Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ivy.

Az egész út teljesen ismeretlen volt a fiú számára. És nem is fogja megjegyezni azonnal a konyhához vezető utat, mivel a memóriája sem túl világi, aztán a festmények cseveje is lefoglalta kissé. Na, és az sem utolsó, hogy Ivyval is beszélgettek erről-arról a séta alatt.
Hirtelen arra eszmélnek, hogy a konyhában vannak. Apró lények izegnek-mozognak, teszik a dolgukat. Ijesztő szerzetek; házi manók. Tág pupillával vizsgálja őket, amíg el nem érnek a szekrényhez, ahol felpakolják magukat minden jóval.
Gombás jércemell ragu rösztivel a mai menü a fiúnak. Régen nem evett már, csak úgy folyik nyála a mindenféle finomság láttán. Végül helyet foglalnak egy sarokban, s neki is látnak az ételnek.
- Én mindig is tudtam, hogy varázsló vagyok, vagyis az lehet belőlem. Az egész családom az. Anyám és apám részéről is. - meséli félig teli szájjal, hiszen már hozzá is kezdett a raguhoz. - Nem történtek körülöttem furcsaságok.
Vonja meg a vállát, miután bekapott egy újabb falatot. Szoktalnul közvetlenre vette a figurát Ivyval szemben.
Aztán megáll mellettük egy kisebb fajta, görnyedő, öregszemű házi manó. Nem szól, csak nézegeti őket. Celestyn lenyeli a falatot, amit éppen rágcsál, majd kérdő tekintetét a lányra emeli.
- Hát, ez meg...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Keiko

*Hosszúnak mondható bújócska után végre megkerül Izé, és bár ennek a jelenetnek sikítástól és eséstől mentes, kevésbé látványos forgatókönyvet is el tudott volna képzelni, így is tud örülni annak, hogy a pöttöm kis kedvence már a tenyerében van. Legalább biztonságban van, mert az a gond, hogy mivel közönséges házi egér és első ránézésre semmi különleges nincs benne, gondolkodás nélkül lecsaphatná bárki, gondolván, hogy betévedt, gazdátlan rágcsáló, netán megehette volna már egy macska, vagy kígyó, vagy valami más kedvenc. Inkább bele sem gondol, milyen veszélyek fenyegethetik itt is Izét, talán tényleg jobb lesz, ha az egere megszokja a ketrecét, vagy ha azt nem, hát legalább a zsebét és nem kószál el életveszélyes kalandokba bonyolódva. Szerencsére most semmi ilyesmi nem történt, megkerült épségben. Ha már a nevére vonatkozóan kérdeztek, akkor elmondja, hogy az Addams család tagja a szőrmók druszája, és megvonja a vállát arra a talánra. Nem fogja erőltetni, hogy márpedig meg kell nézni, mert annyira jó, attól, hogy ő szereti, más még élhet nélküle. Ha már a húgáról kérdeznek, arra nem csak bólint, de válaszol is, közben Izét simogatva éppen.*
- Van, Harriet, meg egy kisöcsém is, Knut, csak ő még mostanában kezdte felfogni, hogy Izét nem kell megnyúzni, sem befalni. Egy hónapja múlt egy éves végül is, szóval tőle próbálom távol tartani, amennyire lehet. A többiek egészen hamar megszokták, elég volt hozzá két hónap, ha jól számolom, hogy Harriet ne visítson tőle és meg merje simogatni, és még Simon, a macskája is megszokta mostanra, hogy nem Izé a vacsora. *válaszolja. Miközben beszél, ahogy Knutról esik szó, látszik az arcán, hogy imádja a kisöccsét. Az Izével való megbarátkozás kapcsán elgondolkodik nagyon, miközben az időt próbálja körülbelül felszámolni, majd engedi megsimogatni a szőrmókot, közelebb is tartva a lányhoz és hozzáfűzve néhány létfontosságú információt ahhoz, hogy semmiféle baj ne származzon ebből. Izé közben elkezdett megnyugodni és nekilát a vacsorájának is, a simogatásra csak a bajszát mozgatja meg. Olyasféle dolog ez nála, mint kutyánál a farokcsóválás.*
- Értem. Én... hát én ma délben jöttem, az az igazság, szóval nagyon új vagyok. Rellonos vagyok és Svédországból jöttem, Stockholmból. Te melyik házban vagy? Ühm, amúgy ha...  te viszonylag rég itt vagy. Nem ismersz véletlenül egy Runa Blackwood nevű lányt?*kérdezi végül, ha már válaszolt, megvakarva közben a tarkóját. Próba szerencse, elvégre úgy tudja, hogy az egykori szomszédja is itt tanul éppen, legalábbis a legutóbbi levelében olyasmit mondott, hogy itt akar tanulni, minél messzebb az apjától. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

*Izének több időbe telik felfogni, hogy nem fenyegeti semmiféle veszély már, noha meg kell hagyni, egérnek rendkívül okos egyed. Keiko hamarabb megnyugodott, úgy tűnik, tényleg csak az váltotta ki belőle ezt a reakciót, hogy váratlanul érte Izé megjelenése, és erről Exel végképp meggyőződhet akkor, amikor a lány még meg is simogatja a tenyerében ücsörgő egeret. Izé mindezt már elégedetten rágcsálva nyugtázza bajszát mozgatva meg. A szó közben a családjára terelődik, hát elmondja, hogy két testvére is van, és bizony nagyon szereti őket, bár Harriettel ez kissé bonyolultabb, most kezdtek lecsengeni a nagy vitáik olyan abszurd kérdések köré építve, mint a ki a jobb, vagy kit szeretnek a szüleik jobban, noha tudják, hogy ez egyszerűen butaság, már csak azért is, mert teljesen másak. Eszébe jutottak hirtelen mindketten, és az is, hogy a héten jó lesz majd írni egy levelet haza, de azért figyel a lányra és elmosolyodik azon, amit hall.*
- Gratulálok. Egy ilyen kis testvérrel érdekes az élet. Nálunk Knut érkezése teljesen felfordított mindent, de hiányozna, ha nem lenne. *vigyorog a végére. Az öccse kis örökmozgó és ha nem lenne, ki kellene találni, mert biztos unatkoznának nélküle. Engedi közben, hogy Keiko simogassa Izét és ha már kérdezték, akkor nincs amiért ne mondja el, hogy melyik házba került, ez a reakció viszont őt is meglepi most. Kissé meg is rázza a fejét értetlenkedve, mielőtt megszólalna.*
- Valami baj van vele? Igazából fogalmam sincs, mi alapján osztanak hová, csak mondták, hogy oda jutottam be. *vonja meg a vállát végül. Igazából neki mindegy, melyik házba osztották, a lényeg, hogy itt van és tanulhat tovább, a többi aztán kialakul. Bólogat hümmögve a Levitára, majd ismét csak meglepődik. A lány mintha megszeppent volna tőle, hogy Runa után érdeklődik. Fura, ezek szerint egy szóval sem említette Runa őt, bár az is igaz, hogy pár hónapja nem igazán írt levelet a lánynak, sem ő neki, de nem ezen fog most gondolkodni, majd megkérdezi. Jelenleg inkább válaszol elvigyorodva végre. *
- Az jó. Amúgy még otthonról. Amikor még élt az édesanyja, egy utcában laktunk, bár a zenesuliban barátkoztunk össze... mármint... hegedülök, ő meg... biztos tudod, hogy zongorázik és csellózik. Fényképlány igazi zseni, főleg, hogy képes megjegyezni a kottákat első látásra... hozzá képest nekem kínszenvedés ez a része. Te amúgy játszol valamin? Vagy hogy állsz a zenével egyáltalán?*kérdezi. Talán azért annyi rellonos van benne, hogy megvannak a maga hátsó szándékai, érdektelen kapcsolatokat nem igazán tart fenn, de még fogalma sincs, Keikoval mi a helyzet, nem dőlt el semmi még. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

*A könyvtár az első hely, amit megnéz abban a reményben, hogy talán itt találhatja Runát. Bizonyos dolgok nem sokat változnak, hátha ez áll még a lány könyvek iránti megszállott rajongására is. Nagyjából másfél éve látta utoljára, a temetésen, és úgy egy éve állandóan visszajönnek a levelei azzal, hogy a címzett éppen nem található a megadott címen, így nem biztos benne, hogy Runa tud róla, hogy itt van. Igazából mehetett volna Uppsalába is, de mivel ott a nagynénje a bájitaltan professzorasszony, a férje meg az igazgató, közös megegyezés alapján kihúzták a listáról azt a lehetőséget, mielőtt bárkinek is a célpontja lenne emiatt. Keikótól már megtudta, hogy amit az utoljára kapott levélben Runa még csak tervként vázolt, már nem csak az, hiszen a lány elsős levitás itt. Reméli, hogy megismeri majd és nem menekül el, mint legelső találkozásuk alkalmával, bár akkor az egész menekülést megkoronázta még egy csalánrontással is, noha ő csak játszani akart volna. Amióta az eszét tudja, ismerik egymást, bár igazán jó barátok a zenesuliban lettek. Az elmúlt másfél év alatt viszont ő nőtt majd tíz centit, és még mindig nő, mintha nyújtanák, és már nem az a többiekkel nyugodtan összetéveszthető tipikus skandináv gyerek, kezdtek karakteresebbek lenni a vonásai, egyre jobban hasonlít az édesanyjára, leszámítva, hogy a szeme az apjáé. Csak nem hoz frászt a lányra ez alkalommal. Egyébként szokásához híven most sem feltűnő megjelenésében, fekete póló van rajta, sötétkék kapucnis felsővel, farmer és sötétkék teniszcipő. Kezeit nadrágja zsebeibe mélyesztve sétál a lehető legcsendesebben a polcok között, nézelődve, kik vannak itt, de azért a könyvekre is sűrűn rápillant, érdekli az is, hogy mit lehet itt olvasni. Izét egyébként most a szobájában hagyta a ketrecében, mert ez nem a legjobb hely neki. Túl sok a finom papír, még a végén megszökne a zsebéből és az senkinek sem lenne jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Runa

*Bízik benne, hogy itt megtalálja a lányt, ha most nem, hát majd valamikor máskor. Azért most igyekszik alaposan szétnézni, hátha itt van Runa, és miután kitéved a bájitaltan szakkönyveket tartalmazó polcok közül, valami megüti a fülét. Köhögést hall és szipogást valahonnan, így hallgatózni kezd, hogy beazonosítsa a hang forrását, végül elindul balra, amerről hallani véli az egészet. Kiérve egy újabb polc mögé asztalokat lát, na meg egy számára nagyon is eltéveszthetetlen fekete hajkoronát a hozzá tartozó arccal. Azonnal felismeri Runát, a lány mintha semmit sem változott volna másfél év alatt vele ellentétben. Elhúzza a száját a látványra, fogalma sincs, mi lehet az, ami miatt Runa éppen sír, de majd mindjárt megkérdezi. Közelebb megy, kezeit kihúzza a zsebeiből és az asztalhoz érve leül a lány mellett árválkodó székre. Ha megölelné, talán a frászt hozná most szegényre és újabb csalánártást kapna, mint amikor annak idején, kisgyerekként csak meg akarta tudni a nevét, azt viszont nem állja meg, hogy ne igazítsa a haját a füle mögé.*
- Mi a baj, fényképlány? Bántott valaki? *kérdezi, miközben belenyúl a zsebébe és előhúz egy fehér zsebkendőt is, és a lány elé tartja. Nyugodtan el lehet venni, legalább törölje le a könnyeit, ő meg közben kérdőn néz. Igaz, emlékszik olyan esetre is a zenesuliból, hogy Runa azért sírta el magát, mert nem ment neki egy darab eljátszása a csellón, az egyetlen furcsaság most az, hogy ezt sosem tette nyilvánosan, a könyvtár meg kicsit sem az a kizárólag személyes szféra, amiben az a lány, akit ő ismer, ennyire nyílt lenne. Lehet, hogy mégis sokat változott, most azonban csak kérdőn néz rá, választ várva a feltett kérdésre.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Runa

*Ő nem a várt villámcsapás, csak reméli, hogy valamivel jobb annál. Leül a Runához legközelebb lévő szabad székre, hátraigazítja a haját, mint régen, és megkérdezi, mi a baj. A csak és kizárólag számára használatos becenév talán elég hozzá, hogy most ne kapjon semmiféle rontást sem a fejére, és le se csapják valamelyik vastagabb tankönyvvel. Kell egy kis idő, mire elhangzik a beceneve. Általában az embereket kijavítja, hogy ne tessék a nevét lerövidíteni, Runa azonban még így tanulta meg valamikor kisgyerekként, így az ő esetében nem harap. Elvigyorodik és rábólogat válaszul a feltett kérdésre, majd már rázza is a fejét.*
- Öhh... nem, dehogy. Tanulni jöttem. Tudod, Uppsala nem igazán nekem való hely a rokonaim miatt... így aztán itt vagyok... és megvagy. Egy éve visszajön minden levél, amit csak írtam neked, szóval... minden bejelentés nélkül jöttem, nyugodtan csapj le érte. *vigyorog tovább, tényleg nem közölte, hogy idejön, bár megpróbálta, de visszakapta azt a levelet is bontatlanul. Közben gondol egyet és átöleli Runát, már csak azért is, mert a kapott válaszra kénytelen vigyorogni. Mégsem változott annyi minden, mint gondolta.*
- Naaa... semmi baj. Meglesz minden vizsgád, biztos vagyok benne. *válaszolja, még mielőtt elengedné, majd hátradől a székén és kotorászni kezd a zsebében, pillanatokon belül pedig egy kisebb dobozkát szed elő, és Runa kezébe nyomja. Egy pár fülbevaló van benne ezüstből, két méretes pillangót formázva.*
- Remélem, még mindig szereted a pillangókat, mert ezt Harriet választotta neked és anyuék is üdvözölnek. *jegyzi meg úgy mellékesen, és belelapoz a legfelső könyvbe, ami éppen nyitva van. *
- Elfeledett varázslatok? Olyan, mint az elveszett ereklyék... az asztrológia már jobban hangzik, főleg, hogy nekem is van. A bájitaltant kihagytam, melodimágiám van... rajzmágia... gemmológia... te jó ég, Runa. Hány vizsgád lesz neked idén? Már megint nem tudtad eldönteni, mit akarsz tanulni és felvettél mindent? Hol az eszed, te lány? Remélem, tervezel leadni valamit legalább jövőre. *kérdezi most éppen nagyon is meglepődve, valahogy remélte, hogy ezt legalább kinövi a lány szép lassan, de úgy tűnik, ez sem változott. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ivy.

A jércemell nem lett annyira jól elkészítve, mint ahogyan Celestyn csinálta volna, de egye fene. Ez is nagyon nagyszerű a gyors ételek után, amikor ide vezető, kalandos útján fogyasztott. A kalandos - mondjuk - túlzás, mert az ember attól valami jóra számít. Azonban a fiú esetében nem ez a helyzet. Borzalmas volt. Több, mint borzalmas. Ahogyan az utóbbi egy éve is. Nem azért ért meg olyan korán, mert ilyen volt a természete, amióta az eszét tudja, hanem azért, mert erre volt kényszerítve. Lapozzunk.
A manó jelenléte nem hagyja nyugodni. Leteszi kését és villáját elég nagy hangzavart csapva. A közelben lévő kevés lény csupán megmozdítja rá a füleit, de nagyobb problémát nem csinálnak belőle. Noha a mellettük álló manó megjegyzi, hogy itt udvariatlansággal nem megy semmire, rossz helyen ülnek, és távozzanak.
- Ahogy óhajtod. - mondja egy látványos fintorral, majd ételét az asztalon hagyva áll fel, és tekint háztársára.
- Az a másik jobb lesz, nem? - azzal udvariasan a kezét nyújtja felé, hogy felsegítse a székből. Közben a házi manó leszedi a már felesleges terítéket, s elcsoszog vele a konyha másik végébe.
Celestyn követi zöld szemeivel, majd visszatekint a lányra, aki felé még mindig nyújtja hosszú, jobb karját.
- Nos? - kérdi szokásos, semmilyen arckifejezésével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Runa

*Felajánlja, hogy le lehet csapni, de megnyugtató, hogy mégsem köt közelebbi ismeretséget egyetlen vaskosabb kötettel sem. Ha már kérdezték, megindokolja, miért is van itt, és vigyorogva bólogat Thys nénje említésére.*
- Aha. A francia miatt a Beauxbatonst kizártuk, a Durmstrang... hát szegről végről ott is van rokon, mert Sonja nagyi húgának a fia, Igor ott dolgozik, meg aztán apu szerint jobb, ha angolul tanulok inkább, Roxfort helyett meg én erre böktem. *indokolja bővebben a választását mindehhez meglehetősen komoly arcot vágva, komolyabbat is a kelleténél, de a végére elvigyorodik. Naná, hogy nem ment volna a Roxfortba ismeretlenek közé, ha tudja, hogy a gyerekkori barátja is itt tanul. A következő pillanatban megöleli a lányt, és jólesik, hogy visszaölelik. Neki is felrémlik néhány kellemes régi emlék hirtelen. Már elengedve Runát most vigyorogva tárja szét a karját, hogy ezen ő nem tud segíteni, a vizsgák említésére pedig megrázza a fejét hirtelen és mutatóujját nekinyomja annak az imént durcásan összeráncolt orrnak egy pillanatra. *
- Sose növöd ki a kishitűségedet? Meglesz, ha mondom. Emlékszel még, amikor elkezdtél csellózni, és nagyon nem ment az a vizsgadarab az elején, de aztán maximális pontszámot kaptál a bizottság előtt? Okos lány vagy, meglesz ez is. *közli határozottan, és látszik, hogy ő el is hiszi, amit mond, talán Runának sem ártana elkezdeni elhinni. Figyelemelterelésnek az legalább tökéletesnek minősül, hogy átadja a pár fülbevalót, vigyorog is azon és bólogat, hogy Harrietnek jó az ízlése, majd máris kérdőn pislog, hogy mi a helyzet a pénztárcával. *
- Átadom, de Ruu... pénztárca? Összetévesztesz valakivel. Én a hegedűs srác vagyok az utcátokból, nem a gazdag amerikai nagybácsid. *ölt nyelvet ő is, és nehezen állja meg, hogy el ne nevesse magát, csak kuncogjon a végére, elvégre ez egy könyvtár, nem kellene első látogatása alkalmával csendzavarásért kitetetnie magát. A tantárgyakra is rákérdez, amint sikerült komolyabbá válni ismét, és arra az oldalpillantásra a bólogatással nagy levegőt vesz, majd olyan arcot vágva fújja ki, mintha azt mondaná, hogy valahogy érezte, sőt tudta.*
- Azért ne szerezz be bérletet tönkre csak mert nehéz a választás, hallod-e? *megkocogtatja a lány homlokát nagy komolyan, aztán elvigyorodik a pillangók látványára.*
- Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke szebb náladnál... *ölt nyelvet még mindig széles vigyorral az arcán, majd ismét hátradől a széken és vesz egy nagy levegőt, mint aki mindjárt valami nagyon nagy hírt fog közölni.*
- Megszületett az öcsém, Siegfried Knut. Nemrég múlt egy éves, és igazi kis cukorfalat. Na meg lett egy egerem, Izé. Tudod, mint Izé az Addams familyben. Közönséges házi egér, Simon találta, de megmentettem, és összebarátkoztunk. Okos kis szőrcsomó. Na meg hoztam magammal a hegedűt... és Thys néniék megígérték, hogy ha elég jól megy majd, hogy ha minden vizsgámon átmegyek idén, nyáron elvisznek Kennedy egyik koncertjére. *összedörzsöli a tenyerét örömében és csak úgy sugárzik az arca ettől a hírtől, hiszen Kennedy a példaképe.*
- Na és veled mi volt? Hogy bírod apukáddal? *kérdezi végül, már halványabb vigyorral az arcán, inkább kíváncsian, fürkészőn pislogva a lányra, mert tudja, hogy amikor elment Stockholmból, akkor nagyon nem szerette az édesapját. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emma

*A délutánt eltöltötte Runával, ha már másfél év után sikerült újra találkozniuk. Nem éppen volt az a filmekbe illő jelenet, ahogy ráakadt a könyvtárban a síró lányra, majd pedig szembetalálta magát némi hitetlenkedéssel, hogy mit is keres itt. Azóta is azon töri az agyát, most hogy segíthetne, mielőtt Runa teljesen kikészítené magát azzal az elképesztő döntésképtelenségével és annak minden következményeivel. Talán felajánlhatná, hogy tanuljanak együtt, nem mintha neki annyira jó feje lenne az egészhez, de szerencséje van azzal, hogy bár a memorizálással több munkája van, hamarabb összeáll neki a nagy egész. Majd ha találkoznak legközelebb, megkérdezhetné, hogy ehhez mit szól, csak addig fogalma sincs, mennyi időnek kell majd még eltelnie. Pillanatnyilag a nagy fejtörésen kívül az minden vágya, hogy szerezzen egy bögre meleg teát, mert kapar a torka, az pedig cseppet sem kellemes. Megfázhatott ma nagy felfedezőútja közepette valamelyik folyosón, vagy nem is tudja hol. Igyekszik végiggondolni, hol lehetett hidegebb, mint máshol, de semmi érdekes nem ugrik be most éppen, sőt az egész gondolatmenete megszakad, amikor a konyha elé érve éppen tüsszent is egy nagyot. Az öltözéke még mindig ugyanaz, mint amiben a reggel kimozdult a szobájából - farmer, teniszcipőm, fekete póló és sötétkék kapucnis felső, utóbbi zsebében pedig ott a zsebkendője, azt húzza elő és már fújja is az orrát, miközben könyökével ügyeskedi le valahogy a kilincset, hogy bejusson. Még töröl egyet az orrán, beteszi maga mögött az ajtót, és a következő pillanattal tátott szájjal néz szét. Valami elképesztő ez a konyha, és hamarosan máris egy manó ácsorog előtte.*
- Uramnak mit hozhatok? *hallja a manó szavait, de megszólalni is elfelejt hirtelen, ilyen fogadtatásra számított a legkevésbé.*
- Én... én csak... egy... egy csipkebogyó teát kérnék, ha van. Köszönöm. *nyögi ki végre nagy nehezen, majd nekitámaszkodik az asztalnak addig is és csak bámul körbe, hogy micsoda nagyszerű hely ez a konyha mégis. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Keiko

*Az első nagy riadalom után végül beszélgetni kezd a lánnyal, mert nem árt, ha vannak ismerősei, előre sosem lehet tudni, hogy végül ki lesz hasznára egy kicsit is a céljai elérésében. Keiko elég közvetlennek tűnik számára úgy egyébként, nem mintha ez zavarná, csak észrevételez és válaszol, hozzáfűz, lehetőleg úgy, hogy azért ne vágja el a beszélgetés fonalát egyelőre.*
- Majd csak megtalálod a legjobb megoldást. *válaszolja pár pillanatnyi hallgatás és fontolgatás után, mert erre most egyebet nem tud mit mondani úgy igazán. Knut neki is hiányzik, meg Harriet is, de azért vannak saját célja és fontossági sorrendje, máskülönben nem lenne itt. A Rellonhoz kapcsolódó reakció a következő pillanatban meglepi, így rákérdez, hogy tudja, mégis mi a helyzet. A kapott válaszra végül színpadiasan húzza végig kézfejét a homlokán, képzeletbeli izzadtságcseppeket törölve le és megkönnyebbült vigyort varázsol az arcára.*
- Huh, na akkor megnyugodtam. Már azt hittem, a Rellonnal legalább lepra jár ajándékba vagy valami hasonló.*jegyzi meg még mindig vigyorogva, az ilyen megjegyzéseiért legfeljebb behúz majd egyszer valaki egyet, de kétli, hogy Keiko e téren úttörőnek számítana ebben a pillanatban, főleg, hogy nem is a Levitára tett megjegyzést. Szerencsére egyébként is hamar Runára terelődik a szó, és ha már a becenévre kérdeznek rá, bólogat beleegyezően.*
- Igen, Fényképlány... mondjuk harapni szokott érte, de így vagyunk kvittek. Hosszú történet ez a része. Különben meg hát igen, a kották miatt is... de főleg azért, mert fotografikus memóriája van és mindent megjegyez, amire egyszer ránéz. *igazítja ki a választ, a kották miatt azért hamarabb adott volna más nevet Runának, ezt azzal érdemelte ki, hogy olyan nagyon különleges kis emlékezőtehetség, az agya gyakorlatilag lefényképez mindent, amit csak lát és a legelképesztőbb, legapróbb részletekre is emlékszik, de erről nem igazán akar hosszasan beszélni, még mielőtt belemennének abba a hosszú történetbe, szerencsére a beszélgetés fonala hamar a zene irányába terelődik, és elismerően hümmög az elhangzó listára.*
- Ennyi hangszeren játszani igazán szép dolog. Én csak hegedülök.*válaszolja, ha már hangszerekről van szó. Öt éves kora óta játszik, imádja a hegedűket, különösen a sajátját, ugyanis tavalyelőtt kapott egy azóta Hieronymusnak keresztelt Amati-t ajándékba, ezt azonban soha nem hangoztatja. Abba is marad hirtelen ez a szál, ismét Izé kerül a középpontba, hát a kérésre bólint és óvatosan benyúlva az egér alá átrakja a lány tenyerébe.*
- Kicsit csiklandozhat, ha megmozdul, de ne ijedj meg, nem karmolászik. Ügyes vagy, Izé... nem kell félni. Ügyes kisegér vagy. *beszél a végén az egérhez is és ujja hegyével ismét megsimogatja, amit cincogva fogad a kis szőrmók. Nem fél különösebben másoktól, amíg nem akarják odacsapni. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emma

*Egyszerűen csak egy meleg teára van szüksége. Nem különösebben veszi figyelembe a portrékat a folyosón, mondjanak, amit akarnak, jobb, ha netán leszidják, de nem betegedik le, mintha napokig nyomná aztán az ágyat egy egyszerű megfázás miatt és nem tudna tanulni. Egyik nagynénje bájitalos, a másik gyógyító, így mindenféle szükséges gyógynövényről tud valamennyit, ami a megszokott kisebb-nagyobb egészségügyi gondokon segíthet. A csipkebogyó például most tökéletes lesz, némi méz kell még hozzá, meg egy alvás és holnapra már nem lesz semmi baja. A manó szívélyes érdeklődése kissé meglepi, nehezen nyögi ki, pontosan mit is szeretne, de valahogy sikerül, majd ámuldozik tovább ezen a konyhán, észre sem veszi, hogy valaki más is bejön, csak amikor hozzá szólnak. Jócskán meglepődve pislog a lányra, mintha most szállt volna le a falvédőről legalább.*
- Tessék? Hozzám beszélsz? Nem figyeltem... csak ez a konyha valami lenyűgöző... Axel vagyok, a Rellonból. És te? *kérdezi, érdeklődően pislogva a lányra. Fogalma sincs, mit mondott az előbb, annyira nem figyelt. Közben visszaér a manó egy nagy fehér bögrével, aminek az oldalára mintha tussal rajzolt volna valaki egy gyönyörű baglyot és felé tartja.*
- Tennél nekem egy kanál mézet is bele, ha szépen kérlek? *kérdezi meg reményteli pillantást vetve a manóra, aki a lelkes igenlést követően el is tűnik a teájával, hogy majd perceken belül ismét visszatérjen, és már egy kiskanál is díszeleg a bögrében. *
- Nagyon szépen köszönöm neked. *vigyorog a manóra hálásan és átveszi a bögrét, majd orra magasságába emelve bal tenyerére helyezve a csészét, jobbjával meg a fülét fogja a biztonság kedvéért és hunyorítva tanulmányozni is kezdi azt a bizonyos rajzot. Aprólékos munka, minden egyes részlet ki van dolgozva, ha színes lenne, azt hinné, menten elrepül. *
- Na és milyen a suli? Te is új vagy még itt?*kérdezi közben a lányt, mielőtt a bögrét leengedve megvakarja a tarkóját, hümmög egyet, majd belekortyol a teába. *
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emma

Bizony nem figyel elsőre, annyira elvan azzal, hogy ámul-bámul ezen a konyhán, de aztán mégis feleszmél. Mint kiderül tényleg hozzá szólt a lány, így bűnbánó tekintettel pillanatokon korrigálja a mulasztást, hiszen bemutatkozik, kezet nyújt, és ha a lány elfogadja, akkor nem túl erősen meg is rázza a kacsóját. Talán nem fognak rá megorrolni, miután még egy kézcsókot is kioszt a lánynak, amennyiben nem húzza el a kezét, amikor kissé megemeli azt és előre hajolva végrehajtja eme lovagias gesztust. Nem az a cél, hogy olvadjanak utána máris, csak reméli, hogy ezzel feledtetni tudja iménti figyelmetlenségét.*
- Nagyon örvendek, Emma. *teszi még hozzá visszafogottan vigyorodva el szavai alátámasztásaként, még mielőtt átvenné a bögre teát a manótól. A bögre oldalára festett bagoly leköti egy kis időre, de azért figyel a lány szavaira, főleg, ha már ő kérdezett. Bólogat, ennek jeleként, no meg azt is jelzi ezzel a gesztussal, hogy megértette. A gyomorkorgást hallja, de illemből úgy tesz, mintha ez nem így lenne, és nem szól egy szót sem, inkább csak leül kezében a bögréjével és újra belekortyol a teába. Biztosabb, ha itt issza meg, mert sajnos, amilyen szétszórt, még a végén nem kerülne ide vissza ez a gyönyörű fazekas műremek, ha kiviszi azon az ajtón.*
- Jó étvágyat. *szólal meg, amikor a lány nekilát enni, és már éppen ismét elmerengne, a változatosság kedvéért azon, hogy mennyi időt vehet igénybe egy ilyen rajz elkészítése, amikor a lány felteszi a kérdést, hogy új-e itt. *
- Öhh... *egy pillanatig mintha nem tudná, mit is mondjon, majd hirtelen bólint és végül szórakozott vigyor jelenik meg újra az arcán. *
- Aha. Két... három napja érkeztem pontosan. Elvesznék még az épületben, bár biztos nem annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik. A konyhát csak sikerült megtalálnom. Na és honnan jöttél? *kérdez vissza. Ezek olyan tipikus első beszélgetésre kitalált kérdések, de most jó, hogy vannak, nem ücsörög a lány mellett addig se csendben, a teájába bámulva, és gondolkodik azon, hogy mit is mondjon. Lassan kortyolgatja a meleg innivalót, ami jólesik a torkának, közben hol a csészébe bámul, hol felpillant a lányra figyelve a válaszára.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Keiko

*Hümmög az idő említésére, nem tudja, mikor fog megszületni Keiko testvére, sőt nem igazán tud semmit sem róla, csak a saját tapasztalatai vannak az öccsével,azonban biztosra veszi, hogy az soha nem fog azonos lenni a lány majdani tapasztalataival, kár is őket feszegetni. Inkább Izét simogatja, hogy megnyugodjon végre szegény kis egere, közben meg már rá is térnek a Rellonra. Furcsa neki ez a nagy megdöbbenés, de amilyen szókimondó, rákérdez, hogy mi is az oka.*
- Hát csak úgy tűnt, mintha olyan ijesztő lenne már maga a név is. *jegyzi meg végül a válasz hallatán, valahogy az a gyanúja, hogy talán kötődhet valamiféle sztereotípia, ha más nem is a Rellon nevéhez, ami alapján gyorsan beskatulyázzák az oda járó diákokat egy nem éppen előnyös kategóriába. Hirtelen nagyon határozott arckifejezést vág, eldöntötte, hogy ki fogja deríteni, mi is vannak ennek az egésznek a hátterében, de nem itt és most. Pillanatokon belül visszaölti iménti barátságos arckifejezését és ismét Keikora figyel, és ha már kérdezték, elmondja, honnan is származik Runa általa használt beceneve. A zene már sokkal jobb témának bizonyul, látszani kezd rajta, hogy mennyire megszállottja, csak úgy süt az arcáról, amint szóba kerül a téma, és különösen a hegedű.*
- Azt meg tudom érteni. Mármint... én négy voltam, amikor először elkezdtem érdeklődni a hegedűk iránt, hat éves koromra kiharcoltam, hogy tanulhassak hegedülni, és azóta gyakorlatilag le se teszem. Na jó... most muszáj volt, mert Izé elkóborolt, de amúgy imádok hegedülni. *mondja fülig érő vigyorral, amiből az látszik, hogy tényleg oda meg vissza van a hangszeréért, vagyis pontosabban a hangszereiért, mert mostanra már két hegedűje is van, egy akusztikus meg egy igazi Amati. Csak az állítja meg hirtelen, hogy ne folytassa és véletlenül se térjen rá arra, hogy Kennedy micsoda zseni és ő a példaképe, hogy Keiko Izé iránt kezd érdeklődni újra. Átteszi a lány tenyerébe az egeret, majd vigyorogva nézi, ahogy mond neki, Izé meg cincog, és közben azért megjegyzi magának, hogy Keikot jó lesz számon tartani, ha már zenész és annyi hangszeren játszik.*
- Van egy darab fölösleges papírod? Azt nagyon szereti... *jegyzi meg hirtelen elnézve az egeret Keiko tenyerén. Látszik, hogy azért nem olyan magabiztos, mint amikor az ő tenyerében van, de jól érzi magát ott is. A felsője zsebébe csúsztatja a tenyeréből a magokat, majd kérdőn néz a lányra, hátha akad egy kis fölösleges papír Izének. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Vigyázok, hiszen jól jön az embernek, ha vannak szövetségesei.
Barátja úgy sincs, sosem kereste mások társaságát, pedig lehet, hogy célszerű lett volna. Talán egy kicsit nyitottabb lett volna a világra, és nem egy ablakban gubbasztana, hanem valakivel szórakozna éppen. Mondjuk a dolog pozitívuma, hogy így legalább megismerhette a lányt, akivel talán ezek után még jóban is lesz.
- Szerencsére, mivel nem vagyok az a szőke herceg típus, és ami azt illeti, lehet, rossz néven vennék, ha az éjszaka közepén patadobogással verném fel az összes festményt, akik elkezdenek hangosan szidni és kiabálni, ami miatt mindenki más is felkel, és tarthatunk vizsgaidőszakban pizsi partit. Mondjuk ez nem is rossz ötlet, viszont lócitromot nem takarítok.
Elég kényes úrfi ő ahhoz, hogy nekiálljon takarítónőt játszani egy ló után, ez sajnos ki van zárva. Majd elkap néhány Navinést, ők megcsinálják, mert olyan kis rávehetőek. A Legendás Lények Gondozása órán is mindig velük csináltatja meg az alja munkát, a nehezebb házi feladatait pedig rendszert Andine-nal vagy a húgával íratja meg.
- Meg aztán hiányzik belőlem az a mértéktelenül sok nyálasság gén, ami miatt úgy bomlanak a mai lányok. Mondjuk nem is hiányzik, képes vagyok hisztéria és nyafogás hallgatása nélkül is korrekt üzletet kötni, korrekt partnerekkel, és ez így egyelőre kifizetődő dolog.
A házasság, család, vagy akárcsak egy komoly kapcsolat nem szerepel a szótárába. Úgy érzi, ha lenne egy tartósabb kapcsolata, ami tényleg kapcsolatnak mondható, az csak hátráltatná őt, ha mondjuk egyik napról a másikra más tervek és életvitel szerint szeretne élni. Az ő rellonossága ebben nyilvánul meg, hiszen éles eszével, és mindkét fél számára nyerő ajánlattal ő is csak nyerni tud.
- Nem segítettem volna azonnal, hogy aztán dicsfényben tündököljek, csak nem bírom ezt az erőszakos, Jani a gáton fajtát. Mondjuk úgy, hogy nem akartam, hogy a kelleténél több időt pazarolj rá, és segítettem volna, hogy gyorsabban padlóra kerüljön.
Azon, amit a lány mond, egy pillanatig elgondolkozik, hiszen van igazságalapja a dolognak, nem is kevés. Végül egy bólintással igazat ad neki.
- Ez mondjuk igaz. Bár akkor legalább könnyebben lehetne átkozni, mivel elég közel állnának, bár hozzám inkább, ha már Felagund fia vagyok a mérgezés passzolna. Azért jobb lenne nem teljesen észrevétlennek lenni, bár te is rám találtál, hála a csoportosulásnak, akik nem indultak időben az ágyukba.
Mondjuk nem is bánja különösebben, nem olyan vészes ez a lány, és végre jött valaki, aki elhallgattatta azt a nagyokost. A srácról néha Hóborc a Roxfort kastély szelleme jut eszébe. Csak egyszer találkozott vele, amikor az apja át akarta íratni, mert keményebb nevelést akart neki, de ez az egyetlen találkozás is épp elég volt ahhoz, hogy a dobálózó szellem az emlékeibe vésődjön. Fáj, ha valakit könyvekkel dobálnak meg.
- Újabb tárgyalást? Mennyi volt eddig?
Fordul érdeklődve a lány felé, mert azt nem nézte ki belőle, hogy bármilyenen is lett volna, de azt sem, hogy esetleg túlozna, így feltételezi, hogy tényleg részt vett már és a jelek szerint nem is egy alkalommal.
- Végzős.
Kimondani is rossz, és bár nem látszik rajta, de ilyenkor tényleg összeszűkül a gyomra, csakúgy, mint a következő kérdésnél, vagyis mi lesz, ha nagy lesz. Hát ez szuper kérdés. Ő naponta hatszor legalább felteszi magának.
- Jó kérdés. Ha rám nézel, te mit gondolnál, mit tanulok?
Eddig senki se segített neki a kérdést megválaszolni, pedig tükörbe ő is szokott nézni. Agyalni is szokott előtte, de nem lett okosabb. Ő egy elkényelmesedett srácot lát, akinek a legnagyobb problémája, hogy a tanárok furcsálják, hogy milyen szép, nőies a kézírása, ami nem is csoda, hiszen lányok készítik el a feladatait.  
- Pedig nagyon igyekszem. Lehet tanárnak kéne mennem, és akkor már az itteni éveimben, mint gyakornok szivathatom a diákokat, rémhírek terjednének el és mindenki rosszat álmodna, aki járt az órámon.
Más lehet, hogy lelkesedéssel adná elő az ötletet, de nála, hiába próbálkozik, érezhető, hogy valami hiányzik. A lelkesedése hanyatlott az elmúlt néhány hétben, a vizsgák pedig végképp kivették az észből. Oké, már a háromból megvan kettő, és már csak a varázstani hiányzik, amit holnapután, sőt lassan holnap lesz, és igazából amennyit tanult, biztos, hogy a végén nem fog egy falnak dőlve zokogni valamelyik mosdó sarkában.
- Ez már önmagában is ijesztő. Mármint, nekem még nem volt szerencsém hozzá, de láttam az évnyitón, meg ha itt eszek, akkor is látni szoktam, és néha rám néz, olyan furán, mintha a lelkemre pályázna.
Ez előző dokit jobban csípte, főleg mert jó lábai voltak, és mert nő volt, olyan határozott és ironikus stílussal. Most viszont, ha a gyengélkedőre kerül, nem valószínű, hogy Uff nagyfőnök combjával lesz elfoglalva.
- Egyszer gyere el, szerintem elég egy nap, és megérted. Tudod vannak azok az élethelyzetek, amikor beugrik hozzátok valaki, és akkor anyukád irritálóan cuki. Na az enyém mindig ilyen, viszont amikor gáz van, akkor a rellonosokat megszégyenítően tud nézni és viselkedni, merev és hideg lesz. Az apám olyan, mint itt. Inkább a diákja vagyok. A húgommal elvagyok, talán azért, mert nem vérszerinti rokonom. Ő is rellonos, bár inkább eridonosnak mondanám, amolyan pozitív jelenség.
Örül, hogy a lány a Blaise-t választotta. Neki is kedvesebb, a Milannal néha hadilábon áll. Ezt viszont a világért se mondaná el senkinek, van most épp elég feszült pillanat az életében.
- Nekem tetszik. Ophelia. Jól cseng, és illik is hozzád.
Arra, hogy nem rossz szülők csak bólint. Ezzel nem vitatkozhat, hiszen mindent megadtak nekik, és felneveltek egy olyan gyereket is, akihez semmilyen rokoni kapcsolat se fűzi őket.
- Egyik helyzet sem könnyű. Mondjuk az itteni helyzetről eddig csak jókat hallottam, mármint, hogy a zöldeken belül igyekeznek viszonylag családias légkört megteremteni. De ha családra vágysz, várlak szeretettel nálunk. Szoba van, furcsa szülők vannak, kaja van, kert is van, meg állatok, és ha éppen nincs otthon senki, rendezhetünk bulit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ophelia, a kis kacér tündér  

- De ők csupán önkéntesek. Engem ez nem vonz, nem akarom, hogy könnyen menjen. Egy kapcsolat, legyen az bármilyen jellegű, akkor az igazi, ha van benne kihívás. Különben az egész nem ér semmit.
Tény, hogy sosem szerette a könnyű megoldásokat, ha a lány egyből igent mondott volna, úgy fele annyira se lenne érdekes, mint így.
- Mondjuk reklamálhatsz a szüleimnél és itathatsz velem amortenciát. Attól biztos, hogy feltámad bennem valami, csak vigyázz az adagolással.
Halálosan komolyan mondja, de a végére azért ő is mosolyog már. Hát igen, ez sajna kimaradt, de ő inkább örül ennek, mint bánkódik. Nem szeretne tényleg olyan nyálas és szépfiús lenni, aki többet tölt a tükör előtt, mint a barátnője, és a legkisebb hajszálelállástól is falnak megy.
- Na, de lásd bennem a próbálkozást. Orchidessis.
Szeretett pálcáját előretartva hagyja, hogy az utolsó virágsziromig minden kirobbanjon belőle. Most először próbálta ki ezt a varázslatot és valószínűleg nem is ekkora nagy mennyiségnek kellett volna kijönnie, de hát a próbálkozást is értékelni kell.
- Holnap felnyalathatod valakivel a padlót, ha úgy tartja kedved. Adtam volna mást, de nincs nálam tű, amiből max virágcsokrot tudok, és igazából több a tapló varázsige, mint a kedves, így nem nagyon válogathatok.
Elég hülye megoldás mondjuk ez a varázslóktól, rendesen megajándékozni se tudja egy férfi a nőt, ha éppen arra támad kedve, mert vagy virágeső, vagy virágcsokor, vagy színezés, vagy madarak. Elég fantáziátlan megoldások. Lehet, valami kísérleti bűbájozónak kellene mennie, aki mondjuk gyűrűt, nyakláncot, meg ilyen női izéket idéz meg varázsigével.
- Ez igaz, de ezek a leggyávábbak, simán hátba átkoznak, aztán előadják magukat, hogy mekkora királyok, és mindenki csodálni kezdi őket valamiért, ami nem is úgy történt, ahogy előadják, hiszen ha megtörtént, hogy mondjuk leátkozom Wicklert, akkor császár leszek, mert az lesz a lényeg, nem az, hogy épp a másik oldalára fordult, mert aludt közben. Sokan buknak a hamis dicsőségre.
Ő még a házi feladataiért kapott dicséreteket se veszi fel, elvégre sok köze nincs hozzájuk, mivel a lányok írják meg neki, ő csak jószerével átolvassa őket, nehogy egyszer megtréfálják és illetlenségeket vagy szerelmi vallomást írjanak a feladat helyett, mert hát jó nő ez a Dobrai Vanda, de nem kell a plusz pletyka.
- Az is számít, hogy idejöttél hozzám?
Igen, ezt komolyan kérdezi, mert az emberi kapcsolatokban való kezdeményezése nem éppen fejlett, az egyetlen hosszabb ismeretségét is a lány kezdeményezte, nem ő, így nem is nagyon tudja, hogyan kell az ilyesmit. Különben is, mi van, ha elküldik? Ő ilyesmit nem akar megélni.
- Elhiszem neked. Én nem is tudom mit tennék, valószínűleg megszöknék, átváltoztatnám a fejem és új életet kezdenék, új névvel.
Ezt pedig komolyan is gondolja. Az apja már a gyanú során kitérne a hitéből és elküldené melegebb éghajlatra, illetve az sem kizárt, hogy meg is büntetné, és ezekre nem vágyik az iskola rémétől.
- Tudom, olyan fiatalos, üde és kisfiúsan jóképű vagyok, hogy simán letagadhatok öt évet.
A végére még egy műkuncogást is megereszt, meg pillarebegtetést is. Ez a viselkedés még szokatlanabb tőle, mint az eddigiek, de most már kezd egy kicsit feloldódni. Nem is olyan rossz dolog ez a barátkozás, már ha ők éppen azt csinálják most.
- Aktakukac? Aucs. Azt hiszem, akkor inkább elvándorlok mégiscsak, mindenféle büntetés és vádlottá kinevezés előtt. Nem hittem, hogy ennyire rossz a helyzet. Talán ha frizurát váltok, meg megjelenést.
Beletúr a hajába, miközben másik kezével kicsit meglazítja a nyakkendőjét. Hát most vizsgaidőszakban leterhelt, kissé igénytelen diák kinézetét kelti, de ezt is kész elfogadni, ha nem aktakukacozzák le.
- Tapló vagyok és rideg.
Igen, ez a mondat azok után, hogy gyakorlatilag virágágyon lépkednek, és pillákat rebegtet meg kuncog, majd pont hihető. Köhint is egyet és kicsit kihúzza magát. Na de kérem, nem illik ezt. Ez a mókázás eléggé eltér tőle.  
- Azért megnézném, ahogy egy derűs szombat reggel kiülne a rétre és mindenféle sámándobok kíséretében csirkét áldozna, majd a vérükkel jeleket festene az elhaladó kisdiákok homlokára.
Az tuti, hogy több hely lenne a folyosókon utána, mert a szülők, amint megtudják, hogy gyermekük szombat reggel csirkevéres homlokkal ír nekik segélykérő levelet rohannának, hogy elvigyék innen őket máshova, kerül, amibe kerül.
- Az ilyet nem lenne szabad hagyni, hogy vígan élje az életét.
Ilyen komolyan talán még semmit sem mondott ki. A lány csuklóját megfogva, finoman végigsimít a hegeken. Sok mindent lenyel a gyomra, de ilyenkor egyszerűen felkel az alvó szörny, ez a védelmező típus, amit az anyjától örökölt, és amit az apja szadizmusra hajlamos jelleme folyton elnyom, de most csak egy ember van itt, meg egy tucat portré, akik majd jól elpletykálhatják, hogy vannak érzései. Na bumm, most ez pont nem izgatja.
- Ő inkább az a nagyapa típus.
Érti a lényeget, de valami komolytalanabbat is hozzá kell tennie. Nehezen veszi rá magát, hogy elengedje a lány kezét, most szíve szerint azonnal indulna, hogy minden egyes heget háromszor adjon vissza a férfinak.
- Azóta nem is keresett? Mármint az apád.
Azt már morbid lenne hozzátenni, hogy akkor ő látja a thesztrálokat, ezt inkább egy jó nagy gombóccal visszaküldi érzéketlen felének, mert ez nem olyan kellemes téma. Ő, bár nem áll olyan közel az anyjához, mégis összetörne ha nem lenne, nem hogy ott a szeme előtt öljék meg.
- Én is így vagyok vele, igaz én tizennyolc vagyok, szóval már a muglik világában is nagykorú, ha a vizsgáim is meglesznek, igazából elmehetek akármerre, csak azt nem pénzelik, diákmunkát meg sosem vállaltam, nem éreztem igényét.
Igazából, ha akarná, a húgától simán kérhetne és tudja, hogy adna is, alig egy év alatt csinos kis vagyon örököse lett, amióta kiderült, hogy nem is akármilyen család sarja. A családja egyike a nagy ősi mágusfamíliáknak, így aztán van ott pénz dögivel.
- Te, rájöttem. Ha betöltöd a tizenhetet, megpattanhatunk együtt innen. Egyikünket se köt ide semmi, de együtt nem is olyan gázos az ismeretlen. Addig meg van időd megkedvelni csodálatos személyemet.
Kicsit ki is húzza magát, hát lehet ennek ellenállni?
- Most fog porba hullani az egész imázsom, de nem, de az ádáz, és nem kicsit imponáló mosolyod mögött úgy érzem, ilyen szándék rejtőzik. Mire készülsz?
Bár talán mindegy is, jelenleg mindenbe benne van, ami nem kapcsolódik a zsebében lapuló tintás könyvhöz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár