36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Írta: 2013. július 24. 17:42 | Link

Ginnie

Már éjjel tizenegy óra is elmúlt, amikor még mindig forgolódtam az ágyamban. A hold fénye megvilágította az egész szobát és látni lehetett, ahogyan a többiek békésen alusszák álmukat. Irigyeltem őket, mert én képtelen voltam az alvásra. Azon gondolkoztam, hogy ennek mi lehet az oka, hiszen világéletemben jó alvó voltam, és ekkor bevillant a megoldás. Nem vacsoráztam. Persze, hiszen előnyben részesítettem a másnapi Bűbájtan dolgozatomat, de azért illett volna legalább egy sütit hozatni a többiekkel,  na mindegy. Még egyszer körbenéztem a szobában, hogy megbizonyosodjak a felől, hogy mindenki alszik, majd magamra kaptam vörös köntösömet és csöndben kisurrantam a szoba ajtaján. Próbáltam a lehető leghalkabban szedni a lépcsőfokokat ezért különösen figyeltem, hogy hova lépek. Mikor szőrös papucsommal leértem a klubhelyiségbe alaposan végig néztem minden szegletét nehogy találkozzak egy diákkal vagy egy prefektussal. Nagy levegőt vettem, majd szépen elindultam a portréhoz, azonban a 2 méterre a kijárttól felbuktam egy kemény tárgyban.
-Ó Merlinre!-suttogtam a fájdalomtól. Hála Istennek pont ott volt az egyik kanapé így megtámaszkodtam benne majd alaposan szemügyre vettem a balesetet okozó tárgyat.
-Remek! Az egyik gyerek itt hagyta a mandragóráját, de ki hoz ilyet az iskolába?!- mérgelődtem magamban majd kimásztam a folyosóra. Amint kiértem első dolgom volt előkapni a pálcámat, hogy egy kis fényt csinálhassak-LUMOS!-majd a konyha felé vettem az irányt. Imádkoztam, hogy ne találkozzak senkivel sem, bár a prefektusok már visszaértek, ha jól tudom. Ezzel a gondolattal nyugtatva magamat egyre közelebb értem a konyhához. Persze, óvatosságból minden folyosó előtt alaposan szétnéztem, mert kicsit sem vágytam rá, hogy egy tanár szembe jöjjön velem. Aztán, azon kaptam magamat, hogy a konyhaajtó előtt állok.-Innen nincs vissza út-gondoltam magamban majd erőt véve magamon lenyomtam a kilincset. Közbe eszembe jutott, hogy a manók vajon mikor térnek nyugovóra, úgyhogy idegesen mentem be pálcával a kezembe. Nagy  meglepettségemre sehol egy árva lelket nem láttam. Nagy kő esett lesz a szívemről, majd szétnéztem a konyhában és a gyomrom is korogni kezdett, ahogyan egy hatalmas hűtő elé értem. Ám a megkönnyebbültség nem tartott sokáig, mert a kilincs lenyomására kaptam fel a fejemet.-Kérlek, kérlek, mondd, hogy csak egy manó-mondogattam magamban majd a szemem megállapodott egy sötét alakon.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. augusztus 5. 19:39
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. július 25. 16:43 | Link

Sharlotte

Tikkasztó hőség van - azt hiszem, ez a megfelelő szó erre a mai időjárásra. Nem is csodálkoznék, hogyha a hőmérő mutatója feljebb kúszna a 40 foknál, hiszen tényleg meg lehet sülni. Most kivételesen levetette a fekete pólómat, és egy vékony, világos színű pólót vettem magamra, illetve - a szokásos farmer helyett - egy térdig érő khaki színű vászonnadrágot. A lábamra egy szandált húztam, szigorúan zokni nélkül! Én sem akarom, hogy kiröhögjenek. Lehet, hogy a tanga papucs kényelmesebb lenne, de szerintem irtó b*zis, hogyha egy pasi olyan szandált hord, így nekem nincs egy sem. Egyszer kaptam szülinapomra. Nem sokáig volt nálam. Habár imádom a friss levegőt, most mégsem akarok odakint lenni, hiszen le is éghetek akár, ahhoz meg semmi kedvem, hogy a zuhanyzóban kapargassam magamról a hámló bőrdarabjaimat. Ugye, hogy gusztustalan? Így hát a kastély hűvösében tökéletesen elvagyok, ám egy jeges tea jól esne. Nem csoda hát, hogyha a konyha felé indulok, hogy ott készítsek valamit, és útközben még egy hideg puding gondolata is megfordul a fejemben. Persze, annak kell egy kis idő, amíg kihűl, de hát addig el lehet viselni a meleget a jeges teával. Halkan fütyörészve, kezemmel a zsebemben sétálgatok a Nyugati-szárnyban, hogy végül beforduljak a Konyhába vezető folyosóra, és hamarosan be is lépjek a terembe. Körbenézve meglátom Sharlotte-ot, akivel már múltkor is összefutottunk. Elmosolyodom, és becsukom az ajtót.
- Szia Sharotte! Gyümölcssalátát csinálsz? - bökök a fejemmel az asztalon lévő gyümölcsökre, és kíváncsian pislogok rá.
- Én pudingot szeretnék csinálni. Csórok néhány málnát, okés? - mosolygok, majd lassan a gyümikhez lépek és elcsórok egy epret. Hmm, állati finom! És még hideg is..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 28. 16:01 | Link

Caius

Konkrétan nem volt nála tervben bárminemű szocializálódás erre a napra, de ha már úgy alakul, hogy egyedül nem lehet, akkor neki általában szerencséje van, és a negatív alakok elkerülik. Ez is kedvfüggő, mindig olyas valaki akad rá, akihez épp kedve is lenne. Caiussal régen futott már össze, így ez most kellemes meglepetés neki, a mosolyra pedig mosollyal válaszol.
- Szia! Nem, ez gyümi-shake lesz - fejét is a játékostársa felé fordítja, úgy magyaráz, persze közben ügyelve a kezeire is, mert szeretné, ha az ujjai is egyben maradnának. Elég szerencsétlen tud lenni, ha akar, ha nem, és az általában úgy van, ha jó jön rossz is. Vagy éppen nem, ha jó napja van, akkor jó lesz minden, ha rossz meg rossz. Nála még az élet rendje is másképp alakul.
- Nyugodtan csórhatsz - a málnát annyira nem szereti, de ha a kedvence lenne se problémázna rajta. Nem az a típus, bár kifoghatják olyan állapotban, hogy rá se lehet nézni, ez tény és való. Az viszont ritka, egyre kevesebbszer fordul elő, és szerencsére olyankor békén hagyják.
Visszatérve kicsit gondolatban is a frissítőhöz, a papírpoharába tölti, aztán amit bepiszkított, azt a mosogatóba rakta, de ennyivel le is zárta a dolgot, mert semmi kedve sem volt a mosogatáshoz - a manók majd megcsinálják.
Caiushoz fordult tehát, és csak nézte egy pillanatig mit csinál, utána szólalt meg.
- Hallod, segíthetek? - hogy miben tudna segíteni, az még neki is kérdés, maximum adogatni a dolgokat, mert a puding nem az dolog, ami agysebészi tudást és marha nagy odafigyelést igényel, csak benne most feltámadt ez a gondolat, és kész. Ilyen lendületesen sétál is oda a hűtőhöz megint, kinyitja aztán csak áll előtte.
- Na jó, milyen pudingot szeretnél? - csak mert ugye vannak alap dolgok, meg amit az ember saját maga variál, és erre kíváncsi, csak mert nem igazán ismeri a fiú ízlésvilágát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. július 31. 17:17 | Link

Sharlotte

Ahogy besétálok a konyhába, meglátom, hogy nem vagyok egyedül és mikor azt is konstatálom, hogy kivel hozott össze a Sors, elmosolyodom és úgy köszönöm a leányzót. Nekem is igen kellemes meglepetés az, hogy éppen Sharlotte-tal futok össze, és úgy látom, hogy ő is örül nekem, hiszen egy kedves mosoly a jutalmam.
- Gyümi-shake? - vonom fel a szemöldökömet egy pillanatra, majd mikor sikerül kisilabizálnom, hogy mit is jelent a szó, akkor egy halk "Ó" hagyja el az ajkamat és kicsit közelebb is sétálok. A pultnak támaszkodva nézem, ahogy a lány bedobálja a gyümölcsöket a shakerbe. Elárulom, hogy én pudingot szeretnék csinálni, majd csórok is egy epret és azt is elárulom, hogy málnát is szeretnék elcsípni abból a tálból. Hamarosan beindul a shaker, én pedig még mindig ott ácsorgok a pultnál és figyelem, ahogy a gép összeturmixolja a gyümölcsöket, majd ahogy a szöszi kiönti őket egy papírpohárba.
- Tegyél bele jeget, úgy az igazi! - sétálok el mellette, és a hűtőhöz lépve kiveszek egy jégtartót, és a mosogatóba teszem. Közben a szekrénybe is elkezdek kutakodni, és hamarosan találok is egy vanília pudingot. Leteszem a pultra, majd tejet veszek elő és a hűtőben lógva ér Sharlotte kérdése. Kidugom a fejemet a hűtőajtó fölött és elvigyorodom.
- Hallod. Segíts! - nevetem el magam, elég furcsa ez a megszólítás, poénnak hat.
- Összekeverheted a pudingot a tejjel, nekem az mindig csomós marad. - húzom el a számat, és kirakom a tejet a pultra.
- Vanília jó lesz? Vagy keverjük még egy kis punccsal? Bár abba annyira nem finom a málna. Szereted a málnát? - mondom, miközben még mindig a hűtőben lógok, végül becsukom az ajtót és megállva mellette a lányra nézek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Rédey András Kálmán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 1898
Írta: 2013. augusztus 6. 17:06 | Link

Ell (fogadható:P)

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi stréber, izé... szorgalmas diák lengi körül a Mugliismeret órákat, nem beszélve a szorgalmi feladatokról. Manapság örülök ha levegőt vehetek, legutóbb is nem kevesebb mint 20 levéllel bombáztak meg a baglyok. Aztán igyekezni kell, különben már zargatnak és kérdezősködnek a pontok holléte felől, és ha nem tudok érdemleges választ adni lemondhatok az év tanára díjról... Úgy jöttem ide hogy a logikára és a tényekre fogunk építkezni, nem a pontokra, a házi feladatokra. Ezek szerint a diákok nagyon is keresztezni tudják a terveket. Nekem személy szerint nem tetszik ez a pontverseny, túlságosan is élezi a konfliktusokat diákok és házak között. Szeretem megdicsérni az ügyesebb diákokat, de próbálom őket figyelmeztetni az összetartásra is, végtére is mindannyian fiatalok, később már nem lesz lehetőségül ennyi barátságot kötni.
A mai nap... hát, lenne még meló, de kész, feladom, szükségem van egy kis lazításra. Erre a legjobb a hely a konyha. Egy férfi legnagyobb álmai között mindig jelen van a konyha, a finomabbnál finomabb ételek, sütemények. Néhány perc leforgása alatt már az ajtó előtt állok, végtére is volt már alkalmam felfedezni a legrövidebb utat.
A manó már üdvözöl s hozza is a süteményeket, igen, már ismernek. Kényelmesen helyet foglalok, és hozzá is látok. Bár ez nem a legizgalmasabb pillanataim egyike, viszont nekem annál többet ér. Érthető, ha ennyi munka után édes a pihenés, jelenleg azt sem bánnám ha később társaságom is akadna, kicsit magányosnak érzem magam ennyi levéllel összezárva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz...

2012. - Év tanára

http://ask.fm/RBandi
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 6. 17:11 | Link

Caius

Nem mintha úgy nem lenne elég hideg, de ha már shake, akkor bizony tényleg kell bele jég, ahogyan azt a fiú javasolta neki, így í mosogatóba helyezett jégtartóhoz sétál, és lassan engedve rá vizet kinyitja, hogy a kockák, amik már elváltak a műanyag faltól szépen belepotyogjanak a papírpohárba. Masszív, tehát nem kell félteni.
Persze ennyivel nem lesz vége a találkozásnak, hogy kész az innivalója és továbbálljon rögtön, hanem felajánlja segítségét, kicsit lazán, érdekes felszólítással, de ő ilyen, majd hozzászokik mindenki, vagy tesz rá magasról mit gondolnak róla.
- Okés, kikeverem - és egy kedves mosoly is kell hozzá, amíg tekintetemmel követem a tej útját a pultig, és gondolkozok következő kérdésein. Persze elvigyorodok, aztán összerakom a választ fejemben és mondom is.
- Tökéletes. A málnát pedig nagyon szeretem, de ha keverni akarjuk, akkor csoki menjen mellé - csak egy kis ötlet, de punccsal tényleg nem olyan jó, és azt meg nem tudja, hogy a vegyítéshez mennyire ragaszkodik a srác. Ha nem, akkor maradhat sima vanília, azt még ő is szereti. Viszont nem készül ám el csak úgy, hogy állnak, és nézik az összetevőket, amikből ráadásul az összes nincs is elővéve. Valami fontos hiányzik, a por. Valahol a szekrényekben kell lennie, fent, emlékszik rá, hogy látta, de hogy hl, arra nem. Így ha esetleg nem ad Caius konkrét információt, akkor az összes felső ajtót kinyitja, és amíg meg nem találja, így megy a végéig. Vagyis az utolsó előttiig, mert ott van. Kivesz egy vaníliásat, aztán a fiúra nézve kihajol az ajtó takarásából.
- Csoki is kell? - ha igen, akkor olyat is vesz ki, ha meg nem, akkor egyértelműen hanyagolja az ötletet. De a kis edény keresése, amibe a porokat kikeverheti sem maradhat el, így most lehajol, hogy ott szerencséjére rögtön ráakadjon a megfelelő darabokra. Meg olyanra is, amiben a másik megcsinálhatja majd magát az édességet, tehát gyors azt is kikapja a pultra, majd becsapja az ajtót.
- Tessék - valamiféle szusszanás, aztán fogja is a tejet, egy laza mozdulattal kibontja, önt az edényekbe egy keveset, és a porok kibontása után azokat is beledönti a helyükre. Fakanálra lenne még szüksége, azzal imádja kikeverni a pudingot, és akkor már mehet is. Kiskorától kezdve ez volt a reszortja, ha hasonló édesség készült otthon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. augusztus 6. 17:40 | Link

~ Rédey (bácsi:P) ~


Vajon itt is úgy van, mint a Roxortban, hogy a Nagyterem alatt egy ugyanolyan helyiség van, és a manók eleget tesznek a diákok kívánságainak!? Mert szerintem igen, de ezt csak akkor tudom meg, ha kiderítem. Több, mint valószínű, hogy valahogy a nagyterem fele lesz a konyha, így arra indulok meg. Minden bizonnyal a terem "alatt" lesz, így aztán lefele veszem az irányt. Keresgéltem még egy darabig, mire sikerült megtalálnom a helyet. Belépve azonnal megcsapott az ételek illata, de igazából nem ezért jöttem ide. Titokban reménykedek, hogy lesz itt egy olyan manó, akit meg lehet fűzni, hogy adjon nekem vajsört. A Roxfortban sikerül, remélem itt is. Azonban erről az álmomról hamar le kellett tennem, ugyanis az egyik ülőalkalmatosságon egy tanár ücsörög. Így látásból nem igazán ugrik be, hogy ki is lehetne, vagy mit is tanít, de ameddig nem akar büntetést varrni a nyakamba, addig tökéletesen mindegy a számomra. Inkább kérek valami sütit a manóktól, majd a tanár felé veszem az irányt.
– Jó napot Professzor. Leülhetek? –ilyen is ritkán fordult elő velem, hogy pont egy tanárral beszélgetek, illetve sütizek. Általában kerülöm a tanerőket, és csak akkor állok velük szóba, ha nagyon muszáj: vagyis az órákon. Itt most kényszerhelyzet van, mert ameddig itt ücsörög, addig biztosan nem jutok vajsörhöz a suliban. Mondjuk nem értem magamat sem, a csárdában gond nélkül kérhetnék egyet, de mire hazamegyek, az még sok idő. Addig meg nem bírom ki. Közben megkapom a süteményeket is, de ameddig a tanerő nem engedi, addig nem ülök le. Mégis csak illetlenség lenne engedély nélkül leülni, és annyi tisztelet még szorult belém, hogy megvárom a választ.
– Hogy van? –közben újabb kérdést teszek fel, hogy azért életben tartsam a beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 6. 18:19 | Link

Zora

Kezd eluralkodni rajtam a fáradság, hiszen lassan fél 12! Elnyomok egy ásítást. Amióta idejöttem, legalább fél tizenegyig fent maradok, egyszerűen nem tudok aludni, aztán meg olyan gyorsan jön rám az álmosság, hogy alig van erőm fel vánszorogni a hálóterembe. Otthon legutóbb akkor volt ilyen, amikor megszületett  a testvérem.
 Még egy ideig álmodozom félálomban, amikor a lány felajánlja, hogy visszavisz a klubhelyiségbe. Kizökkenek a merengésből, és bólintok egyet. Feláll, és én is felállok, és kinyitom az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rédey András Kálmán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 1898
Írta: 2013. augusztus 6. 19:02 | Link

Ellll

Nem kellett sokáig várni... Kívánságom valaki számára parancs. Alig, hogy megettem egy pogácsát máris betoppant egy kölyök. Ahogy látom kb. harmadikos lehet, kicsit elveszett, legalábbis szerintem. Ide csak az jön egyedül, aki valami illegális murit akar, esetleg elege van mindenkiből vagy nincs is kivel jöjjön. Nagyon remélem hogy ez az igazság, mert ha ő is szorgalmit hozott nem akarja látni a reakciómat. Nem leszek vidám és örömteli meg főleg...
- Szia! Persze! Foglalj csak helyet, van itt elég. - Nézek körbe a teremben, végül is csak én vagyok itt egyedül, felőlem bárhova ülhet, engem különösebben nem zavar. Fogadjunk most az a rész jön amikor a diák megilletődik, jön valami hivatalos duma, aztán alig várja hogy elhúzzak a fenébe. Tudom... én is voltam diák, mellesleg ez az ötödik tanévem itt, rájöttem már pár dologra.
- Jól, köszönöm. Gondolom te is. Ki nem érezné jól magát Sütiországban... - Sütiország, háh, mint valami kisiskolásoknak szóló rajzfilmben. Gyer velünk Sütiországba, a barátság lágy ölén... Oké, normális vagyok még, csak egy kicsit elkalandoztam.
- Szerintem nem csak a süti miatt jöttél... remélem nem szorgalmit hoztál. - Tudom, hogy nem, annyira azért nem vagyok hülye, de azért kíváncsi vagyok mit válaszol. Én végeztem, felállok, körülnézek, megakad a szemem a finomabbnál finomabb italok arzenálján. Töltök is magamnak egy pohárral, méghozzá a vajsörből. Visszaülök, hogy tovább hallgathassam a lurkót, mintha csak egy vallatás lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz...

2012. - Év tanára

http://ask.fm/RBandi
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. augusztus 6. 20:22 | Link

~ András bácsi ^^ ~


Bólintottam egyet köszönet képen, és leültem a tanerővel szemben. Beleharaptam az egyik sütibe, közben elmosolyodtam a szavain.
– Én is jól vagyok. Sütiország? Maga nevezni el így helyet? –érdeklődtem a falat lenyelése után. Azért itt nem csak sütemények vannak, mert végül is konyha, nem cukrászda. A faluban úgy is van egy, a suliban elég furán mutatna. Közben olyan érzésem támadt, mintha átlátna rajtam, és ezt közli is velem. Ennyire látszik rajtam, hogy a vajsörért jöttem, nem pedig sütiért? Pedig nem is vagyok függő... annyira. De kiderült, hogy talán mégsem vagyok annyira átlátszó.
– Nem, nem hozni szorgalmit. Restellem, de nem jut eszembe, hogy maga milyen tárgyat is tanít. –elnézést kérően húztam el a számat. Aztán érdeklődve néztem, ahogyan felkel, és titokban reménykedtem, hogy már el is megy, de mégsem. Inkább az italokhoz megy, tölt magának valamit, majd visszaül. Az orromat azonnal megcsapja a vajsör illata, ráadásul még jobban szomjazom rá. Az viszont furcsa, hogy egy tanár iszik ilyesmit a suliban. Itt talán másabbak a szabályok, vagy inkább csak a diákoknak van megtiltva? Na, majd mindjárt kiderül.
– Úgy tudni nem lehet alkoholt inni az iskolában. Vagy csak diákoknak tilos? –közben megeszem a megkezdett süteményemet, és érdeklődve várom a választ. A végén még kiderül, hogy jó fej a tanár, és még lehet vele iszogatni is. Mondjuk az érdekesen jönne ki, ha valaki bejönne még ide, és rajta kapna, hogy egy tanárral iszogatok. Nem csak én szívnám meg, hanem még ő is.
– Mellesleg Elliot vagyok. Maga? –talán a neve alapján be tudom azonosítani, hogy milyen tárgyat is tanít. Viszont ismerős az arca, tuti hogy tanulom a tantárgyát, a kérdés csak az, hogy mit is tanít. Sok tantárgyam nincsen, szóval 3 közül lehet válogatni, mivel az MM-et Kahlil tanítja, az önismeretet meg egy nő. Az meg kizárt dolog, hogy a velem szemben ülő férfi nő legyen, hacsak nem ivott százfűléfűzetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. augusztus 6. 21:33 | Link

Sharlotte

Én személy szerint annyira nem szeretem a shake-et, de annyit azért tudok, hogy jéggel sokkal finomabb, szóval ezt meg is említem a lánynak. Figyelem, ahogy készül a shake, majd a jégtartót is kivéve a mosogatóba teszem, hogy ezzel is könnyítsek a lány dolgán, ne kelljen keresztbe-kasul mászkálni és nyúlkálni a konyhában. Hamarosan el is készül a shake, Scharlotte belepakolgatja a poharába a jeget, és iszogatni kezdi.
- Maradt nekem is egy kis kóstoló? - nézek rá cuki boci szemekkel, hátha csurran-cseppen a shaker aljában egy kis maradék, vagy éppen lesz olyan édes, hogy megkóstolhatom az ő poharából a cuccost. Fogalmam sincs, hogy ez éppen milyen, lehet, hogy alapból nem fog ízleni, de hát próba-cseresznye, nem igaz? A hűtőben kutakodva veszem elő a tejet, és vanília pudingport is találok, amit ki is vágok a pultra - a tej mellé. A lány segíteni akar, amit igen érdekesen ad elő, így hát vigyorogva veszem be a csapatba, hogy együtt készítsük el a pudingot. Csórok néhány szem málnát és rákérdezek, hogy keverjük-e, avagy hogy mivel is keverjük.
- Csoki? Meg málnás vanília? Oké, nekem az is király. Amúgy sem vagyok oda annyira a puncsért, csak gondoltam, az jobban illik a málnához. De hát Te vagy a nő, Te tudod. - kacsintok pofátlanul vigyorogva a leányzóra. Figyelem, ahogy előpakolja a cuccokat, én pedig a pulthoz sétálok és előveszek két nagyobb cuccost, amiben meg tudjuk majd főzni a pudingot. Elkapom a tejes dobozt, hogyha Sharlotte végzett vele, és beleöntöm a maradékot a cuccosba, hogy aztán meggyújtva a gázt feldobjam főni.
- Egy kis cukor... - veszem el a lány feje fölül a cukrot és töltök a tejbe cukrot, majd figyelem, ahogy a szöszi kavargatja a pudingokat.
- Hagyhatod egy kicsit csomósra. Imádom a csomókat! De ne annyira, hogy a számba olvadjon bele a fél zacskó por. - vigyorodom el, majd egy kisebb tálba szedek ki néhány szem málnát és két üvegtálat is előkészítek, amibe majd bele tudjuk önteni a pudingot. Szép lassan beleteszem a málnát, és az asztalra készítem.
- Na, és amúgy mi újság van veled, mesélj valamit. Készülsz már a vizsgákra? Hanyadikos is vagy most? Negyedikes, ugye? Tudom, már a múltkor is kérdeztem, de rövid az agyam. - ülök le az egyik székre, hogy amíg felforr a tej, addig se ácsorogjak a pultnál. Beszélgetést kezdeményezek a leányzónál, és az egyik legmenőbb témánál kötök ki: a vizsgáknál. Hurrá...



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Rédey András Kálmán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 1898
Írta: 2013. augusztus 7. 09:21 | Link

Elli-belli

Mókás. Nem gondoltam volna, hogy ismét egy külföldi diák lesz a társaságom, bár tetszik az akcentusa. Néha az az érzésem mintha nem is Magyarországon lennék, a magyar diákok szinte már kisebbségnek számítanak. Szerencse, hogy egyelőre még nem kötelező a kétnyelvű oktatási rendszer bevezetése. Ők legalább megtanulnak magyarul, bár nincs is túl sok választásuk.
- Aranyos... de nem! Csak úgy, kicsúszott a számon. - Mondjuk nem lenne rossz mint fedőnév, az tény. Ha több időt fogok itt tölteni valószínűleg ez lesz a kulcsszó. Ahogy magamat és a diákokat ismerem biztosan szükség lesz még rá...
- Nem hoztál? Hála Istennek... - Megkönnyebbültem. Végre nem egy stréberrel van dolgom. Tudjátok ti, hogy milyen szerencse ez? Manapság bárhova megyek mindenki egyből a vizsgákról és a pontokról faggat, lassan úgy érzem magam mint egy tengerentúli celeb.
- Elvileg nem nézik jó szemmel, de vagyok már 18 éves. - Iszom még egy kortyot. Ez a "nem szabad" vagy a stréberség egyik jele, vagy az irigység kezd kibontakozni. Mennyibe hogy ő is kér? Szinte biztos vagyok benne. Én is voltam diák, állandóan a csínytevés járt a fejemben, azóta már felnőttem...
- András! Rédey András, ha így jobban rémlik. - Elliot, nekem személy szerint nem ismerős ez a név, bár amennyi diák jár hozzám naponta már meg sem lepődöm magamon. Ez a vajsör kezd lassan elfogyni, én pedig unatkozni...
- Kérsz? - Felőlem... Van itt elég, én is csak egy ember vagyok. Ha neki ez minden vágya, hát legyen.
- Vegyél csak nyugodtan, én itt sem vagyok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz...

2012. - Év tanára

http://ask.fm/RBandi
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. augusztus 9. 13:28 | Link

~ András bácsi ^^ ~


– Pedig jó kis név, nekem tetszik. –jobban belegondolva, tényleg találó a név, mert nem hiszem, hogy a diákok normális ételért jönnek le. Vagy valami ital kell nekik, vagy sütemény. Én már csak tudom, a Roxfortban is ilyen diákok voltak, szerintem itt sincs ez másképp. Valahol minden diák egyforma, és ki az aki kibírná vajsör nélkül az iskolai éveket? Csak az, aki még nem kóstolta.
– Nem. Ennyien letámadják Tanár urat a szorgalmikkal? –nem tudnám magamat elképzelni tanárnak. Az a sok diák, meg a sok vita, meg az órák megtartása, szorgalmik és vizsgák javítása. Belegondolni is rossz, nemhogy átélni az ilyesmit. Nem lenne hozzá türelmem, és mint tudjuk, ha engem kihoznak a sodromból, az másnak fog fájni, és nem nekem.
– Azt gondolni, elvégre tanár. Engem nem zavarni, csak kérdeztem. Nem vagyok még tisztában sok szabállyal, a Roxfort másmilyen volt. –vontam meg a vállamat. Való igaz, hogy a két iskola különbözik, de lemerem fogadni, hogy van benne azért hasonlóság is. A szabályok eltérőek, meg kell tanulnom, hogy itt mit szabad, és mit nem. Nem kell még büntetés, mert Jamie rögtön ki is akadna, ha megtudná.
– Ahm Mugliismeret, ha nem tévedni. –igen, minden bizonnyal azt a tárgyat tanítja a tanerő. Legalább ezt is megtudtam.
– Ez valami teszt akar lenni? Nem fog büntetést adni, ha inni belőle? –mosolyogva kelek fel a székről, és megyek töltök magamnak az italból. Ha megbüntet, akkor megbüntet, de egy vajsörért megéri szenvedni. Belekortyolok, és minden zamatát kiélvezek. Imádom, egyszerűen nem tudok betelni vele.
– Készülni már szünetre? –minden bizonnyal igent fog rá mondani, mert ezt tudom leszűrni, ha már örült annak, hogy nem hoztam szorgalmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 11. 18:00 | Link

Caius

- Persze, hogy maradt - és semmivel se foglalkozva keresett vett elő egy másik poharat, hogy a méretes papírpoharából öntsön át. Ment bele jég is, meg a shake is, ami jelen esetben málna-eper-banán-alma, és még egy szupertitkos, nagyon finom összetevő elegye. Ezt nyújtotta át lelkesen a fiúnak, várva a reakciót, aztán továbblépve, mert a puding nem csinálja meg magát.
- Te meg nem tudod, ugye? - hát persze, hogy de, csak ezt azért még muszáj, feltétlenül bele kell kötnie, és Lotti nem bánja, nem fogja megölni érte, csak édesen visszamosolyog. Ez a "most nem nyírlak ki, de sok nem kell hozzá" mosoly, amit soha nem gondol komolyan, mert az már egy másik megnyilvánulás lenne, ha komoly szándékait szeretné bemutatni.
A következőkben már csak a port kell kikevernie, aminek hamar neki is áll, de még ehhez is kap instrukciókat. Áh, nem baj. Csak visszamosolyog, aztán keveri tovább, nyomkodja szét a kis csomókat, ahogyan szokta, de hagyva is, egyéni kérésre. Neki mindegy milyen, de általában csomómentesre szokta kikeverni. Ha végzett egyértelműen és elég feltűnően letette, aztán a fiúra figyelt, aki arra kérte, hogy meséljen. Hát, azt éppenséggel tudna, csak akkor egy darabig itt ülnének, vagy épp állva hallgatná órákig. Egy másik esetben viszont menekülne előle nagyjából harminc perc után, de ez nem lesz kipróbálva.
- Nem mondhatnám. Az utolsó pillanatra szoktam hagyni, nem hetekben, hanem napokban mérve. Vagy akkor se, és csak úgy átslisszanok, nem bonyolítom túl - ebből nagyon lejön, hogy neki nem a jegyek számítanak, hanem hogy átmenjen, és ezt már kialakította magában régen. - Harmadikos vagyok, de igazából most végzősként itt hagyhatnám már a sulit.. Csak nem jött össze - ez a gondolat mindig visszatér, de már nem érdekli, csak reflex. Kibírja még ezt a két évet, jól érzi magát, aztán meg lelép, és éli a kis életét, valahol máshol, úgy, ahogyan ő szeretné. Szép, de kicsit sem konkrét elképzelések.
- Te meg mt vagy. Azt hiszem azon a kviddicses szakon, tehát... mennyi is van még hátra? Elsős vagy ha jól tudom - azért furcsa, hogy mennyi mindent képes megjegyezni. Talán túl sokat is, mindenkiről nagyjából tudja mit merre, akikkel beszélgetett és valamivel szorosabb kapcsolatot alakított ki, szóval a barátok és majdnem barátok, ellenségek, ilyenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 20. 20:28 | Link

Jeremy

Majdnem a padlóra küldi az üveg tartalmát, ami talán jobb is lenne, na de így, hogy avatatlan szemek is látják. Végtére is nem tudná hová tenni a srác vértócsát, és az eridonsonak sincs kedve magyarázkodni. Talán, mert másra koncentrált, azért nem vette észre, hogy nincs egyedül, csak mikor a társasága megszólalt, ezzel ráhozva a szívbajt a vámpírra.
Több gondolat is megfogalmazódik benne, többek közt az is, vajon miért érez minden diák késztetést aziránt, hogy megszegje a takarodóra vonatkozó szabályt? Oliv más, ő csak azért ilyenkor jár-kel, mert máskor nem tud.
A másik nagy kérdés, miért épp a konyhába? Általában a házaknak van külön is, nem? Bár nem rémlik neki, hogy az Eridonnak lenne, de nem is létszükséglet számára, tudniillik, ő a szabad levegőn szokott enni... többnyire.
Még egy utolsó korty, és visszacsavarja a kupakot az üvegre, majd miután gondosan megtörli a száját, a fiú felé fordul.
- Egy különös bájital, ami állandó hűtést igényel- mosolyogva osztja meg vele a már betanult szöveget, áldja is érte mostohaapját, hogy szinte mindenre felkészítette, mielőtt visszaengedte ide. Ugyanakkor szöget üt a fejébe, ha Drake tette ilyenné, akkor nem is szimpla mostoha apa? Ez az egész annyira bonyolult neki.
- És te, mit bóklászol erre? Nem félsz, hogy egy prefibe botlasz?- kérdi félredöntött fejjel, mosolyogva persze. Nincs számon kérés a hangjában, tényleg csak érdekli, mi vezérelte erre a srácot.
Persze szorongatja a palackot, főleg most, hogy nem tenne jót, ha kiderülne, mi leledzik benne.
Fogja magát, és felül az egyik asztalra, szemet hunyva illem felett.
- Téged is kicsinálnak a vizsgák?- mert mintha ezt hallaná manapság lépten-nyomon. Ő nem csinál belőle nagy ügyet, önkényesen eldöntötte, hogy még nem áll készen arra, hogy évfolyamot lépjen, kell még idő, hogy visszarázódjon, és azt nem tanulásra szeretné pocsékolni.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. augusztus 20. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 00:27 | Link

Olivia


A lány nem vesz észre, míg rá nem köszönök, de talán még így is jobban járunk, mintha egyszerűen megfordult volna és csak úgy itt talál, minden előjel nélkül. A magam részéről legalábbis én nagyobb eséllyel kaptam volna szívrohamot az ő helyében, de hát kinek egér, kinek oroszlán. Egyébként érdekes, hogy mibe merülhetett ennyire el, elvégre csak ivott. Talán sok minden foglalkoztatja... Bár éjszaka a konyhában iszogatva én nem hiszem, hogy jó ötlet ilyen mértékű figyelmetlenséget megengedni magunknak.
Diáktársam lenyel még pár kortyot, majd egy gyors szájtörlés - vagy legalábbis arra hasonlító mozdulat - után felém fordul. Mosolyogva tájékoztat a kezében lévő palack tartalmáról. Egy különös bájital... Érdekesen hangzik.
- És miért olyan különös? Milyen jellegű? Mire jó? Te készíte...
A kíváncsi kérdések meggondolatlanul törnek belőlem elő és egyszer csak azon kapom magam, hogy már a negyedikkel bombáznám meg az ismeretlen diákot. Zavarba jövök, elvégre valószínűleg nem ez a normális reakció az iméntiekre, én pedig tényleg nagyon próbálkozom a normális, hétköznapi gyereket játszani, főleg ha a másik még egyáltalán nem ismer, de... úgy tűnik nem nagyon megy ez nekem.
- Bocs.
Morgom oda, minden iménti lelkesedésemet elveszítve, bár azért az a bájital még mindig érdekel... Meg az is, hogy miért szorongatja annyira az palackot, amit azért kezdtem el fixírozni, mert nem akartam a lányra nézni. Most visszaemelem rá a tekintetem és valahogy... talán kissé feszültnek tűnik, vagy csak én képzelem, de a testbeszéde nekem erre utal. Vajon a kérdéseim miatt, a folyadék miatt, esetleg mert megzavartam? Talán több is közrejátszik itt.
- Mert te az vagy?
Tudom, hogy nem az. Már rég beazonosítottam az összeset, így kizárt, hogy egy legyen közülük. Mindettől függetlenül ő elhiheti, hogy a kérdésem valódi, mivel a viccelődés legkisebb jelét se mutatom. Még mindig zavarnak az iméntiek.
- Egyébként egy éjféli rituális áldozásra készülök, hogy holtakat idézzek meg. Gondoltam a manók segíthetnek az alapanyagok megszerzésében, bár, mint kiderült, nincs élő kecskéjük. Kiábrándító.
Teljesen komoly vagyok, a végén még fel is sóhajtok, csak hogy élethű legyen a dolog, ám ekkor odajön az egyik furcsa kis szerzet a szendvicsekkel, amiket még érkezésemkor kértem. Erre egy vidám félmosolyt eresztek meg a lány felé.
- Hupsz, lebuktam. Csak lemaradtam a vacsoráról, mert tanultam.
Tudom, hülye vicc volt, de engem elszórakoztat és más nem számít. Legfeljebb ezek után már tényleg hülyének fog nézni. Nem ő volna az egyetlen. Pedig okosabb vagyok mindegyiküknél... Ironikus, nem?
- Nem. Lazán leteszem őket.
Tényleg nem értem, hogy mi ez a nagy hiszti a vizsgák körül. Igazából az egész csak egy béna visszakérdezés, hogy biztosra tudhassák, megtanultuk-e amit igyekeznek a szánkba rágni. Nekem pedig sose volt ilyesmire szükségem. ösztönzés nélkül is kielégítem a kíváncsiságomat, ismételnem meg majdhogynem felesleges. Akárcsak ez az egész év végi felhajtás.
- Mert te parázol?
Kissé felvonom a szemöldökömet, kérdőn nézve rá, majd a válaszát hallgatva nekilátok a megkésett vacsorámnak.
Utoljára módosította:Jeremy Hunter, 2013. augusztus 26. 21:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 26. 15:48 | Link

Nath
még a folyosón

-Te nem szeretnél göndör hajat? Az hogy lehet? – csodálkozik nagyokat. Márpedig annál nincs is szebb a világon; egy csomó rocksztárnak olyanja van, s ha Nath engedné neki a kisebb átalakítást – no, nem egy olyan igazi meleg Márkosat, ami a mugli tv-kben megy -, talán még belőle is válhatna rocksztár utána.
-Mehetünk – vigyorodik el, miután felpattan a földről, s mint aki jól végezte dolgát, elégedett vigyorral az arcán nézi végig, ahogy újdonsült pajtása helyreállítja az okozott károkat. Nála úgysincs pálca, mert minek az egy boszorkánynak, még a végén kiszúrná vele a saját szemét. A felnőttek is mindig jól megmondják: kés, rotakapa, babkonzerv, pálca gyerek kezébe nem való. Vagy valami ilyesmi. Olyan sok mindent szoktak bölcselkedni, nem jegyezhet meg mindent az ember lánya.
-Csak most keltem! – néz értetlenül babazsúros partnerére, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne. Tán nem olvasta Nathaniel a vörös törpék életszokásait taglaló kézikönyvet? Nagy hiba.
-Amúgy pont kakaóért indultam, mikor megláttalak átsétálni a klubhelyiségen – vonogatja meg vállait, majd megragadja barátocskája csuklóját, s már vonszolja is maga után a konyha felé. Nem mintha a másiknak szüksége lenne a noszogatásra, elvégre ő ajánlotta fel azt a bögre forró italt.

Konyha

Miután az egész idevezető út alatt fecsegett, és körbe-körbe ugrándozott a fiúcska körül, végre kinyitja a konyha ajtaját.
-Sziasztok manócskák! – toppan be lendületesen az apró népség közé, bár valljuk be őszintén, annyira nem üt el tőlük. Magasságban. Merthogy egyelőre még nincsenek olyan szépen lobogó fülei, mint amazoknak, akik egyből lelkesen körbeállják az érkezőket, hogy hatalmas örömmel tegyenek eleget kéréseiknek.
-Óó, nem, köszönjük! Most ez az úr csinálja a reggelinket – hessegeti el finoman a csoportosulást, majd előrébb tuszkolja a vörös srácot.
-Ő itt… izé… - hát a nevét bizony nem tudja. Sebaj, mint egy jó kiscserkész, kivágja magát a slamasztikából, s szemrebbenés nélkül új megszólítással ruházza fel őt.
–Herr Piroska – hölgyünk majd minden estén ellátogat ide Keith-szel járőrözés közben, úgyhogy szinte minden manócskát személyesen ismer már. Nem is zavartatja magát túlzottan, odatáncikál az asztalhoz, és felül rá. Tekintetét várakozón függeszti Nathanielre.
-Jöhet a kakaó! – tapsikol kuncogva. Aztán ismét felpattan, hogy a fiú körül sündörögve figyelje ténykedését.
-Csináljam én a reggeli ehető részét? – ajánlkozik bátran a feladatra. Úgysem képes a fenekén ücsörögni, amíg a másik tesz-vesz. Meg vatera.
-Mit szeretnél enni? Tudok szendvicset csinálni meeeg... ömm... esetleg tojást. De abban nem vagyok egészen biztos; már láttam, anya hogyan készíti, csak még nem próbáltam. Esetleg pirítóst vajjal? Sima paradicsomot sóval? - sorolja a lehetőségeket, amikre még képesnek tartja magát. Próbálkozhatna komolyabb dolgokkal is, viszont egy leégetett kastély nem mutatna jól az önéletrajzában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 26. 21:57 | Link

Leonie

Nathaniel végül mégis csak vállon veregethette magát, hogy jól ki tudja találni, mi is kell az ilyen habajka nőszemélyeknek, mert Leonie fényt derített rá, hogy valóban kakaóra áhítozik. Így aztán a srác hagyta, hogy a csajszi végigrángassa a folyosón, és szégyen szemre alig tudott vele lépést tartani, bár ezt talán annak a rovására lehet írni, hogy túlságosan lefoglalta, hogy lány szövegére figyeljen, hiszen szó szerint be nem állt a szája. Egy idő után Nath már elgondolkodott, hogy a másik nem is szokott levegőt venni, de igazából nem zavarta, csak szépen vigyorogva haladt a nyomában egészen az ajtóig. Egészen derűs lett ez a nap.
Aztán elérték a kívánt helységet, a bemutatásra pedig Nath csak a szemét forgatta.
- Nathaniel. De már párszor találkoztam velük - jegyezte meg, és miután a lány elintézte, hogy valóban ő állhasson neki a reggelikészítésnek, egy darabig kissé tanácstalanul tekintgetett szét a konyhában, de aztán megtalált mindent, ami egy kakaóhoz kellhet.
Az ajánlatra viszont hevesen elkezdett bólogatni.
- Igen, az jó lenne! - kapott az ajánlaton, de csak a felajánlott ételeket hallva fordult meg a fejében, hogy talán nem kéne a lányt éles dolgok közelébe engedni, mégis végül az első dolog mellett döntött, mert az tűnt a legbiztosabbnak.
- Szendvics jó lesz. Mindegy milyen, csak sok legyen - jelentette ki átszellemült arccal, mert hát már igencsak éhes volt, amit újra meg újra megkorduló gyomra is bizonyított.
Ő maga közben tejet melegített, kakaót kavart, cukrot pakolt, és miután egy házimanó félénken meghúzogatta a nadrágját és a kezébe nyomott egy kancsó tejszínhabot és némi fahéjat, ezekkel koronázta meg az alkotását. Mivel ekkorra már rendkívül büszke volt magára, mert hát ő ugyebár nagy szakács, szépen el is indult az asztalhoz, hogy lepakolja a reggelijük iható darabjait.
- Te hogy állsz? - ment vissza, és kukkantott át a lány válla fölött, amihez igazán nem kellett nagy tehetség, simán átnézhetett volna a feje fölött is, de azt azért ugyebár mégsem illik. Aztán ha Leonie is kész volt, akkor igazi gavallér módjára segített neki az asztalhoz fuvarozni a dolgokat, hogy nekiláthassanak az evésnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 17:00 | Link

Jeremy

Nem tudja, mihez kezdjen, nincs hozzászokva ahhoz, hogy valaki meglepje, mivel mostanság fene jó érzékekkel lett megáldva. Persze próbál ennek ellenére is próbál normálisan viselkedni, hisz alapból semmi baja nincs a társasággal.
A szeme is elkerekedik a kérdésözön hallatán, aztán csak mosolyogva megcsóválja a fejét.
- Nem, semmi gond. Igazából, bárcsak tudnék válaszolni rá, de ezt.... nem én gyártottam- próbál valami hihető hazugság után kutatni, de ennél többre neki se futja. Nem valami kreatív ezen a téren, főleg, hogy emberként mindig az őszinteségre törekedett, mostanság meg folyton  a képébe kell hazudnia valakinek.
Feszélyezve érzi magát, ami csak azért vicces, mert nem okozna nagyobb bajt hoznia a srácra, de mikor tiszta a feje, egyenesen megveti ezt a hozzáállást.
- Heh, még csak az kéne... félek, nem lennék valami közkedvelt- poénkodik sajátosan, még el is vigyorodik. Sose akart a jelvényesek közé tartozni, kijátszani őket... na, azt jobban élvezte. És amúgy nem is népszerűség hajhász, el van ő azzal a pár emberrel, akik ismerik.
- Igen, a suli legnagyobb sötét foltja.... se kecske... se bárány... még csak woodoo babákat se lehet lelni sehol- színpadiasan el is húzza a száját. Szeret beszállni a hülyeségekbe, és ha adva van az alkalom, ő akkor nem áll ellen neki. Halványan rámosolyog a manóra, aki úgy méregeti, mintha Voldemort leszármazottja lenne. Na, igen, Oliv "bája", bár enélkül is meg tudna lenni, ami azt illeti.
- A vacsi fontosabb a tanulásnál- osztja meg nagy bölcsen az első gondolatot, ami eszébe jut. Ő még egyetlen könyvet nem nyitott ki, mentségére legyen mondva, tanul ő, csak nem épp azt, mait mások, és az ő leckéivel is nehéz ám megszenvedni.
- Úgy gondolod? Weaver prof híres a buktatási statisztikáiról, én a helyedben nem venném olyan könnyen az SVK-t- persze ez is a srác dolga, Oliv csak jó tanácsnak szánta ezt, nem kioktatásnak. Ő mindig megszenvedett a vizsgáival.
- Á, én nem vizsgázok idén- von vállat, és kezeit a háta mögé téve, úgy csinál, mint aki a Bahamákon nyaral. Tény, hogy mivel benne most nincs feszültség, nem is tud nagyon együtt érezni a többi diákkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 28. 01:21 | Link

Nathaniel

-Óóó, Nathaniel! – kuncog egy sort a srác bemutatkozásán. Tény, egy fokkal jobb, mintha Bonaventúrának hívnák. (elnézést a Bonaventúráktól!) Ráadásul olyan dallamosan szól ez a név, hogy táncolni kívánkozik a lelke. De nem! Hiszen itt komoly munka folyik! Gordon Ramsey fakanala ott lebeg a fejük felett. A manók meg ott bóklásznak a lábaik körül, hogy az ember majd’ felborul bennük.
-Remek választás – dicséri meg a fiúcskát nagy vidámkodások közepette. Egy szendviccsel talán még el is tud bánni vérontás nélkül. Ámbár köztudott, hogy minden csatának vannak áldozatai. Majd igyekszik ezt minimálisra csökkenteni.
-Komolyan? Én találhatom ki, milyen legyen? De meg kell ám enned mindenképpen!  – lelki szemei előtt már látja is: pont úgy fog kinézni, mint a Pisai ferde torony, csak kevésbé lesz fogroncsoló hatása. Legalábbis Leonie úgy tervezi, nem rak bele betondarabkákat. Helyette viszont mindent, mi szem-szájnak ingere. Kicsit távolabb vonul a jövőbeli Rőtszakálltól, mert szeretne a meglepetés erejével hatni, mikor előáll a farbával. Igazán vidám nyári reggel ez, így pizsamájában meg mamuszkájában ide-oda táncikál a manók között, miközben vagy tízrétegnyi hozzávalót beszerez művéhez. Kitesz két tányért, mindegyikre két zsömlét pakol, majd elkezdi a vakolást. Magának rákanalaz egy üveg lekvárt, és ezzel készen van, ám Nath adagjánál! A fiúcska azt mondta, sokat kíván a gyomra, így hát előbb megkeni vajjal a zsömléket, majd jöhet a szalámi, sajt, saláta, uborka, rántott hús, tojás (amit egy manótól kért készen), paradicsom. S ennél a résznél jön az, hogy ugyebár a paradicsom sózva finom. Fogja a kiskanalat, belemer a sóba, s vígan megszórja a szenyót. Persze annak nem tud ellenállni, hogy ne túrjon ki egy szeletet kóstolónak; ebből aztán csakhamar rájön, hogy véletlenül megcukrozta. Ijedten pislog egy sort, majd hátrasandít reggeliző társára, aki még a kakaókkal bajlódik, úgyhogy gyorsan orvosolja is a problémát. Igazából lenyalogathatná a szeletekről a cukrot, de az túl feltűnő lenne, ezért inkább csak megkapirgálja őket, hátha lejön az ízesítés. Ezután egy manót megkérdezve választja ki a sót, s sietve megborítja a paradicsomok felett. Hát… megint megszaladt a keze, úgyhogy fúj rá kettőt, hátha a felesleg lejön róla. Probléma megoldva. A következő rétegnek sonkát rak, rá lekvárt, majd egy kevés paprikát. Talán több minden is kerülne bele, ha időközben nem jelenne meg hajpajti a képben.
-Azt hiszem… készen vagyok! - bólogat vidáman, miközben a zsemle tetejét felrakja a művére, mintegy koronaként. Vigyorogva belenyomja Nath kezébe a tányérját, melyen két torony áll (meg a király visszatér), majd fogja a magáét, amin minden tocsog a lekvárban, s odapattog az asztalhoz.
-Nem tudtam, mit szeretsz, úgyhogy beleraktam mindent - tájékoztatja a srácot, bár az magától is rájöhetett már erre. Azt viszont elfelejti megemlíteni, hogy enyhén cukrozott, s jócskán megsózott reggelit kapott.
-Kakaóóó! - örvendezik tapsikolva, s inkább annak lát neki olyan elégedett arccal, amilyet az üst körül álló ördögök vághatnak, miközben a szenvedő embereiket böködik vasvillájukkal.
-Jó étvágyat! - egy külön tanulmányt megérne az, ahogy megfigyelhetjük Nathaniel reakcióját a mindenes szenyóra. Mert ha kiköpi, a kis törpében egy világ omlik össze, ha letuszkolja a torkán, akkor egy úriember, s ha még ízlene is neki... no, az sem lehetetlen, de minimum csoda volna!
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 01:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 16:12 | Link

Leonie

- Persze, csináld csak kedved szerint! - helyeselt Nath, bár a figyelmeztetést hallva átsuhant a fején gondolat, hogy lehet, hogy mégsem kellett volna ilyen könnyelműen kezelni a dolgot, hiszen halvány fogalma sincs a leányzó kreativitásáról, sem a konyhai gyakorlatáról, de most már mindegy, vissza nem vonhatja.
A lány arrébb vonult, így Nath még ha akarta se tudta volna szemmel követni az ügyködését, de hát amúgy is el volt foglalva a saját feladatával. Mikor aztán kész lett beközelítette a leendő reggelijüket, és néma döbbenettel vette tudomásul először azt, hogy Leonie zsömléje enyhén szólva is rendhagyó mennyiségű lekvárt tartalmazott, aztán azt, hogy az ő szendvicse pedig szinte már dőlni készül, annyi rajta a feltét. Na de Nathanielt nem olyan fából faragták, hogy csak úgy megfutamodott volna, sőt mi több, egyenesen boldog volt attól, hogy ennyi jóság került a kajájára, noha első pillantásra fel se tudta mérni a teljes tartalmat.
- Ez nagyon jól néz ki! - vigyorgott a lányra, és valóban így is gondolta. Mivel Nath gondolatai legtöbbször az étel és az evés körül jártak, így ez a látvány a tányéron rendkívül szívderítő volt számára. - Nem baj, nagyon jó lesz így - biztosította újra a lányt, mikor az felhozta, hogy biztonság kedvéért minden keze ügyébe akadó dolgot belepakolt a szendvicsbe. - Remélem te szereted a fahéjat, mert tettem egy keveset a hab tetejére - tolta aztán a másik elé a kakaóját.
Ezzel a srác le is ült, szépen elhelyezkedett, és miután viszonozta a reggelihez való jókívánságot, bele is harapott a zsömlébe.
És ez volt a mindent eldöntő pillanat! A fiú először kissé csodálkozva vette észre, hogy mintha édes lenne a kajája, de valahogy egyszerre mégis sós, aztán vetett rá pár hitetlen pillantást, de mivel nem látott benne semmi furcsát, újra beleharapott.
- Finom! - közölte teli szájjal. - Mit tettél bele, amitől ilyen... pikáns? - találta meg a jó szót végül, amivel jellemezni tudta a különös ízösszeállítást.
Közben persze ő maga is azt leste, hogy vajon a lánynak tetszik-e a kakaó, ha már sikerült összehoznia. Ha ismerte volna a műsort, most biztosan olyan Vacsora Csata feelingje lenne, miután épp azt próbálgatják, hogy mit képes alkotni a másik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 28. 22:44 | Link

Yvonne


Késő volt már, nagyon késő éjszaka. Eddig mindig elbírtam aludni vizsga előtt, de a Repüléstan mindig nagyon parás és nem bírtam ki, hogy ne menjek le a konyhába és ne egyek valamit. Ha izgulok, vagy ha stressz helyzetben vagyok, az egyetlen dolog ami segít, az az evés. No persze nem éjnek éjjelén szoktam eszegetni, éppen ezért is furcsa most ez. Mindig is féltem a sötétben! Kellett egy kis idő, mire összeszedtem a bátorságomat és útnak indultam. A pálcám a kezemben volt, hogy lássak egy picit és ne féljek annyira. Mire oda értem már nagyon megéheztem. Leültem az egyik asztalhoz és csak gondolkoztam csendben. Ekkor jutott eszembe, hogy a táskámba, ami most is rajtam volt, tettem a múltkor egy kis ennivalót. Elővettem és megláttam egy jó nagydarab sajtot. Szeretem a sajtot, de azért valami sokkal jobbra emlékeztem.
~Na mindegy. Ez is jó lesz!~
Letéptem egy aprócska falatot és elkezdtem idegesen rágcsálni. Idén egy vizsga miatt sem voltam ennyire nagyon ideges, de ez az utolsó és egyben legszörnyűbb megmérettetésem így érthető, miért ülök ilyen későn a konyhában, sötétségben sajtot majszolva. Nem. Mégsem érthető, mégis miért csinálom ezt?! Ha Amanda most látná ezt mondaná: "Blanka. Szánalmasan festesz! Mit szenvelegsz itt nekem? Na, feküdjél le azonnal és aludjál, mert így nem vizsgázhatsz holnap! Megértetted?". Hát kb. ezt mondaná a kis aranyos barátnőm. Mondjuk, ha jobban belegondolok, igaza lenne. Vissza kellene mennem, és le kellene feküdnöm aludni. Csak egy baj van! Nem vagyok álmos, pedig csináltam elég sok megerőltető dolgot ma és elég késő is van már, de nem.
~Hát jó. Ha nem, hát nem.~
Azzal téptem még magamnak egy jó nagy falat sajtot és tovább bambultam
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:44
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 2. 14:59 | Link

Celestyn

Együtt battyogunk lefelé mi ketten Celestynnel, furcsállom, hogy Éjfél most nem jött velünk, de gondolom felment inkább aludni az a lusta szőrcsomó. Pedig biztosan találnánk neki is valami jó kis kaját, de ha nem, hát nem. Lehet jobb is így, mert legalább a srác allergiájára nem tesz még rá egy lapáttal macsekom jelenléte. Belépünk a konyhába és látjuk a sürgő-forgó manók sokaságát. Nem akarjuk őket zargatni, ezért lopva elcsórunk egy nagy adag kaját és elhúzódunk egy csendes sarokba, ahol két széket és egy asztalkát találunk. Elkezdünk enni, de közben igyekszem tovább beszélgetni Celestynnel.

- Mond csak, te hogyan jöttél rá, hogy varázsló vagy? Mert én kicsi koromban úgy hat-hét évesen elkezdetem magam körül leveleket röptetni, amikor el voltam keseredve. Ezzel vidítottam fel magam.

Mesélem el röviden egy részét azoknak a dolgoknak, amit Anyukám csak úgy hívott, hogy "a várva várt fordulatok". Régen volt már, hogy ez eszembe jutott volna, s most mosolyt csaló nosztalgiával gondolok rá. Gyermekként nem hittem volna, hogy egyszer ezeknek a csodáknak a titkát fogom megtanulni és átlátni, pedig most épp azt teszem, hisz annyi minden van a varázsvilágban, és itt a suliban, ami érdekel.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Celestyn Sobolewska
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 16:55 | Link

Ivy.

Az egész út teljesen ismeretlen volt a fiú számára. És nem is fogja megjegyezni azonnal a konyhához vezető utat, mivel a memóriája sem túl világi, aztán a festmények cseveje is lefoglalta kissé. Na, és az sem utolsó, hogy Ivyval is beszélgettek erről-arról a séta alatt.
Hirtelen arra eszmélnek, hogy a konyhában vannak. Apró lények izegnek-mozognak, teszik a dolgukat. Ijesztő szerzetek; házi manók. Tág pupillával vizsgálja őket, amíg el nem érnek a szekrényhez, ahol felpakolják magukat minden jóval.
Gombás jércemell ragu rösztivel a mai menü a fiúnak. Régen nem evett már, csak úgy folyik nyála a mindenféle finomság láttán. Végül helyet foglalnak egy sarokban, s neki is látnak az ételnek.
- Én mindig is tudtam, hogy varázsló vagyok, vagyis az lehet belőlem. Az egész családom az. Anyám és apám részéről is. - meséli félig teli szájjal, hiszen már hozzá is kezdett a raguhoz. - Nem történtek körülöttem furcsaságok.
Vonja meg a vállát, miután bekapott egy újabb falatot. Szoktalnul közvetlenre vette a figurát Ivyval szemben.
Aztán megáll mellettük egy kisebb fajta, görnyedő, öregszemű házi manó. Nem szól, csak nézegeti őket. Celestyn lenyeli a falatot, amit éppen rágcsál, majd kérdő tekintetét a lányra emeli.
- Hát, ez meg...?
Utoljára módosította:Celestyn Sobolewska, 2013. szeptember 2. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 3. 14:36 | Link

Celestyn

Pirítóst, kacsazsírt, és ha tetszik a srácnak, ha nem fokhagymát eszik és mindezt egy nagy csöbör teával öblíti le. Szereti ezt a fajta nem angolos reggelit, ez inkább itt Magyar honban, Apja szülőhelyén szokás. Amikor néha hazalátogattak kisebb korában, ezt ette a legtöbbször reggelire, a másik kedvence a rántotta, amiben kenyérdarabkákat is kisütöttek. Eszegetnek, és közben beszélgetnek tovább. Meg tud pár dolgot a srácról és ő is mesél néhányat, majd megjelenik a manó.

- Egy manó. Biztosan azért jött, mert rossz helyen vagyunk. Igaz?

Nézek előbb a fiúra aztán a konyhában tevékenykedő személyzet előttünk ácsingózó tagjára, mire a nevezett bólogatni kezd és ettől lapát fülei meglebbennek. A manón  nagyon látszik, hogy nem szerette volna ő kimondani, hogy rossz helyre telepedtünk, mert az sértés lett volna, pedig nem. Számomra sosem jelentett bajt, ha valaki közölte, ha rosszul csináltam valamit, vagy ha láb alatt voltam.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Celestyn Sobolewska
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 14:54 | Link

Ivy.

A jércemell nem lett annyira jól elkészítve, mint ahogyan Celestyn csinálta volna, de egye fene. Ez is nagyon nagyszerű a gyors ételek után, amikor ide vezető, kalandos útján fogyasztott. A kalandos - mondjuk - túlzás, mert az ember attól valami jóra számít. Azonban a fiú esetében nem ez a helyzet. Borzalmas volt. Több, mint borzalmas. Ahogyan az utóbbi egy éve is. Nem azért ért meg olyan korán, mert ilyen volt a természete, amióta az eszét tudja, hanem azért, mert erre volt kényszerítve. Lapozzunk.
A manó jelenléte nem hagyja nyugodni. Leteszi kését és villáját elég nagy hangzavart csapva. A közelben lévő kevés lény csupán megmozdítja rá a füleit, de nagyobb problémát nem csinálnak belőle. Noha a mellettük álló manó megjegyzi, hogy itt udvariatlansággal nem megy semmire, rossz helyen ülnek, és távozzanak.
- Ahogy óhajtod. - mondja egy látványos fintorral, majd ételét az asztalon hagyva áll fel, és tekint háztársára.
- Az a másik jobb lesz, nem? - azzal udvariasan a kezét nyújtja felé, hogy felsegítse a székből. Közben a házi manó leszedi a már felesleges terítéket, s elcsoszog vele a konyha másik végébe.
Celestyn követi zöld szemeivel, majd visszatekint a lányra, aki felé még mindig nyújtja hosszú, jobb karját.
- Nos? - kérdi szokásos, semmilyen arckifejezésével.
Utoljára módosította:Celestyn Sobolewska, 2013. szeptember 3. 14:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 20:31 | Link

Emma

*A délutánt eltöltötte Runával, ha már másfél év után sikerült újra találkozniuk. Nem éppen volt az a filmekbe illő jelenet, ahogy ráakadt a könyvtárban a síró lányra, majd pedig szembetalálta magát némi hitetlenkedéssel, hogy mit is keres itt. Azóta is azon töri az agyát, most hogy segíthetne, mielőtt Runa teljesen kikészítené magát azzal az elképesztő döntésképtelenségével és annak minden következményeivel. Talán felajánlhatná, hogy tanuljanak együtt, nem mintha neki annyira jó feje lenne az egészhez, de szerencséje van azzal, hogy bár a memorizálással több munkája van, hamarabb összeáll neki a nagy egész. Majd ha találkoznak legközelebb, megkérdezhetné, hogy ehhez mit szól, csak addig fogalma sincs, mennyi időnek kell majd még eltelnie. Pillanatnyilag a nagy fejtörésen kívül az minden vágya, hogy szerezzen egy bögre meleg teát, mert kapar a torka, az pedig cseppet sem kellemes. Megfázhatott ma nagy felfedezőútja közepette valamelyik folyosón, vagy nem is tudja hol. Igyekszik végiggondolni, hol lehetett hidegebb, mint máshol, de semmi érdekes nem ugrik be most éppen, sőt az egész gondolatmenete megszakad, amikor a konyha elé érve éppen tüsszent is egy nagyot. Az öltözéke még mindig ugyanaz, mint amiben a reggel kimozdult a szobájából - farmer, teniszcipőm, fekete póló és sötétkék kapucnis felső, utóbbi zsebében pedig ott a zsebkendője, azt húzza elő és már fújja is az orrát, miközben könyökével ügyeskedi le valahogy a kilincset, hogy bejusson. Még töröl egyet az orrán, beteszi maga mögött az ajtót, és a következő pillanattal tátott szájjal néz szét. Valami elképesztő ez a konyha, és hamarosan máris egy manó ácsorog előtte.*
- Uramnak mit hozhatok? *hallja a manó szavait, de megszólalni is elfelejt hirtelen, ilyen fogadtatásra számított a legkevésbé.*
- Én... én csak... egy... egy csipkebogyó teát kérnék, ha van. Köszönöm. *nyögi ki végre nagy nehezen, majd nekitámaszkodik az asztalnak addig is és csak bámul körbe, hogy micsoda nagyszerű hely ez a konyha mégis. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 4. 13:13 | Link

Celestyn

Elfogadom a felém nyújtott kezet, és átsétálunk a másik asztalkához. Leülünk, majd kezemben szorongatva a bögrét egy kicsit kezdem kellemetlenül érezni magam, de úgy tűnik, itt nem leszünk útban, amikor ez bizonyossá válik, kissé leengedek és jólesőn belekortyolok a teámba. Erdei gyümölcs ízesítésű fekete, kevés cukorral és egy szelet citrommal, pont. ahogy szeretem.

-  A te szüleid mivel foglalkoznak?

Kérdezem, hogy visszavehessem beszélgetésünk fonalát, melyet a manós incidens szakított meg. Kíváncsi vagyok más itteni diák szülei is olyan sok költözéssel járó munkát végeznek-e, mint az én anyukám és, hogy emiatt váltak-e el más varázsló-mugli párok is, vagy csak az én szüleim voltak ilyen szerencsétlenek. Mert az enyémek, legalábbis Anya szerint emiatt váltak el, bár én ebben valahogy sosem voltam biztos, mert egy darabig úgy tűnt, ők a világ legösszeillőbb párja. Aztán egyik napról a másikra elváltak és Apu visszaköltözött Magyarországra és én azóta nem is láttam, ennek több mint öt éve már.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 4. 13:54 | Link

Axel

Kint voltam az udvaron, amikor hirtelen elkezdett korogni a gyomrom. Arra gondoltam, hogy most már ki kell bírnom a vacsoráig, hisz hogyan kaphatnék enni. A gondolatmenetemet egy hang szakította félbe. Arra emlékeztetett, hogy van egy bizonyos konyha. Tudtam, hogy tilos lemenni, de nem volt más választásom mivel a hasam egyre csak kívánta az ételt.


Pontosan nem is tudtam merre van a konyha. De tudtam, hogy élelem kell a gyomromnak, mivel az egyre keservesebben korgott. Elkezdtem a lépcsőn menni lefelé. Ha rajtakapnak, végem. A falon függeszkedő képek közül voltak, akik aludtak, és voltak, akik észre sem vettek. Mikor már majdnem az ajtóhoz értem, megkordult a gyomrom, és az egyik portré felém fordult, és arcáról lerítt, hogy most bajban vagyok.

 - Mit csinálsz te ott? Oda nem mehetsz be! - korholt, mire én bűnbánóan lehajtottam a fejemet. - Csak nem akarod, hogy haragudjanak rád a tanárok. - még mindig nem szólaltam, csak a cipőm orrát néztem. A portré megsajnált, így a ráncait kisimítva elmosolyodott. - Na jó! Nem mondom el senkinek! De ha legközelebb meglátlak, akkor nem leszek ilyen engedékeny! - mondta, és meglátott egy másik fiút, aki a lépcsőn ballagott lefelé, így nem figyelt már rám. Ezt kihasználva gyorsan beszökelltem a félig nyitott ajtón.

A látvány, ami elém tárult, az valami varázslatos volt. A rengeteg manó csak úgy sürgött-forgott a konyhában. Az egyikőjük megpillantott, és rögtön hozzám lépett.

- Mit szeretnél? - kérdezte, és nem tudtam válaszolni. Szavak helyett egy újabb kordulást hallatott a hasam, mire én odakaptam a kezemet. A kisember rögtön tudta, hogy mit kell tennie. Szólt, hogy üljek le, és már el is ment. Egy srácot pillantottam meg az asztalnál. Gondoltam, hogy ő is hasonló helyzetben lehet, mint én. Úgy döntöttem leülök mellé. Egy darabig csak a manók dolgozását, és az evőeszközök csörömpölését lehetett hallani. Végül én szólaltam meg.
- Szia! Emma vagyok! Eridonos! - mutatkoztam be, és felé nyújtottam a kezem, mint ahogy illik.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 16:22 | Link

Emma

*Egyszerűen csak egy meleg teára van szüksége. Nem különösebben veszi figyelembe a portrékat a folyosón, mondjanak, amit akarnak, jobb, ha netán leszidják, de nem betegedik le, mintha napokig nyomná aztán az ágyat egy egyszerű megfázás miatt és nem tudna tanulni. Egyik nagynénje bájitalos, a másik gyógyító, így mindenféle szükséges gyógynövényről tud valamennyit, ami a megszokott kisebb-nagyobb egészségügyi gondokon segíthet. A csipkebogyó például most tökéletes lesz, némi méz kell még hozzá, meg egy alvás és holnapra már nem lesz semmi baja. A manó szívélyes érdeklődése kissé meglepi, nehezen nyögi ki, pontosan mit is szeretne, de valahogy sikerül, majd ámuldozik tovább ezen a konyhán, észre sem veszi, hogy valaki más is bejön, csak amikor hozzá szólnak. Jócskán meglepődve pislog a lányra, mintha most szállt volna le a falvédőről legalább.*
- Tessék? Hozzám beszélsz? Nem figyeltem... csak ez a konyha valami lenyűgöző... Axel vagyok, a Rellonból. És te? *kérdezi, érdeklődően pislogva a lányra. Fogalma sincs, mit mondott az előbb, annyira nem figyelt. Közben visszaér a manó egy nagy fehér bögrével, aminek az oldalára mintha tussal rajzolt volna valaki egy gyönyörű baglyot és felé tartja.*
- Tennél nekem egy kanál mézet is bele, ha szépen kérlek? *kérdezi meg reményteli pillantást vetve a manóra, aki a lelkes igenlést követően el is tűnik a teájával, hogy majd perceken belül ismét visszatérjen, és már egy kiskanál is díszeleg a bögrében. *
- Nagyon szépen köszönöm neked. *vigyorog a manóra hálásan és átveszi a bögrét, majd orra magasságába emelve bal tenyerére helyezve a csészét, jobbjával meg a fülét fogja a biztonság kedvéért és hunyorítva tanulmányozni is kezdi azt a bizonyos rajzot. Aprólékos munka, minden egyes részlet ki van dolgozva, ha színes lenne, azt hinné, menten elrepül. *
- Na és milyen a suli? Te is új vagy még itt?*kérdezi közben a lányt, mielőtt a bögrét leengedve megvakarja a tarkóját, hümmög egyet, majd belekortyol a teába. *
 
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint