Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Éppen Norbitól tart visszafelé a faluba, amikor az egyik folyosóra érve egészen édes illatok férkőznek szaglószervéhez. Fel is lobban lelkében az irigység, hiszen még emlékszik a manók főztjére. Ezek a kölykök még nem tudják, milyen jól el vannak látva. Majd, ha kijárják sulit, és a saját lábukra állnak, vissza fogják sírni ezeket a hatalmas lakomákat.
Ilyen gondolatok között érkezik meg a navinés lányok mellé. Csodálkozva veszi észre a nagyobb mennyiségű süteményadagot. Kicsit soknak ítéli meg a két lánynak.
- Sziasztok! - üdvözli őket nagy mosollyal, mert hát mégsem mehet el mellettük köszönés nélkül. - Látom készülődtök a karácsonyra. De nem lesz ez egy kicsit sok kettőtöknek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Igen, ez igaz - mosolygom meg az optimizmusát, és hát igazat is kell adnom neki. Még semmi nincs veszve, még bármi megtörténhet, és igenis, fordulhat az a kocka.
Közben felbaktatunk néhány lépcsőn, elmegyünk pár terem mellett. Néha találkozunk ismerősökkel, nekik köszönök, mások pedig azért üdvözölnek, mert tudják, tanár vagyok. De senki nem állít meg, így hamar elérjük a "Vigadófreskó" folyosóját. Közben persze végig beszélgetünk Rolanddal.
- Igen, van konyhánk, és persze bárki főzhet benne. Persze, ha valaki nem ért hozzá, jobban örülünk, ha segítséget kér. De alapvetően szabad a bejárás. De miért kérdezed? Tudsz főzni? - kérdezem, talán kicsit csodálkozva. Ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy a férfiak tudnak főzni, nemhogy az ilyen fiatal fiúk. Na, jó, Merkovszky sütni is tud, de szerintem csak azért, hogy ezáltal még nagyobb lehessen az arca. Mármint hát ezt is felveheti azon dolgok listájára, amit tud. És amikor végignéz ezen a listán elégedetten mondogathatja magának: "Hát igen, egy Merkovszky mindenhez ért". Hm... Valószínűleg otrombaság ilyeneket gondolni a legjobb barátnőm apjáról. Főleg úgy, hogy nem is ismerem igazán. Roland hangjára ocsúdok fel érdekes irányt vett gondolataimból.
- Oh, hát előfordulnak balesetek - kezdem kitérően, de aztán inkább kifejtem bővebben. - Tudod, van kviddics a suliban, és hát az egy elég veszélyes sportág. Nem ritkaság, hogy a csapattagok a gyengélkedőn kötnek ki egy-egy edzés vagy meccs után. Aztán persze az órákon is történhetnek dolgok. LLG-n, mármint legendás lények gondozásán, veszélyes lények vannak, gyógynövénytanon harapós növények. Bájitaltanon belélegezhetsz valamit a szomszédod üstjéből, ami kiüthet egy időre, ha nem ért a bájitalkeveréshez. Aztán persze ott vannak a hétköznapi balesetek, meg a véletlenek, de figyelj, túl lehet élni. esküszöm, halálesetünk, az nincs túl sok.
Remélem, hogy ezzel nem sikerült elijesztenem az iskolától teljesen szegényt. Talán jobb volt, amikor még kevesebbet beszéltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Rengeteget beszélek, de fel sem tűnik, hogy tényleg mennyire sokat. Úgy érzem most kell átadnom neki minden tudást, amivel majd a következő öt évben boldogul a kastélyban. Persze lehetetlen ennyi mindent ilyen rövid idő alatt elmondani, de én azért megpróbálom.
- Oh, én nagyon bátor vagyok - nevetek fel, bár némi keserű ízzel, elvégre bátorságom nem erény, inkább közelgő és fenyegető halálom miatt félek kevesebb dologtól, mint a betegségem előtt. - Régebben próbálkoztak a levitások főzési versennyel, akkor ettem például halászlevet. Szerintem annál csak jobbat készíthetsz - tudatom vele, miközben felrémlik az, az este, amikor Alexem és Wood tálalták elénk aznapi munkájuk gyümölcsét. A hangulat isteni volt. A főzt... hát legalább szeretet volt benne az biztos.
- Lehet, hogy pont te fogod feleleveníteni ezt a... hát hagyománynak nem mondanám, de ki tudja? A végén az is lehet belőle - mosolyodom el a gondolatra. Végül is van konyhánk, tudunk főzni, és még, ha nem is minden úgy sikerül, ahogy tervezzük, a közös étkezés és szórakozás biztosítja, hogy mindenki remekül érezze magát.
Közben átérünk a vigadozó és tivornyázó festmények között a folyosó végére, hogy végül rákanyarodhassunk a szfinxekhez vezető egyenesre. Most már tényleg majdnem ott vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már messziről látszik a folyosó végét lezáró, szfinxet ábrázoló portré. Látványa, mint mindig, kicsit az otthon érzését kelti bennem. Bár már van saját otthonom, amit Alexszel közösen birtoklunk, de azért majdnem tíz évet töltöttem a Levitában. Egyértelműen kék a szívem.
- Minden háznak megvan a kastélyon belül a maga része, területe. És nagy általánosságban elmondható, hogy a különféle házak lakói nem járkálnak át egymáshoz. Egyes esetekben, például, ha testvérekről van szó, megeshet, hogy elárulják egymásnak a jelszót, vagy tanári engedéllyel látogatják egymást, de azért ez elég ritka.
Míg magyarázok, a szfinx figyelmesen néz, és vár. Sietek még gyorsan a maradék információt is a fiú tudtára adni, hogy mielőbb elmondhassa nekünk a portré a feladványt.
- Azt hiszem, az összes többi háznál jelszó van, amit a ház lakói tudnak, és amit a házuk őrzője vagy a házvezető néha megváltoztat. A Levita őrzője azonban a szfinx portréja. És a szfinxek mindennél jobban szeretik a rejtvényeket és fejtörőket, ahogy elméletben a levitások is. Éppen ezért nálunk nincs fix jelszó. Ha kitalálod a megoldást, bejutsz. Ha nem... hát akkor megvárod, míg valaki jön és megsajnál, aztán beereszt. Egy idő után hozzá fogsz szokni - nyugtatom meg, aztán kérdőn a portré felé fordulok. Szeretném, ha most Roland fejtené meg a talányt, de ha neki nem jön össze, akkor én is itt leszek segítségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A Levita ház bejáratát a beavatatlanok számára rejtő, míg a kék szívűek és persze a leskelődők számára az átjárót jelentő jókora festmény színei finoman fodrozódni látszottak, mintha az csak a fáklyák fényének játéka lett volna. Aztán, ahogy a házvezető-helyettes és az ifjú gólya közelebb értek, már jól láthatóan megmoccant a mázolt alak, a dicső, büszke szfinxhölgy. Okos tekintetét várakozóan a beszélgető alakokra fordította, miközben közelebb lépett hozzájuk keretében, de nem szólt, míg azok nem figyeltek őrá.
Akkor aztán barátságosan bólintott fejével, és tisztán csengő hangon megszólalt:
- Üdvözöllek benneteket Lévay Richárd házában, a Levitában! Ha be kívántok lépni, felelnetek kell egy találós kérdésre. Ha azonban nem tudjátok a választ, természetesen kint maradtok.
Egy eleven társa más, végzetesebb kilátásokat helyezett volna kilátásba ugyan, de az ő feladata a kékek házának őrzése volt, és a festett hölgy tartotta magát a szabályokhoz. A feladványnak el kellett hangoznia, ha maga az igazgató úr is kívánt bebocsájtást nyerni.
Ez most így szólt:

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kissé feszülten állok a szfinx előtt, míg ő rövid kis versét elénk tárja. Nagyon szorítok Rolandnak, hogy sikerüljön megfejtenie a rejtvényt, mert nem lenne jó, ha már az első alkalommal kudarc érné a házzal kapcsolatban. Talán a szfinx is látja rajta, hogy egészen friss kék, mert feladványa kellően gondolkodtató, de ugyanakkor nem is túlságosan nehéz. Mikor a fiú kimondja a megoldást, megkönnyebbülve rámosolygok, és bólintok, bár ekkora már a portré is jelzi, hogy helyes a válasz. Megnyílik előttünk az út a Levitába.
- Most a Klubhelyiségünkbe fogunk érkezni, utána pedig meglátjuk. Ha gondolod, a házban is körbevezethetlek, de akár le is pihenhetsz a Gólyalakban. Először mindenki oda kerül, úgyhogy ott találkozhatsz az évfolyamtársaiddal is.
Közben egy karlendítéssel magam elé küldöm, hogy meginduljunk befelé, és ne várakoztassuk meg túlságosan a szfinxet. Ha Roland elindul, követem őt, hgy mielőbb a Levita torony ismerős, kék termeibe érjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A kislány erősen szorítja Bende kezét, mint mindig, amikor bátyja felkíséri őt és húgát a kastélyba. Nem annyira fiatal már, hogy ennyire csüngenie kelljen a bátyján, de Brigi túl félénk és félős ahhoz, hogy elszakadjon tőle. Belegondolni sem mer, mi történne, ha elveszne ebben a hatalmas kastélyban.
Amúgy éppen a Levita torony felé igyekeznek, ott egy kicsit szabadabban mozoghatnak a lányok. És Brigi is kicsit jobban feloldódik. De addig is szorosan testvérei mellett halad, fejét lehajtva, igyekszik kerülni mindenki pillantását. Így megszeppenve, magát összehúzva sokkal fiatalabbnak látszik a koránál, pedig kis termete és manós arcvonásai miatt amúgy sem tűnik tizennégynek. Hihetetlen gondolat számára, hogy hamarosan ő is ide fog járni, és magának kell eltalálnia egyik teremből a másikba.
És, ha más házba kerülne, mint a testvérei... az lenne az igazi rémálom. Kitől kérne segítséget? Ki vigyázna rá? Teljesen egyedül a sok ember között, akik mind magasabbak és magabiztosabbak nála... Biztosan nem bírná sokáig.
Néhány könnycsepp meg is jelenik a szemében, mikor erre gondol, de gyorsan kipislogja őket. Nem akarja, hogy testvéreinek feltűnjön mennyire gyenge és sebezhető. Bár valószínűleg amúgy is tudják.
Bogi cseveg, mint mindig, Bendével mindig is könnyen feloldódott, bár Brigi húga amúgy is könnyebben beszél, pláne barátok vagy rokonok között, mint nővére. Brigi inkább csendben hallgatja őket, na meg a festmények vidám, részeges dalolászását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Neki kell egy lovacska. Nem muszáj nagynak lennie, sőt egy kisebbnek jobban örülne, mondjuk, amelyik nem nő meg. Azok olyan aranyosak és azokon is lehet lovagolni. Vagy pónigolni, kinek melyik tetszik jobban. De az is szép paci, amelyik a Navine címerében van. Annak egy szarva is van, és a mesékben mindig varázserővel bírnak. És vannak testvéreik is, csak azoknak különleges módon szárnyuk van. Milyen jó lehet azokon repülni, ahogy belekap a szép hosszú hajába a szél. Ő nem fél felülni a nagy lovak hátára sem, hiszen a mesékben is a hercegek sokszor viszik lóháton a hercegnőket. Ő is szeretne egyszer hercegnő lenni, szép nagy ruhában és koronával a fején. De szép lenne a saját meséje egy ilyen befejezéssel.
- Tudom, hogy mi kell nekik, de nekem majd egyszer lesznek lovaim és pónijaim is, meg olyanok, amiknek van szarva meg szárnya. És sok ételt fognak majd kapni meg sokat fogok foglalkozni velük - tárja szét karjait, hogy megmutassa, mennyire komolyan gondolja. Soha nem viccel, ha állatokról van szó, neki ezek az élőlények olyanok, mint a legjobb barátai, természetesen Brigi és a tesók után. Vannak emberbarátai is, de velük nem érti meg olyan könnyen magát, ahogy az állatokkal. Nekik bármit elmondhat, még, ha nem is válaszolnak, mert meghallgatják.
- Brigi mást szeretne otthonra - válaszol gyorsan nővére helyett. Sokszor hallja, hogy Rodrigez így, és Rodrigez úgy, de ő is ilyen sokat beszél az ő drága Tiberiuszáról, szóval nem mond semmit, mikor meghallja a koala nevét.
A folyosón mindenki idősebb, mint ők, emiatt tisztelettel tekint a nagyobb fiúkra és lányokra, akik észre sem veszik őket. Vagyis Brigit talán, mert rajta jobban látszik a koboldság, de Zsóka, alig örökölt valamit az anyjuktól. Néha féltékeny is a testvérére, de hamar elszáll ez az érzés. Mégiscsak arról a lányról beszélünk, aki csak pár perccel előbb született és mindig számíthat rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Csendben halad a többiek mellett. Figyeli a saját lépteit, kopott cipője orrának haladását a kövezeten. Nem is veszi észre, mikor Bende elrontja a nevét, amúgy is elég gyakori ez a családjukban. Jó emberre gondolnak, de közben a szájukon egy másiké csúszik ki. De mikor meghallja a nevét, összerezzen, felpillant a bátyjára, majd gyorsan elfordítja a tekintetét.
- Nem, nincs baj - rázza meg a fejét gyorsan. - Lovat sem szeretnék. A lovak jobb szeretnek szabadok lenni.
A végére a hangja elhalkul, arca elvörösödik. Kicsit jobban megszorítja Bende kezét, de végül nem mond mást. Amúgy sem fontos most. A gondolatai, az ijedtsége, nem tartoznak ide. Amíg a testvérei mellette vannak, nem lehet semmi gond.
Bogi megjegyzésére sem reagál. Valóban túl sokat beszél a koaláról, de hát szegény most egyedül van, és már hónapok óta nem látták egymást. Biztosan magányos szegény. Na, de jövőre... megszökteti, ez biztos. Többé sosem lesznek külön.
Mivel nem néz maga elé, és most talán még Bende is inkább rá figyel, mint a folyosóra előttük, sikeresen belegyalogol valaki aurájába. Sőt! Mikor nekimegy, hátratántorodik, majdnem el is esik. Ettől csak Bendébe kapaszkodó keze menti meg. Gyorsan bocsánatot motyog maga elé, aztán felnéz a magas srácra.
A navinés eléggé rosszkedvűnek tűnik, Brigi akaratlanul is nyel egyet, és már előre fél attól, mi lesz, amikor a srác megszólal. Számára hatalmasnak és félelmetesnek tűnik. Most még inkább lehetetlennek érzi, hogy ő valaha ebben az iskolába fog járni, és teljesen egyedül lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem hittem el, hogy a szfinx feladványát csak a második legnehezebb feladatnak fogom találni a mai nap folyamán. Pedig így volt. Jelenleg azért imádkoztam, hogy ne kapjon el egy prefektus se minket, és bujkálni előlük nagyobb kihívás volt, mint az aktuális feladványon törni a fejemet. Már kicsivel elmúlt a takarodó ideje és én éppen Zalán nyomában siettem a levitás portré felé azzal a pár könyvvel, amit nem hagytam ott a déli szárny egyik kis raktárában. A fiú ötlete - miszerint ajánlatosabb másnap visszamenni a könyveimért - nem igazán nyerte el a tetszésemet, de azok után, hogy felidegesítettem, nem volt merszem vitatkozni vele. A legfontosabbakat úgyis magammal hoztam. Csak el ne felejtsem hol hagytam őket...
 Felértünk a lépcsőn, a szfinx portréja ott díszelgett előttünk. Már majdnem eldőltem, úgy szúrt az oldalam. Szuszogva intettem Zalánnak, hogy nyugodtan menjen előre, én hülye vagyok a rejtvényekhez. Különben sem kaptam levegőt, hogy bármilyen értelmes választ ki tudjak nyögni. Azt hiszem, el kéne kezdenem intenzívebben edzeni, hogy ne kezdjem ilyen siralmas állapotban a következő kviddicsszezont. Nem lehet már kifogás a pufók alkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A szokásos járőrözés. A prefektusi jelvényem már taláromra helyezve, és ezen az estén sem hagy cserben elmaradhatatlan társam, Frayec. A kis rasek olyan élvezettel követ esténként a folyosókra, mintha tényleg ő is részese lehetne ennek a dolognak, a jelenléte ugyanúgy számítana, mint az enyém. Azt ugyan nem tudom, hogy miért szereti ennyire róni velem a köröket, de amíg nem tesz kárt semmiben, hát jöjjön csak. Ma is pont ezért van velem, éppen egy elsősforma eridonos kislányt követünk nagy bőszen, és csak remélni tudom, hogy visszafelé tart a körletükbe. Biztos, hogy hallja a lépteinket, egy kicsit sem próbálok meg csendesebben közlekedni. Talán sikerül így elérnem, hogy a kint császkáló diákok akár csak negyede is, de visszamenjen a házába, nekem pedig nem kell azzal töltenem az időm, hogy négy különböző büntetést osztok ki három embernek.
A kislány végül elkanyarodik az eridonos portré felé, és még a belépését is sikerül messziről elcsípnem, így nyugodt szívvel indulok vissza a Levita felé. Már éppen fel akarnám venni Frayec-ot, hogy az utolsó pár méteren ne kószáljon el, mikor két alakot vélek felfedezni. Azt a két alakot pedig rögtön felismerem, és még mielőtt a rasek akár csak rám nézhetne, elindulok utánuk. Nem valami nehéz kitalálni, hogy nagyon sietős az útjuk, na de hogy hová...? Hát, remélem a Levitába. Mindenesetre követni kezdem őket, legközelebb már csak a Levitánál állok meg. Laz fújtatása akaratlanul is mosolyt csal az arcomra, ami a közelebb lépést követően teljesen eltűnik arcomról.
- Nocsak - lépek oda melléjük, a rasek ugyanígy cselekszik mellettem. - Hiányoltalak titeket az edzésről.
Nem, nem éppen ez a legjobb beszélgetéskezdeményező mondat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Szerencsére nem kellett sokáig a szűk szertárban raboskodnunk, a kifakadásom után néhány perccel Lazriell ismét kilesett a kulcslyukon, majd ki is nyitotta résnyire az ajtót, hogy valóban megbizonyosodhasson afelől, hogy tiszta a terep. Az túlzás, hogy teljesen üresek lettek volna azok a folyosók, amik számunkra veszélyt jelentettek, azaz amerről valaki megpillanthatott volna minket, de az alak által tartott gyertya fénye távolodni látszott. Intett a lány, hogy szerinte mehettünk, mire megindultam és kiléptem a helyiségből. Magamra vállaltam az első, a vezető szerepét, de csak mert gyorsabb voltam a lánynál - ez már eddig kitudódott - és talán bátrabb is, habár nem láttam bele a fejébe. Csendben suhantam fel a Levitáig, mögöttem a fekete hajúval, aki megfogadta a tanácsomat és a könyvek nagy részét a szertárban hagyta.
Felértünk és megjelentünk a szfinx előtt. A lény is észrevett minket és látszott rajta, hogy hamarosan megszüli a kérdését. Eközben Lazra pillantottam, hogy akar-e ő válaszolni a keresztrejtvényre, elvégre mégis csak ő az, aki több kilónyi könyvet akar megtanulni, tehát okos és szeretheti az eféle agytörőket, de egyértelmű reakciót kaptam tőle, miszerint intézzem csak én. Igaz, eléggé kapkodta a levegőt. A mindenkori csapatkapitány majd tesz ez ellen. A szfinx közben feltette a kérdését, ami ezúttal túl egyszerű volt, hamar rávágtam a választ. Logikus ember voltam, mely e helyzetekben felettébb előnyös tulajdonság.
A válaszom helyes volt, az ajtó kinyílt. Lazra néztem, hogy minden szuper, mehetünk, amikor a válla fölött elnéztem és a lépcsőkön közeledve megláttam Izát. Avagy a csapatkapitány, vagy a prefektust, aki éppen elkapott minket. Nem lehetne az utóbbitól most eltekinteni? Hála istennek nem mérgesen szólalt meg, sokkal inkább ironikusan és viccesen számon kérve, hogy miért nem voltunk edzésen. Na, ezt most zokon vettem. Úgy látszik, nem tűnt fel neki a jelenlétem, levegőnek nézett.
- Kikérem magamnak, én ott voltam. - Mondtam felháborodottan, miközben összekulcsoltam a karjaimat. Igaz, csak két rádobásom ment be amikor a büntetőket gyakoroltuk, de ha figyelembe vesszük, hogy én csak egy idényt játszottam le a csapatban, Iza őrző pedig számtalant, nem is annyira rossz az a ötből kettes találat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ha nagy lesz, lovardát nyit. Meg állatfarmot, menhelyet és még sok mást. De melyik gyerek tudja ilyenkor, hogy mi szeretne lenni? A legtöbb lány a hercegnőt mondja, de Boginak az csak a második helyen áll, ő állatorvos szeretne lenni, esetleg állatkert igazgató. Tiberiusznak is próbálja ellátni a különleges igényeit, ami olyasmit jelent, hogy a cicuska csak a legpuhább párnán alszik, Bogi feje felett. A kislány túlságosan nem foglalkozik ezzel, megszokta az állat szeszélyes ízléseit.
Bende válaszára felpillant rá és nagyra nyitja barna szemeit, mert nem akarja elhinni, amit a tesó mond. Édesanyjuk biztos nem fogja megengedni, hogy lovon üljön, mert kicsi még ahhoz és a nő fél, hogy leesik. Pedig az állatkertben is vannak lovacskák, amiken a nála kisebb gyerekek is ültek, és ő irigykedve nézte őket. Nem tudja, miért van fenntartás ezekkel az állatokkal kapcsolatban, de biztos megvan a jó indok rá, amit Bogi nem akar elfogadni. Ő akkor is lovagolni fog, maximum az édesanyjuk nem tudja meg, ahogy Bende sem.
- Inkább ne szóljunk neki, annyira nem fontos - mosolyog Bendére, mert ezzel nem akarja traktálni a családja többi tagját. Ha a fiú sem fog tudni az akciójáról, nem lesz baj, Brigi nem fog szólni egy szót sem.
Séta közben nem tűnik fel neki, hogy a bátyuskája hirtelen megáll, egy-két lépést még tesz, miközben beszél hozzá, aztán megpillantja a másikat. A navinés nagyobb, mint az ő tesójuk, de a modora sokkal rosszabb. Pontosan nem hallhatta mit mondott, de nem szépet, mert Bende visszakérdezett. Ismeri őt már évek óta, és ez a nyugodt, de gyanakvó stílus az, amit a legtöbb szülő elvár az idősebbektől, ha a kisebbek bajba kerülnek. A barna azonban nem szeretné, ha Bende később megbánná a dolgokat, bármennyire is csúnya, amit mondtak nekik.
- Inkább menjünk - néz a tesóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A könyveket beletömtem a táskámba - hiába volt kevesebb nálam, egy részük azért így is kilógott belőle -, hogy a kezeim felszabaduljanak és a térdemre támaszkodhassak... Utálom a lépcsőket. Már kezdtem megnyugodni, hiszen a célegyenesben voltunk.
 Viszont ahogy meghallottam Miza hangját, a szemeim elkerekedtek és elfogott a köhögés. Na tessék, ha eddig nem kaptam volna levegőt rendesen, most már biztos nem is fogok.
 - Mi... a... - lassan abbamaradt a köhögés, de még így sem tudtam rendes választ kipréselni magamból - Miza... izé.
 Legszívesebben visszabújtam volna abba a raktárba, mert annak ellenére, hogy Miza nem tűnt dühösnek, igenis szégyelltem magam. Rengeteg edzést ellógtam az utóbbi időben és még csak normális magyarázatom sincs rá. Nem voltam beteg. Nem sérültem le. Ugyanannyi tanulnivalóm volt, mint bárki másnak a csapatban, ha nem kevesebb. Az új tagokat sem igazán tudtam megismerni emiatt. Vetettem egy oldalpillantást Zalánra, majd vissza a kapitányra. Vagy prefektusra? Melyik posztja miatt kell most jobban paráznom tőle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Látszik az arcukon, hogy nem igazán tudják hova tenni a jelenlétemet, tehát azt sem vették észre, mikor követtem őket. Pompás. Továbbra sem mosolyodom el, csak csendben várom a válaszukat, Frayec mellettem a földre telepszik, amolyan "itt leszünk egy darabig" stílusban. Én mondom, ez az állat tud valamit, legközelebb mindenképpen meg kell kérdeznem Ádámtól, elmondott-e róla mindent.
- Azóta volt még egy edzés. A fél csapat lemondta a vizsgákra hivatkozva, de aki maradt, annak megtartottam - világosítom fel őket. Lehet, hogy ők is pont emiatt hitték azt, hogy elmarad az edzés és nem jöttek el, bár én azzal a három emberrel is nagyon jó edzést tartottam. Kár, hogy a két előttem álló nem vett részt rajta.
- Na, és mi újság? Hogy vagytok, nehezek a vizsgák? - olyan halál lazán állok le velük csevegni, mintha elfelejteném egy pillanatra a rangomat, pedig erről szó sincs. A prefektusi jelvény még mindig ott van jól látható a helyen a mellkasomon, és a Lazriell arcán átsuhanó rémületet is látom, ettől függetlenül nem teszek félreérthető mozdulatokat. Csak állok ott, és egyelőre még profin leplezem az arcomra szökő érzelmeket. Kicsit talán élvezem is a helyzetet, a portréajtó viszont nem nagyon, így miután senki sem lép be rajta, ismét visszazáródik. Csak egy pillantásra méltatom a szfinxet, figyelmem aztán ismét a háztársaim élvezhetik. Oldalra döntöm picit fejem, úgy várom a válaszukat. Szívesen húznám még az agyukat, hisz most bizonyára nem tudják mire kellene számítaniuk. Elvégre nem csak csapatkapitányként, prefektusként is állok most előttük, a legrosszabb párosítás. Legalábbis szerintem, pláne ha még cikket is írnék róluk az Edictumba, micsoda jó pletykaalapot adtak most nekem! Feltétlenül megköszönöm majd a segítségüket, hogy ismét elő tudtunk állni valami érdekessel. A kérdés már csak az: ki járna kettőjük közül rosszabbul? Tudtommal egyikőjüknek sincs senkije, de hát én is ember vagyok, tévedhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Komolyan mondom, csak én lehetek olyan szerencsétlen balfék, hogy már ki is nyílt előttünk a Levita ház ajtaja és már csak be kellett volna suhannunk, amikor megjelent Iza, az egyik prefektus. Bár ahogy észrevettem, inkább volt csapatkapitányi státuszban, mintsem prefektusiban. Hiányolt minket edzésről, amit furcsálltam, mert tudtommal az összesen ott voltam. Aztán kiderült, hogy mégsem. Mit ne mondjak, kiváló az információközlés. Nem szándékoztam lógni egy edzésről sem és nem is értettem, hogy miért nem jutott el hozzám a hír.
- Hát ez szuper. - Közben összenéztünk Lazzal egy pillanatra. Amúgy nem volt semmi üzenete, avagy jelentősége a tekintetünk találkozásának, de Iza könnyen félreérthette. Mindegy is, a kínos helyzetet a szöszi oldani próbálta, meglepő módon egy átlagos, baráti kérdéssel állt elő. Hagytam, hogy Lazriell válaszoljon csak rá, aztán őt végighallgatva én is feleltem a kérdésre.
- Nem. Az összes eddigi vizsgám kiváló lett. - Mondtam úgy, mint aki nem ismerné a szerénység fogalmát, viszont hangomban érződött az is, hogy már nagyon mentem volna be a szobámba. Már csak egy vizsga várt rám, ez pedig az elemi mágia volt. Nem szerettem a tantárgyat, a legtöbb óráról késtem, de ha még bent is lettem volna időben, akkor is küzdöttem az álmossággal. De majd átlapozgatom a könyvet a vizsga előtt és ha meglesz a minimum, amivel átmegyek, akkor én már boldog ember leszek. Elfordítottam a fejem a szfinx felé és készültem, hogy belépjek az ajtón, amikor az pont előttem becsukódott. Csodás. Érdeklődve néztem a szfinxre, mint aki arra kérné, hogy tegyen fel még egy kérdést, de a légy egyelőre nem szólalt meg. Izába pillantottam ismét.
- Mi lenne, ha ezeket odabent megbeszélnénk? - A lány egy prefektus, neki az a feladata, hogy visszaküldje a kint mászkáló diákokat a hálókörletükbe. Nem tarthat kint egy diákot, aki éppen azt akarná tenni, amit a prefektusának kérnie kéne tőle. Ezt pontosan tudtam, ezért nem is gondoltam, hogy ellenkezne a szőke, de Lazriell is bizonyára a Levitában akarna már lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem tudtam hova sorolni Miza arckifejezését. Haragszik? Csalódott? Úristen, mi van most? Nem hogy nem mondtam le az edzést, abszolút nem mutattam életjeleket magamról. Nyeltem egyet és próbáltam eltűrni a lány vizslató pillantását.
 A kérdés hallatán kezdtem reménykedni abban, hogy csak egy kis beszélgetésre állt le velünk. Úgyis itt vagyunk már a portré előtt, nem fog megbüntetni... ugye?
 - Jóól - mondtam végül elnyújtva, amíg gondolkodtam a válasz többi részén. Zalánra pislantottam és elkaptam a tekintetét. Nem úgy tűnt, hogy beszélhetnékje van, így próbáltam folytatni - Annyira nem vészesek - jegyeztem meg halkan. Nem mertem elhencegni vele, hogy eddig minden vizsgám száz százalékos lett. Még a végén a homlokomra lesz ragasztva a stréber-matrica.
 Rögtön válaszolt Zalán is. Nem látszott az arcomon, de őszintén elcsodálkoztam rajta. Mondjuk egy éve én is hasonló eredményekkel zártam az évem és szintén kviddicseztem. Annyi különbséggel, hogy én mindezt buzgómócsing módjára műveltem, míg a fiú nem úgy nézett ki, mint aki a házáért csinálja vagy azért, hogy kivívja a többiek tiszteletét. Azt is el tudom képzelni róla, hogy különösebb erőfeszítések nélkül vizsgázott kiválóra. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak róla. Lehet, példát kéne vennem róla...
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Cseppet sincs jó hangulatban, erre még neki is szalad valami vaksi kislány. Tényleg kicsi, kb, mint egy törpe. Aaron morog valamit az orra alatt, de nem igazán szánja káromkodásait a többiek fülének. Ő a maga részéről menne is tovább, és út közben magában szidná tovább a három alacsony alak összes felmenőjét.
De az egyiknek persze be kell szólnia. A prefektus szemöldöke a homlokára szalad, mert egyszerűen el sem hiszi, hogy egy ekkora kis srác provokálja éppen őt. Azt hitte, már éppen eléggé hírhedt arról, hogy nem kedves, sőt, hogy kifejezetten goromba. De ezek szerint még mindig vannak, akik nem hallottak róla.
Gonosz fény villan a szemében, pocsék napját élcelődéssel akarja feldobni. Tekintete végigsvenkel a kislányon, aki előle elbújt a fiú mögé, aztán egyenesen a srác szemébe néz.
- Hallgathatnál a kislányra - int fejével a kicsit továbbsétáló gyerekre. - Sietnetek kellene, mindjárt vacsoraidő, biztosan várnak a konyhán - utal finoman arra, hogy az előtte állók házimanók lehetnek.
De persze itt nem áll meg, elvégre nekimentek, bocsánatot se nagyon kértek, és még nekik áll feljebb. Nem, nem, Aaronnel ezt nem teheti meg senki. Ő szokta ezt megtenni másokkal.
- Oh, várj, most látom, nem is manók vagytok, viszont akkor... - Ijedtséget színlelve végigtapogatja talárja zsebeit, aztán megnyugodva bólint egyet. - Szerencsére megvan még a tárcám.
Ennél nagyobb sértés nem jut eszébe. A koboldokat a varázslók többsége enyves kezűnek tartja. Az arany és a koboldok hírhedten szeretik egymást. Aaron a következményekkel nem gondolva leveszi tekintetét a srácról, és lassan indulna is tovább. A mai szórakozásadagja is megvolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Remegve bújik bátyja mögé, bár inkább szeretné, ha gyorsan eltűnnének innen. Például benyelhetné őket a föld. Főleg őt, Brigit, hiszen miatta történik most mindez.
A hatalmas navinés hangjára összerezzen, és a továbbiakban inkább a földet bámulja maga előtt. Nem tudja most mi lesz, de retteg, hogy bajba sodorta a bátyját. Legszívesebben megfogná, és elrángatná innen, de azt sem akarja, hogy gyávának tűnjön miatta.
Saját magát átkozza amiért ilyen szerencsétlen, és megint elront mindent. Azt kívánja, bár itt lennének az ikrek, ők értenek ahhoz, hogyan simítsanak el problémákat pár viccel, és szájkaratéban is verhetetlenek. Ők le tudnák nyugtatni Bendét, és a nagy navinés száját is befognák.
Közben lassan eljutnak a füléig a sértő szavak, és teljesen lesápad. Hallotta már néhányszor azt az ostoba előítéletet, hogy a koboldok tolvajok, de így, neki még sosem mondták ezt. Nem is tudja, mit lehetne erre reagálni. Szemeibe újfent könnyek gyűlnek, nem azért, mert magára vette a sértést, hanem mert tehetetlennek és gyengének érzi magát. Nem akar ide járni. Otthon akar maradni az állatok között, tanulni furulyázni, hallgatni az idős elefántgondozó meséit. Ő nem elég erős ahhoz, hogy iskolába járjon, biztos nem is fogják engedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- De ez nem hazugság, csak olyan, mint amikor az ikrek olyat csinálnak, amit nem szabad és mondják, hogy ne mondjam el nektek. Ha nekik szabad, akkor nekem is - fonja össze karjait a mellkasa előtt durcásan, de közben aranyosan is, ezzel jelezve, hogy nem szeretne ellenkezésről hallani. Egyszer sem jutott eszébe, hogy esetleg a fiúknak sem szabadna olyanokat csinálniuk. Könnyen befolyásolható, főleg, mivel a nagyobb testéverei mondják neki ezeket a dolgokat. Bár Bendével mindig is jobban kijött, Bálintra és Botondra is szokott hallgatnia, bármennyi bajt kevernek.
A bunkó navinéstől kissé megijed a lányka, de nem próbálja nem mutatni, nehogy abba is belekössön. Az ilyen tagok csak az alkalmat keresik, főleg, ha valaki véletlen csinál valamit. A srác nagyon hülye, ha azt hiszi, hogy Brigi direkt ment neki. Mielőtt bármit mondhatna, a navinés folytatja a mondandóját, ő pedig szeretne minél előbb elmenni innen. Nem tetszik neki a kislány megnevezés, viszont szólni sem szól ellene. Nem is lenne ideje, a bátyja olyat mond a másik fiúnak, amiről a lány még nem hallott, de biztos benne, hogy csúnyát jelent. Talán egyszer említhette az édesanyjuk még mikor fiatalabb volt, de a jelentését nem közölte a lánykával, mindazonáltal tudja, hogy nem jelent szépet. Elsős lesz csak, de nem olyan buta.
Mindennél jobban szeretne már a Levitában lenni, a kékségek védelmező falai között. Ott mindig jó a légkör és nagyon kedvesek az emberek, nem úgy, mint aki itt áll előtte. Ő biztos nem levitás. Nem ítéli el a többi házat, mert nem ismeri őket, de amelyik házba tartozik a fiú, az már nem tetszik neki. Egy rossz találkozás mindent elronthat. Vajon a többiek milyenek lesznek?