? - kérdezte, Riley-ra pillantva. - Össze kell rakni a cserepeket, és már nem lesz olyan, mint volt, soha, de talán értékesebb is, mint amit készen kaptunk. - Egy pillanatra távolba révedőnek tűnt a tekintete, mintha nem is az orvosát látná, és valóban így is volt. A felismerést igyekezett mélyre raktározni, olyan helyre, ahol mindig kéznél lehet, ha kell. Riley is hasonló hasznossággal készült, csak éppen ő egy gyakorlattal. Sebastian figyelmesen hallgatta, hogy mit is kell tennie, aztán mereven nézte a papírt maga előtt egy ideig. - Van egy pont, ahol visszatér az egész gondolatsor önmagába, de sosem tudom, hogy pontosan hol. Pedig Ru néha belém is harap olyankor - mondta végül, kicsit bizonytalanul fogva a kezébe a tollat. - Lehetetlennek tűnik ennyi idő alatt végiggondolni valamit, ami nem ment másfél éven át... - húzott egy függőleges vonalat próbaképp a fehérség legszélére, a bal felső sarokba. Végül lassan, hosszas hezitálás után írni kezdett. "Mit csináltam jól?
- Látszólag hibátlanul kiviteleztem a varázslatot, és jó eséllyel nem okoztam vele maradandó károkat.
- Beszéltem később Seth-tel, hogy megkérdezzem a problémáról, és hogy foglalkozik-e a depresszióval
Mit csináltam rosszul?
- Nem kellett volna másfél évig halasztani, hogy elmondjam, mi történt
- Nem biztos, hogy ezt a megoldást kellett volna választanom, annak ellenére sem, hogy nem akartam, hogy gyógyszerekkel szedálják le a bátyám
- Hallgatnom kellett volna Rurura, amikor segíteni próbált, legalább azokban a dolgokban, amikben valójában én is egyetértettem vele
Mi a tanulság?
- Jobban kellene hinnem abban, hogy a bátyám mivel is tud megbirkózni, hiszen láttam, hogy mennyire erős, és inkább csak segítséget kellene adnom hozzá
- Jobban kellene figyelnem a fontos emberekre, hogy ne érjenek durva meglepetések, és időben észrevegyem, ha baj van
- Nem érdemes azt várni, hogy mások esetleg összeszedik magukat és felelősséget vállalnak a dolgaikért, úgyhogy a konfrontáció kerülése helyett inkább szembesíteni kell őket azzal, amit gondolok."Majd mikor végzett a listával, akkor odaadta a papírt Riley-nak, hogy elolvashassa. - Még időben vagyok? - kérdezte azért, bár erősen úgy érezte, hogy éppen kitöltötte a tizenöt percet.
|
|
|
|
|
Sheela Lengrond
INAKTÍV
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
|
AlízMegkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. - Rendben - mosolyogtam szelíden, de aztán elborzadtam. Alízt szemrevételező nem csak a testtartására figyeltem, hanem az őt körülvevő színes mezőre is. A színek zavarosak voltak, a mélykéket viszont élesen láttam, és... éreztem. Olyan szinten éreztem, hogy a szívem helyben kitéptem volna! Talán még el is ásom, ha van nálam lapát. Szükségtelen volt bármilyen szuperempátia. Amivel megáldott az ég, bőven elvitt a tényig, hogy a háztársamat kétségek gyötrik. Vagy amennyiben ezt nem vettem ki tökéletesen, a tekintetében megbúvó szomorúság akkor sem került el. Lelkem kezeivel pedig ráfogtam erre a hullámra. Ott lapult! Ott lapult az elméjében. A szívében. Minden finom mozdulatában. Én pedig úgy ültem, öröknek ható, síri csendben, mint a megtestesült kőszobor. Őt figyelvén. - Nincs se-.... - kezdtem bele, ám aztán elharaptam a mondat többi részét. Ha ezt mondom, valószínűleg még több olyan érzést hívok elő belőle, ami a legkevésbé segít. Várnom kéne, hogy maga meséljen arról, mi a csuda történt!- Fogjuk rá - mondtam végül halkan. Mikor egy kártyalap leesett, nagyjából egyszerre hajoltunk le érte. Alíz viszont gyorsabbnak bizonyult. Felém tartotta, majd picivel később megeredt a nyelve. A lappal összevetve a helyzetetet nekem rögtön lett volna egy komoly megjegyzésem, egyelőre viszont félre kellett dobnom az ötletet, hogy én ezt fel is vetem azonnal. Ugyanis a Navinés lányka hangulata rosszabbá vált. Igyekezett tartani magát, s ez addig folytatódott, míg kettőnk közül jó magam kezdtem hamarabb sírásba. Néma könnyekkel átöleltem őt, hátha bevonhatom a magam "terébe". Hátha így erőre kaphatott, a házunk erejére. Abból is a szín a lényeg, a sárga, mely az örök napsütésre emlékeztet az élet viharaiban.... ... Azt hiszem már tényleg nem véletlen, hogy ebbe a házba kerültem!
|
|
|
|
|
Révész Kornél
INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
|
Gálffy ErikPedig olyan édesdeden alszik. Mint egy király, aki csak a megfelelő (akármelyik megjelenést tekintve kellemes) királylány csókjára vár. Sem. Épphogy nem horkol, de ez is csak azért van, mert gyógyítók már tíz éves kora előtt megoldották az orrsövényferdülését. Amúgy sem halvány mosolya még inkább kiszélesedik. Alighanem az álom élvezetes fordulatot vett; ezért sem túl örömteli a lökés, amellyel kitaszítják a képzelet birodalmából.
- Mivan?
Ásítva hunyorog, próbál fókuszálni, ami hamarost sikerül is. Ezt a srácot nem ismeri, pedig nem tűnik elsősnek. Elsősök egyébként sem szokták zargatni, hiába nem egy ijesztő vagy tekintélyt parancsoló figura, van Kornélban valami eredendően sunyi. Még a nyilvánvaló szerencsétlenkedés mellett is tény, hogy évek óta úgy intézheti a kastély falain belül (és lényegében kívül is) az üzelmeit, hogy valaha komolyabban felelősségre vonták volna érte.
- Hát attól függ, melyik Kornélt keresed, van pár. Tavaly az 59. leggyakoribb férfi név volt. Ha a Révészt keresed, akkor.. - és itt széttárja a kezeit egy színpadias gesztussal - .. megtaláltad. És mielőtt bármit mondanál, biztos vagyok benne, hogy nem én voltam.
Mert miért másért kereshetné valaki, minthogy felelősségre vonja .. dolgokért. Amiket nyilvánvalóan ő tett, de persze egy aurori kihallgatás se lenne elég ahhoz, hogy verbálisan beismerje bűneit.
|
|
|
|
|
Gálffy Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
|
Révész KornélLehet nem a legkellemesebb dolog e kerek világban az én "férfias" arcomra ébredni, ami talán végre kezd borostásodni. Úgy fest hogy a nagyon későn érő típusok közé tartozom. Itt vagyok 20 éves és apró pici pelyhek vannak az arcomon a kő kemény, férfias arcszőrzet helyett. De a sok borotválás talán kezdi végre meghozni gyümölcsét. A srác zavart tekintetéből arra a fenomenális következtetésre sikerült jutnom, hogy eléggé mélyen aludhatott és valami komoly mélységből ránthattam vissza ebbe a csúf valóságba. Kérdésemre kapok választ, de olyat amire nem számítottam. Felnevetek. Szeretem az olyan dolgokat, amik annyira váratlanok, hogy az ember még véletlenül se számít rá, mint például most. 59. leggyakoribb férfinév. Hát ez honnan a jó életből szedte most?! Már ezért megérte ide bejönni, ugyanis ezt is megtudtam, igaz nem voltam rá kíváncsi és boldog lett volna az életem ez nélkül az infó nélkül is, de jó pap holtig tanul vagy mi. A folytatás se az volt éppen amit várta, de legalább megtudtam, hogy ő az az 59.leggyakoribbférfinév akit én keresek. Szemöldökeim a magasba szöknek az utolsó mondat hallatán és érzem, hogy ez nem lesz egy könnyű szülés, sőt, lehet, hogy császár lesz a vége. Ha minden kérdésre ilyen hosszadalmas választ fog adni, akkor egy ideig itt leszünk. - Remek. - közlöm majd a kanapé előtti asztalra ülök és előre hajolok. - Akkor te vagy az én emberem. - itt egy kisebb hatásszünetet hagyok, majd halkabban folytatom. - Azt csicseregték a madarak, hogy vannak neked bizonyos dolgaid, amikre nekem szükségem lenne eléggé sürgősen... Jól daloltak a madarak? - remélem meg fogja érteni, hogy mit is szeretnék, de még ennél is jobban remélem, hogy igenlő választ kapok. Muszáj nagyjából azonnal hozzájutnom egy kis boldogsághoz.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
|
Sebastian| második hét | harmadik foglalkozás |Ha a gondolatai nem is, az érzései elég olvashatóan kiülnek az arcára - a bizonytalanság, a félelem és a beletörődés, több réteg kimerültség alatt. Jó, hogy legalább egy része elfogadja a folyamat szükségességét; a többit fokozatosan kell majd meggyőzni, ahogy kisebb-nagyobb eredményeket tudunk felmutatni.
Megrázom a fejem, amit mond, újdonság számomra, s hümmögve hallgatom magyarázatát. Megdörgölöm a szakállam a mutatóujjammal, egy pillanatra az ajkamon nyugtatom, magam elé meredve.*
- Az emberi élet értéke, legalábbis szerintem, nem növekszik vagy csökken a korral, változik tapasztalatoktól vagy személyiségtől függően. Viszont az, hogy valamit arannyal fognak össze, egyszerre igényel hozzáértést és hoz létre egy nemcsak tartós, de szép tárgyat is. Ebben látom a hasonlóságot, kihozza a törésből a legjobbat és ismét egésszé teszi az embert.-*Felemelem az arcom, visszatalálva a jelenbe egy szelíd mosollyal.
Ki tudja, hány karátos lennék, ha tényleg bearanyoznák a lelkemet pókhálóként átszövő repedéseket.
Bólintok, mert érthető a szkepticizmusa, de én teljesen más szögből látom ezt a problémát.*
- Valóban lehetetlen, mert nem létezik egyetlen konkrét, tökéletes megoldás; nincs vége a "végiggondolásnak". Az agynak ez egyfajta rágógumi; a traumatikus élményeknél pedig annál is inkább, hogy sokan kényszeresen újraélik, csak hogy megpróbáljanak kontrollt szerezni.-*Az evolúció sok szempontból megszívatta a Homo sapiens sapienst, ez is a csomag része, akár a többi elfuserált sajátosság.
Az elkövetkező perceket azzal töltöm, hogy magam is nyitok egy dokumentumot - senkitől sem várhatom el, hogy a kézírásomat bogozza - és rögzítem a saját gondolataimat, meg-megállva és merengés közben az iPad oldalát kocogtatva ujjammal. Ennyivel is gyorsabb lesz a végén összesíteni, elvégre minden foglalkozáson kicsit másba kóstolunk bele, a mai session pedig leginkább a rágódásról és kényszeres gondolatokról szól. Néhányszor felpillantok, ellenőrizve Sebastiant, röviden elidőzve összpontosítást tükröző arcán, de ettől eltekintve síri csendben dolgozunk mindketten.*
- Persze,-*nyúlok a listáért, hogy összehasonlíthassam a sajátommal. Beletelik pár percbe, amíg egyesítem a kettőt, átfogalmazva Sebastian mondatait. Végül odanyújtom a ketyerémet, az én verziómmal, hogy elolvassa és megbeszélhessük.
Mit csináltam jól?
- kiviteleztél egy magas szintű, visszafordítható varázslatot
- beszéltél a problémáról Seth-tel
+ az eredeti elképzelésed egy reális, jól felépített kezelési terv volt
+ figyeltétek Seth állapotát és a varázslat stabilitását
+ krízishelyzetben is épkézláb tervvel álltál elő, amivel időt nyertél
Mit csináltam rosszul?
- a halogatást, ami miatt megromlott a kapcsolatotok és az egészségi állapotod
- nem támasztottad alá a döntéseid valódi tényekkel
-- egyedül próbáltál megbirkózni egy erődet meghaladó feladattal
-- nem fordultál szakemberhez, sem szakirodalomhoz
-- nem készítettél új tervet, amikor az elsőről letettél
-- kognitív torzítások: mind-reading, fortune telling, musterbation
Mi a tanulság?
- nem ismered eléggé a saját határaidat, sem a bátyádéit
- nem figyelsz annyira a körülötted élőkre, mint szeretnéd
- az emberek nem olvasnak gondolatot(többnyire), ezért kommunikálniuk kell
-- nem vagy mentes a kognitív torzításoktól
-- nem vagy és nem is kell mindentudónak lenned
-- a problémákat úgy tudod megoldani, ha megoldod őket
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Fruzsina A lány út közben bemutatkozik nekem, én is neki. A nevem elé gondosan odabiggyesztem azt a jellegzetes két kis betűt, ami igazolja számára, amit látott belőlem és amit állítottam magamról. Az út nyugalmasan fogy alattunk, míg el nem érünk a kastélyig. Nagy odafigyeléssel kerülöm a bukkanókat és gödröket, derekamon érzem a lány karját. Ügyes utasnak bizonyul szerencsére. leparkolok a bejárat mellett. - Itt is vagyunk, segítek leszállni és felmegyünk az emeletre, jó? - adom kezem és testsúlyom támaszául amire számítva szép óvatosan felbicegünk a gyengélkedőig. Nagyon figyelve vezetem, a lehető legkevesebb terhet róni lábaira. Aminkor végre célba érünk lefektetem egy üres ágyra. - Itt már jó kezekben leszel, elszaladok és megkeresem az iskola gyógyítóját, addig helyezkedj el, tedd kényelembe az ép lábad - mondom majd elmegyek megkeresni a helyileg illetékes kollégámat, akit miután megtalálok referálni fogom az esetről és elmagyarázom majd azt is miért mugli módszerrel kezeltem ezt az akudt esetet a sokkal egyszerűbb mágikus helyett, de addig is szorgos léptekkel igyekszem átvágni a széles termen, az ágysorok közt sorjázva az gyógyítói szobát keresve. Ha minden jól megy és megfelelően becsültem meg a lány súlyát, márpedig abban jó vagyok a rajzolgatás és modellkedés miatt, az érzéstelenítő még úgy negyed óráig hatni fog addig van időm rálelni a keresett személyre. Mert bejárásom ugyan van, de helyismeretem még nincs a kastélyban.
|
|
|
|
|
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Doki néni
Tényleg eszméletlen rendes tőle, hogy felhozott a kastélyba, és előtte rögzítette a lábam. Nagyon jó érzés tudni, hogy vannak még rendes, segítőkész emberek, és nem csak folyton elmegyünk a másik mellett, mintha ott se lenne.
Amíg a doktornő a gyógyítót hajkurászta, addig én leültem az egyik ágyra, és felpakoltam a sínbe tett jobb lábam. Közben azon merengtem, vajon anya mennyire fog kiakadni, ha megírom ezt az esetet neki levélben? Valószínűleg nem kicsit, úgyhogy el is vetettem helyben az ötletet. Amiről nem tud, az nem fáj. Fölösleges felizgatni ilyesmivel, amikor ő úgyis messze van innen, és van helyben megoldás.
Ásítottam egyet, amíg várakoztam, kimerített az utazás, még úgy is, hogy Noxen doktornő (becsületére legyen szólva) figyelt rám, és lassan hajtott.
Elgondolkodtam, vajon ki kell-e maradnom valamiből is, vagy ha összeforrasztották a csontjaimat, azonnal mehetek is vissza a klubhelyiségbe? Jó lenne, Tappancs biztosan hiányolni fog reggelre. Nem rajongtam érte, de szükségem volt a lábamra, úgyhogy csak sor került a gyengélkedő felkeresésére. Vajon létezik olyan varázslócsemete, aki megúszott már legalább egy tanévet gyengélkedő nélkül? A plafon bámulása elég unalmasnak tűnt, magamban fohászkodtam Merlinhez, hogy csak érjen vissza a nő minél előbb. Utálok egyedül lenni.
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
|
Dr. MeyersBár végighallgatta a doktor válaszát, Sebastian végül megrázta a fejét. - Nem, a Seth-tel való kapcsolatunkra gondoltam, nem pedig az élet értékére. Azt hiszem, arról jelenleg egyébként sincs jogom ítéletet mondani - fejtette ki, hogy milyen gondolat rejlett előző szavai mögött. - Tudja, mi régen mindig együtt voltunk. De... azt a kapcsolatot készen kaptuk, és valahol az vezetett addig, hogy Seth emlékeit el kellett vennem, és tulajdonképpen ahhoz is, hogy most itt ülünk. De ha magunk, saját akaratunkból építjük újjá... az már egy más valami lesz. Még értékesebb valami - mondta, kicsit ugyan nehezen öntve szavakba a gondolatokat, de remélte, hogy így már érthető lesz, hogy mi is jár a fejében. A következő témánál viszont Riley ezúttal egy bólintást kapott válaszul. - Ptsd. Ezt ismerem, Seth is átélte - és nem csak neki, de ha nem számítjuk ezt a mostani helyeztet, akkor Sebastian számára is az egyik legszörnyűbb időszaka volt az eddigi életüknek. Mikor a bátyja ránézni sem tudott és képtelen volt egy szobában megmaradni vele, az nagyon súlyos törést okozott, pont egy olyan időszakban, amikor egyébként szükség lett volna arra, hogy összetartsanak és átsegítsék egymást a történteken. A gondolattól össze is szorult a gyomra, mint mindig, mikor eszébe jutott az a pár évvel ezelőtti történet, ami felborította a viszonylagos nyugalmat az életükben. - Csak nem baleset miatt, ahogy most az emlékei szólnak... - sóhajtott félhangosan, majd inkább megpróbált átfókuszálni a feladatra, hogy ne is kelljen egy darabig azokra a napokra gondolnia. Mintha nem lett volna elég a legutóbb történtek miatt érzett lelkiismeret furdalás. Negyed órával és még egy kicsivel később már a Riley által kiegészített listát tartotta a kezében, hunyorogva olvasva a betűket, mert kisírt szemmel még szemüveggel sem látott igazán. Mikor a végére jutott, akkor egy rövid, szinte nevetős szusszanás jelezte, hogy elérte az utolsó pontot, ahol a férfi annyira evidens dolgot fogalmazott meg, hogy szinte már fájt. - Nem igazán tudok vitatkozni a javításaival - adta végül vissza a tabletet a másiknak, mielőtt megnyomott volna rajta véletlenül valamit. Nagyon nem ment neki ezeknek a mugli holmiknak a kezelése, és nem is szívesen tartotta őket közel magához, annyira idegennek érezte őket. - És most? Mit kellene tennem, ha mégis eszembe jut a téma? - kérdezte a férfit. Kicsit úgy érezte, hogy az jó, hogy most itt elvileg le kéne ezt az egészet zárnia, de ettől még könnyen újra előjöhetnek az eddigi gondolatok, és lista ide vagy oda, nem fog tudni tőle ennyire egyszerűen megszabadulni. Még akkor sem, ha valahol szinte megkönnyebbülésnek élte meg, amikor végigolvasta az orvosa által rendbe tett listát. Mintha valami a helyére került volna - csak nehéz volt ebben tényleg hinnie.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Fuzsina Nagy nehezen megtaláltam a gyógyítót, épp kórlapokat rendezett egy hátsó kis raktárban. Egy gyors, kölcsönös bemutatkozást követően nagyrészt közös szaknyelvünkön elregéltem neki a szóban forgó eset részleteit. Ezalatt végigjöttünk az egész részlegen. Együtt tértünk tehát vissza a lányhoz, aki szegényem a plafont bámulta. Ugyanígy tett, látva a "barbármugli" rögzítési megoldásomat kollégám is, hiába meséltem el mindent, még azt is, hogy pálcám javításon van, ezért nem a jól bevált módszerekhez folyamodtam, sem a fájdalom csillapítás, sem a kötözés terén. A helyi szakember csak forgatja a szemét és járkál körben az ágy végénél. Úgy döntök, hogy innentől én a feladatomat elvégeztem, az ellátásból kilépek és átadom azt teljes mértékig neki. Figyelmem inkább a lány felé fordítom és igyekszem elterelni az övét, a rá váró kezelés felől, így egy széket húzok hozzá közel, majd miután leültem beszélgetést kezdeményezek vele, ilyen formán: - Mond, szereted a sulit? Úgy vettem ki a szavaidból, hogy nem szeretnél sok időt távol lenni. Ennyire jó a társaság vagy csak tanulni szeretsz nagyon? - kíváncsiságom célja ugyan az elterelés, de mindenképp valódi. Annak idején, Anya és Apa halála után engem sem lehetett kirángatni a könyvtárból, vagy ha nem épp ott élesítettem elmém pallosait, akkor fenn gubbasztottam a szobánkban, ami a nap nagy részében üres volt, mert a szobatársam alig volt ott. A serpentisi életem jutott eszembe erről a lányról. A lelki szemeim előtt megelevenedő emlékek inkább búsak, mint édesek, de azt nem mondom, hogy nem volna jó még egyszer visszatérni, mert így utólag visszatekintve jó életem volt a suliban. Közben kollégám végzi munkáját oda sem figyelve ránk.
|
|
|
|
|
William Eric Payne
INAKTÍV
Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
|
Evena Noxen és Bálint Fruzsina Az elmúlt napok egész nyugodtan teltek, Lori majdnem mindent rám hagyott ennek örömére. Neki most éppen a szokásos éves beszámolóját kell körmölnie, hogy éppen hány diák ballagott el, hány érkezett, ki az, akinek maradandó sérülései, allergiája, érzékenysége van, mekkora a változás mértéke, milyen bájital vagy hozzávaló, esetleg kötszer fogyott erőteljesebben, és kell nagyobb mennyiség az idei első és második negyedévre. Azt mondta, szívesen cserélne velem, én meg azt, hogy semmiképp sem szeretném körmöléssel tölteni a napom, de ha mindenképpen rám akar parancsolni, akkor természetesen megcsinálom. Szerencsére azonban ilyet nem tett, így az össz körmölnivalóm az, ami a nap folyamán történt. Egy kisebb verekedés és átkozódás, hangyányi bűbáj és bájitalbaleset és egy legendás lények gondozásán történt incidens, melynek következtében három nebuló került a gyengélkedőre. Ők hárman még mindig itt vannak, de a tanár mentségére legyen szólva, ő megmondta, hogy ez lesz, ne hergeljék, hergelték, most szenvednek. Talán reggelre az összes égésfoltot összehúzza a bájital. Eszetlen kölykök.
Ebbe a békés semmilyenségbe érkezik meg Noxen kisasszony, és vázolja gyorsan a helyzetet. A szemforgatás ösztönös, de nem szándékos, valószínűleg a betűkre koncentrált szemem is elfáradt. Nekem sem könnyű, műteni már nem fogok, mert egy egyetemi bájitalos baleset következtében a szemem túlságosan sérült, így maximum háziorvosi/gyógyítói vonalon mozoghatok. Miközben mellette haladok, kiengedem a laza copfba fogott hajamat, volt két szál, amit már percek óta húzott a gumi, majd kicsit megsimítva a tarkómat, nyugtázom, hogy az érzés elillant. a gumit csak lazán felhúzom a csuklómra, szerencsére ma sikerült egy semleges feketét kiválasztanom. A múltkor a nagy rohanásban élénkrózsaszínnel fogtam össze a hajam, és ennek örömére kétszer annyi diák is jelent meg a gyengélkedőn, mint normális lett volna. Csodájára jártak a rózsaszín hajgumis gyógyítónak.
- Szia.
Köszöntöm a lányt egy szakállas vigyorral, pont a múltkor mondták, hogy így kinézek vagy harminchatnak, de nem zavar. Közelebb sétálok hozzá, és megvizsgálom a művet, hümmögök egy kicsit, de em avatkozom közbe, az a jó, ha szórakoztatják a gyereket.
- Ma este bent kell maradnod.
Állapítom meg némi finom, ám számára biztos fájdalmas mozgulat következtében, amíg megvizsgálom, hogy mi is történt. Ellépek az ágytól, a sarokban található hatalmas szekrényhez, melyet kinyitva lenyílik egy kis asztalka is. Arra most nincs szükségem, így csak betolom, és beljebb lépve egy pillanatra eltűnök a női szemek elől. Mikor ismét láthatóvá válok, négy fiola bájitalt viszek felé, stílusosan a négy ház színében. Mind a négy matt színű, és minden, csak nem bizalomgerjesztő.
|
|
|
|
|
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Doki néni és Doki bácsiAkármennyire is próbálkozott Noxen doktornő, csak nem sikerült elterelnie a figyelmemet a rám váró kínkezelésről és kényszerpihenőről. A doki nem volt valami bizalomgerjesztő, utána meg szemöldökvonogatásba kezdtem. Enyhén szólva fura. Szóval ő akarja rendbe hozni a lábam? Lehet ennél rosszabb? Válasz: lehet. Kell nekem ilyen kérdésekkel dobálózni magamban, átokverte Murphy mindig bebizonyítja nekem, hogy a banális kérdésekre létezik még banálisabb válasz. Plusz magammal dumálni sem feltétlenül jó jel, és nem utal egészséges állapotra. Kár, hogy én nem süthettem el a viccet, hogy egészségem az nincs, csak feleségem… néznének is rám nem kicsit furán. Nem, ez sem jó ötlet.
- Naná, ez a legjobb hely. Jobb, mint a mugli általános iskolám volt. És ott csak Legolas-szerű volt az egyik tanár – vigyorogtam kedvesen, kicsit hamiskásan. Á, ugyan nem volt ez célzás… Egész addig elviselem ezt az alakot, amíg nem akar belém diktálni valami rémes bájitalt.
- Mindkettő. Üljön be egyszer VZR egy órájára. Simán elmehetne a kedvenc mugli tévécsatornámra humoristának, imádná a közönség. De a Jóslástan se rossz, meg az Asztrológia Szundi proffal – feleltem a nő kérdéseire. – Ha jó a tanár, a diák is szeret tanulni. Ha pocsék előadó, akkor egy életen át utálni fogja a tárgyat a tanulója.
- Ne már! – hördültem fel kelletlenül a hírre, hogy bent kell maradnom estére. Újabb grimaszsorozatot vágtam le, mialatt a dokipasas a lábam vizsgálta, továbbra sem bíztam benne túlzottan, hogy jó ötlet, amit tervez. Aztán amikor visszatért a fiolákkal, olyan arcot vágtam, mint aki citromba harapott.
- Fúj. Ez most komoly? – meredtem rá nagy, barna szemeimmel, kb. olyan tekintettel, mint Csizmás kandúr, amikor veszélyt szimatol. – Mi az a négy lötty?
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Fruzsina és Kollégám Hallgatom a beteget, egy-egy beszólásán még mosolygok is, melyekkel jellemzi oktatóit. Abban igazat kell neki adnom, hogy ha valaki jól oktat az már fél siker, mert azt tanulni is könnyebb. A szimpátia itt is ép olyan fontos, akár a gyógyítás terén a beteg oldaláról, mert minket köt az eskünk, hogy egyként nézünk és kezelünk bárkit, aki rászorul segítségünkre. Miközben a lány beszél kollégám ellenőrzi rendben helyretettem-e a csontot, amikor mindent jónak talál, el majd pár pillanattal később feltűnik. Kezében a kezelés szereivel, melyekre Fruzsina rosszul reagál. - Ezekkel jobban jársz, mint az én módszeremmel, az minimum négy hét volna egy csinos gipszben - vázolom a helyzetet, s közben megnézem jobban magamnak miket hozott. A négy ital úgy nézem a szokásos protokollt követő szercsoport. Vörös a vérzés és gyulladás ellen, zöld fertőtlenítésre és nyugtató gyanánt, kék hűsítésre és fájdalom csillapításra, míg az arany maga a csontforrasztást végzi majd el. Legalábbis én így látom, megeshet persze, hogy tévedek. - Nem néznek ki jól, de azt mondják elviselhető az ízük- mondom továbbra is a lánynak szánva szavaim. Szerencsére saját bőrömön, akarom mondani csontomon nem tapasztaltam ennek a kúrának a hatásait, nálam mást alkalmaztak és a gond sem éppen efféle természetű volt. Bár ha jobban belegondolok...Kicsit elkalandoztak gondolataim, ám gyorsan visszaterelem őket medrükbe, hogy koncentrálni tudjak a jelenleg folyó eseményekre.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Maja Bojarska Ne. Ne, könyörgöm, csak ezt ne. Az arca néma esdekléssel halványodik néhány árnyalatot, egyszerre pedig szívesebben lenne bárhol máshol, a felcsinált, síró navinés társaságában. A munkaköri leírása eleve nem terjed ki, hogy fiatal lányok színezőkkel kapcsolatos lelki nyomorait kezelje... ugye? Az egyik lábáról a másikra áll. Végigvárja, míg Maja úgy- ahogy abbahagyja a hüppögő beszédet, karba font kezeit mentális pajzsként tartja maga előtt. - Hát ha gondolod, a fiamnak van egy csomó másik, adhat egyet, vagy nem tudom... A lány válla fölötti csempéknek motyogja a válaszát.
|
|
|
|
|
William Eric Payne
INAKTÍV
Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
|
Evena Noxen és Bálint Fruzsina Fogalmam sincs, hogy mennyivel várnak másabbat, mint amilyen vagyok. Mármint gondolom az ember azt reméli, hogy a vizsgálója mond is neki valamit, a kötelezőkön kívül, mint például Noxen kisasszony, aki olyan barátságosan elmondja neki, hogy ez miért jobb, mint az. Én viszont nem nagyon tudok csacsogni. Van, amikor igen, ha jön egy olyan hullám, vagy egymásra hangolódás, de most elsősorban a problémával és nem az emberek természetével foglalkoztam. A megjegyzésére azért elvigyorodom.
- Én mindig inkább Aragorn párti voltam, de ha korábban kerültél volna ide, igazi indiánnal is találkozhattál volna. Az én diákságom alatt Uff nagyfőnök felelt a rendért.
Nem is nagyon akartunk bekerülni, mindig attól tartottunk, hogy majd valami ősi szellemidézős varázslatot hajt rajtunk végre. Persze ilyen nem történt, de azért, jobb félni. A bájitalokat leteszem a kis asztalkára, ami az ágy mellett van, majd felegyenesedve végigpillantok a matt csodákon.
- Mindegyik kombinált, azért tűnnek olyannak, mint a tempera. De ne aggódj, egész könnyen lecsusszannak. Mondjuk együtt nem ajánlom őket, mert az összes íz együtt nagyon kemény.
El is húzom a szám, mivel már én is ittam őket, tudom, hogy a kapkodás nem segít se az ember gyomrának, se az ízlelőbimbóknak, és még csak nem is gyorsul meg a folyamat.
- A vörös vérzések, gyulladások ellen van, segít eltávolítani mindent, ami elfertőződhet, és egyfajta védelmi réteget képez. Ezzel kell kezdeni. Utána jön a kék, mely hűsít, ellazít. Aztán a sárga, ami a művelet fájdalmas részét, vagyis magát a forrasztást, erősítést végzi, és az tényleg fáj, de ezért hoztam a zöldet, mert az nem csak fájdalomcsillapító, de egy pillanat alatt ki is üt, így csak akkor érdemes bevenni, ha nem akarsz érezni és nem akarsz ébren lenni. Menet közben bármikor bevehető.
Sokan vannak, akik például megnézik, hogy tényleg fáj-e, vagy épp azt akarják bizonyítani, hogy ez nem olyan vészes, ők erősekkel ennél. Eddig egyszer találkoztam egy megmaradt fiolával, de az is azért volt, mert a fájdalomba szó szerint beleájult a delikvens. Ott csak megfigyelő voltam, akkor Lori intézkedett, hogy tényleg ne történjen tragédia.
- Nem végzett rossz munkát, egyáltalán, de igen, egy mágiával teli helyen, nem túl tanácsos hosszan lábadozni. Jól tudom, ugye, hogy nemrég költözött ide?
Fordulok az utolsó kérdésemmel Evena felé. Egyrészt hallottam, másrészt láttam beköltözni, harmadrészt meg elég kevés ember járkál motorral errefelé.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
INAKTÍV
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 616
|
Sebastian| második hét | harmadik foglalkozás |
- Ah, elnézést, félreértettem,-*szúrom közbe, még ha evidens is és sokan talán szükségtelennek tartanák a bocsánatkérést. Nekem így tiszta a kommunikáció, függetlenül attól, kivel is beszélek épp'. Figyelmesen hallgatom, kivárva a magyarázat végét, bár megint vitatkozhatnékom támad.*
- Egyetlen kapcsolat sem készen kapott. Vannak gondatlan, sőt, kegyetlen szülők, remek mostohák, testvéreknél is szorosabb kapcsolatú barátok és a sor még hosszú. Lehet, hogy neked természetesnek tűnt, mert inkább a bátyád áldozott a kapcsolatotokra, de ez is döntés és energia kérdése volt.-*Egy autista számára ez lehet nehezen érthető és érzékelhető, ezért nem is hibáztatom, mindössze a figyelmét szeretném felhívni rá. *
- Az, hogy most újra kell építeni a kapcsolatot, lehetőség arra, hogy értékeljetek. Mi működött, milyen hibákat követtetek el, mire vagytok hajlamosak, ami árt a kapcsolatnak. Az, hogy tudatosabban, több odafigyeléssel alakítjátok, elsőre szokatlan lehet, de valóban mélyebbé, értékesebbé teheti.-*Ezt sokáig lehetne vesézni és abszolút nyitott is vagyok a beszélgetésre, ha Sebastiant érdekli, főleg azt látva, mennyire fontos neki a testvére. Viszont az is világos, mennyire elcsigázott, úgyhogy azt hiszem, nem ma fogjuk átrágni.
Bólintok, mert ezt a mozzanatot említették már nekem, bár akkor nem sejtettem, hogy ekkora jelentőséggel bír. Ez végképp nem ritkaság - az emberek ijesztően sokszor még saját magukkal sem őszinték, így mire eljutok a valódi történetig, mindig megizzaszt az ásás.
Most egész archeológiai feltárás vár rám, úgy érzem. Arany helyett aranyvérűek.*
- Ugyanazon mész keresztül, amennyire látom, és a legkevésbé sem meglepő, tekintve, hogy végignézted a legszörnyűbb emlékeit. Ha jól sejtem, bőven volt köztük, amiről nem tudtál - gyakori, hogy a traumát megélő nem osztja meg a történteket másokkal, mert úgy hiszi, mivel ők nem élték át, nem is fogják megérteni.-*Sok dolgot a részletekből kell összeraknom és rengeteg darabkám hiányzik, azonban nem véletlenül választottam ezt a hivatást. Ami fontos, hogy erősítsem Sebastianban a tudatot, hogy amit tesz vagy érez, okkal történik, ha nem is racionálisak vagy jók a mozgatórugói; hogy nincs egyedül és hogy van kiút.
Mert van.*
- Idézd fel ezt a beszélgetést. Emlékeztesd magad arra, hogy a múltat nem tudod megváltoztatni, hogy mit tanultál belőle és hogy önsanyargatás helyett sokkal jobb dolgokra is fordíthatod az energiádat. Tehetsz azért, hogy a jelen és a jövő jobb legyen. Tehetsz azért, hogy egyre kevesebbszer és végül egyáltalán ne kövesd el a régi hibákat. Segíthetsz Sethnek feldolgozni, amit egyedül nem tudott. Szakítsd meg a gondolatokat, amint észreveszed, hogy megint ezen jár az eszed, csinálj valamit, amit hasznosnak érzel. Ha pedig nagyon rossz, akkor keress valakit, akivel beszélhetsz.-*A táskám felé nyúlok, hogy elővegyem az eddig hanyagolt könyveket; az egyiket rögtön fel is lapozom, megkeresve a bekezdést, ami Sebastian listája láttán azonnal eszembe jutott. Odanyújtom neki, mutatóujjammal megkocogtatva a lap tetejét.*
- Szeretném, ha ezt elolvasnád és memorizálnád. Ezek kognitív torzítások, amiket említettem, mindegyikhez tartoznak gyakorlatok, amikkel le lehet őket küzdeni. Próbáld meg figyelni magad, hogy fel tudd ismerni őket, aztán legközelebb elbeszélgetünk róluk.-*Elteszem a naplót, mentem az ülésről készült jegyzeteket és elpakolom az iPadet is, majd elgondolkodva nézem Sebastian arcát.*
- A következő foglalkozásig jobb, ha nem találkozol a bátyáddal. Nem akarom kizárni sem az életedből, sem a kezelésből, csak várni, amíg jobban leszel. Szeretnéd, hogy beszéljek vele?-*Nemcsak a válaszát figyelem, hanem a testbeszédét is.
|
|
|
|
|
Maja Bojarska
INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
|
#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben Teljesen elkeseredve álltam ott átkarolva magam, aztán meg a pocim simizve, mintha legalábbis fájna ott, vagy nem is tudom. Megnyugtató volt és talán szükséges is. Azt mondta a doki nénin, hogy vigyáznom kell magamra, mert ami velem történik, az a babával is. Szóval, ha én most sírok, és Dwayne bácsi elszomorított, akkor biztos a kis brekinek is kéne egy ölelés, nem? De azt ugye nem tudom kivitelezni, amitől tényleg sírásba kezdtem, nem is tudom miért, mikor egész jó kedvvel jöttem ide. Csak megtörtént.
- De az volt az enyém, azt mondta Liv néni, hogy azért van ilyen auror itt, mert megoldják a gondokat, a nagyokat is, erre még a színezőm se tetszett látni sehol - a hangom többször elcsuklott, a végére meg egészen elhalkult, alapból nem voltam hangos. Nem veszekedtem, nem is hisztiztem, csalódott voltam és csak annak adtam hangot. Közben annyira eltörölgettem a könnyeim, hogy nézzek a defis férfire nagy szemekkel, mintha csodát várnék. Óvatosan a falhoz léptem, hogy neki támaszkodjak kicsit, nem esett jól ez a sok rossz most.
- Biztos a kisfia is nagyon szereti őket és nem szeretné, ha eggyel kevesebb lenne. Mi van ha ugyanaz a kedvencünk?
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
SheelaNagyon sajnáltam a lányt, szó szerint rossz helyen volt rossz időben... sikerült rázúdítanom az összes negatív érzelmemet, a kétségbeesettségemet, a csalódottságomat, a keservemet, aminek meg is lett az eredménye, mert előbb elpityeregte magát, mint én.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak megríkatni - mondtam neki, miközben megfogtam a kezét, és bizony belőlem is elkezdtek záporozni a könnyek. Most már nem csak magamat sajnáltam, hanem őt is, mert neki is elrontottam a hangulatát.
- Látod, mesteri módon el tudom cseszni mások jókedvét, ilyenkor egy sz*r embernek érzem magam - tettem hozzá, miközben előhúztam két zsebkendőt a zsebemből, az egyiket magamnak készítettem elő, a másikat pedig átnyújtottam a lánynak.
- Szóval hirtelen kaptam egy baglyot, amit anyám írt, hogy fel akarja venni velem a kapcsolatot - vázoltam fel neki a lényeget. Valamilyen morbid oknál fogva mindig nálam volt a levél, mióta megkaptam, így oda tudtam adni Sheela-nak, hogy elolvashassa.
"Édes kislányom!
Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.
Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"
- Na, mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle, miután kisírtam magam, kíváncsi voltam, hogy mit reagál erre a lány.
- Lehet, hogy találkoznom kéne vele, mert addig nem tudom lezárni a múltat, amíg folyton jelen van az életemben és ott az a sok kérdés, hogy vajon mi történt pontosan, miért így alakult az életem, örököltem-e a képességemet stb. - közöltem a szőkeséggel egy kis hatásszünetet tartva a mondandóm végén.
- Bocs, látod megint csak magammal foglalkozom. Mi a helyzet veled? Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Persze nem kell elmondanod, hogy mi a gond, ha nem akarod - mondtam neki nyugodt hangnemben, miközben teljes figyelmemmel a lányra koncentráltam. Közben hirtelen azt éreztem, hogy elfogott a rosszullét, elkezdtem szédülni és a gyomrom is elkezdett rendetlenkedni, úgyhogy felpattantam a helyemről és csapot-papot otthagyva rohantam a mosdó irányába.
|
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
|
Dr. MeyersElgondolkodott Riley válaszán, még ha kicsit nehéz is volt a saját szemszögéhez formálni a szavak jelentését. Tudta, hogy valószínűleg túlságosan is evidensnek vette, hogy ott van neki a bátyja, de nagyon nehéz volt annak idején elvonatkoztatni ettől, hiszen mióta az eszét tudta, ez így volt. - Remélem, Seth partner lesz hozzá... - sóhajtotta végül, mikor a doktor befejezte a mondandóját és megint összébb húzta magát egy kicsit. Valahol még mindig tartott tőle, hogy a bátyja mindezek után kiadja az útját, hiába álmodozik ő itt újrakezdésről és a darabkák helyükre illesztéséről. - Sok olyan volt. És az övéi mellé ott vannak a sajátjaim is - felelte ismét egy hatalmas sóhajjal. Voltak pillanatok, mikor átlátta, hogy valójában mennyire nagy fába vágta a fejszéjét, mikor ezzel az egésszel egymaga akart megbirkózni, és ez is egy ilyen volt most. Sajnos, ezek a felismerések tipikusan túl későn szoktak jönni az életben. A megbeszélt gyakorlat sikerében viszont kissé kételkedett, hiszen eddig sem remekelt abban, hogy észrevegye, mikor újabb felesleges körbe kezd. Ráncolta is most jócskán a homlokát, de végül csak összeszedte a gondolatait. - Sosem veszem észre... de majd szólok Rurunak, hogy segítsen figyelni továbbra is, eddig is gyakran rám szólt ilyesmiért - vetette fel az egyik lehetséges megoldást, bár nem akart a fiúra támaszkodni ebben egészen, úgyhogy azért magában elhatározta, hogy megpróbálja a legtöbbet kihozni a dologból egymaga is, de ezt már fennhangon nem fűzte össze értelmes mondatokká. Főleg, mert a kognitív torzításokkal is ugyanez volt a helyzet. A felvetés viszont, hogy most Seth ne jöjjön egy darabig, némi megkönnyebbülést hozott Sebastiannak, aki igazából rettenetesen félt a következő beszélgetéstől, az egész dolog irányától, mert úgy érezte, hogy kamion módjára száguldhat az egész egy tetszőleges szakadék felé, ha valami rosszat mond valamelyikük. - Jó lenne. Mondja meg kérem, hogy... - gondolkodott el egy pillanatra, hogy mit is. - Hogy nem azért történik, mert nem akarok vele beszélni, hanem mert kell egy kis idő, amíg neki tudok állni a megoldásnak - kaparta végül össze a dolog lényegét. - És köszönöm - tette hozzá valamivel halkabban, kicsit esetlenül, Riley-nak címezve. Elrakta még a könyveket, miket a férfi adott neki, és hamarosan el is búcsúztak egymástól, ő pedig, mivel a feje is elkezdett fájni a rengeteg sírástól, végül visszabújt a paplan alá, de ezúttal némileg nyugodtabb volt az álma.
|
|
|
|
|
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Doki néni, Doki bácsizáró //köszönöm szépen a játékot mindenkinek //Felvontam a szemöldököm az Aragornos megjegyzésre. Ezek szerint képben van a mugli kultúrával is a gyógyító, jó tudni. Viszont ő addig örülhet, amíg nem tudja, gondolatban kihez hasonlítottam. Leginkább Boromirra emlékeztetett, a külcsín alapján, persze, belsőben lehet, hogy jó arc, de pár órácska után még nem igen mondhat megalapozott, reális véleményt az ember lánya másikról.
Ez a nap sehogy se akart javulni. A nem túl bizalomgerjesztő löttyök látványa elvette a kedvem a további kérdezősködéstől, pláne, amint megtudtam, hogy mégis mire jók. Remek. Ha nem üttetem ki magam, akkor kiüt a fájdalom, amit a csontforrasztó okoz, szuper kilátások, de tényleg… Minek is keltem ma fel… vannak iskolai felszereléseim a faluból, cserébe törött lábbal jöhettem vissza. Pardon, hozhattak vissza. Érdekes lett volna, ha törött bokával végigcsászkálok a faluban, és még a kastélyban is… áh, nem lenne realitása, hacsak nem lennék zombi… de még azoknak se sikerülne elvileg. Milyen marhaságokon jár már az eszem…
- Oké, vettem, csak essünk már túl rajta – türelmetlenkedtem. Minél tovább húzzuk ezt a procedúrát, annál rosszabb lesz, és a zsémbes hangulatommal most senki sem járna jól. Remélhetőleg semmi jó heccről nem fogok lemaradni, és holnap már el is enged.
A fiolák tartalmát csak szép sorjában, nyugodtan gurítottam le, nehogy valami is balul süljön el, sose lehet tudni, jobb félni, mint megijedni.
|
|
|
|
|
