Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A fal mintha kitátaná a száját - ovális nyílás jelenik meg, ami mögött fényesre koptatott fokok látszanak a félhomályban. Teó előrelibben, hogy mutassa az utat - nem mintha el lehetne téveszteni, a járat nem kínál választási lehetőséget - leginkább megszokásból követve a tekeredő csigalépcső vonalát, mielőtt megtorpanna, megpördülve a levegőben.*
- Szerintem gyújts fényt!-*Tanácsolja, mert az ajtó pillanatokon belül bezáródik mögöttük, akkor pedig az orrukig sem fognak látni, ami a szellemet nem zavarja, de nem lenne jó, ha Gréta rögtön kalandjuk kezdetén összetörné magát.*
- Milyenek az idei vizsgák?-*kérdezi, miközben felfelé kapaszkodnak. Ez a lépcső sokkal rövidebb, mint amennyi a többemeletnyi magassághoz illene, de ettől még elég egyhangú.*- Egyszer láttam, ahogy a legrettegettebb tanár talárját az utolsó pillanatban valaki rózsaszínűre változtatta, úgyhogy abban ment vizsgáztatni. Meg virágkoszorúban.-*Kezével is mutogatja, ijesztően szigorú grimaszt próbálva hozzá vágni.*- Azon az éven reeeengetegen buktak meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nagyon élvezte a helyzetet és azt is pláne, hogy gyakorlatilag érte folynak most itt a munkálatok. Elismerően bólogatott, ahogy Zoé tett-vett, nem is nagyon zavartatta magát közben közeledni, vagy éppen távolodni tőle. Magától értetődőnek vette, hogy bármit megtehet, sőt, ő úgy is gondolta, hogy ez így van. Az éhes vigyor csak akkor kezd el homályosulni, mikor ellép a tanárnőtől, hagyva őt dolgozni és beszélni. Bár közel sem biztos abban, hogy nem fogja még mással kizökkenteni, igyekszik tartani magát ahhoz, hogy nem szándékozik akadályozni. Van azonban pár dolog, ami ha nem is láthatóan, de belül kifejezetten zavarja. Ha pedig így van, totál felesleges lenne takargatni vagy körbeírni, kertelni meg pláne, de azért csak megpróbál nem odalépni egyből a megjegyzésével.
- Arra, hogy eldönthetnéd mi is kell neked. Nekem Te, de belőled aztán ember ki nem találja mi, merre, hány méter...
Mondja őszintén, bár mintha először hagynák el ilyenek a száját, ami többé-kevésbé igaz is. Nagyon ritka, ha valakinek hagy választási lehetőséget, ahogy az is, ha hagyná, más is irányítson. Itt azonban most mondjuk azt tapasztalati úton próbál adni is, nem csak elvenni. De leginkább kíváncsi, neki van elképzelése, terve, mint mindig, de egy kicsit képes lenne engedni, talán, de ehhez tudnia kéne azt is, hogy a nő egyáltalán akar-e valamit komolyan. Nagy a különbség ebben, ezt hamar észrevette, ő már-már mániákusan szereti, ha mindennek van egy üteme és az akarata szerint uralni tudja, még Zoé, na ő olyannak tűnt neki, hogy kimondott szavak, vagy éppen megfogható dolgok nélkül is elevickél. Nem lett ettől dühös rá, de nem igazán volt ínyére. Észreveszi azt is, ahogy próbál kitérni a szemkontaktus alól a tanárnő, ő azonban egy percre se veszi le róla szemeit,éreztetni akarja, hogy a világ összes figyelme az övé, csak mondjon át vagy bét.
- Nem lenne fair, ha én támasztanék elvárásokat kizárólag, nem gondolod? Neked is vannak...igényeid.
Komolyan mondja, bár azért a korábbi higgadtsága meg-meg inog, nem akarja feleslegesen jártatni a száját, de úgy látszik, kénytelen lesz ő beszélni, és ez alapján jutni valamerre. Pedig jobban örülne, ha ennél többre is jutnának.
- Bár igazán könnyű, meg kényelmes döntések nélkül élni, nem kifizetődő, de ezt te is tapasztaltad már biztosan. - Egy kis szünetet tart, nem szemrehányó akart lenni, inkább valamit előcsalni Zoéból, az ő szándékai elég egyértelműek abban, hogy az elejétől nyílt lapokkal játszva tisztázta: ő a nőt akarta megszerezni. Most pedig, nem a legszebben fogalmazva kisajátítaná, de inkább mondjuk azt, meg akarja tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ez még csak a kezdet!-*Teó is lelkesedik, ide-oda lebeg Gréta előtt, annak biztos tudatában, hogy nem bukhat benne orra véletlenül sem. Amíg a folyosón bandukolnak, idegenvezető módjára mutogat meg mesél ezt-azt, de amikor a lány elunja a sétát, félbehagyja a  mondókáját.*
- Egy emelettel lejjebb van kettő, a toronyból több nem vezet tudtommal. Hacsak nem csinált valaki egy újat, de az iszonyatosan macerás.-*Főleg, hogy a kastélyt nem is olyan rég felújították, az összes bűbájt újrarakták, akkor nagyrészt számba is vették, hol milyen járatok vannak (azért a tanárok se olyan naivak, hogy ne sejtsék, időről-időre valaki megpróbálja kényelmesebbé tenni az életét).

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hát, nem húzta sokáig a dolgot. Tehetetlenségemben csak összefűzöm magam előtt a kezeimet és duzzogós kislányként ráncolom az orromat. Néha-néha rápillantok, de nem tudom tartani vele a szemkontaktust. Olyan szerepbe kényszerít, amilyenbe csak akar és bár nincs ellenemre, azért furcsa ez a követelőző hangnem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire türelmetlen, azt hittem, még van egy kis időnk, mielőtt kibukik ez az egész. Pedig milyen kényelmes volt, csak úgy, kötöttség nélkül, igazán jól éreztem benne magamat, hát akkor miért vagyok most olyan bizonytalan és tehetetlen? Elfut a méreg, amikor rávilágít a döntésképtelenségemre. Összepréselem a számat, talán nem kellene így túlreagálnom, sőt biztos. De mire végiggondolom már ott van a kés kezemben. Határozott mozdulattal vágom bele az asztal lapjába, kettőnk közé. Nem tudnám megmondani, hogy mi késztetett erre, de egy pillanat műve volt az egész, és amint megtörténik, már el is száll a kényszer a tettlegességre.
- Ez kell neked? Ez? Valami hatalmas zűrzavar lehet a fejedben.
Végigmutatok magamon, miközben unottan felhorkantok. Már az elején sem igazán értettem a közeledését, de most meg aztán végképp zsákutcába kerültem a dolgokat illetően. Ő is tudja, hogy komoly probléma van velem, minden máz alatt, valahol mélyen valami eltört és hiába próbálkozott vele, nem lehet összeragasztani, ideig-óráig összeállni látszik, de aztán hirtelen apró darabjaira hull és én olyan leszek, mint régen. Letargikus, céltalan, szürke és unalmas. Miért kényszeríteném ezt rá? Senki nem érdemel ilyesmit.
- Egyszerűen nem kényszeríthetlek ebbe bele, nem lenne fair.
Hitetlenkedve csóváltam a fejemet. Nyilván az utóbbi időben egészen más megvilágításba kerültek a dolgok, de csak miatta. Miatta lett minden egy kicsivel színesebb, miatta nyúltam hozzá ismét a hárfához, és rajzoltam. De voltak kétségeim afelől, hogy ez meddig fog tartani. Egy rövid ideig eltökélten néztem a szemeibe. Aztán eszembe jutott a hús. Gyorsan odafutottam és megfordítottam őket. Még épp nem égtek meg, de már az egyik széle nem épp kedvező színt vett fel. A zöldséget késznek ítéltem meg, úgyhogy leemeltem és elővettem két tányért. Egy pillanatra egészen kitudtam zárni Bencét, mintha ott sem lenne és az egész probléma csupán a fejemben élne. De ahogy megfordultam, ismét ott volt, életnagyságban, és válaszokat várt. Olyanokat amiket én nem tudtam megadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem tudom pontosan. Sose tanultam varázsolni, csak az biztos, hogy a muglik meg a mindenféle lények miatt van egy csomó bűbáj a kastélyon, úgyhogy trükkös feladat megkerülni őket. Szerintem a Selwyn-tesók többet tudnának mondani, ők bűvölgetnek folyton.-*Az Eridonosok többsége ismeri is a szőke duót, elvégre az egyikük a csapat terelője volt, a másik meg amolyan csodabogár.*
- Ásóval nem sokra mennél. Ez itt mind kő meg mágia.-*Ugyan Teó előadásában ez nem túl hihető, mert a keze kopogás helyett simán átsiklik csak a falon, attól még a kastély kövekből épült.
Ahogy a lépcsőkön baktatnak, már épp rá akar szólni a lányra, amikor az egy szökkenéssel elkerüli az álnok fokot.*
- Ügyes.-*Elismerően pislog, majd a nyomában lebegve hagyja, hogy egy kicsit felfedezze magának a folyosót, háta mögött összekulcsolt kezekkel, beharapott ajakkal figyelve Grétát. Ahogy a lány megadja magát, szája cinkos mosolyra húzódik.*
- Az egyik festmény és az egyik szobor van megbűvölve.-*Árulja el, de többet egyelőre nem mond - lehetőséget ad, hogy a másik megpróbálja kitalálni, melyik két művészeti alkotás is rejti a két átjárót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Távolról figyeli Gréta ügyködését, hogy véletlenül se árulja el magát, azonban a lány boldogul egyedül is - amikor felfedezi Anya-banya üvegcséjét, Teó nevetve megtapsolja a szemfülességét, közelebb libbenve. A feltáruló járat pókhálósabb az előzőnél, ritkábban használt, de hasonlóan sötét, nem látni tovább pár lépésnél.*
- Profi munka.-*Bólogat fontoskodva, mintha mindjárt kitüntetést is adományozna érte. A kérdésre körbefordul a tengelye körül, a vállát vonogatva, de közben huncutul, kihívóan vigyorog. A szobor mögötti útvonal megnyitása az igazi kemény dió.*
- Ahogy gondolod. Onnan aaaa....-*kell egy pillanat, hogy a fejében lévő térképet felidézze,*- Szfinxes festményhez meg a diri irodájához jutunk. Ez az útvonal a Déli szárnyba vezet, majdnem tök ellentétes irányba.-*Jókora útvesztő ez így, ha sokat mászkálnak fel és alá, Gréta bele fog zavarodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A kialakult helyzetet úgy érzékeli, mintha egy bombát próbálna hatástalanítani, de sikerült volna elsőre egy rossz vezetéket kihúzni. Nem szokott hibázni, nem szeret és nem is akar, éppen ezért neki nagyon szokatlan az imbolygó talaj a lába alatt. Talán most sem az egy helyben toporgás, vagy a kényelem zavarja, inkább az, hogy ami nincs, azt nem lehet irányítani. Az ilyen kétes helyzetek szoktak csúfos kudarcot vallani az ismeretei szerint. Abba pedig véletlenül se szaladna, főleg nem önként és dalolva. Figyeli hogy pillanatok alatt fordulnak fel a dolgok láthatóan a nőben, majd azt, ahogy mérgében a kést felszedi és a lapba vágja. Egy percre csak hallga, majd tenyereivel az asztallapra támaszkodva hajol szembe vele és röhögni kezd.
- Olyan szexi vagy, ha kiakadsz.
Még a szemöldökét is megemelgeti párszor, de a feltevésre nem akart felelni. Kiterítette a látható lapokat, itt már rég nem Bence fejének vagy elméjének tartalma a kérdéses. Bár meg kell hagyni, ha így kizökkentette vele Zoét, ott is fellelhetőek bizonyosan ezek a kételyek. A nevetést abbahagyta, mielőtt a szépség magára venné, elrugaszkodik az asztaltól, majd összefonja karjait a mellkasán. Ráerőltetni magát? Próbálja komolyan összetenni mi baj lehet az önértékelésen kívül itt, mert nyilván való nem ugyan azt látják Zoéban, másfelől, még mindig nem Bence az, akinek el kéne mondania, akkor mit is vár el.
- Ha jól rémlik, eddig sem szegeztél pálcát nekem, vagy kést a torkomnak ezért. De javíts ki, ha tévedek.
Ami ugyebár nem fordulhat elő, de itt már inkább csak pengette még azokat a gyenge idegszálakat, ahogy egyre közelebb és közelebb sétált. Kivárta még az ételt a tányérra pakolja, majd határozott mozdulattal kapta el karját és derekát és fordította szembe magával. Ha akarna, akkor se tudna kimenekülni most válasz, vagy Bence tekintete elől. Kínosan ügyelt rá, hogy ne fájón, csak tekintélyesen tartsa magával szemben. Nem akarna erőszakos lenni, főleg nem vele, ettől még szükségesnek látja ezt.
- Mondhatnám, hogy a hallgatás beleegyezés, de az nem lenne kielégítő.
Magához mérten egyre többet beszél egyébként is a navinések egyik vezetője társaságában, de ilyenkor még módfelett azon is túlteljesít. Viszont kíváncsi, amit nem mutat a kérdéseken túl, és türelmetlen is kissé, bár ezt még tudja kontrollálni. Egészen közel hajolt, ajkaik szinte milliméterekre voltak, de csók helyett vigyorgott és kérdőn tekintett rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mikor a hús másik oldala is alaposan megpirult és tökéletesnek ítéltem meg kivettem őket, majd ráraktam a zöldség ágyra. Mindeközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni a megjegyzését és a nevetését. Nem reagáltam rá, csak fintorogtam egy sort és leraktam a kész ételeket az asztalra, utána pedig egy gyors mozdulattal kihúztam a kést az asztalból és elfektettem kettőnk között. Meglepett, hogy mennyi mindent ki tud belőlem hozni ez a kifordított helyzet. Az esetek többségében én voltam az, aki komoly kapcsolatot szeretett volna és addig mentem, ameddig meg nem kaptam. Szerettem valakihez tartozni, érezni, hogy valakinek fontos vagyok annyira, hogy hajlandó elkötelezni magát. Most pedig, itt volt a helyzet, de én igyekeztem kihátrálni belőle. Hirtelen azt sem tudom, mikor jutottunk el idáig. Tényleg ennyire komoly lenne ez az egész? Igaz, Bence olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint anno az, akinek hajlandó voltam odaadni az életemet. Azóta nem szerettem igazán odaadóan, tudom, hogy az szerelem volt. De ez is szerelem lenne-e?
- Nem, tényleg nem. De eddig nem is akartad ezt.
Megfordultam és előhalásztam két villát, amikor elkapja a karomat. Annyira hangtalanul lépett hozzám, hogy észre sem vette. A tekintetem a karomra siklik. Határozott, de nem fájó szorítás, pont olyan, ami teljesen más irányba tereli a gondolataimat. Szerettem, hogy annyira határozott volt, hogy irányítani akart. Tudtam, hogy ilyen emberre van szükségem, mert egyedül nem boldogulnék. Hagytam, hogy maga felé fordítson, engedelmes rongybabává váltam az első határozott mozdulat után, a szokás hatalma.
- Bence...én, ne...
Nem tudtam befejezni, mert nem tudtam ellenkezni. Nem tudtam nemet mondani neki, túl határozott volt, ami arra kényszerített, hogy én legyek az alkalmazkodó fél, aki meghunyászkodik. De ez ettől függetlenül nem az én saját döntésem.
- Úgy érzem, mindegy, mit mondok.
Suttogom halkan, de nem tudtam viszonozni a mosolyát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A megjegyzést nem is méltatta válaszra, felesleges szócséplés lett volna csupán. Felesleges azon lovagolni, hogy kinek a hibája volt és kié nem, az se érdekli már, hogy mi volt a kiindulópont. Sokkal inkább leköti a lány tényleges reakciója. A mozdulatai, az apró mimikák...
Rá kell döbbennie, hogy ez a lány... aranyos. És ilyet nagyon ritkán gondol és még ritkábban mond ki. De valahogy olyan őszinteséget lát benne, amit rettentő kevesekben képes felfedezni. Lehet, hogy ez csak egy kósza benyomás és alapja sem lesz a későbbiekben, de nem veti el elsőre mindezt. Hisz kell valaki, aki nem bájolog, aki nem játszik szerepet... aki csak önmagát adja...
Talán túlságosan is. Teljesen lefagy a mozdulatban, mikor  elugrik tőle, mintha valami gyógyíthatatlan beteg lenne. Végül is valahol helytálló a gondolat, de mégis... csak nem ordít róla, hogy valami már nincs egészen rendben fejtájékon. Viszont öröm az ürömben, hogy képes a keze között megtartani a könyveket. Legalább nem csinált magának plusz munkát.
- Hé, nincs miért bocsánatot kérned. - Csak egy kis idő után szólalt meg, hangjában pedig valami furcsa mellékzöngét lehetett kihallani. Talán... mosolygott? Ő? Ritka pillanatok egyike, de a görbület tényleg megjelent az arcán. Olyan kellemesen abszurdnak találta a kialakult helyzetet. Viszont hamar tova is szállt a mimika.
- Nem akarlak újra megijeszteni, de most hozzád érek, hogy odaadhassam a könyveid, jó? - Nyugodtan beszél és tényleg csak azután érinti meg óvatosan kissé, hogy arra engedélyt kapott. Nem szeretne egy furcsa ördögi körbe kerülni a figyelmetlensége miatt.
A megjegyzésre emeli csupán a tekintetét ismét a képekre és lassan végigjáratja azt rajtuk. Egy darabig csendben is marad, ahogy elmereng a feltételezésen.
- Szerintem, ha megkérdeznéd erről őket, nem mondanának túlzott negatívumokat. Tudod, szerintem ők olyanokat láthattak, amiket mi valószínűleg sosem fogunk. - Nem vár megerősítést, sem ellenvetést a képek felől, így próbálja csak olyan hangerővel lefektetni a saját véleményét, hogy csak a lány hallhassa. Hisz tényleg, mindennek megvan a maga előnye és hátránya, csak az az emberfüggő, hogy ki melyiket tartja fontosabbnak, melyiket közvetíti a világ felé.
- Mégis honnan tudod, hogy... mindegy. - Meglepi a kérdés, nem is kicsit. Hisz nem volt nehéz felmérni a lány helyzetét és az imént még pont, hogy az egyik falon ücsörgőnek nézte. Mégis akkor honnan tudja, hogy már jó ideje itt van? Végül viszont csak sóhajt egyet és a tarkóját vakargatva tekint el a folyosó vége felé.
- Olykor szükségem van arra, hogy valami képes legyen elnyomni a saját gondolataimat a fejemben. - Nehezen találja a szavakat, nem igazán szeret erről beszélni. De hazudni nem lett volna semmi oka. Hibája mindenkinek van, neki éppenséggel csak több jutott talán, mint másnak. Legalábbis ezen a véleményen van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bár még messze volt a napnyugta, attól függetlenül én lent ültem a bejárati csarnok lépcsősorának alján, és vártam. Nagyon régen nem találkoztunk normálisan Ricsivel, mert nem akart zavarni, nem akarta, hogy egész éjjel miatta legyen fent és reggel meg ne tudjak felkelni és levizsgázni. Nagyon értékeltem volna, ha az iskolaelső címre hajtok, így viszont csak mérges voltam rá, mert megfosztott attól, hogy együtt legyünk. Amúgy is kevés időnk volt együtt, hiszen gyakorlatilag csak éjszaka volt ember és a vizsgaidőszak azt a pár órát is elvette tőlem, éppen ezért gyűlöltem. Szerencsére azonban már itt volt a vége, mindent letudtam, már csak egy vizsga eredményére várok. Jobb dolgom tehát nem volt, mint megvárni amíg szépen lemegy a nap, Ricsi aranyba borul, lábai lesznek, felöltözik és feljön hozzám, ez már igazán semmiség. Csak az a baj, hogy engem elég türelmetlen fából faragtak. A lábam folyamatosan járt, ahogy a kezem is. Kettő perc után eluntam magamat és dúdolni kezdtem egy dallamot, közben piszkáltam a hajamat, nézegettem a körmömet és forgattam a gyűrűmet az ujjamon, de csak nem akart sötétebb lenni és nem akart kinyílni a tölgyfaajtó. Ám, ahogy erre gondoltam, varázsütésre megnyílt az ajtó én felpattantam, már csillogott a szemem, már készültem szaladni, de akkor megláttam az egyik háztársamat, úgyhogy duzzogó képpel leültem és a cipőmet kezdtem bámulni. Igyekeztem nagyon sértődöttnek látszani, haragudtam az időre, kár, hogy ő nem nagyon törődött velem, csak lassan vonszolta magát tovább. Óvatosan követtem a tekintetemmel a fiút, arra is gyorsan rájöttem, hogy ki volt. Új fiú, csak nem rég jött hozzánk és még a nevét is tudtam, de közelebbről nem ismertem.
  - Szia Bende!
Köszöntem neki, amikor elhaladt mellettem. Láthatólag a pontokat ment megnézni, úgyhogy elfordítottam a fejemet, gyűlöltem a pontjelzőt, mert a Navinét a harmadik helyre tette. Persze, fogalmam sem volt róla, hogy működik, de akkor is utáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Fáradtan sóhajtottam fel, miközben a tenyeremre fektettem a fejemet. Annyira lassan vánszorgott az idő, mint egy fél lábú szinte magatehetetlen kígyó, na jó, ez rossz hasonlat volt, mivel a kígyónak nincsen lába, de mindegy, a lényeg az, hogy lassan telt az idő. Én meg nem voltam az a türelmes lány, mondhatni fél perc alatt képes voltam halálközeli állapotba tornászni magamat, ha szenvedésről volt szó. Így ez most sem volt másképp s bár társaságom lett volna, nem volt kedvem Bende után menni, így hát csak távolról pillantottam rá, de nem túl feltűnően, félő volt, hogy esetleg megjegyzi, vagy félreérti vagy valami.
  - Öööö...
Először le sem esett, hogy hozzám beszél, mert unalmamban megpróbáltam elérni a nyelvemmel az orromat, ebbe egészen bele is feledkeztem, szóval ha felém nézett, valószínűleg elkapta az akció egyik-másik mozzanatát. Bandzsítottam, koncentráltam és addig nem is válaszoltam ameddig nem sikerült a művelet. De mivel veszettül tehetséges lány vagyok, így viszonylag gyorsan sikerült megnyalni az orromat. A következő szint a könyököm lenne, de mivel hallhatóan valami beszélgetésfélében vagyok, így gyorsan leállítom magamat.
   - Hát ja,  de nem voltunk valami ügyesek, mert megelőzött minket a Rellon és az Eridon. De jövőre jobbak leszünk. Viszont kviddicsben másodikok lettünk, úgyhogy ez tök jó meg minden.
Én magam egyikhez sem tettem hozzá, ami elég ciki, főleg, hogy ilyen gyászos lett az eredmény, de jövőre már nem fogok kegyelmezni, hanem belevágok és akkor talán tanulok is valamit.
  - Milyen hangok?
Kár volt megkérdezni, abban a pillanatban és is meghallottam. Felpattantam és próbáltam ráfókuszálni a hang forrására, de sehol nem volt semmi. Így kicsivel közelebb léptem Bendéhez.
  - Ugye nem te csinálod azért, hogy direkt megijessz?
Ki tudja, végül is nem ismerem annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nappal többnyire az Eridonban időzik - az órák alatt alszik, vagy legalábbis próbál takarékoskodni az erejével, amíg semmi sem történik, hogy mire visszaérnek a többiek, készen álljon a fogadásukra. Bár még nem szokta meg igazán a tornyot és az "otthon" fogalma is eléggé idegen számára, élvezi ezt a különös létet, a beszélgetéseket meg a kastély felfedezését éjjelente, na meg a Radúz által ráosztott apró-cseprő feladatokat. Egyelőre nem meri a Teó által javasolt rövidítéseket használni, szépen lesétál a lépcsőn, hogy elérje a bejárati csarnokot, ahol a hirdetőtábla áll. Ahogy a kezében szorongatja a pergament, amit ki kellene tűznie - külön őt bízták meg vele! - kissé meglepetten fedezi fel, hogy a tábla telis-tele van már aggatva papírokkal és szabad hely már csak a leg-leg-legtetején akad. Amit nem ér el. Gondterhelten nézi egy darabig, aztán mintha nyílna a kapu és beszélgetés hangjai ütik meg a fülét, így diákok segítségében reménykedve megindul a pontokat számoló homokórák felé. A két nebuló azonban valamire nagyon figyel, így nem biztos benne, hogy örülnének, ha megzavarná őket. Egyik lábáról a másikra álldogál, ahogy Bende és Lotti hátát nézegeti - türelmesen vár, kezében szorongatva a pergament, míg időnként lepislant a hirdetményre, majd piros-fekete csíkos harisnyájára, majd vissza a két Navinesre. Közelebb óvatoskodik, egészen hangtalanul, megállva Bende mögött, hogy félig kihajolva mögüle ő is megleshesse, mit néznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha