Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Most, hogy szinte minden időmet a bűbájok gyakorlásával töltöm, ami még mindig gyatrán, vagy inkább egyáltalán sehogy nem megy, a tanulmányi átlagom leromlott. Még a téliszünet előtt adtak a kezembe egy levelet, hogy adjam oda apának. A levélben pedig leírták, szépen világosan, hogy a legtöbb tárgyamból troll vagy hitvány minősítést kapok félévkor, ha nem szedem össze magam. Holnap egy csomó javítódogám lesz, így a hétre száműztem a pálcát az ágyam alá, a dobozába, és csak a könyveim és beadandóim fölött gubbasztottam. Leginkább azért, mert szégyelltem magam az átlagomért, főleg mivel nincsen semmi látványos eredménye a bűbájok gyakorlásának, másrészt mert ahelyett, hogy apának adtam volna a levelet, elégettem. Így ha tényleg mindenből megbukok, akkor elég nagy veszekedés lesz otthon.
A mágiatörténet könyv utolsó fejezete előtt sóhajtva szusszanok egyet, mert annyi adatot kijegyzeteltem, hogy egyszerűen már készen áll az agyam a felrobbanáshoz. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan lesz meg, de muszáj lesz megtanulnom, nem akarok szégyent hozni apára.
Kyle-ra gondolok, arra, hogy milyen gonddal készíti a pálcáit, és hogy valamilyen szinten őt is cserben hagytam, hiszen a tökéletes pálcám, ami ott és akkor melegséget csempészett belém, most ott hevet az ágyam alatt. Nem ezt érdemli. Ő is csalódni fog bennem, mert béna vagyok.
Lehunyom a szemem, kicsit végiggondolom a legújabbkor bűbájosainak első hullámát, mielőtt a szemeimet megdörzsölve visszahajolnék a papírok fölé. Jöjjenek az 1950 utániak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Allan fenyegetése megijesztette - ugyan nem tartósan, de addig biztosan, amíg meg nem szabadul az égett pulóverrel járó terhektől. Arra már rájött, hogy nem tudja megjavítani. Ha nem lenne olyan nyeszlett a varázsereje, mint amilyen, akkor sem lenne képes rá, hogy reparáljon egy melegítőpulóvert. Így, ultimate megoldásként, csináltat egyet, ami, ha szerencsés, ugyanúgy fog kinézni, és Allan észre sem fogja venni a változást. Emilyre csak azért van szüksége, hogy megszerezze Adrian szagát. Tudja, hogy a lány szoros kapcsolatban áll vele, ha mást nem, hát azért, ahogy viselkedett vele a megjelenése estéjén. Egy elsőstől érdeklődte meg, nem túl kedvesen ugyan, de hatékonyan, hol tartózkodik éppen nővére.
Előzőleg kihegyezett a szobája falán egy sarlót, amikor az idegesítő szobatársai nem voltak bent. Szúróeszközt nem hozhat be, ezt hamar tudtára adták, amikor megfosztották a tőrétől - azt viszont senki nem mondta, hogy nem járkálhat pénzérmékkel a zsebében. Csendben nyit be a könyvtár ajtaján, nem szándékozik nagy zajt csapni most sem. Halk léptekkel közelíti meg testvérét, majd egy széket a lány mellé húzva ül le. Jobb keze mutató- és középsőujja közé fogja a kis érmét, miközben bal kezével az asztalhoz szegezi Emily karját, tenyérrel felfele, míg jobbjával feltűri a pulóver ujját.
- Elmondom, mire van szükségem, és te meg fogod nekem szerezni, most - visszafojtott, halk hangon beszél, miközben az eridonos bőrének nyomja a pénz kihegyezett végét. - Te sem akarhatod, hogy meglássák rajtad őket.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

ValVal

Éppen A. S. Shafiq munkásságát tanulmányozom, amikor hirtelen, a semmiből, ott terem mellettem Valery. Az írónő munkássága nagyon lefoglalhatott, hiszen egészen addig nem tűnt fel a húgom, amíg el nem kapta a karomat.
- Mit...?
A kérdés a torkomra fagy, ahogy a korábbi pénzérme a bőrömbe vájódik. Érzem, ahogy a hideg végigfut a hátamon, az érintésétől, és a hideg érme tolakodó megnyilvánulásától. Nem akarom. Nem akarom, hogy itt legyen, hogy hozzám szóljon, hogy bármilyen közöm is legyen hozzá. Szívem szerint minden kapcsolatot megszakítanék a múlttal, és azt hittem, azzal, hogy ide jöttünk meg is történt ez az elválás. Valery felbukkanása azonban világos üzenet, bárhol is vagyok, ő megtalál. Az ujjaim ökölbe feszülnek, de nem rántom el, sejtem, hogy egész mélyen benne van már, ha megmozdítom, még a végén megvág.
- Mondd, neked semmi sem elég?
Kérdezem végül nyugalmat erőltetve a hangomba, ami őszintén hatalmas teljesítmény, kiváltképp, hogy a torkomban dobog a szívem, és megint ott van az az érzés, amit gyűlölök. Azt akarom, hogy megtegye, érezni akarom, ahogy a húsomba vág. Nem szabad, nem kellene ezt gondolnom, és mégis, alig várom, hogy az első, hirtelen jött fájdalom átjárjon. De nem szabad. Nem normális ez az érzés, és nem akarom, hogy ezt érezze.
- Nincs itt az anyád Valery, nincs hatalmad felettem. Most pedig, ha megbocsátasz, tanulni próbálnék.
Nem hiszem, hogy segítene a dolgon az, hogy nincs itt a nő, aki életet adott nekünk. Valery megúszhatta a dolgokat, de féket sosem kapott, élvezi, ha valaki megriad, és megtesz neki bármit. Én ezt nem akarom megadni neki, még akkor sem, ha tudom, hogy ő az egyetlen, aki megadhat nekem valamit, amire vágyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Meg sem hallja Emily kérdéseit. Ahogy a hirtelen jött bátorságát bizonyító mondatot sem. Meggyőződése, hogy Allannel ellentétben, Emily tényleg csak beszél. Erről árulkodik a jelenlegi helyzet is. Szorítása megfeszül a lány csuklóján, ahogy áthullámzik rajta az első adag düh. Nem azért jött, hogy ez a korcs kérdezgessen tőle, hanem azért, hogy elmondja mi kell neki, Emily pedig, szófogadó kiskutyaként el is hozza neki.
- Allanról van szó - összeszűkülnek szemei, ahogy kimondja a legutálatosabb nevet az egész világon. - Szeretnéd, ha miattad lenne szomorú, Emily? Azt szeretnéd, hogy miattad legyen baja? - oldalra billenti fejét, hogy jobban rálásson testvére arcára. Ez amolyan aduászként szolgált mindig is. Ez a buta fruska bármikor, bármit képes volt elviselni, vagy megtenni azért, hogy Valery ne árthasson Coltonnak, miért is változhatott volna ez? Semmi nem lett más, éppen csak az idő járt el felettük.
- Nincs? - vonja fel szemöldökét, ahogy ismét rászorít a kezére. - Nincs hatalmam? - jóízűen nevet fel, ahogy megrázza a fejét. - Nem Emily, most ugyanúgy viselkedsz velem szemben, de most nem ezért vagyok itt - vonja meg vállát. Még. Most még nem ezért van itt, de már hiányzik neki, és tudja, hogy a lánynak is hiányzik. Próbálhatja letagadni, eltakarni, titokban tartani, de ez semmit sem változtat azon, hogy élvezte. - Meg kell szerezned nekem Allan pasijának a parfümjét. Nem nekem kell. Neki. Érted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Miattam?
Valószínűleg szomorú lenne, ha látná azt, amiért úgy öltözködöm, mint egy százhúsz kilós fiú. Valószínűleg. Adrian gondolom majd elmondja neki, fogalmam sincs. Más miatt nem hiszem, hogy szomorú lenne. Esetleg azért ha eltűnnék, de csak addig, amíg meg nem tudná, hogy bele vagyok esve a srácba, akit ő is szeret. Ha ezt megtudná, úgy vélem, megkönnyebbülne. Nem kellene az arcomat néznie, miközben lopott pillantást vált vele. Elgondolkodok ezen, és csak Valery nevetése ránt vissza a valóságba. Hiába mondja, amit mond, akkor sincs hatalma felettem. Engem nincs, aki megvéd, én magam vagyok. A testvéreim ostobának néztek, amikor azt mondtam, láttam, hogy Valery itt van, és most, amikor kiderült, hogy tényleg, olyan mintha az összes köddé vált volna. Családi összetartás. Nevetséges.
- Pedig ez az igazság.
Rántom el a kezem, és ezzel a mozdulattal a bőrömön is egy nyílás keletkezik, alóla pedig kibuggyan, és meglepően bő patakban indul neki a vér. A benttartott levegőt hosszan engedem ki, miközben megnyalom az ajkaimat, a kezemet pedig az ölembe ejtem, inkább a pulcsim, mint a könyvtári könyv nyelje el a vérem.
- Miért lenne rá szüksége? Van a táskájában egy üveggel.
Nem biztos, hogy most is van, de a múltkor láttam. Lehet, hogy már annyira jól megvannak együtt, hogy ugyanolyat használnak, nem tudom. Igyekszem kerülni a témát, elég rendesen.
- Nem fogok neked lopni a barátaimtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Szerintem túl nagy a nyugalom. Tudod, mint a vihar előtti csend. Egy jó verekedés, az hiányzik innen.
Ez az igazán szép. Itt vagyunk mi ketten, két tanár, egy házvezető és egy titkárságvezető, és arról beszélgetünk, hogy hiányzik a dráma a tizenévesek mindennapjaiból, valami, ami megmozgat minket is, egy esemény, ami a régi életünkre emlékeztet. Innen látszik, hogy vagyunk, akik vagyunk, az auror és a kocsmákban edződött pincérnő.
- Amúgy szomorú, hogy nem vagy kizáródva. Már majdnem felajánlottam a fél ágyamat. Ennyin múlott a dolog.
Felemelve az ujjaimat, apró távolságra tartom el őket egymástól. Szomorú, pedig milyen egyszerű és ártatlannak tűnő indok lett volna: "Házvezető vagy, ki kell pihenned magad." Nem mintha csak alvást tervezne ilyenkor az ember.
- Áááh, szóval te is az a fajta ember vagy, aki ha egyszer ráveszi magát, akkor mindenen túl akar esni. Bemész egy nagyáruházba, és mindent, amire úgy érzed, hogy az elkövetkező egy évben szükséged lesz, megveszed?
Láttam már pár ilyen embert, és pár csodálkozó arcot, amit az emberek vágnak a látványra, amikor kipakolnak egy-egy mindennel teli kosarat. Teljesen természetes, hogy az ember öt polár takaró mellé vesz hat szál kolbászt és hat sószórót.
- Ha a Rellon a legjobban nevelt, akkor most összetörte a gyerekkoromat, mister. Ugye, nem akarja, hogy szomorú legyek?
Tetetett elkámpicsorodással nézek rá, és még szipogok is egy kicsit. Aztán nevetek, mert amúgy se gondolom komolyan. Nem félek attól, hogy a Rellon átveszi majd a Levita helyét.
- Azért remélem, hogy nem fogsz ráhajtani Lucára, mint az egyetlen nőnemű házvezetőségi tagra a "tábortűz" mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Én megkértelek szépen, hogy hozz el nekem valamit, te mégsem teszed meg. Ki más miatt, hmm? - jogosan vetődik fel a kérdés, hogy Valery életnézetével nincs-e valami probléma? De, van. Az előbbi kérdése több ponton is hibádzik. Először is, egy épeszű ember a kérlek szépen szavakat használja testi fenyítés helyett, másrészt pedig, ő intézte el a pulóver kiégését, így pedig, minden az ő hibájának ítélendő. Ezt viszont soha nem fogja beismerni, próbálkozzunk akárhogy is, úgyhogy lapozzunk is.
Valery lát, és megjegyez dolgokat. Így pontosan emlékszik, hogyan néz Allan a problémás harmadikra, és hogyan néz Emily, ugyanerre az emberre. Roppant hasonlóan. Azt is tudja, hogyan néz Adrian rájuk. Roppant különbözően. Mindezt összevetve, levonja a következtetést, miszerint, amíg Allan jogosan szerelmes az eridonosba, addig a nővérének lányegesen kevésbé szabad ezt megtenni. Bár nem érti magát az érzés mélyebb vonalait (ahogy az összes többiét sem, a düh és kedvtelés alapbeállításokon kívül), képes az azonosítására. És arra is képes rájönni, hogy Ems nem akarja, hogy ezt a bátyjuk megtudja, ha egyáltalán még nem vette tudomásul. Amit nehezen hisz el, Allan újabban elég ellenszenvesen néz a lányra, ha Adrian a közelben van.
Emberek. Hogyan képesek elbírni ennyi érzéssel, és miért jó ez nekik? Sosem fog választ kapni erre a kérdésre.
- Nem kell ellopnod! - csattan fel hirtelen jött dühtől, majd megrázza a fejét. - Nem kell ellopnod - teszi hozzá szinte azonnal, lényegesen nyugodtabb hangszínben. - Utána visszaviheted, vagy azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Nekem csak pár percig kell, amíg befújom vele Allan ruháját. Látod? Nem akarok rosszat csinálni - lepillant Emily kezére, miközben egészen halványan elmosolyodik.
- Ha megteszed ezt nekem, ha megteszed, akkor megadhatom őket neked, Ems.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Néha lehet, hogy bele kéne gondolnom külsősként a dolgokba. Persze, a lengyel lány fura volt, mert ilyen extrém érdeklődési körei voltak és sokszor beszélt olyan dolgokról, amiket nem értettem, vagy nem érdekeltek. De biztos ő is így van sok emberrel, neki a más a fura.
- Mármint? - kérdeztem fel sem pillantva. A hangomon is hallatszott, hogy el vagyok merülve éppen valamiben, de legalább hajlandó voltam visszakérdezni, ez is haladás már a részemről.
A munkám ilyen volt, megkövetelte, hogy fejlődj, előrelépj, korszakalkotó legyél, mert ha nem vagy elég kreatív, hamar találnak a piacon olyat, aki jobb nálad. Már általánosságban, én azért elég jó voltam, az már fejtörést okozott, ha engem kellett helyben pótolni.
- Ez ilyen, minél több ismereted van, annál valószínűbb, hogy jönnek hozzád. Persze, fontos, hogy meg is tudd jól csinálni, ne csak az elmélet menjen, de azért mégis... - inkább rántottam egyet a vállamon, nem akartam elkezdeni a munkáról beszélni tüzetesebben, mert akkor biztos, hogy megint nem áll be a pofám egy jó darabig.
Kicsit úgy tűnt, igazam van és nem csak az átlagnak nem volt egyszerű vele, neki sem a normál emberekkel. Nekem ilyen gondom soha nem akadt, mindenből ki tudtam magam dumálni eddig.
- Ez azért elég tahóság - állapítottam meg. Nem, én sem voltam szent és nem is akartam az lenni, nagy meló, nagy felelősség. Fura volt, hogy mosolygott, de lássuk be, hogy nem rossz látvány.
- Extra, szeretek kísérletezgetni. Van ami mozog, van ami hőre, érzésekre, külső behatásra változik. Van ami a vércukorszint megcsappanását vagy ugrását is jelzi, deee az mugli cucc - grimaszoltam, mert az bitang drága volt és nem is volt egyszerű kezelni, de az egyik cukorbeteg ismerősömnek igen jól működött. - Sőt, van ami kimutatja, ha valami oda nem illő van az italodban. Kézre érdemes csináltatni, szintén mugli technológiából indult ki, bár ők körömlakkot csinálnak belőle.
És tessék, mit is mondtam neked arról, hogy ne kezdj el a munkádról beszélni, mert nem fog beállni a szád? Inkább letettem a ceruzát, a combomra könyököltem és a állam megtámasztva figyeltem, legalább addig sem pofázok tovább. Amúgy is elég királyul hangzott.
- U, ez azért elég menő. És ezt gyerekeknek vagy inkább gyűjtői darabok lesznek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lehet, hogy elkeserítő kellene legyen, mikor nem kapok teljes figyelmet, de sosem éltem át ennek ellenkezőjét, így nem vagyok képes negatívan tekinteni erre. Láttam, hogy eléggé koncentrál, így úgy voltam vele, hogy attól még a beszélgetés él, és ha akar valamire, felelni is fog. Ami meg a dolgokat összességében illeti, ez nem mások hibája vagy az enyém, inkább a körülményeké. Egyáltalán nem ugyan az érdekes nekem vagy nekik.
- Én is az vagyok a legtöbbeknek. Na jó, mindenkinek itt szerintem, de ez nem feltétlenül hátrány. - Rosszul érezném magam, ha olyanba lennék kényszerítve, amiben nem tudom, vagy nem szabad kifejezni magam. Itt nem az egyszerű dolgokra, mint a ruhák vagy a hajfestés kell gondolni, abban azért a szavaimon túl is visszásak voltak az emberek, ha ítélni kellett.
Érdeklődve hallgattam a munka kapcsán, bár nem voltam mélyen a témában, tudtam egyet s mást - meglepő módon, és amúgy nem is keveset - a témáról, de inkább hallgattam, ő pontosan, hogy is van ebben jelen. Igazat kellett adjak neki, bólintottam is párat, hogy nem elég csupán az ügyesség, kell a háttértudás is, de fordítva sem. Ez is valami olyan összetett dolog volt, mint amit én is csinálok. Közben a félbehagyott tervemhez kezdtem, nem igazán azért, mert most szállt meg az ihlet, rég tudtam mit és hogyan szeretnék, inkább a befejezésen volt a hangsúly. Nem szeretek semmit félbehagyni.
- Lehetséges, de tény, hogy én sem vagyok túl szívbarát és tapintatos sem - tettem hozzá, nem akartam magamnak ilyen vagy olyan hírt kelteni, de tisztában voltam most már pár hónapja vele, mennyire rosszul is esik egyeseknek, ha őszinte vagy velük. Főleg, ha mindez szemrebbenés nélkül. Bár valószínűbbnek tartottam, hogy nem csak ez verte ki velem kapcsolatban sokszor a biztosítékot, meg nem is vagyok az az álomismerős, gondolom. Én azért mosolyogtam, még felé is fordultam kicsit, mielőtt a magam füzetét kezdtem volna vizslatni.
- Valami újat alkotni mindig jó, olyan elégedettség önti el az embert, felszabadul belül, mikor megvan vele. Az agyunk úgy érzi új kihívással kell szembesülni újra és újra, bár sokan nem érzik ezt az igényt meg és kihasználatlan marad - haraptam rá végül a nyelvemre, eleve nem akartam csak úgy belebeszélni, mert megmosolyogtatott, hogy lelkesen és tényleg úgy mesélt erről, mintha életvitel lenne, nem csak egyszerű munka.
- Ezek nagyon tetszenek, Az italost ismertem már, ezt különböző varázstárgyaknál is csináljuk már, de a vércukrost csak olvastam, nem is tudtam, hogy tényleg működik. - Újabb igazolt tény, bár ezt csak magammal közlöm már elégedetten, ahogy lassan a figura a lapon apró felszereléseket kap. Elég sokat tanulmányoztam a muglik hősfiguráit és ez az, amit elég jól eltaláltak, hiszen még ha néhány dolog fizikai képtelenség is, a képregény kellően megmozgatja az agyat, kitágítja a látókört és még hasznosabb is, mintsem a gyerek ideje felesleges dolgokra menjen el.
- Hát a tizennégyből lesz kettő nagyon különleges, amikből egyenként kettő-kettő darab fog készülni. A maradék tizenkettőből fajtánként öt. Gyakorlatilag gyűjtői kollekció is lehet, sőt, ha engem kérdeztek volna, érdemesebb lett volna úgy, idősebbeknek is, de fiatalabbaknak szánják. - Hiába mondtam, hogy szerintem elmérik a korosztályt, maradt a gyerekjáték státusz. Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Én is tudtam tahó lenni egyesek szerint, főleg, ha lányoktól kérdezik a véleményüket. Banyák. Semmi nem elég jó nekik. Ha azt mondom, ja, ez a gönc elég jól áll, anélkül, hogy végigmérném őket alaposabban, akkor le se szarom. Ha meg tovább nézem őket öt-hat másodpercnél, akkor nem vagyok őszinte, mit kell hazudni. Arról nem is beszélve, hogy az tervezői darab, nem gönc. Miért fogom ki mindig a buta... libákat?
- A legtöbb ember itt nem az. Vannak vattapamacsok, meg sziklák. Inkább vagyok tahó, mint hogy smúzoljak. Bár én csak őszinteségnek hívom, a többiek aggatnak rá más nevet - állapítottam meg. Nem akartam a füzetébe se belemászni, mert vagy olyat látok, ami üzleti titok és jajj nekem - tuti tud 3 nyom mentes gyilkossági módot legalább -, vagy valami olyat, amiben hibát látok, kicsúszik és már vége is a beszélgetésnek. Inkább a Rellonosokat figyeltem, amint az egyik egy zacskó szaloncukrot próbál kitépni a másik kezéből.
- Pedig működik, szeretek is velük dolgozni, csak akiknek tényleg hasznos lenne, általában inkább két koktélt vesznek az árából egy túlárazott bárban... de pár ismerősömet már rábeszéltem - biccentettem elégedetten. Mert olyankor úgy éreztem, hogy tettem értük valamit és ez alapjában véve jó dolog volt.
A szuperhős dolog eléggé megmozgatta a fantáziám, nem is volt előttem teljesen tiszta, hogy miért gyerekeknek akarják eladni, mikor tényleg jobban vonzza most már a tizenöttől huszonhatig korosztályt. Csak mondtam egy számot, nem kell halálosan komolyan venni.
- A gyerekeknél elkallódik, a nagyobbak elég megszállottak, hogy vitrinbe tegyék a dolgaikat. Nekem is van olyanom - közöltem mintegy tényként a dolgokat. - A helyedbe tovább próbálkoznék. Hivatkozz arra, hogy az idősebb korosztálynál lehet még növelni az árat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A beszélgetéseim tényekre szoktak épülni, amit mondok, és nem érdeklődés vagy felvetés, az legtöbbször cáfolhatatlan. Pontosan ezért nem értettem miért lesz ettől valaki rossz. Nem kellemes az igazság, de felnyithatja az ember szemét. Ha elmondom, hogy attól, amit megettél, biztosan felkerült rád öt deka, és mivel megfigyeltem, hogy három naponta eszed, egy hónapban simán fél kiló plusz. Te meg év eleje óta ezt csinálod. Ne lepődj meg a „felszedtél pár kilót” mondatra helyeselek bárkinek.
- Az emberek kilencven százaléka nem szereti, ha amit legbelül tud valaki kimondja hangosan, mint egy lelkiismeret. A maradék képes nem törődni vele, amit amúgy rosszul tesz, vagy el tudja fogadni és változtat - vontam meg a vállam. Mindezt úgy mondom, hogy én sem feltétlenül tartozom a kisebbséghez. Nem nagy a sértettségem, egyszerűen van infó, amit nem tudok kezelni és változni. Újra és újra esem hibákba, pedig néha már elhiszem, hogy semmi ilyesmi nem fog történni.
- Meg mellé még rendel otthonra egy szénhidrátban gazdag, zsíros, olasz tésztacsodát. Igen - bólogattam párat, mert nekem senki nem magyarázza meg, hogy erre szükségük van. Furcsák az emberek, akiknek önkontrollt kéne gyakorolni. - Ez jól hangzik, ők legalább tudatosan élnek.
Úgy tűnt, hogy az akcióhős dolog jobban érdekelte, mint az emberi hormonok befolyásolta viselkedés, amit szerintem mindenki normálisnak tartott a teremben. Előfordul, hogy engem meg nem. Elmeséltem az aktuális gondom is ezzel, de ugye a családdal nehéz vitázni, ha különcnek tartanak, és mivel felettük állsz intelligenciában, ezt kezelni sem tudják. A saját anyám szerint ez egy betegség.
- Vitrined vagy ilyesmi figurák? Is-is? - kérdeztem vissza elmosolyodva, mert bár én nem voltam elszánt gyűjtő, de a munka miatt elég széles körben ismertem ezeket. Volt, amiben kellő logikát is találtam és lekötött. Másrészt volt olyan ismerősöm a MENSA kötelékében, aki elég nagy kocka és imádott erről mesélni.
- Nem terveztem feladni - vigyorodtam el oldalasan rá pillantva a füzetből, aztán elkezdtem a méretarányos számokat fejben számolgatni és az ábrámhoz írogatni. Néha azt hittem ezért tartanak, mert nekik ez több óra munka a rajzoknál kézzel, a gépekbe bevinni, meg megint idő és pénz. - De egyelőre a pénzügyek nem az, amivel könnyű őket sakkoztatni. Meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Csakis egyedül azért nem szurkolok ilyesminek, mert tudom, hogy nekem kéne őket szétszedni. Tudod, kötelességek, meg ilyen hervasztó, felelősségteljes dolgok.
Eddig másfajta felelősséget helyeztek rá a harctéren, mikor a rajtaütéseket le kellett vezényelnie. Ahhoz képest egy a nagy brancs varázslótanonc nem tűnik nagy dolognak, de valójában zabolátlan kamaszokat egy viszonylagos helyes irányban tartana nagyobb kihívás, mint érett, felnőtt embereket koordinálni.
- Várj, hallok valamit.. - Felemeli az egyik kezét, mintha csendet szeretne, látványosan fülel. Végül kiszélesedő mosollyal ismét a nőre pillant.
- Azt hiszem, ez a lakrészem ajtajának csattanása volt, lehet, hogy eltört a zár.
A másikra csak vállat von, jól hangozna, ha olyasfajta ember lenne, de ahhoz átgondolt előrelátás lenne szükséges, ő meg még mindig hajlamos napról napra élni. Mondjuk, mióta áthelyezték ide Házvezetőnek, és nem csak saját magáért felel, egy fokkal többször áll meg tervezni. Ezek a grillek sajnos csak túl jól néztek ki, és Warrennel túl élénken látták maguk előtt, milyen szép darab húsokat lehetne rajtuk sütni.
- Hajjaj, valamit rosszul csinálhatok, ha olyan kétségbeesettnek tűnök, hogy a tanári kar legközelebbi női tagja veszélyben legyen. De azért az eredeti terv nem nagyon tér el az oktatói halmaztól. - Ugyan, miért mondana el bármit a kijelentés hangsúlyáról az, hogy megemeli a szemöldökét - és elkapja a nő tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mr. Magnus

- Hervasztó dolgokat nem éri meg csinálni.
Értek egyet vele, komolyan bólogatva. Meg aztán persze nem is tesz jót az ember közérzetének, ha olyan dolgokat kell csinálnia, ami nagyon távol áll tőle. Nekem például úgy kell viselkednem, mint egy felelősségteljes felnőttnek, tiszta szívás az egész. Amikor a férfi fülelni kezd, engedelmesen csendesedek el én is, sőt, még a mozdulataimat is megállítom, nehogy aztán még a végén elmulassza a titkos hang forrását. Fogalmam sincs, hogy mit hall, de benne vagyok a játékban, mert érzem, hogy ez csak nekem fog kedvezni.
- Óóóó, Merlinre! Meg kell mentselek!
Tetetett aggodalommal indulok el felé, a térdeimen suhanva, ami kívülről is vicces lehet, hát még amikor a bal térdemmel beletérdelek egy apró csavarba talán. Igazából fogalmam sincs mi az, de pont olyan érzés, mint amikor az ember legóba lép a sötét szobában, és egyszerre hívja segítségül, majd szidja el az összes istenséget minden vallásból.
- Szentséges szalamandra!
Én is meginogva dőlök végül is el oldalra, szerintem a másik fél számára lassított jelenetként, tekintve, hogy én magam is úgy érzékelem, mintha hirtelen megállt volna az idő, én pedig lassan adnám át magam a padló iránti vonzalomnak. A térdemet átölelve a karjaimmal, nyomom le végül a fájó pontot. Furcsa, de ez tényleg képes segíteni. Lehet persze, hogy csak bemesélem magamnak, de most éppen hat, mert alig egy pillanattal később már nevetek a férfi mellett fekve. Hihetetlen, hogy mennyire béna vagyok.
- Azt hiszem igazi bajba jutott hölgy lettem. Remélem, azért még így is játékban vagyok a fődíjért.
Pilláimat megrebegtetve, halál lazán teszem a jobb kezem a fejem alá, és mintha mi sem történt volna, felhúzott jobb lábamon átvetem a balt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nekem nem volt bajom azzal, ha néha megmondóemberként kellett élnem, igazából elég jól csináltam. Sőt, olyanokba is belepofáztam néha, amihez semmi közöm nem volt, olyankor szerettek volna arcon vágni, de gyorsak voltak a reflexeim.
- Keveslem én azt a kilencven százalékot - közöltem szórakozottan forgatva a ceruzát az ujjaim között. Én is képes voltam a sértődésre, de csak akkor, mikor tényleg valami nagyon paraszt megjegyzés hangzott el és már nem tudtam vele mit kezdeni.
- A tudatosat kicsit erősnek érzem, de tisztában vannak az életvitelük veszélyeivel és hajlandóak tenni ellene - helyesbítettem, mert a lányok sokszor leginkább maguknál sem voltak, nem még tudatosság. Szomorú. Én mondjuk szoktam figyelni rájuk, míg meg nem villannak a műkörmök meg a fenyegetés, hogy nem vagyok az apjuk. Például a húgomnak. Mégis volt, hogy a karjánál fogva téptem ki a diszkóból.
Lehet, hogy egy kicsit jobban érdekeltek a hősök, mint az indokolt lett volna egy felnőtt embernél, de nem éreztem magam annak. Messze van az még, majd ráérek akkor unalmasnak lenni, ha leraktak a földbe. Remélem legalább graffitis koporsóm lesz.
- Is-is. A figurákból is van egy... jó pár, de a vitrinben inkább kártyák vannak. Tudom, nem vagyok valami érett - forgattam meg a szemem. Szerettem a cuccaim, bőven akadt videójátékkal kapcsolatos is, másrészt meg... pokemon.
Figyeltem még egy kicsit, ahogyan írogatja a számokat a papírra, de nem akartam semmilyen üzleti titkot lenyúlni. Megölt volna egy papírlappal.
- Nem? Az pedig nagy szó, általában azzal lehet a legkönnyebben motiválni. Mondjuk nem tudom, én alapban nem dolgozom olcsón. Shame on me. Ráérsz valamikor? Akarok egy karaktert rajzolni, de kéne hozzá egy... "modell".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Sokakról nem is tudják, mennyire nem is figyelnek másokra, csak ezért tűnik kevésnek - mondtam még, de kénytelen voltam elmosolyodni a dolgon. Tényleg nem nagyon akad olyan, aki azt a tábort erősítené, hogy legyünk őszinték, legalábbis akkor már biztos nem, mikor vele az valaki. Az a helyzet, hogy ilyen az emberi természet, ez nem különösebb kutatás vagy elgondolás kérdése. Megfigyelések utáni egyszerű következtetés.
- De léptek valamerre, ha külső behatásra is. Sokaknak szükségük van a veszély és idegen élethelyzet hozta adrenalinra - vontam meg picit a vállam, de ebbe most nem folytam bele bővebben a többihez képest. Túl jól ismertem az egész szitut és azt hiszem a körülöttem lévőknek sokszor nem egyezett ebben az elképzelése az enyémmel. Egyszer a tesóm szedett ki olyan tizennégy éves koromban egy rossz negyed illegális párbajversenyének nézői közül. Nem igazán csinálták okosan a varázslók, én meg voltam kedves segíteni, nem értékelték. A tesóm meg az ott létemet.
- Jó pár? Régóta gyűjtesz? - Lassan a végére értem az ábrámnak, nem nagyon takargattam, amúgy se látszott valami sok egy robotalak keresztmetszete, maximum, de nem volt nagy cucc, ez csak borítás, közel sem ilyen lesz. Meg nem féltem a dolgot, ez a szüleim mániája. Más üzleti titok a marketinges árrés és más egy terv, ami még négyszer változni fog, mert mindenki tenne hozzá vagy venne el.
- Ez egy viszonylag kis vállalkozás volt még úgy hat éve, aztán eléggé elérte a remélt hozamot, várt profitot duplázott három éve és tavaly is. Így megtehetik. Szeretik csinálni, ők ezt mondják, így nem ez az első, szerintem csak szükségük van rá, hogy valamivel elfoglalják a munkára vágyó törekvéseiket - mondtam, és azt hiszem érződött mennyire nem értem vagy éppen hiszem az érzelmi alapú dolgokat. De azért tudom, hogy vannak, mások szerint.
- Modell… milyen karakter? Egyébként persze, miért ne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lassan vizsgák. Ez a mondat, csak mint apró gondolatfoszlány, nem igazán vidította fel a prefektuskánkat. Mivel úgy döntött (illetve azok után, hogy a sok bukdácsolás után újabb esélyt kapott a Navine vezetőségétől, kicsit érezte is a nyomást), hogy a következő évben inkább eltekintene az évismétlés lehetőségétől, ezen a csodálatos napon azon kapta magát, hogy vágyik a tudásra, úgyhogy sürgősen el kell mennie a könyvtárba, bele kell vetnie magát a betűk végtelen halmazába, és csak úgy szívni magába a végeláthatatlan információáradatot, amit a Bagolykőben megtalálható könyvtár több száz, ezer, na jó ki tudja mennyi könyve egy magafajta diáknak csak adhat. Gondok persze adódtak. Először is például egészen véletlenül, de tényleg véletlenül, nem sikerült azonnal célegyenesben az áhított helyre eljutni, ugyanis a folyosókon egyszerűen megbolondult a világ Veronika körül, és mintha egy közlekedési dugóba csöppent volna, folyton azt kellett, hogy észrevegye, hogy a 89 éves nagymamája is lazán lerázná, ha ezzel a szotyogási tempóval döntene úgy, hogy most akkor egy jó kis nagyi-unoka gyorsasági versenyt megejtenek. De hát mit tehet az ember lánya, ha a diákság nem igazán érzi úgy, hogy esetleg lehetne egy kicsit, csak egy pindurkával az Istenért, sebesebben is haladni a kastély emberekkel túltömött falain belül?! Másodszor pedig habár az elhatározás igencsak megvolt a tudásszerzés iránt, valahogy a fáradság, amely már oly sok jobbra született, tehetséges fiatalt elragadott sorainkból, igencsak eltöltötte a negyedikes leányzót, hiába is próbálta azt mindenki előtt a lehető legjobban titkolni. Hisz ha megtudják, vajon engedni fogják, hogy egyszerre pótoljon, kviddicsezzen és végezze a házvezetőségben betöltött szerepéből adódó hálás és gyakrabban igen hálátlan feladatait?
- Hm - lépett be azért végül a vaskos könyvekkel teli helyiségbe. Körbenézett, és azzal a lendülettel eltöltötte őt a döntésképtelenség sötét, mindent átható érzése. Ajjaj. Mihez is kezdjen? Jó egyáltalán ide jönni tanulni? Nem lenne okosabb, ha esetleg a többiektől vagy akár a tanártól kérne pár tippet, kiindulási pontot? Annyi könyv van itt! Egyáltalán mi a garancia, hogy olyan irományt fog ki, amiből nincs újabb, jobb, vagy olyan, ami a vizsgák, akarom mondani a kedves professzor urak és hölgyek szájízére való?
Kissé bátortalanul lépdelt aztán beljebb, de hamar eltűnt ez a rá igencsak nem jellemző gyávaság, amikor a polcok között megpillantotta háztársát, az elsős Lédát. Nem ismerte igazán, hiszen mégiscsak elsős (azok meg mindig annyian vannak), de jelen pillanatban jobb ötletnek tartotta, hogy megszólítja, minthogy további perceket tölt azzal, hogy kínosan álldogál az ajtó mellett azon morfondírozva, hogy mégis mit kellene most csinálnia pontosan.
- Szia! - termett tehát az újonc mellett felvéve a "prefektus vagyok, illetve überkúljófej" mosolyát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az első pillanatban, abban a töredéknyi másodpercben, míg a percepciója az eddigi játék után felismeri a tényleges fájdalom hangját - addig elhiszi, hogy ez a hirtelen jajdulás is csak tettetett szenvedés. Aztán viszont elég ránéznie a nő arcára, amint féloldalasan a földre dől. Ugyan a térdét ténylegesen nem látja, mivel Tatiána a sebre tapasztja a tenyerét, de ha sikerült itt a szerelés közben valamibe beletérdelnie az nem kifejezetten szerencsés. Már csak abból kifolyólag sem, mert semmi sincs lefertőtlenítve, ki tudja mióta állt ez a készlet benn az áruházban.
Nem a világ vége azért, főleg varázslók közt könnyen megoldható, a másik sem halálos sebet kapott, de azért a mosolya elhalványodik és némileg aggódóba fordul.
- Ennyi szétszóródott vacak között nem is csoda.. - Megingatja a fejét, lehetett volna ő is elővigyázatosabb a kipakoláskor, de ennyi. Ilyesmi előfordul - és a nő sem lehet olyan rosszul, ha még viccelődni is van kedve. Visszatér Tatiána szavaira a görbület a szája sarkába, ám közben nem felejt el odahajolva a térdre tapadó kacsóért nyúlni.
- Hadd vessek rá egy pillantást. Aztán keresünk valami helyet, ahol rendbe tehetem. - Elvégre mégsem járja, hogy így, a diákok előtt kérje meg, hogy tegye szabaddá a térdét, míg a fertőtlenítő és sebgyógyító bűbájt elvégzi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A filmekben minden olyan tökéletes. A lány összetöri magát, a férfi megmenti, és ellibbennek a naplementébe. A valóság azonban az, hogy ahogy felveti, hogy megnézné, hogy mennyire gyilkoltam le a térdem, a fejemben milliónyi kicsi Tati kezd el szaladgálni sikongatva, mert: Lehet, hogy petyhüdt a lábam, hiába futok. Lehet, hogy nincs olyan vonzó színem, mintha nyáron volt? És a legzavaróbb: Mikor gyantáztattam én utoljára?!?! Az egész olyan gyorsan átfut az agyamon, hogy szegény Alastair még csak meg sem emészthette a tényt, hogy eldőltem. Viszont ha a többiben nem is, az utolsóban megnyugodhattam, mert ahogy a gyanta szó bevillan az agyamba, jön a fájdalom érzete is, és a tény, hogy öt és fél napja történt. Aucs.
- Ne haragudj, kicsit hideg.
A kezemre gondolok, ahogy hozzá ér, és bár ott tényleg hideg maradok, a lábujjamtól a fejem búbjáig átjár a forróság. Túl vonzó ez a férfi ahhoz, hogy ne így történjen. Amúgy is, csak a javamra íródik, hogy hideg a kezem, hiszen azt mondják, ez egy másik előnyös képességre irányítják rá a figyelmet. Végignézem, ahogy szabaddá válik piros térdem, amin meglepődve tapasztalom, hogy van egy halvány vágás is, mint amikor az ember papírral vágja el magát.
- Óóó... harci sérülés. Hős vagyok.
Jelentem ki büszkén, felkönyökölve, elégedett mosollyal az arcomon. Milyen jól tűröm, hogy szerencsétlen vagyok, ugye? Ülésbe tornázom magam, és kicsit közelebb csúszok, és lehalkítva teszem meg az ajánlatomat:
- Mondd a paramétereket, és megmondom, hogy merre induljuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Közeleg a vizsgaidőszak, de azt még nem döntöttem el, hogy ez engem mennyire érdekeljen, vagy hagyjon hidegen. Bár lehet, nem kéne még egyszer megbukni. Tavaly megbuktam, azért koptatom megint az első mestertanonc évfolyamot. Több vizsgámra is elfelejtettem bemenni, a másik feléről meg úgy gondoltam, biztos hatnak majd a professzorokra azon elejtett félmondataim, melyek szép jövőt és miegyebet ígértek nekik, ha kedvesek lesznek velem. Hát ez nem jött be.
A szokásos belső konfliktusaimmal dacolva haladok a folyosón határozott lépteimmel. Egészen úgy tűnök, mint akinek kifejezett célja van, nem csak a valahova haladással, de az életével is. A káprázat azonban hamar eloszlok, amint odaérek a Bibircsókos Banya portréja alatt szélesedő kanapéhoz és levetem rá magam. Mintha jogos trónszékemben foglaltam volna helyet. Homlokomat sznte gondterhelten támasztom öklömnek, miközben a karfán könyökölök.
Hamar beúszik a képbe egy okostojás évfolyamtárs. Bár az is lehet, hogy ez a halom könyv egy álca. Ezáltal azt hihetik a tanodabeliek, hogy tanul, készül, mindent belead. Nem is rossz taktika különben. Hiszen, ha ezután rosszul sikerül egy vizsga, a tanár a javítás fölött görnyedve felsóhajthat akár, hogy "dehát annyit készült, adjunk neki pár bíztató pontot!" vagy hasonló.
- Mire kellenek neked azok? - szólok oda neki egészen egyszerűen. Bár tartok tőle, túl sokat látok bele a stratégiai és üzleti képességeibe. Egy navinéstól talán különben sem kéne ilyeneket várni. Ha pedig a borító nem feltétlen tükrözi a könyv tartalmát, akkor a lány főleg gondban van, mert a semmilyen öltözködéséhez meg kisugárzásához meglepően csinos és különleges arc társul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ja így mondjuk több értelmét látom - biccentettem aprót, mert hát, mi mást mondhattam volna? Még mindig semmi értelme nincs ennek az egésznek? Nem is lett volna teljesen igaz, valahol láttam a lényeget. Itt se figyeltek egymásra és a környezetükre az emberek, éppen ezért is lépett rá egy navinés majdnem a grafitomra, ami egymagában ezer forint, nem lettem volna oda az örömtől, ha őszinte akarok lenni.
- Legalább valami, igen, így is nézhetjük - vontam meg a vállamat. Nem mintha nekem lett volna hasonló tetoválásom, volt olyan ismerősöm, aki mellett már attól bejelzett volna, hogy csak kezet fogtam a vele. Nem akarom bántani, jó gyerek, csak kevés olyan pillanata van, amit tényleg fel is fog és át is él, nem csak elrobog felette, mint a nyany-cat. Amúgy sem hiszem, hogy engem fenyegetne a veszély, hogy majd csak úgy betolnak valamit az italomba és elrabolnak, mint egy hercegnőt.
- Eléggé, talán olyan tizennégy lehettem, mikor megvettem az elsőt, ami nem lett rendesen kibontva. - Ritkán szoktam ilyenekről beszélgetni, mert nem tudom, hogy ez mennyire érdekelt másokat. Persze, conon, meg gyűjtőkkel szívesen, de az megint más tészta volt.
Nem annyira értettem az ilyen jellegű vállalkozásokhoz, nekem csak a saját kis elképzelésem volt meg fejben egy cégről. Ami nekem ugye a tetoválást jelentette, ahol egyelőre nem igen a hozamról kellett beszélni, hanem a "kör" kialakításáról, üzleti kapcsolatokról, a szalon árának kicsengetéséről.
- Akt, természetesen... - közöltem pókerarccal, majd felsandítottam rá, most már jóval szélesebb vigyorral. - Komolyan ne vegyél, csak képregényt rajzolok és jobb szeretem, ha van ihletésem egy karakterhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szerencsére kér egy adag lasagnét, úgyhogy repül a kezébe minden. Eléggé felgyorsult mostanában a varázslásom tempója, mondjuk gyakorlom is a nonverbális varázslást, hogy ha lesz konyhám, minden gyorsan menjen. A hosszú évek alatt ezt mesterszintre fejlesztettem és az évi egy versenyt is megnyertem belőle. Más versenyre nem voltam hajlandó menni, mert itt mindig volt esély valami jó nyereményre. Az első szakácskönyvemet ezen a versenyen kaptam, szóval ezután nosztalgiázás miatt is jelentkeztem rá.
- Persze, amint lesz végre normális konyhánk! Mert most is a manóknak segítek és úgy tudok belógni főzni. Az olasz kaják nélkül nem bírom sokáig. - Ezután kóstolja meg, és láthatóan nagyon ízlik neki. Mosolyogva eszek tovább, majd megemlíti a kijevi sajtos csirkét. Felcsillan a szemem, majd felé fordulok.
- Úúúú, van egy isteni receptem, de magamnak nem volt kedvem megfőzni. Lenne kedved segíteni? Aztán egy másik alkalommal lasagne készül. Mit szólsz? - rámosolygok, majd izgatottan várom a válaszát. Remélem igent mond, olyan rég főztem valakivel! Csak remélem tudja követni a tempómat, mert néha túl gyorsan záporoznak a varázsigék. Ezért egy-egy szakaszt csak kézzel szoktam csinálni, hogy ne felejtsen a kezem se. A jó szakács mágiával és nélküle is tud főzni, csak az egyik kevés a varázsvilágban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Leginkább hümmögtem a válaszára, nem akartam megint túlságosan sokat mondani, tudtam volna folytatni, de nem tettem. A bátyám most biztosan büszkén közölné, hogy ez fejlődés. Nem az. Eddig is volt kontroll bennem, de utáltam a dolgot, hiszen mások is úgy álltak hozzám, ahogy. Akkor miért nekem kellett volna csak alkalmazkodni? Itt ez nem volt rossz, vagyis, már az, hogy nem küldött el, vagy fordított hátat két mondat után. Igaz, akkor nem tudná rajzolni, amit elkezdett, szóval nekem kellett volna, de ez más kérdés.
Azon kívül, hogy láttam az ilyen tetkók hasznosságát, nem igazán érintett a dolog. Az elmúlt 17 évemből olyan 1,5 volt, amikor nem otthon, vagy a család közelében éltem és tanultam. Szórakozni is csak pár éve volt egy időszak, amikor jártam - próbálkoztam -, de azt inkább hagyjuk is.
- Akkor biztos nagyon megfogott. A képregények egyébként is elég jótékony hatásúak… növelik a kreativitást, kiterjesztik a gondolati szabadságot és a memóriát is serkentik. Mivel érdekelt, az agyad megfelelően raktároz, hogy visszaemlékezhess akár részekre vagy cselekedetekre belőlük - emeltem fel a fejem a mondandóm végén, aztán elmosolyodtam, mert lassan körbeértem a számaimmal. Talán megint picit több minden csúszott ki a számon, de ebben egyelőre nem éreztem, hogy próbálkozzak csendben maradni. - Melyik a nagy kedvenced?
A kérdés végére a hálózsákommal a fal felé csúsztam, mert zavart, hogy egy sétáló bármikor belém gyalogolhat, aztán kérdeztem csak vissza, mit is szeretne.
- Csak bekötött szemmel csinálhatnád… - A szemöldököm felkúszott, a barnáim rá is függesztettem, még rám nem vigyorgott. Lassan az én vonásaim is rendeződtek, haha, értem, vicc. - Saját képregény? És már van elképzelésed a karakterekről is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem akartam túlragozni a tetkó témát, mert ha nem vigyázok, elkap a gépszíj és többet nem térek vissza a földre, csak beszélek, ő meg elalszik mellettem. Nem mintha ő könnyű eset lenne. De azt hiszem, hogy így már ketten voltunk bonyolultak és azt mindig jobban szeretik az emberek, mint mikor egyedül történik ugyanez.
Mondhatni, nem segített benne, hogy befogjam a pofám, mert a képregények kerültek szóba, az pedig megint egy olyan téma, ami ha előkerül, le sem lehet lőni. Ha mondjuk a tanár beöltözne Batmannek és úgy siklana egy gördeszkán a terem egyik végéből a másikba, akkor az órák is sokkal jobban érdekelnének.
- Tudom, hogy ha nem tolnék ennyi képregényt, rajzom is sokkal kevesebb lenne. Elvileg főleg a vizuális memóriát és a képzelőerőt serkenti. Nem mintha tudnám - tartottam fel mind a két kezemet megadóan. Nem akartam hülyeséget mondani, de azt hiszem, talán ez volt az első dolog, amihez tényleg értettem a rajzon kívül. - Női... talán Emma Frost. Férfiból pedig... öm. Hm. Rozsomák. Vagy Deadpool. Ha DC, akkor Batman.
Ez egy bonyolult kérdés volt, mert minden hőst más miatt kedveltem. Meg voltak, akik gyíkok. Mint Aquaman. Még az agymenőkben is tudták, hogy ő egy rakás... ikra. A csaj a fal felé csúszott kissé a zsákkal, de én jó voltam így, bennem nem sok kárt tudnának tenni, asszem.
- Az úgy elég nehéz - közöltem szórakozottan, de aztán őt is felvilágoltam, hogy bizony, ebben semmi komoly nem volt, nem kell rögtön megennie. - Egy-kettőről igen. Akadnak. Ha érdekel, majd mutatok vázlatokat, deeee most nincsenek itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megmosolyogtatott, mikor a gondolatmenetből nem kimenekült, hanem olyat mondott, amiben tényleg tényszerű opciók voltak. Megesett már velem, hogy olyan valaki mellett próbálkoztam a szociális interakcióval, aki erre számomra alkalmatlan volt. Egyszerűen a hajam hullani kezdett minden szavától, annyi tárgyi tévedés hagyta azt el és még csak nem is zavartatta magát. Többször éreztem, hogy a világ nem való nekem, mint kéne. De nem azért vagyok itt, hogy üljek az ágyamon, zenét hallgassak és elfoglaljam magam olyannal, amihez nem kellenek mások. Gondolom.
- Nem mintha tudnád, de azért pont így van - mondtam felé pillantva, majd el róla a tömegre. Felhúzva karoltam át a lábaim, a füzetemben egyelőre nem akart semmi új születni, így csak néztem, ahogy egyre jobban besűrűsödik a terem. Az érdeklődésem őszinte volt, szívesen hallgattam meg, ha valaki komolyan gondolja, amiről beszél itt meg ez nagyon is igaz volt.
- Akkor te is a „ne kelljen dönteni” csoportot erősíted, ha lehet a DC és a Marvel csatájában? - kérdeztem még vissza, bár éreztem, hogy nem a kérdés a nehéz az előbb sem, csak ezekre az emberek nehezen tudják a választ.
- De kihívásnak kihívás - mondtam végül, mielőtt úgy döntöttem, hogy hát nem fog letörni a körmöm, vagy éppen elkenődni a rúzsom, ha hagyom, hogy rajzoljon. Egyébként is jól hangzott, azt nem is tagadtam, bár ilyet még nem hallottam. Az összes terv, még az újabb figuráké is nálam teljesen fejből indult, nem mintha túl sok ember vett volna körül, hogy lehessen minta.
- Érdekelnének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Megijeszteni pedig nem állt szándékomban. Ettől függetlenül szórakoztat. Még el is vigyorodok a szitkozódásán. Érdekes, hogy ez ugyanaz a mosolyom, ami oly' sok lányt elalélásra késztet. Na persze, talán nem ezt itt. Bár ki tudja. Mindenesetre szegény arról még nem is tud, hogy a viszontellenségeskedése milyen kitűnő táptalajt biztosít nekem ahhoz, hogy meg se forduljon a fejemben annyiban hagyni a dolgot és leszállni róla.
- Hát igen. Úgy mindenképp nagyobb hasznukat veszed - bólogatok nagy egyetértően, tovább trónolva a kanapén. A következő mondatom az lehetne, hogy "Tanulás helyett menj inkább a konyhába és egyél valamit, az legalább látszik!", azonban szerintem átmegy az üzenet így is. A rákontrázás már túlzás lenne. Márpedig akármennyire szeretem a drámaiságot, azért a jóízlés határait is ismerem. Már ami a stílusos sértegetéseket illeti.
Felemelkedem aztán a helyemről, igazítok galléromon, taláromon és teljesen úgy indulok felé, mintha az imént nem beszóltam volna neki, hanem valami bókot ejtettem volna el. Tartásom egyenes, egyik kezemet úriasan hátam mögé vonom és a navinés mellé érve hanyagul a falnak vetem vállam az ablak mellett, amelynek párkányára könyveit pihentette. Odanyúlok az egyikhez és ujjam végével emelek a kemény borítón, mintha csak egy dobozba kukkantanék. Aztán vissza is engedem.
- De komolyan. Kényelmetlenül fogsz aludni, ha a párnád alá rakod őket - fűzöm tovább kekeckedésemet, olyan nyájasan ejtve szavaimat, mintha komolyan aggódnék azért, hogy a lány elgémberedik az éjjel, miközben reménytelen próbálkozásokat tesz arra, hogy a tudás a tankönyvből a fejébe szálljon valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elmaradhatatlan fényképezőgépemmel hasítok végig az iskola folyosóin. Mint mindig, most is késésben vagyok, márpedig már reggel szóltak nekem előre, hogy ma vacsorára tejberizs is lesz, meg aranygaluska is, de mind a kettő nagyon kelendő, így ha enni akarok, akkor _időben_ érkezzek oda. Hát nem nagyon jött össze, mert nem tudtam, hogy mit húzzak.
Azt hiszem, túl Andrison, és a tényen, hogy én nem vagyok olyan, akibe szerelembe tudna esni, most megint szerelmes vagyok. De azért vagy egy napig nagyon szomorú voltam. Most viszont zöld szoknyámban, Francitól lopott rúzst felkenve a számra, úgy sietek, hogy két copfba fogott hajam minden kanyarban váratlan erővel csapódik vagy az arcomnak, vagy a vállamnak. Persze remélem, hogy nem fog meglátszani. Utolsó kanyar, és végül berobbanok. Egyből kiszúrom a fiút az asztaluknál. Most is, mint mindig, nagyon helyes, és mivel egyedül ül, elgondolkozom, hogy mellé ülök, ám ahogy teszek egy lépést, látom, hogy előtte csak sós kaják vannak. Ma pedig aranygaluska van, és tejberizs.
- Ennek ma nem szabad megtörténnie.
Mondom teljes határozottsággal, és csak utána remélem, hogy senki sem hallott. Tudom, hogy Dante a tökéletes és csodálatos férfi a számomra, de az univerzum küldött egy jelet, hogy ennek nem szabad ma megtörténnie, neki kell utánam szaladnia, és nem fordítva. Ha lett volna előtte a mai különlegességek közül valami, akkor azt mondom, bevállalom, hogy navinésként odaülök, de így nem.
Az asztalunkhoz lépek, lopva lejjebb húzom a vállaimon a felsőmet, és mikor leülök, addig csúszkálok a helyemet változtatva, amíg úgy nem helyezkedek el, hogy Dante felnézve egyenesen rám nézzen. Már csak nagyon nőiesen kell ennem a vacsorámat. Halott ügy, érzem.