Testvérkéim

Ez az előadás igen jól sikerült. Imádtam fellépni a cirkusszal. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Én voltam a legfiatalabb, ezért engem pátyolgatott, mindenki, de nekem erre igazán nem is lett volna szükségem. Nem vagyok olyan törékeny.
 Bementünk az öltözőbe és leültünk kifújni magunkat. Anne később jött és a csokrokat az asztalra tette. Elmosolyodtam és igazán örültem, hogy ilyen csodálatos nővérem van.
 - Szerintem is! - legszívesebben még egyszer kiálltam volna és előadtam volna a darabot, akármilyen fáradt is voltam.
 Harry teljesítve vágyunkat egy-egy pohár nnarancslét adott oda nekünk. Köszönet képpen puszit nyomtamaz arcára, majd visszbújtam Anne-hez. Mosolyogva néztem az öltözőt, ahol mindenki fáradtan öltözött át.
 - És most mit fogunk csinálni? - néztem a testvéreimre boldogan, hogy megint együtt lehetünk. Lassan kortyolgattam az italt, ami igazán jól esett az előadás után.

Testvérkéim  

Vigyorogva odarohantam az asztalhoz és elkaptam a csokrom. Nagyon örültem, hogy végre nekem is volt egy kis sikerélményem.
 - Te meg máskor szoktál kapni, most egy kicsit nekem is kijár a sikerből - dobtam hátra a hajam színpadiasan. Nevetve visszafurakodtam Anne mellé és hozzá bújtam. Utána a vizsgákról kezdtek beszélgetni.
 Természetesen az előkészítőre is szót kerítettek, nehogy ám elfelejtsük. Nem igazán szerettem a suliról beszélni. Nagyon jól ment, tényleg jó tanuló voltam, csak nem szerettem róla beszélni.
 - Jól megy - válaszoltam.

Lotti

Már rég besötétedett, az ágyat kellett volna nyomnom, de ehelyett, újdonsült barátnőmmel, Lottival (akivel a Nagyteremben ismerkedtem össze) osontam végig a folyosón nindzsának öltözve. Nem biztos, hogy ez volt életem legjobban átgondolt terve, de nagyon élveztem. Amikor megismerkedtünk, rögtön előjött belőlem a rellonos, aki partnert talál terveihez. Sikerült is belerángatnom egy kis művészkedős programba. Mi nem vandálkodunk, mi művészit alkotunk, mely segíti a világot. Természetesen...
 A könyvtárnál találkoztunk, ahonnan az örökké hangos folyosóra mentünk, hátha ott nem vesznek észre a hangzavarban. Nagy táskával a hátunkon igyekeztünk a folyosó felé. Én zöld, ezüst, arany, bronz, rózsaszín és még jó néhány változatos színt, hoztam magammal, hogy legyen mivel fújkálni. Reméltem, hogy vagy ő vagy én hozott színváltósat, mert anélkül nem lehet dolgozni.
 - Egy kicsit, de úgysem kapnak el - vigyorogtam rá és haladtam tovább. - De mit alkotunk? Van valami ötleted? - suttogva mondtam, nehogy valaki észrevegyen minket, mert az elég kínos lenne, ha még csak nem is festegettünk volna semmit, de már elkaptak volna minket.
 - Mondjuk egy unikornist és egy sárkányt? - rajztehetségem elég korlátolt, de címerállatokban igazán jó voltam. - Legalább valami utaljon ránk is - vigyorogtam rá a sötétben.
 Hamarosan elérkeztünk a bűntett helyszínére. Pont olyan nagy hangzavar volt, mint amilyenre számítottam. Kétlem, hogy észrevennének minket, hacsak a festmények be nem köpnek minket, de ennyire ne szaladjunk előre.

Lotti

 - Ha már eljöttünk idáig, akkor már csináljuk végig nem igaz - vigyorogtam rá és nekiálltam eltervezni a műremeket és helyét. Előre léptem és a fallal néztem farkasszemet. A portrék érdeklődve figyelték mit csinálunk és (ahogy számítottam rá) amint rájöttek mit tervezünk nagy kiabálásba kezdtek. Odafordultam és lepisszegtem őket. Még néhányan kiabáltak, de azokhoz hozzávágtam egy-egy üres dobozt, amit véletlenül hoztam magammal. Néma csend lett. - Így máris jobb nem? - kérdeztem vigyorogva.
 - Hidd el én sem rajzolok valami gyönyörűen - vigyorodtam el. - Álljunk neki még mielőtt valaki megtalál minket.
 Éreztem, hogy nagyon jól fogunk szórakozni és neki is álltam a festék felrázásának. Még rázogattam egy kicsit aztán neki láttam a munkálatoknak. Amikor kifogyott egy, akkor azt hozzávágtam egy üvöltöző festményhez. Nem szerettem hangzavarban dolgozni. Meg azért az sem lenne jó, ha a bugyuta portrék idehívnák az összes tanárt és prefektust. Szívesebben úsznám meg büntetés nélkül.
 - Szerintem csillogóssal, jóval menőbb - mosolyodtam el. Én is nyomtam egy kis csillámot a sárkányomra. Zöldet és egy kis színváltós festéket is a pikkelyekre, hogy még jobban nézzen ki. Még eldolgozgattam vele egy ideig. Néha megálltam, hátrébb léptem és megszemléltem művemet, majd folytattam a munkát.
 - Mit gondolsz? Eddig milyen? - kérdeztem Lottit, hátha ad valami kis segítséget min tudnék még javítani. - Szerinted fújjon lángot? - kérdeztem és kissé elfordítottam a fejem. - Úgy jóval vagányabb lenne.
 Kicsit még dolgozgattam a pikkelyekkel. Már kezdtem sietni, nehogy a végén tényleg elkapjanak és nekünk kelljen lesikálni a falról a mesterművünket.
 - Siess kicsit, nehogy már itt a végén kapjanak el - gyorsan összeszedtem a szétdobált flakonokat. Még kicsit tökéletesítettem a sárkányt.
 - Mi legyen a lángokkal? - kérdeztem. Arra azért még csak lesz egy kis időm.