Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Felvont szemöldökkel, és karba tett kézzel hallgatom a kékhajú hozzám intézett szavait. Annyira nem hülye a kiscsaj, legalább ez a gondolkozásmódja tetszik, azonban az éjjeli kiszökés… Azt meg kell büntessem. Mielőtt még válaszolhatnék, a barátnője kezd el hozzá szavakat intézni. Hallgatom egy ideig a lány, igazából mindkettejükkel egyetértek valamilyen szinten, mégis csak az előbbit reagálom le.
- Nem mondtam, hogy engem tisztelned kellene, azonban a rangom feletted áll, és azt illene. Egyáltalán nem érdekel, hogy egy kislány mit gondol rólam, vagy épp mit nem, esetleg ebben a pillanatban fejben melegebb éghajlatokra küldesz. A legkevésbé sincs kedvem itt lenni, viszont a kötelesség az kötelesség. Jelen pillanatban nekem a prefektusi munkám végzése, amibe beletartozik, hogy a kint csavargóknak büntetést adjak és visszaküldjem őket a saját helyükre – remélem ezzel mind a ketten kielégítő választ kaptak, bár az eridonos, akiről később kiderül, hogy odatartozik nem tiltakozik.
Végül mind a ketten elárulják, amire kíváncsi vagyok, és így már egyszerűbben végezhetem a dolgomat. A büntetést már kitaláltam mind a kettejük számára, és míg így édes hármasban vagyunk el is árulom nekik.
- Rendben, ha már itt tartunk, akkor mind a ketten írni fogtok egy ötszáz szavas fogalmazást a tisztelettel kapcsolatban, és a navinés lázadónak ezt vacsora közben fel is kell olvasni a Levita asztalánál, mikor én is jelen vagyok. Neked elég leadnod az irományt nekem, vagy bagolyban elküldeni – a körülményekhez mérten még kedves is voltam velük, a legtöbb prefektus nem szereti a feleselést, és sokkal keményebb büntetéseket rónak a diákokra, de azzal magamnak tennék rosszat. Nem szeretnék arra is figyelni a karrierem építése közben.
Látom, ahogy az eridonos kifelé távozik, illetve köszönne el a másiktól, amit nem értek. A végén visszafordul megkérdezni a nevemet, így van lehetőségem visszahívni köreinkbe, pontosabban megindítani Kamillát utána.
- Jin vagyok, és ne siess ennyire. Visszakísérlek mindkettőtöket a házatokba, kezdve a Navinével, mert az közelebb van – pillantásommal a sárga felé nézek, ezzel siettetve őkelmét, hogy mozduljon már, nem érünk rá egész éjszaka. Ha nem akar távozni? Teszek róla, hogy ilyen gondolat máskor ne forduljon meg a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ötszáz? Kösz, Milla, igazán... szegény srác, nem is tudja, mire vállalkozott, amikor azt a büntetést kiszabta. - Használhatnék hozzá pulicer pennát? Pocsék a kézírásom, csak kínoználak vele, ha látnád a macskakaparásom.
Szégyelltem, amilyen rondán és trehányul írtam, lány létemre, de én lógtam ki, most viselnem is kell a következményeit.
- Ja, ha visszakísérsz, akkor jó – torpantam meg az ajtóban, és bíztam benne, hogy Kami már nem nehezíti tovább a dolgunkat, amikor én már szunyókálnék. Teljesen elálmosított az a finom pótvacsora, majd meglepem legközelebb valami aprósággal érte a manót,amelyik az asztalra tette nekem. Figyelmességért figyelmesség jár.
Meg Kaminak jár a szája, ó a fenébe is... ez a lány tényleg ennyire unja az életét?
- Milla! Elég már, ne cirkuszolj! - igyekszem jobb belátásra téríteni. Néha jó egy kicsit túlnyújtózni a takarónkon, de azért mindennek van egy határa. A hülyeségnek és a merészségnek nagyon vékonyka a válaszvonala.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Utálom, ha vitatkoznak, és nem értenek meg elsőre. Itt nincs semmi egyezkedés, rossz helyen vannak, rossz időben, ekkor jár a büntetés, akár elfogadják, akár nem.
- Akkor a házvezetőd fogja levonni a házadtól a pontokat. Az elmulasztott feladatok kb. mínusz harminc pont, és sok mérges nézés a ház többi tagjától – hátha ez meghatja, bár kötve hiszem, szóval nekem kell kezdenem valamit a helyzettel. – És, ha tovább vitatkozol, többet adok, de nem csak neked, hanem a barátnődnek is.
Kegyetlenség? Talán, azonban így megtanulja, hogy ki a prefektus, és ki a büntetendő diák. Ezzel magamnak csinálok plusz feladatokat, szóval belül magamat is átkozom. Az eridonosra pillantok, tekintetemből érezhető a „ez most komolya?!” nézés, amit gondolom, nem kell részleteznem.
- Nem, ha tényleg olyan ronda az írásod, akkor elég, ha nekem felolvasod – sóhajtok egyet. Ennyire peches nem lehetek. Miért vernek onnan fentről? Ahelyett, hogy a debütálásomra koncentrálhatnék, és gyakorolnám a rappelést, két büntetőfeladatot kell meghallgatnom.
Nem engedem, hogy egyedül induljanak el, még a végén máshol kötnének ki, legalábbis a navinésből kinézem. Arcomon látszik, hogy reggel óta talpon vagyok, és már hiányzik az alvás, amit két elsős vesz el tőlem. Még mindig nem látja be a helyzet súlyosságát, de engem nem érdekel, csak magával csesz ki a lány.
- Jó, akkor legyen hétszázötven mindkettőtöknek, és most már lefekvés, mert elmúlt takarodóidő – indítom meg őket a kijárat felé. Ha még vitába akarna szállni, most már tényleg előveszem a varázspálcámat, és szájtapaszt varázsolok a szájára. A végén megfájdul tőle a fejem komolyan mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Aaron csodás arcát ma is muszáj volt látnia, így a délelőtt jelentős részét a férfinál töltötte, méghozzá Töpszli társaságában. Tudja, hogy Aaron nem a legnagyobb rajongója a kutyának bizonyos okok miatt, de mióta nála lakik és rendszeresen ellopja a lány papucsait, úgy érezte valamivel vissza kell adnia egy kicsit a bébiszitterkedéssel járó örömöket. Meg hát nem látta a férfit hónapok óta, valamikor csak be kell pótolni azt az időt.
Aaronnak viszont dolgoznia is kell néha, vagy legalábbis erősen úgy tenni, mintha, így az ebédet követően Alíz is elindul hazafelé. Töpszli jelenleg pórázon van és valószínűleg azon is fog maradni, míg Aaron el nem viszi tőle. A végén még elveszti egy vad idegen kutyáját, aztán akkor majd nézhetnek mindketten. A kutyus egyébként nagyon jól érzi magát nála és a kastélyban, ahol már vagy egy órája kóborolnak. Alíz hagyja, hogy az állat mindent megszimatoljon, többször úgysem fog az iskolában járni. Élvezze ki a lehetőséget, ameddig lehet.
Jelenleg a harsogó portrék folyosóján járnak, a hangoskodó festményalakok pedig nem restek a lány tudomására adni, hogy ez bizony egy iskola és ide kutya nem való. Természetesen ez egy cseppet sem zavarja Alízt, aki ekkor megtorpan a folyosó közepén - már nem a kiabálás miatt -, visszahúzva Töpszlit magával. Szemei meglepetten kerekednek el, erre pedig a póráz másik végén mozgó kutyus is lefagy egy pillanatra. Ő ismeri azt a fiút. Hirtelen nem jut eszébe a neve, de minél tovább bámul rá és a partnerére, akivel éppen beszélget, annál biztosabb lesz benne. Nem nagyon akar odamenni hozzá és megzavarni őket, viszont addig távozni sem szeretne, míg rá nem jön a fiú nevére. Jaj, mi is volt az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- A konyhában? - pillantok rá értetlenül. Na, mindegy, biztos titkai vannak, amit nem szeretne felfedni, de azért ezt az érzést igyekszem megerősíteni benne.
- Amúgy nem vagyok prefi, nem kell félned tőlem. Azt hiszem nem is leszek, az ő filozófiájuk kevésbe találkozik az enyémmel, útjaink általában ha találkoznának, gyorsan elkanyarodnak - nevetgélek és élvezem ezt a sok kaját, meg Győzőt, a "kiszolgálőt". Hát, ez nem jött össze, de egy próbát megért.
- Szóval ilyen kis világjáró vagy. A félvérség pedig csak egy adat, még simán lehetsz bárkinél jobb - vonok vállat, majd újabb süteményt zabbantok be nagy hirtelen. Csak az íze miatt, meg, hogy Kaia nehogy véletlenül mégiscsak megéhezzen. Nem vagyok én irigy, csak ami az enyém, az az enyém, hehehe.
- Én az, de az is csak egy adat. És amúgy is tudom, hogy vörös a vérem, különben már rég gazdagok lennénk. De így nem... viszont jól megvagyunk - kacsintok, és ekkor kezdődik a csetepaté. A manók összevesznek valamin, nem értem, hogy min, mert a gyűrű nem fordítja a nyelvüket, amit mindannyian kaptunk. Aztán elreppen valami mellettem, majd a falon landol, pont Kaia mellett. A ruháját belepi valami barna lötyi, én pedig felugrok és megpróbálom a tüzelési zóna alá húzni, azaz, az asztal alá. Megbillenek, és ha nem kapaszkodik meg, pont rám esik, és ez a legkisebb baj. Ugyanis jönnek mindenféle bombák: sütik, kanalak, torták és heves vitatkozások. Igaz az utóbbiak "nem sebeznek".
- Mi lesz most? Támadjunk vissza? - kérdezem Kaia-t.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kis pihenés, majd pörgés, ez vagyok én, ha főzök.
- Rendben, akkor majd te is főzöl, nekem nem is szoktak, csak ha otthon vagyok, vagy ha finom itt a kaja - válaszolom neki, majd szokásomhoz híven újra felpattanok. Itt egy pálcaintés, ott egy varázsige, úgyhogy elég jól állok. Mugli módra is meg tudom csinálni, de ez gyorsabb, Főleg mert nagyon ennék már, ma még csak egy omlettet ettem reggelire.
- Akkor majd megtanítok pár sütit, a legegyszerűbb a Caprese torta. Csoki, mandula, cukor meg vaj, isteni finom és egyszerű is - rámosolygok, majd elkezdek gondolkodni, hány európai sütit ismerek. Pár magyart már tudok, de nem eleget. Van jó pár lengyel is, de persze legjobban az olasz sütik mennek. Ezután felhozza, hogy viszonozná, én meg mondom is az ötleteimet. Az elsőre egy elég jó okot mond, hogy miért nem lehet a terapeutám, így erre bólintok egyet.
- Ez totál igaz, akkor inkább légy a barátom és a kuktám. Ha jól tudom, van még Mácsai Zója is, mint pszichológus, majd a komolyabbakkal hozzá fordulok - ez végülis egy teljesen elfogadható dolog, de nekem barátra van szükségem, nem terapeutára. Barátoknak úgyis híján vagyok, szeretek egyedül lenni, olyankor nem zavar senki.
A következő felvetésemre csak pislog párat, majd mikor azt mondja, hogy megoldható lenne, már elé is pattanok és megölelem. Hát igen, tényleg eridonos vagyok.
- Dejóóóóóó! Akkor majd ha kimentem, majd megbeszéljük, így te is kimozdulsz végre, nekem meg lesz kivel lennem a messzi Franciaországban! - Végre valaki nem kifogásokkal jön, hogy most esküvője lesz, vagy mert összejön élete szerelmével, aki képtelen kimutatni az érzéseit.
Közben a 10 perc is letelik, így már megyek is a sütőhöz és veszem ki a csirkecombokat. A tepsit leteszem a munkapultra egy alátétre, majd megcsap az illata. Kinézetre is isteni, illatra is, az íze is biztos jó lesz. Előszedek két tányért, majd ránézek a spagettire. Kicsit kihűlt, de csak pont ehetőre, így az egyik tányérra halmozok egy jó adag spagettit, majd ráteszek két csirkecombot. A szószból is rákanalazok a húsokra, majd egy kis reszelt füstölt sajtot rászórok, és a combok közé teszek két petrezselyemlevelet. A másikat is hasonlóan rendezem el, majd két villát és kést viszek az asztalhoz, a két tányért meg magam előtt reptetem. Pontosan Riley előtt landol az egyik, a villát meg kést a tányérok mellé teszem.
- Buon appetito! - mondom olaszul, majd elkezdek enni. Spagettit tekerek a villámra és bekapom. Hát igen, nagyon jól főzök. Ezután egy falat a csirkéből, tökéletesen passzolnak egymáshoz. Közben figyelem Rileyt, hogy ízlik-e neki. Ha igen, a többit haza is viheti, én bármikor összedobok egy ilyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kellemes, nyári vasárnap reggel. Hét ágra süt a nap, oda kint, rikácsolnak a madarak, kint megint kezd kialakulni a 600 fokos sivatagi hőség. A többség ennek felettébb örül.
- Ööuhh... - nyögtem bele a reggelbe. Odafordultam a kis ágyam széléhez, és frissen felkelt mivoltom miatti dagadt szemeim miatt csak kitapogatni voltam képes a mugli készülékem honlétét. Ekkor egy nagy erőfeszítéssel kifeszítettem a csipás szemeimet, így megbizonyosodtam róla, hogy reggel nyolc van.
- Óóóóóóriáááááási! - nyújtottta meg a nyújtózkodás a mondtatomat. Pár erőtlen forgás után sikerült leesnem az ágyról, ami habár szándékos volt, a fájdalom a tervezettnél kicsit nagyobb volt. Szóval egy bájos szitkozódás közepette megkerestem a szemüvegemet (jelen állapotomban a saját szemem kiszúrása nélkül képtelen lettem volna behelyezni a kontaktlencséimet) és lassan, de biztosan-az ágyamat is bevonva a projektbe-talpra álltam. Megtöröltem az amúgy is elkenődött fejemet, majd tudtam, hogy ebből az állapotból csak egy kiút létezik, az istenek itala... nem, nem a pálinka, sokkal inkább a káve. Szépen, lassan a konyha irányába kezdtem döcögni. Végre elérkeztem odáig, kis kócos, táskás fejemen megjelent valami féle elfolyt mosoly. Benyitottam, szokás szerint 70 manó próbált meg fellökni 2 befelé tartó lépés után. Ekkor rájöttem, hogy sem a saját kis örleményem, sem a bögrém nincs nálam, szóval magamnak kell mindent előhalásznom.
- Hát ez k***a jó, mit nem mondjak! - szakadt ki belőlem egy fáradt nyújtózással. Ekkor megláttam valakit. Méretéből ítélve tuti nem manó volt. Igazából többet nem is tudtam volna mondani róla, hiszen kicsit elbambúltam, ami pontosan olyan volt, mintha elveszetten és bambán bámultam volna. Ott, mozdulatlanul meredtem rá. Fel sem tűnt. Lehet pár pillanatra visszazuhantam az álmok világába...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ha vigasztal, nekem se. Anyát testületileg eltiltottuk a főzéstől,-*bólogatok együttérzőn, mert a konyha nem véletlenül az én területem odahaza. Az ember azt hinné, hogy egy olyan félelmetesen okos és vérprofi szakembernek, mint Emily, a kisujjában van a gasztronómia, ám az élet úgy hozta, hogy kisujjnyi sem jutott neki a főzéshez kellő érzékből.*- Amihez ő hozzáér, abból kajasztrófa lesz,-*mosolyogva megcsóválom a fejem, miközben a lány ismét felpattan és elsiet.*
- Nekem valónak hangzik. Tudod, mit akartam mindig kipróbálni? Azokat a vékony, fura palacsintákat,-*integetek kezemmel, mert előbb harapom el a nyelvem, semhogy megpróbáljam helyesen kiejteni a francia megnevezést. Annak még jó vége sose volt, szóval remélhetőleg ennyiből is érti majd, miről beszélek.*
- Áll az alku!-*Feltartom a mancsom, bele lehet csapni, már ha nem ijed meg a puszta méretétől. Szeretem a munkám, hogy segíthetek másoknak és sosem utasítanék vissza senkit, mégis, örülök, hogy kliens helyett ismerőssel gazdagodtam ma. Emberből vagyok, na. Abszolút az én saram, hogy alig mozdulok ki, de hiányoznak a haverok, akik húznak kifelé, akikkel lehet pezsegni és koromhoz illő hülyeségeket csinálni.
Ölelés? Jöhet!
- Oookés. Hogy szoktál kommunikálni? Ugye nem kizárólag bagolypostával?-*Általában nem vetek be kiskutyaszemeket, de most nagyon, nagyon remélem, hogy nem kell fél Európán át oda-vissza küldözgetnem egy vagy több szerencsétlen madarat. Nekem sajna nincs patrónusom, amivel üzenhetnék, ezért is hordom magammal folyton a ketyeréimet.
Közben elkészül a vacsoránk és ízlésesen tálalják is nekem - tök szokatlan, hogy így körülugrálnak/kiszolgálnak, picit kényelmetlenül érzem magam, de nem akarok lábatlankodni, úgyhogy inkább ülve maradok.*
- Nagyon köszönöm. Neked is jó étvágyat!-*kontrázok rá, bár csak kikövetkeztetem, érteni nem értem. A főztje viszont pompás, elismerően és jólesően hümmögve eszem, ismételten ügyelve rá, hogy visszafogott tempóban fogyasszam. Tetszik a fűszerezés, bár nem sűrűn jutott volna eszembe a csirkét spagettivel kombinálni, remekül illenek. Perceket töltök a tanulmányozásával, némán.*
- Ez istenien sikerült. Elismerésem,-*dicsérem meg, amikor már tudok másra is fókuszálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

– Milla, elég lesz, ne feszítsd tovább a húrt. Kell a lazaság, de a lazaságot a baromságtól csak vékony hajszál választja el – figyelmeztetem, legalábbis próbálkozom vele. Bírom a csajt, de ha miatta tőlünk is vonnak le pontot, mérges leszek. Nem is kicsit, harminc pont az kegyetlen sok veszteség lenne.
– Köszönöm – sóhajtok fel, legalább megkímélem szerencsétlen prefit, ha már olyan peches, hogy pont minket kellett elkapnia. Azért nem irigylem a munkáját, emelem kalapomat előttük, én nem tudnám végig csinálni. Túl könnyen lefizethető lennék a kedvenc kajáimmal, és nem sok szívem lenne akár egy eltévedt elsőskét megregulázni. Nem lennék jó prefinek, maradjunk ennyiben.
– Miiillaaaa! – A hangomon remélem érződik, hogy mennyire nem vágytam több akadékoskodásra a részéről. Mindjárt hajnal, és a kajakóma kezdte éreztetni hatását rajtam, amit egy ásítás formájában tudtára adtam. – Menjünk már, az ágyamat akarom...
Komolyan, még egy súlyosbító megjegyzés, és én magam némítom el. Még nem tudom, hogyan, de megteszem, mielőtt tényleg pontot vonna le a Navinétől is, meg az Eridontól is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Monsieur Saárossy Gilbert

---

Odakint verőfényes napsütés. Hős kisasszonyunkat mégsem hozza lázba a dolog. Éppen mugliismeret óráról igyekszik felocsúdni. Számára a legértelmetlenebb óráról beszélünk. Miért kellene azon elmélkednie tanulás helyett, hogy mire is való a gumikacsa. Muglik. Szóra sem érdemes a bagázs. Ő abban a családban nevelkedett, ahol régimódi gondolkodású szülei még mindig attól tartanak, hogy vasvillával és fáklyákkal érkeznek a boszorkányüldözők portájukra, miközben a gyerekek alszanak. Ezen gondolatban megrémülve igyekszik az iskola folyosóján. Most nincsen nála táska. Könyveit szorosan lapos kis mellkasához húzza, és lehajtott fejjel rohan végig az első részen. Sokan vannak ma nagyon a kastélyban. Pánik közeli állapotba kerül. Ehhez nincsen hozzászokva. Gyorsan kapkodja a mélyebbnél mélyebb levegőt, majd egy beeső ablaknál megáll, és megvárja, amíg mindenki szépen elhalad előtte. Nem kell sietnie sehova. Mára ez a csodálatos óra volt az utolsó, ahol jelenése van.
Egy eridonos lány áll meg előtte, és aggódva teszi fel a „Jól vagy?” kérdést. Mona szemei szikrát szórva mélyednek suli társa tekintetébe. Felháborító, hogy valaki gyengesége közben hozzá mer szólni.
- Amint… eltakarodsz… úgy leszek.
Fintorog, a márványpadlót kezdi bámulni.
Hallja, ahogyan csalódottan sóhajt az eridonos, s lépteit egyre távolabbról hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Madame Málnássy.

„A gumikacsa funkciója örök rejtély” – hangzik el a mondat egy túlbuzgó évfolyamtárs szájából a mugliismeret órán. Gilbert a leghátsó sorban ül a sarokban, ami legközelebb van a hideg falhoz. Az előző mondatra látványosan grimaszol és fejet csóvál. Mégis kinek van erre ideje? Furcsa, hogy a varázstársadalmat érdeklik az ilyen dolgok. Nincsen baj a muglikkal, de maradjanak meg a saját felségterületükön, és ne férkőzzenek be a tanórákra. Habár, ha abból indulunk ki, hogy jobb megismerni az ellenséget – enyhe túlzással –, akkor talán elfogadható is lenne ez az egész. Fegyvereikről és történelmükről kellene tanulni, hogy átfogóan lássuk. Ezen elmélkedve hunyja le szemeit, s szundít el egy kicsit. Ki tudja pontosan, hogy mikor, de a tanár áll felette karba tett kézzel, amikor magához tér durmolásából. Hunyorítva sandít fel, és csámcsog egyet-kettőt kiszáradt, alvás-ízű szájával. Ekkor veszi észre, hogy bizony a tanerő áll felette. „15 pont a Rellontól, Saárossy”. Majd az hátat fordít, és magára hagyja a srácot. Szerencsére senki más nem maradt a teremben, ugyanakkor nem fog titokban maradni, hogy az első órákon már pontokat osztogat jótékonyan a semmibe, a Rellon ház rovására.
- A rohadt életbe – motyogja, majd túr göndör tincsei közé.
Már nincsen mit tenni az ügy érdekében, így megvakarja mellkasát, és elindul a nem messze lévő bejárati csarnok felé. Vállait hanyagul tartja, amiről táskája tunyán lóg a világba. Kissé bosszúsan és fürgén emeli lábait a cél elérése érdekében. Sok-sok növendék szaladgál a folyosón, így ő is felveszi a ritmusukat. Egy idő után viszont elég lesz a „tömegközlekedésből”. Egy beugróba ugrana nyurga lábaival, szinte nyúl szerűen, amikor megtorpan, hiszen már egy másik anti-tumultus aktivista foglalta be a helyet.
- Bocs – sutyorogja egy csalódott arckifejezés kíséretében. Olyan jól eltervezte, hogy milyen jó lesz egyedül a beugróban rettegni, erre itt van a lány. Ahogy jobban megvizsgálja, rá kell jönnie, hogy a másik bizony éppen haláltusáját vívja. – Minden oké? – teszi fel a kérdés, miközben szemöldöke a magasba repül. Arcát még nem látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Monsieur Saárossy Gilbert

---

A léptek távolodása kicsit nyugtatja meg csupán, hiszen a folyosón még mindig fel s alá rohangálnak a diákok. Az álmodók biztosan értik, hogy miről írok, ha azt mondom; Oroszlánkirály. A kicsi Szimba és a gnú csorda. Jelenleg Mona is hasonlóképpen érzi magát a diáktömeg miatt. Levegőért kapkodva, könyveit mellkasához szorítva áll a fal mellett. Kitekint a mellette lévő ablakon, ahol látja, hogy csodálatosan szép idő van, de valahogy ezt most nem tudja élvezni. Főképpen azért nem, mert ismét társaságot kap. A kérdésre a hang irányába fordítja sápadt képét, amin jelenleg csak szeplői világítanak. Egy hasonlóan szeplőgazdag diákot pillant meg maga előtt. Ismerősnek tűnik a lány számára, de nem foglalkozik a gondolattal. Azzal viszont annál inkább, hogy miért bámul ennyire az arcába.
- Minden.
Válaszolja pihengve. Gyorsan veszi a levegőt, s mérgesen néz a fiúra.
- Nem úgy tűnik?
Teszi fel a költői kérdést mind emellé. Tekintetét le sem veszi a srácról. Egy rossz mozdulat és betöri az orrát. Hogy miért ennyire ideges és ellenséges? Fél. Olyan, mint egy kismacska, amit sarokba szorítottak. A szőr is feláll a hátán az egész helyzettől. Olybá tűnik, hogy egy kicsit pánikbeteg a lelkem. Majd kinövi. Addig is az angyali arc mellé egy halloweeni fekete macska párosul, aki egyenesen a Pokolba vesz neked egy one-way-ticketet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Madame Málnássy.

Csendesen legelteti szemét a vörös hajú leányzón, miközben orrsövényferdülése miatt egész jól hallhatóan szuszog. Nem tűnik túlságosan egészségesnek ez az egész szituáció. Két fiatal áll egymással szemben a tanoda folyosóján, és valahogyan nem tudják „megfogni” a másikat. Hunyorítva nézne le a lány talárjára, egészen szíve fölé, hogy megnézhesse, melyik ház szülötte a teremtmény. Csakhogy a mellkasához préselt tankönyvek miatt ezt nem láthatja. Pusztán a jelvény csücske lóg ki, de abból nem tud meg túl sokat. A vizslatásból felocsúdva tekint ismét a lány kék szemeibe. Valóban ismerős. Nem sokat tud morfondírozni azon, hogy honnan is ismerheti ezt az arcot, mert a kislány udvariatlanul ráröfög egy mondatot, majd egy kérdést dob fel, ami ebben a fagyos levegőben azonnal jégszoborrá válik. Gilbert szemei meglepetten düllednek, hiszen nem erre számított.
- Hűűűha – forgatja meg hatalmas szemeit.
A mondatok arra engedik következtetni a fiút, hogy a hölgyeménynek nincsen ki mind a négy kereke; ahogy’ mondani szokás. Mi több, másodpercenként enged leválni egy-egy darabot a még megmaradt kerekekből is. Szinte hallani azt a bizonyos kakukkosórát. Minden bizonnyal az tesz a legjobbat mindkettőjüknek, ha ez a társalgás – amennyiben lehet annak nevezni – ennyiben marad, és mindenki megy a maga dolgára.
- Nehogy magadra vedd – kezd bele, miközben hátrálva elindul a folyosó közlekedő részére. – De szerintem bolond vagy – fejezi be mondatát még mindig hátrálva. Egy-egy diák nekiszalad, ő elnézést kérve a magasba emeli a kezeit, ám végül visszatekint a lányra.
- Na, szevasz! – köszön el egy búcsúintés kíséretében, majd eltűnik a tömegben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Monsieur Saárossy Gilbert

---

Igaz, hogy Mona egyre hisztérikusabbá kezd válni. Látja a sok diákot ide-oda szaladgálni, a nevetésük pedig percről percre ingerlékenyebbé teszi. Nem észleli, hogy a fiú közben komplett idiótának nézi őt. Nem is érdekli, mert éppen a túlélésért küzd. Érdekes, hogy egy új környezet mennyire meg tudja bomlasztani az ember elméjét, hogyha nincsen hozzászokva. Világ életében egyedül volt, testvér nélkül, csendben és nyugalomban. Erre most egy olyan helyre kerül, ahol sok-sok ember és hangzavar várja. Kell még néhány hét, hogy hozzászokjon. Vagy ő lesz az iskola történetében a leghamarabb megbolondult diák. Szemeit ide-oda rángatja. A fiúra szinte már nem is figyel, majd hirtelen felmegy benne a pumpa az első rácsodálkozó mondat hallatán.
- Mi van?
Próbálja túlüvölteni a folyosót, ahol néhányan meg is állnak. Nem szentelnek neki sok figyelmet, és a fiú is inkább úgy dönt, hogy ez a lány bolond, és ott hagyja. Mona végre egy megkönnyebbült sóhajjal konstatálja a történteket, majd újra az udvar irányába kezd nézelődni. Jobb lesz, hogyha kiszellőzteti a fejét. Így megvárja, amíg elcsendesedik a helyzet a folyosón, és lassú léptekkel elindul a birtok irányába, hogy eltűnhessen az emberi szemek elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hát az én anyám se főz, mert van konyhánk, így nem koszolja be a kezeit. Apa szerint tud, de én még egyszer se láttam a konyhában - hát igen, én se tőle örököltem a főzőcskézést. Leginkább nagyira tudnám visszavezetni, ő máig mondja és küldi a családi receptjeit, amiket kicsit átdolgozva felhasználok. A szóviccen elmosolyodok, tetszik ez a kajasztrófa szó. Érdekes a magyar nyelv, rengeteg ilyen szókapcsolat van elvileg. A torta ötlete tetszik Rileynak, de van jobb ötlete is.
- Crêpes? Úgy ejtjük, hogy khrep. A vége lemarad, a k után meg egy kis h is van.  Ó, az nagyon finom, főleg nutellával meg eperrel, azt is süthetünk, ha gondolod - ez volt az egyik legelső dolog, amit sütöttem a szakáccsal, azt mondta, ha ezt megtanulom, akkor ettől már csak nehezebbek lesznek. Igaza is lett, majd a kurzuson olyanokat fogok tanulni, aminek a nevét se hallottam.
Aztán szóba kerül ez a terapeuta vagy barát dolog, de megegyezünk a barátban. Belecsapok a tenyerébe, végre lesz kivel lennem. Most barátra amúgy is nagyobb szükségem van, mint pszichológusra. Ezért is merem megkérni, hogy majd jöjjön el hozzám, ha majd ott leszek, és ebbe bele is egyezik.
- Neem, dehogy csak baglyokkal, szegényeket nem kínzom. Apától kaptam ilyen tapizós telefont, még nem tudom tökéletesen kezelni, csak az sms írás, hívás megy, a többi még nem - A 10 perc letelt, így pattanok is fel és folytatom a kaja előkészítését. A hasam nagyot kordul, így teszem a tányérra és tálalom.
- Köszi. - El is kezdek enni, és igyekszem nem az átlagtempóban falni, hanem kicsit lassabban enni. Úgy látom ízlik neki, mert hosszan analizálja az ízek keveredését. Meglepő a csirkecomb spagettivel, de nagyon jól működik. Meg is erősíti szóban, erre csak bólintok, mert spagettit tekerek a villámra, majd a végére tűzök egy darabot a húsból. Az étel gyorsan fogy, mindketten éhesek voltunk, úgy tűnik. A tányér aljáról összegyűjtöm a szószt és megeszem, így már alig kell mosogatni.
- Kérsz még? Mert akkor szívesen szedek még, egyél amennyi jólesik, nekem van még más kajám is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az eredeti szóvicc a 'dishaster' volt, de jó látni, hogy a fordítóbűbájok megbirkóztak vele és érhető maradt. Megérték a beleölt pénzt, ha ennyire finoman képesek árnyalni a beszédemet. Bár a nemlétező nyelvérzékemmel semmit sem tud kezdeni.*
- Kkrepp. Najó, hagyjuk. Palacsintasütés, király. Mi az a nutella?-*valószínűleg valami édes, de rémlik, hogy hallottam már zöldséges meg húsos palacsintákról is, szóval nem merek találgatni. A név alapján esetleg valami mogyorós-diós lehet, de na. Láttam én már karón varjút.
Kapok pacsit és ezzel nagyjából el is dől a dolog, már csak a részleteket kell tisztázni, mielőtt országokon átívelő együttműködésbe fognánk. Mert ez most már ilyen komoly projekt, kérem. Az én időbeosztásom mellett mindenképp szervezésre szorul majd egy-egy út, hogy a lelkiismeretemet ne rágja rongyosra a bűntudat, amiért idegen tájakon dőzsölök és kritizálom más főztjét (aminek nyomába se érek kulináris képességeimmel).*
- Hál' az égnek. Majd cserélünk számot, aztán ha nagyon nem boldogulsz vele, mutathatok egy-két trükköt,-*megkönnyebbülten szusszanok, sőt, már azt tervezgetem csendben, hogy bevezetem a leányzót az instagram legmélyebb bugyraiba. Szeretek korgó gyomorral gyönyörű kajákról készült fotókat nézegetni, bár mazochizmusom ezen formájára még senki sem panaszkodott.
- Köszönöm, de bármily' finom is, borzasztóan jóllaktam,-*utasítom vissza őszinte mosollyal, elvégre én szendvicset is ettem előtte. Az egyik manó készségesen elviszi a tányérom, míg telefonomra pillantok és az idő láttán elszörnyedve gyorsan kávém végére járok.*
- Ne haragudj, nekem most mennem kell. Nézz majd be valamelyik nap hozzám a rendelőbe déltájt, megbeszéljük a többit. Addig is minden jót!-*összekapom magam, majd búcsút intek és elszaladok, mert vár a macska és a munka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok