Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

öltözet

Nyári szünet. Manónak is, aki még mindig egy budapesti magániskolába jár. Nem is akármilyenbe: affélébe, amit csak az igazán tehetős családok engedhetnek meg maguknak, és ezek közül is olyanba, ahol varázslókat oktatnak. Bár egy kicsit megtévesztő így jellemezni Manó iskoláját, tudniillik a vezetőség nem szakad meg azon igyekezetben, hogy használható varázstudást tömjön az ott tanulókba. Az ő - és valójában a családok - célja ugyanis az, hogy mágikus erejüket kontrollálni tudó, de inkább a mugli világban, és főleg az üzleti életben alaposan otthon levő fiatal felnőtteket eresszenek szélnek.
De már csak körülbelül harmincat kell aludni, és a varázstudásra éhes srác is a Bagolykő padjait fogja koptatni, átvették ugyanis ebbe a patinás Mágustanodába. Hamarosan maga mögött hagyhatja a pénzügyet és a gazdasági ismereteket, és közelebbről megnézheti magának a bűbájtant és az elemi mágiát.
De most egyelőre még szünet van, és - ahogy a gyomrában kavargó pillangók minden lépésnél emlékeztetik - Manó épp egy tetoválószalon felé igyekszik. Na nem maga akar tetoválást, és nem is ez okozza a szűnni nem akaró izgatottságot. Egy levelezőtársával fog ismét találkozni a fiú. Egyszer látták egymást élőben, a Bagolykövön. Mat - így hívják ismeretlen ismerősét - beszélgetett vele egy kicsit a navinések klubhelyiségében, mutogatta meg az ottani helyiségeket. Címet cseréltek akkor, és azóta csak bagollyal tartották a kapcsolatot olykor-olykor egészen ezidáig. Most Mat elhívta élete első tetoválásának születésére. Így hát Manó beutazott a város centrumába, elhagyta a metróaluljárót, és a nem messze berendezkedett üzlet felé vette az irányt. Szerette volna kicsit egyedül is szemrevételezni a kirakatot, de korábban kellett volna felkelnie ehhez. A zsúfolt utcán sietők egy pillanatra felfedték az épület falának támaszkodó illetőt, aki már várt rá. Manó lassított a léptein, és próbált felkészülni a találkozásra. Nem értette, miért aggódik ennyire. Váltottak már néhány baglyot, nem mintha tökéletesen idegen lenne számára a másik.
Megigazította a szemüvegét, és átlibegett a keresztirányú gyalogos had által hagyott réseken, mígnem már senki nem választotta el őket. Manó önkéntelenül elmosolyodott, ahogy rendesen megnézhette magának Matet: összeöltöztek pirosba és feketébe. Hajuk ütött el csak igazán egymástól: Manóé egy rövid, inkább fehér, mint szőke, egyenesre nyírt hajkorona, míg ismerőséé hosszabb, oldalra fésült sötét frizura, nem kevésbé gondosan beállítva. Bejött neki a másik hajviselete, de úgy döntött, mégsem indít azzal a másiknál, hogy "jó a hajad".
- Szia! - köszönt inkább ehelyett. - Ugye nem kellett sokat várnod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezúttal okosabb és felkészültebb. Nem csak a csodás, Indiana Jones Barbie baba felszerelése van nála, még csak nem is él abban a hitben, hogy ennyi bőven elég lesz. Hála Viktornak és a kiképzésének, most sokkal felkészültebben indul túrázni meg sátorozni, persze ez azt is jelenti, hogy tripla annyi cuccal. Mondjuk cipekedni speciel nagyon nincs kedve, attól függetlenül, hogy pakolni volt, szóval megoldotta a helyzetet. Ezúttal igazán fontos tartozéka a túrának és a nagy önmegvalósításnak, ami a dolog mögött állt, ez pedig nem más, mint Cameron. Ha véletlen valami hülyeséget csinálna, akkor ne kelljen idegenek jóindulatára számítani. Ha véletlen nem tudna lejönni valahonnan ismét, máris kéznél a megoldás. És eleget pillogott rá, szóval még a cuccait is hozza. Ő csak roppant divatos kis hátizsákját viszi, hüvelykujjait beleakasztva és pattogós léptekkel közlekedik az ősvadonban. Illetve ő úgy érzi, éppen meghódítja az érintetlen természetet, szívja magába a friss levegőt, holott csak a turistaútvonalat fedezi fel éppen, de azt nagyon.
- Áh, ez tökéletes lesz! - mondja olyan lelkesedéssel, mintha éppen túlélő ösztöneinek és kivételes tehetségének köszönhetően talált volna táborhelyet. Holott egy éppen csendes, üres, kijelölt kempingezőhelyet sikerült levadásznia, elképesztő tehetségével. Mégis elégedetten vigyorog, mert tudja, hogy Viktor nagyon büszke lenne rá. Legalábbis ő szeret ezzel a gondolattal élni.
- Héé, te ugye tudsz sátrat állítani? - kérdezi csak úgy mellesleg. Mert ezzel az eggyel ugyan nem számolt. - Akkor csinálhatnád te. Én hülyén festenék, és úgy akarok kinézni, mint aki rutinos - szegi fel állát közben és megvillantja fogait, melyeket elbűvölő mosolya keretez. Na igen, ő igazi Ombozi. Az otthon kényelmében nőtt fel, igazi aranyvérű kislányként. Sosem volt még szüksége rá, hogy két kezével sátrat állítson, itt meg nem szívesen varázsolna, nehogy egy mugli meglássa. Véletlen sem akarja kihasználni Cameront. Egyszerűen olyan hasznos, örül, hogy magával hozta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

öltözet

Mat is mosollyal indított, ami jó jel volt, de Manó csak egészen kicsit lett ettől nyugodtabb. Az ide úton azzal próbálta sikertelenül csitítani a zsongást a gyomrában, hogy a tetoválás aktusa alatt úgysem a beszélgetésé lesz a főszerep, így nem kell tartania kínos csendtől sem.
A szőkeség ránézett az órájára: tényleg nem késett, még néhány perccel előbb is érkezett szerencsére.
- Szívesen jöttem, köszönöm, hogy engem hívtál - válaszolt őszintén a másik hálálkodására. Tényleg sokat jelentett neki, hogy egy iskolatársa máris elhívta őt valahova. Ráadásul az első tetoválása készültére. Manó ezt egy fontos dolognak tartotta. Kívülről csak, hiszen neki nem volt tetoválása, ámbár nem zárkózott el a gondolattól, hogy egyszer csináltasson egyet.
- Mit hallgatsz? - kérdezte eztán a másik nyakában lógó fejhallgatóra célozva. Ez volt az első dolog, amit ki tudott ötölni mint beszédtéma. Persze érdekelte is a válasz. A zene nem került szóba eddig közöttük, és kíváncsi volt, vajon milyen Mat ízlése ezen a téren.
Ennél tovább azonban nem mentek a csevejjel, Mat indítványozta, hogy húzódjanak beljebb, a hűvösbe. Egyúttal tegyék meg, amiért végtére is jöttek.
- Igazad van - nyugtázta Manó, és több szót nem pazarolva benyitott a valóban légkondicionált helyiségbe. Társa kezébe adta az ajtót, hogy az becsukhassa, közben pedig szétnézett a helyiségben. A narancsszínű falakon mindenhol különféle minták kaptak helyet, némelyik bekeretezve, némelyik csak úgy. Rajtuk kívül néhány cserepes növény és afrikainak tetsző faszobor igyekezett feldobni a környezetet. A nem túl bizalomgerjesztő tetováló székeket ellensúlyozandó a srácokat fogadó művész nem olyan teljesen szétvarrt nagy darab fickó volt, mint ahogy Manó elképzelte. A vékony és magas illető egy metál együttes pólóját hordta, haja hosszú volt, lófarokba fogva. Barátságosan köszöntötte őket.
- Helló, mit tehetek értetek? - kérdezte, mikor a fiúk "felsorakoztak" egymás mellett. Manó visszaköszönt, de meghagyta a válaszolás jogát Matnek, úgyis a pult mögött balra történő eseményekkel volt elfoglalva: egy másik fickó - egy mackós alkatú nagy szakállal - éppen egy férfi hátán dolgozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#málhásszamár #sátorbanalvás #állítsukfel

Utál cipekedni, más választása azonban nincs. Mindez természetesen ki más műve lenne, mint Sárié, aki már kellőképpen tudatában van annak, hogy egy kis vörös rúzs szempillarebegtetéssel párosítva mekkora hatással tud lenni rá és ezt ki is használja. Az eredmény látható, cipeli kitartóan a teljes táborozáshoz szükségesnek ítélt felszerelést hálózsákkal, sátorral és még ki tudja mivel. Gyanítja, hogy talán egy-két tégla vagy nagyobb kő is lehet azért a táskában, amitől ekkora a súlya, de a felvetésre csúnya nézést kapott válaszul, és még szerencse, hogy csak azt, nem felháborodott hangvételű kiselőadást is a tégla meg a sokadik, majd nagy eséllyel egy fél délutánra felvett, kényelmetlen, de abszolút csinos és egyáltalán nem táborozáshoz kitalált kisestélyi szükségességéről. Ezeknek végtére is mind ott kell lenni a táskában, az már mellékes, hogy az ő harmadik vázlatfüzete megmérettetett és fölöslegesnek találtatott, így végül az ágyon maradt. Sára végre megáll azonban, kiválasztja a szerinte megfelelő helyet, ő pedig ennek örömére megkönnyebbült sóhajjal nyugtázva a tényt, hogy megérkeztek. Reméli, hogy nem lát majd két kanyarral odébb mégiscsak jobb helyet a lány, mert ő innen már egy tapodtat sem mozdul. Kissé kifulladva inge alját megemelve az anyaggal kezdi legyezni magát, miközben a csomagnak támaszkodik, izzadtágtól csillogó homlokát pedig a már említett kockás ruhadarab ujjába töri futólag. Ez éppen elég pillanatnyilag, szerinte, Sárának azonban máris van jó kérdése, vagy inkább kérése, nagyon szépen indokolva is méghozzá. Sátor. Egy futó pillanatra homlokának nyomja a tenyerét, majd beletúr a hajába és előhúzza a magával hurcolt tokból a pálcáját, hogy pillanatokon belül álljon is a sátor. Büszke aranyvérű azért, és hiába véli tudni, hogyan is kell összerakosgatni a sátrat, nem igazán érzi úgy, hogy fetétlen szeretné azt is kipróbálni itt és most. Az ilyen természetű energiakifejtésért nem rajong azért ő sem annyira. Színpadoasan meghajol a lány felé, meg lehet tapsolni, aztán pedig ha már nyitva a táska, kiráncigálja belőle a hálózsákokat is és bedobálja a sátorba őket, majd a csomagot is beráncigálva letelepedik a földre és előkeresi az innivalót. Úgy érzi, menten szomjan hal. Sára felé is tartja az üveget, ha már végzett vízháztartása helyreállításával, a következő momentum pedig már az, hogy kibontja a hálózsákját és mint aki jól végezte dolgát, elnyúlik rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Látja ám, hogy Cameron lassan fárad és kevésbé tűri azt a sok cuccot, de nem csinál nagy problémát a dologból. Megoldja könnyedén, elűzi a bűntudatát, nemes egyszerűséggel másra gondol. Mondjuk arra, milyen energikusnak érzi magát, hogy meghódítja a természetet, beleveti magát a nomád életmódba. Lelkesen csillogó, zöld szemeivel pásztázza a területet, és megtalálja hamar a tökéletes táborhelyet. Ez kevésbé csodás érdem, mint amilyennek feltünteti. Mégis némi elégedetlenséggel tölti el, hogy Cameron nem örül neki ennyire. A legnagyobb bűne a másiknak jelenleg mégis az, hogy fáradt sóhajjal pakol le és próbálja kicsit lehűteni magát. Ugyanis rendesen megizzadt, Sára pedig a saját érdekében inkább elirányítja a tekintetét a másikról pár pillanatra.
Aztán jön a sátor problémája. Mármint lehet, hogy ő jól akar festeni, de ehhez az kell, hogy ne ő legyen az, aki szerencsétlenül próbálja a sátrat felállítani. Ehhez sajnos nem kapott instrukciókat Viktortól. Viszont úgy döntött, ha már legfontosabb szériatartozéka vele tartott, akkor megkéri őt, hogy segítsen ebben. Hiszen nem lehet olyan nehéz. Ez az izé mugliknak készült, ami azt jelenti, hogy a legsötétebb IQ-fighter is össze tudja rakni pár óra kemény munkával. Cameron viszont lusta, előveszi pálcáját és pár mozdulattal és varázslattal már kész is a nagy feladat.
- Így én is meg tudtam volna csinálni - elégedetlenségéhez még egy fintort és megejt. Nem, nem könnyű vele az élet, megfelelni neki meg még kevésbé. És amúgy is, mostanában megállna a világ forogni, ha ő valamire csak úgy rámondaná az áment. Ha valami jó lenne úgy, ahogy van. És az a probléma, hogy ezek a szigorú szabályok saját magára fokozottan érvényesek. Nem, nincs jó időszaka. Nem egyszerű vele. Ő is tudja. És hasonlóan oldja meg, mint az előző problémákat, inkább csak foglalkozik mással. Mondjuk azzal, hogy Cameron már be is pakolt a sátorba és el is dőlt, őt meg kihagyta a mókából.
- Hé, te meg mit csinálsz? Idebent akarsz gubbasztani? Kihagyod a naplementét - ebben a pillanatban ül be Cameron mellé a sátor bejáratához, de a másik csak a hátát láthatja. Ahogy kimondja, azonnal belé is hasít a felismerés, hogy ő sosem akart ilyenné válni. Egy rémálom házisárkánnyá. És nem tudja, mikor lett ilyen, attól fél, hogy talán mindig is az volt, csak nem tűnt fel neki. Gondolatait próbálja kiüríteni azonnal, szinte pánikszerűen, ahogy a tájat bámulja. Hallgatja a madarak énekét, ahogy a meleg, nyári szél játszik a fák leveleivel. Aztán úgy dönt, kicsit belül is hallgatózik, de ahogy visszakoncentrál a saját bensőjére, meglepődik, mégsem tesz semmit. Üresség és csend ül a lelkén. Fogalma sincs, miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mecsek #jólennepihenni #nenyafogjmárasszony

Kifulladva pakol le, tulajdonképpen még arra sincs kifejezetten sok energiája jelenleg, hogy hangosan panaszkodjon. A mugli megoldási módok eszébe sem jutnak, mágia segítségével húzza fel inkáb a sátrat nagyon gyorsan, hogy aztán ha már vizet is ivott, viszonylag kényelmesen nyúlhasson el a földön elterített hálózsákján. Kezeit tarkója alatt kulcsolja össze, bokáit egymáson keresztül veti és láthatóan nem mozdul innen sehová nemhogy az elkövetkező öt percben, de ma úgy egyáltalán sem. Pihenni akar. A sátor falát bámulja kitartóan, hogy azt hinné az ember, nagyon gondolkodik valamin, pedig a fejében most éppen csak a légyzümmögés ha létezik, egyéb nem sok. Bambul, de azt aztán teljes beleéléssel műveli, egészen addig, amíg a lány ismét hozzá nem szól meglehetősen elégedetlenül. Ma mintha semmi nem lenne elég jó, a sátorra is tett megjegyzést, még jó, hogy akkor őt kellőképpen lefoglalta, hogy behurcolja a csomagokat és megkeresse a helyét, így elkerülve bármiféle esetleges veszekedést. Most azonban nem foglalja le semmi annyira, hogy ne figyeljen rá. Felé fordítja a fejét, bár csak a hátát látja éppen, és vállat von.
- Ma helyettem is nyafogsz? Miről maradtam le? - érdeklődik a maga meglehetősen nyers módján, majd szusszantva, száját elhúzva ül fel, előkotorja még meglévő, eddig el nem áztatott csomag cigarettáját, kimászik a lány mellé és lábait felhúzva maga elé kinyitja a dobozt.
- Nézzünk naplementét, ha ez minden vágyad. Tábortüzet majd szeretnél? - kihúz egy szálat és megforgatja az ujjai között, a további memaradó két szálat meg kicsit rázogatja, mintha tetszene neki a hang, ahogy a doboz egyik oldalától a másiknak csapódnak és vissza.
- Arra gondoltam, elégetem az összeset és nincs több, vagy mindig kelleni fog még egy szál és sose hagyom abba - teszi vissza az eddig ujjai között forgatott szálat is ezzel, majd a lány vállának dől lazán, nézzenek naplementét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pedig az előbb még olyan lelkes volt, most viszont már elégedetlen. És neki is feltűnik egyhamar, hogy nem túl fair, amit csinál és talán csinálhatná kedvesebben is. Cameron feltételezésére azonban zsigerből hátrafordul és felemeli egyik szemöldökét kérdőn.
- Annyit nem tudnék egy személyben - rázza meg a fejét egy kicsit és visszafordul, átkarolja térdeit. De kivételesen nem esik le neki, hogy ez a megjegyzés Cameron világában felér egy "Mi a baj?"-jal. Az ilyesmik felett mostanában túl könnyen elsiklik, és inkább gondolkozik kicsit még, csak akkor tér vissza a földre, amikor Cameron végül kikászálódik és mellé ül. Aminek igazából örül, de máris kezdené a hisztit, hogy komolyan kijött a vadonba dohányozni? Ennyit nem bír ki nélküle? Megárt neki egy kis friss levegő? De mielőtt még belekezdene, észreveszi magát, ezúttal tényleg és szépen visszacsukja a száját, és hagyja, hogy a beszédre szánt levegő csak úgy elillanjon tüdejéből, ahogy szépen lassan kiereszti.
- Ühümm - válaszol inkább a kérdésre csendesen, bólint is hozzá kicsit. Igen, szeretne tábortüzet majd, meg szeretne fotózni, sokat. A tájat, a tüzet, szeretne sütögetni és azt is megörökíteni, meg persze magukat. Még ha nem is selfie-párti, valahogy tényleg meg kéne kicsit örökíteni ezeket a pillanatokat, hogy legalább egy szép emlék maradjon róla.
- Talán az hatásos lenne. Tudod, kicsit féltékeny vagyok, nagyon lassan, fájdalmasan kicsinálni az én reszortom - erre viszont elkuncogja magát és visszafojt egy vigyort is. És maga is meglepődik azon, hogy a mai nap fényében ez mennyire nem vicces. Sőt, tök igaz. Erre a gondolatra pedig szusszant egy aprót és szőke buksiját finoman nekidönti Cameronnak. Kezéből pedig kiveszi a cigarettás dobozt, hogy saját kezét simítsa bele helyette és összekulcsolja az ujjaikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mecsek #eznemmagyarázat #nézdanaplementét

- Az lehet, de ettől még áll a kérdés. Miről maradtam le? - próbálkozik újra a kérdéssel, ami az ő szóhasználatában tényleg egy 'mi a baj'-jal ér fel, és nem sokkal ezután ki is ül a lány mellé. Nincs kedve további elégedetlenkedést hallgatni, meg aztán amúgy is szép az a naplemente is, még ha fáradt is.
- Akkor majd sötétedés után megoldom azt is. Varázslattal, szólok előre. Nem fogok nekiállni tüzet csiholni, akármennyire érdekes és autentikus is lenne - válaszolja oldalra sandítva, aztán visszatér tekintete a dobozra, amiben alig van már pár szál cigi és attól is szabadulni próbál, akárcsak a szokástól. A válasz kissé meglepi, fel is vonja a szemöldökét kérdőn, miközben a lányra pillant. Ezt most komolyan mondja?
- Szóval ezt tervezed? Szép lassan kinyírni? Várj csak, mit is tanulsz te a mesterképzésen? Újságírásra emlékszem, de csak nem hóhér a mellékképzés? Nem hiszem, hogy jövedelmező lenne, viszont nem tudok róla semmit különösebben - vigyorodik el szemtelenül a következő pillanatban. A dobozt a háta mögött a sátorba hajítja egyelőre. Nem éppen biztos benne, hogy ebből még ma lesz is tábortűz, de kés és fél, közel három napra jöttek, abba igazán belefér mondjuk holnap este is amolyan amatőr csillagnézéssel egybekötve azzal a reménnyel, hogy talán látnak még hullócsillagot.
- Ööö, nagyon meg fogom majd bánni, ha ma este inkább aludnánk és csak holnap este kerülne sor tábortűzre, nem ma? Iszonyat fáradt vagyok - közli a naplementét bámulva, majd egy kis szótlan ücsörgést követően vissza is mászik a sátorba, hogy átöltözzön és elnyúljon újfent hálózsákján. Komolyan mondta, hogy fáradt, elvégre ő cipelt idáig mindent. Egyszerűbb lett volna lebegtetni, de Sári egy mugli turistaösvényt szúrt ki sétájukhoz, na meg már lehetett látni, hogyan vélekedett a sátor felállításáról is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem maradtál le semmiről - válaszol, kissé értetlen fejet vágva, szemöldökeit felhúzva. Nem, még mindig nem esik le neki, Cameron mit akar belőle kiszedni. Mondjuk azzal sem menne sokra, ha tudná, a másik mit vár tőle. Őszintén nem tudja, mi baja, fogalma sincs róla, nem tudná megmagyarázni. Bár már legalább feltűnik neki, hogy mennyire borzasztóan viselkedik. Szóval visszafogja magát, ahelyett, hogy tovább elégedetlenkedne, inkább csendben marad. Csak hümmögve mondja, hogy igen, szeretne tábortüzet.
- Szeretem a tüzet - mondja halkan, bólogatva és kicsit elgondolkozott, tulajdonképpen fel sem tűnik neki, hogy nem is annyira függ össze a válasz a Cameron által felvetett dolgokkal. Pedig meg tudná neki mondani, hogy milyen menőn nézne ki, ha legalább egy öngyújtóval próbálkozna, de ismét visszafogja magát és úgy dönt, ráhagyja. Ha ő varázsolni szeretne, hát tegye. Ő akart tüzet, megkapja a tábortüzet, és ez a lényeg, nem? Tekintetét a tájon legelteti, miközben ismét azon kapja magát, hogy csak bámul a semmibe, oda sem figyel, kiürítette a fejét. Csend és üresség.
- Hm? - kérdez vissza, amikor leesik neki, hogy Cameron tulajdonképpen hozzá beszélt, de mielőtt még megismételhetné, leesik neki, mit mondott. - Ezt nem kell tanulnom. Zsigerből jön - vonja meg vállát és ártatlanul mosolyog rá, olyan mint a ma született bárány. Figyeli, ahogy Cameron végül visszadobja a cigijét a sátorba, közben kicsit feljebb húzza a lábát, szorosabban karolja szabad kezével. Még egyszer rámosolyog Cameronra, aztán ismét elkalandozik kicsit a gondolatai között.
- Nem gond, mindjárt megyek én is - mosolyog még egyszer és ad egy puszit a másik arcára és hagyja, hogy bemásszon a sátorba és átöltözzön. Neki jól esik még az ücsörgés, és azzal üti el az időt, hogy a sátor közelében az apró virágokat szedi ki és fonja össze. Egy kis gyűrű még össze is jön neki, addig csinálja, amíg nem zavarja a sötét és reméli, hogy Cameron nem hiányolja addig hihetetlenül. Akkor viszont beljebb mászik, átveszi a felsőjét és megcsinálja a fevőhelyét. Elnyúlik Cameron mellett, közelebb bújik kicsit hozzá. Nem volt olyan jó ötlet ez az egész, ahogy elcsendesül és lehunyja a szemét, már teret is enged gondolatainak.
A zavaros elmélkedésből egy furcsa hang kelti fel. Vagy már nem is gondolkozott, hanem elszundított? Sötétebbnek tűnik, mint amikor befeküdt Cameron mellé. És a furcsa hang kívülről jön, a sátron kívülről. Sára pedig helyből kinyitja szemeit, körbepillog, de rájön, hogy ez így nem fog menni. A pálcája után kutat kezével, de nem találja, amitől némi kétségbeesés lesz rajta úrrá. Nem tudja hova rakta, még csak fényt sem tud vele varázsolni, szóval B-tervként közelebb bújik és megrázogatja kicsit Cameront.
- Cam, hé, Cam. Kelj fel, hallottam valamit - szólongatja halkan, fojtott hangon, de épp elég közel van hozzá ahhoz, hogy így is hallja. És a bökdösése amúgy is megfelelő ébresztő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa érzés végre vizsgamentesen kezdeni a vizsgaidőszakot. Ennyi előnye azért van annak, ha befejezed a sulit, csakhogy az a stressz, ami pár feladatlap kitöltése nyomán keletkezett elmarad, jön helyette másik. Bizony, itt az ideje, hogy az őszi kollekciót bemutassuk, így mondhatni egy nagy rakás időeltolódás most az életem. Nem is csoda, ha úgy nézek ki, mintha az összes tárgyat felvettem volna és mindből hatezer oldalt magolnék per nap. Igen, ennyit arról, hogy az ember a modellkedés miatt nem lehet nyúzott. De igen, lehet. Aztán a kisebbik probléma rész az Edictum, most, hogy végre megjelentünk egy ideig csökken a feladataink száma - egészen pontosan addig, míg el nem jön a következő cikkleadási határidő.
Épp hazafelé tartottam volna, mikor Rose - látva zombiszerű létezésemet - együttérzésből, vagy felebaráti szeretetből, de leszólított, hogy nincs-e kedvem elmenni valahová. Erre minden tisztességes, iskolát végzett - vagy nem végzett - ember azt mondja, hogy van, így kerültünk Pestseholse egyik lerobbantabb kocsmájába, mindenféle kíséret nélkül, csak mi, lányok. A részegek száma az idő múlásával egyenes arányban növekszik, ennek következtében az élmény és látvány fokozottan hatványozottá válik. Micsoda matematikai összefüggések. Én persze karózom a tököt az asztalnál ülve, míg megfáradt sorstársam italért megy, így alkalmam nyílik körbenézni. Hiba. Szerény, ám annál pontosabb becsléseim szerint rajtunk kívül még két nő tartózkodik a helyiségben, ami egyet jelent a feltűnéssel. Nem mintha fényezni óhajtanám magunkat, de Rose igen figyelemreméltó lányka, ami pedig engem illet, félvéla vagyok. Ennél tovább nem is kell magyaráznom szorult helyzetünket, amiről nem vagyok hajlandó tudomást venni úgy egyébként, ahogyan a minket vizslató tekintetekről sem.
- Szép bokarúgás volt - biccentek egyet és megkaparintom az egyik poharat. - Az a baj, hogyha elérnek egy bizonyos pontra, nem a piájukra fognak koncentrálni - erős célzás arra, hogy remélem jó erőben van az eridonos és célozni is tud, különben bajok lesznek. A pálcánkat nem húzhatjuk elő, hogy mindenkit helyretegyünk, puszta kézzel pedig csak az egyikünk nem boldogulhat. Persze abból ítélve, ahogy lazán megkínálta a lábával benga állat 1-et, nem csodálkoznék rajta, ha valakit ököllel arcon vágna.
- Hány vizsgád lesz, hogy inni kell rá? - elmosolyodom, miközben poharamat az övének koccintom és istenesen lehúzom tartalmának felét. Fogalmam sincs mi ez, de baromi jól esik. Jer hozzám szeszszármazék, ne hagyj magamra!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még jó is, hogy a fiú lenyelte azt a nyelvére kívánkozó megjegyzést, mert valóban, jelenleg a kezdeti tanár-diák kapcsolatukba nem túl beleférősek a hasonló tréfák. Viszont az így fennálló csendben van ideje kielemezni az imént látottakat. Egyszerű, ha lehet úgy mondani, olcsó trükk ez, amit a termek szolgáltatnak, melyik-melyik máshogyan, másféleképpen, de tény, hogy van mit leszűrni a reakciókból. Első sorban inkább Gareth mozdulatait és reakciókészségét figyelte, hogy min lehetne javítani, mi az, ami még fejleszthető, bár ez még vajmi kevés egy tényleges "diagnózis" felállítására. Nem mellesleg az illető moráljáról is sokat elmond egy efféle azonnali reakció. Nincs átgondoltság, csak a tiszta ösztön. Az semmiképpen sem rossz, hogy őt is megpróbálta arrébb lökni a közeledő gömb útjából; volt már olyan tanítványa, aki csak egymaga igyekezett kitérni, nem sok sikerrel.
Nem is volt sokáig a tanítványa.
Ami az illúziót illeti, valóban nem egy mestermunka, ám nem is volt soha cél, hogy az legyen. Az ide látogató aurorok tudják, hogy a legtöbb ezek közül csak illúzió - bár van néhány terem, ahol valódi varázslatokat indít a belépő ellen a rendszer -, inkább csak a reflexek és reakcióidő kiélezésére szolgáló gyakorlásnak számítanak. Épp ezért nincs is belekalkulálva a egy varázslat eredményének tömege vagy súrlódási ereje, sem az egyik fizikai tényezők. De ez nem is számít, amikor csak amolyan bemelegítés gyanánt szükséges.
Beljebb lépdel a teremben, lépései pedig tompán, alig koppannak a sima betonon, miközben körbenéz a jelenlegi fizimiskáján az épületnek. Végül tekintete Gareth arcán állapodik meg.
- Szeretném, ha megmutatná, mit tanult eddig Renéetől és az olvasmányaiból, meddig jutott gyakorlatban. Magára bízom, hogy milyen illúziót hoz létre. Lehet nagy, látványos, megpróbálhat hatni pusztán az én érzékszerveimre, nem szabom meg a varázslat típusát. Lehet akár több egymás után is, ha úgy látja jónak.
Ez már hivatalosabb, órai szituáció, így a korábbi magához mérten közvetlenebb stílus (lehet egyáltalán akként aposztrofálni?) is eltűnik és marad a hűvös tárgyilagosság a helyén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Magnus pár lépés után megáll és megfordul - újra farkasszemet néz a fekete tekintettel, ami az arcát tanulmányozza, csaknem olyan szenvtelenséggel, mint ahogy az imént a szürke betont. A kiváltott érzés ugyanaz, mint legutóbb, nyugtalanító, de józan, hideg módon tudja kezelni. Nem hazudik, nem ejti magát saját csapdájába, nem pánikol, a legjobb tudását és a tőle telhető legtöbb őszinteséget és nyitottságot fogja adni neki. A hozzá intézett szavak, főleg a magázáshoz való visszatérés oldják a belső feszültségét - ha feladata van, akkor arra koncentrál és a közéjük halmozott távolság most jól jön. Mély lélegzetet vesz, tisztára söpörve a fejét az iménti percek emlékétől, csak pár pillanatot vesztegetve, amíg megbizonyosodik felőle, hogy ereje stabil és elég képlékeny, aztán belekezd. Felemeli a balját, széttárt tenyérrel, amiben egy könyv jelenik meg - nem túl nagy, de aprólékosan kidolgozott kötet, smaragdszín bőrkötésben, nyomott mintákkal és finoman megsárgult papírral, ahogy kinyitja. A szöveg benne Magnus számára már túl messze van, hogy beleolvashasson, de a lapozások nyomán megkopott sarkak kivehetőek voltak. Aztán a pár oldallal odébb kilógó könyvjelző szalag vége meglebbent, mintha szél támadt volna és a lapok is mozogni, zizegni kezdtek halkan, majd egyre hangosabban és a nem létező légörvény ide-oda pörgette a könyvet. Aztán a lapok csapdosni kezdtek, kiszakadva a kötésből és felszállva, hangos suhogással, oszlopban körözve egyre feljebb és feljebb, közben pedig fokozatosan összehajtogatták magukat, tengernyi origami madárrá változva - ha az ember alaposan megnézte a kavargó tömeget, több féle állatot is kivehetett, darvakat, fecskéket, de akadt megmagyarázhatatlanul rájaforma is. Az egész azonban nem tartott sokáig, a lapok egymás után nyerték vissza eredeti alakjukat, a falakra tapadva, olyan rendezetten, mintha valaki velük tapétázta volna ki őket. Csönd állt be, pár pillanatig semmi sem mozdult, aztán a papírok hirtelen úgy kezdtek aszalódni-zsugorodni, mint az őszi levelek, széleik felkunkorodtak és szállingózni kezdtek a padló felé, mögöttük pedig fal helyett egy táj részlete vált láthatóvá. Végül a táj, mint egy eső áztatta kép, színenként lefolyt a falról és összeolvadt a papírokkal, mígnem az egész nyomtalanul eltűnt.
Maga az impozáns mutatvány meglehetősen alap technikákra és trükkökre épült - az évét azzal töltötte, hogy mennyiség helyett a minőségre gyúrt, az alapokat csiszolva és tökéletesítve. Úgy döntött, nem ugrik fejest olyasmibe, amihez jobb lenne egy tanár, inkább azt hozza fel a lehető legjobban, amit egyedül le tud tisztázni és arra figyelt, hogy megbízhatóan, egyenletesen, pontosan tudja használni ezeket, nem pazarolva feleslegesen az erejét. Az imént fokozatosan mutatta meg, mire képes - precizitás, részletesség, mozgás, hangok, felületek, tér és perspektíva mind benne volt. A légzésére végig ügyelt és nem erőltette magát feleslegesen annak tudatában, hogy ez mindössze az óra első illúziója - szüksége lesz még az erejére, amiből (hála a plusz stressznek) akadt bőven, de nem pazarolta. Nem várt dícséretet, de kíváncsian nézett Magnusra, mert eddig nem nagyon mutatta meg senkinek, mit is tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mecsek #aludjmárna #eztseköszönödmeg

Egy egész pillanat erejéig értetlenül bámul Sárára, neki nem úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, de ha nem kap választ, hát nem kap. Nem fogja erőltetni, hogy beszéljen minden áron, úgyhogy inkább vállat von és másik témát keres, még akkor is, ha tudja, hogy valami csak nincs rendben. Nem lelkigondozónak szegődött, Sára pedig majd úgyis elmondja, mi a gond, legfeljebb üvöltve vágja a fejéhez azzal egyetemben, hogy mekkora érzéketlen bunkó. Még lenne is benne igazság. A tábortűz kapcsán előrevetíti azért legalább, hogy majd varászlattal tervezi megoldani, hacsak nem bukkan fel a környéken teszem azt egy egész mugli cserkészcsapat, mert egyéb ok az elhatározásától aligha tántorítaná el. Az elégedetlenkedés híján még csevegne is egyébként, ha már eddig jutottak, de a lány nem figyel. Jól van, neki már nincs ereje ezen nyavalyogni, szerencsére, ahhoz pedig kedve nincs továbbra sem, hogy elkezdjen remekbe szabott módon átgondolt kérdéseket tenni fel, amik nem igen-nem választ igényelnek, de nem is számonkérőek, mert az a fránya miért mekkora egy marhaság már, rossz rá válaszolni is. Ha Sára világfájdalmas gondolatokba akar merüln és problémákra pazarolni az estét, amikre aztán már egy év múlva sem fog emlékezni, csak tessék, ő önzetlen, kérem, és nem áll az útjába. Be is vonul inkább a sátorba, átöltözik, majd bebújik a hálózsákjába, megvája a lányt és amint ő is megtalálta a helyét, átöleli, aztán már alszik is. Kint aludni mindig is szeretett, és kivételesen nem azért, mert az anyját bosszantja a dolog, hogy a kastély minden kényelme helyett a parkot preferálja alkalmanként, hanem tényleg jól érzi magát ott. Remekül alszik most is, egészen addig, amíg arra nem ébred, hogy kedvenc szőkesége rázogatja a vállát és halkan szólongatja. Álmosan, kissé morcosan nyitja ki a szemét, nem is lát tisztát egyébként sem, ehhez meg hozzáadódik a sötét is, mint látási viszonyokat rontó tényező. Pislog párat, hátáról oldalára fordul és mint hős védelmező, átöleli a lány derekát, szorosabban húzva magához őt.
- Biztos csak a baltás gyilkos - rombolja le megszólalásával azonnal az illúziót, hogy bármi köze is lenne holmi jól nevelt szőke hercegekhez, a lány vállába fúrja a fejét és ha rajta múlik, alszik is tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még egy ideig kint ücsörög, megcsinálja magának a cuki, virágos gyűrűjét, amit fel is rak hüvelykujjára, mert pont arra passzol. Aztán mászik csak be Cameron mellé, látja, hogy még ébren van, megvárta. Rámosolyog, elégedetten szusszant egyet, ahogy Cameron átöleli, de mégis nehezen alszik el. Szinte fel sem tűnik neki, hogy végül mégis sikerült a félálomból talán elszundítania, de nem ezen gondolkozik. Sokkal inkább a hangokra koncentrál és kívülről jönnek. Nem az jut eszébe, hogy esetleg egy kis állatka tévedt erre, annál sokkal bizarrabb világban él. És semmi baj nem lenne, ha a sötétben tapogatva megtalálná pálcáját, de nincs sehol. Szóval gyorsan megrázogatja Cameron vállát és próbálja felébreszteni. Úgy tűnik, sikerül is, aminek eleinte nagyon is örül, de a másik csak párat pislog, felé fordul, átöleli és megjegyzi, hogy biztos a baltás gyilkos.
- Hogy te milyen... - és még pont időben visszafogja magát és visszanyeli minden mondanivalóját. Okosan, előrelátóan védi nőiességét. Nem verekszik, nem káromkodik, inkább csak csendesen duzzog tovább egy ideig a sötétben. Bár Cameronnak pár pillanat elég, hogy vissza is aludjon, biztos nagyon fáradt volt. Ettől függetlenül most főleg nem nyerte el Sára sajnálatát, szóval vár egy kicsit, majd makacs mód kimászik mellőle, magára rángat egy bolyhos, puha pulcsit és tovább keresgél. Megtalálja a pálcáját, akkor gyújt vele némi fényt és kimászik a sátorból. Behúzza maga mögött a cipzárt, körbenéz. Pontosan úgy viselkedik, mint a szép, szőke lányok a horror filmekben. Attól eltekintve, hogy ő speciel illúziómágus és boszorkány. Persze, érheti még kellemetlen meglepetés, nem bízza el magát.
Kiterveli, mit fog csinálni, nem megy olyan messzire a sátortól, éppen csak a fák közé, ahol elsikítja magát, bár nem teljes beleéléssel, ébresztőnek tökéletes lesz. És ha Cameron kimászik a sátorból, akkor egy könnyed kis illúziót készít neki. Semmi különös. Csupán egyértelmű vérnyomok vezetnek a szemében a sátortól egészen a fákig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én egészen jól célzok. Nem lesz itt gond - kissé félvállról közlöm ezt a nem elhanyagolható tényt. Mert oké, lehet valaki bikaerős, de sokkal nagyobb energiába telik melléütni, mint eltalálni valakit. Különösen akkor igaz ez, mikor azt a csodálatos láblendítő mozdulatot próbálod jó helyre pozicionálni -, ha értitek, mire gondolok.
Mindent összevetve nem vagyok nagy bunyós. Előfordult ugyan, hogy le kellett szerelnem pár kellemetlenkedőt, de ezt a biztonságiak általában lerendezték helyettünk. Olyan a világon nincs, hogy hagyjanak egy modellt verekedni. Persze nekem könnyebb dolgom volt mindig is, hiszen a balett miatt jó kondiban voltam és vagyok, ha úgy adódik, igen messzire el tudok szaladni - már ha nem megy ki a csavarral rögzített bokám. Ja igen, merthogy túl wonderwoman lennék, ha nem lenne valami gikszer valamelyik porcikámmal.
- Van olyan tárgy, amit nem vettél fel? - felvonom szemöldököm és elfojtok egy apró mosolyt. Egy pillanatra a pult felé tekintek, ahol látom a kialakuló konfliktust, de nagyon fontos első szabály: ne nézd őket. Olyanok, mint a fajdkakas: látják a szemed fehérjét és erre ugranak. Így pár másodperc érdemtelenül kapott figyelem után egyszerűen visszafordítom tekintetem Rose-ra. - Divatbemutató szezon van. Azt se tudom, melyik időzónában járok - felsóhajtok és eltöprengek azon, hogy: de most tényleg, melyikben? Jó, ez persze költői túlzás, de mennyire jól hangzott! Ráadásul nagyjából fedi a valóságot, már ami a látványomat illeti. Egyébként említettem már, hogy alig ismerem a szőkét itt velem szemben? Csodálkozom is, hogy neki nincsenek fura elképzelései rólam. Mármint, nem vagyok én rossz lány, úgy tudom kínos pletykák sem terjednek rólam - aztán persze lehet, hogy mégis -, tehát nem eszem embert. Vannak, akik ettől függetlenül is tartanak tőlem. Érthetetlen.
- Gyáva népnek nincs hazája - a két távozó felé pillantok és ekkor megint csörömpölés hallatszik. Odafordítom fejemet a hang irányába és meglepetten látom, hogy megérkezett benga állat kettő, ráadásul az egyes prototípus védelmére kelve. Namármost ez azért probléma, mert a nyurgát egyeske is halál lazán laposra veri, nemhogy ketteskével karöltve. Feléled bennem a vágy, hogy jól kupán vágjam a két gorillát, de részegek. Nem megyek vele semmire.
- Szerintem egy percen belül valamelyik ütni fog - államat kézfejemre támasztom és sztoikus nyugalommal figyelem az egyre hevesebb szóváltást. A baj az, ha hárman kezdik, az egész kocsma fel fog bolydulni. Na nem baj. Épp szóra nyitnám a számat, mikor az első pofon elcsattan. - Kezdődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mecsek #arettegéséjszakája #ezértsefoglakszeretni

Megvárja még, amíg Sára is méltóztatik a sátorba húzódni a naplemente vagy inkább már a csillagos égbolt bámulása helyett, majd amint hozzá bújik, ő már alszik is. Meglehetősen elfáradt a nagy cipekedésben, szüksége van ennyi pihenésre, és azt sem értékeli különösebben, hogy felébresztik. Biztos benne, hogy csak valami olyasféle zajról lehet szó, ami errefelé teljességgel szokványos, mint például egy erre tévedt őzike vagy róka. Na jó, ha alaposabban belegondol, lehetne az akár medve is, ha nem éppen itt lennének és nem nézett volna utána még tegnap, hogy miféle nagyon komoly veszélyekbe botolhatnak a Mecsekben. Annyi biztos, hogy nagytestű, brummogó szőrcsomók egyáltalán nem képezik az itteni élővilág részét, ahogy gyanúja szerint a baltás gyilkosnak sem ez a mindennapi élettere. Emiatt is közli olyan lazán, hogy bizonyára egy ilyennel lehet dolguk. Tisztára, mint valami elcsépelt horrorfilm igazából, mert ő a maga részéről minimális esélyt sem lát erre, Sára azonban másképp gondolja, mint kiderül. Cameron szépen vissza is alszik, miután szorosabban öleli át a lányt, és arra sem ébred fel, amikor Sára úgy dönt, kimászik mellőle és kimegy a sátorból. Másik oldalára fordul, és egészen addig remekül elvan, amíg sikolyra nem ébred. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy álom-e vagy valóság, a lány azonban sehol sincs, holott nem is olyan régen még itt volt mellette. Azt a megzápult sárkánytojását. Idegesen nyomja tenyerét a homlokának, majd túr bele a hajába, gyorsan még a pálcáját is összeszedi és még arra sem vesztegeti az időt, hogy rendesen felöltözzön, az alváshoz elégségesnek ítélt rövidnadrág-póló párosban lép ki a sátorból mezítláb. Meg csak nem fázik, meg egyébként is biztos benne, hogy az imént Sárát hallotta sikítani. Hirtelen el is csúszik valamiben a füvön, orra bukik és amikor feltápászkodni próbál, ujjaira pillant. Eddig szentül meg volt győződve róla, hogy ez csak a harmat, ami nem is lenne meglepő, ujjain azonban sokkal sötétebb folyadék csillog, amitől neki meg felgyorsul a szívverése és arra sem veszi a fáradtságot, hogy meggyőződjön róla, tényleg vérrel van-e dolga, máris biztosra veszi. Bepánikol. Ő tényleg csak úgy mondta a baltás gyilkost, mert mondjuk 1 százaléknyi esélyét ha látta a dolognak, de mi van, ha volt az több is? Merlin jóságos szakálla. Mi van, ha Sárának tényleg baja esett. Feltápászkodik meglehetősen ügyetlenül, és botladozva indul a fák felé, mert úgy rémlik neki, hogy onnan hallotta a sikolyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kis illúzió. Éppen csak a füvet borító harmat egy részét változtatta vörössé, semmi extra nincs benne. Csak Cameron látja, hogy mi is történt, a sikoly pedig valódi volt. Sára figyeli a másikat, összerezzen, amikor elesik. És látja, ahogy közeledik botladozva, hogy túúúlságosan jól sikerült ez az egész. Cameronnak fel sem tűnik, hogy semmi vér szagot nem érez, hogy nincs túl sok realitása a dolognak. Nem gondolkozik, inkább pánikolva szalad a fák felé, ő meg végül megindul felé, közben pedig megszünteti az illúziót.
- Hé, szivi, nincs semmi baj, csak egy vicc volt - szól neki, és ahogy odaér a másikhoz, elkapja a kezeit és megmutatja neki. Csupán némi víz van rajta, semmi vér vagy ilyesmi és Sára is egyben van, semmi baja. Na jó, tényleg nem olyan vicces volt. Tulajdonképpen egy horrorfilmet rendezett és most kezdi érezni rendesen a bűntudatot. Mielőtt még Cameron leszedhetné a fejét, kezeit az arca két oldalára simítja és egy puszit ad ajkaira, hízelgésképpen.
 - Édes volt, ahogy aggódtál - mosolyog rá végül, próbálva enyhíteni a helyzeten, aztán ha a másik szeretné, most már hajlandó elengedni az arcát, de egy ölelés remélhetőleg még belefér. Egy kicsit még harcol magával. Le kell nyelnie az összes büszkeségét, és összeszednie némi bátorságot. Nyel egy nagyot, mielőtt még Cameronra pillogna zöld szemeivel.
- Ne haragudj, jó? Túl jól sikerült... - vallja be bocsánatkérőn mosolyogva és kissé megvonva vállait. Hát, legalább... legalább bocsánatot kért. Szépítés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mecsek #arettegéséjszakája #egyáltalánnemvicces

Sára sikolyára ébred. Már ez is bőven elég lenne ahhoz, hogy újragondolja, mennyire nem volt poén, amit nemrégiben mondott neki, de az még inkább, hogy odakint sikerül elcsúsznia, és amit nem sokkal ezután a kezén lát, az vérnek tűnik. Nem ellenőrzi különösebben, hogy tény-e, amit annak hisz, a pánik nem éppen erre sakallja amúgy sem, inkább felkel és a fák irányába indul. Ha tudná, hogy mindez nem a valóság... várjunk csak, hirtelen eljut az agyáig Sára hangja, bár azt nem teljesen érti elsőre, mit is mond a lány. Összerezzen, amikor hozzáér és ezzel egyidejűleg felüvölt. Most vagy elijesztett minden állatot a környékről vagy éppen arra sarkallja az egészet, hogy erre induljon el, mert potenciális zsákmány várható, tudja a fene, nincs képben az állatokkal ennyire, jelenleg meg nem is érdekli az egész. Rosszabb, mint egy horror film. Arról legalább tudja, hogy nem kell félni, mert csak film, de ez itt most annyira valóságosnak tűnik, hogy minden büszkeségét félretéve kiborul. Leül a földre, mert azt úgy biztosabbnak érzi jelen pillanatban, a két lábon ácsorgáshoz túl ingatagnak tűnik a talaj.
- Ez nem volt vicces. Azt hittem, bajod esett. Miért jöttél ki egyáltalán? Tényleg bajod eshetett volna - közli a lánnyal háborogva, oda se figyel arra, amit egyébként mond Sára, aztán nagyon szorosan öleli magához és fejét a lány vállába fúrva kissé hisztérikusan sírva fakad. Dráma a javából, tényleg nem érzi viccesnek az egészet és közben még arról is megfelelkezik, hogy esélyesen erősebb azért a lánynál, talán nem kellene akkora erővel ölelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Na jó, tudja magáról, hogy gonosz. De Cameron is gonosz volt, amikor ő félve ébresztgeti, nem találja a pálcáját és baltás gyilkosokkal ijesztgeti. Talán kicsit erősre sikerült a revans, így amikor megindul felé, ő is felé indul, sikerül is megijeszteni szegényt. Pedig tényleg nem akarta. Próbálja menteni a menthetőt és megmutatni neki, hogy ez csak vicc volt, semmi komoly. De Cameron eléggé sokkos állapotban van, oda sem figyel rá, amíg kedveskedni próbál neki, aztán pedig leül a földre. Ő pedig odaguggol hozzá és bocsánatot kér, őszintén. Ennyire nem akarta ráhozni a frászt. Pedig csak egy sikoly volt. Meg némi vér.
- Nincs baj - mondja neki, de szinte be sem tudja fejezni, Cameron már magához is öleli, ő pedig letérdel és kissé esetlenül simogatja hátát, miközben hallgatja a követelőzést. Már éppen felháborodottan vágna vissza, amikor a másik odabújik hozzá és elsírja magát. Sóhajt egy nagyot. Jó, most már egyértelmű, hogy túllőtt a célon és talán nem így kellett volna intéznie a dolgot. Tessék, már pocsékul is érzi magát, a bűntudat újabb erővel csap le rá.
- Megtaláltam a... - itt meg kell állnia kicsit és nyelni egyet, nagy nehezen venni némi levegőt. - Pálcám. Amúgy sem nagyon tudtam aludni. Meg akartam nézni, mi volt.
Igen, magyarázkodik, de nem nagyon lát más lehetőséget, meg még mindig jobb, mint sorozatban bocsánatért könyörögni. Az alaposan megtépázná szegény kis egóját, amire most tényleg nincs szüksége. Jó, tény, hogy ríkatta már meg Cameront, de az egészen más helyzet volt. És az inkább zsarolásnak hatott, érzelmi zsarolásnak, ijesztő volt, ez pedig... túl őszinte. Ahogy az ölelés és túl szoros, de egyelőre nem mer ilyesmit felvetni, inkább küszködik a jelenlegi pozícióban némi levegőért. Semmi baj. A kockahas megér egy kis szorítást, abszolút.
- Cam, szerintem nem olyan jó ötlet itt ücsörögni, gyere, állj fel, menjünk vissza. Meg fogsz fázni - sóhajtja, miközben nem bír tovább az érzelgős énjével, és odabújik a másikhoz, arcát az övéhez simítja és még egyszer megtapogatja a vállát. Remélhetőleg, hogy a rellonosnak nem feltett szándéka, hogy bosszúból ő fojtsa meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#mecsek #olyangonosztudszlenni #csakmégegyperc

Kicsit sem érzi magát gonosznak amiatt a bizonyos válasz miatt, egészen addig, amíg Sára rá nem hozza a frászt a szépen felépített és meglehetősen horrorisztikusra sikerült illúziójával. Újragondolja, mit is mondott és komolyan bepánikol, hogy a lánynak tényleg baja eshetett, annyira, hogy hiába tűnik tova a rábocsátott illúzió és hiába bukkan fel a lány épen, a legkisebb karcolás nélkül, ő képtelen megnyugodni. Látja, hogy ujjai nem vértől nyirkosak, csak a harmattól, ahogy eredetileg is sejtette, de már nem bízik abban, hogy jól lát. Nem lehet, hogy ez csak egy rossz álom? Szorosan öleli magához a lányt, azt csak nem álmodja és elsírja magát. Ritkán szokott ilyesmire vetemedni, akkor is inkább kivárja, hogy egymaga legyen tanúk nélkül, de most ez nem jön össze. Nagyon erősen szorítja közben magához a lányt. Nem áll szándékában megfojtani, ám amennyire józanul gondolkodik éppen, erre sajnos nincs garancia. A lány magyarázatára nem reagál, csak szorongatja még egy kicsit, mire megnyugszik, megtörli a szemét és a noszogatásra felkel. Beszélgethetnékje nem nagyon van, inkább csendben húzza fel a lányt és visszasétál a sátorba. Ahogy csendben lépked, egyre mogorvább lesz, belépve ledobja magát a hálózsákjára és kezeit feje alá téve bámul ismét a semmibe, mint amikor megérkeztek órákkal ezelőtt.
- Legalább jól szórakoztál azért? - kérdezi hosszú csend után váratlanul, kissé éles hangon, közben meg oda se néz a lányra. Egyáltalán nem érzi viccesnek, hogy ilyenre használja az erejét és azzal szórakozik, hogy a frászt hozza rá. Jobban járna, ha befogná a száját, de azon kattog az agya, hogy mennyire szánalmas volt és milyen szépen sikerült átverni.
- Meg lehet tanulni felismerni az illúziókat? - kérdez újabbat. Ha meg lehet, szeretné megtanulni, mert utálja, hogy nem képes rá és igen könnyedén átverte a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak