Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsi kacsójával megigazítja napszemüvegét, mely jótékonyan tompítja a retináját égető égitest sugárzását, miközben lábait egymás után pakolva közelít a tornyosuló építmény felé. Szája széle már alaposan ível felfelé, s ez a görbület pár pillanat múlva vigyorként terpeszkedik arcán, ahogy lelki szemei előtt megjelenik húgija, az egyetlen és drága Hedduc, amikor majd meglátja, hogy kisebbik bátyja bizony megérkezett a kastélyba.
Mozdulatai egy film lassított jelenetét idézik, ahogy felfelé tart - szinte vonul a kastély felé, immár a birtokon belül. Haja kissé borzasan meredezik jobbra-balra, ahogy beletúr, és éppen nagyon rajnak érzi magát, majd megigazítja impozáns trikóját - ami egyébként egy abszolút sima, fehér darab, de ugyebár senki sem mondhatja, hogy nem áll neki jól. Nem, nem egy izompólóról van szó, az elég hülyén nézne ki, ezt ő is tudja, és azért nem annyira raj, hogy testépítő is legyen, szóval erről inkább lemond, és így is képes teljes életet élni.
Tehát kicsit sem nagyzolva, egyáltalán nem nagyképűen sétál felfelé, és bizton állíthatom, hogy a fülhallgatójából bömbölő zene a legkevésbé sem egófényező vagy az a fajta, amire vonulni lehet. Egy kicsit talán bele is rezzen a feje, bár ha rajta múlna, akkor jelenleg úgy rázná magát, mintha egy defibrillátortappanccsal tangózna, de ez természetesen lehetetlen, hiszen Noahnak van önkontrollja, híres arról, hogy mennyire képes megőrizni a nyugalmát... Hah, elhitted. Nem, nem erről van szó. Csupán nem akarja az első két percben bemutatni, hogy milyen varázslatos a személyisége és kreatív a mozgáskultúrája.
És el is érkezik az ajtóhoz, de nem áll meg előtte, hogy drámaian nagy levegőt vegyen, sőt, igazából kis híján lefejeli az bejáratot rángó nyaka a zenére bólogató kobakja miatt. Ezzel a koreográfiával felhagyva lép be az előcsarnokba, pislogóit végigfuttatja a termen, miközben lerakja maga mellé kézipoggyászát, amit akkor sem engedne át másnak, ha egy elvetemült kolibrihorda támadna rá. Stílusosan veszi le napszemüvegét, majd tekeri össze fülhallgatóját, pár pillanat múltán azonban szinte hallható a koppanás - mit koppanás, inkább puffanás -, amit az egója produkál, amint leesik neki, hogy senki sem fogja fogadni és eligazítani őt. Pedig azt írták, hogy küldenek valakit! Megint körbepillog, majd ezen a megrázkódtatáson gyorsan túllendülve mosolyodik el ismét, hogy beljebb lépjen a csarnokba, és lehetőleg megkérdezzen valakit, hogy merrefelé is kéne tartania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Amikor megkordul a gyomra, ő maga nem tud parancsolni bűnös vágyainak, hiszen az evés nála elvi kérdés, és ha éhes, akkor éhes, ott nincs kérdés, neki ennie kell. Ezzel a megfontolással indul el az Eridonból, mit sem sejtve arról, hogy itt érvényben van a szabály, miszerint a konyhában tilos manókat terrorizálni, de ha tudna róla, se értené, hogy ennek a törvénynek miért van létjogosultsága. Hiszen a manók ezt élvezni szokták, nem? Nagyot is nézne, ha ez a tény elméjébe jutna, de szerencsére boldog tudatlanságban veszi útját a helyiség felé, mely hollétét szinte elsőként jegyezte meg.
Így hát, derűsen és éhezve gondol a finom falatokra, melyek hamarosan gyomrát is meglátogathatják majd, amint újfent rátalál erre a helyre, mert azért nem olyan könnyen jegyzi meg ennek a hatalmas építménynek a tervrajzát. De sikerült neki, idetalált! Így hát boldogan, szinte vigyorral az arcán lép be, s a manókon kívül csak egyetlen lányt lát, de ez nem is csoda, hiszen a vacsorát már megülték, csak a szőke nem evett eleget. Nem bizony, mert sosem elég a kajából! Olyasmi ő, mint egy olvasztótégely. Csak úgy belapátolja az ételt, aztán pár óra múlva már az sincs meg, hogy volt vacsora, vagy hogy milyen évet írunk.
- Szia! - köszön hát a lánynak, bemutatva ezzel csodálatos magyartudásának egy szeletét (na nem mintha nem lenne még ott, ahonnan ez jött!), aztán helyet is foglal, sóvárgó szemmel pillant a sárkány előtt fekvő spagettire, mire egy manó lelkesen lép oda hozzá.
- Kaphatok valami... laktatót? - kérdi, neki csak ennyi a kérése. Igaz, hogy kicsit finnyás, a véreshurkát példának okáért kifejezetten kerüli... aztán eszébe jut, mit fog kérni. - Pudingot? - teszi hozzá teljes átéléssel. Tekintete csillanásán látszik, hogy a puding számára jobbá teszi a világot, s mindenek feletti erővel bír, legyen szó fontos beadandóról vagy vizsgáról - ahol puding van, ott Noah is fellelhető, bármilyen más elfoglaltsága akadna éppen. Mert egyszerűen puding. Ezt nem lehet megmagyarázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lala lassan már három éve használta ezeket az ódon folyosókat, a legtöbbjük útvonalát fejből fújta is, a falak között uralkodó nyers illat kellemessé szelídült számára, a kövek hűvös tapintása barátságosan bizsergette ujjbegyeit, mégis mikor a konyhába vezető folyosóra fordultak, rá kellett eszmélnie a lánynak, hogy még soha nem tette be ide a lábát. Sőt, már kettő folyosója fogalma sem volt arról, merre jártak, csak úgy ment, követve a másikat és bízott abban, hogy az nem fog eltévedni.
- Biztos jó felé megyünk? - A fiúra pillantott, akit jóformán még csak nem is ismert. Párszor látta már őt a tantermek közelében, ha jól emlékezett talán még évfolyamtársak is voltak, de első beszélgetésükre csak körülbelül tíz perce került sor, mikor Lala letámadta az ebédlőben azzal a kérdéssel, hogy tudja-e a kedves navinés, merre leledzik az az átkozott konyha. A válasz igen volt, és legyen az félénk bólintás, kedves válasz vagy közömbös mormogás, a fiú nem úszhatta meg a felráncigálást és ha kellett könyörgések áradatát, hogy legyen egy különleges alkalomra az eridonos fruska idegenvezetője.
Az expedíció különben valóban élet-halál tárgya volt, olyan dolog, melyet ha elront az ember az az egész napját megbélyegzi majd, sőt talán még a holnapi reggelébe is belemar, sértődött kutyaként.
Ez az égetően gyors megoldást követelő probléma pedig nem volt más, mint, hogy sótlan volt a leves és a manók azon a délutánon úgy tűnt, elfelejtették kirakni azokat a pici, aranyos sótartókat amelyekből minimum egy általában Lala orra előtt kötött ki. Ha pedig a manók nem hozták fel a sót, akkor bizony Lala fog lemenni a sóhoz. És Matt. Még ha erről a fiúnak halvány lila gőze sem volt egyenlőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem sok kedvem van ehhez az egészhez, de ha már egyszer megígértem anyának, akkor megteszem. Mondjuk kell némi rábeszélés magamtól, mire elvánszorgok zuhanyozni, majd felöltözni, és végre a suli felé. Jövőhéten vizsgaidőszak, most már lazábbak a tanárok is. Engem mindenki le tudott már zárni, így nem nagyon igényelt a jelenlétem, a legtöbben megengedik, hogy ne menjek be, így ilyenkor otthon, a könyvtárból kivett könyvekből tanulok. Ha mégis a könyvtárba kell mennem, azt meg igyekszem úgy időzíteni, hogy olyan napon menjek be, amikor van órám. Nem minden tanár engedékeny.
Korábban érkezek egy jó fél órával, mint a megbeszéltek, így aztán leülök a lépcsőre. Büszke vagyok magamra, hiszen ahhoz képest, hogy jönni sem akartam, egész korán ideértem. A táskámból kiveszek egy könyvet, ami állítólag az idei önismeret vizsgához köthető. Vékony, könnyű olvasmány, így természetesen ezt hagytam a végére.
- Héj, Green.
A harmincnegyedik oldalon tartok már, amikor felbukkan. A múltkor nagyon bunkón viselkedett velem, és azóta sem értem, hogy mi a fészkes fene baja van velem. Nem hiszem, hogy ártottam neki, az meg nem az én hibám, hogy Noel Annelie-t választotta. Nem csak neki fájnak a dolgok, nekem is. Ám ezen most felülkerekedve szólítom meg, és lépek oda hozzá.
- Grace mondta anyámnak, hogy szükséged van jegyzetekre a mágusjoghoz. Ő pedig mondta, hogy én tudok adni. Tessék.
Nyújtom át neki a füzetemet. Az alap jegyzethez rengeteg extra jegyzet is van, Nagyon érdekes tárgy, úgyhogy jó pár dolognak utánanéztem, és persze ki is jegyzeteltem.
- Sok sikert hozzá.
Felelem nyugodtan, de maradni nincs kedvem, csak biccentek egyet, majd hátra lépek egyet, megfordulok és elindulok lefelé a lépcsőkön. A dolgom itt véget is ért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Két napja nem alszom, ami elég rendesen meg is látszik rajtam. Egész éjszaka forgolódtam, hallgattam a szobatársaim békés szuszogását, még az is megfordult a fejemben, hogy kimegyek egy kicsit sétálni. Képtelen voltam elaludni, és amikor reggel fél hét felé azt hittem volna, hogy sikerül egy kicsit pihennem, a rasekom mozgolódni kezdett. Szóval nem volt egy csodás éjszakám, ráadásul ma van a költözés napja, ami azt jelenti, hogy rövidesen ki fog ürülni a kastély - de ami a még fontosabb, hogy Ő is hazamegy. Én pedig itt ülök a szobámban egyedül és próbálom kitalálni, hogy hova tudnék menni, ami nem a szüleim háza. Otthon áll a bál miattam, mert nem beszélek a szüleimmel már hónapok óta és Vivien miatt, aki hirtelen el lett jegyezve. Igen, én is csak így hirtelen tudtam meg. Ezzel kapcsolatos dolgok járnak a fejemben, de bármire is gondolok, mindig ugyanoda lyukadok ki: hogy hazamegy. Látnom kell, beszélnem kell vele, ha kell haza is megyek, hogy felszállhassak a vonatra, hogyha így szóba áll majd velem. De az az igazság, hogy nem igazán tudom, mit tegyek. Frayec-re pillantok, a rasek erre megmozdul és megbökdösi a combom, mintha jelezni akarna így valamit. Nem is tudom miért hallgatok rá, de felpattanok az ágyamról és elhagyom a Levitát. Leszaladok a lépcsőkön, konkrétan letámadok két másodikos eridonost, akik készségesen elárulják nekem, amit tudni szeretnék, majd folytatom az utam. Talán még nem késő. A bejárati csarnokban érem utol.
- Norbi! - utánakiabálok, hangom megremeg a neve közepén. Megtorpanok és veszek egy mély levegőt, a bejárati ajtót tartó ismeretlen srác erre kilép a szabadba, bizonyára felfogta, hogy az, akinek segíteni akart, egy ideig még nem megy utána. A hatalmas ajtó hangosan vágódik be, mire összerezzenek egy kicsit, de ez juttatja eszembe, hogy miért is jöttem most le ide. Mielőtt bármit mondhatna vagy akár csak eszébe jutna, hogy most akkor továbbmegy, mert lekési a vonatát, elindulok. Halvány mosollyal az arcomon szaladok le a lépcsőn egyenesen felé, és eszem ágában sincs lelassítani. Gyorsan csökkentem kettőnk között a távolságot, és mikor elég közel érek hozzá, kinyújtom a karjaimat. Pólóját a nyakánál ragadom meg és ahogy közelebb rántom magamhoz, testünk hirtelen összeütközik. Lefelé húzom a fejét még mindig a felsőjét szorítva, és amint közelebb kerül hozzám, még belenézek a szemeibe, majd pilláimat lehunyva megcsókolom. Ne menj még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ideje végre hazamennie, illetőleg meglátogatnia Alfonzt és drága menyasszonyát (hoppáka!), aki már a kilencedik hónapban van és bármikor világra hozhatja a kis porontyot, akit majd Norbert úgy kezel, mint az a pávián az Oroszlánkirályban. Jaj de nagyon fogja imádni az unokaöcsit, hát már odáig van, meg vissza. Szinte látja szemei előtt, ahogy a teletojt pelenkájában vigyorogva totyog. Ne persze messze van az még, de jó elmerengenie azon, milyen lesz majd egyszer, ha nagy lesz.
Húzza maga után a kis bőröndjét - mert tényleg kicsi - és éppen azon elmélkedik, mit hagy maga mögött (a kastélyt, oc), mikor rájön, nem szabad a múltban élnie. Sikerült ez az év is, nincs nála boldogabb ember, kivéve egyetlen személyt, aki miatt még néha napján fájdalom hasít szívébe. Fel is sóhajt, majd elhatározza, ezen a nyáron biza kiveri a fejéből. Olyan gigapartykat fog nyomni, hogy bele is szédül és az alkoholmámoros éjszakákon, mikor majd lecseréli egynapos ágymelegítőjét egyórásra, csak azon jár az esze, hogy kinek kellenek a nők? Még akkor is, ha olyan tökéletesek, mint...
Izabella? Kérdőn fordul meg, elvégre fogalma sincs, mi a fene folyik itt. Jól körül is néz, nincs-e másik Norbi a környéken, mert szerinte már ez is elképzelhető, azonban legnagyobb megdöbbenésére szó sincsen alteregóról vagy egyéb jelentéktelen hímről. Mi több, nagyon is őt keresik! Szeretne valamit reagálni, de egyik meglepetés éri a másikat, mikor a levitás úgy ragadja meg pólója nyakát, mint egy éhes ragadozó és... Megcsókolja? Mi a gurkó, miről maradt le? Próbál racionális lenni, de nem nagyon megy neki. Már csókolta meg a lányt, s ő viszonozta is azt, de ez nem is hasonlítható hozzá. Mintha ez lenne az első. Érdekli is a bőröndje, vigye, aki akarja, ő most itt nagyon férfi és dolga van. Egy laza mozdulattal karolja át a lány derekát és mélyíti el a csókot, lehetőleg annyira, hogy Izabella szinte bele is szédül. Merthogy Norbert már padlón van. Miééééért kellett erre ennyit várni asszony? Hát még Merlin is egymásnak szánta őket!
Aztán csak illene valamit mondani is, így nagy belső viaskodás árán elhúzódik az eridonos és cseppet zavartan pislog lefelé. - Öhm, nem mintha nagyon tiltakoznék, de ezt miért kaptam? - fél szemöldökét felvonja, mert várja a vallomást, a dicshimnuszt szerény (hogyne) személyéről. Hogy mennyire csodás, hogy Izabella álmatlanul hánykolódott szobájában éjjeleken át, mert nem tud nélküle élni, ilyesmi... Na jó, egy szeretlek is megteszi. Csak mondja mán!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

El sem hiszem, hogy utolértem. Az a két szerencsétlen eridonos, akiket még a lépcsőnél támadtam le, valószínűleg nem is sejtették, hogy milyen sokat segítettek a "nem tudom" és az "pár perccel ezelőtt ment el" válaszokkal. Remélem azért nem lesznek rémálmaik tőlem, azt túlságosan is a szívemre venném és lelkiismeret furdalásom lenne, de mivel fogalmam sincs kik voltak azok, nem igazán tudnék most már elnézést kérni tőlük.
Aztán megpillantom. Itt áll velem szemben és láthatóan fogalma sincs róla, hogy mi a nagy helyzet. Pedig nagyon is tudnia kéne, de én nem fogom az arcába üvölteni, mert az nagyon bunkó és ijesztő volt legutóbb is. Én inkább csak magamhoz rántom és megcsókolom, ujjaim valószínűleg elfehérednek a kapaszkodás közben, annyira szorongatom a pólója szélét. Igazából fogalmam sincs, hogy mit fog erre reagálni, de jó pontnak veszem, hogy nem tol el rögtön magától. Ahogy megérzem karját a derekamon, még jobban hozzásimulok, pedig már lassan nincs is hova simulni, a bennem élő lepkék - csak hogy olyan klisésen fogalmazzak - őrült csapkodásba kezdenek. Megremegnek a térdeim és nagy szerencse, hogy Norbi fog, mert úgy érzem azzal nem sokra megyek, hogy itt szorongatom a pólóját. A pulzusom rögtön megugrik, a futástól vagy a heves csóktól arcom kipirul, de mindez nem érdekel: még az sem, hogy úgy érzem, el fogok ájulni. Csak el akarom húzni a dolgot, a karjai között akarok lenni, hozzásimulni, megölelni, beszívni az illatát. Olyan jó így.
Mikor elhúzódik, nem válaszolok rögtön a kérdésére, előtte még mély levegőt veszek, hogy egy kicsit csillapítsam hevesen dobogó szívem.
- Búcsúajándék - halkan mondom ki, szinte suttogok, smaragdjaim eszeveszettül csillognak, ahogy ránézek. Egyelőre nem engedem még el a pólóját, mert attól félek abban a pillanatban már tényleg összeesnék, de tudom, hogy amíg tart engem, addig ez nem fog bekövetkezni. - Tudod úgy gondoltam, hogy ha ezt most nem teszem meg, akkor bánni fogom - rámosolygok, de egyelőre még nem mondok semmi konkrétat. Valószínűleg már úgyis tudja, ha meg nem, akkor jó lesz még egy kicsit húzni az agyát, még biztos van legalább tíz percünk a vonat indulásáig. Addig pedig szeretném kiélvezni a pillanatot, hogy itt vagyunk, így, együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mit is mondhatnék? A döbbenetet lassanként felváltja az élvezet. Mert igen, Norbert határozottan odavan a gondolatért, hogy Izabella kezdeményez. Szerinte ennek már bőven eljött az ideje, így bár megtehetné, mégsem nehezíti meg a lány dolgát - mondjuk ennek legfőbb oka, hogy olyan szerelmes, hogy nem is bír ellenállni a lánynak. Na mindegy, szóval jól magához öleli a levitást, ajkaikat úgy forrasztja össze, mintha attól tartana, ez az utolsó alkalom, hogy megízlelheti. No de egyszer minden jónak vége, így ő is felteszi a maga ötmillió dolláros kérdését.
- Búcsúajándék - ismétli meg töprengőn, de látszik rajta, hogy ez a válasz nagyjából addig elég, míg vesz egy újabb levegőt. Ő az igazságot akarja hallani, érezni akarja az imádatot iránta. Igen, egocentrikus, egy nyominger, de ő már annyiszor kimondta és csinált magából totális idiótát, hogy a soron következő hülye legyen a Nemes lány. Jogos, igaz? Igen, ma valahogy minden jogos, amit Norbert gondol.
- Hát ez felettébb romantikus, de nem ez volt a kérdés - fél szemöldökét ismét felvonja, vár valamire. Mert oké, ő nyilván tudja, hogy azért, mert Izabella odavan érte és fülig és nagyon, de ezt azért ennyi szenvedés után hallani szeretné, tök jogosan. Szóval lehet itt ködösíteni, meg szórakozni, sosem rontja el az efféle próbálkozásokat, csak ez már nem annyira vicces. - Remélem tudod, hogy a konkrétum nélkül nincs is miért maradnom... - már fordítja is el fejét, a szorítás Iza derekán csökken, mintha valóban indulna is tovább. Egyik kezét még rá is teszi a bőröndje húzójára. Mert ha itt most nem lesz vallomás, megy Merlin hírével.
- Szóval Izabella, még egyszer megkérdem. Miért kaptam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem eresztem a pólóját és a szemem sem veszem le róla, de arcomról lassan lefagy a mosoly, ahogy felfogja a szavaimat. Bátran kijelenthetem, hogy egy ideig még nem áll szándékomban elárulni neki azt, amit amúgy is tud, de ahogy látom a kétkedést a tekintetében és a homlokán feljebb kúszó szemöldökét, kicsit meginog ez a "bátran kijelenthetem". Már nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó lenne-e ezt hosszú ideig húzni, elvégre a vonata hamarosan indul és még le is kell gyalogolnia a faluig.
Valószínűleg most jönne az a rész, hogy én kétségbeesek és mindent bevallok neki, csak hogy ne menjen, de a fejemben nem ez a forgatókönyv él. Teszek még egy lépést felé, mikor elfordítja a fejét és megkeresi a bőröndjét, egyik kezemmel elengedem a pólóját és az állánál finoman magam felé fordítom a fejét. Belenézek a szemeibe és várok pár másodpercet, a kérdésére egy apró biccentéssel válaszolok. Tulajdonképpen még magam sem tudom, hogy mi akart ez lenni.
- Mert szeretlek - ha ő nem is, én mindenképp elmosolyodom, arcomon egy apró pír jelenik meg közben. Nem gondoltam volna, hogy ezt ennyi minden után ilyen könnyedén és ilyen halkan -khm - ki tudom majd mondani. Érdeklődve figyelem Norbit, várom, hogy erre mondjon vagy tegyen valamit, bármit csak ne menjen még el egy kicsit. Talán két-három percünk lehet még addig, hogy kényelmes tempóban is elérhesse a vonatát. - Szóval nem tudom, ez elég konkrétum neked? - összeszűkítem a szemem, szabad kezemmel ismét megragadom a pólóját. Egyértelműen jó nekem most itt így, hogy foghatom a felsőjét és még a körülöttünk a kastélyt elhagyó pár diák sem izgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok