Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Luca és a háború  Egyesek szerint az ember kora fejben dől el. Ha ez igaz, Ádám valószínűleg tizenöt éves kora óta nem nőtt semmit. Lélekben legalábbis. Már az sem szokványos, hogy az ember képes legyen rávenni ilyesmire a tanárát, de ha sikerül is neki, azt nem gondolhatja komolyan, hogy a pedagógus majd lelkesen veti bele magát a játékba, és természetesen győzni akar.
Ádám arcán kölykösen boldog mosoly terül szét, amikor felcsapott kártyáikat meglátja. Luca megjegyzésére pedig gonoszkássá formálódik a vigyor.
- Majd meglátjuk, hogy a végén is bírni fogsz-e - mondja, aztán képessége segítségével kiemeli az egyik pohárból a vizet, és egy laza kézmozdulattal a lányhoz hajítja. Igyekszik nem az arcát célozni, mert kevéssé tűnik sportszerűnek számára rögtön az elő adagnyi vizet az ellenfele arcába bombázni. Arra remélhetőleg később is lesz még lehetősége.
- Azt hiszem, ezzel nem segítem elő tanári hírnevem öregbítését - nevet fel hirtelen, és igyekszik leplezni, hogy az immár csuromvizes Lucát találja viccesnek.
- Jöjjön a következő! - veti bele magát a játékba még nagyobb lelkesedéssel, de a visszaszámlálást ezúttal is a lányra bízza. A hármat meghallva mozdítja a kezét, de csak a szó elhalása után fordítja fel a legfelső lapot. Ökölbe szorított kezét a magasba löki egy "Ezazz!" felkiáltás kíséretében. Maga előtt egy treff kilencest lát, míg Luca egy újabb, ezúttal kőr ötöst húzott.
Egy kissé bocsánatkérő arccal erejével a következő pohár tartalmáért nyúl, majd a lány feje fölé irányítva a vizet lassan rácsorgatja azt.
- Na, mennyire hideg a víz - cukkolja tanárhoz nem méltóan Lucát, épphogy a nyelvét nem ölti rá. De persze sejti, hogy ezt még nagyon vissza fogja kapni, ha a navinésnek végre esélye nyílik rá. //A játék második köre ITT került kidobásra. //
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
 Chö. Mi az hogy meglátják? Szinte cicceg Luca szóban is, nem csak fejben. Hát ez csak víz, naaa. Az ég egy adta világon semmi komoly baj nem lehet, ugye? De, mégis, a vesztés. Ezt a kviddicses karrierje során is elég nehezen viseli, pedig mondjuk úgy nem büszkén, viszont hozzá kellett szokjon. Nem lehet mindig, mindenben ő a legjobb, bárhogy igyekszik a pályán. Mondjuk bezzeg a tanulásban sosem voltak ilyen magasröptű. Érdekes. Utálja ha nem tud nyerni, vagy ha esélye sincs rá. Most pedig valljuk be, elég gyengén muzsikál a szerencséje. Mintha alapjai direkt szívatnák. Kicsit bosszús lehetne. De... - Huhuhu...huhu. Há-hát...nem meleg. - Kicsit izeg mozog az első adag után, meg húzogatja a magára tapadt felsőjét. Na szépen vagyunk. - Az lehet, de ebből is lehet még hírnév. Na meg valljuk be, sportemberek vagyunk, most is csak edzünk.Villantja rá tanárára a vigyorát, miközben felkészül, vigyorog... majd megsemmisülten pislog a lapokra és az ujjongó tanárára. Behunyt, összehúzott szemekkel várja a cseppeket, mindegyik felér egy kínzó mozdulattal, de nem bírja elfojtani a feltörő nevetést. Bármennyire is szerencsétlen, el tudja képzelni hogy ez kívülről milyen. Meg jó az önkritikája is. Nem utolsó sorban persze. Kifröcsköl Ádám felé a rázúduló folyadékból. Megmutatja ő mennyire, miközben nevetve veti maga elé a kezeit, nehogy jöjjön valami bosszúadag. - Szerintem te csalsz! Cserélünk!!!!Visong, miközben kicseréli a két paklit, kezeit pedig fölé helyezi. Aztán elvetemült pillantását végigvezeti a poharakon, majd nevetve leszámolja a hármat és kicsapja lapjait. Meglátva Ádámét felugrik a helyéről és ugrálni kezd meg nevetni. Végül köhécselve leül, ezerwattos vigyorral nyúl egy pohárért, majd néz Ádám szemébe. Vár, húzza az időt. Aztán... - Vasmacska.Az első szó ami eszébe jutott felért a csatakiáltással és hirtelen öntötte képen az igazgatóhelyettest. Majd letolta az elhasznált lapokat meg a vizet az asztalról. Felkészült a folytatásra, már ő is játékba szállt. //A játék harmadik köre ITT került kidobásra. //
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
BárciánDélután a lány egy újabb felfedező körútra indult, mert nem volt semmi kedve szobájában kuksolni, különben sem volt éppen semmi dolga, akkor meg miért ne nézne szét a kastély többi, felfedezésre váró területén? Rach fekete blúzt, sötét farmert és fekete félcsizmát viselt, haját kiengedve hagyta, csak kifésülte belőle a "boszorkányokat", egyes részeken annyi gubanc volt benne, hogy csak nagy kínszenvedés árán tudta újra simává és "akadálymentessé" varázsolni a haját. Miután elkészült, úgy gondolta, hogy elviszi magával rajzfelszerelését, mely egy üres papírból és egy ceruzából állt, és keres egy olyan helyet, ahol gyakorolhatja tudását, mellyel igencsak hadilábon állt, de abban reménykedett, hogy sok gyakorlással talán sikerül neki valamennyire elsajátítani ezt a fajta művészetet. Nem érdekelte, hogy milyen lesz a műve, mert senki sem volt vele, hogy kinevesse és nagy magányában talán ihletet kap majd és sikerül egy elviselhető rajzot alkotnia. ~ Na igen, a fényképezés inkább az én területem, de ezt sem szeretném elhanyagolni, csak akkor adom fel, ha semmiképp sem megy, időtöltésnek meg tökéletes! ~A Rellonos elhagyta szobáját és egy kis ideig bolyongott az épületben, nem igazán talált olyan helyet, ahol nem zajongott volna a többi diák, de nem adta fel és tovább folytatta útját. Nem sokkal később a Keleti szárnyban lyukadt ki a második emeleten. Nem sűrűn járt itt, benyitott az egyik ajtón és egy viszonylag elhagyatott tanulószoba jellegű helyiséggel találta szemben magát, ahol jelen pillanatban csak 1-2 diák ült a terem másik felében rajta kívül. ~ Tökéletes helyszín! ~ -ujjongott magában a lány, majd gyorsan bevetődött a helyiségbe és becsukta maga mögött az ajtót. A terem szinte kongott az ürességtől, csend és nyugalom honolt benne Rachel legnagyobb megelégedésére. A lány fogta magát, majd nekitámaszkodott az egyik ülőalkalmatosságnak, ölébe vette a papírt és elkezdett rajzolgatni, egyelőre nem is tudta, hogy mit fog alkotni, csak úgy firkálgatott. ~ Nem valami bájos hely, de megteszi, legalább nincs az a nagy hangzavar. ~ -gondolta magában Rach, miközben azon tűnődött, hogy mit rajzoljon, egy tárgyat, tájképet, személyt, állatot? A lehetőségek tárháza végtelen, csak kap majd valamiféle ihletet idővel, egyelőre nem akarta erőltetni a dolgot, mert az erőlködésből idáig soha semmi jó nem sült ki.
|
|
|
|
|
Béres Bárcián
INAKTÍV
Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
|
RachelSzinte észrevétlenül járja a tanulószobát már egy ideje, a karjára fektetve egy kisebb rajztábla, rajta egy pergamennel, kezében pedig egy penna. Határozott, férfias lépésekkel jár-kel a helyiségben, mint aki tudja mit csinál. Pedig dehogy tudja, dunsztja sincs. Elvileg dolgozik, gyakorlatilag pedig kóvályog. A mai nap egyik részfeladata elvileg az lenne számára, hogy átjárja a diákok által gyakran látogatott helyeket, ahol bizonyos felszerelésekre mindenképpen szükség van, és összeírja, melyik hely hogy áll ezekkel a felszerelésekkel. Utána pedig szépen vissza a szobájába, ahol majd meg is ír pár levelet, és megkezdődhet a beszerzés. Rengeteg bagoly, különböző tartalmakkal; rendelések, árajánlatok, számlák, befizetések és végül az igazgatói irodában landoló kimutatások arról, mire volt szükség, honnan vettük meg és mennyiért, mire mennyit költöttünk, mennyi idő alatt. Az egyetlen gondja Bárciánnak most az, hogy a kastély helyiségei nagyon rafináltak, hiszen a legtöbbje bűbájjal van ellátva, ahogy például itt is. A diákok csak azt látják, hogy nem igazán fogy ki a pergamen és a tinta a tartóból, de azt nem tudják, honnan jön. Ezeket a dolgokat be kell szerezni, a bűbáj csak az újratöltésért felel. Nincs ezzel baj, a diákoknak nem is kell tudni erről. A baj ott kezdődik, hogy Bárcián sem teljesen biztos benne, hogy ezek honnan jönnek. Fel-alá járkál, próbálva bármilyen arra utaló jelet találni, hogy merre vannak a pergamenek tárolói. Ha meglenne egyébként már könnyű dolga lenne, mert egy egyszerű varázslattal elő lehet hívni, hogy hogy áll tartalékkel a tanulószoba. Csak ahhoz először nyomra kellene akadnia. Egy pillanatra végül megáll a tanulószoba közepén, zavartan vakargatva a tarkóját. Na most mi lesz? Körülnéz tanácstalanul és sóhajt egy nagyot. Ebben a pillanatban azonban kiszúrja az egyik pergamentekercset, illetve arasznyira tőle a pennákat is. Követlenül mellettük egy lány ül. Tétova mozdulatokkal elindul. Nem áll szándkékában senkit sem zavarni, de a munka akkor is munka, a munkát pedig el kell végezni. Szóval szépen odaáll a lány mellé (pontosabban a lány és a tanulószobába beszűrődő fény közé, ám ezt a kellemetlen tényt ő nem veszi észre), suhint párat a pálcájával, aztán a szerzett információt felírja a saját pergamenjére, a pennája csak úgy susog. Sajnos nem veszi észre, hogy teljesen leárnyékolja Rachel lapját, ezzel erősen ellehetetlenítve a rajzolását. Pedig egyébként modellnek egész vicces lenne, ahogy itt álldogál az üres pergameneket és a használatlan pennákat bámulva, észre sem véve, hogy valakinek az időtöltését közben szabotálja. Pont, mint egy félbolond.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
BárciánA lány még mindig csak firkálgatott, nagyon nehezen ment neki így is az egész, csak vázlatszerű alakzatokat kreált, és nem volt magával megelégedve. ~ Meg tudod csinálni! Hagyj magadnak időt, különben nem fog sikerülni! Micsoda idétlen gondolatok! ~ -morfondírozott magában a lány, mikor arra lett figyelmes, hogy valaki kotorászik mellette és teljesen beárnyékolja a lapját, aminek egyáltalán nem örült. - Khm! -próbálta kinyilatkoztatni nemtetszését a Rellonos, majd szemöldökét összeráncolva nézett az ismeretlen alakra, akinek nem látta az arcát, mivel a beszűrődő fényt kitakarta és egyébként is jóval magasabb volt nála, szóval szint semmit sem látott belőle a zöldike, amikor egy fél percre rápillantott. Nem szeretett volna felkászálódni kényelmes ülőhelyéről, ami igazából egyáltalán nem volt az, mert a kemény padló aligha nevezhető annak, de ő egyelőre jól elvolt a helyén, ezért onnan kommunikált a másikkal: - Mit keresel itt? Csak nem eltévedtél? -érdeklődött kissé gúnyosan, bár miután kiszaladt a száján ez a két kérdés kicsit kényelmetlenül érezte magát, mert mi van, ha nem egy magas diák az illető, hanem valaki más? ~ Grat, Rach, már megint eljárt a szád, lehet, hogy nem kellett volna...~ Igazából az idegesítette, hogy valaki megzavarta a "munkájában", másrészt az, hogy sehogy se ment neki a rajzolás, pedig szeretett volna fejlődni kicsit ezen a téren. Nem sok esélyt látott rá, hogy valaha is jeleskedni fog ebben a műfajban, de úgy volt vele, hogy azért valami csak ragad rá idővel. A lány úgy érezte, hogy már nincs értelme magyarázkodnia, semmi sem segítene a helyzeten, mivel már eljárt a szája, szíve mélyén remélte, hogy diákkal van dolga, de ha nem az az illető, akkor annak bizony következményei lehetnek, ami elég baljósan hangzott. Kicsit összébb húzta magát, legszívesebben felszívódott volna, de tudta, hogy nincs menekvés, már megtörtént a baj, fejét gyorsan ölébe hajtotta, a papírjához, nehogy jobban szemügyre vegye az illető, de ő is tudta, hogy semmi jelentősége nem volt ennek a mozdulatsornak, mivel a strucc is hiába dugja homokba a fejét, úgyis meglátják.
|
|
|
|
|
Béres Bárcián
INAKTÍV
Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
|
RachelMár nincs sok, mindjárt a listája végére ér. Egészen belemerül a számok gyors összeadogatásába, ahogyan gyűjti miből mennyit lenne érdemes hozatni, hogy kitartson egy időre. Ebben már jó, fejben összeadni szuperül tud, és általában a hosszútávra vonatkozó döntéseket is jól hozza meg. Nagyon sok hasonlóval kellett foglalkoznia már az egyetemen is. Az auror szak után a számolgatás számára szinte felüdülés volt. Kellemes semmittevésnek mondható, aminek ráadásul még a varázsláshoz sem volt köze. Bárcián valamiféle nagyon morbid átmenet az egyik legakciódúsabb varázslómunka és az unalmas mugli munka között. Ám éppen mikor két oszlopot adott volna össze, a mellette ülő lány hangja csendül fel, a szavait pedig láthatóan neki címzi. Bárcián lassan, felvont szemöldökkel fordul Rachel felé, most már teljesen eltakarva a fényt, így a lány az arcát is kiveheti majd jobban. Habár őt ez egyáltalán nem érdekli. Inkább az, hogy megzavarták a számolásban, ezért most kezdheti majd az egészet az elejéről. Igazából ez sem okoz benne különösebb sértettséget vagy feldúltságot, inkább csak afféle tompa bosszúságot. - Elnézést, nem akartam megzavarni, de én is csak dolgozni próbálok. Eltévedni pedig nem szoktam. - magázza le kapásból a lányt, csak hogy érzékeltesse vele kissé, hogy ő hajlandó neki megadni a kellő tiszteletet, amit elvár viszont is. Nos, szegény Rachel, ezt hívják úgy, hogy égés. Egyébként az idősebb diákoknak probléma nélkül megengedi, hogy tegezzék, ám Rachel esetében most egyelőre tartja a távolságot, főleg az előbbi kis "beszólása" után. Végül vet egy elnéző pillantást és egy mosolyt a lány felé, jelezve, hogy nem történt különösebb probléma. Elvégre nem is történt. Bár kicsit már kezdett nevetséges lenni, hogy minimum harmadszorra nézték diáknak, pedig még két teljes hete sem dolgozott az iskolában. Ennyire azért nincsen babapofija, ezt ne mondja senki, mert nem igaz. Vet egy pillantást a Rellonos papírjára, aztán sóhajt egyet. Szinte teljesen üres, hát persze. - Egyébként sem rám vagy mérges. - állapítja meg egy kisfiús mosoly kíséretében, tegezésre váltva. Egy pillanattal később arrébblép egyet, hogy ne takarja el előle a fényt, és visszafordul a polc felé. Befejezi, amit elkezdett.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
Bárcián- Úristen, a fiú a képről! -hagyta el a száját a meglepő felismerés, mikor újból ránézett a férfira, amit azért mert megtenni, mert az megnyugtatta, hogy nem fog neki ártani semmilyen formában sem. ~ Ügyes vagy, csak így tovább, nincs elég bajod így is?! Ezt most hogy magyarázom ki? ~- Bocsánat, csak mintha már láttam volna magát egy régebbi képről valahol, de már nem is tudom, hogy hol. -mondta egy ártatlan mosoly kíséretében a lány, aki úgy gondolta, hogy egyelőre marad a magázódós hangnemnél, ha pedig az illető felajánlja a tegezést lehetőségét, akkor boldogan él vele. Kicsit megzavarta, hogy először magázta a "fotómodell", majd tegezte, de remélte, hogy az utóbbinál maradnak, addig viszont esze ágában sincs letegezni, mert még baja lehet belőle. Nagyon fiatalos volt az illető, de a Rellonos sejtette, hogy nem egy mestertanonccal van dolga, mert azért látszott rajta, hogy már nem az iskola padját koptatja, még azt is el tudta képzelni, hogy valami új tanár jött az iskolába, akit pont az ő személyében üdvözölhet. - Nos, kihez van szerencsém? -érdeklődött a lány, majd úgy döntött, hogy mégis feláll a helyéről és bemutatkozik, óvatos léptekkel közelítette meg a férfit, majd kezét nyújtva tudatta vele becses nevét: - Rachel Octavia Amber vagyok, de mindenki csak Rachel-nek, vagy Rach-nek hív. Egyébként igazság szerint az bosszant a legjobban, hogy béna rajzoló vagyok, sajnos ez van, hiába gyakorlok nem megy. -tette hozzá a Rellonos, akit nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy kihez is van szerencséje. Annak örült, hogy nem haragudott meg rá igazából a másik, de remélte, hogy nem bosszantja fel azzal, hogy nem hagyja dolgozni. Az a régi kép nagyon izgatottá tette, micsoda egybeesés! Pont az jelenik meg egész valójában, aki az albumban is szerepelt és még sosem látta, hát ez nagy mák! Remélte, hogy nem kérdez rá rövid és logikátlan magyarázata után még egyszer, hol látta a képet, de tudta, hogy rá fog, akkor majd azt mondja, hogy már nem emlékszik, valahol rátalált, biztos valaki elhagyta...hülye kifogás! Minden esetre barátnőjét sosem árulta volna el, inkább akkor viseli a büntetés következményeit, számára ugyanis a barátság sérthetetlen és szent dolog, a kulcsszó pedig az összetartás. A többi barátnőjével is mindig számíthattak egymásra, megbíztak egymásban továbbá mindent meg tudtak beszélni és ami a legfontosabb, hogy mindig összetartottak...ez volt az alapelve Lilla esetében is.
|
|
|
|
|
Béres Bárcián
INAKTÍV
Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
|
RachelTovábbra sem tudja folytatni a számolást, Rachel ugyanis újra megszólal. Ráadásul most éppen egy olyan mondat szökik ki belőle, amely Bárcián érdeklődését is felkelti. Egy kisebb sóhaj kíséretében leengedi maga mellé a rajztábláját, ugyanis érzi, hogyha ez így megy tovább, egy darabig még nem lesz szüksége a listájára. Szó se róla, szívesen beszélget ő akárkivel, csak éppen nem munkaidőben. Most ugyanis ketyeg az óra, ő pedig azért kapja a fizetését, hogy a dolgok el legyenek intézve. Márpedig ha aranyos diáklányokkal cseveg, az valószínűleg nem vezet magasfokú hatékonysághoz. Most már azonban megtörtént a baj, mert elkezdte érdekelni a leányzó, így aztán szépen lassan megpördül a sarka körül és újra ráaggasztja kékjeit a lányra. - Képről? - kérdezi zavarodottan, kissé ráncolva a homlokát, mikor a lány magyarázkodásba kezd. Gyanút foghatna ugyan, azonban a szokásos lazaságával csak vállat von, egyszerűen válaszolva: - Biztos a tablóról. Ide jártam. - fűzi hozzá a magyarázatot, bár azon azért egy pillanatra elgondolkodik, hogy mégis miért vannak a diáklányok azzal elfoglalva, hogy az ő tablóképét nézegetik? Erre a gondolatra elégedetten elvigyorodik, bár átfut az agyán, hogy az egész tök értelmetlen – ő maga ugyanis élőben is megtekinthető, még csak fizetni sem kell érte (egyelőre, bár amennyire jövedelmezőnek tűnik, úgy látszik lenne értelme bevezetni). Szóval száz szónak is egy a vége, egyáltalán nem értette, miért a tablóképével vannak elfoglalva. Egyébként is nagyjából ugyanúgy néz ki rajta, mint ahogyan most is kinéz, a változás maximum egy kis borostában lenne megfogható, azonban ma reggel még borotválkozott is, szóval még csak erről sincs szó. Közben a lány bemutatkozik, Bárcián pedig kezet ráz vele, miközben ő is megosztja a vele kapcsolatos fontosabb tudnivalókat. Ugyan az egyik nagytermi vacsora során be lett jelentve, mint új gazdasági igazgató, azonban tisztában volt vele, hogy a diákok jó része nem is mindig odalent vacsorázik, ráadásul ha igen, akkor sem igazán figyel oda az ilyesmire... Inkább a habzsolással szoktak foglalkozni. Ha mégis figyelnek, akkor pedig általában nem elég, hogy egyetlen egyszer látják az arcát ahhoz, hogy aztán a gazdasági iroda falain kívül is ráismerjenek. Szóval tulajdonképpen nem hibzátat ő senkit azért, amiért nem tudja róla, hogy kicsoda. Majd idővel biztosan megszokják a jelenlétét. - Én pedig a gazdasági igazgató vagyok, Béres Bárcián. Tegezz nyugodtan. - mondja végül a lánynak egy barátságos mosoly kíséretében. Ő aztán tényleg nem tanár, alig kerül kapcsolatba a diákokkal a munkája során, szóval ez igazán nem zavarja. A tiszteletlenség és a bunkóság már annál inkább, ezt nem is tűri jól, és bár ő maga nem biztos benne, hogy adhat bűntetőmunkát, de az biztos, hogy mivel együtt dolgozik az igazgatóval és a helyettesével, ha nagyon akar, azért intézhet egyet. Más kérdés, hogy őt azért nagyon-nagyon nehéz annyira felzaklatni, hogy ilyesmihez folyamodjon. Kábé lehetetlen. Újra a lányra néz, egy egyszerű kérdéssel felelve Rachel gondjára: - Ha rosszul érzed magad tőle, akkor miért csinálod? - teljesen egyszerű kérdés, ám Berci úgy látja, a kelleténél többször kell feltennie az embereknek. Elvégre vannak kötelező dolgok, amelyeket az ember kedve ellenére is csinál, ám a rajzolás pont nem tartozik közéjük... Ez nem kötelező. Éppen ezért érthetetlen számára, miért kínozná magát ezzel bárki, hogyha csak bosszúságot okoz számára.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
BárciánA lány bőszen bólogatott, amikor Bárcián mit sem sejtve megemlítette, hogy biztosan a tablón látta meg a képét. ~ Huh, ezt megúsztam, még szerencse, hogy nem fogott gyanút és eszébe se jutott, hogy máshol is láthattam már. ~Rach megkönnyebbült, mikor a férfi felajánlotta neki a tegezést, mert így azért mégiscsak kötetlenebbül és felszabadultabban lehet beszélgetni. - Örvendek, szép pályafutást tudhatsz magad mögött, tanulóból lett gazdasági igazgató. -mondta elismerően Rachel, hiszen nagy megtiszteltetésnek tartotta, ha valaki ilyesfajta felelősségteljes pozíciót tölthet be az iskolában. Bárcián lazának tűnt és volt benne valamiféle megnyutató életérzés is, amit nem tudott hová tenni, mert szinte minden feszültsége eltűnt a közelében. - Magával a rajzolással nem lenne gond, mert érdekel, csak az okoz bosszúságot, hogy nem igazán megy és az a fajta ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, szóval talán ha eleget gyakorlok, akkor később jobban fog menni. Egyébként imádok fotózni és az jobban is megy, főleg a fekete-fehér képek készítsével foglalatoskodom, mert az a kedvenc műfajom. Azon belül is a jól elkapott pillanatok híve vagyok, a beállított képek olyan műviek és azok nem tudnak úgy mesélni egy szereplőről, mint a pillanat hevében elkapott felvételek. Azért is választottam ezt a műfajt, mert ezek a fotók adják vissza a puritán valóságot igazán, mivel nincsenek benne tarkabarka színek, amik elvonnák a figyelmet a kép igazi mondanivalójáról.A Rellonos őszinte lelkesedéssel mesélt a fotózásról, képeit egy albumban gyűjtötte össze, melyet gondosan elrejtett a szobájában, nehogy bárki is hozzáférhessen, akinek nem akarja megmutatni. - Mivel töltöd a szabadidődet? -érdeklődött Rach, mivel kíváncsi volt rá, hogy mit csinál Bárcián szabad perceiben, ha már így összfutottak. A lány nem igazán rajongott az ötletért, hogy olyasmit csináljon, amihez nem fűlik a foga, de a rajzolás valamennyire érdekelte, csak ezért tett erőfeszítéseket ez irányban, viszont úgy határozott, hogyha kiderül, hogy egyáltalán nincs hozzá tehetsége, akkor nem fogja erőltetni. Örült, hogy találkozott Báricánnal, mert kíváncsivá tette a kép kapcsán a férfi, hogy vajon milyen tulajdonságokkal rendelkezik és ugye ezt a fotóról nem igazán lehet leszűrni. Idáig szimpatikus volt neki, mert látta, hogy egyáltalán nincs magától elszállva és nem egy rosszindulatú emberrel van szerencsére dolga.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Luca és a háború - Persze, ebből is lehet hírnév, csak milyen? - mondja Ádám, aztán végül megvonja a vállát. Aki egy ilyen szituációból von le messzemenő következtetéseket, az nem is akar a dolgok mögé látni, a férfi pedig az ilyen emberekkel sosem szokott foglalkozni.
A fröcskölés nem zavarja, elvégre Merkovszky Ádám csak akkor lesz vizes, ha ő is azt akarja. Érdekes, de rég volt már amikor ennyire nagyképű gondolatok járták meg az agyát.
- Hogy lehetne az ilyesmiben csalni? - nevet fel hitetlenkedve, de nem akadályozza meg a lányt a paklicserében. Végül is mindegy, az egész csak a szerencsén múlik, nem számít, melyik pakli van nála.
A szerencse pedig mint tudjuk forgandó, egyszer fent, egyszer...
- Oh, azt a... - természetesen nem fejezi be a mondatot, az nem illene egy olyan érett felnőtt... akarom mondani tanárhoz, amilyen ő.
- Essünk túl rajta - sóhajtja, aztán várja a vizet. Megfordul a fejében, hogy elemi mágiájával megakadályozza, hogy elérje a nedvesség, de aztán lemond erről a meglehetősen szemét lépésről, és hagyja, hogy a víz végigfolyjon az arcán.
- Haladjunk! - kiált fel, miután egy gyors fejrázással a víz nagy részét máshová juttatta, például Lucára. Megvárja míg a lány elhelyezkedik, kezét a pakli fölé emeli, visszaszámol, és...
- Szerintem most te csalsz - röhög fel, aztán csak várja Lucától az újabb áldást. //A játék negyedik köre ITT
került kidobásra. //
|
|
|
|
|
Béres Bárcián
INAKTÍV
Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
|
RachelCsak egy nem annyira élénk mosollyal nyugtázza a lány megjegyzését a karrierjére vonatkozóan. Azon gondolkodik, hogy tulajdonképpen már talán vezető is lehetne az egyik parancsnokságon aurorként, hogyha nem változtat útközben tervet. De egyszerűen nem volt neki való az a munka. Azt remélte, attól majd megjön a hőn áhított rendszeres adrenalinlöket, az izgalom, a rég keresett pörgés... De aztán egy idő után belátta, hogy nála ez talán sosem fog eljönni. Egyszerűen elunta ezt is, ahogyan minden mást is eddig, talán az idegen nyelvek tanulását leszámítva. És persze az utazást, de ez külön kategória volt, érthető okokból. Annak nem önszántából vetett véget. Leginkább hálás, amikor Rachel újra beszélni kezd, így inkább rá tud figyelni, mintsem a saját hülyeségeivel foglalkozna. Kicsit meglepődik a lányon, ugyanis a Rellonos hosszas beszámolóba kezd, kifejti a véleményét és részletekbe menően mesél a szenvedélyéről. Egy pillanatra elgondolkodik. Na ez lenne az, amit ő is keres. Egy olyan akármi, amely esetében ő sem tudna mást tenni, csak minden egyes szembejövőnek (akinek legalább már a nevét tudja) lelkesedéssel mesélni róla, nem érdekelve, hogy a másikat egyáltalán leköti-e, és csak mondani és mondani, és közben érezni a belül lüktető életerőt, amely hajtja a cselekedeteit. Ám ő sosem érzett ilyet záros időnél tovább. Mindig jött egy-két új dolog, érezte is egy darabig, aztán egyszerűen csak... Elmúlt. Rámosolyog a lányra, mikor az befejezi a mesélnivalóját, majd kedvesen válaszol: - Érdekesen hangzik, és egyetértek veled. A fényképek tényleg sokat elmondanak. Ha ezt választod, biztosan szép hivatásod lesz. - állapítja meg, bár azt már nem teszi hozzá, amit egyébként is gondol még a a dologról, vagyis, hogy fizetése már annál kevésbé lesz szép. Ám pontosan ő az, aki a legjobban tudja, hogy ez nem igazán számít. A fél karját odaadta volna egy olyan állásért, amit ilyen lelkesedéssel szeret. Ja várjunk csak... Oda is adta. Morbid-nem morbid, ezt a mondást valószínúleg Bárciánról írták. - Nos, én korántsem foglalatoskodom ilyen érdekes dolgokkal. - nevet fel, sugárzó arccal nézve a lányra. Szórakoztatónak találja a társalgást, különös tekintettel a lány kedves jóindulatúságára, ahogyan vele próbál beszélgetni. Igyekszik nem éreztetni vele, hogy erre igazán semmi szükség nincsen szerinte, ugyanis meggyőződése, hogy a lány alapvetően udvariaskodik vele. Ő nem tud a képről, így semmilyen egyéb elképzelése nincs, hogyan kelthette volna fel Rachel érdeklődését ennyire, másként. Éppen ezért inkább úgy dönt, hogy visszatereli a beszélgetést a lányra. - Szerintem egyszerűbb lenne, hogyha kezdetnek kiszemelnél magadnak valamit, amit lerajzolhatsz. Másolni mindig sokkal könnyebb. - próbál tanácsot adni, bár ő maga sem konyít olyan rengeteget a firkálmányok gyártásához. Azonban a tanácsai általában bejönnek, ezért most is igyekszik hasznos lenni. Ahogy mindig.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
Bárcián- Köszönöm, szerintem is szép hivatásom lenne, ha ezt a pályát választanám, de tisztában vagyok vele, hogyha meg szeretnék élni belőle, akkor profi fotósnak kellene lennem, elvégre az lenne a cél, nem is a pénz miatt, hanem magam miatt. A lány mélyen hallgatott arról, hogy egyáltalán nem volt ráutalva az anyagiakra, hiszen gazdag, nemesi családból származott, de mindenképpen szerette volna elérni később, hogy ne kelljen senkire se támaszkodnia, hanem a saját maga erejéből építsen fel egy remek karriert, mégpedig olyat, amit szívesen csinál és megpróbálja ebből biztosítani megélhetését, de lelke mélyén tisztában volt vele, hogyha bármiben is kudarcot vall, a családjára mindig számíthat, de ezt nem akarta megtapasztalni. - Elsősorban ez érdekel jelenleg legjobban, de szívesen íjászkodom még, űzöm a varázspókert és sportolok is, szenvedélyem a fitnesz és a futás. -tette hozzá a Rellonos kissé szégyenlősen, mert végtére is kicsit zavarban érezte magát Bárcián társaságában és furcsállotta, hogy mi ez a nagy nyugalom mindemellett, ami rátelepedett hirtelen. Nem volt ellenére ez az állapot, mert mostanság elégé frusztrált volt időnként, egyrészt a családjának hiánya miatt, másrészt a vizsgák végett. Volt benne egyfajta megfelelési kényszer is a szülei irányába, hiszen elvárták tőle, hogy jól teljesítsen és később olyan pályát válasszon, ami nem csorbítja a hírnevüket, ennek pedig nem volt könnyű megfelelni. - Ó értem, de mi az amit a legszívesebben csinálsz? Mindenkinek van egy olyan kedvenc tevékenysége, amely teljesen kikapcsolja és egyben felüdíti. -jelentette ki Rach, hiszen biztos volt benne, hogy van olyan tevékenység, amelyet a férfi szívesen űz, hacsak nem titok. Kíváncsi volt rá, hogy mit csinál a szabadidejében, hiszen még alig ismerte és szeretett volna róla többet tudni. - Köszönöm a tanácsot, másolni tényleg nem lenne olyan nehéz kezdésnek, ebben igazad van, de én vizuális típus vagyok és inkább azt szeretném ábrázolni, ami foglalkoztat és belőlem jön, tehát sokszor nem is kézzel fogható dolog. Szeretem, ha olyat alkothatok, aminek van valami mondanivalója és közel áll hozzám, nem csupán hétköznapi dolog. Szerinted veszett fejsze ez az ügy? Tudom, nehéz eset vagyok. - mondta kissé szomorúan Rachel, majd tekintetét levette Bárciánról és lehajtotta fejét, mivel kissé csalódásnak fogta fel az egész dolgot, pedig még bele sem kezdett igazából. - When a door closes, a window opens... Or, something like that. -tette hozzá a fotográfiára utalva, de nem tudta, hogy milyen nyelveken beszél a férfi, így nem volt biztos benne, hogy megérti mondandóját, de azért egy próbát megért, mivel mégiscsak az angol volt az anyanyelve.
|
|
|
|
|
Béres Bárcián
INAKTÍV
Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
|
RachelElismerően pillantana a lányra, ha nem tartaná a dolgot kissé kínosnak, ezért inkább nem néz rá, csak bólogat. Ezek szerint ugyanis Rachel is rájött már az anyagiakkal kapcsolatos kérdésekre is. Hiába tűnhet ez kissé lenézőnek, igazából meglepődik ezen. Nem azért, mert ne lehetne a lány okos, vagy gondolkodhat előre, ám a legtöbb korabelinek ezek a kérdések nem szoktak számítani. Neki sem számítottak az ő korában. Pedig ő mégcsak nem is gazdag, aranyvérű családból származik, ahol aztán tényleg ne kellett volna ilyesmire gondolnia a rendelkezére álló hatalmas anyagi javak miatt. Egyszerűen csak egy 14-15 évest tapasztalata szerint még inkább foglal le az, hogy ő maga mit szeretne csinálni és mit élvez, mint az, hogy mivel lehet jól keresni. De ezek szerint újdonsült kis ismerőse kivétel ez alól. Közben Rachel elkezd mesélni a további érdekeltségeiről is, Bárcián pedig megállapítja, hogy a lány elég sokoldalú. Őt már ennyi idős korában sem érdekelte ilyen sok dolog, vagy legalábbis nem egyszerre. Időbeli eltérésekkel mondjuk sokkal több is, de csak azért, mert folyamatosan csapongott a dolgok között. - Jól hangzik. Sportolni én is sokat szoktam. De inkább a muglik által űzött extrémsportokat részesítem előnyben. - teszi hozzá, már láthatóan nem akarja Rachel annyiban hagyni, hogy a férfiől semmit nem tud meg. Elgondolkodik rajta, hogy egy igazi aranyvérű lehetséges, hogy vérlázítónak találja ezt, elvégre a varázslóknak is van tömérdek sportjuk... Azonban ő jobban szereti azt, amikor nincs ott a mágia, hogy körülvegye és megvédje. Olyankor tud igazi izgalmat átélni, mert akkor tudja, hogy tényleg csak magára számíthat, még a varázserejére sem. Számára van ebben valami izgalmas. - Utazni és új nyelveket megismerni. - teszi végül hozzá, mert ez felel meg a legjobban annak, amiről Rachel beszél. A hangjában van egy kis szomorú él, egy pillanatra letekint a kesztyűs kezére, bár igyekszik úgy tenni, hogy Rachel ne vegye észre. Direkt nem beszél a dologról múltidőben, mert nincs kedve magyarázkodni, főleg nem a lánynak, akit még csak nem ismer. Nem igazán van köze hozzá, ezért inkább nem is hozza szóba a dolgot. Ő tulajdonképpen már elveszítette azt, amit igazán szeret csinálni. Kissé felnevet Rachel aranyos kérdésén, majd lágyan, ám cseppet okítólag szólal meg: - Nem veszett ügy, csak szerintem túl sokat szeretnél túl gyorsan. Nem lehet rögtön úgy kezdeni, hogy bármit elképzelsz, tökéletesen fog menni. - feleli a lánynak egyszerűen, mert így is gondolja. Nem kell olyan mohónak lenni, előbb-utóbb úgyis belejön, de mindenkinek kezdenie kell valahol. - Indeed. - feleli még a lánynak. A nevéből már sejtette, hogy nem a magyar az anyanyelve, ez pedig most be is bizonyosodott. Nos, Bercinek mondhatja bárhogyan, legalábbis kilenc nyelv biztosan van, amelyen megértené. Az ő hibája, valóban mindig lefelejti a gazdasági igazgató mellől, hogy ő a suli nemzetközi kapcsolattartója is. Úgy már túl hosszú lenne a bemutatkozás, meg egyébként is, ez a munkájának sokkal kisebb részét teszi ki. Bár ez az izgalmasabb része.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
BárciánNagyon megörült annak a leányzó, hogy Bárcián ilyen empatikus és nyíltan kimondja azt, amit gondol, nem kertel. A zöldike újra beszélgetőpartnerére tekintett, immár szemtől szembe folytatva a társalgást. A lány a kora ellenére komolyabb volt a többi korabeli ismerősénél, ez részben a neveltetésének volt köszönhető, hiszen felelősségre, megfontoltságra nevelték a szülei és tisztában volt az adott lehetőségekkel és azok következményeivel. Mindig felmérte a helyzetet, óvatosan állt hozzá mindenhez, nem szeretett fejest ugrani a dolgokba, hiszen tapasztalata alapján abból inkább csak baj származott. A bátyja is megfontoltabb típus volt, de ennek ellenére időnként hajlamos volt meggondolatlanul cselekedni, persze annak általában ő itta meg a levét. A húga pont az ellenkezője volt, nehezebben is bírtak vele a szülei, de azért nem volt teljesen kezelhetetlen, megvolt a magához való esze, csak épp letojta a dolgokat, egy igazi tűzről pattant lányka volt. - Milyen extrém sportot űzöl? -érdeklődött Rach, majd Hedda jutott az eszébe, ő is nagy sportember volt és mugli csapatban játszott, nagy tehetségnek ígérkezett. A lány őt sem bélyegezte meg, hiszen mindenki úgy áll a muglikhoz, ahogyan akar, neki ebbe semmilyen beleszólása sincs és tiszteletben tartja mások véleményét, életét, viszont ezt magára nézve a többiektől is kölcsönösen elvárta. Hallotta, hogy az extrém sportok az egekbe repítik az adrenalin szintet és valamiféle eufórikus állapotot okoznak, ezért is kedvelték annyira a merészebb típusú személyek, hát egészségükre! Rachel sok mindenben benne volt, de ez távol állt tőle, igaz sose próbálta ki a sport ezen formáját, úgyhogy el sem tudta képzelni, milyen lehet, de azzal tisztában volt, hogy veszélyes vállalkozás. A Rellonos nagyon felvillanyozódott, hogy Bárcián értette, amit mondott, sőt még válaszolt is rá angol nyelven, és mint kiderült jó nyelvérzékkel áldhatta meg a sors, hiszen azt mondta, hogy az utazás mellett szívesen sajátít el új nyelveket is. - Milyen nyelveken beszélsz? Nekem az angol az anyanyelvem, de beszélek magyarul és koreaiul is. A lány észrevette a kesztyűt a férfi kezén, de volt benne annyi tapintat, hogy nem firtatja a dolgot, egyébként sem akarta lerohanni ezzel a dologgal már az első alkalommal, hiszen még alig ismerte és nem akart udvariatlan lenni vele. Biztos, hogy Bárcián nem örült volna, ha rögtön rákérdez erre a kényes ügyre és nem szerette volna ilyen jellegű indiszkrét kérdésekkel bombázni. - Igen, igazad lehet, kár, hogy nem megy minden simán, bár ha semmi kihívás nem lenne a dologban, akkor a végén sikerélménye sem lenne az embernek. -válaszolta Rachel, mert ésszerű volt számára, hogy mindenért meg kell küzdeni és az életben semmi sincs ingyen, legalábbis semmi sem vehető meg pénzzel, amihez valamiféle adottság szükséges.
|
|
|
|
|
Aaron E. Blake
INAKTÍV
Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
|
HeddaOdakint vihar tombol. Elérkezett a tavaszi változékony időjárások ideje. A szél erejétől megrázkódnak az ablakok. Bár délután van, a sűrű felhők eltakarják a napot, emiatt olyan sötét van, akárha éjszaka lenne. Az égen villám cikázik át, Aaron eltűnődve nézi, és csak akkor mozdul meg, amikor a hangja is elér hozzá. Elrejtőzik a bútorok mögé, és szürke prémmel szegélyezett vastag köpenyét maga köré húzza. A ruha kámzsája nagyrészt takarja arcát, csupán álla határozott vonala látható, és egy, az arca mellett kígyózó, hosszú, szőke tincs.
Igen, hosszú és szőke. Aaron fején egész érdekes frizura látható. Szőkére festett, megnövesztett haja északi divat szerint több kisebb fonatba kényszerített, némelyik színes fonalakkal díszített. Ostobán érzi magát így, bár az igazat megvallva nem áll neki rosszul. Csak ezért az alkalomért borostát is növesztett, szintén szőkére színezettett. Nem gondolja, hogy a lány fel fogja ismerni, de így az álcája is sokkal jobb.
Hogy mit is keres itt ebben a furcsa álruhában? Egy rellonos lányra akarja ráhozni a frászt. Múltkor kellemetlen meglepetésben volt része a jóvoltából, ezért úgy döntött, megleckézteti. Egy hete kezdte el az akciót. A lány anyanyelvén írott fenyegető leveleket küldött neki. Mindegyik üzenet arról szólt, hogy, ha beszélni mer, akkor... hát válogatott szörnyűségek történnek vele. Mára pedig idecsábította, a tanulószobába. Az egyik tanár nevében üzent neki, hogy a vizsgával kapcsolatosan lenne némi megbeszélnivalójuk. Még az időjárás is a kedvére tesz éppen.
Aaron lesben áll, kezébe szorítja pálcáját. Amint a lány átlépi a küszöböt, kilövi a világítást, félhomályban maradnak, csupán a villámok világítják meg időnként a szobát. Aaron nem várja meg, hogy a lány sarkon forduljon, megcélozza a zárat, és elvágja a menekülése útját. Aztán vár.
|
|
|
|
|
Hedda Jorgensen
INAKTÍV
kézilabda szupersztár
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
|
 Amikor a fagyi visszanyal. Heddát az utóbbi napokban különös, norvégul írt levelek fogadták. Fenyegetőzések voltak ezek, amik nem sok jóval kecsegtettek, mégis elhessegette ezeket a gondolatokat. Nehezen ment a vizsgára való koncentráció, most viszont az egyik tanerő óhajt konzultálni vele a beadott munkájával kapcsolatban.
A szörnyű vihar, mely kint dúl, kellemetlen érzést ébreszt benne. Gyerekkorában is gyűlölte a mennydörgést és villámlást, valamiért balsejtelem fogta el, ha ilyen volt az időjárás. Belépve a tanulószobába nem lát senkit így elsőre, a villany ég, aztán... Aztán Hedda lába a padlóba gyökerezik, ugyanis hirtelen kialszanak a fények, s az egyetlen dolog, ami megvilágítja a szobát, az a hatalmas és fényes villám, amely éppen átszeli az eget. Nyel egyet, a dörgésre pedig összerezzen. Biztosan csak áramkimaradás, vagy tudja Merlin haragja.
- Tanár úr... - bizonytalanul csengnek a szavak, s annyira megfeledkezik magáról, hogy akcentusossá válik kiejtése. A balsejtelem beigazolódni látszik. Az elmúlt időszakban túl sok embert heccelt meg és a karma, bizony, ez a karma lesz. Most bosszút áll rajta. Nehezen vallja be magának, de fél, s bár szégyen a futás, de rendkívül hasznos, így megperdül és nyomná le a kilincset, csakhogy... Zárva. Veszett módon kezdi el ráncigálni az ajtót, az ereiben elkezd száguldani az adrenalin és minden eszébe jut, csak az nem, hogy csapasson egy zárnyitó bűbájt.
Ha ez nem volna elég, retteg megfordulni. Mi lesz akkor, ha valami félelmetessel találja szemben magát? Mi lesz akkor, ha nem jut ki innen soha többé? Túl fiatal és gyönyörű - nem mellesleg tehetséges - ahhoz, hogy így végezze.
|
|
|
|
|
Aaron E. Blake
INAKTÍV
Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
|
HeddaA lány reakciója láttán valami kellemesen derűs érzés keríti hatalmába, miközben egy mélyről jövő, ördögi kacaj kaparja a torkát. Persze ez még nem a nevetés ideje, az majd a végén jön el. Most még nem állt eléggé bosszút.
Közelebb lép a lányhoz. Hatalmas, acélbetétes bakancsai nagyokat koppannak a padlón. A csuklyát még mindig nem löki le, így a lány, csak egy viszonylag nagy termetű, vastag bundába csomagolt idegent láthat. A szakáll miatt talán még idősebbnek is gondolja. Hangját korábban már elmélyítette, tovább növelve álcája sikerét. Na, meg mert egy pincemélyi dörmögős hang sokkal ijesztőbb egy ilyen helyzetben, mint amilyen hatást az alap hangszínével el tudna érni.
- A megbízóim úgy döntöttek, hogy túl nagy veszélyt jelentesz rájuk - szólal meg, teljesen tárgyilagos, érzelemmentes hangon, angolul, begyakorolt norvég - vagy talán egyszerűen csak észak-európai - akcentussal. Nem tökéletes, és nehéz is így beszélni számára, na, meg hallgatni eltorzított anyanyelvét, de norvégul ennyi idő alatt nem tudott megtanulni, azt meg nem tartja valószínűnek, hogy egy norvég maffiatag tudjon magyarul. Már csak az a kérdés, hogy Hedda beszéli-e olyan szinten az angolt, hogy megértse őt. Egy próbát mindenesetre megér. Ha meg nem érti, mit mond, talán az még ijesztőbb lesz számára.
- Amit láttál, el kell felejtened. Segíteni fogok neked ebben. Ha nem ellenkezel, nem lesz nagyobb bajod. Ha ellenállsz, előfordulhat, hogy néhány egyéb emléked is eltűnik. Remélem, értjük egymást.
Kezében villan a pálca, de még nem emeli a lányra, hagyja, hogy reagáljon valamit. Ha még nem eléggé ijedt, tehet még rá néhány lapáttal. Ő ugyanis ezt most nagyon élvezi.
|
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák
aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 437
Összes hsz: 1060
|
 - a folyosón várakozva -Mivel előre tudtam, hogy az egyik felügyelő erre a gyakorlati órára fog bejönni, volt időm felkészülni erre lelkileg is. Az egy dolog, hogy alapból az elemi mágiát ritkán használom emberek közt - illetve azon kívül, hogy néha meglegyintek egy-egy faágat, vagy szabályzom a körülöttem lévő hőmérsékletet, nem gyakran teszek semmit. Ez az egyik oka annak, hogy nem voltam kifejezetten boldog, hogy egy minisztériumi ember beül egy ilyen órára.
A másik pedig természetesen az, hogy nem boldogított kifejezetten a tény, hogy az aktámban írott névhez ezentúl arc is fog társulni, hang, meg minden ilyesmi.
Fogalmam sem volt, hogy milyen felügyelőt kapunk mára, ám szinte biztos voltam benne, hogy az én szerencsémmel kikapom a legrosszabbat és legkegyetlenebbet, akit csak lehet. Noha természetesen semmiféle elhamarkodott véleményt nem alakítottam ki egyikükről sem... gondolkodtam sokat a dolgokon, és legtöbbjük látható volt a folyosókon, de személyes tapasztalat híján egyelőre fogalmam sem volt, melyikük milyen lehet.
Épp ezért, mikor elindultam az elemi mágia terasza felé, igyekeztem nem túlstresszelni a dolgokat. A bal csuklómon lévő elemi mágia jegyemet reggel nem fedtem el álcázóbűbájjal, noha ez már szokásommá vált tavaly - semmi értelme félelmet kelteni az emberekben, vagy annak, hogy kinézzenek miatta. Viszont ma reggel "akkor mindegy" alapon kihagytam ezt a lépést a reggeli rituálémból.
A terem elé megérkezve megálltam, s az órámra pillantottam; már kicsöngettek az utolsó óráról, s a rúnatanteremből kiszabaduló diákok kissé nyomottan indultak vissza a körletük felé. Mindenkire rányomta a bélyeget ez a felügyelősdi.
A kis melléklépcső mellett dőltem a falnak, s úgy vártam Merkovszky megérkezését; még a végén meg leszek vágva, hogy bementem a terembe tanári felügyelet nélkül. Ki tudja...
|
|
|
|
|
Feigler D. Gabriel
INAKTÍV
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
|
Szépvölgyi Richárd - Hello. - Oldalról bukkan fel a falnál várakozó Ricsi mellett. Az imént elhaladt egy nagy csoport diák között, akik leplezni se próbálták bámulásukat, bár az okok nem tisztázottak; lehet, hogy elkezdett terjedni annak a híre, hogy tegnapelőtt megviccelték Cupidot, vagy lehet, hogy csak a mugli ruhája és a fülébe dugott fülhallgató teszi. Utóbbit csak a fiú előtt veszi ki, amellett, hogy beleköpi túlhasznált rágóját a lépcső mellé kihelyezett kukába.
- Feigler Gabriel. - Baseballsapkája és a legkevésbé se hivatalos ruházata ellenére rendkívül udvariasan nyújt kezet Ricsinek, hovatovább még el is mosolyodik. Azt most hagyjuk, honnan ismerős neki rögtön az arca - de úgy tűnik, pontosan tudja, ki áll vele szemben.
- Merkovszky-t várod, mhm? Már nagyon kíváncsi vagyok rá. - Ennek alátámasztására szét is néz a folyosón, látja-e közeledni a helyi atyaúristent - mikor ez nem történik meg, visszapillant Ricsire. Elvigyorodik.
- Talán nem is baj, hogy még nem érkezett meg. Miért nem mentél be? - Mert ez a szabály, Gabriel...persze, persze, pontosan tudja. Mindenesetre ő azért elindul a lépcsőn felfelé.
- Gyerünk. Ott jobb lesz, legalább magunk leszünk.
|
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák
aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 437
Összes hsz: 1060
|
A gondolataimból egy köszönés rántott ki, s ahogy oldalra néztem, egy baseballsapkás, egészen magas homlokú és nagy szemű férfit láttam meg, aki kivéve a füléből a fülhallgatóját nemes egyszerűséggel beleköpte a rágóját egy kukába. Ezek után bemutatkozott, és kezet is nyújtott, egy mosollyal megfűszerezve a dolgokat.
Hát, ennek se kéne bemutatkoznom. Anélkül is tudja, ki vagyok, legalábbis eléggé úgy tűnt. Remek.
- Jó napot. - közöltem egy kis fáziskéséssel, ugyanis nem igen keltett bennem jó érzéseket ez a széles mosoly. Mégis viszonoztam. Pedig nem voltam épp boldog. - Szépvölgyi Richárd. - mutatkoztam be, miközben kezet nyújtottam.
A kérdésre viszont enyhén borsódzni kezdett a hátam. Hát, egészen egyértelművé kezdett válni előttem, hogy Feigler vidámságával konstans fogok elsápadni, ugyanis gyakorlatilag biztossá vált számomra, hogy nem csak hogy utánam lett nézve, de mintha meg is figyeltek volna, ami határozottan előidézte azt a bizonyos görcsöt a gyomromban, bár ennek igyekeztem nem adni jelét; mint ahogy az is nyilvánvalónak tűnt, hogy Merkovszky is meg fogja inni ennek az óralátogatásnak a levét. Jó lesz.
- Igen, őt. De amennyiben ott volt az évnyitón, már lehetett hozzá szerencséje. - mondtam aztán, bár nem ringattam magam abba a tudatba, hogy Feigler nem tudja pontosan, kiről van szó.
Vettem egy nagy levegőt, hogy némiképp letisztázzam a gondolataimat, s jobb kezemmel megfogtam a bal csuklómat a hátam mögött. Aztán a felügyelő visszanézett rám, és elvigyorodott, az én arcomról pedig leolvadt az udvarias mosoly, mikor ismét kérdezett.
- Előírás. - közöltem semleges hangon, nézve a baseballsapkásra, mire az egyszerűen... elindult felfelé. Emellett fel is szólított, hogy kövessem, s ezt is csupán fáziskéséssel sikerült megtennem; miközben mögötte mentem, adóztam az égnek egy "ez most komoly?" jellegű pillantással.
Gyakorlatilag némán lépkedtem mögötte, s beértünk a kupola alá, a középen lévő kis, kör alakú részbe, ahol az elméleti oktatás zajlik normál esetben; a padok rendezett félkörben helyezkedtek el, minden szék mintha vonalzóval lett volna mögéjük illesztve. S miközben a faalkotmányokon járt a tekintetem, magamban felkészültem rá, hogy a férfi esetlegesen megfordul, és kérdésekkel kezd bombázni; normál esetben erre számítottam volna.
És őszintén? Nem tudom, hogy minek örültem volna jobban - annak, hogy a vigyora leolvad az arcáról, vagy annak, hogy egész végig ott marad.
|
|
|
|
|
Feigler D. Gabriel
INAKTÍV
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
|
Szépvölgyi Richárd
Nem adja semmi jelét, hogy boldogítaná vagy idegesítené a fiú illetődött viselkedése. Felsétál előtte a lépcsőn, érdeklődve nézelődik és a tanterembe érve se fordul rögtön vissza a gyerekhez - körbejár, kinéz az ablakon, csak úgy kedélyesen ténfereg erre-arra. Eltelik néhány másodperc anélkül, hogy megszólalnának - aztán Feigler csak visszakanyarodik a korábbi témájukhoz.
- Ott voltunk, igen. De eddig csak néhány szót tudtam vele váltani...még mielőtt idejöttünk. - Válaszolja egy kicsit vontatottan, visszafordulva és -ha már így van, mellesleg- tekintetét alaposan végigjártatva Ricsin.
- Azt még soha nem láttam, milyen, mikor használja az elemét. - Elmosolyodva bólint egyet, itt szükség van némi korrekcióra.
- Pontosabban az elemeit. Neked csak az aeromágiád van, igaz? Hogy haladsz a tanulmányokkal? Jó tanár ez a Merkovszky? - Mint valami érdeklődő nagybácsi, úgy dől neki az egyik asztalnak és fonja össze a karjait maga előtt - immár teljes testével Ricsi felé fordulva. Tulajdonképpen akár bátorítónak is lehet nevezni a viselkedését, legalábbis...
Egy adott ponton lekapja magáról a baseballsapkát, hogy párszor végigsöpörhessen barna haján, míg a válaszokra vár. Semmi pánik...talán csak a várakozásukat akarja kitölteni ezzel a céltalan csevegéssel.
|
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák
aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 437
Összes hsz: 1060
|
Megilletődve követtem őt, s miután nagyjából túltettem magam a kezdeti sokkon, megpróbáltam lehiggadni - igaz, majdnem biztos voltam benne, hogy amint sikerül, valami fog történni, ami miatt ismét ugyanolyan feszült leszek, mint előtte.
Nyilvánvalóan nem épp lelkes hozzáállásom érezhető volt rajtam, azonban nem álltattam magam azzal, hogy képes vagyok átverni egy minisztériumi felügyelőt, aki arra szakosodott, hogy megfigyelje az embereket. Csupán azt próbáltam elérni, hogy ne tűnjek iszonyúan görcsösnek és gyengének, mert igazán nem szerettem volna, hogy túlságosan könnyű célpont legyek.
Mikor megfordult, s vontatottan válaszolt, én a falnak dőltem nem túl messze tőle, de nem is kifejezetten közel, hiszen minden egyes porcikám szeretett volna távol lenni ettől a zavaros aurával rendelkező embertől.
- Á, értem. - nyugtáztam az évnyitóra vonatkozó szavait, s mikor végigmért (jó lassan és látványosan), én is végigfuttattam rajta a tekintetem, noha nem olyan feltűnően, mint ő tette. Nekem már volt alkalmam gyakorolni az ilyesmit a folyosókon gyakorlatilag nap mint nap - bár neki is lehetett tapasztalata az ilyesmiben, sőt, jóval több, mint nekem. Az biztos, hogy nem becsültem alá a velem szemben állót.
Mosolyogva javította ki magát, s nem sokkal később, a kérdésözönnél az én számon is megjelent egy apró görbület, noha a tekintetem valószínűleg nem volt a legmeggyőzőbb. Tény, hogy ezek még nem azok a kérdések voltak, amiknek a legkevésbé sem örültem volna. Sőt, egészen... ártalmatlan kérdéseknek tűntek első blikkre. De nem lazítottam a figyelmemen. Ki tudja...?
- Látom, alapos volt. - utaltam ezzel az információi pontosságára. Hát igen, egy minisztériumi ember nyilván jól informált. Mosolyom nem lankadt, arcvonásaim előre berendezettek és talán kissé mesterkéltek voltak, nem különben, mint az övéi. Bár...
- Igen, csak az aeromágia, és egészen jól haladok vele. - kezdtem - Az elméleti alapok elsajátítása után a gyakorlati rész némivel könnyebb, és Merkovszky tanár úr alapos e tekintetben is. - válaszoltam, miközben a férfi szemébe néztem, ami részemről szerintem egy igen nagy bevállalás volt... bár lehet, hogy csak egy hatalmas hiba. Ugyanis a nagy szemek mögött egy számomra teljességgel besorolhatatlan benső rejtőzött: jóságos, kétszínű, rosszindulatú, buta, netán érdektelen? Fogalmam sem volt, mégis melyik kategóriába tudnám besorolni a felügyelőt, s ez a bizonytalanság volt a legfőbb oka annak, hogy ennyire frusztráltan éreztem magam. Magam mögött még mindig a bal csuklómat fogtam, amin az elemi mágikus jelem húzódott. Nem lesz egy leányálom ez a nyílt óra...
|
|
|
|
|
Feigler D. Gabriel
INAKTÍV
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
|
Szépvölgyi Richárd Őt nem zavarja, hogy a fiú némileg elhúzódva tőle vizsgálgatja, bár gesztusai azt támasztják elő, hogy próbálja oldani az idegenek között mindig fennálló folytonos feszültséget. Voltaképp felszabadultan és kényelmesen mosolyog, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogyha nem is látványosan, vagy direkt módon (vagy ki tudja) de már a beszélgetésnek egészen a legelején felé billent a dominancia - mindez a körülményeket és a köztük lévő különbségeket tekintve teljesen normális.
- Hát igen, nem is teheti meg, hogy ne legyen alapos. - Elgondolkozva nyugtázza az elhangzottakat. Úgy tűnik, elégedett ezekkel a semmitmondó válaszokkal.
- Szerintem egyikünk se akarja elképzelni, mi történne, ha egy ilyen hatalmas erővel rendelkező ember ne lenne rendkívül körültekintő...vagy ha nem tanítaná így a hasonló kvalitásokkal bíró diákjait. - A 'rendkívüli' szó felesleges és túlzó megnyomása után rábiccent a gyerekre, ezzel is hangsúlyozva kiemelt szerepét és mikor a szemébe néznek, rögtön megjelennek elmélyült, régi mosolyráncai. Elvigyorodik.
Felegyenesedve az asztallap mellől tesz néhány lépést a fiú felé, majd elkanyarodva megint az ablak elé áll.
- Szerencse, hogy ő itt van irányítani benneteket. - Apró megjegyzése üres, mint egy gondolatmenet halk, kiragadott darabja. Kényelmes ringatózása a vidám témák és a kérdezgetés között azt a nehezen megfogható érzést keltheti, hogy voltaképp a legkevésbé se akarja csökkenteni a fiúban lévő bizonytalanságot...vagy nem kelti.
- Ne aggódj, a legkevésbé se fogok zavarni. Én csak...tudod, nézni foglak titeket. - Most ő néz Ricsi szemébe.
- Van esetleg bármi kérdésed a munkánkkal kapcsolatban? A zavart úgy tudjuk legjobban eltüntetni, ha világosan láttok.
|
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák
aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 437
Összes hsz: 1060
|
Első reakciójára csak bólintottam, amolyan udvarias-formán. Igen, valóban nem áll módjában megtenni, hogy hanyag legyen; természetesen be kell ismerni, hogy egy elemi mágiával rendelkező (ne adjisten) tizennégy éves kisfiú vagy kislány nem merő boldogság senki számára sem, aki körülötte él, de ugyanúgy én sem vagyok az, vagy Gyarmathi Ádám sem. Egyértelmű, hogy Merkovszkynak alaposnak kell lennie.
Feigler jelenlététől alapvetően a hideg rázott, és ha ehhez hozzáadjuk a tekintetét illetve a "rendkívül" szó kimondása közbeni hangsúlyát, azt kell mondanom, hogy szabályosan görcsbe állt a gyomrom, és pont azért, mert a kettősség nem múlt el. A látszólagos könnyedség mellett volt valami erősen alárendelő a kisugárzásában és a mondandójában, noha ez nyilván nem volt meglepő. Tisztábban voltam vele, hogy dominancia-ügyileg ez a férfi nyert; hiszen amennyiben megpróbálkoznék a domináns fél szerepében tetszelegni, valószínűleg nagyon besülnék vele (egy minisztériumi emberről van szó, aki feltehetően kihallgatótiszt... a kisugárzásából ítélve legalábbis...), vagy pedig simán "átengedné" nekem ezt a szerepet, amivel viszont ismét bebizonyosodna, ki a felülrendelt fél a szituációban. Szóval ilyesmivel próbálkozni abszolút felesleges lett volna, ezt én is tudtam.
- Nem, valóban nem. Beláthatatlan következményei lennének. - válaszoltam, bár a vigyor, ami megjelent az arcán, arra késztetett, hogy kiforduljak az ajtón. Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben, hogy hozzáteszek még valamit, belekezdtem a levegővételbe, de átgondolván inkább csak egy apró sóhaj szaladt ki a számon. Talán jobb lenne, ha most nem próbálnék meg okoskodni. Egészen megszívnám vele.
A megjegyzését gyakorlatilag figyelmen kívül hagytam, viszont mikor ismét a szemembe nézett, legszívesebben ismét sóhajtottam volna, és nem a rengeteg kellemes benyomás miatt. Nagyon zavaros ez a pasi.
Végül csak bólintottam, miközben belül biztos voltam benne, hogy a jelenléte miatt az első negyed órában valószínűleg egyáltalán nem fogok tudni koncentrálni. Nem fog zavarni, nyilván.
Enyhén felszaladt a szemöldököm a kérdésére. Erről beszéltem. Dominancia-játék, persze, semmi baj. Én is csináltam már ilyet, csak én könnyen befolyásolható személyekkel, akik még az én súlycsoportomba sem tartoztak. Mindazonáltal a kérdése érdekes volt, tekintve hogy tulajdonképpen millió kérdésem volt a munkájukkal kapcsolatban. Azt ne felejtsük el, hogy megfordult a fejemben a kihallgatótisztség, mint opció a pályaválasztásban; és ha csak negyed annyira értenék az emberek befolyásolásához, mint Feigler, összetenném a két kezem.
- Rengeteg kérdésem lenne. - kezdtem bele, viszonozva a pillantását. Elsősorban ebben a szituációban igazság szerint az érdekelt volna, hogy Feigler álarca mögött ki a franc rejtőzhet, már ha egyáltalán álarcról van szó, azonban ezt a kérdést egyáltalán nem állt módomban feltenni, lévén a munkájukra vonatkozott az ajánlat.
- De a legjobban talán az érdekel, hogy milyen érzés például az ön számára ez a munka. Bár a hivatalos képesítését nem tudom - tettem hozzá, miközben elengedtem a csuklómat, s most az ujjaimat fontam össze a törzsem mögött.
|
|
|
|
|
Feigler D. Gabriel
INAKTÍV
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
|
Szépvölgyi Richárd Gabriel megvárja Ricsi kérdését, és csak utána szusszan egyet. Aprót, mélyet, gondterheltet - utána hátat fordít neki, mintha össze kéne szednie mindazt a rengeteg dolgot, amit el kéne mondani a fiúnak és mindazt a keveset, amit valóban közölhet. Akkor kezdi el, mikor már éppen unalmassá válna a nagy hallgatása. Kezdetben a beszéde látványos monotonná válása lehet furcsa, utána az is, amit mond; - Ezékiel 25:17 Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. - Megremeg a hangja, ahogy szépen lassan visszafordul a fiú felé. Felemelt állal, komoly arccal néz felé, miközben tesz néhány lépést - keze pedig a zsebébe húzódik, ahol minden bizonnyal ott lapul a pálcája is. - Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok! - Hangja emelkedik, majd halkul, de van, ahol szinte ordibál; ő maga pedig szépen lassan elkezdi előhúzni a varázseszközt...de a leszámolás elmarad. Talán mert a végén elneveti magát - jellegzetes, feltűnő röhögése betölti a termet és kell is neki jó pár hosszú másodperc, hogy elapadjon. Gabriel behunyt szemmel, jókedvűen heveri az előadását - kezét elveszi a varázspálcájáról és arrébb söpör egy tincset a homlokáról. - Ahh...ne haragudj, ez a kedvenc baljóslatú monológom. - Újfent nekidől egy asztalnak. Csak addig sétált el, ahonnan a legutóbb felkelt. Szórakozott szemekkel mustrálja a gyereket. - A boszorkány- és varázsló megfigyelő szakosztályon és a korrupció és gazdasági bűnözés elleni osztályon dolgozom és végzek el különféle munkákat. Semmi érdekes. - Semmi érdekes, semmi érdekes... - Ezzel a munkával kapcsolatban pedig nincsenek érzéseim. - Egy kicsit komolyabbá válik a hangja, éppen csak, éppen csak. - Kirívóak, úgy értem. Az remek, hogy megismerek érdekes embereket. - Vagy érdekes eseteket - de gondosan ügyel rá, hogy ne ezt a szót használja - Ricsire mosolyog. - És neked milyen érzéseid vannak a munkánkkal kapcsolatban?
|
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák
aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 437
Összes hsz: 1060
|
A férfi elfordult előlem, én pedig kíváncsian szemléltem a hátát, noha valamiért nem feltétlen örültem neki, hogy nem látom az arcát.
Aztán amint elkezdett beszélni, mindent megadtam volna, hogy lehetőleg soha többé ne kelljen látnom.
Ahogy belekezdett a mondandójába, olyan volt, mintha a terem enyhén lehűlt volna; az is lehet, hogy ez én voltam akaratomon kívül, de az is esélyes, hogy csupán beképzeltem az egészet. Csak a hátát volt esélyem látni, de valahogy mégis kirázott a hideg, s egyre feszültebbé váltam. Az irgalmasság és a jóakarat nevében... Ajkam kiszáradt, így megnyaltam azt, s az eddig a törzsem mögött pihenő ujjaim szétbontottam, s immár a testem mellett szorítottam ökölbe, majd eresztettem ki a kézfejem. Próbáltam eltüntetni róla az izzadtságot.
Szépen lassan felém fordult, miközben megremegett a hangja, s felém lépett; állát felszegte, céltudatosan pillantott rám, miközben keze a zsebébe húzódott. A szívverésem felgyorsult, ahogy néztem a közeledő férfire, akinek hangja szinte felharsant a teremben. Torkom összeszorult, ahogy kezem megindult a pálcám felé; aztán rájöttem. Ebben a rohadt iskolában még csak a Capitulatust tanultuk tavaly. Ez meg egy auror. Pulzusom az egekbe szökött, s éreztem, ahogy kivörösödik az arcom, pupillám kitágul, miközben nézek a felém jövő férfire. A tudatomig gyakorlatilag meglepően lassan hatolt el a mondandójának lényege, mintha egy lassított felvételt figyeltem volna, ahogy közeledett; aztán megmozdult, elkezdte előhúzni a pálcáját.
Kezem önkéntelenül is felemelkedett, mikor a feszültség a tetőfokára hágott a teremben, ezzel egy nagyobb, hideg széllöketet idézve elő, mely bár nem lett volna képes még csak meggátolni sem Feiglert az átkozásban, a meglepettség mégis megállásra késztethette őt. A mozdulat nem tudatos volt, mint ahogy a széllöket sem; de abban a pillanatban, hogy felfogtam, mit csináltam, Feigler nevetni kezdett.
Nevetni.
Aztán, visszasétálván az asztalhoz ismét megszólalt, én pedig hatalmas szemekkel, erősen dobogó szívvel és kivörösödött arccal néztem rá, gyakorlatilag fel sem fogva, hogy mi a franc történik. Aztán leesett egy pár pillanat múlva, hogy ez egy vicc volt. Vagy valami olyasmi.
A reakcióm a düh volt. Iszonyatosan dühös lettem, olyan dühös, amennyire talán még életemben sosem voltam; kezeimet ökölbe szorítottam, miután ismét a hátam mögé rejtettem őket, magamban pedig minden lehetséges szitkot ráborítottam Feiglerre. Még mindig magas pulzussal hallgattam a válaszát, tekintetemet a padlón nyugtatva, s mielőtt befejezhette volna a beszédet, jobb kezemet felemeltem, és a nyakamhoz nyúltam; bár nem volt feltűnő, de a pulzusomat számoltam, miközben néztem az óra mutatóját, s megállapítottam, hogy nem egészen egy perc múlva Merkovszkynak be kell lépnie a terembe.
Tekintetem a táskámra kúszott, amiben a gyógyszerem volt, de egy pillanatra se fordult meg a fejemben, hogy odamenjek, és esetleg be is vegyem. Ennek az embernek a jelenlétében? Egy tapodtat sem mozdulok, mert menten szélörvény keletkezik a szobában. A pánikkal vegyes düh irányította elemi mágus sosem jó társaság.
A mosolyára már felnéztem, miközben leengedtem a kezem, ismét a törzsem mögé helyezve azt. Kérdése pedig belemarkolt a gyomromba, és hirtelen semmi mást nem tudtam csinálni, csak nézni rá, a szemébe. Erre most komolyan válaszolnom kéne? Arcom még mindig forró volt, ahogy megdermedtem ebben a pillanatban.
- Kellemesek. - ennyit sikerült kinyögnöm.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Ricsi és Feigler D. Gabriel - elméletileg elemi mágia óra...Az elmúlt pár hétben, hónapban hullámhegyről hullámvölgybe csúsztam, majd vissza a csúcsra. Egyik pillanatban még aggódtam amiatt, milyen lesz majd egy csecsemőről gondoskodni, a következőben meg már mámorosan - tényleg centikkel a föld felett - lebegtem a boldogságtól, hogy kisfiam születik.
Az iskola ellenőrzése némileg belerondított ebbe a furcsán keserédes helyzetbe, főleg, hogy Rabbot sokszor tartózkodik házon kívül mostanában, így nekem és Bercinek kell főként helytállnunk. Jelenleg éppen egy megbeszélésről érkezem a gyakorlati elemi mágiára, és eléggé sietek, hogy még időben érkezzem. Korábban kaptam értesítést arról, hogy az egyik felügyelő szeretné ellenőrizni, vagy legalábbis megfigyelni ezt a bizonyos órát, semmiképp nem akarok késéssel indítani.
Mivel a terem előtt nem látok senkit, sejtem, hogy már odabent találom őket. Egy kissé aggódom, hogy Ricsi mennyire bírja az "összezártságot" bármelyik felügyelővel. Nem lenne különösebben jó, ha rosszul lenne, és az óra helyett inkább az ő ispotályba szállítása lenne a program.
Belépve a terembe az első, ami feltűnik, hogy valami nincs rendben. A levegő változásait mindig jobban megérzem, mint bármelyik másik elemét. A fiúra pillantok, aki egyáltalán nem tűnik nyugodtnak. Mosolyogva a felügyelő felé fordulok, de amikor ellépek Ricsi mellett, kezemet a fejére teszem, és egy simogató mozdulattal összeborzolom a haját. Csak jelezni akarom neki, hogy itt vagyok, és talán azt is, hogy nem kell félni. Ennél többet nem nagyon tehetek jelenleg.
- Merkovszky Ádám - mutatkozom be, kezemet a férfi felé nyújtva, bár sejtem, hogy tisztában van vele, ki vagyok. Igyekszem higgadtnak mutatkozni, és most, hogy láttam Ricsit, nyugodt is vagyok. De azt csak remélni merem, hogy elemeim lassú kavargása kicsit átragad a fiúra is.
- Kezdhetjük az órát? - nézek körbe a helyzethez képest vidáman.
|
|
|
|
|
Feigler D. Gabriel
INAKTÍV
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
|
Szépvölgyi Richárd és Merkovszky Ádám Nehéz lett volna nem észrevenni, hogy a fiú eleme mozgásba lendült - Gabriel pedig továbbra is olyan szenvtelen (?) udvarias (?) érdeklődéssel néz rá, ahogy eddig végig. Nem úgy tűnik, mintha a fiú bármelyik reakciója kilendítette volna ebből a stabil hozzáállásból; végignézi a kivörösödő arcot, a meredő szemeket, az idegességtől izzadó, lassan kapkodó kezeket és a zavart, majd a dühöt, de gyakorlatilag ezekből semmit nem reagál le. Ezek nem konkrét cselekvések, gyerünk már. De azért cuki a srác.
Ricsi válaszára még elmosolyodik, talán rágóbuborékot is fújna, ha nem...opp. Jó, beveszünk egy rágót. Éppen Ricsi felé kínálja, mikor belép a várva várt férfi.
- Igen. - A bemutatkozásra udvariasan felegyenesedik, ezzel mintegy engedélyt adva, hogy Merkovszkyt úgy hívják, ahogy. Tekintete gyors váltóba kezd a két elemista között, majd az előbbi bemutatkozásához hasonlóan előrenyúl megrázza a férfi kezét.
- Feigler Gabriel. - Finoman bólint, majd visszahelyezkedve újra a fiú felé tolja a rágós kezét, ezúttal Merkovszkyt is belevéve a körbe - utána elrakja a mellzsebébe.
- Igen, nem? Málnás. - A leglényegesebb információk közlése után pár másodpercig hallgat, de talán csak azért, hogy kiélvezze a rágó ízét. Talán mind a hárman így tesznek.
- Kezdjük! Ricsi már alig bírta kivárni az érkezését. - Várakozóan a tanárra néz, hogy kiderüljön, mit fognak csinálni - ez nagyban függ attól, hogy hová fog elhúzódni, nehogy véletlenül megzavarja az óra menetét. Ha Ádám beszélni kezd, vagy elnéz egy pillanatra, egy ügyesen elejtett pillanatban azért cinkosan még rákacsint a fiúra. Nyilván csak támogatni akarja.
|
|
|
|
|
Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
Ricsi és Feigler D. Gabriel - elméletileg elemi mágia óra...A rágót visszautasítva megrázom a fejem. Elég nehéz lenne úgy tanítanom, hogy közben folyton csócsálok valamit, és igazság szerint nem is vagyok kimondottan az a rágózós típus.
- Hát akkor talán menjünk beljebb - intek főként Ricsinek az aeromágusoknak fenntartott teremrész felé. Remélem, hogy el is indul befelé, és igyekszik majd egy kicsit megnyugodni. Én addig is a felügyelőhöz fordulok:
- A maximális biztonság érdekében az órákat az elemi mágusoknak fenntartott részeken szoktuk tartani. Sajnos oda csak azok léphetnek be, akiknek van ilyen képességük. De a fala üveg - mutatok is arrafelé, csak, hogy biztosan ne értsük félre egymást -, úgyhogy végigkövetheti az órát.
Egy kicsit elmerengek, nem egészen tudom, mivel is kellene kezdenünk. Közben némiképp a felügyelőt is szemügyre veszem. Nem tudom, mivel sikerült így kiakasztania Ricsit. Bár felmerül bennem a gondolat, hogy ő nem is csinált semmit, elég volt annyi is, hogy érezte az alap nyomasztó hangulatot, és az, hogy megfigyelik az órán, félelemmel töltötte el. De persze mondhatott is neki valamit a fickó. Az embereken mindig is kevésbé igazodtam ki, mint a gurkókon. Mivel tanácstalan vagyok, nem érzem úgy, hogy ezzel most többet kellene foglalkoznom, inkább hagyom elúszni a problémát.
- Mivel ez a szünet utáni első óránk, valószínűleg ismételni fogunk, mivel mindig ezt szoktuk tenni. Nagyjából az elsőéves anyagra kell számítani - közlöm vele, aztán fordulnék el, amikor rádöbbenek, hogy nem is biztos, hogy a férfi tudja mit jelent ez. - Levegő hőmérsékletének változtatása, tárgyröptetés, illatok létrehozása. Ilyesmi - teszem még hozzá, hogy tisztább legyen számára a kép, ha eddig nem volt az. - Ha bármit szeretne kérdezni, vagy valami, csak jelezzen, látni fogjuk!
Nem mintha szeretném, ha megszakítaná az órát, de, ha már ellenőrizni jött, nehogy azt mondja, hogy nem voltunk vele együttműködőek. Ha nincs semmi, amit el akarna mondani, ott hagyom, és belépek az aeroterembe, ahol remélhetőleg Ricsi már vár rám.
- Minden okés? Felkészültél? - kérdezem kedélyesen akárha arra lennék kíváncsi, mi a véleménye az időjárásról. Nem tudom, mennyire hallatszik ki a hangunk, így aztán nem is kezdem el kérdezgetni arról, mi a gond. Ráér ez majd később, mondjuk otthon. - Először szeretném, ha felmelegítenéd, majd lehűtenéd a termet. Lehetőleg ne főjünk meg, de legyen forróság, mintha a sivatag közepén állnánk. A hideg pedig legyen valós hideg, amolyan fogösszekoccantós, reszkettetős. Szeretném, ha mind a kettő közben létrehoznál egy illatot is, ami szerinted jellemző a meleg, illetve a hideg helyekre. Rád bízom, mi lesz az.
Veszek egy mély levegőt, aztán a zsebembe nyúlok. Talán meghökkentő, de a taláromból egy öklömnyi követ húzok elő. A korábbi órámon a terromágia képességeit mutattam be az elméletiseknek, és ez nálam maradt. Úgy érzem most hasznát fogjuk venni.
- Kapd el ezt! - kiáltom odadobva neki a követ. Nem túl nehéz, gömbölyded, de nem lecsiszolt. Mélyszürke, göcsörtös felszínébe könnyen belekapna a szél, ha lenne rá lehetősége. - Szeretném, ha az erőddel felemelnéd, és felém hajítanád. Akárha egy labda lenne, de nem érhetsz hozzá kézzel. Ez lesz az első feladatod.
Tudom, nem kellene ennyire összezavarnom őt a rengeteg feladattal, de muszáj változtatnom. Kell valami, amivel kicsit levezetheti a feszültségét, mert különben nem lesz koncentrációja, és az egész óra gajra megy. Ricsi tehetséges aeromágus, szeretném, ha továbbra is bátran használná a képességét. Elvégre nem a középkorban élünk már, ahol még bátran le lehetett vadászni a magunkfajtát. Amennyiben mindent a szabályok szerint csinálunk, nem tehetnek velünk semmit, és nem is valószínű, hogy akarnak. Ez a munkájuk, megcsinálják, elmennek. De akár itt vannak, akár nincsenek, az elemi mágia nem egy olyan képesség, amit félvállról lehet venni. Nem olyasmi, amiben bizonytalannak lehet lenni.
- Nyugodtan dobhatod erősen is - biztatom a fiút, és talán ennyiből meg is érti, miért kapta ezt a feladatot, mit is szeretnék valójában.
|
|
|
|
|
Vittman Noémi
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
|
Kornuc és HedduSoha nem jártam még ezen a helyen. A könyvek szagától mindig fintorgok, a fintortól pedig mélyülnek a ráncaim, szóval ugyanúgy elkerültem ezt a gázos helyet, ahogyan a könyvtárat is. Amúgy is, itt csak ilyen uncsi emberek vannak. Komolyan, bazi uncsi ennyit olvasni. Eskü nem is értem, hogy bírják. Na nem mintha így felnéznék rájuk vagy ilyesmi, az annyira totál nem én vagyok... Inkább csak nem értem. De persze azt olvastam a cosmo múlthavi számában, hogy vannak ilyen emberek, akik izé... Szóval akiket az ilyen olvasás meg ilyesmik kötnek le. Hát én csak lapozgatni szeretek. Az legalább izgi.
Szóval, lényeg a lényeg, a fény miatt. Mármint azért vagyok itt. Így besüt az ablakon. Mármint nagyon. Pont tökéletes, hogy végre kipróbáljam az extraxcsillogós szájfényeim között a színárnyalat különbséget. Úgy értem ember, mégsem mindegy melyik outfithez melyiket viselem! Tökéletesen passzolnia kell árnyalatban mindennek. Pont most hallottam, hogy „Akinek az árnyalatai nem passzolnak, az nem is az igazi nő megfelelő árnyalata önmaga.” Ez a mondat annyira megfogott, úgy értem tökre egyetértek. Meghallottam és így puff. Annyira spirituális, én is pont erre gondoltam! Jézi, totál tökély. Szóval valahogy le kell csekkolnom, hogy pontosan melyik mihez illik. Na persze nem fogom őket egyesével az ajkaimra kenni. Az ilyen totál gáz lenne, már felkenni aztán letörölgetni mindet, még a végén azt hiszik a többiek, hogy nem tudom elsőre, melyik az egyenruhámhoz megfelelő árnyalat... Atttyám.
De megoldottam. Van egy ilyen készletem. Pici párnácskák, pont olyan a tapintásuk, mint a bőrödnek. Mármint az enyémnek. Az igazi, babapopsi puhaságú bőrnek, nem ám akármilyen jöttment pattanásos rémálomnak. Arra kenem őket (már nem a pattanásos bőrökre, hanem a párnákra...), és a fényben összehasonlítgatom. Teljes királyság. Neki is álltam. Szépen elővettem a legkisebb nesszeszerem (csak 15 centi magas, olyan kis édi), felcsaptam az egyik asztalra és szépen sorban kipakoltam belőle a szájfényeim. Csini sorban ott csücsültek előttem az asztalon. Én is lecsüccsentem az egyik cuki székre, aztán neki is feküdtem (hihi, dehogy) a válogatásnak. Jajj, annyira szuperhasznos vagyok már megint!
|
|
|
|
|
