Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kevin gyáva nyúlként megfutamodott Shayleen előtt és elhúzott, ahogy csak tudott. Nem tudta hirtelen feldolgozni a történéseket, hogy mit, hogy kellett volna, vagy, hogy nem kellett volna csinálnia. Berezelt, nem is kicsit. Úgy érezte, hogy időre lesz szüksége, amíg mindent végig gondol és megtalálja az arany középutat. Hatalmas döntés állt az osztrák fiú előtt. Nem tudta eldönteni, hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson. Mindkét út tele volt buktatókkal, akadályokkal, viszont teljesen meg volt zavarodva Shayleen után.
Miután otthagyta a lányt, csak arra ment, amerre a lába vitte. Fejben nem is volt ott, csak egy Kevin-test szaladgált az iskola falai közt ide-oda.
Aztán végre megállt, kifújta magát és lazább pózt vett fel. Valamit gyorsan ki kellett találnia, ráadásul szégyellte magát, amiért úgy elhúzott. Rosszabb volt, mint egy lány, chh.
Megszomjazott. A nagy rohanás meghozta a szomjúságot, és igazán jól esett volna neki egy vajsör. Meg lehet egy feles sem ártott volna mellé. Arra gondolt, hogy lemegy a pubba, a faluba. Ott mindent megkaphat, amire vágyik. Rögtön a zsebében kezdett turkálni, s ekkor fagyott meg a vér az ereiben. Elhagyta a tárcáját. De mégis hol? Mikor? Azonnal visszaemlékezett, mikor látta utoljára. Aznap. Tehát még reggel megvolt, illetve dél körül is, mert akkor vágta zsebre a szobájában. Ez azt jelentette, hogy most, a délután folyamán hagyhatta el. Már csak azt kellett megtudnia, hogy hol.
***
Azóta eltelt vagy két hét, a tárcája pedig még mindig nem került elő. Gwent is folyamatosan faggatta, hogy nem-e ő akart kitolni Kevinnel, sőt az Eridont is átkutatta. Hátha, de még mindig nem akadt a barna színű bőrkötéses tárca nyomára. Egyre inkább kezdett lemondani róla, szégyellte is magát, mert Gwentől kellett kölcsönkérnie, amikor költekezni akart. Megfogadta, hogy visszafizeti.
Ismét a tárca keresésére vetemedett, rákérdezett minden vele szembejövővel, s minden kis zugot átnézett, ahol eddig járt. Kezdte lassan feladni, és már azon gondolkodott, hogy csináltathatja újra az igazolványait, és letilthatja a kártyáját, nehogy valaki használja azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem túl illendő ilyesmit mondani, de ami igaz, az igaz: Shayleen hetek óta hajkurássza Kevint, hogy végre visszaadhassa neki a tárcáját. Hála annak, hogy őrült módjára elviharzott az erkélyről, kiesett a zsebéből ez a nem kevéssé fontos dolog, azóta pedig egyszerűen képtelen elkapni pár szóra az eridonost. Ez egy lehetetlen küldetés. Többször is látta a folyosókon, volt, hogy utána is szólt, sőt az is előfordult, hogy a srác pofátlanul farkasszemet nézett vele, de nem várta meg, csak lelépett. Egyszerűen nem tudta elkapni legalább arra az időre, hogy a tárcáját visszaszolgáltassa neki. Gondolhatjuk, mennyire idegesíti most már a dolog. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy mi rosszat tett, amiért ezt érdemli, meg ráadásul még hurcibálhatja is magával valaki más iratait, ami meg ki tudja, milyen látszatot kelt kívülről. Tán lopta, nem?
Szóval szó, ami szó, kissé pipa most már a fiúra, már nem is keresi. Úgy van vele, ha összeakadnak, akkor jól utánadobja majd a tárcát és mehet isten hírével, ha már ekkora tahó vele. És persze mit ad Merlin? Hogy a fejetlenség folyosójára fordulva pont őt pillantja meg. Véletlenek összjátéka volna? Fogalma sincs, de látja a megcsillanó lehetőséget, ami szajhaként illegeti magát előtte. Legyen.
- Kevin! - egy elnyújtott üvöltéssel rohan felé, mielőtt azonban a fiú rájöhetne, honnan jön a hang, vagy ha rájött, megpróbálna elmenekülni, nos... Nem fog tudni. Shayleen a szó legszorosabb értelmében ráveti magát, fel a hátára, a nyakába, teljesen mindegy, csak jól megkapaszkodik benne és nem ereszti. Ez persze kívülről elég különös látványt nyújthat, annyi viszont szent, hogy végre minden problémájukat megoldja - véleménye szerint. Nem ez a legnőiesebb verziója a megoldásnak, de valljuk be, sokkal több, mint a semmi.
- Nem engedlek el, amíg meg nem ígéred, hogy nem fogsz faképnél hagyni! - csimpaszkodik nagyon, szavaiból süt az elszántság. Ha kell, kampót akaszt Kevin bokájára és úgy fog utána vonszolódni, de most megbeszélik ezt a dolgot és pontot tesznek a végére. Pont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Már hetek óta a tárcája után koslatott. Bárkit kérdezett tagadta, vagy nem látta. Nagyon gyanús volt már a számára, egy tárca nem tűnhetett el nyomtalanul. Ráadásul Shayleen elé még mindig nem volt pofája állni. Egyszerűen nem, szégyellte magát. Szívesen megkérdezte volna őt is, nem-e látta a tárgyat, de mint mondottam, nem mert oda menni. Valóban találkozott a két fiatal tekintete, nem is egyszer. Volt olyan, hogy a folyosó két végéről egymást nézték csak, Kevin mozdult volna, de aztán visszavonulót fújt, megint csak betojt. Ezért, amikor csak tudta, elkerülte Shayleent és a tekintetét.
Ma megint pénztárcát keresett, ráadásul a fejetlenség folyosójára kavarodott, ami lehet, hogy a sors iróniája, hogy ő ott volt akkor, abban a helyzetben. Óvatosan lépdelt, nehogy megcsússzon valamin, ide-oda nézett, mint egy bamba szamár, ami a legelőt keresett. Meg sem fordult a fejében, hogy egy friss, kalitkából szökött kanári épp rá vadászott. Már csak akkor észlelt fel, amikor a levitás rajra csimpaszkodott, mint egy bébi lajhár a mamáján. Ijedtében elvesztette az egyensúlyát, konkrétan nem figyelt a lányra, inkább azon volt, hogy ne essen hasra. Ide-oda dülöngélt, hogy megtartsa az egyensúlyát, de rálépett valami kipocskolt bájitalra, ami igen csúszós volt és hányásszínű. Nem is kellett több, mert hasra vágódott. Kevin gyakorlatilag kiterült a harminckilós szépség alatt.
- Miiiiih? - Úgy kérdezett vissza, mintha csak a lelkét lehelte volna ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bele sem gondolt abba, hogy rohamával mennyi mindent idézhet elő, vajh mennyi kimenetele lehet egyetlen döntésnek. Kezdődhetett ott, hogy mint egy megtermett férfiember, egyszerűen csak hátrapillant, hogy "nini, mintha légy szállt volna rám, ó Shay, te vagy az?" Meg persze volt olyan forgatókönyv, hogy meginog picit, de aztán talpon marad. Az utolsó variáció, ami mind közül a legrosszabb, túl későn kezdett villogni a levitás agyában, már javában benne volt az ugrás lendületében, így úgy döntött, egyszerűen csak hagyja megtörténni. Tényleg.
Igyekszik stabilan megkapaszkodni a fiúban, legalábbis amennyire tőle telik, csakhogy ez a rögtönzött kicsi a rakás túlontúl ingatagnak bizonyul és igen hamar dőlni kezdenek. Shayleenben nem tudatosul, hogy egyébként egy Bájital Balaton kellős közepén tocsognak, így csak egy utolsó, ijedt sikkantásra maradt ideje. A földet érés őt is megviseli, mindkét térde a padlóhoz csapódik, kezeit viszont időben el tudja húzni, így legalább többi testrésze puhára, nevezetesen Kevinre esik. Ez már majdnem tökéletes manőver volt. Az adrenalin száguldozik ereiben, miközben felül, de nem száll le az eridonosról. Hogy is ne! Még a végén megint megszökik.
- Mondom itt maradsz, mert beszélni akarok veled! - mintha csak egy fogyatékosnak magyarázná, emelt hangerővel tagolja szépen a mondatot, hogy a srác egészen biztosan megértse. - Hetek óta üldözlek, hogy visszaadhassam a nyavalyás pénztárcádat, de te állandóan elmenekültél előlem. Nem hiszlek el, mivel érdemeltem ezt ki? - felháborodottan teszi karba kezeit mellkasa előtt, ám nem úgy tűnik, hogy meg fog mozdulni. Neki most jó helye van Kevin... Fenekén? Derekán? Csípőjén? Mindenhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kellemes őszi délután van. Még meleg, de már nem annyira, hogy simán kimenjek lenge ruhában a szabadba. Tudom, még lesz jó idő, de most a hűvösnek van itt az ideje. Talán túl gyorsan lett hideg, de semmi kedvem kimenni. Inkább valahol, valamelyik nagy ablakban találok helyet és onnan szemlélem azokat, akik kimennek.
Erre pedig nincs is jobb hely, mint az egyik folyosó, ahol padlótól mennyezetig ér az üveg, a tövükben pedig kényelmes zugot csinálhatok magamnak a kedvenc párnámmal, és némi könyvvel.
Leérve arra a bizonyos folyosóra, vigyorogva keresem valahol a folyosó elején azt a bizonyos ülőhelyet, mert az egyik portrén megint leesett a részeg uraság a helyéről.
Még ugrálnom is kell, mert tele van tintafolttal és gyümölcslével a kő, de pont ezért lesz ez most tökéletes nekem. Nincs unalom és egyhangúság. Tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Már rég leültem, és mosolyogtam a körülöttem folyó eseményeken, na meg persze olvastam is, mikor csúnya szavakra lettem figyelmes. Muszáj volt felkapnom a fejem rá, és még mindig ámulok csak rajta, hogy egy elsős lány hogy képes ilyen szavakat kiejteni a száján. Elvégre mégiscsak mindössze tizennégy éves. Valamikor mostanában jött, a vizsgaidőszak kellős közepén, ha jól emlékszem, így még furcsább ez az egész, annak ellenére, hogy azért van, akinél labdába se rúghat ezekkel a kifejezésekkel.
Összecsapom a könyvet, és felegyenesedek, mire felém repül az egyik kötet, még szerencse, hogy a mániám, és nem engedem, hogy baja legyen, szóval én fogom megfogni, egy csinos begyűjtőbűbájjal.
Megnézem, majd a hónom alá vágom.
- Matilda ennek nagyon nem fog örülni.
Nem bírok többet kinyögni, így felkelek, és odasétálok, jobban mondva odaugrálok, hogy fölé magasodjak, még akkor is, ha kihúzza magát. Nem sokkal, tíz centivel, de azért ki tudok úgy állni, hogy határozott legyek, és céltudatos, na meg ne pisiljem össze magam.
- Esetleg egy szappant is kérsz a szádba?
Utalok a káromkodására, ami még mindig nem nyerte el tetszésemet. Mondjuk tuti nem is fogja. A védekezés viszont mindenkit megillet, csak ne az legyen belőle, hogy egyszerű, pocsék kifogással áll elő, hanem normális indokkal, hogy ezt most miért kellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kissé kezelhetetlennek tűnik, és be is bizonyosodik, hogy igazam van. Szabad, mint a madár, tök mindegy, kivel is beszél. Velem legalábbis. Az ilyet jobb elengedni, így nem szólok vissza, na meg én sem szeretem keresni a bajt, úgyhogy még egy pont amellett, hogy hadd menjen.
A reakcióm mindössze csak némi mosoly, és valamiért megkönnyebbülök, hogy végeztünk. Még sok-sok lépést megtehet, mielőtt kimondanám a szavaim.
- Itt hagytad a könyvet. Matilda ennek sem örülne.
Egészítem ki egy kis csípős megjegyzéssel a mondandóm, egy cseppet még meg is lengetem a kötetet, aztán csak rá bízom marad-e vagy megy. Maximum ha itt hagyja, akkor visszaviszem a könyvtárba én. Úgyis régen találkoztam Tildával, még anno tavaly, amíg napi szinten volt némi "szia-szia" kapcsolatom vele. Hiába, az idők változnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fogalma sem volt, hogy ugyan mi a fenét kereshetett a tárcája pont OTT, ahol az elmúlt hetekben nem is járt. Úgy volt vele, egy próbát megér. Először csak szemlélő volt, végül megunta és óvatos mozdulatokkal elindult, szemeivel kutatni kezdett. Haha, a balszerencsés folyosó elkezdett éledni, bár az a plusz húsz kilogramm nem a helyhez tartozott, hanem egy olyan hölgyhöz, akiért Kevin szíve fáradhatatlanul dobogott. A szerencsétlen eridonos a hirtelen rácsimpaszkodó súly hatására ide-oda kezdett billegni, nem figyelve a másik mondandójára. Azon volt, hogy megtartsa az egyensúlyát, végül az beadta a kulcsot, s eltaknyolt. Úgy igyekezett kiterülni, hogy ő kerüljön alulra, meg ne üsse magát Shayleen.
Ha minden igaz, nem ütötte meg magát a lány, legalábbis nem látta Kevin, ráadásul érezte, hogy a törékeny testecske hozzá nyomódott a gravitáció hatására. Először csak a lelkét lehelte ki, mire ismét belekezdett a lány.
- Jó maradok, de legalább megfordulhatok a hátamra? Utána visszaülhetsz. Csak nem szeretném beszédközben azt a srácot figyelni, mert olyan, mintha hozzá beszélnék. Közben meg lövésem sincs arról, hogy ő ki a halál. Naaa, Shaaay. - Megrázta a fenekét, amin ült a lány. Persze nem voltak egyedül, mert elsétált mellettük az említett srác igen furcsállva nézte a két fiatalt, akik egy bájital tócsában lébecoltak. Gyorsan odébb is állt, nem akart sokáig ott ácsorogni.
Kevin sóhajtott egyet végig hallgatva a levitást.
- Nézd, ez egy kicsit bonyolult. Nem tettél semmit, nem te vagy a hibás, csak... áh. - Megfejelte a padlót, egyenesen a kék, ragadós trutyiba. Nem tudta, hogy fejezze ki magát. Be akart mindent vallani, de nem tudta, hogy hol kezdje. Már nem menekülhetett tovább, ott és akkor meg kellett tennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mintha a szavak hatása pont annyira lenne befolyásoló, mint ahogy normális esetben is kéne lennie. Hát ez bonyolult, de a kívánt hatást elérem, hiszen nem én fogom visszavinni a könyvet Tildának.
A kinyújtott kézre csak ráteszem azt a kincset, aztán engedem, hogy arra menjen, amerre akar, vagy csináljon, amit jónak lát, bizonyos kereteken belül. Igazából nem tudom, mit mondhatnék, vagy mit nem mondhatnék neki, mondjuk a feldúltsága levezetésének középpontjában sem szeretnék állni. Oké, hogy diák, de azért na. Mégiscsak hát...
Gyorsan visszacsücsülök a helyemre, a kényelmes párkányra, és ismét kinyitom, óvatosan a könyvecskémet, mint akinek ez a legnagyobb kincse. Ha még ott van, akkor talán meg is jegyzi, hogy kell velük bánni, ha meg nincs, hát akkor meg olvasni fogok.
A fél szemem viszont a folyosón tartom, mindegy, mi is a felállás, mert nem szeretnék olyan meglepetésekkel szembesülni, mint kis híján az előbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Hát itt volnék már megint. Igaz, legutóbb vagy négy éve jártam itt, mert már szükségét éreztem beszélni valakivel. Valamikor Halloween után volt, arra emlékszem. Azután, hogy magamra haragítottam Diót egy életre, és azelőtt, hogy ismét összejöttünk volna. Nem sok embert ismertem még annyira, hogy messzire nyúló gyökerű magánéleti problémákat beszéljek meg velük, ezért tűnt biztonságos választásnak Zója. Az csak a ráadás volt, hogy szakavatott és tapasztalt nő, akinek van rálátása dolgokra. Most, négy évvel később már lennének barátaim, akikkel megbeszéljem talán még ezt. Pontosabban vannak. Csak hogy mondja el az ember a legjobb barátjának, hogy nagyon örül a boldogságának, de másrészt meg ez időnként a saját nyomorára is emlékezteti. Közel egy éve lett vége mindennek, és még mindig minden mintha csak aláhúzná, hogy tíz évet áldoztam fel a semmiért, hogy itt vagyok egyedül, és gyakorlatilag csak a macskáim vannak. Ilyen ütemben begyöpösödött, rigolyás macskás bácsi lesz a végén belőlem, amit nem szeretnék. Sőt, ezen az egészen nem akarok rágódni sem. Túl akarok lépni azon, hogy vége, lezárni az egészet, és ismét a régi önmagam lenni, az az ember, aki bárhol, bármikor feltalálja magát és nem a szobája mélyén rejtőzködik, hanem társaságban mozog. Azt hiszem, most is szükségem van Zója minden szaktudására és rálátására, hogy átforgasson valamit a meglátásaimban, rávilágítson valamire, amit én nem veszek észre, és ezzel kimozduljon az egész világom a sarkából. Ezért is kértem időpontot pár napja, a hétfő délelőtt pedig, mint vizsgamentes időpont, még megfelelőnek is bizonyult a naptáraink szerint. Az ajtó előtt megtorpanok azért még, ajkamat rágva töprengek el, hogy biztos be akarok-e menni és kiteregetni neki mindent, ami utóbb foglalkoztat, és túlságosan is leköt, de végül csak rápillantok az órámra, hogy se korábban, se később ne legyen, mint megbeszéltük, igazítok egyet az alkalomra frissen vasalt sötétkék ingem nyakán - szűknek érzem kicsit -, és bekopogok.
- Szia - köszönök, amint a kilincset lenyomva kitárom az ajtót magam előtt. Félszegnek érzem ajkamon a mosolyt, valahogy hamisnak, mintha pajzs lenne, ami mögé rejtőzöm éppen, pedig éppen azért kerestem meg, hogy valakivel őszintén beszélhessek. Helyet már úgy foglalok, mintha kicsúszni készülne alólam a talaj, és hiányoznak a macskáim. Legalább Őrnagy lenne itt, hogy tenyerem alá dörgölőzzön, de valószínűleg a szobámat szedi szét éppen.
- Fuuh - fújom ki a levegőt még mindenek előtt, és körülnézek. - Rég jártam itt, megvan már pár éve. Akkor is így volt berendezve az irodád? - próbálkozom aztán holmi udvariaskodással, mintha csak baráti csevejre toppantam volna be. Valahogy nem érzem a késztetést, hogy belekezdjek az egészbe. Azt sem tudom, honnan kezdjem egyáltalán. - Olyan rohadtul magányos vagyok és nem találom a helyem, pedig már egy éve vége és tudom, hogy nem jön vissza - nyögöm ki végül, és előre dőlve két tenyerembe temetem az arcom. Ez így valahogy egész szürreális.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Új tanév, új diákok. Számos probléma a családban, a környezetben. Árva gyermekek, akiknek a megfelelő környezetet biztosítani kell, mugliszármazásúak, akiknek ez az egész világ új, a kitaszítottság iránti félelem pedig még most is ott lebeg a fejük fölött, külföldiek, akik honvággyal és félelmekkel vannak tele. Egy szó, mint száz, ez az évkezdés sem lesz unalmas. Azonban a hely, ahol most ül, hamarosan megváltozik majd, és ennek ő maga örül a legjobban, hiszen az elmúlt évek során már megunta a helyet. Olyan az egész, mintha a sok bánat és baj beleivódott volna a falakba, és ettől számára legalábbis, az egész hely olyan ingerszegénnyé vált.
A mai nap az első dolgok összecsomagolása. A raktár készen van, az utolsó dobozokat zárja le még az ebéd előtt. Aztán irány a falu, muszáj lezuhanyoznia és átöltöznie. Mikor Viktor megérkezik hozzá, már a pakolást feledve ül az asztala mögött, hiszen nem elég lezárni a múltat, és új köntösbe bújtatni a jövőt, fontos, hogy a jelen feladatait is csinálja. Az elsősökkel már végzett, illetve azokkal a diákokkal, akik felsőbb évfolyamokon jöttek át ebbe az iskolába, most következnek a mestertanoncok, akiknél nem elég csak az, hogy első-, másod-, vagy harmadévesek, illetve, hogy melyik házba járnak, kell az is, hogy milyen szakokon tanulnak tovább.
- Szia.
Felpillant a belépőre, bizony régen járt itt, és bár a szobán kívül összetalálkoznak, beszélnek is, mégis a hely megváltoztatja a viszonyokat. Az egyetlen hely körülbelül a kastélyban, ahol a magánügyek és a titkok tényleg azok is maradnak, hála a védőbűbájoknak, melyeket még Dwayne operált fel erre a helyre. Ő pedig, ha éppen jóban vannak, akkor nem csak érti a szakmát, de még a kedvében is jár, és úgy tűnik, amikor ezeket tette, akkor éppen jól állt a szénájuk.
- Vicces, hogy ez a kérdés most merült fel, éppen csomagolok. Új színek, új bútorok.
Felkelve, lopva lesimítja a szoknyáját, és közelebb sétál Viktorhoz, miközben a kanapéra mutat.
- Kérlek foglalj helyet a kanapémon. Te leszel az utolsó, aki benne hagyja a fenéklenyomatát.
Sejti, hogy nem épp jó kedvében jött hozzá, így hát próbál egy kis humort csempészni belé. Persze nem ízléstelent, csak olyat, ami esetleg egy kis mosolyt csal a fiatal férfi arcára. A kis dohányzóasztalon már ott van minden, tea, kávé, üdítő és némi ropogtatni való. Nem ez a hagyományos, de Zója szerint fontos, hogy a másik fél a beszélgetés kellékeivel oldódjon. Ezért ülünk be kávézókba, vagy nyújtjuk el az ebédet.
- Egy éve. Fontosnak tartod, hogy időben mérd? Mármint, ennek nincs lejárati dátuma vagy határideje. Attól még, hogy Juliska két hét alatt zárja le, Jancsinak lehet, hogy kell két év is. Attól még Jancsi nem rosszabb, mint Juliska.
Remek, indítsunk egy kellemes vérfertőző példával. Magában reméli, hogy a másik félnek ez nem tűnik fel.
- Milyen szavakkal tudnád jellemezni az elmúlt évet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ebben a szobában minden más, legalábbis a kapcsolatok terén biztosan. Olyan, mintha valami bűbáj kényszerítene rá, hogy minden álarcot és erőltetett mosolyt a küszöb előtt hagyjak, hiszen itt valahogy nincs helyük. Talán, ha nagyon ragaszkodnék hozzájuk, lenne, ellenben akkor mi értelme volna egyáltalán lenyomnom a kilincset és belépni. Még próbálkozom azért, igyekszem valami felületes csevegést kezdeményezni, azt a látszatot kelteni, hogy semmi dolgom itt valójában, de nem megy. Kit is akarok áltatni azzal, hogy minden rendben, ha egyszer ez a legkevésbé sem mondható el még mindig. Ugyan a munka lekötött az utóbbi időben, de lehet, hogy éppen az volt a gond, hogy túlságosan is lekötött. Tudja a fene, ezért is vagyok itt, hátha majd egy kis szakmai segítséggel kiderül. Bólogatok még a kijelentésre, ismét körbepillantva, bár a részletekre a legkevésbé sem figyelek. A túlélés ebben a percben nem múlik rajta, és azt hiszem, nem is tudnék ezekre figyelni ebben a percben, annyi minden tombol bennem, és tör ki pillanatokon belül. Tényleg a macskáimat akarom, meg valaki mondja már, hogy egyszer ennek is vége lesz, és nem fogok azon rágódni, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, vagy mondanom, vagy akármi. Pedig tudom, hogy nem kell gondolkodni a dolgokon, és az a politikám, hogy nem bonyolítom a dolgokat, erre viszont nagyon nincs stratégia, és az istennek nem akar elmúlni, mert túlságosan sok időt ölelt fel ahhoz, hogy az életem része legyen, vagy már nem tudom. Szabadulni akarok az egésztől. Szinte észre sem veszem, mi van előttem, hiába érzem tea illatát meg kávéét, miközben még mindig tenyerembe rejtem az arcom, végül nagyot szusszanok a válasza hallatán és felpillantok.
- Nem tudom. Nem... azt hiszem, nem fontos, csak másrészt meg szabadulni akarok már az egésztől. Szeretnék a régi lenni, de úgy érzem, hogy már sose leszek az, és örökké itt fog keringeni a fejem fölött, és még mindig keresni fogom vagy visszavárni, vagy nem is tudom. Néha leülök még levelet írni, és csak akkor jövök rá, hogy nem tudnám elküldeni, meg nincs is miért, amikor már felét megírtam... - dünnyögöm egyre halkabban, amíg csak meg nem hallom a kérdését. Elgondolkodom egy pillanatra, szám szélét rágcsálva, mielőtt újra megszólalnék.
- Túléltem. Ez rá a legjobb szó. Őrült év volt, kész káosz. Rengeteg minden változott meg, és itt toporgok. Mindig mindenre volt valami tervem, elképzelésem, és most nincs, nem látom, hogy merre induljak, mi lesz holnap, de még azt se, hogy délután, pedig én tanítok stratégiai gondolkodást és taktikát az aurortanoncoknak, és az eddig mindig bevált. Nem tudom, mikor estem ennyire szét... és úgy érzem, hogy ezzel még a barátaimat is csak leterhelem, vagy elijesztem, vagy nem is tudom. Mindig optimista voltam, de most valahogy olyan sivárnak tűnik az egész helyzet, már dühös se vagyok, mintha elfogyott volna rá az energiám - túrok bele a hajamba, hogy aztán azzal a lendülettel markoljak a tincseimbe kicsit kétségbeesetten. - Ki kellene találnom, mit akarok kezdeni magammal, azt hiszem - jegyzem meg végül egy sóhaj kíséretében, elengedve a hajam, hogy aztán összekulcsoljam az ujjaimat, a térdemen nyugtatva a kézfejem, és segélykérőn pillantok rá. - Van valami tanácsod, honnan kezdhetném el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Annyira nagyon pipa volt már Kevinre, hogy az csuda! Midőn a természet alkotta férfiember hetykén menekült előle az elmúlt hetekben, úgy a Shayleenben felgyülemlő méreg és düh is csak egyre több lett. S kellett ez az eridonosnak? Hogy a lány már a legkegyetlenebb és legvégsőbb fegyverhez nyúljon? Kellett ez? Minden bizonnyal nem.
Most viszont, ha már egyszer be kellett vetni, bevetette, ennek eredményeképp most a földön hevernek. Illetve csak a fiú, a levitás köszöni szépen, kényelmesen elüldögél a formás fenéken, amit arra teremtettek, hogy pihe súlyát ráhelyezze. S hogy eszébe jutott-e felkelni onnan? Nem, nem jutott, azonban a lassan bájitaltól tocsogó nadrágja meggyőzi, hogy felkeljen. Véletlenül sem Kevin szavában bízik, hiszen már abban sem lehet biztos, hogy igaz, amit a srác kérdez.
- Legyen, de ha megint elszaladsz, akkor megtartom a tárcádat - nem mintha ez a durcizás bármilyen formában is fenyegető lenne, de azért ő nagyon próbálkozik. Lekászálódik Kevinről és előveszi pálcáját, hogy egy bűbáj segítségével tisztává varázsolja magát és ruházatát. A fiúval viszont nem ilyen kedves. Egyetlen manát sem hajlandó pazarolni egy olyan emberre, aki direkt kerüli őt, mindenféle indoklás és bűntett nélkül. Így hát igen, megvárja, hogy a fiú felkeljen, meg végighallgatja, amit mond, de nem hatja meg semmi sem. Ez már a vég kezdete.
- Akkor magyarázd már meg legyél olyan kedves! - felháborodottan fonja keresztbe karjait mellkasa előtt és sértetten néz a fiú szemébe. Soha ne felejtsd el, hogy egy anorexiás lányt csak egyszer bánthatsz meg, utána már szhatod. - Tudod milyen rossz volt, hogy nem is álltál szóba velem? Már hetek óta vissza akarom adni a tárcádat, de meg sem álltál, direkt kerültél! Mintha nem is tudom, leprás lennék! Könnyebb lenne megmondani, hogy idegesítelek, mint ez a bohóckodás - ismét megemeli a hangját és eléggé engesztelhetetlennek tűnik. Nos, drága Kevin, most előveheted a legeslegjobb indoklásodat, hogy megbékítsd, mert az, hogy sajnálod, bizony vajmi kevés lesz ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lassan sötétedik odakint. Egyre kevesebben csellengenek a folyosón. Viszont én ezen kevesek egyike vagyok. Az irodámban tehát nincsen az ég világon senki. Mármint addig a pillanatig, míg a kollegina be nem lép. Pont ezt látom meg, ahogy közeledem a folyosón, egy halom papírral a kezemben. Szemöldököm megemelve, érdeklődő mosollyal szaporázom meg a lépteimet. Könnyed futásba kezdek.
- Üdv! - köszönök rá a háta mögül. Az a helyzet, hogy ha az irodámban lettem volna, valószínűleg nyitva találja az ajtómat. Csak akkor csukom be, ha elmegyek valahova, vagy ha négyszemközt beszélek bent valakivel. Most az előbbiről volt szó.
Már éppen bátorítanám a hölgyet, hogy menjen csak beljebb, én meg majd követem, amikor elkezdenek kicsúszni a kezemből a pergamenek. Csak úgy. Elkerekedő szemmel állok neki zsonglőrködésemnek. Kapdosok a meginduló iratok után. De amint egy megvan, esne le a következő. Hamar ráébredek, hogy esélyem sincs, szóval hagyok mindent a földre zuhanni. A professzorra mosolygok, széttárt kezekkel.
- Fáradjon beljebb, mindjárt jövök! - intek előzékenyen, megejtve azt, ami már pár pillanattal ezelőtt aktuális lett volna. Előveszem aztán a pálcámat és suhintok egyet a dokumentumhalomra, amit belebegtetek az irodámba és az asztalomra engedek. Iskolás koromból emlékszem, hogy mindig is itt, a Fejetlenség Folyosóján volt az igazgató szobája. Gondoltam rá párszor anno, hogy nem elég egy egész intézményt elvezetnie a direktornak, még maga az épület is nap, mint nap megtréfálja, hiszen kénytelen átjönni ezen a szeszélyes szakaszon. Most átélhetem.
- Miben segíthetek? - fordulok a tanárnőhöz, asztalom mögé lépve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Micsoda kiváló megérzései vannak a kollégának! Halvány lila fogalmam sincs, mit keres itt. Mielőtt taglalni kezdené, mi járatban erre, még annyira sincs fogalmam, mint utána. Megemelt szemöldökkel, mosolyogva hallgatom, közben rendezgetve a kissé szétzilált iratokat az asztalon.
- Nagyon szeretem a sajttortát. - kezdem ezzel.
- Viszont itt vagy egy félreértésről vagy egy csínyről lehet szó. Viszont ha már ide fáradt... - közlöm vele a feltevéseimet és egyben hellyel kínálom, az asztal előtti székek felé intve. Nem tudom, hogy a baglyot valami vicces kedvű diák küldte, vagy esetleg a madarat még Portnipper professzor bocsátotta útjára, csak az eltévedt valahol pár napra. Minden esetre a hölgyön úgy látom, koránt sem lepte meg ez a levél, és szépen készült is a megvesztegetésre.
- Nem tudom, ki hívatta. Én biztosan nem. - tisztázom, közben leülve.
- De örülök, hogy így alakult. És nem csak a sajttorta miatt. - vigyorodom el.
- Már ha még így is nekem szánja... - vetem fel a lehetőséget, hiszen ha tényleg azért hozta, hogy javítson a szorultnak vélt helyzetén, akkor most szegény édesség okafogyottá vált. A látogatásnak azonban tényleg mindenképp örülök. Amennyire izgalmasak ezek az első napok itt, annyira kedvesen esetlenek is. Bemutatkoztam már ugyan minden professzornak, ám nem tudom, keressem-e őket akkor is, ha erre nincsen munkával kapcsolatos okom, vagy majd jönnek ők. Talán legjobb lesz, ha néha a tanáriban lopom majd a napot. De egyelőre az irodámhoz kötnek a feladataim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ha nem kínálgatná itt előttem magát a sajttorta, már attól összefutna a nyál a számban, ahogy beszél róla. Nem kell hát soká tukmálnia, arrébb rakok pár papírt, nehogy maszatosak legyenek, és máris magamhoz veszem a felém tolt tányért.
- Köszönöm. - villám ugyan nincsen és még ha lenne is kedvem idevarázsolni valami evőeszközt, ezt most elhagyom. Majd ügyeskedem kézzel. Egy zsebkendőt azért előkészítek. Török egy darabot a krémes részből és már veszem is a számba, hogy aztán lehunyt szemmel hümmögjek.
- Ó te jó ég... - dünnyögöm, két rágás között.
- Nagyon finom. - bólogatok elismerően, miután lenyeltem a falatot és már szerzem is meg magamnak a következőt. Persze csak megadva a módját, rendesen kiélvezve. Kapok rá elég időt. Most nem kell beszéljek egy darabig, hiszen hallgathatom a professzort. Ezalatt ráérősen fogyasztom tovább a süteményt, ami különben a kedvenceim egyike.
Sötét szemöldökömet megemelve figyelem a kolleginát, kissé végig is pillantva rajta, amint ledeviánsozza magát. Ilyen latinos kifejezést használva, ez sokkal sértőbben hangzik, mint amit valójában jelent. Legalábbis számomra.
- Szerepel benne egy s más, igen, de bevallom, ezek engem nem annyira foglalkoztatnak. - fedem fel előtte ezt egy cinkos mosollyal. Persze, elolvastam, tisztában vagyok vele, de nem alakítanék ki egy sziklaszilárd képet ezek alapján. Soha nem voltam előítéletes ember. Miért most kezdeném el? Ráadásul amilyen kihágások szerepelnek az aktájában, azoknak egy jó részéért csak azért nem veregetem vállon most azonnal, mert én vagyok az igazgató. Be kell tartatnom a szabályokat, hiszen fontosak. De szerintem nem mindegy, ki milyen szabályt és főleg milyen indokból szeg meg. Illetve hogy aztán vállalja-e a felelősséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nyugodtan indult a reggel, bár Berci esetében ebben nincsen semmi meglepő. Felkelt, beengedett némi napfényt, finoman elhúzva a függönyöket, álmosan belepislogva a halovány reggeli napsütésbe. Üres ábrázattal bambult bele a világba, és ez még akkor is tartott, amikor kisétált a konyhába, majd a konyhapulton felejtett pálcájával nekilátott a kávéja elkészítésének. Végérvényesen pedig csak akkor szűnt meg, amikor felült a konyhapultra az előbb emlegetett kávét szürcsölgetve, ezen belül is csak akkor, amikor már rendesen a fenekére nézett annak a bizonyos bögrének. Utána pedig lepattant, és elkezdte a napot.
Így hát most az igazgatói iroda ajtaja előtt áll, kezében egy vékony, fekete mappát szorongatva. Korán van még, de biztos benne, hogy az igazgató már várja a papírokat, ugyanis a tanévkezdéshez elengedhetetlen kiadások listáját tartalmazza, amelyet minden tanév elején összeállít. Alkalmazni viszont a rajta feltüntetett dolgokat csak akkor lehet, hogyha az igazgató is aláírja, ő pedig ezért az aláírásért jött most. A gond már csak annyi, hogy nem pontosan tudja, kihez. Hallotta, hogy új igazgató fog jönni az iskolába, személyesen azonban még nem találkozott vele. Fogalma sincs, hogy megérkezett-e már, ő intézi-e az ügyeket már most is, vagy a tanévet még Rabbot indítja-e. Ez azonban fikarcnyit sem változtat azon, hogy neki el kell intéznie a rá kiszabott feladatot, ennek pedig máris eleget is tesz.
Kettőt kopog, majd benyit az ajtón hangosan köszönve, hogy bármely részében is legyen a helyiségnek a szoba lakója, mindenképpen hallja.
- Jó reggelt! - mondja, miközben körülnéz, eközben pedig megállapítja, hogy már az új igazgatóhoz jött, hiszen a szoba berendezése a korábban megismerthez képest jelentősen változott.
Nem kell sok idő, míg meglátja a szoba tulajdonosát is...
... És ritka pillanatok egyike, de pár teljes másodpercig Berci arcára kiül a döbbenet. Ő ezt a férfit már ismeri. Szem elkerekedik, száj tátva marad. Aztán pedig kiül az arcára egy féloldalas, hitetlen mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Enyém lett hát az állás, ami miatt az elmúlt időben olyan sokszor látogattam ide Bogolyfalvára. Meglehetősen furcsa persze állásként emlegetni. Mármint ez nem ennyire egyszerű. Ez sokkal inkább egy megtiszteltetés. Kitüntetés, semmint állás. De kemény meló lesz, ehhez kétség sem fér. Azonban állok elébe. Ettől függetlenül még mindig nehezen fogom fel. Olyan hirtelen jött. Mégsem jutott eszembe egy pillanatra sem eltöprengeni rajta, vagy bármennyit is hezitálni.
Éppen nagy rendezkedésben vagyok újdonsült irodámban. Az Igazgatói. Nagyon más lett srác korom óta. Nem csak azért, mert nagyobb lettem, hanem mert azóta volt már egy-két tulaja, akik mind máshogy rendezték be. Mivel nem volt eddig komolyabb, saját irodai felszerelésem, ezért megkértem a manókat, hogy szerezzék nekem elő valahonnan Lupin prof bútorait, ha megvannak még. Legnagyobb örömömre megvoltak. Mindig is nagyon tetszett úgy az iroda. Meg is írom majd neki szerintem. Elég az hozzá, a manók tehát felhozták őket a raktárból. Tegnap délután pakoltam már benne egy kicsit, most jöttem folytatni.
Úgy el vagyok merülve, hogy csak akkor veszem észre, hogy az ajtó -amit én szélesre kitártam- becsukódott, amikor valaki kopog és belép rajta. Érdeklődő mosollyal, kezemben pár pergamennel egyenesedem fel egy kupac irattól, ami a padlón hevert. Ekkor észreveszem Bárciánt. Mosolyom vigyorrá fokozódik, nem csak a jelenléte, hanem döbbent arca láttán.
- Szép jó reggelt! - köszönök rá hasonló határozottsággal, és lendületesen odasétálok hozzá. Lépteim közben azt a pár dokumentumot leteszem az asztalra, hogy üres legyen a kezem, mire nyújtom neki.
- Most már érted, miért nem akartam elkiabálni? - kérdezem, finom erővel megszorítva jobbját és közben bal kezemet rá is téve. Amikor jó néhány napja először találkoztunk, meséltem neki a nem önkéntes állásról, amivel kapcsolatban tárgyalok. Ám ennél többet nem mondtam neki, az említett babonára hivatkozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy utazóládát magam előtt lebegtetve fordulok be a folyosóra. Most készülök belakni az új irodámat. Vagyis éppen belakom. 1-2 napja már ezen ügyködünk a manókkal. De csak egyszer kell rendesen megcsinálni és aztán bármeddig elvagyok benne. Mondjuk én itt a folyosó közepén is ellennék egy asztallal meg egy székkel. Vagy az egyik párkányon. Minden valószínűség szerint kár is belém iroda. Viszont a sok nagyon fontos papírnak nyilván kell a hely. Meg magának a tisztségnek. Noha ez utóbbival nem biztos, hogy teljesen egyetértek. De ez nem is érdekes.
Már csak pár méter választ el a célomtól, amikor az én ütött-kopott, egyszersmind remekbe szabott utazóládám hirtelen a magasba emelkedik. Annyira meglep ez a történés, hogy ahelyett, hogy valami varázslattal próbálkoznék, nemes egyszerűséggel közlöm, hogy:
- Hé! - viszont felháborodott nyögésem vajmi kevés eredményt hoz. Integetek egy kicsit a pálcámmal a tőlem egyre távolodó poggyász felé, azonban mintha a falnak beszélnék. Vagy mintha egy poggyásznak. A csomag végül elér a mennyezetig és ott megáll. Ez valószínűleg még a jobbik eset. Én pedig, a Bagolykő Mágustanoda frissen kinevezett, tiszteletreméltó igazgatója állok a folyosó közepén, széttárt kezekkel, és tátott szájjal pislogok felfelé a megszökött holmimra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hercegh Kriszpin

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ez a történet az én szemszögemből úgy nézett ki, hogy addig morfondíroztam a megfelelő varázsigén és szugeráltam a ládát, míg az megadta magát és zuhanni kezdett. Ami viszont nem túl vicces. Pláne, hogy nem egyedül vagyok a folyosón, akit agyon csaphat. Úgyhogy egy jól irányzott pálcaintéssel elkapom a levegőben annyira, hogy legalább az esést szabályozhassam valamennyire. Ahhoz éppen elég, hogy a diákot sikeresen kikerüljem. Már amennyire tudom. Így is elég közel landol hozzá. De legalább puhábban és legalább nem rajta.
- Jól vagy? - sietek oda, lágyan megragadva a karját. Azzal most mit sem törődve, a cuccaimmal mi lett. Csak a lány legyen rendben. Dehát... ezt a lányt én ismerem! Ó, Merlin. Úgy tűnik, ha nem seprűstől megyek neki szegénynek, akkor az utazóládámat küldöm rá. A szám elé kapom a kezem és így nézek rajta végig, aztán meg bocsánatkérően mosolygok rá. Remélem, nem gondolja, hogy mókásnak találnám a helyzetet, de egyszerűen ilyen a világon nincs, hogy mindig megpróbáljak kárt tenni benne. Még ha teljes mértékben önhibámon kívül is teszem. Hiszen lássuk be: eddig mindkét esetben a körülmények áldozatai voltunk. Főleg ő.
- Ez a folyosó egy rémálom. - állapítom meg kínlódó mosollyal. Már az én diákéveimben is csak akkor jöttünk ide, ha kalandra vágytunk, vagy ha muszáj volt erre átmenni. Mivel viszont nekem itt lesz az irodám, ezt most nem fogom ilyen könnyen megúszni. Majd legfeljebb páncélban járok. Vagy lehet, inkább szegény lánynak kéne, tekintve, hogy mostantól a közelében leszek. Igazából legegyszerűbb lenne saját lovagrendet alapítanunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A pazar sajttorta utolsó falatjait ízlelgetem éppen, miközben kirohanását hallgatom. Az első néhány szó után egy apró mosoly szökik az arcomra, ami aztán ott is marad végig. Nagyjából akkor fejezem be a süteményt, amikor ő a bűnei sorolását. Szép nyugodtan megtörlöm a számat, a kezeimet, majd összehajtom a kendőt és elrakom a zsebembe. Öntisztító varázslat van rajta. Praktikus dolgok ezek.
- Mindről tudok, igen. - bólintok, nem engedve mosolyomból.
- Nézze, professzor... - dőlök kicsit előre, kezeimet az asztalra kulcsolva.
- Nem azért vagyok itt, hogy ítélkezzek Ön felett, vagy már előre elkönyveljem magamban bárminek. A felsorolt cselekedeteinek egyike sem irányult sem kollégája, sem tanuló, vagy bárki más ellen. Szabályokat szegett, ez igaz. Ezt nem helyeselhetem és nem érthetek vele egyet, de megbocsájthatatlan bűnként sem szeretném kezelni. - válik arcom még derűsebbé, enyhébbé.
- Amennyiben ismét hasonlót követ el, nyilván meglesznek a következményei. Ha más nem, szépen megkérem majd rá, hogy máskor ne csináljon ilyesmit. Hiszen az iskolai szabályok nem véletlenül vannak és a legjobb bennük az, hogy igazságosak, már csak azért is, mert mindenkire vonatkoznak. - tárom elé, én hogyan gondolkodom erről. Közben olykor szétbontom összekulcsolt kezeimet, hogy az asztalom felett és annak felületén mutogassak, gesztikuláljak. Végig a hölgy szemébe nézve, figyelve csinos vonásait.
- Különben tőlem motorozhat az ünnepélyek helyett, ha azt kellemesebb időtöltésnek tartja. Nem kötelező. Annak meg örülök, ha megetet egy éhező diákot, csak aztán mielőbb találja meg a srác a körletét. - fedem fel azért a véleményemet a bűnlajstrom néhány pontjával kapcsolatban. Nagyon remélem, ért engem. A kimondatlan szavaimat is. Az emberiesség pártján vagyok, bármely hozott szabállyal szemben. De a jó szabályok nincsenek is az emberiesség ellen. Ennek az iskolának pedig szerintem jó szabályai vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hercegh Kriszpin