36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. március 22. 12:39 | Link

Lénárd

Hogy én mennyire nem értem ezt a gyógynövénytant. Komolyan, művész az, aki fejből össze tudja gyűjteni őket, rendszerezni hatásuk meg színűk szerint, én meg az a fajta ember vagyok, akit simán kinyírhatnak, mert elhiszi, hogy amit elé tolnak az pont az, amiről mesélnek is. De hát ha év végén megkapom az elfogadhatót, akkor esküszöm nem eszek meg semmit, ami zöld. A spenótot se, komolyan. Úgysem ismerném fel, ha arról lenne szó. Remélem elrabolni se akar senki, hogy gyógynövényeket gyűjtsek neki, különben meglakolok. Elég ostoba halál lenne. Viszont ezek akkor se mennének, ha tényleg az életem múlna rajtuk.
Kilépve a teremből felvágom a táskám az első ablakba, és nekiállok a "szerelésnek". Nem igazán bírja már a strapát, egy-egy vastagabb könyv pedig meg is tette a hatását. Valószínűleg a hét végére már nem lesz egyben, hiába foltozom meg, amennyire csak tudom. Itt az ideje venni egy másikat.
- Hála Merlinnek, még egy óra, és esküszöm önként megyek neki a falnak. Mi a baj?
Azt, hogy nincs jó kedve azonnal leveszem, ennyire már ismerem kedves barátomat, még ha mostanában csak ritkán is tudunk találkozni. Még egyet húzok a táskán, miközben nagyon sajnálom is. Szerencsétlen táska elég régóta velem van, várható volt, hogy nem bírja örökké, de legalább ezt a tanévet még kibírhatta volna, így a hazautazáskor anyám vett volna másikat, nem nekem kellene. Kissé hátrébb teszem, hogy leesni ne akarjon. Ha így folytatom, még a végén munkát kell keresnem a faluba, hiszen a zsebpénzem elkezdett fogyni, és utálom, ha nincs elég pénzem. Igen, kicsit mintha hatalmas katasztrófára készülnék, úgy gyűjtögetem a pénzt. Nem is lenne baj, ha az utóbbi időben nem tömtem volna tele magam mindenfélével, mert bizony a faluban való sütizések viszik a pénzt.
- Add ki magadból, bár én nem vagyok olyan csinos, mint a pszichológus, de legalább nem kell attól tartanod, hogy elveszel a dekoltázsomban.
Vicceskedve persze, de jobb kezemmel a nyakkendőmhöz érek, kicsit meglazítom, majd kibújok belőle, és hozzá a felső két gombot is kigombolom, huncut mosoly kíséretében. Ha mást nem is, talán egy kis mosolyt csalok Lénárd arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 14. 13:19
| Link

Rose Penelope Reakwood

Bár a faluban nem sikerült beszélnie Rosieval, Nyeste egyáltalán nem érezte magát rosszul emiatt. Az édesség, amit akkor vett igen finom volt a másik pedig most is biztos helyen várja, hogy majd elfogyasszák. Lehet majd Annussal eszi meg, még nem döntötte el. Viszont írt egy levelet Rosienak, arról, hogy ő nem akart goromba vagy illetlen lenni, de elkésni sem szeretett volna, na meg hogy, nem ismeri Rosie szüleit sem az említett szülők őt, márpedig Nyeste jó nevelést kapott, s így egész biztos nem lenne illendő ajándékokat elfogadni sem. Azt is leírta, hogy szerinte - meg Apuka szerint - az embernek meg kell dolgoznia mindenért, és ő igazán semmit nem tett, hogy egy akkora doboz valamit kapjon. Köszi szépen, de neki mindene megvan, amire szüksége lehet, és nem érzi, hogy bármi mást kérnie kéne.
Leírta azt is, hogy nem szeretné, ha a másik haragudna rá és ha van kedve találkozzanak kedden délután a "Vigadófreskó" folyosóján. Épp ezért ő most itt van. Nézegeti a festményeket, nevetgél és sorra rázza a fejét, ahogy egyik-másik festmény borral kínálja. Nyeste nem hiszi, hogy a festett kupákban levő folyadék valódi bor lenne, de a festék íze sem ínyére való. S hiába érez igazi mámoros illatot innen-onnan, az elmúlt hetekben már megtanulta, hogy nem szabad hinni a szemének, nyilván az orrának sem.
Iskolai talárja van rajta, és a táskája is vele van még, hiszen órák után rögtön idejött. Nincs most nála rajzmappa, azt már bölcsen a Navinés szobájában hagyta bár most, amíg vár meg-megfordul a fejében, hogy talán mégis jó lett volna, ha elhoz belőle legalább egy lapot. De végül csak vállat von, s egy újabb festménynek rázza meg nevetve a fejét. Nem, még mindig nem kér bort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 14. 18:56
| Link

Rose nem futott, hanem mintha szállt volna. Amióta megkapta a levelet, csak ezen járt az esze. Na, jó talán a Rellonos Prefektus- és gólyaavatóról sem feledkezett meg, azon is gondolkozott egy ideig, de most a külvilág meg szűnt létezni a számára. Lehet, sőt egészen biztos, hogy egy picit még neheztelt Nyestére, de így, hogy a lány megírta, hogy nem gorombaságnak szánta amit mondott, már szégyellte magát, amiért nem állt szóba a lánnyal. Bár örült volna, ha a lány el fogadja a seprűt. De a lány megírta azt is, hogy miért nem fogadta el az ajándékot. Nem tudta, hogy miért nem ért még oda, a Vigadófreskó folyosójához. Aztán megkapta rá a választ: figyelmetlenségében már régóta ugyanazon a folyosón járkált körbe-körbe. Rápillantott órájára, és leszidta magát, mert ilyen fontos pillanatról nem szabad késni. Gyorsan, és céltudatosan elindult hát az eredeti cél felé. Mikor odaért, megpillantotta a lányt, és a hörgés, rekedtség, és szégyen furcsa hangú "mixével" találkozott mikor megszólalt:
-Szia. Bocsánatot kérek, amiért nem álltam szóba veled. Csak tudod, én még nem szoktam meg azt, hogy nem fogadják el az ilyen " Szia Rose új barátja, ezt mi, Rose szülei küldjük neked" csomagot.-Rekedt nevetést hallatott. - Érted? Csak ennyi az egész. Egyébként egy seprű volt benne. Egy Jólsep-R 11. Nem olyan seprű, amivel takarítanak, ezzel repülnek, kviddicseznek. De már mindegy. Hogy vagy? Biztos haragszol rám. Tényleg megbántam amit tettem. Mert ha valaki egyszer kissé gorombán viselkedik veled, méghozzá véletlenül, akkor nem kell direkt duplán visszafizetned. És én ezt tettem. Tényleg nagyon sajnálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 14. 19:23
| Link

Rose Penelope Reakwood

Nagyon jól elrötyög a festményeken, a vicceiken, a fura beszédükön. Abszolút érti, miért hívják így ez a folyosót és annak is örül, hogy ez a helyet választotta a találkozóra. Már ha Rosie eljön, mert egyelőre sehol sem látja a rellonos lánykát, de nem türelmetlenkedik. Ha mégsem jönne el a másik, abból is fog érteni, akkor többet nem keresi és pont. Addig viszont, amíg ilyen vagy olyan következtetésre nem jut, jól fogja magát érezni a falon lévő portrékkal. Azokat ugyanis láthatóan nem zavarja az ő szótlansága, sőt! Figyel hát mindenféle butaságra, amit összehordanak neki, bár sosem lehet tudni, még az is lehet, hogy egyik-másik képtelenség igaz. Ezen azonban nem igazán tud elgondolkodni, egyrészt mert tényleg egymás szavába vágnak a portrék, másrészt, mert ahogy újfent körbefordul megpillantja Rosiet is. Ahogy odaér hozzá, a zöldházból származó lányka máris hosszas monológba kezd. Nyestének legalábbis hosszú, ő ennyit egy óra alatt nem mondna el. Részben ebből is volt a félreértésük, hogy ő rövid akart lenni, ami a másiknak gorombán hatott. Most viszont csak rázza a fejét, hogy ő nem haragszik, aztán bólogat, hogy érti, máshoz szokott a másik. Közben némi csodálkozás is kiül az arcára, a seprűre picit el is tátja a száját, de aztán ismét csak a fejét rázza. Mihez kezdene ő egy seprűvel? Aztán megint csak rázza, mert hát nem haragszik. De ezt már "mondta" egy korábbi fejrázással.
Mikor Rosie befejezi a mondandóját, megragadja a lány kezét és elhúzza őt az egyik festményhez, amin két nő vitatkozik, majd mikor észreveszik őket, egymásra néznek és láthatóan kibékülnek. Nyeste ezt már meg akarta mutatni a másiknak, most pedig végre megtehette. Ezzel próbálva elmagyarázni, hogy egy kis "vita" még nem a világ. S hacsak Rosie nem szalad el, meg is öleli egy pillanatra. Kissé sután, mert igazából nem csinált még ilyet ő, de most úgy érzi, ez a helyes viselkedés. S miután elengedi Rose-t csak várakozóan pislog rá, hogy akkor rendben vannak-e a dolgok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 14. 19:44
| Link

Rose kicsit megijedt, mikor a lánynak, ahogy ő mondja szeretetkimutatásikiborulása volt. Ez az ő "nyelvén" teljesen normális hosszúságú, de a többiek számára végtelen monológ ez az egy szó is, igaz 3 valódi szóból áll. Rose elgondolkozott azon, hogy milyen vicces, hogy ő beszédes, Nyeste pedig kis híján néma, és barátok. Legalább is most már azok. Viszonozta azt a bizonyos szeretetkimutatásikiborulást, és fürkészve rápillantott a lányra.Elmondta-elnevette neki ezt a dolgot, hogy neki ez  bizonyos szeretetkimutatási miafene. És ő is rápillantott a festményre, amiről eszébe jutott valami. Hátatfordított a lánynak, remélve, hogy ezt nem úgy érti, hogy távozni készül, és kotorászni kezdett a táskájában. Megtalálta azt amit keresett, megfordult, és Nyeste kezébe nyomta a tárgyat, ami egy apró festmény volt.
Ezt az édesanyám festette. Ez az idős boszorkány, akit a képen látsz az én "dajkám". A szüleim vele felügyelnek, hogy mit csinálok. Látod, van ott egy kék könyvecske a kezébe. Az a Bogár Bárd meséi. Varázslómesekönyv. Kiskoromban az ágyam mellé volt állítva, felnagyítva nagyító bűbájjal. Mindig ő mesélt nekem esténként, mert sokszor volt az, hogy anya már lefeküdt, vagy már túl fáradt volt, mert túlhajszolta magát a munkában. Apa sem ért rá, mert a hippogriffek nem gondozik magukat. Tudod, ő hippogriff tenyésztő. Nem tudom, ismered-e, bár nagy eséllyel nem. A neve Jacob Agustus Reakwood. Mesélj te is a családodról. Mármint Nyeste.-Mondta, mert az öreg boszorkány már belekezdett volna az ő családjáról mesélni, amit Rose őszintén csodált, hisz neki nincs is családja.-Kérlek mesélj a családodról, Nyeste! Ha megtennéd, óriási szívességet tennél nekem, és mindenki örül annak, ha valaki szívességet tesz neki, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 14. 19:58
| Link

Rose Penelope Reakwood

Nos, nem pont ilyenre számított, de végül is már mindegy. Gyorsabb volt és egyszerűbb - neki legalábbis -, mint kimondani bármit is, és ahogy vesszük Rose megértette a lényeget. Még nevet is a másikkal, ahogy az ölelést szeretkimutatásikiborulásnak nevezi, aztán már csak mosolyog és érdeklődve figyeli mit vesz elő a másik a táskájából. Az apró festményt először furcsának véli, de Rosie meséjével együtt minden értelmet nyer. Vagyis nem minden, de nagyon érdekes. S talán furcsa, de Nyeste Rosiet kezdi sajnálni, amiért a szülei nem értek rá mindig vele foglalkozni. Bezzeg az ő Apukája! Szinte mindig ott volt neki. Igaz, úgy könnyű, ha az édesapád ács, és a műhelye a házatokban van. De Nyeste nem gondolkodik el ezen, csak bólogat Rosenak, ahogy a rellonos beszél, aztán elneveti magát, mikor a portré nyitná a száját, majd elgondolkozik, mert hát... egyrészt, nem nagyon tud mesélni. Másrészt, nem érti mi ebben a szívesség. Épp ezért csak vállat von, felemeli a kezeit is, amolyan "de mit mondjak"? pillantás kíséretében, majd leengedi a vállait és a kezeit is és gondolkodik, hogy mi érdekelhetné a másikat.
- A...apuka á..ács - mondja végül kissé sután és a Rose-t nézi, hogy ezt várta-e? Aztán ha biztató visszajelzéseket kap, akkor megpróbálkozik egy újabb mondattal is.
- A..any...anyuka m...me..meme...meghalt
- de ezt meg már tudta Rose szóval ezt igazából felesleges volt mondani. Kár, hogy csak most jutott eszébe. Na mindegy. - V...v...van e..egy t..t...tes...tess...test..v...v..vére. N...n...nene...neki... v..v..vavan, e...e..gy lá...lánya. An...n...na. I...ide, j...jár ő is.
Egyelőre ennyi. Igazán nem tudja mit kéne még mesélnie. Na meg, Rosie is érezheti, hogy neki azért nem olyan egyszerű ez a "mesélés" dolog. Persze gondolatban már a fél gyerekkorát is eldarálta. De azok csak gondolatok a fejében és nem a hangok, amik a száját is elhagyják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 15. 16:28
| Link

Rose sokáig hallgatott, de aztán kitört, kiszakadt ez a "némaság gát", és a lányból ömleni kezdett a szó: -Értem. Akkor neked könnyebb a dolgod, mint nekem. Neked van valakid, akitől tanácsot kérhetsz, és segít neked. Igaz, nekem van egy bátyám, de ő már kijárta az iskolát. Cristofer William Reakwood a neve. Az apám imádja az ilyen hosszú neveket. A Penelope, a második nevem nem is tetszik. A Rose-ban meg csak szerencsém volt, hogy anyának megtetszett. Különben mehettem volna Euforzinának. Apának is igen hosszú a neve. Jacob Agustus Reakwood. De hosszúságban mégis csak a bátyámé az első hely. Bár gondolom, ez a név téma nem nagyon érdekel. És igen, most már belátom, neked nem olyan könnyű mesélned. Na szóval hol is tartottunk? Megvan! Ott, hogy neked ott van az unokatesód, nekem meg senkim sincs, akitől itt tanácsot kérhetnék. Csak a szüleim, de ők se itt laknak, és ha bár gyorsan ide- vagy odaér a levelem vagy levelük, azért az mégse olyan, mintha egymással szembe állva beszélnénk. Tudod Cristofernek nincs konkrét, hivatalos munkája. Csak bolyong, ide-oda, felfedez ezt-azt, értékes dolgokat eladja, és ebből él meg. Például akromantuláktól szerez mérget, aminek literéért akár 200 galleont is megadnak. Bár mostanában máson jár az esze.... Folyton csak egy lányról beszél, Amandáról. Egyszer találkozott vele, és elcsavarta a fejét. Van egy gyanúm, hogy véla a csaj. De nem akarok gyanúsítgatni, vagy ilyesmi. - Miután abbahagyta a tízórás monológot Rose, fürkészve figyelte barátja arcát, hogy mit szól az elmeséltekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. szeptember 12. 16:19 | Link

Brumi

Tehát. A baglyokat arra találták ki, hogy üzeneteket hordjanak. De mi kell olyankor, ha a küldemény nagyobb, mint kedves, aranyos, ártatlan - egyáltalán nem ördög! - vörös leánykánknál? Hoppácska! Akkor kell beszerezni egy óriás jetibaglyot, aki azt mondja: CSIP? Lencse sokáig kereste, de nem találta meg a megoldást, ezért jó, ha az embernek bölcs apukája van. Bizony, kedves rádiónéző gyerekek. Rohr apuka nagyon okosan azt tanácsolta, hogy küldje muglipostán az ajándékot, és mellékelt mellé egy kisebb zsák bélyeget, mondván, tele kell ragasztgatni vele a csomagot. Az a helyzet, hogy Leonie még sosem találkozott ilyennel, pedig nagy muglipárti, hiszen a nagyszülei is azok, ám az ilyen apróságokat, hogy postásbácsi még sosem leste ki náluk. No, mindegy, ha apuka azt mondja, akkor az úgy is van.
Így esett, hogy hölgyünk most a folyosó közepén ücsörög - mily’ meglepő - egy elfektetett páncélon, amit a földszintről igazán észrevétlenül ellopott. A szokásos elefántos mamusz, Kísztől lopott ing, lógós jóganadrág kombóban feszít, vagyis éppen hajlít, merthogy nagy koncentrálás közepette görnyed előre, kócos hajával eltakarva az érdeklődő tekintetek elől, hogy mit tényked éppen. Azért én elárulom, mert a helyetekben megdöglenék a kíváncsiságtól a folytatásig.
Arról van szó, hogy iszonyatosan hiányolja már drága bátyóját, így úgy gondolta, a legjobb megoldás, ha emlékezteti rá, miről marad le, míg nincs a kastélyban. El akarja hát küldeni a kastély egy darabkáját neki. A falat meg mégsem bonthatta meg, hogy egy nagyobbacska követ postázzon. Maradtak a páncélok. Kézenfekvő megoldás, nemde? S most azon ügyködik, hogy az egész páncélt teleragassza bélyeggel, mert ki tudja, mennyire van szüksége a mugliknak belőle. Már az egész sisakot sikerült körbenyálaznia velük, de azt is vagy egy óra alatt tudta összehozni. Az arra járó diákok pedig többnyire kikerülik, hiszen mindenki ismeri annyira, hogy rájöjjön, ilyenkor jobb őt békében hagyni, ha nem akarnak ők is részesévé válni az őrületnek. Gyanús, hogy nem. A buták! Pedig törpénkre igazán ráférne egy kis segítség, mert ilyen tempóban holnap estig sem végez. Arra egyelőre nem gondolt, hogy a környéken van-e egyáltalán rendes mugliposta. S ha van is, érdekes volna belebegtetni a páncélt az ajtaján. Kell valami erős embert találnia. Leon vajon még az iskolában van? Ő biztosan a kisujján egyensúlyozva vinné...
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 30. 01:54 | Link



Hát ez is csak egy olyan nap, mint a többi, nem? Kellemesen hűvös a délután, túl vagyunk a Halloweenen, végre mindenki lenyugodhat. Ahogy elnéztem a diáktársaimat az órákon rá kellett jönnöm, hogy csalódottságot látok az arcukon. Most már nincs mire várni. A karácsonyi bál még messze van a télapó sem most fog jönni.
A sok fancsali képet elnézve úgy döntöttem, hogy én nem fogom érfelvágással tölteni a délutánomat és inkább lógok egy kicsit. Nem szerettem tilosban járni, de mostanában valamiért elkezdtem élvezni. Persze a folyosókon settenkedtem, mert nagyon féltem a lebukástól de furcsa módon, rajtam kívül alig néhány diák lézengett, őket meg ügyesen kikerültem, igazi kommandós voltam. Pedig, ha jobban megnéztem volna őket láthattam volna, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velem, mind mentek a dolgukra, vagy épp annyira bele voltak merülve egy mélyre szántó csevejbe, hogy oda más igazán nem fért volna be. Ettől persze még szerettem volna azt érezni, hogy fontos vagyok, úgyhogy tovább kommandóztam. Épp a vigadófreskók folyosójára értem, ahol általában volt hangzavar, hiszen az itt elhelyezett portrék, hűen a folyosó nevéhez igencsak vigadtak. Számomra ez csak annyit jelentett, hogy képeken szereplő egyének jóval többször öntenek fel a garatra, mint kellene de legalább nem foglalkoztak velem. Néhányan persze integettek, de e legtöbb már annyira hozzá volt szokva a diákokhoz, hogy fel sem tűnt nekik, hogy mozgolódás van a portékon kívül is. Ez a helyzet pedig tökéletes volt arra, hogy egy kicsit gyakoroljak. Jó kedvű voltam, így nem a mérlegállás, vagy a kézenállás, esetleg a spárga mellett döntöttem, hanem az egyik kedvenc nippon zengós koreográfiámat akartam ellejteni. El is kezdtem dúdolni a dallamot, léptem jobbra, ugrottam balra, a kezemmel a láthatatlan áldozatot püföltem, hiszen azért mégiscsak harcművészetről beszélünk, aztán elhaladva az egyik lovagi páncél mellett, gondolván pont kapóra jön hiszen rúgás következik, megálltam, szembe fordultam vele. A cél az volt, hogy jóval a fejem fölé rúgjak. Ami, hát, sikerült is. Meg kell hagyni, igazán szép rúgás volt, szinte kiváló. Csak egy aprócska bökkenő vele, hogy a célzás nem volt tökéletes. Ugyanis nem a lovagi páncél sisakját találtam el, hanem kicsit mellé rúgtam, aminek következtében a lábam beszorult a fal és a lovagi páncél közé. Megpróbáltam gyorsan kihúzni, de csak annyit sikerült elérnem, hogy nem kellett álló spárgába megmerednem hanem lentebb tudtam húzni a kis járatban a lábamat, de hiába próbáltam rángatni, a cipőm és a fal sőt a lovagi páncél is konokul a helyén maradt. Mérgesen fújtatni kezdtem és magam mögé pillantottam, hátha valaki látta az akciót, de sehol nem volt egy lélek se, csak a portréban lévő ittas emberek, akik jót nevettek rajtam.
- Nagyon vicces.
Mondtam nekik fintorogva, kicsit túl is játszva a dolog, majd a combomra csapva sértődötten tekingettem jobbra-balra, hátha erre jár valaki.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2015. október 30. 01:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. október 30. 02:56 | Link

Cs. Kíra Lotti
Nov. 2. délután

Az első hétfő...de legalább a gyomra tele; hagymaleves, marhahús rizzsel és egy szelet csokoládétorta. Szombat éjjel érkezett egy bál kellős közepébe, úgyhogy egyelőre zsong az új élményektől; hamar megismerkedett Ethan társaságával és néhány kviddicsessel, belépett a csapatba és megnyugodott, hogy az itteni kaja is legalább annyira bőséges, mint a Roxfortban. Rémi se tett még kísérletet arra, hogy éjszaka rátörje az ajtót és megtámadja, ráadásul a tájékozódás is viszonylag jól megy - persze fogalma sincs, hogy éppen merre jár, de a fontos csomópontokat ismeri. Az ebéd utáni lyukasóráját, míg Ethan órán van, ártatlan mászkálással tölti, sok helyiségről hallott, ami felkeltette az érdeklődését, mint a medence, a nagy pálya és a konyha (ez utóbbi most talán kevésbé aktuális). A séta kifejezetten alkalmas arra, hogy gyorsan végiggondolja, hogyan is fog gyakorlatban kinézni a hét menetrendje - kivételesen örömmel hagyta ki a szokásos reggeli futást és nem azért, mert nem találna el a parkig (noha ez is igaz), hanem mert egyelőre kicsomagolni sincs ideje. Ettől függetlenül holnap megkezdődik az ingázás, amit ő kifejezetten vár. Szereti, mikor ennyire elfoglalt, feltölti energiával.
A kastély maga egyszerre tűnik otthonosnak a hasonló környezet miatt s borzasztóan izgalmasnak minden, egyelőre még túlságosan el van foglalva az élményeivel, hogy a Roxfortban maradtakra gondoljon - főleg úgy, hogy legalább hat ismerős arcot látott már eddig is, többek között Myra Blackburnt, aki abszolút nem ismerte meg, Aiden-t és azt a Révész Kornél gyereket (eh).
Egy ismeretlen folyosóra bekanyarodva először őszintén meglepődik annak ürességén - a kanyarban kíváncsian még vissza is néz, rossz helyre tévedt-e, mindenesetre folytatja útját, mert szimpatikusak számára az őt körülvevő részeg alakok; így akad meg a tekintete a lányon. A látványra kíváncsian oldalra dönti a fejét egy pillanatra, de rögtön elindul felé.
- Szia...- Közli egyrészt sután, idegennek hangzik szájáról a szó, másrészt már most féloldalasan mosolyog. Leplezetlen vidámsággal és nyugalommal méri végig, miféle helyzetbe is szorult a lány, még inkább hangsúlyozva, ő mennyire ráér, miközben lassít és végül egészen közel megáll mellette. Eltelik így néhány néma másodperc; Ian nem ajánlkozik rögtön, hogy segít, csak ártatlanul felméri a helyzetet, de amint összetalálkozik a tekintetük, töretlen szenvtelenséggel mosolyogva felvonja mindkét szemöldökét. Süt róla, milyen viccesnek találja ezt az egészet és finoman rá is játszik.
- Segíthetek? - Kérdezi immár angolul.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. október 30. 03:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 30. 03:11 | Link




Kisebb pihenő után ismét ráncigálásba kezdtem, de egyrészt féltettem a lábamat, hiszen a sport, a mozgás tette ki az életem nagy részét és ha eltöröm a lábam, vagy akár meghúzom, tudom, hogy soha nem lesz már ugyanolyan hiába minden varázslat, bájital, vagy fásli. Így a következő körben megpróbáltam kibújni a lábbelimből, mert azt nem sajnáltam annyira, ha akarják nyugodtan megtarthatják. Hiába volt azonban a fáradozás, a cipő és vele együtt a lábam is, konokul maradtak beragadva. Fújtam egy nagyot és színpadiasan végigdőltem a combon, miközben türelmet színlelve ismét dúdolni kezdtem. Még szerencse, hogy jó kondiban vagyok, ha mással történik ez meg, valószínűleg két perc után görcsöt kap, engem azonban mindez nem tántorított el, hiszen edzett voltam és szuperhős. Aztán rá kellett jönnöm, hogy rajtam kívül más nem keveredik ilyen helyzetbe. Íme hát, elszállt minden reményem. Tuti le kell vágni a lábamat, mert csak úgy fognak tudni kiszabadítani és akkor soha többet nem táncolhatok és nem is karatézhatok és nem csinálhatok semmit mást, csak lábatlankodhatok a kétlábúak között. Végső búcsút véve átkaroltam a combomat és belefúrtam a fejemet a térdembe, ekkor hallottam meg a köszönést a hátam mögül. A szemem abban a pillanatban kipattant, ergo a búcsút kicsit elodáztam és kiegyenesedve próbáltam valami természetesebb pózt felvenni, amiből annyi sikerült, hogy a hullámos tincseimet kisöpörtem a szememből. Farkasszemet néztem az idegennel fiúval, mikor pedig felfedeztem annak a szikráját is, hogy láthatóan milyen jól szórakozik rajtam összehúztam a szemeimet, de nem tettem semmi mást. Ha nagyszájúskodok akkor itt hagy és várhatok akár estig is, mivel ez egy igen kihalt rész, kevesen járnak erre a portrék miatt.
- Megtennéd?
Az angolja kicsit meglepett, először nem is találtam a megfelelő szavakat, mert nagyon béna voltam a nyelvekben, de csak sikerült, bár a kiejtésemen biztos jót fog derülni, jelenleg ez egy cseppet sem zavart. Mert elkezdett húzódni a szabadságot élvező lábam, úgyhogy ugráltam néhányat, kicsit behajlítottam de mindezt nagyon óvatosan, hiszen ha elveszítem az egyensúlyomat, akkor nagyjából annyi az egésznek és nem csak taknyolok egy szépet, de még el is töröm a lábam.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2015. október 30. 03:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. október 30. 03:56 | Link

Cs. Kíra Lotti
Nov. 2. délután

Elvigyorodik, mikor a lány elfogadja a segítségkérést és még egy lépéssel közelebb megy hozzá - mikor aztán a másik elkezd ugrálni, még a karját is kinyújtja felé, hogy kapja el, ha akarja, mindez aztán valóban az odafigyelés csúcsa. Egyébiránt leginkább a lábával van elfoglalva; a lánynak talán szerencséje van, hogy egy olyan ember esett ide, aki ért valamelyest az emberi izomzathoz, ez rögtön meglátszik azon, ahogyan a bokájához nyúl. Kissé hátat is fordít most neki, miközben óvatosan meg-meglazítva elkezdi felfelé tolni a lábát - ez előbb-utóbb azzal fog járni, hogy a másik kénytelen lesz egyre közelebb és közelebb ugrálni, de legalább van kapaszkodója. Ian persze folyamatosan hátrapislog, mert bár elég hajlékonynak tűnik a lány, nem tudja, mennyi ideje van itt - és ez egészen addig megy, míg végre el nem érik azt a magasságot, amit a fiú megfelelőnek ítél; ekkor egy gyors mozdulattal szembefordul vele.
- Jó, akkor kapaszkodj meg. - Mondja továbbra is angolul, de ezúttal legalább nem vigyorogva; túlságosan koncentrál rá, hogy jól fogja meg a szorult bokát és a lány hónalját, mert, bár sose táncolt, most egy olyan kellemes emeléssel lendíti ki őt és teszi le féltő gonddal egy lépéssel arrébb magával szembe, hogy azt bármelyik balettszíndarab őszintén megirigyelhetné. Nagy szerencse, hogy ezt a furcsa problémamegoldást nem látja kívülről, elképzelni is épp elég nevetséges.
- Tessék, így jó lesz. Nem akartam használni a pálcát, mert nem tudtam, ki tudnálak-e úgy lebegtetni, hogy ne sérülj meg. - Magyarázza gyakorlatiasan, miközben elengedi a lábát, de ekkor még nem lép hátrébb, nehogy felesleges mozdulatot tegyen, ha az ismeretlennek túl zsibbadt lenne a tagja és támaszra szorulna. Nagyjából addig tart kedves érdeklődése, míg fürkészve a lányt biztos nem lesz benne, hogy megáll a két lábán, de bárhogy is, elég hamar visszaszökik arcára a korábbi szenvtelen, érdeklődő vigyor, még fel is nevet egy kicsit. Persze neki eszébe se jut, hogy létezhet olyan ember Európában, akivel ne tudna kommunikálni, vagy csak nehezen; luxemburgi kölyökként ezerféle nyelvhez hozzászokott, főleg ahhoz, hogy bárhol, bármikor, bármelyik használható, de a magyar sajnos nem tartozik közéjük.
- Jól vagy? Mégis hogy kerültél ilyen idióta helyzetbe?
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. október 30. 04:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 30. 13:29 | Link





Ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy a vigyorára nyelvöltéssel válaszoljak, de nem tettem. Ez az a helyzet, ahol az ember lánya nem pimaszkodhat, hanem befogja a száját és reménykedik benne, hogy nem választják el a lábát a teste többi részétől. Mikor a fiú közelebb jön, kicsit odébb ugrálok helyet hagyva neki s mikor a lábam után nyúl még épp szólni akarnék neki, hogy a legjobb ötlet az lenne, ha egyszerűen felfelé tolná a lábamat, amikor csodák csodájára tényleg ez történik. Kicsit meglepődök és bele is pirulok a gondolatban, miszerint szakértő kezekben vagyok, pedig ezt nem néztem volna ki belőle. Amint elkezdi felfelé tolni a lábamat úgy megyek egyre közelebb, végül kénytelen vagyok megkapaszkodni a vállában, de viszonylag büszkén viselem a dolgot, arra való tekintettel, hogy az álló spárga még tényleg mindig ilyen jól megy. Vigyorgok is rajta egy sort, kiélvezem a pillanatot, de mosoly azonnal eltűnik az arcomról, amint a fiú felém fordul. Igyekszem komoly lenni, ráadásul koncentrálnom is kell, hogy értsem mit akar, így mikor felfogom bólogatok, de nem szólalok meg, minél kevesebbet beszélek angolul, annál kevésbé leszek nevetséges. Ez a helyzet már így is túlontúl kellemetlen, nem kellene tovább ásnom a síromat. Kíváncsi voltam, most mi következik, illetve, hogy tudja-e, most mit lehet tenni, nem voltam egy nagy darab lány, sőt, apró voltam és vékony, de mégis kellemetlenül érintett már a gondolat is, hogy megfog emelni. Tudtam, hogy más lehetőség nincs, és láttam a szemében, hogy ő is pont erre gondol. Így mikor hozzámér zavartan köhintek, lesütöm a szememet, a következő pillanatban pedig már a lábam a levegőben kalimpál. Igyekszem könnyíteni a dolgán és külső szemmel nézve talán még egész csinosra is sikeredett a mozdulat, de szerencsére senki nem látta, hiszen csak egy pillanatig tartott, a következőben már két lábbal álltam a földön, vigyorogva mint a tejbe tök, ugyanis megmaradt mindkét lábam és érezhetően semmi baja sincs. Azért gyorsan megcsavartam a bokámat, guggoltam egyet, majd lezárásként felhúztam a fenekemhez a bokámat, sőt, egy kicsivel föntebb is emeltem, megy ám a tarkómig is, de nem akartam ennyire menőzni.
Gondoltam, hogy mindezek után azért egy választ megérdemel, de előtte a biztonság kedvéért azért lenyújtottam, és míg a másik lábamat húzkodtam kicsavarodva fölfelé, igyekeztem összeszedni a gondolataimat.
- Hát ööö.
Kezdtem bele magyarul aztán észbe kaptam. Ajaj, azt hiszem, angolul kell folytatnom. Semmi baj, nyugalom, nem először társalgok külföldi diákkal.
- Tudod én csak gyakoroltam egy Nippon Zengó mozdulatot, és le akartam rúgni a lovagi páncél sisakját, de nem céloztam elég ügyesen.
Megszenvedtem ezzel a mondattal, néha szünetet tartottam, gondolkodtam, újra kezdtem, aztán végül összehoztam, valamennyire.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 1. 05:40 | Link

Cs. Kíra Lotti
Nov. 2. délután

A lány mindenféle ügyes mozdulattal nyújtani kezd, feltételezhetően azért, hogy leellenőrizze, minden izma épségben maradt-e a kényszerhelyzet után. Ian ezt természetesen végignézi, ráérősen fekete farmerje zsebébe dugva a kezét, hiszen közben válaszra vár.  
- Hát, elég hajlékony vagy. - Jegyzi meg, mintegy mellékesen, békésen nézelődve és tűnődve, töretlenül és kitartóan mosolyogva. Az erős akcentussal ejtett mondatok billentik ki mélázásából; az idegen hangzás és az, hogy láthatóan nem jön olyan természetesen a szájára, mint amennyire boldogan megtámad különböző dekoratív elemeket a folyosón, mindenképp figyelmet érdemel. Ian állati ritkán találkozik olyanokkal, akikkel nem megy teljesen gördülékenyen a kommunikáció, ez először mindig meglepi. Sok mindenre számított, mikor Magyarországra készült, de ez furcsa módon soha nem jutott az eszébe.
- Imádom, ahogy a magyarok beszélnek angolul. - Elvigyorodik és futólag körbenéz a folyosón; körülötte a festmények teljesen érthetetlenül hadoválnak, kiáltoznak mindenfélét ezen az idegen nyelven, azzal a hangsúlyozással, hangképzéssel, ahogyan kezdetben az angol szavakat is kiejtik - mindez tényleg tetszik neki, különlegesnek és aranyosnak tartja, bár pusztán a szavaiból nehéz megsaccolni, mennyire beszél ironikusan.
- Nippon Zengó? Valamiféle harcos aerobik? - Fogalma sincs - jelezve kiemelkedő érdeklődését megvonja a vállát, másfelé néz, a sértetlenül és büszkén feszítő páncélra. Csak képzelte, hogy még feljebb emelte az állát, mikor felé fordult?
- A jó hír, hogyha egy ember fejét akarod majd lerúgni, az jó eséllyel alacsonyabban lesz, mint a páncélé. - Nem tudni, mit tervez a lány hosszútávon ezekkel a gyakorlatokkal, de ártani csak nem árthat - maximum magának, ahogy a példa mutatja.
- Ian vagyok. - Udvariasan közelebb lép és kinyújtja a kezét a lány felé.  Miután ennyire letaperol valakit, igazán illik bemutatkozni.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. november 1. 06:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 1. 22:14 | Link




Amint úgy éreztem, hogy a lábamban minden a helyén van, rögtön abbahagytam minden felesleges mozdulatot. Ennél jobban nem tudtam volna a fiú orra alá dörgölni, hogy mennyi minden tudok, s bár különösebb célom nem volt vele, rájöttem, hogy már az első pillanatban leszűrhette, amikor meglátott.
- Tíz év ritmikus gimnasztika.
Valljuk be, nem mindennapi látvány lehetett. Ha most sarkon fordult volna és szó nélkül elment volna, az sem zavart volna, bár biztos, hogy csapkodtam volna egy ideig a homlokomat, miközben azt mondogatom mennyire szánalmas is vagyok és csakis kizárólag én kerülhetek ilyen helyzetben. Azonban a srác nem ment, sőt, mintha kíváncsi lett volna. Én meg persze ettől teljesen zavarba jöttem, mert kérdezgetett a beszéd pedig, főleg fiúkkal még magyarul sem az erősségem, nem még egy teljesen idegen nyelven.
- Áhh, nyugodtan nevess ki. Általános iskolában is én voltam a legbénább angolos.
Legyintek zavartan miközben egy pillanatra érdekesebb lesz a cipőm, mint az, akivel beszélek. Nem tudom, hogy komolyan gondolja-e vagy csak jól szórakozik és ironizál, sajnos ehhez sem volt fülem, de talán most az egyszer elnézem, hogy kinevetnek.
- Küzdősport-aerobik, Kyokushin mozdulatok, zenére.
Ha épp magyarul kellene csevegni biztos csillogó szemmel mesélném el a részleteket, de inkább nem, csöndben maradok, főleg a megjegyzése után. Idegesen hintázok a lábamon, dülöngélek előre-hátra majd, hogy mást is csináljak hátrateszem a kezemet, összekulcsolom magam mögött, felnézek a plafonra, majd vissza a fiúra, és a cipőm orrára. Látszik, hogy egy pillanatra se tudok megállni. Pedig annyira próbálkozom!
- Hát, ami azt illeti...ez attól függ kivel harcolsz, mert egy óriás feje biztosan magasabban van, de a tiéd...
Mielőtt befejezném, néhány lépést hátrálok majd lassan megpördülve a tengelyem körül felemel a lábamat, mintha rúgnék, de koránt sem olyan erősen és gyorsan és jó néhány centire a fejétől megállítom.
- A tiédet könnyen lerúgnám, már izé khm, szóval hogyha akarnám, érted de nem akarom, meg sem fordult a fejemben.
Észbe kapom, gyorsan leengedem a lábamat és visszaállok a kezdő pozícióba, mehet megint a hinta, szuper, most már tényleg gyogyósnak nézhet.
- Lotti vagyok és köszönöm, hogy megmentettél.
Lenézek a felém nyújtott kezére, elmosolyodom és belecsúsztatom az én apró kezemet, hogy egy határozottan lányos kézszorítással hivatalossá tegyük a bemutatkozást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 2. 13:55 | Link

Lotti
Nov. 2. délután

Bólint az információra - a tornáról (bár főleg az atlétikáról) már sokkal többet tud, mint az aerobikus dolgokról, valahol többre is becsüli és egyáltalán nem lepődött meg az információn. Néhány év ugrálástól és bokszolgatástól biztos nem lenne ilyen hajlékony a lány, amennyire most megmutatta a...tehetségét.
Elmosolyodik az aranyos vallomáson, amelyben a lány töredelmesen bevallja, miféle nyelvi nehézségekkel küzd, ami részben azért megmagyaráztat érthetetlen zavarát. Lotti izeg-mozog és folyamatosan a lábát bámulja, bár nem mondhatni, hogy Ian ezt különösebben lereagálná, úgy tűnik, tulajdonképpen nem foglalkoztatja őt a dolog. A rögtönzött harcbemutatón azonban lelkesen felnevet - nem lép hátra egy lépést se, de azért megnézi az arcától néhány centire lévő lábat, ami prezentálja, mekkora veszélyben is lenne, ha Lotti úgy akarná...
- Nagy szerencse, hogy nem akarsz bántani. - Ugyan széles vigyora nem arról árulkodik, mintha igazán megijedt volna a fejberúgás lehetőségétől, úgy tűnik Lotti se akar további mozdulatokkal fenyegetni - hamar visszatérő lányos zavarával együtt újra dülöngélni és nézelődni kezd. A kézfogáskor Ian gyorsan alkalmazkodik; Eszternél egyértelműen mindig a réges-régi, tradicionális üdvözlési formákat szereti (legalábbis hivatalos helyeken), de a fiúnak esze ágában sincs ezt bárki másnál alkalmazni - Lotti felé tiszteletteljesen nyújtja a kezét, majd érezve a leheletnyi, finom szorítást  -talán önkéntelenül- biccent egyet ahelyett, hogy a kéz biztos fogásán kívül bármennyire is szorosabbra fogta volna.
- Nos, örülök, hogy megismertelek, Lotti. - Amennyire az lehetséges, beszéd közben ő eddig is megpróbálta tartani a szemkontaktust (már amikor felnéz rá), most pedig kifejezetten megvárja ezt, még mielőtt újra megszólalna.
- Esetleg el tudnád mondani, merre találom a konyhát? - MOST ETTÉL, IAN! Mindenesetre a lyukasórája továbbra is tart, a desszertből sose elég, ráadásul a konyhát sehol nem lehet elég korán bemérni, bármikor szüksége lehet rá az embernek. A felkeresendő helyekkel teli listáján, úgy hiszi, magától ezt találná meg a legnehezebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 7. 16:12 | Link




Nagyra értékelem, hogy a fiú nem lépett hátra és nem is ijedt mert. Mert valójában a légynek sem tudnék ártani, hiába tudok ezt-azt. A bátyám mindig azt mondja, hogy pont ezért nem ér semmit, hiába vagyok képbe néhány harcművészettel, csak az időmet fecséreltem vele, mert olyan vagyok mint a ma született bárány a lelkem pedig mint a patyolat. Szép hasonlat, kááár, hogy fogalmam sincs róla mi az a patyolat, na mindegy. Inkább azon vagyok, hogy leplezzem valahogy a zavaromat, mert ez a fiú igencsak rendesnek tűnik, semmi okom arra, hogy kisebbségi komplexusom vagy mim legyen mellette. Igaz, magasabb mint én, és idősebbnek is tűnik, ez pedig már bőven elég arra, hogy kicsinek és jelentéktelennek érezzem magamat, de annyira próbálkozom!
 - Kár, hogy nem is tudnálak.
Egy pillanatra lekonyul a szám széle, de épp csak egy pillanatra. Nem vagyok az a fajta aki sokáig kesereg, pláne egy ilyen dolgon, úgyhogy máris újra elöl van a vigyorom. A hintázást abbahagyom, sőt a kezeimet is magam elé veszem, de ránézni még így is nehezen megy. El kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy önmagam tudjak lenni valakivel és ne érezzek semmi mást, csak azt, hogy biztonságban vagyok. Hogy nem nevet ki és nem fog lenézni, hasonlók. Bár, kinevetni kinevethetett volna eddig is, de úgy...igazából, amitől az ember legszívesebben azonnal elbőgné magát, mindenkinél van ilyen érzet, nem? Nem? Ahh, mindegy, a lényeg, hogy tudok én normálisan is viselkedni csak idő kell hozzá és türelem.
- Én is.
Bólintok mosolyogva, kissé oldalra billentett fejjel, miközben azon vagyok, hogy memorizáljam magamban a nevét. Szép neve van, jó kimondani és könnyen tanulható, úgyhogy könnyű helyzetben vagyok. Mármint a nevét illetően, azt, hogy ezután mi következne, arról fogalmam sincs, ha rajtam múlna, most intenék, aztán, hogy ne legyen sokkal sokkal sokkal cikibb a helyzet olajra lépnék. De amikor rápillantok a fiúra látom, hogy mondani készül valami. Hahh, helyzet megmentve! A kérdésre hallatán felpillantva összevonom a szemöldökömet.
- Hát őőőőő. Lemész ezen a lépcsőn, aztán jobbra, aztán balra, utána pedig a harmadik ajtó és akkor ott egy titkos átjáró amin keresztül eljutsz.
Abbahagyom a magyarázást, a mosolyommal bocsánatot kérek.
- Megmutatom.
Ennyit igazán megérdemel, hiszen mégiscsak, ő a megmentőm! Hopáácska! Egy igazi megmentő! El sem hiszem! Egy nagy sasszéval mellé lépek és játékos mozdulattal meghúzogatom a pólóját, ami annak a jele, hogy indulás van.
- Arra megyünk.
Mutatom az ujjaimmal. És már indulunk is, a konyhába. Ajjjajj, csak el ne tévesszem az irányokat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 22. 18:56 | Link

A (be)szökés - Herkulalával.
-Ruhaaaaaaa ( kabát nélkül )-


Steph megy, Steph jön, Steph hülye. Ismét. Alig telt el párnap, nekem ismét hangya volt a gatyámban és mehetnékem volt. Komolyan mondom úgy viselkedtem, mint egy besózott kisgyerek, nem bírtam magammal és az napi monoton herce-hurcával. Túl egyhangúnak és unalmasnak találtam. Itt volt az ideje, hogy cselekedjek. Az eridon klubházban felkaptam Lanettát, úgy láttam, nem volt túl sok dolga, húztam magammal. Vagy ha mégis volt valami tennivalója, akkor is jött velem, ezt a rózsaszín miniHulkot nem lehet csak úgy megállítani, ha belelendül a dolgokba. Igen, engem.
- Gyere, jó muri lesz, de shh, mert ha ezt valaki megtudja, egyből amperkodni fog. Arra meg marhára nincs szükségem, és szerintem neked sem. - húztam magam után az ezüsthajút és úgy baktattunk a folyosón.
- Valahol erre kellene lennie a szfinx portréjának... - a fejemet vakarva nézelődtem hol jobbra, hol balra, amikor megálltam, hogy beazonosítsam pontosan merre is kellett mennünk. Életemben nem jártam még arra felé, vagyis de, csak akkor az óralátogatás volt az elsődleges célom. Nem a nindzsáskodás.
- Szerintem most már halkan legyünk, mert még a végén valamelyik prefi elkap, oszt lesz nagy gebasz. - tény, hogy nem tanultam az előző ügyemből, deeee óvatosabb lettem. Ráadásul lassan este tízet ütött az óra, mi meg kint kóvályogtunk. A járőrözésre beosztott prefik valószínűleg akkortájt indulhattak.
- Szerintem erre kellene menni... - böktem az orrommal jobbra és elindultam. - Jössz-e?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. december 22. 20:41 | Link

A Roham - Pegazuskisasszonnyal


Lanettát elrabolták. Egyik pillanatban még a klubhelyiségben szédelgett, azon agyalva, hogy ideje lenne elindulnia a hálókörletek felé, a másik pillanatban pedig már vonszolták is maguk mögött a megszeppent lánykát. Legalábbis az első pár másodpercben meg volt szeppenve, míg nem ismerte útvonaluk minden részletét, onnantól kezdve nem kellett igazán nógatni őt sem. Pedig nem volt benne teljesen biztos, hogy ráért. Erik épp nála töltötte az estét, valószínűleg már Lala szobájában volt az aprósággal karöltve, és lehet már éppen azon ügyködött, hogy álomba ringassa a gépbabát, a lány mégis avval nyugtatta magát, hogy úgysem fog sokáig tartani az incidens, inkább csak olyan jöttem, láttam, győztem formára fogják venni az egészet.
- Soha nem jártam még erre, biztos vagy benne, hogy jó helyen járunk? - kérdezett rá, mikor társa lassított egy keveset és az ezüst hajú végre meg tudta igazítani szoknyája szegélyét, mely csúnyán kifordult a ráncigálások közepette.
Maga is a falakat figyelte, de a folyosó két végét sem akarta figyelmen kívül hagyni. Takarodó után volt, nem sokkal, de éppen elegendővel egy csinos büntetéshez, és még búvóhelyük sem volt, vagy valami használható B terv a tarsolyukba.
Már épp szóvá akarta tenni a dolgot, ajkai szétnyíltak, nyelve elhelyezkedett az első hang megalkotására, mikor társa megszólalásával belefojtotta a szót. Úgy tűnt figyelmeztetés nélkül is tudta a másik a dolgát, így végül valóban csak bólintott Lala egy gyorsat, és folytatta a nézelődést, hátha a rengeteg festmény között kiszúrja pont azt az egyet, amihez igazából nincsen még jelszavuk sem.
- Igen, várj meg! - suttogta vissza felkapva fejét, meg se hallotta, hogy SeSe már jó pár lépéssel arrébb járt. Hamar megindította lábait, hogy pont olyan tempóban lépkedjenek mint amilyenben csak alig egy lábnyomnyit maradtak le barátnője cipőitől.
- Amúgy a bejutást, hogy tervezted?- tudakolta ismét a lehető leghalkabb csipogását elővéve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. december 22. 23:41 | Link



Közeledik a lefekvés, ám ahelyett, hogy már én is az ágyat nyomnám, arra várva, hogy jöjjön az álom manó, vagy valami ilyesmi, ahelyett éppen Karahval lopózok az egyre csak üresedő folyosón. A szívem a torkomban dobog és a hányinger kerülget, de bátor leszek mert nem akarom, hogy a nálam két évvel fiatalabb lány kinevessen. Pedig simán kinevethetne, mert én biztosan jobban félek, mint ő. Nem akarok lebukni, nem akarok büntetést kapni, én jó lány vagyok, akiben van egy kis huncutság. Ha minden igaz, akkor ez a huncutság most meg is fog mutatkozni.
A nagyteremben ismerkedtem össze a Rellonos lánnyal, aki bár fiatalabb volt mint én, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy lenne közöttünk korkülönbség. Össze is haverkodtunk hamar és hát nem volt rest azon nyomban belevinni engem egy kis rosszalkodásba. Így kerültünk hát ide.
Megbeszéltük, hogy a könyvtár előtt találkozunk, és onnan megyünk majd a Vígadófreskó folyosójára, hogy a festmény mellé pingáljunk mi is valamit, csak úgy karácsony alkalmából. Nem ez volt az első ilyen élményem, mert anno Luca is belerángatott valami ilyesmibe, úgyhogy már felkészült voltam. Annyira, hogy feketét húztam és hoztam magammal a megmaradt festékeket. Volt közöttünk arany, ezüst, kék zöld és szivárványszínű is, sőt, majdnem biztos voltam benne, hogy a színváltósból is maradt még egy kicsi.
  - Te nem félsz?
Kérdem tőle, miközben végigosonunk a folyosón. Nem akarok hangoskodni, bár úgyis mindegy lesz, mert a folyosó ahová készülünk mindig hangos, remélhetőleg ezért nem fog feltűnni, hogy mi is ott vagyunk. Ha meg igen, akkor majd játszunk nindzsásat, bújócskázni úgy is szeretek. A büntetés meg, hát, maradjunk annyiban, hogy nem fogunk lebukni és akkor minden rendben lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karah Viviana Blomqvist
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 23. 00:01 | Link

Lotti

Már rég besötétedett, az ágyat kellett volna nyomnom, de ehelyett, újdonsült barátnőmmel, Lottival (akivel a Nagyteremben ismerkedtem össze) osontam végig a folyosón nindzsának öltözve. Nem biztos, hogy ez volt életem legjobban átgondolt terve, de nagyon élveztem. Amikor megismerkedtünk, rögtön előjött belőlem a rellonos, aki partnert talál terveihez. Sikerült is belerángatnom egy kis művészkedős programba. Mi nem vandálkodunk, mi művészit alkotunk, mely segíti a világot. Természetesen...
 A könyvtárnál találkoztunk, ahonnan az örökké hangos folyosóra mentünk, hátha ott nem vesznek észre a hangzavarban. Nagy táskával a hátunkon igyekeztünk a folyosó felé. Én zöld, ezüst, arany, bronz, rózsaszín és még jó néhány változatos színt, hoztam magammal, hogy legyen mivel fújkálni. Reméltem, hogy vagy ő vagy én hozott színváltósat, mert anélkül nem lehet dolgozni.
 - Egy kicsit, de úgysem kapnak el - vigyorogtam rá és haladtam tovább. - De mit alkotunk? Van valami ötleted? - suttogva mondtam, nehogy valaki észrevegyen minket, mert az elég kínos lenne, ha még csak nem is festegettünk volna semmit, de már elkaptak volna minket.
 - Mondjuk egy unikornist és egy sárkányt? - rajztehetségem elég korlátolt, de címerállatokban igazán jó voltam. - Legalább valami utaljon ránk is - vigyorogtam rá a sötétben.
 Hamarosan elérkeztünk a bűntett helyszínére. Pont olyan nagy hangzavar volt, mint amilyenre számítottam. Kétlem, hogy észrevennének minket, hacsak a festmények be nem köpnek minket, de ennyire ne szaladjunk előre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 23. 00:51 | Link

A (be)szökés - Herkulalával.
-Ruhaaaaaaa ( kabát nélkül )-

Szegény Lanettát úgy magammal rántottam, hogy szerencsétlen csaj azt sem tudta, hogy kedd volt-e vagy köd. Én meg csak hoztam a formám, azt a tipikus Fannisat. Valójában nem is tudom, hogy mit hittem, hogy csak úgy betörünk a levitába, aztán meg piff-paff, dirr-durr átrendezzük eridonosra vagy mi? Először oda kéne bejutni vagy valami ilyesmi.
- Tutiraaaa, én már jártam erre, amikor órára mentem. Vagyis egy emelettel feljebb és akkor sem erre, hanem az ellenkező irányban... Jóóóóó, még soha nem jártam erre, de megoldjuk, mert pirosak vagyunk. - mindezt olyan könnyedséggel és lazasággal mondtam, mintha ez teljesen természetes dolog lett volna, mármint a belógás. Bíztam magamban és a tájékozódó képességemben. Csak egy dolog zavart, mégpedig az, hogy az orromig sem láttam.
Gyűűűű, olyan sötét van itt... Ha erre kószálna egy dementor az tuti úgy világítana, mint a mugliknál a neoncső… - A festmények már rég szunyókáltak, és ha egy lumossal felsötétítettem volna magunkat, biztos óbégattak volna egy sort. Inkább nem tettem, helyette csendre intettem a barátosnémat. Tudtam, hogy nem fog hangoskodni, de jobb félni, mint megijedni. Prefekta-társaságra meg nem volt szükségünk
Amikor biztosított arról, hogy követett, egy nyugodt mosoly húzódott az arcomon végig, ahogy cipőjének a kopogását hallgattam. Ez volt számomra visszajelzés. Tényleg ott volt, így nem kellett felé fordulnom, hogy megbizonyosodjak róla a szemeimmel is.
- Hát, igazából még nem t'om. Gondoltam rögtönözök vagy valami. Lazriell mondta, hogy a szfinx valami agybeteg találós kérdéseket tesz fel, és csak akkor enged be, ha eltalálod. És azt is hallottam, hogy nem valami egyszerűek. Szóval majd alkotunk, max’ addig fárasztom azt a festményt, amíg be nem enged kínjába vagy  nem tudom. - felröhögtem, igyekeztem a lehető leghalkabban vihogni, ám a nevetőhullámot cipőkopogás szakította félbe. Ez nem mi voltunk, sőt... mintha nem csak egy ember jött volna. Azonnal megtorpantam, ha Lala belém jött, kicsit megbillentem, de mást nem tettem. Úgy megálltam, mint aki karót nyelt.
- Hallod ezt? –fülelni kezdtem, közben szemeimmel Lalára pillantottam, legalább is arrafelé, amerről hallottam a lépéseinek a hangját- Ez most vagy prefi, vagy tanár, vagy valami Bolyhoskaszerű soklábú izé, ami szteppcipőt hord és jön, hogy elkapjon minket… Szerintem bújunk el, szerinted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. december 23. 01:11 | Link



  - Biztos vagy benne?
Kérdeztem egy halvány félelemmel a hangomban. Nem voltam túl jó a rosszalkodásban, a fránya lelkiismeretem mindig utolért, de mivel én voltam az idősebb igyekeztem nagyon de nagyon bátor lenni, bár azt hiszem, hogy egy Rellonossal soha nem fogok tudni vetekedni, már ami a vakmerőséget illeti. Megpróbáltam magamnak bemagyarázni, hogy annyira nagyon rosszat nem csinálunk és, hogy már korábban is csináltunk ilyet, a kezem meg-meg remegett, ahogy lecsúsztattam a vállamról a táskát, hogy a kezembe szorongatva vigyem tovább.
  - Nem igazán gondoltam végig, tudod, ahogy alakul.
Nem voltam valami művészi alkat, nálam a rajz kimerült a pálcikaemberben és a házikóban, többet senki nem várjon ám tőlem. Ezért lepődtem meg, amikor Karahban felmerült a sárkány és az unikornis ötlete. Szinte azonnal le fogunk bukni, legalábbis tudni fogják, hogy a rendbontók melyik házból valók, hacsaaaak, ez nem egy agyafúrt terv és igazából egy Eridonos és egy Levitás rosszalkodott, csak a másik két házat akarták befeketíteni.
  - Nem tudok rajzolni, de megpróbálhatom végül is.
Megvonom a vállamat, ahogy beérünk a folyosóra kicsit le is higgadok és ledobom az üres fal elé a táskát. Kicsit hátrébb lépek, hogy megszemlélhessem az alkalmi vásznat. Csúú, ez nagyon de nagyon király lesz, mondjuk, nem annak akinek majd el kell tüntetnie, de mi tuti, hogy jót fogunk szórakozni.
  - Na jó, nekem jó lesz a bal oldal, megpróbálok valamit ide...szerinted rajzolhatom ezüsttel az unikornist? Csillogóssal?
Amint kimondom a kérdést, már veszem is elő a fújós festéket és elgondolkodva rázogatom, közben nem törődve azzal, hogy a portréalakok minket figyelnek és ahogy rájönnek mire készülünk rögtön hatalmas kiabálásba kezdenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karah Viviana Blomqvist
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 23. 01:33 | Link

Lotti

 - Ha már eljöttünk idáig, akkor már csináljuk végig nem igaz - vigyorogtam rá és nekiálltam eltervezni a műremeket és helyét. Előre léptem és a fallal néztem farkasszemet. A portrék érdeklődve figyelték mit csinálunk és (ahogy számítottam rá) amint rájöttek mit tervezünk nagy kiabálásba kezdtek. Odafordultam és lepisszegtem őket. Még néhányan kiabáltak, de azokhoz hozzávágtam egy-egy üres dobozt, amit véletlenül hoztam magammal. Néma csend lett. - Így máris jobb nem? - kérdeztem vigyorogva.
 - Hidd el én sem rajzolok valami gyönyörűen - vigyorodtam el. - Álljunk neki még mielőtt valaki megtalál minket.
 Éreztem, hogy nagyon jól fogunk szórakozni és neki is álltam a festék felrázásának. Még rázogattam egy kicsit aztán neki láttam a munkálatoknak. Amikor kifogyott egy, akkor azt hozzávágtam egy üvöltöző festményhez. Nem szerettem hangzavarban dolgozni. Meg azért az sem lenne jó, ha a bugyuta portrék idehívnák az összes tanárt és prefektust. Szívesebben úsznám meg büntetés nélkül.
 - Szerintem csillogóssal, jóval menőbb - mosolyodtam el. Én is nyomtam egy kis csillámot a sárkányomra. Zöldet és egy kis színváltós festéket is a pikkelyekre, hogy még jobban nézzen ki. Még eldolgozgattam vele egy ideig. Néha megálltam, hátrébb léptem és megszemléltem művemet, majd folytattam a munkát.
 - Mit gondolsz? Eddig milyen? - kérdeztem Lottit, hátha ad valami kis segítséget min tudnék még javítani. - Szerinted fújjon lángot? - kérdeztem és kissé elfordítottam a fejem. - Úgy jóval vagányabb lenne.
 Kicsit még dolgozgattam a pikkelyekkel. Már kezdtem sietni, nehogy a végén tényleg elkapjanak és nekünk kelljen lesikálni a falról a mesterművünket.
 - Siess kicsit, nehogy már itt a végén kapjanak el - gyorsan összeszedtem a szétdobált flakonokat. Még kicsit tökéletesítettem a sárkányt.
 - Mi legyen a lángokkal? - kérdeztem. Arra azért még csak lesz egy kis időm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2015. december 23. 23:00 | Link

Panni & Letta & Keith
éjszakai járőrözés takarodó után


Egyáltalán nem vagyok fáradt, ami nagy szerencse a mai estére, hiszen be lettem osztva járőrözni Keith-szel. Persze, nem nagy dolog lenne, de mivel nem viselem a jelvényt túl régóta, így igenis izgalmat jelent, hogy legálisan császkálhatok kint a folyosókon. Valószínűleg még elég sokáig izgatott leszek ettől a ténytől, de ezt majd meglátjuk a későbbiekben. Mostanra legyen elég annyi, hogy szépen felveszek egy kényelmes farmert – mert szerintem ez a fajta viselet igenis kényelmes, még aludni is tudnék benne –, meg egy pulcsit húzok a fölsőmre. Aztán nem maradhat el, hogy kitűzzem a szép eridonos P-betűt. Egy büszke mosollyal tekintek a kis kitűzőmre, majd elindulok, hogy a klubhelyiségben megvárjam a prefitársam. Akivel aztán együtt hagytuk el a főnixek körleteit. Persze a szám először be nem állt, és elárasztottam szegény háztársam mindenféle hülyeségemmel, minthogy ha véletlen ránk támad egy éjjeli szörny a kastélyban, akkor legyen szíves nem egyedül hagyni, de ilyet amúgy sem feltételeznék egy eridonosról, és igazából lehet, hogy én is el tudok bánni vele. Még nem sokkal járunk takarodó után, de már azért a kastély nagy részére csend borult. Éppen valahol az első emelet környékén járhatunk, mikor kivételesen befogom a számat, és mintha emberi hangok ütnék meg a fülemet. Megtorpanok és a fiúra pillantok.
- Mi volt ez? Te is hallottad? - kérdezem kimeredő szemekkel. - Gyere, nézzünk utána! - Jelentem ki, majd a pálcámat előre szegezve némán meredek bele a sötétségbe. Aztán lépek egyet-kettőt, igyekezve nem nagy zajt csapni. A folyosón szinte semmi fény sincsen, de biztos vagyok benne, hogy az előbb beszédet hallottam. Az is lehet, hogy valamelyik festmény volt. Határozottan indulok meg előrébb, majd megunom, hogy ennyire sötét van, és nem látok semmit, így egy röpke fényt varázsolok a pálcám végére. Igyekszem nem belevilágítani egyik festmény szemébe sem, és a fény két ismerős arcra esik. Fanni és Letta.
- Óóóó, sziasztok, már azt hittem, valami rémisztő folyosószörnyre akadtunk Keith-szel – nevetek fel megkönnyebbülten, és bökök a fiúra, aki remélhetőleg nem ment el a másik irányba. Úgy megörülök a lányoknak, hogy először le sem esik, hogy valami nem stimmel.
- Mit csináltok itt egyébként? - kérdezek rá kíváncsian pislogva. Amikor is rájövök, hogy én éppen mit csinálok. Ja igen, prefi vagyok, meg járőrözés, hasonlók, így a felismeréssel együtt csapok a homlokomra.
- Várjatok csak!! Már takarodó után van, ebből büntetés lesz! - Igazán semmi kedvem sincsen a két háztársamat megbüntetni, nem is szoktam nagyon, vajszívű prefinek is hívhat bárki. - Keith, mi legyen velük? - fordulok a társam felé, kérdő tekintettel. Tudom, hogy ő sem olyan kegyetlen fajta. De az még mindig érdekelne, hogy mit is akartak erre csinálni.
Utoljára módosította:Váradi Fanni, 2015. december 23. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 25. 16:18 | Link

Osszunk sütiket. Ez az első karácsonyom itt és úgy tűnik hála a Naives szellemnek nem fogok unatkozni. A feladat egyébbként egyszerű. Mézeskalácsot kell osztani. Némi latolgatás után úgy döntök megcélzom az első emeletett hátha ott sikerrel járok. A lépcsőn felérve azonnal elkezdek emberek után kutattni nem túl sok sikerrel. Éppen befordulnék a legközelebbi folyosóra amikor megbottlom és kis hílyán orra esem. Magamban szitkozodva haladok tovább miközben próbálok rájönni hol is vagyok tulajdonképpen. A falon rengetek festmény található és mivel varázslókat vagy boszorkányokat ábrázolnak így természetesen mindennyik mozog. Furcsa,de ezt sikerült a leghamarabb megszoknom. Szép hely csakhogy itt se látok embereket a képeket meg ugye mégse kínálhatom meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. december 27. 12:47 | Link




Kellemetlen volt, hogy elsős létére bátrabb volt, mint én, de hát Rellonos, mit kell ezen csodálkozni? Én ízig vérig Navines voltam, akit legtöbbször csak belerángattak a bajba. Na nem mintha nem élveztem volna, mert a pulzusom az egekben volt, csak úgy kapkodtam a levegőt, a gyomrom pedig remegett. Ilyesmit csak hullámvasutazás előtt érez az ember, úgyhogy jó esély volt adrenalin túltengésem már a rosszalkodástól is. Hát ez van.
  - Okéééé, okéééé megpróbálok sietni.
Gyorsan felkaptam a csillogós fehér festéket és míg felráztam gyorsan elgondolkodtam, hogy is rajzoljak le egy unikornist. Ajaj, hogy néz ki az unikornis? Nagyon zavarba jöttem a gondolattól, mert az izgalomtól és a festmények kiabálásától csak még kevésbé tudtam koncentrálni. Karah persze ügyesen elhallgattatta őket, amin meg sem kellene lepődnöm. Így amíg csend volt, gyorsan nekikezdtem a fújásnak. Megrajzoltam a fejét, a nyakát a lábát, de sajnos az utolsóra már elfogyott a fehér.
  - Ajaj, azt hiszem, ez háromlábú unikornis lesz.
Nem is én lennék, még rosszalkodni sem tudok rendesen. Szomorúan megvontam a vállamat és inkább a pajtás rajta felé pillantottam. Az övé tök jó lett, sőt, belegondolva sokkal jobb mint az enyém. Jó sárgához méltóan ennek tökre örültem, még tapsikoltam is.
  - Tök jól néz ki, fújjon lángokat, mondjuk a portrék felé, az tök menő lenne.
Bólogattam hevesen és már adtam is a kezébe a piros festéket, biztos ami biztos, hogy haladjunk vele, közben rájöttem, hogy hogyan is tudnám eltakarni az én hibámat. Fogtam a pink festéket és hatalmas lófarkat rajzoltam az unikornisomnak, ami beterítette a negyedik, vagyis hiányzó lábát, így nem volt annyira feltűnő a bénázásom. Aztán rajzoltam neki még szarvat is, majd hátrébb lépve megszemléltem a mesterművet.
  - Ehh, az enyém elég béna lett, de a tiéd nagyon jól néz ki.
Ide-oda járt a tekintetem a két mestermű között. Karah sárkánya tényleg nagyon pöpec lett, az én unikornisom viszont bandzsa volt és inkább hasonlított egy kifestett bányalóra, de legalább ha valaki ránéz majd jót röhög rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. december 28. 19:46 | Link

Timike és a sütik;;


Adjuk meg a sütizés módját...
Navinés akció van folyamatban kérem szépen. A legkisebb és legveszélyesebb sárga egy személyben végre elhagyta a konyhát, karjaiban két nagy doboz sütivel, és lavírozik át a szárnyakon, hogy elérje legalább az egyik pontot. Három helyet is kijelöltek nekik, amolyan forgalmasabbakat a cél érdekében, remélve, hogy sikerül lesz meg majd átjár mindenkit a szeretet szelleme így karácsonykor. Totális késésben van, mint mindig. Mély sóhajok, szapora léptek, minden lépcsőfokon koppan cipője sarka jelezvén, hogy közeledik. A bejárat csarnok úgy látta már mások által be lett célozva, így ő a Keleti szárnyba indult meg. Elég hamar sikerült az elvárt folyosót kiszúrnia, és a bekészített, szép terítős asztalt is megtalálnia. Letette a dobozokat aztán nézett csak körbe, miközben lépteket is hallott.
- Ó, szia! Te biztos Timi vagy. A nevem Luca, én fogok még veled osztogatni ma. Hányadikos vagy nálunk?
Érdeklődik, miközben kinyitja az egyik dobozt és elrendezgeti szépen és gusztán az asztalon. Ha jön valaki és meglátja talán így nagyobb siker várható, majd a kezébe kap két finomabbat és az egyiket Timi felé nyújtja. Egyébként nem magasabb a lánynál, sőt simán nézhetné magával egyidősnek ha nem árulkodna Lucáról a rutinosság. Sajnos nem nőtt nagyobbra mint egy 13-14 éves, meg kislányos is kellően, de ezt dobta a gép.
- Szerinted jönni fognak? Láttál valakit? Kóstoljuk meg, legalább nem fogják azt hinni, hogy meg akarjuk őket mérgezni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2016. január 2. 13:29 | Link


Éppen Norbitól tart visszafelé a faluba, amikor az egyik folyosóra érve egészen édes illatok férkőznek szaglószervéhez. Fel is lobban lelkében az irigység, hiszen még emlékszik a manók főztjére. Ezek a kölykök még nem tudják, milyen jól el vannak látva. Majd, ha kijárják sulit, és a saját lábukra állnak, vissza fogják sírni ezeket a hatalmas lakomákat.
Ilyen gondolatok között érkezik meg a navinés lányok mellé. Csodálkozva veszi észre a nagyobb mennyiségű süteményadagot. Kicsit soknak ítéli meg a két lánynak.
- Sziasztok! - üdvözli őket nagy mosollyal, mert hát mégsem mehet el mellettük köszönés nélkül. - Látom készülődtök a karácsonyra. De nem lesz ez egy kicsit sok kettőtöknek?
Utoljára módosította:Szentmihályi Alfonz, 2016. január 2. 13:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. január 4. 20:42 | Link

Kiss Roland

- Igen, ez igaz - mosolygom meg az optimizmusát, és hát igazat is kell adnom neki. Még semmi nincs veszve, még bármi megtörténhet, és igenis, fordulhat az a kocka.
Közben felbaktatunk néhány lépcsőn, elmegyünk pár terem mellett. Néha találkozunk ismerősökkel, nekik köszönök, mások pedig azért üdvözölnek, mert tudják, tanár vagyok. De senki nem állít meg, így hamar elérjük a "Vigadófreskó" folyosóját. Közben persze végig beszélgetünk Rolanddal.
- Igen, van konyhánk, és persze bárki főzhet benne. Persze, ha valaki nem ért hozzá, jobban örülünk, ha segítséget kér. De alapvetően szabad a bejárás. De miért kérdezed? Tudsz főzni? - kérdezem, talán kicsit csodálkozva. Ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy a férfiak tudnak főzni, nemhogy az ilyen fiatal fiúk. Na, jó, Merkovszky sütni is tud, de szerintem csak azért, hogy ezáltal még nagyobb lehessen az arca. Mármint hát ezt is felveheti azon dolgok listájára, amit tud. És amikor végignéz ezen a listán elégedetten mondogathatja magának: "Hát igen, egy Merkovszky mindenhez ért". Hm... Valószínűleg otrombaság ilyeneket gondolni a legjobb barátnőm apjáról. Főleg úgy, hogy nem is ismerem igazán. Roland hangjára ocsúdok fel érdekes irányt vett gondolataimból.
- Oh, hát előfordulnak balesetek - kezdem kitérően, de aztán inkább kifejtem bővebben. - Tudod, van kviddics a suliban, és hát az egy elég veszélyes sportág. Nem ritkaság, hogy a csapattagok a gyengélkedőn kötnek ki egy-egy edzés vagy meccs után. Aztán persze az órákon is történhetnek dolgok. LLG-n, mármint legendás lények gondozásán, veszélyes lények vannak, gyógynövénytanon harapós növények. Bájitaltanon belélegezhetsz valamit a szomszédod üstjéből, ami kiüthet egy időre, ha nem ért a bájitalkeveréshez. Aztán persze ott vannak a hétköznapi balesetek, meg a véletlenek, de figyelj, túl lehet élni. esküszöm, halálesetünk, az nincs túl sok.
Remélem, hogy ezzel nem sikerült elijesztenem az iskolától teljesen szegényt. Talán jobb volt, amikor még kevesebbet beszéltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet